Belépés
sayuri.blog.xfree.hu
Önmagában a szeretet nem elég.Féltő gonddal kell őrködnünk az emberek felett,akiket szeretünk,sosem elég azt mondani ,szeretlek,hanem minden áldott nap ki is ke... cseresznyák brigitta
1972.01.23
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 7 
szeretettel
  2012-04-19 15:07:20, csütörtök
 
  Aczél Géza
(szino)líra
torzószótár



adagol

talán azért nem vittem egész életemben sokra mivel nekem mindig az tetszett legjobban mikor a
helyzetbe került ember gondosan kimérten adagolta a materiális és szellemi javait gallovics bácsi
sárospataki szatócsboltjában a savanyú cukrot sztojka bácsi nyíregyházán a hajnaltájban
kelesztett meleg házikenyeret a szódás gunyecz erősen nyikorgó stráfkocsijáról akkurátusan
a homályos szódásüveget kulcsár gabi bácsi unalmas tavaszi latin órákon az ötféle deklinációt
mi lassan föléltük mindezt a nyugalmas valót természetes ritmusban épültek növekedésünkbe
a kisvárosi koordináták s mire kiértünk a lázas terekre különös bohócoknak tűntek az izgágák
szánalmasaknak a karrierért tolakodók agresszív pöcsöknek a politikusok persze sok hasznom
nem lett ebből a békességből mint temetők szemétgyűjtőjében az elszáradt koszorúk örökös
vesztesekként hoztuk a borút a terror a rablás egyetemes törvényeit nem ismerve készületlen
bolyongott huzatos áramlatokkal kaszabolt tereken az önmagát feladó elme sorsát rezignáltan
mérlegelve s függöny mögül lesve hogy húznak az utakon a gengszterek magas térdemeléssel

adakozik

a történelmi indulatok jórészt megítélhetetlenek nézed a térképen birodalmak vélhető bukását
majdnem olybá tűnik mint az egyszeregy átrajzolt határok kipusztult népek aztán egy roppant
kavarodás fölülírja az egészet a tégelyből kimászik valami más hol hun hol gót hol éppen alán
s akkor még itt csak a köldökünket nézzük fogalmunk sincs hogyan támad a berbereknek ősi
ellenségük s miként törik óceániában aprócska korallzátonyokra a nemzeti öntudat kik hiszik
harcos etalonnak rég elnyugodott ükanyjukat s hová írod ha ínyenc barátod a polipot zabálja
s neked már a tengeri hal is olyan mint a bálna a csigától összerándulsz de megkönnyebbülten
már a közös borozásra bámulsz melyben az ízlés szétesett horizontja a szokás közös zenitjén
barátságosan újra összeér holnap együtt rajongtok a kacsazsírral locsolt tejfölös tojásban bő ra-
kott krumpliért majd szidjátok a nőt ha túlságosan adakozik rögtön föl is háborodva mikor
távolabb kövekkel agyonverik mert végül is zárva termőkkel milyen lenne a magányos férfi sorsa
vagy ha szörnyű nejét más erkölcs nyikorgó ágyadba tolja szabad lelkű hová menekülsz

adalék

a naményi udvarban hol huszonhét szilvafa volt s a lepotyogó szilvákon kiterített szárnyakkal
vitorláztak azóta sem látott gyönyörű pillangók s noha az emlékezésekkel csínján illik bánni
a visszapillantásban rejlő mesekertet összezúzhatja bármikor akárki ha a tett fátyolosan lengő
színhelyére visszatéved a látottakat máig nem morzsolta szét bennem az enyészet nem hiába
lábatlankodtam a rotyogó rézüst körül kora reggeltől bársonyos estig élvezve ahogy a szürkén
szálldogáló pernye a semmibe feslik amíg anyuka és a szomszéd néni egy roppant fakanállal
óvatosan kevergette a feketülő masszát tudtommal nem volt abban semmi adalék se cukor se
rögzítő szer tartósító szulfát aszkorbinsav vagy antipasszát csupán a gyümölcs fönsége kezdett
lassan elválni a fém forrongó peremétől különös minőséget szülve ebből az aszúsodó lekváros
egészből melyből aztán nem úgy ízlett egy megkent szelet kenyér megtömött prézlis gombóc
elvarázsolt sápadt tészta ahogy máma a sok mirelit és zagy között nem lelve már a gyümölcs
illatára miként a boldog ifjúságra mely mögött valami igaz anyagszerűség is végleg elveszett

*

adófizetés

a konkrét fogalomtól eltekeregni most nehéz hisz ősrégi táptalajból bokrosodik az adófizetés
csússzon bár mohón feneketlen zsebbe a józan belátásnál a fegyver leeresztve hisz fizetni illik
a mamut agyaráért ha már némelyik hősködő annyira ráér bombázgatni a roppant állatot a vár
körül is áldatlan állapot ha nem övezi cölöpös vizesárok s az ellenség csak úgy kacagva ráront a
megszeppent népre majd városokban is előbb-utóbb ívelő híd közlekedés kéne a lápot sűrűn
behálózó vasutak hívőknek templomok unatkozóknak víg játszóterek ez ügyekben okos még
versben sem lehetsz csak hát mindenek mögött dolgainknak ott a vak indulata mikor vigyorral
tömi feneketlen zsákjába dézsmáját a pasa s vastag baksisért pokoli érveket gyárt lopásokhoz
a zúg jogtanácsos s míg veled a hatalom a folyosót nyalatja mindeneknek nyála-taknya atyja
önelégülten szórja a közöst s egy idő után megszeppenve állsz önmagad ásta sírgödröd fölött
mert utódaidon ezt a fekete munkát egyszer még valamelyik cinikus barom behajtja ugyanis
nem volt pályáztatva a szegény pára miként akarta itt hagyni ezt a gusztustalan árnyékvilágot

adófizető

hagyjuk most a papi dézsmát szemforgatás van itt még száz kövessük lépésben nyomon a mai
napot mikor hősünk megkapja a paksamétát s már hozza is elő hátulról a kis házi létrát minek
magasából a szöveg ömlenybe hátha belelát valamit mivel a sanda szándék mögött mégis csak
legmaradandóbb amit anyanyelv gyanánt a törvényt szövegező alakít mivel nincs az a dekon
s a hermeneutikának radikális ága mit a szerencsétlen adófizető meg ne kívánna az ősnyomat
után így aztán marad hogy bután s az utolsó fillérek elvesztésétől szorongva nekiül borongva
a pontokba szedett hottentottának a laikusról beszélek akire az adósok virtuális rozsdás ajtaja
évente rácsap mivel könyörületes pénze nemhogy beszedésre szemetekből kutyult evésre sem
volt elég míg másokat a bűnöző feledés az összekacsintás gyilkos bája behív pezsgőre fekete
kaviárra s ha netán politikai bandaháborúban rákaparnak a lopásra néhány évre elterpeszkedik
honoluluban a költő pedig ide gyors rímet nem találva belesüpped végtelen magába és a világ
aljasságain elborong tényleg csak az enyím s a tied lármája előtt lehettünk igazán boldogok

adogat

kimegy hajnalban a kamasz szemközt a tölgyerdő széli teniszpályára egyedül van de mégsem
árva körben madarak fityeregnek míg kinézi magának a legszebb süllyesztett pályát melynek
meredek oldalán vakít a fű ám lent az élénk vörös salak tegnap estéről még bántón összevágva
lomhán elcammog hát a hátulsó szertárba a panírozó hálóval az egyenetlen küzdőtérre néhány
futurisztikus ellipszist rátol s már ez a látvány is riadt lelket ápol akár egy üde impresszionista
festmény a feljövő napban az élénkség derűi már-már jól becsapnak de érzed valami hiányzik
nagyon ezért gondosan megtömöd finom hófehér mészporral a sokáig keresett apró vonalazó
kocsit melyet a tett helyéig ölben viszel így fölösleges jelzéseket kívülre nem borít s óvatosan
húzni kezded az egyéninek és párosnak való egyeneseket az élettel telítődött konstrukciónak
örülsz mint egy kisgyerek s már csak a háló igazítása van hátra a kurblival oldalról gondosan
megtekered hogy középen ne lehessen fáradt lankadása aztán jólesően leülsz s várod a szelíd
ellenfelet ki megérkezve homorítva adogat tenyeresről visszaadsz sokat csak a fonák ne lenne

 
 
0 komment , kategória:  Aczél Géza megigazulás  
szeretettel
  2012-04-19 15:03:48, csütörtök
 
  Aczél Géza
kopott



félszázada az utcasarkon rángattam anyámat — a doktor bácsi
sárga táskája milyen új még most is látom ahogy maga elé néz
fáradt tekintettel és konokul — fiam a kopott táskáktól tanulj
no aztán ezt ki értette belecsavarodott a gyerek a megfejtetlen
rejtélyekbe s talán cukorkára vágyott vagy csak némi szeretetre
mely a markoló tenyér titkos csatornáin átszivárgott felesleges
szavak nélkül s mihelyt elkanyarodtunk némán a lehasznált tértől
a látvány évtizedekig lepergett a hiányos emlékezet követhetetlen
odúján bolyongott valami érzéketlen metafizikai űrben lehet már
odaát vagy csak a szemerkélő élmények nem emelték soha képbe
a múló idő lett e szerény bölcsesség menedéke némileg fakultan
rezignált biológiai ingerekkel lemeszelve s ha olykor fel is támadt
hősünk emlékező kedve az szélesebb ám közönybe dermedt utakon
egyre elkanyarodott míg csak rá nem verte naponta a monoton
taktust a lomha alkony s már tünedezett is föl hívón a túlsó parton
a kor megannyi rikoltó műanyagja ügyes kis masinák a bamba
provinciákból fölszakadt népnek kik belepirulva a térdig sárba
a leporosodott úttalan lapályba a leleplezéstől féltek az ódivatú
cipőktől a mosott kockás ingektől s mindentől amire nincsen
fölvakarva öles betűkkel a szédítő márka mivel a gondosan módolt
patinákhoz nem ért még föl sem a fej sem az elhasznált pénztárca
a korszerű helyzet pedig színes kokottként riszálta magát míg csak
az ember egy fáradt deszkakerítés tövénél meg nem állt követve
az időbe süppedt szálkás vonalakat melyek futása egy rozsdásodó
pántnál elakadt s rávezette egy mívesen öntött kilincsre a tétova
kezet súlyos érintésétől már tört is visszafelé a csöndes emlékezet
rávetítve szétmállott égi vitorlákra a valahol eltékozolt ifjúságot
 
 
0 komment , kategória:  Aczél Géza megigazulás  
szeretettel
  2012-04-19 15:01:57, csütörtök
 
  Aczél Géza
bio



régebben úgy rémlik belefészkelődve a szálkás padokba kopott
tanítóink általában csak a szépről meséltek mondandójuk a koszos
kis srácoknak akadt temérdek hősök igazmondók megdicsőült
rabok egész délelőtt döngették a kátrányszagú szférát s mivel még
nagyobb összefüggéseket nem élt át az évente kétszer jól felnyírt
ebadta tágra nyílt szemekkel a gyanútlan élet csodálatát megadta
a romantikus hangütésnek nem sejtve a kiloccsantott szóban mennyi
a nyelvi érdem hol igazul feddhetetlenné az a felnőttnyi másik
kiben a puszta napi küzdés és a vonalak alá szorított kötelesség
szomja szalmavirágzik s a szemantikai hálóban még nem tétel
az önazonosság kényes bája a biolétra lépéselőnye lefedi merre
a hitelesség és a belső savak és lúgok termelte kedély megszabott
aránya a megadott tanrend kényszere mikor a mondandót leképző
vágyak mögött a zaklatott képcsere a mellkas táján elemi erővel
döccen s kivizsgálatlanul is topogunk félig szélütötten mikor már
rég nem arról suttogunk milyen emóciókat sugallnak az adomák
a térszerkezetben éppen elfoglalt pillanatnyi létünk üzen a másikat
elfedő falon át valami kvázi folyamatosságot s mire felfognánk
a történelmi hitelt a világ mindnyájunkat így-úgy megalázott
bizonyosan mozog globális stafétánknak valamilyen elregélhető
szála melyben viháncos és szomorú dallam száll a monoton időben
a ködszerű magányra s benne vak mélytengeri halakként tobzódnak
a népek magam a fesztelen nagyotmondóknak homlokig srófolnám
ezt a képet és fölnagyítanám eléjük a tengerfenék billió vibráló
moszatjait a hínárt ahogy egykedvűen lengeti kocsonyás csápjait
s a kilyukadt eget melyen közönyösen illan el a maradék vegetáció
ami mögött már nincs több stáció sem üdvös ráció hol a rőt érvek
némi megnyugvást keresnek mit akar a szenvedő ember a kereszten
 
 
0 komment , kategória:  Aczél Géza megigazulás  
szeretettel
  2012-04-19 15:00:30, csütörtök
 
  Aczél Géza
évszakadás



a felső kanyarban már kezdett fogyni a levegő így aztán hiába kocogtál
többnyire legelöl a célegyenesre a málhát cipelők érzete maradt a fojtás
a szem karikás kilövellése s a célban a földúlt béke mivel nem gondosan
tervezett iram lett a vége inkább a kifulladás ziláló áriája s valami furcsa
kötelességből fogyott el a pálya a kacsázó talpak alatt fölhorzsolva a málló
vonalat a középmezőny elején lehet még futó ez a legény mondogatták
kutató tekintetekkel az edzővé gémberedett tornatanárok míg halántékom
mint egy harci árok robbantgatta a megduzzadt ereket no de így-úgy
szóltam én már erről eleget a lírai jelentés első síkján melyet legfeljebb
a visszarévedés fátyolos szólama kaszabolt s néhány holt barát nehézkesen
távolodó emléke a túlélés bonyolultan rohamozó vétke a filmszakadások
vibráló zuhatagában de mit keressek most ebben a hosszabbik futásban
az utolsó salakos kanyarhoz érve honnan ha nincs is még minden lépés
pontosan kimérve az erőlködés a végső egyenest húzza egyre közelebb
melynek végén már messziről megremeg a máskor oly kívánatos cél
ám te mint egy bantu úszó az olimpiádon maradnál a dolgok fenekén
igyekeznél lelkesen hátra meg ne legyintsen a bírák szigorúsága ne szóljon
módolt tudósokká frusztrált tanítók üzenete se a fekete fene mely szerény
olvasatomban maga a halál kicsit kocogj még legalább ott a sikerre vágyás
mögött is részvétlenül és lassan elfeledve hogy amikor hazakeveredsz
vétlenül kora este magad zárd le a napi versenyt egy halk kulcsfordítással
és ne törődj már mással az ablakodba szitáló ködbe kinézve csak hogy ennek
az értelmetlen évnek is része az alig kedvelt pezsgő durranása az oktalan
szilveszteri lárma melyben a petárdák féktelen sikolya is a határtalan élet
aprócska jele s ha képzelt zsákodnak fele bele is borult ebbe az érzelgős
évszakadásba valamennyit kileng még a mázsa levezető futásodat tán már
az se bánja ki egykor megkívánta a célt s lekaszabolta magában a bajnokot
 
 
0 komment , kategória:  Aczél Géza megigazulás  
szeretettel
  2012-04-19 14:58:14, csütörtök
 
  Aczél Géza
lámpa



vigyázz ha kimégy szólok hátra az ablakból fordulva nejemnek majd kopott fonott
kosarammal és természetesen nyári cipőben nekivágok a szemközti kásás síkos útnak
hol a megdermedt hideg zaccon még tört fénysugarak futnak néhány rozsdás autó
alig reggeledik csúszkálva jutok a kellemetlenül szortyogó ereszekig s már átázott
lábbelivel még tovább egyik szemem lábam alatt másikkal szemközt a bolt sápadt
fényeit figyelem kinyitott-e már vagy van valami rendkívüli nagy eset álságos leltár
netán vak bombariadó melyben állítólagos rozslisztes zacskók mögött ketyeg az adó
némi keleti büszkeséggel átérezve hogy mi itt a telepen is fontosak vagyunk ha meg
kék fények is villognak mentő sem szirénázni rest magunk vagyunk az agyon kábított
történelem a fontos vasárnapi virradat de mivel alig van új a nap alatt a lámpa pár
méterrel a zebra előtt éppen sárga míg csalódottan a járdaszélig kúszom meglátom
szemközt a pocsolyában egy ember milyen árva és milyen szerény az utca körben
épp teljesen kihalt de csak áll megadóan az ónos esőben ez a prolivá züllesztett
munkás televény s ha gonosz vagyok a vörös fény talán kissé még meg is melengeti
birka türelmet ragaszt rá az elszakadt dzseki és az igazodás alaposan megkésett
parancsa magam némi tétovázás után durcásan lépek a csíkos betonra mozgásom
félszeg önteltséget sodor magával s némi kétes öntudatot hisz én e szerencsétlennel
szemben már pontosan tudom hol fénylik a nagyhatalom hol tekintik ázott fejét
szuszogó gengszterek letaposott gyomnak létébe rejtett fröcsögő szónokok kik
egyfolytában lopnak széttörve lelkünkben örökre a köz halványan derengő alázatát
bizony e tilosba való belépésbe kellene most egy miatyánk hisz az ott szemközt
riadtan lesi amint lázadó énem a szerencsétlen gyáva törvényt bölcsen megszegi
s a tócsákba idő előtt nagyokat cuppan — nem érdekes zárom le belül a tétova
zavart átkelésem legyen irodalmi munkásságom része nekem latyak és lámpák
nélkül illik rácsodálkozni az egészre mivel ez szakmai ártalom de mi lesz vele
akit a lámpák idétlen káoszában még percekig otthagyok s behúzva néhány pálinka
ízű folyékony koporsószeget a zuhogó hideg löttyben néhány kereszteződésben
hazáig még beleáll otthon rikács várja a büdös szemétledobóban már kaszáját
feni a vigyorgó halál hogy egyetlen vigaszként az épp pezsgőbe fúlt maffiózókkal
egy szintre bedarálja ez egyszer száradó zoknikban jól esik a költő demagógiája
 
 
0 komment , kategória:  Aczél Géza megigazulás  
szeretettel
  2012-04-19 14:56:07, csütörtök
 
  Aczél Géza
kifehéredés



a villasorral szemközt hová valami távolabbi történelmi ügy folytán
ezzel csak nem esett bármi folt tán becsületes családunk nevén még
hepehupás földút bukdácsolt az erdőn túli városi strandra mögötte
érthetetlen bodzás árok mely felé hosszan még akkor is kivárok
ha messziről imbolyog egy stráfkocsi durván kilengő kedve s bólint
rá porosan és megereszkedve a lapulevelek fonnyadt sátra elindultam
kényszeredett szeméthordóként a nagy találkozásra mivel még nem
voltunk műanyagba mártott kukaország a fakó emberek lepattogzott
vödrökben hordták a konyhai hulladékot a legközelebbi gödörbe
árokba szétrepedezett anyaföldbe s teregették kivájt utak sebeibe
a szürke kályhasalakot s habár a múlás legalább a mai statisztikák
szintjén aratott nem éreztem körben semmi dekadenciát szervesen
hozzám szervült a világ egzotikusan lélegzett a gyermeki képzeletet
valami trópusi színképbe bevágta a harsogó piros a morbid zöld
és a fanyarul csiklandozó sárga a színtelennek az élmények közt
nem volt menedéke az összetolt dús kolorit volt a béke s ha még
romlatlan szemeidet földobtad az égre uralta azt a mélykék az űr
tiszta tudása szóval ezzel a szűzi nézéssel indultam szemetemmel
a nagy találkozásra hol a fáradt vegetáció alatt a hamut tétován
megkapartam s kifehéredett csirkecsontok haláltáncba indultak
alattam mely nézés váratlanul összevillant egy kezdetleges konyhai
a la carte-tal az anyukát széltében dicsőítő paprikás csirke galuskával
örökre számba tapadt ízével innen már nagyon nehéz költőileg
foglalkozni azzal a döbbent feledéssel melyet a hamuból kitisztult
csont látványa egy életre víziómba rántott azóta prizmáján keresztül
lesem a csöndben deresedő halántékokat a szőrzetek mentén süppedő
világot lépcsőjárás nyögéseit a porló feledést egy leszopogatott csont
hosszú kémiai alagútjában hűl ki a remény mikor deresen valami
furcsa beezüstözött üvegbe nézek s egy kifehéredett tekintet mögül
jelentőségét veszíti minden eddigi dac jó erkölcs és büszke szemérem
 
 
0 komment , kategória:  Aczél Géza megigazulás  
szeretettel
  2012-04-19 14:54:13, csütörtök
 
  Aczél Géza
megigazulás



talán ott kezdődhetett a két csomag savanyú cukorral amit vali néném
küldött mikulásra érdes idők voltak a fene gondolta hogy majd a foga
bánja a mohó gyereknek őrült ropogtatással mindet bevettem miközben
megfontolt bátyámnak még egy hét múltán is a zacskóból csak egy szem
hiányzott s mivel helyzet szüli az átkot a színes köveket lassan csenni
kezdtem az önzés első duzzadt levelei bomladoztak már felettem majd
csöndben gyökeret eresztett bennem a sunyi szerzés aprócska csodája
s mikor már járni kezdtem az iskolába valahogy a nagyobb süteményekbe
akadt tekintetem a menzán ülésrendkor mindig a kevésbé szálkás padokat
kerestem s ha recsegő parancsszavak húztak el megettem mélán hagytam
a feladathoz más is odaérjen nem volt még meg bennem az érdek nélküli
szemérem se — legalább fejben — a kicsinyke keresztek részleges
átvállalása nem volt még a léleknek rezignált fáradtsága mely az unalom
opálos ködén át egyszer csak jósággá szelídül s a pillanatnyi tétova
tusában az apáca ösztönök meleg magánya marad legfelül a gyöngéden
simító kéz bársonyos árvasága mint a sivító malacok ügettünk hát borús
reggelente a kopott oskolába egymás hajladozó érdekeit fölültúrni s már
alig emlékszem mikor kezdődött az a könyökléseken túli nyugalom
melyben az a szép ajándék ha én adom ha én kezdem az ügyetlen szólást
bíztató gesztusokkal nem lépve túl az adakozás szelíd figyelmét sokkal
nehogy a leleplezett kényszer odaát fájjon mikor végre megérted a gőzölgő
tál körül anyád miért akadt fönn örökké a csirke szárnyon s havat kotorni
pedig már jókora senki voltál miért imbolygott ki szikrázó fagyokban apád
a gyerekek talán csakhogy ekkor a révület már futna egy olcsó szirupba
a visszapergő emlékezettel ott maradsz mínuszban s a megfejthetetlen
részletekbe tolakodó hiány mint a lepergő idő hermeneutikája elmarad
ihletett érveid mögül gránit öklökbe bezárva s a megigazulás fönséges
íve a napi robot fölött be-behajlik osztom a párolgó lábast keresem nekik
matériámból a szebbeket s már fel sem tűnik ez a természetesebb
 
 
0 komment , kategória:  Aczél Géza megigazulás  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 7 
2018.10 2018. November 2018.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 47938 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 0
  • e Hét: 18623
  • e Hónap: 63695
  • e Év: 2004975
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.