Belépés
sayuri.blog.xfree.hu
Önmagában a szeretet nem elég.Féltő gonddal kell őrködnünk az emberek felett,akiket szeretünk,sosem elég azt mondani ,szeretlek,hanem minden áldott nap ki is ke... cseresznyák brigitta
1972.01.23
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
szeretettel
  2012-04-18 04:07:31, szerda
 
  Berze Tünde
Fehér rózsa



Hatalmas háza kertjében egésznap kitartóan dolgozott az agrármérnök. Hobbija a rózsatermesztés volt. Nem is akadt olyan verseny, amin ne ért volna el jeles helyezést csodálatos virágaival. Kertjére nagyon büszke volt, hisz külföldről is eljöttek néha megcsodálni a tökéletes virágokat. Megtalálható volt itt szinte az összes rózsa-fajta, akár bokorrózsa, akár futórózsa vagy talajtakaró rózsa, illetve törpe és magas rózsa-félékhez tartozott is. Mindig ügyelt a színek, formák összhangjára, így került a vérvörös színű, Black Beauty-k mellé a hófehér virágú, szerény, de annál gyönyörűbb, John Paul rózsa. Színük túlzott ellentéte kiemelte szépségüket. Azonban a fehér rózsa alacsonyabb, vékonykább volt a vörösöknél. Nemcsak a színe, de maga a növény is érzékenyebb a többi színes társánál. Mindig nagyobb figyelmet, több gondoskodást igényelt. Azonban a mérnök hiába ápolta, kényeztette, a virág nem érezte jól magát a többi között. Egyre fakóbb, gyérebb virágzatú lett. Egy napon vendégek érkeztek a házba. Persze, mint mindenki, ők is kíváncsiak voltak a híres kertre és a rózsákra. Ámulva sétáltak a kiépített ösvényeken, meg-megálltak egy-egy hihetetlen szépségű virág mellett és dicsérő szavakkal méltatták a gazdát. Ám az élet fura fintora gyanánt a legnagyobb figyelmet a fehér rózsa kapta. Sehogyan nem értették, hogyan lehet az, hogy a többi virág fantasztikus, ez a kis fehér meg csak sínylődik a többi között. A mérnök csak a vállát rángatta, meg sűrűn hümmögött, mivel választ adni nem tudott. Próbálta magyarázni, hogy így, meg úgy, de láthatólag senkit sem érdekelt az üres fecsegés. Egymáshoz beszélve, mit sem törődve a gazdával és a magyarázataival, besétáltak a házba.
A mérnök alig várta a reggelt, a vendégek távozását. Épphogy becsukódott a kapu, a távozók után máris rohant a kertbe egy ásóval. Neki esett a rózsatőnek: - Szégyenbe hoztál te kis satnya! Ezért neveltelek, gondoskodtam rólad! Így hálálod meg a törődésem. - kiabálta, miközben egyre mélyebbre ásott a rózsa gyökerénél. Végül egy rántással kikapta a földből és ugyan azzal a lendülettel a kapuig rohant, majd kitárva azt az út menti árokba hajította a nemes virágot. - Takarodj a portáról! -mordult egy utolsót feléje, majd a kapuszárnyat bevágva maga mögött, elindult reggelizni, mint aki jól végezte dolgát. Többet nem is gondolt a virágra.
Nem sokára autó zúgás verte fel az utca csöndjét. Aznap volt a szemét vitel napja, most érték el az utcát. Lassan haladtak előre, minden háznál gondosan ki kellett üríteni a kukákat és feldobni a külön kikészített szemetet. Meglepődve vették észre az árokban heverő rózsa-tövet. Értetlenkedve néztek egymásra a munkások, hogy ez meg, hogy került ide? Csak néhány pillanatuk maradt a csodálkozásra, mivel haladni kellett tovább. Az egyik fiatal munkás megragadta, hogy feldobja az autóra, mikor a sofőr kiszólt a lehúzott ablakon: - Azt ne! Tegyétek ide mögém! Kár lenne érte, hisz csodaszép! Még így is megtörve, megtépve, lankadtan is! A munkás alig várta a műszak végét. Magához vette a virágot és elindult vele a temetőbe. Már eltelt néhány hónap, hogy elvesztette szüleit és a kevés keresetéből nem telt sírkőre. Mindig vitt friss virágot, de, hogy ültessen is valamit nem fordult meg soha a fejében. Most azonban végtelen szeretettel vitte a fehér rózsatövet. A csapnál engedett egy vödör vizet, majd szemre kimérte a sír közepét és óvatosan ásott egy megfelelő mély gödröt. Alaposan belocsolta, még karót is tett mellé, hogy ki ne dőljön a tő, ha erősebb szél fúj. Mondott egy csendes imát, majd elköszönt a fejfától.
Egy hét telt el mire ismét kiment a temetőbe. Nem sok reményt fűzött a virág megmaradásához. Ám, amint befordult a sírhoz vezető ösvényre, már messziről látta a rengeteg nyíló virágban pompázó növényt. Se közel, se távol nem volt párja a gyönyörű fehér rózsának. A ravatalozónál rengeteg ember álldogált. Valakit temettek. A munkás nem akart kíváncsiskodni, csak a szeme sarkából pillantott néha arra felé, majd leguggolt, hogy kihúzzon néhány fűszálat és megigazgassa a sír környékét. Gondolataiba mélyedve észre sem vette a melléje érkező férfit, csupán a köszönésre rezzent össze: - Jó napot! Nem szeretnék zavarni, csak már idejövet láttam a gyönyörű növényt és szeretném megtudni, honnan lehet szerezni, ilyen szépséges virágot. - A munkás először zavartan bámulta a cipőjén megtelepedő port, majd csendesen kibökte -Az árokba dobva találtam - A férfi elképedve bámult a virágra, majd a munkásra. Nem tudta eldönteni sírjon vagy nevessen! Hisz ez az ő virága volt! A sír mellett álldogálva azon gondolkodott, hogy valami szuper talaj lehet itt, vagy a szeretet volt képes ilyen szépre nevelni a kidobott fehér rózsát. Behúzott vállal oldalgott el. Nem merte megmondani galád tettét. A rózsa, azóta is pompázik egész nyáron át a síron.
 
 
0 komment , kategória:  Berze Tünde Fehér rózsa   
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2018.11 2018. December 2019.01
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 47938 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 4153
  • e Hét: 22192
  • e Hónap: 49438
  • e Év: 2114419
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.