Belépés
sayuri.blog.xfree.hu
Önmagában a szeretet nem elég.Féltő gonddal kell őrködnünk az emberek felett,akiket szeretünk,sosem elég azt mondani ,szeretlek,hanem minden áldott nap ki is ke... cseresznyák brigitta
1972.01.23
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
szeretettel
  2012-04-09 12:16:44, hétfő
 
  Lény Ede



Rémálom.

Elaludtam végre, horkolok magamba,
Ám az elektronok forognak agyamba.
Sosem volt tájakra repítenek engem,
Szörnyű rémálomnak szereplője lettem.

Először anyósom lép a szörnyű képbe,
A képnél, is szörnyűbb az anyósom képe.
Tüdeje megnyillik, nagy szája kitágul,
Megrezdül hangszála, mint lehangolt gitárhúr.

-Aljas csirkefogó!- így becéz engemet,
tutyimutyi, lusta, részeg, elmebeteg!
S, még, vagy fél órán át rójja rám az áldást,
Még álmomban sem hagyja abba a pofázást.

Így megy egy ideig, amíg meg nem unom,
Hiszen mondandóját én előre tudom.
Eltűnik eme kép, végre megnyugodok,
Ám feleségem jövel- nyugodni nem, fogok.

Ugyan ott folytatja, hol elhagyta az anyja,
Látszik a kiképzést a legjobbtól kapta.
- Unom a fejedet, unlak, már egészen,
jobbat érdemelnék!- így beszélget vélem.

Bánná azt a rosszseb, ha másé lehetnél,
Még fizetnék is érte, hogyha máshoz mennél.
Persze, még álmomban sem merem hangos szóval
Mondani mondandóm, csupán, egy halk sóhaj,

Mi elhagyja az ajkam, de ezt is észreveszi.
S, mit ezért kapok, senki el nem teszi.
Végre valahára e képnek is vége,
Elszáll kedves nejem, és az anyja képe.

Helyette főnököm jelenik a színen,
Nagyon nem szerethet engemet az isten.
- Kutyafing a munkád, értéktelen szemét!
Le kén amputálni az ilyenek kezét!

Bólogatok szintúgy, mint ahogy azt szoktam,
Mikor az ő mérge, az én hátamon csattan.
Meghúzom magamat, kicsire, parányra,
Kidomborodik jól a kettőnk aránya.

Felébredhetnék, már, mert igen kellemetlen,
Hogy, még álmomban sem hagy az élet engem.
Főnököm eltűnik- sajnos nem örökre,
Barátom tűnik fel helyette röhögve.

Dicsekszik mindennel, amilye, csak megvan,
Mily magasra jutott, amíg más, meg lennvan.
Azt, hogy kire céloz nem is ecsetelem,
Így is padló alatt van az életkedvem.

Hirtelen fény villan, hurrá felébredtem!
Rémálomtajtéktól csurom víz a testem.
Megkönnyebbült szemem meresztem az égre...
Az első, kit meglátok az anyósom képe!

Rímhányó!


Rímhányó Romhányit olvasgattam én,
S önfeledt tudatomba hatolt e költemény.
Mivel, hát én költöm,
E sorokat, s én ötlöm
Ki,
Hogy mi
Legyen benne a tartalom,
Ez a legjobb alkalom,
Hogy a klaviatúrán
Koptassam alkarom,
Végét,
Ami az ujjam,
Mellyel gyakran orrom túrván
Várom, hogy a múzsám
Csókolja csókját fejemre,
(bár gyakran a Pegazus rúg tökön helyette.)

Hiába olvasom Romhányi verseit,
Rimhányni sajnos az olvasás nem segít,
Azaz hoppá!
Álljunk meg egy percre!
Hisz a szemem mered, egy épp ki bontakozó versre.
Itt van, amit kérem, megírni vágytam.
Míg Romhányit olvastam,
Ezt manifesztáltam:

Köszi te szófacsaró, csűrcsavaró zseni,
Hogy ihletet nekem,
Adtál,
S velem,
Madarat fogattál,
Oly boldoggá tettél,
Mint kihűlt tankú Dzsambót,
Egy közeli reptér.
Mint pisilő kutya
A szomjazó virágot,
Mint a környezetvédelem,
A szennyezett világot.
Mint ásító fiút
Egy kifeszített nyugágy,
Mint szomjazó virág,
A pisilő kutyát.
Mint a szennyezett világ
A közeli Dzsambót,
Mint egy töltött uzi,
A kiéhezett Rambót.
Mint környezetvédelmet,
Egy zöld aktivista.
Mint elektromágnest
A nagy Mágnás Miska.
Mint ásító fiút, ki felnéz az égre.
Mint olvasóimat,
Ha versemnek vége!

Bár, hogy büszke lennél
Erre a kis versre,
Mely a léted nélkül,
Nem jött volna létre
Nem tudom.
De, ha mán létre jött, el nem dugom!
És mentségemre legyen ennyi:
Nem lehagyni vágylak,
Csak tisztelni!

Hová lettek a jó nagyseggű lányok?

Hová lett a világ dicsősége?
Hol vannak a jó nagyseggű lányok?
Jóízkacajú, bájos galambocskák
Bolondság, hogy én, csak rátok várok?

Hová lett a józan eszű férfi,
Vágyát gyötrő női ideállja?
Természetellenes diétára fogva,
Rohannak az anorexiába!

A francba minden satnya manökennel!
Zörgő csontú kikent múmiával!
Rendelkezzék egy nő jó nagy mellel,
Vastag combbal, s kacagó szempárral!

A francba minden szilikonszörny néppel!
Csókolgasson műanyagot bárki,
De nem lehet jobb, mint remegő kézzel,
Egy természetes, édes mellel bánni!

Legyen egy nő, karcsú, legyen molett,
A természet, már megtette a dolgát!
Ne erőszak szülje a szépséget,
Testedből ne csiláljál rabszolgát!

Legyen eztán a jókedv az új módi!
A bölcsességből, teremtsünk divatot!
Boldogságban kezdj el mozgolódni,
S vállald bátran: Tessék! Ez vagyok!

S, ha látod, tükrödben az arcod,
Örömkönnytől, csillogni a szemed,
Kimondhatod: megnyerted a harcot!
Így kell tovább, éld, az életet!

S, ha vágyad megtalálja alját!
És meg is áll azon, majd kétlábon!
Valóra váll, minden ideálod,
Beteljesül, minden józan álom!

Mert igazán az életét az éli,
Ki elfogadja a korlátait!
S nem kezd el, az elvárástól félni,
Mert megnöveszti saját szárnyait!

S visszajön a világ dicsősége!
Mert nem lesznek, majd jó nagyseggű lányok!
Csak mosolygósak, s jókedélyű népek,
S beteljesült, megvalósult álmok!

 
 
0 komment , kategória:  Lény Ede Rémálom.  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2018.10 2018. November 2018.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 47938 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1293
  • e Hét: 10082
  • e Hónap: 89640
  • e Év: 2030920
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.