Belépés
sayuri.blog.xfree.hu
Önmagában a szeretet nem elég.Féltő gonddal kell őrködnünk az emberek felett,akiket szeretünk,sosem elég azt mondani ,szeretlek,hanem minden áldott nap ki is ke... cseresznyák brigitta
1972.01.23
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
szeretettel
  2012-04-20 20:28:47, péntek
 
  Müller Péter: Hol van igazi szeretet?



Jártam az országot, gyűjtöttem a tapasztalatokat. Mit élnek meg a kisgyermekek, az anyák, nagymamák, a szerelmesek s az elvált házasok?
Mit gondolnak a különféle vallások hívei, s az ateisták?
Nem elméletekre voltam kíváncsi, hanem amit valóban élünk.
Mi jut eszedbe a legelső pillanatban, ha kimondod: szeretet?
Hol élted meg igazán?
Mikor villant föl benned: ez az?!
Magamat is kérdeztem szüntelenül.
És hát ott vannak az emlékeim. Ha a babakoromat is számítom (mert ott kezdődik a szeretet), közel hetven év.
Megkérdeztem például magamat, hol láttam életem során a legtöbb valódi, mély és forró szeretetet.
A válaszon magam is meglepődtem.
A temetőben.
Igen.
A ravatalozóban. És a sírnál.
Utólag döbbenünk rá, hogy szeretünk.
Ott, a vesztés pillanatában szeretünk igazán, amikor szembesülünk azzal, hogy "nincs".
Jönnek az emlékek: a közönyös hétköznapok, a szürke reggelek, a fáradt fölkelések, morgások, veszekedések, a kellemetlen esték, amikor nem történt semmi, csak ültünk egymás mellett, bosszúsan, üresen - visszanézve, a hiány fojtogató érzésével hirtelen villámfényben látod a múltadat, s azt kiáltod:
- Milyen hülye voltam! Nem láttam, milyen kincset veszítek el minden percben s órában! Bár akkor tudtam volna, amit most tudok: hogy ajándék volt vele az élet! Bár visszatérhetne, akárcsak egyetlen percre! Másképp szólnék hozzá, másképp látnám, másképp ölelném!...És elmondanám neki, hogy... Mit is?... Amit nem lehet elmondani.
Látod, ilyen "cikis" mondatokat írok - mert igazak.
Hogy mit jelent szeretni valakit, akkor tudjuk meg, ha elveszítjük.
Amikor van, észre sem vesszük, mert "természetes".
Mi történik ilyenkor velünk?
Miért látunk hirtelen másképp?
Először is most, amikor már késő, meg tudjuk végre valósítani az igazi szeretet titkát: nem a hibáit látjuk valakinek. Hanem azt, ahol szeretetre méltó.
"Bárcsak veszekednénk! - gondoljuk.
Bárcsak éjfélkor jönne a kocsmából, és még durva is lehetne és hangos és rendetlen - csak éljen!
Csak legyen itt mellettem!
Akárhogy: Minden elviselhetetlen hibájával, zűrjével, őrületével, rosszkedvével. Amitől valaha a plafonon voltam, s úgy éreztem: én ezt nem bírom tovább! - most észre sem venném.
Csak legyen itt!
Még azt is elnézném...igen...még azt is, hogy hébe-hóba megcsal.
Csak legyen újra itt.
Csak éljen, és maradjon velem."
Amikor az ember a szív szemével néz, így lát: messze-messze túllát a másik hibáin és gyengeségein, s mindent nemcsak megbocsát - nem is veszi észre!
Ha valakit szeretünk, ilyenkor jövünk rá - utólag, sajnos - hogy mennyi jó volt benne.
A szeretet mindent elmos, felold, átfesti hirtelen a másik képét, és retusálja is.
Ahhoz azonban, hogy ehhez a látáshoz eljussunk, nem elég a jó szándék, a szimpátia, a megértés - mindez kevés.
Katarzis kell hozzá.
Sajnos.
Az kell, hogy egész lényünk megrendüljön. Hogy összeomoljon a lelkünkben minden előítélet, megszokás, önzés, minden elválasztó fal - minden, ami nem szeretet.
Ehhez a nagy fölébredéshez alapjaiban kell megrázkódnunk, összeomlás kell, széttépettség. Sajnos, ez legtöbbször a halál, mert ezek a falak roppant kemények és vastagok, s csak az elviselhetetlen fájdalom roppantja szét.
Ott, amikor a ravatalnál zokogunk, jövünk rá, hogy szeretünk.
A színdarab végén, amikor már nem lehet előröl kezdeni s újraírni és játszani az egészet.
Csak most, a mese végén értem meg, hogy miről szólt ez az egész!
Hogy ki volt az ember, akivel éltem!
Most, hogy eljátszotta a szerepét, és végleg kiment a színről, utánanézek, és ahogy eltűnik, hirtelen megértem őt.
Utólag látom, hogy mennyire nem ismertem. Nem tudtam, mit jelent nekem.
Alakja hirtelen nőni kezd a szememben.
És megszépül.
Megnemesedik.
És a lassan emlékké váló alakja szívszorítóan közel kerül.
Nem is az a lényeg, hogyan hal meg valaki, hanem hogy a visszahozhatatlan múltba - vagyis életünk valóságába ilyenkor hirtelen belelátunk.
Utólag szeretünk igazán.
De más is történik a nagy csapás pillanatában.
Lelkünk meghasad, s többé-kevésbé láthatóvá válunk.
És nemcsak másképp látjuk a múltat, hanem túllátunk a síron, és a halálon, egy más szemmel, egy érzékeny és látó tekintettel megpillantjuk, hogy miről is kellett volna szólnia az egész életünknek.
Ilyenkor kezdünk igazán szeretni.
Későn...
 
 
0 komment , kategória:  Müller Péter: Hol van igazi sz  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2018.10 2018. November 2018.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 47938 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 3415
  • e Hét: 28076
  • e Hónap: 73148
  • e Év: 2014428
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.