Belépés
sayuri.blog.xfree.hu
Önmagában a szeretet nem elég.Féltő gonddal kell őrködnünk az emberek felett,akiket szeretünk,sosem elég azt mondani ,szeretlek,hanem minden áldott nap ki is ke... cseresznyák brigitta
1972.01.23
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 15 
szeretettel
  2012-04-26 07:30:14, csütörtök
 
  Farkas Imre: Modern esküvő

Sápadt a menyasszony. Haragos dacczal
Még a másiknak a csókjára gondol.
Hosszu a szertartás. Fáradt a férfi -
Nem tud hová lenni az unalomtól.

A férfi szive már régen kiégett -
Kiélt, pénzsóvár, üres, léha ember -
A lány szivében titkolt szenvedélyek
Szeret valakit bűnös szerelemmel.

Az orgona búg. A zsolozsma száll.
Napfény ömlik el a Mária-képen -
A pap imát mond s összeadja őket
Az isten szent nevében...



Farkas Imre: Igaz történet

Egy ember csak az asszonyának élt.
Lelkét adta azért az asszonyért.
Vergődött értte, vágyódott utánna,
A gúnyját türte, szeszélyét imádta,
Dolgozott értte reggel, imádkozott este...
S az asszony nem szerette.

...És élt egy ember valahol nagymessze,
Ki azt az asszonyt régen elfeledte,
Járt gondtalanul, mulatva, kaczagva,
Vágyat szinlelve, szerelmet hazudva,
Más nő simult dobogó szivéhez remegve..
Az asszonyt azt szerette.
 
 
0 komment , kategória:  farkas imre: a régiségek  
szeretettel
  2012-04-26 07:26:58, csütörtök
 
  Farkas Imre: Otthon



A nagy téren ott az öreg templom.
Körötte a vadgesztenyefák.
A vén harang is a régi hangon
Kongatja az Ave Mariát.
A templomtér csak olyan mint régen.
Olyan kihalt, olyan néptelen.
A vén, félkaru gesztenyeárus
Ott áll még az utcaszögleten.

Az utczákon most is azok járnak,
Akik egykoron, három év előtt.
Nagy csoportban most is erre jönnek
Hat órakor a csipkeverők.
Az utszélen garmadába hordták
A csillogó gránátköveket...
Bizony itten minden csak a régi,
Épp hogy három évvel öregebb.

Eljutok egy keskeny sárga házhoz,
Ahol egyszer lakott egy leány.
Lefüggönyözött, három keskeny ablak
Szomoruan tekint vissza rám.
Szinte várom, hogy mint egykor...akkor
Kinyissák az egyik ablakot...
Azután az eszembe jut minden
S szép csöndesen odább ballagok.
 
 
0 komment , kategória:  farkas imre: a régiségek  
szeretettel
  2012-04-26 07:24:32, csütörtök
 
  Farkas Imre: A rózsa



A professzor ur egyre-másra
Növényeket száritgatott
S a professzor Jutka lánya
Szeretett egy kis hadnagyot.

Egy felhős februári este
Oh régóta várt alkalom
A kis hadnagy rózsát dobott be
A félig nyitott ablakon.

Gyönyörűszép rózsát - minőt csak
A boldog Olaszhon terem -
Levelei arról susognak
Hogy mily édes a szerelem.

Csókokkal boritotta Jutka
A szivében boldog titok -
De egyszerre csak észrevétlen
A professzor ur benyitott.

A hangjában mély szigoruság:
"Te elpirultál. Nézz reám.
A kezedben egy virág reszket...
Micsoda növény az, leány?"

Szemüveget tesz a szemére
S álmélkodók a szavai:
"Rózsa...ilyenkor. Februárban.
Egekre mondom - korai.

S mily tökéletes. És a szirmán
Mily megkapóak az erek...
E szin, e szag, e szár! Ez nyilván
Uj rózsafaj! Csak az lehet.

S a rózsát, a szép sárga rózsát,
Amelyért Jutka ugy hevül,
A tanár ur még akkor este
Lepréselte kegyetlenül.

S másnap örökre eltemette
Egy vaskos növénygyűjtemény -
S a "Rosa Februariensis"
Elnevezést kapta szegény.
 
 
0 komment , kategória:  farkas imre: a régiségek  
szeretettel
  2012-04-26 07:22:16, csütörtök
 
  Farkas Imre: Dal a kisherczegnőről



A tágas, nagy gyerekszobából
A kis herczegnő kikerült.
Egy hosszu ruhát adtak rája,
Mely meglepően sikerült.
Kilencz tantárgyból levizsgázott
- Elösmerték, hogy jól tanul -
S elvitték az udvari bálra...
Ott látta meg a hadnagy ur.

A tekintetük összevillan,
A kis herczegnő elpirul
És szenvedélyes szerelemre
Lobban legott a hadnagy ur.
Egy szirmavesztett fehér rózsa
Hullott a lábai elé,
Az ifju tiszt utána hajlott
S az ajkához emelé.

Midőn hangos trombitaszóval
Sugaras fényes délelőtt
Elvonult a hatodik század
Az ódon várkastély előtt,
Félrebillent kissé a függöny
Az egyik ablakrács mögött...
A hadnagy ur alatt a pej ló
Ilyenkor egy nagyot szökött.

Tünik a nyár...hervad a rózsa,
Hajlik az idő ősz felé...
A kis herczegnőt nagy sietve
Vitték a vén király elé.
Köny ragyogott sötét szemében,
Karcsu alakja reszketett...
Eljegyezték. Kapott szegényke
Egy kis kopasz főherczeget.

Zúgnak a búgó nagyharangok,
A templomtéren nagy tömeg.
Halvány menyasszony koszoruján
Haldokló napsugár remeg.
A vén templom bejáratához
Egy huszárcsapat kivonul,
Piros csákós huszárok élén
Lovagol a kis hadnagy ur...

Tekintetük egymásba olvad,
Csakugy mint egykor...hajdanán
De könyben uszik a leányszem
És a fiu meg halavány.
Kardja villan a levegőbe,
Szabályszerüen tiszteleg...
S apró, bohó kis mesének
Ezzel örökre vége lett.
 
 
0 komment , kategória:  farkas imre: a régiségek  
szeretettel
  2012-04-26 07:20:04, csütörtök
 
  Farkas Imre: Legenda



Nagypéntek volt. Tavasz. Az ágon
Szép virággá bomlott a bimbó.
Csöndesség ült a nagy világon,
Áhitatos, elandalitó.
Imakönyvvel, kettős sorokba
Haladt egy ifju lánycsapat.
Mély, ünnepélyes hangulat
Nehezedett a kis városra.
A templom ajtaja kitárva.
A gyász sötétlő szövetén
Átcsillogott a gyertyafény -
Harang nem kondult est-imára.
Üvegkoporsójában, áldó
Kezein tátongó sebekkel,
Szeliden lecsukott szemekkel
Fekszik a Megváltó.
Künn a napfény küzd a homálylyal.
A szines ablakokon által
Százféle sugárkévét szór a
Félhomályban imádkozókra.
A kis város apraja-nagyja
Ma ájtatosan ide járul,
Buzgó fohász tör a magasba
A hivő lelkek ajakárul.
Szürke felhőkben száll a tömjén.
A templom áhitatos csöndjén
Áttör a csengettyű szava
És a nyomában halk ima,
A vigasztaló, az egyetlen:
Mi atyánk, ki vagy a menyekben...

Az alkonyat estébe olvad,
Hazatér az imádkozó had
Megkönnyebbülten, csöndesen.
A gyertyákat lassan kioltják,
Fonnyadni kezdenek a rózsák
S amoda lenn a völgyeken
Hüs esti szél kibontja szárnyát...
A templom ajtaját bezárják.
Nyugaton még az ég világos -
De már az ódon szürke város
Lámpái sorra gyulanak.
Némán, komoran, hallgatag
Borul a csönd a nagy templomra.

Kendőjét kebelén összevonva,
A széltől lebegő ruhába
A vadgesztenyefák alatt
Közelg egy karcsu lány alak.
A csipkeverő Marikája:
Támolyog a templomajtóig,
Keze imára kulcsolódik
S könytelen sirásba kitörve
Leroskad a hideg lépcsőre:

"Uram, szenvedő Jézusom,
Én nagyot vétettem, tudom.
Nem én vagyok a bünös...hidd meg.
Te láttad...kisértésbe vittek.
Oly bóditó ez a tavasz,
Oly szép, oly sugaras.
A réten sok-sok virág nyit,
Az égen csillagfény világit.
Az ember lelke oly nehéz lesz
És a csók...a csók olyan édes.
Az erdőn jártam...átkaroltak,
Csókkal zárták le a szemem.
Mit tudtam én, mit hoz a holnap?
Átengedtem magam a csóknak
Bolondosan, szerelmesen.
Óh én szenvedő Krisztusom
Tudom mi vár rám itt, tudom.
Öreg szülém keserves könye,
A gunynak, szitoknak özönje.
Nincs helyem templomodban sem -
Virágaim a porba hulltak
És elsirathatom a multat
Egy hosszu emberéleten.
Uram, én nem vagyok hibás,
A szivem vitt rá, senki más,
A szavam esdekelt, sóhajtott,
De a szivem karjába hajtott...
Itt, néma templomod előtt
Mer csak fohászt rebegni ajkam,
Az elkárhozót, szenvedőt
Óh szándd meg! könyörülj meg rajtam!"

S im...a templom ajtója nyilik,
Fényesség támad a szent sírig.
Szelid mosolylyal, szótlanul
Lebegve közelg az Úr.
Minthogyha csak a légbe járna,
Sugárból szőve a ruhája,
A feje körül fényözön,
Megáll a templomküszöbön
S halk ige kél az ajakán:
"Ne rettenj meg szegény leány,
Minden vétked a szerelem.
A szivednek vagy a martirja
És bünöd nincs másutt fölirva
Csupán a rózsalevelen" - -

A sápadt leányt kézen fogja
És bevezeti a templomba. - - -

Odabenn ragyog minden immár,
Tűz fényben uszik mind a csillár.
Ilyen fényt nem látott soha
Ez a vén templom...tétován
Halad az Úr után a lány
S im bugni kezd az orgona.
Köröttük felhő gomolyog,
Ezer kis angyal mosolyog.
Az Úr jobbjával fölmutat,
Csillagfény jelzi az utat...
Lép a lány virágról-virágra,
Mosolyog...a karját kitárja.
Leomló fürtjei körül
Valami csodás fény derül,
Az arczán szent öröm sugárzik -
Kettéhasad a templomkárpit
S ő lebeg, lebeg fölfelé
A kavargó felhők fölé...

...Másnap, midőn a templomot
Reggel miséhez kitárták
A szent sirnál halva találták
A csipkeverő Marikáját.
 
 
0 komment , kategória:  farkas imre: a régiségek  
szeretettel
  2012-04-26 07:18:01, csütörtök
 
  Farkas Imre: Dal



Jelentéktelen vallomások -
Egy csomó szines semmiség,
Titok, melyet mindenki sejt már
- De oly édes titkolni még.

Pillanat, melyben akaratlan
Egymásba simul a kezünk.
Tekintet - édes, hosszu - melyre
Szivünk mélyén megreszketünk.

Csók, amely ott ég a nekem szánt
Hervadó jázmin levelen -
Ti azt mondjátok rá: gyerekség,
Mi ugy hivjuk, hogy: szerelem.
 
 
0 komment , kategória:  farkas imre: a régiségek  
szeretettel
  2012-04-26 07:02:51, csütörtök
 
  Farkas Imre: Idegen sir



Bedőlt kis sirhalom...tenger virág rajta.
Nyiló sok virágot öreg asszony hordja.
Egy jó öreg asszony minden este-reggel,
Fohászkodó szóval, ájtatos lélekkel.

Kinek hordja néni azt a sok virágot?
A legkedvesebbje hideg sirba szállott?
Talán a férjének, fiának a sirja,
Hogy igy ápolgatja, elgondozza sirva?
Kinek adták ezt a korhadt kis keresztet?

Szól az öreg asszony, a hangja is reszket:
"Nem tudom, nem tudom hogy kinek a sirja,
Vén már a keresztje, név sincsen rá irva,
Ami volt, az idő rég lehordta róla...

"Miért ápolja hát ilyen féltve, óva?"
"Valamikor hajdan, valamikor régen
Volt egy szép, volt egy jó, derék fiam nékem.
Elvitték messze, idegen országba,
Idegen országba, nagy háboruságra.
Buzgón imádkoztam napról-napra érte,
Hej, nagyon hiába imádkoztam érte,
Idegen országból nem jött haza többet.
A vére pirosra festette a földet,
Bús trombitaszóval ott el is temették.
Messzi más hazába hideg sirba tették.

Hátha ott valaki nagy messzi országba
Virágokat ültet jeltelen sirjára,
Hátha valakinek a résztvevő könnye
Hull ott is, arra a drága, szent göröngyre
S ápolgatják, ugy mint én ezt a sirt itten...
Áldja meg a porát a jóságos Isten.
 
 
0 komment , kategória:  farkas imre: a régiségek  
szeretettel
  2012-04-26 07:00:59, csütörtök
 
  Farkas Imre: Hívlak akkor is, ha nem jössz...



I.


Hívlak akkor is, ha nem jössz,
Ha nem jössz is várlak.
Kereslek ha bizonyos, hogy
Meg sohse talállak.
Szeretem a szép szemedet,
Arcod mosolygását,
Amikor én rád gondolok
Már az is imádság.

II.

Szeretem a ruhácskádat,
Mert te magad varrtad.
Szeretem a pici piros
Nótás, csókos ajkad.
Szeretem a széles utcát,
Merre hozzád járok...
Szeretem én körülötted
Az egész világot.
 
 
0 komment , kategória:  farkas imre: a régiségek  
szeretettel
  2012-04-26 06:52:19, csütörtök
 
  Farkas Imre: A kis szoba



Magamban ültem kis szobámba,
Néztem, hogy gyul ki künn a lámpa.
Hogy zúg az élet odalenn.
Tengernyi nép...kocsik robognak
Alig hallom hogy künn kopognak
S belép hozzám egy idegen.

Vén ember, ócska ruha rajta,
Megszólal, alig mozdul ajka,
Alázatos minden szava:
"Uram, óh kérem, engedelmet -
Öreg vagyok már, szinte gyermek.
Vágytam nagyon ide, haza.

Az volt, csak az a szivem álma,
Eljutni még e kis szobába,
Megnézni minden kis zugot,
Ahol ugy tudtam én szeretni
A régi helyet felkeresni...
Ahol tán sirni még tudok.

Mikor még ifjú volt a lelkem,
Mikor még vig dalt énekeltem
S megélt bennem a szép remény.
Dolgozni tudtam lázas éjjel
És szembe szálltam száz veszélylyel,
E kis szobába laktam én.

Mikor egy kis lányt megszerettem
S keblemre hullva, önfeledten
Tám bizta életét szegény,
Azt a halvány varróleánykát,
A lelkem napfényét, varázsát
E kis szobába hoztam én.

Itt ért olyan sok boldog óra,
- Kaczagva keltünk virradóra -
Itt éltünk annyi szép napot.
Itt állt a szekrény...itt az ágya,
Emitt három cserép virága,
Ugy diszité az ablakot.

S mikor aztán eljött a vége -
A teste kinos lázban ége
Ha virradott, ha este lett,
Mikor a kóros ágyba dőlt le,
Mig a betegség meg nem ölte
E kis szobában szenvedett.

Aztán...egy bús, lázas este
Sovány keze kezem kereste,
Arcza még egyszer felderült.
Ajka kivánta még az ajkam,
Isten veled...susogta halkan
S aztán...jobb létre szenderült.

Remegő hangon, könnyes szemmel
Eképpen szólt az öreg ember.
Megtört a fény a homlokán...
S mintha fehér szárnyakra kelve,
Egy édes asszony tiszta lelke
Suhant vón' át a kis szobán.
 
 
0 komment , kategória:  farkas imre: a régiségek  
szeretettel
  2012-04-26 06:49:43, csütörtök
 
  Farkas Imre: A legelső



Jön ki a templomból
Nagymise után
Egy kis kurtaszoknyás
Kedves, karcsu lány.

Ott lesi egy fiu...
Köszön szótlanul,
Rátekint a kis lány
Aztán - elpirul.

Összemosolyognak,
Szivük földobog...
Ők maguk se tudják
Milyen boldogok.
 
 
0 komment , kategória:  farkas imre: a régiségek  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 15 
2018.10 2018. November 2018.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 47938 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1700
  • e Hét: 20323
  • e Hónap: 65395
  • e Év: 2006675
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.