Belépés
sayuri.blog.xfree.hu
Önmagában a szeretet nem elég.Féltő gonddal kell őrködnünk az emberek felett,akiket szeretünk,sosem elég azt mondani ,szeretlek,hanem minden áldott nap ki is ke... cseresznyák brigitta
1972.01.23
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
szeretettel
  2012-04-26 05:01:37, csütörtök
 
  Alex Quien:
Hazafelé



Esős reggelre ébredt. Nem szerette a latyakosra áztatott, álmosító várost. Fásultan mászott ki az ágyából, borotválkozott meg, öltözött fel. Mozdulatai gépiesek, unalomig ismételtek voltak. Gondolatban egészen máshol járt. Harsány zöld mezőkön, lágy szellővel ölelt réteken. Fehérre meszelt falú házban. Olyan rég volt már, hogy azon a környéken járt, hogy pontosan nem is tudta felidézni az emlékeiben. Csak az érzés lakott benne, mélyen, elfojtva a szürke város okozta közönybe, a mindennap unalomig ismételt mozdulatokban. Meglepődve merengett az emlékein. Hány éve is, hogy eljött hazulról?
Megrázta magát, kitisztította a gondolatait, felkészült az újabb napra. Felhúzta kopott nadrágját, pulóverét, majd az esőre való tekintettel belebújt az esőkabátjába. Már előre hányingere volt a gondolattól, hogy be kell mennie a munkahelyére. Utálta azt is, éppen úgy, ahogy utálta az egész életét. Feleslegesnek és értéktelennek érezte magát. Hiszen mit tett le az asztalra? Semmit. Nem volt családja, nem volt pénze. Nem volt semmije. Az egész élete egy nagy kudarc volt. Pedig milyen reményekkel vágott neki! Tele volt álmokkal, vágyakkal. Kalandokra vágyott, sikerre, pénzre. És mije van? Egy kopott albérlete a város legrosszabb hírű kerületében, egy rosszul fizetett munkája és kopott emlékei.
Kezébe vette a kulcsait és megfogta a kilincset. Tekintete találkozott a tükörből fásultan felé pillantó tükörképével. Kopaszodó koponyáján megcsillant a csupasz égő kopott fénye. Mélyet sóhajtott, és erőszakkal elszakította tekintetét a tükörről. "Már csak ez hiányzott, hogy rád hasonlítsak" - sóhajtotta, és kilépett a reggeli szürkeségbe. Az egyhangú, kopott felhők kedvetlenül sodródtak az égen. Nem zuhogott. Még csak nem is esett. És ezt utálta a legjobban. Az áztató, alattomos nyirkosság rövid idő alatt átnedvesítette a ruháját, cipőjét, haját, végigfolyt a nyakán és betolakodott kabátja alá.
Nem tudta kiverni a képet a fejéből. A tükörképét, amely kísértetiesen hasonlított arra az emberre, akit valaha nagyon szeretett és akit egyik napról a másikra hagyott magára. Miért is? Mert azt hitte, neki különb élet adatott? Most már tudja, hogy tévedett.
Egy napos szeptemberre gondolt. Talán húsz éve lehetett. Vagy még régebben. A régi kis házban. Hogy szerette a fehér falait, a fagerendából ácsolt mennyezetet, a nádtetőt! A végeláthatatlan harsogóan zöld réteket. Az aranyló búzát. A száraz por és érett kalászok illatát. Az apját. Sose felejti el az utolsó napot, amint egy veszekedés után a fészer felé ballagott pipázva, elgondolkozva. Mennyire szeretett volna olyan lenni, mint ő. Büszke, bölcs, erős. Hatalmas. Mindig irigykedve nézte a pipafüstbe takarózó, gondoktól barázdált arcát. És pont ezek miatt hagyta ott a szülői házat. Pont ezek miatt érezte azt, hogy máshol kell megtalálnia a boldogságát.
Csak most értette meg, hogy az volt az utolsó boldog nap az életében. Az utolsó igazán felhőtlen nap. Máig sem tudja, hogy romolhatott el minden ilyen gyorsan. Felnőtt. A kis házat, a rétet, a gazdaságot a nyüzsgő városra cserélte. Hogy repültek az évek! A szülei megöregedtek, meghaltak. A kis gazdaság összeomlott. Nem számított. A fényűzés, a csillogás megbabonázta. A hangos bárok, a színes álomvilág elfeledtetett vele mindent. De az évek kíméletlenül múltak. A város pezsgése eltompult, színei megfakultak. Az eső szüntelenül esett. Mi változott? Az egykor vonzó utcák, kihívást jelentő mindennapok elkoptak, ellaposodtak. Egyre kevésbé találta helyét, egyre többször gondolt az otthonra. Már olyan rég volt. Már oly sok éve, hogy eljött. Vajon mit találna, ha hazatérne?
Lábai észrevétlenül vezették a vasútállomás felé. Megvette a jegyet és felszállt az első vonatra. Nem is gondolkozott rajta. Tudta, hogy őrültséget csinál. Tudta, hogy az egész életét vághatja sutba, de nem érdekelte. "Ugyan, milyen élet ez?" - kérdezte magától.
A vonat zötyögve gördült ki az állomásról. "Már nincs visszaút" - sóhajtotta. Furcsa módon megkönnyebbült. Lehunyta a szemét. Évek óta nem érzett ilyen izgalmat. Az egész teste megborzongott az elhatározásától. "Hazamegyek!" - gondolta. Szíve nagyot dobbant. Az izgalom minden porcikáját átjárta.
Nem olyan volt, mint amilyenre emlékezett. A fű megsárgult, elszáradt. Már nyoma sem volt a bársonyos, haragoszöld szőnyegnek, ami az emlékeiben hullámzott a ház körül. Ez a sárgás, barnás mező már nem vonzotta a szemét, nem kívánta a sétát benne, nem vágyott az érintésére. Még a szaga is nyomasztó volt. Száraz porszagot árasztott mindenfelé. Az eget kémlelte. "Jó lenne egy kis eső" - gondolta ironikusan, majd a ház melletti romos fészerbe indult. Lassan, komótosan haladt, nem volt hova rohannia. Régen volt, amikor még azt érezte, minden perc számít, csak sietnie kell. Ma reggel óta tudja. Nincs értelme a sietségnek.
A fal melletti kis pad mellé érve meglepődött. Egy öreg, kopott pipa hevert magányosan a megfakult deszkákon. Az apja pipája volt. Értetlenül forgatta kezében. "Ennyi év után?" - mosolygott. Rövid kotorászás után dohánnyal tömte meg a régi darabot, és gondosan meggyújtotta. A dohány fellobbant, majd parázslani kezdett, végül a lassú, szürke füst kígyóba tekeredett. A fészer poros ablaküvegén ismerős alak tükröződött vissza. Egy darabig megrökönyödve nézte a pipázó alakot, amely ugyanolyan elgondolkozó képpel bámult rá. Aztán lassan biccentett és rámosolygott a tükörképére.
- Szia, apa! Végre hazajöttem! - kacsintott az üvegtábla felé, és kilépett a szikrázó szeptemberi napsütésbe.
 
 
0 komment , kategória:  Alex Quien: Hazafelé   
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2018.10 2018. November 2018.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 47938 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2016
  • e Hét: 26677
  • e Hónap: 71749
  • e Év: 2013029
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.