Belépés
sayuri.blog.xfree.hu
Önmagában a szeretet nem elég.Féltő gonddal kell őrködnünk az emberek felett,akiket szeretünk,sosem elég azt mondani ,szeretlek,hanem minden áldott nap ki is ke... cseresznyák brigitta
1972.01.23
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
szeretettel
  2012-04-28 06:56:31, szombat
 
  Mester Györgyi:
Lila köd



A ló fehér volt, mint az angyalok szárnya, mint a legtisztább hó, bár - ha ez nagy néha, viccként szóba került, megjegyezték -, nem a "fehér ló fia", csak egy amolyan hétköznapi, szürke kancáé.
A gazdája azonban meglehetősen kedvelte, annak ellenére, hogy törékenyebb, kecsesebb volt a többinél, ezáltal kevésbé strapabíró, kevésbé terhelhető.
Azért végezte a dolgát, rendesen. Ha megpakolták a kocsit, húzta, inaszakadtáig, ha a hátára halmozták a rakományt, azt is eltűrte, zokszó nélkül.
Sosem volt csökönyös. Úgy tűnt, mindent elvisel, mint aki csak élettapasztalatokat gyűjt, további hasznosításra. Élte a maga kis életét, a többi lóval, barnákkal, feketékkel együtt. Egyszer még szerelembe is esett, az istállóba újonnan érkezett fickándozós, fényes szőrű, kis vörös lóval. Hamar kiderült azonban, a másik nem csak feltűnő viselkedésű, de sokszor kirúgott a hámból, kicsapongó életet élt, és másként is, igen közönséges volt. Eltérő természetük miatt, vagy másért, de a vonzalma viszonzatlan maradt.
Az idő multával, egyszer csak azt vette észre, elszálltak felette az évek. A baj csak az volt, hogy a gazda is észrevette, már nem húz olyan kitartóan, olyan jól. Göcsörtösek, inasak lettek valaha vékony, karcsú lábai, megpókosodott és kehessé vált.
A gazdának eleinte nem volt szíve a vágóhídra küldeni, gondolta, mire is menne vele. A húsa rágós, a lóbőr se kelendő már, nem használja azt senki, semmire.
Hát hagyta, tartotta továbbra is az istállóban, valami csodára várva, hogy majd csak megoldódik a dolog magától.
Az őszi nagyvásáron azonban meglátott egy árust, önnön állítása szerint, művészembert, ki lószőrrel bevont kulacsokat készített. Az alkalmat nem akarta elszalasztani, szerény fizetségért felajánlotta a lovát.
Az öreg, fehér ló a vágóhídra vitele előtti utolsó éjszakán, valamit megsejtett a rá váró sorsból. Álmot látott, vagy csak képzelődött, hogy amint megvirrad, ő onnan elkerül...
Felsejlett a hajnal. Szokatlan érzésre ébredt. Frissnek, fiatalnak találta magát, de közben valami viszketett a hátán, aztán meg húzta is hátrafelé. Miközben peckesen egyet-kettőt előre lépett, suhogást hallott maga fölül.
Az istálló ajtaját, a megszokottól eltérően, nyitva találta. Vonzotta a derengő fény, lila köd terjengett odakinn, hát kíváncsian kifelé lépdelt. Hátán a feszítő érzés fokozódott, mintha ott is lábai nőttek volna. Kiért az istállóból, felnézett a hanyatló holdra, és oda kívánkozott, a tágas, kékeslilán felkínálkozó, hatalmas levegőégbe.
Ekkor a hátán, az a valami magától életre kelt, és a csapkodó szárnyak levegőbe emelték...
 
 
0 komment , kategória:  Mester Györgyi: Lila köd  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2018.10 2018. November 2018.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 47938 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1342
  • e Hét: 6634
  • e Hónap: 86192
  • e Év: 2027472
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.