Belépés
sayuri.blog.xfree.hu
Önmagában a szeretet nem elég.Féltő gonddal kell őrködnünk az emberek felett,akiket szeretünk,sosem elég azt mondani ,szeretlek,hanem minden áldott nap ki is ke... cseresznyák brigitta
1972.01.23
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
szeretettel
  2012-04-16 10:35:34, hétfő
 
  Kulcsár F. Imre japán haiku fordításai



Sötét
fenyő-árny

276 japán haiku
Kulcsár F. Imre fordításai

cseresznyeszirmok
röpködnek a magasban
szélben riadva
TEIKA

ó milyen hűvös
víz-mélynél hűvösebb
az őszi égbolt
SŌGI

a földi élet
kicsinyke menedékház
a vihar elől
SŌGI

múlik az élet
minden elszáll szivemből
nyomot se hagyva
SŌGI


mint a kis szulák
kinyílik s hervad hamar
úgy tűnt az élet
MORITAKE

lehullott virág
visszarepül az ágra?
egy pillangó volt
MORITAKE

a nyáréj szeme
hajnalra ébred újra
az enyém már nem
MORITAKE

álomba ringat
nyugalmas délutánon
az éji holdfény
TEITOKU


láttam már mindent
holdfény cseresznyevirág
a hó is eljön
RIPPO

az élet elszáll
pillangó libegése
milyen szép mégis
SŌIN

kakukk szól kakukk
hallgassátok ti is
égi istenek
SŌIN

harmatcsepp gyöngye
csillog és sose kérdi
hogy hová hullik
SŌIN


vadludak éke
vonul fönn a magasban
idegen írás
SŌIN

íme ó
ím a yoshino-hegy ó
virágruhában
TEISHITSU

fényes telihold
hűsítő gömb az égen
nyári melegben
TEISHITSU

holdfényes éjen
fenyőfák közt idézem
chūnagon búját
TEISHITSU


szürke eső hull
valaki megy az utcán
kezében írisz
SHINTOKU

magányos varjú
magányos őszi ágon
leszáll az este
BASHŌ

felleg az égen
eltakarja a holdat
megpihenhetek
BASHŌ

holdtalan éjszakában
süvítő szél az ősi
cédrusligetben
BASHŌ


megjött az újév
itt maradt az ó kalap
s a szalmabocskor
BASHŌ

lepkekisasszony
kölnizi magát száll az
orchideák közt
BASHŌ

a képen szulák
ügyetlen tusvonások
mégis be kedves
BASHŌ

első őszi hó
föld fele hajlik kissé
a nárciszlevél
BASHŌ


ködbe öltözik
a névtelen kis domb is
megjött a tavasz
BASHŌ

ejnye nono nana
kopog az eső kalap-
talan fejemen
BASHŌ

haragos tenger
a sado-sziget felett
az ég folyója
BASHŌ

ó őszi holdfény
a tóparton bolyongok
egész éjszaka
BASHŌ


kopár ösvényen
ibolya néz az égre
hegyi drágakő
BASHŌ

cseresznyevirág
ó mennyi mennyi emlék
a messzi múltból
BASHŌ

gyere vén kalap
induljunk yoshinóba
virágcsodálni
BASHŌ

a szürke kakukk
dalol száll száll és dalol
sok dolga van
BASHŌ


kerítés tövén
pásztortáska virága
szelíd-szerényen
BASHŌ

a templomharang
megzendül éneküktől
tücsökcirpelés
BASHŌ

szentély a hegyen
a friss-zöld leveleket
napfény füröszti
BASHŌ

kiugró szikla
vízesés zuhogása
nyári áhitat
BASHŌ


vadrózsa-szirmok
lehullnak hullnak hullnak
vízesészene
BASHŌ

tengerbe mossa
az alkonypír vörösét
a mogami-folyó
BASHŌ

szake-mámorban
kőre hajtanám fejem
szegfűillatban
BASHŌ

fekete retek
csípi a szám s őszi szél
hasít szivembe
BASHŌ


hajnal van ébredj
induljunk újra tovább
pille barátom
BASHŌ

suma temploma
álom-fuvola jajgat
az árnyas fák közt
BASHŌ

hangodat hallom
s még szomorúbb leszek
kakukk az erdőn
BASHŌ

az őszi harmat
múlandóságot idéz
már mindörökre
BASHŌ


kakukkszó hangzik
ezüst holdfény szemerkél
bambuszligetben
BASHŌ

virágfellegek
harangszó uenóból?
asakusából?
BASHŌ

a biwa-tóra
a szél hord mindenünnen
cseresznyeszirmot
BASHŌ

lehullt krizantém
száraz kakasvirággal
nichiren-ünnep
BASHŌ


tavaszt siratja
madarak jajgatása
halaknak könnye
BASHŌ

ó nyári illat
dél hűs lehelete
mogami-folyó
BASHŌ

sötét a tenger
vadkacsák hangja
villan fakó-fehéren
BASHŌ

sír mozdulj ébredj
velem jajgat az éjben
az őszi vihar
BASHŌ


szigetek messze
ezer darabra törve
tenger-tükörben
BASHŌ

a némaságban
a tücsök cirpelése
sziklákba hasít
BASHŌ

alkonyi eső
a békák hangja távol
milyen szomorú
BASHŌ

hideg őszi szél
nakamura temető
szívemre jég száll
BASHŌ


tavaszi szellő
szirommal fűszerezve
hal és saláta
BASHŌ

álmos-öreg tó
béka ugrik a vízbe
apró loccsanás
BASHŌ

a nyári fű leng
megannyi büszke harcos
álmai fölött
BASHŌ

aranyló templom
nyugalmát nem zavarja
a sűrű eső
BASHŌ


kinyílt a szulák
a szúnyogok zenéje
halkabban zizeg
BASHŌ

apad a folyó
a fűzfaleveleket
iszap borítja
BASHŌ

nincs lámpaolaj
lefekszem kora este
párnámon holdfény
BASHŌ

szegény lepkebáb
nem leszel már pillangó
véget ért a nyár
BASHŌ


ó boldog újév
hány régi alkony múlt el
magányban őszben
BASHŌ

fürge kis prücsök
nem gondolsz a halálra
csak dalod zenged
BASHŌ

a szentély kihalt
száraz levelek gyűlnek
az ajtó előtt
BASHŌ

havas napkelte
károgó csúnya varjú
be szép vagy mégis
BASHŌ


tavaszi szellő
a fűzfalevelek közt
pillangó libeg
BASHŌ

tölgy a hegytetőn
ügyet se vet a hulló
virágsziromra
BASHŌ

írisz-virág nyit
lábam előtt az úton?
kék bocskor-szalag
BASHŌ

téli víz-ünnep
szerzetes facipője
csattog a kövön
BASHŌ


fenyő-szigetek
ah fenyő-szigetek ó
fenyő-szigetek
BASHŌ

tányérok tálak
homályba burkolóznak
a nyári estben
BASHŌ

ha illatozna
fehér virág volna a hó
hegyililiom
BASHŌ

csak nézlek nézlek
pillangó vagy szivemnek
csuang-ce álma
BASHŌ


leszáll az este
elnémul a harangszó
virágillat zeng
BASHŌ

pattog a rőzse
szemben a fehér falon
idegen árnyék
BASHŌ

őszi szürkület
összekucorodnak négyen
teaiváshoz
BASHŌ

közeleg az ősz
szívem pihenni vágyik
üres szobámban
BASHŌ


sötét az ösvény
magányosan bolyongok
az őszi estben
BASHŌ

szilvavirágzás
hajnali édes illat
hegyi ösvényen
BASHŌ

lehulló harmat
hadd mossam meg vizedben
fekete kezem
BASHŌ

megfáradt vándor
álmaim kóborolnak
kopár mezőkön
BASHŌ


ébred a tavasz
a jégbe belefagyva
szalmaszál homok
CHIGETSU-NI

nyakamba húzom
a fejem ahogy nézem
a téli holdat
SAMPŪ

falon borostyán
a levelek remegnek
az őszi szélben
KAKEI

beteg szerzetes
söpör a kertben lassan
szilvavirágzás
SORA


összezavarja
a tómély csillagait
a tavaszi szél
SORA

apró szélcsengő
méheknek menedéke
szélcsendes napon
GONSUI

forró nyári nap
még a kövek a fák is
szemembe sütnek
KYORAI

szamuráj kardja
mit kereshet itt nálunk
virágerdőben?
KYORAI


vén-öreg fűzek
egymás fölé hajolva
bólognak némán
KYORAI

mezőt és hegyet
hűs fuvalommal tölt el
imamormolás
KYORAI

nagy úton jártam
eljöttem hozzád újra
fehér krizantém
ISSHŌ

rizsültető nők
iszapos rajtuk minden
csak daluk tiszta
RAIZAN


tavaszi szellő
kócsag szárnya fehérlik
sötét fenyők közt
RAIZAN

újév reggele
verebek csivitelnek
szép-tiszta égbolt
RANSETSU

a szilvaágon
virág és virág virág
meleget hozó
RANSETSU

harmatcsepp gyöngye
levélről hull levélre
boldog-vidáman
RANSETSU


halvány holdsugár
fenyőfát fest a mélykék
estéli égre
RANSETSU

levelek hullnak
hull s jaj lehullik még egy
az esti szélben
RANSETSU

tavaszi szellő
zöldellő rizsvetésen
felhő-gomolygás
KYOROKU

őszi alkonyat
gyújtsak-e már világot?
kérdi valaki
ETSUJIN


új évbe léptünk
szüleim nem tudják még
hajam fehér lett
ETSUJIN

könnyű a halál
cseresznyeszirom-ágyon
álomba hullva
ETSUJIN

levelibéka
ül a banánlevélen
lengeti a szél
KIKAKU

koldus az úton
ég és föld elég neki
nyári ruhának
KIKAKU


szitakötőcske
szárnyait kitépdesem
fűszerszelence
KIKAKU

pirkad a hajnal
rózsaszín barackvirág
piros kakassal
KIKAKU

kakasviadal
felborzolódott tollak
oroszlánsörény
KIKAKU

nagy-buddha-szobor
szentséges ölébe hull
fehér szirom-hó
KIKAKU


kakukk ó kakukk
miért űzöd el álmom?
anyámat láttam
KIKAKU

őszi holdvilág
ülő-szőnyegemre hull
sötét fenyő-árny
KIKAKU

téli hidegben
madárijesztőre száll
magányos varjú
KIKAKU

gyors hegyi patak
a kavicsok zenélnek
vadcseresznyefa
ONITSURA


szent újév-reggel
ősidők szellője száll
a fenyők között
ONITSURA

ébred a hajnal
tavaszi zöld vetésen
fehér zúzmara
ONITSURA

ugrik egy pisztráng
fellegek úsznak messze
a folyómélyben
ONITSURA

virág virágon
ámulva gyönyörködöm
s lehullik hullik
ONITSURA


hűs esteli szél
a tág eget betölti
fenyősuhogás
ONITSURA

hátratekintek
a bíbor őszi égen
fehérlő fuji
ONITSURA

lehullott virág
templomkert elhagyottan
és nem szól harang
ONITSURA

sötét éjszaka
fülemben hold ezüstje
szól szól a kakukk
ONITSURA


álmok bolyongnak
kiégett mezők fölött
és jajgat a szél
ONITSURA

a császárnak se
emelné meg kalapját
madárijesztő
DANSUI

őszi havazás
átlibeg egy esernyő
a szürkeségen
YAHA

reményem elszállt
nem álmodom már többé
sötét nőszirom
SHŪSHIKI


legyezőárus
mennyi hűs szellő együtt
halomba rakva
KAKŌ

gomolygó felhő
úszik az alkonyégen
hátán a holddal
BONCHŌ

poszáta-ének
facipőm beleragad
tavasz sarába
BONCHŌ

fellegek felhők
jönnek mennek találkoznak
az őszi égen
BONCHŌ


hófödte völgyek
folyó kanyarog messze
sötét tusvonás
BONCHŌ

téli eső hull
sírkő feliratára
ó ősi bánat
RŌKA

fenyves a hegyen
a messzeségből érzem
hűs leheletét
SHIKŌ

boldog juharfák
díszruhát ölt a lombjuk
aztán lehullik
SHIKŌ


béka énekel
ül a zsenge levélen
kopog az eső
ROGETSU

az ősz járt erre
az utat teleszórta
tarka levéllel
OTSUYŪ

kunyhóm leégett
mindegy lehullott úgyis
minden szirom már
HOKUSHI

hervad lehullik
a sok színes krizantém
fekete föld lesz
RYŪSUI


beszél helyettem
a folyó mormolása
az éjszakában
GOCHIKU

fényes őszi hold
elindulnék feléje
az ég messze van
CHIYO-JO

a kút a vödör
hajnalvirág-ruhában
vizet koldulok
CHIYO-JO

szilva virága
illatozik annak is
aki letörte
CHIYO-JO


hol vagy kis vadász?
szitakötő nyomában
elmentél messze
CHIYO-JO

tavaszi eső
ó yoshino-hegy-oldal
álomban ébren
RYŌTA

egy szó se hangzik
virág vendég és gazda
hallgatnak együtt
RYŌTA

megöregedtem
megint eljött az újév
nekem már mindegy
RYŌTA


fényes holdvilág
új életemben legyek
hűs hegyi fenyő
RYŌTA

újév reggele
milyen messze tűnt minden
az elmúlt évből
ICHIKU

leszakadt a híd
mindenki áll a parton
a holdat nézi
TAIGI

szentjánosbogár
nézd gyönyörű nézd
egyedül vagyok
TAIGI


körtevirágzás
egy nő a holdsugárban
levelet olvas
BUSON

villám az égen
remegő bambuszágak
harmatcsepp hullik
BUSON

patak vizében
vésőjét hűtögeti
a kőfaragó
BUSON

szirma lehullott
csak emlékét hagyta rám
a peónia
BUSON


déli napsugár
a templom bronzharangján
pillangó alszik
BUSON

a rizsvetésre
cseresznyeszirmok hullnak
a holdas éjben
BUSON

tüskebokor nyit
és kanyarog az ösvény
gyermekkoromba
BUSON

elállt az eső
beszélgetők az utcán
kabátok ernyők
BUSON


itt ott mindenütt
zuhatag csobogása
zsenge levelek
BUSON

tavaszi eső
a hintó hűvösében
kedvesem susog
BUSON

a holdas éjben
nekemjött egy vak ember
nagyot nevetett
BUSON

az öreg halász
figyel rendületlenül
hűs esti zápor
BUSON


elillant az éj
ágyam felett derengés
ezüst paraván
BUSON

szilva virága
illatot küld az égre?
derengő hold-köd
BUSON

elillant az éj
hernyó szőrén remegnek
harmat gyöngyei
BUSON

fényes-szép reggel
hernyó szőrét borzolja
a tavaszi szél
BUSON


repce virága
keleti hold-ezüstje
nyugati nap-pír
BUSON

szekér az úton
könnyeden megremegnek
a peóniák
BUSON

elszállt a tavasz
itt-ott eltévedt szirom
cselleng a szélben
BUSON

szarvasok árnya
sötét hegy templomudvar
esti szürkület
BUSON


tavaszi zápor
a csordogáló tetőn
rongylabda ázik
BUSON

szépséges holdfény
még a rablóvezér is
verset ír róla
BUSON

a hűvös este
a tarka őszi lombot
szürkére festi
BUSON

a nyugati szél
kelet felé sodorja
az őszi avart
BUSON


reggeli pára
álom-kép ösvényein
emberek járnak
BUSON

krizantémbolond
lelkedet megigézte
virágvarázslat
BUSON

fehér krizantém
hamvas szépsége láttán
megáll az olló
BUSON

a téli folyón
hervadt virágok úsznak
buddha ünnepe
BUSON


aranyparaván
tűnt virág-selyemmel
hideg őszi szél
BUSON

eljött az idő
indulni kell az útra
fehér szilvaág
BUSON

apám dühös volt
letörtem a virágot
ó régi emlék
TAIRO

jeges szélvihar
balga öreg esernyőm
repülne messze
SHISEI-JO


viharos szél fúj
éjfekete fenyők közt
és feljön a hold
CHORA

ó-arany szobrok
fiatal zöld levelek
ősidők csöndje
CHORA

szent fák között
suhan a hűvös szellő
templom udvara
CHORA

bolond egy tavasz
az alkonyi sötétben
jégeső kopog
KITŌ


a kicsi boltban
papírnehezék könyvek
tavasz szelében
KITŌ

mindig új szépség
mindegyre új öröm vár
s elszáll a tavasz
KITŌ

téli bozótos
a hold jéghideg fénye
csontomig hatol
KITŌ

szilva virága
szebb mint a költeményem
fehér pillangó
REIKAN


gyér őszi napfény
madárijesztő árnya
az útra kúszik
SHŌHA

nehéz szekér jön
a fűből égre libben
fehér pillangó
SHŌHA

a hulló levél
hullik lehullik hullik
esőt ver eső
KYŌDAI

fehérlő hóra
fejét hajtja a bambusz
a holdsugárban
SEIRA


a köd eloszlott
zsombék jeges füvében
pókháló csillan
SHIRAO

vége a táncnak
a fák közt tücsökcirpelés
holtak ünnepe
SOGETSU-NI

tavasz múlása
mindig ugyanegy könny
mindig-új bánat
GEKKYO

jöhet már a fagy
lehullott a krizantém
nincs többé virág
ŌEMARU


hová merre száll
e sok sok őszi felhő
a szél szárnyain?
ICHIKAWA DANJŪRŌ

szakad az eső
szegény remete ryōkan
sajnálja magát
RYŌKAN

a fürge tolvaj
itt hagyta az ablakban
a fényes holdat
RYŌKAN

a szél idefújt
egy halom száraz avart
tüzet rakhatok
RYŌKAN


hideg sötét víz
befagyott kútból húztam
tavaszragyogás
RINGAI

elolvadt a hó
a falut elárasztja
a sok-sok gyerek
ISSA

itt-ott egy ember
itt-ott egy száraz levél
a földre hullik
ISSA

kövér és kerek
s elégedettnek látszik
a peónia
ISSA


újév reggele
milyen fenséges öröm
kék fényes égbolt
ISSA

jó estét szellő
kanyargós görbe út vár
amíg hazaérsz
ISSA

ködös az este
a múltra emlékezem
milyen messze szállt
ISSA

fényes őszi hold
madárijesztőnk kinn áll
unja a dolgot
ISSA


rajta kis csiga
mássz fel a fuji-hegyre
csak el ne siesd
ISSA

pajkos kis szöcske
légy óvatos ne lépj rá
a harmatcsöppre
ISSA

macska nyivákol
egy labdázó kisgyerek
grimaszt vág neki
ISSA

szürke tehén bőg
imbolyog sötét árnya
az őszi ködben
ISSA


újév reggele
milyen szívesen lennék
megint kisgyerek
ISSA

lóhere bokra
szín szín hullám lebegés
esteli ima
ISSA

meghajol a fej
önként mély tisztelettel
ise szentélye
ISSA

szomorú világ
lehull a virágszirom
lehullok én is
ISSA


mezei madár
megtörli sáros lábát
szilvavirágban
ISSA

indulj béka úr
várnak rád a gyerekek
meg a feleség
ISSA

hová igyekszel
a zuhogó esőben
kis csigabiga?
ISSA

a répakertész
répával a kezében
mutatja utam
ISSA


az árnyékom is
milyen vidám és friss ma
új évbe léptünk
ISSA

harmatcsepp könnycsepp
galambok hallgatása
ima az égbe
ISSA

nyári esőben
lovagolok meztelen
meztelen lovon
ISSA

a szarvasünő
lerázza a pillangót
s elalszik újra
ISSA


légy rendes gyerek
őrizd híven a házat
kis prücsök-fiú
ISSA

cicám fölébredt
ásít nyújtózik elmegy
szeretőt keres
ISSA

madárijesztő
áll és gondosan vigyáz
a kisgyerekre
ISSA

a kertkapuban
fejet hajt illendően
a szomorúfűz
ISSA


libegő öröm
ha újjászületek majd
pillangó legyek
ISSA

bozótkerítés
sövénykapu s a lakat
egy csigabiga
ISSA

az úti gyom is
virágot bont a sápadt
holdfényezüstben
ISSA

lopjál egy ágat
a virágzó szilvafáról
szól a holdsugár
ISSA


téli szép reggel
a faszén a tűzhelyen
pattog vidáman
ISSA

régi ittlakók
ismerlek benneteket
fáztatok ti is
ISSA

nagy-buddha-szobor
szentséges orra alól
lelóg egy jégcsap
ISSA

ilyen légy te is
nem sír nem morgolódik
a hulló levél
ISSA


sietsz ma éjjel
hová jaj vajon hová
őszi telihold?
ISSA

szeles fészekben
éhesen tátogsz issa
árva kismadár
ISSA

elszállt a harmat
mi dolgom lenne itt e
szennyes világban?
ISSA

a világ harmat
illanó könnyű harmat
és mégis mégis
ISSA


kicsi gyermekem
nevet boldogan hideg
az őszi alkony
ISSA

köszönet mindenért
hó a takarón hó jég
szent tiszta ország
ISSA

első fürösztés
és az utolsó ki ér-
ti ezt? mi ez?
ISSA

lehull egy virág
kakaskukorékolás
virág hull újra
BAISHITSU


a fűszálak közt
apró virág fehérlik
nevét nem tudom
SHIKI

nincsenek itthon
a szúnyogháló alatt
síró kisgyerek
SHIKI

nyári kabátom
indul repülni vágyik
a messzeségbe
SHIKI

nagy-buddha-szobor
szívében esti hűvös
a nyármelegben
SHIKI


sziget és sziget
sötét fenyőkkel és szél
zenél hűvösen
SHIKI

messze sodorja
a mogami gyors vize
a forró nyarat
SHIKI

áradás után
szúnyogok sem zizegnek
szomorú vagyok
SHIKI

rövid nyári éj
a lámpám égve maradt
négy óra lehet
SHIKI


tavasz szelében
kibontja legyezőjét
a pávakakas
SHIKI

micsoda népség
árakról alkudozni
orchideák közt
SHIKI

őszi alkonyat
magányos ház füvében
tücsökcirpelés
SHIKI

mindenki elmegy
kihúnyt a tüzijáték
sötét van újra
SHIKI

csillám-ragyogás
a templom bronzharangján
szentjánosbogár
SHIKI

kinek a lelke
lehet e szegfűn lengő
fehér pillangó?
SHIKI

sötét erdőben
egy málnaszem lehullik
apró csobbanás
SHIKI

borotválkozom
harangszó uenóból
a néma ködben
SHIKI


köd hull a völgyre
hegyek fehér-derengőn
torony magánya
SHIKI

datolyát eszem
távoli harang hallik
hōryūji-templom
SHIKI

jeges a holdfény
sírkövek árnyára hull
sötét fenyő-árny
SHIKI

távolról a szél
száraz levelet görget
hűvös őszi est
SHIKI

várok rád éjjel
hideg szél újra-újra
esőben-őszben
SHIKI

ó vajon
meddig tart még az élet
ez a röpke éj?
SHIKI

hová lett buddha?
eltűntek az istenek
az őszi ködben
SHIKI

az utolsó fény
kialszik s nem marad
csak a jeges éj
SHIKI

szürke hófúvás
leáldozó nap fénye
a bozót fölött
MEISETSU

cseresznyevirág
és mennyi mennyi tarka
plakát a fákon
BOKUSUI

sír-rí az őszi
szélvihar karmai közt
a templomharang
SŌSEKI

cirpelő prücskök
ha akarjátok ha nem
vége a nyárnak
SŌSEKI

Kulcsár F. Imre: Utószó
A ma már Nyugaton is jól ismert japán haiku a mindennapi
élet tárgyaiból, dolgaiból felépített költői mikrokozmosz -
három sor, tizenhét szótag, öt-tíz szó. Az eszközök minimuma áll
alkotója rendelkezésére, hogy költeménybe idézze a természet és
az emberi élet egy darabkáját, ámde úgy, hogy abban valamiképp
föltáruljon az egész - a megfoghatóban a megfoghatatlan.
A haiku a zen szellemiségének paradigmatikus megvalósítása.
A zen-buddhizmus egyik legfontosabb mondanivalója és üzenete az,
hogy hiába keresnénk valamiféle mögöttes, a köznapi dolgok világánál
valóságosabb, azon túli, igazibb világot, mivel olyan nincsen, illetve
mégiscsak van valamiképp, de azt nem találhatjuk meg másutt,
csakis itt, ebben, és oda nincs más út, csak ez itt.
És hogy ebben itt, helyes elmélyedés során, végül valóban fel is leljük:
egy váratlan pillanatban felvillan a felismerés, hogy valóban itt van,
jelen van, és mindig is itt volt.
Ennek az elmélyedésnek lehet költői eszköze a haiku is, s innen,
a zen-buddhizmus alap-attitűdjéből erednek a haiku szabályai, konvenciói.
Eszerint a haikunak minden esetben egy konkrét természeti tárgyat
kell megneveznie, felidéznie. További kötelező szabály - bár a haiku
minden szabálya alól, még a szótagszám-szabály alól is, lehetnek kivételek -,
hogy egyszeri eseményt, helyzetet, történést kell megjelenítenie,
mégpedig a jelenben, most lejátszódóként.
Tehát: általánosságok és általánosítás helyett
konkrét jelen-lét, jelen-valóság - itt és most.
Mindezek folyománya azután, hogy bár a
tárgyakat megjelenítő költő maga is belekerülhet a költeménybe,
ámde csak úgy és annyira, mint bármi más - mint a való világ dolgainak
egyike. A haiku-költő nem önmagát magyarázza, nem önmagával foglalkozik -
a tárgyakat megtalálva találja meg önmagát. Úgy kelt
érzelmeket, hogy nem az érzelmekről beszél.
A haiku a 17. században vált azzá, ami - és Bashō
volt az, aki azzá tette. Ami őelőtte e háromsoros műfajban történt:
készülődés, előzmény. A kiindulás: az ötsoros, harmincegy szótagos
tanka, a japán költészet 7. századtól máig virágzó
klasszikus műfaja, műformája, melyben a nyitó,
háromsoros (5+7+5 szótagos) felső szakaszra egy kétsoros (7+7 szótagos)
alsó szakasz következik, mintegy konklúzióként lezárva azt.
A tanka önállósuló felső szakaszából lett végül is
a haiku, ám önálló műformaként való
megszilárdulásának, teljes kialakulásának elég hosszú, több évszázados története volt.
A haiku kialakulásának folyamatában fontos fejlemény a 14. századtól népszerűvé váló
lánc-vers, a renga. A tanka első szakaszának megfelelő háromsoros, 17 szótagos
hokku indította a láncot - ennek a három sornak, szemben a tanka-kezdő három
sorral már önálló, kerek egésznek kellett lennie - s erre felelt a 14
szótagos második szakasz, a wakiku. Ehhez
újabb háromsoros szakaszt fűztek valamilyen tartalmi kapcsolat,
asszociáció alapján, melyre azután újabb kétsoros következett,
és így tovább - akár százig, ezerig. Az egymásra következő szakaszokat
igen gyakran ketten írták, váltakozva; vagy többen is összejöttek
s ki-ki hozzáfűzhetett egy-egy további szakaszt az
előzőhöz, szigorú, kötelező szabályok betartásával.
Az évszázadokon keresztül szinte
társasjátékként űzött renga egyik iskolája,
ága volt a tréfás haikai renga (haikai = tréfa).
Ez a viccelődő, csipkelődő műfaj bőséggel
merített a mindennapi élet szókincséből, nem riadva vissza a
felületes poénoktól, vaskosabb kifejezésektől sem.
Már a 14. századtól vannak példák a háromsoros kezdő szakasz
bizonyos fokú önállósulására, amennyiben a kezdő hokkut pl. antológiákban
külön szerepeltették, önmagában kommentálták, bár költője
eredetileg számított a folytatásra. A 15-16. században azután
egyre több különálló, önmagában-teljes hokku készült, hogy a 17. században
Bashō - betetőzve e háromsoros műforma önálló fejlődését - új,
sajátos világú költői műfajként tökélyre vigye.
A haikai-láncvers ugyanakkor élt és virágzott tovább a későbbi időkben is -
Bashō maga boldog örömmel vett részt haikai-összejöveteleken költőtársaival,
tanítványaival, és tulajdonképp soha nem tett tudatos különbséget az önálló
haiku és a haikai-kezdő hokku között. (Maga a haiku szó sokkal később született:
Shiki alkotta a 19. század végén a haikai no hokku kifejezés két szélső tagjának
összevonásával, a lácvers-kezdő hokku és a teljesen önálló háromsoros vers
pontos megkülönböztetésére.
Az ekkor meginduló angol, francia fordítások Nyugaton is
e néven tették ismertté a műfajt - nálunk is haikuként él a köztudatban.
Jelen kötetünk fenntartás nélkül használja e szót, bár tudományos munkákban
ma már szívesebben élnek ismét a hokku megnevezéssel.) A haikai-költők
önállósuló háromsorosai, hokkui ugyan már magukban megálló,
teljes értékű költői entitások voltak, egy-egy költői-emberi attitűd
pregnáns kifejezései, ám kissé túl könnyen adták meg magukat,
tárták a világ elé alkotójuk érzelmeit, búját-baját; s gyakorta
felbukkant bennük a haikai-renga kissé felületes poén-vadászata.
A komolyabb mondanivalókat, tanulságokat pedig sokszor
túl közvetlen, direkt módon szólaltatták meg. Bashōról viszont elmondhatjuk,
hogy - a zen-elmélyedés szellemében - teljes figyelmével a kézzelfogható
világ, a való dolgok felé fordult: a természet és a mindennapi élet helyzeteiben,
tárgyaiban elmerülve azok mélyén találta meg
a végső kérdéseket kimondatlanul is kimondó,
és rájuk végül valamiképp választ is adó
költői igazságait. Haikuit mélységes nyugalom, elmélyedő komolyság,
benső harmónia jellemzi; ugyanakkor nem kerülte el figyelmét a világ
problematikussága, az emberi lét tragikus esetlegessége sem. Nem volt idegen tőle a
haikaitól örökölt tréfálkozó kedv sem, ám ebben is sajátosan bölcs mértéktartást
tapasztalhatunk nála.
Minden, ami a haiku következő évszázadaiban történt, az ő nyomdokain haladt, minden
kialakuló új stílusirányzat és -árnyalat az ő munkáihoz képest definiálta magát, keresett
az övétől némileg eltérő utakat.
Az utána következők sorában a legjelentősebbek Buson és Issa, majd a 19. század végén Shiki,
aki már a Nyugat felé nyitó Japán új világát jelenítette meg e hagyományos,
hagyományőrző műformában.

Japán költők mutatója

Baishitsu (1769-1852)
Bashō (1644-1694)
Bokusui (1873-1913)
Bonchō (?-1715)
Buson (1715-1783)
Chigetsu-ni (1634-1708)
Chiyo-jo (1702-1775)
Chora (1721-1772)
Ichikawa Danjūrō (1741-1806)
Dansui (1663-1711)
Etsujin (?-1702)
Gekkyo (?-1824)
Gochiku (1699-1748)
Gonsui (1650-1723)
Hokushi (1665-1718)
Ichiku (1708-1759)
Issa (1763-1827)
Isshō (1652-1688)
Kakei (1648-1716)
Kakō (17. sz.)
Kikaku (1661-1707)
Kitō (1740-1789)
Kyōdai (1732-1793)
Kyorai (1651-1704)
Kyoroku (1656-1715)
Meisetsu (1847-1926)
Moritake (1472-1549)
Ōemaru (1720-1805)
Onitsura (1661-1738)
Otsuyū(1675-1739)
Raizan (1653-1716)
Ransetsu (1654-1707)
Reikan (18. sz. vége)
Ringai (?-?)
Rippo (1599-1669)
Rogetsu (1666-1751)
Rōka (1671-1703)
Ryōkan (1757-1831)
Ryōta (1707-1787)
Ryūsui (1691-1758)
Sampū (1647-1732)
Seira (1742-1792)
Shiki (1867-1902)
Shikō (1665-1731)
Shintoku (1633-1698)
Shirao (1735-1792)
Shisei-jo (18. sz.)
Shōha (?-1772)
Shūshiki (1668-1725)
Sogetsu-ni (?-1804)
Sōgi (1421-1502)
Sōin (1605-1682)
Sora (1648-1692)
Sōseki (1867-1916)
Taigi (1709-1771)
Tairo (?-1779)
Teika (1162-1241)
Teishitsu (1610-1673)
Teitoku (1571-1654)
Yaha (1663-1740)








 
 
0 komment , kategória:  Kulcsár F. Imre japán haiku fo  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2018.10 2018. November 2018.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 47938 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 4499
  • e Hét: 34066
  • e Hónap: 79138
  • e Év: 2020418
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.