Belépés
sayuri.blog.xfree.hu
Önmagában a szeretet nem elég.Féltő gonddal kell őrködnünk az emberek felett,akiket szeretünk,sosem elég azt mondani ,szeretlek,hanem minden áldott nap ki is ke... cseresznyák brigitta
1972.01.23
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
szeretettel
  2012-04-15 08:27:58, vasárnap
 
  Kamarás Klára
Rövid versek



Blog

Napok, hetek vagy hónapok?
Évekkel már nem számolok.
Itt a hazám,
hol nap süt rám,
és a semmi után futok.

***

Elégia

Maréknyi fény, tengernyi bánat
és döbbenet maradt utánad.
Maréknyi fény kúszik szívembe:
bár a tegnap csak holnap lenne... !
Maréknyi por, könnyek az éjben,
azután elfelednek szépen...

***

AZT HITTEM

Azt hittem, olyan egyszerű,
ahogy fölkel a nap:
gyümölcsöt termő ágaink,
majd önként hajlanak.
Itt ág törik, köröm szakad,
és vér és könny folyik...!
A nap tán föl sem kel soha!
Mért várnék reggelig?

***

KUGLERREL-A KÖLTÉSZET NAPJÁN

Szopogattam az édes éveket,
mint gyermek a jó kuglert s krémeket...
Peregtek észrevétlen,
mert, mint megfogadtam,
magamat fűnek-fának
sose mutogattam.
Már meglehet, hogy mutogatnám,
de emberek!
Most ki figyel rám?!

2002.04.11.

***

Ha költő vagy

Nem elég szép szavakat összerakni,
hogy hajnal, május, balzsam , kikelet...
Az igazságért tűzbe kell rohanni,
vagy hagyni kell, hogy megfeszítsenek

***

Fiamnak, ma

Amíg tudtam, adtam tanácsot:
" Rossz lenne így." vagy: " Igy való!"
De szűk a tér, amit belátok.
Amit mondhatnék ezután
csak kis tenyérnyi helyre jó.
Menj... vagy maradj...
Siess... vagy mégse...!
Ó hogyha volna istenem
imádkoznék s bár mit sem érne,
eltöltene nyugodt hitem.

2002.08.21.

***

ÉLETJEL

Néha még kihúzom magam:
Hasat be, mellet ki! -- mint régen,
de csak kavicsot rugdosok,
nem felhőt nézek fönn az égen.

***

MAGYAR VAGYOK

Magyar vagyok.
Ezt vállalom.
Ezer év gőgje nem lóg vállamon,
mert jól tudom,
hogy sem különb,
sem rosszabb nem vagyok,
mint bárki,
hát nem hagyom magam kizárni
onnan,
hol mindig önként voltam
jóban, rosszban.

***

ŐRIZZ MEG


Borongós árnyékkal szívemben
járom a kertet őszi csendben...
Búcsút veszek lombtól, virágtól...
maroknyi léttől... csalfa nyártól...
Tőled még nem.
Kérj, hogy maradjak...!
Aki voltam... s aki vagyok ma,
őrizz meg annak.
2001.11.29.

***

SZÓ, SZÓT KÖVET

Nos: volt egy kecskeméti nénikém.
Művészet kedvelő volt, ám szegény.
Nem volt kiállítás, hogy meg ne nézze,
de végül bűnözésbe vitte
e szenvedélyes kedvtelése.
Néha kezéhez ragadt egy-egy emlék.
Most rács mögött ül?- kérdik éles elmék.
Szó róla nincs! Teszi, mit megtehet:
Az Ecserin árul festményeket.

***

TÚL AZ ÓPERENCIÁN

Már túl vagyunk
az Óperencián is.
Hol volt, hol nem volt:
életünk mese ...
A királyfi csak békés
kertre vágyott ...
Ki tudja, hogy lett
csaták győztese ?

***

TŰNŐDÉS

Repülnek milliós csapatban
fehér libák és angyalok...
Felhők között suhanok én is...
Jajj, meg ne mondd, hogy mi vagyok!

***

JÓ SZERENCSE ANYÁM

Jó Szerencse anyám,
süssön rám mosolyod!
Lásd, nincs igaz barátom,
s bár jönnek holnapok,
oly messze úszik minden...
Nem tudom, hol vagyok:
tenyered bársonyában,
vagy egy sötét szobában,
és talmi minden kincsem.

***

tükör előtt

Az idő ostora hegyével
jócskán megcsapott,
mikor a tükörből anyám
először nézett vissza rám.

Mire egészen elfogadtam,
a lassú hervadást,
új arc mosolygott vissza. Lám...
Köszöntelek, jó nagyanyám...!

***

Tovább...

Mikor a tüzek mind kialszanak,
s elnémulnak a lázadó szavak,
ne hidd, hogy végleg megadom magam,
megyek tovább, sötétben, hontalan.
Hihetnéd azt, hogy járni sem lehet
félőn tapodva minden új követ,
vakon tapintva kerítést, falat...
de csak tovább, amíg meg nem szakad
e koldus lét, e céltalan magány,
s át nem lépek a semmi kapuján.

***

GYERTYALÁNG
(Hajdú Mónika fotójához)

Adj meleget!... Áraszd a fényt!
Ne vedd el tőlünk a reményt,
hogy szebb és jobb lesz a világ!
Mire gyermekünk, unokánk
körültekint, s felnéz az égre,
ne égő házak füstjét lássa,
mert béke lesz... mindenütt béke...

***

Semmi

Mindent tudsz rólam s e minden a Semmi.
Semmi a múlt és semmi a jelen.
Az álmaim villódznak csak az éjben,
és fényesebbek, mit az életem.

***

Ébresztő

Adtam neked egy álmot. Csillagokra
repült fel veled szárnyas paripád.
Ébredni kell, legyen hajnal, vagy reggel,
felráztalak, hogy ne álmodj tovább.

Ne szidj, ne sírj, álomvilágban élni
örökké kábulatban nem lehet.
Ki elvarázsolt, feloldotta az álmod.
Amit álmodtál, el ne dobd! Tied.

***


SÖTÉTBEN

Sötét az éj s a gondolat
elillan, mint a pillanat,
mint falevél, mit őszi szél
sodor, repít. Mondd mit remél
az ember, mikor csak fülel,
s egyről kettőre nem jut el?
Nem állnak össze a szavak,
csak tapogatok, mint a vak.
Sötét az éj, s a gondolat
elillan, mint a pillanat.

***


Esti csendben
( Tibornak)


Csókoltál, mikor csókra vágytam,
s virággal hintetted be ágyam.
Most itt ülünk az esti csendben,
látod szívem, megöregedtem.

Ezért volt minden öröm, bánat,
hogy végül újra rád találjak,
hogy legyen, aki elkísér,
ha az út lassan véget ér.

Kinn fú a szél, eső szemerkél,
beleng a múlt, de mit tehetnél?
Csókoltál, mikor csókot kértem,
most simogatod sajgó térdem.

***

A PERC VARÁZSA

Mint kába lepkét gyertya fénye,
úgy vonzasz, s tán lehullok égve,
mert perzselt szárnnyal szállni nem lehet,
csak itt hagyni egy semmi életet...

***

HAJNALI SZERETŐ

Dermesztő, hideg éjjel után
oldódik-e végre a tél...?
Fázik a lány, aki most
forró csókot ígér.

Hajnali szép szeretőm,
gyere, bújj csak, bújj ide hozzám.
Két karod jó melegétől
ébred bennem a vágy...!

***


Álomhajó

Most kék vizen lebeg ezüst hajóm.
Madárdal száll felém, s oly álmodón
érint a szellő, mit fényes selyem...
Repüljünk át az álomtengeren!

Figyelj! A parton pálmák intenek,
a távolban talán egy kis sziget...?
Kit érdekel most élet, vagy halál,
ha egy-két ilyen álom rámtalál...

Tovább, tovább... nincs veszve semmi sem,
még itt vagyok, még feldobog szívem.
Még hajt a vágy, leírni azt mi jó...
Ne hagy el álom... fény... ezüst hajó...!

***

Volt, nincs

Már nem számít, akármi volt.
A bánat csak parányi folt,
lassan kimossa az idő.
A rettenet csupán e semmi,
hogy sem gyűlölni, sem szeretni
bennem már nincs többé erő.
Csak nézek: úgy, mint egy szobor
tekint végig a bokrokon,
s csodálkozik, hogy fű, fa nő,
mert volt jövő, de nincs jövő...

***
BORONGÓSAN

A életem eltékozoltam:
nem tücsökként, de nem is voltam hangya,
épp csak az idö folyt el... nap, a napra.
A évek szürke mozaikszemek
voltak, tavaszi ragyogás helyett.
Magánvilágom: siratófalam.
Nem szégyellem, csak siratom magam.

***

HULLÓ CSILLAGOK

Pár pillanat: fények az égen...
aztán eltűnnek a sötétben.
Ámuldozunk, hogy milyen szépek,
Pedig csak rideg törmelékek,
miknek nincs fénye, ragyogása,
rohannak, amíg tart a pálya.
Sorsuk egy nagy találkozás:
Felizzanak, s nincs folytatás.

***

HÓDOLAT HERMÉSZNEK

Hajnali harmatból hintsd,
himes hálódat
hervadó hitünkre,
hogy háborgó habokban
hányódó hös hajónkon
holnapra hazaérjünk.

***

Négy sor

Virág szeretnék lenni könnyű szélben...
Tavasz ringatna, napfény, ragyogás...
Mit bánom én, hogy mit hoz még az élet!
Szakítsanak le, csak mondják: "Csodás!"

***

Majd azután

Anyám... szerelmem ...
jajj a gyerekek...!
Valakiért én
mindig remegek.
Aztán ... majd aztán,
akkor én jövök !
Kibomlok és
az égig felnövök.
Csillag leszek...
szikrázó, hófehér...
Hajamra lassan
hullik már a dér.

***

NOLAN WHITE SÍRJÁRA

Mondom neked fiam, hogy balga ember az
ki túlbecsülve képességeit
nem számolja az évek gyors múlását
s ifjút megillető babérra vágyik.
Hidd el nekem, hogy mégis mennybe száll,
mert írva az vagyon,
hogy boldogok kik lélekben szegények
s övék az ország ott fenn mindörökké.

***

ÖREG ÖSZVÉR TÖPRENGÉSE

Kicsit megállnék. Ez már kaptató,
öreg öszvernek ilyen nem való.
Sok a kanyar. Szakadék, vagy csak árok?
Éjjelre szállást, gazdám, hol találok?
Lesz forrás, fü is egy falás?
Jaj, mennyi útelágazás...!
Én nem tudom, melyik, hová vezet...
de láthatunk-e sorsot, végzetet?
Ne vedd le terhem! Míg viszem a málhám,
talán nem a mészáros bárdja vár rám.

Letenye, 2002. 09. 22.

***

MADÁRIJESZTŐ

A borsóföldre állították,
azt védi, őrzi. Karja tárva.
Kalapján dalol egy rigó,
de verebeknek is barátja.

Jó, mint a pásztor. A világot
átölelné, de szél ha támad,
megrázza fehér inge ujját,
és elmenekül a madárhad.

***

Önarckép télen

Hólepte torsközt bukdosó madár.
Riadva verdes: Tavasz, jössz-e már?
A rókaléptü Sors
árnyéka hull a rétre,
s a hó lágyan, puhán
kendöt borít a vérre...

***

ŐSZI LEVÉL

Ez már a másik ősz... a fáradt.
Szél kerget tört virágot, ágat.
Hová lett az arany lomb,
lángoló, szép levelek
tarka varázsa?
Elmultak... mint az idő
lásd, együtt sullyedtek a sárba.
Dér fedi már a mezőt,
mint szivem a bánat...
Fázós köd fekszik a tájon...
Vágyom utánad...
2001. 11. 29.

***

TÜKÖRKÉP

A kirakatok üvegében
látom : anyám kísér szerényen.
Megállok ... áll... Lép, hogyha lépek...
Anyám, engedj utamra...félek...

***

VIGASZTALÁS

Ne szólj! Ne sírj!
Az álmok,
a gondolatok úgyis megmaradnak.
Nem tartozol senkinek... senkihez.
Adósa nem vagy másnak,
csak magadnak.

2001.11.27.

***

Fénykoszorúban

Fénykoszorúban táncol a dáma,
fénylik az arca, fény a ruhája,
ám ha szerelmes szempárra pillant,
ledobja selymét, s oltja a villanyt...

***

Anna utolsó dala

Szerettem, de már messze jár.
Hová vitte a gépmadár?
Nézem a végtelen vizet...
Azé leszek, aki fizet!

***

Röviden

Nem a haláltól,
csak a szenvedéstől félek...
ha félek...
...azt is csak, míg élek..

***

Majd egyszer

Egyszer majd minden seb beforr.
Előbb-utóbb. Valamikor.
A sebek sorsa ez. Beteg,
ki féltve őrzi bánatát,
és úgy emészti fel magát,
mint szú a tölgyet rágja át.

A sebek végül mind beforrnak,
Talán még ma, talán majd holnap.
Sebek nélkül könnyebb lehet
elviselni az életet.

***

PARADISO
(Tamás Klára faliszőnyegéhez)

Egy tiszta, szent világra vágyik lelkünk,
mit nem találunk itt e földi létben,
csak álmainkban sejlik fel merengőn,
hol aranyfényben fürdik fenn az éden.
Hulljon szívünkre béke és a hála,
mert kivirult a szépség rózsaszála.

***

Homokszem

Szélfutta parton homokszem voltam:
Bennem volt minden és a semmi,
Leállt a szél. Csak ülök a parton.
Nem vagyok képes továbbmenni.

***

Búcsú

Maréknyi fény, tengernyi bánat
és döbbenet maradt utánad.
Maréknyi fény kúszik szívembe:
bár a tegnap csak holnap lenne...!
Maréknyi por, könnyek az éjben,
azután elfeledlek szépen...

***

Október végén

Most rőt avarban járok gondolatban,
az út szélén tört, haldokló virág...
Néha lecseppen fentről egy-egy vízcsepp,
sírnak a fák.... sok didergő faág.

Rohantál, ősz volt, nem tudom, mi hajtott.
Valami lázas, öldöklő vihar?
Csapzott hajad a szél arcodba fújta,
s olyan volt, mint itt ez a rőt avar.

***

HÁLÓBAN

Ó, mennyi fájdalom süvít a szélben,
s a felhők mennyi könnyet rejtenek...
Az út porában csalódások ülnek.
hull rám a por, szitál... majd eltemet.

Háló feszül köröttünk. Néhány bíbic
fészket rak rajta és megél talán...
A többi, mint sok őszi pók reménye,
repül saját sírjának fátyolán.

***

UTÓIRAT

Uram, ha verset írni támad kedve,
s nem elemzés, vagy tudós fordítás,
mivel az időt nyüvi estről estre,
jusson eszébe, hogy az élet kétes,
a mutató látszólag lődörög,
de a költő papírja s élte véges,
csak a múzsának élete örök...
Szemében tűz, vagy kéklő tiszta álom?
Dicsfény ragyog a hószín keblen, vállon...
s ha mégis ránc vagy folt akadna rajta,
egy bárányfelhő biztos eltakarja.

***

Utolsó lap

Elúsznak múló széllel a szavak,
és nem marad egyetlen gondolat
csírája sem fejemben.
Csak ülök itt e koraőszi csendben
s számolgatom mi volt,
s mi még lehet,
de kérdésemre nincs már felelet.
Minden megtörtént, mit felírt a Sors,
vagy csillagok között rendelve volt.
Hiába nézek fel az égre.
Talán meg kéne nyitni végre
az utolsó lapot,
de nem!
Még egy kis végső türelem,
talán még megérdemlek ennyit,
mielőtt meglátom a Semmit.

2008. augusztus 8.

***

CSAK ÁLOM...

Még várj..., még van idő,
magasan jár a nap.
Ne tudja senki,
hogy csak álom ez, álmodtál,
s én is csak álmodtalak.
Majd elcsitul köröttünk a világ,
és szürke fátyol könnyű árnya
borul a tájra...
Akkor majd újra itt leszek.
Meglásd, a csillagok világát
borítja ránk az éj, s a képzelet.

***

PAPÍRHAJÓ

Papírhajóm nyugodt vízen lebeg,
Sebes patakra nem merészkedek.
Az óceán? Ott úszni lenne jó ...
de kis papírhajónak nem való.

Szilaj habok közt úszni nem lehet :
elázna minden kedves üzenet ...
a kapitány is vízbehullna... én
egy zátonyon kötnék ki, mint szirén ...
vagy elmerülnék s nem maradna fenn
csak pár ezüst szál a nagy kék vízen ...


 
 
0 komment , kategória:   Kamarás Klára Rövid versek  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2018.10 2018. November 2018.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 47938 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 929
  • e Hét: 25590
  • e Hónap: 70662
  • e Év: 2011942
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.