Belépés
sayuri.blog.xfree.hu
Önmagában a szeretet nem elég.Féltő gonddal kell őrködnünk az emberek felett,akiket szeretünk,sosem elég azt mondani ,szeretlek,hanem minden áldott nap ki is ke... cseresznyák brigitta
1972.01.23
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 3 
szeretettel
  2012-04-23 19:42:04, hétfő
 
  A békés otthon



"Történt egyszer, hogy egy férfi a háza építésével megbízott egy mesterembert.
A munka szépen haladt, a mester valóban ügyesen dolgozott, a ház épült-szépült.
Az egyik nap váratlan nehézségek léptek fel.
A mesterembernek minden aznapra jött össze. Az autó amivel érkezett defektes lett, majd valami hiba miatt nem indult el, majd munka közben áramszünet volt, aztán pedig még az es"o is eleredt.
Ezek után a háztulajdonos hazavitte a mesterembert.
Amikor megérkeztek, a mesterember behívta a férfit, hogy bemutassa neki a családját. A bejárati ajtó előtt állt egy kis fa, s amikor elhaladtak mellette, a mesterember megállt pár pillanatra, s mindkét kezével megérintette az ágak hegyét. Ezután tovább mentek. A mester kinyitotta az ajtót, és sugárzó arccal, mosolyogva belépett, megölelte két kisgyermekét és megcsókolta feleségét. Végül a vendéglátás után kikísérte "alkalmi söfőrét" az autóhoz. Amikor elhaladtak a kis fa mellett, a férfi kíváncsian megkérdezte, hogy mi volt az előbbi "szertartás" amint az imént látott.

- Á, igen. Ez valóban egy sajátos szertartás. - válaszolt mosolyogva.
- Ez a kis fa a probléma-fám! - folytatta
- Tisztában vagyok azzal, hogy nem tudom elkerülni munka közben a problémákat, de egy valami biztos, ezek a gondok nem tartoznak az otthonomra, a feleségemre és a két gyermekemre.
Így hát minden este, mielőtt belépek a házamba, felakasztom erre a fára a problémáimat.

Aztán reggel, újra fölveszem őket. S amikor kijövök reggel, és ismét fölveszem, már közel sem emlékszem olyan sok bajra, mint amennyit az előző este felakasztottam.

Mennyi vitát, veszekedést, háborúskodást megspórólhatnánk, illetve mennyi családi fészek lehetne békésebb, ha mindenkinek lenne egy ilyen "probléma-fája" és tényleg kívül hagyná mindazokat a dolgokat amiket feleslegesen sokszor a családjára borít."

(szerzője számomra ismeretlen)
 
 
0 komment , kategória:  Ismeretlen SzerzoBERNI, A MADÁ  
szeretettel
  2012-04-23 17:18:33, hétfő
 
  A bárány



A bárányka alig jött a világra, észrevette, hogy az állatok között ő a
leggyengébb. Állandóan torkában dobogott a szíve. Nagyon félt, hogy valami
vadállat megtámadja. Nem tudta, hogyan fog megmenekülni.

Elmesélte bánatát a Teremtőnek.

- Szeretnél kapni valamit, hogy megmenekülj? - kérdezte jóságosan a Teremtő.

- Igen, jó lenne - volt a válasz.

- Megfelelne egy pár erős agyar?

- Akkor a friss füvet biztosan nem tudnám leharapni.

- Akkor két hegyes szarv, talán?

- Az sem, mert biztosan rosszra használnám őket.

- Vagy olyan méregfog, mint a kígyóé, hogy mérget marjál az ellenfél
testébe?

- Szó sem lehet róla. Engem is gyűlölne mindenki.

- Talán akkor két erős pata?

- Az sem kell, mert lónak néznének.

- De mégis, valami csak kellene, hogy megsebezd, aki meg akar támadni?

- Megsebezni, én? Arra nem lennék képes. Inkább maradok olyannak, amilyen
vagyok.

Elfelejtettük, hogy bizonyos fokig olyanok vagyunk, mint a védtelen állatok,
éles fogak vagy karom nélkül, minden támadásnak kiszolgáltatva.

Nem a ravaszság ment meg, hanem az áldozat: A képesség, hogy másokat
szeressünk vagy helyet engedjünk mások szeretetének.

Nem a mi keménységünk ad az éjszakának langyos meleget, hanem mások óhaja,
hogy fel tudjanak melegedni. Az ember igazi ereje a gyengédsége.

ismeretlen szerző
 
 
0 komment , kategória:  Ismeretlen SzerzoBERNI, A MADÁ  
szeretettel
  2012-04-23 17:17:11, hétfő
 
  BERNI, A MADÁR, AKI FÉLT A REPÜLÉSTOL



Ismerek egy történetet arról a kicsi lényrol, akinek ugyancsak nehézséget jelentett ez: "Sohasem látok semmit, honnan tudhatom hát, hogy van?"...
Berninek, a madárnak az esetét fogom elbeszélni nektek.
O volt az a madár, aki félt a repüléstol. El akarom árulni, hogy is történt mindez, mert oly remek ez a história, hogy Madár-országban is újból, és újból elcsicsergik. Mindannyian emlékeznek Bernire, a madárra, aki félt a repüléstol.
Berni borzasztó magasra épített fészekben nott föl. Megfigyeltétek már, hogyan tanulnak repülni a fiókák? Látványos és egyúttal rémiszto esemény. Ha a kicsik elég fejlettek már, a madármama és madárpapa gyöngéden kilökdösi oket a fészekbol, amikor épp nem néznek oda.
Tudtátok ezt?
A madárkák természetesen esnek lefelé, de azon nyomban fölismerik, hogy szét kell tárni a szárnyukat, csapkodni kell vele, s ha ezt teszik, a szél hirtelen fölkapja oket, és emelkednek! A szárnycsapkodást megelozo zuhanás kellemetlen ugyan, de a fészekben ugyebár nem lehet a repülést gyakorolni. Gondoljatok csak bele! A kicsiny kosárkában nem túl sok mindent lehet csinálni!
Nos, Berni egyáltalán semmi kedvet sem érzett ehhez a feladathoz. Korán reggel látta, mint lökik ki a novérkéjét a fészekbol, nézte, ahogy egyre lejebb és lejebb zuhan. A leges legutolsó pillanatban a testvérke kitárta a szárnyát, és bolond mód, csapkodni kezdett vele. Végül is repült, de Berninek úgy tunt, kis híján becsapódott a földbe, mielott rájött, mit kell tennie, s a kislegény bizony megijedt. "Semmi okát nem látom, miért kellene nekem is végigcsinálnom ezt a repülési tortúrát. Ebben az egész rendszerben valami súlyos hiba van."
Berni a bátyjának, Bobinak bizonygatta, micsoda idióta dolog az, ami történik velük. Bobinak ugyancsak nem fulött a foga a gyakorláshoz, odatotyogott hát a mamához és megszólította. Bejelentette: nem akar repülni, mert fél és nincs is rá szüksége, hiszen a fészek jó huvös, o inkább ott maradna. Madármama hosszasan nézte, majd hirtelen mozdulattal kilökte a biztonságos menedékbol. Bobi hullt, hullt, és épp a legvégén szétterjesztette kicsiny szárnyát és verdesett, verdesett és emelkedett fölfelé.
Berni látta mindezt. O volt a legfiatalabb, legalább két perccel a többiek után kelt ki a tojásból, és tudta, o következik. Ezt gondolta: "Nem érdekel, hogy a testvéreimmel így elbántak. Engem bizony senki sem fog kilökni ebbol a fészekbol, mert nem kell repülnöm. Ezt nem nekem találták ki!" Elo kellett rukkolnia valamilyen tervvel.
Éjjel, amikor mindenki aludt, Berni kis darabka madzagot talált. Papa hozta a fészekbe, hogy megerosítse vele. A madárszülok mindenféle dolgokat fölhasználtak az építéskor azért, hogy jó eros kosárkát alakítsanak ki, ezt a spárgát befuzték a botocskák és a szalmaszálak közé. Berni elhatározta, a zsinór egyik végét a lábához, a másikat pedig a fészek biztosan rögzített részéhez kötözi, így amikor egy váratlan pillanatban kilöki ot a mami, mindössze pár centiméternyit zuhan majd: ez nem túl veszélyes. Juhé! Ez aztán a jó elgondolás!
A nehézséget az okozta, hogy Berni sohasem járt cserkésztáborba, és nem igazán tuda, hogyan kötnek csomót a madarak! A tole telheto legjobban végezte a muveletet, s úgy vélte, remekül beválik majd a kötés. Amikor mami szemlét tartott, o mindig szembe fordult vele, így rejtegette a muvét. Amint az várható volt, a rákövetkezo éjjel, alvás közben került rá a sor, kipenderült a fészekbol!
A terv bevált! Keresztülbucskázott a kosárka szélén, s a madzag megtartotta. És Berni ott lógott, néhány centiméternyivel alább, a levegoben. Sötét volt, mami azt hitte, Berni leesett, idovel csapkodni kezd a szárnyával és repülni fog. Visszafeküdt hát. Berni csöndesen függött a zsinór végén és arra gondolt, milyen okosan cselekedett. A csorével visszakapaszkodott a fonalon, és befészkelte magát a jó meleg vackába. Annyira örült annak, hogy megúszta a zuhanást és a röpülést! Elaludt.
Másnap reggel, ébredés után mami mindent észrevett- a madzagot, a csomókat... és kérdore vonta fiókáját: "Berni, mi ez itt?" Rábökött a csorével a spárgára, amit Berni elfelejtett leoldani a lábáról. Mami nagyon elszomorodott. "Úgy vélem, ez a papára tartozik! Majd o megbeszéli veled ezt az egészet", jelentette ki.
Berni így korholta magát: "Én ostoba! Elfelejtettem leszedni a zsinórt! Most aztán papa is elo fog venni. Az iskoláját neki!"
Úgy is lett. A papa kora reggeli dolga végeztével visszatért a fészekbe. Nagy testu madár volt, dús tollazattal. Berni a méretei miatt is tartott tole. Papa azonban szereto apa volt, s a így szólt a fiához: "Mi a helyzet Berni? Minden madár repül. Nézz csak körül! Mindegyik röpköd. Olyan madár-dolog ez,amit neked is meg kell tanulnod! Miért nem akarsz repülni? Mondd, miért?"
Berni egy pillanatig gondolkodott, majd így válaszolt: "Félek papa."
"Mitol tartasz Berni?", érdeklodött papa. Nézd: a novéred, a bátyád, mami, én... mindannyian repülünk. Vess egy pillantást magad köré. A barátaid is repülnek... a madarak repülnek, Berni! Madár vagy!"
"Félek papa, mert semmi sincs ott! Beszélsz a levegorol, aminek meg kell tartania a szárnyunkat. De semmit sem lehet látni. És ráadásul nem is muködik. Láttad a testvéreimet zuhanni? Alig tudták megcsinálni!"
Az apja elgondolkodott. "Berni, a levego akkor is a szárnyad alá kap, ha nem látod. Mindössze annyit kell tenned, hogy lefelé menet kinyitod a szárnyadat,s a levego föllendít. Mindannyian így repülünk. Láthatatlan, de ott van."
"Ez egyszeruen varázslat." mondta Berni. "A levegot nem látod. Nem mondhatod, hogy ott van, mert nem látod. Nincs is ott. Lehet, hogy a csoda muködik neked, maminak, a testvéreimnek, de nekem látnom kell ahhoz, hogy elhiggyem. A levego láthatatlan. Honnan tudjam, hogy nem csapsz be? Nem tudom, hogyan repülsz, de az a dolog, amit levegonek hívsz, nem létezik, hiszen nem látom."
Kis szünet után így folytatta: "Papa, kitaláltam valamit. Nézd, miért is kellene nekem repülnöm? Új madárfajt szeretnék létrehozni, Sétáló Madár lesz a neve. Miért kellene olyannak lennem, mint mindenki más? Szép életem lesz majd. Lesétálok a fáról, megkeresem a kukacot, azután visszaballagok az ágak közé. Igen, szép életem lesz. Valahol találkozom majd egy Sétáló Madár asszonnyal. És Sétáló Madár gyerekeink születnek. Új faj kifejlodését fogjuk megalapozni. Egy szép napon így emlékeznek meg errol: Ezzel vette kezdetét a Sétáló Madár nevu nagyszeru faj kialakulása."
Nagyon hosszasan nézte Bernit az apja. "Sétáló Madár?", dünnyögte maga elé. Majd szúrós szemmel így szólt: "Rendben van Berni, itt az ideje, hogy Sigg meglátogasson."
Berni é bizonytalanul kérdezte: "Ki az a Sigg?"
"Nos, o a vezérmadár, az elmeorvos. Idehívjuk Sigg doktort, hogy megvizsgáljon. De elore figyelmeztetlek: rendkívül érzékeny arra, hogyan szólítják. Nehogy madáragy doktornak nevezd! El ne téveszd! Elmeorvos Madár Úr a megszólítása. Semelyik orvos sem örülne annak, ha madáragynak hívnák."
"Papa, egyáltalán nem számít, mit mond Sigg. Az ég világon senki sem tud meggyozni arról, hogy a levego valóságos. Egyszeruen nem látom."
Majd a következo történt. Késo éjjel mami odaosont az alvó Bernihez, és a csorével óvatosan szétbontotta a spárgát, ami a biztonság kedvéért még mindig a lábán volt. Azután keresztüllökte a fészek peremén! Az események nagyon gyorsan zajlottak. A fióka zuhant, és zuhant... borzasztó volt! Nagyon megrémült. Érezte, jéggé dermed a félelemtol. Nézte a fa kérgét, ami mellett elsuhant, és látta a sebesen közeledo talajt. Ezt gondolta: Szét kell tárnom a szárnyamat, de nem hiszek a levego létezésében. Képtelen vagyok elhinni, hiszen valótlanság: nem látom. Nem tudom megtenni!
Így is lett, nem nyitotta ki a szárnyát. Fejjel elore közeledett a föld felé, és tudta, legeloször a csore fog beleállni a talajba, s lábakkal fölfelé végzi majd, mint a földbe szúrt zászló! Idovel aztán megkövül ebben a testhelyzetben. Senki sem tudja majd kiszedni onnan, olyan lesz, mint a parkban a szobrok. Tudta, milyen nyomot hagynak a madarak az emberi szobrokon, és megpróbálta elképzelni, mit tesznek az emberek fordított esetben. És ekkor Berni hirtelen fölébredt. Az egész álom volt! Micsoda rémálom!
(Berni szíve hevesen dobogott, lélegzete elfúlt...)
Reggel úgy ébredt, mint máskor. Az elmeorvos madár már ott volt. Sigg mindig idoben érkezett.
"Jó reggelt, Berni!", mondta.
"Jó reggelt, Madáragy doktor úr!'
"A nevem Elmeorvos Madár Úr, ezt ne feledd fiam!"
"Rendben, Madáragy doktor."
"Berni!" kiáltott rá az orvos.
"Ó, bocsánat, bocsánat", mondta Berni, de valójában egyáltalán nem röstelkedett.
"Mondd Berni, mitol félsz?" kérdezte a doktor megértoen.
Berni ismét elmondta az egészet. "Egyszeruen nem hiszek a levego létezésében. Nem is látom. Tudom, mindannyian repülnek..." Berni utánozta a mozdulatot. "De nekem ez így nem jó. Nekem látnom kell! Madáragy doktor... uram, ért engem?"
Sigg összeráncolta a szemét, amint ismét meghallotta ezt a szándékos nyelvbotlást. Berninek jó kedve kerekedett. Tudta, az orvos nem szíveli ezt a címzést, mégis minden alkalommal így szólította: Madáragy doktor, s hozzátette, uram. Ez így rendben volt.
Az orvos így folytatta: "Berni, azt állítod, azért félsz, mert nem látod a levegot. De mi az, ami igazán megijeszt?"
"Nos, Madáragy doktor uram, attól tartok, hogy lezuhanok és halálra zúzom magam a földön, ami igencsak gyorsan közeledik, amikor a madár kiesik a fészekbol. Félek!" Berni azt gondolta, az ostoba kérdésre méltóképpen buta választ adott.
"Mondd csak, tudod -e, hogy mi okozza azt, hogy a madár leesik?", kérdezte ekkor Sigg ifjú tanítványától.
"Hát izé... úgy vélem a tömegvonzás."
"Hmm... A tömegvonzás." Rövid szünet következett. "Tudod Berni igazából azt sem látod, ugye?"
Berni egy pillanatra elgondolkodott. "Hát ez igaz. A tömegvonzást sem látom."
"De elhiszed, hogy létezik, Berni? Bizonyítsd be!"
Berni töprengett, majd így szólt: "Nos, ez nem nehéz. Ha kiugrom a fészekbol, a zuhanás végén halálra zúzom magam. Ha, ha! Ez a tömegvonzás!" Berni büszke volt arra, milyen remekül megválaszolta ezt a nehéz kérdést.
"Ez pontosan így van! Mihelyt elrugaszkodsz a fészek széléról, rögtön bebizonyítod a létezését. Ugyanúgy igazolhatod a levego létezését is, Berni, mert az éppen úgy jelen van, mint a tömegvonzás. Nem látod, de valójában ott van."
Berninek nem nagyon tetszett a beszélgetés irányának ilyetén fordulata. Sigg azonban véget vetett a tanácsadásnak, és távozott... vagyis elröpült. Ám ahelyett, hogy elorelépett és fölszállt volna, Sigg ugrás közben odakiáltott Berninek, aki azt látta, a doktor zuhan lefelé.
"Tömegvonzás Berni!, harsogta esés közben Sigg. "Levego, Berni!, sikoltotta, miköözben teljes szélességében kiterjesztette a szárnyát. Azután lágy mozdulatokal elszállt. Hallatszott a madáragy doktor éneke: "...mindketto láthatatlan... mindketto létezo...".
Berni hosszú ideig nem mozdult. A gondolataiba mélyedt. Végül megszólalt: "Nos, az elmeorvos madárnak igaza van. Az, hogy nem látom, még nem jelenti azt, nincs is ott. A tömegvonzás mindig hat. Lehetséges, hogy a levego is létezik. Éppen ez az,amitol igazán félek. Nem tudhatom meg addig, amíg ki nem próbálom."
Sigg, az elmeorvos, rávezette Bernit egy érdekes jelenségre. Lám, itt vna ez a tömegvonzásnak nevezett láthatatlan valami,aminek a létezésére elegendo bizonyíték az, hogy a zuhanás menthetetlenül a halálát okozná. Viszont nem hisz a repülésben, ebben a csodálatos dologban, amihez a láthatatlan levegot használják föl.
Berni rájött, nem is a repüléstol, hanem a tömegvonzástól fél! Lehet, hogy a láthatatlan levego ugyanúgy létezik, mint a láthatatlan tömegvonzás, de vajon megóvja ot?
Elhatározta, másnap repülni fog. Bátran akart viselkedni, és szólt az erdo összes madarának. Így szólt, az ot figyelo madárfiókákhoz: "Meg fogom tenni!"
A következo reggel Berni odaállt a fészek
szélére. Sokan összegyultek, mert az egész nemzetség tisztában volt Berni nehézségével. Úgy tunt, az elmeorvos madár közremuködésérol minden esetben valamennyien tudtak.
Berni tehát ott állt. Ismételten kijelentette az egybegyultek elott, itt az ideje, hogy rábízza magát a LEVEGONEK nevezett láthatatlan valamire. Hosszasan beszélt a bizalomról, a láthatatlan dolgokról, majd halálmegveto bátorsággal és rendkívül szertartásosan belevetette magát a ritka levegobe, és fejest ugrott a fészekbol!
Azon nyomban a fészek alatt mintegy arasznyi távolságban megakadva fityegett. Elfelejtette kibogozni a madzag csomóját! Berni nagyon kínos, megszégyeníto helyzetbe került. Az egész erdo rajta nevetett! Még a nem madarak is kacagtak. Az egerek és a mókusok szintén! Hallotta az erdoben visszhangzó szavakat: "Sétáló Madár... a csodálatos Sétáló Madár!" És ekkor rájött, minden korábbi mondata igen-igen messzire elterjedt. Helyre kell hoznia ezt a szörnyuséget.
A spárgába kapaszkodva visszamászott, szippantott egyet a levegonek nevezett láthatatlan valamibol és körülnézett. Az erdo ismét csondes volt.
Tudjátok, a madárfiókák maguktól nem csinálnak ilyet. Alvás közben, meglepetésszeruen lökik ki oket a fészekbol, amikor nem is számítanak rá. Soha nem teszik önszántukból.
A csöndben a madarak rádöbbentek, valami egészen szokatlan dolgot láttak. Az idosebbek visszaemlékeztek arra, mit éreztek ok az elso alkalommal. És Berni, aki vonakodott replülni, aki föltalálta a "Sétáló Madár" nevu új fajt, most kivetette magát a fészekbol... ezúttal madzag nélkül.
Süllyedt.
A föld felé zuhanás közben azonnal elborította a félelem. Ezúttal nem álmodott. Ez vallóság volt! Miközben látta a fa törzsét, a közeledo földet, megszólalt benne egy hang: "A szárnyad! A szárnyad! Tárd ki a szárnyadat!"
"Félek, rettegek!" Berni némán sikoltott. Majd végezetül, akárcsak a novére és a bátyja, az utolsó pillanatban kitárta azokat a kicsike, zömök szárnyacskákat, amelyeket soha addig nem használt, és elkezdett velük csapkodni. És ni csak, a levegonek hívott, láthatatlan fenntartó közeg megragadta! A repülés csodája, ami megtörtént apjával, az anyjával, a novérével és a bátyjával, nála is bekövetkezett. Érezte az emelkedést, és szárnyalt!
Berni nem tudott betelni az élménnyel. Egész álló nap röpült. Csak röpült és röpült. Olyan magasra lendült, amilyen magasra csak tudott egészen addig, míg a szárnya el nem fáradt. Magasztalta a láthatatlan valamit, amit a többiek mind LEVEGONEK hívtak. A fák körül vitorlázott és így kiáltott: "Nézzétek, repülök!" Mintha soha egyetlen egy madár sem tette volna ezt korábban!
Mindannyian tapsoltak - de nem azért mert röpült, annak a madárnak a bátorságát jutalmazták ezzel, aki önszántából hajtotta ezt végre.

"Néhány évvel ezelott egy lelkész Houstonból, Texasba költözött. Néhány héttel az érkezése után, egy alkalommal a belvárosba kellett mennie. Amikor a buszon leült észrevette, hogy a sofor negyed dollárral többet adott vissza.
Elkezdett gondolkodni, hogy mit tegyen, és arra az elhatározásra jutott,hogy visszaadja a pénzt. Hiszen bun lenne megtartani. Aztán egy másik gondolat fogant meg fejében: "Oh, felejtsd már el, hiszen ez csak negyed dollár. Ki törodik egy ilyen kis összeggel? A buszvállalat amúgy is túl sokat kér az utazásért; nem fog nekik hiányozni ez a kicsi összeg. Fogadd el mint Isten ajándékát és maradj csöndben."
Mikor a megállóba értek, ahol a lelkésznek le kellett szállnia, egy
pillanatra megállt az ajtóban, majd a negyed dollárt a buszvezeto felé nyújtotta, és azt mondta: "tessék, egy kicsit többet adott vissza." A sofor rámosolygott és azt mondta: "Maga nem a városi új lelkész?
Mostanában gondolkodtam azon, hogy el kellene járnom valahova gyülekezetbe, és meg akartam nézni, hogy mit tesz, ha rosszul adok vissza."
Amikor a lelkész leszállt a buszról, a legközelebbi villanypóznához
botorkált, és bele kapaszkodva csak annyit tudott mondani: "O, Istenem, majdnem eladtam a Fiadat egy negyed dollárosért."

- Ismeretlen Szerzo
 
 
0 komment , kategória:  Ismeretlen SzerzoBERNI, A MADÁ  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 3 
2018.10 2018. November 2018.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 47938 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 4674
  • e Hét: 29335
  • e Hónap: 74407
  • e Év: 2015687
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.