Belépés
sayuri.blog.xfree.hu
Önmagában a szeretet nem elég.Féltő gonddal kell őrködnünk az emberek felett,akiket szeretünk,sosem elég azt mondani ,szeretlek,hanem minden áldott nap ki is ke... cseresznyák brigitta
1972.01.23
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 12 
szeretettel
  2012-04-25 12:43:39, szerda
 
  Fodor Ákos
KAVAFISZ-VISSZHANG



legalább egy ízben el kell menni,
messzire kell menni minden
szerető szem elől; le kell hűteni
szívek kölcsönös lobogását, épp a leg-
melegebb szivekét - másként
hogyan is volna kívánható, hogy aki
térdén lovagoltatott, stb.: egykor
bájoshibás személyedet apránként elfogadja,
m á s -ként?
Mesterlegény, - ha lány vagy is -
mennél messzebbre! (Úgyszólván közömbös:
kikkel, hol, mit tanulsz. "Tanulsz"-e.
V i s s z a k e l l j ö n n öd , hogy itt l e h e s s .
És ha szived töröd össze - ímmár: megint -
akkor is. Akkor ezt tanultad. Elég szív-
törős az egész.
Csak az a fontos: mennél messzebbre
s legalább! egy ízben.) El kell menni
 
 
0 komment , kategória:  Fodor Ákos Idéző jelek  
szeretettel
  2012-04-25 07:17:03, szerda
 
  Fodor Ákos
Gyöngy



Szeretlek, mondom.
- Látod: már ez a nap sem
kelt s telt hiába.
 
 
0 komment , kategória:  Fodor Ákos Idéző jelek  
szeretettel
  2012-04-24 17:49:19, kedd
 
  Fodor Ákos
Altató



minden veszteség
fájdalombacsomagolt
megkönnyebbülés
 
 
0 komment , kategória:  Fodor Ákos Idéző jelek  
szeretettel
  2012-04-24 17:20:53, kedd
 
  3 negatív szó

nincs
*
semmi
*
baj

(Fodor Ákos)




************

Axióma

Szabadság az, ha
megválaszthatom: kitôl
és mitôl függjek.

(Fodor Ákos)


************

Nagyon - vagy sehogy

(Fodor Ákos)


*************

IMA

léptedért lettem:
utad vagyok - célod nem
Lassan fuss rajtam.

(Fodor Ákos)
 
 
0 komment , kategória:  Fodor Ákos Idéző jelek  
szeretettel
  2012-04-24 16:57:38, kedd
 
  Fodor Ákos: Egy Pilinszky-dallam



Mikor már csaknem elveszek:
hiányod megfogalmaz.
Két gyengeség beleremeg,
kettejük mily hatalmas!

Lehetetlenségünk ragyog!
Nincs szem, mely belenézhet.
Taglalhatatlan állapot
-- nem része az egésznek.

Nincs időnk. Nincs történetünk.
S mi nincs, az múlhatatlan.
Nem ismerünk erényt, se bűnt
az Örök Pillanatban.

***************
IMPROMPTU

Tegnapi terveidet töröld.
A legszebbeket is. Azokat elôször.
- Mire megépítenéd: ezért, azért már úgyse laknád
s onnan-ide törmelékek halmát mért cipelnéd?
Temess derűsen. Ami élt: mindig föltámad; ami nem: sosem.
Ragyogó szemmel, ne tört szívvel bámulj
a Leáldozott, Gyönyörű Nap után.
Állhass tisztán
a Kelô elébe.
 
 
0 komment , kategória:  Fodor Ákos Idéző jelek  
szeretettel
  2012-04-24 16:27:49, kedd
 
  Fodor Ákos:
néhány (még újabb) verse



3 szócikk
Sappho-visszhang
SMS Buddhának
Goethe-hangminta
Pilinszky-szinopszis
Az ajándék
2x2
Koan
Dezilluzionista mutatvány
Nyomorultak
Kosztolányi-hommage
A Tom Sawyer-kód
Egy antimártír vallomása
A törvényalkotás kockázata
Műhelynaplójegyzet
Ajánlott program

3 szócikk


Alkotó nemzi,
ám csak a Befogadó
szülheti meg - ha.

PÉNZ
Jó szolga, rossz úr,
mint a szesz. És mint a vér:
kell, csak ne lássék.

SZERELEM
igazán semmi
nem érintheti s minden
körötte táncol


Sappho-visszhang

...Nap Szeretője,
gyümölcsajkú, rügymellű,
fűhajú lányka,
bimbóölű, folyondár-
combú öröm-lény,
tenger és föld gyermeke,
Nap Szeretője...


SMS Buddhának

aki s ami nem
a vágyakról szól: az a
vágyakról hallgat


Goethe-hangminta

érj hozzá bárhol:
az Egészet érinted
s az Egész érint


Pilinszky-szinopszis

Most nem szeretlek.
Most magamnál is jobban.
Most nem is tudom.


Az ajándék

Legtöbbnyire szebb
be- és kicsomagolni,
mint élni vele.


2x2

Szőllősy Andrásnak
Két bánatom van:
egyik, hogy meg kell halnom;
másik, hogy addig élnem kell.
Két örömöm van:
egyik, hogy meghalhatok;
másik, hogy addig élhetek.


Koan

madarát elbocsátó pihe


Dezilluzionista mutatvány

Minek utaznék,
mikor helyben is tudok
idegen lenni?


Nyomorultak

Templombanhívő.
Köldökalattszerelmes.
Zsebébengazdag.


Kosztolányi-hommage

,,Földönfutó"
milyen megrázó ez a szó!
(Holott futni: földön szokás
- és mégis.)
Nyelv! Csodás. Csodás.


A Tom Sawyer-kód

Tedd mások vágyott
céljává, hogy munkádat
vígan végezzék.


Egy antimártír vallomása

Kedvellek ugyan,
de szerelmes nem vagyok
beléd, Igazság.


A törvényalkotás kockázata

Amit megtiltasz:
leszoríthatod a rossz
mocsárpoklába
- gazdagítva ezzel a
Bűn Birodalmát.


Műhelynaplójegyzet

olykor sikerül
mondattá olvasnom a
világ betűit


Ajánlott program

érkezz sírva, majd
gyakorold a nevetést
s mosollyal távozz
 
 
0 komment , kategória:  Fodor Ákos Idéző jelek  
szeretettel
  2012-04-24 16:25:38, kedd
 
  Fodor Ákos versei



Altató


minden veszteség
fájdalombacsomagolt
megkönnyebbülés



Ima

az a sírás várjon. Várnia kell.
Sokáig, akármeddig, nem tudom.
Az isten verje meg lépteid
nyomát. Lábaidra,
lábaidra vigyázzon.



Kis-reneszánsz

szerelemtől álmatlan forogtam
hajnalig - akkor
megszámoltam, hogy orrában két luk van.
Mosolyogtam és elaludtam.



Ön- és egyéb életrajzok olvasójának

lásd be: (a legjobb
esetben is! csak) tiszta
vagyok - nem steril



Szabadság

a legdrágábbat, a legkedvesebbet,
az egyetlent, mi valóban Egyetlen
indulás előtt léggömböd kosarában
találod. És mindig, hajszál-
pontosan ennyi, sőt: ez
a túlsúly
Választhatsz:



Metaoptika

Nagyon figyelj, mert a világot
teszed is azzá, aminek látod.



Üzenet

Elejtenél?Tán fölemeltél?
Te gyûlölnél?Sose szerettél!
Érinthetetlenebb vagyok
neked, mint hullák, csillagok



Ön-?

Méltó, de nem alkalmas emberi szerepre,
aki csak kiváltja, amit érezni szeretne.



Köz-?

mindünk anyaga
sugárzó lehetne, ha
mernénk hasadni



Fogadalom

ha csak egyetlen zokni is tisztulni
kezd a viselés következtében;
stb.:
fölüvizsgálom
nézeteimet és világomat



Itélet

sohasem fogod
megbocsájtani nekem,
hogy nem szerettél



Katarzis-érem

(fej?)


pehelyke, áhitattól
visszafojtott lélegzetté
lettél


(írás?)


Bármihez érek:
te zendülsz.Nyelved lettem,
harangom lettél.



*
Segíts mindennek
olyannak lennie, mint
amilyen úgyis



Házassági emlekmû

van, amikor t i s z t á b b
eltörni egy tányért,mint
elmosogatni.



Axióma

A szeretésen
kívûl minden emberi
tett: romépítés.



A kérés

s ha addig élek
is: inkább engem hagyj el,
mint magad, Kedves



Axióma

ki nem vigasztal
meg, mikor megbántottad,
az nem is szeret.



Szerelem

ahogy a szél meglebbenti a függönyt
nem a függöny, nem a szél. A lebbenés.



Axióma

mire megtanulsz
énekelni, dalod már
rég nem arról szól



***
egy tökéletes
nap sem csak tökéletes
percekből épül



A szépségről

Van, ki gyönyörû.
Van, kin észre kell venni.
S van, ki attól szép,
hogy hasonlít egy csúfra,
akit szeretek.



***

akárhogy,
akár-
mikor: aki nem boldog
éppen:
hálátlan.



***

talajom sírás
levegőm sírás
minek sírnék is.


***

Akiben Isten hisz:
teljesen mindegy, hogy hisz-e Istenben


***

bárhogyan törekedj:
nem moshatod ma le
a holnapi mocskot


***

Mind a ketten csak téged szeretünk.
én is - te is.


***

Gömbbé vagyunk ítélve, akkor is,
ha csak egy palacsintányit engedünk ebből
megvalósulni.



Fodor Ákos:Dél után(1997)
 
 
0 komment , kategória:  Fodor Ákos Idéző jelek  
szeretettel
  2012-04-24 16:23:13, kedd
 
  FODOR ÁKOS
LEHET
válogatott,
örökbefogadott
és újabb versek



Fodor Ákos, 1995


2
TARTALOM
AJÁNLÁS
e m l é k - i r a t o k
INVOKÁCIÓ-IK LEVÉLFOGALMAZVÁNY W.-BECIVILIZÁCIÓFIATALEMBER PORTRÉJAVALLOMÁSOK VOJTINA ÚJABB ÉSZREVÉTELEIA BOLOND DALA A HELYZETR
Ő
LKIS-RENESZÁNSZTÁRGYAK DICSÉRETE NAGYSÁG,,- ÉS KORA"A MEGMENEKÜLÉSECCE HOMOKÉT VÁLTOZATÉRINTKEZÉSALTATÓKETT
Ő
SMIKOR ELMENTEK PONTIMATÉLI TÁJKÉPUJJLENYOMATPOLIFÓN TÉTEL
A
HAIKURONDÓDALECCE HOMOHÍRDETÉSKÉPA HÁZTARTÁSI ISMERETEK-B
Ő
LAXIÓMAEDZÉSMINTAA 0ÁDÁMAXIÓMAEGY AJÁNDÉK ELHÁRÍTÁSAROMÁNCEPIKTÉTOSZ-VISSZHANGPORTRÉ, GYUFALÁNGFÉNYBENCIVILIZÁCIÓPÉNELOPÉHIEROFONTÉSZEGY HAIKU TÚLCSORDULCANTICUM CANTICORUMKAVAFISZ-VISSZHANGHÁRUN AR-RASIDKÖZÖTTSZABADSÁGKATARZIS-ÉREM(RÉSZLET A KEZELÉSI ÚTMUTATÓBÓLBEATRICEÍTÉLETTÁRSASÉLETLES ADIEUXID
Ő
, JÁRÁS, JELENTÉSSTÁTUSZMETAAKUSZTIKAEGY DIAGNÓZISEGY ,,HOMMAGE" RÖNTGENKÉPEWEIMARI ÜZENET: HÁZTARTÁSI TANÁCSUGYANONNAN: UGYANAZMETAOPTIKA3 GYAKORLATAXIÓMAEVOLÚCIÓMETAIDILL
SZÓ
NATINAKRÚDY GYULATALÁLTVÁLTOZATOK EGY JÁTÉKRAADY-ESSZÉÁMULATJELENTÉS-VÁZLAT A JELENID
Ő
R
Ő
LPILINSZKY-EMLÉK-M
Ű
CÍMERPAJZSFÖLIRATGYEREK A PILLANATUTCAI GYORSFÉNYKÉPKAMASZEGY SZENVEDÉLY ANATÓMIÁJAALAKVÁZLATBLOW UPAXIÓMAA KEGYELEM ÁLLAPOTA ÉS EGY MÁSIK SZERELEMHÁZASSÁGI EMLÉK-M
Ű
T
Ű
N
Ő
DÉS A NAP ALATTTÁBLA EGY EGYIRÁNYÚ UTCA SARKÁNEGY FOG ÉNEKEINDISZPOZÍCIÓPATT

3
A TUDOMÁNYEGY TRAGIKOMÉDIA SZINOPSZISAA TEREMTMÉNY ÉNEKEJELHAIKU-RONDÓMOST MÁR HOMMAGEMINDENNAPI TESZT-KÉRDÉSALAPSZABÁLYOK MOZARTEGY PILINSZKY-DALLAMMETAESZTÉTIKAIN MEMORIAMÖREGSÉGHALOTTAK BOLDOGSÁGHAIKU-KOANM
Ű
HELY-HAIKUKOANKOANCANTOAZ
EMLÉKIRATOK
UTOLSÓUTÁNI MONDATA
l e l e t m e n t é s
KEPES SÁRA 1942-1965ÖNÉLETRAJZC'EST LA GUERREKARÁCSONYÚJ HAMLETEK [IMBOLYGÓ MÁSODPERC-DALOK][KÉRD
Ő
N HAJOLÓ NEONOK]ET
Ű
DMADAME CHAUCHAT[KÉT VÁLTOZAT] MEGÉRINTETTÉL[BORÓKA ÁGÁN][HOGY VÁGYOM-E RÁD?]A FÉLELEM DALAI[DALCIKLUS]HAT B
Ű
NBÁNÓ SOR [ÉJEI][CSICSEREG A REGGEL]DÉLESTE[NAPSZAKOKBA ÉS SZERELEMBE]EPITÁF
l e h e t
N. N. HALLGATÁSÁT HALLGATOMIMPROMPTUÉRINTHETETLENEMA LYUK METAFIZIKÁJAVÉTKEINK ISVIRÁGVÉGESZÖGEK WEIMARI EMLÉKKÖNYV-LAPOK EGY BÁRMILYEN TÁRGYÚ FEL- VAGYKIHÍVÁS SZÖVEGÉNEK SORAI KÖZÖTTTALÁLT KÖZLÉSTÚLCSORDULÓ HAIKU: A SZÉPSÉGR
Ő
LMÉRLEG-HAIKUHYPER-HAIKU: A HUMANIZMUSRÓLEGY VÉGS
Ő
KÉRDÉSMONOLÓGÁHITAT ÉS RÉMÜLET - DAL AZ ID
Ő
R
Ő
LANTIGONÉ BÚCSÚLEVELE HAIMÓNHOZARCKÉPCSARNOK EGY PORTRÉEGY FOHÁSZPORTRÉ-KOANHI-FI KOANVÁLSÁG-FOK EGY MAGYARÁZATJÁTÉK-SZABÁLYMAGÁNSZABÁLYJELENTÉSSZINOPSZISMAGÁN-INFERNOEGY FOHÁSZKIS ETIKASZEMELVÉNY A NAGY RECEPT-KÖNYVB
Ő
LTÉTEL EGY MÉRLEG-BESZÁMOLÓBÓLAXIÓMAXÉNIAEGY MÁSIK DEMOKRATIKUS MODELLEGY VAKOND-TÉZISEGY NYELVI (?) AXIÓMAMÉRSÉKELTEN SZELÍD XÉNIÁK MÉG MAGASABB MATEMATIKAKÉT GYEREK-PORTRÉVÁLASZBENS
Ő
BESZÉD EGY ALEXANDRIAI KÁVÉHÁZTERASZÁN NYÁR. DÉLLEVÉLVÁLTOZATOK KIS ÖRÖM-ÉNEK LEHET,MAGYARÁZÓ-TÁBLÁCSKA A VIVÁRIUMBÓLEGY S L O G A N HUMANIZÁLÁSAP. J.OPTIKOANHÁZASSÁG
MOSTJANUÁRI ÁHITATV-F-Á TALIZMÁNSTÁTUSZVISZONYSZINOPSZISÉRTÉKMENTÉSPONTAXIÓMAMOZGÓKÉPHÁROMSZOR HÁROM SOR IMAVALLOMÁSIMPROMPTUSZERELEMA KIBELEZETT PLÜSSNYÚL ÜVEGSZEMETOMPÁN CSILLANHAMUKIMITTUDGÖMB-ÉLMÉNYARS POETICAKOSZTOLÁNYI-HOMMAGEMAHLER-IMPROMPTUDRÁMAHAGYDESTEEGY ÁLOM SZINOPSZISAEGY HIPOTÉZISAZ IGAZI NAGYSÁGASSISI ÉRMECSKEVÍGRENDELETEK EPILÓGUS EGY KÉSZÜL
Ő
FEJL
Ő
DÉSREGÉNYHEZ

LEHET,
hogy ez a legtisztább, leghitelesebb minden szó közül, amit csak ismerek. A tétovaság, a megengedés és a remény közös szava.,,Lehet": a teremtmény szava; a teremt
ő
,,LEGYEN" után a Második talán.
AJÁNLÁS
Csendes vagyok,törvényszer
ű
, ám kiszámíthatatlan,mint némelyik jobb költemény.- Bocsásd meg, életemnek Bármely Olvasója,

ha nem tetszem, nem értesz, nem szeretsz.



6
e m l é k - i r a t o k

INVOKÁCIÓ
a heged
ű
mre feszült
ötödik
húrt: bármiféle játék el
ő
tt megpendítem a Láthatatlant;abszolút némaságához hangolom magam, merta halál (normál) Á-ja nélkül mindenzene hamis, minden szövegértelmetlen, Eurüdikém.Eurüdiké
-IK LEVÉLFOGALMAZVÁNY W.-BE
- nos, nem vagyok modern. Édes és kopár aránya más bennem. Képem a képpel,mit kontrollképpen rámvetít e környék, pillanatra sem fed.Hiányzom.Nyugtalan ésnyugtalanító viszony...... szénám rosszul áll.Érzema más baját, ha lelke csikar s ha gyomra hánytorog; nem adatik,hogy én haljak belé. Soha, hogy avagykigyógyulhatnék bel
ő
le.Drágám, édes úr! Egykor mi vívtunk s az még (hiszen, hogykardod mérgezett volt, akkor is: ki-ki tudta) tisztatorna volt; mi legf
ő
bb: szeretted még piszkos cseleidet -- szerettelek. Nemkülönben még rosszálmaimat.Hogy a való szebb, fájóbb a képzeltnél; hogy
az
elérhetetlen, vagy viszont
az
az elvesz
ő
?- Önts liliom kelyhébehagymaszószt: ,,szép!" ,,merész!" és ,,milyen kézenfekv
ő
!"

hallhatod; ám elébbieketne is tudd, mert már gondolatátlemarják képedr
ő
l poétikus brigantik, intellektuálislotyók, ábrándoslelkü halkufárok.Habár - --
ennyi
alkalmasint biztos fel
ő
lems történetesen általam:mely nem alkalmazható alkalomhoz,amely el
ő
tt sápad a részlet;a t
ű
rhetetlen fény,melyben elhamvad, ami
látvány
(megtorlás el nem marad) (így, vagy amúgy)(ez ügybenakárha itt se lennénk)megy magától- elszavaink banalitása ésa szó maga is utána,a semmin alkotott míves lyukon -Talán:szeretni - mikor s hol épp lehet.
CIVILIZÁCIÓ
forgóajtó álla sivatagban. Akikikerüli: nincs
FIATALEMBER PORTRÉJA
Hátborzongatóan m
ű
veletlen (amiaz emberi anekdótakincs módszeres birtoklását illeti ) - magányosészrevételei vannak.Ugyanevilágból épített másik világag
ő
gösen, fázósan és sóvárgónkereng emebben.Nincsenek
törvényerej
ű
rendeletei: a szelídnomád ügyeljen beilleszkedésés kivonulhatás örökmozgóföltételeire.Vannak dallamai.
VALLOMÁSOK
Muzikális vagyok mint Einsteinszép csak annyira mint Mozartde tudok modortalanlenni mint MichelangeloLegf
ő
bb érdekl
ő
dési körömhogy vajjon mi köze dolgaimhozazok körének akik érdekl
ő
désnélkül dolgoznak dolgaim ellenSzeretni szeretek és semmi mástM
ű
ködésem szerint inkább városhozhasonlítok mint f
ő
bérlethez Zavarbahoznak ,,h
ű
tlen" ,,hideg" sütve rám akik melegnek találják a börtönt is mivelszeretnék megszeretni
VOJTINA ÚJABB ÉSZREVÉTELEI
Írjunk nosza, ha már mindenki ír,család-verset! Hiszen pótolja abbana családfa a lírai hitelt,az azonos nevek adják a ritmikát skét-három, váltakozva: tagolás,ellenpont, szerves egység, minden.Nagypapáróltöbbnyire leesett a ló; - der
ű
.Ezüst nagynéni úszva áll a mézben:nézhet
ő
.Anyám - - és itt el is fullada vers, mert ugyebár, nincs arra szó;anyányi hiátus tehát.Papátmég elvisszük a rosszlányok közé (- la vie...) ámtekintélyére vigyázunk: onnan is jó egy fejjel kilógjon!
Mindeközbenhistóriai sztorik - a finom adagolásraszerfölött ügyelve: mindezúgy szóljon, mint madár, fiaihoz;értse, ki érti, s ki-ki, amit szeret.
A BOLOND DALA A HELYZETR
Ő
L
egy képzeletbeli Shakespeare-színm
ű
b
ő
l
A bábuból kihullt a kóc:erében, sajna, vér buzog;könyvb
ő
l idéz minden bohóc;nem játszanak - nem játszhatok.Azám, nolám,tillárom haj, nem játszhatok.Mint illik, Jankát elvesziJani, ki Janit szereti;Janka meg Jankáért lobog:hogyne volnának boldogok?Azám, nolám,tillárom haj, de boldogok!A rossz mindenb
ő
l jelt teremt,hát minden jel rosszat jelent;süllyed a Fönt, lebeg a Lent,dagad az
ő
r, sorvad a rend.Azám, nolám,tillárom haj, rosszat jelent...
KIS-RENESZÁNSZ
szerelemt
ő
l álmatlan forogtamhajnalig - akkor megszámoltam, hogy orrában két lyuk van.Mosolyogtam és elaludtam
TÁRGYAK DICSÉRETE
Bámulatos a KERÍTÉS.Keret a rács - a m
ű
: a Rés!Lényeg a Rés,hogy ki benéz, belássa nyomban

10
mennyire kint van.- Így mind az anyag, mind a lik haszonnal használtatik.\Dícsértessék az alkotó RADÍR!
Az
értelmezi, mit más csak összeír;mert hogy mikor mit tilos: a Helyzetek Lényegétmindig is RADÍRok írták voltaképp.Minden kis eretnekség: langyos, szürke, béna.Ám a kusza sorocskák közt nagy rendet vágvaa RADÍR: nyomán fehéren fölizzik a várva-várt, a tiszta, nagy meta-poéma!A RADÍRnak köszönd, sok rész-részébe-bódult,hogy legalább negatívban kirajzolódunk.\Üdvöz légyen a Kétágú, a RendíthetetlenHANGVILLA, mely, ha rezgetik, hát rezzen,ám magasságát tartja! Hangja akkor se más,ha lágy érintés éri, vagy sors-kemény csapás.Mindegyike saját hangjával van tele- hát nem is lesz bel
ő
lük soha holmi ,,zene"...
NAGYSÁG
Említésreméltót semmit nem tett jóideig. Aztán sem. De kés
ő
bb:k
ő
bevésett végrendeletébenránkhagyta a követ és a vés
ő
t.
,,- ÉS KORA"
berendezkedetta pokolbaneleintes
ű
r
ű
n hivatkozvaa dudatanfolyamra
A MEGMENEKÜLÉS
az ember már csak óvatos.Súlyát apránként ejti rá;minden kis reccsenésre készugorni, kúszni, mászni is.- Nem tudni pontosan, mikor:nem történt semmi végzetes
ECCE HOMO
ravaszkodnunk kell:egy sámli fölött se tud-nánk átröpülni
KÉT VÁLTOZAT
(
helyzetmeghatározás
)végem a célom:tartok t
ő
le és felé;futásból állok (
megoldódik
)gyógyíthatatlanhalandóság a bajomés orvossága
ÉRINTKEZÉS
(jelen románc elején arról volna szó- ha nem veszélyeztetné mindkett
ő
nk eszményi figyelemösszpontosítását - hogy éninkább az ágy mellé szeretnék már feküdni,mintsem meg- és beágyazgatni. Vagy arróla börleszk heroizmusról, ahogyan az ételtszeretném inkább a tányér fölött lebegtetve,ev
ő
eszközök nélkül, a számtóla lehetséges legnagyobb távolságbanelfogyásra bírni; a közismert jóllakásra,mosogatásra, újabb beszerzések kényszerére - s amiezekkel jár - való tekintettel. Stb. Ám, mivel, hogy líraiénünk ezúttal érzelmi okból került
egy
lapra, térjünk rögtön a tárgyra, míg megfelel
ő
a h
ő
fok:)Elutasítólag megsimogatlak
ALTATÓ
minden veszteségfájdalomba csomagoltmegkönnyebbülés
KETT
Ő
S
a hópehely ésárnyéka találkozik végül a földön;december. Éjfél.Életemnek is körül- belül mélypontja
MIKOR ELMENTEK
öblítsd ki a szádat, mosd ela poharakat, a tükrökr
ő
lse feledkezz meg, told helyrea székeket, a könyveket rakd visszaa polcra, a hamut öntsdki, szell
ő
ztess, a tükrökr
ő
lmeg ne feledkezz, vegyél felmás ruhát, vagy semmit, a mosdókagylójából a hajszálakat(vizet csorgatva rájuk, össze-tapadnak és lényegében egyetlenmozdulattal összeszedhet
ő
k) szeddössze, zárd be az ajtót és azablakot, a tükrökr
ő
l nefeledkezz meg, húzd fölaz órákat, gyújts rá, vegyélmély lélegzetet, igyál még egymaradék kortyot, a tükrökr
ő
lne feledkezz meg, told helyrea szádat, öntsd vissza a hamut a polcra, a poharat szell
ő
ztesd ki,vegyél mély könyvet, vagy semmit(vizet csorgatva rájuk) húzd föla hajszálakat, a tükörre gyújtsrá, mosd el a tükröket, a mosdó
kagylójából öblítsd ki a tükröket,zárd be a tükröt és a tükröt,vegyél más tükröt, vagy semmit, próbálj megfeledkezni (összetapadnak)a tükrökr
ő
l (és lényegében egyetlenmozdulattal) próbáljmegfeledkezni a tükrökr
ő
l
PONT
szórakozottanmásvalaki arcávalmosolyodtam el
IMA
az a sírás várjon. Várnia kell.Sokáig, akármeddig, nem tudom.Az isten verje meg lépteidnyomát. Lábaidra,lábaidra vigyázzon
TÉLI TÁJKÉP
Hideg, hideg.Legalább hazafeléegyenesen megyek.Havak, havak, pólyálói sebeknek,gyógyítják nyomaimat.Tiszta, tiszta:nincs bennem el
ő
re,nincs el
ő
ttem vissza

14
UJJLENYOMAT
tartani.Mindenáron: tartania távolságot és a kapcsolatot.E kereszt metszés- pontján (feszület?célkereszt?)kitartani
POLIFÓN TÉTEL
m u n k á k által é s n a p o k telvénkiadnileadnia fölösleget bármi áronkészülök lennie munkák általsenki semmis napok telvén isnagy a nyár megszereznitalán megengedi olyik fájdalomhoz a sebet ésnevetéshez a viccetsimogatnis ilyen-amolyan keretekbenszeretnélek egy-két kép is megteremhetnem ismernihabár nem vagyok méltó - nohanem ismerniméltatlan sem vagyok mivelhogysemmi vagyon az embernek fiábanvalamint az ürességnek (ó Gyönyör
ű
eknél Kedvesebb)szórványos hézagai(holdkórom örökkönfogyó holdja)a nyár nagy.Üvegr
ő
l a törés vonalátmint rátapadt hajszálatlehúznikihúznimenthetetlen fogként a szájbólmenthet
ő
testként a vízb
ő
lképemet
kivonni minden gy
ű
jteményb
ő
lelgondolva valamikicsit és tisztességesethalandóságom biztosés sz
ű
ntelen tudatábanszelíden szerelmesen szabadanmunkák általés napok telvén
A
HAIKU
lábam el
ő
tt ültegy madár, majd felröppent - Nehezebb lettem.
RONDÓ
a r r a gondolok: igencsak irigyeltema vízen üldögél
ő
sirályokat, ahogy a hal- és madár-létmegfoghatónak tetsz
ő
határvonalánolyan természetesen ringatództak, mint magaa - nevezzük így -
határvonal.
(Némelyük épp startolt illetve landolt, heves szárnyberregtetéssel,ám az alaphelyzethez képest az ilyesmi csupánalkalmi akció volt s hamar túlestünk rajta; közbense zavarta meg a hullámzó nyugalmat.)A d o l o gtermészetéb
ő
l adódóan, sohasem volt két sirályfej egy-magasságban (miközben helyzetük - a h
ű
sölés nyugalmae váratlanul meleg, szelíden villámló fény
űő
szben - kétségkívül
egy-magasságú
volt) és ez csupánannyit tett, hogy a nyugodt folyó legkisebb hulláma issirályba-öltözötten játszhatta (eképpen láthatóválett) tisztes kis szerepét - mert, valljuk meg,
különben
gyilkos, toronymagas, b
ő
gve-zuhogó legyen a hullám,ha azt akarja, hogy észrevegyük.És közben perszea villamos is haladt a maga szögletes-lármásmódján és én is üldögéltem rajta a magam módján; a milyen-,és milyen-létnek ugyan mijén? s hogy mindeza folyóéval egy irányban történt, vagyis az, hogyegyfelé menet hagytuk el egymást: a legeslegszomorúbbana r r a gondolok
DAL
Hogy minden lefelé esik;hogy ifjúból lesz az agg;hogy az ev
ő
ket megeszik;hogy mindezekre süt a Nap -- míg csak id
ő
nk le nem telik,sorolhatnánk e dolgokats ,,természetes" mondjuk, pedigérezzük: fantasztikusak.
ECCE HOMO
ha tisztálkodunk:el
távolítjuk
a koszt- m á s közelébe
HÍRDETÉS
Nyug-díjnyertes szül
ő
kt
ő
l származó, egy-istenhív
ő
, fajtiszta, monogám, nagyalakúvilágom elcserélném néhány kisebbre, lakhatóra.Ráfizetés: majdmeglátjuk szerint.
KÉP
csíkos
öröksapkája
volt,fölgy
ű
rtszárú
öröknadrágja
volt,hosszú-hosszú
örökviharkabátja
volt,volt zsákvászon vászonzsákja is,azt is
alkalomtól
f ü g g e t l e n ü l hordtaés folyton fütyörészett;és
átfúrt
öngyújtója volt! lánconhordta: el
ő
vette, visszarakta, el
ő
vette, visszarakta,istenem
A HÁZTARTÁSI ISMERETEK-B
Ő
L
mikor a papírszelettel, késpengével,megnyálazott újjal, vagy egyéb,m
ű
gondot és rögtönzést szerencsésarányban vegyít
ő
módokon begy
ű
jtötthamuhengerkét, hamulepényt, hamu- pillangót, pormacskát, hullt-hajszál-hekatombát, virág- és grafitporkupacotúgy ejtem, fújom, kenem, csapoma - nem épp üres - hamutartóba, hogyannak tartalma riadt verébcsapatkéntszétrebben, hogy tágabb körben leüljön:az méltó díja íly fáradozásaimnak
AXIÓMA
morális örök-mozgó: amit nem emelsz-
sz
ű
ntelen -
süllyed
EDZÉSMINTA
Jó, ha ezzel számol,ki beáll a körbe:lesz kölyök-órjásbólkomoly, feln
ő
tt törpe.
A 0
Ha a 0 a helyén áll, az igen helyes,s
ő
t, tiszta haszon, mit megszerezni érdemes!Mert hisz a 0 az 1-b
ő
l
egyb
ő
l
10-et csinál,ha érdeme szerint szerényen a sor végére áll:értékét meg-10-szerezi az a világ,mely önnön 0-inak elébe vág;ámde
minden
tüstént 1/10-ére lappad,hol a 0 arcátlanul az élre kaptat:ha 0-nk a sornak e-végére áll,az minden értéknek: 9/10 halál...Fenti 10 sor arról szólt, hogy minek hol

lenni,s ezek során tán kiderült, hogy a 0 nem épp semmi!
ÁDÁM
micsoda Kert volt!Virágszándékainkattett-gaz verte föl
AXIÓMA
mire megtanulszénekelni, dalod már rég nem
arról
szól
EGY AJÁNDÉK ELHÁRÍTÁSA
Ne adj igazat. Neked túlsokba kerül;nekem meg épp van.
ROMÁNC
Lám, ez a kedves n
ő
ismellettem öregedett mega metrón:föladva(el
ő
nyös) profil-helyzetét, szembefordult.
EPIKTÉTOSZ-VISSZHANG
Sose mondd azt: ,,el-veszítettem",
semmir
ő
l
;mondd: ,,visszaadtam"
PORTRÉ, GYUFALÁNGFÉNYBEN
lelkem elillan,vánszorgok utána- pálinka gyengül ígynyitvafelejtett üvegben,otthagyott pohárban:tündér alkohol t
ű
nténlassan párolgó, nehéz,émelyít
ő
lötty
CIVILIZÁCIÓ
úgy
t e s z ü n k
PÉNELOPÉ
tétlenség tervétszövöm éjszaka - nappalfölfejtem azt is
HIEROFONTÉSZ
,,Bizonytalan volt a nyár, nagyonnehezen indult, de most itt van.Olyan mélyen, megadással és hirtelenaranyos terhességgel, hogy
ő
sznek látszik. Szép nap van, nagyon szépnap, és a világ csak egy-egynapból áll, mindig egyetlen jelenlev
ő
napból, hiszen a tegnap nincs már,a holnap nincs még, az emlékezetcsalóka, irreális, megfoghatatlanvalami, idegesség és irizálás, a jöv
ő
pedig
bona fide
feltevés, és a hipo-téziseket nem szeretem.Szép nap van, ma,ma! és ha valamit akarok, ha valamitszeretek, azt ma akarjam és ma szeressem.Ebbe az egy napba, mint valami óriásiaranymedencébe vagy zöld tükörbe merül elminden, de minden, az élet, a szerelem, az evés-ivás, a vallás és a történelem minden
ehet
ő
sége, ünnepélyesen, jelent
ő
ség-teljesen, mint Zsuzsánnalába a fürd
ő
ben.Rezegtek az apró levelek a fiatalfákon, miért, meddig"
EGY HAIKU TÚLCSORDUL
ikrásodsz, mézem,színed mélyül, aranyam, borom, er
ő
södsz;hunyoroghatok-e mégfényedben, napom?
CANTICUM CANTICORUM
úgy vágyom rád, mint ha itt se lennél
KAVAFISZ-VISSZHANG
legalább egy ízben el kell menni,messzire kell menni mindenszeret
ő
szem el
ő
l; le kell h
ű
teniszívek kölcsönös lobogását, épp a leg-melegebb szivekét - máskénthogyan is volna kívánható, hogy akitérdén lovagoltatott, stb.:
egykor
bájos-hibás személyedet apránként elfogadja,m á s-ként?Mesterlegény, - ha lány vagy is -mennél messzebbre! (Úgyszólván közömbös:kikkel, hol, mit tanulsz. ,,Tanulsz"-e.V i s s z a k e l l j ö n n ö d, hogy
itt
l e h e s s.És ha szíved töröd össze - ímmár: megint -akkor is. Akkor ezt tanultad.
Elég szívtör
ő
s
az egész.Csak az a fontos: mennél messzebbres legalább! egy ízben.) El kell menni
HÁRUN AR-RASID
a Mindent-TudásKútjába mártott fejemelfelejt engem
KÖZÖTT
hogyan költözhetnék mindenestülegyetlen elragadtatott tekintetembe, hogy mégszemem se lássék: ne zavarjaa tiszta látszást holmi látvány; hogyan boruljak le térd nélkül, minden nélkül: m i e l
ő
t t ?ennyire
nem
tudni csak azt lehet, amit tudtunk egyszer, egyszer tudni fogunk, de mit g y a k o r o l n i (már csak kényszerít
ő
alkalom híján is) mód nincs; amia halálosan biztos tudás két csillagmesszi pillanataközött: e l k é p z e l h e t e t l e n
SZABADSÁG
a legdrágábbat, a legkedvesebbet,az egyetlent, mi valóban Egyetlen:indulás el
ő
tt léggömböd kosarábantalálod. És mindig, hajszál- pontosan ennyi, s
ő
t:
ez
a túlsúly.Választhatsz:
KATARZIS-ÉREM
(
fej?
) pehelyke, áhí-tattól visszafojtott lé-legzetté tettél(
írás?
)Bármihez érek:
te
zendülsz. Nyelved lettem,harangom lettél
(
milyen
érvényes
lett arcom: két tenyeredzárójelében!)
RÉSZLET A KEZELÉSI ÚTMUTATÓBÓL
súlypontom
kívül
esik jelenségemen:aki f o g - nem b í r
BEATRICE
üregesed
ő
anyagom alakodatrajzolja körül
ÍTÉLET
sohasem fogodmegbocsátani nekem,hogy nem szerettél
TÁRSASÉLET
fölkereslek, hogyne kelljen rádöbbenned:magamrahagytál
LES ADIEUX
magadra ítéllek

23
ID
Ő
, JÁRÁS, JELENTÉS
aztán a hó,megint a hó,eljön a hó hava, évada:hullhat önmagára másmaga.Most jelent
ő
sebbek és múlandóbbak a lábnyomok. Aztán megint elolvada hó, a hó, a hó
STÁTUSZ
e fásvilághozérzékeknek öt sebénáltal szögezve
METAAKUSZTIKA
n e m h a l l a t s z a n a a pizzicato-csípkel
ő
dés, sem a szomorúság hosszúvonásúsuhogása, ha alattuk nem rezonálnaaz elragadtatás némasága
EGY DIAGNÓZIS
nem figyelünk, csak számítunk egymásra - nemhangverseny: lemez
EGY ,,HOMMAGE" RÖNTGENKÉPE
NAGY tisztel
ő
d VAGYOK
WEIMARI ÜZENET: HÁZTARTÁSI TANÁCS
Ne zsúfold össze gyümölcseidet!Egymás tapadó közelébetartósabban kényszerülve- akár az emberek: rohadni kezdenek
UGYANONNAN: UGYANAZ
Koszlik-foszlik, züllik a talmi holmi.- Habár reménytelen e dolog itt:minden napodon
hozz rendbe valamit
;m a g a d a t ne hagyd elgazosodni.
METAOPTIKA
Nagyon figyelj, mert a világot
teszed is
azzá, aminek látod.
3 GYAKORLAT
képzelj egy tükröt;gondold, hogy belenézel;hidd el, amit látsz\segíts mindennek olyannak lennie, mintamilyen úgyis\zsinegen horog, boton zsineg ne legyen, bot se, kezedben
AXIÓMA
Isten nem hiv
ő
.A nép nem demokrata.A víz nem szomjas.
EVOLÚCIÓ
ugyanazt írom:mindig más mindig másértolvassa másnak
METAIDILL
itt ülök én ésgondolataim se száll-nak sehová se
SZÓ
NATINA
I s z ö g l e t e s s z a v a k
(derékszög
ű
)
BÉRKERET
(amorf)
TÜKÖRCSERÉPII k é t g ö m b s z ó
(szép)
HABLABDA
(kedves)
GUMIGOMBÓCIII l e b e g
ő
s z a v a k HÓHAMUIMA
KRÚDY GYULA úr,
magyar író,megzendíti a hiány legmélyebbhúrját, hogy a fájdalom véges-végig-járt útján
át
jutnánk
túl
a Fájdalom Birodalmának mindengránicán, olyan helyre, helyzetbe,ahol már tapintható, szaglintható,látható, ízlelhet
ő
, ölelhet
ő
minden,ami nincs többé - és semmi más.
TALÁLT
- - bámulatába fogott.Kerekre nyitott szemmel nézte a leányt, mint a n
ő
iszentképet nézegetik elhagyatott kolostorokbanvilágtól elvonult szerzetesek. Rámeredt,mintha e-naptól kezdveélete végéigtöbbé nem láthatna más n
ő
t,csak ez egyetlent, e gyönyör
ű
t, ez ismeretlent és elérhetetlent;napsütésben és éj setétjében, a sárga
ő
szi fák alatt éshulldogáló hópelyhekben,az utazás elsuhanó tájain és az elmebetegek csendes házábanÉ
S AZ ELMEBETEGEK CSENDES HÁZÁBAN
elmondhatnáaz
ő
srégi ének szavaival:
bal keze a fejem alatt, jobbjával megölel engem,

ő
pedig így kiálthatna fel a sötétségben, a zsengemenyegz
ő
i lombsátor alatt:
esdve kérlek titeket, Jeruzsálemnek leányai,az
ő
zek és szarvasün
ő
k nevére, föl ne serkentsétek, föl ne ébresszétek az én szeret
ő
met

Ő
PEDIG ÍGY KIÁLTHATNA FEL A SÖTÉTSÉGBEN, A ZSENGE MENYEGZ
Ő
I LOMBSÁTOR ALATT
:Te Isten udvarában játszadoztálés én a Te játékod, Te az én játékom levél a föld kerekén,ahol mindenkinek gyönyör
ű
ségére voltála szentlélek tisztaságában,Madonna Hetaira.Gyermeked vagyok, és csak Terád akarok hallgatni.Boldog leszek örökké, ha megtarthatom útaidat. Nem vetem el fiatalságod szenvedésb
ő
l született bölcsességét,ajtófélfádat
ő
rizem csillagok húnytánál, csillagok nyíltánál,mert aki Téged megtalált, életet talált
VÁLTOZATOK EGY JÁTÉKRA
POLONIUS:
,,- játszott, vagy megittasult; Labdán kocódott; vagy tán, e s ama Jóféle házba láttam térni be"
(...)
,,Példát magadról véve, lesd ki
ő
t."
(...)
,,S mondd, a zenét se hanyagolja el."
keresem egyen-súlyomat (és semmi mást):labda a lejt
ő
n
én is vágtam szétlabdát: én is zokogtam:
nincs benne semmi
\(mondd, Mindenttudóm:a mozdulatlan labdaáll? ül? vagy fekszik?)\színünk, nagyságunk m á s ; pörgünk, pattogunk e g ysötétség
körül
\titkom ne firtasd:fölhasítod labdád: setudás - se játék.
ADY-ESSZÉ
R ö p ü l j , h a j ó m ,nincs víz.
ÁMULAT
Csodálatos az a vonulás! Nem tömeg, de végeláthatatlan,számtalan és széle nincs, se hosszas nincs köztük kett
ő
, ki egyszerre lépne.Mindegyikük egy-egy világmindenség:nem szorul másra - mást ki nem szorít;hallatlan léptük minden zajt kiolt,magábaölelve mind-mind a zenét.Érinthetetlenségüket tapintom,állandóságuk szélvészében élek:égek-fogyok, mint áldozati máglya -- döbbenetes Azok Vonulása,akik szembe többé sose jönnek
JELENTÉS-VÁZLAT A JELENID
Ő
R
Ő
L
valahogy úgy, mint a csecsem
ő
k:iszom, iszom és szomjazom,megkívánok és elúnok,fogok, megszorítok és elejtek,elsírom magam,unatkozom, félek.Mindent
ő
l függök, de alig függök ö s s z e. Nagyon megörülök egy érintésnek. Vissza- borzadok egy másiktól. Nevetnem kell, nevetnem bizonyos szavakat hallva, látva.Figyelmem leng
ő
ajtaja készségesen nyíldogálkifelé-befelé, vagy ácsorog
középen
: elbámészkodomegy színen, formán, hiányon; jót csodálkozom olyasmin,hogy hajlik az ujjam.Bízom. Ragaszkodom. Hamar felejtek. Valahogy így.Jöheta jöv
ő
-úgyis jön- nem hívom.
PILINSZKY-EMLÉK-M
Ű
Születésünkkel sebet ejtünk.Létezésünk kiszakít valamités eltakar valamit a teljességb
ő
l,halálunkkal pedig árnyékot vetünk.- Mivégre vajjon mindez? Vajjon mivégre?
CÍMERPAJZSFÖLIRAT
Nagyon - vagy sehogy.
GYEREK
ahogy a szél fúj- vagy épp nem
A PILLANAT
fellobban és kialszik.De akkorra már örökre beégettvalami Megnevezhetetlenmintái közé
UTCAI GYORSFÉNYKÉP
Bájos. Csúf. Igéret.Mint egy ebihal.
KAMASZ
nincstelen tékozló
EGY SZENVEDÉLY ANATÓMIÁJA
HAMLET:
,,...mely dolgokat, uram, bár magam isrettent
ő
en és roppantul meghiszek,mégis úgy tartom, nem becsület így papírra tenni:"
Gyere,közel, közelebb,még közelebb, kérlek, még, még,egészen közel, tapadóan-egészen!- Én akarlak eltaszítani.
ALAKVÁZLAT
Sietsz. Késel. Félsz. Azértis belevágsz, belémvágsz. A mozdulat közepénmegbénulsz, már annyira bánod. Meg-teszed és nem: magamagávaltörlöd a tényt. Mindez még csak rossz sem.Aztán megintkésel majd.Majd elsietsz
BLOW UP
Valamit elfelejtünk,elmulasztunk valamit,elszalasztjuk, vagy elhalasztjuk.És ez a majdnem-semmi attól fogva jön, jön, nyomunkban van és egyszer csak mérettelenné hatalmasodik, mint az éjszakacsendjében egy padlóreccsenés.
AXIÓMA
A szeretésen
kívül
minden emberitett: romépítés.
A KEGYELEM ÁLLAPOTA ÉS EGY MÁSIK
A szeret
ő
k tengernél, napnál,id
ő
tlen térnél többet nem akarnak,kevesebbel be nem érhetik.A
lehetségességek
csüggedt/csüggeszt
ő
mérleghintáztatásaházastársi-háztartási erény.Kád víz.F
ű
t
ő
-test-meleg.Lakóterület.
SZERELEM
ahogy a szél meglebbenti a függönyt:nem a függöny, nem a szél. A lebbenés
HÁZASSÁGI EMLÉK-M
Ű
van, mikor
tisztább
eltörni egy tányért, mintelmosogatni
T
Ű
N
Ő
DÉS A NAP ALATT
Valami árnyék megtaposta árnyamat- nehezteljek rá?
TÁBLA EGY EGYIRÁNYÚ UTCA SARKÁN
- az ecet bezzegsose borosodik meg...
EGY FOG ÉNEKE
már kilazulok.Ha kell: vigyázni kell rám.Rágni, velem? Nem.
INDISZPOZÍCIÓ
Amikor szivemgyáva és agyam lusta:
véleményem van.
PATT
ha elmondhatnám,miért becsüllek nagyra:vérig sérthetne
A TUDOMÁNY
be- bizonyítja a vízr
ő
l,hogy nem vízszintes

32
EGY TRAGIKOMÉDIA SZINOPSZISA
Mindenkinek van igaza.
A TEREMTMÉNY ÉNEKE
új szemmel néznia régi képre: ez ami alkotásunk
JEL
Vér-szem a hóban.Kié? mié? nem tudom.Piros, fehér; föld.
HAIKU-RONDÓ
az én poklombanszámolnak és mértékkelszeretnek; órátlesve id
ő
znek; folytonvéleményük van;csak id
ő
van, semmi tér.Azt mondják:
PERSZE
.Semmi tér, csak id
ő
van;mindenki siet, birtokol, nyilatkozik,temet, nemz és sz
ű
l- semmi nincs, csak történik az én poklomban
MOST MÁR
Most már vigyázni kell.A feld
ő
lt, elszórt tárgyak, dolgok d
ő
ltségére, szórtságára is. Hogy rendet ne csináljak a Rend helyett, hogy
más
helyre ne toljama Helyén-Így-Lev
ő
t
HOMMAGE
áldassék és tiszteltessék az állvány, amit elbontanak a megépült építmény körül, áldassék és tiszteltessék a gyógyulás utáneldobott bot, leoldozott kötés
MINDENNAPI TESZT-KÉRDÉS
Látod-e még azt,amit nézel - vagy már csak tudod: ,,ott" ,,az" ,,van"?
ALAPSZABÁLYOK
A vendégnek minden jár.A vendég mindent mástól, ajándékba kap.A vendégnek el
ő
bb-utóbb el kell mennie innen.A vendég magával semmit nem vihet.Mindenki vendég.
MOZART
nincs rossz f
ű
. Nincs szél,ami ne jól fújna. Nincshamis madárfütty
EGY PILINSZKY-DALLAM
Mikor már csaknem elveszek:hiányod megfogalmaz.Két gyengeség beleremeg,kettejük mily hatalmas!Lehetetlenségünk ragyog! Nincs szem, mely belenézhet.Taglalhatatlan állapot- nem része az egésznek. Nincs id
ő
nk. Nincs történetünk.S mi nincs, az múlhatatlan. Nem ismerünk erényt, se b
ű
ntaz Örök Pillanatban

34
METAESZTÉTIKA
...minden éretlen épségnél szebbkopások, törések...
IN MEMORIAM
hajdani pörgés-forgászaja, fénye egy rezg
ő
fej ezüstös
shaker
ében- a táncosok ugyan mind,a muzsikusok minds mind, aki hallotta, látta,mind halottak azóta s a Szálahelyén pedig rom és gyom:valami zene mégisés mégis vissz-hangzik
ÖREGSÉG
túl közelr
ő
lnem látlak jól
HALOTTAK
képeik falnak fordultak fel
ő
lünk ésa hátuk: tükör
BOLDOGSÁG
Együgy
ű
en, mintegy kislány. Mint egy vihar.Mint egy ,,nem-tudom"

35
HAIKU-KOAN
még az sem kizárt,hogy a céltábla nyiladútjába kerül
M
Ű
HELY-HAIKU
Talán hozzá senyúlj. Csak nézd és nézd, míg csak gyönyör
ű
nem lesz.
KOAN
röpül az ég
KOAN
madárfa
CANTO
Titok a rózsa.Aki firtatja - talmi a tudása.Ki csak csodálja: az a tudósa.A rózsa: rózsa.
AZ
EMLÉKIRATOK
UTOLSÓUTÁNI MONDATA
nézve gyönyör
ű
,távolodó nyomokat,szememb
ő
l hó hull
l e l e t m e n t é s
KEPES SÁRA
1
942-
1
965
A leányzó nem alszik,csak meghalt. N
ő
létére merészelt tehetséges, szuverén és igényes lenni.Gondolkodott, szeretett, olvasott, írt és komponált. M
ű
veltsége tágasságban és mélységbenegyként elképeszt
ő
nek, beleérz
ő
-készsége határtalannak t
ű
nt. Humora csillámló, énekhangjahajlékony, tekintete meleg volt. Nem ,,szerény anyagi körülmények között" élt, hanem nyomorban. Kisfia gyógyíthatatlan testiés szellemi hibákkal született. Házassága, szerelmei nem voltak szerencsések, barátságai nembizonyultak megtartó erej
ű
nek. Hivatásának megfelelni-törekedtében is oly sok méltányta-lanság és megaláztatás érte a fiatal, sérülékeny és méltán önérzetes lényt, amennyit egyilyesmiben rutinos, érett ember sem könnyen dolgozna föl. Kisebb-nagyobb Kreónok számáratúlságosan Antigoné volt: h a s z n á l h a t a t l a n. Leveg
ő
tlen helyen és id
ő
kben próbált egészséges tüd
ő
vel, mohón lélegezni. Önnön súlya alatt letört ág; élhetetlen életének maga vetett véget. Kevéske írott hagyatékának is csupán töredékét
ő
rzöm, s kívánom fölmutatni itt. Eleven ésvele-nem-temethet
ő
Érintését többen érezzük s adjuk, miként lehet, tovább. Fortinbras vállveregetését (,,Bel
ő
le, ha megéri...") nem kéri, nem t
ű
ri. Nagyon szeretem.
ÖNÉLETRAJZ
Voltammérgel
ő
d
ő
kisgyerek, dühös,mert túlmagasra n
ő
tt az asztal,hol kiváncsi váza állt ugrásra készens leszek múltján fogatlanul rágódó mihaszna.
C'EST LA GUERRE
Én, a háborúban született, számban máris-szúvas bölcsességfogakkal kínlódom. Az emlékezet nem enyém. Apámé s anyámé. Apámé, akit nem ismerek,mert Ukrajnába hajtották, fiatal testét gyötr
ő
és értelmetlen munkára fogták (anyám szerint akkor még nagy gyerek)- mert félzsidó volt -a hitlerájt szolgáló németek, s mert anyám volt árja-párja- ki értem, csecsem
ő
ért Pesten rettegett -ez iszonyú kínrím miatt kapott fehéret sárga karszalag helyett;aztán megszökött, haza, anyám se tudja, hogy,hosszú és nehéz út lehetett,mert mire hazaért - házát még megtalálta -de senkit meg nem ismert, mindent elfelejtett,azt tudta csak: menekülne, szökne, ölne;a tébolydából éjjel, alvó betegek felett átlépve, csöndben távozott, magával vitte rettegését, az ápoló pipáját s egy kenyeret,az országból is kiutat keresve, a határnál ahogy riadtan hátra-hátranézett,lel
ő
tte
ő
t egy vakbuzgó határ
ő
r.
KARÁCSONY
Közömbösenés szinte mellesleg mondom el pár évea ghanai templomok faláranéger karácsonyi kiskrisztus került.Mérséklettel és nem izgatott-halkan, szinteoda sem figyelve mondom el csak mert félek ha kiáltanám túl hangosan:a rózsaszínb
ő
r
ű
,,fehérek"többé sem a tengerparton sem a strandok pocsolyáibannem mernének barnára sülni
ÚJ HAMLETEK
Hosszabbodnak a szavaink a szánkonés lassan rövidülnek éjszakáink,nyomorúsággá szelidült nyomorbanérleljük gondolattá gondjainkat.Magányos nyomorultak, h
ű
lt az ágyuk, fényképek közt a barna, politúrosdobozban
ő
rizgetnek régi írást míg kedvesük - pár évvel öregebbenmár régen máshol, másként álmodik.Csak ez a nyomor, mert nem az éhezés az,de gond a gondolat is, hogyha társa,a tett: minden, csak éppen nem tevékeny;csak megfogamzik s máris elvetéliügyetlen öl szorító számítással s hull féregjárta, éretlen gyümölcsként.
[IMBOLYGÓ MÁSODPERC-DALOK]
Imbolygó másodperc-dalok elbotlanak a semmi szüneténvagy mint a zsúfolt országutakon,hol indításnál fontosabb a fék.
[KÉRD
Ő
N HAJOLÓ NEONOK]
Kérd
ő
n hajoló neonok, utcai lámpák feketednek, pislog az éjfél. Piros fapadon fázósan a csend ül. Biztositott házak vakolatját úgy leveri, k
ő
m
ű
ves se különbül s lötyög
ő
ajtókat rugdal a szél.
ET
Ű
D
Úgy támadsz rám siet
ő
sen, mint a tanári katedrán zord pedagógustökfej-seregére ijedt kamaszoknak, ám én büszkén állok elébed,mert gy
ű
lölsz s én se szeretlek, az indulatod ragad el, lendíti a lábad rúgásra, ütésre kezed; szánnám magamat, de hiába, behorpad e g
ő
g: üss!
MADAME CHAUCHAT
Nesztelenül járok, becsapódnak utánam az ajtók, szép b
ő
r
ű
hátam csupa görbület, íve a kérdés görbe jelére hasonlít; kérd
ő
n ferde szememmel ferdén nézek minden ,,kisszer
ű
" ,,emberi" lényre,ám, ha megáhít, lágyan nyújtom körbe lerágott körmü kezem s bár nem szivesen, ritkán tegez
ő
döm(egyszer az évben, a farsang-éjjel furcsa-szokatlan forgatagában) - néki megengedem ott: letegezhet és ceruzámat, szép irónomat is nekiadvaengedem
ő
t, hogy furcsán törve a francia nyelvet,lélekb
ő
l magyarázzon nékem a szép szerelemr
ő
l s én, aki mindent tudtam már, bizony én kinevettem, zsenge kölyöknek, kis fecseg
ő
nek véltem az ifjút,mígnem övé lettem, s mert tudtam, nagybeteg
ő
is,hogy ne legyen t
ő
lem rögtön megfosztva egészen,emlékül testem röntgen-képét nekiadtam, s még betegebben, mint voltam, utazok haza gyorsan:orv-utazó, keskeny kirgiz-szemü, szép orosz asszony.
[KÉT VÁLTOZAT]
MEGÉRINTETTÉL
Megérintettél kedves s lásd megáradt a magamból kicsapó szeretet. Körkörösen gy
ű
r
ű
zik szét a bánat s mióta rámnyílt szomorú szemed,mint nevetés: sírás görcsei ráznak. Ha éjjel megsimít h
ű
s tenyered és súlyosan nyom könny
ű
kis vaságyad - neked soványka testem fekhelyed.
\
Megérintettél kedves s lásd megáradt,körkörösen gy
ű
r
ű
zik szét a bánat s mint nevetés: sírás görcsei ráznak. Ha éjjel megsimít h
ű
s tenyered,engem nyom súlyosan könny
ű
vaságyad,neked soványka testem fekhelyed

40
[BORÓKA ÁGÁN]
Boróka ágán fekete éjszaka szunnyad,lekúszik onnan karikalábon a hernyó. Fa ága reccsen,koppan, lehullik,alatta fekszik kett
ő
be-szeltenaz éles ágtól - karikalábon a hernyó. A zajra ébred, s szemei újra kihúnynak a fénynek.
[HOGY VÁGYOM-E RÁD?]
Hogy vágyom-e Rád? Bolhát keres így, aki tetves,tengert szeret így, aki éppen most belefullad.Mint éjjel a vendég, nyáron a hó, úgy kellesz;nem szebb a poloska Tenálad, a kecske se hullat szebb kecskebogyót szemeidnél, lágyfejü kedves.
A FÉLELEM DALAI
Vigyázva számolja ujjait a f
ű
szálakat négyszögbe rakjakérdezget és közben édes tejre gondol leguggol arcát elrejti titkolónvigyázva számolja ujjait sötét szobábanmegindulnak a tárgyak lépnek lépnek katonásancsak
ő
nem mer mozdulninem mer sötét szobábantestének meztelen szépségét ruháján keresztül meglátták idegen szemek piruló b
ő
rér
ő
l örökre el akar szabadulnia mindent látni enged
ő
ruhavárt hátha leveszi róla valakiakinek igazán megmutatnátestének meztelen szépségét

41
ifjú éveim fiatal fájaévgy
ű
r
ű
k kúszva befonnak félek jaj félek engem is megvár a halál széles kapukat tárok hogy mindent befogadjak ha kéritek kincsemet elosztommindent nektek adok csak engem hagyjatok meg önmagamnak
[DALCIKLUS]
*
(1.)
Nincs f
ű
egy csöpp se száraz s esik megint. Szúrnak szakadt levélt
ő
l lompos ágak.Mint gyermek torkán a falat,csókod is - lassan - elakad.
(2.)
Úgy örültem jöttödön,mint a repdes
ő
kövöna gyerekek. Kattogás a szívemen -mint csikorgó sínekena kerekek.
(3.)
Éhes galambok cs
ő
re így kopog.Goromba zápor! még messzebb vagy így. A hegyi úton víz csurog le most, galambok ablakon kopognak így, párkányán piszkos csíkokban csorog.Öklömnyi gödrök telnek - sejteni.Még hallom, megbékélten szusszanok, s álmos szemem képeddel megtelik.

*
Az itt következ
ő
hat költemény alapján Szerz
ő
jük dalokat komponált énekhangra, zongorakísérettel,akkori ideálja, az Új Bécsi Iskola szellemének adózva és a Reihe-technikát alkalmazva - a m
ű
r
ő
lházi felvételt is készített, saját el
ő
adásában; az, és a kotta-kézirat remélhet
ő
en - s hogy Társatidézzek - v a l a h o l m e g v a n

42
(4.)
A csend szakadt kiáltást varrogat,ébrenvárt hajnal szemhéjam mögött ég, pirosa mint a sz
ő
l
ő
fürtöké.Szerelmünk - messze vagy - kett
ő
nk közéhull féregjárta, éretlen gyümölcsként. Nem látom, kedves, most az arcodat.
(5.)
Mint sötétet a fény -úgy leltelek,mint utazó a megürült padot,és úgy szeretlek most, ahogy a mélyvizeknek halai az iszapot.Tenyeremben simogatás lapul - így bújnak meg házak közt csöpp terek - Elment a kedves.Én engedtem el,mint léggömb zsinegét a kisgyerek.
(6.)
Mint ki fejére tégla eshet:no, essen inkább!Most a házracsordult az ég.Lásd, én szeretlek, s magammal lettem összezárva. Nem ring a Nap sem.Megfeneklett.
HAT B
Ű
NBÁNÓ SOR
Belátom, hogy szememet saját kezemmel magam vakítottam.Sajnálom, hogy kezemet saját eszemmel magam bénítottam.Megbántam, hogy eszemet poros fiókok mélyén tartogattam

43
[ÉJEI]
Éjei rátör
ő
bajok. A puszta lét teher neki, puszta létemmel legnagyobbteher magányán én vagyok. Rátör
ő
bajok -éjei. Lettem s vagyok most irigye,hozzá kötöm magam, mirea szánalom befonna.Szell
ő
-kezem tétován int,ha fáradt kis mosolyát, mint fehér zászlót, kibontja.
[CSICSEREG A REGGEL]
Csicsereg a reggel, fütyöl a szél a fák közt, pompás madár fiai húznak ide-odakukacokat. Éjjel valaki újra rál
ő
tt Holdunkra s
ő
nyöszörög, mint az anyakoca,leveti az ég
ő
vöröset, új ruhát ölt.
DÉL
Jöjj, tavaszi csudameleg; álmos mez
ő
k,izzadó föld üde szaga-ereje: dél. Nap tüzet ád, eregeti füstjét a szél,vízbemártják icipici hajuk a n
ő
k.
ESTE
Égbefúrja kicsike fejét, szikár torony fekete lében ázik. Nyomasztja árva magánya, ezért hasít az égbe,magára lázít minden estét, minden sötétet,melynek vízei súlyosan csorognak, szárnyát törik a tétova rovarnak,ha az a fényr
ő
l odatéved

44
[NAPSZAKOKBA ÉS SZERELEMBE]
Napszakokba és szerelemberejti magát a valóság. Este fejét ki letette,táguló világba a gondját (azt, hogy a hámba befogják,bárha húzni nincs meg a kedve s tölt hiába nyolc robot-órát)messzire dobta-vetette.Mint aki úszni szeretne s látja, tiltva ringnak a bólyák,úgy találok napbanevetveút közepén tilalomfát.Úgy, ahogy - sietve tehozzád -rejtem arcom öledbe;rejti magát a valóság napszakokba és szerelembe.
EPITÁF
Ha megtart,aki voltam, szivetekben:nem elég. Élnék, de szebben,mint ti - s amíg ti, addig. A leányzó nem alszik,csak meghalt.
J e g y z e t
E szövegközlés törekszik híven követni a szerz
ő
i gépirat bet
ű
it és szellemét. Az interpunkció ésaz ékezés alkalmankénti és értelemszer
ű
helyesbítését, illet
ő
leg differenciáltabbá tételét nemteszem szóvá. Említésre méltó, hogy birtokomban van Kepes Sára fordításában Arnold Schoenberg:
PIERROT LUNAIRE
cím
ű
dalciklusa (A. Giraud által írott s O. E. Hartleben átköltésébenmegzenésített) versszövegeinek gépelt kézirata is. E fordítások példás hangulati és formaih
ű
séget revelálnak - kár, hogy nem énekelhet
ő
(nem prozódikus) szövegek. Ezeken felül a Szerz
ő
három kotta-kéziratát
ő
rzöm: a
ZONGORAVARIÁCIÓK
,
az
ÖT ZONGORA- DARAB
,
és a
HÁROM RONDÓ FÚVÓSNÉGYESRE
cím
ű
m
ű
vekét. Ezek is, mint a vers-kéziratok,dátumozatlanok. Kiadómnak köszönet a közlésért, az Olvasónak pedig figyelméért. F. Á.

45
l e h e t
N. N. HALLGATÁSÁT HALLGATOM:
- - veled marad, amihez nem ragaszkodsz.Felfoghatatlan bolygópályán keringvemeg-megközelít olykor és olyankor az örömt
ő
l fölsír a pillanat
IMPROMPTU
Tegnapi terveidet töröld.A legszebbeket is. Azokat el
ő
ször.- Mire megépítenéd: ezért, azért már úgyse laknáds onnan-ide törmelékek halmát mért cipelnéd?Temess der
ű
sen. Ami élt: mindig föltámad; ami nem: sosem.Ragyogó szemmel, ne tört szívvel bámulja Leáldozott, Gyönyör
ű
Nap után.Állhass tisztána Kel
ő
elébe.
ÉRINTHETETLENEM
- két tanulmány -
(
villanófényben:
)Várom és jön. És milyen idegen!Kemény, hisz gyönge. Feszült és törékeny,mint kiváltképp kényes pohár.Mint vihar el
ő
tt a leveg
ő
.És szépnél szebb. Gyereknél gyermekibb.(
lassított visszajátszás:
)Jön, hiszen várom, várom, hiszen
ő
jön.Mégis: alig ismerjük föl egymást, annyirav a k í t ó, amit érez;amit tudok.Úgy ül le, mint aki
kiáll:
harcolni, gy
ő
zni, veszteni kész.- No, nem.
Gyerek. Gyönyör
ű
. Szigorú. Tudatlan.- Édesítse, porhanyítsalassúbb,szebb napok sütése,mint az enyéim.
A LYUK METAFIZIKÁJA
attól van ott,hogy nincs ott más
VÉTKEINK IS
Vétkeink is milyen fontosak!Csaholó falka módjára kerítve-szorítvaszelíden legelész
ő
erényeinket:elejtve a gyengét, maflát; növelvea jobbak erejét, tudását - végül ismagát az Esélyt a Jóra.
VIRÁGVÉGE
hervadok szemedben
SZÖGEK
Szögeket verünk be.Szögeket, mindenféle anyagba,szögeket, más anyagokon át:rögzítend
ő
a tarthatatlant.Lárma, seb és forgács terem,míg tákoljuk sufnipiramisainkat,verve a szögbe is szöget,verítékben, vérben, vesztesen,verve, veretve.
WEIMARI EMLÉKKÖNYV-LAPOK
(A TÖRTÉNET)A történet zártvonalú- s bármily tág - kör, akár az élet.Mit
ő
l függ: víg? vagy szomorú?- hogy hol kezded s meddig meséled.(MIR
Ő
L ÚGY VÉLNÉD)Mir
ő
l úgy vélnéd: ,,új" - s
ő
t - a ,,tiéd"- nem ismered az eredetijét.(VANNAK, AKIK)Vannak, Akik nem rabjaiaz optikai kánonoknak:közelb
ő
l olyikuk kicsi- s megn
ő
nek, amint távolodnak!(ALIG VAN JOBB)Alig van jobb, mint
valamire
innis alig: rosszabb, mint
valami helyett
.Jókívánságom eképp nem épp semmi:o k b a n növeld e mennyiségedet.(MIT, HA SZOKÁS)Mit, ha szokás, vagy ha
valaki más
d i k t á l, lépted csupa-ny
ű
g kényszer:tedd játékból - s e lapos tájékbólaz Öröm Ormaira érsz fel.(AZ IGAZ EMLÉK)Az Igaz Emlék: eleven!- Hogy
ne
változna, sz
ű
ntelen?!(
Függelék:
SZABADKÉZI RÁJEGYZÉSA NAGYHERCEGI KABINETIRODA BIZALMAS IRATTÁRÁNAK EGY SZEMÉLYI KARTONJÁN)Csakis a távolságtartásban vagyok ,,költ
ő
ies".S ha már az Olvasó - mindig is: joggal! - valamiElérhetetlent vár el és keres:legyek
én
zárt és (akár bosszantó módon) érthetetlen- ne a versem
EGY BÁRMILYEN TÁRGYÚ FEL- VAGY KIHÍVÁSSZÖVEGÉNEK SORAI KÖZÖTT TALÁLT KÖZLÉS
(jártasságát el-várjuk:)(:melynek megléte:abszolút b
ű
njel)
TÚLCSORDULÓ HAIKU: A SZÉPSÉGR
Ő
L
Van, ki gyönyör
ű
.Van, kin észre kell venni.S van, aki attól szép,hogy hasonlít egy csúfra,akit szeretek.
MÉRLEG-HAIKU
akárhogy,akár-mikor: aki nem boldogéppen:hálátlan
HYPER-HAIKU: A HUMANIZMUSRÓL
a tükör is alegvégs
ő
pillanatig
veri vissza
a belézuhanó balta,k
ő
, pohár k é p é t
EGY VÉGS
Ő
KÉRDÉS
Mért van az, hogy arosszra b
ő
ven jut szavunk;a jóra: alig?
MONOLÓG
Mondj kevesebbet, mint amennyit érzel.A biztosnál is mondj kevesebbet - még, hakopárrá lesz is a látszat így;hogy a keser
ű
csalódásban oly gazdag világédes-csalódás-állománya (olykor és esetleg)gyarapodhassék.Ezt csakis a Kevesebb által érheted el.Sokból túl sok van. Az emblémarég eltakarja a tárgyat, az ár az árút,a nyelv a beszédet.És talán
örökre
fogadd meg, hogy Valamirevaló Ügyben
sosem
ejtesz ki a szádon affélehazárd, veszélyes, viszolyogtató szavakat, mint,,örökké", mint ,,soha".
ÁHITAT ÉS RÉMÜLET - DAL AZ ID
Ő
R
Ő
L
e g y ü t t l é t ü n k g y e r t y á j aé g
ANTIGONÉ BÚCSÚLEVELE HAIMÓNHOZ
(
egy opera-ária
),,...ó, Kedvesem, én szeretni születtem,de bekerít s megfojt a gy
ű
lölet.Hol rettegés és bosszú otthonos,hol halott testvért gyászolni tilos:él
ő
kre mosolyognom nem lehet!A lelkek szennye összecsap fölöttem.Még halálom értelmét is ellopták és sírba vetnek.Hát -
ő
k gy
ő
ztek...Felejts el!...és...szeretlek."
ARCKÉPCSARNOK
Van egy arc,amit csak önmagunkat elképzelve látunk - lehet, hogy ez az igazi
És van annyi arcunk,ahányan csak ránknéznek (és: ahányszor!) és még az is lehet,hogy ezekben akad néhány közös vonás- lehet. Akkor ez a valóság.Van egy,amit tükörbe nézve látunk: villám-gyorsan alakuló, képlékeny látvány: múzsája a Szomszéd Ízlése s az azt szolgáló, vagy aztellenz
ő
szándék - efölött húnyj szemet; ne kerüld, de ne hidd el.És van,van arc, amit csak az lát, aki szeret,akit szeretünk. Ez a legszebb,a legmulandóbb. A legérvényesebb.
EGY PORTRÉ
Sápadt, mint egy nappal ég
ő
lámpa.Ad-e fényt? kiderül - éjszakára.
EGY FOHÁSZ
Pálcája el ne törje Prosperót!
PORTRÉ-KOAN
lakatlan arc
HI-FI KOAN
átröpül a hanga lárma fölött
VÁLSÁG-FOK
,,...nem ezt akartam gondolni...!"
EGY MAGYARÁZAT
Félreállok - hogyne takarjam el, amittennem adatott
JÁTÉK-SZABÁLY
Mihelyt csatának tekinted az életet:el is vesztetted.
MAGÁNSZABÁLY
Veszteni? nyerni?- ne, soha! csak játszaniszeretnék. Mindig.
JELENTÉS
Vakot vezettems így köszönt el, istenem:,,Viszontlátásra"!
SZINOPSZIS
Hozzá-térdeltem:úgy meghatott a Kicsi.,,Pfuj, törpe!" - mondta.
MAGÁN-INFERNO
akir
ő
l rossz juteszembe: sosincs neve- csak története
EGY FOHÁSZ
Jaj, csak soha nehallanám, hogy mit mond Másegy Harmadikról!

52
KIS ETIKA
Süket embernek se mondd, mit nem mondanálannak, aki hall.
SZEMELVÉNY A NAGY RECEPT-KÖNYVB
Ő
L
A f
ő
zés
egyik
titka, hogy ne gondolj amosogatásra.
TÉTEL EGY MÉRLEG-BESZÁMOLÓBÓL
Fogamat lassanel
ő
rli a táplálék:adódom vissza.
AXIÓMA
egy
Tökéletes Nap sem csak tökéletes percekb
ő
l épül
XÉNIA
A Der
ű
s él
jól:
bölcs-bután. A Borúsnak csak
igaza van.
EGY MÁSIK DEMOKRATIKUS MODELL
Vé-é-lemény - - o-o-o-szolj! ! !
EGY VAKOND-TÉZIS
A ,,madár" mer
ő
benlégb
ő
lkapott valami.

53
EGY NYELVI (?) AXIÓMA
A kurvákat szóban,imában az Istents gondolatban csaknemmindenkit tegezünk.
MÉRSÉKELTEN SZELÍD XÉNIÁK
(a Soha El Nem Hangzó Kérdések-b
ő
l)Jó, tudom. Szereti. Mert hiszen a Vérség,továbbá Biztos Pont és Csak Egy Van - hagyjuk, hagyja.Mi fennforog, csak egyetlen kérdés még:rokonszenves-e Önnek saját Édesanyja?\Jó, tudom és nem kétlem, hogy tudod:együtt töltöttük az egész napot- de annyit most kérdezhetek talán,hogy közben, csak egyszer is, gondoltál-e rám?\Jó, tudom, Ön koncertezett ma épp- ám, miel
ő
tt még e teremb
ő
l kilép,hadd fogalmazzam kérdésem eképp:
különben
szereti Ön a zenét?
MÉG MAGASABB MATEMATIKA
1 + 1 az
nem
,,2"- hanem:egy ILYENmegegy OLYAN(és persze még az is csak akkor,ha egyáltalán: ,,+")
KÉT GYEREK-PORTRÉ
LÁNY(
levél:
)Tudod,
ő
t is nagyon szeretem. Képzeld,annyira, hogy mindig, ha csak van két almám,a másikat akármikor nekiadnám.De téged,téged annyira szeretlek, hogy mikor van két almám,abból neked mindig az
egyiket
adnám!FIÚ(
röpdolgozat:
)Azt tanultuk, hogy MINDENT AZÉRT NEM LEHET!!!- Kár.
VÁLASZ
Én nem tudom,
hogyan kell.
Bármit. A ,,dolgokat".Csak van, hogy sikerül (nem is kevésszer)- de, hogy is mondjam? n e m:
nekem.
Hangszer ne legyen büszke a zenére.
BENS
Ő
BESZÉDEGY ALEXANDRIAI KÁVÉHÁZ TERASZÁN
Kiáltsd utána, vagy súgd a fülébeannak, ki távozik (vagy csupán távolodik)útra készül, vagy haldoklik - mindenképpenkiáltsd ki, vagy suttogd el: csak egyetlen jó tettét.Egyetlen jó tette ugyan kinek ne volna?Helyénvaló, mindenek felett helyénvaló így tenned:nem, mint ha kikre tartozik, mint ha kiket érint,nem tudnák - ám
ő
, éppen
ő
, az Ismeretlent
ő
lny
ű
gözve és remegve, mégis boldogan ocsúdhat, hallván;és beléfogódzhat az elszakadás pillanatának szédít
ő
szakadéka fölé kilépve; beleburkolódzhataz elszakadás mozdulatának dermeszt
ő
fagyától ütve- - a többi úgyis: csönd.

55
Kiáltsd, vagy suttogd:egyetlen jó tettét ajándékozd a Nincstelennek, rémült Elindulónak.Erre persze készülni kell. Meg kell keresni s e l ö l t a r t a n ikir
ő
l s kir
ő
l - legalább
egy
- ilyen történetet.- Ez még id
ő
töltésnek sem érdektelen.
NYÁR. DÉL
A tenger fürdik, fürdik önmagában.Látványt és látást fölperzsel a Nap.Két hatalmas közöny közös terében,haza-találó, esztelen örömmelölelkezünk, tán nemet is cserélve,névtelenül, történetlenül.Meg nem tarthatóan, el nem veszthet
ő
enérvényes, édes minden.
LEVÉL
Akár a fák télen:nem-term
ő
n sem tétlen;ami készül bennem,óvnom kell, nem ,,tennem".
VÁLTOZATOK
ki holmi ,,cél" felé siet:Célja azt nem találja meg;\aki tempótlan, céltalan:
célja eléri
biztosan;\aki Igaz: helyben-röpül.Az teljesítve teljesül.\Mind
távolodik
csak, ki fut.- Légy mozdulatlan, mint az út

56
KIS ÖRÖM-ÉNEK
Nem, mint párkányról cserép virág, zuhan:madártollként lebegve landol, némán, hosszasan;ez a szép nyár így érkezik az
ő
szbes mint hálás testek, úgy simulnak össze.
LEHET,
hogy jó egyáltalában nem vagyok,csupán tehetségtelen-rossz, vagy gyáva-rossz,vagy rest a rosszra, hitetlen a rosszban?Végül islehet, hogy mindegy. Hogy csak ennyi számít:a bárány meg a
rossz
farkasközös mez
ő
n id
ő
zget s nem történik gonosz tett.
MAGYARÁZÓ-TÁBLÁCSKA A VIVÁRIUMBÓL
Sürgeti, amit akadályoz.Topog. Vádol. Boldogtalan.Tesz-vesz, gy
ű
jt-veszít lázasan.A Szörnyeteg sosincs
helyén
:id
ő
t képzel és abban él(ideje nincs, ideje van);tervet sz
ő
, emléket ajnároz,cigányutat sem lel a mához- ilyen a Szörnyeteg, szegény.
EGY S L O G A N HUMANIZÁLÁSA
nem a gy
ő
zelem a fontos,hanem a részvét
P. J.
Semmi sem kezd
ő
dött azzal,hogy az anya kilökött magából.Semmi sem végz
ő
dik azzal,hogy az atya magához ölel majd.Világ sebe: lüktetek, hegedek
OPTIKOAN
a feketét iscsak fénynél látjuk
HÁZASSÁG
Hiányod hiányzik.Jóból, rosszból.
MOST
Olyan éles és részletszegénya jelen, mint megannyi emlék:szép és vigasztalan.Mint ha a szél ismúltid
ő
ben fújna, ragyogna a Hold.Mint ha a szület
ő
csak arra törekedne,hogy mondható legyen fel
ő
le örökre:volt.
JANUÁRI ÁHITAT
Ragyog a világ.Mikéntha utóljára.Vagy, mint el
ő
ször.
V-F-Á TALIZMÁN
Te: mindig sietsz. Valahonnan, valahova.Én: lebegek? ácsorgok? helyben-zuhanok?- Isten áldja a Metszéspontpillanatot,mely szebb, mint
mindig
, mely több, mint
soha

58
STÁTUSZ
Ha gy
ű
lölnél! de csupán nem szeretsz.Fáj? Nem. A kínok kínos kínja ez.
VISZONY
áttetszem.Ölelésemetmozdulatok sorává elemzed.Ha én ölnélek meg, túlélnéd.Kísértetrománc
SZINOPSZIS
Egyik sem vagyok.Sem üll
ő
, se kalapács.- Talán: a csengés.
ÉRTÉKMENTÉS
Valahogy, akárhogy is: kitérnia tükörb
ő
l süvölt
ő
jeges szél el
ő
l,miel
ő
tt még maszkká dermedne arcoms egymásravicsorogva két hamissága csalás öröklétébe fogna
PONT
Ne apránként ölj: pusztíts, ha muszáj,hatalmasan, irgalmasan.Hadd legyen vége, mire elkezd
ő
dnék.
AXIÓMA
Nem az a titok,amir
ő
l ,,nem beszélünk".A titok: s z ó t l a n
MOZGÓKÉP
Röntgensugárban állvavedlik a Szörnyeteg:zuhanva önmagába.Mind kisebb. Egyre szebb.
HÁROMSZOR HÁROM SOR
(Gyereklány)
Nem rám:
belém-néz
- Ellen
ő
rzi küllemétkedvenc tükrében.
(Navigációsadatértelmezés)
Irányt
ű
d
éppen
felém mutat, úgy látom:felém - de mögém.
(Haiku-optika)
Mióta nézlek:látom, hogy látványodtólszemem is szépül.
IMA
léptedért lettem:utad vagyok - célod nem.
Lassan fuss
rajtam
VALLOMÁS
Úgy félek t
ő
le,ahogy csak er
ő
sebb fél-het a Gyengébbt
ő
l.
IMPROMPTU
Ölni jössz? ölelni hívsz? Nem tudom, nem fontos - várlak és megyek.(Átöltözni sem kell ehez, ahoz.)És bármelyikre szánod is magad,tudom,odaadó leszel és tévedhetetlen:teljes ajándék. Az Igazság Pillanata.
SZERELEM
gallérkád lebbenése fölröpít,elbotlom egy hajszálad árnyékában,fényl
ő
-homályló tekintetedben növök-fogyok:Isten Tenyerén hancúrozunk és közben, olykor mintha hárman is nevetnénk
A KIBELEZETT PLÜSSNYÚLÜVEGSZEME TOMPÁN CSILLAN
Kértél. Megkaptál.
Megnézted: mi van bennem.
- Mi már nem játszunk?
HAMU
mert ismerem jóle világ minden b
ű
nétszánom és bánom
KIMITTUD
Van, ki gyorsan fut.Van, ki gyorsan olvas, ír.Én gyorsan érzek.
GÖMB-ÉLMÉNY
Veled aludvarólunk álmodom: arról,hogy veled alszom
ARS POETICA
Ha síremléknélszebbre, tartósabbra vágysz:vers légy - ne költ
ő
.
KOSZTOLÁNYI-HOMMAGE
nekem muszáj voltmegtanulnom röpülni:futni nem tudok
MAHLER-IMPROMPTU
A kis papírballerinanem hallhatja az ólomkatonaindulót,valami Mégis-Jóban mégis találkoznak.Túl vannak rajtunk a dolgok.Itt már se zene, se táncos.Csak a Tánc.
DRÁMA
- Vallj színt! rivallják.- Szivárvány... suttogom.
HAGYD
Hagyd a világot szélként át- s átfújniéleted lazaszövésü gyolcsán:mint egy száradni kiakasztott ing, lobogj, lebegj,hálásan szélszagusodva, ellenállás nélkül- - hadd örüljön neked majd, ha ki fölvesz

62
ESTE
még egy madárfüttyt
ű
hegy-gyors kis lyukat üta csönd sötétjén:szívszúrásnyi átszökkena Küls
ő
Fényb
ő
l
EGY ÁLOM SZINOPSZISA
szónál szebbet súgsz,kezdete és vége nincs,ölelsz, ölellek
EGY HIPOTÉZIS
minden hang: visszhang
AZ IGAZI NAGYSÁG
Jelentéktelen,mint n
ő
k öle, profilból;szemb
ő
l: megrázó.
ASSISI ÉRMECSKE
(Il Poverello)égr
ő
lszakadt
VÍGRENDELETEK
Vannak s méltán, akik
szoborrá halnak.
- Végem, ha lesz: úgy legyen, mint a dalnak.\Ha t
ű
nni t
ű
nnék egykor e világból:csak szerte-szálltam majd. Mint a virágpor

63
EPILÓGUSEGY KÉSZÜL
Ő
FEJL
Ő
DÉSREGÉNYHEZ

élet-társaimnak
Nem emlékszem semmire: mindent tudok.Mindent elmondtam. Kezd
ő
dhet a csend,folytatódhat.Ismétgömb-boldoggá pihenhetnek a dolgok.

Pótolhatatlanok vagyunk, de nélkülözhet
ő
ek.































a szerz
ő
korábban megjelent könyvei:
KETT
Ő
SPONT
(versek, m
ű
fordítások)
IDÉZ
Ő
JELEK
(versek, m
ű
fordítások)
HASADÓ ANYAG

(versek, ,,alkalmazott szövegek")
KÉPTELENKÖNYV
(versek,
Rózsa Edit
képeivel)
JAZZ
(versek, m
ű
fordítások)
AKUPUNKTURA
(versek)
egyéb m
ű
vei:
SANCHO PANZA SZIGETE
(rádiójáték,
Bródy János
zenéjével)Mintegy félszáz zenés színpadi m
ű
(musical, opera, operett) magyar szövegeDrámafordítások Versfordítások Dalszövegek
 
 
0 komment , kategória:  Fodor Ákos Idéző jelek  
szeretettel
  2012-04-24 15:54:42, kedd
 
  Fodor Ákos:
JAZZ

1986.




Azoknak, akiket szeretek
És
Azoknak, akiket nem ismerek.

Ámulat

Csodálatos az a vonulás.

Nem tömeg, de végeláthatatlan,
számtalan és széle nincs, se hossza
s nincs köztük kettő, ki egyszerre lépne,
mindegyikük egy-egy világmindenség
nem szorul másra – mást ki nem szorít;
hallatlan léptük minden zajt kiolt,
magába ölelve mind-mind a zenét;
érinthetetlenségüket tapintom,
állandóságuk szélvészében élek:
égek-fogyok, mint áldozati máglya

— döbbenetes Azok Vonulása,
akik szembe többé sose jönnek.



a Nap alatt


Sarkalatos
bizonytalanság

Ki mondaná meg:
mely tettünk hanyadszorra
lehet az Első?

Gyerek

ahogy a szél fúj,
vagy épp nem

Határok

Van határ, ami attól van,
hogy meghúzzák, kijelölik.
Van természetes határ
— még az sem
változhatatlan.
És van, ami csak akkor és attól,
de attól fogva mindörökre létezik,
hogy megsértettük:
magunkban.

Hajnal

érvényt szerez: elszigetelődik egy-egy
boldog-boldogtalan szépségű tömb

A kegyelem állapota és egy másik

A szeretők tengernél, napnál,
időtlen térnél többet nem akarnak,
kevesebbel be nem érhetik.
A lehetségességek
csüggedt/csüggesztő
mérleghintázása
házastársi-háztartási erény.
Kád víz.
Fűtő-
test-
meleg.
Lakóterület.

A múlt

képlékeny, mint a pletyka,
megfoghatatlan, mint a rémhír,
idillé apad, mint a népdal,
hegyesre kopik, mint a rágalom,
rövidre zárul, mint a vicc,
méreggé bomlik, mint a pánik,
csömörig eltölt, mint a sláger,
szívünk körül döng, mint a döglégy.

A tükörről

a szeretetlen
élet ernyedt és kusza,
mint vakok arca

Hajnali telefoncsörgés

boldogtalanul ziháló kérés, amely
régen túlbukott már okán, túl tárgyán, önmagát
felejtve szól, szól, úgy könyörög, hogy már csupán
megbánthatná akármi meghallgattatás, őrjöngve
kér és kér és kér és
immár maga a cél nélküli vágy, mely nem akar
és nem tud sem kielégülni, sem feladni.
Alhatatlanul, ébredhetetlenül
hallom és hallom

Monológ

miért,
ugyan miért is furcsább,
ha utcán, itt, vagy ott: kérdezek
magamtól valamit és válaszolok rá valamit,
mint az, amikor
két, vagy több tökéletesen idegen ember
beszél, beszél, beszél?

A turizmus dicsérete

arcomra, mint egy város főterére,
kiül egy idegen kifejezés
és céltalanul
elidőzik

Kamasz

nincstelen tékozló

Egy szenvedély anatómiája

HAMLET:"…mely dolgokat, uram, bár magam is
rettentően és roppantul meghiszek,
mégis úgy tartom, nem becsület így
papírra tenni:"

Gyere
közel, közelebb,
még közelebb, kérlek, még, még,
egészen közel, tapadóan-egészen!
— Én akarlak eltaszítani.

Meta-metafizika

Az idő — ha van —
tágul-görbül, mint a tér:
mosttól mostig tart.

Dél

a meredeken zuhogó fényben

látszanak, árnyukon állva mind a dolgok.
Árnyékunkat magunkba vetjük
magunk is. — Rosszul látunk,
jól látszunk

Ifjúság

amíg a kör túl tág a szemnek:
látszik ív-szakasza egyenesnek

Egy tű hegye

nagyon szeretlek:
egyetlen
elveszíthetetlen,
megismételhetetlen
napunkon

Patt

ha elmondanám:
miért becsüllek nagyra:
vérig sérthetne

Házassági emlék-mű

van, mikor t i s z t á b b
eltörni egy tányért, mint
elmosogatni

Biztosíték

bárhogy törekedj:
nem moshatod ma le a
holnapi mocskot

Meta-techné

Lendülve induljon a mozdulat, de mélyen
fékezve a legelső pillanattól,
hogy odaérjen,
ne becsapódjon.

Pilinszky-emlékzaj

Tandori Dezsőnek

Tettesek vagyunk.

Tűnődés a nap alatt

Valami árnyék
megtaposta árnyamat
– nehezteljek rá?

Prés

Így, veledlen:

nélküleddel
– egyedül sem.
Még
egyedül sem.

A kivétel szabálya

Életem tárlója – éppen úgy, mint minden
vitrin – tarka, vegyes, áttekinthetetlen.
Egyetlenegy külön posztamensen
ezért állsz s ragyogsz, bennem is: fölöttem.

Egy fog éneke

már kilazulok.
Ha kell: vigyázni kell rám.
Rágni, velem? Nem

Halottak

képeik falnak
fordultak felőlünk és
a hátuk: tükör

Alapszabályok

A vendégnek minden jár.
A vendég mindent mások kegyéből, ajándékba kap.
A vendégnek előbb-utóbb el kell mennie innen.
A vendég magával semmit nem vihet.
Mindenki vendég.

Szinopszis

Hallomásból tudom, hogy megszülettem.
Életem azt pletykálja: meghalok.
— Valami más (aminek nevére se leltem)
biztosít: a z is csak múló állapot.

Öregség

túl közelről
nem látlak jól

Quasi una novella

Az öregedő test, kipihenendő
a szexus hadijátékait: a volt
férfi elkeblesedik, a volt asszony
szakállat ereszt, addig is,
amíg csak végképp meg nem oldódik
a köldökök rettenetes csomója.
Az e g é s z talán nem is egyéb,
mint egy megkönnyebbült sóhaj
kezdete

Metagnoszeológia

én soha másban

nem csalódom, csak saját
ítéletemben

Bizonyos érettkori remekművek
szelíd lázadása

"Ti édesek, dagályosak, avatagok,
a legtöbbet tőletek tanultam s komolyan
köszönöm, hogy nem lettem olyan,
mint ti – utolszor hálát mormolok

Aztán végképp eleresztem e nem
kívánt szorítású kezeket
– már tilalomként is érvénytelenek.
Fonákról sem segíthetnek nekem."

Mozart

hommage a K. D.

nincs rossz fű. Nincs szél,
ami ne jól fújna. Nincs
hamis madárfütty

In memoriam P. A.

— v é g eredmény:
a törléstől.

Pilinszky-emlék-mű

Születésünkkel sebet ejtünk.

Létezésünk kiszakít valamit
és eltakar valamit a teljességből,

halálunkkal pedig árnyékot vetünk.

— Mivégre vajjon mindez? Vajjon mivégre?

Summa

nem nyughatunk

Az emberi állapotról

bizakodj — lévén
helyzetünk mindenkor a
l e g pillanatnyibb

Haiku – rondó

az én poklomban
számolnak és mértékkel
szeretnek; órát
lesve időznek; folyton
véleményük van;
csak idő van, semmi tér.

Azt mondják: PERSZE.
Csak idő van, semmi tér;
mindenki siet,
nyilatkozik, birtokol,
temet, nemz és szül
— semmi nincs, csak történik
az én poklomban

Meta–inferno

A rosszat is? – jó.
De, hogy a Legjobbat is
meg lehet szokni!

Ha már

(én csak akkor ettem-ittam valamit is,
ha tányérom, poharam el is mostam)

(én csak akkor voltam valahol is,
ha már haza is érkeztem onnan)

(én csak akkor éltem majd valaha is,
ha már halálomat is letudtam)

Csak a szeretet v a n. Csak a Rózsa:
nem "ha", nem "már". - Föltétlen. Bonthatatlan

In memoriam

hajdani pörgés – forgás
zaja, fénye egy rezgő
fej ezüstös shakerében
— a táncosok ugyan mind,
a muzsikusok mind
s mind, aki hallotta, látta,
mind halottak azóta s a Szála
helyén pedig rom és gyom:
valami zene mégis
és mégis vissz-
hangzik

Éjszaka

a friss ablaküvegek is
saját szobádat tükrözik:
befelé nyílnak, mint az álmok
– mutatva, mekkora a világod

Hommage

áldassék és tiszteltessék
az állvány, amit elbontanak
a megépült építmény körül, áldassék
és tiszteltessék a gyógyulás után
eldobott bot, leoldozott kötés

children’s corner


A tréfa nem vágyirodalom, hanem
a legigazibb realitás. Nem azt fejezi ki,
aminek lennie kellene, hanem azt, ami van.

Nagy Olga: ÚJABB PARASZT
DEKAMERON
- Előszó

Ezalatt a marsall sátrában szomorú és
őszinte események játszódtak le.

Rejtő Jenő: A
LÁTHATATLAN LÉGIÓ

Ez mind nem tartozik ide, nem tudom,
hova tartozik.

Szép Ernő: ÁDÁMCSUTKA

Axióma

egyiknek fejre
kell állni, hogy jobbszeme
jobbszembe nézzen

Törés

porcel
efánt

Dialektika

rabadság

(bal)SOR(s)

avagy egy Dusán-sor eltérítése

AKIKET ÉN SZERETEK: EGÉSZEN EGYSZERŰen nem bírják egymást.

Geller

S. Gy.-nek

ébren töltöttem az egész
káposztát

Egy tökéletes Talált Tárgy
(egy kisfiúval készült rádióriportból)

(…)
Kiskoromban nagyon szerettem az ősállatokat.
(…)

Történelem

Ünnepi Játékok
a tűzzel

Kórszak

száj- és körömtépés

Üzenet az urnából

alapjában véve elégetett vagyok

Hipotézis

az angyalok a pokolban nyaralnak

Három magyar limerick

Élt egy agyafúrt öregúr Pápán,
szüntelen csomót keresett a kákán:
szó-szerint vette és eladta
— meg is tollasodott rajta
az ebadta, szófacsaró öregúr Pápán!

Élt egy fiatal hölgy Baján.
Szép nagy fej nőtt pár szál haján;
fejenállva-élve hitte:
világot hányhat a fittyre!
Excentrikus fiatal hölgy Baján…

Élt egy ifjú ember Érden
– nem volt benne semmi érdem!
Egyetlen volt mindünk között,
ki mástól nem különbözött!
Nem élt nála különb különc Érden…!

Udvariasság

"Ne tessék parancsolni!"

Alkat-vázlatok

hódolat Romhányi Józsefnek

Csonthéjas
Kívül kemény,
belül puha.
Erő? Erény?
Kölcsönruha.
Belül puha,
Kívül kemény
— habitusa:
főnyeremény.

Gerinces
Belül kemény,
kívül lágy.
— Sorsa nem épp

vetett ágy.
Kívül lágy.
belül kemény:
csupasz vágy,
kemény remény.

Pikkelyes gerinces
Belül zordon, kívül morcos
— nem született békeharcos —
akár nagy, akár kicsi:
baljós, mint egy harckocsi.
Tettei, mint ő, pocsék,
vér-banális rémmesék.

Csonttelen-héjatlan
Vezéregyéniség.

D. T. levélszekrényébe

az is viszony (sőt!)
a Parizer Árához,
ha nem szólsz hozzá

Főhajtás
egy boldog-élet-modell előtt

A mai kirándulás részemre — nagyszerű
— vólt!! (…) Állandóan, amerre csak
mentem, jobbról-balról, — érdekesebbnél
érdekesebb-különböző alakú, érdekes for-
májú, kisebb-nagyobb dombok mellett
mentem el.
- Nagyon érdekes – szinte FANTASZTI-
KUS VIDÉK!
(ÚTAZÁSI ÉS ÜDÜLÉSI ÉLMÉNYEM

1971 JÚLIUS 16-TÓL JÚLIUS
30-
IG ÍRTA = Brakl András(

és Keljfeljancsi
és Hübelebalázs
és Rontópál
és Hüvelykmatyi
és Feketepéter
és Paprikajancsi
és Babszemjankó
és Maszatpeti
és Mások: csak
mennek-mennek,
mendegélnek

Barátság

alig látok tovább az orrodnál.
Mégis mindig a lábad elé nézek

Utcai gyorsfénykép

Bájos. Csúf. Ígéret.
Mint egy ebihal.

Mese

volt egyszer egy iciripiciri óriás

A TUDOMÁNY
be-
bizonyítja a vízről,
hogy nem vízszintes

Tábla egy egyirányú utca sarkán

— az ecet bezzeg
sose borosodik meg –

Egy Molnár-aforizma

Tökéletesen mindegy, ki hozza a rossz hírt,
csak az a fontos, hogy ne közölje.

Egy demokratikus modell

"elolvastad-e mára legalább kilencvenkilencszer,
elolvastad-e mára legalább kilencvennyolcszor,
elolvastad-e mára legalább kilencvenhétszer,
elolvastad-e mára legalább kilencvenhatszor,
elolvastad-e mára legalább kilencvenötször,
elolvastad-e mára legalább kilencvennégyszer
elolvastad-e mára legalább kilencvenháromszor,
elolvastad-e mára legalább kilencvenkétszer
elolvastad-e mára legalább kilencvenegyszer
elolvastad-e mára legalább kilencvenszer,
elolvastad-e mára legalább nyolcvankilencszer,
elolvastad-e mára legalább nyolcvannyolcszor,
elolvastad-e mára legalább nyolcvanhétszer,
elolvastad-e mára legalább nyolcvanhatszor,
elolvastad-e mára legalább nyolcvanötször,
elolvastad-e mára legalább nyolcvannégyszer,
elolvastad-e mára legalább nyolcvanháromszor,
elolvastad-e mára legalább nyolcvankétszer,
elolvastad-e mára legalább nyolcvanegyszer,
elolvastad-e mára legalább nyolcvanszor,
elolvastad-e mára legalább hetvenkilencszer,
elolvastad-e mára legalább hetvennyolcszor,
elolvastad-e mára legalább hetvenhétszer,
elolvastad-e mára legalább hetvenhatszor,
elolvastad-e mára legalább hetvenötször,
elolvastad-e mára legalább hetvennégyszer
elolvastad-e mára legalább hetvenháromszor,
elolvastad-e mára legalább hetvenkétszer,
elolvastad-e mára legalább hetvenegyszer,
elolvastad-e mára legalább hetvenszer,
elolvastad-e mára legalább hatvankilencszer,
elolvastad-e mára legalább hatvannyolcszor,
elolvastad-e mára legalább hatvanhétszer,
elolvastad-e mára legalább hatvanhatszor,

elolvastad-e mára legalább hatvanötször,
elolvastad-e mára legalább hatvannégyszer,
elolvastad-e mára legalább hatvanháromszor,
elolvastad-e mára legalább hatvankétszer,
elolvastad-e mára legalább hatvanegyszer,
elolvastad-e mára legalább hatvanszor,
elolvastad-e mára legalább ötvenkilencszer,
elolvastad-e mára legalább ötvennyolcszor,
elolvastad-e mára legalább ötvenhétszer,
elolvastad-e mára legalább ötvenhatszor,
elolvastad-e mára legalább ötvenötször,
elolvastad-e mára legalább ötvennégyszer,
elolvastad-e mára legalább ötvenháromszor,
elolvastad-e mára legalább ötvenkétszer,
elolvastad-e mára legalább ötvenegyszer,
elolvastad-e mára legalább ötvenszer,
elolvastad-e mára legalább negyvenkilencszer,
elolvastad-e mára legalább negyvennyolcszor,
elolvastad-e mára legalább negyvenhétszer,
elolvastad-e mára legalább negyvenhatszor,
elolvastad-e mára legalább negyvenötször,
elolvastad-e mára legalább negyvennégyszer,
elolvastad-e mára legalább negyvenháromszor,
elolvastad-e mára legalább negyvenkétszer,
elolvastad-e mára legalább negyvenegyszer,
elolvastad-e mára legalább negyvenszer,
elolvastad-e mára legalább harminckilencszer,
elolvastad-e mára legalább harmincnyolcszor,
elolvastad-e mára legalább harminchétszer,
elolvastad-e mára legalább harminchatszor,
elolvastad-e mára legalább harmincötször,
elolvastad-e mára legalább harmincnégyszer,
elolvastad-e mára legalább harmincháromszor,
elolvastad-e mára legalább harminckétszer,
elolvastad-e mára legalább harmincegyszer,
elolvastad-e mára legalább harmincszor,
elolvastad-e mára legalább huszonkilencszer,
elolvastad-e mára legalább huszonnyolcszor,
elolvastad-e mára legalább huszonhétszer,
elolvastad-e mára legalább huszonhatszor,
elolvastad-e mára legalább huszonötször,
elolvastad-e mára legalább huszonnégyszer,
elolvastad-e mára legalább huszonháromszor,
elolvastad-e mára legalább huszonkétszer,
elolvastad-e mára legalább huszonegyszer,
elolvastad-e mára legalább hússzor,
elolvastad-e mára legalább tizenkilencszer,
elolvastad-e mára legalább tizennyolcszor,
elolvastad-e mára legalább tizenhétszer,
elolvastad-e mára legalább tizenhatszor,
elolvastad-e mára legalább tizenötször,
elolvastad-e mára legalább tizennégyszer,
elolvastad-e mára legalább tizenháromszor,
elolvastad-e mára legalább tizenkétszer,
elolvastad-e mára legalább tizenegyszer,
elolvastad-e mára legalább tízszer,
elolvastad-e mára legalább kilencszer,
elolvastad-e mára legalább nyolcszor,

elolvastad-e mára legalább hétszer,
elolvastad-e mára legalább hatszor,
elolvastad-e mára legalább ötször,
elolvastad-e mára legalább négyszer,
elolvastad-e mára legalább háromszor,
elolvastad-e mára legalább kétszer,
elolvastad-e mára legalább egyszer,
amit leírattál velem tegnapra százszor?"

Egy tragikomédia szinopszisa

Mindenkinek van igaza.



Örökbefogadás


FÖLDI ÉS ÉGI

(neves költők öt verse)

JOHN LENNON

Bodri, jó kutyus

Vau! Vau! – ki jő? mi Tünde Lény?
A Négylábu Barát!
"Vau-vau" intézi lámpafény-
holdhoz vonzulatát.
Kutyuli-Kuty,
farkincád csóvikáld!
Derék Kutyus, el ne aludj

(míg el nem altatunk úgy végleg majd
egy fincsibincsi kis injekcióval, jó Bodri)

MAURICE FOMBEURE

Ez rendelet!

"Ez rendelet:"
szólt a Király
"Öszvéremen szerszám s nyereg
csakis tujafából lehet!"

"Ez rendelet:"
szólt a Királyné
"Öszvéremen szerszám s nyereg
csakis kőrisfából lehet!"

"Ez rendelet:"
szólt a Királyfi
"Öszvéremen szerszám s nyereg
csakis ébenfából lehet!"

"Ez rendelet:"
szólt a Királylány
"Öszvéremen szerszám s nyereg
csakis cédrusfából lehet!"

"Ez rendelet:"
szólt az Udvari Bolond
"Öszvéremen szerszám s nyereg
csakis piszkafából lehet!"

(Ám kiviláglott, mire
meglelték a nyergesmestert:
nem volt annak egyebe,
csak po-fája, mit nem is restellt…)

JOHN LENNON

A ciki, ciki lény

Én ciki, ciki lény vagyok
keresztül kasul…
Én ciki, ciki lény vagyok
(ezt kapd ki!) piszkosul:
ciki a szemgolyóimig,
lábujjaimtól cziky!
Nem villog, ki –golyóiig
mélabéla, nem jani…

MAURICE CARÉME

A Cseresznyefa Meséje

A Cseresznyefa kuncogni kezdett
– bár fogalma se volt, miért –
egy csapat veréb rajt’ üldögélt
s nevetését hallván: vele nevettek.

A kacagás elöntötte a házat
és már a fák csúcsáig ért
s a láthatár széléig szerteáradt!

"Ugyan vajjon mi ütött a világba?"
csudálkozott el akkor Isten,
állván a Mennyek Kerek Ablakába,
melynél kerekebb s ablakabb nincsen.

S mert hogy bőrébe már sehogyse fért
a Cseresznyefa s a föld is majd’ kipukkadt:
kevés vártatván az Úrnak
— bár fogalma se volt, miért —

Orcája elé kellett kapni Kezét,
hogy az angyalok, meg a szentek
ne botránkozzanak: hogy’ is nevethet
Mindennek Ura – s e m m i é r t ?!

JOHN LENNON

Nélküldögéltem

Nélküldögéltem egy fa’latt
önteltelen s dagin.
Egy Kisded Hölgy dallva-fakadt
(totál nem láttam én)

fül-néztem, sőt az égre föl:
a hang forrása vé-
gett; ámde bármint tündököl,
majd tűvé is tevé

az Elme: "Jöjj! Szólj! Mit hülyítsz?!
– ekként a Zagyvalő –
e fán lappangni hülye vicc!"
– Ő nem s nem jön elő…

…Többórahosszt eláltatott
ez agyalágy zene,

majd, fölkelvén, látom legott:
hölgylátvány szálnyi se.

Ám hirtelen – úgy gondolom:
egy ágacskán, ez az! –
torkaszakadtából dalol
egy pinduri malac!

"S még Kisded Hölgynek véltelek —
rötyögtem —, nos, sebaj."
— Fölállt a Hölgy s jól meglepett:
elröppent, mint a dal.

J. P. Contamine
de Latour

Erik Satie
BRABANTI
GENOVÉVA

commedia
spiritualis
(egy középkori
legenda
és egy utókori
szatíra
kontaminációja)

Most jól figyelj, Érdemes Publikum:
halld Genovévának történetét,
ki az Úr előtt kedves volt nagyon.
Kövesd Erényét és Mérsékletét!
– Erében hercegi vér csörgedezett
s Brabantban született ő egy napon.

A Keresztségben szép nevet kapott:
Genovéva lett. – Szülei szerették.
A magányhoz önként s korán szokott
s a Legfőbb Úrnak szánta ő a lelkét.
Tizennyolc volt és erényekbe’ dús,
hogy Nemes Házhoz feleségül vitték.

Kis idő múltán nagy háboru lőn
s urának, ki Pfalz-nak Kegyura:
a Becsületnek eleget-tevőn
el kelle a Várandóst hagynia,
ki szent terhéről maga sem tudott…
Búcsúztak ők, mindketten könnyezőn.

Kórus
Eljöttünk – Széles Tömegek : mi –
a nyitóképben szerepelni,
hangot is, rangot is adón!
Don, don-don-don, di-ri-don.
Noha állagunk csak karton,
elfújjuk sztoriját (pardon!)
Királynénk Bús Ügyének.
Don-don,
a Lényeg:
Szép Erény s Rút Merények.

A bájos Hercegnő egy aljas Háznagy:
egy Hamis Sáfár gondjára maradt,
ki szőtte gonosz tervét bűnös násznak,
mit nyélbeüt – ha törik, ha szakad!
Ám e Hölgy, ki volt jámbor és kedves,
ellenszegült és minden módon lázadt.

A Nyomorult bevádolá a Nőt,
hogy lovászával fajtalankodott

s mert lepénzelte jól a lókötőt:
a Hölgy szégyenbe s tömlöcbe jutott.
Majd, mintegy megbizonyítván a Bűnt:
szép kisfiúnak lett szülője ott…

Genovéva nagyáriája
Testem, lelkem is ártatlan – ám a vád komisz!
Gonosz csapdába estem, sorsom rossz végbe visz…
Jaj, érzem szörnyű vesztem,
hogy fejemet elvesztem!
Ah, ronda egy dolog,
elhunynom, mikor élek!
– Gyönyörködnivalót
nem lel ebben a lélek:
senki sem vágyhat arra,
hogy Szépséget és Bájt
szemléljen feje-hullva…
Egészségnek ez árt!
Ha vágja majd nyakam:
fájlalja biztosan
— ám Önért mit sem tehetek majd, Uram…

Idővel kint a hadak vége lett
s a Győztes Szigfrid Úr honába tért
– elé Golo Strasbourg-ig sietett,
hogy Aljas Művét betetézze még:
a Gaz Ripők azzal csalá Urát,
hogy Hölgye megtiprá Becsületét!

Golo áriája
Él Szigfrid… Eleven…
Ám írva van: "Ki elstrabancol,
nincs az otthon."
– Ez jó sansz nekem!
Láttok majdan, trónján ülvén
s az én szavam lesz csak a Törvény;
mindezért és ennek örvén:
enyém lesz majd a Rendőrség,
Tűzoltó-Főcső-Vezetőség,
- fölvetend akkoron a Bőség –
Kalap és Kalapács,
Szegfű és Szegkovács
és Dohány
s Puhány
Élvek, ha nő kell…
- Mindezt aljas és hűvös fővel
máris élvezem én, úgy ám!

Ez a bánattól-tépett lélek, e
Gond-űzte Zsarnok Golo-t bízta meg,
hogy Hitvesét hamar ölesse le
s ugyaneképpen járjon a Gyerek…!
– Készségest kész volt a Gaz Áruló:
aljas gyönyört ígért neki e tett…

E Genovévát hajhászó Pribék
most megfosztatta ruhájától Őt

s meghagyta, hogy zord erdőbe vigyék
két tagbaszakadt, durva őr között
s velehurcolják Zsenge Gyermekét,
Vele, ki volt csak búba-öltözött…

A Hölgy, már szinte látván a Halált,
a Szolgákhoz könnyek közt úgy beszélt,
hogy szavához hangot alig talált:
elébb ölnék le őt, mint Gyermekét…
- aztán szelíden, akarattalan
a Szolgák kényére bízta magát.

Rátekintvén az irgalmasb-szivű,
így szólt: "E Véres Tettet nem teszem!"
– sejtvén: ha most a Hölgyhöz lenne hű,
szolgálatja még szép babért terem –
"Fusson, Úrnőnk! megvédi a vadon!
Rejtezzen el, hogy meg ne lássa szem!"

Ki ilyen emberséges lelkű volt,
szólt még: "Tudom már, hogy mi lesz a Csel:
egy eb nyelvével hitetjük el Golo-t
– a Gaz Csaló csalást érdemel –
s a Hűtlen Háznagy majd örvendezik:
Ez Genovéva nyelve, ki halott!"

A vad vadonban vájt barlang ölén
tengette Genovéva életét:
kenyér és tűz híjában volt szegény,
vigyázva kicsiny fiúgyermekét…
Ám Isten is vigyázta e Helyet
s mit Isten helyesel: úgy van helyén.

Egy szarvasünő ott föl- s fölkereste,
nap- s nap megszoptatván kisfiát
s neki dalolt sok szárnyas énekeske,
hogy enyhítenék néma bánatát
és melegítvén testük: vélük háltak
a vadont lakó minden bestiák…

…S most lássátok a Búverte Urat
a várban, mint vigasztalja Golo:
hol víg játszmát, hol vad tornát mutat
– holott Szigfridnek keserves, mi jó!
Szívében vég ne’kül s határtalan:
Jó Asszonya sírása hallható…

Mi-Urunk-Jézus, Ki az Irgalom:
fölfedte Genovéva Érdemét!
– Vadászgatván a Herceg, egy napon
egy magányos szarvascsapásra tért,
nyomonkövetvén az ünőt, amely
tejjel táplálta kitett Gyermekét.

A riadt szarvas sebtében futott
az Ártatlankák barlangja felé.
Az őt üldöző Szigfrid legott
öldöklő íját megfeszítené

– ám meglátott egy Teremtményt, aki
pucéran egy kisdedet ringatott;

e Fénytelen Helyen egy csak-hajába-
öltözött-testű Ifjú Nőt talált.
Kérdezte tőle – s bizony: nem hiába –
"Ki vagy, Teremtmény? s mért vagy ily zilált?
Ember-társ, kérve kérlek, mondd neved!
Kérdőn kérdlek, választ várván-várva!"

"Nevem Genovéva, megmondhatom
s Brabantban születtem" így válaszolt
"egy Nagyúr lett uram s parancsolóm,
ki szép házba vitt, majd elhagyott.
Szegény úrnő vagyok, kit az ura
magától oktalan eltaszított…"

"Legelső-havi Áldott Állapotban
egy álnok Háznagy gondjára hagyott,
ki Erényemre tört – s mert vonakodtam,
az véres bosszút állni kész legott,
parancsolván két szolgának a Gaz,
hogy gyermekestül ölnének le nyomban."

A Herceg, megismervén Asszonyát
e Vadonban – ím sírva is fakadt:
"Te: Genovéva? kit karom fog át?
te élsz, kit százszor meggyászoltalak?!
— Ó, Isten! Minő Csudás Kegyelem,
hogy él a holtnak vélt Dicső Alak!"

Merő öröm! harsány kürtharsogás!
Jő száz vadász, harsan a hallali,
látván a Herceget és Asszonyát!
– S csak Genovéva nevét hallani!
És a gyermek és az ünő előtt
szelíden meghódoltak a kutyák.

A madarak és minden bestiák
fölpanaszolták távozásukat:
bőgvén-nyihogván s cserregvén imát,
mely jót-kívánván is mély gyászt mutat.
Így búcsúztatván el Jó Genovévát,
Jó Genovévát és Kicsiny Fiát…

A Herceg, hogy megbűnhődnék Golo,
az Aljas Cselszövő, a Gaz Ripők
– hírrel hirdette meg, mily áruló!
S meghagyta, hogy hamar nyúznák meg őt
és útfelen szórnák szét tagjait
– mint ily esetben illik és való.

Erényes Hercegnőnk csak röptön élt
szeretett Herceg-Ura oldalán.
– Hisz’ feledé bár zordon börtönét:
csak Szavadító Jézus, Kit kiván…
Lángragyúlt lelke Istenhez eseng
éjt napba nyújtván s viszont: napba, éjt.

Genovéva kisebb áriája
Lám, nyugtázta az Ég Hónál-Is-Szűzibb Erényem!
– Ám illan e gyönyör s nem sokat segít a tényen:
ha vagdossák fejünket,
kevéssé vigasztal meg
bármily megható ünnep…

Már nem volt képes mást venni magához,
csak gyökeret, mint egykor a Vadonban
s fohászkodik az Uraknak Urához
– hallá Szigfrid Úr megszomorodottan;
nem lévén közömbös Úrnője iránt,
ki nem csüggedt e Szent Gyakorlatokban…

…"Nagyuram, szám most utoljára kér
— mert Örök Búcsúnk Napja lesz e nap —
megtégy minden jót Kicsiny Fiadér’!
Álmát is óvd, s ő óvja álmodat
s az ő Tudatlan Bánata legyen
jobb ügyvédem, mint Bölcs, Tanult Urak."

E szókkal Genovéva tiszta lelke
a Legfőbb Úrnak Kezére került;
a Fájdalom-Fiú majd’ holtát lelte
— így sír anyjáért, kit ily Anya szült —
együtt gyászolván ő és nemző atyja,
zokogván, ríva sujtatván a földre…

…A Mennyből tűz-nyaláb zuhant alá,
mikéntha volna új Nap fénye az
s az éjt mintegy nappá téve soká’
– s úgy tűnt: nincs szebb és ragyogóbb Vigasz…
Sok Dús és Pór, meg a Szelíd Ünő
éj- s nap jó Genovévát gyászolá.

S hogy Genovéváról az árnyat is,
mit Gaz Golo rútul reá-vetett,
(s ez Árnyék nem csekély, habár hamis!)
eloszlassa a Szarvas – szép e tett! -:
a sírra dőlt s nem vett ételt, italt
– a Szenvedő Sírján kiszenvedett.

Kórus-finálé
Hát happy end lett a vége,
mert az Erény győzött végre
s a vesztes a Gaz Csaló!
Hát végre vége – jó, jó
– s minden jó, ha vége jó!

ÉGI ÉS FÖLDI

(névtelen költők öt verse)

(Szent Godrik himnusza)

Mária, Szentséges Szűz Anya!
Názáreti Jézus Krisztus Anyja!
Közbenjárásodat kérvén kéri Godrik,
mert lelke anélkül Isten Küszöbén felbotlik!

Mária, Szent Szűz, Kisjézus Fészke,
Szüzesség Virága, Anyaság Éke!
Töröld el vétkemet, fogadd el szívemet,
segélj be Istennek Üdvösségébe!

(XII.sz.)

(Te, ki ha erre-jársz…)

Te, ki ha erre-jársz,
állítsd meg léptedet.
Szemléld meg, Embertárs,
bárha is látsz ilyet:

kereszt fájához keményen
kötnek három vas-szegek.
Dárdától töretvén törzsem.
Szívem is általüttetett.

(XIV. sz.)

(Élvezvén édes új tavaszt…)

Élvezvén édes új tavaszt,
mely bimbót, madárdalt fakaszt,
vigasztal s boldogít;
a völgyben százszorszép ezer
s minden madár dalt énekel,
vígan hangoskodik
rigó, pirók, fülemüle:
múlik rosszkedvünk zord tele,
midőn a rét virít.
— Örömben bővelkedve most
egyetlen dalt, csodálatost
hallunk, kószálva itt!

A rózsa rózsás arcot ölt
s az erdő mélye is derült!
Gyönyör gyönyört követ:
a hold pazarlón ragyog
s öröm látnunk liliomot,
ánizst, kakukkfüvet!
Nászra kelnek a vadkacsák,
szelíd, szerelmes tarkaság:
tavak, folyók, erek!
—A vágytól kínzott férfi sír…
Sebzett szívemre nincsen ír,

míg boldog nem lehet!

Úgy süt a hold, csaknem vakít!
A nap ontja sugarait,
zeng madárhang-özön;
harmat lepi a dombokat
s barmok mondják ki titkukat
rejtélyes nyelvükön!
Földi féreg férget szeret!
Ám a Hölgyek s a némberek
rátartók, idefönn…
— Ha az Egyet meg nem kapom,
kire legfőbb’ kívánkozom:
a vadonba szököm!

(XII. sz.)

(A hosszú éj)

Örvendetes, míg tart a nyár
s madár dalol.
–Ám most a zord idő beáll
s szél szava szól.
Jaj, jaj. Hosszú lesz ez az éjjel
s én nagy vétkemnek szeplőjével
fertezvén, vezeklek ma már…

(XIII. sz.)

(A halál)

Midőn szememre hályog hull majd,
fülem zugai zúgnak-búgnak,
orrom hegyes, hideg,
nyelvem görcs-merev,
ajkam fekete lesz
s orcáim petyhüdöttek;
szájam torzan vigyorog,
nyálam rajta kicsorog,
hajam égnek mered,
szívem ugrál-remeg,
kezem is reszketeg,
lábam is megmered:
a Halál rám talál
s Szent Mihály lova már a kapuban áll;

akkoron majd, általkelve
ágyból deszkapadlóra,
padlóról koporsóba,
koporsóból ravatalra,
ravatalról mély verembe
s dombot is halmoznak erre;

lesz bár így Föld Terhe orromra tornyozva:
már fittyet hányok Minden Földi Dolgokra!

(XIII. sz.)



a Napba nézve


Még mindig

nem vagyok elég szegény.
Még nincs bennem elég csend ahhoz,
hogy ne vitatnám a vitathatatlant:
még van szavam.
Nyomorultan, tériszonyban,
könyörögve a semmitsemtudásért,
még mindig magamhozszorítanék valakit, valamit,
Veszendőt a Veszendő.

Koan

"sötét van" mondta
és a lámpa fénye is
belehalványult

Dallam

Úttalan úton az időtlen időben
valami közelít, aminek neve sincsen,
nem mozdul s közeleg. Nemhonnan, nemhova.
Megszül-e? megszületünk-e valaha?

Négy sorköz

(Befalazott madarak álomröpülése?)

(Nagy, nehéz nyár lesz,
jelenlétünkben: nélkülünk?)

(Vagy mégis, Isten Lakásában a Gyerekszoba?
Mégis, a Pokol Általános Iskolájában:
Szénszünet?)

Koan

röpül az ég

Újkör

Tavasz, Hatalmas!
Egyfelé menet: röpít.
Másként: földhöz csap.

Rondó

mert aki Téged megtalált, életet talált.

elvetted tőlem a halált
és adsz helyette életet
napról-napra; napról-napra
köszönöm és bocsátom meg neked,
hogy elvéve tőlem napról-napra
a jól megérdemelt halált

– adsz béke helyett örömet:
veszendőt az örök helyett,
elvéve tőlem a halált

Egy hálaadás

Nemigen van világ. Ami mégis
lenni tűnik: többnyire érvénytelen. De szobák
vannak, itt, ott. Egy-egy szoba mindenütt van.
Szoba, ahol üldögélni, feküdni, föl-alá járkálni
jó; ahol
meg lehet szólalni, de nem muszáj.
Ahol együtt lehetsz, vagy egyedül lehetsz, ahol még
a csend is lehetséges — szobák, ahol
nem erőszakolnak meg, nem fosztanak ki,
nem aláznak meg ok nélkül, szünet nélkül.
— Jó, hogy vannak szobák.

Axióma

A szeretésen
k í v ü l minden emberi
tett: romépítés.

Címerpajzsfölirat

Nagyon – vagy sehogy.

Gyűrű

mindenről te jutsz eszembe
rólad minden eszembe jut
minden rólad jut eszembe
mindenről eszembe jutsz
mindenről te jutsz eszembe

Változat

üvegesedem.
Tisztán tartom magam, hogy
mögém is láthass

Blow-up

Valamit elfelejtünk,
elmulasztunk valamit,
elszalasztjuk, vagy elhalasztjuk.
És ez a majdnem-semmi attól fogva
jön, jön, nyomunkban van és egyszer csak
mérettelenné hatalmasodik, mint az éjszaka
csendjében egy padlóreccsenés.

Fordulópont

átédesedik.
A kín mélye felragyog.
Öröm lesz, béke

Középpont

most minősíthetetlenül szeretlek.
Ahogy talán a gyerekek,
ahogy talán az állatok
vehetnek részt. Távlattalanul,
boldogan

Élőpont

Kiemelsz a veszendőség tengeréből
és felmutatsz.
Kiemellek a veszendőség tengeréből
és felmutatlak.
Egymás kezében ragyogunk; szorongunk
és ragyogunk.

Csak ez

A sötétben
megütsz valakit, aki szeret,
megüt valaki, akit szeretsz.
Talán nincs is egyéb, csak ez.
Nem folytatás, nem vég, se kezdet,
csak ez a puha sötétség, ez a kemény
ütés. A szeretet.

Axióma

ki nem vigasztal
meg, mikor megbántottad,
az nem is szeret

Egy Pilinszky-dallam

Mikor már csaknem elveszek:
hiányod megfogalmaz.
Két gyengeség beleremeg,
kettejük mily hatalmas!

Lehetetlenségünk ragyog!
Nincs szem, mely belenézhet.
Taglalhatatlan állapot
— nem része az egésznek.

Nincs időnk. Nincs történetünk.
S mi nincs, az múlhatatlan.
Nem ismerünk erényt, se bűnt
az Örök Pillanatban.

Szeretők

Két Nap süti egymást:
értelmetlenül: gyönyörűen.

Koan

madárfa

Portrévázlat

titkok-titka, te,
nem vonásaid szépek:
arcod gyönyörű

Xénia

Hozzám tartozol
— nekem: nem.

(Ugyanaz)

mert végösszegben
minden számlád vállalom:
sose részletezd

Egy edzésminta

csak a nálad is
kisebb előtt hajts fejet
– az: öröm, ima

A teremtmény éneke

új szemmel nézni
a régi képre: ez a
mi alkotásunk

Félálom

a gyerekek, a költők, a részegek
szavakban gondolkoznak,
névtelen dolgokat éreznek, csakis
a jelenre emlékeznek és
a jelenre is csak emlékeznek

Indiszpozíció

Amikor szívem
gyáva és agyam lusta:
véleményem van.

Ima

Ajtód vagyok. Nyithatsz, csukhatsz,
átléphetsz rajtam bármikor
oda, ami csak mi vagyunk. És kiléphetsz onnan
bármikor. Amikor csak jössz: zárva találsz,
érintésedre-
nyílóan, könnyen, zajtalanul.

A kérés

s ha addig élek
is: inkább engem hagyj el,
mint magad, Kedves!

Metasztatika

csupán a hasznos kapcsolódások

hínárjából kimenekedve, viszonzó
viszonylatok védőhálójáról végképp lemondva
emelhetjük lapos életünkre a szeretet
meg nem ingó merőlegesét

SZÉP, "te, milyen szép"

"kezek mozdulnak
és indulnak és lelnek
egy másik kezet"

"maguktól mennek
mint gyökerek a földben
a maguk útján"

"jó nékik együtt"
– szavaiddal ölellek,
Drága-Szép Ernő.

Zen-történet

tojáspörgés

A pillanat

fellobban és kialszik.
De akkorra már örökre beégett
valami Megnevezhetetlen
mintái közé

Mindennapi teszt-kérdés

Látod-e még azt,
amit nézel, vagy már csak
tudod: "ott" "az" "van"?

Szavak

minden szó: műfordítás, emlékezetből
– a Megközelíthetetlen Hiteles Szövegé.
Hihetetlenül fontos,
tűrhetetlenül pontatlan
minden szavunk.

P.

Talán csak a szóközöket.
— búcsúzás után, a viszontlátás előtt
a z t:
a Parttalan Hidat.

Pont

Nem út és nem cél:
érthetetlen, gyönyörű
helybenröpülés.

Vakrepülés


"Voltaképpen miért nem maradunk itt
örökre?

- Be szép itt nálatok – mondta egyszer
V. Károly a perjelnek, akinek kolostorát
meglátogatta. – Transeuntibus! – válaszolt
a prior. – Szép? Igen, az átutazóknak.

- Ma ma van – állapította meg
a hercegkisasszony, mert most már minden
készen állt az elutazáshoz:"

Kurt Tucholsky: A
GRIPSHOLMI KASTÉLY

Metaesztétika

…minden éretlen épségnél szebb
kopások, törések…

Vetkezés

jó abbahagyni
s korábban, mint "időben":
nem tudunk mikor-t

*

Hála azoknak,
akik elhagytak. Bántott
— nem én bántottam.

*

Vállalkozásba
fogni többé nem fogok.
Tű hegyén forgok.

*

Szögletesítik
a gyönyörű kört, csak, hogy
hozzányúljanak.

*

a történők: egy-
irányú, szűk utcácskák.
A tűhegy is: Tér

Jel

Vér-szem a hóban.
Kié? mié? nem tudom.
Piros, fehér. Föld.

Axióma

az nem unalmas,
mi nem "szól" valamiről:
csak a Fehér Fény

Divertimento

A dolgok
fantasztikusan természetesek.

Író-olvasó(-stb-stb-)napló

Már inkább újra-,
mintsemhogy újat.

Szerelem

ahogy a szél meglebbenti a függönyt:
nem a függöny, nem a szél. A lebbenés

Kérelem

rajtam úgy segíts:
gondjaimból részt ne végy,
csak tudd, hogy vannak

Hi-fi felvétel:
egy hangszer hallgatása

(én Játékosomnak
nincs játékos kedve:
hangtalan heverek,
tok nélkül; talán:
okkal)

Egy optikai helyzet

Van, hogy olyan közelből nézed életed,
mint kézcsókot provokáló kezet:
nem azt látod, hogy Csodásabb Eszköz az,
mint bármi,
csak bőrhibát. S hogy körmöt kellene vágni.

Por, idő

az idő elkedvetlenít és cselekvésre ingerel,
mint a gyönyörű tárgyakon minduntalan megülő
por – és habár az egész végtére is reménytelen;
ragyogásukért mégis érdemes, igen, érdemes újra
és újra és újra
letörölgetni a dolgokról a port, a por-időt

Valójában

Nemtompuló vájatokat vés, örök üregeket váj
bennünk,
megfejthetetlen jelekkel jelöl meg

mindent, amit elfelejtettünk.
Valójában ezek
volnánk?
— mindaz, amit épp mi veszítettünk el.

Kockavetés

mindennel úgy bánj,
mintha rengeteg volna
belőle – úgy: l e s z

Titok

hommage á W.S.

Fölmérem határaimat:
határtalanok.
Kitapogatom korlátaimat:
korlátlanok.
Talán nem is lehetne hol s hogy lennem
— mégis vagyok.

Alakvázlat

Késel. Sietsz. Félsz. Azértis belevágsz,
belémvágsz. A mozdulat közepén
megbénulsz, már annyira bánod. Meg-
teszed és nem: magamagával
törlöd a tényt. Mindez még csak
rossz sem.
Aztán megint
késel majd.
Majd elsietsz.

Haiku-szerelem

Egy végtelen nap.
Egy, amely csak hosszú volt.
Többé: egyik se.

Egy kiállás

hommage á P. J.

a gondolatok hallatlan
megnevezhetetlen bűnei,
melyeknek,
mert nem bűnügyek:
nem bűntények:
holmi
büntetés élüket nem veszi,
nem
veheti soha

Petite chanson spirituelle

Öngyilkos, ki lázad.
Haldoklik, ki nem.

— Hol állhat Kórházad,
Orvos Istenem?

Egészségtani kérdés

miből old? mire
edz születés – meghalás
Nagy Szaunája?

Egy éretlen szöveg -
fogyókúra után

…finomul a látás,
tompul a szem…

Koan

leplezetlen titok

Boldogság

Együgyűen, mint
egy kislány. Mint egy vihar.
Mint egy "nem-tudom".

Monolit

majd szél lesz,
majd szélcsend.
Minden lesz.
Minden volt már

Axióma

szaporázod-e
lépteidet? ritkítod-e?
– mindenképpen odaérsz, eléred
helyben-szálló
halálodat

Koan

még az sem kizárt,
hogy a céltábla nyilad
útjába kerül

Egy emlék-mű

Jelenlét, Visszahozhatatlan!
Jelenlét, Visszavonhatatlan.

Most már

most már vigyázni kell.
A feldőlt, elszórt tárgyak, dolgok
dőltségére, szórtságára is. Hogy rendet ne
csináljak
a Rend helyett, hogy más helyre ne toljam

a Helyén-Így-Levőt

Pernye

csodakamasz

Műhely-haiku

Talán hozzá se
nyúlj. Csak nézd és nézd, míg csak
gyönyörű nem lesz.

D. környékén

Felébemenet
megtörténhet valami.
— S hogy hovaérsz-e? —

(valaki, útban
oda: látott valakit
s Harmadikká vált)

Ez a Város nincs
is, csak az út, mely felé
visz. Nevében: él

("rossz anyagomból,
hogy gazember ne legyek,
szentté kell lennem")

Mindegy, hogy honnan.
Mindegy, hogy hová. Mindegy,
hogy mégy-e. Figyelj.

(elvétel, hozzá-
tétel nélkül: ugyanaz
át r e n d e z ő d ö t t)

aki AZT látta,
színeket többé nem néz,
csak a Fehér Fényt

Kavics

Remélem: igen?
Remélem: nem?
– Tudom: úgy lesz
jó, ahogyan lesz.

Jelentés-vázlat a jelenidőről

valahogy úgy, mint a csecsemők:
iszom, iszom és szomjazom,
megkívánok és elunok,
fogok, megszorítok és elejtek;
elsírom magam,
unatkozom, félek.
Mindentől függök, de alig függök össze.

Nagyon
megörülök egy érintésnek. Vissza-
borzadok egy másiktól.
Nevetnem kell, nevetnem kell bizonyos szavaktól.

Figyelmem lengőajtaja készségesen nyíldogál
kifelé-befelé, vagy ácsorog középen: elbámészkodom
egy színen, egy lyukon, egy repedésen; jót
csodálkozom azon,
hogy hajlik az ujjam.

Bízom. Ragaszkodom. Hamar
felejtek. – Valahogy így.
Jöhet
a jövő —
úgyis jön
– nem hívom

Hódolat az öregek előtt

Arcuk ráncbaszedte
a haszontalan időt.
Az élet méze bennük megikrásodott.
A legkeservesebb-életű is: édes.
A leghitványabbjuk is: kincstár.

Ariel, futólag karambolozva az idővel:
rémületében dudorászgat

- - - - - -
- - - - - -
szél, ne moccanj,
ág, ne roppanj,
haj, ne nőj és haj, ne hullj;
hab, ne pattanj,
zár, ne kattanj,
álnok elme, elborulj
- ne mo - -
- ne ro - - -
- - - ne - -
- - - - - -
- ne - - - -
- - - - - -

Canto

Titok a rózsa.
Aki firtatja – talmi a tudása.
Ki csak csodálja: az a tudósa.
A rózsa: rózsa.


-oOo-
 
 
0 komment , kategória:  Fodor Ákos Idéző jelek  
szeretettel
  2012-04-24 15:51:59, kedd
 
  Fodor Ákos:
Idéző jelek



Fodor Ákos, 1979

[fülszöveg]
Semmit sem lehet igazán végigmondani (hát még végighallgatni!) - akkor már inkább az ellenkezőjével próbálkozom. Keresem a Szükséges Minimumot; a hordozható kivitel-lel kísérletezem. Ennek a törekvésnek anyagválasztási és egyszerű mennyiségi konzekvenciái is vannak - engem most elsősorban ezek foglalkoztatnak. Terjedelmes, drága, kényes holminak csupán kínzó hiányát cipelhetjük magunkkal ilyen-olyan számkivettetéseinkkor; a "portable" élmények viszont, az idézhető dallamok, a felidézhető képek, emlékezetes érintések életünk fájdalomcsillapítói lehetnek.
Másfelől: ugyan ki tudhatná, nem mondta-e el már első tíz szava között azt a hármat (kettőt?, egyet?), amiért érdemes volt
megtanulnia - úgy-ahogy - beszélni? E meggondolás is szerénységre int.
Terjedelmesebb megnyilatkozásaimat úgy tekintem, hogy azokból (idő vagy tudás hiányában) még nem sikerült kihagynom a romlandó fölösleget. Ez a jegyzet is ilyen.

Fodor Ákos

* * *
RONDÓ

a r r a gondolok: igencsak irigyeltem
a vizen üldögélő sirályokat, ahogy a hal-, és madár-lét
megfoghatónak tetsző határvonalán
olyan természetességgel ringatóztak, mint maga
a - nevezzük így - határvonal. (Némelyik
épp startolt ill. landolt, heves szárnyberregtetéssel,
ám az alaphelyzethez képest az ilyesmi csupán
alkalmi akció volt s hamar túlestünk rajta; közben
se zavarta meg a hullámzó nyugalmat.)
A d o l o g
természetéből adódóan, sohasem volt két sirályfej egy-
magasságban (miközben helyzetük - a hűsölés nyugalma
e váratlanul meleg, szelíden villámló fényü
őszben - kétségkívül egy-magasságú volt) és ez csupán
annyit tett, hogy a nyugodt folyó legkisebb hulláma is
sirályba-öltözötten játszhatta (eképpen láthatóvá
lett) tisztes kis szerepét - mert, valljuk meg, különben
gyilkos, toronymagas, bőgve-zuhogó legyen a hullám,
ha azt akarja, hogy észrevegyük.
És közben persze
a villamos is haladt a maga szögletes-lármás
módján és én is üldögéltem rajta a magam módján; a milyen-,
és milyen-létnek ugyan mijén? s hogy mindez
a folyóéval egy irányban történt, vagyis az, hogy
egyfelé menet hagytuk el egymást: a legeslegszomorúbban
a r r a gondolok

xéniák

(1)

ha mindenedet
odaadnád érte - mit
adhatnál neki?

(2)

ablakomból nézve, a Város
súlytalan, vonzó, mulatságos;
s ha csak pár lépést kell benne tennem,
már végzetes lépéseket tesz bennem

(3)

lábam előtt ült
egy madár, majd felröppent -
Nehezebb lettem.

(4)

hogy minden lefelé esik;
hogy ifjúból lesz az agg;
hogy az evőket megeszik;
hogy mindezekre süt a nap -
míg csak időnk le nem telik,
sorolhatnánk e dolgokat
s "természetes" mondjuk, pedig
érezzük: fantasztikusa

(5)

biztosítatlan
zuhanunk ki belakott
pillanatunkból

(6)

Nyug-díjnyertes szülőktől származó, egy-
istenhívő, fajtiszta, monogám, nagyalakú
világom elcserélném néhány kisebbre, lakhatóra.
Ráfizetés: majdmeglátjuk szerint.

(7)

ki itt belépsz, tudd:
m i n d e n k i : bejárat egy
ki-már-sohába

(8)

csíkos öröksapkája volt,
fölgyűrtszárú öröknadrágja volt,
hosszú-hosszú örökviharkabátja volt,
volt zsákvászon vászonzsákja is,
azt is évszakoktól f ü g g e t l e n ü l hordta
és folyton fütyörészett;
és átfúrt öngyújtója volt! l á n c o n
hordta: elővette, visszarakta, elővette, visszarakta,
istenem

(9)

ha közelebb van:
élesebben látni, hogy
elérhetetlen

(10)

Árnyékosak, ragyogók és fölöttébb
titkosak; (csak annyit mondhatok:
e lényecskék többnyire Skorpiók)

minden ízüket-porcikájukat
szeretni kell s lehet - e z nem titok;
(e Lényecskék afféle skorpiók)

úgy szétáradnak benned, mint a méreg,
(klasszikusan buták: mindentudók)
e Lényecskék, kik - mondom - Skorpiók.

(11)

aggódva mérem:
m i l y e n távolság l e h e t
fej s írás között

(12)

Ha a 0 a helyén áll, az igen helyes,
sőt tiszta haszon, mit megszerezni érdemes,
mert hisz a 0 az 1-ből egyből 10-et csinál,
ha érdeme szerint szerényen a sor végére áll:
értékét meg-10-szerezi az a világ,
mely önnön 0-inak elébe vág;
ámde minden tüstént 1/10-ére lappad,
hol a 0 arcátlanul az élre kaptat:
ha 0-nk a sornak e-végére áll,
az minden értéknek: 9/10 halál.
Fenti 10 sor arról szólt, hogy minek hol jó lenni.
s ezek során tán kiderül, hogy a 0 nem épp semmi.

(13)

állva szomszédos
pellengéreken: m é l y e n
megvetjük egymást

(14)

ÉN kacagtató történeteket tudok rólad,
TE tudod mozgatni a fülét.
Ő a megtévesztésig híven utánozza magát.
MI ügyesen használjuk a többesszámot.
TI sikerrel álcázzátok kiléteteket.
ŐK a legválságosabb helyzetekben is
férfias önuralommal viselik el
minden bajomat.

(15)

jelentős helyen,
istenhátamögötti
időben élünk

(16)

Hogy al- vagy felperesnek minősülök,
ha majd válok a világtól; az ügyet,
hogy ügy legyen: tárgyalni fogják
- s minden bizonnyal
békéltető is tartatik, melynek során
(noha udvarias) igen makacs leszek -
hiába látható be máris könnyen, mindez
m e n n y i r e mindegy.

(17)

ki kell lépnünk, hogy
megérkezzünk, a jelen
váróterméből

(18)

megtörténik velem az élet
és az élettel megtörtének.
Eldönthetetlen: melyikünkben
lesz nyomtalanabb ez a történet

(19)

micsoda Kert volt!
Virágszándékainkat
tett-gaz verte föl

(20)

mit érünk el? mi ér el minket?
minek is látjuk az elért elérőt?
miféle port, milyen szemünkbe hinthet?
(milyen volt? milyen lesz tőle a tekintet?)
- mi: éleslátók? mi: vakon remélők?

(21)

morális örök-
mozgó: amit nem emelsz
- szűntelen - süllyed

(22)

Jó, ha ezzel számol,
ki beáll a körbe:
lesz kölyökórjásból
komoly, felnőtt törpe.

(23)

Ne adj igazat.
Neked túlsokba kerül;
nekem meg épp van.

(24)

hogy sötétek? hogy büdösen égnek,
kik-mik élettel töltenek?
tesz szemrehányást olajnak, szénnek
a műtőlámpa? hát tehet?

(25)

szivemet veri
a rendfenntartó idő;
szivem visszaüt

(26)

A jólismert, meghitt
történetek legszörnyebb
részletei is milyen jól-
ismertek és meghittek!

(27)

alvaszületett
fajtánk görcsösen óvja
lidércálmait

(28)

Általános Megszólított!
adj több fényt! (Ez c s a k fizika:
nem gyönyörködtet a meta-);
fényt, fényt! amíg még láthatok!

(29)

a d o l o g úgy fest:
legfestőibb tettünk a
képkeretezés

(30)

rokontalanok rokona
nem lesz se pap, se katona;
lelki- és más ismeretek ellen
nem óvja egyenpuha, restületi szellem

(31)

m i egy csattanós
ütközés a néma le-
hagyáshoz képest!

(32)

ha kéretlen segítőd elúntad,
házad rágyújtva távozik
s vigyáz rád: annyira károsulj csak,
maradjon, amiért visszahívd

(33)

mire megtanulsz
énekelni, dalod már
rég nem arról szól

(34)

úgy t e s z ü n k

(35)

egyetlen percem
sincs, amit elcserélnék
egy másik percért

(36)

mire kimondanálak:
lesz-e kinek mit ki mondjon?
folyton csappan az á l l a g
- így enyhít cseppet a folyamat a d o l g o n

(37)

mi nyomtalanul
eltünt kint: belénk-szökve
rendezkedni kezd

(38)

az elérhetetlent markolom,
a már-még nem kaphatón
élek: ételem, italom
a ki nem használt alkalom

(39)

jelenségemből,
mint héjából a kagyló:
eltisztulok majd

(40)

többnyire m á s jut eszembe:
az utcán is
majdnemek &
másolatok jönnek szembe

(41)

hiánya: minden
elvesztése: hivatás:
jobb-rosszabb: kevés

(42)

Hogy untatlak. Hogy irigyelsz. Hogy élek.
Hogy elunlak. Hogy félsz tőlem. Hogy nem félsz.
Hogy kérni foglak. Hogy hiába kérlek.
Hogy nem értesz. Hogy értlek.
Félni jár belém a lélek.

(43)

csodák torkollnak
a csók kettőspontján át:
közhelytengerb

(44)

Komédiánk bárgyú-tárgyú:
csudaboltban bóvli áru;
hiperágy és szuperágyú.
- Nagyméretű, kisszabású.

(45-49)

talán hallgatásom?
talán hangod? e l m o z d u l t :
értlek - nem hallak

*

arányában nézd
a csigát igázó ház-
tartási gondot

*

a világ kérdés-
ként vet föl és válaszul
csak átfogalmaz

*

annyira zárt egy
ajtó sem lehet, mint a fal
s ajtó h i á n y a

*
(50)

(ezeken k í v ü l : "életem",
a futólag-karcsú tetem
s lelkem, amint etetgetem
- habzsolja fogyasztószerem! -
erről még egy szót is? no, nem.)

(51)

omlandó tornyok
reménytelen szerelme:
sivatagnagysá

(52)

Ráadás-? pótbüntetés-évek?
Ünneputáni poharak.
Alkoholmentes csókok. Lidércélet.
Látni kell, ami maradt.

(53)

nagyon fél a test.
Tér-idő-iszonyában
tapad, fáj, habzsol

(54)

Azt veszem ki a szavaimból,
hogy elegem van (ami magyarul
természetesen egész mást jelent:
"igen-igen sokallom!" pl., stb.)
szóval: ELEGEM VAN a (túl)sokféle
alkalmazkodásból (az ön-alk.ból is!
sőt! talán leginkább s elsősorban
abból) épp ezért mesélek
e g y é b dolgokról:
épp ELÉG
(l. fent), hogy bármi legyen is a dallam,
én folyton ezt a (l. kicsit kevésbé
fent) szöveget szövögetem bELe!

(55)

Nem támogatom
szépségedet, csak tűröm.
Süssem a Napot?

(56)

megint a nappalszerű,
megint előbb a vártnál
- ólomtalpára lendül
az elmés keljfellázár

(57)

apránként vesszük,
mit másnak csak egyszerre
adhatunk oda

lakoma
(58)

Pajtás-szerető:
kevéske erő-
leves, tojással;
helyet és kedvet
úgy rendez benned
hogy jóllakhass mással.

(59)

valószerűtlen, vonzó íz-szivárvány
a füstölthús, a szilajka cigánylány

(60)

Ízlésre többfélék a camembert-ek;
ám mind: úrilány. Csak a héjuk merev,
belül képlékeny gyerekanyag remeg.

(61)

A libamáj: a Más Szeretője.
Jóllakni nem, csak rosszullétig
habzsolni lehet belőle.

(62)

(mindeközben - persze - fogy némi ital.
Ámde e Kedvesek szebb vonásaival
egyik se kapcsolódik; azokat inkább oldja
- s ha jobban meggondoljuk? ez m á s i k legfőbb dolga -
vallomásul hát ennyit: habár hízás-iszony
bőven keserít, mégis, ha tehetném, bizony
Senki-Semmi-Között is kesernyés sört iszom.)

(63)

A saláta: lány - még nem rágcsálta senki.
Több nyelven tud. Hogy mit mond, nem is sejti.

(64)

S oly jó a beefsteak, a b ö l c s feleség:
se sok, se kevés - mindig is éppen elég;
velük szemben minden elmélet megdől;
ha váratlanul nyersek, m a g u k véresek ettől;
egyik se forró: mindig csak jó-meleg;
mindkettő jóval jobb, mint a z e m b e r e k .

(65)

Ezer alakban e g y : anya a krumpli.
Táplál, ha feszes pommes frites, vagy ha túlfőtt trampli.

(66)

(Mint látható: egyszerű koszton élek.
Kicsit furcsa dolgokért föl sem áll bennem a lélek,
nemhogy ilyesmit magam főzőcskézzek.
- A legkevesebb, ami összefuttatja életem nedvét-kedvét,
a Legkisebb Lehetetlen, amivel soha be nem telnék:
egy pár porcos-zsenge, aranybarna koboldfül
áfonyával. Ha nincs kéznél: áfonya nélkül.)

(67)

V é g ü l sem kívánok bamba édességet:
csak unalmat hoz, - sohase nyugalmat -
émelyítő egyértelműséget.
Ne legyen "szép" vége semmi szép darabnak!
- Étkezéseim ilyképp n y i t va maradnak

örökbefogadás

Bertold Brecht (- Paul Dessau)

Recitativok és songok a
KAUKÁZUSI KRÉTAKÖR
című színműből

Régmúlt időkben, véres időkben
élt eme városban (melyet "Átkozott"-nak mondtak)
egy kormányzó, a neve: Georgi Abasvili.
Gazdag volt, mint a Krőzus. És felesége ősi családból született.
S volt gyermeke is: egészséges fia volt.
Nem volt több oly nagyúr Grúziában sehol,
kinél ilyen ménes abrakolt volna,
kitől ennyi koldus kéregetett volna,
akit ennyi tenger katona védelmezett volna
s kérelmekkel ennyi nép ostromolt volna!
Hogyan rajzoltam elétek Georgi Abasvili alakját?
- Élvezte ő az életet.

Egy húsvéti reggelen
a kormányzó családostul a templomba indult.

*

Legelsőízben e húsvéti napon
láthatta meg a nép az Örököst.
Két orvos dolga volt ott
óvni a Felséges Gyereket,
a kormányzó szemefényét.
S maga a hatalmas Kacbeki herceg is
hódolt a gyermek színe előtt
a templom kapujában!

*

Csöndes a város.
A templomtéren peckes galambhad jár-kel.
A palotaőrség egyik katonája
évődik a konyhalánnyal,
ki folyóról jön, batyut cipelve.

*

A város csöndes, - Mire hát a fegyveresek özöne?
A Komrányzói Palota is békés, nyugodt. - Akkor hát mért lett erődítménnyé?
Lám, megtért palotájába a kormányzó
s lám, ami erőd volt: most csapda;
s lám, kopasztva és sütve a libák
s lám, libákat itt már nem eszik senki;
lám, e délidő nem a víg falásé:
lám, e délidő a meghalásé.

*

Ó, a Nagyok vaksága!
Hogy' lépdelnek, örökkévalókként, megtört gerincekre hágva,
bérelt öklök őrizetében,
az erőszakban bízva, mely nem rendült meg soha még.
- Ám, ami késik, nem múlik.
Ó, idők változása! ó, népnek reménye!

*

Feljebb a fejjel,
fel, Nagyúr!
Ó, kegyeskedj emelt fővel lépni!
(Mert palotádból ellenségeid tekintetükkel kísérnek!)
Nem kell neked soha már építőmester:
elegendő neked már egy asztalos is;
nem költözöl te már tágas, új palotába többé,
csak szerény, szűkös, földbevájt gödörbe.
Nézz még egyszer, nézz körül, nézz, világtalan!
Tetszik-é, ami tiéd volt? tetszik-é?
- Húsvéti nagymise után, húsvéti nagy-ebéd előtt
elindulsz oda, ahonnan többé nincs visszatérés.

*

Ha a nagyúrnak házát éri olyan csapás, melytől összedől:
zuhanó sok köve
sok-sok kisembert is agyonüt, betemet.
Mert kik a jóból sosem részesülhettek,
gyakorta kapnak bő részt a bajból;
mert a szakadékba zuhanó szekerek
a hajszolt, veritékező igásbarmokat is magukkal rántják.

*

Nyugodtan menj a harcba, katona,
bár véres a harc és szörnyű a harc, és lesz, ki vissza sose jön.
De ha visszatérsz - megtalálsz.
Én várok, várok terád, mikor zöld a szilfa lombja.
Én várok, várok terád, mikor kopáran áll a szilfa.
Én várok, várok terád, amíg mindenki hazatér, és - azután is.
S ha a harcból visszajössz,
küszöbömön csizmát nem találsz,
fejem mellett üres lesz a párna
s csókolatlan lesz a szám.
Hogyha visszatérsz, hogyha visszatérsz,
mindent úgy lelsz, mint volt.

*

Hát, amint ott állt, az ajtón kívül s a kapun belül:
hallott ő - vagy csak hallani vélt - egy halkhangu hívást.
A gyermek hívta, s nem nyöszörögve: kiáltva, csaknem tisztán beszélt
- legalábbis Grusénak úgy tűnt.
"Asszony!" kiáltott "Segíts meg!"
s így folytatta és nem nyöszörögve: kiáltva szólt,
szólt, és csaknem tisztán beszélt:
"Tudd meg, asszony, hogy az, aki segélykérést meg nem hall,
de elmegy onnan, süket füllel,
az sose hallja többé a kedvese suttogását,
sem a rigók hajnali füttyét,
sem a kimerült emberek megkönnyebbült sóhajtását
gazdag szüret után, Angeluskor!"
- Mindezt így hallván,
visszament hozzá,
hogy mégegyszer lássa a kisgyermeket.
Csak egy-két percre mellé ülni és óvni!
csak amíg valaki el nem jön érte!
- az édesanyja, vagy bárki más.
Jaj, csak mielőtt ő is elmegy;
hisz köröskörül szörnyű már a veszély! a város teli van
tűzvésszel és nyomorúsággal!

Irtóztató a jóság csábítása.

És sokáig ült ott a kisgyermek mellett,
míg leszállt az est,
aztán éj lett
s végül eljött a korahajnal.
Soká, túlsoká ült ott; sokat, túlsokat látott:
a csöndesen pihegő testet, a csöppnyi öklöket.
Mígnem a csábítás túlerős lett már, reggeltájt.
Akkor fölállott,
lehajolt érte és sóhajtva fölvette a gyermeket
s elvitte magával őt.
Mint drága zsákmányt, úgy szoritotta,
és mint egy tolvaj, elsurrant vele.

*

Mikor Gruse Vacsnadze a városból kiért,
Grúzia országútjára tért.
És az északi hegyvidék felé menet
dúdolt egy dalt
és vásárolt tejet.

*

Négy nagy ge-he-ne-he-rális
elment megverni Iránt.
Ám az első nem állhatta az ágyúszót,
a másik meg egy kicsinykét bamba volt,
harmadiknak az idő volt túlkevés
és a negyedik katonáinak sehogyanse ment a lövés . . .
Négy nagy ge-he-ne-he-rális
inkább megbékélt Irán iránt!
- Hát Zosszó Robakidze
tüstént kardot ránt, hogy megverje Iránt:
és hipp-hopp, bátran ott-terem
s övé is már a győzelem!
Mert volt esze s volt elég mersze
(így ideje se volt kevés)
és minden emberének, persze,
pompásan ment a lövés . . .
Zosszó Robakidze
kardot nem hiába ránt:
szívünk íly legényt kivánt!

*

Amint Gruse Vacsnadze ment, csak ment, Észak felé:
nyomában csörtettek szünet nélkül,
szünet nélkül nyomában voltak,
nyomában voltak a véres herceg vétkesei,
a vértesek.

*

Hogyan fusson el a Mezitlábas a vértes zsoldosok kardja elől?
a cselvetők, a vérebek elől?
Még éjnek évadján is folyt a hajsza!
Mert a gonoszság soha nem ismer fáradságot.
A bérelt gyilkos keveset alszik.

*

Bánat gyötri szívem itt a hadban,
mer' a rózsám otthon kellett hagyjam.
Szűz erényét óvd, barátom, arra kérlek,
míg a hadból egyszer visszatérek.

Majd, ha fekszem kinn a temetőben,
rózsám egy rögöcskét vet fölébem
s mondja: itt nyugosznak a karok meg a lábak,
melyek átöleltek s hozzám jártak.

*

Mire Gruse Vacsnadze a Szirra folyamhoz ért,
már alig bírta a menekülést, alig bírta már a Gyámoltalant.

*

Annak, ki a kukoricaföldön éjszakázott,
annak a rózsás hajnal nem szép, csak hideg.
Az üldözött fülében a békés házból hangzó meghitt konyhalárma is
fenyegetésnek hallszik.
Kin egy gyermek sorsa függ,
csak súlyát érzi, semmi mást.

*

Mért íly vígan, Hazatérő?
S mért íly szomorúan?
Megvidultam, mert a Gyámoltalan
új szüleire rámosolygott. Rámosolygott!
S mivel a súlyos szeretettől végre megszabadultam:
ez az, mitől megvidultam.
- Mert kötetlen s nincstelen vagyok, azért szomorkodom,
mint akit megraboltak,
mint aki elveszített mindent.

*

Fuss, te jószívű, fuss! rohanj!
fuss! rohanj, mert jönnek a gyilkosok!
Gyámolítsd a gyámoltalankát! védd meg őt, te védtelen!
És rohan, rohan, és rohan, rohan!

*

(Még a legvéresebb időkben is élnek
emberséges lények . . .)

*

S menekülvén a vértes gyilkosok elől,
huszonkétnapnyi nehéz vándorút után,
a Jang Tau-gleccser alján
Gruse Vacsnadze a gyereket gyermekévé fogadta,
a gyámoltalan a gyámoltalant
gyermekévé fogadta.

*

Mert nem vállal senki más,
én vállallak téged
s merthogy érted szebb-jobb nem jön:
sötét napon, szűk esztendőn
velem kell beérned.

S mert sokat cipeltelek
s a lábam sebes lett
s mert a sok tej-pénz sokra ment
s közben megszerettelek:
már el nem eresztlek!

Jó lesz finom ingecskéd
rongyokra cserélni;
keresztelkedsz: megfürödsz
gleccservíznek habja közt
- ezt is túl kell élni . . .

*

S mikor Gruse Vacsnadze, a vértesek felől futván,
a glecserhídhoz ért,
amelyen át a keleti lejtő falvaihoz visz az út,
dalt dalolt ő a korhadt hídról s két életet kockáztatott.

*

Egy az árunk - egy a kárunk.
Mély a szakadék, fiam, és a híd korhadt.
De a magunkfajta az utak között nem válogathat.
Ott van csak helyed, ahol én vagyok,
azt kell megenned, amit én adok;
meg kell, hogy osszuk a morzsát - négyből három neked marad;
de nem tudom, összesen lesz-e annyi, mint egyetlen jó-falat . . .

*

A nemzőatyád: rabló,
a szülőanyád: szajha
- mégis, majd a legnemesebb is
fejét előtted meghajtja!
A tigris kölykei hoznak majd
a kiscsikónak enni, ha kevés az abrak
s a mérgeskígyó-ivadékok
az anyáknak majd tejet adnak.

*

A nővér hét napon át vándorolt, hegyre föl, völgybe le,
a gleccsereken át vándorolt ő.
"Majd, ha elérem a bátyám házát" gondolta "úgy fogad majd:
feláll és átkarol engem!"
"Itt vagy hát, nővér" mondja majd "- régtől vártalak téged!
Ez itt az én kedves hitvesem, lásd,
és nézd, ez a gazdagság, a jószág - a véle kapott hozományom,
tizenegy lóval és harmincegy tehénnel.
Ülj le hát. Gyermekeddel együtt ülj az asztalunkhoz, jöjj,
ülj le és egyél."
- A fivér háza egy barátságos völgyben állt.
S mire megérkezett fivéréhez a nővér,
beteg lett a nagy vándorúttól.
A fivér felkelt az asztaltól.

*

A nővér nagyon beteg volt.
A gyáva fivér - kelletlenül - befogadta.
Elmúlt az ősz. Megjött a tél.
A tél hosszú volt.
A tél túlrövid volt!
- Mert télen megfagy a hír
s a rágcsálók föld alá bújnak.
Ó, bárcsak ki se tavaszodna!

*

Kedvesem, kedvesem, ha elmégy a harcba
s meg kell ütköznöd az ellenséggel,
ne rohanj a sereg élére - s nem maradj el sereghajtónak,
mert elől láng és vér vöröslik
s hátul csak füst van és halott hamu.
Mindig maradj meg a sereg közepében:
igazodja a zászlótartóhoz.
Az elsők mindig hősi halált halnak.
Az utolsókat mindig lemészárolják.
De a középsők hazatérnek! de a középsők: hazatérnek.

*

A vőlegény hevert halálos-ágyán,
mikor a menyasszony megérkezett.
A vőlegény anyja már várta őt, várta
az ajtó előtt, és sürgette, hogy siessen.
A menyasszony gyermekkel érkezett.
Az esküvő közben a gyermeket
a vőfély rejtegette.

*

Gömbsegg-lányka, gömbsegg-lányka
vén férjet fogott,
mert tudta jól, hogy a házasság,
hogy a házasság, az a fő dolog!
S ha fellobbant a vágya,
- hogy meg ne csalja urát, mit tett? -
gyertyával bújt ágyba!

*

Ó, zűrzavar!
A feleség rádöbben arra, hogy férje van.
És nappalra ott van a gyerek
s éjszakára ott a férj.
És a szeretett férfi messze van, éjjel és nappal.
A házasfelek csak nézik egymást.
Az ágy hideg.

*

Ahogy ott ült a patakparton és mosta a vásznakat,
látta a víz tükrén a férfi arcát
- ám ez a látvány egyre tompult
a vízként elfutó sok-sok hónap nyomán.
S hogyha fölállt s úgy mosta a vásznakat,
hallotta ő a jávorfa-lombból a férfi hangját susogni
- ám ez a hang egyre halkult
a szélként elfutó sok-sok hónap nyomán.
Mentegetődzés és sóhaj bőven termett. Könny és verejték áradt.
S az elfutó sok-sok hónap során
fölserdült a gyermek.

*

Az ütközet hajnal óta folyt, délre minden vérben ázott.
Az első előttem, a másik mögöttem, a harmadik mellettem dőlt el;
az elsőt megöltem, a másikat hagytam, a harmadikat egy tiszt leszúrta;
az egyik fivérem kardvas által halt meg, a másik a füstben megfulladt.
A hátamon gyújtóst vágtak, gyújtóst vágtak hátamon!
Kezem a kesztyűhöz fagyott, jól hozzá a kesztyűhöz!
A lábam meg a kapcához!
És nyárfa gyenge rügyeit ettem és jávorfának nedvét ittam!
A vízből kiálló köveken aludtam.

*

Míg te ott harcoltál, katona, a véres harcban, a keserves harcban,
én egy gyermekre leltem, egy védtelenre,
és otthagyni nem volt szívem.
Törődnöm kellett vele, másként odaveszett volna.
Le kellett hajolnom a kenyérmorzsákért a földre.
És szét kellett szaggatnom magam, hogy épségben tarthassam a másét.
Kell, hogy olyan is legyen, aki segít.
A csemetefa gondozásra szorul.
A kisbárány elkóborol, ha a pásztor alszik s nem hallja, hogy béget.

*

A drága gyermeket viszik a véres, vértes rablók!
A Boldogtalan követi őket a városba, biztos veszélybe.
A vérszerinti anya a gyermeket követeli.
A szívszerinti anya bíró előtt áll.
- Ki tesz itt igazságot? Vajjon kit illet a gyerek?
Ki lesz a bíró? gazember, vagy igaz ember?
A város lángban állt. És a bírói székben az Adzak ült.

*

Ama húsvét vasárnapján, a felkelés napján,
mikor megdőlt a Nagyherceg hatalma,
s kormányzója, Abasvili - a drága gyermek apja -
a fejével fizetett,
e napon Adzak, a falusi írnok, egy menekülőre bukkant
s befogadta, és bújtatta kunyhójában.

*

Így hát Adzak szállást adott az öreg koldusnak.
S mikor rájött, hogy az a Nagyherceg volt, rájött, hogy a Nagyhóhér volt,
elszégyellte s megvádolta magát
és kényszerítette a rendőrt,
hogy vigye Nukhába őt,
törvény elébe.

*

Ha a nagy király foga új tartományra fáj,
a parasztnak tejpénzét kell adnia érte.
S ha világuralmat akarnak tető alá hozni,
elhordják a kunyhók zsupfedelét.
És minden fiunkat elűzik a világ négy sarkába,
hogy a Nagyok otthon nyugodtan zabálhassanak.
Míg a katonák csak öldösik egymást, a hadvezérek paroláznak.
Csorbulnak a kardok. A csaták elveszítve.
Ám a fegyverek ára megtérült. Igy van-e? Igy van-e? Igy van-e?
Igy van-e?!

*

Az országot akkor polgárháború dúlta
s a hatalom rendje megrendült.
És Adzakot akkor bírává tették a vértesek.
És két éven át bíráskodott az Adzak.

*

Mikor vad lángok lobogtak,
városok vérben vacogtak,
feltörtek a mélyvilági hatalmak;
martalóc kapussá vedlett
és misézett az eretnek
s törvény-székben nem más ült, mint az Adzak!

Finom posztó ritkán olcsó
s van, mi drága, mégsincs ára;
s igazságképp: macskát zsákban mutatnak;
ki ezt bánja, mind azt várja,
legyen végre hű bírája
- és ki az lesz egy garasért, az: Adzak!

Míg a Nagyok marakodnak,
a nép kicsinyt gyarapodhat,
mert nem ér rá szipolyozni a gazdag.
- Grúz utakon, szanaszéjjel,
tisztát téve piszkos kézzel,
járt a szegénynép bírája, az Adzak;

juttatván a szegényeknek,
mit a gazdagoktól elvett
(pecsétviasz-könnyek csak úgy potyogtak!)
Nyomorultakkal komázva
járt-kelt Grúzia-Anyácska
édes fia, komisz kölyke, az Adzak.

Felebarát vár itt, gyertek,
köszörűlvén kést - ne nyelvet!
Jámbor fohász kevés itt már, vigasznak.
Álszent csodaváró, vessz meg!
Csodát kések s fejszék tesznek!
- Ily csodákra vár veletek az Adzak!

És a törvényt olyképp szegte,
mintha cipót szeletelne.
S jól hajózott rossz hajóján a jognak.
Pártfogója esetteknek,
földhözragadt embereknek,
kit üres kéz veszteget meg, az: Adzak.

Igazat mért, hétszázhúsz nap',
mérlegén a hamis súlynak;
jót adván a jónak - rosszat a gaznak.
S így ült a bírói székben:
bitó állt a hátterében
- bűnös igazságot osztott az Adzak . . .

*

S mikor végetért már a zűrzavar,
visszatért a Nagyherceg,
visszatért az özvegy Kormányzóné:
törvényt ültek,
meghalt sok-sok ember
s égett a külváros megint
- igen megrémült az Adzak.

*

A gazdag fia már nem különb más gyerekénél!
S az úrnő fia most már a rabnőnek gyermeke lett.

A tanácsúr, a tanácsúr menedéket kér a csűrben!
S ki a földön is alig alhatott, puha ágyban elnyúlva hever.

Aki régtől evezőt húz, az most hajósgazda!
S akié volt, csak bámul az elúszott tulajdon után.

Öt embert indítana uruk messzi útra!
S ők szólnak: menj magad! Mi már célba értünk.

*

Hát halljátok meg most,
miként folyt le a nagy pör
a gyermekért, kinek atyja Abasvili volt;
hogyan keresték ki az igazi anyát,
a KRÉTAKÖRnek híres próbája által
* * *

Ha viselne arany-cipőt:
a gyengékre rátapodna;
gonosz útra vinné az őt
és engem is megtagadna.

Rossz a reggel, rossz az este
annak, kinek szive: kő!
Ily súly alatt görnyedezve
a világ csak temető.

Féljen inkább az éhségtől,
mintsem, hogy az éhezőktől;
féljen inkább a sötéttől,
mintsem az áldott napfénytől.

Stefan George

7 vers
A FÜGGŐKERTEK KÖNYVE
című ciklusból

(4)

Mivelhogy lelkem mozdulatlan-égő;
hogy jól járok, csak itt láttam be, lám:
m á s Birtokosnak csodás birtokán.
Tán megfordulni nem lett volna késő,
ám ekkor úgy tűnt, hogy a rácson át a
Tekintet, melynek hódoltam talán
kérdőn kutatva jelet adna, várna.

(7)

Remény s rettegés közt hánykolódom,
minden szavam sóhajtásba fullad,
oly féktelen sóvárgás szorongat,
hogy nyugalmas álmom nem találom,
könny áztatja ágyam s minden módon
tiltom én az örömet magamnak
- a baráti vigaszt sem kivánom.

(5)

Mondjátok meg: mely csapáson
fog ma erre elhaladni,
hogy legdrágább ládikámból
kelmét hozzak néki, szépet
s hogy violát, rózsát tépjek
s hogy orcámat tudjam adni
zsámolyául, melyre léphet!

(11)

Túl a virágdíszes szép kapun, már
végre csak lélegzetünkben élve,
megkaptuk-e vágyott boldogságunk?
Gyöngén, mintha nádszál volnék s volnál,
emlékszem, némán remegni kezdtünk.
Érintések, gyengén féltve -
A szemek határa megszünt -
Egymás mellett így sokáig álltunk

(15)

Életünkkel betöltvén az éjjel
kertjét s a napfényes templomot;
ő mosollyal, én csöndes beszéddel -
- való, hogy ímmár végleg elhagyott.

Kókadó virágok közt zavartan
sápad a tó tükre s megtörik.
Ágak dárdáik belémdöfik.
Botladozom rothadó avarban.

Lagymatag levélhalom zizeg,
nem-látszó kezek űznek ki innen.
Fal körül járok - belül az Éden.
Felhős az éj. A hőség megrekedt.

(13)

Te egy ezüst fűzfának veted a hátad
a parton, s merev-csipkés legyeződnek
villámlása határt von köztem s közted
- úgy pörgeted, akárha játszanál csak.
Én a csónakban, lombárnyékban állok,
hová beszállni hívtalak, hiába.
Még-mélyebbre csügged a fűzek ága
s a vízen úsznak szerteszórt virágok.

(6)

Munkálkodni már halott vagyok.
Érzékekkel megidézni képed
s új beszélgetésbe fogni véled:
ez a Tett s a Díj, a cél s az ok;
ezen túl nincs számomra más dolog.
S zokogni, hogy a sötétben tenyészett
drága képek mindig elenyésznek,
ha a hideg hajnal felragyog.

Peter Hacks

Monológ és jelenetek a
PREXASZPÉSZ
című színműből

(Folyik a játék:
Kambüzész Nagykirály memfiszi palotájában fogadja
egymással ellenségeskedő két fő-emberét)

KAMBÜZÉSZ
A lázaslelkű ember tettvágytól izgatottan
követeli, mi nincs - s megveti, mihelyt megvan;
csak haszonnak reménye, vagy fájó veszteség:
ám sosem a j e l e n öröm tölti szivét.
Míg ellenállt Egyiptom fekete birodalma,
a lótusz-ékességű, vágytam a diadalra;
s most, hogy az iszap-ország kushad talpam alatt:
Perzsián jár eszem, hol lennem nem szabad . . .
Ám, miként széllel küldik illatuk messzi ágak:
honfitársunk kicsit hozzánk-hozza hazánkat;
így sashoz száll a fészek, peremhez a közép.
Elám-ot látom én, zord Perzsia lágy szivét;
Szúza, a tégla-város szemem elébe rebben
s dereng havasa, lápisz-lazulinál is szebben!
- Mert látásotok bennem íly képeket terem,
látlak, Patitszeitész és Szmerdészem, szívesen.
S ha pör, keserű ok is az, mi idehajtott,
édes gyümölcse nékem az, hogy jelen vagytok.

*

SZMERDÉSZ
Mindenható Urunk, csillaga két világnak!
Egyetlen, mint a Nap s mint fénye, oly csodás vagy!
Kegyességed Nyarából egy sugár ránk esett;
ha hunyorgunk: fenséged fényével Te teszed!
S mert módot át dadogni és esdeni kegyelmed:
dadogva s esdve kérlek, Tündöklő, hogy engedd
barátomért ügyvédként állnom törvény elé,
még mielőtt sorsát a bíró eldöntené!
PATITSZEITÉSZ
Én is az igaz ügy védőjeként jelentem itt meg:
segítenem kell fivéremen, hogy Neked segíthessek.
KAMBÜZÉSZ
Ügyvédekként, kutyák? igen?!
PATITSZEITÉSZ
Uram, ha jónak látod . . .
KAMBÜZÉSZ
Miként lennétek ügyvédek, ti, kik vád alatt álltok?
SZMERDÉSZ
Mi, vád alatt?
PATITSZEITÉSZ
Hol? Mikor?
KAMBÜZÉSZ
Mindkettőtök ügyében
- védenceitekével együtt - Prexaszpész most dönt éppen.
SZMERDÉSZ
S mit vetsz szemünkre?!
PATITSZEITÉSZ
Terhünkre vajh mi róható?!
KAMBÜZÉSZ
Szúzá-tokból úgyszólván elmaradt az adó.
Pontosabban: teljesen elmaradt. Az ezüst alig nyomott
háromszáz, mit? jó, ha kétszáz talentumot.
Tizenkét oroszlán jár nekem s mi jött? pár girhes patkány!
A sereg gabonája úgy bűzlik, hogy disznóknak sem adnám.
Rabszolgák! alázat helyett tán gúnnyal tartoztok nekem?!
Tudjátok meg: a falu pimaszságát el nem tűrhetem.
SZMERDÉSZ
Falu? Szúza - falu?! a Várak Királynője?
KAMBÜZÉSZ
A főváros: falu, ha távol járok tőle.
Nincs ezüst? gabona? Nem ad a paraszt? S miért, mi?!
Örömmel adna, ha hagynátok örömmel élni!
Csak ott nem szorgos, ahol ezt nem hagyják neki.
Szorgalomhoz való jogából ugyan ki forgatta ki?
PATITSZEITÉSZ
Csapások éve volt . . .
SZMERDÉSZ
Számos vész szedett adót . . .
KAMBÜZÉSZ
Éppen kettő: a kereskedők, meg a mágusok!
PATITSZEITÉSZ
Ezt nem lehet átlátni ilyen egyszerűen . . .
KAMBÜZÉSZ
Azért bűnhődtök egyként, hogy egyszerűbb legyen!
SZMERDÉSZ
Sorsukhoz sorsunknak ugyan mi köze van?!
KAMBÜZÉSZ
Ha fölbukik a ló - lovasa is zuhan.
PATITSZEITÉSZ
Elvakít a részlet s nem látod az Egészet . . .
KAMBÜZÉSZ
Tán nem vagy egész beteg, mikor beteg egy részed?!
SZMERDÉSZ
Mit a velünk-sodródó tesz, nem miénk a tett!
KAMBÜZÉSZ
Bizonnyal áruló az, ki árulókat vezet!
PATITSZEITÉSZ
Pajzsunk mögött gazok is megbújnak ravasz módon . . .
KAMBÜZÉSZ
Nem tűröm, hogy gazoknak pajzsa legyen a trónom.

*

(Prexaszpész a fiát oktatja)
PREXASZPÉSZ
Kinek ez rendeltetett: idején tanuljon szolgálni az a férfi,
ki a hatalom lépteit csak térdmagasságban képes kisérni.
Atyjának szolgál kezdetben, jámbor tanítójának utóbb,
majd pedig a Felsőbbségnek. Szolgálnivalói örökkévalók.
Boldog, ki megedzi magát: b á r m i t könnyen megtenni,
bármi keveset enni s hogy alvásból se legyen kevés neki semmi;
hogy semmi jószágot ne kivánjon, s hogy sose átkozza a sorsát,
s hogy mérlegén a gonosz csak annyit nyomjon, mint a jóság.
Magát a magasabb terveknek maradéktalanul engedje át!
- Csak mindezen erények birtokában láthatja el Szolgálatát.
Hajoljon mennél mélyebbre - annál inkább fölemeltetik
s királlyá lesz a porban, hol a port is porszemek lepik.
Uralkodód súlyát viselvén, közvetve a Koronát viseled!
S szabadságod éke, ára: nem s nem mondani soha nemet.

*

(Prexaszpész kétélű királyi kegyet közvetít)
PREXASZPÉSZ
Tartalma csupa kegyosztó szó e királyi levélnek
s mi jótáll a kegyért, a pecsét: gyorsanölő méreg,
hogy kinek ajka majd a tisztelgő csókban rátalál,
arra e g y csókból áradjon a kegyelem és a halál.
- Ki teljesíti a Király vágyát, hogy azzal sajátja teljesedjék?
Ki akarja, mit Ő is akar? Akarata kinek is van még?
Túlságosan nemes Szmerdész . . . ó, nem: te túl-mohó szolga!
Ki íly túlbuzgón szolgál, rosszabb az, mintha lomha volna . . .
Érdemeiddel kikényszerítetted a kitüntetést;
az érdemeidért jutalmat kapsz - a kényszerért büntetést.
E pecsétben vár minden díjad: benne királyságod, benne a sírod;
semmi sem taszít le oly meredeken, mint ami túlmagasra hívott!

*

(Kambüzész messzeható terveket kovácsol)
KAMBÜZÉSZ
Célom nagyobb, mint hogy csupán a jelen haladjon az általam tört úton.
Gondolnom kell a jövőre; arra is, hogy ki lesz az utódom.
Ezért kell a magam magvából plántálnom gyermekemet,
ki helyembeállva helytáll helyettem, ha én már nem leszek.
Ám mi módon tegyem? Az Akhaimenidák királyi családja
m á s anyag - nem is hasonlít az emberek anyagára:
isteni nemzetség. S nem csak, hogy Isten is nemesnek ismeri,
de természetére nézve maga is isteni.
Ha oltanám férfierőmet közönséges asszonyokba,
az össze-nem-illők vállalkozása gyümölcsöt sose hozna.
Mert nem emberi ágyásból magzik fel az isteni, tüzes vetés:
ez túlsok, túlheves annak - amaz ennek túlhűvös, túlkevés.
- Ám adatott rendkívüli öl, mely a rendkívüli fiúhoz méltó éppen:
fiamat Atossza szűlje meg. Ő, ki velem testvéri kötelékben
kapcsolódván, velem egyazon apától s anyától származik.
Őt teszem asszonyommá. Ez oly döbbenetes újdonság, melyre az Ősi tanít.
Mert ősrégi és szent a minta, parancsoló isteni üzenet:
hogy testvérhugom csillag-ölébe bocsássam nemző tüzemet.

*

KAMBÜZÉSZ
Atossza, szűz leány, velem ősi-égi jogon
egyetlen Egyenrangú és elegendőképp rokon!
- Kit az Eufrátesz, Gangesz s Nílus tája kér: oly herceget
csak te foganhatsz, olyant csak veled nemzhetek.
Perzsia én vagyok. Te légy asszonya Perzsiának
s testedért cserébe vedd e világ koronáját, koronánkat.
ATOSSZA
Asszonnyá akarsz tenni? asszonyoddá, Fivérem?!
KAMBÜZÉSZ
A szükségszerűség követeli ezt, nem csupán én kérem.
ATOSSZA
Magasztos Úr, a válasz egyként könnyű és nehéz . . .
KAMBÜZÉSZ
Mindkét értelmét követni fogom majd, mihelyt beszélsz.
ATOSSZA
Inkább gyűlöletessé, mintsem kedvessé teszi udvarlásodat szivemben
a gyermek szemérmessége, ki idáig, hogy erénye terebélyesedjen,
dajkája előtt is meghajolt - s most egy birodalmat kell meghajlítania . . .
Éppígy a szűz szemérmessége, kinek élete eddigi tartalma oda,
ha legféltettebb kincsét elveti (s örömmel teszi e tettet);
s végül: a testvér-lány szemérmessége a túlközeli férfi előtt, teelőtted.
- Ám a gyermeknek, szűznek, nővérnek bármennyire is ellenére van,
én, szívem legmélyén, uralkodónőnek tudom magam;
így, a karcsú testet bár háromszoros félsz reszketteti:
csak Atossza az, ki fél - Kürosz Lánya, amit kell, megteszi!
KAMBÜZÉSZ
Tervemben rá tudsz tehát találni önmagadra?
ATOSSZA
Kemény eredetünk jövőnket is kemény kézzel faragja.
KAMBÜZÉSZ
Hazánk iránti szerelmünk megsokszorozza majd testünk gyönyörűségét!
ATOSSZA
Gerjedelemnél előbbrevaló a rang. Vágyakozni, nekünk: szent kötelesség!
KAMBÜZÉSZ
Igy legyen. Több csomót lazított s oldott meg ez az egy "igen".
- Hat hónapon át ékesíttessék a Menyasszony, úgy rendelem.
A dobok bőre huzassék feszesre, minden hárfa fölhúroztassék.
Liliomból és fűszerekből készüljön kenekedőolaj és drága festék.
Emberektől s tárgyaktól egy nagyobb országrész tisztíttassék meg:
S legdrágább ékkövekül én magam három hadjárat során
három új országot szerzek - hadd legyen friss dísz is a Koronán:
Karthágó buja piacát, Zeusz-Ammon sivatagi erődjét
s az etiópok messzi hazáját seregeim igába törjék!
Igy hát, nagyurak, e két cél érdekében
hagyjuk el most Memfiszt, hogy Tébában serényen
készülhessünk a nászra s harcra, egy-helyen.
Kövessetek.
MIND
Üdv! Üdv! Győzelem!

*

(Kambüzész új díszkertjében sétál nővér-asszonyával)
KAMBÜZÉSZ
Frigykötésünk szép emlékjeleként, s azért is, hogy a tömeg lássa,
hogy itt isteni természetű dolog történik, melynek nincs földi mása:
ezen a helyen, melyet nem adott ingyen az ősvadon,
elhatároztam s meghagytam, hogy legyen - és lett termő Paradicsom,
a vigaszságnak helyszine, mely gyümölcsökben dúsgazdag,
hol növény el nem száradhat, hol a víz ki nem apadhat;
forrás öntözi a fát, mely árnyával viszont óvja a forrást,
a fa víztől üdül s védelmében az frissen csörgedezhet folyvást.
Nézd: itt enyelegve játszik egymással tigris és antilop
- a táplálékot kintről hozzák: gyilkolni itt nincsen ok;
s a gazella amott, amint a rózsákból legelészik,
csak a fölösleget fogyasztja, fontos semmi sem vész itt.
Barlangok, növények, madarak, mohák és csillagok
kapcsolatuk által szépek, egységükben nagyok;
szabadságuk csorbítatlan, rendjük nem kényszeredett.
Úgy érzem, a boldogság otthonává sikerült tennem e helyet.
ATOSSZA
Uram és Férjem, varázsbirodalmadban mégis ki uralkodik?
KAMBÜZÉSZ
Édességedben: Te, Úrnő. Minden egyébben mindenki egyenrangú itt.
- Isten megalkotta paradicsomát és így szólt: "Nehezebb, mint bármi:
minden dolgaim közt e z volt. Ez az, amit más nem tud megcsinálni
s ha tőlem nem telik, bizonnyal örökre nemlevő marad."
Most pedig itt vagyok én. És én is, mint Ő, alkottam olyant.
Nem valami nagy - a Világegyetemhez hasonlítva . . .
s el is fog tűnni, még mielőtt az Idő árja elapadna.
Ám az Övé se lehetett oly kiterjedt, mint a nagyvilág
s aligha állhatott némi kis időnél tovább,
hisz Isten Paradicsomának - bevallom bátran -
soha még egyetlen csücskére sem találtam.

*

(Halálára készül a nagybeteg Nagykirály)
KAMBÜZÉSZ
Én már rossz bőrben vagyok - szivem, agyam elaggott,
e világ kellemességei után ímmár semmim se kapkod . . .
S nekem még a vágyva-vágyott halál is tilos,
idegenben veszek, halálom se lehet otthonos;
itt, Agbatanában kell lelkem kilehelnem . . .
Dareiosz, nem lett volna szabad megmentened engem!
Bátorságod botorság volt. Semmiért voltál te hős.
- Kit Isten elejtett már, hogyan maradna a világ előtt erős?
Túlsok szörnyűséget tettem én a magam idejében.
Saját népem nyelvén sohasem beszéltem.
Az olyan uralkodó, ki érti népe nyelvét,
megérti jajszavát is - így tán kevesebbet vét.
Kiket magamhoz emeltem, a szolgák: szánalmas figurák;
s ahonnan az eszes kiűzetik, ott a hülye irányítja urát.
Persze, ha az urat országos pártoskodás riogatja:
gyanakvón néz maga mellett a legderekabbakra . . .
- nem szabad, hogy vétkeim vizsgálatától visszariadjon a Jog!
Mit se kényszerülnék megbánni - mégis számosak a bánnivalók . . .
s azt is tudom, hogy bánatom: jele csupán a gyöngeségnek,
mivel a halál szűntelenül rágcsál, furkál és éget.

*

A legcsöndesebb helyeken sem lelhetem halálom teljes csöndjét.
- Nem válhatok meg hazámtól, örökös nélkül, önként!
Így hát én, a halott, halálom elhalasztom.
Szűk a torkom. Tartsatok kenyeret orromhoz: illat-koszton
kell elcsitítanom éhségem szörnyű kínját.
Förtelmes test, melyhez az életet már csak kötelességek fonják!
- Ám a bitorlót, kinek Perzsiámon tipor a lába,
megöli: élek még! Föl hát, vigyetek Elám-ba.

*

Most én búcsúzom, világ, életnek színhelye!
- Termőföldem jól hoz még soká, ha jól bántok vele.
Hadd ajánljak derék munkafelügyelőt, nevét hadd hagyjam rátok:
perzsák! utódomul Dareioszt válasszátok.
Senki sem oly hasonló hozzám, mint ő. - Miként ott a Nap,
mely csupán fölkelni megy le s fénye el nem apad:
élét-veszti halálom s nem fenyegeti senki boldog sorsát;
ha életem e férfiéban folytatódhat - lelkem nem terheli adósság.

*

(Vérfürdő? Államidill?
A darabnak mindenesetre itt a vége.)
OTÁNÉSZ
A hihetetlen vágyálom ímmár valóra vált:
a nép országszerte csapkodja agyon a mágus-garmadát!
Ahol csak érik őket, jól megfizetnek e siserehadnak
s ahol még el sem érték? majd csak rájukakadnak!
Míg padlásukból, pincegádorból előkotorják őket - bármeddig is tartson -
a többiek tombolva ropják a diadaltáncot minden utcasarkon;
megáll a bál egy pillanatra, mikor elkapnak valakit:
kacagva verik agyon, aztán a tánc még vígabban folyik!
Derekas jókedvtől vöröslő-arcuak ma fiai e földnek,
áradva ömlik a bor s a vér; az emberek ölelkeznek s ölnek.
Belső kétségek közül felbuzogva s a külső kényszertől megszabadulva végre:
a népnek minden rejtett vágya átcsap a Tiszta Tevékenységbe!
A hullákat hulladékként dobálják át a városfalakon;
soha még nem volt íly sok a halál s íly kevés a gyászoló rokon!
Széttörve a béklyó. Az ellen-áram szétzúzatott.
Gúzsban hever a kényszer! Elnyomva az elnyomók!
A terrorból s prédikációból szőtt kényszerzubbony rá vissza nem kerül,
mert letépte magáról a nép. S most itt áll: hatalmasan és meztelenül!
DAREIOSZ
Büszkén bevégzett nap. Legyen ünnepnappá, évről-évre
emlékeztetve rá, mint történt a mágusok megtöretése.
- Ám nem vérben gázolva kívánom elfoglalni trónomat;
kellett zsarnokként mutatkoznom, de immár emberként is szabad.
Akarom, hogy e perctől fogva a legszigorúbb tilalom védje
a rendet; senki ne törjön (még ha csak mágus is az) más ember életére!
OTÁNÉSZ
Meggyűlöl a nép, ha fékezed! Ünnepét meg ne bántsd!
DAREIOSZ
Ünnepeljenek csak. De hagyják abba a gyilkolást.
OTÁNÉSZ
E gyilkolás: ügyed számára hathatós védelem!
DAREIOSZ
Ily védelem nyomán csak újabb, nagyobb veszély terem.
- De térjünk derűsebb tárgyra, melyről beszélni jobb:
házasságban egyesülni a Szűzek Legtisztábbikával fogok,
kinek teste oly sértetlen, amíly makulátlan a lelke.
Ki királyának engem vall - királynéjának Atosszát nevezze!
ATOSSZA
A Birodalom szőttesébe szőve négyszeresen legyek:
e világ útján Kürosz király indította el lépteimet;
fivérem s férjem Kambüzész Nagykirály volt;
s ha engem ér, Dareiosz, királyi választásod:
fiadul negyedik királyt szűlni majd én fogok.
OTÁNÉSZ
Királyok, királyok . . . micsoda lépcsőfokok!
- Az első hős volt; zsarnok a második;
ez: főkönyvelő - - eztán még mi következik?!
Jámbor Dareiosz, istennek meg kell áldania jámborságodat,
hisz megengedte, hogy a Szűz s a Jámbor, az összeillők találkozzanak . . .
Te csak nemzeni kívánsz - az erőszak visszataszít
s megcsappant ellenségen szerzel magadnak hősi hírt;
újnak nevezed a használtat és ettől már újnak is látod;
s nem vértengeren kell átkelned a hitvesi ágyhoz . . .
DAREIOSZ
Hozzám beszélsz?!
OTÁNÉSZ
Bizonyára.
DAREIOSZ
Sokat találtál merészelni . . .
OTÁNÉSZ
Tán nem az igazságot mondtam ki?!
DAREIOSZ
Nem kért rá senki!
- Légy száműzve Perzsiából, megfosztva minden vagyontól.
Földbirtokod a népé, minden egyéb: kincstáramé ezentúl.
OTÁNÉSZ
A téboly régi állama tehát uralmát visszanyerte . . .
DAREIOSZ
Barátom, az Értelem Állama is érzékeny az államérdekekre.
OTÁNÉSZ
Legyek inkább idegen föld koldusa, mint itt, a meghazudtolásban, gazdag.
Medréből kiárad az Igazság! e túlsok igazság ássa majd alá a hatalmad!
DAREIOSZ
Amíg az ősi mintát új szükségletek szét nem vetik,
addig a Törvény inkább fölszabadít, mintsem bekerít;
addig fölcseperedhet a Jó, a védőgyűrűben, melyet köré a hatalom von;
így bántatlanságot élvez a tökéletesedés felé vezető hosszú úton;
addig a súlyos kérdés, hogy a király vajjon mire való?
mindenki értelmével fölfogható s megválaszolható;
addig minket végzetes csapás egyetlen oldalról se sújthat.
- Menjünk, Atossza. Gondozzuk Birodalmunkat.

emlék-művek

HALVÁNYULÓ KÉP

ha i g a z á n a l a p o s a n ,
azaz: rész(let)rehajlóan kíméletlen
odaadással nézem meg képét magán-
gyűjteményem egymást festő alakjai
között: mindig, egy bordó (kizárt
dolog, hogy jelentősége volna, de
történetesen: bordó) stoppolófa
gombakalapját döfködni látom, ádáz
elszántsággal, a Feslés-Elleni-
Reménytelen-Ám-Almalmanként-Győ-
zedelmes küszködés bajnoknőjeként;
(emlékszik-e még valaki a stoppoló-
fákra és oly komplex hátterükre?)
aki mindig is a f e s l é s
(amiben hisz!) e l l e n é b e n
á l l (mely álláspont tartós tart-
hatóságában kételkednie sokezer
oka van) - éppcsak azóta már efféle
szerszámok nélkül; így, fokozatosan
és lényegében észrevétlenül feslik ki
maga is a Táguló Világegyetemből,
mint az említett s egyéb praktikus
taktikák -
- ha volna sors és képes
lenne a legcsekélyebb iróniára: annak
tulajdoníthatnám, hogy éppen az
ellentábor: a romlás, foszlás, hiány,
stb. állít minden időt kiálló emléket
NEKI

EPIKTÉTOSZ-VISSZHANG

Sohase mondd: "el-
veszítettem" s e m m i r ő l ;
mondd: "visszadtam".

HOMMAGE I

(egy elveszett tárgy hűlő helye

(zárósor:) túl-rég okoztam csöndet.
__________

elérkezik a Pillanat:
önmagányi [??] alatt
metszi - időlegesen evakuált -
szempontodat
__________

(idézet!) minekminekminek
__________

csíra: rég nem
__________

jajjajjaj*)
___________

(Miféle horogra-hálóba akadsz te?)
(Ha akadsz, - s miféle! - hattyúdal fakadsz-e?)
"se halak, se madarak;
de sugár se, de salak
se"
__________
(maradék: ; ! v i s s z a ? , : )
__________

*) hatás; vissza-

PORTRÉ, GYUFALÁNGBAN

lelkem elillan,
vánszorgok utána
- pálinka gyengül így,
nyitvafelejtett üvegben,
otthagyott pohárban:
tündér alkohol tűntén
lassan párolgó, nehéz,
émelyítő lötty

KAVAFISZ-VISSZHANG

legalább egy ízben el kell menni,
messzire kell menni minden
szerető szem elől; le kell hűteni
szívek kölcsönös lobogását, épp a leg-
melegebb szivekét - másként
hogyan is volna kívánható, hogy aki
térdén lovagoltatott, stb.: egykor
bájoshibás személyedet apránként elfogadja,
m á s -ként?
Mesterlegény, - ha lány vagy is -
mennél messzebbre! (Úgyszólván közömbös:
kikkel, hol, mit tanulsz. "Tanulsz"-e.
V i s s z a k e l l j ö n n öd , hogy itt l e h e s s .
És ha szived töröd össze - ímmár: megint -
akkor is. Akkor ezt tanultad. Elég szív-
törős az egész.
Csak az a fontos: mennél messzebbre
s legalább! egy ízben.) El kell menni

HOMMAGE II

EGY K. D.-VERSHELYZET
(SIK)TRANSZFORMÁCIÓJA,
KIVÉDETT RIMHELYZETEKKEL

"Pajtás, dalolj hát, mondd utánam:
Mi volt a mi bajunk korábban,
hogy nem jártunk a föld porában?
Mi fájt szivednek és szivemnek
Caesar, Napoleon korában?"

Míg itt Budán iszom söröm,
holtbiztos, hogy Pesten n e m é l e k ;
(itt-ott talán még emlegetnek,
de tudjuk, mit ér az efféle)
így vagyok én halott Rómában
s Londonban, hej! meg se születtem;
Delhiben hiába is ráznak:
soha-soha nem ébredek föl;
nyomom sincs Philadelphiában
s ki emlékezne rám Pekingben?
- kisebb helyekről nem is szólva.
Ha itt is így lesz? meg se kottyan.

MEANDER

mintha örökké havon járna
olyan halk meg kell hallani
mintha örökké havon járna
nyoma világos fekete
nem fázik annál hidegebb
mintha örökké havon járna
rajza dallama végtelen

GEORGE-VISSZHANG

ímmár tulajdonságom vagy: jobban
vigyázok rád mint te önmagadra:
kor-rongálta tényedbe nem botlasz

bennem: ki néz téged lát valóban
ki igazán keres téged lel ott az
- lángod hűlt helyemen is lobogna

HOMMAGE III

HIEROFONTÉSZ

"Bizonytalan volt a nyár, nagyon
nehezen indult, de most itt van.
Olyan mélyen, megadással és hirtelen
aranyos terhességgel, hogy ősznek
látszik. Szép nap van, nagyon szép
nap, és a világ csak egy-egy
napból áll, mindig egyetlen jelen
levő napból, hiszen a tegnap nincs már,
a holnap nincs még, az emlékezet
csalóka, irreális, megfoghatatlan
valami, idegesség és irizálás, a jövő
pedig bona fide feltevés, és a hipo-
téziseket nem szeretem.
Szép nap van, ma,
ma! és ha valamit akarok, ha valamit
szeretek, azt ma akarjam és ma szeressem.
Ebbe az egy napba, mint valami óriási
aranymedencébe vagy zöld tükörbe merül el
minden, de minden, az élet, a szerelem, az evés-
ivás, a vallás és a történelem minden
lehetősége, ünnepélyesen, jelentőség-
teljesen, mint Zsuzsánna
lába a fürdőben.
Rezegtek az apró levelek a fiatal
fákon, miért, meddig"

FEBRUÁRI ÁG

nyárnak és télnek
kétélű próbáin túl
szívós és szürke

elégiák

PÉNELOPÉ II

tétlenség tervét
szövöm éjszaka - nappal
fölfejtem azt is

ROMÁNC

Lám, ez a kedves nő is
mellettem öregedett meg
a metrón:
föladva
(előnyös) profil-
helyzetét, szembefordult.

HIR

végzetes száguldásunk lassított filmjét
nem tűrte tovább tétlenül játszani:
mohón betört a múltba (azóta
a legváratlanabb dolgokra számíthatunk,
onnan is) - jó lesz figyelni

"mivel, sajnos, akkoriban már megtanítottak

számolni is: hároméves korom óta valamim
számontartja minden léptemet és lépésenként
félretesz egy-egy porszemet, hogy meg ne
feledkezzen az egészről - ennyit már
nem lehet fölemelni. Számolom, mennyi
villany világított miattam - mikor is tudnék
bármiért annyi pénzt adni, amennyibe
c s a k e z került? Összeszámláltam:
hány tonna nőt, férfit szerettem (s hogy
ezek közül v i s z o n t ?) - Alig bírom el
mindezt: számoljunk, számoljunk e z z e l is"

ALAPMŰVELET

mihez adjak, mit?
kihez, kit? hogy mibb leggyen?
vagy kibb? s mivégre?

ÜZENET

Lévén Helsingőr mód f e l e t t főzáros
s mert - kiben van - gyógyíthatatlan a Dánia-mánia:
fogd kézen Oféliádat s vidd vidékre;
a jó játék ott se bérremenő.
Vedd eszedbe: Fortinbras oly halánk!
- ő most már így-úgy meglesz nélküled.
Hiányozz, Királyfi. Tiéd hiányi trónunk.

NYILTTÉR

Ezúton közlöm:
m i n d e n anti- hoz képest

APOLÓGIA

- mert a Legcsekélyebb Eltérés a döntő
s a legkisebb kimoz-
dulás első moccanása: az utazás végzetes
lényege, a legizgatóbb, a szín-
tiszta kaland;
a többi
csak mennyiségi halmozás, lihegő
szorgalmi-feladat, pöffeszkedés, készletgazdálkodás.
Élet és halál között is: mikroméretű mi c s o d a ? de piros
és zöld között, de jó és rossz között is: a forduló-
pont megnevezhetetlenül kiterjedten, mégis
érzékbevágóan kétségtelen különbség;
- csak a (még-)
kicsit-fiús kamasznők vonzása megszokhatatlan.

FARKASSZEMKÖZT
A SZFINXSZEL

Kérdezhetsz: győzöl
- választ, Drága Szörnyeteg,
nem, nem és nem kapsz.

FEHÉR KENDŐ LOBOG,
LÁTSZÓLAG MINDEN OK NÉLKÜL

NEM ÜGY AKART ELMENNI,
tudom! (beleértve, hogy
megvan a véleményem minden
tudható felől) - hiszen
senki - tudom - nem úgy akar
elmenni; aztán elmegy,
ahogy sikerül (ha ugyan
még nincs meg a véleménye
minden elmenés felől);
szóval: nem ú g y .
Ennyi
csaknem biztosnak tekinthető
ilyen estekben

EGY HAIKU TÚLCSORDUL

ikrásodsz, mézem,
színed mélyül, aranyam,
borom, erősödsz;
hunyoroghatok-e még
fényedben, napom?

(AKÁR-

micsodá)nk hullámtermészetű lévén
- s eképp korántsem rendületlen státusz -:
résen kell lenni (hogy mi-minden résén,
az sem rögzíthető, akárhogy is bámulsz);
így hát a (mi-csodál)ás olyigen alkalomhoz
kötött dolog, hogy úgyszólván e g y azzal
- s milyen (mi)csoda az, mit alkalma hordoz
de nem kapható elő, mint egy terüljasztal?! -
Ne többet erről; nehezebb, mint bármi:
(micsodá)val (micsodá)t el t a l á l n i .

CANTICUM CANTICORUM

úgy vágyom rád, mint ha itt se lennél

HOMOKÓRA

Végy egy(két)ségnyi Valamit.
Legyen elébb a felsőbb testben.
Várj nyugton-nyugtalan, amíg
- fontos! viszonylag zárt rendszerben: -
alulra szépen átfolyik.
(Nincs semmi különleges ebben;
ennyi mindünknek adatik.)
Ki hosszabban él, meg se rebben,
midőn v i s s z a f o r d í t t a t i k
- hiheti: micsodásodik ezzel.
S mi más történik, párszor-egyszer?
Fönt csak múlik, lent meg telik.

CIVILIZÁCIÓ III

robbannék. Békés
célokra alkalmazva
hasadozgatok

EGY OLDAL
AZ EXPEDÍCIÓS NAPLÓBÓL

legzetelállítóan kalandos öröm
forrása: hátatfordítani szobám
nagyobbik részének is; micsoda
hozadékkal szolgál a maradék!
Körük szűkülvén, szívenüt egy-
egy (igazán nem rejtőzködő, csu-
pán szerény) tárgy erotikus
szépségvagyona. - Az ablakdesz-
ka némely repedései minden
öregség nemes törődöttségével
néznek vissza zsengébb seb-
helyeimre. - Azon a víz?zöld
üvegtesten megbotló fényt is:
látni kell. - Itt régiekből
újabb emlékek születnek, szemem
láttára; ilyen, csaknem hely-
telen helyet már-már időtlen
idők kereszteznek. Micsoda szív-
szorítóan kecses kis saruk tűnt
madárlábnyomába ered a lábatlan
lélek! - persze, helyén is ki-
tartva: tartandó másfajta talpak
esetleg közelegve-tipró lépteitől.
Antiiprémiumom mámorító lehetősé-
gekkel tárul elém: a fotelt bár-
mikor még k ö z e l e b b húz-

ECCE HOMO V

ha tisztálkodunk:
eltávolítjuk a koszt
- m á s közelébe

MAGÁNÜGY

Nevetgélő aggodalmam tárgya, ahogy magasfokú
figyelemösszpontosításom ellenére? következtében?
össze-összecserélek két-két nagyon is különböző
cselekvést, melyeknek titkos, de valóságos, belső
közös nevezője, hogy számomra egyformán mélységes ellen-
szenvvel végzett kötelező gyakorlatok;
a hamu-
tartó-ürítés és -mosás helyett bekapott 3 szem
(milyen) tabletta, majd a nyelészavarokat fokozó
önkiröhögés igazán a legeslegenyhébb (mivel mindenestül
intimszférában zajló) példám, még akkor is,
ha - mint kizártnak tartani nincs okom - egyszer
ugyanez a működés majd a csikkekre leslukkolt
3 korty HYPO után fog megkrákogtatni még;
node a k i -
felé is ható lehetőségek korlátlansága aggaszt:
- ne is tovább! (Még ötletekkel lássam el magam?
nagyított és sokszorosított lelepleződhetésre?
hiszen már így is, hányszor! csak: erre se figyelnek,
szerencsére.) - Se rossz, se jó, míg meg nem tudja más:
forrásába torkollik a hideglelős kuncogás.

(UGYANAZ

mikor a papírszelettel, késpengével,
megnyálazott ujjal, vagy egyéb,
műgondot és rögtönzést szerencsés
arányban egyesítő módon begyűjtött
hamuhengerkét, hamulepényt, hamu-
pillangót, pormacskát, holt-hajszál-
hektakombát, virág- és grafitporkupacot
úgy ejtem, fújom, kenem, csapom
a - nem épp üres - hamutartóba, hogy
annak tartalma riadt verébcsapatként
szétrebben, hogy tágabb körben leüljön:
az méltó díja íly fáradozásaimnak)

HÁRÜN AR_RASID

a Mindent-Tudás
Kútjába mártott fejem
elfelejt engem

KÖZÖTT

hogyan költözhetnék mindenestül
egyetlen elragadott tekintetembe, hogy még
szemem se lássék: ne zavarja
a tiszta látszást holmi látvány; hogyan boruljak
le térd nélkül, minden nélkül: m i e l ő t t ?
ennyire
nem tudni csak azt lehet, amit tudtunk egyszer, egyszer
tudni fogunk, de mit g y a k o r o l n i (már csak
kényszerítő alkalom híján is) mód nincs; ami
a halálosan biztos tudás két csillagmesszi pillanata
között e l k é p z e l h e t e t l e n






 
 
0 komment , kategória:  Fodor Ákos Idéző jelek  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 12 
2018.10 2018. November 2018.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 47938 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2975
  • e Hét: 18204
  • e Hónap: 63276
  • e Év: 2004556
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.