Belépés
sayuri.blog.xfree.hu
Önmagában a szeretet nem elég.Féltő gonddal kell őrködnünk az emberek felett,akiket szeretünk,sosem elég azt mondani ,szeretlek,hanem minden áldott nap ki is ke... cseresznyák brigitta
1972.01.23
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
szeretettel
  2012-04-26 05:11:27, csütörtök
 
  Főnix22:
Álmot őrző



Hangos zaj szűrődött ki a konyhából, de a szobában lévő gyerekeknek már fel sem tűnt a zenebona. A veszekedések mindennaposak volt a házastársak között.
Régóta érzelem nélkül éltek.
A férj rendszeresesen ivott és barátnőket tartott, a feleség pedig szótlanul tűrt és hallgatott. Nem volt kiút a meneküléshez.
Minden veszekedés után elviselhetetlen fejfájás kínozta. Ilyenkor kisétált a közelükbe lévő
erdőbe, és hangosan zokogott a szótlan fák között. Egy napon, mikor újra elővette a kínzó fájdalom, nem a szokott úton ment a menedéket adó helyre, ha nem az ellentétes irányból közelítette meg. A táj kihalt volt, senki nem járt arra, de ő nem félt semmitől, mert a keserűség megedzette a szenvedéssel szemben.
Nagyon szép asszony volt. Hosszú, fekete haján kékes kristályt ragyogott a nap. Arca bájossága a tizenévesekével vetekedett. Soha nem gondolt arra, hogy másnak is tetszhet, mert túlságosan szerény volt.
Félúton lehetett, mikor a fák között megpillantott egy férfialakot. Már nem tudta kikerülni, így el kellett haladnia mellette. A férfi magas, kisportolt és jóképű volt. Látszólag a koruk is megegyezhetett. A férfi elbűvölve nézte a nőt, akinek hosszú haja le volt engedve, s néhány rakoncátlan hullámtincs arcába hullott. Ami végképp varázslatba ejtette, az a nő halványzöld szeme volt. Különös vonzalom alakult ki közöttük percek alatt.
A férfi határozott hangon megszólította:
- Elnézést, asszonyom, hogy bátorkodom megkérdezni; de hová tart egyedül ebben a hatalmas farengetegben?
A nő elmosolyodott, és azt válaszolta:
- Keresem a boldogságom.
- Gondolja, meg is találja? - kérdezte a férfi.
- Talán igen - szólt az asszony.
- Szívesen elkísérem, ha nem zavarom. Én itt élek, erdészként dolgozom. Minden rejtett szegletét ismerem az erdőnek. Megmutatom önnek a legkülönlegesebb fákat, ha akarja.
A nő belenézett a férfi szemeibe, melyek szelídek voltak és tiszta fényűek.
Furcsa világ tükröződött abban. Számára ismeretlen szeretetvilág.
- Csak egy félórám van, de nem bánom, ha velem jön.
Hangtalanul lépkedtek egymás mellett. Kis idő után a férfi törte meg a csendet. Elmondta, egy éve halt meg a felesége autóbalesetben, és azóta is szenved miatta. A nő is elárult minden rosszat családi életéről. A férfi aggódva nézett bele a nő könnyes szemeibe, és gyengéden megsimította a kezét. Az asszonynak szokatlan volt ez a gesztus, hisz csak megaláztatást és verést kapott a férjétől. A félóra gyorsan elszállt és indulnia kellett hazafelé. Kezet nyújtott a férfinak és még egyszer belenézett azokba a sokatmondó szemekbe. A férfi kicsit hosszabb ideig fogta a nő kezét, és csak ennyit mondott neki:
- Szeretném újra látni, ha lehetséges.
Nem volt tolakodó, és ezt látta az asszony is. Megígérte neki, hogy holnap is szakít egy félórát
kevéske idejéből.
Másnap ismét találkoztak, s attól a naptól kezdve mindennaposakká váltak a titkos románcok. Mindig volt miről beszélniük. Mindketten szerették a fákat, madarakat és a csodálatos természetet. Séta közben néha egymáshoz simultak és tudták, itt nem csak egyszerű barátságról van szó.
Az asszony áhítattal hallgatta a férfi különös történeteit a fákról, s a férfi mindennap újabb és újabb mesét mondott neki róluk. Egy napon sétájuk során hatalmas tölgyfához értek, melynek lombjaiból lágy suttogás hallatszott. Gyönyörű, egyenes törzsű fa volt, sűrű ágakkal.
A lombokból csivitelő madárhangok hallatszottak.
Szebben szólt az minden más muzsikánál. A férfi gyengéden megfogta a nő kezét, magához szorította, és mélyen a szemébe nézett. Az asszony hagyta, hogy a férfi pillantása áthassa egész lényét. Különös érzés lett úrrá mindkét emberen. Sejtelmes vágy az ismeretlen szerelem után, melyben soha nem volt részük. Lassan összeért ajkuk, és abban a percben megszűnt a körülöttük lévő világ. Itt a fa alatt esküdtek örök szerelmet érzéseiknek.
A nő kibontakozott a férfi karjaiból, és halk hangon így szólt.
- Ha egyszer meghalok, ebből a fából szeretnék magamnak koporsót. Teljesítenéd ezt a kívánságom? - kérdezte a férfit.
-Drágám, miért gondolsz ilyen dolgokra, hisz még oly fiatal vagy! Különben is veled halnék, mert nélküled úgysem tudnék élni.
A nő arcán boldog mosoly suhant végig. Hozzásimult a férfihoz és érezte, az ő igazi otthona itt van, ezekben az ölelő karokban.
A találkozások folytatódtak, ahogyan az otthoni veszekedések is.
Egyik reggelen arra ébredt az asszony, hogy mindennél erősebb fejfájás gyötri, mely a gyógyszerek hatására sem enyhült. Próbált felkelni, de nem tudott. A szédülés egyre erősödött és a nyomás mindennél feszítőbb volt az agyában. Úgy érezte, el fog ájulni. Néhány perc telt így el, mikor elsötétedett vele a világ és megszűnt számára a létezés...

A boncolásnál kiderült, óriási agytumora volt, mely fájdalom nélkül végzett vele. A férfi másnap ugyanúgy ott volt a megszokott helyen és várt. Türelmesen várt. Órák múltával azonban aggódni kezdett, és az asszony háza felé indult, mely nem túl messze volt az erdőtől. Mikor közelebb ért, látta, milyen sok ember áll a ház udvarán. Szíve vadul vert, érezte, hogy nagy baj van. Kérdezősködni kezdett, és a választól megszédült egy pillanatra. Lábai felmondták a szolgálatot, és csak állt állt megkövülten, könnyes szemekkel. Mikor valamennyire összeszedte magát, elindult az erdőbe. Zokogó szívvel, dühödt mozdulatokkal és sűrű fejszecsapásokkal kivágta a tölgyfát és elszállította a koporsókészítőhöz. Két koporsót rendelt a fából, két, mahagónira festett tölgyfa koporsót.
Tudta, számára is vége e földi életnek. Az érzés, ami hónapok alatt szerelemmé érlelődött benne, hatalmas erőnek bizonyult, hatalmasabbnak, mint maga az élet. Mikor mindent elrendezett, amit szeretett volna, hazament.
Átgondolta az elmúlt éveket, a jövőtlen jelent, majd néhány könnycseppet letörölve barázdált arcáról, kisétált a titkokkal telt erdőbe és egyetlen pisztolylövéssel végzett magával.

A temetésük egy napon volt.
Talán Isten rendelte úgy, hogy a két nyughely szinte egyetlen lépésre volt egymástól.
A férfi betartotta ígéretét. Most már a tölgyfa vigyázza végtelenbe érő szerelmüket és mesés álmaikat. Így lett az erdők tölgye örök álmot őrző.
 
 
0 komment , kategória:  Főnix22: Álmot őrző  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2018.10 2018. November 2018.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 47938 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1666
  • e Hét: 10455
  • e Hónap: 90013
  • e Év: 2031293
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.