Belépés
sayuri.blog.xfree.hu
Önmagában a szeretet nem elég.Féltő gonddal kell őrködnünk az emberek felett,akiket szeretünk,sosem elég azt mondani ,szeretlek,hanem minden áldott nap ki is ke... cseresznyák brigitta
1972.01.23
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 3 
szeretettel
  2012-04-19 14:43:26, csütörtök
 
  Szepes Mária



Kibékülés

Békét kötni mindennel és
mindenkivel, aki más, mint amit
jónak, szépnek tartok, s csak önmaga
tud lenni. Elfogadni külön
kozmoszának törvényeit, ha az
enyémtől eltérnek.
Megbocsátani idegen, rossz ízeket,
helyükre tenni téves jelképeket.
Megérteni titkos nyelvüket, a
hebegőt, a dadogót, a szitkozódó,
mérget fröccsentő csúfat is.
Felismerni e tintahal - felhő mögött
a zokogó, magányos kárhozottat, aki
adni, kérni nem képes. Számláján
csak bevétel - rovatot vezet. Tenni,
áldozni sohasem szeret, nem ismer
egyebet, csak a nihilt, koporsót ácsol,
sírgödröt ás.

Elviselni a botor jajszavát, aki maga
keresi búját, baját, visszaüt, támad, s
vádol, hogy ütik, sült galambra lesve
tétlenkedik.
Nyavalyáinak utána jár,
a figyelmeztetésért halálmadárt kiált.
Nem tudja másképp. Semmiféle vád,
ítélet csontalkatát nem szabja át.
Bölcs az, aki megbocsát: Ilyen a
világ!
Ennyi az ember, s ennyi vagyok
magam is. Nem több és nem
kevesebb.
Néha megostromlom a lehetetlent,
Sziszifusziként hegyre hordom
terheimet, azután visszahullok talajt
vesztve megint.
De magamnak is megbocsájtok,
ami nehezebb, mint átugrani
saját, földre vetült árnyékunkat.
E biblikus varázslat mégis
megtörténik időnként, pedig nem
idézi hit.
A csoda villáma váratlan mindig,
eltünteti, ami valónak tűnik,
s megmutatja, ami a mulandóban is
igaz, mert soha el nem múlik.
 
 
0 komment , kategória:  A SZERETET MEGBETEGEDÉSEIRŐL É  
szeretettel
  2012-04-19 14:38:22, csütörtök
 
  Szepes Mária




Az isteni öröm nem függ külső körülményektől- önmagadból táplálkozik, gyökere minden lényben a rejtélyes tao.
Ne akadályozd magadban a halhatatlan öröm áramának keringését!
Légy független és áttetsző, mint a drágakő, amely sokszorozva veri vissza a rávetülő fényt!

ooo

Örülj bátran minden pillanatnak, amellyel a sors megajándékozott!
Aggódó menekülésed a jelen tiszta örömétől bűntudatból fakad. Azt hiszed: az öröm bűn, amelyért büntetés jár. Pedig e bűntudat éppen a pillanat kreatív örömének elmulasztásából születik.

000

A csodák mindig halkan zörgetnek ajtódon. Ha azt mondod, csak a szél zúg odakint, kavics koccant az üveghez, vagy néhány száraz falevél rezzent a földön, ha ülve maradsz, a csoda kívül reked. Te nem nyitottál ajtót neki.

000

Szepes Mária: füveskönyvéből-részlet

AZ EMBER FEJLŐDÉSÉNEK HÁROM FÁZISÁRÓL
A gondolkodó ember életének általában három jelentős állomása van. /1. A külvilág megismerése 2.A pszichikum élménye/
A válaszút problémája csak a harmadikban lép fel...
3.Válaszút a mentálsíkon
Az emberi fejlődés harmadik fázisában két furcsa és az előző síkok szempontjából ellentmondásnak tűnő megállapítás sűrűsödik össze a tapasztalatok eredményeképpen. Az élet célja nem a boldogság elérése, hanem egy kozmikus misszió teljesítése. A valóság és az igazság nem okvetlenül azonos. Sőt. Az úgynevezett megfogható valóság, de még a pszichikai élmények intenzitása is téves, tökéletlen és könyörtelen igazságtalanságokat rejt. Ez a felismerés a dilemma forrpontja. Az embernek döntenie kell: betölti-e a hivatást, amelyre látása és érettsége kijelölte, vagy egyelőre elodázza mindazt, ami a fizikai és érzelmi élményanyag feldolgozása után a szellemi szintézisben meg akar születni benne.
Aki a kozmikus missziót vállalja, megszűnik személyes célokra törekedni. Létének gyökerei kiszakadnak a gyakorlati élet talajából. Cselekedeteinek indítóokát az anyagba vakult átlag nem értheti. A belső hang, amely tetteit irányítja, nem tűri többé a szellemi éretlenség önző kis idilljeit, ehelyett a nyílegyenes ösvényre tereli. A hétköznapi ember szükségszerű programja már nem érvényes rá. A világban idegenné, otthontalanná -éppen ezért szabaddá válik. Életkörülményei különlegesek, szabály felettiek, sémába nem illeszthetők. Hogy ez miképpen lehetséges, arra egyedül az az ember kap feleletet, aki a missziót választja egyedüli céljának, nemcsak erőtlen nosztalgiával, hanem egész pszichikai-mentális alkatával. Ha törekvését nem homályosítják el mellékszempontok, kifelé ható érdemszerzési manőverek vagy érzésekre költhető jutalom sanda reménye - ha nem hiúság, szereplési vágy vagy egyéb rejtett egyéni érdekek vezérlik, körülményei sorsszerűen úgy alakulnak, hogy ezt az utat kövesse. A misszió, a szüntelen áldozatok és erőfeszítések örvénye, de a kevesebbért minden mozzanatában többet fizet. Aki egész lényét e messiási tűzfolyamba vetette, annak akarata tántoríthatatlanná, bizalma kétely nélkülivé izzik, s az áldozati lángon elégett énjéért az egyetlen valóságot, a szenvedély és halál emésztő nyugtalanságáért a halhatatlanság bizonyosságát és békességét kapja cserébe.

000

Szepes Mária: a gyógyító örömről


Az emberek közül igen sokan reggelente nem frissen, hanem egyfajta szorongó erőapállyal ébrednek.....Mindennap válasszunk ki néhány ,,varázsigét", és olvassuk el lassan, értelmüket átgondolva, magunkba szívva....E többlettel induljunk napi feladataink elvégzésére...s akkor a gyógyító Fény egész napon át velünk marad, és környezetünkre is rávetül.

A GYÓGYÍTÓ ÖRÖMRŐL

A gyógyító öröm évek óta megpróbál érvényesülni benned. Különféle módokon ostromol. Szerszámokat ad a kezedbe. Sürget, hogy segítsd ki zárlatából. Közli, hogy melyik magatartás az, amellyel ellene dolgozol, és milyen módon teremtheted meg vele a kontaktust. Most várja, hogy aktívan, tudatosan szövetkezz vele saját benső újjászületésed érdekében!
xxx
Az isteni öröm nem függ külső körülményektől- önmagadból táplálkozik, gyökere minden lényben a rejtélyes tao.
Ne akadályozd magadban a halhatatlan öröm áramának keringését!
Légy független és áttetsző, mint a drágakő, amely sokszorozva veri vissza a rávetülő fényt!
xxx
A félelem a sötétség árnyéka, az erőtlenség víziója. Az öröm a kimeríthetetlen életerő forrása.
Xxx
Az örömöt éppúgy állandóan, aktívan termelni kell, mint a Fényt. Különben kialszik, a sötétségben beosonnak hozzád az éjszaka lényei: a csüggedés, a félelem, és a meddő aggodalmaskodás.
Xxx
Ha valami célod van, idézd fel magadban a teremtő örömöt segítő társul. Ez a szövetség olyan vénákat szabadít fel benned, amelyek energiája aztromentális síkon az atomerővel analóg.
Xxx
Minden tevékenységedhez hívd meg az örömöt segítőtársnak! A biztos sikerrel kötsz így szoros szövetséget.
Xxx
Ne kösd le képzeleted szárnyait! Merj repülni, és merj örülni az agyadban megszülető minden bizarr, lángoló gondolatnak!
Xxx
Ne kételkedj benne, hogy minden tehetség és minden készség megvan benned is a magasabb rendű örömök elérésére. Hiszen egyetlen ideaszálon eljuthatsz a kozmikus Elme ideáinak teremtő centrumába, és onnan meríthetsz inspirációkat. Tőled függ azonban, mennyit tudatosítasz magadban e végtelen szellemi dimenziókból.
Xxx
Az öröm arkánuma univerzális gyógyszer: a lét minden elemét magában rejti, mint a prima materia , de hét alkímiai operáció után. Az öröm az Iható Arany, amely a betegségek pszichikai okát küszöböli ki.
Az öröm erőinek gyógyító vagy mérgező voltát az határozza meg, hogy nem irányul-e valaki ellen. Aki más kárának örül, az mérget termel. Aki együtt örül minden élettel, az gyógyerőt akkumulál.
Xxx
Örülj bátran minden pillanatnak, amellyel a sors megajándékozott!
Aggódó menekülésed a jelen tiszta örömétől bűntudatból fakad. Azt hiszed: az öröm bűn, amelyért büntetés jár. Pedig e bűntudat éppen a pillanat kreatív örömének elmulasztásából születik.
Xxx
Az öröm művészete abban áll, hogy önmagadból táplálkozik. Nem szorul alkalomra, erőltetett csiholásra, mert akkor szalmalánggá válik, amelynek ellobbanása után mélyebbnek tűnik a sötétség.
xxx
A gyógyító öröm egyenletes napsütés belül. Ez az élet kiolthatatlan lángja, amely kezdet nélküli, s végtelenbe rezgő derűvel világítja meg a körülötte hullámzó erők szimbólumokba kifejeződő jelbeszédét.
Xxx
Ettől a pillanattól kezdve élj a teremtés isteni örömében! Teremtsd újjá gondolatvilágodat! Mágikus gyakorlattal hangold át viszonylatodat a külvilággal!
Xxx
Csak egyfajta valódi öröm van: az, amelyik az örökkévaló élet biztonságából fakad. Minden más örömképzet villanó átmenet inger és kielégülés között.

Részlet : Szepes Mária FÜVESKÖNYVéből

000

Szepes Mária gondolatai a jövőnkről

,,Nagy zuhanás jön. Minden megváltozik. Állandó zűr van, háború van, egymást tépik az emberek, és csak úgy tudnak hinni, ha a másiknak rosszat kívánnak, rosszat tesznek. Ez a kultúra, ami most van, el fog tűnni. Ahogyan eltűntek a régiek is, Atlantisz, Babilon, Egyiptom, mind. De majd jön egy új, egy másik. És az rá fog ismerni az előzőekre, ahogyan mi is ráismerünk a napjainkra már letűnt korok civilizációira.
Azok az emberek, akik ma alakítják a világot, csak úgy tudnak szeretni, ha valakit gyűlölnek közben. Ők lebuknak, lefelé zuhannak egy pokolba, amit maguk alkottak. A későbbiekben a gondolat és a szellem fog irányítani, a mai átlagnál magasabb szintű gondolata, szellem. A két múló szem lehunyódik, és kinyílik a harmadaik, nagyra, és mindent lát majd, ami volt, van és lesz. Hogy a Földdel pontosan mi fog történni, nem vagyok jós, nem tudom.
Minden ember tehet valakiért valamivel többet. Ez a mi dolgunk. És ez nem kevés. De hogy a lélek útja mi lesz, azt tudom: alámerülés, sötétség, majd fény, kibontakozás felfelé, a csillagok felé. Ez következik most. Mert a lélek örökké él. Örökké."

000

Szepes Mária
NE FÉLJ!

Az öröklét hatalmas Arkánuma ömlik beléd.
Feltámaszt, megújít, erőt ad, véd.
Amint rágondolsz végigmos, gyógyít, a tiéd.
000
NE AGGÓDJ!

Ha foszló kapaszkodóid elengedted.
A senkiföldjén lebegsz, úgy érzed.
Várj, míg lélekszárnyaid lebbenését észleled.
000
BIZONYOSSÁG

Békülj ki magaddal. S a világ megbékül veled.
Tudom ez csaknem lehetetlen, a legnehezebb.
Az anyag csapdáját mégis elkerüli szellemed.
000
NE TAGADD

repülsz is néha fantáziádban, álmodban.
De úristen, hová lett a szárnyad?
Ellopták? Vagy magad vágtad le szürke nappalodban?
000
BŰNTUDATOD

hagyd már abba. Zsákutca.
Ne bujkálj a tegnapba vagy holnapba.
Légy egész, boldog, tevékeny! Ma!
000
FÉLELEM NÉLKÜL ÉLNI

csak az tud, aki mer mindennel szembenézni.
Jövője nem rémíti. Múltja nem dermeszti.
Tükre előtt is fogyó gyertyáját égeti.
000
VÉGTELEN

Ne hidd, hogy befejezted, vagy befejezhetem.
Sohasem kértük, célunk a végtelen.
Jó volt haladni eddig kéz a kézben.

000

Szepes Mária haikuiból...
EGYEDÜL VAGY

amint elhiszed magányod. Hozzád hajolhat
az égbolt. Tárt karját feléd nyújtja egy angyal,
nem látod? Tagadásod maga a kínpad.

KI HISZI EL NEKEM

hogy ha egyedül ülök csendben, halvány
látomás számomra a törtető, lármás világ.
Csempész árut szöktetek a titkos vámon át.

ELKERÜLHETETLEN

hogy ráébredj, mit jelent embernek lenni.
Rejtett vészeket hordozó testben születni.
Sorsodon átvergődsz. Itt nem lehet otthon lenni.

ÚTKÖZBEN

Bárkám az időfolyón csendesen vár.
Nem türelmetlen, feltétele nincs már.
Legyen úgy, ahogy a Látók elhatározták.
000
Szepes Mária
Haiku-versek

az
Ember-Istenről

SZEMBENÉZŐ

Önsajnálat ez? Nem hiszem.
Fáradt lettem és tehetetlen.
Ezt az őrült világot nem segíthetem.

VISSZANÉZŐ

Torlódik mögöttem a múlt,
minden, ami az időszakadékba hullt.
Semmit sem kívánok vissza. Elavult.

MENTEGETŐ

Nincs jogom másokat az igazzal fejbe verni.
Nincs jogom hitüket a múlóban elvenni.
Lelküket szeretném balzsammal simogatni.

SENKIFÖLDJE

Csak egyet szeretnék még: írni, írni,
betűk országútján lassan gyalogolni,
poggyász nélkül sehová tartani.

IGEN, KÉSZÜLÖK

Megvan már róla a térképem.
Hosszú alagúton kell majd átmennem.
A Fénybe a végén boldogan beleveszek.

BOCSÁNAT

mindazért amit elkövettem itt.
Volt részem a múltban örömben is.
Köszönöm ajándékként. A legnagyobb kincs.

SZOKATLAN KAPCSOLAT

E világon valóban ritkán történik meg,
hogy találkozik két emlékező ember,
akik tudják, valóban földönkívüliek.

KEGYELMI KÉRVÉNYT

beadtam már nem egyszer. Naponta.
Legyen könnyebb, rövid az átmenet az éjszakába.
Tudom az ítélet kész. Úgy lesz, ahogy a Bíró akarja.

BÚCSÚZÓ

Minek sajnálni, amit elhagyunk?
Tolongó emberek közt egyedül vagyunk.
Elszöktek, akikkel összetartoztunk.

/Ébredés../

JÖVŐ

Mindenki felelős érte. Te is. Én is.
Gyógyítanunk kell a testek fekélyeit.
Lélek sínylődik benne. Börtöne kulcsát kéri.

VÉDŐBESZÉD

Celládban ülsz és kérdezgetnek.
Nem látod ki az. Hangja belőled cseng.
Vallanod kell. Legalább önmagadnak.

KÉSZÜLŐDŐ

Valamennyien csomagolunk. Te mit viszel?
Csomagod túl nagy. Megtöltötted vágyaid köveivel.
Még nem tudod, a vámnál elveszik tőled.

BELETÖRŐDÉS

Nem gondolják végig e halandók,
bölcsőjük nem kezdet, s nyílik minden sírbolt.
Szerettem volna megosztani e titkot.

KORÁN KELTEM

Életálmom nappalától káprázik a szemem.
Nem lát. Az őstenger magzatvizében árnyak kísértenek.
Csak éjszaka ismerem fel az igazat, de elfelejtem.

MIÉRT ROHANSZ

kísértetek után? A távolság évezredek óta ugyanannyi.
Tüdőd zihál, kiáltó szavad egyik sem érti.
Állj meg! A múlt zsákutcáit a jelenben pihened ki.

NEM TUDOK MÁSRÓL ÍRNI

Csak lélekben sírni, szellemtestemben dideregni.
Ócska kordélyon zötyög a föld, a hóhér fejét veszi.
Ki tudja vigasztalni? Ki tudja megmenteni?

ÁLMATLANSÁG

Gyötrődöm, ha elkerül az álom.
Éberen nem nyílik meg test-koporsóm.
Száműzött vagyok. Nincs igazi otthonom.

ELKERÜLHETETLEN

hogy ráébredj, mit jelent embernek lenni.
Rejtett vészeket hordozó testben születni.
Sorsodon átvergődsz. Itt nem lehet otthon lenni.

VÉGTELEN

Ne hidd, hogy befejezted, vagy befejezhetem.
Sohasem kértük, célunk a végtelen.
Jó volt haladni eddig kéz a kézben.

IDŐTLENÜL

Nincs vége annak, aminek nem volt kezdete.
Akik összetartoznak, mágnes vonzza össze.
Végre! - kiáltják egymásnak örvendezve.

VISZONTLÁTÁS

Annyi idő, talán évezredek múltán,
mindig így volt, s így lesz ezután.
Emlékszem rád. És emlékezel rám.



Haiku versek az
Ember-Istenről

IDŐTLENÜL

Nincs vége annak, aminek nem volt kezdete.
Akik összetartoznak, mágnes vonzza össze.
Végre! - kiáltják egymásnak örvendezve.

HIÁBA ROHANSZ

Sarkadban nyargalnak álarcos tegnapok.
Névtelen tettek, fedezetlen adósságok.
Nem bújhatsz el. Mindenért fizetned kell.

SEGÍTSÉG

kiáltod, s jönnek ők is. Kiváltanak
adósságaid bűntető fogságából,
ha az utat hozzájuk megtalálod.

KERESD HÁT

láthatatlan barátok szellőtől kavart nyomát,
fény jelbeszédét, csillanó lidércfutását.
Nincsenek közel. Nincsenek távol. Lelkedet várják.

KULCS

A csodálkozást soha ne feledd!
Akard a szépet, a jót mindig megtedd!
Bölcsek aranyának mágnese a lelked.

BŰNTUDATOD

hagyd már abba. Zsákutca.
Ne bujkálj a tegnapba vagy holnapba.
Légy egész, boldog, tevékeny! Ma!

MÁGIKUS AKARATTAL

kell megoldanod a megoldhatatlant.
Ne adj hatalmat zsarnok csillagaidnak.
Alattvalói ők a bölcs uralkodónak.

NE HIGYJ VAKON,

ne moralizálj! A fanatizmus fekete düh.
Sanyargat. Gyűlöl. Üres szavakká hűl.
Ha tudod az igazat, néma lelked megszelídül.

E FUTKÁROZÓ

csődület, kapaszkodó, karmoló kezek.
Untat bizony. Unok már minden tervet.
Holnap. Mi az? Egy pillanat, s mögötted lesz.

CSAPDA

ez bizony. Lelkén bilincs. Agya hallgat,
Megadta magát a nagyobb hatalomnak.
Szomorú néha. Szeret és nagyon fáradt.

FOSZLÓ

fátyol az idő. Szakadó, gyönge, áttetsző.
Aki belekapaszkodik rémült és esendő.
Szakadékba hull, amely kegyetlen és csonttörő.

SZIKRÁZÓ FELHŐ

a glóriája e sok holtnak hitt élőnek,
akiket szeretünk, s akik szeretnek.
Szárnyuk álmunkban simogatja szivünket.

ŐK TUDJÁK

E mélységben semmi sem valóság.
Szomjukat mérgezett vizekből oltják
az elítéltek. Eső könnyeikkel őket siratják.

BIZONYOS

hogy e senyvedés csiszoló korong.
Láthatatlan kéz szorítja hozzá a nyers gyémántot.
Minden fazettája tisztítja benne az Önvalót.

SÍKOK HÁBORÚJA

Mennyire fáj a testnek, aminek a lélek örül.
S gyászol a szellem, ha az anyag anyaggal közösül.
Micsoda misztérium ez a sok rejtély közül?

SZENVEDÉLYESEN

semmiért nem tudsz már hevülni,
haragudni, kíváncsian vágyakozni.
Kívülre kerültél. Jó így szemlélődni.

HOVÁ TARTOZOL?

Már tudod. Ide nem, az bizonyos.
Görcsbe fonódó szálakból lényed kibontakozott.
Szenvedtél érte eleget. Sok értéket hozott.
000
MÁST NEM TEHETSZ.....

Csak remélj, csöndben és türelmesen
Reméld, hogy egyszer vége lesz
Reméld, hogy egyszer megértenek
S hogy megérted egyszer, akit szeretsz
Reméld, mert mást úgysem tehetsz!

És hidd, mikor a szemébe nézel,
Hidd csak, hidd, hogy tudod, mit látsz,
Hogy megismerheted a mélyben örvénylő végtelent
Hidd, hogy látod a legrejtettebb titkokat
Hidd, mert mást úgysem tehetsz!

És ne nézz körül és ne nézz magadba
Ne gondolkozz rajta, mit miért teszel
Mert ha megismered magad, megismersz mindenkit
S azt is megbánod majd, hogy létezel
Légy vak, légy süket, s fojtsd meg minden kételyed
Fojtsd meg, mert mást úgysem tehetsz!

De hagy egyszer, egy zűrzavaros, őrült reggelen
Felriadsz és nyögve kinyitod a szemed,
Üres kezeddel a levegőt markolod
S vak álomvilágod romjaiba dől
Hát tűrd, emelt fővel s szótlanul tűrd a vereséget
Tűrd, mert mást - mást nem tehetsz!

000

Haiku versek az
Ember-Istenről

TORZKÉP

A világtükörben a görbe a görbét ünnepli.
Önmaga mását csodálja, perverzül élvezi.
Ami egyenes gyűlöli, elnyomja, megöli.

MEZTELEN

Csupasz testükkel a lelküket rejtik.
Ki meri megmutatni ifjú lélekbimbóit,
kendőzetlen, hamvasán szűz álmait?

KARMA

Forog érdesen zúgó csiszoló korongod.
Ha fáj is a fazetta, amelyet sorsod hozzányom.
Csillogó ékkő alakul tőle: Isteni Önvalód.

KOMMUNIKÁCIÓ

Lelked immunrendszerét töltöd fel,
este a kimeríthetetlen Fény-Elixírrel!
Fogd fel morze-jeleit: a halál mulandó, örök az élet.

EMLÉKEZŐ

Mennyivel könnyebb a nehéz is,
amint megleled a lét összefüggéseit,
villanó fényszálai elvezetnek a végtelenig.

HOSSZÚ ÚT

Levetett jelmezekre, szamszkárákra
visszanézve elrémül az, aki felhalmozta.
Boldog mégis, hogy végre túl van rajta.

ŐRÜLT PÁRKA

Miért kell időzni a relatív időben,
mikor ez az idő hazug. Idő nincsen.
Mégsem engedi el azt, aki tovább szövi rémülten.

ALKONYI RÉSZEGSÉG

Már intenek a bolygók: erre-erre!
S te emelkednél boldogan az időtlenbe,
de itt tart még ítéleted vasketrece.

OSTOBA KÖVETELŐ

Más bolygóra akarok születni!
Ahol a vak butaság nem ily tengernyi,
S szelíden ringatnak az éj és nappal iker-erői.

ÉBREDJ

Teremtő vagy! Félelmetes, hogy elfeledted.
Kívánságaidat szürreális meseként összekeverted,
vigyázz az istenért, hiszen mind teljesülnek.

DÖNTŐ

Itt a végső elszámolás ideje önmagaddal.
Bomlani kezd benned Bábel tornya,
A nyelvzavar megszűnik azonnal, ha megérted
melyik közülük az igazi varázsszavad.

CSAK ARRÓL VOLT SZÓ

hogy könnyebben viseled az elviselhetetlent.
Tudod az értelmét, miért ontasz annyi könnyet?
Engedd el azt, akit mindennél jobban szeretsz.

NAGYON HALK

a zizegő hang benned. Rezonancia,
amit feléd küld a láthatatlan hárfa.
Figyelj rá. Mindig neki van igaza.

BETELJESÜLÉS

a vágy halála. A bolond csörgősipkában,
a bölcs világtól távol, erdők magányában
keresi ezt az egyetlen utat a szabadságba.

MEDDIG?

Mennél már, persze. De tükör szobádban
ott állsz rengeteg káprázat alakban.
Erőid őket éltetik, kezükben vagy.

VISSZAVENNI

Azt kellene tőlük. Alattomosak. Nem könnyű.
Érzéseiddel elhitetnek. Fegyverük édes és keserű.
A testi öröklét csaló igézete. Narkós derű.

KERESD MEG

a Mestert magadban. Máshol nem találod.
Ne fuss csalók után. Ők csak lidérclángok.
Szakadékban nyálkás hüllőtestek várnak ott.

SZELLEMED

Jákob lajtorjája. Oxigént termel magasabb
hatalmak Szellemének. Általad találja meg a hidat,
amely a kárhozatból kivezeti az embert.

VANNAK ŐK

nem egyszer érzed, néha tudod is.
De csodáiknak ostobán hátat fordítsz,
Ha markolod örökkön a föld múló javait.

LEBEGŐK

Aki tiszta marad, nem a földön jár.
Puha levegőn rugózik a lába. Néha megáll.
A csillagot nézi, amely mutatja célját.

KÉRDEZŐ

Mi dolga itt annak, aki szán és jót akar?
Úgy nézik ki maguk közül, mint csodabogarat.
Fedél nélküli idegen, hontalan.

000

Haiku versek az
Ember -Istenről

KABALA

Aki mer, akar és tudja,
árnyjáték testének pusztulása,
de hallgat. Sok körülötte a Gólem és a lárva.

NYÍLEGYENES ÖSVÉNY

Szeretnék járni rajta boldogan,
énem terhét levetve, láthatatlan
fényként lebegve igazi otthonomban.

FIGYELMEZTETŐ

Könnyű mondani a bölcset,
tenni sokkal nehezebb.
Hallgass tehát és cselekedj!

FELÜLET

Vékony jégréteg alattad.
Előbb-utóbb rianva beszakad.
Keresd a szellemben a szilárd talajt.

MI FONTOSABB?

Ripacs díszletek lidércfénye után rohanni,
s megalvadt anyag szakadékába veszni,
vagy a halhatatlan ige forrását keresni.

RELATÍV IDŐ

Ma élsz. Holnap kiolt egy pillanat.
Vajon csak e pillanatért vagy?
Azon túl vár időtlen önmagad.

NÉVTELENEK

Néha rátok lesek, s ti nevettek.
Felhős, kék búra a léptetek.
Csak álmomban sejtem a nevetek.

SÚGÓ

Néha kimondok valamit, s megijedek.
Úr Isten! E mondat remény, de felelőtlen.
Mégis beteljesedik. Ki súgta helyettem?

GYÓGYULÁS

Szemed élesen mutat minden fontosat.
Lényedbe világosság ömlik. Titkokat mutat.
Az Égi Napból küld feléd szárnyakat.

NEM ELÉG

hinni. Ne bámulj kábán az örvénybe!
Lehúz. Tekints fel! Figyelj benső egedbe!
Csupa fontos jel. Utat mutat a végtelenbe.

NE ADD FEL!

Használd az agyad! Erőd elhagy,
ha a fényért küzdők közül kivonod magad.
Rád törnek. Felfalnak a képzelet-árnyak.

SZOKÁSOK

Vadhús mindegyik. Beléd nőtt. Kényszerít.
Ezerszer megteszed a fölöslegeset, pedig iszonyít.
Mondj egyszer nemet. E szó föléjük repít.

MÉDIUMOK

Vannak, akik az égbe hallgatóznak,
mások a pokoltól megszállottak.
Kövesd a jó irányt, s nem leszel áldozat.

FELELET

Nem vádollak. A húrt te feszítetted túl.
Ha ösztöneidben vágy és gyűlölet dúl,
nem segíthetek. Csak e válságból tanulsz.

000

Haiku versek az
Ember-Istenről

VIGASZ

Jó annak, aki lát, jó annak, aki más mer lenni.
Akkor is, ha üldözik, s kőzápor fenyegeti.
Egyedül ő fog e csapdából kiröppenni.

VÉGTELEN

Ne hidd, hogy befejezted, vagy befejezhetem.
Sohasem kértük, célunk a végtelen.
Jó volt haladni eddig kéz a kézben.

VÁGY

Mindig beteljesedik, amire lasszót vet égő fantáziád.
Életfa nő belőle. Leszüreteled a magját.
Teremtő mágus vagy. Jól válaszd meg vetésed talaját.

PERSZE, HOGY JÁRNAK ITT

idegen intelligenciák. Csak az emberhez
nem hasonlítanak. Utazó gondolatok, Fények.
Nincs dolguk a relatív idővel, őrült eszmékkel.

DÉMONAIT

az ember vetíti, vámpírrá sűríti.
Mikor veszi észre önmaga ellen teszi?
Eltűnik rögtön, ha égi énjét felébreszti.

KI ÜLDÖZ?

Sarkadban ki tapos? Nézz hátra
végre! Mögötted rohan fényed árnyéka.
Miért rettegsz tőle? Nincs. Lelketlen lárva.

KÍVÁNSÁG NÉLKÜL

Hogy lehet így élni? Nem tudtam soha.
E semlegesség most puha, illatos moha.
Ringat rajta a szelíd, örök dajka.

EGYEDÜLLÉT

ami nem magány. Utas, aki vár.
Nincs köze semmihez, Amit fizet nem ár.
Törlesztés. Jó, hogy többé már nem adósság.

MI A KIÚT?

Embernek nincs. Ember feletti.
A menekülőnek oda kell emelkedni.
Az anyag sátáni maszlag. Az anyag a semmi.

KÖLYÖKDAC

Miért nem kell saját halhatatlanságod?
Csak az a vigaszod, hogy romló húsod
mázsája rajtad súlyosodjon?

HARÁCSOLÓ

Ne hidd, hogy nem kevesebb a sok.
Nedveidben örvénylenek tőle a viharok.
Elsüllyed miatta égi csónakod.

UTAZÁS

Megváltottuk a peronjegyet,
s várunk merengve, csendesen.
Nyüzsögnek körülöttünk bilincsbevertek.

MISZTÉRIUM

A mai fában a holnap virága alszik.
Bennünk is e rejtett mag él, gyümölcsözik.
Hol s mikor? Nem kérdezik akik értik.

VALÓSÁG

Tekints rám úgy, mint magadra,
s szememből rád süt az örvendő hála:
megismertél? Feljutottunk az Ararátra.

SZERETET

Téged az Úr megérdemelt ajándékhoz
juttatott. Aki szeret, az nem birtokol.
Szenvedtél érte. Megérdemelted. Ő az Arkánumod.

000

HAIKU VERSEK
Az Ember-Istenről

TITKOS KÓD

Ruháidat ne szaggasd meg.
A lehetetlen után ne epekedj.
Mondj le róla, s egészen a tied.

MÁGIA

Akit birtokolva tartasz vissza,
elhagy tiltakozva, iszonyodva.
Nem megy el, ha nyitva a kalitka.

NYITÁNY

A világtojásban úszik a spóra. Szíve lüktet.
Héj fogja körül, kitörni nem mer.
Hiába várja kívül szabad önmaga: az Isten.

ALKOTÓ

Vigyázz az istenért, mit kívánsz!
Terhes lesz vele érzéktelen automatád,
rosszkor dobja ki, amire már nem vársz.

ÁLLJ MEG!

Minek sietsz, úgyis odaérsz.
Ahová indulsz úgyse oda mégy.
Titkos jelek mutatják a valódi célt.

ELSZÁMOLÁS

Mit tudsz magadról? Az vagy-e,
akivé Önvalód szerint lenned kellene?
Hosszú út ez, botladozás le és fölfele.

URÁNUSZ

Hogy csattog a patájuk! Sietnek.
Az Apokalipszis lovai közelednek.
Vak ostobák pocsolyáikban henteregnek.

ÚTMUTATÓ

Időtlen vagy. Boldog vagy. Halhatatlan vagy.
Ezt az örömhimnuszt énekli lélekmadarad.
Rá figyelj! A mélységben kísértő örvények kavarognak.

BIZONYOSSÁG

Békülj ki magaddal. S a világ megbékül veled.
Tudom ez csaknem lehetetlen, a legnehezebb.
Az anyag csapdáját mégis elkerüli szellemed.

NEMÉN

Akkor van jelen az Örök jelen, ha életed
kiemeled mindabból, ami volt, vagy ami lesz.
Éned sem tudod. Neved, személyed elfelejted.

NE FÉLJ!

Az öröklét hatalmas Arkánuma ömlik beléd.
Feltámaszt, megújít, erőt ad, véd.
Amint rágondolsz végigmos, gyógyít, a tiéd.

VISZONTLÁTÁS

Annyi idő, talán évezredek múltán,
mindig így volt, s így lesz ezután.
Emlékszem rád. És emlékezel rám.

HIÁNYOZTÁL

ugye tudod? Barátunk sok van.
Részesülünk rengeteg csodában.
De ez az egy időtlen madárdal.

000

Szepes Mária
A SZÍNARANY IGAZ

és szép kell nekem.
Kevesebbel be nem érem!
Dalolom belül. Varázsolom. Énekelem.
Mesélem. Imádkozom. Idézem.
Ambróziából szövöm. Szikráit szórom.
Oltok, nemzek, szülök általa
örök tavaszt, égi örömnyájat.
Ringató felhődunyhákat.
Mennyei bálcsodákat. Soha
nem múló, ifjú tavasztivornyákat,
ártatlan, csók előtti vágyat,
amely a jelené csak, nem bomlik,
nem lankad, selyme, illata, dala,
borzongó, örök új marad. Színarany.
Igaz, ami szép. Egész.
Nem múló, galád töredék.
Ennél kevesebb nem elég.

000

Szepes Mária
TÜSKEKORONÁS KIRÁLY

Mennyire nem értenek
most sem, és sohasem.
Elárulnak, köveket vetnek rád,
hogy eltakarják fényedet,
mert rettegnek iszonyú
erődtől. Üvöltenek, nehogy
meghallják szelíd, halálon
túli csendedet. Rohannak,
s Te csak állsz. Te csak
vársz. Mágnesed rettentő vád
a gonosz maszkabál ellen.
Tüskéid alól könnyes vérpatak
ömlik értünk,
pedig nem érdemeljük.
Halandó! Szívedre hallgass! Ne üss!
Ne átkozz! Ne dobolj!
Egy akol, egy pásztor.
Hiába futsz előle, elér!
Benned zakatol. Popzene
mögött zsoltárt dúdol,
imagong kondul. Engedd
magadba. Ne sebezd,
ne verd, ne mocskold.
Ő sír! Téged sirat.
Megtagadtad benne magad.
Lelked gyilkosa, ébredj!
Ember vagy, nem őrült tömeg.
Ő áll, és vár. Ő a te időtlen csended.
Szíve forró, illatos kenyér.
Édes nektár: szeretet.
Ismerd fel végre,
hogy nincs tőle külön léted.
Görcsös egód helyett
a megváltó Krisztus él benned.

2001.

000

Szepes Mária
Ó, ISTENEM!

Szakad ki belőled, belőlem,
ha felsajog rettegő szívem.
Pedig különben vitázik veled.
Vagy-e, segítesz-e? Törődsz-e
teremtményeiddel? Te alkottad-e
ilyen kiszolgáltatott tökéletlenre,
gyilkosan gonosz butára, kétesre
silány művedet benne? De
elvárod érte, hogy halandóid esdekelve,
térdre esve írt könyörögjenek gyötrelmeikre.
Vajon miért nem alkottad őket
jobbra, örök örömre, bölcsre, szeretve?
Nem akartad? Nem tudtad? Lehet-e,
hogy e kudarcos, görcsös világhoz
semmi közöd nincsen?
Sikolyok, imák koppanva visszahullnak
rejtélyes kóderőd alól a mélybe.
Nem is sejted, mennyi a neved
e téveteg, torz, csonka nyüzsmények
lelkében, s esdeklésük mily nevetséges.
Hódolnak neked, hízelegnek. Dicsérnek.
Lábad elé áldozatot tesznek,
szülnek, temetnek, ölnek, átkoznak,
építenek, rombolnak, hadjáratot vezetnek,
s mindezt a nevedben.
De hát miképpen lehetne
köze ehhez egy tökéletes
Istennek? Aki hibátlan, szent
sugárzás, léte maga a menny,
amelyben nyoma sincs a bűnnek,
halálnak, szenvedésnek?
Ha tudnál róla, észrevennéd
e tébolyult csillag kápolnájában,
hogy imádkozik összekapaszkodva,
könyörögve a halandó tömeg,
amely Atyjának hisz vakon, és sírva
szólít, újra és újra imádkozik
kegyelmedért. Hol vagy? Miért
nem adsz jelet? Miért nem felelsz?
Miért hallgatsz, ha vagy?
Szentélyed üres? Sötéten kong
falain a kínok sikolya s az ima?
Neved nincs. Számod sincs.
Földünkön mégis, mégis
zúg, jajong e tébolyult hit.
Istenem! Istenem segíts!

000

Szepes Mária
NEM KÍVÁNOK MAGAMNAK

semmit. Embertársaimnak mindent,
hogy poklukból a fénybe meneküljenek.
Beforrjanak szívükben a gyűlöletfekélyek.
Kórságuk széruma a szeretet.
Halandó minden ember. Mindegy,
cigány, zsidó, arab vagy néger.
Gazdag és szegény, meztelen
született, s porhüvelyét csupaszon hagyja el.
Bennük saját húsodat karmolod, téped.
Sebük rajtad nyílik, vérük a véred.
Férgek lepték el hazádat, a földet.
Egyetlen orvosodat megfeszítetted.
Ha akarod, élni fog. Támaszd fel!
A Golgotás szeret! Sírkamrája üres!
Damaszkuszi utadon vár csendben.
Sebei véreznek, könnyezik érted.

2001.október 6.

000

Szepes Mária
ÜRES SZEMEK MÖGÖTT

penészes tűzfal mered. Véderődnek vélik,
pedig a ketrecük. Benne büntetésük töltik.
Égből, fényből nem látnak szemernyit.
Hidegtől jéggé dermednek csontjaik.
Belül és kívül a semmit rejtik.
A tükörben másik lényüket gyűlölik.
Minden fohászuk feldobott kavics.
Saját súlyától a földre visszaesik.
Panaszaikkal Hadészt idézik.
Bokájukon lánc csörren. Kezükön bilincs.

2000.








 
 
0 komment , kategória:  A SZERETET MEGBETEGEDÉSEIRŐL É  
szeretettel
  2012-04-19 14:15:37, csütörtök
 
  Szepes Mária
A SZERETET MEGBETEGEDÉSEIRŐL ÉS VALÓDI TERMÉSZETÉRŐL



Aki önmagával nem él békességben, az a másikban is csak a hibát keresi és gyűlöli. De mi a gyűlölet? Birtoklás? Féltékeny irigység? Semmiképpen. A gyűlölet a szeretet megbetegedése.
ooo
Az anya, aki hibásan szeret, sohasem vágja el a köldökzsinórt gyermeke és önmaga között. Ezzel egy fontos, súlyos életre megnyomorítja. Lelkét és szellemét embrionális állapotban, függésben tartja. Csak a testét szüli meg. (A másik) anya életre neveli a gyermekét, és segíti, hogy önálló egzisztenciát teremtsen, családot alapítson.
ooo
Az ember szeretete a káprázat-ént akarja fenntartani könny, vér, erőszak és mérhetetlen szenvedések árán. Akit szeret, azt megköti. A messiás szeretete old....a káprázat-ént akarja lebontani.
ooo
A szeretet valódi természetét nem ismerheted meg, ha csak azt szereted, aki sohasem bírál, mindenben aláveti magát kívánságaidnak, feltétel nélkül csodál és szolgál téged.
ooo
A valódi szeretet nem féltékeny, megelégszik saját fényével, s hőjében önzés nélkül melegszik.
ooo
A szeretet mértéke nem irányul senki ellen. Nem ismeri az irigységet, a féltékenységet. A kisajátítás semmiféle formáját. Csak ad. Aki így szeret, attól nem vehetnek el semmit, mert nem birtokol. Nem csalódik, mert nincsenek feltételei, követelései.
... a szeretet sohasem kíván lehetetlent, mert abban is csak adni tud, hogy alkalmazkodik az önmagunkkal vagy a világgal küszködő embertársai nehézségeihez, gyöngeségeihez.
ooo
A szerelmet sokszor nem viszonozza az, aki iránt érzik, A szeretet azonban mindig visszhangot hív a másikból, mert az emberi lélek semmire sem éhezik jobban, mint arra, hogy ezzel az isteni eledellel megetessék.
ooo
A szeretet kiolthatatlan öröktűz, amely melegít, de nem éget, érlel és alakít erőszak nélkül. A szenvedélytől az különbözteti meg, hogy nem köt csereüzletet, és nem ragaszkodik. Szétszórja önmagát, mint a Nap.
ooo
A szeretet nem passzív ellágyulás, hanem szüntelenül elemző és szintézisépítő ellenmozgás a támadásban lévő démoni erőkkel szemben.
ooo
Ha szeretni tudsz, szeretni fognak. De úgy kell szeretned, hogy magadat teljesen elfelejtsd általa. Úgy kell szeretned, hogy ne várj érte gyöngéd cinkosságot és alkalmazkodó engedelmességet. Szeress azért, mert ez a szeretet mindenkit gyógyít: téged is. Szeress azért, hogy személytelen izzásod a Nagy Mágnes erejét fokozza, amely a szétrobbant részeket újra eggyé forrasztja, és Isteni Egésszé teszi!
 
 
0 komment , kategória:  A SZERETET MEGBETEGEDÉSEIRŐL É  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 3 
2018.10 2018. November 2018.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 47938 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2487
  • e Hét: 27148
  • e Hónap: 72220
  • e Év: 2013500
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.