Belépés
sayuri.blog.xfree.hu
Önmagában a szeretet nem elég.Féltő gonddal kell őrködnünk az emberek felett,akiket szeretünk,sosem elég azt mondani ,szeretlek,hanem minden áldott nap ki is ke... cseresznyák brigitta
1972.01.23
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
szeretettel
  2012-04-26 16:55:11, csütörtök
 
  Bálint Tamás (1985-)
haikui

Haiku



Balla D. Károly (1957-)
haikui


Haikuk
Irodalmi Jelen, 2008 március

Születés

Mostantól már jár
neked az élő húshoz
méltó rothadás.


Szorongás

Megtapogatnak
a fények hajnalonta.
Körben jégablak.


Csábítás

Forgószél-idő.
Magába szédít, ha nem
forogsz ellene.


A gavallér

A kárt becsülnéd,
de nagyvonalúvá tesz
a nyereséged.


Forgandó

Meg-megperdül, de
végül a sarkára áll
a dobókocka.


Folytonosság

Mielőtt leállt,
egy keveset még tovább
fújdogált a szél.


Ítélet

Idő mar vérig.
Vajon méltó voltál-e? -
még ma lemérik.


A jelenidejűség

Tegnaptól máig
hurcolod, de mától már
ő vonszol téged.


Meghalás

Hová érkezel,
ott nincs szükség múltadra.
Még itt ereszd el.



Hat haiku a helyzetről
Forrás, 40. évfolyam, 2008. 6. szám

Fohászkodtál, és
rovásodra íratott
minden óhajod.

*

Buzgón átvágtál
az erdőn, bár körbe is
járhattad volna.

*

Belecsöppentél
a tömegbe és súlya,
lásd, kiszorított.

*

Bárhogy is rohansz,
visszafutó másfeled
mindig szembejön.

*

Ha nem vagy résen,
föléd növeszti lombját
serény árnyékod.

*

Törmelékeit
gallérod mögé szórja
a világégés.



Hét haiku az esélyekről
Parnasszus, 2008/Tavasz

Bealkonyodott.
Bánatodra rontott a
közvilágítás.

*

Nagy szégyenedben
arcod beletemeted
más szégyenébe.

*

Az időnek nincs
lábnyoma. Jelet te hagysz
a járt időben.

*

Hogy szép magaddá
válj, előbb viselned kell
mások rút mezét.

*

Az ébrenléted
valójában kényszerű
magadálmodás.

*

Esélytelenként
csalfa nőnek látod
a más esélyét.

*

Egy lépésre vagy
a megvalósulástól.
Már mögéd került.



Haikuk a viszonylagosságról
2000, Irodalmi és társadalmi havi lap, 2008. július - augusztus

Ember vitázik
az ég magasságáról.
Madárnak mindegy.

*

Félhangjaiban
hallatszik legtisztábban
a lét egésze.

*

Ha mindig fénybe
nézel, nem ismered meg
az árnyékodat.

*

Köd ül a tájon.
Derengés helyez mindent
kívül hatályon.

*

Kútba néztél. A
büszke zenitet láttad
gyáván reszketni.

*

Nincsen egyebed:
pár tenyérvonal - és a
Világegyetem.

*

Félig fordultál
felé, mégis egészen
felé fordultál.

*

Az idő csak áll.
Te haladsz oszlopai
között előre.



(haikuk)
Új Lenyomat, 2008. december

Leült a kőre.
Mögötte a hosszú út
szintúgy megpihent.

*

Függőágyadat
mindig két ellentétes
elv közé feszítsd.

*

Alakoskodni
alaktani ismeret
nélkül is lehet.

*

Mikor az idő
megpihen, madarait
hullatja az ég.



NéHAIKU
2008.09.04.

A jelenidőn
csendben átvéreznek a
holt évezredek.

*

Megkeseredik
a szájban az édes, ha
már az ezredik.



néHAIKU
2008.09.15.

Drótra az inda -
olyan mohón fonódsz rá
az álmaidra.

*

Bölcs végveszélyben
almáit kínálja az
ostoba Éden.

*

A csendéleten
élet helyett hallgat a
sok virágtetem.

*

Almavirágot
- nem lett szebb a féreg -
hiába rágott.



néHAIKU (ősziek)
2008.10.22.

Diófa sárgul.
Szép az elmúlás, mondod
bölcs hazugságul.

*

Napfényes őszön
igyekszik az árnyék, hogy
nálad időzzön.

*

Hajnal - kis dérrel.
Kerted hűs templomában
almafa térdel.

*

Az ősz vért árul
egy szétroncsolt madáron
szűk harmadáron.



néHAIKU (értelem, idő)
2008.11.12.

A bölcs értelem
ostobán magára néz.
Sebe vértelen.

*

Vérszomjas idő
hull perceire. Nézd meg,
elég szelíd-e.

*

Múlt lesz a jelen.
A diófád már napok
óta meztelen.

*

Repülnél, mondod.
Földön állók tisztelnek,
mint jó bolondot.



néHAIKU (fagy, halál)
2009.01.14.

- Halmazállapot -
veszed könnyen fél kézről
a gyilkos fagyot.

*

Feküdj a hóra.
Az ég felragyog és vér
olvad alólad.

*

Fény. Árny a mása.
Éltednek a halálban
lesz lakhatása.

*

Még nincsen vége.
Most jön a megváltás torz,
beteg erélye.



Magadálmodás
- haikuk -
Harmadvalaki, Versek, 1999-2008, Savaria University Press, Szombathely, 2009, 96 oldal

Az idő csak áll.
Te haladsz oszlopai
között előre.

*

A szabad vizet
áttetsző felülete
tartotta fogva.

*

A vonatablak
végigvonszolja magát
a téli tájon.

*

Esélytelenként
csalfa nőnek látod
a más esélyét.

*

Egy lépésre vagy
a megvalósulástól.
Már mögéd került.

*

Olyan csend volt, hogy
a halál levetette
a mezítlábát.

*

Bealkonyodott.
Bánatodra rontott a
közvilágítás.

*

Nagy szégyenedben
arcod beletemetted
más szégyenébe.

*

Ember vitázik
az ég magasságáról.
Madárnak mindegy.

*

Bár veled ázott,
most mégis beléd mar a
csatakos csalán.

*

Félhangjaiban
hallatszik legtisztábban
a lét egésze.

*

A röptében halt
madár homorú ívben
hull az egekbe.

*

Belecsöppentél
a tömegbe és súlya,
lásd, kiszorított.

*

Aki kockát rak
egész nap, estére a gömb
bántja a szemét.

*

A bűnbocsánat
adva van. De bűnt neked
kell elkövetned.

*

Bárhogy is rohansz,
visszafutó másfeled
mindig szembe jön.

*

Ha mindig fénybe
nézel, nem ismered meg
az árnyékodat.

*

A halál az, mit
nem lehet hátulról meg-
közelíteni.

*

Besötétedett.
Többé nem volt színe
a láthatónak.

*

Havazni kezdett.
Ki úton volt, nyomokra
cserélte az irányt.

*

Az időnek nincs
lábnyoma. Jelet te hagysz
a járt időben.

*

Hited nem más,
mint a szkepszis alóli
baljós kivétel.

*

Nyüzsgő hangyaboly:
egy aggályos csomó az
idő fonalán.

*

Szemed sarkából
nézve élesebb lesz
a dialektika.

*

Mélyrepülésed-
ben melléd szegődik a
látszatmagasság.

*

Meg-megperdül, de
végül a sarkára áll
a dobókocka.

*

Fohászkodtál, és
rovásodra íratott
minden óhajod.

*

Az ébrenléted
valójában kényszerű
magadálmodás.

*

Mielőtt elült,
egy keveset még tovább
fújdogált a szél.

*

Nincsen egyebem:
pár tenyérvonal - és a
Világegyetem.

*

Kútba néztél. A
büszke zenitet láttad
gyáván reszketni.

*

Idő mar vérig.
Vajon méltó voltál-e? -
még ma lemérik.

*

Forgószél-idő.
Magába szédít, ha nem
forogsz ellene

*

Köd ül a tájon.
Derengés helyez mindent
kívül hatályon.

*

Drótra az inda -
olyan mohón fonódsz rá
az álmaidra.

*

Mióta közel
enged magához, rímed
nincs a halálra.



néHAIKU
2009.06.05.

Van, aki képes
élvetegen viselni
az aszkézisét.

*

Fűről a harmat -
remegd le magadról
a csilló hatalmat.

*

Halottaidtól
- ha éjjel menetelnek -
tompán döng a híd.

*

Megfigyelheted,
hogyan válik magaddá,
amit megfigyelsz.



Tíz haiku magadról
Eső, 2009/nyár

Ébredés

Teát iszol - és
magadba kortyolod a
szomjútlanságot.


Reggeli indulás

Felbőg a motor.
Lám, ma is így sietsz el
önmagad elől.


Azonosítás

Alkalmasint
magadon kívül vagy bent
és benned vagy kint.


Küldetés

A magad járta
útra akkor küldj mást, ha
már visszajöttél.


Munka közben

Megfigyelheted,
hogyan válik magaddá,
amit megfigyelsz.


-tól -ig

Megmérettethetsz
abban is, hogy mennyire
vagy mértéktelen.


Önisme

A magadértés
versenyén neked jut a
legutolsó hely.


Mindennapi mutatvány

Vérszomjas idő
hull perceire. Nézd meg,
elég szelíd-e.


Este, tükör előtt

A bölcs értelem
ostobán magára néz.
Sebe vértelen.


Lefekvés után

Kínos kifejlet,
ha nincs kitől kérned a
felmentésedet.



néHAIKU (Nyáridőben)
2009.07.31.

Dúlt nyáridőben
hőre köt a lélek s az
ész beledöbben.

*

Minden éjszaka
halott párját hívja egy
nappali madár.

*

Hasztalan várod:
a nagy bizonyság nem jön
- csak kis aggályok.

*

A halandóság
mezején nyit szirmot a
bősz állandóság.



[Haikuk]
Spanyolnátha, 2009 ősz

Tévisme

Másra hajlottál.
Amit tudni véltél, az
még most is ott áll.

Önmegragad

Szólítod magad.
Senki sem válaszol, csak
a fülzsír ragad.

Vízbesít

Oly magányos vagy,
hogy leveleid tóba
dobja a postás.

Kecsegtet, szabadul

Fűről a harmat —
remegd le magadról a
csilló hatalmat.

Tolvajol

Viharkabátod
zsebéből a szélcsend még
villámokat lop.

Előrehall

Jó harangöntő
már az ércben meghallja
a félreverést.

Torpancs

Mert nem ment tovább,
dölyffel hitte, a tenger
csak bokáig ér.

Metamorf

Almavirágot
— nem lett szebb a féreg —
hiába rágott.

Áttitűn

A pillanaton
csendben átvéreznek a
holt évezredek.

Szárnyaprób

Repülnék! — mondod.
Földön állók tisztelnek,
mint jó bolondot.

Fogódzkod

Hasztalan várod:
a nagy bizonyság nem jön
— csak kis aggályok.



[Haikuk]
A Száz nap versei projektum negyedik közleménye, 2009. szept. 26.

Megteremtheted
a zajt, de nem kelthetsz egy
cseppnyi csendet sem.

*

Hanyag vagy. A rend
- varjúhad - nem lephet meg,
fölötted kereng.

*

Vízszintesek és
függőlegesek közt élj
harántcsíkosan.

*

Szőlőszemekben
veszem magamhoz az őszt.
Felold(oz)ódom.



néHAIKU (Takarásban)
2010.03.03.

Föléd borul a
végzet; kósza ágain
megpihen a kín.

*

Leplet borít az
ég; jótékony baldachin
isten karmain.

*

Bánat felhőzhet
- de kiúszik alóla
élcek hajója.

*

Nevethetsz gyászon
takarásban - kibírja
a mozivászon.



néHAIKU (Húsvét)
2010.04.02.

Csak újabb bűnre
vágyunk a régi bűntett
kínjait tűrve.

*

Anyád az árva.
Fiát ítélték - téged -
kereszthalálra.

*

Opálos násfa.
Nyakadban függ a lélek
feltámadása.

*

Tavasz ha jönne -
már nincs itt a fagy, illőn
hogy felköszöntse.



A költészet (néHAIKUK)
2010.04.11.

Kívül semmi sem.
Bévül révedezhetsz a
bölcs mimézisen.

*

Csak ákombákom
az ékes gyöngyírású
teóriákon.

*

Éteri lárma.
Halálba ütközött a lét
korpuszkulája.

*

S hogy mért is írok?
Mert igazzá tépnek a
hamis manírok.



néHAIKUK (az idő)
2010.05.10.

Kimerevítő
köteleken őshosszan
függ a jós idő.

*

Félhomorúan
visszamúlás szűköl egy
sötét odúban.

*

Hűs légpárnáin
tűnt idővel könnyen ring
az elhagyott kín.



Haikuk
káfé főnix, irodalmi és fotóművészeti lap, 2010. május 28.

SCRIPTA VOLANT

Amit homokba
írsz, azt ezzel a szélbe
is beleírtad.


AKADÁLY

Megteremtheted
a zajt, de nem kelthetsz egy
cseppnyi csendet sem.


FELADAT

A bűnbocsánat
adva van. De bűnt neked
kell elkövetned.


KÖLTÉSZET

Éteri lárma.
Halálba ütközött a lét
korpuszkulája.


FÉNYHATÁS

Míg bealkonyul,
magát fényesíti a
régivel az új.


VÉDEKEZÉS

Nem nevetek, sőt.
Szárazon könnyezem a
ködbe fúlt időt.



néHAIKU (vég, kezdet)
2010.06.27.

Sejtés

Megkörnyékezhet
a súlyos vég után is
a könnyű kezdet.


Küldetés

Beleremegni
magunkat a létbe: a
dolgunk csak ennyi.


Siettetés

Elindulhatnál,
hogy jókor örvénybe fúlj
a torkolatnál.


Útkeresés

Az érkezésben
már nincs benne a zálog,
hogy megtalálod.



néHAIKU (de)
2010.07.27.

Távolodom, de
hiába, mert utolér
az érkezésem.

*

Bontom pántjait,
de visszafűzi magát
burkába a hit.

*

Feltalálnám, de
életben senki sincsen,
akin segítsen.

*

Csak ébredéskor
van velem, de estig ül
lélegzetemen.



néHaikuk (versír)
2010.08.15.

Szóközeimben
a semmiség, mint tarka
szoknya, meglibben.

*

Leszoknék róla,
de velőmben ring, mint az
elhagyott bója.

*

Kimondhatatlan -
és mégis szerteharsog
ezer alakban.

*

Nem kell révület.
Elég a belső hallás
- és kemény ülep.





Balla D. Károly
Hogyan lettem haiku-költő
2008. okt. 22.
http://manzard.nolblog.hu/archives/2008/10/22/Hogyan_lettem_haiku-kolto

Azzal kezdődött, hogy bár 50 éves koromig egyetlen haikut sem írtam, hét esztendeje mégis besoroltak a magyar haiku-költők közé ezen az oldalon (amely tudtommal 2001-ben indult). [haiku.hu alapítva 1999-ben, Szerk.] Nevemre kattintva most már néhány nemrégiben írt valódi haikum is olvasható, de korábban hosszú évekig azokkal a kis aforizma-verseimmel szerepeltem, amelyeket a Halott madárral c. kötetem egyik ciklusából emelt át az szájt készítője. [lásd alább! Fabatkák] A frissítésként mostanában feltett első hatot leszámítva ma is ezek teszik ki az ott szereplő anyag nagyját, holott egyetlen haiku sincs köztük.

Őszintén szólva nem is becsültem sokra a japánoknak ezt az ősi versformáját. A keleti ember gondolkodásába talán jól illenek, de én a magyarul olvasott háromsorosok döntő többségét üresnek, semmitmondónak találtam, képeiket laposnak ítéltem, úgy láttam, mind egy kaptafára készül - és bizony azt a fene-nagy bölcselmet nekem nem igazán sikerült megtalálnom bennük.

Aztán történt, hogy tavaly ilyentájt nagyon nem ment a munka: bármibe is fogtam, kudarcot vallottam, idővel már nem is volt kedvem semmibe sem belevágni. (Egyben arról is megbizonyosodtam, hogy valódi író vagyok, máskülönben hogy is lehetne alkotói válságom.)

Míg aztán egy napon valahogy kikerült a kezem alól egy haiku. Talán ez volt az:

Az idő csak áll.
Te haladsz oszlopai
között előre.

Később képverset és készítettem belőle (egy szerkesztőnek annyira megtetszett, hogy betette egy tankönyvbe).

[Balla D. Károly: Haiku oszlopokkal (képvers, 2007)
In: Fűzfa Balázs: irodalom_12 (KN 4012 - Krónika Nova Kiadó, Budapest, 2008), képszám: 430, oldalszám: 294]

A tél folyamán zsinórban megírtam több tucatnyi háromsorost. El kellett egy kis időnek telnie, míg felismertem: voltaképp ezek a haikuk segítettek kimászni a gödörből: pár hónap telvén már szonettet és más egyebet is tudtam írni. Arra sem jöttem rá azonnal, hogy ezek a kis apróságok akár publikálhatók is lennének. Szét is küldtem néhányat különböző lapokba. Legtöbb helyütt örömmel fogadták, elismerő szavakkal illették, egy szerkesztő azonban elutasította legjobbjaimat ezekkel a szavakkal:

"...egyre nagyobb belső ellenkezéssel nézem, ami az irodalomban történik, s mint öreg kutya a vackát, félteni kezdem mindazt, amit valaha elfogadtam, megszerettem, amitől az enyém is lett. A haiku nemcsak három 7, 5, 7 szótagból álló sor, amit bármire használhatok. Nem engedhetem el benne az indulataimat, szenvedélyeimet, nem engedhetek el benne semmit, aminek jól meghatározható jelentése volna. A haiku lát és nem gondolkodik, szemlél és nem rendszerez. Lehetővé teszi, hogy abban, amit elénk idéz, a nyelv, a gondolkodás kudarcát éljük meg, hogy e kudarc kapcsán elmélkedjünk, tanakodjunk, töprengjünk az időtlen és örökkévaló felé tartva. Mostanában a haikut magyar művelői hajlamosak triviálisabb feladatokra használni. Lehet, hogy jól van így. Én nem szeretem. A maga haikui közt is van, amelyik inkább epigrammára hajaz. ... Mert konkréttá válnak, személyessé, rezignálttá és ironikussá. Azt hiszem, a maga gondolkodásmódja a haikuhoz túlságosan is konkrét, gyakorlatias. Nem arról beszélek, hogy nem jók, hanem, hogy nem haikuk. Így tehát nem közölhetők."

Picit elkeseredtem, de egyfelől igazat kellett a szerkesztőnek adnom: pont azt hiányolta a verseimből, ami miatt nem igazán szeretem a haikut, és pont azt kifogásolta, amit megpróbáltam beléjük vinni, hogy elvárásaimnak megfeleljenek; másfelől egy nem kevésbé rangos lap elsőre elfogadta ugyanazt a kis válogatást, leközölték. Mint ahogy más helyeken a többi összeállítást is.

A haikuk azóta hűségesen kísérnek, kisebb-nagyobb gyakorisággal szaporítom számukat. És míg más verseimet csak a lapokban való közlés után publikálom blogomban, ezekkel egy ideje kivételt teszek: nem sokkal megszületésük után kisebb sorozatokban közzéteszem őket főblogomban.

Most épp ezeket:

Diófa sárgul.
Szép az elmúlás, mondod
bölcs hazugságul.

*

Napfényes őszön
igyekszik az árnyék, hogy
nálad időzzön.

*

Hajnal - kis dérrel.
Kerted hűs templomában
almafa térdel.

*

Az ősz vért árul
egy szétroncsolt madáron
szűk harmadáron.

PS. Voltaképp sejtem, miért éppen haikut tudok írni akkor is, amikor más nem megy. Mert ezt tudom fejben is, miközben valami mást csinálok. Ugyanis nagyjából ekkora az a szövegterjedelem, amit fejben tudok tartani. Mint talán sokan tudják rólam, egyetlen versemet sem vagyok képes elmondani emlékezetből (illetve egy 30 éve írtat talán mégis...). Az iskolában is az volt a legnagyobb kínom, amikor verset kellett tanulni. Nagy nehezen bebifláztam, feleltem belőle, aztán azonnal elfelejtettem. Egy irodalmi vizsgán "kedvenc versemet" kellett felmondni. Készültem ebből a tételből, nagy nehezen megtanultam az "Érik a szőlő" kezdetű nyolcsoros népdalt...

Szóval, amíg éppen írom, az aktuális haikut fejben tudom tartani. De ha újba kezdek, az előzőt elfelejtem, muszáj azonnal lejegyezni. Minden más versemet úgy írom, hogy közben látnom kell a már kész szövegrészeket.





Fabatkák (1978-1998)
Halott madárral, Válogatott és új versek
Pannonia Könyvek, Pécs, 1999
http://mek.oszk.hu/02200/02275/02275.htm

VISZONYÍTÁS

Még mindig jobb,
ha latrok beszélnek önmegtartóztatásról,
mint ha impotensek.



A NIHILISTA

Minden elvet
elvet.



MELIORÁCIÓ

A magány belvizei lecsapolhatatlanok.



KIZÁRT DOLOG

Ha még soha nem sértetted vérig
a legjobb barátodat,
akkor nem a legjobb barátod.



KOCKA

Vesztő kockajátékos mondta:
a vetés el van kockázva.



CHE

Világforradalom - lombikban.



KEZDET

És most elkezdek meghalni -
mondta a magzat

és megszületett.



ELÉGEDETTSÉG

Kedvemre van
a magam-torzította világ.



VIHAR

Isten, a vak,
fehérbot-villámaival
motozza a világot,
nehogy elbotoljon benne,
ha majd földreszállna.



DEPRESSZIÓ

Csigolyáim billentyűin játszik a kín,
valami ismerős dallam feldereng.
Kiszenvedett vágyaimat hogy elvigye,
megérkezik a jól időzített gyászkocsi.



BEKERÍTVE

Nyakamra tekeredik a horizont.



KÖVETELÉS

A szótlannak legyen hallgatásszabadsága.



FESZÜLET

Ősz van,
pereg a gerezd.
Magára szegez
a tagadott kereszt.



SZEMAFOR

oly sokáig ácsorogtunk
a tiltó vörös
hipnotikus szemébe nézve
hogy mire kigyúlt
a remény zöldje
már semmi kedvünk
átkelni



KÜLÖNBSÉG

A sirályok a halat szeretik,
nem pedig a tengert.



JOBB MA

Jobb ma versből egy háromsoros,
mint holnap hurrából
egy háromszoros.



FA

A fát megtartja az ágak logikája.



MINŐSÉG

Kazimir Malevics: Fekete négyzet.
Kurtág György: Némajáték.
Örkény István: Üres lap.
Minőségileg
a semmi
mindig több a valaminél.



A JÖVŐ ÁRNYÉKA

Ami a jövőben történni fog velünk,
azt a múlt a folytonosság tűnő hullámaira
hieroglif jeleivel régen ráírta,
s a jelen suttogva már kibetűzte.



ZENE

Bartók zenéjét csak addig nehéz befogadni,
ameddig szól.



TRÜKK

A falusi házaknak az a trükkje,
hogy belülről még kisebbek,
mint amennyire kívülről annak látszanak.



KI ÉRTI

Vajon ki írja azt a tömérdek rossz verset,
ha minden költő
itt tolong a fogadásokon?



TIME IS MONEY

Az idő nekünk dolgozik.
Csak kicsit magas az órabére.



VALAMI ÚJAT

Minél több könyvet olvasol el,
annál kevésbé bízhatsz abban,
hogy valami újat
még megtudhatsz a világról.



SORREND

Ritkán születik jó vers,
ha a költő legelőször
a nevét írja az üres papírra.



A KÖLTŐI SZABADSÁGRÓL

Egy költő sem tehet meg bármit.
Csak amit megenged magának.



KIS PRIVÁT PARADOXON

Uram, add, hogy ne szoruljak istenhitre.



HIÁNY

Hiánya mutatja fel
legtisztábban a Jelenvalót.



MORBID

Kétszer nem fulladhatsz bele
ugyanabba a folyóba.



ÉLETCÉL

Azért tanulunk egész életünkben,
hogy minél okosabban haljunk meg.



SZÍVES LÁTÁS

A vakok intézetében
mindig szívesen látnak.



POLIGLOTT

A tolmács hat világnyelven beszélt.
Csak az a baj, hogy ezt egyszerre tette.



INDIÁN MORÁL

A békepipával is jól fejbe lehet verni felebarátodat.



A MOHIKÁN

Amióta nem szól egy szót sem,
jobban tiszteli a népe.



ÉV VÉGE A VADNYUGATON

Szilwestern



LÁGY DIKTATÚRA

Az égtájak elnyomják
az iránytű egyéniségét.



IDŐBEN

Amikor már felmerül benned,
hogy szakíts-e egy nővel -
- akkor szakíts.



CSAK

Az ördög nem alszik,
csak relaxál.



KÖPÖNYEG

Ha már kifordítod,
legalább ne csapj közben
ekkora szelet vele!



TISZTÁZÁS

Mocskos poharakba
nem érdemes tiszta vizet önteni.



AXIÓMA

A dolgok vagy önmagukban igazak, vagy sehogy.
Dolgok viszont önmagukban nincsenek.
Tehát semmi sem igaz.



ÖKÖL ÉS TENYÉR

Annál, ha a hatalom ökle rád sújt,
csak egy rosszabb történhet veled: ha tenyerére ültet.



MORÁL

A szerelem dolgai csak a szerelem moráljával mérhetők



RÉGI IDŐK

Hová lett, hová lett, nem látni, nincs nyoma,
eltűnt, mint dédanyám színezüst lornyona.



SCHLUSS

Már a "semmi sem a régi" sem a régi.



ÁRVASÁG

Nietzsche apám,
se anyám.




 
 
0 komment , kategória:  Babics Imre (1961-) haikui  
szeretettel
  2012-04-26 16:53:25, csütörtök
 
  Bali János (1976-)
HAIKUK

1994. NYÁR (Tata)

1.
A lemenő nap
megcsillogtatja a fán
a kék tó vizét.

2.
Kis bogár mászott
végig a lábam szárán.
Csendben rámköszönt.

3.
Szél fúj fülembe,
és sistereg csendesen.
A vizet nézem.

4.
Felhők siklanak
a szűntelen kék égen.
Csendben várok rád.

5.
A kis cédrus sír.
Egyedül érzi magát,
csendben meghal ő.

6.
A hullám alszik,
a fecskék símogatják.
Nem bántják álmát.

7.
Rámzuhan az ég,
már félve nézek fel rá.
Talán túlélem.

8.
Halkan zúg a csend,
oly tiszta ez a zene.
Már nem fed lepel.

9.
Szél fújja arcom,
nem takarom el félve.
Bátran szemezek.

10.
A hal hangtalan.
Ő nem kiabál veled.
Te se kiabálj!

11.
Vadszőlő fut fel
az ódon vár falára,
csendben néz engem.

12.
Csukva van szemem,
csak illatokat érzek,
pedig már alszom.

13.
Olyan kék az ég,
és annyira vonz engem.
Meglátogatom.

14.
Lassan bukik le
a kicsike vadkacsa.
Hol van a társad?

15.
Csendben fúj a szél.
Én futok a felhőkkel.
Te jöjj utánam!

16.
Ne üldözz engem
te roppant merő kékség!
Szeretlek téged!

17.
Egy hangya ül itt,
bemutatkozott nekem.
Kezet fogtunk hát.

18.
Itt nincs már szent hegy.
Itt csakis sivárság van.
De mégis jobb itt.

19.
Nem csobog a víz,
hangtalanul úszik el.
Megsüketültem!

20.
Cikk-cakkban száll el
egy kis könnyű pillangó.
Utánaszállok!

21.
Kismadárként száll
egy kósza bárányfelhő,
s néha béget.

22.
Roppant hegylábnál
ölellek át édesem.
Szoríts erősen!



1997. TÉL (Szolnok)

1.
Nyisd hát föl szemed!
Nemcsak neved szép, tested
üdén csábít most.

2.
Szemedbe csillan
a tenger és az égbolt
lágy kékes fénye.

3.
Nézd, hogyan hullik
a lisztfehér boldogság.
Tél kacag most rád.



1999. NYÁR (Szolnok)

1.
Nap érlelt termést
sokszínű, vidám dombon.
Édes hús számban.

2.
Mézízű a nyár.
Te tarka pillangó vagy,
bámullak téged.

3.
Langymeleg szél fúj.
Hajadba túr szelíden,
csiklandoz téged.

4.
Karcsú törzsű fák.
Nem tör ketté titeket
sohasem vihar.

5.
Taxin érkezik
és megpihen kertemben
a forró nyár.

6.
Napsugár keze
vetkőztet meztelenre.
Gátlásunk eltűnt.

7.
Tóparton állva
sokezernyi tükörben
látom a napot.

8.
Autó táncol
az út felett, veled most
délibáb játszik.

9.
Tested érintem
fürdés után, nedvesen.
Szárítkozz kedves!

10.
Lenyugszik a nap.
Még rád nevet egyszer, majd
eltűnik csendben.

11.
Sminket ma este
langymeleg eső és könny
mos el arcodon.



2000. TAVASZ-NYÁR (Szolnok)

1.
Szél fújja hajam.
A nap nem égeti már
a régi házat.

2.
Susogó lombok
között sétál egy kislány.
Könnyeit törli.

3.
Lobogva ég el
az idei szép tavasz.
Nyár ontja tüzét.

4.
Eső után már
frissebb a nyári mező.
Szakíts virágot!

5.
Telefonnal a
kezemben várlak téged.
Hívj fel most édes!

6.
Mocskosul zuhog.
Nedves testemre tapad
a szürke múlt.

7.
00110
1101001
01000

8.
Munka és munka...
Munka, munka és munka...
Munka, munka és...

9.
Hol vagy most édes?
Én kereslek mindenütt...
Sehol sem lellek!

10.
Erőm most elhagy.
Ma ez az utolsó vers.
Újra meghalok.

11.
Felhők mögül a
Nap szórja száz sugarát.
Újra reggel van.

12.
Édes gyümölcsnek
leve csöppen ajkadról.
Harapj bele még!

13.
Levél hullott a
lábaim elé reggel.
Te is egyedül?...

14.
Írógép kopog
a hajnali teraszon.
Vers születik ma.

15.
Csendet akarok
csinálni a fejemben,
mert most nagyon zúg.



2001. TÉL (Szolnok)

1.
Friss kenyér. Olcsó.
Mindig itt veszem. Tél van.
Csak a sor hosszú.



2004. NYÁR (Kétpó)

1.
Madár csiripel.
Szél mozgatta ágon ül,
árnyékban pihen.

2.
Megcsobbanó víz
cseppje szivárvány íven
hosszasan repül.

3.
Bárányfelhő száll
kék ég peremén csendben.
Egyedül, árván.



2004. NYÁR (Larnaca)

1.

Színes kavicsok.
Tenger koptatta őket
kerekre, szépre.

2.
Sós levegőt fúj
a szél arcomba este.
Tenger morajlik.

3.
Mellém ült öreg
kabátjában az arany nap.
Madarat lesünk.

4.
Ókori romnál
a történelem szele
simítja arcom.

5.
Repülőn szállok,
alattam a tengerkék
mélység elmarad.

6.
Kis halak úsznak
a kristálytiszta vízben.
Nyugodt a tenger.

7.
Reggeli pára
takarja a felkelő
napot. Ébredek...

8.
Templomnál állok.
Miben hiszek? Nem tudom!
Választ akarok!



2004. NYÁR (Budapest)

1.
Elfutnak a fák.
A vonat már hazavisz.
Aludni vágyom.

1976-ban, Szolnokon születtem, jelenleg is itt élek, iskoláimat ugyancsak itt végeztem.

Többek között voltam a budapesti Merlin Színház közönségszervezője, a Szolnok TV Rt-nél, és a szolnoki Rádió 2000-nél szakmai gyakorlatokon vettem részt. Nemrégiben egy irodatechnikai cég bemutatóterem-vezetője voltam. Jelenleg egy mobilkommunikációs cég alkalmazottja vagyok.

1998-ban kerültem szorosabb kapcsolatba a többek között Márta István és Galkó Balázs nevével fémjelzett Művészetek Völgye rendezvénysorozattal.

Szabadidőmben legszívesebben számítástechnikával, fmdx-, satdx-erkedéssel és avantgárd képzőművészetekkel foglalkozom.

 
 
0 komment , kategória:  Babics Imre (1961-) haikui  
szeretettel
  2012-04-26 16:52:24, csütörtök
 
  Balázsovics Mihály (1943-1994)
haikui

Haiku
Kollázs Dedinszky Erika
Nyár a vörös szigeten c. verséből

zárt szemhéj vásznán
én-telenül vonulnak
a fáradt partok.


Hármas haiku

tükrökből rakjál
falat okos arcaid
köré mosolyogj

gondolkodj emlék
önmagadban gyönyörű
zuhanásaim

megkoronázzák
hitemet hóval faggyal
csontkemény csenddel


A mutatvány vége

fényből árnyékba
árnyékból fényre
árnyékba fényre



Bali Brigitta (1948-)
haikui

haiku

lenn a szél
vízbe lóbázza lábát
olyan arcot vág mint aki érti

 
 
0 komment , kategória:  Babics Imre (1961-) haikui  
szeretettel
  2012-04-26 16:48:58, csütörtök
 
  Balaskó Ákos (1984-)
haikui
Kéziratként a szerzőtől



Semmi

Ebben semmi sincs
aminek ott kell lenni
így jó: így ilyen

Hogy is lehetne
meghallani omlásom
magamon kívül?

Vízbe nyúló fűzlevél nem érti az iszap vonulását.

*



Hajnal - Köd dombok
Vállán. Ez is egyszer majd.
Majd valamikor...

*



Kavics

Addig figyelek
egy kavicsot, míg el nem
simul ujjamon

És addig tartom
meg, amíg át nem siklik
ujjaim között.

*



Aprószentek

Fürtjei fürjek, s
a folyosóra kószál
a kakukkmadár

* * *

nyárteli éhség.
irigy fű kortyod e lom
gőzölő beton

* * *

két szomorúfűz.
Ágaik vízbe hunyók
lomha lehelet

* * *

kortynyi teát ért
szomját oltó, s oldódó
szép: kockacukor

* * *

Nyelved ölén nyár
Ragyogó rianása:
tejkaramellánk

* * *

zizzent gyufaszál.
füstje foszforos este
be-, s kilehelem

* * *

est. vöröses hó
kikotrom a hamut a
régi kazánból



Balássy Péter (1944-)
haikui


HÁROM HAIKU
Soproni Füzetek/2000

Szirmok
pompáját

őrzi
az
őszi
levél.

Elejti
a
szél.

*

Szárnyaló
madár,

földre
szállj!
Lépjünk
együtt

egyszer
legalább.

*

Ó
ikebana!

A
vágottszárú
virág

élőknek
mesél.

*
 
 
0 komment , kategória:  Babics Imre (1961-) haikui  
szeretettel
  2012-04-26 16:47:16, csütörtök
 
  Darko Plaľanin (1957-2009)
Horvátország
haikui

HÉT HAIKU
Bakos Ferenc fordításai
Somogy, 1992/6, 58. oldal

vihar után
egy fiú letörli az eget
az asztalokról*

öregember
mindenkinek fejet hajt
akit csak lát

birkanyáj
a pásztorlány mosolyában
ott a napnyugta

halott madár
sírjánál
sehol egy madár

nem alhattam
egész éjszaka
tavaszéj

esőbe nézve
áll az ablaknál
egy vak ember

vállamon fegyver
feledtem
papírt ceruzát

Darko Plaľanin horvát költő 1957-ben született. Anyanyelvén és angolul ír haikut; az 1990-ben a japán Ehime prefektúra által a néhai Siki költő emlékére kiírt nemzetközi haiku-verseny fődíjasa.* Svakidaąnji put (Mindennapi út) című kötete 1970-ben jelent meg. Itt közölt költeményeinek első darabja a fődíjas mű, a következő öt a Ko (Szántás, Művelés) című haiku-magazin 1991. tavaszi-nyári számából való; a záróverset a költő kéziratban küldte a fordítónak.

* nakon oluje / dječak briąe nebo / sa stolova
After the storm / A boy wiping the sky / From the tables

- Darko Plaľanin
Sambo, Yugoslavia
Ehime Prefecture first prize
1990 National Cultural Festival



Terebess Gábor fordításai:

aknamezőn
csak a szél
taposhat át

elült a vihar
a pincér törli az eget
az asztalokról

kopár ágon
pőrén
verébszerelem

tört tekintetű
pinceablak
égre néz

csendes éj
álló utca hirtelen
felcsahol

erdőtűz
lángkönnyek
úsznak az égre

szilvásban
eső után
csigával sétálok

virágzó cseresznye
egy ága
takarja a várost

hullámok
partra vetik
a gyereknevetést

erdei ösvény
ott ragyog a telihold
minden fa csúcsán

öregember
bármit lát is
rábólint

madárfészek
négy kis szem
néma együttese



Balás Márk (1978-)
[Írói álnév: Trychydts]
haikui

tavaszi nap
a szél is lágyabban játszik
fürtjeiddel

tavaszi eső
felázott beton
fanyar illata

márciusi hó
vékony sor lábnyom
a galamb mögött

rózsaszín ég
kék szőlőlevelek
fénylenek

naplemente
sötétlő hegyek mögött
közeleg az ősz

kék ég
barnán csillogó
ázott fűcsomók





 
 
0 komment , kategória:  Babics Imre (1961-) haikui  
szeretettel
  2012-04-26 16:42:36, csütörtök
 
  Bakos Ferenc japán haiku fordításai
A haiku évszázadai, klasszikus és kortárs japán haiku
Bakos Ferenc műfordításában,



Bakuszui (1720-1783)

Visszatérve
egy nemjárt ösvényen -
violák.

Basó (1644-1694)

Harangszó múltán
még tovább illatozik
a cseresznyelomb.

A vén tavacska, a!
ugró békára cuppant -
a víz hangja.

Egy fedél alatt
szuszogó kéjnőkkel -
holdfénymázas lóhere.

Macska bakfislány
árpán, szerelmen -
oly girheske!

Ne kövess engem:
sose légy kantalupdinnye
kettébeszelve.



Boncsó (?-1714)

Tűzrevaló ágfa
halomba
rügyezni készül.



Buszon (1715-1827)

Rövid szundítás -
felébredve,
elmúlt a tavasz.

Harmatos reggel -
ezek a nyeles serpenyők
csodálatosak!

Boldog utazó:
szúnyogriasztó kanóc,
holdsütötte fű.

Szilva-nézőben:
az örömnegyedben
új selyemövek.

A szilva illata
körüludvarolja
a teliholdat.

Hirtelen hűvös -
szobánkban régholt nőm
fésűje, láb alatt.



Csigecu úrnő (XVII. század)

Tücsök ciripel
a madárijesztő
ingujjából.



Csijo dzso (1701-1775)

A kút vödrében
hajnalkavirág -
én vízért jöttem.



Dzsósó (1662-1718)

Kása púpozva
egy tökéletes tálban -
újévi napfény.



Ekuni Sigeru (1934-)

lábadozón -
kenyerem majszolom
e koratavaszon

Április Bolondja -
némely hazugság bejött,
némelyik nem

zuhanyozás -
fiatal lány első szerelme
a lefolyón át

a sötétség -
miután a macskák is
bevégezték

a szumóbajnok
valami dzsesszt keres -
hosszú őszi éj

míly megható...
mindegyik tejesüveg sapkáján
ott a hó!

oly rideg oly ráncos
egy magános
dollárbankó

a hőségben
egy koldusgyerek szemén
túlcsordul a lélek

mélyen az őszben -
egy apátság udvarán
mekkora kőtáblák!

részegen a városban
hol domb hátán domb
köd mögött köd

téli lepke -
igen, női csuklón rebben,
odatetoválva

a tél hidege
belemar a határőr
kölyökképébe



Hokusi (1665-1718)

Házam leégett -
lám, még a cseresznye is
eldobta szirmát.



Issza (1763-1827)

Mindkettő öt jen:
egy csésze tea,
egy fülemüle.

Cseresznyevirág?
Erre mifelénk
a fű is virágzik.

Első kabóca:
az élet
komisz, komisz, komisz.

Verebek, kérlek
respektáljátok
öreg ágyneműimet.

Őszi szél -
a koldus átnéz rám,
felbecsül.

Ez éjszakán
téged is sürgetnek,
őszi hold.

Egyik fürdő
a másik után -
mekkora badarság!

Mától, legyeim,
szerelmeskedhettek bátran -
én távozom.

Kakukk énekel
nekem, a hegynek,
felváltva.



Jaju (1701-1783)

A rizsültető
átvizel
a cimbora táblájába.



Josino Josiko (1915-)

Asszony egyedül -
egész testével fülel
az égzengésre.

bejön egy férfi
és felkavarja
a vadnárcisz illatát

itt a kancsóban
kancsó-alakú víz
tavaszi víz

holdfényben
dupla-szirmú cseresznye
mikor a szimpla is sok



Kana dzso (XVII. század)

Reszketve együtt -
árpakalász,
pillangó.



Kató Kóko (1931-)

Míly ritka tökély -
köröttem peóniák,
napos esőben.


HÁROM PEÓNIA

A peónia
szirmain sok-sok csepp
még múlt éjszakáról

Porcelánfehér
szirma ragyog áttetszőn -
peónia napban

Szirmát hullajtja
duzzadó rozs felé -
éji peónia



Kikaku (1661-1701)

Kabóca-zene -
legyezőárus,
a bokrok közt szökdécsel.



Kitó (1740-1789)

A csalogány,
a ritkán látott,
ma kétszer jött.



Kjorai (1654-1707)

A szülőfalumban is
úgy alszom most,
akár egy utazó.



Kjoroku (1655-1715)

Kisebbek
még a gombócok is -
őszi szél.



Maszahide (1657-1727)

A csűr leégett -
most
láthatom a holdat.



Mijamoto Sugoe
Dancing Warblers
(Polymer Industry, 1997, Nakano, Tokyo)
c. kötetből



Mokuszecu (XVII. század)

Hosszú nyári esők -
az árpa ízetlen,
mint a levegő.



Nacuisi Banja (1955-)
Türkiz tej
Nagyvilág, 2011. november, 837-843. oldal

Ha lenne célja a zen-nek - és a zen-eredetű költészetnek, a haikunak -, az bizonyára a szatori elérése volna: kis megvilágosodás a haiku írójában (a pillanatban, amikor témáját meglátja) és olvasójában (amikor beindul saját asszociációja). Nacuisi Banja haikui - ha egy szóval kéne jellemezni - meghökkentőek; szóhasználatban, gondolat-társításban egyaránt. (Ezen írói merényletet szinte polihisztori tudással műveli. Könyve fülszövege szerint: "Kevés költőre hatnak annyira a sajátjától eltérő kultúrák, mint Nacuisi Banja-ra.") És a meghökkenés, ha a vers villámfény-pillanatában annak valamiféle megértésével-átlátásával párosul, akkor - mentális működésben, s tán intenzitásban is - rokon-érzés lehet a megvilágosodással. Az itt sorakozó haikuk olvastán joggal kérdezhetné az olvasó a fordítótól: "Maga mindent ért ezekben a versekben?" A fordító csak egy paradoxonnal felelhet: "Nem egészen - de ha érteném, nem fordítanám..." Ennek feloldása pedig: a csaknem minden versben előforduló szokatlan, különös kulcsszó megtalálása, és e szó köré rendeződő szöveg megoldása, a fordító számára is felér egy kis szatorival. (Egyébként a költő hozzászólása a "Hogyan írjunk haikut?" vitához: "Az a szabály, hogy nincs szabály.")
B.F.

Égzengés -
a felhőkarcoló most
Bábel Tornya

Mélytengeri halként
felnézek
a téli égboltra

Zöld fák alatt
a férfi méltóságteljes
tengeralattjáró

A házban
pusztulását beteljesítve
nedves fecskeszárny

Folyótorkolat,
hol se kelő se nyugvó nap
anyámat hívom

Ez volna apánk?
Nem, csak egy óratorony
óra nélkül

Egy palackban
kettő is
Noé Bárkájából

Vörös szitakötő
a kimonó szegélyénél
sziklát szül a nő

A tetőtér felett
sírkőbolt és
rádióhullámok röpte

Rikító színű ég
ez Nacuisi Banja
kakasülője

Virágok vibrátója
a szigeten, hol elhal
egy főnix tüze

Kopár ágak,
ma éjjel a csillagok megint
sajtóhibák

Az ott az én agyam!
Vattafelhők közt
az a nyiladék

Napnyugta fénye,
átkelési kísérlet
prófétai esőben

Egyik belső szervem:
Kelet-Ázsia szatorijával
elszáradt rózsa

Az isten
egyetlen fuvallata:
infláció-forgószél

Az anya-barlang:
szivárványt lélegzik ki
majd elnyeli

A hold nap után lohol,
én teutánad,
Szelek Országa

A Japán Tengerbe
belemerül
a villám farka

Réges-rég ezelőtt
egy szökőkút
a tenger fenekén

A Nap Kertjében
bűzlik
egy cápa vérének csíkja

Istenek ásítása
lenne
a cseresznyefák halála?

Egy vad sas
szívélyesen meghíva
a tükrök szobájába

Felhők tengeréből
ide hallik a békák
rossz haikuja

Ez a tükör
megcsillan egy idegen
ágyéka fölött

Ott egy medve
vízesésbe öltözött
kikelet, ókori Japánban

Valahányszor megszületek
egy sárkány csontjából
mosolygok

A talpamon
bimbózó tyúkszem
és egy kétszínű felhő

Énekeljünk!
Éjszaka minden pórusa nyitva
a múmiának

Tavasz!
Egy buborék-sejt
egy buborék-szervben

Az asztalon
reggeli fénnyel világítva
én vagyok a hajkorpa

Ez a haiku
képtelen elérni a jégcsapot
a koponyában

Lila villám
Tokióban -
puskázás a vizsgán

Szöul tavasszal
egy televízió
a ruhásszekrényben

Egyszer volt hol nem volt
egy súlyos tükör
a sziget erdejében

Merénylet
egy fess öltözetű dáma ellen
a glicínia

Mi távozunk
és a kőpapagáj felizzik
az esti napban

Akácvirágok
szívják be a mi édes
semmiségünket

Nagyszerű vízesés:
te, aki haltál
elefánttal álmodva

Az ókori japán
első éve
obszidián sziklaszirt

Az én haikum:
kicsiny cédrus
kilenszázkilencvenkilenc éves

Hálás takaró
az okinawai Főnix Fa virága
lehullva

Erő Szikla
a nap és a hold
közösülése után

Morcos professzor
bizonyítványa:
átment az Egyenlítőn

Egy dal tört fel
a lótusz tóból
és követett engem

A tenger fölött
villám hágja
a Galaxist

A türkizből
tej zubog fel
decemberben

Egy sikamlós nemi szerv
meg egy másik
aranyat fialnak

Háromszáz éven át
kék fekete kék fekete
New York

Indián nyárban
hatalmas sziklán -
egy bozót meg egy templom

A vasárnapi
Mirabeau híd felett
átrepül egy toll

Komisz haikut írok
a festőnek, kinek kutyája
fáraó-kori

Ez a csendélet
mindennapi eledelünk -
Párizsban esik

Négyezer évvel
felvértezve a menhir
madárszót hallgat

A Csalagútban
szívem önmagában is
egy őszi vihar

Gyalogút visz
birkákhoz vagy az Atlantihoz
egy kőházikó

Mennyre mosolygó
óriás kőnél kezdődik
a kontinens

Ah, párás Japán
párássága
rabszolgád vagyok

Illúzió volna?
Szüleim háza,
a penész virágjában

Hevesre sikeredett
mennykőcsapás
elhagyom Japánt

Egyetlen lépőkő
a szellemnek -
hullámok hangja

Gleccserek mennek
háborúk múlnak
a barack teljes virágjában

"Aludj, aludj!"
esőcseppek mormolják
Dante Barlangjában

Köd, eső, villám
és álló éjszaka
lakodalmas nóták

Perzselő napon
tűt szúrok
egy tű lyukába

Frankfurtban
úgy sétafikálok,
mint egy vízibolha

Követve a holdat
a határtól
a hegyi templomig

Ünnepélyes
téli utazó
a szülővárosomba

Hófödte Fudzsi
professzor operál majd
professzort

Légbuborékok
operáció utáni íriszem
medúzák között

Égi vízesésből
alábukva
a Pápa repülni kezd

Repülő Pápa!
Kérünk, hullajtsd könnyed
Japán fölött

A pápai repülés
indítéka:
egy harmatcsepp

A Repülő Pápa
legjobb barátja: egy polip
a tenger fenekén

Alibimnek
egyetlen szemtanúja:
Repülő Pápa

Repülő Pápa
épp megfagyva a
Tienanman tér fölött

Van Gogh
elfelejtette volna lerajzolni
a Repülő Pápát?

Hébe-hóba
ő úszik a Galaxisban
Repülő Pápa

Háború
egy bambusz bokorban
Repülő Pápa

Vilniusi Labirintus:
a koldus délben közönyösebb
mint éjszaka

Vilniusi Labirintus:
egy érett alma
titkosírás

Vilnius éjjel...
méhecske vagyok
borostyánba zárva

Vörös könnyek
fekete vér
nyelvünk egy kaloda

A Csendes Óceán fölött
egyik szótól a másikig
szivárvány

Van-e haiku
csak mint egy aranytallér
sárból kiásva?

Apám és köztem
hegyek, folyók
és a tűz városai

Letűnt birodalom -
senki se birtokolhatja
az aranylótuszt

Kristálytiszta patak -
egy fehér gombát
rugdos a sámán

NACUISI BANJA (eredeti neve: Inui Maszajuki) kortárs haiku költő, 1955-ben látta meg a napvilágot Japánban, Aioi városában. 1981-ben a Tokiói Egyetemen művészeti mester-diplomát szerzett az összehasonlító irodalom és kultúra terén. 1992-től a tokiói Meidzsi Egyetem professzora. Haikui, bár azokat eredetileg anyanyelvén írja, számos publikációban hozzáférhetőek angolul. 1998-ban megalapítja a Ginjú ("dallal, verssel szórakozó") című, negyedévenként megjelenő nemzetközi haiku folyóiratot, melynek azóta is főszerkesztője és kiadója. 2000-ben társalapítója majd igazgatója is a World Haiku Association-nak; költői fesztiválok, haiku-konferenciák szervezője és résztvevője - ő a haiku műfajának egyik "utazó nagykövete". Folyóiratunk a költő eddigi munkásságát felölelő, 500 - japán és angol nyelvű - válogatott haikuját tartalmazó Turquoise Milk című könyvből merített. (Red Moon Press, 2011, Winchester VA, USA; a költő társfordítója és az előszó írója: Jim Kacian.) A magyar fordítás a versek angol változatából készült.
B.F.



Ranszecu (1654-1707)

Dinnye -
milyen jól
tartja magát.



Rjókan (1758-1831)

Hulló levelet
hozott eleget a szél
tűzrakáshoz.

A rabló
ittfeledte ablakomban
a teliholdat.



Siki (1867-1902)

Datolyaszilva!
Beléharapok, hogy rázendül
Hóryúji harangja.

Rizsaratás -
füst se lebben ma
a halottégetőnél.

Tavaszi eső -
ernyőm, legelőm:
e képeskönyvesbolt.

Vihar -
bambusztornácon végig
diók versenyfutása.

Kakastaréjok,
szálra úgy tizennégyen,
vagy tizenöten.

Ősz közelg -
zörgő, repedező
kabóca-váz.

Hangafűben,
szandáljaim még -
illatozón.

A fa kivágva,
korán hasad a hajnal
kisablakomnál.



Sikó (1665-1731)

Éjszakai hó -
a szomszéd kakasa
mérföldekről szól.



Sirao (1735-1792)

Holdsütötte éj -
róka tüsszent
dinnyevirágtól.



Siszeki (1676-1759)

Öreg combjaim -
milyen vékonyak vagytok
a tűz fényénél.



Sóha (?-1771)

Szégyenletes -
halott fű
tücsökketrecben.



Sozan (1717-1800)

A vendég elment,
mondom fennhangon,
a kályhát cirógatom.



Susiki (1669-1725)

Az elválás hidege -
apa és fia
egy paplan alatt.



Szató Kazuo (1927-)

Szálanként
tavaszi szelet nyújt át -
a virágárus.


TIZENKÉT MACSKA
Tizenkét macskát tartok. Ők az én macska-haikuim.

Újév hajnalán
megengedem : hívd házam
macskalaknak.

Tuskó, idei első -
még elébb macskák
kiebrudalása.

Tavaszi éj,
mikor macskáéknál
vékony szemöldök a divat.

Öreg kandúrunk
hunyorog bölcsen
titkos viszonyom felett.

A nyár közelg, s ők...
új ásítást tanulnak
feleségemtől.

Kölyöksír helyének
sarlózom.
a nyári füvet.

Két monszun-eső közt;
a holdfény-derítette padon -
macska.

Állatorvos jő
túlzón dicsérve
hortenziámat.

Őszi szél -
a szoba minden sarkába
jut egy-egy macska.

Oldalánál
tépett molylepke-szárny -
immáron alszik.

Ajtóüvegen át
macskánk keresztülnéz
a téli verében.

Szilveszter este...
mind a tíz cica-zsöllye
elkelt előre.



Szódó (1614-1716)

Késői tavasz:
sápadó rózsa,
keserű rebarbara.



Szokan (XVII. század)

Hideg, igaz,
de ne próbáld a tüzet,
hó-Buddha!



Szora (1649-1710)

Szárnyaló pacsirta -
fiókája
koplalni fog.



Szute dzso (1633-1698)

Vannak az égben
rövidre szabott szoknyák,
nyári hold?



Taigi (1709-1772)

Meditáció:
kövér szúnyogok
lakomája.



Takaha Sugjó (1930-)

A HAIKU EGY ÉVE

TAVASZ

A fülemüle
vétett egy hangjegyet
és el is hallgatott

Tavaszi reggel -
öt bicikli, aztán hat,
kisvártatva száz

Szilvavirágzás...
ág küzd ág ellen
egy darab szabad égért

Felhőkarcolóból
mind-mind petrezselyem
a tavasz zöldje


NYÁR

Májusi verejték
túlontúl szép
hogysem letörüljem

Profán hangot adva
ébredek
mennyei szendergésből

Láttam Ádámot,
hiszem, egy krátertóban
úszni Évával

Vendégként
egy tengerparti strandkosár
magánéletében...


ŐSZ

Reggelre napot,
estére holdat von fel -
virágosmező

Szidva büntetve
egy csillag világgá megy
le a tengerbe

Sörényeiken
gyerek-kezek maszatja -
körhinta-lovak

Mogyorótörés -
Eroszra nyíló szemek
versre nyíló szemek


TÉL

Csak egy jégcsapot
benne csillaggal küldj
északi hazámból

Szeretni, gyűlölni -
egyre megy - a szavak
télen fehérek

Nedves-fény-élű
korcsolyát lóbálva, igen,
valaki más felesége

,,ÓH!"-t üvöltve
üdvözli az új napot
a jó öreg gleccser



Takahasi Sinkicsi (1901-1987)

LENNÉK

Minden élők közt
lennék édesburgonya
frissen kiásva.


FELHŐ

Én derűs vagyok
bármi történik - pamat
a tündöklésben.


DÉLUTÁN

Hajam hull, gyorsan -
délután indulok is
Kis-Ázsiába.


TÁVOLLÉT

Csak mondd azt:
,,Úton van" - otthon már
ötmilliárd éve!



Tantan (1674-1761)

Reggeli dér -
a Fudzsi hegye,
mintha könnyed ecsettel.





ÉVSZAKOK
KLASSZIKUS JAPÁN HAIKU MŰFORDÍTÁSOK
BARCZIKAY ZOLTÁN és BAKOS FERENC fordításai
Nagyvilág, 2005/10. szám, 772-774. oldal


Hét vonással
az örrökkévalóság -
hamuba írva
...... ........... ........... .............. Barczikay Zoltán

Téli haiku
fordításába fogva -
betakarózom
...... ........... ........... ........ Bakos Ferenc

A haiku honfoglalása, úgy tűnik, hazánkban is megtörtént. A legmarkánsabb bizonyíték erre Terebess Gábor - kinek elévülhetetlen érdemei vannak a műfaj elektronikus gondozásában - honlapja (www.terebess.hu), ahol a haiku címszó alatt már ezer költő és műfordító több mint húszezer haikuverse olvasható magyarul. És már tucatnyi magyar haiku-fórum is található a hálón; ezek közül a leginkább figyelemre méltó a http://forum.index.hu, melynek lapjain évek óta három levelező rovat is működik a műfaj bűvöletében. A "műferdítések" rovatban egy japánul tudó fiatalember, Barczikay Zoltán, egész kis műhelyt szervezett maga köré a klasszikus japán haiku honosítására: jegyzetekkel ellátott nyersfordításainak biztatására nemegyszer öt-hat rendszeres levelező is megírja a saját verzióját. Az alábbiakban én is ezt teszem: a néha szinte kész nyersfordításokból szemezve sorakoztatom az általam csiszolt darabokat.
B. F.


újévi boldogság?
mikor rizslepényből elég
csak a két porció?
(Issza)

Jáde folyócska
újévi vizét kínálja
hajnalpírral
(Szogjoku)

téli napon
kusza kalligráfiám -
hamuba írva
(Issza)

olvadó hó,
fényesre beretvált fej,
utazóruha
(Issza)

lepusztult ház,
jómagam is romokban, sebaj!
tavasz hajnala
(Issza)

nékem a tavasz:
tükör hátára festett
szilvafavirág
(Basó)

a macska árnyéka
épp csak súrolja
a bambuszrügyet
(Issza)

deríti szobám
holdfényt sokszorozva:
gyöngyvirágcserje
(Issza)

szemező-lecke:
tanítvány köszönt mestert
szilvafaággal
(Issza)

tavaszi este
kispárna idekészítve -
de kinek? kinek?
(Buszon)

virágzó fák közt
valahol árnyékban
duhaj játékosok
(Issza)

könnyű reggel
hová esti zápor űzött:
"Teázó a Fűzhöz"
(Issza)

szilvaágat törve
ráncos kezeimen
a virágillat
(Buszon)

még ha tavasz is!
küszöbömig, s ne tovább,
ibolyavirág
(Issza)

tavaszi eső -
kacsasült-szezon után
vidám hápogás
(Issza)

bazsarózsától
elváló méhecske:
boldog is, szomorú is
(Basó)

zuhatag vizén
Buddha unt virágai
tovasodródnak
(Buszon)

vénülök -
már az algahomok is csikorog
fogam alatt
(Basó)

békák:
énekükkel egybefűznek
nyáréjszakákat
(Issza)

rejtekhelyen,
hol fény se rebben -
egy tökéletes lótusz!
(Issza)

egy fűszál hívott,
s mit ad isten -
szentjánosbogár!
(Issza)

fű gyökere
majd ha borít, kakukk,
énekelj nekem!
(Ocuin)

hanyatló világ
telisteli zsúfolva
virágokkal
(Issza)

égő ház körül
nagy sürgés-forgás -
csúfolódó kakukk-hang
(Issza)

nyár, kabóca...
és a harmat-világ
harmatcsepp-könnyei
(Issza)

fenyő árnyéka
plusz egy tatami:
dolgozószobám
(Issza)

minden elmúlik,
ámde addig is:
kabócák zenéje...
(Basó)

magányomat
mélyítse csak kiáltásod -
kakukk, kakukk!
(Basó)

hé, lurkók,
fessetek harmadik szemet
a madárijesztőnek!
(Issza)

kiégett mezőn
hevesen gesztikulál
egy prédikátor
(Issza)

nem is gondolnád,
itt az ősz, itt van újra,
gyermek-Buddha!
(Issza)

kis selyemlepke,
téged már elragad:
első őszi szél
(Issza)

pöttöm fiunknak
kézre áll a kis-söprű -
sírlátogatás
(Issza)

ég mélyébe
tó mélyébe vesző
hullt levelek
(Taneda Szantóka)

őszi szél elől
oltalmat épp nálam remélsz
kicsi pillangó?
(Issza)

vén ágat török
öreg térdeimen -
micsoda küzdelem!
(Issza)

alhatnék
akár madárijesztő gúnyában -
éjféli fagy
(Basó)

söpörtem eleget...
feladom hát, újra hulló
őszi levelek
(Tan Taigi)

szobám sarkában
ne reszkess kis pók -
seprűm ma tétlen
(Issza)

fura levélzsák -
lepkebábnak palota,
így télvíz idején
(Buszon)

világi szelek
tépázzák kunyhócskám -
bévül öregszem
(Iio Sógi)

mily szégyenletes:
gyerekek hó-Buddhája
kacag enyémen
(Issza)

hó-roppantotta
bambusz-törzs hangja
mélyen az éjszakában
(Buszon)

kertem söprése -
feledtük tán a havat,
vén harcostárs?
(Basó)

öblön átkelve
sehol egy szárcsa -
csak a dermesztő hideg
(Buszon)

öt lábnyi hó -
alatta tán meglelem
végső nyughelyem
(Issza sírverse)

egymagam járok
négyszemélyes táncot -
búévfelejtő!
(Issza)

* * * * *





 
 
0 komment , kategória:  Babics Imre (1961-) haikui  
szeretettel
  2012-04-26 16:39:59, csütörtök
 
  Bakos Ferenc (1946-)
HAIKU HONFOGLALÁS
Magánkiadás, Siófok-Kiliti, 2000
A haikuk egy része megjelent a Somogy folyóiratban is:
1982. 6. szám (Tíz haiku), 1985. 5. szám (Tíz haiku), 1988. 2. szám (Tizenhárom haiku), 1991. 1. szám (Kilenc haiku), 1993. 2. szám (Sivatagi haiku, Öt máltai haiku, Kiliti páros), 1997. 3. szám (Tíz haiku), 1999. 4. szám (Haiku egy esztendőre, Úti haiku), 2000. 6. szám (Három égitest)



Kalendárium a 2001. esztendőre

Újév

Újév hajnala -
egyszem diófa, ágán
egy szem dió.

Sirályetetés!
Újév reggel mióta
itt talál, öreg?

Újévi korcsolya:
a jég tükrén
pompás kalligráfia

Új millennium?
Ide nekem egy zacskó
új pipadohányt!



Óév

Óévi séta -
a tó még utánuk szól
jégrianással

Gyere asztalhoz:
két könyék! Két szelíd kéz:
nyerni, veszteni.

Óévben végig,
újév első napján is:
hólapátolás!



Tavasz

Jéghártya alatt,
kelbimbó: tavaszra, mondd,
mit meg nem ígérsz?

Jégcsap-olvadás -
fűzfám alá, ha jönnél,
csak esernyővel!

Tavasz is, tél is:
aranyeső szirommal
hópihe játszik

Kettős vadgalamb
sziluett - cipőnkön még
temetői sár

Tavaszi patak.
Cérna anyóka füstöl
őszi avarral.

Miről álmodtál,
míg a vadlúd jött és ment,
mandulavirág?

Jégmadár helyett
ráleltem erre a kövér
tavaszi héricsre.

Bele-beleveszve
a cseresznyelombba:
fehér pillangó

Halott barackfánkon
dupla hévvel ügyködik
a fakopács.

Vad szél járt este:
egy nyírfánk kidőlt, másik
tartja rettegve

Szőlőnyitáskor
kapáló fizetsége:
zsenge ibolya

Országúton, hirtelen,
fekvőrendőr -
akácfavirágból



Nyár

Gólya Úr, frakkban!
Ma lesz az a vacsora,
vagy sohanapján?

Török kávézó:
darázs dézsmál zaccot -
hosszú még az út

Várfalak közé
zöld lombsziget csal:
kivégzőudvar

Vándor, vakarózz
bátran hűs templom mélyén -
szent bolhacsípés!

Dombról gurulva
elütötted a szöcskét -
most hogyan tovább?

Fűzfánk csúcsán
jöttömre se némult el
a csalogány.

Gesztenyeszirom
a szélvédőn - potyautas
katicabogár

Régvolt kabóca:
anyám kötényéből szól -
könnyes nevetés!

Lámpás sem kell:
Ma apó az, falunk véne,
beléndeket szed.

Ne a legyeket:
emlékeim űzzétek,
áldott, vad fecskék!

Estéli úszás -
felkelő, lebukó
napkorong

Nyári félhold -
teáscsészéinket
beszövi egy pók

Végig zivatar...
Fészkükön a gólyák, lám!,
két lábon állnak.

Teknős és háza:
ki óv s ki fogad be kit? -
Szél csupál nádat.

Hirtelen este -
a denevércsaládnak:
röptető óra

Messziről csábít,
közelről berzenkedik:
vízililiom!



Ősz

Göcsörtös japán fa
helyén új iskola -
oda jár fiam.

Vitorláshajó
kikötve egy fénylő szál
ökörnyállal

Reggeli kávé -
köntösömön nőm
tegnapi ősz hajszála

Őszi tó tükrén
két úszó -
egymástól fényévnyire

Fiammal szőlőt
kötözök - hoppon maradt
seregélycsapat!

A lámpafénybe
még vissza-visszavárjuk
Kóbor kutyánkat

Harmat igazgyöngy
ablakon, függönyön át -
ne menj közelebb!

Négy kacsa fázik
őszi esőben - szélen
a rút, a kicsi

Kelő hold árnya -
madárijesztő heves
szívdobbanása!

Démonok ellen
sövényt ültettem - őre
ez a kis csiga.

Mély meghajlással
özvegyember rendezget
krizantémszirmot.

Hímporos lepke,
szél hátán, hej, röpülne -
árva rőt levél

Ködös hajnalban
lábfájós néne itat
párálló lovat.

Fagyos reggel -
özvegy apám lépcsőjén
egy dermedt darázs.

Kihalt stadion:
deres füvét nézve, lám,
végigszaladok

Halottak napja?
A két kicsi pintyet
csak tegnap temettem!



Tél

Magányos halász
tekintete jégmadár
röptét vallatja.

Napóra,
kihalt állomás fényében,
percre pontosan

Vékony horpaszú
rókaanya,
ma sem volt zsákmány?

Holdnak udvara.
Önmagaddal jártál-e már
kézenfogva?

Szomorúfűz, te!
Várom, hogy visszategezz,
zuzmós reggelen

Kíméletlen tél:
még a szélcsengőt is
beköltöztetem.

A hóhullásban
káposzta is, virág is:
káposztavirág

Zsilipelés -
cölöp-falloszok kapnak
rojtos jégszoknyát

Levélke, jégzárta,
emlékezel az éji
rianásra?

Sáros karácsony.
Margotnál, haj, friss kávét
főznek, darálnak!

Fenyőfa-erdő
karácsony másnapján, jaj,
kilenc évgyűrű!

Pénelopé
nem söpör havat: a lábnyom
Odüsszeuszé



Gyászév

Engesztelő mise -
két kispap,
két ásítás

Anyánk ravatala -
májusi verőfény,
madártrilla

Kis kiwi magok,
miért, hogy felidézitek
halott anyámat?

Mindenszentek:
haikufordítás
nőíróktól



Három égitest

Fogyó hold mellett
mindegyre fényesebb, nézd!,
az Esthajnalcsillag

Üstökös-néző...
legközelebb majd
háromezer év múltán.

Napfogyatkozáskor,
hitted volna?,
Fiastyúk kakasszóra!



Úti haiku
Szanszkritia

Rügy nyílik bomlik
jádekő vonz vaduló
jázmin folyondárt

Rejtélyes dzsungel:
vándor hű társát üti,
az is átérjen!

Békaparányként
szirmodon, ó, lótusz,
megvilágosodnék!



Adria

Osztrigatelep -
Michelangelo Dávidja
csizmásan

Vaporettón...
Könnyes Nó-maszk mögül
nevető szempár

Varázsos sátor:
bent tudó gésa ölel -
kívül csillagok



Erdély, Prága

A Gyilkos tónál
most is életéért küzd
egy sudár fenyő

Őszi kikerics
mező mező után -
vakmerő lepkepár!

Moldva csatorna:
gácsér evez a tojó
nyomdokvizén.

Zsidótemető -
hallgató kövek,
néma madarak



Málta

Hajóút Máltára -
sapkámat viszi a szél:
tengeráldozat!

Romos szálloda -
egy máltai lovag
őrzi kocsinkat.

Mély tengeröböl -
két helybéli lány hangja:
sziréncsevegés

Prehisztorikus rom -
kis gyík delel
áldozati oltáron

Hőség Valettán -
a gyalogosátkelőnél
egy apáca a legfürgébb.



Nippon

Japán lány táncol
spanyol FLAMENCO-t:
magyar haiku

Kamakura, temető -
varjak méltatlankodnak
japán akcentussal

Bambuszliget Templomban
törzsi üzenet:
HIRO LOVES KOKO

Szálkás eső keretben -
ernyőtörzsvendégek közt
boldog enyém

Ginza állomás -
félnótás fiú vastag
menetrendkönyvvel

Csatakos Roppongi!
Szállodaágy inkább,
csésze szakéval!

Whiskymhez
bátorkodom letörni jégcsapod,
Fudzsi Asszonyság!

Kjótóba végig
a Sinkanzen-rugók
rókahölgy-sírása

A plüssön hagyva
két képregény is -
Ószaka, Ószaka!

Látva a Nagyot,
látva a Legnagyobbat,
maradok 1 méter 80



Sivatag

Sivatagi szél -
ha embert vágyom látni,
csizmámra nézek.

Olajos tó felett
vándormadarak húznak,
nem köröznek

Ókori sírok -
szerteszét, mindenhol
szkarabeuszok

Levelek jöttek -
ma redőnyön át nézem
a naplementét

Ne heverj a hátadon,
szkarabeuszbogár, hisz'
tavasz van!

Imádkozósáska, ni,
pepitában!
Értem ne mondj fohászt.

Gyors naplemente -
a gázfáklyák
éjszakai műszakba kezdenek

Szomszéd imája közben
habozok
haikut gépelni.


Kilenc haibun
Élet és Irodalom, 1991. október 4., 15. oldal

I.
Tripolisz, tavasz, februárban. A levegő párájában a tenger ígérete; mediterránságuk tudatában fürdő pálmafák. Hát akkor újra itt! - mondja benned egy hang, de lehet, hogy csak lélegzel egyet, be és ki: SÓ-HUM. Szezonja lehet a narancsnak: a repülőtéri sztráda mentén rekeszestől árulják a mezítlábos gyerekek. Majdnem mandarin - látod a vacsoraasztalnál. Telihold, pipa: felfedező lépteid a barakk-tábort kerülik. Emlékszel, a délutánban itt, a városvégi bekötőúton a kocsikra, az alkalmi-arcú emberekre... Magas kőfal, vasalt-rácsos kapu félig nyitva. Bent még lépdelsz egy darabon, aztán megtorpansz - csaknem rátaposol arra a földből alig kiemelkedő, még nedves betonhasábra.

Holdfény, temető:
a friss sír mellett macska -
el nem mozdulna.



II.
Barakk-reggel, barakk-reggeli; barakk-iroda úti okmányokkal és barakk-kávéval. Holnapra meglesz a sivatagi vízum, insa` Allah. Vendégbarakk - lustálkodni támad kedved; tán adsz még egy esélyt a könyvespolc egyetlen darabjának, a zöld-arany cirádás Koránnak. A kavicsút mentén énekszó, méghozzá: női! - nem is te lennél, ha az ablakon át nem lesnél be egy pillanatra:

Barakklakásban
kicsi némber ágyaz -
palotát énekel.



III.
Hát igen, ez nem a Swissair járata! Nincs Alpok, nincs whisky. Kétpropelleres Fokker - a mai nap a második, az első nem indult -, de ez legalább átmegy siklórepülésbe, ha valami baj támadna. A steward bizalmasan átadja a röntgen által felfedezett, és a bőrönd mélyéről előállított bicskádat. Eljátszol a gondolattal: gépeltérítés Whiskyországba. A stewardess fess, itt-aztán-nem-lesz-popsira-simítás sötétkékben; langyos, vizes kávét hoz, rá még: műanyag pohárban. (Hat hét múlva csaknem forrót hoz, és, harisnyás lába ívét követve felfedezed majd a bokánál azt a kis monogramot - ezek szerint lesz visszaút?) Gitan-füst, most. A fedélzeti ablakot szinte bezúzza a nap. Valaki ott felhőnyájat terel! - a nyáj árnyéka, ott lenn, a sivatag únt homokját legeli. Az egész megér egy haikut, és akkor már mindjárt angolul!

Brilliant clouds,
sandy shadows - I ask:
hand in hand of old?

Tündöklő felhők,
homok-árnyak, hogy kérdd:
kéz a kézben, mint rég?



IV.
Az írástudó ókori kínai a "beszélni" írásjegy mellé odatette a "templom"-ét, és e kettőst egymáshoz soványítva kapott egy újat, azaz a "templomi beszéd"-et. A mai Japán természetesen - mint minden használhatót - ezt is változatlanul átvette, és, SHI-nek ejtve, a vers vagy a költészet jelölésére használja. Kellene már írni egy templomi beszédet, mondod. Ámde, hiába vagy itt már csaknem tíz napja - megértél már tűző napot, csontig hatoló hideg szelet, majd ennek ellenkezőjét is, a Szahara belsejéből jövő, hajszárítós gibli-t; hiába szelted át csotrogány terepjáróddal keresztül-kasul az egész olajmezőt - megmértél százötven katódállomást és jó pár napelemes energiaforrást -, úgy tűnik, a SHI nem lakik a sivatagban. A vacsora utáni arab kávé ízével és félig szítt pipáddal az ágyszor-asztal méretű lakószobádba megtérve, mégis mit hallasz? Bizony, azt a hangot - gyerekkorod, kamaszkorod, férfikorod magános estéinek cirpelését:

Tücsök morzézik
konténerszobám alól
a sivatagból.



V.
Akárhogy is, a legrátermettebb fickók a fúrósok! Nemcsak hogy asszonytól, családtól, hazától, de még valamirevaló telephelytől is távol, hosszú hónapokra, évekre. Egyszer csak megjelennek a sivatag közepén; felverik a sátrat, felállítják a HOMOKMESTER nevű óriásjárműre szerelt fúrótornyot. Váltasz pár szakmai szót a kanadai művezetővel, és búcsúzóul felintegetsz a két olajos overállos, sötét-képű - ám tudod: vidám és csupaszív - filippinó segédmunkás felé. Azok, mintegy válaszul, leállítják a gépet, és egyszer csak meghallod az isteni léptékű zenét: böngg-bongg, büngg-bonng - húszméteres csövek harangjátéka a szél ritmusára. Méltóságteljes, elhatározott, megmásíthatatlan. Neki, ott fenn, vajon van-e füle hozzá? - kérded, nem kevés szkepszissel. (Hajnalban az imahely felől a szél hátán oda-odalódított hangszóróhangra ébredtél: az előkántáló Allah u Akbár! szólójára és a kórus Akbár-Akbár-Akbár! -jára. Itt a Ramadán!)

Fúrótorony bong.
Százlábnyi harangjáték -
Allah fülének?



VI.
A feltámadó, és egyre szélesebb teret hódító porvihar csak a kisebbik baj - a bal első kerék gyanús kopogása a nagyobbik. Kiszálltok megnézni - ez bizony "csapágyos": dől belőle a zsír. Váratlanul Vathy Zsuzsa szavai jutnak eszedbe: "Te mérnök vagy, mért nem írsz már egyszer arról, hogy... mondjuk, nyakig olajosan szétszedtek egy csapágyat?" Egy pillanatra elképzelsz egy sereg csapágygolyót, amint szerteugrálva eltűnnek a lábadnál kavargó homokban. Kollégád, aki már ismerősebben mozog, indul, hogy a közeli kezelőállomásról segítséget kérjen rádión. Te majd a kocsiban vársz fél órát, s ha addig nem jön felmentés, az értékesebb műszerekkel utána indulsz, a nap egyre sápadó korongját követve. Zárt ablakok mögül figyeled kollégád szélcibálta, semmibe vesző alakját. Valami oknál fogva, ma az otthonosabb, görbeszárú pipát hoztad magaddal, s a jobbik, fémdobozos dohányt. Az a Filozófiai Társaság jár a fejedben: a Kierkegaard emlékülés, ahol épp most kellene kifejtened díjnyertes pályaműved gondolati rendszerét. A pipafüstben hosszasan - és érezhetően: szélesen is - elmosolyodsz; az idődből mindenesetre "fussa"...

Porvihar kavar
semmit a semmi köré -
pipabarátom!



VII.
Április, madárhónap. A Camp egykedvű, poros fái mintha zöldben játszanának az újabb és újabb madársereg láttán. Hazaköltöző fecskék, átmeneti pihenőn - szólsz az egyik fecskepárnak, hogy otthon Kilitiig meg se álljanak, ahol is a lodzsa felett szinte kulcsrakész fészekre lelnek. Úgy tűnik, megfogadják tanácsod, mert az egész csapat továbbáll, egyik napról a másikra. Az üres úszómedence melletti padon ülsz az alkonyatban; valami gyurgyóka-féle kis vitorlázó siklik feléd, szárnyait sem rebbentve, mintha csak azért, hogy leolvashasd színeit: citromsárga begy, metálkék szárnyak, azúrzöld szegéllyel és farokrésszel - épp csak a felségjelzés hiányzik. A szudáni kukták egyszeriben felélénkülnek, és törzsi kiáltozással mutogatnak a Camp felett köröző, hosszú csőrű csapatra. Hirtelen északira fordul a szél, és dermesztő hideget hoz éjszakára. Rossz hír ez a madaraknak: reggelente madártetemek hevernek a fák alatt a homokban. A jelenet, melyet ebédre menet elkapsz a tekinteteddel, elsőre egy szenvedélyes madárudvarlás képzetét kelti: csőr a csőrben, s az egyik szereplő, ellenállást nem tűrő hévvel, ragadja magával a szinte elalélt társát, egyre feljebb a sűrű ágak közt. Jöttödre az alélt társ elejtődik, s rongyszerű tetemként, súlytalanul huppan a földre. E pillanatban látod át az egészet: a feltehetően éjszaka kimúlt madárra rátalált a társ. Most dél van: ki tudja, mióta küzd, hogy az ágak közé felvigye? És mi végre? Bízik tán felélesztésében? Vagy valamiféle végső madártisztesség az, ami csak a magasban, az ágak közt adható? Barát ravataloz barátot? Tojó a hímjét, vagy fordítva? Ha monogám, mindenképp: élete odaveszett párját. A megértés és részvét pillanata tele tragikus kérdőjellel. Ebéd után látod: a közelben, már egy másik fa alatt hever a tetem. Nincs bátorságod, vagy illetéktelennek érzed magad, hogy kézbe véve elhelyezd valami nyugságot adó helyre. Ahhoz végképp nincs erőd, hogy a rálátás döbbenetét magadban tartsd - haikut szemezgetsz belőle. (Miközben a haiku íródik, újabb fecskecsapat érkezik. Ezekkel már együtt költözöl.)

Madártetem felett
zörgő akác mond
templomi beszédet.



VIII.
Mész "Barry Kocsmájába", elkérni a tölcsért. Munkaidő utáni, "egy pint sörre" beugró társaság, még overállosan - a házigazda kéretlenül kezedbe ad egy pohár saját főzésű friss csapolást. Az állandó meghívottak irigylésre méltó csapatába tartozol egyébként; alkalomadtán, ha még a futócipőd is megtelik homokkal, élsz is a meghívással. Sörkortyolás közben tapétanézegetés: ruhátlan nők, százszámra, adakozó pózban - mit meg nem mutatnak a sivatagi dolgozónak! -, még a plafonról is egypár távol-"kelleti". Gondolatban igazat adsz az Illatos kert-beli Mohamed-idézetnek: "A változatosság gyönyörködtet." Vagy szomorkodtat. Elszakadsz az erotikus kocsmától - lakodban még felelősségteljes munka vár. A padlóra terített újságszőnyegen kiterjedt gyűjtőmunkád eredménye: huszonnégy színű homok, kis kupacokban; rétegenként, a tölcséren át, az üres Johnnie Walkeres üvegbe kívánkozva. (Fiad legalább tizenkét színt rendelt - természetes, hogy megduplázod.) Az olajmezei homokgyűjtés némi csalással jár: az égetőhelyeken, a fáklyatűz helyétől távolodva, sávokban színeződik a hőtől a homok. Váratlan, elementáris erejű gondolat a koncentrált munka közben: Nem akarsz gyűjteni akár ezerszín-homokot egy nukleáris botrány epicentrumából kiinduló koncentrikus körökben! A palackozással - csínja-bínja és még megtanulandó fogásai vannak - két óra alatt végzel. Boldogan kitámolyogsz a barakkból az estébe, s amit a keleti horizont felett látsz, az egy óriási narancs holdfölkelte. Mintha csak az imént lebukó nap ugrott volna amott vissza, hogy üdvözöljön, győzedelmes HOMOKMESTER-ként...

Ezerszín homok -
mondom, mind semmi:
láttad a holdat kelni?



IX.
Ha az ember eltűnne a földről, rá egy-két évre ilyen lenne egy magára hagyott kompresszorállomás; csak még a generátor sem zúgna, csak még a gázfáklyák sem égnének. Egy lepusztult szabadtéri kapcsolószekrény előtt várod, hogy a kijelölt időben majd kapcsolgass ki-be, hogy kollégád, valamelyik kútnál, mérhessen. Balra felfedezel egy transzformátort: a rozsdás drótháló-ajtó szinte hívogatóan nyitva - az árambevezetések vonzó csokoládébarnák. "Azért, mert csoda nélkül múlnak napjai, az ember nem megy fejjel a tizenegyezer Voltnak, még gondolatban sem" - így magadban. Ott jobbra az a magányos fenyő vonz inkább: afféle sivatagtűrő lucfenyő, seprősen hosszú tűlevelekkel; ágait susogva lóbálja a szélben, hogy neked máris szabályellenes vizelésre támadjon kedved. Győz a fa: odahív, hogy árnyékában, egyúttal takarásában megadd magad. Látod utána: ettől a fa még nem lett kevésbé magányos. "Hát persze, elfecsérelted vizeleted táperejét - régholt unokabátyád gazdász-szava jön elő: a karbamidsavat -; a tövére kellett volna!" Nyilván, a fa is ezzel a célzattal hívott oda. Itt állsz a negyvennégy éveddel - kimondani is szégyen! -, és még a fák nyelvén sem értesz... A dél előtti tingli-tangli félórában titokban visszahajtatsz a nagyobbik, húszliteres víztartállyal, jóvátenni ballépésed. A lágyított, finom ivóvizet a törzsből szerteágazó gyökerek felé öntöd; fejeddel behajolsz lombkoronája alá; selymek simogatnak. A titokzatos lény hálás suttogásba fog: - Felejtsük el a múltat... hess! Az elébb kissé gyámoltalan voltál kedves kedvesem...! - Nincs mese, fényes nappal, a hét csotrogány gázturbina szemeláttára, megtörtént a csoda: a szeretőjévé fogadott a fa!

Magányos fenyő:
messziről jött vándort hí
női sóhajjal.



_________





BAKOS FERENC
A humor forrásai: haiku és senryu
Életünk, 2005/4 szám, 41-44. oldal


A hai/ku-t - a "humoros/beszéd"-et - nem kell bemutatni az Olvasónak: a klasszikus japán műfaj mára globális közkinccsé vált. Világszerte, szinte minden nyelven (hagyományosan kötött, vagy szabad formában) íródik haiku, melyben a finom, tünékeny humor, csak mint az őszi táj felett lebegő pára, valamiképpen kódolva van.
A japán után tán angolul írnak legtöbben haikut; nem ritka, hogy japáni szerzők is angolra váltanak, hogy kis műremekeiket exportálják a szigetországból.
Jómagam immáron negyedszázada teszek kísérletet a műfaj magyar nyelvű honosítására és angol nyelvű megmutatására. Az itt következő tucatnyi kétnyelvű darab angol változatát folyóiratok, antológiák közlései, nemzetközi haiku-versenyek visszajelzései hitelesítik; magyar eredetijük Fodor András értő gondozásában jutott (Somogy-i) révbe.A senryu (a műfaj egy 18. századi japán költő, a több kötetnyi "bolond vers"-ben" remeklő Karai Senryu nevét viseli), formára-formátlanságra csak mint a haiku; humora azonban primérebb, rusztikusabb - vagy éppenséggel, mint városi szerzemény - plebejusabb. Efféle csúnya, keresett szókkal próbáljuk érzékeltetni a kettő közti különbséget, ami, manapság, nem is annyira megírása célzatában, mint a végeredményben, az elkészült darab olvasatában mutatkozik. A költő haikut írna, de senryu sikeredik, vagy, nagynéha, fordítva. Rendszerint a külhoni utakon a költőre zúduló élmények hatására születik egy senryu-csokor, néhány kiérlelt, mélyebben meglátott haiku helyett.
Londoni utam senryu-naplója egy makacs hörghurut - buszon bekapott vírus, múzeumi klímában várakozó baktérium - eredménye: az útról lázasan megtérve, a betegágyban kézre eső blokk lapjain - mint digitális kamerából a képek - egyszer csak sorjázni kezdtek ezek. B. F.


Kétnyelvű haiku
Haiku in English

Kelő hold árnya -
madárijesztő heves
szívdobbanása!

Sivatagi szél -
ha embert vágyom látni
csizmámra nézek

Első korcsolya -
egy kalligráfia
szikrázó nyugalma

Szomszéd imája közben
habozok
haikut gépelni

Óévben végig,
újév első napján is:
hólapátolás!

Ókori sírok -
szerteszét, mindenhol
szkarabeuszok

Estéli úszás -
felkelő, lebukó
napkorong

Pipám füstje
kékségben versenyez
őszi párával

Vitorlás hajó
kikötve egy fénylő szál
ökörnyállal

Karácsonyi korcsolya
míg csak ki nem gyúl
az első csillag

Országúton, hirtelen
fekvőrendőr -
akácvirágsziromból

Bele-beleveszve
a cseresznyelombba:
fehér pillangó



Londoni senryu

repülőtéri járat:
mindenki szabályt szeg,
még a buszsofőr is
(Luton)

nézd, azt az autót,
egy kutya vezeti! -
balos közlekedés
(highway)

buszban,
elszánt arccal,
tolószékével tiltott irányban
(Victoria Line)

mennyi férfi!
oszd el kettővel:
mennyi pár!
(Soho)

hazaérkezve
a metropoliszból -
liliomillat
(Chelsea)

ír kocsma:
a vázában legalább két
ismeretlen virág
(Blue Posts)

Charing Cross Road
két ló, két rendőrnő
zöldre várva
(Charing Cross)

peep-show
kikukkant az utcára
egy néger lány
(Soho)

képtárból jövet
valamiképp szálkásabb:
londoni eső
(British Museum)

déli Westminster:
a Big Ben órája sharp
tizenkettőt kongat
(Westminster)

a Globe színház
középkori egén átaraszol
egy helikopter
(Globe Theatre)

Shakespeare...
előadás alatt a Temzén
apályból dagály
(Thames)

könyvesház,
élő dzsessz-zene -
a Soho egy köpésre
(Foyles)

Edith grove, Edith street -
egyik párhuzamos
másik merőleges
(Chelsea)

itt történt volna?
fűkaszálás,
balzsamos szénaillat
(somewhere int the City)

húsevők üvegháza:
helyi lepkék, pillangók,
nyitva az ablak!
(Kew Gardens)

ötmilliárd éve
ekkora szitakötőt
láthattál volna!
(Kew Gardens)

japánkert:
víz kavicsból, fahíd kőből,
fű fűből
(Kew Gardens)

National Gallery
teremről-teremre
szisztematikusan
(NG)

Trafalgár-tér:
esőben-napsütésben
nyitott esernyők
(Trafalgar Square)

Oscar Wild, never mind!
a két nőci után
velem is készül fotód
(OW Memory)

harangjátékra várva
egy koravén benszülött lány
karattyolása
(Swiss Centre)

a Tower
és a Tower-híd között:
egy teniszpálya
(Tower Bridge)

Cutty Sark:
aki jegyet vesz,
vitorlát bonthat
(Greenwich)

Greenwich -
a nulla hosszúsági fokon
egy jó kávézó
(instead of the Observatory)

Londonban
a betegség is más ízű,
mint odahaza
(Chelsea)

eső...
a kifutólány kipipálja a címet,
indítózik
(Chelsea)

nem hoztunk fürdőruhát,
nem is láttuk
az Atlanti óceánt!
(Chelsea)

kinyílt minden liliom
elfogyott minden napunk

ami utánunk marad:
a másik üveg
bontatlan whisky
(Chelsea)

londoni buszok,
törjetek most már borsot
más orra alá!
(Green Line bus station)

zöld folyosón át
hat doboz párás,
boldog Guinness
(Ferihegy)

Londonból megtérve
a magyarok egén
csillaghullás
(Kiliti)

orvosnál...
a chelsea-i jeges italok
elhallgatva
(Siófok)

két köhögési roham közt
egy remek tál
hűvös kompót
(Kiliti)

most már örök vágy:
Kew garden pázsitja
mezítláb sétálva...
(in memory)



Jegeshatos
Életünk, 2006/7-8 szám, 120. oldal

ágaival tartva
téli nap korongját -
fűzfánk köszönt

felfénylik szobám:
kis megvilágosodás,
születésnapi

ágból rombusz,
közepén lüktető fény -
pinakáprázat!

ködből jött, ködbe tűnt,
magával vitte
hatvan esztendőm

fénykarika csak
a téli nap korongja -
benne hatvan év?

buff! buff!
két jégrianás közt
elmúltam hatvan

nyolcast, nullást
írok a jégre -
(hatoshoz ugrani kéne)

elszánt korizó,
szélben rettenthetetlen -
bánja két bordám

vigasz-kávé:
a csészefenékről, ni!
két gésa nevet

új pipatartó,
öt régi barát -
életfüstölgés...



Párisi anzix
Életünk, 2006/7-8 szám, 121. oldal

...és mindennapi
bagettünket, borunkat
add meg nékünk ma...

Vendôme tér -
körben a házak, úgy ám!,
mind metreszeké

Moulin Rouge:
szélkereke nappal áll,
éjszaka forog

Place Pigalle -
bent a kávézóban
neccharisnyás lábak

kívül vízköpők,
bévül rózsaablak -
Miatyánk, Üdvözlégy

a híd alatt
a híd alatt
rosszlánymesterkedés

egy klosár jő...
még iszunk az üvegből,
hagyunk egy ujjnyit

dézsából öntik!
bambuszcsírás tyúkleves,
grátisz pohár bor

japán étterem
tizenkét év után -
a szusi ugyanaz

Versailles...
tegnapi ölelés,
mai kapituláció

algíri némber
padunkra telepszik,
mindkettőnket felmér

a Sacré-Coeur
tövében alkuszunk:
szexis cicanadrág

kókuszdió!
néger legény, magától
enged az árból



Egyiptomi Haiku
Pannon Tükör, 2006/6, 27-28 oldal

Esti golfpálya:
az utolsó lyuk fölött
győztes ölelés


Sivatagi úton
mutatom ám nőmnek:
a délibábot!


Jelzőtábla,
homoktenger közepén:
Szent Pál kolostor


Türkiz öböl,
habok közt tán sellő -
egy kamionsofőr


Dudál, előz,
s mindeközben morzsol
szantálfa olvasót.


Sivatagi szél
háreme száz hastáncot járó
szélkerék


Delfinugrás!
turisták lesik
üvegbuszból


Forgószél-dzsinn
parancsunkat várja,
elszelel


Cairo 120,
Cairo 33 -
imhol Kairó!


Kheopsz piramis
mind a négy oldalán végig
rekkenő hőség


Át a Níluson -
bárkánk fölött egy szent
íbisz-madár


Nílusi hajóút:
szundítás előtt, után
pálmaligetek


Fekete bivalyhoz
fehér íbisz társul -
ez itt így dukál!


Panorámaablak:
a folyóval együtt úszó
datolyapálmák


Fürtökkel terhes
magányos banánfa -
te vagy az, Basó? *

* Macuo Basó (1644-1694) költő, a klasszikus japán haiku megteremtője. A barátai által épített első házát kedvenc banánfái vették körül. Innen a választott neve is: basó = banánfa.

Díszes hintó,
nekiveselkedő ló -
luxori fátum


Király ha lennék,
aranyban mosdatnálak,
núbiai nő!


"Egyetlen fán
vagy harminc íbisz-madár!"
búcsú Luxortól


Fáraók sírján
lebukó nap
átizzít egy pálmaágat


Fekete estben
homokdűnék közt evickél
a buszkaraván.



Magyar szerző haikusikere
(Nagyvilág, 2009/11. szám, 1021. old.)

Bakos Ferenc, folyóiratunk munkatársa, szép sikert ért el angol nyelven írt haikujával a japán Ito En Tea Company ez évi rangos "New Haiku" versenyén: az angol szekcióban 31 ország 13 ezer pályázója közül a legjobb 9-be került, és a "Tiszteletre Érdemes" díjban részesült.
A japán zöld teát és teakészítményeket forgalmazó cég évente írja ki pályázatát, a japánul és angolul író szerzők számára, ezúttal a 20. alkalommal. Szép gesztus - s egyúttal bizonyára gyümölcsöző PR-fogás -, hogy a díjazott haikukat rányomtatják a teák címkéjére, csomagolására. A vevő így a tea mellé egy haikut is kap a boltban:

autumn dusk
in my boots' depths
a lone ladybug

(az eredeti díjazott haiku)

őszi homály
csizmám rejtekében
magányos katicabogár

(Bakos Ferenc fordítása)



Nemzetközi haiku-verseny híre Japánból
(Nagyvilág, 2010. 2-3. szám, 239. old.)

A Mainichi Daily News országos napilap az új év elején hirdette ki a 2009-es év nemzetközi haiku-versenyének eredményét. Toru Haga professzor az értékelésében azt írja, hogy a kiírás szerint olyan pályaműveket vártak, amelyek bátran elrugaszkodnak a klasszikus - évszak-szót használó, 5-7-5 mintájú - verseléstől; és jó néhány kiváló költemény most meg is felelt ennek a várakozásnak.
A szigetország talán legrangosabb haiku-versenyének nemzetközi szekciója - nevezési díj nélkül - nyitva áll a világszerte angolul vagy franciául haikut "komponáló" szerzők előtt. A verseny nagy érdeme, hogy a japán iskolások is küldhettek verseket (a díjazottak között még 7 éves is akad), melyek, a professzor szerint "nem is olyan rosszak".
A 13. alkalommal kiírt verseny felnőtt kategóriájának első díját az amerikai Scott Mason nyerte. Az 57 éves költő a bemutatkozó írásában elmondja, hogy 1992-ben, a japán Alpokban tett hegymászó túráján találkozott először a haiku műfajával; attól kezdve a korábbi "mainstream" versei egyre rövidebbek lettek, mígnem, tíz év elteltével át is változtak haikuvá. A mostani fődíjas darabja így szól:

alfresco
the sommelier decants
a red sunset

en plein air
a borfiú kitölt
egy bíbor napnyugtát

A tizenkét "második díj"-ból most folyóiratunk munkatársa, a japán költészet hűséges fordítója, Bakos Ferenc is részesült. A szerző, elmondása szerint, tíz éve rendszeresen küld angolul írt haikut erre a versenyre is, ám ez idáig "a Mainichi még egyszer sem jelzett vissza". Annál nagyobb volt a meglepetése, amikor - épp az eredményhirdetés napján - a honlapot kinyitva, nevével és versével találkozott:

old cherry tree:
knotty branches embrace
full-bosomed moon

vén cseresznyefa:
göcsörtös ágak ölelnek
teltkeblű holdat

(Bakos Ferenc fordításai)


Balatoni haiku-naptár
Balatonfüredi Napló, X. évfolyam, 2010. 3. szám, 3. oldal;
Tempevölgy, ötödik szám, 2010. március, 51. oldal

Sirályetetés!
Újév reggel mióta
itt talál, öreg?

Újévi korcsolya:
a jég tükrén
pompás kalligráfia

Teknős és háza:
Ki óv s ki fogad be kit? -
Szél csupál nádat.

Magányos halász
tekintete jégmadár
röptét vallatja

Estéli úszás -
felkelő, lebukó
napkorong

Messziről csábít,
közelről berzenkedik:
vízililiom

Őszi tó tükrén
két úszó -
egymástól fényévnyire

Vitorláshajó
kikötve egy fénylő szál
ökörnyállal

Zsilipelés -
cölöp-falloszok kapnak
rojtos jégszoknyát

Levélke, jégzárta,
emlékezel az éji
rianásra?

Néma hattyúk
a tó jeges vizén, ó,
"szent poézisz"

Óévi séta -
a tó még utánuk szól
jégrianással



FÜVÉSZKERT, SAKURA-ÜNNEPI HAIKU-VERSENY, BUDAPEST, 2010.
Az egyik II. helyezett, Bakos Ferenc alábbi haikuja:

Miről álmodtál,
míg a vadlúd jött és ment,
mandulavirág?



Világ Haiku Fesztivál Pécs 2010 Ginko, 2. díja:

ginko séta
egy éve halott apám
új cipőjében


 
 
0 komment , kategória:  Babics Imre (1961-) haikui  
szeretettel
  2012-04-26 16:37:55, csütörtök
 
  Baják K. Zsuzsanna (Susy Berg)
haikui

A haikutól a kakushinig


Korábban is írtam már hosszabb verseket (angolul is). 2008-ban eszembe jutottak a kedves kis haikuk, amelyekről középiskolában tanultam. Közel állnak hozzám, mert a természetről szólnak, és oly sok gondolatot, érzést közvetítenek annak ellenére, hogy rövid terjedelműek. Dániai élményeim hatására kezdtem saját - akkor még haiku-nak vélt - verset írni. A természet szépségeinek bemutatása és a nem mindennapi képzettársítások, képek vezéreltek. Csak a tömörséget sikerült átvennem, formailag nem haiku költemények. Ezért más japán irodalmi elnevezést kerestem hozzá, s ebben segítségre volt japán nyelvtudásom.
Kakushin újítást, új szokást jelent. A kakushin versek kategóriába tartozó költemények a természetről, a formákról, képekről és képzettársításokról, érzésekről szólnak. A versek a haikukhoz hasonlóan rövidek, tömörek, de formailag kötetlenek.



Kakushinok

Mottó:
,,A kicsiben ott rejtőzik a nagy, a nagyban a kicsi, az illúzióban a valós, a valósban pedig az illúzió" (Sen Fu).
,,A művészet nem a láthatót adja vissza, hanem láthatóvá tesz." (Klee).

1.
Tért hódít az idő,
s időt hódít a tér.
A vers tért és időt hódít.

2.
Tengerparton kagylók pihennek,
Útra kel belőlük a gyöngy.

3.
Egyesülni a felhőkkel,
Betakarózni az avarral,
Meglelni a valót az óceán mélyén.

4.
Fűszálon esőcsepp egymagában
Millió társával fürdik az óceánban.

5.
Dércsípte csendben nyargal a fagy,
Fák törzsében mélyül a téli álom.

6.
Száll az alkony, mint a füst
Elterül az avarral tarkított tájon.

7.
Esőcsepp ragyogja be a rétet,
Szivárvány lapul a bokor tövén.

8.
Sok ezer kagyló a tengerparton
- a csillagok nappal a homokban otthonra találnak.

9.
A szél dúdolva ringatja
A havas fák törzsén lapuló holnapot.
Jön a tavasz.

10.
A tó jege, mint a nyírfa kérge, megrepedt.
A víz mélyéről felszökkent a tavasz.

11.
Kávéillatú köpenyt ölt a hajnal,
nyüzsgő terek éledő fátylán siet.

12.
Kávéillatú köpenyt ölt a hajnal,
nyüzsgő terek éledő fátylán siet.



Bakaja Zoltán
haikui

Versek haiku formában

Ahogy az ember leveti elnyűtt ruháit, s újakat ölt magára, úgy adja fel a lélek is az öreg és hasznavehetetlen testeket, hogy újakat fogadjon el helyükbe. (Bhagavad-gítá 2.22)

A tested ruhád,
s valódat eltakarja
még előled is.

Óh, Kuntí fia, ezt a testet hívják mezőnek. (Bhagavad-gítá 13.2)

Tested tetteid
mezeje, melyet csak a
halál kaszál le.

Amilyen létállapotra emlékezik az ember teste elhagyásakor, azt éri majd el kétségtelenül. (Bhagavad-gítá 8.6)

Elméd csal tőrbe,
s vesz rá hogy elfogadd a
tested — rabruhád.

 
 
0 komment , kategória:  Babics Imre (1961-) haikui  
szeretettel
  2012-04-26 16:35:40, csütörtök
 
  Babiczky Tibor (1980-)
haikuja

A relativítás elmélete

Van időnk. Én nem
voltam, te nem vagy, ő nem
lesz. Cserélgetünk.



Babirák Hajnalka (1958-)
NÉGY HAIKU

Szemed rámtekint:
bársony levél simogat
rózsás pirkadat.

Így lépek elő:
szárnyas szavadhoz
istenteremtő idő.

Felhők szaladnak
engedj hát utat
e gyönyörű viharnak.

Meztelen ág int
mely levetkezett
tárd ölelésre kezed.

 
 
0 komment , kategória:  Babics Imre (1961-) haikui  
szeretettel
  2012-04-26 16:34:14, csütörtök
 
  Babics Imre (1961-)
haikui



HAIKUK

Felhők a hegyek
között. Higgadt haldokló
lennék a csúcson.

Lehulló levél
csigalépcsején egyszer
felkapaszkodom.

A vízbefúltak
jégmellvértjét teríted
a tavakra, szél.

Sebzett, holdszarvú
ökör fenn. És két csillag:
két fűszál hegye.

Sűrű avarba
bújnál. Hiába várlak
mennyországomba.

Két összetapadt
felevél között a csend:
a világ csendje.

Hajnali dércsepp
húzza le az utolsó
pillangó szárnyát.

Vízcseppek, kereszt
alakban, a pereszke
gomba kalapján.

A lombtalan fa
a kopár sziklán tiszta
hűséget ébreszt.

A kocsma kövén
két falevél surrogott
a részegek közt.

Csepp, esőcsepp a
pókhálón: zord azték pap
kezében egy szív.

Hiába csillogsz,
dérlepte fű, távolból
- érzem - vér hull rád.

Félsz, ha a ködben
tankmoraj vár, de félsz a
pókfonáltól is.

Olyan végtelen
bennem a vágy. Nem, vihar,
most nem segíthetsz.

Sikátor felett
vöröslő ég: nézd, megint
meghalni hívnak.

Várni a havat
lakatlan földön, borral,
lelkemhez méltó.

Komor lény fátyla
a varjúcsapat. Mégis
a földre ejti.

Kiballagtam a
havazásba, megenni
egy piros almát.

Tiszteletedre
gyűlt össze minden árnyék
a téli éjben.

Vonód eltörött
s jégcsapért tántorogtál
ki este, bőgős.

A perzsa macskánk
lábnyomait a hóban
veréb bámulja.

Varjúszárny kavar
hópelyheket: távoli
legyezőjáték.

Jégbe fagyott ponty.
Olvadáskor lapáttal
fogom ki, tudtam.

Beláthatatlan
hómezőre hull két gyöngy,
lehajtott fejű!

Egy kisfiú a
maradék szűz havat is
összetapossa.

A jégtáblákon,
fotelokban sodródnak
az imádottak.

Míg változott az
arcom, megfagyott cinke
hullott a hóba.

Hókéreg minden
ágon, kéreg annyi szív
lüktető falán.

Csodás hópelyhet
képzeltem egy kagylóba,
döbbent gyöngyhalász.

Áttetsző jégen
sirályok ülnek. Lelkem
nyugtalan értük.

Oszlophoz vágta
a szél a papírzacskót.
Nem volt benne pók!?

Sárkányállkapocs
az ekéd, gazos mezőn
bolyongó apó.

Elolvadt a dér
a fenyőtűkön. Néhány
csepp hajamra hull.

Tavaszi felhő
szélére sorsom urát
kiülni várom.

Ejtőernyősök
ugranak. Felhőd egyet
majd nem enged át.

Őszről megmaradt
levél libbent be hozzám,
s túlélésről szólt.

Éretlen almán
még olyan nagynak tűnnnek
a harmatcseppek.

A komor könyvön
fehér lepke. A leírt
ítéletre vár.

Láthatatlan ér
csobog. Egy fának dőlve
várom permetét.

Bágyadt napsütés.
Mégis megőrjíted - kis
tükörrel - macskád.

Termesztett szekfűk.
Inkább pipacsok közé
dőlök részegen.

Játék katona,
gránátos, a lehullott
cseresznyék között.

Egy dongó és egy
darázs ugyanazon a
kék petúnián.

Cseresznyemaggal
macskákra lövöldözök,
mégis szeretnek.

Söröskupakkal
egy pókot foglyul ejtek,
s már mennydörgés szól.

Zuhanó sas. Úgy
tűnik, déli harangszó
sújtja halálra.

Katona mellén
átszúrt lándzsa nyelén egy
hollófióka.

Angyalpárlat a
halott magzatokból az
üvegvölgyüstben.

Körték a földön.
Miért jut most eszembe
hazárulás?

Akácfa törzsén,
taplógombakilátón
cincér haldoklik.

Harmatcsepp, le ne
hullj! Rég kilőtt nyílvessző
suhan most arra.

Ezüst pókháló
a sövényen: jéghártya
alatt mennyi sás!

Álom: a béna
kacsának vén vizsla fog
tócsából halat.

Csenevész, satnya
fán az az öt szem szilva:
újabb alázat.

Lombok közt áttört
fényhúrokon erdőtűz
füstje hárfázik.

Uszadékfákat
vet partra a víz. Bomlott
agy jut eszembe.

Kígyók álmomban.
Tetemeiket sodord
el, hajnali szél.

Két vén csavargó
cívódott egy korty sörön
a holdvilágnál.

Egy öregasszony
vonatsínre szórja a
madáreledelt.

A villamoson,
fényhasábok között, vak
pár csókolózott.

...... ........... ...........

Feltámadt a szél,
rám gondolnak ott fenn?! Nem,
levéltáncóra.

Bölcs asszony tanít
engem éji fák alatt.
Alázatóra.

Vörös felhőket
görget a szél, s idelenn
testem leoldom.

Aggastyán csoszog
friss hóban, vulkánléptű.
Szeretek élni.

Riadt vadkacsák
a szennyezett folyónál.
Áramlat nélkül.

Tolókocsiban
nyomorék zokog. Mintha
már nem is élnék.

Gyönyörű ősz volt,
mennyit haldokoltam! Jön,
vihartalárban.

Öreg csavargó
csoszog a kocsma felé
a szélviharban.

Suhanó űrben:
csengettyű. Mozog minden,
de én meghalok.

Csillagerőszak
egy fűszálon. Magamtól
is mentem volna.

Levélfoszlányon
elkábult hangya tart a
vízesés felé.

Fekszem a fűben,
és szarkák jönnek közel.
Bűnöm feledve?

A gyíktetemnél
két darázs és öt hangya
békésen elfér.

Messze a parttól,
lehullt albatrosztollon
pigmeus jelek.

Kozmoszról szóló
versen hagyja elpusztult
társát a hangya.

Rovarok násza
a hegyormon, viharban.
Elforduló sas.

Hernyó, magára
ránt egy takarót. És lám:
besötétedik.

Ködkeselyűk c. kötet három haikuja

Koldusok élnek
a mozgólépcső alatt.
Ködkeselyűk, hold.

Fenyőtűkarón
felnyársalt esőcsepp. Lenn
így öldökölnek.

Bölcs asszony tanít
engem éji fák alatt.
Alázatóra.

Napkelet

1.

Hangyák ösvényén
áll. Világ, mely nem áhít
szépséget: pokol.


2.

Aranyhalai
nem tudnak a rátörő
iszonyú télről.


3.

Mélypont sincs már, csak
zuhanás. Búzát szór ki
a madaraknak.


4.

Hó nyomásától
fél egy asszony házában
nyáron is. Alkony.


5.

Tizenkét év: csak
egy macska volt oldalán
kiszámítható.


6.

Vakondtúráson
holdfény. Meghalni inkább
mint hasonulni.


7.

Szólítsd magadhoz
hajnaltájt, pillangózva
az óceánban.


8.

Kísértet tűnik
fel a szőlőlugasban.
Agg nő, háttal áll.


9.

Méhtetemek a
kaptár előtt. A Semmi
nem az Istené.


10.

Fagyöngy a téli
fűzfán. Idő - látszólag -
nem érinti meg.


11.

Róka sompolyog
az őrültekházának
küszöbe felé.


12.

Hadifoglyok kis
temetője. Balzsamtér,
látogatatlanul.


13.

Jég alatt béka
ül. Amit sugall: mindent
végigcsinálni.


14.

Hómezőn táncol.
Őrangyalát s önmagát
szórakoztatja.


15.

Csiga mászik a
kasza élén. Fohásza
önuralomért.


16.

Kisgyermek maradt,
gyámoltalan. Csak tűz s víz
nem rémíti meg.


17.

Derékba tört egy
nyárfa. Nyikorog; társa
tartja a szélben.


18.

Korcsa szemében
nem kérdés, mi az idő
a túlvilágon.


19.

Kegyként vörösbegy
költözött házába, öt
tojást kiköltött.


20.

Vidrakölykök a
gáton. Egek és fajok
ugrásra készen.


21.

Kozmoszról szóló
versre ejti elpusztult
társát a hangya.


 
 
0 komment , kategória:  Babics Imre (1961-) haikui  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
2018.10 2018. November 2018.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 47938 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2321
  • e Hét: 11110
  • e Hónap: 90668
  • e Év: 2031948
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.