Belépés
sayuri.blog.xfree.hu
Önmagában a szeretet nem elég.Féltő gonddal kell őrködnünk az emberek felett,akiket szeretünk,sosem elég azt mondani ,szeretlek,hanem minden áldott nap ki is ke... cseresznyák brigitta
1972.01.23
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
szeretettel
  2012-04-29 09:49:35, vasárnap
 
  10. FEJEZET



- Nick tehát szeret? - kérdezte másnap Jessie McFarland.Mallorynak egyszerűen beszélnie kellett valakivel, és Jessie volt az egyetlen Appletonban, akivel megmerte osztani a titkait. Megbízott idős barátnője ítéletében, most is azért kereste fel, hogy kikérje avéleményét.- Azt mondja, igen. - Mallory zavartan csavargatta az egyik hajtincsét. - Sőt feleségül akar venni, deén azt hiszem, először tisztáznunk kell a múltat, mielőtt tervezgetni kezdenénk a közös jövőnket.- Akkor beszélj vele! - nógatta Jessie. - Én nem értem, miért, de manapság a fiataloknak tudj' istenmilyen szörnyűségeken kell keresztülmenniük, hogy végre leüljenek beszélgetni. Az én időmben afenyegető háború légkörében éltünk. Akkoriban minden pillanatot kihasználtunk arra, hogy együttlehessünk.- Beszélni fogok vele Suzannah-ról, de van még valami.- Ki vele, bogaram! - mondta Jessie, és a tenyerével könnyedén az asztalra csapott.Mallory felállt, és nyugtalanul fel-alá kezdett sétálni.- Emlékszel még a balesetemre?- Igen. Rettenetes volt. Miért?- Nos... - Mallory nagy levegőt vett. Senkinek sem mesélt erről, még a családjának sem. - Nagyonnehéz beszélnem róla... - mormolta.- Nekem nyugodtan elmondhatod. - Jessie hangja határozottan és megnyugtatóan csengett. - Tudod,mennyire szeretlek. Itt az ideje, hogy megszabadulj a tehertől, amely a lelkedet nyomja.- Igazad van, valakinek végre ki kell önteni a szívem. - Mallory rövid szünet után folytatta: - Azautóbalesetben a csípőm is komolyan megsérült... - Nagy levegőt vett, majd kirobbant belőle: - Nemlehet gyerekem!Jessie egy percig némán nézte.- Komoly csapás.- Igen, az. Teljesen összetörtem, mikor megtudtam. Remélem, Nick megérti majd, hogy meg kellelégednünk Rebekah-val. Gondolod, belátja? Képes lesz elfogadni engem akkor is, ha megtudja, hogynem ajándékozhatom meg őt még egy gyerekkel? Hogy sohasem lehet közös gyermekünk? Kérlek, neérts félre! - tette hozzá gyorsan Mallory. - Csakugyan úgy szeretem Rebekah-t, mintha a saját lányomlenne. Ahogy hallottam, Suzannah sosem szerette igazán. A kislánynak szüksége van anyára, és énszívesen betölteném ezt a szerepet az életében. Ám ha Nick megtudja az igazat, talán mégsem akar majdfeleségül venni.- Akar több gyereket is?- Igen - Mallory csüggedten lehajtotta a fejét -, akar. Ráadásul csodálatos apa. Megérdemelné, hogyrengeteg gyereke legyen.- De szeret téged, és te szereted őt. És ahogy mondtad, ott van nektek Rebekah. Remélhetőleg ennyielég is lesz a boldogságotokhoz.Mallory lassan ismét leült, és a kezébe temette az arcát.- Jaj, Jessie, hogyan mondjam ezt el neki?- Mallory?Nick hangja ütötte meg a lány fülét, miközben a parkoló felé tartott. Péntek este volt, nem sokkal múlthat óra, és mozgalmas, fárasztó nap állt mögötte. Semmi kedve nem volt most vitatkozni.- Mallory! - A lány már az autónál állt, és a kulcsa után kotorászott a táskájában, mikor Nick utolérte.Hátulról megfogta a vállát, és maga felé fordította. - Meg akartam kérdezni, szándékosan kerülsz-e, deközben rájöttem, igen. A következő kérdésem az, miért teszed?- Rengeteg a dolgom - dünnyögte Mallory, és lesütötte a szemét.- Mallory - mondta Nick szigorúan, és kényszerítette a lányt, hogy a szemébe nézzen. - Ügyetlenülhazudsz. Mikor Rebekah a kórházban feküdt, napjában kétszer is meglátogattad. Mostanában ismindennap eljössz hozzánk, de mindig akkor, mikor én nem vagyok otthon.Mallory nem tudott mit válaszolni. Gyötrelmes hét állt mögötte, és mindent megtett, hogy távol tartsamagát Nicktől. Úgy érezte, időre van szüksége, amíg össze tudja szedni a gondolatait. Ám minél továbbtöprengett, annál kevésbé tudta, mit mondjon Nicknek Suzannah-ról, és hogyan vallja be neki, hogy nemlehet gyereke. Éjszakákon át forgolódott álmatlanul az ágyában, és emésztette magát.A világoskék szempár teljesen lenyűgözte, ezért egy hang sem jött ki a torkán. Tudta, hogy nagyonszereti Nicket, de szenved, ha a közelében van. Elviselhetetlen volt a gondolat, hogy esetleg véglegelveszítheti.- Beszélnünk kell, Mallory. Még egy csomó dolgot nem tisztáztunk, és én lassan már szeretnémbejelenteni az eljegyzésünket.- Nem sieted el a dolgot, Nick? - kérdezte a lány, és megkönnyebbülten állapította meg, hogy lassansikerül visszanyernie az önuralmát.A férfi gyanakvóan nézett rá.- Ez a baj? Nem kértem meg annak rendje s módja szerint a kezed? Mert akkor megnyugtathatlak, amikésik, nem múlik.Lehajolt, és futólag megcsókolta Malloryt. A lány boldogtalanul nézett rá.- Annyira hiányoztál. Csókolj meg még egyszer!- Ahogy óhajtod - felelte Nick, és magához ölelte.Őrült voltam, amikor menekültem előle, - gondolta Mallory, amint újra megérezte a férfi forró szájátaz ajkán. A csók egyre szenvedélyesebb lett, és Nick az autónak szorította a lányt, aki teljes erejébőlbelekapaszkodott.- Nick - zihálta -, akarlak! - Kezével a hajába túrt, és megcsókolta a nyakát. - Szükségem van rád.Nick hátrébb lépett, és elmosolyodott.- Ráérsz? Úgysem hiszem el, ha megint azt mondod, nem.- Ráérek - mondta Mallory nevetve.- Komolyan beszélsz?- Mindig komolyan beszélek, ha rólad van szó - súgta Mallory. - Igen, ráérek. És te?Nick bólintott, ám a lány hirtelen elkomolyodott.- Mi van akkor, ha képtelenek vagyunk feldolgozni a múltat? Ha a jövőnk valami miattmegkérdőjeleződik?Nick gyengéden magához húzta Mallory fejét.- Végig kell csinálnunk, Mai. Nincs más választásunk, ha együtt akarjuk leélni az életünket.- Akkor szállj be! - mondta Mallory határozottan. - Itt az ideje, hogy végre tiszta vizet öntsünk apohárba.Ha most nem tesszük meg, ismét kerülni foglak, - tette hozzá gondolatban. Nem leszek képes rá, hogyújra összeszedjem a bátorságomat.- Hová megyünk? - kérdezte Nick, miközben beszállt a kocsiba.- Hozzám. Ott senki sem fog zavarni.- És ha ismét sürgős hívást kapunk?- Remélem, nem.Útközben alig szóltak egymáshoz, de Nick keze egész végig Mallory térdén pihent.- Innál valamit? Teát? Kávét? - szólalt meg a lány, mikor végre már a nappaliban ültek.Mindketten tudták, hogy Suzannah-ról kell beszélniük, de zavarban voltak, nem tudták, hol kezdjék.- Köszönöm, nem. Azt hiszem, a legjobb, ha nyomban belevágunk. Nézzük hát Suzannah Martelt éscsalárd mesterkedéseit, hogy egyszer s mindenkorra tisztázzuk a múltat. Gondolj mindig arra, hogyszeretlek! Mindig is szerettelek.Mallory bólintott.- Kezdd el, én készen állok.- Nagyjából el tudom képzelni, Suzannah miket mesélt rólam. Csak a házasságunk alatt kezdtemkiismerni a feleségem furcsa, beteges gondolkodását. Az egész úgy kezdődött, hogy a barátnőd közölte,beszélni akar velem rólad. Beleegyeztem, és elmentünk vacsorázni. Hamar észrevettem, hogy flörtölvelem. Mindig is ezt tette, de engem sosem érdekelt. Soha. Tied volt a szívem attól a pillanattól kezdve,amikor először rám nevettél a gyönyörű barna szemeddel. Suzannah mindenesetre azt mesélte, hogy teBrisbane-ben egy másik férfival találkozgatsz, és nem tudod, hogyan vess véget a kapcsolatunknak. Nemakartam hinni neki, főleg azok után, hogy mi ketten majdnem mindennap találkoztunk. Suzannah azonbanelárulta az illető nevét, a titkos találkák időpontjait és egyéb részleteket.- Will Brannon? - suttogta Mallory bizonytalanul.- Igen - erősítette meg Nick. - Most már tudom, hogy nem volt igaz. Mikor Brisbane-be jöttem, tenem akartál találkozni velem. Elmentem Willhez, és kérdőre vontam. Hevesen tagadta, hogy lett volnavalami köztetek, és elmondta, hogy valójában a főnöknőjével van viszonya.- Pontosan. Mindig nagyon félt, hogy kiderül. Azóta egyébként összeházasodtak.- Jó nekik - felelte Nick tompán. - Suzannah nagyon ügyesen úgy állította be a dolgokat, minthaneked lett volna viszonyod Will-lel. Nagyon kiborultam. Haragomban és csalódottságomban teljesenleittam magam. Tudom, ostobaság volt, de Suzannah az egyik italt a másik után rendelte, s közben szaftosrészleteket mesélt a te állítólagos viszonyodról. Egyre csak szította a haragomat, és töltötte belém azalkoholt. Végül közöltem vele, hogy mennünk kellene. Képtelen lettem volna vezetni, így ő felajánlotta,hogy elvisz. Attól kezdve semmire sem emlékszem. Pedig elhiheted, milliószor próbáltam felidézni atörténteket. Ám az alkohol megtette a hatását, és teljesen megbénította az agyamat. Másnap reggelmeztelenül ébredtem az ágyamban, és rettenetesen másnaposnak éreztem magam. A padlón fekete csipkefehérnemű hevert, amelyről Suzannah azt állította, az övé.Nick nyugtalanul megdörzsölte a homlokát.- A bizonyítékok ellenem szóltak, tehát azt hittem, megcsaltalak, és lefeküdtem Suzannah-val. Nemtudtam, mitévő legyek. Azután pedig hamarosan megtudtam, hogy Suzannah terhes. Akkoriban te nemvoltál hajlandó egy levegőt sem szívni velem, és hamarosan elutaztál Sydneybe.Nick megfogta Mallory kezét, és megszorította.- Pedig az egész csak aljas hazugság volt. Suzannah ezt körülbelül két évvel az esküvőnk után vallottabe, mikor a könyvelőmmel rajtakaptam az ágyban, és el akartam válni tőle. Azt mondta, gyakorlatilageszméletlen voltam, mikor hazavitt. Levetkőztetett, összegyűrte a lepedőt, és szétszórta a földön afehérneműjét. Sőt berúzsozott egy pezsgőspoharat is, és odatette az ágy mellé. Nem feküdtünk leegymással. A terhességet is csak hazudta, tehát a vetélése sem volt igaz.Mindketten hallgattak, azután Mallory megszólalt:- Odavolt érted. Mikor először randevúztunk, megkérdeztem Suzannah-t, van-e valami kifogásaellene, ha járok veled. Azt állította, nagyon örül a boldogságomnak. Aztán amikor az eljegyzésrőlkezdtünk beszélni, azt hiszem, pánikba esett. - Mallory idegesen a hajába túrt. - Minden egybevág. Nemcsoda, hogy egyedül akarta megcsinálni a terhességi tesztet. Senki sem ellenőrizhette, és velem is csak telefonon közölte az eredményt.- Nem volt terhes - vette át a szót Nick. - Miután mindent megtudtam, azonnal benyújtottam aválókeresetet. Meglepett, hogy nem is tiltakozott. De addigra már új tervet eszelt ki.- Rebekah? - kérdezte Mallory, mire Nick bólintott.- Suzannah kábítószert kevert az italomba, de azért gondoskodott róla, hogy képes legyek őt teherbeejteni. Erre az éjszakára sem emlékszem, ám a feleségem meg volt elégedve az eredménnyel.- És Rebekah? - kérdezte Mallory. - Nem akarok a lelkedbe taposni, de egyáltalán a te lányod?- Hogy az én lányom-e? Ne érezd kínosnak a kérdést, mert én magam is feltettem Suzannah-nak,miután közölte velem a terhességét. Számtalanszor megcsalt a házasságunk alatt. Ragaszkodtam azapasági vizsgálathoz, miután Rebekah megszületett. Az eredmény megerősítette, hogy ő az én lányom.Kész csoda. - Nick keserű félmosolyra húzta a száját. - Kilencvenkilenc százalékig biztos voltam benne,hogy nem az enyém. A pozitív eredmény volt életem legnagyobb és legszebb ajándéka. Ám amintmondtam, akkoriban a tengerentúlon dolgoztam. Gyakorlatilag meg volt kötve a kezem. Arlenegondoskodott róla, hogy Suzan-nah rendszeresen eljárjon orvoshoz, és folyamatosan tájékoztatottmindenről. Életem legnehezebb napja volt, mikor Rebekah-t nem sokkal a születése után magára kelletthagynom, mert muszáj volt befejeznem a munkámat. Egyedül Arlene tartotta bennem a lelket. Ő mindentelkövetett, hogy a kicsi semmiben se szenvedjen hiányt.- És Suzannah? - kérdezte Mallory csodálkozva. - Úgy értem, ő nem törődött a babával?Nick elengedte a lány kezét, és hátradőlt a székében. A fájdalom kiült az arcára, de Mallorypillanatnyilag nem segíthetett rajta. Fenékig kellett üríteniük a keserű poharat.- Rebekah születése után Suzannah közölte velem, hogy nem kíván foglalkozni a gyerekkel. Nagyonmegviselte, hogy a terhesség tönkretette az alakját, és hallani sem akart a szoptatásról. Rebekah-ról aszületése pillanatától kezdve Arlene gondoskodott. - Nick szomorúan bólintott. - Suzannah ragaszkodotthozzá, hogy a kislány a te nevedet kapja, ezzel akart emlékeztetni rá, hogy mi ketten sohasem lehetünk egymáséi. Nagyot tévedett. A terhességgel azt akarta megakadályozni, hogy elváljak tőle, ám itt iselszámította magát. Amint visszatértem külföldről, beadtam a válókeresetet, és kértem Rebekahfelügyeleti jogát.- Suzannah pedig meghalt.- Igen. - Nick a térdére könyökölt. - Mikor meghallottam a hírt, csak megkönnyebbülést éreztem.Véget ért egy rémálom. Az egyik szeretőjével ment valahová autókázni, túl sokat ivott, és túl gyorsanhajtott. Mindketten azonnal az életüket vesztették.- Nagyon megrendültem, és sokáig gyászoltam azt a lányt, akit a barátnőmnek hittem - szólalt megMallory. - Még mindig halásosan meg voltam sértődve, és szinte gyűlöltelek, Nick. Suzannah értetthozzá, hogyan szítsa bennem a haragot és a csalódottságot. Ha elmentem volna a temetésére, biztosan jólmegmondom neked a véleményemet, de nem akartam a feleséged sírjánál veszekedni veled. Suzannahvégig tartotta velem a kapcsolatot, és arról panaszkodott, hogy szeretőket tartasz, és rosszul bánsz vele.Rendszeresen beszéltünk telefonon, és évente egyszer meg is látogatott.- Évente egyszer meglátogatott? - szakította félbe Nick. - Appletonba utazott? Rendszeresen?Mallory meglepetten húzta fel a szemöldökét.- Igen. Évente egyszer körülbelül egy hetet nálam töltött. Csak abban az évben nem jött, amikor terhesvolt Rebekah-val. Úgy vélte, az utazás nem tenne jót neki. A következő évben azonban mindent bepótolt,mikor a keresztlányomat is elhozta hozzám.- Hogy mit csinált? - Nick felugrott, és ökölbe szorította a kezét. - Mennyi idős volt akkor Rebekah?- Két hónapos. Csak három éjszakát maradtak, mert a kicsi nagyon nyugtalan volt. Mióta tudom, hogyArlene foglalkozott Rebekah-val a születése óta, nem is csodálkozom ezen. Suzannah szemlátomástképtelen volt megnyugtatni szegény kislányt. Nem engedte, hogy segítsek, sőt a végén mindennek elmondott. - Mallory felsóhajtott. - Akkor szülés utáni depresszióval magyaráztam a dolgot.- El tudom képzelni, Suzannah miket mondhatott rád, sokszor az én fejemhez vágta ezeket asértéseket. Évente egyszer azt állította, meglátogatja a szüleit, és egyszer csakugyan magával vitteRebekah-t. Azt hazudta, hogy gyereklányt fogad a baba mellé, ehelyett téged látogatott meg.Nick lassan bólogatott, mintha kezdene összeállni előtte a kép.- Igen, de azt hittem, te tudsz erről.- Idejött, és mindenféle hazugsággal tömte tele a fejed a mi csodálatos házasságunkról, ugye?- Valahogy úgy - felelte Mallory, és kifújta a haját az arcából.- Minden tökéletesen összeillik.- Miről beszélsz? - nézett a lány kérdőn Nickre.- Most már értem, miért nem próbáltál meg kapcsolatba lépni velem. Kezdettől fogva tudtam, hogydühös vagy rám, és nem is tettem érte szemrehányást. Ám arra gondoltam, hogy körülbelül egy évelteltével jelentkezni fogsz, és én végre mindent megmagyarázhatok neked. Ehelyett csak a bátyád, Jeff mesélt néha arról, mi van veled.- Jeff? Nekem viszont sosem beszélt rólad.
- A bátyád tapintatos ember. Nem kérdezősködtem, de Jeff pontosan tudta, mi a helyzet. Mindigelmesélte, épp mit csinálsz, merre jársz, hogy vagy. Örültem, mikor hallottam, hogy visszajöttélAppletonba dolgozni. Sosem voltál haragtartó, ezért csodálkoztam, miért nem jelentkezel. Ahogy telt azidő, egyre keserűbb lettem, és arra gondoltam, talán rosszul ítéltelek meg. Ez a tény annyira megviselt,hogy eleinte feleslegesnek tartottam beadni a válópert. Az első házassági évfordulónk után, mikor Suzannah kiheverte az állítólagos vetélés érzelmi következményeit, tulajdonképpen le akartam zárni aházasságunkat. Mégsem tettem, inkább mindketten éltük tovább a saját életünket a ház két egymástóllegtávolabb eső sarkában. Lassan már kezdtem azt hinni, sosem szerettél igazán, és teljesenmegfeledkeztél rólam. Ám miután Suzannah végre bevallotta, hogy mindig is hazudott nekem, el kellettválnom tőle, hogy ne őrüljek meg. S csak most tudom meg, hogy te mindvégig szerettél engem, és ez aszörnyeteg egész idő alatt hazugságokkal tömte a fejedet.Nick leült Mallory mellé, és átölelte. Magában megesküdött rá, soha többé nem engedi őt el. Suzannahügyes munkát végzett, tönkretette az életüket, legalábbis elvett tőlük öt hosszú évet.- De most újra egymásra találtunk - szólalt meg Nick egy kis idő múlva. - Az elmúlt két év jót tettnekem. Végre ismét a kezembe vettem az életemet, és mikor Brisbane-ben azon a versenyen újratalálkoztunk, tudtam, itt az ideje, hogy hazaköltözzek.- És most itt vagyunk. - Mallory fáradtan elmosolyodott. - Úgy érzem, Suzannah végleg eltűnt.Éveken át mérgezte az életünket, ám felejtsük el őt egyszer s mindenkorra.- Így lesz - ígérte Nick, és egy csókkal pecsételte meg a fogadalmát. - Nagyon szeretlek - mondtarekedten, mikor végül felemelte a fejét.Mallory ismét meglátta a szemében a vágyakozást.- Csodálatos életünk lesz, neked, nekem, Rebekah-nak és az összes születendő gyerekünknek - lelkendezett. - A házunk tele lesz napfénnyel és élettel, és...Elhallgatott, mert Mallory hirtelen kibontakozott az öleléséből, és felállt.- Van még valami, Nick, amit el kell mondanom.A lány hangja megbicsaklott, és az arcáról eltűnt a mosoly.- Igen?Mallory a könnyeivel küszködve elfordult. Nick közelebb lépett hozzá, a vállára tette a kezét, majdlassan maga felé fordította.- Mi a baj? - kérdezte halkan.A lány összeszedte minden bátorságát, hogy végre bevallja az igazat. Egy határozott mozdulattaleltolta magától a férfit. A szemébe kell néznie, hogy lássa, hogyan fogadja a hírt.- Nem lehet gyerekem.- A baleset - suttogta Nick kábán, és Mallory bólintott.Nyomasztó csönd telepedett közéjük. Egy örökkévalóságnak tűnő idő után Nick megköszörülte atorkát.- Őszinte leszek hozzád, úgy érzem, mintha fejbe vágtak volna. - Egy kicsit eltolta magától Malloryt,és a szemébe nézett. - Elgondolni is rettenetes, mi mindenen mentél keresztül. - Szájon csókolta a lányt,aztán elengedte. - Most viszont mennem kell.Mallory gyámoltalanul fonta maga köré a karját.- Természetesen szeretlek, és össze fogunk házasodni, most azonban egy kis időre van szükségem,amíg feldolgozom ezt a hírt. Jót fog tenni, ha gyalog megyek haza - tette hozzá, mert az autója még arendelő előtt állt.Mallory kábán meredt rá. Nick bizonyára észrevette az arcán a mérhetetlen fájdalmat, mert mégegyszer visszajött, és megcsókolta. Miután távozott, Mallory kővé dermedve állt a szoba közepén.Hosszú perceken át képtelen volt megmozdulni, és úgy érezte, egy jégdarab ül a szíve helyén.Legalább századszor gondolta végig, hogyan kellett volna Nick tudomására hozni ezt a szörnyű hírt.Nick imádja a lányát, és sok gyereket szeretne. Hogyan is viselkedhetett volna most másként? Igaz,mielőtt elviharzott, hangsúlyozta, hogy össze fognak házasodni. Ám honnan lehetne tudni, vajon bele tud-e törődni ebbe a szörnyűségbe?A lábából kiszállt minden erő, a padlóra rogyott, és kitört belőle a zokogás.
A telefon csörgése riasztotta fel mély álmából. Mallory az első pillanatban nem is tudta, hol van, csak azt érezte, hogy nagyon kényelmetlenül fekszik. Még mindig a nappali padlóján kucorgott. Gyorsanfelállt, és kissé imbolygó léptekkel a készülékhez ment.- Halló - mormolta halkan. - Newman doktornő.Nick mély hangja annyira megijesztette, hogy majdnem leejtette a kagylót.- Nick - suttogta, és nyomban eszébe jutott az előző este.- Beszélnünk kell. - A férfi hangja világosan és érthetően csengett. - Át tudnál jönni? Rebekah isörülne neked - tette hozzá az utolsó aduját is kijátszva.Mallory dühösen szorította a kagylót.- Ne használd többé a lányodat csalinak, ha megkérhetlek rá! Az első pillanattól kezdve ezt csinálod,ám most nem működik a dolog. Úgy vélem, Rebekah-nak is jobb, ha nem találkozunk többé.- Megértem a hevességed... - kezdte Nick, de Mallory félbeszakította:- Csakugyan? Tényleg megérted? Nem hiszem. Van akár halvány fogalmad is róla, tegnap milyennehezemre esett az a vallomás? Hogy mennyire vágytam a megértésedre és a támogatásodra? Ha a nehézhelyzetekben így viselkedsz, akkor jobb, ha nem házasodunk össze. Sok bánattól kíméljük meg egymást.- Ne ess túlzásba, inkább beszéljünk józanul!- Nincs mit mondanom neked.- Akkor csak hallgass végig! Szeretlek, Mallory. És kérlek, gyere ide - nógatta Nick a lányt. - Arlenea hétvégére Brisbane-be utazott, hogy meglátogassa az egyik barátnőjét. Csak hármasban lennénk.Nick hangja kétségbeesetten csengett, a lány viszont továbbra is hallgatott.- Ne tagadd meg tőlem a lehetőséget, hogy mindent megmagyarázzak.Mallory fáradtan az órájára nézett. Mindjárt reggel hét. El sem tudta hinni, hogy az éjszakát a nappalipadlóján töltötte, ám gyűrött ruhája meggyőzte róla.- Ebédre ott leszek - mondta végül. A legszívesebben azonnal indult volna, de helyesebbnek látta, haegy kicsit megvárakoztatja Nicket. Elvégre egész éjszaka egyedül kellett gyötrődnie. - Még meg kelllátogatnom néhány betegemet.- Remek. - Nick hangja kissé kényszeredetten csengett. - Elkészítem az ebédet, és várlak.- Jól van.Mallory remegő kézzel tette le a kagylót, majd nagyot sóhajtva az előszoba falának dőlt.Először Nathan Hone-t kereste fel. A gyerek középfülgyulladása szépen gyógyult. A vizit alatt azorvosnő folyton a karóráját nézegette. Azután Rose-t látogatta meg, aki közben tökéletesen felépült. Itt isizgatottan viselkedett, és hamar elbúcsúzott. Egyfolytában Nick járt az eszében.Mikor az autója megállt Jessie McFarland háza előtt, az idős hölgy kijött elé.- Mit keresel itt? - perlekedett vele az asszony, mielőtt még Mallory kiszállhatott volna a kocsiból.- Beugrottam, hogy megvizsgáljalak.- Most azonnal elmégy Nicholas Sterlinghez!- De... - dadogta Mallory megrökönyödve.- Épp most beszéltem vele telefonon. Magánkívül van.- Mit mondott?- Tudni akarta, jártál-e már nálam. Mikor megkérdeztem, miért üldöz téged, azt mondta, meg akarjakérni a kezedet, és te szándékosan megvárakoztatod.Mallory dacosan felszegte az állát.- Na és?- Néha rettenetesen makacs vagy. Most azonnal átmégy Nickhez! - parancsolt a lányra Jessie, ésbotjával a levegőbe bökött. - Öt éve vártok egymásra. Ne légy már ilyen csökönyös!- Félek - vallotta be Mallory.- Megértem. Szerelmes vagy, és azt kérded magadtól, képes vagy-e egy életre szóló kapcsolatra. Attólrettegsz, Nick mindig úgy fog viselkedni, ahogy tegnap este tette.- Mi? Mesélt róla?- Micsoda kérdés, hát persze, miután magából kikelve felhívott! - Jessie az autóhoz sántikált, és anyitott ablakon át Mallory vállára tette a kezét. - Indulj már, kislányom!Mallory megcsókolta Jessie kezét.- Máris.- Nem unod még, Rebekah? - kérdezte Nick a kislányát, akivel a padlón építőkockákat rakosgattak egymásra.Mallory csendben beosont a házba, és elindult megkeresni őket. Nick háttal ült az ajtónak, és épp egytornyot épített, a kislánya pedig begipszelt lábbal ült vele szemben. Amint meglátta őket, Mallory szívemegtelt szeretettel.Rebekah épp megbökte a tornyot, amikor a pillantása a lányra esett. Csöpp arca azonnal ragyognikezdett.- Mally! - visította lelkesen.Mallory óvatosan keresztüllépett a kockákon, majd letérdelt, és magához ölelte a kislányt.- Szia, édesem! - mondta, és megpuszilta. - Látom, már sokkal jobban vagy.- Csakugyan megjöttél?Nick megérintette Mallory haját. Elmosolyodott, és a hangulat újra olyan meghitt lett, mint régen.- Játssz a kockákkal! - kiáltotta Rebekah, és Mallory leült a padlóra.- Ez itt egy A - magyarázta a kislány, és magasra tartott egy kockát. Mallory csak most vette észre,hogy minden kockán egy betű áll. - Ez pedig egy G. Te is tudsz tornyot építeni?- Persze - vágta rá Mallory, és nekilátott, hogy magas tornyot építsen Rebekah-val, amely aztánhamarosan magától ledőlt.A kislány nevetve gyűjtötte össze a kockákat, majd újrakezdte a játékot. Mallory csak most vette észre,mit művelt közben Nick.Az építőkövekből kirakott egy mondatot. A lány örült, hogy már ül, mert a földön heverő kérdéstőlbiztos elgyengült volna a lába. A kockákról ugyanis ezt lehetett leolvasni: Hozzám jössz feleségül?Könnyektől fátyolos szemmel meredt először a betűkre, aztán hol Nickre, hol Rebekah-ra nézett. Agyerek szemlátomást nem vette észre, mi zajlik a felnőttek között.- Nagyon sajnálom, Mallory! - suttogta Nick, és megfogta a lány kezét. - Megdöbbentett a hír, és csak nehezen tudtam feldolgozni. De most már beletörődtem, hogy nem lesznek saját gyerekeink. Itt vannekünk Rebekah, és ami sokkal fontosabb, itt vagyunk egymásnak mi ketten. Minden másról majdkésőbb beszélünk - folytatta komoly arccal. - Amíg mi ketten együtt vagyunk, semmi sem fontos.Kérlek, Mallory, légy a feleségem és Rebekah édesanyja!Nick gyengéden letörölte a könnyeket a lány arcáról, és reménykedve mosolygott. Mallory merevenbámulta az előtte sorakozó betűket, és alig tudta elhinni, hogy végre elérkezett ez a pillanat. Nick aválaszára várt.A lány megfogott néhány kockát, és kirakta az igen szót.A férfi boldogan elmosolyodott, átölelte őt, és megcsókolta.- Bekah-t is puszild meg, papa! - követelte a kislány, mire mindketten elnevették magukat.Maguk közé vették a kislányt, és Mallory úgy érezte, hogy az egész világgal képes lenne felvenni aharcot ezért a két emberért, akik itt ülnek vele a gyerekszoba padlóján.- Mallory hamarosan hozzánk költözik - magyarázta Nick a lányának, aki a hírre lelkesen tapsolnikezdett.- Rebekah Mallory Sterling - mondta Mallory olyan hangon, amelyet a lánya az elmúlt háromesztendőben megtanult tiszteletben tartani.- Igen, anyu? - felelte az ötéves kislány ártatlan arccal.- Már számtalanszor megtiltottuk, hogy felmássz arra a könyvespolcra. Szerencsére apa az elsőbaleseted után a falhoz erősítette, különben megint pórul járhattál volna.- Nem akartam, anyu.- Rendben. Most menj, és moss kezet! Arlene már vár a vacsorával.- Igen - felelte Rebekah, ám amint elindult a fürdőszoba felé, csecsemősírás verte föl a ház csendjét. - Edward felébredt, anyu.Mallory Rebekah-val együtt a gyerekszobába sietett.- Csendesen - suttogta az asszony, noha tudta, hogy nincs sok értelme a figyelmeztetésnek.A négy hónapos Edward Fitzwilliam Sterling volt nővére minden büszkesége.- Nem lehetsz már megint éhes - mormolta Mallory, de a fia tovább sírt.- Ölbe vehetem, anyu? Mindig abbahagyja a sírást, ha fölveszem.Ez igaz volt, Edward tagadhatatlanul nagy becsben tartotta a nővérét.
- Jól van. Ülj le az ágyra, és helyezkedj el kényelmesen!Miután Rebekah gondosan egy párnát tett a háta mögé, Mallory a nővére karjába tette a fiát. A sírásazonnal elcsitult, a kisbaba kinyitotta a szemét, és Rebekah-ra nézett. Mallory megpuszilta a fia homlokát,majd leült melléjük.- Csodálatos testvér vagy, Rebekah. És nagyon sokat segítesz nekem. Köszönöm, drágám! - mondta,és megpuszilta a kislányt is.- Szóval itt a családom - szólalt meg egy mély férfihang az előszobából. Nick odalépett hozzájuk, ésmindegyiküknek adott egy-egy cuppanós csókot. - Mi volt ma a rendelőben? - kérdezte aztán a feleségét.- Rengetegen voltak, de sikerült hazaérnem, mielőtt Rebekah az iskolai előkészítőből megjött volna.Be kell vallanom, rettentően élvezem azt a két napot, amikor dolgozom.- Jayton doktor kitűnő háziorvos.- Tudom, és örülök, hogy nyugodt szívvel rábízhatom a betegeimet.Mindketten úgy gondolták, a család az első, főleg miután annyi mindenen kellett keresztülmenniük,hogy közös gyerekük lehessen.Mallory elég nehezen esett teherbe Edwarddal. Csaknem két évig próbálkoztak mesterségesmegtermékenyítéssel, míg végül sikerrel jártak. Ám a terhesség idejére a nőgyógyász szigorú fekvéstrendelt az anyának. Mallory majdnem beleőrült, de valahányszor a kisbabájára nézett, tudta, megérte.Újabb terhességet már nem mertek vállalni, mivel a szülés sem ment könnyen, Edward csak császármetszéssel tudott a világra jönni. Ám egy kislány és egy kisfiú is több volt, mint amiről Mallory azutóbbi években álmodhatott.- Mrs. Sterling - kezdte Nick, majd felhúzta a feleségét az ágyról, és magához ölelte. - Készen állsz,hogy elutazzunk vakációzni?Mallory átkarolta a férje derekát, és hozzábújt. Ő volt élete egyetlen igaz szerelme, és napról naprajobban örült annak, hogy vele és gyermekeivel élheti le az életét.- Hogyne, de lenne egy javaslatom.- Igen? - Nick álmodozva nézte a kislányát és a kisfiát. - Mi lenne az?- Hogy nyugat felé repüljünk, és hagyjuk itthon a mobiltelefonjainkat.- Nagyszerű ötlet, Mrs. Sterling, nagyszerű!
 
 
0 komment , kategória:   Lucy Clark Kelepce  
szeretettel
  2012-04-29 09:46:33, vasárnap
 
  9. FEJEZET



- Készítsenek röntgenfelvételeket a bal combjáról, de mindenekelőtt a fejéről! - rendelkezett Nick,mikor megérkeztek a baleseti osztályra. - Csak egy paracetamolt adtam neki. Légy szíves, Mallory, adjneki még fájdalomcsillapítót! Aztán telefonálj a brisbane-i gyerekkórházba, és hívasd ide az egyik ortopéd sebészt! Ne tegyük ki Rebekah-t feleslegesen a szállítás viszontagságainak! - tette hozzá.Mallory felhívta a brisbane-i gyerekkórház ortopédosztályának vezetőjét. Miután vázolta a helyzetet,megkérdezte, át tudna-e jönni Appletonba az egyik sebészük.- Sajnálom, Newman doktornő, de ma senkit sem nélkülözhetek.- A beteg Rebekah Sterling, Nicholas Sterling lánya - tette hozzá Mallory reménykedve.Tudta, hogy Nicknek befolyásos orvos barátai vannak Brisbane-ben, és ez most talán segíthet rajtuk.A kolléga nagyot sóhajtott.- Vannak fejsérülésre utaló jelek? - kérdezte.- Még csak most röntgenezik, de rövid időközönként többször is elveszítette az eszméletét.
- Nem tudom, mit tehetnék. Nick a barátom, de bármennyire is sajnálom, most képtelenségAppletonba küldenem valakit. Higgye el, megtenném, ha tudnám. A legjobb, ha helikopterrel ideszállítják a kicsit. Akkor megígérhetem, hogy nyomban a legjobb kezekbe kerül.Mallory felsóhajtott, mire az ortopéd orvos sietve folytatta:- Tudom, Nicknek nem fog tetszeni a dolog, ám ez a legtöbb, amit tehetek. Sajnálom, hogy magának kell közölnie vele a rossz hírt.- Túl fogom élni - felelte Mallory kedvesen.Az ortopéd orvos nyilván jól ismeri Nicket. Mallory letette a kagylót, és nekilátott, hogy megszervezzea helikopteres betegszállítást. Amikor mindennel elkészült, felhívta Arlene-t.- Hogy van Rebekah? - kérdezte az asszony elgyötörten.- Most röntgenezik, hamarosan már többet fogunk tudni róla.- Az én hibám. Minden az én hibám. Kint voltam, a mosott ruhát szedtem le, holott vigyáznom kellettvolna rá. Pedig hányszor mondtam neki, hogy ne másszon fel a könyvespolcra - zokogott fel Arlene.- Senki sem várhatja el tőled, hogy a nap huszonnégy órájában egyfolytában Rebekah-n tartsd aszemed - vetette ellen Mallory. - Ne emészd magad! Természetesen nem a te hibád, és biztos vagyok benne, hogy ezt Nick is így gondolja. Rebekah pedig hamarosan jobban lesz.Mallory ezekkel a szavakkal nemcsak Arlene-t, hanem saját magát is szerette volna megnyugtatni.Most minden a röntgenfelvételek eredményétől függött.- Őszintén remélem. Hogy van Nicholas?- Tehetetlennek érzi magát.- Rettenetes. - Arlene egy pillanatig habozott. - Mallory, légy okos! Nick néha olyat is mond, amitnem gondol komolyan. Tehát ha rajtad vezetné le az idegességét, ne törődj vele, miket beszél!- Megpróbálom - biztosította őt Mallory. - Összecsomagolnál néhány dolgot Nicknek és Rebekah-nak? A brisbane-i gyerekkórházba viszik, és pár napig biztosan ott tartják.- Te jó ég! Tényleg oda kell vinni? Mit gondolsz, Nick mit szólna hozzá, ha elkísérném Rebekah-t? - kérdezte Arlene reszkető hangon.- Biztosan örülne neki, elvégre gyakorlatilag Rebekah nagyanyja vagy. Készíts mindent elő, ahelikopter körülbelül félóra múlva indul.- Rendben. Időben ott leszek.Mallory elbúcsúzott az asszonytól, és letette a kagylót. Azután magához vett egy adagfájdalomcsillapítót, és elindult a radiológiára.- Mi a helyzet? - kérdezte nyugodt hangon, és Nick mellé lépett.A férfi tágra nyílt szemmel nézett rá. Szegény, - gondolta Mallory, teljesen összetörtnek látszik. Nemcsoda, mert most nem mint sebész, hanem mint apa áll Rebekah mellett. Biztosan megőrjíti a gondolat,hogy semmit sem tehet a lányáért.Tökéletesen megértette Nicket, hiszen a kislány neki is nagyon a szívéhez nőtt. Mintha a saját lányafeküdne itt sápadtan, meggyötörten.- A röntgenfelvételek leheletvékony repedést mutatnak a koponyán - szólalt meg végül a férfi. - Alábáról készített felvételekre még várni kell.- Itt a fájdalomcsillapító - mondta Mallory, és óvatosan beadta a kislánynak az injekciót. - Ez segítenifog - suttogta.- Mikor jön a sebész? - kérdezte Nick, és kétségbeesett arccal nézett a lányára.- Rebekah-t helikopterrel Brisbane-be kell szállítani.- Nem.- Beszéltem az ortopéd osztály vezetőjével, és megmondtam, hogy a lányodról van szó. Jelenlegegyetlen orvost sem tud nélkülözni, ám a szavát adta, hogy amint megérkezik Rebekah, nyombanmegvizsgálják.- Nem - ismételte meg Nick. - Nem engedem, hogy megint szállítsák. Erős fájdalmai vannak.Mallory lassan elszámolt magában tízig, hogy megőrizze a nyugalmát.- Tudom, mit érzel.- Fogalmad sincs róla, mit érzek - szakította félbe Nick gorombán. - Te nem vagy anya, nincsgyereked. Hogyan is érthetnéd meg, mit érzek? Ez itt a lányom, Mallory, a saját húsom és vérem.Fejsérüléssel, törött csontokkal fekszik előttem, és nagy fájdalmai vannak. És semmit sem tehetek érte - sóhajtotta, és a halántékára szorította a kezét.Szemlátomást nem is sejtette, mennyire megbántotta Malloryt. A lány természetesen tisztában voltvele, hogy Rebekah nem az ő lánya, hanem Suzannah-é, és neki ráadásul sohasem lehet gyereke. Ám úgyérezte, a saját vér szerinti lányát sem szerethetné jobban Rebekah-nál.- Ha az értekezlet után azonnal hazamentem volna, mindez nem történik meg - jelentette ki Nick, ésezzel újra tőrt döfött Mallory szívébe.- Nincs miért szemrehányást tenned magadnak - mondta kurtán.Az értekezlet után együtt töltött néhány perc hihetetlenül fontos volt Mallorynak. Szerelmet vallottak egymásnak, és úgy érezte, Nick most gyakorlatilag szeretné meg nem történtté tenni a dolgot.- Egyedülálló apa vagyok, hogyan is fecsérelhettem veled az időmet, ahelyett hogy megakadályoztamvolna ezt a szörnyű balesetet?Mallory szilárdan elhatározta, hogy eltitkolja a fájdalmát. Nick csupán rajta vezeti le az idegességét.Elvégre Arlene is figyelmeztette, hogy ne vegye szívére a szavait.- Talán nem vagyok édesanya, Nick, de ez nem jelenti azt, hogy ne érteném meg a fájdalmadat. Úgyszeretem Rebekah-t, mintha a saját gyerekem lenne. És én is tehetetlennek érzem magam, akárcsak te. Dehidd el, mindent megtettél a lányodért, amit csak lehetett! A brisbane-i gyerekkórház nem tud sebésztküldeni. Rebekah-t helikopterrel oda kell szállítani, és én már intézkedtem is róla.- Ehhez nem volt jogod - felelte Nick hidegen.- Minden jogom megvolt hozzá - vágott vissza Mallory. - Én vagyok a kezelőorvos, és Rebekah abetegem. Te pedig az apja vagy, tehát viselkedj végre értelmesen!Dacosan állta a férfi megsemmisítő pillantását. Azért sem hagyja megfélemlíteni magát. Nick rettenetes dolgokat mondott neki az előbb, ám ez semmi ahhoz képest, amit néhány évvel ezelőtt tett vele.Mallory úgy érezte, most is meg tud neki bocsátani. Mihelyt Rebekah lábadozni kezd, Nick is észhez fogtérni.- A helikopter húsz perc múlva indul. Arlene összecsomagolt néhány holmit neked és Rebekah-nak, ésútban van a kórház felé, mert el akar kísérni benneteket. Legalább három napig Brisbane-ben kellmaradnotok, mielőtt visszaszállítanák Rebekah-t az appletoni kórházba. Addig én itt elvégzem amunkádat. És még valamit, Nick. - Mallory suttogóra fogta a hangját. - Szedd össze magad! Az ottaniszemélyzet talán nem lesz olyan elnéző veled, mint én. Ne ragaszkodj hozzá, hogy jelen legyél aműtétnél, ha egyáltalán szükség lesz rá. Ellenkezik a kórház szabályzatával. Sok barátod van ott, jó lenne,ha ez így is maradna.- Vége a fejmosásnak, Newman doktornő? - kérdezte Nick hidegen.- Egyelőre - nézett Mallory nyugodtan a férfi szemébe.- Ezek szerint nem jössz velünk Brisbane-be. Pedig azt hittem, Rebekah neked is fontos.- Nagyon szeretem őt - jelentette ki Mallory határozottan. - Természetesen elkísérlek benneteket ahelikopteren, de nem maradhatok ott. Szívesen megtenném, elhiheted, csakhogy nem lehet. Ketten nemhiányozhatunk innen egyszerre.Nick konokul nézett kifelé az ablakon.- És ha operálni kell? - csattant fel. - Akkor legalább maradsz? Téged beengednének a műtőbe.- Ha a brisbane-i kollégák beleegyeznek, Rebekah mellett maradok. Én is nagyon szeretem őt, Nick - suttogta Mallory lágyan, és könnyek szöktek a szemébe. - Tiszta szívemből.A férfi szomorúan nézett a kislányára.- Olyan kiszolgáltatott.Elrévedve nézett maga elé. Rebekah balesete teljesen összetörte. Mallory látta rajta, hogy kezd végreegy kicsit megnyugodni.- A felvételek elkészültek - dugta be a fejét az ajtón a radiológus.Egy perc múlva mindhárman a képernyő előtt álltak, és a röntgenképeket tanulmányozták.- Törés a bal combcsonton. A csont az egyik oldalon szilánkosan eltört, meg kell műteni - magyaráztaa radiológus.- Csupán egy apró beavatkozás - próbálta Mallory megnyugtatni Nicket. - Félóráig sem fog tartani.- Még sohasem altatták - felelte a férfi tompa hangon.- Nem lesz semmi baj - mondta Mallory, és Nick vállára tette a kezét. - Vele maradok a műtőben. Akoponyatörés pedig magától is meggyógyul.A férfi kurtán biccentett.- Köszönöm!
- Meglátod, amikor Rebeka végre újra otthon fog nyafogni, amiért nem ugrándozhat kedvére, megfogsz feledkezni erről az egészről.Nick ösztönösen kinyújtotta a kezét Mallory felé. A röntgenorvos ekkor halkan kiment a szobából.- Gyere ide! - Mikor a lány ott állt előtte, lehajtotta a fejét, és az ajkára tapasztotta a száját. - Neharagudj! - suttogta. - Rettenetes dolgokat mondtam neked az előbb. Meg tudsz bocsátani?- Már meg is bocsátottam - felelte Mallory mosolyogva.Miután Rebekah műtéte rendben lezajlott, Mallory átment a brisbane-i közkórházba, hogymeglátogassa Tomot és Gailt. Szerette figyelemmel kísérni a régi betegei gyógyulását.Egyelőre még mindketten nyugtatókat kaptak, de a nehezén már túl voltak. Most már biztos volt, hogyTom egész életére mindkét lábára béna lesz, de Mallory azt remélte, egy nap megtanul majd együtt élniezzel.Visszafelé a gyerekkórházba azon tűnődött, hogy ma mennyire szélsőséges érzelmeket élt át. A reggelgyönyörűen kezdődött, aztán majdnem tragédiába torkollt az este.- Remélhetőleg hamarosan átszállíthatjuk Appletonba - mondta Nick később, mikor a lánya ágya föléhajolt, és homlokon csókolta.Arlene Rebekah egyágyas szobájának sarkában üldögélt és kötögetett.- A gyerekek sokkal gyorsabban gyógyulnak, mint a felnőttek - jegyezte meg Mallory. - Vigyáznodkell magadra, Nicholas! Rendesen egyél, és aludj eleget! Azzal nem segítesz Rebekah-nak, ha kikészítedmagad. Ez orvosi utasítás - emelte fel figyelmeztetően a mutatóujját.- Csakhogy te nem vagy az orvosom - válaszolta Nick, és átölelte Mallory derekát. - Amenyasszonyom vagy.A lány megrökönyödve nézett először a férfira, aztán Arlene-re, aki az ölébe ejtette a kötést.- Hallottad, Arlene? Állítólag Nick menyasszonya vagyok.- Igen. - A házvezetőnő elfojtott egy mosolyt. - Hallottam.Azután nyugodtan kötött tovább.- Ne haragudj, de szeretném felhívni a figyelmedet egy apróságra, Nick. Még meg sem kérdezted,feleségül akarok-e menni hozzád. Hogyan lehetnék hát a menyasszonyod?- Apró feledékenység. Pedig meg akartalak kérdezni.- Vagy úgy? És mikor? - gúnyolódott Mallory. - Mikor hajnalban felbukkantál, hogy társalogj velem?Vagy mikor az értekezlet után dühöngtél? Vagy talán amikor a kórházban sértegettél?- Jól van, jól van. - Nick védekezőn emelte föl a kezét, majd a nadrágzsebébe süllyesztette. - Nemúgy alakult, ahogy terveztem. A lényeg mégiscsak az, hogy feleségül akarlak venni. Tehát mit válaszolsz?- Ez minden? Ennyi egy lánykérés? - kérdezte Mallory hitetlenkedve.- Én sem így terveztem - ismételte meg Nick.- Rendben, akkor nemet mondok. - Mallory komolyan beszélt, a hangjából eltűnt minden lágyság. - Egyébként is még tisztáznunk kell néhány dolgot, mielőtt egyáltalán lánykérésre kerülhetne sor.- Igazad van - bólintott Nick. - Ennek ellenére elkísérlek a helikopterhez. Arlene, légy szíves, addignézz rá Rebekah-ra!- Viszontlátásra, Mallory! - mondta Arlene, és felállt. - Köszönök mindent! - Azzal váratlanulátölelte a lányt, és közben a fülébe súgta:- Egy kicsit izzaszd meg, mielőtt igent mondanál! Megérdemli.Mallory cinkosan Arlene-re mosolygott.- Viszlát!- Ez meg mit jelentsen? - kérdezte Nick, miközben a folyosón a felvonó felé siettek.- Micsoda?- Arlene. Még azt sem engedi közel magához, akit születése óta ismer. Veled viszont úgy bánik,mintha a lánya lennél.- Büszke is vagyok rá.- Tudod te egyáltalán, milyen csodálatos nő vagy?- Nem, de te majd újra és újra emlékeztetni fogsz rá.Nick nevetett, és átölelte Mallory vállát.
- Még sok mindenről beszélnünk kell, de biztos vagyok benne, hogy meg fogjuk érteni egymást. Teszeretsz engem, én pedig szeretlek téged, és semmi más nem számít.Mallory a lift előtt megtorpant, és a kezét bámulta. Nem akarta ezt az amúgy is nehéz napot rosszhírrel zárni, de előbb vagy utóbb meg kell mondania Nicknek, hogy sohasem lehet gyereke.Már épp elég ideje halogatom, - gondolta szomorúan. Vajon ez megváltoztatja majd az érzelmeit?- Nézd, nekem...- Pszt. - A férfi az egyik kezével felemelte az állát, majd cuppanós csókot nyomott Mallory szájára. - Várhat. Minden jóra fordul, hidd el nekem!A lány nehéz szívvel bólintott, és beszállt a liftbe. Nick követte őt, és felkísérte a kórház tetejére, ahola helikopter várakozott.Hűvös szél fújt, és a helikoptert éles fény világította meg. Mikor a pilóta észrevette Malloryt, intettneki, hogy igyekezzen, így a lánynak alig volt ideje elbúcsúzni Nicktől.- Holnap hívj fel! - kérte a férfit. - Ha valami történne Rebekah-val, azonnal értesíts!- Természetesen - ígérte Nick, és szorosan magához ölelte. - Vigyázzon magára, Newman doktornő!Most már minél hamarabb sort kell kerítenünk arra a beszélgetésre, mert ideje volna elkezdenünk azesküvői előkészületeket, és főleg mert nem akarok többé egyedül aludni.- Nick! - tiltakozott Mallory mosolyogva, de a férfi csak még erősebben megszorította.Azután újra megcsókolta, és gyengéden a helikopter felé tuszkolta.
 
 
0 komment , kategória:   Lucy Clark Kelepce  
szeretettel
  2012-04-29 09:44:20, vasárnap
 
  8. FEJEZET



Mallory kinyitotta a szemét, és megpróbálta leolvasni az éjjeliszekrényen álló vekkerről, hány óralehet.- Fél egy?Kiugrott az ágyból, aztán tétován körülnézett. Eszébe jutottak az elmúlt éjszaka eseményei, ezértgyorsan megfordult, ám Nick már nem volt mellette.- Nick? - kiáltotta, és kiment a konyhába. - Nick?Nem jött válasz. Olyan mély volt a csend, mintha a férfi soha nem is járt volna a lakásban. Mallorykábultan főzött magának egy kávét, és pár perccel később már a konyhaasztalnál ült. Álmodozva gondoltvissza rá, milyen szép volt, amikor előző éjjel Nick szorosan magához ölelte.
Ijedten összerezzent, amikor váratlanul megcsördült a telefon. Felugrott, és felkapta a kagylót, hogy akellemetlen zajnak gyorsan véget vessen.- Newman doktornő - szólalt meg nagyot ásítva.- Hány órára tűzzük ki az értekezletet?Nick hangjára Mallory álmos arca nyomban felderült. Türelmetlenül húzogatta a telefonzsinórt, hogyleülhessen.- Szia! - Igyekezett összeszedni magát, de egyelőre képtelen volt rá. Lelki szemei előtt ott feküdt Nick az ágyában, és szorosan magához ölelte. Megköszörülte a torkát. - Úgy négy órára lehet?- Jól van. Tom és Gail állapota még kritikus, de nemsokára jobban lesznek.- Örömmel hallom - felelte Mallory, majd kortyolt egyet a kávéjából. Egy ideig nem tudottmegszólalni, de aztán nagy nehezen erőt vett magán. - Korán elmentél - jegyezte meg színlelt közönnyel.- Haza kellett jönnöm Rebekah-hoz. Szívesen maradtam volna még, de mint gyermekét egyedülnevelő apa felelősséggel tartozom a lányomért, amiről egyetlen percre sem feledkezhetem meg.Nick ezt olyan komoly hangon mondta, hogy Mallorynak nevethetnékje támadt tőle.- Hogyne, Rebekah áll az első helyen.- Négykor találkozunk. Egyébként visszahoztam a kocsidat - fűzte hozzá a férfi, majd minden továbbinélkül letette a kagylót.Mallory csodálkozva bámult a telefonra. Teljesen megfeledkeztem az autóról, - gondolta. Nick valószínűleg Arlene-nel együtt ment el érte.A pillantása a konyhai órára esett, és felugrott. Ha meg akarom látogatni a betegeimet is, sietnem kell,- gondolta.- Miért nem hívtál fel? - kérdezte szemrehányóan Mallory Chloe Hone-t, és letette orvosi táskáját azasztalra.- Tegnap hallottam a szörnyű autóbalesetről. Egyébként meg tudtam, hogy ma úgyis benézel. Miértfárasztottalak volna?- Ilyesmi többé ne forduljon elő! Ha tudtam volna, előbb jövök.Chloe fel-alá járkált a szobában a síró babával a karján.- Hozd már ide, hadd nézzem meg a fülét!Mallory megmutatta az asszonynak, hogyan tartsa a kis Nathant, hogy megvizsgálhassa a gyerek fülét.- Tudom, kicsim - suttogta Mallory, mikor a kisfiú hirtelen hangosabban felsírt. - Tudom, hogy fáj.Maradj egy kicsit nyugton! Rendesen szopott?- Nem akar a bal oldalán feküdni, de ha a jobb oldalára tettem, nem sírt.- Volt láza?- Csak egy kis hőemelkedése.- Hányt?- Nem sokkal azelőtt, hogy megérkeztél, de csak egyszer - felelte Chloe.- Mikor a múlt héten láttam, egy kicsit náthás volt. A náthája már majdnem meggyógyult, de úgylátszik, a fertőzés a fülére húzódott. - Mallory megsimogatta a kicsi fejét. - Szegény drágám. Biztosannagyon rossz, ha idegenek nyomogatják a fájós füledet, de egyszerűen muszáj, érted? - Még egyszer megcirógatta a kisbabát. - Most fordítsd meg, tartsd erősen a fejét és a kezét, hogy a másik fülét ismegvizsgálhassam!- Ez rendben van - állapította meg Mallory egy perc múlva. - A bal füle enyhén be van gyulladva. Pár nap múlva a másik fülére is áthúzódhatott volna a fertőzés.- Mit csináljak vele?- Felírok neki egy szirupot. Ez egy antibiotikum, váltsd ki a patikában!- Akkor lefektetem Nathant.Amint Mallory egyedül maradt a nappaliban, felemelte a karját, és úgy tett, mintha kisbabát ringatna.Végtelen szomorúsággal töltötte el a gondolat, hogy sohasem lehet saját gyermeke. Rettenetesen irigyelteChloe-t minden gondja és baja ellenére.Mikor a fiatalasszony visszajött, Mallory gyorsan letörölte a könnyeit, és elbúcsúzott.A következő betege Jessie McFarland volt. Tudta, hogy az asszony kérdezősködni fog Nickről.- Suzannah volt abban a házasságban a záptojás - mondta Jessie mintegy félórával később -, nemNicholas.
Mallory kétkedve nézett a betegére.- Korábban miért nem beszéltél erről?- Mert korábban nem lett volna értelme. Szerelmes vagy Nicholasba, a homlokodra van írva.Mallory szeme elkerekedett a csodálkozástól.- Ez ennyire nyilvánvaló?- Látod, meg sem próbálod tagadni, bár nem is volna értelme. Ha csak megemlítik előtted a nevét,ábrándosan mosolyogni kezdesz, mint egy szerelmes bakfis. Egyébként utoljára akkor láttam az arcodonezt a mosolyt, amikor még tényleg kislány voltál.- Akkoriban huszonöt éves voltam, Jessie. Te huszonöt évesen már férjnél voltál, és öt gyereked volt.- Korábban és sokkal gyorsabban értünk - védekezett az asszony. - Most csak az a fontos, hogybeszélj Nicholasszal, és hallgasd meg az ő változatát is. Valójában mi történt köztetek?- Minél többet gondolok rá, annál jobban fájnak az emlékek. Nem is tudom, érdemes-e ismétmegpróbálnom Nickkel.- Még egy ok, amiért beszélned kell vele.- Szeretem őt, Jessie. Mi lesz, ha kiderül, hogy Suzannah-nak mindenben igaza volt? Mi lesz, ha nemtudok megbocsátani neki?- Mondtam már neked, Suzannah-nak nem volt igaza. Száz százalékig biztos vagyok benne, hogymindenről ő tehet. Meg kell hallgatnod Nicholast, főleg a házasságuk részleteivel kapcsolatban. Suzannahbemesélt neked minden hazugságot.Mallory eltűnődött Jessie szavain.- Remélem, igazad van - sóhajtotta végül.- Gondolj vissza arra az időre, amikor még együtt voltál Nicholasszal! Mire emlékszel?- Nick éppen olyan volt, mint most, kedves, figyelmes és érzékeny. Ráadásul jóindulatú és határozott.Mostanában néha előfordul, hogy mint a legtöbb férfi, és különösen a sebészek, öntelt és pökhendi, deakkor is... csak a jó öreg Nick maradt - ráncolta Mallory tétován a homlokát.- Pontosan. - Jessie a mutatóujjával diadalmasan verni kezdte az asztalt. - Beszélni fogsz vele. Ígérdmeg nekem!Mallory beleegyezően bólintott. Ezt úgysem kerülheti el, Nick már a kezdet kezdetén közölte vele. Ámamíg képtelen elhinni, hogy Suzannah nem az az angyal volt, akinek mutatta magát, a férfi szavai nemenyhíthetik a fájdalmát és csalódottságát.- Megígérem - jelentette ki határozottan.- Még ma? - unszolta Jessie.- Ha lesz rá alkalmam, igen.- Tom és Gail már túl van az életveszélyen - fejezte be Mallory a beszámolóját. - És ezt amentésükben közreműködő csapat tagjainak köszönhetik.Az értekezlet után egy darabig még mindannyian ott maradtak a tárgyalóban, és beszélgettek. Malloryalig várta, hogy kettesben legyen végre Nickkel. Megígérte Jessie-nek, ma mindent tisztázni fognak, ésállni akarta a szavát. Borzasztó ideges volt. Már a beszámolóra is nehezen tudott összpontosítani, sközben igyekezett kerülni Nick tekintetét.A szeme sarkából látta, hogy a férfi felemelkedik, majd elbúcsúzik Kate-től, akivel eddig beszélgetett.Aztán nagy léptekkel megindult az ajtó felé.- Nick! Bocsáss meg, Stan! - mondta gyorsan Mallory, és faképnél hagyta a kollégáját.Nick lassan megfordult, és kérdőn nézett rá. A lány torka hirtelen kiszáradt, és nagyot nyelt, mielőttmegszólalt volna.- Beszélnem kell veled. Megvársz?Negyedóra múlva már a társalgóban voltak. Mallory először nem is tudta, hol kezdje, végül Nick törtemeg a csendet.- Miről akarsz beszélni velem?A hangja hűvös volt. Mallory kétségbeesetten tördelte a kezét. Igaz, megígérte Jessie-nek, ma végretiszta vizet öntenek a pohárba, most mégis képtelen volt belevágni.- Haragszol rám - tört ki belőle, és összerezzent, mikor Nick némán karba fonta a kezét.Tehát igaz, - gondolta Mallory meghökkenve. Legalább van beszédtémánk.- Okkal.Mallory kihúzta magát, és egyenesen a férfi szemébe nézett.- Megtudhatnám, mi lenne az?- Persze! - Nick közelebb lépett hozzá. - Ma több mint egy órán át együtt voltunk azon amegbeszélésen, és te rám se néztél.- Egy értekezleten mégsem szemezhetek a kollégámmal - védekezett Mallory.- Tudni akarom, miért nézel levegőnek. Mert ma reggel búcsúzás nélkül magadra hagytalak? Utánamegmagyaráztam telefonban, és azt hittem, megértetted. Sőt azt gondoltam, Rebekah jelent nekedvalamit.Nick a végén szinte már kiabált, majd dühösen összeszorította a fogát. Mallory rezzenéstelenül állta atekintetét. Lassan odalépett hozzá, és átölelte a nyakát.- Nick - suttogta, és a szájára tapasztotta az ajkát.A férfi ösztönösen átfogta a derekát, és magához húzta. Mallory felemelte a fejét, és elmosolyodott.- Néha nagyon nehéz veled. Tökéletesen megértettem, miért mentél haza. - A mennyezetre emeltetekintetét. - A beszámolóm alatt pedig azért nem néztem rád egyetlenegyszer sem, mert teljesenösszezavarsz. Váratlanul felbukkantál, és az egész életemet a feje tetejére állítottad. Ha csak rád nézek,szédülni kezdek, a szívem szaporábban ver, az egyik percben fázom, a másikban izzadok.- Tudod, mit beszélsz? - kérdezte Nick.- Igen - felelte Mallory határozottan.- Szeretsz engem - jelentette ki a férfi idegesen.- Nagyon szeretlek, Nicholas Sterling.- Szeretsz - ismételte meg Nick, és erősen magához szorította Malloryt, majd lelkesen felkapta, éscsókokkal borította az arcát. - Szinte hihetetlen. - Nevetett. - Nem is tudod, mióta várok erre a percre. Avilág legboldogabb embere lettem.- El tudom képzelni. De van még valami, amit meg kell beszélnünk.Nick arca nyomban elkomorult.- Suzannah.Mallory bólintott.- Beszélnünk kell mindarról, ami az elmúlt öt évben történt. Nem lesz könnyű, de csak akkor kezdhetjük elölről, ha megértettük és feldolgoztuk a múltat.Nick egyetértően bólintott, aztán az órájára nézett.- Miért nem megyünk hozzám? Megvacsorázhatunk, játszhatunk egy kicsit Rebekah-val, aztánnyugodtan beszélgethetünk.- Jó ötlet.Mallory megcsókolta Nicket, és még mielőtt kibontakozhatott volna az öleléséből, a férfi a két kezeközé fogta az arcát, és viszonozta a csókját. A nyelve óvatosan a lány szájába hatolt. Mallory alegszívesebben ott helyben átadta volna magát azoknak az érzéseknek, amelyeket a férfi becézgetéseiébresztettek föl benne.Egész testében libabőrös lett, és halkan felsóhajtott, mikor Nick nyelve a fülére, majd a nyakára siklott.- Csodálatos - súgta rekedten a férfi. - Mi ketten összetartozunk. Mindig is összetartoztunk.A lány a legszívesebben felkacagott volna a boldogságtól. Egy másodpercre azt gondolta, feleslegesfelidézni a nyomasztó múltat, kár volna vele elrontani ezeket a gyönyörű pillanatokat.- Először menjünk hozzád, aztán hozzám! - javasolta Nick. - Nálad legalább senki sem fog zavarni.- Nick! - csóválta meg Mallory megbotránkozva a fejét. - Javíthatatlan vagy.- Tényleg?A férfi csábosan rámosolygott, és Mallory majdnem elveszítette tőle a fejét. Igyekezett gyorsanösszeszedni magát. Még semmit sem tisztáztak, rengeteg a megbeszélnivalójuk.Nick színpadiasan magába roskadt.- Természetesen igazad van - vallotta be -, de nem veheted rossz néven tőlem, hogy próbálkoztam.Nagyon szeretlek, ezért képtelen vagyok ellenállni neked.Mallory még életében nem hallott ilyen szép bókot.- Akkor egy félóra múlva nálad találkozunk - mondta határozottan.- Legyen inkább negyedóra!- Rajtam ne múljon - mosolygott a lány vidáman a férfira.Mikor Nick a háza előtt kiszállt a Jaguarjából, pompás kedvében volt. Felsietett a bejárati ajtóhozvezető lépcsőkön, és belépett a házba. Mallory szereti őt. Mi mást kívánhatna még?Hirtelen szívet tépő sikolyra rezzent össze.- Rebekah! - kiáltotta, és ledobta az aktatáskáját.Felrohant a gyerekszobába vezető lépcsőn. Az ajtóban a rémülettől egy pillanatra a földbe gyökerezetta lába. A könyvespolc ledőlt, és maga alá temette Rebekah-t. Nicknek a torkában dobogott a szíve. Térdrevetette magát, és gyorsan elkezdte félrehajigálni a könyveket meg a deszkákat.- Rebekah! - hallotta lentről Arlene hangját.- Itt vagyunk fent - kiáltotta vissza.A házvezetőnő nyomban leült mellé a földre, és segített kiszabadítani a kislányt.- Biztosan felmászott a könyvespolcra, és az rádőlt - mondta Nick remegő hangon.Végre a karjában tartotta az eszméletlen gyereket.- Drágám? Bekah? - A kislány nem mozdult. Nick gyorsan ellenőrizte a pupilláit és a pulzusát.Megállapította, hogy nincs semmiféle nagyobb külső sérülése. - Kislányom, a papa van itt - suttogta, ésRebekah szeme végre megrebbent.Azután sírni kezdett, és Nick úgy érezte, mindjárt rosszul lesz. Nem bírta nézni, hogy szenved a lánya.- Hol fáj, kicsim? A fejed? - Óvatosan végigtapogatta a kislány csontjait és a fejét. - Kórházba kellvinnünk. A lába biztosan eltörött. Vedd ki az autóból az orvosi táskámat, akkor sínbe tudom tenni!Arlene kétségbeesetten tördelte a kezét.- Azonnal.Sírva elfordult, de Nick visszatartotta.- Előbb hozz paracetamolt, az enyhíti a fájdalmát!Az asszony behozta a tablettákat, aztán újra kisietett. Rebekah még mindig sírt.- Nincs semmi baj, édesem, itt van a papa. Minden rendben lesz.Ellentétes érzelmek kavarogtak egyszerre Nickben, s köztük a félelem volt a legerősebb. Nem tudta,mit tenne, ha valami komoly baja lenne a gyereknek.Dühös volt a lányára, amiért felmászott a polcra, holott ezerszer megtiltotta neki. És saját magára isharagudott, amiért még mindig nem erősítette oda a polcot a falhoz. Még szerencse, hogy itthon van, ígylegalább közel az orvosi segítség. A legszívesebben felpofozta volna magát, amiért olyan soká enyelgettMallory-val. Ha azonnal elindul, hamarabb hazaér, és most gondtalanul játszanak Rebekah-val aszőnyegen, aki nem mászott volna föl a polcra.Miután Arlene visszatért a táskájával, Nick sínbe tette a kislány lábát.- Induljunk!A hangja hidegen, kurtán csengett. Kiléptek a verandára, és Mallory épp akkor állt meg a kocsival aház előtt. Elsápadt, mikor észrevette a kis csapatot.- Mi történt? - kiáltotta, és kiugrott az autóból.- Szállj vissza, azonnal be kell mennünk a kórházba!Mallory nem kérdezősködött tovább, hanem azonnal beült, és indított. Rebekah csendesen nyöszörgött,míg Nick megnyugtató szavakat mormolt neki.
 
 
0 komment , kategória:   Lucy Clark Kelepce  
szeretettel
  2012-04-29 09:41:57, vasárnap
 
  7. FEJEZET



A szerencsétlenül járt autónál Mallory két tűzoltót talált, Frankét és Richárdot. Sikerült egyfémfűrésszel kivágniuk Tomot a kocsiból. A teste még mindig be volt szorulva a kormány és az ülésközé, de a lába már legalább kiszabadult.- Visszanyerte az eszméletét - jelentette Frank. - Alakul a dolog, barátom - fordult Tomhoz. - Hamarosan kiemelünk.- Tom? - szólalt meg Mallory kedvesen.- Ismét elájult, doktornő - jegyezte meg Richard. - De most felerősíthetné rá a hevedereket. Amintvégzett, elvágom a biztonsági övet.- Ahhoz be kell mennem a kocsiba - jelentette ki Mallory. - Az előbb meg se moccant,reménykedjünk benne, hogy most is így lesz.Tomra már nehezebb volt ráerősíteni a hevedereket. Mallorynak komoly gondot okozott, hogy aközelébe férjen.Végül sikerült rögzíteni a köteleket, azután a tűzoltók egyesült erővel megfordították.- Gail? - szólalt meg Tom alig hallhatóan.- Gail jól van. Mallory vagyok, doktornő Appletonból. Mindjárt kiemeljük a kocsiból.A férfi teste elernyedt, és ismét elveszítette az eszméletét. Mallory megnézte a pulzusát, amely egyregyengébben vert.- Sietnünk kell! Gyengül a pulzusa.Megbeszélte a tűzoltókkal, hogy ő majd elvágja a biztonsági övet, míg a fiúk eltávolítják a kormányt.Egyszerre fejezték be a munkát, és Tom testét most már a heveder tartotta. A kocsi ekkor megmozdult.Mallory rémülten felkiáltott. A szíve majdnem kiugrott a helyéből. Hallotta, amint az autót tartó ágak recsegve-ropogva eltörnek, és a fejét keményen bevágta a kocsi behorpadt tetejébe.Hirtelen minden újra csendes lett, és Mallory rádöbbent, hogy a kötelek megtartották az autót. Nagyotsóhajtott, és megdörzsölte sajgó fejét.- Mindenki jól van? - kérdezte, mire a többiek sietve megnyugtatták.- Mi történt veled, Mallory? - kérdezte Jeremy aggódva.- Egy kicsit bevertem a fejem, de máskülönben kutya bajom. Emeljük ki gyorsan Tomot, ameddigmég lehetséges!- Ezer örömmel - kiáltotta Frank. - Borzasztóan megijedtünk. De gondolom maga is, doktornő.- Nagyon - vallotta be Mallory. - Nem bánnám, ha már túl lennénk ezen az egészen.Gyorsan beértek Tommal a baleseti sebészetre, és a szerencsétlenül járt ember állapota még mindigelfogadható volt.- Newman doktornő? - szólította meg Malloryt egy magas, szőke fiatalember. - Dr. Thornton Grayvagyok, Nick kollégája, és ő Susie Monahan doktornő. Sebész vagyok, Susie pedig ortopéd sebész - tettehozzá.Mallory arca még mindig nagyon feszült lehetett, mert Susie mosolyogva folytatta:- Azok után, amiket Nick a mentésről mesélt, nagyon kimerült lehet, ezért átvesszük magától abeteget.- Nagyszerű - könnyebbült meg a lány.Mallory beszámolt nekik Tom állapotáról és a lehetséges sérüléseiről. Miközben beszélt, Thornton ésSusie megvizsgálta a beteget, és az egyik ápoló betolt egy röntgenkészüléket a kórterembe.Mallory aznap estére befejezte a munkát. Tom pulzusa ugyan nagyon gyenge volt, de miután kapottvért, az állapota némileg javult. Mallory titkon azt remélte, Nick már befejezte Gail műtétét, ami persze alány sérüléseit ismerve elég valószínűtlennek tűnt.Szerencsére gondolt rá, hogy erősítést kérjen. Thornton és Susie biztosan azalatt érkezett meg,miközben ők Gail kiszabadításán fáradoztak.- Gyere, Mallory! - Stan barátságosan a lány vállára tette a kezét. - Megiszunk együtt egy csésze forróteát.- Jó ötlet - helyeselt Jeremy.
Hármasban elhagyták a baleseti sebészetet, és felkeresték a kórház kávézóját. Mallory fáradtanlerogyott az egyik székre, és végre megengedhette magának, hogy lazítson.A feje egyre jobban sajgott. Ott, ahol beverte a kocsi tetejébe, jókora púp nőtt. Nagyot ásított, ésnyújtózott egyet.- A tea után feltétlenül haza kell mennem - sóhajtotta.- Már akartam is javasolni. Elvihetlek? - ajánlotta fel Jeremy.- Igen - mormolta Mallory. - Teljesen megfeledkeztem róla, hogy nincs itt az autóm. Köszönöm,nagyon kedves tőled.- Nem akarod megvárni Nicket? - kérdezte Stan.- Ki tudja, mikor végez? Nem, inkább nem.- Akkor ne vesztegessük az időt!Felhajtották a teájukat, azután elindultak a parkoló felé.- Stan bácsi, jobb lesz, ha te vezetsz, nekem mindjárt leragad a szemem - nyújtotta Jeremy a kulcsot anagybátyjának, és kinyitotta Mallorynak a hátsó ajtót.- Nem akarunk még egy balesetet ma estére, igaz? - jegyezte meg Stan, és beindította az autót.Mallory hátrahajtotta a fejét, és hagyta, hogy elringassa a kocsi zötykölődése meg a motor zúgása.- Megérkeztünk. - Stan kiszállt, és kinyitotta a kocsi ajtaját. - És most azonnal tessék ágyba bújni!A lány álmosan kotorászott a táskájában a lakáskulcsa után.- Add át Jeremynek az üdvözletemet, ha felébredt! Őszinte részvétem, Stan, amiért olyan emberrelélsz együtt, aki hangosan horkol!Stan nevetett.- Jeremy rendes gyerek. Te pedig pihend ki magad!- Már alig várom. Mindent köszönök, Stan!Mallory gyorsan lezuhanyozott, majd ágyba bújt, és elaludt, még mielőtt az olvasólámpáját lekapcsoltavolna.Vajon a házasság elég ahhoz, hogy két ember együtt maradjon? - futott át Mallory agyán. Van esélyeerre Nicknek és Suzannah-nak?Megdörzsölte a szemét, és kibámult a sötét, esős éjszakába.Hogyan is árulhatott el a legjobb barátnőm? - gondolta. Teherbe esett, és hozzáment ahhoz a férfihoz,akit szerettem.Már vagy ötödször keresett másik adót az autórádión. Hát most mindenütt csak szerelmes dalok mennek? A háta közepére kívánta az összes romantikus zenekart. Élete legmegalázóbb percei álltak mögötte, ma volt ugyanis Nick és Suzannah esküvője.Nem lett volna szabad találkoznia Nickkel. Tulajdonképpen gyűlölnie kellene őt, de akármekkorafájdalmat is okozott neki, tudta, hogy a férfi volt és lesz élete egyetlen és örök szerelme.Az arca fájt a görcsös, erőltetett mosolytól. Egész nap tartania kellett magát, míg Suzannah bájos,hófehér esküvői ruhájában szemlátomást nagyon boldog volt... Feltartóztathatatlanul patakzottak akönnyek Mallory szeméből, akárcsak az eső a kocsija szélvédőjén.Mindennek vége, - gondolta kétségbeesetten. Pár napra Appletonba utazom, hogy kipihenjem magam,aztán elfoglalom az új állást Sydneyben. Mikor a lámpa zöldre váltott, egyetlen gyors mozdulattalkikapcsolta a rádiót, majd lassan elindult.Iszonyatos lendülettel csapódott a kocsijának az autó. Mallory azonnal szörnyű fájdalmat érzett a jobboldalában, miközben a két kocsi egymás mellett csúszott az úton. Az eső miatt az aszfalt tükörsima volt.Mallory kocsija többször megpördült, majd egy lámpaoszlopnak vágódott, amely kidőlt, és betörte azautó tetejét. Egy behorpadt lemez a lány fejének ütődött, ettől kissé kábán érzékelte, ahogy egy parkolóautónak csapódik, majd megáll.Beszorult a kocsiba. Kétségbeesetten nézett végig magán. A gyönyörű, rózsaszín anyag, amelyetSuzannah választott ki neki erre az alkalomra, mindenütt csupa vér volt.Szédülni kezdett. Szedd össze magad! Elvégre orvos vagy, és láttál már sérülteket, sőt holttesteket issokkal rosszabb állapotban.Csakhogy ez nem segített rajta. Érezte, hogy az esküvői fogadáson nagy nehezen legyűrt pár falatforogni kezd a gyomrában. Először elhányta magát, aztán pedig minden elsötétedett előtte.Mallory szálfaegyenesen és izzadtan ült az ágyában, reszketve félelmében. Lassan kezdte visszanyernia lélekjelenlétét, majd felkelt, hogy a konyhából hozzon egy pohár hideg vizet. Hajnali három körül jártaz idő, tehát még körülbelül egy órát tudott volna aludni.A konyhaszéken ült, és arra figyelt, hogy egyenletesen lélegezzen. Már hosszú évek óta nem álmodottaz autóbalesetéről. Tulajdonképpen nincs abban semmi meglepő, hogy a tegnapi eset után ismét felszínretörtek benne a szörnyű emlékek.Annak idején Mallory csaknem hét órát töltött az autóban, mielőtt kiszabadították és a brisbane-ikórházba szállították volna, ahol akkoriban dolgozott.Kevés dologra emlékezett vissza. Mikor magához tért, már levágták róla a ruhát, és ellátták asérüléseit. Szörnyű állapotban volt, a teste tele fájdalmas sebekkel, a szíve pedig darabokban.Mostanra ezek az érzelmek már teljesen elhalványultak. Az utóbbi hetekben, mióta Nick ismét feltűntaz életében, minden megváltozott. Elsősorban Suzannah foglalkoztatta és az, hogy a barátnője esetleghosszú éveken át hazudozott neki.A legfontosabb most mégis Nick iránt érzett szenvedélyes szerelme lett, amelyet még szebbé varázsoltRebekah. Azt persze még mindig nem tudhatta biztosan, mit is akar tőle a férfi.Most pedig Tom és Gail autóbalesete után ismét a régi rémálmok gyötrik. Túl sok volt ez egyszerre.Halkan kopogtattak az ajtón. Mallory először azt hitte, már megint a feje lüktet.- Mallory! - hallotta Nick hangját. Úristen, a végén még felébreszti a szomszédokat! - Mallory, nyisdki!- Jövök már! - felelte a lány türelmetlenül, és kitárta az ajtót.A férfi indulatosan beviharzott a szobába.- Miért nem jössz be, Nick? - kérdezte Mallory szárazon, és becsukta mögötte az ajtót.Mivel a férfi csak némán bámult rá, megrázta a fejét, és lassan a konyhába ment. Szép nyugodtanhelyet foglalt az asztalnál, és keresztbe fonta a karját. Nick nyilván mondani akar valamit, de határozottanérezte, hogy ez egyáltalán nem fog neki tetszeni.- Bejött Ryan őrmester a kórházba, és odaadta a balesti jelentést - szólalt meg végül a férfi, és fel-alákezdett járkálni a konyhában. - Ott ültünk, közösen átfutottuk a jelentést, és az őrmester csodálkozott,hogy felugrottam, mikor ehhez a részhez értünk: ,,Az autó megmozdult, a fa ágai letörtek, és a kocsitvégül már csak azok a kötelek tartották, amelyeket a tűzoltók a biztonság kedvéért ráerősítettek. Newmandoktornő ekkor az autóban tartózkodott" - fejezte be a végén szinte már kiabálva.- Kérlek, ülj le, és nyugodj meg! Főzök neked egy teát.- Nem kell semmiféle átkozott tea! Tudni akarom, mi a fenét kerestél a kocsiban!A férfi öklével dühösen az asztalra csapott. Mallory meghökkenve nézett rá, azután nagy levegőt vett,és igyekezett megőrizni a nyugalmát.- A sérültet próbáltam kimenteni.- A tűzoltókra kellett volna bíznod. Semmi okod nem volt rá, hogy újra lemássz, és kockára tedd azéleted.- A helyszínen is azt javasoltad, bízzam másra ezt a feladatot, de én nem hallgattam rád.- Te... - Nick elhallgatott, és széttárta a karját. - Meg is halhattál volna.- De nem haltam meg - vetette közbe Mallory, és érezte, hogy megint megfájdul a feje. - Nemfolytathatnánk máskor? Rendkívül nehéz órák állnak mögöttünk.- Nem érdekel, hogy későre jár. - Nick ismét megemelte a hangját. - Felelőtlenül viselkedtél. Mint abaleseti csoport vezetőjének, gondoskodnod kellett volna arról, hogy senki se vállaljon feleslegesenkockázatot, még te sem. Biztos vagyok benne, senkinek sem engedted volna meg, hogy újra lemásszon azautóhoz, vagy tévedek?- Igazad van - vallotta be Mallory, és folytatta volna, de Nick közbevágott:- Pontosan erről van szó, ennek ellenére ismét veszélynek tetted ki magad. Ezek után nincs másválasztásom, javasolnom kell a leváltásodat.Mallorynak eddig sikerült megőriznie a nyugalmát. Elnézte Nick kirohanását, mivel tudta, hogy hat-hét órát töltött a műtőben, és most bizonyára nagyon kimerült lehet. Az utolsó mondatával azonban túlmesszire ment.A lány lassan felemelkedett, és ökölbe szorította a kezét.- Kifelé! - mondta hidegen.- Nem.- Nicholas, menj el! Most rögtön!A férfi két lépéssel mellette termett, és a vállára tette a kezét.- Nem megyek el. - A szorítása keményebb lett. - Nem, amíg be nem látod, hogy igazam van. Meg ishalhattál volna - ismételte meg.Mallory lerázta magáról Nick karját, és hátrébb lépett.- Tudom, dühös vagy, de akkor sincs jogod az éjszaka kellős közepén berontani hozzám és kiabálnivelem. Ha valóban le akarsz váltani a csoport éléről, akkor miért szólsz róla nekem? Miért nem teszedmeg egyszerűen? Nem ez lenne az első eset az életünkben.- Már megint csak sértegetni tudsz, arra pedig eddig még nem adtál nekem alkalmat, hogy tisztázzama múltat. Pillanatnyilag csak egyetlen dolog érdekel. - A mutatóujjával ütögetni kezdte az asztalt, hogynagyobb nyomatékot adjon a szavainak. - Ma este felelőtlenül és szakszerűtlenül viselkedtél.- Tessék? Egyáltalán nincs igazad, csak a munkámat végeztem - méltatlankodott Mallory.- Megmondtam neked, ne menj le még egyszer.- Úgy látom, nem értettél meg. Nem voltál abban a helyzetben, hogy utasítgathass. Ma este énosztottam a parancsokat, és véleményem szerint ezt te nem tudtad elviselni. Ezúttal kivételesen nem anagy Nicholas Sterling tartotta kezében a gyeplőt. A háttérben kellett várakoznod türelmesen, mígfelhoztam a sérülteket. Tudom, a tettek embere vagy és utálod a tétlenséget, de már régóta nincs hozzájogod, hogy rajtam vezesd le a dühöd és a csalódottságod.- Talán te nem értettél meg engem. Kockára tetted az életedet.- Tízből kilenc balesetnél pontosan ezt várják el tőlem. Jó csapatban dolgozom, sőt a legjobbcsapatban. Évek óta együtt vagyunk, és szavak nélkül is megértjük egymást.- Ez nem kis dolog, ám ennek ellenére sem lett volna szabad újra lemásznod. Már úgysem tehettélsemmit a sérültért.- Nem szólhatsz bele a döntéseimbe. Nem jártál lent, és nem láttad a sérültet, csak azt hallottad, amit atöbbiek meséltek. Tájékoztatásul közlöm, az embereimmel megbeszéltem, hogy visszamegyek, amint atűzoltók kiszabadították Tomot a roncsból. Sőt elmondtam nekik, hogy te azt javasoltad, hagyjuk atűzoltókra a továbbiakat. Némi vita után egyhangúlag mégis úgy határoztunk, közösen újra lemegyünk.Annak pedig, hogy bemásztam a kocsiba, egyszerű volt az oka. Én vagyok a legkisebb és a legkönnyebb,gyilkosság lett volna, ha valaki mást küldök be az autóba. Nem az én hibám volt, hogy megmozdult az aroncs. Akkor történt, mikor elvágtam Tom biztonsági övét, és én magam is szörnyen megijedtem. - Egyik kezét a mellére szorította. - Természetesen az én fejemen is átfutott, helyesen cselekszem-e, ámegyszerűen nem volt más választásom. A tűzoltók a segítségünk nélkül nem tudták volna megmenteniTomot. Sikerült ugyan kivágniuk őt, de már nem érte volna meg, míg kórházba kerül.Nick keresztbe font karral hallgatta végig Mallory előadását.- Őszintén szólva egy kicsit bánt, hogy azt hiszed, ennyire felelőtlen vagyok. Hát így ismersz? Sosemtenném kockára az embereim életét. Mindig részletesen megtárgyaljuk a feladatokat, és mindenkielmondhatja a kifogásait. Csak akkor kell nekem meghoznom a döntést, ha ötven-ötven százalékos aszavazati arány. Ilyen eset szerencsére elég ritkán fordul elő.- Elnézést, ha úgy érezted, hogy rosszul ítéltelek meg - mondta Nick nyugodt hangon.- Köszönöm!- Hidd el, egyáltalán nem tartalak felelőtlennek. - A férfi a hajába túrt, azután fáradtan zökkent le azegyik székre. Mallory leült mellé. - Egyszerűen csak kiborultam, mikor megtudtam, hogy az autóbanvoltál. - Megfogta a lány kezét. - Tökéletesen megbízom a vezetői és orvosi képességeidben, deaggódtam a lelkiállapotod miatt. Mikor meghallottam, hogy a sérültek beragadtak az autóba, rögtöneszembe jutott a baleseted. - Nick megborzongott. - Suzannah azt mesélte, csaknem hét órán át akocsiban voltál. Ez igaz?- Igen.Nick megcsóválta a fejét.- A nászéjszakámon majdnem meghaltál egy autóbalesetben.Mallory elhúzta a kezét, és felállt.- Nem szeretnék erről beszélni.Sosem említette Nicknek azt az estét, de a barátnője nyilván fecsegett róla a férjének.- A tegnapi baleset bizonyára előhívta benned a régi emlékeket - jegyezte meg a férfi lágyan, éshátulról Mallory vállára tette a kezét. Lassan maga felé fordította, és kutatón nézett az arcába. - Rosszatálmodtál.Az utolsó mondat megállapítás volt, nem kérdés, Mallory ennek ellenére bólintott.- Általában rosszat szoktam álmodni, ha balesethez kell kivonulnunk.- Már máskor is előfordult? - Nick nem várt választ, csak magához szorította a lányt. - Mallory - suttogta a hajába -, miért kínzód magad? Miért nem hagyod ott a balesetieket?- Nem tehetem. - A lány egy kicsit elhúzódott a férfitól, és az arcába nézett, Nick azonban továbbra isvédelmezőn ölelte a derekát. - Mindig eszembe jut az a csapat, akik kiszabadítottak az autóból, és azutánelláttak. Nekik köszönhetem az életemet.- Csak a munkájukat végezték, ezt te tudod a legjobban.- Persze. Akkor megfogadtam, hogy egyszer majd én is rohammentősként fogok dolgozni. Ez az énutam, így tudom leróni a hálámat. A lidérces álmaimmal pedig már megtanultam együtt élni, legalábbnem felejtem el, miért teszem, amit teszek. Ez egy életre szóló feladat, pedig eleinte nem küzdöttem azéletemért, hanem inkább meg akartam halni.- Ne mondj ilyet!- De ez az igazság. Elveszítettem az egyetlen férfit, akit szerettem. Feleségül vetted a legjobbbarátnőmet, és fogalmam sem volt róla, hogyan teszem túl magam az eseten. Tudtam, hogy Suzannahtovábbra is tartani akarja velem a kapcsolatot, és mesélni fog csodálatos közös életetekről.Mallory érezte, ahogy Nick megmerevedik ezektől a szavaktól, de azért továbbra sem engedte el őt.- Ám aztán arra gondoltam, ha feladom azok után, hogy az orvosok olyan elszántan küzdöttek azéletemért, ezek a remek emberek magukat fogják hibáztatni. Nem akartam csalódást okozni nekik, ezértharcolni kezdtem, leginkább saját magammal, és végül is győztem.Könnyek folytak végig az arcán. Nick gyengéden letörölte. Lehajtotta a fejét, és megcsókolta Malloryt.- Igazából még most sem tudom, mi mindenen mentél keresztül az elmúlt öt évben. De itt és most semaz idő, sem a hely nem alkalmas a múlt megidézésére.Hosszú ideig álltak csendben, szorosan egymáshoz simulva. Csak akkor engedte el Mallory Nicket,amikor a falióra elütötte a fél négyet.- Ideje lesz aludni. - Nagyot ásított. - Borzasztó fáradt vagyok.- Akárcsak én. - A lány csak egy másodpercig habozott, aztán megfogta Nick kezét, és maga utánhúzta. - Gyere!- Hová?- Az ágyba.- Mallory.Nick meglepetten nézett a lányra, aki alig állt a lábán a fáradságtól.- Úgy értem, aludni. Azt hiszem, többre most egyikünk sem lenne képes. - Mallory az előszobán át ahálóba vezette a férfit. - Egyszerűen csak ölelj magadhoz - suttogta, miután eloltotta a lámpát -, ahogyrégen.Jólesett újra Nick meleg, széles mellkasához simulnia. Kényelmesen elhelyezkedett a férfi karjában.Hozzá tartozom, - gondolta félálomban, mellette semmi baj nem érhet. A következő pillanatban már aludtis.
 
 
0 komment , kategória:   Lucy Clark Kelepce  
szeretettel
  2012-04-29 09:39:35, vasárnap
 
  6. FEJEZET



A következő hetek nagy nyugalomban teltek. Noha az egész város Nickről és Malloryról pusmogott, alányt ez alig zavarta, ennek ellenére senkinek sem beszélt az érzelmeiről.A munka is nagyszerűen ment, a legtöbb betege szépen gyógyult. Rose műtéte jól sikerült, és pár nappal az operáció után már otthon lábadozott.Mallory minden szabadidejét és a hétvégéit Rebekah-val és az apjával töltötte. Ezenkívül mindenmásnap este ellátogatott Nickhez, mert még jobban meg akarta ismerni a kislányt.Mindent elkövetett, hogy lassan bontakozzon ki a kapcsolatuk Nickkel. Egy csóknál többet sosemengedett meg a férfinak, a közeledési kísérleteit elutasította. Bármiről el tudtak beszélgetni, de ha Nick nagy néha szóba hozta a múltat, Mallory szinte megbénult.Tudta, hogy a férfi már igen türelmetlen lehet, de nem hagyta magát sürgetni. Nick egyszer rákérdezett, miért nem hallgatta meg soha a történetet az ő szájából is, miért hitt el mindent Suzannah-nak.Szerencsére a beszélgetést félbeszakította egy sürgős hívás, és Nicknek be kellett mennie a kórházba.Mallory akkor mélyen elgondolkodott a férfi vádjain, de még magának sem tudott választ adni akérdéseire.Legnagyobb örömére őszintén megszerették egymást Arlene-nel, talán mert mindkettőjüknek nagyonfontos volt Nick kislánya.- Rebekah a jövő héttől félnapos óvodába fog járni - jelentette be Arlene egyik péntek este, miutánMalloryval együtt megvacsoráztak. - Fontos, hogy vele egykorú gyerekekkel is találkozzon.- Az óvoda itt van a közelben, ugye? - kérdezte a lány, mire Arlene bólintott. - Állítólag nagyon jó,Lou-Anne McFarland, Jessie egyik unokája vezeti, aki nagyon ért a gyerekekhez - tette hozzá Mallory.- Én is utánanéztem - vallotta be a házvezetőnő -, de még jobban megnyugtat, ha te is így gondolod.Tökéletesen megbízom a véleményedben.Az egyébként meglehetősen hűvös és kimért asszonytól ez komoly bóknak számított, és Mallory szívétbüszkeség járta át.- Rebekah! - kiáltotta Arlene, de a gyerek nem válaszolt.- Majd felmegyek, és lehozom - ajánlotta Mallory, és felballagott a gyerekszobába.Az ajtóból figyelte, ahogy a kislány a játékdobozából az összes lehetséges kelléket magára aggatja.Rebekah mostanában kezdte fölfedezni, milyen sok dologra képes egyedül, és Mallory nagyon élvezte,hogy ennek a szemtanúja lehet.- Mallory?A mély férfihang közvetlen a háta mögül jött, és a lány ijedten pördült meg. Nick meglazította anyakkendőjét, és letette az irattáskáját. Mallory a szája elé tette az ujját, és Rebekah-ra mutatott, aki kistükre előtt ide-oda forgott, és még nem vette észre a felnőtteket.Percekig figyelték csöndben a kislányt, aki dudorászott és közben táncolt. Mikor végül megfordult,mindketten lelkesen tapsolni kezdtek.Rebekah meglepetten nézett rájuk, aztán elmosolyodott. A következő percben az apjához szaladt, ésátölelte a lábát.- A papa megjött. Nézd csak, Mallory, megjött a papa!Nick ölbe kapta a kislányát, majd nagyot sóhajtott.- Egyre nehezebb leszel, drágám.- Vagy a papa öregszik - vetette közbe Mallory szárazon.- Őszintén szólva a hátam ma tényleg fáj egy kicsit - védekezett Nick, és vidáman a lányrahunyorított. - És hol marad a papa puszija? - kérdezte Rebekah-tól.A kislány nyálas csókot nyomott az arcára.- A másik lánytól nem kapok puszit? - fordult Nick karján a gyerekkel Mallory-hoz.- Puszild meg Malloryt! - kiáltotta Rebekah, és nevetett.- Jó ötlet - bólintott elégedetten Nick. Lehajolt, és szájon csókolta a lányt. - Egész gyorsan megtudnám szokni - tette hozzá szelíden.- Pontosan mire gondolsz?Mallory tudta, mire céloz a férfi, de az ő szájából szerette volna hallani.- Hogy hazaérkezem a családomhoz. Hozzád, Rebekah-hoz és Arlene-hez, a három lányhoz.- Jólesik, amit mondasz, Nicholas - szólalt meg Arlene, aki szintén feljött az emeletre -, hogy engemis a lányok közé sorolsz, pedig már ötvenéves is elmúltam.- Úgy látszik, a szemránckrémjeid csodát művelnek - évődött az asszonnyal Nick.Arlene fenyegetően emelte föl a mutatóujját.- Ha nem tartanád a karodban Rebekah-t, Nicholas Fitzwilliam Sterling, most ellátnám a bajodat.- Le merném fogadni, minden fiúnak ezt mondod - felelte Nick mosolyogva.Mallory már hozzászokott, hogy a férfi folyton tréfálkozik a házvezetőnőjével.- Fitzwilliam? - kérdezte később, mikor Arlene elvitte kezet mosni Rebekah-t.Nick arca nyomban elborult.- Tudom, rémes - vonta meg a vállát.- Mindig azt mondtad, nincs másik keresztneved - nézett rá Mallory kétkedve.- Hazudtam.Megkönnyebbülten fordított hátat a lánynak, mert ebben a pillanatban megszólalt a mobiltelefonja.Mallory készüléke is megcsörrent. Nagyot sóhajtva előásta a táskája mélyéről, és lement a konyhábatelefonálni. Épp befejezte a beszélgetést, mikor Nick is belépett.- Van még időnk enni? - kérdezte, és sóváran nézte a sütőben piruló felfújtat. - Mindjárt éhen halok.- Sürgős esethez hívtak benneteket? - kérdezte Arlene, mikor Rebekah-val bejöttek a konyhába.- Igen, el kell mennünk - felelte Mallory. - Súlyos közlekedési baleset történt innen egy jó húszpercre.A házvezetőnő a fejét csóválta.- Veszélyesek ezek az utak.- Bizony - bólintott Mallory.- Valamit azért ennetek kell - parancsolt rájuk Arlene, és kivett két műanyag dobozt a szekrényből. - Nem lehet üres gyomorral operálni - tette hozzá, miközben a dobozokat teleszedte gőzölgőtésztafelfújttal.- Igazad van - felelte engedelmesen Nick, azután leguggolt, és magához ölelte a kislányát. - Apapának és Mallorynak most el kell mennie dolgozni. Itt maradsz Arlene-nel, és megvacsorázol, rendben?Ne maradj fenn túl sokáig, és most köszönj el szépen Mallorytól! A lány is leguggolt a gyerek mellé. Egy ideje már úgy hozzászokott ezekhez a szertartásokhoz, minthamindig is így lett volna. Rebekah mosolyogva ölelte át a nyakát.- Jó éjt, Mally! - mondta, és nedves puszit nyomott a lány arcára.- Jó éjt, kicsim, aludj jól!- A felfújtat pedig félórán belül egyétek meg, különben velem gyűlik meg a bajotok - figyelmeztetteőket Arlene szigorúan.- Igenis, asszonyom. Az én kocsimmal megyünk - fordult Nick Malloryhoz.Gyorsan elbúcsúztak, és elindultak. Az autóban a férfi odaadta a lánynak az egyik dobozt.- Tessék - dörmögte, és egy villát is a kezébe nyomott. - Te útközben is ehetsz, a kórházban viszontazonnal munkához kell látnod - mondta, és gázt adott.- Köszönöm! - vette át a dobozt Mallory, és nekilátott. - Fenséges.- Hagyd ezt abba! - mordult rá Nick, és megkordult a gyomra. - Már az illatától is összefut a nyál aszámban.A kórház nem volt messze Nick házától, de Mallory még így is be tudta fejezni az evést, mireodaértek.Az ambulancián Stan és Jeremy már várta őket.Amíg Nick előszedte az ételes dobozát, Mallory átolvasta a balesetről szóló rendőri jelentést.- Már csak Kate-re várunk - közölte Stan, és elindultak az orvosi szoba felé. - Ahogy ismerem, mégkifesti magát és a frizuráját is megigazítja. - Megcsóválta a fejét. - Remek ápolónő, de sokszor egyszerűen nem értem, miért viselkedik úgy, mint egy ostoba liba.- A nők már csak ilyenek - csúfolódott Nick, és a három férfi egymásra vigyorgott.- Jobb lenne, ha inkább a tésztafelfújtjával törődne, Sterling doktor - jegyezte meg Mallory gúnyosan.Nick engedelmesen az asztalhoz ült, és falatozni kezdett. Már javában egyeztették, kinek mi lesz adolga, amikor befutott Kate.- Elnézést! - fuvolázta.Ahogy Stan megjósolta, a szőke lány úgy ki volt festve, mintha bálba készülne.- Kate, te Sterling doktorral együtt a másik autóval mész, mihelyt Nick mindent előkészített aműtéthez - rendelkezett Mallory.Kate csábos mosollyal az orvos vállára tette a kezét.- A legnagyobb örömmel.Mallory az ajkába harapott, mert Nick felemelte a fejét, és a csinos ápolónőre mosolygott.- A sérültek beszorultak az autóba - folytatta Mallory kicsit hangosabban, hogy ismét mindenkiráfigyeljen. - Egy férfi és egy nő, úgy huszonöt évesek lehetnek. A rendőri jelentés szerint az autómeglehetősen bizonytalan helyzetben állt meg egy hegyoldalon. Hogy ez pontosan mit jelent, akkor derülki, ha a helyszínre értünk. Valószínűleg koponyatraumára, a biztonsági öv által okozott zúzódásokra ésfőleg belső sérülésekre kell számítanunk. Tudjátok a feladatotokat. Használjuk fel minden tudásunkat éstapasztalatunkat, hogy megmentsük ezt a két embert!- Indulás! - adta ki az utasítást Jeremy, azzal felállt, és Stannel együtt elhagyta a helyiséget. Katekövette őket, így Mallory kettesben maradt Nickkel.- Készen áll, Sterling doktor? - lépett a lány a férfi háta mögé, és óvatosan masszírozni kezdte atarkóját.- Úgy beszéltél, mint egy edző. Ez a módszered?- Mindenkit teljesen föl kell pörgetni, mert sosem tudhatjuk, mi vár ránk. Korábban a véresebbbaleseteknél forogni kezdett a gyomrom, de mára már nagyjából megszoktam. Fontos, hogy mindenrefölkészülve menjünk oda, és akkor könnyebben megbirkózunk a feladattal.Mallory abbahagyta a masszírozást, és leült a férfi mellé egy székre.- Mióta nem szálltál ki balesethez?- Már nem is emlékszem rá - rázta meg a fejét Nick.- Akkor hát rajta, Sterling doktor! - Mallory közel hajolt a férfihoz. - Talán ma tanulhat valami újat.Szájon csókolta Nicket, aztán várakozva nézett rá. A férfi szemlátomást nagyon örült akezdeményezésének.- Te leszel a desszert a vacsora után? - kérdezte rekedt hangon, és szemében fellobbant a szenvedélylángja.Mallory úgy érezte, ki kell mutatnia Nicknek, mennyire vonzódik hozzá, mert Kate szabályszerűenféltékennyé tette. Ezt a nőt még az sem zavarja, hogy az elmúlt hetekben az egész város az őkapcsolatukról pletykált.- Meglehet - felelte, és újra megcsókolta a férfit -, ám erre egy kicsit még várnod kell.Nick felállt, felhúzta a lányt is, azután átölelte, és magához szorította. Csak pár másodpercük volt rá,de ezalatt Mallory teljesen megnyugodott.- Kate egy csöppet sem érdekel - suttogta Nick, és a lány elpirult, mert a férfi már megint olvasott agondolataiban. - Egyedül te érdekelsz. A csapatod remek, te pedig kitűnő vezető vagy. Tudom, a betegek élve fognak eljutni a kórházba, és ez a te érdemed lesz.Mallory elmosolyodott.- Köszönöm, Nick!- Te jó ég! - kiáltotta Mallory, amikor előrehajolt, és lenézett a hegyoldalra. - Rögzítették a kocsit?A helyszínelő rendőr bólintott.- Az első tengelyen áthurkoltunk egy kötelet, az autó azon lóg, és a vezetőüléshez is odaerősítettünk egy kötelet. A kocsi farrésze a földbe fúródott. - Megrázta Mallory kezét. - Ryan őrmester vagyok, énfelügyelem a helyszínt.- Dr. Mallory Newman, a baleseti csoport vezetője.Az utat lezárták, és mindenütt a mentőcsapat tagjai dolgoztak. Mallory még egyszer megnézte az autót,melyet a tűzoltóság két reflektorral világított meg.A kocsi többször megpördült a tengelye körül, végül a jobb oldalán állt meg. Ahogy a rendőr isemlítette, az autó hátulja a földbe fúródott, míg az eleje egy fának támaszkodott.Mallory szíve szaporábban kezdett verni. Az imént magyarázta el Nicknek, hogy hasonló helyzetekbenmennyire fontos a lélekjelenlét. Úgy érezte, most aztán keményen össze kell magát szednie.- Mi a terved, Mai? - kérdezte Stan.Közben a mentőalakulat megtette az előkészületet, hogy a baleseti csoport leereszkedhessen azautóhoz.- A tűzoltók kiemelték a szélvédő üveget, ez megkönnyíti a munkánkat. Azt javasolták, először a nőt,azután a vezetőt helyezzük biztonságba. A férfit a biztonsági öv és a kormány tartja, ha ezeketeltávolítottuk, lefelé ki tudjuk őt emelni az autóból. Ha a nőt már kimentettük, több helyünk leszdolgozni.Jeremy és Stan bólogatott.- Fontos, hogy ne terheljük meg jobban az autót. A rendőrök ugyan azt mondták, a kötelek erősentartanak, de nem szeretnék felesleges kockázatot vállalni. Ha úgy találom, hogy túlságosan nagy aveszély, lefújom az akciót. Megértettétek?- Igen - bólintottak ismét a férfiak.- Stan, te a hordággyal a bal oldalra mégy. Alulról kell megközelítened az autót, hogy Jeremy és én anőt azonnal a hordágyra fektethessük, ha kiemeltük a kocsiból. Jeremy, te nekem segítesz. Először fájdalomcsillapítót adunk a sérülteknek. A tűzoltók azt mondták, mindketten eszméletlenek, de életbenvannak, és a légzésüket nem akadályozza semmi. Ha a nőt kiemeltük, fönn Nick és Kate átveszik tőlünk.A másik sérültnél valószínűleg le kell vágni a pedálokat és a kormányt, mielőtt kiemelnénk, ám ezegyelőre nem biztos - tette hozzá Mallory. - Menjünk le, és nézzük meg, mi a helyzet.Mallory és Stan megindult lefelé. Először óvatosan átbújtak annak a fának az ágai között, amelyik azautót tartotta. A sofőr a biztonsági övön lógott, és a kormány az ülésnek szorította. A nő az oldalsóablaküvegnek nyomódott, és őt is az öv tartotta.Hála istennek, mindketten be voltak kötve, - futott át Mallory agyán, különben hiába is jöttünk volna.- Stan, segíts lejutni Jeremynek, addig én még egyszer körülnézek.A sisakjára erősített lámpával Mallory a legsötétebb sarkokat is szemügyre tudta venni. A kabátjábanvolt még egy kisebb lámpa az orvosi vizsgálathoz.Először ellenőrizte a lány pulzusát. Nagyon gyengének találta, majd megvizsgálta a pupilláit.- A nőnek mindkét pupillája összeszűkült. A pulzus gyenge, de tapintható. Rengeteg vért veszített - tájékoztatta Mallory a többieket.A nő hirtelen felnyögött. Mallory megpróbálta megnyugtatni.- Nem lesz semmi baj. Már itt van a segítség, Newman doktornő vagyok.
A hangja barátságosan, de hangosan és tisztán érthetően csengett.- Gyengének érzem magam - suttogta a nő.- Hogy hívják? - kérdezte Mallory, miközben türelmetlenül várta, hogy Jeremy végre megérkezzen, éssegítsen neki.- Gail - felelte a nő rövid habozás után.- És a barátját hogy hívják?Úgy látszott, Gail egy pillanatra ismét elvesztette az eszméletét, de aztán mégis megszólalt halkan:- Tom.- Jeremy, ha készen vagy, akkor azonnal add ide a legnagyobb nyomókötést meg egy nyakrögzítőt! Asérülteket Gailnek és Tomnak hívják. Gailnek komoly vágott sérülései vannak a hasán, és erősen vérzik.Valószínűleg eltörött a csípője.- Örülök, hogy Nick már úton van - hallotta Mallory Stan hangját a fejhallgatóban.- Valószínűleg mindnyájan így vagyunk ezzel - helyeselt.Hirtelen Jeremy bukkant fel mellette.- Akkor lássunk munkához! - mondta, azzal Malloryval együtt nekifogtak, hogy a kitört szélvédőn átellássák Gail sérüléseit.- Mi van Tommal? - kérdezte Jeremy.- Nem férek hozzá, amíg Gail az autóban van. Eszméletlen, és ha a helyzet nem változik, követjük azeredetileg meghatározott sorrendet.- Rendben - mormolta Jeremy.- Ki kell kapcsolni ezt a biztonsági övet, mielőtt feltenném a szorítókötést.Mallory óvatosan behajolt az autóba, és szemügyre vette Gail lábát.- A lába beszorult, a teste pedig erősen az ajtónak préselődött. Mihelyt a hevedereket ráerősítjük,elvághatjuk a biztonsági övet. Azután ellátjuk a sérüléseit, és hordágyra fektetjük. Nick addigra már biztosan itt lesz. Felvisszük hozzá, és a gondjaira bízzuk.- Jó a terv - jegyezte meg Stan.- Jeremy, add ide a hevedereket és a nyakrögzítőt! Gail? - Mallory nem kapott választ. A sérültpulzusa még mindig túlságosan gyenge volt. - Gail?Miután a hevedereket és a nyakrögzítőt felhelyezték, Jeremy odanyújtott Mallorynak egy különlegesollót, hogy elvágja a biztonsági övet.- Mullpólyát! - Mallory visszaadta Jeremynek az ollót, és elvette a mullpólyát. Óvatosan felrakta anyomókötést. - Még legalább három kell! - kiáltott hátra a válla fölött.Biztos kézzel rögzítette a kötéseket, hogy akkor se csússzanak el, ha Gail mozogni kezd.- Most a hevedereket! - utasította Jeremyt. - Ryan! - szólt bele néhány perccel később afejhallgatójához erősített mikrofonba.- Itt vagyok - felelte a rendőr, aki a hegyoldal tetején várakozott.- Gail hevederét a vontatókötélhez erősítettük. Álljanak készenlétben! Mindjárt kiemeljük a sérültet azautóból, aztán hordágyra fektetjük.- Rendben.- Megérkezett már a másik mentőautó?- Épp ebben a pillanatban.- Jól van - felelte Mallory.Nick közelsége megnyugtatta. Tudta, hogy Gailnek sokkal nagyobb az esélye a túlélésre, ha gyorsanegy szakavatott sebész kezébe kerül.- Jeremy? Stan? Készen álltok?- Igen - kiáltották vissza az ápolók.- Jeremy, közelebb kell jönnöd, hogy segíts Gailt kiemelni. Vízszintesen kell őt tartanunk. Ryan, jöheta vontatókötél.- Csak a jelre várunk, Newman doktornő - felelte a rendőr.- Gail - mondta Mallory gyengéden. - Most megmozdítjuk.A fiatal nő még mindig eszméletlen volt, és Mallory az ő érdekében azt remélte, hogy így is marad,legalábbis amíg a mentőautóba nem kerül.- Háromra. - Várt, míg Jeremy elhelyezkedik. - Egy, kettő és három! A kötelek megfeszültek, és lassan kiemelték Gailt a kocsiból, majd leengedték a hordágyra. Stanmegnézte a kötéseket, azután rögzítette a sérültet.- Minden rendben - kiáltotta végül. - Készen áll rá, hogy felhúzzák.- Rendben. Ryan? A hordágyat kezdjék el lassan felfelé húzni. Stan, te Gaillel mégy, addig én ésJeremy ellátjuk Tomot.Gail és Stan elindult felfelé a hegyoldalon.- Jeremy, szeretném közelebbről megvizsgálni Tomot.- Légy óvatos!- Mindig az vagyok - mosolyodott el kényszeredetten Mallory. - A kocsi meg se moccant, mikor kiemeltük Gailt. Körülbelül akkora vagyok, mint ő, tehát minden rendben lesz.Mallory lassan és óvatosan bemászott a kitört szélvédőn át az autóba, ahol az előbb még Gail ült.- Bent vagyok - jelentette megkönnyebbülten.Tom pulzusa erősebb volt, mint az imént Gailé. Mallory remélte, hogy ez azt jelenti, nem vesztett túlsok vért.- A pulzus jó, a pupillák tágak. - Alaposabban szemügyre vette a férfit. - A kormány a csípőjének nyomódott, a lába teljesen beszorult. Bénulásra gyanakszom, de remélem, nincs igazam.- Pillanatnyilag tehetsz érte valamit?Mallory a fejhallgatóban felismerte Nick hangját, és nagyon megörült neki.- Nem. Gail már fenn van?- Majdnem. Neked és Jeremynek is fel kellene jönnötök, hogy egy kis pihenőt tartsatok. Azt hallottam,a tűzoltóknak újra le kell menniük kivágni Tomot. Gyertek minél hamarabb!- Ez igaz. Adj egy percet, míg kimászom az autóból, aztán felhúzhattok minket.- Rendben.- Jeremy, mindjárt jövök.Mallory óvatosan kimászott az autóból, Jeremy segített neki.- Szép munka volt - jegyezte meg a férfi, és a hangjában elismerés csengett. - Most menjünk fel, alábam már szilárd talajra vágyik.Mallory hívta Ryan őrmestert, és hamarosan húzni kezdték őket felfelé a domboldalon.- Végre - sóhajtotta a lány, mikor megérkeztek.Nyújtózott egyet, és levette a fejhallgatóját. Azután leoldotta a hevedert az övéről, és a mentőautóhozment, ahol Kate és Nick épp Gailt látta el.- Gyakorlatilag minden szerve károsodott - mormolta Nick -, nagyon hosszú műtét vár rá.Alaposabban megnéztem a sebeit is - folytatta. - Apró faszilánkokat találtam bennük. Valószínűleg egyútszéli karó repülhetett be a szélvédőn, és ez okozta a sérüléseket.- Most ismét magadra hagylak - mondta Mallory, és elfordult. - Még utána kell néznem Tomnak.Nick arca egy pillanatra megfeszült, és nagyon komolyan nézett a lányra.- Nem szeretném, ha még egyszer lemennél. A tűzoltók is felerősíthetik a hevedereket, és felhúzhatják a hordágyat. Miért pont neked kell lemászni?- Nick! - csattant fel figyelmeztetőn Mallory.- Ha látnád magad! Teljesen kimerültél. Ez a mentőakció nemcsak fizikai, hanem nagy lelkimegterheléssel is jár. Tudom, most a saját balesetedre gondolsz, illetve megpróbálsz nem gondolni rá.- Köszönöm, Nick! - sziszegte Mallory, és érezte, hogy elönti a harag.- Látod? Igazam van, nem tudod elfelejteni azt az öt évvel ezelőtti éjszakát. Nem vagy abban azállapotban, hogy megint lemássz azon a domboldalon. Egyelőre úgysem tehetnél túl sokat Tomért, mertnagyrészt belső sérüléseket szenvedett. Bízd a mentést a tűzoltókra!- Csakhogy ez az én dolgom! - tiltakozott konokul Mallory. - Erre képeztek ki. Miért nem teszed te isa dolgod, és hagysz engem békén?Azzal sarkon fordult, elsietett, de Nick utána iramodott, és megragadta a karját.- Nem akarom, hogy kockára tedd az életed. Mikor először lenéztem, el sem tudtam képzelni, hogyanállt meg ott az az autó. S amikor megtudtam, hogy te is benne vagy, majdnem megőrültem azaggodalomtól.- Eressz el! - mondta Mallory remegő hangon. - A mentőautó indulásra kész. Menj, és törődj abetegeddel!Nick egy másodpercig értetlenkedve bámult a lányra, azután vonakodva elengedte.
- Mindig is makacs voltál - dörmögte, és elindult a mentőautó felé.
 
 
0 komment , kategória:   Lucy Clark Kelepce  
szeretettel
  2012-04-29 09:36:44, vasárnap
 
  5. FEJEZET



Mallory türelmetlenül megnyomta a csengőt, majd várt.Arlene nyitott ajtót mosolyogva.- Jó napot! Nick Rebekah-val együtt fent van az emeleten. Menjen csak föl hozzájuk!- Jó napot, Arlene, és köszönöm! - felelte Mallory, és izgatottan indult el fölfelé.Már a lépcső tetején járt, amikor meghallotta Rebekah lelkes sivalkodását és kacagását. Érezte, hogyfelmelegedik a szíve, és elnevette magát. Óvatosan bekukucskált Nick hálószobájába.A férfi egy szál kifakult farmernadrágban hasalt a szőnyegen, és elmélyülten játszott a lányával. Ettől alátványtól Mallory szíve szaporábban kezdett verni.- Hagyd abba, papa! - nevetett Rebekah, mikor Nick egy tollpihével megcsiklandozta az orrát.Apró kezével újra és újra megpróbálta meghúzni az apja haját. Ebben a pillanatban észrevette azajtóban álldogáló Malloryt. Egy másodpercre megdermedt, aztán felderült az arca, és elmosolyodott.Nick nyomban megfordult, majd felállt.- Szia, Mai!Mosolyogva odalépett hozzá. Mallory elővigyázatosságból a falnak támaszkodott, mert a férfilélegzetelállító látványától remegni kezdett a lába.- Mindjárt kész vagyok - mondta Nick, azután mosolyogva a tollpihére nézett. - Csak egy kicsitleültem játszani.Mallory képtelen volt egy szót is kinyögni. Némán bámulta Nick napbarnított, izmos mellkasát, ésösszeszorult a torka.- Szia! - ismételte meg a férfi, de most alig lehetett hallani a hangját.A tekintetében leplezetlen vágy tükröződött, és Mallory lassan rájött, hogy valószínűleg az ő szemébőlis ugyanezt lehet kiolvasni.- Vegyél fel! Puszild meg Beckah-t, papa!A kislány türelmetlenül rángatta az apja nadrágját. Nick szemében a szenvedély lángja egyik percről amásikra kihunyt, és leguggolt, hogy felvegye a lányát.- Rabszolgahajcsár vagy, Rebekah Mallory Sterling - jegyezte meg a férfi színlelt komolysággal, majdcsókolgatni kezdte a gyerek arcát.A kislány kuncogva ölelte át a nyakát. Ez a kis szünet pont elég volt rá, hogy Mallory összeszedjemagát, és visszanyerje a nyugalmát.- Mindjárt kocsikázni megyünk. Hozd a barna szandálod, és kérd meg Malloryt, segítsen felöltözni!Utána menj vécére, mi addig elkérjük Arlene-től a piknikkosarat.- Igen, kocsikázzunk! - kiabálta Rebekah, és addig rúgkapált, míg Nick óvatosan le nem tette a földre.Akkor kiszaladt a szobából, és egyedül hagyta a felnőtteket.- Örülök, hogy itt van, Newman doktornő - suttogta Nick, és gyengéden megcsókolta Malloryt.Most nem állt meg egyetlen szájra adott puszinál, és a csókja lassan egyre követelőzőbb lett. A lányszétnyitotta a száját, és viszonozta a férfi becézgetéseit. Halk sóhaj szakadt fel a torkából, mikor átölelteNick nyakát. Remegő kézzel túrt a hajába.Nick még erősebben szorította magához, és a keze a melléről a derekán át a csípőjére siklott. Malloryis simogatni kezdte a férfi puha, meztelen hátát, mellkasát Nick felsóhajtott, és felemelte a fejét.- Pontosan tudod, mivel tudsz kínozni.- Ezt én is mondhatnám - felelte Mallory.Nick csókokkal borította a lány arcát, aztán az ajkát végighúzta a nyakán, egészen a dekoltázsáig.Mallory érezte, hogy egész testében megborzong.- Nagyon szívesen folytatnám, de az időpont valószínűleg nem alkalmas rá. A helyszín viszont nem islehetne tökéletesebb - nézett Nick sokatmondóan az ágyra.Mallory megköszörülte a torkát.- Megyek, és segítek Rebekah-nak felvenni a cipőjét.- Jó ötlet.Nick vigyorogva nézett Mallory után. Örült, hogy a lány lassan kezd fölengedni. Már rengeteg időtelpocsékoltak, ha az elmúlt öt évre gondolt, de most semmiképpen sem szabad sürgetnie őt.Hamarosan közli vele, miért is tért vissza valójában Appletonba, de előtte tisztázniuk kell még néhánydolgot. Akkor végre majd megtudja Mallory, hogy ő azért jött újra a városba, mert feleségül akarja venniazt a nőt, akit mindig is szeretett.A férfi gyönyörű helyet választott a piknikhez. Az egyik szabad strand közelében fekvő parkbamentek. Volt ott egy jól felszerelt játszótér is, így Nick és Mallory végre kettesben maradhatott egy kicsit.- Fenséges volt - mondta Mallory, és kinyújtózott a takarón. - Arlene egyszerűen zseniális.- Pontosan tudja, melyik ételhez milyen köret és bor illik a legjobban - bólintott Nick, majd elővettegy üveget. - Innál egy kortyot?- Csak egy fél pohárral - felelte a lány. Tűnődve figyelte, ahogy a kislány a játszótéren ugrabugrál. - Elragadó gyerek. Boldog ember lehetsz.- A gyerekek csodálatos teremtmények. Egyszer neked is ki kellene próbálni, Mai.- Tessék?Mallory persze értette a férfi célzását.- Tudom, mindig is szerettél volna gyerekeket. Vagy a karriered miatt közben megváltoztattad azelképzeléseidet?Nick hangjában érezni lehetett a keserűséget, mert annak idején gyakran beszélgettek születendőgyermekeikről.Mallory szomorúan nyelt egyet.- Szeretnék gyerekeket, igen - mondta -, de most nem alkalmas az időpont családalapításra.- És mikor lesz rá alkalmas? - kérdezte Nick talán egy kicsit túl gyorsan.- Nem tudom, de az biztos, hogy most nem az.Mallory hangja egy kicsit élesebben csengett a kelleténél. Gyorsan félrefordult, és a naplementétbámulta, mert könnyek gyűltek a szemébe.Hogyan magyarázzam el neki, hogy a nászéjszakájukon történt szörnyű balesetem miatt gyakorlatilagnincs esélyem a terhességre? Hogy a sérüléseim romba döntötték a jövőről szőtt legszebb álmaimat?Nick érezte, hogy itt valami nincs rendben.- Gyönyörű, ugye?A nap vöröses színárnyalatai elkeveredtek a felhőkkel és az ég kékjével.A férfi felállt, és Mallory felé nyújtotta a kezét. A lány bosszúsan nézett rá, de nem ellenkezett, amikor Nick magához húzta, és gyengéden letörölt az arcáról egy könnycseppet.- Nem szeretnélek faggatni - mondta szelíden -, de remélem, egy nap megbízol majd bennem, éselmondod, miért nem akarsz gyereket.- Papa! - kiáltotta Rebekah. - Gyere! Hintáztass!- Hív a kötelesség - vonta meg a vállát Nick mosolyogva.Miért nem hagyom, hogy Rebekah teljesen elvarázsoljon? Akkor végre felszabadultan élvezhetném avelük töltött időt, - tűnődött Mallory. Valószínűleg nem akarom, hogy Nick újra megsebezzen, de ha nembízom meg benne, sosem jutok ki ebből a nyomorúságos helyzetből.- Mai?A lány megpördült, és a férfira nézett.- Minden rendben? Látom, gondolatban egész másutt jártál.- Ne haragudj!
Mallory nyugtalan tekintettel kereste Rebekah-t, míg végül meglátta a csúszda létrájának legfelsőfokán.- Nézd! - kiáltotta a kicsi, mielőtt lecsúszott.A homokba huppanva azonnal felállt, és lelkesen összecsapta a tenyerét.- Ügyes vagy. - Nick odaszaladt hozzá, és felkapta. - Most pedig, édesem, itt az ideje, hogyhazamenjünk.- Ne! - tiltakozott Rebekah, és kapálódzni kezdett. - Ne, papa! Még maradni akarok.- Későre jár - jegyezte meg Mallory.- Mondd azt a játszótérnek, hogy viszlát - javasolta Nick. - Akkor hamarosan biztosan viszontlátod.Rebekah vonakodva integetni kezdett a játékoknak.- Viszlát, játszótér!- Most pedig hazamegyünk Arlene-hez.- Igen, Arlene-hez - feledkezett meg a kislány nyomban a játszótérről.- De először össze kell pakolnunk - emlékeztette Mallory a kislányt. - Segítesz?- Igen, segítek.Rebekah kibontakozott az apja karjából, és ügyetlen mozdulatokkal a kosárba rakosgatta a takarónheverő tányérokat és evőeszközöket. Mallory odasietett, hogy segítsen neki.- Nem is tudom, mihez kezdenénk nélküled, Rebekah - mondta a kislánynak, és mellétérdelt.- Igen - felelte Rebekah, és odahajolt hozzá, hogy átölelje.Mallory önkéntelenül a karjába kapta a gyereket. Nagyon meglepődött a kislány kedvességén, ésmeghatódott, amiért Nick lánya már most ennyire megbízik benne.Ám a pillanat varázsa gyorsan tovaszállt. Miután mindent összepakoltak, Nick a gyerekülésbe tetteRebekah-t.- Klikk-klakk, elöl és hátul - dudorászta közben halkan.Mallorynak el kellett fordulnia, hogy elrejtse a könnyeit. Az idegei elég rossz állapotban voltak, ésRebekah kedvessége teljesen megindította. Ez a gyerek megtestesítette mindazt, amiről neki le kellettmondania.- Aranyos, ugye? - kérdezte Nick, miután becsukta a hátsó ajtót. - El tudom képzelni, hogy érzedmagad. Én is mindig így vagyok vele - bökött a mellkasára -, valahányszor átölel vagy megcsókol.Bizonyos dolgok sosem válnak maguktól értetődővé.Mallory csak bólintott, mert egyelőre képtelen volt megszólalni. Nick megszorította a kezét, azutánkinyitotta a kocsi ajtaját.Otthon Rebekah nyomban beszaladt Arlene-hez.- Köszönöm! - mondta Mallory, mikor Nick udvariasan kinyitotta neki az első ajtót. - Nagyon jóléreztem magam veletek. - Egy kicsit idegesítette, hogy újra kettesben maradtak, mert ma már egyszer majdnem elveszítette a fejét, és ez semmi jóra sem vezetett. - Mennem kell.Gyorsan kiszállt az autóból.- Mallory. - Nick a lány karjára tette a kezét, és kényszerítette, hogy a szemébe nézzen. - Miért vagyilyen ideges?- Nem vagyok ideges - tiltakozott a lány. - Honnan veszed? - kérdezett vissza gyorsan.- Valószínűleg elfelejted, milyen jól ismerlek. Mondd el, mi a baj!- Azt ígérted, nem fogsz faggatni - emlékeztette rá Mallory, és megrázta a fejét.- Csak annyit kérdeztem, miért vagy mellettem mindig ilyen ideges? Hiszen én vagyok a jó öreg Nick.A mosolyától Mallory máris egy kicsit jobban érezte magát.- Nem tudom - sóhajtotta. - Túl gyorsan történt minden. Úgy értem, váratlanul összefutottunk, ésazóta rengeteg időt töltünk együtt.- Sajnos nem annyit, amennyit szeretnék. Van még pár szép órája a napnak, amit nyugodtan együtttölthetnénk, de nem tesszük - évődött.- Én komolyan beszélek.- Nézd, Mai, több időt szeretnék veled lenni, ugyanúgy, mint régen. És meg kell ismerned a lányomat.Nekem tökéletesen mindegy, ki mit gondol erről, de szeretném, ha jól éreznéd magad. - MegszorítottaMallory kezét. - Megígérem, hogy visszafogom magam, bár tudnod kell, ez nem lesz könnyű.- Igen - nevetett Mallory. - Neked sosem volt elég gyors a tempó
- Van, ami nem változik. - Nick ezt félig tréfás megjegyzésnek szánta, de valahogy komolyabb letttőle a hangulat. - Van, ami sohasem változik - suttogta újra, és magához húzta Malloryt.A szája végtelen lassan a lány ajkához ért. Mallory lehunyta a szemét, és odaadóan viszonozta acsókot. A nyelvével gyengéden körülrajzolta a férfi szájának vonalát. Nick teste megremegett azizgalomtól.- Mallory - súgta rekedten, és felemelte a fejét. - Nézd csak, milyen jól illesz a karomba. - Csókokkalborította a lány arcát. - Mi ketten egymásnak vagyunk teremtve.Néhány percig szorosan összeölelkezve álltak, míg a szenvedély hullámai lassan elcsitultak. MalloryNick mellkasára hajtotta a fejét, és hallgatta szívének egyenletes dobogását.Nicknek igaza van, - gondolta, mi egymásnak vagyunk teremtve. Lelki rokonok vagyunk. Ám sok még a tisztázatlan kérdés, és nem szabad, hogy ez az ösztönös vonzerő magával ragadjon.Óvatosan kibontakozott Nick öleléséből, és mélyen a férfi ragyogó kék szemébe nézett.- Mennem kell - suttogta.Nick rövid habozás után bólintott, és még egyszer megcsókolta Malloryt.- Ennyit arról az ígéretemről, hogy visszafogom magam - jegyezte meg gúnyosan.- Majd még dolgozunk rajta - mosolyodott el Mallory.- Ez azt jelenti, hogy nincs kifogásod ellene, ha a nyilvánosság előtt együtt mutatkozunk?- Nem hiszem, hogy a mai találkozásunk után még volna rejtegetnivalónk.- Bocsáss meg, egyszerűen nem tehettem mást.- Akkor legközelebb szedd össze magad! - javasolta Mallory. - Most elmegyek.- Láthatlak... Rebekah és én láthatunk holnap?- Hogyne - bólintott Mallory, és kinyitotta az ajtót. Beszállt a kocsijába, letekerte az ablakot, és gáztadott. - Holnap találkozunk.
 
 
0 komment , kategória:   Lucy Clark Kelepce  
szeretettel
  2012-04-29 09:34:15, vasárnap
 
  4. FEJEZET



- Minden rendben, Mai? - kérdezte Nick csodálkozva, mivel a lány nem mozdult a küszöbről.Mallorynak szüksége volt egy kis időre, hogy összeszedje magát, és be tudja csukni maga mögött azajtót.- Hogyne, semmi bajom. Miért kérded?Nagy levegőt vett, és lehunyta a szemét. Érezte, hogy túl gyorsan beszélt.- Furcsán viselkedsz. Kiket látogattál meg ma?- Chloe Hone-t és Jessie...- McFarlandet - fejezte be Nick. - Már értem, az a nő sosem rajongott értem. Miket mondott rólam?
Mallory megkönnyebbülten lélegzett fel. Nick tehát azt hiszi, azért zavarodott össze ennyire, mert rólapletykáltak az idős asszonnyal.- Túl sokat képzelsz magadról, ha azt gondolod, ebben a városban mindenki csak rólad beszél.- Így is van - jelentette ki Nick. - Vagy talán tévedek? Esküdj meg, hogy Mrs. McFarland nemmondott semmit rólam! - Mivel Mallory nem felelt, a férfi elégedetten bólintott. - Látod? Igazam volt.Mindig igazam van, ha eddig nem vetted volna észre.- Hogyne, Nicholas - válaszolta Mallory gúnyosan.Valahogy jobban érezte magát, mióta a férfi közelében volt.- Hagyd abba az ugratást! - szólt rá Nick szigorúan. - Mit mesélt rólam, ki vele!- Jól van - felelte Mallory mosolyogva. - Mindössze annyit mondott, hogy vele gyűlik meg a bajod,ha még egyszer fájdalmat okozol nekem.- Tehát kinevezte magát az őrangyalodnak? A félelmei alaptalanok, nem akarlak újra megbántani. - Felállt, és odasétált a lányhoz. - Őszintén szólva boldogabbá szeretnélek tenni, mint amilyen életedbenvalaha is voltál.Mallory tágra nyílt szemmel nézett rá. Hát ezen meg mit ért? - gondolta megrökönyödve.- Valószínűleg már mindent elterveztél, ugye? - suttogta, és kissé idegenkedve nézett a férfira.Nick látta a szemében az elutasítást, ezért magához húzta, azután gyengéden a mellkasára vonta a fejét,és átölelte.- Mallory - súgta -, lazíts!Ekkor kinyílt az ajtó, és belépett az egyik műtősnő. Mallory gyorsan megpróbált szabadulni Nick öleléséből, de a férfi erősen szorította. Aztán nagyon lassan leeresztette a karját, és megfordult.- Rose a kettes műtőben fekszik előkészítve.- Köszönöm! - felelte Nick.Megfogta Mallory kezét, és maga után húzta a folyosóra. A lány képtelen volt védekezni az erős ujjak szorítása ellen. Meggyorsította a lépteit, ekkor Nick oldalt fordult, és rávigyorgott. Mallory zavartan látta,hogy a kórházi személyzet kíváncsian figyeli őket, és a hátuk mögött nyomban pusmogni kezdenek.- Mit képzelsz magadról? - sziszegte, és egy erőteljes mozdulattal kiszabadította a csuklóját. - Egykisvárosban nagyon könnyen elindul a pletyka. Gondolj erre!- Pontosan ezt akarom.Az öltözőben Nick feltűrte az inge ujját, majd gondosan dörzsölni kezdte a kezét és az alsó karját.Mallory csak most kezdte felfogni a szavai értelmét.- Nem érdekel...Nem tudta befejezni.- Hogy az emberek suttognak rólunk? Nem, egy csöppet sem zavar. Sőt örülök neki.Magabiztos hangja felbosszantotta Malloryt.- S mi van akkor, ha mással járok?- Hamar el fogod felejteni. A helyiek nyilván emlékeznek még a kapcsolatunkra. El akarom vetni apletyka magját, és ilyen jó táptalajban biztos egykettőre csírázni fog.- Pontosan mire gondolsz? - kérdezte Mallory, és feszülten várta a választ.- Arra, hogy te és én újra találkozgatni fogunk.- Értem. - A lány dühösen összeszorította a fogát. - Felmerült benned egyáltalán, hogy esetleg engemis megkérdezz erről? Időközben ugyanis feleségül vetted a legjobb barátnőmet. Még az is lehet, hogynekem már nem kell Suzannah levetett holmija - fejezte be a dühtől magánkívül.- Mallory! - szólalt meg Nick komolyan. - Először is nem tetszik, hogy Suzannah levetett holmijának nevezel, másodszor pedig ő már halott. Talán szívtelenül hangzik, ami még zordabbá teszi a rólamkialakult amúgy sem túl rózsás képet, de a sorstól kaptunk egy második esélyt, és ezt nem fogomelszalasztani. Hadd adjak egy tanácsot! Most próbálj meg bízni bennem!Nick a könyökével elzárta a vízcsapot, és várakozva nézett Malloryra. Fájdalmas tekintete láttán a lányszinte megsajnálta.Ebben a pillanatban belépett az egyik nővér, és félbeszakította a beszélgetést.A műtőben Nick és Mallory félretette személyes gondjait, és kizárólag a munkára összpontosítottak.- Jó napot, Rose! - köszöntötte Nick a beteget, és bátorítóan elmosolyodott. - Hát újra látjuk egymást.Rose bágyadtan visszamosolygott. Már megkapta a nyugtatókat, és most a műtőasztalon feküdt.- Minden rendben lesz - biztatta Mallory.Rose-t hamarosan elaltatták, azután az orvos intett Nicknek, és a hasüreget feltöltötték gázzal.- Elfordítaná egy kicsit balra a monitort? - kérte Nick az egyik nővért. - Minden készen áll abeavatkozásra - jelentette ki azután.Mallory, aki most csak nézőként volt jelen, a férfi jobb oldalán állt, onnan figyelte a műtétet. Azoperáció nem tartott sokáig. Minden zökkenőmentesen zajlott, Nick nyugodtan és nagy szakértelemmeldolgozott.- Mindenkinek köszönöm az együttműködést! - fordult végül a műtőscsapathoz, mielőtt elhagyta ahelyiséget.Mallory követte őt, és mikor kettesben maradtak, megszólalt:- Nem helyeslem a terveidet.- Te mindig kizárólag azt teszed, ami helyes? - kérdezte Nick szelíden, és megfogta a lány kezét.Tűnődve játszadozni kezdett az ujjaival, s közben a válaszát várta. Mallory egy határozott mozdulattalelrántotta a kezét.- Mindenesetre az elmúlt öt évben mindent elkövettem, hogy távol tartsam magam tőled - mondta, ésa hangja egy kicsit megremegett.- Szerinted ez helyes volt? Én erősen kétlem. - Megfogta a lány állát, és kényszerítette, hogy aszemébe nézzen. - Minden meg fog változni, hidd el! Bízz bennem!Nick szemében ígéret tükröződött. Mallory nem tudta egész pontosan, mire is vonatkozik ez az ígéret,mégis biztos volt benne, a férfi állni fogja a szavát. Nick ugyanis mindig mindent a legapróbb részletekigeltervezett, és ez valószínűleg most sem lesz másképp.Mallory lesütötte a szemét. Nehezen tudott ellenállni a kísértésnek, hogy a férfi karjába omoljon, ezértgyorsan hátrébb lépett. Nagyot nyelt, mert érezte, hogy kiszáradt a torka.- Most mennem kell.- Hová? - kérdezte Nick mosolyogva. Szemlátomást tisztában volt vele, mennyire összezavarta alányt.- Akárhová.Ennek a válasznak semmi értelme nem volt, ám ez Malloryt most nem érdekelte. Pillanatnyilag csak azhajtotta, hogy testileg és érzelmileg minél messzebb kerüljön a férfitól. Jobban szerette Nicket, mintvalaha, és egy kis időre lett volna szüksége, hogy tisztázza az érzéseit.- Jól van. Kapsz egy félórát, addig hazamehetsz, lezuhanyozhatsz és átöltözhetsz.- Minek?- Ma este randevúnk lesz, már el is felejtetted?Mallory félrehajtotta a fejét.- Most azt akarod kérdezni, van-e hozzá kedvem, vagy egyszerűen bejelented, hogyan fogom tölteni aszombat estémet?- Mondtam neked, Rebekah is ott lesz. Nem mondhatsz nemet.- Piszkos kis trükkjeid vannak, Nicholas Sterling.A férfi diadalmasan elvigyorodott.- Talán nincs igazam? Most öt óra van, egy óra múlva nálam találkozunk. Ha nem jössz, megkereslek.- Ezt a megjegyzést meg sem hallottam - felelte Mallory szárazon, azzal sarkon fordult, és elsietett.Maga sem tudta, miért követi a férfi utasításait. Nick tapasztalatból tudta, hogyan kell bánni a lánnyal,mivel lehet őt feldühíteni, hogy aztán egy mosollyal lecsillapítsa.Biztos volt benne, hogy a megfelelő módszert választotta. Mallory tegnap este nagyon megkedvelteRebekah-t, és Nick most azt akarta, sok időt töltsenek együtt, mert meg kell ismerniük egymást.A lány a gondolataiba merülve ért haza, és hosszú idő után először érezte túlságosan sivárnak, üresnek és csendesnek a lakását.Bezzeg Nicknél felveri a házat Rebekah kacagása, - gondolta szomorúan, s minden este csókokkal ésöleléssel várja haza őt egy kislány.A zuhany alatt aztán szabad folyást engedett a könnyeinek. Kiégettnek és magányosnak érezte magát.Görcsösen összeszorult a gyomra, mert eszébe jutottak azok a szörnyű pillanatok, amikor megtudta, hogyNick elárulta.Suzannah számolt be a dologról. A szeméből potyogtak a könnyek - a szempillafesték végigfolyt azarcán -, miközben beszámolt az óriási hibáról Mallory minden hétvégén hazajött Brisbane-ből, hogy kipihenje az idegfeszítő kórházi munkát. Nick akkor már néhány napja Appletonban volt.Találkozott Suzannah-val a helyi vendéglőben, és vele vacsorázott. Már régóta ismerték egymást,voltak közös élményeik, és most is sokat beszélgettek meg nevettek. Észre sem vették, közben mennyitittak.- Nick örült, hogy nincs készenléti ügyeletben, és végre annyit ihat, amennyit csak akar - mesélteSuzannah. - Azt hiszem, nagyon sokat ittunk, mert... - Lehajtotta a fejét, és zokogni kezdett. - Nos,igen... - Ismét elakadt a hangja, és nagy levegőt vett. - Lefeküdtünk egymással.Mallory döbbent arcát látva gyorsan folytatta:- Alig emlékszem rá, olyan részeg voltam. Reggel meztelenül ébredtem Nick karjában.Mivel Mallory hallgatott, tovább mesélte a történetet:- Gyorsan felöltöztem, és elmentem. Borzasztóan szégyellem magam, szörnyen sajnálom!Mallory tanácstalanul és hitetlenkedve meredt a barátnőjére. Nick? - zakatolt az agyában. Nick Suzannah-val, a legjobb barátnőjével?- Rettenetes hibát követtem el. Szörnyű hibát, de arra gondoltam, jogod van megtudni.Kínos csönd telepedett közéjük. Mallory egyetlen dologra összpontosított, hogy egyenletesenlélegezzen. Végül Suzannah szólalt meg ismét:- És ez még nem minden. Utánanéztem a naptáramban, és sajnos a legrosszabb időpontot választottuk ahhoz, hogy védekezés nélkül szeretkezzünk.Ezzel megadta Mallorynak a kegyelemdöfést. A szoba forogni kezdett körülötte, és minden erejévelazért küzdött, hogy felébredjen ebből a rémálomból. Megcsalta az a férfi, akit a világon a legjobbanszeretett, ráadásul a legkedvesebb barátnőjével.Mikor végre meg tudott szólalni, csak rekedt hang jött ki a torkán:- Nem tudom elhinni. Egyáltalán nem tudom elhinni, Nick nem tehetett ilyet. Ő egyszerűen nem ilyen.- Egyszerre érzett gyűlöletet, csalódást és keserűséget. - És te! Hogy voltál képes rá? Hiszen hosszú évek óta a barátnőm vagy. Hogyan árulhattál el?Suzannah ismét zokogni kezdett.- Nem kellett volna elmesélnem neked. Nick és én megőrizhettük volna a titkot, de tudom, mennyiregyűlölöd a hazugságot. Azonkívül furdal a lelkiismeretem, mert nagy hibát követtünk el. Mindkettenrészegek voltunk, és...Képtelen volt folytatni a hisztérikus sírástól. Mallorynak hirtelen megesett rajta a szíve. Minthalassított felvételen látná magát, leült a barátnője mellé, és átkarolta a vállát. Végre kezdte úgy érezni,hogy képes szembenézni az igazsággal.- Suzannah, orvoshoz kell menned. Elmegyünk együtt a rendelőbe.- Nem! - tiltakozott Suzannah. - Nem akarom, hogy bárki is megtudja. Nem bírnám elviselni, harólam pletykálna az egész város.Mallorynak szüksége volt minden rábeszélőképességére, hogy a barátnője végül beadja a derekát.Abban maradtak, hogy Suzannah pár hét múlva otthon csinál egy terhességi tesztet.- A tengerparton veszem meg a bevásárlóközpontban, akkor a városban senki sem fog tudni róla.- Jó ötlet - helyeselt Mallory.Teltek a hetek, és Suzannah terhességi tesztje végül pozitív lett. Mallory attól a perctől fogva nem volthajlandó találkozni Nickkel, amikor a barátnője bevallotta neki a történteket. A férfi hiába könyörgött,hogy az egészet megmagyarázhassa. Mallory hosszú levélben erősítette meg neki Suzannah terhességét,és arra kérte, felejtse el őt.Mielőtt elküldte, felolvasta az egészet a barátnőjének, hogy biztos legyen benne, Nick ezek után békénfogja hagyni őt. Mallory tisztában volt vele, hogy le kell mondania a férfiról, hiszen a barátnője a szívealatt hordja a gyermekét. A levelében felszólította őt, hogy minél hamarább vegye el feleségül Suzannah-t, és mélyen hallgasson felelőtlen viselkedésükről és annak következményeiről.Suzannah Brisbane-be utazott Nickhez, és hamarosan összeházasodtak. Mallory közben addig rágta azapja fülét, míg a férfi minden ismeretségét felhasználva elérte, hogy a lányát Brisbane-ből a sydneyikórházba helyezzék. Végre nem kellett tovább együtt dolgoznia Nickkel.Mindennek tetejébe az esküvő után, ahol elvállalta a koszorúslány megalázó szerepét, szörnyűautóbalesetet szenvedett..
Mallory határozott mozdulattal zárta el a vízcsapot. A szappannal legszívesebben minden emlékétlemosta volna magáról, de a múlt elől nem volt menekvés. Még most is olyan kétségbeesett dühöt ésfájdalmat érzett, mint az első napon.Törölközés közben azon töprengett, ilyen előzmények után hogyan erősödhetett Nick iránti szerelme.A férfi gyalázatos módon megcsalta, ő mégis képes lenne megbocsátani neki.Suzannah más lapra tartozott. Igaz, Mallorynak hiányzott ez a régi kapcsolat, de az elmúlt pár évbenbarátnője folyton panaszkodott. Rendkívül borúlátó volt, és ez nem illett Mallory derűs világképébe. Madélután óta pedig, amikor Jessie McFarland olyan furcsán beszélt róla, már nem igazán tudta, mit tartsonfelőle.Nick viszont ugyanaz az ember maradt, bár a házassága mintha némileg megkeserítette volna, egykicsit bizalmatlanabb lett a világgal szemben. Ám valahol mélyen mégis ugyanaz a Nick jött vissza avárosba, akit ő öt évvel ezelőtt annyira szeretett. Ezért nem akarta újra felidézni a múlt sötét árnyait
 
 
0 komment , kategória:   Lucy Clark Kelepce  
szeretettel
  2012-04-29 09:32:03, vasárnap
 
  3. FEJEZET



- Rose hány éves? - kérdezte Nick, mikor megálltak a beteg háza előtt.- Nemrég múlt hatvankettő. A közelmúltban járt nálam, mert fájdalmai voltak. Én akkor epekőregyanakodtam, és azt javasoltam, kerülje a nehéz, zsíros ételeket. Ha jól tudom, be is tartja azutasításaimat.- Túlsúlyos?- Öt-nyolc kiló felesleg lehet még rajta, de ötöt már leadott. Azt reméltem, hogy elmúlnak a fájdalmai,de sajnos nem ez a helyzet.- Kapott tőled szükség esetére valami fájdalomcsillapítót?- Igen. Már be is vette.- Látta sebész?- Nem. Úgy volt, hogy legközelebb két hónap múlva jön hozzám, de úgy látszik, az epekövei máskéntdöntöttek.Közben a bejárathoz értek, és Mallory bekopogott
- Arthur? - kiáltotta hangosan. Mivel nem jött válasz, lenyomta a kilincset. Nem volt bezárva, ezértbeléptek, és az előszobán át a ház hátsó végébe mentek.- Arthur?- Mallory? - Arthur hangja kétségbeesetten csengett. Kidugta a fejét a hálószobából, és intett nekik,hogy jöjjenek be. - Itt fekszik, és nagy fájdalmai vannak.Gyorsan visszament a feleségéhez, és óvatosan a homlokára tette a kezét.- Hányt is? - kérdezte Mallory, és az ágy másik oldalára állt.- Igen, nem sokkal azután, hogy telefonáltam.- Mikor vette be a fájdalomcsillapítót? - kérdezte Nick, mire Arthur megütközve nézett a férfira.- Biztosan emlékszik Nick Sterlingre, ő az új sebész Appletonban. Ha esetleg operálni kell Rose-t,Nick fogja végezni a műtétet.Arthurt kielégítette a magyarázat, ezért Nickhez fordult:- Körülbelül két órája.Mallory félreállt, hogy a férfi megvizsgálhassa a beteget.- Nick Sterling vagyok - szólt a férfi kedvesen Rose-hoz. - Meg tudná mondani, hol fáj a legjobban?- Mindenütt. Itt fenn különösen.Az asszony remegő kézzel mutatott egy pontra a hasán. Nick finoman megnyomta azt a helyet, ám azérintése óriási fájdalmat okozott Rose-nak.- Petidint - szólt hátra Nick a válla fölött Mallorynak, aki gyorsan kinyitotta orvosi táskáját.Gyakorlott mozdulatokkal készítette elő az injekciót. Miután a fájdalomcsillapító hatni kezdett, azasszony láthatóan megkönnyebbült, és lehunyta a szemét.- Beszállítanám a kórházba ultrahangvizsgálatra - fordult Nick Arthurhoz.- Akkor nem kell felvágni?- Az ultrahanghoz semmiképp - felelte Nick. - A vizsgálat majd kimutatja, mekkorák és hogyanhelyezkednek el az epekövei. Utána kitaláljuk, milyen kezelést alkalmazzunk.- Összecsomagolta a táskáját? - kérdezte Mallory.- Igen.Arthur egy ócska bőröndre mutatott, mely az ágy mellett, a sarokban állt.- Rendben. Felhívom a sürgősségi osztályt, és jelzem a kórháznak, hogy mindjárt ott leszünk.Mallory ezután kiment a konyhába telefonálni. Nick nemsokára belépett a helyiségbe, s türelmesenvárt, hogy a lány befejezze a beszélgetést. Végül Mallory letette a kagylót, és a férfira nézett.- Mikor jön a mentőautó?- Legkésőbb tíz perc múlva itt lesz. - Mallory elmosolyodott. - Na, mit szólsz hozzá, hogy kezdődik?- És én még azt hittem, hogy vidéken kicsit több nyugalmam lesz - felelte Nick mosolyogva.Nick kísérte be a mentőautón Rose-t és Arthurt a kórházba, Mallory az ultrahangvizsgálónál találtrájuk.- Nekem is be kell mennem? - kérdezte Arthur hamuszínű arccal.- Csak ha akar. - Mallory jobban megnézte a férfit. - Jól érzi magát?- Kórházban soha - vallotta be Arthur, és lerogyott az egyik székre. - Már a szagától is rosszulvagyok.Mallory megértően bólintott.- Maga most lazítson, mi majd a gondjainkba vesszük a feleségét. Kér egy csésze teát?- Nem hiszem, hogy akár egy korty is lemenne most a torkomon.- Jól van. Meglátjuk, mit mutat a vizsgálat.Arthur lehunyt szemmel és összeszorított szájjal ült a széken. Csak pár évvel volt idősebb afeleségénél, de most hirtelen nagyon öregnek látszott.Nick megbeszélte a radiológussal a vizsgálat eredményeit. Az arckifejezése elárulta, hogy nincsenek jóhírei.- Mi a baj? - kérdezte halkan Mallory, mert nem akarta zavarni Rose-t, aki az egyik karjával eltakartaa szemét.- Pillanatnyilag a petidin csillapítja a fájdalmát. Át szeretném vitetni az osztályra, míg mindentelőkészítek.- Ezt majd én elintézem.- Köszönöm! Egyelőre nem mindenkinek tudom a nevét, ez biztos nehézségeket fog okozni - Ezért hordunk mindnyájan névtáblát - jegyezte meg Mallory mosolyogva.Mivel már majdnem este tíz volt, elindult megkeresni az éjszakás főnővért.Gyorsan elhelyezték Rose-t az osztályon, majd magukra hagyták őket Arthurral.Az orvosi szobában futott össze Nickkel.- Mekkorák a kövei? - kérdezte, miközben a férfi az ultrahangfelvételeket tanulmányozta.- Az egyik csupán pár milliméteres, de a másik, ez itt, csaknem egy centis.A férfi a felvétel egyik pontjára mutatott.- Kőzúzás?- Mielőtt megoperálnám, mindenképpen meg kellene próbálni. Ezzel talán megelőzhető a sebészibeavatkozás.- Nem tűnsz túl bizakodónak - jegyezte meg Mallory.- Nem is vagyok, de addig nem veszek a kezembe szikét, amíg más megoldás is szóba jöhet. Afájdalomcsillapítókkal nyertünk legalább huszonnégy órát, addig megkíséreljük szétzúzni és kihajtani aköveket.Mallory nagy levegőt vett, hogy vitába szálljon vele, de Nick megelőzte.- Ha nem sikerül, el kell távolítanunk az egész epehólyagot. Rose korában és az ő súlyávalmeglehetősen nagy a kockázat. Még egy sikeres kőzúzás esetén is nagy rá az esély, hogy az epéje újabbköveket fog termelni.- Menj a radiológiára, és készítsd elő a terepet, addig én beszélek a betegeinkkel.- Betegeinkkel? - ismételte meg Nick értetlenül.Mallory elmosolyodott.- Szegény Arthur nem bírja a kórházat. Meglehetősen rossz bőrben van.- Talán javasold neki, hogy menjen haza, és pihenje ki magát! Ha meg kell operálnom a feleségét,akkor is csak tizenkét óra múlva lesz a műtét.- Megmondom neki.Miközben Mallory átballagott az osztályra, végig Nick körüljártak a gondolatai. Rendkívül jósebésznek tartotta, és kitüntetésnek érezte, hogy vele dolgozhat.A kórházban nem szabad a múlton és Suzannah emlékén rágódni. Ez semleges terület, ahol az orvosok a munkájukra összpontosítanak, és kizárólag a betegeikkel törődnek.Mikor belépett a kórterembe, látta, hogy Arthur az ágy mellett egy széken ül, és a felesége kezét fogja.Rose megnyugtató szavakat suttogott neki, közben fáradtan Malloryra mosolygott.- Egész idő alatt mondogatom neki, hogy menjen haza. Ilyen állapotban egyáltalán nem segít, csak aggódom miatta.- Nem hagylak magadra, Rosie.Arthur sápadt arccal hátradőlt a székében.- Menjen csak nyugodtan haza! - Mallory hangja határozottan csengett.- Van valami újság? - kérdezte Rose reménykedve.A szeme az erős fájdalomcsillapító hatása miatt félig be volt csukva.- Sterling doktor a litotripszia nevű eljárást szeretné alkalmazni. Az ultrahangfelvételen felfedeztük,hogy két nagyobb kő okozza az erős fájdalmakat. Ultrahanghullámokkal megpróbáljuk szétzúzni ezeket aköveket. Ebben az esetben nem lenne szükség sebészi beavatkozásra. Ha a kövek elég aprók lesznek,természetes úton tudjuk őket kihajtani.Míg Rose egyenes derékkal ült az ágyában, Arthur a szavak hallatán szabályszerűen magába roskadt.- Mekkora az esélye, hogy a módszer sikerrel fog járni? - kérdezte az asszony feszülten.- Nick azon a véleményen van, hogy mindent meg kell próbálni, és műtétre csak a legvégső esetbengondol.- Szívesen megpróbálkoznék a litotripsziával - mondta Rose gyorsan.- Nagyszerű, Sterling doktor mindent elő fog készíteni. A kezelés után pihennie kell. Maga pedig,Arthur, nyugodtan hazamehet, és kialudhatja magát.- Mallorynak igaza van, itt jó kezekben vagyok. Gondolj csak arra, hogy most legalább nem foglak zavarni a horkolásommal!Arthur szája torz mosolyra húzódott.- Csábítóan hangzik, de nem tudom, mit kezdjek magammal otthon egyedül.- Menj szépen! - legyintette meg Rose kedvesen a férjét.
- Hívjak egy taxit, Arthur? - kérdezte Mallory, mire a férfi hálásan bólintott. - Rendben van. Szólok az egyik ápolónak, hogy vigye vissza a radiológiára, Rose.- Köszönöm, Mallory! - felelték egyszerre.A doktornő elbúcsúzott a házaspártól, és magukra hagyta őket.- Nem sikerült elég kicsire összezúznunk a köveket - mondta Nick másnap reggel Mallorynak.A férfi idegesen sétált fel-alá az orvosi szobában.- Aludtál valamit az éjjel?Mallory tudta, hogy Nick hazament zuhanyozni és átöltözni. A haja még mindig nedves volt, ésborotválkozószerének illata betöltötte a szobát.A lány kimerülten ült az asztalnál, és a tekintetével követte Nicket. A legszívesebben kinyújtotta volnaa kezét, hogy levegye a válláról gondjainak egy részét.- Nem sokat - felelte végül Nick.- Ma reggel hogy volt Rebekah?Mikor a férfi meghallotta a lánya nevét, az arca nyomban felderült.- Remekül, mint mindig. El kellene jönnöd hozzánk, hogy meglátogasd.- Megpróbálom.- Szombat van, Mai, csak azt ne mondd, hogy nem érsz rá!- Két beteget meg kell ma látogatnom, és az íróasztalon egy halom papírmunka vár. Azonkívülszívesen végignézném a műtétet, ha nincs ellene kifogásod.- Ez természetes - vonta össze Nick a szemöldökét -, kérdezned sem kell. Örülök, hogy a betegmellett ott lesz a kezelőorvosa is. Brisbane-ben nem működtek így együtt velünk a kollégák. Vidéken azorvosoknak több idejük van a betegeikre.- Még egy ok, amiért ideköltöztél? - kérdezte Mallory szelíden.- Amint mondtam, elég sok okom volt rá, és igen, a személytelenség is nagyon zavart Brisbane-ben.- Milyen állapotban van most Rose?Mikor reggel Mallory bejött a kórházba, elolvasta a rövid orvosi jelentést, de a részleteket is szerettevolna hallani.- Mint tudod, a beavatkozás sikeres volt, a kövek kisebbek lettek, de sajnos még mindig nem elégkicsik. Várhatnánk még tizenkét-huszonnégy órát, de ezzel nem könnyítenénk meg Rose életét, hiszenkomoly fájdalmai vannak. Nincs mese, el kell távolítani az epehólyagját. Szívesen beszélnék erről abeteggel, és a műtétet legkésőbb hat óra múlva el is végezném. - Nick megtorpant, és az órájára nézett. - Most tíz óra. Délután négyre előjegyzem az operációt, addig van elég idő az előkészületekre.A férfi feszültnek látszott, ezért Mallory bátorítóan rámosolygott.- Minden rendben lesz, elvégre Rose-t Ausztrália legjobb sebésze fogja műteni.Nick közelebb lépett hozzá, felhúzta a székről, és gyengéden szájon csókolta.- Köszönöm!Mallory dermedten nézett rá, és csalódást érzett, amiért a férfi olyan gyorsan elfordult.- Gyere velem! Lassan itt az ideje, hogy elmagyarázzuk Rose-nak, mi vár rá, és megnézzük, milyenállapotban van Arthur.- Látom, meghozták a döntésüket - mondta Rose, mikor beléptek a kórtermébe -, és az arcukat látvaazt hiszem, meg fognak műteni.Arthur nyugtalanul fészkelődött a székén. Mallory odalépett hozzá, és a vállára tette a kezét.- Minden rendben lesz. Ma délután végrehajtunk a feleségén egy kisebb beavatkozást, de két napmúlva már haza is mehet. Nick és én most szeretnénk elmagyarázni Rose-nak, miről is van szó. Ha nemakar jelen lenni a beszélgetésnél, addig elmehetne sétálni egyet.- Mallorynak igaza van, Arthur. Menj, szívj egy kis friss levegőt!A férfi bágyadtan bólintott, és lassan az ajtóhoz sétált. Rose Malloryra pillantott.- Felelősnek érzem magam az állapotáért. Világéletében félt a kórháztól, a vér látványától pedigegyenesen rosszul lesz. De ha csak ott ül az ágyamnál a széken, máris jobban érzem magam.- Mióta házasok? - kérdezte Nick.- Negyvenegy éve - felelte Rose büszkén.
- Akkor nem csoda, ha szüksége van a közelségére. S noha a férje utálja a kórházat, szilárdanelhatározta, hogy maga mellett marad. - Nick elhallgatott egy percre, és közben alaposan átvizsgálta Rosekórlapját. - Egyelőre úgy tűnik, hat a fájdalomcsillapító, de ha újra jelentkeznének a fájdalmai, rögtönszóljon a nővérnek!- Ezt fogom tenni.Rose összekulcsolta az ölében a kezét, és várt, hogy Nick folytassa.- Szívesen mondanám, hogy a kövek könnyen eltávolíthatóak, de sajnos nem ez a helyzet. Bizonyosszempontok alapján ön veszélyeztetett csoportba tartozik. Ez azt jelenti, ha a pár órája végrehajtottbeavatkozás hatására természetes úton távoznának is a kövei, nagy a valószínűsége, hogy újak képződnek.- Mekkora ennek a valószínűsége? - kérdezte Rose ijedten.- Kilencven százalék. Tíz százalék az esélye, hogy a sikeres litotripszia után nem termelődnének újkövek.- Higgye el, Sterling doktor, nem bírnám ki még egyszer ezt a fájdalmat - jelentette ki Rosehatározottan.- Értem. Akkor el kell távolítanunk az egész epehólyagot.- Epehólyag nélkül is lehet élni?- Hogyne. Mallory a korábbi vizsgálatok során nyilván elmagyarázta magának az epehólyagműködését.- Természetesen - bólintott Rose. - Tehát ha epehólyag nélkül is nyugodtan élhetek tovább, akkor kivele!- Rendben - nevette el magát Nick. Odalépett az asszonyhoz, és óvatosan visszahajtotta az ágytakarót.- Két kis vágást csinálok a hasfalon, egyet itt - mutatott Rose hasának bal oldalára -, és egyet a köldök felett. Ez lehetővé teszi, hogy bejuttassam a hasüregbe azokat a műszereket, melyek segítségéveleltávolítható az epehólyag. Kicsi lesz a seb, és a műtét egyáltalán nem bonyolult.Rose pár pillanatig hallgatott, azután Nickre nézett.- Ez minden? Két apró vágás?- Igen.Az asszony tekintetében bizalmatlanság ült.- Miért érzem úgy, hogy valamit titkol előlem?Mallory elfojtott egy mosolyt.- Amellett, hogy a műtétig koplalnia kell, az érzéstelenítés után a hasüreget még feltöltjük gázzal is.így Nick könnyebben tudja mozgatni a műszereket. Ennek a gáznak vannak kellemetlen mellékhatásai,sőt még a vállban is okozhat fájdalmat. Majd kap a nővérektől borogatást.Rose töprengve nézett egyikükről a másikukra.- És ez minden? Fájni fog a vállam? Már sokkal komolyabb fájdalmaim is voltak - kuncogott. - Azok után, hogy ikreket szültem és neveltem fel, egy kis fájdalmat igazán ki fogok bírni a vállamban.- Micsoda asszony! - nevetett Nick. - Akkor hát lássunk munkához, Mallory!- Maga is jelen lesz a műtérnél, doktornő? - kérdezte Rose, és az arca felderült.- Természetesen.- Jól van. Akkor ma délután még találkozunk.- Az altatóorvos egy órán belül benéz magához - mondta Nick, majd az ajtóhoz lépett, és kinyitottaMallory előtt. - Mi pedig most megkeressük a férjét.- Vigyenek magukkal tolószéket! - javasolta Rose nevetve.A lánynak feltűnt, mennyivel jobb lett Nick kedve. Amikor rákérdezett, mitől könnyebbült megennyire, a férfi mosolyogva válaszolt:- Tartottam tőle, hogy Rose a sikertelen beavatkozás miatt felizgatja magát. Szerencsére okos asszony,ami megkönnyíti a munkámat. Beszélek az altatóorvossal, azután előkészítem a műtőt. - Megállt afolyosó közepén, és Malloryra nézett. - Nem azt mondtad, hogy még meg kell látogatnod két betegedet?- De igen.- Miért nem mégy most? Fél négykor találkozzunk a műtőben, addig még a papírmunkát iselvégezheted.- Igazad van - helyeselt Mallory.- Azután szabad leszel, és nem tiltakozhatsz a terveim ellen
- Biztosan Rebekah-val tervezel valamit, mert tudod, hogy képtelen vagyok ellenállni neki.- Látod? Semmi sem változott. - Nick lehajolt, és mélyen a lány szemébe nézett. - Még mindigolvasunk egymás gondolataiban.Azután futólag megcsókolta Mallory száját, majd megfordult, és elsietett.Mallory igyekezett kiverni a fejéből Nicket, miközben sorra látogatta a betegeit. Először Chloe Hone-tkereste fel, akinek nemrég született meg a harmadik gyereke. Mallory a konyhaasztalnál ült és teát ivott,míg Chloe a kis Nathant szoptatta.- Jól eszik, sokat alszik, akár a másik kettő.Mallory elmosolyodott.- Jó ilyet hallani. Te is remekül nézel ki, és nyugodtnak látszol - tette hozzá.- Az is vagyok - felelte Chloe. - Damian példás apa és segítőkész férj. Nem is tudom, mihez kezdenék nélküle. Épp elment Josh-sal és Louise-zal, hogy vegyenek valamit ebédre, és kikölcsönözzenek egyfilmet, azzal aztán egész délután elszórakoznak. Mindjárt itt lesznek. Nem ebédelsz velünk?- Köszönöm a meghívást, de még Jessie McFarlandet is fel kell keresnem. Ráadásul ott a rengetegpapírmunka, aztán délután négyre ismét a kórházban kell lennem.- Nem is értem, hogy bírod - csóválta meg a fejét Chloe.- Köszönöm a teát, akkor a jövő héten találkozunk - állt fel Mallory.- Viszlát! - kiáltotta utána Chloe.Útközben Mallory vett magának egy szendvicset ebédre, aztán Jessie McFarland házához hajtott,amely a város szélén állt. Néhány percig álmodozva nézte az épületet, azután fogta orvosi táskáját, éskiszállt a kocsiból.Jessie már a kapuban várta, és üdvözlésre nyújtotta ízületi gyulladásos kezét.- Nem gondoltam, hogy ilyen korán itt leszel, de nagyon örülök neked. Itt maradsz ebédre?Mallory megfogta az idős nő kezét, majd megrázta a fejét.- Szívesen maradnék, de van még egy csomó elintéznivalóm. Egyébként pedig vettem egy szendvicsetaz unokád kávézójában, majd az lesz az ebédem.- Legalább tudom, hogy rendesen eszel, ha Brittany szendvicsével kell megbirkóznod. Aggódomérted, kislány.- Köszönöm! - mondta Mallory meghatódva, és besétált Jessie-vel a házba. - Essünk túl a vizsgálaton,hogy aztán több időnk legyen beszélni.- Jó ötlet. - Az idős hölgy megragadta a botját, és követte Malloryt a nappaliba. - Mostanában sokkaljobban érzem magam. Barclay doktor, a brisbane-i reumatológus is nagyon meg van elégedve velem.- Hiszen ez remek. - Mallory néhány napja beszélt Barclay doktorral, de nem akarta elrontani Jessieörömét. - A csípőműtét óta sokkal jobb a tartásod - tette hozzá. - Mikor mégy legközelebb azortopédushoz?- Csak három hét múlva.- Helyes - mondta Mallory, és felcsatolta Jessie karjára a vérnyomásmérőt.Tíz perc múlva már a kis konyhában ültek, és jeges teát szürcsölgettek.- Hallottam, hogy Nicholas Sterling újra a városban van - jegyezte meg Jessie váratlanul, és élesenMalloryra nézett.- Igen. Ő az új sebészünk.Jessie a homlokát ráncolta.- Azt is hallottam, hogy magával hozott egy kislányt is.- Igen.Mallory kezdte kínosnak érezni az asszony fürkész tekintetét.- Tudom, hogy a barátnődnek tartotta magát, kedvesem, de Suzannah Martel agyonkényeztetettkislány volt. A szülei minden kívánságát teljesítették. - Mikor Mallory elfordult, Jessie kinyújtotta felé akezét. - Nem akarlak megbántani, kedvesem, de egész életemben ebben a városban éltem. Hidd el,nyolcvanöt év alatt rengeteg embert megismertem. Sokat voltam együtt az édesanyáddal, és nagyon fájt,mikor édesapád halála után visszaköltözött Angliába. Mikor Nicholasszal jártál, sokat aggódott érted.Nem mintha nem helyeselte volna a választásodat, épp ellenkezőleg, csakhogy feltűnt neki Suzannahféltékenysége. És amikor a helyzet teljesen megváltozott, és Nicholas az állítólagos barátnődet vette
feleségül, egészen belebetegedett a bánatba. Rendkívül nehéz és szomorú időszak volt ez neked, mostpedig Nick visszajött.- Igen, visszajött - ismételte meg Mallory halkan, és érezte, amint újra rátörnek a régi érzelmei. - Fogalmam sem volt róla, hogy anya aggódott értem.- Pedig aggódott. És most, miután Nicholas visszajött, és ő már nem tud vigyázni rád, én veszem át aszerepét. Ha ez az alak ismét fájdalmat okoz neked, velem gyűlik meg a baja.A szavai mosolyt csaltak Mallory ajkára.- Azért nem ilyen vészes a helyzet.- Nyilván már találkoztatok - firtatta Jessie.- Igen. Tegnap este meghívott vacsorázni, és bemutatta a kislányát.Jessie kíváncsian húzta fel a szemöldökét.- Nem vesztegeti az idejét.- A házvezetőnője, Arlene is ott volt - tette hozzá sietve Mallory, mintha ez mentené a dolgot.- Hogyne, hogyne. Milyen a kislány?Mallory nyomban elmosolyodott.- Elragadó. Gyönyörű, barna fürtjei vannak, és kék a szeme, mint az apjának.- Mintha beleszerettél volna.- Bele is szerettem - felelte Mallory szórakozottan. Azután gyorsan kijavította magát. - MármintRebekah-ba - tette hozzá.- Természetesen. - Jessie bólintott, és felemelte a kezét. - Légy óvatos, és ne felejtsd el, hogy mindigitt vagyok, ha szükséged lenne rám.Mallory megfogta Jessie ráncos, törékeny kezét.- Köszönöm! Nagyon fontos vagy nekem.- Most pedig indulás, kislány! Mindjárt éhen halsz, ráadásul még egy óriási papírhegy is vár rád.- Igazad van. - Mallory fogta az orvosi táskáját, és hagyta, hogy Jessie kikísérje. - Nagyszerű barátnővagy - mondta, és megcsókolta az idős asszony arcát.- Úgy nézek rád, mintha a tizennegyedik unokám lennél. És én mindig törődtem a családommal.Útközben Mallory azon töprengett, amit az imént Suzannah-ról hallott.Tényleg vak lettem volna? - gondolta zavartan. Kizárt dolog, elvégre hosszú évekig barátnők voltunk,s Suzannah sosem hazudott nekem. Hányszor mondta, hogy senki sem érti meg úgy, mint én, és milyensokat jelent neki a barátságunk. De ha anya is kételkedett Suzannah-ban, meglehet, hogy valóbanbecsapott engem.Ezek a gondolatok jártak a fejében, amikor megállt kocsijával a szakrendelő előtt, majd bement azirodába, hogy rendbe tegye a papírjait. Később áthajtott a kórházba, hogy ott lehessen Rose műtéténél.Miközben az orvosi szoba felé ballagott, érezte, egyre hevesebben ver a szíve, és ennek semmi közenem volt az epeműtéthez. Nicholas Sterling tehet róla, hogy alig kap levegőt.Remegő kézzel nyitotta ki az ajtót, majd megtorpant, mintha földbe gyökerezett volna a lába. Az egyik székben Nick ült, és épp felnézett az újságjából. Amikor meglátta őt, szélesen elvigyorodott, és Malloryhirtelen rádöbbent valamire.Meglehet, hogy egymillió kérdés vár még válaszra a múltjukkal kapcsolatban, de az egyikre már tudjaa feleletet. Még mindig szereti Nick Sterlinget, és valószínűleg jobban, mint azelőtt.
 
 
0 komment , kategória:   Lucy Clark Kelepce  
szeretettel
  2012-04-29 09:29:05, vasárnap
 
  2. FEJEZET



Mallory megnyomta a csengőt, majd gyorsan a hóna alá szorította Rebekah ajándékát, és türelmetlenmozdulattal lesimította kosztümkabátját. Nevetséges, hogy egy kisgyereknek akar tetszeni, korholtamagát. Négyszer öltözött át, mielőtt végül elindult.Szerencsére aznap az utolsó betege lemondta a vizsgálatot, így volt ideje elmenni vásárolni. Egy színesjáték órával akarta meglepni a keresztlányát.Igyekezett uralkodni magán, ezért ahelyett, hogy még egyszer megnyomta volna a csengőt, inkábbmegigazította hosszú szoknyáját, és ismét lesimította fehér kabátkáját.Hol bujkál Nick? - gondolta nyugtalanul. Miért nem nyit már ajtót? Elég, ha beenged Rebekah-hoz,utána tőlem aztán csinálhat, amit akar.Hátralépett, és felnézett az első emeletre. Valaki biztosan otthon van, mert ég a villany. Végülközeledő lépteket hallott, ezért mosolyt erőltetett az arcára.- Newman doktornő?Egy középkorú, alacsony, gömbölyded asszony nyitott ajtót, zöld szeme szúrósan szegeződött a lányra.- Igen - felelte Mallory barátságosan.- Jöjjön be, Nick már várja.- Köszönöm! És kérem, szólítson Mallorynak.- Ahogy óhajtja. - Az asszony becsukta az ajtót. - Én Arlene vagyok. - Azután mosolyogva a tarkacsomagra nézett. - Rebekah-nak tetszeni fog a csomagolópapír.Mallory nevetett.- Remélem, a játék óra még jobban. Természetesen nagyon odafigyeltem, amikor kiválasztottam acsillogó papírt.Arlene kurtán bólintott, és Mallorynak az a furcsa érzése támadt, hogy egy próbát kell kiállnia.- Erre. - A házvezetőnő elindult a hosszú előszobán. - Rögtön eszünk, hogy Rebekahmegfürödhessen, és időben ágyba kerüljön.- Nagyon helyes - felelte Mallory. - A gyerekek életében nagyon fontos a rend, és a mindennapiszertartásokat be kell tartani, akármi is történik körülötte.Arlene keze már a kilincsen volt, de ekkor egy pillanatra megállt. Kifürkészhetetlen pillantást vetettMalloryra.- Pontosan.Kinyitotta az ajtót, és előreengedte a vendéget. A hatalmas ebédlőasztalt négy személyre terítették. Azegyik terítéken Micky egér díszelgett. Nick háttal állt, és épp egy magasított etetőszékbe emelte be akislányát.Mikor a férfi hátrébb lépett, Mallory szíve nagyot dobbant, és majdnem elsírta magát. Rebekah aszékében ült, és hatalmas kék szeme boldogan nevetett az apjára. A ragyogó szempár azután Malloryraröppent, és a kislány arca még jobban felderült.- Ajándék! - visította boldogan, és kinyújtotta a kezét a csomag felé, amelyet Mallory még mindig ahóna alatt szorongatott
- Igen, aranyom. - Mallory az asztalhoz lépett, és átadta a kislánynak a csomagot. - Ez a tiéd.A gyerek nyomban letépte a piros szalagot, majd a csomagolópapírt gondosan kis darabokra szaggatta.- Szép - kiáltotta, és Mallory nyomban beleszeretett elragadó kis pofijába.Világosbarna fürtjeivel és acélkék szemével csakugyan gyönyörű kislány volt.- Elbűvölően nézel ki - jegyezte meg Nick nyugodt hangon, majd a lányára nézett. - Rebekah mindigmindenütt magára vonja a figyelmet. Már megszoktam, hogy a jelenlétében csak mellékszereplő lehetek.- Odahajolt a gyerekhez. - Segíthetek, drágám? - Óvatosan kivette a játék órát a dobozból, és letetteRebekah elé az asztalra.A kislány lelkesen mutogatta a játékon felfedezett figurákat és képeket.- Két különböző dallamot játszik - magyarázta Mallory. - Az egyiket nappalra, a másikat elalváshoz.Nick bekapcsolta az órát, és a felcsendülő gyermekdal hangjaira a kis állatok és apró figurák táncolnikezdtek a ragyogó nap körül. Rebekah tágra nyitotta a szemét, majd tapsolni kezdett.- Még egyszer, papa! - kiáltotta lelkesen, mikor a dallam véget ért.Nick újra bekapcsolta az altatódalt. A zene most lassabban szólt, és a figurák a hold körül táncoltak.Nick nyújtózott egyet, és nagyot ásított.Mallory arra gondolt, hogy szinte teljesen elfelejtette már, milyen szórakoztatónak találta valaha aférfit.- A papánál mindenesetre működik - jegyezte meg vigyorogva Nick, és finoman megfricskázta akislány orrát. - Köszönjük, Mallory! Nagyon szép ajándékot hoztál. Azt hiszem, ezentúl naponta többszázszor fogjuk hallani ezeket a dallamokat - tette hozzá, és sokatmondó pillantást vetett a lányra.- Nagyon szívesen!Egy pillanatra egybefonódott a tekintetük, és úgy tűnt, eszükbe jutottak a régi szép idők, amikor mégegyütt voltak.- Még papa, még! - követelte Rebekah, és csalódottan ráncolta a szemöldökét.- Később, most előbb eszünk. Mondd szépen, hogy köszönöm, Mai.- Köszönöm, Mai! - mondta engedelmesen a kislány.- Szívesen - felelte Mallory, majd Nickhez fordult: - Tartós elemet vettem, hogy hosszú ideigörülhessetek az ajándéknak.- Nagyon figyelmes vagy - emelte a tekintetét az égre a férfi.- Bocsánat a késésért! - lépett Arlene a szobába egy jókora tálcán gőzölgő tányérokkal. - Foglaljunk helyet, mielőtt még kihűl az étel! - Letette a tálcát az asztalra, majd fejcsóválva vette szemügyre az üresborospoharakat. - Hát mindent nekem kell csinálnom?Nick mosolyogva vette ki a fehérbort a hűtőből, és teletöltötte a poharakat.- Elvégre te vagy itt a házvezetőnő - jegyezte meg, mikor Arlene leült az asztalhoz.- Mindig ezt mondja - panaszkodott az asszony, miközben az ölébe terített egy szalvétát. - Csak mertmunkabért fizet nekem, úgy bánik velem, mint egy rabszolgával.Mallory csodálkozva nézett rájuk, de aztán ráébredt, hogy ez a szópárbaj egyáltalán nem komolydolog. Nick észrevette a pillantását.- Ne aggódj, Mai, csak viccelődünk. Arlene öt éve a házvezetőnőm, akkor kezdett nálam dolgozni,amikor Brisbane-be költöztem. Azelőtt a nagyapám házát vezette. Mikor ő meghalt, megsajnáltam, ésazonnal felfogadtam.Arlene szigorúan emelte föl a mutatóujját.- Még nem vagy olyan öreg, hogy ne fektethesselek a térdemre, és ne fenekeljelek el.- Születésem óta ismer, nyitott könyv előtte az életem.Nick gondosan megkötötte Rebekah partedlijét.- Imádkozzunk! - szólalt meg Arlene.Ekkor Rebekah Mallory felé nyújtotta a kezét, és a lány boldogan megfogta. Nick a vendég jobbja utánnyúlt, és az imádság alatt végig szorította. Miután Arlene befejezte az asztali áldást, Mallory gyorsanelhúzta a kezét, és enni kezdett. Közben Rebekah-t figyelte, aki egy kiskanállal a Micky egeres tányérbantologatta az ételt. Azután a szájához emelte a kanalat, és elmosolyodott.Mallory épp a villájára tűzött egy falatot, mikor Nick újra megszorította a kezét.- Köszönöm, hogy eljöttél! - mondta komolyan. - Mióta Rebekah tud egyedül enni, végre mi ismelegen fogyaszthatjuk a vacsoránkat. Elmúltak azok az idők, mikor langyosan kanalaztuk a levest
Azután ő is folytatta az evést. Rebekah egyszerűen elbűvölő volt. Nem egészen egy óra alatt sikerültbelopnia magát Mallory szívébe. Az a tény, hogy nem lehet gyereke, még értékesebbé tette a kislánytkeresztanyja szemében.Titokban kitörölt egy könnycseppet a szeme sarkából, azután Nickre pillantott, aki megrökönyödöttarccal figyelte. Mallory futólag elmosolyodott, azután folytatta az evést.- Mindannyian jóllaktak? - kérdezte Arlene egy kis idő múlva.- Azt hiszem, igen - felelte Nick, és kiemelte a lányát az etetőszékből.- Menjünk játszani! - rikoltotta a kislány, és kirohant a szobából.Hallották, amint beszalad a gyerekszobába.- Mindig játszik tíz percet, mielőtt fürödni megy - jegyezte meg Nick.- A szülei Appletonban élnek, Mallory? - kérdezte Arlene.- Nem. Az anyám hat hónappal ezelőtt visszatért Angliába. Az apám három éve meghalt, nem sokkalazután, hogy kézhez kaptam a diplomámat. Az anyám az ő kedvéért költözött Ausztráliába, és a halálaután úgy döntött, visszatér a rokonaihoz.- Nem nehéz egyedül? - kérdezte Arlene részvéttel a hangjában.- Anya rettenetesen hiányzik, de mióta a szakrendelőben dolgozom, szinte sosem vagyok otthon.Mindig aggódtam érte, amiért sokat volt egyedül. Most legalább tudom, hogy jobb így neki.- Emlékszem, Jeff mesélte, hogy átvetted az édesapád rendelőjét - kapcsolódott be a beszélgetésbeNick. A hangjában őszinte elismerés csengett. - Nem lehetett könnyű a nyomdokaiba lépni.Mallory nevetett.- Nem lehetett könnyű? Hihetetlenül nehéz volt.- Mindig sokra becsültem az édesapádat. Nagyon megrendültem, amikor értesültem a haláláról.Mallorynak jólesett Nick együttérzése.- Köszönöm!- Bocsássatok meg! - szakította őket félbe Arlene. - Megeresztem Rebekah-nak a fürdővizet.Miután az asszony elhagyta a szobát, Mallory nyújtózott egyet.- Borzasztóan sokat ettem. A vacsora kitűnő volt, de most úgy érzem, kipukkadok.- Arlene bizonyára soványnak talált, ezért szedte tele a tányérod. - Nick felállt, majd az ablakhozment. - És ebben igaza is van. Lefogytál, és meglátszik az arcodon, hogy túl sokat dolgozol.- Fejezd be, Nick! - mondta Mallory, és a férfi mellé sétált. - Évek óta nem láttál. Akkoriban kezdtemdolgozni a kórház belgyógyászatán, és egy kicsit teltebb voltam.- Igen. Sokat tűnődtem azon, hogyan tudtál olyan gyorsan Brisbane-ből Sydneybe kerülni. Azédesapád segített, ugye?Mallory nem válaszolt.- Egyébként - folytatta Nick -, ha az emlékezetem nem csal, sosem voltál különösebben telt. Azegyetlen szembeötlő különbség a huszonöt éves Mallory és a mai között: a boldogság. Már nem vagyolyan boldog, mint régen. Mi történt veled?Mallory zavartan pillantott először a kezére, majd kibámult az ablakon. Nem mert egyenesen a férfiszemébe nézni, mert félt, hogy elveszíti az önuralmát. A haraggal együtt felszínre törtek a régi érzelmeiis.- Még kérded? - suttogta végül.Rövid csend után a férfi rekedt hangon megszólalt:- Akkoriban átcsaptak a fejem fölött a hullámok. Hidd el, ha megóvhattalak volna a szenvedéstől,megtettem volna.Mallory a férfira nézett.- Most már ne törd ezen a fejed. Túl vagyok rajta, és sikerült újra felépítenem az életemet. Amikor Suzannah miatt elhagytál, valójában nagy szívességet tettél nekem. A csalódás segített felnőtté válni.Egyik napról a másikra önállóan gondolkodó nő lett belőlem, aki azóta nem hagyja, hogy kihasználják.- Nem hagytalak el, Mai.A lány megrökönyödve vonta fel a szemöldökét.- Nem? Talán pontosabb, ha úgy fogalmazok, hogy elváltak az útjaink, de a lényeg ugyanaz.Akkoriban már eljegyzésről beszéltünk, aztán Suzannah-t vetted el helyettem. - Mallory elsétált azablaktól, hogy megszabaduljon a férfi közelségétől. - A legjobb barátnőmet! Hogy tehettél ilyet?
- Sarokba szorított - magyarázta Nick, és a lány felé fordult. - És én olyan férfi vagyok, aki vállalja afelelősséget a tetteiért.- Még őt hibáztatod? - kiáltotta Mallory hitetlenkedve. - Ezzel egy kicsit elkéstél, Suzannah ugyanishalott. Nem tud a nevetséges vádaskodásaid ellen védekezni, de ez nem is számít. Suzannah mindentelmesélt nekem.- El tudom képzelni - mormolta Nick. - Suzannah képzelete ugyancsak meglódult, ha arról volt szó,hogy az igazságot a személyes érdekei szerint alakítsa. Azt mondta neked, hogy terhes, ugye? És aztállította, hogy az én gyerekemet várja?- Hogyan vonhattad kétségbe a szavait? Suzannah bevallotta, hogy részegek voltatok, mikor a dologmegtörtént, és a karjaidban ébredt fel. Teherbe esett. Te voltál az egyetlen, akivel lefeküdt, vagyiskétségtelenül a te gyerekedet várta.Nick idegesen túrt a hajába.- Mindig is tudtam, hogy aljas nőszemély, de ezt azért sose gondoltam volna róla. Hogy lehettemennyire ostoba?- Hogy mersz így beszélni róla?- A történet felét sem ismered, Mai.- Akkor miért nem mondod el? - kérdezte a lány élesen.- Mert nyilván egy szavamat sem hinnéd el.- Suzannah nem csinált titkot abból, hogy boldogtalan a házasságotok. Különösen azután, hogy anászút után elvetélt.- Erről a kis meséről már majdnem megfeledkeztem. Feltételezem, panaszkodott róla, hogy képtelenvoltam együtt érezni vele.- Igen.- Felejtsd el, Mallory! Semmi értelme a házasságunkról beszélni. Egyelőre képtelen vagy szembenézniaz igazsággal.A lány megvetően mérte végig.- Suzannah története nagyon meggyőzőnek tűnt.- Azt elhiszem - jegyezte meg Nick élesen, és továbbra is kibámult a sötétségbe. - Miért nem jöttél elsoha Brisbane-be, hogy meglátogass minket?- Többször is akartam, de Suzannah mindig lebeszélt. Azonkívül...- Azonkívül mi? - szakította félbe Nick, és Mallory felé fordult. Mivel a lány hallgatott, közelebblépett hozzá, és két kezébe fogta az arcát. - Miattam, ugye? Nem akartál viszontlátni.- Igen - vallotta be Mallory.- Mert még mindig jelentettem a számodra valamit?- Igen. Gyűlöltelek, szerettelek és undorodtam tőled.Odébb akart sétálni, de a férfi megragadta a vállát.- És most?Mallory nyelt egyet, és a padlót bámulta.- Engedj el, Nick!Ám a férfi nem engedelmeskedett a felszólításnak, hanem átölelte a lányt, és magához szorította. Alelke mélyén Mallory is erre vágyott.- Többé nem engedlek el.A fojtott harag ellenére Nick csókja szelíd és gyengéd volt, mikor az ajkuk összeért. Óvatosanbecézgette tovább a lányt, mindig megvárta, nem tiltakozik-e Mallory a közeledései ellen. Végülfelemelte a fejét, és kérdőn a szemébe nézett.A lány nem tudta titkolni vágyakozását, és szorosabban simult hozzá. Ismét olyan meghittnek érezte aközelségét, mint öt évvel ezelőtt, holott azóta görcsösen próbálta eltemetni az emlékét.Hányszor ébredtem úgy reggelente, hogy az érintése után sóvárogtam, - gondolta Mallory. És aztánmindig eszembe jutott, hogy Nick már Suzannah férje.A múlt azonban most lényegtelennek tűnt, csak a pillanat számított. A jövő sem érdekelte. Úgy érezte,Nicket még ellenállhatatlanabbá tette az elmúlt pár év.A férfi csókja követelőzőbb lett, és olyan érzéseket ébresztett fel Malloryban, melyeknek képtelen voltellenállni. Engedelmesen szétnyitotta az ajkát, odaadóan viszonozta a csókot, és egyre szorosabban öleltea férfi nyakát
- Készen van Rebekah fürdővize - jelentette be Arlene, és kinyitotta az ajtót, miközben a kislánybesurrant mellette.Mallory azonnal kibontakozott Nick öleléséből, és ellökte magától a férfit. Bizonytalanul nézett föl rá,de a férfi elmosolyodott, és megvonta a vállát.- Ilyen az élet, ha valakinek gyereke van - suttogta cinkosan. - Az embernek nincs egy perc nyugta.Gyorsan felkapta a lányát, és cuppanós csókot nyomott az arcára. Mallory szusszanásnyi időhöz jutott,hogy összeszedje magát. Hogyan engedhettem meg Nicknek ezt a csókot? - töprengett kétségbeesetten.Most már pontosan tudja, hogy könnyen megkaphat.Meg kell őriznie a nyugalmát, és csak Rebekah-val szabad törődnie. Elvégre miatta van itt.A kislány boldogan sivalkodott, miközben az apja csiklandozta. A nevetése tisztán csengett az egészházban. A kínos hangulat egyszeriben szertefoszlott, s a felnőttek szemlátomást felengedtek.- Hagyd abba, papa! - kiáltotta Rebekah, de érezni lehetett a hangján, mennyire élvezi a játékot.- Menjünk fürdeni? - kérdezte Nick.- Igen, menjünk! - felelte lelkesen a kicsi, és tapsolni kezdett.- Készen állsz egy vízi csatára?Nick vidáman nézett Malloryra, miközben elindultak felfelé a lépcsőn a nagy fürdőszobába. A kádbólmajdnem kicsordult a víz és a hófehér fürdőhab.Mihelyt Rebekah leült a kádhoz erősített gumipárnára, keresgélni kezdte a játékait a fürdőhabban.Egymás után kerültek elő a műanyag poharak, gumiállatok és végül egy műanyag hajó. Nick és Mallory afürdőkádnál állt, és a kislányt figyelték.- Elragadó gyerek, és teljesen kiegyensúlyozott.- Meglep?- Volt néhány törés az életében.- Remélem, mindent jól feldolgozott. Körülbelül hat-nyolc boldog hónapra emlékszik vissza.A férfi hangja elárulta, hogy bántja a lány megjegyzése.Mallory bocsánatkérően nézett rá.- Nem akartalak bírálni.Nick állta a tekintetét, végül elvigyorodott.- Tudom. Rebekah az első pillanattól kezdve sokat jelent nekem, Mai. Suzannah akkor közölte velema terhességét, amikor egész évre vendégprofesszornak szerződtem egy tengerentúli egyetemre, és mégcsak három hónap telt le. A tizenhatodik hétben volt, és az orvosa minden vizsgálat után írásban értesítettaz állapotáról. Mikor azt tanácsolta, hogy utazzam haza, rögtön megtettem, mert jelen akartam lenni agyermekem születésénél. Tudod, mivel jár, ha valaki vendégprofesszor. Egész évre megvan azórabeosztása, és nem könnyű szabaddá tennie magát. Rebekah születése után hátravolt még négyhónapom, be kellett fejeznem az évet.Nick nagyot sóhajtott.- Két hónapja voltam otthon, mikor Suzannah meghalt abban a végzetes autóbalesetben. Azóta miketten jelentjük Arlene-nel Rebekah-nak a családot. Kevesebb munkát vállaltam, hogy többet lehessek együtt vele. Ez volt az egyik fő ok, amiért visszaköltöztem Appletonba. Jó volt egy ilyen emberi léptékűközösségben felnőni, és biztosan ez lesz a legjobb Rebekah-nak is.Mallory figyelte, milyen elmélyülten játszik a kislány. Nick története egészen más színben tüntette fölaz eseményeket, mint ahogy annak idején Suzannah mesélte. A barátnője szinte minden héten felhívta, éspanaszkodott hűtlen férjére, aki külföldön csavarog, ahelyett hogy velük törődne.Mallory nem is tudott a férfi professzori állásáról. Évente csak kétszer írnak ki ilyen orvosi pályázatot,és a legjobb sebészeket választják ki a posztokra, tehát óriási megtiszteltetést jelenthetett Nicknek. Nemcsoda, hogy nem akart hazajönni.Mallory nem kételkedett a férfi szavaiban, könnyen ellenőrizhette volna a tényeket. Ráadásulhihetőnek tűnt, amit mondott, akárcsak az, hogy a lánya kedvéért költözött vissza Appletonba. Igaz, azutóbbi években itt is sok minden megváltozott, de a városka még így is összetartó, személyes közösségtudott maradni.- Itt könnyen talál majd barátokat, és mindig lesz valaki, aki vigyáz rá, törődik vele - folytatta Nick. - És ráadásul itt vagy te is.- Én? - nézett rá élesen Mallory.- Nem akarsz néha-néha együtt lenni vele? - szegezte rá a férfi a tekintetét
- Nem bánnád?- Hogy kérdezhetsz ilyet? Azt viszont nem szeretném, ha egyszerűen eltűnnél az életéből, miutánmegkedvelt téged.- Ezt meg hogy érted?- A múltunk nem ronthatja el a lányomhoz fűződő kapcsolatodat. Szereted őt, ennyi biztos. Neki pedigszüksége van egy nőre, aki pótolhatja az anyját.- És Arlene?- Arlene olyan, mintha a nagyanyja lenne. Mivel az én szüleim meghaltak, és Suzannah szülei nemérdeklődnek a kicsi iránt, Arlene tölti be a nagymama szerepét az életében. A legnagyobb szükségeviszont egy anyára van, egy olyan nőre, aki egykorú Suzannah-val.- Vagyis rám - mondta Mallory halkan.Rebekah semmit sem érzékelt a feszültségből, mert nyugodtan játszott tovább. Nick szelídenmegsimogatta Mallory haját.- Tudom, hogy még sok mindent nem tisztáztunk, de megígérem, a jövőben ezen változtatni fogok.Ám Rebekah kedvéért először is fegyverszünetet kellene kötnünk. Szüksége van rád, és azt hiszem, nekedis szükséged van rá.Nick átkarolta Mallory vállát, és mélyen a szemébe nézett.- Tölts vele annyi időt, amennyit csak akarsz! A házam mindig nyitva áll előtted, és Arlene biztosanörülni fog a társaságodnak. Szemlátomást meghódítottad, és ez nagy szó, ugyanis csak kevés embert tudigazán megkedvelni. A munkád mellett olykor-olykor biztosan tudsz szakítani pár órát Rebekah-ra.Gondolom, te sosem kérnél meg erre, ezért ajánlom fel magam a lehetőséget.- S mint mindig, most sem fogadnád el, ha nemet mondanék - fejezte be Mallory fátyolos hangon.- Milyen jól ismersz - vigyorodott el Nick.Rebekah mosolyogva nyújtotta a kezét az apja felé. Mikor a férfi és Mallory leült a kád szélére,lelkesen a vízre csapott, amivel a fél fürdőszobát elárasztotta. A két felnőtt csuromvizesen egymásranézett, majd kacagni kezdett. A kislány ettől nekibátorodott, és vadul fröcskölni kezdett.- Elég legyen, édesem! - mondta végül Mallory, és megfogott egy puha szivacsot. - Most alaposanlesikállak, azután pancsolhatsz még egy kicsit, mielőtt ágyba bújsz.Nick az ajtóból figyelte, ahogy játék közben a lány gyöngéden megmossa Rebekah haját. Hihetetlen,milyen jól kijönnek egymással, - gondolta. Suzannah sosem boldogult így a gyerekkel.Ekkor felidézte magában halott felesége alakját. Suzannah életében a felszínes csillogás volt alegfontosabb, Mallory ezzel szemben mindig természetesen viselkedett.Biztosan nem hinné el neki, hogy még mindig vonzónak találja. Ez azóta így van, amióta ismeri, ésvalószínűleg sohasem lesz másképp. Régebben a többi fiú az iskolában azt mondta Malloryról, hogy nemelég szép. Nick azonban mindig gyönyörűnek találta ragyogó barna haját és csokoládészín szemét.Ahogy mondani szokás, a szem a lélek tükre, és Malloryra ez mindenképpen igaz volt. Eleven szememély érzéseket tükrözött, az ember szinte elveszett benne. Ez a mélység teljesen hiányzott Suzannah-ból.Nick keserűen gondolt rá, milyen hosszú időre eltávolította tőle a felesége Malloryt a hazugságaival.El fogja mondani a lánynak az igazat, ahogy már öt évvel ezelőtt is meg kellett volna tennie, ám őmérhetetlen ostobaságában sokáig csak Suzannah-nak hitt.Halálosan szerették egymást Malloryval, ennek ellenére a lány azonnal elfordult tőle, amikor kiderült,hogy a férfi nagy hibát követett el. A legrosszabb viszont az volt, hogy még csak lehetőséget sem adottneki a magyarázkodásra. Suzannah folyton hazugságokkal kábította mindkettőjüket, őt például azzal,hogy Mallorynak viszonya van valakivel. Csakhogy Nick utánajárt a dolognak, és kiderítette az igazságot.Mallory azonban mindent elhitt Suzannah-nak, és elhagyta miatta a férfit.Nick rosszkedvűen nézte, amint Mallory óvatosan kiemeli Rebekah-t a kádból, és egy nagyfürdőlepedőbe bugyolálja.- Most szépen szárazra dörzsöljük ezt a kislányt. - Közben ide-oda gurította a gyereket, míg az anevetéstől már alig kapott levegőt. - És most gyere, bemegyünk a szobádba, és felvesszük a pizsamát.Arlene már várta őket. Kemény arcvonásai azonnal ellágyultak, mikor Rebekah kinyújtotta felé akezét. Kedvesen megszárítgatta a kislányt, majd ráadta a pizsamáját.- Adj a papának egy jó éjt puszit! - mondta Arlene, mire Rebekah nyomban csücsöríteni kezdett, aztánnevetett. - És öleld meg Malloryt!
A kislány Malloryra nézett, aztán kinyújtotta felé a karját. A lány gombócot érzett a torkában.Letérdelt, és magához szorította Rebekah-t. A gyerek adott neki egy nyálas puszit, majd szaladt vissza afürdőszobába.- Fogat mosok! - kiáltotta.Rebekah türelmesen várt a mosdónál, míg Arlene a kezébe adta a fogkeféjét.- Jó éjszakát, drágám! - mondta Nick, még egyszer megpuszilta a lányát, majd intett Mallorynak,hogy menjen le vele a nappaliba.- Nem te szoktad lefektetni? - kérdezte a lány a lépcsőn.- Általában igen, de ma este nem. Arlene szívesen megteszi helyettem, mivel most itt vagy.- Már úgyis menni akartam - szakította félbe Mallory.- Csak így egyszerűen? Még egy kávét sem iszol? Arlene a te kedvedért főzte, és már be is vittenekünk a nappaliba. - Az előszoba végén lévő ajtóra mutatott. - Egy csésze kávé, azután elmehetsz,ígérem.A hangján érződött, milyen jól mulat Mallory zavarán.- Igazán kedves öntől, uram - húzta gúnyos mosolyra a száját a lány.- Tudtam, hogy tetszeni fog önnek az ötlet - felelte Nick elváltoztatott hangon, és szertartásosan akarját nyújtotta a lánynak.A nappaliban a hátsó falnál számtalan doboz sorakozott. A szoba első részében ideiglenesen háromszéket és egy kisasztalt helyeztek el.- Elnézést a rendetlenségért, de Arlene először Rebekah szobáját és a konyhát rendezte be. A nappali alista legvégén áll.- Semmi baj - felelte Mallory.Az asztalon kávéscsészék, tej, cukor és egy tálban keksz várta őket. A kávéskannából fenséges illatáradt, és betöltötte az egész szobát.Mallory épp leült, mikor megszólalt a mobiltelefonja. Idegesen Nickre pillantott, majd kivette atáskájából a készüléket.- Ne elégedetlenkedj, hiszen még csak most szólalt meg először - jegyezte meg a férfi.Mallory bólintott, majd a füléhez emelte a telefont.- Newman doktornő.Nick kitöltötte a kávét, miközben Mallory figyelmesen hallgatta az egyik betegét. Kurtán bólintott,mikor Nick a tejeskannára mutatott.- Értem. Igen, Arthur, öt perc múlva ott vagyok. Csomagoljon össze egy táskát, lehet, hogy be kellvinni a kórházba a feleségét.Eltette a készüléket, gyorsan ivott pár korty kávét, azután felállt.- Ideje indulni.- Értem - felelte Nick kedvesen.- Nem hiszem, Sterling doktor. Ugyanis el kell kísérnie
 
 
0 komment , kategória:   Lucy Clark Kelepce  
szeretettel
  2012-04-29 09:26:29, vasárnap
 
  Lucy Clark Kelepce



Szívhang 230Eredeti cím: Mother To Be 2000Megjelent: 2003. 07. 10.
Amikor Mallory Newman doktornő megpillantja régi szerelmét, legszívesebben azonnal a karjábavetné magát. Nicholas még mindig roppant vonzó férfi, noha legutolsó találkozásuk óta sok mindenenment keresztül, míg megözvegyülvén kislányával visszatért szülővárosába. Mallory úgy érzi, sosem tudjamegbocsátani neki, hogy egykor elhagyta, és a legjobb barátnőjét vette feleségül..

.1. FEJEZET

- Egy, kettő, három, négy, öt. Lélegeztetés! - utasította Mallory az ápolót.- Pulzus? - kérdezte Stan, de közben egy pillanatra sem hagyta abba a szívmasszázst. Ilyenkor mindenmásodperc számít.- Semmi.Stan folytatta a beteg lélegeztetését, s közben a szívműködést jelző képernyőn figyelte, mutat-evalamilyen életjelet. Ő és Mallory már két éve dolgoztak együtt az Appletoni Közkórház újraélesztésicsoportjában. Az ilyen és ehhez hasonló esetek komoly kihívást jelentettek nekik.- Lélegeztetés! - kiáltotta Mallory újból. - Egy, kettő, három...- Pulzus! - Stan a beteg nyaki ütőerére tapasztotta az ujját. - Nagyon gyenge, de tapintható.- A beteg állapota, Jeremy? - kérdezte Mallory a csapat másik tagját, és abbahagyta a szívmasszázst.- A jobb lábon a vérzés csillapodott, egy gumicsővel elszorítottuk.- Jól van. Kate - fordult Mallory a segédjéhez -, tegyél rá oxigénmaszkot! Stan, ellenőrizd ismét avérnyomást és a pulzust! Lámpát!Kinyújtotta a kezét, és Stan a tenyerébe helyezte a kis zseblámpát. Mallory gondosan megvizsgálta abeteg pupilláit.- A pupillák nagyok, és érzékelik a fényt. Az agyban feltételezhetően nincs belső vérzés. Kérem azadatokat, Stan!- Vérnyomás száz per ötven. A pulzus erősödik. Percenként ötven.- Rendben. Ha stabilizáltuk a beteg állapotát, nyakmerevítőt kap, aztán a törött karját sínbe rakom ésbekötözöm. Utána már szállítható. Mikor hívtad a mentőautót, Kate?- Tíz perce. Mindjárt... - Ebben a pillanatban a távolból felhangzott a mentőautó szirénája. - ...itt kelllennie - fejezte be Kate a mondatot.
- Rögzítősínt! - rendelkezett Mallory, azután Stan segítségével sínbe tette a beteg karját. - Feltétlenüllássa ortopéd sebész is! Valószínűleg meg fogja operálni, mert lemezzel és csavarokkal kell rögzíteni acsontot. Úgy tűnik, nem egyszerű zöldgallytörésről van szó. Jól van, vihetik!Miután a beteget odaszíjazták a hordágyhoz, rögtön megérkezett a mentőautó. Mallory tájékoztatta amentőorvosokat a férfi állapotáról, majd a gondjaikra bízta őt.Miután becsapódott a mentőautó ajtaja, felhangzott a taps. A korlát mögött állók közül néhányan mégfütyültek is.- Szép munka volt, Newman doktornő. - Az egyik bizottsági tag, Osborne doktor odalépettMalloryhoz, és kezet rázott vele. - Ha nincs kifogása ellene, akár most rögtön meghallgatnánk azelőadását.- Köszönöm, Osborne doktor! - Mallory mély lélegzetet vett, és a nézőkre pillantott. Azutánmosolyogva felemelte a kezét, mire a taps lassan elült. - Dr. Mallory Newman vagyok, háziorvosQueensland egyik tengerparti kisvárosában, Appletonban. - A munkatársaira mutatott. - Ők pedig KateJenkins nővér, valamint Jeremy Sampson és Stan MacGuire ápolók. Mindannyian hosszú évek ótafoglalkoznak balesetet szenvedett betegek újraélesztésével.Ismét kitört a taps, és ezúttal Mallory is csatlakozott az általános tetszésnyilvánításhoz.- Hadd tegyem hozzá, hogy a betegünk a Brisbane-i Drámaintézet tagja, aki ma egészen rendkívülialakítást nyújtott. Egyébként teljesen egészséges. Hálás köszönet a részvételéért!Ismét felcsattant a taps, majd miután elült, Mallory elkezdte az előadását az előbb bemutatott ,,beteg"pontos kezeléséről és állapotáról.- Gratulálok, Newman doktornő! - dicsérte meg Osborne az előadás végén. - A csapata kitűnő munkátvégzett, az elhangzottakat pedig még egy átlagember is tökéletesen megértette volna, ami a miszakmánkban ritkaságszámba megy. Ha a többi vizsgázóról készített feljegyzéseimre pillantok, akkor aztmondanám, hogy ön volt idáig a legjobb. Már csak egy csapat van hátra. Jók a kilátásaik.- Köszönöm, Osborne doktor!Mallory mosolyogva rázta meg az orvos kezét, aztán elindult, hogy csatlakozzék a kollégáihoz. Ekkor a szeme sarkából hirtelen észrevette, amint egy fekete hajú férfi átlép a korláton, és sietve megindul felé.Önkéntelenül arra kapta a fejét, és rögtön megismerte az illetőt. Öt keserves év telt el azóta, hogyutoljára látta Nicholas Sterlinget, és a férfi most még annál is jobban nézett ki, mint ahogy azemlékezetében élt. A gyomra összeszorult, miközben arra várt, hogy felcsendüljön a jól ismert, mélyhang, amelyet már annak idején is annyira szeretett.Nicholas sötétkék nadrágot viselt, fehér inge ujját feltűrte, és fekete napszemüveggel védte magát atűző nap ellen. Ám Mallory jól emlékezett a szeme színére, túl gyakran feledkezett bele abba a mélykék szempárba. Ez volt a legellenállhatatlanabb kék szín, amelyet valaha is látott.Gyorsan elhessegette zavarba ejtő gondolatait, és megpróbálta összeszedni magát. Nem hitte volna,hogy a férfi látványa annyi év után is így fel fogja kavarni.- Végeztetek? - kérdezte a munkatársait, és türelmetlenül igyekezett visszatűzni egy rakoncátlan fürtötszorosra font varkocsába. - Rettenetesen szomjas vagyok.- Nem csoda - jegyezte meg Stan vidoran. - Megerőltető lehet ennyi ideig hangosan, jól érthetőenbeszélni.A férfi körülbelül öt éve költözött Appletonba, és azóta a kórházi csapat megbecsült tagja volt.Nemrégiben ünnepelte ötvenötödik születésnapját. A feleségét egy évvel ezelőtt mellrákban elveszítette,és azóta csak a munkájának élt.Jeremy, az unokaöccse huszonkét éves volt. Mostanában tette le a mentős vizsgáját, és fél éve együttlakott Stannel. Mivel a rokonaik már nem éltek, ők ketten igazi kis családot alkottak.- Ha még nem végeztél, találkozhatunk később az autónál. - Mallory sarkon fordult, és megindult akijárat felé.Pár lépés után azonban valaki hátulról a vállára tette a kezét. Elkéstem, - gondolta. Az illető szelídenmaga felé fordította.- Hová ez a nagy sietség? Csak nem kerülöd a régi barátaidat? - nézett rá Nick felvont szemöldökkel.Mivel Mallory nem felelt, a férfi széles mosollyal bemutatkozott a lány munkatársainak:- Nick Sterling.- Az a bizonyos Nick Sterling? - kérdezte Kate hitetlenkedve
Mallory halkan felsóhajtott, mikor észrevette, hogy Kate még jobban kidülleszti amúgy is szépendomborodó mellét. A csinos, harmincas éveit taposó szőke lány szemlátomást azonnal kivetette a hálójátNickre.- Látom, a hírem megelőzött - vigyorodott el Nick, mire Kate sokatmondó pillantást vetett rá.- Appleton gyors fejlődése ellenére is csak egy kisváros maradt Brisbane-hez képest - jegyezte megStan. - A pletyka és a mendemondák itt termékeny talajra találnak.- Értem - bólintott Nick, és vidáman kacsintott egyet. - Mondd csak, miket meséltél rólam, Mai?Mallorynak elakadt a szava. Hihetetlen, mennyire fenn hordja az orrát ez az alak, - gondolta dühösen.Keményen fölszegte az állát.- Én? Nekem semmit sem kellett mondanom rólad. Egyes-egyedül te tehetsz arról, milyen pletykák keringenek rólad Appletonban.Mallorynak nehezére esett megőriznie a hidegvérét. Hátrább lépett, és a munkatársaihoz fordult:- Jobb lesz, ha megyünk. Ha nem készítjük el minél előbb az írásbeli jelentést, a végén mégpontlevonást kapunk.Ez persze nem volt igaz, de Mallory a hazugságtól sem riadt vissza, csakhogy megszabaduljonNicktől.- Ezért nem jár pontlevonás - ellenkezett a férfi, és a pillantása elárulta, hogy átlát Malloryn.- Honnan tudja? - kérdezte Kate.- Tagja vagyok a versenyt szervező bizottságnak - felelte Nick.- Alaposan végiggondolták a legutolsó részletig - jegyezte meg Stan.- Minden részvevőnek feladták a leckét - tette hozzá Jeremy.- Meghívják vacsorázni a győztes csapatot? - kérdezte Kate, és csábosán Nickre pillantott.Malloryt rosszullét környékezte, mikor látta, hogy Nick még bátorítja is a nővért, mert a legcsábosabbmosolyát vette elő.- Remek ötlet! Vacsora a győztes csapatnak. Mindannyian ráérnek ma este? - Miután mindenkibólogatott, Nick Malloryra nézett: - Te is szabad vagy?- Attól tartok, hogy előre iszunk a medve bőrére.Mallory jobbnak látta, ha nem dönt azonnal. Egyébként sem tetszett neki, ahogy Nick és Katemindenki szeme láttára flörtölni kezdett. Bár a férfi feleségének a halála óta már majdnem másfél év teltel, akkor is felháborítónak tartotta, hogy Nicholas ilyen könnyen kikezd egy nővel.- Hátravan még egy csapat. Könnyen lehet, hogy elveszik tőlünk az első helyet, ha egyáltalán eddig amiénk volt. A végleges eredményt még nem hirdették ki.- Mallorynak igaza van - bólintott Nick, mire a lány megkönnyebbülten felsóhajtott. - De miért nemehetnénk el ettől függetlenül vacsorázni?Mallory lehunyta a szemét, és igyekezett úrrá lenni az idegességén. Akár egy rémálom, - gondolta.- Beszélgethetnénk a régi szép időkről - javasolta Nick. - Meséljék el, miféle mendemondák keringenek rólam, én pedig elmondom, mi az igazság.Mallory kivételével mindenki nevetett.- Nagyszerű ötlet - felelte minden lelkesedés nélkül -, de nekem sajnos ma délután vissza kellutaznom Appletonba. Rengeteg papírmunka vár rám. Ti csak maradjatok, és érezzétek jól magatokat!- Mallory... - tiltakozott Jeremy, de a lány a szavába vágott:- Menjetek csak, és élvezzétek nyugodtan az estét! Elnézést!Gyorsan sarkon fordult, és faképnél hagyta a többieket. Nem érdekel, mi járhat most a fejükben rólam,- gondolta. Nick Sterling még mindig nagy hatással van rám, ezért kerülnöm kell őt.Mallory pár lépés után megállt a járdán, hogy nyugodtan nyalogathassa a fagylaltját. Körülötte turisták nyüzsögtek, noha még nem volt itt a főszezon. Egy férfi lépett el mellette, aki gyerekkocsit tolt magaelőtt. Állapotos felesége belekarolt, így sétálgattak a főutcán.Mallory irigykedve figyelte a kis családot. Az utóbbi években egyre nagyobb űrt érzett magában, ésbiztonságra, kiszámítható jövőre vágyott.Óvatosan átvágott Appleton forgalmas főutcáján, majd hirtelen megpillantotta őt. Hitetlenkedvefigyelte, amint a férfi jókedvűen int valakinek, majd belép egy ingatlanügynök irodájába.Mit keres itt már megint? - gondolta, és igyekezett legyűrni az idegességét. Gyűlölte magát agyengeségéért
Már fél év is eltelt azóta, hogy a csapata Brisbane-ben megnyerte a versenyt, és ő visszautasította Nick vacsorameghívását.Vajon mit akar itt? - tűnődött. Talán Kate-tel találkozik. A csinos szőke lány ott a versenyen egycsöppet sem titkolta, mennyire tetszik neki az orvos.Suzannah három évig volt Nick felesége, egészen a két évvel ezelőtt bekövetkezett haláláig. Malloryszomorúan gondolt vissza arra a fájdalmas időszakra, amikor a barátnője első pillantásra beleszeretettNickbe. A férfi öt évvel volt idősebb náluk, a középiskola végzős osztályába járt, és szemérmetlenülflörtölt mindkettőjükkel.Azután a brisbane-i orvosi egyetemre jelentkezett. Jeff, Mallory bátyja is odajárt, és hamarosan jóbarátok lettek. Jeff rengeteget mesélt Nicholas Sterlingről, aki így továbbra is elevenen élt Suzannah ésMallory emlékezetében.Szegény, boldogtalan Suzannah! - gondolta Mallory szomorúan. Egy autó dudálása riasztotta felgondolataiból. A kocsi sofőrje intett neki, és Mallory gépiesen viszonozta az üdvözlést. Azután ráfordulta szakrendelőhöz vezető, kavicsos útra.Az előtérben Sandivel, a barátságos ápolónővel futott össze.- Sosem fogsz rájönni, ki járt itt - kezdte a lány titokzatos arccal, miközben Mallory beült az íróasztalamögé.- A perzsa sah? - mormolta az orvosnő rosszkedvűen. - Ne haragudj, Sandi, de ki lesz ma az elsőbetegünk?- Mrs. Koos, de csak tíz perc múlva érkezik. Mindenesetre a legvonzóbb, legizgalmasabb férfi járt itt,akit életemben láttam. Elég magas, egy méter kilencven körül lehet, és koromfekete haja van. Alegszívesebben beletúrtam volna. És a szeme...- Elbűvölően kék - fejezte be Mallory halkan a mondatot, és ismét kezdte kellemetlenül érezni magát.- Nicholas Sterling.- Ismered? - kerekedett el meglepetten Sandi szeme.- Így is mondhatjuk.Mielőtt az ápolónő folytathatta volna a kérdezősködést, Mallory eltűnt a kis konyhában, hogy kávétkészítsen magának. Clive Bower, a kisváros nőgyógyásza az asztal mellett ülve kevergette a feketéjét, ésmosolyogva fogadta a lány köszönését.- Mitől van ilyen jó kedved? - kérdezte Mallory, és mindent megtett, hogy közömbös maradjon ahangja.Clive és ő évek óta jó barátok voltak, és az utóbbi három évben munkatársak is lettek. Közösen találták ki, hogy létrehozzák ezt a szakrendelőt, amely magas szintű orvosi ellátást biztosított a helybélieknek és akörnyéken élőknek.- Mióta Jason két éve felmondott, egyfolytában keresek valakit a helyére.- Úgy emlékszem, abban egyeztünk meg, hogy nincs szükségünk sebészre - vetette közbe Malloryóvatosan.- Tudom. Csakhogy van itt fogászat, pszichoterápia, színvonalas szülészet-nőgyógyászat. - Büszkénmegigazította a nyakkendőjét. - Táplálkozási szaktanácsadás, gyermekgyógyászat és van egy kitűnőáltalános orvosunk is - kacsintott vidáman Malloryra. - Egy sebész is nagyon jól jönne.- Nincs szükségünk rá. - A lány hirtelen megfeledkezett a kávéjáról, és leült Clive mellé az asztalhoz.- Eddig is nagyon jól elboldogultunk nélküle, miért kellene most ezen változtatnunk?- Azt hittem, örülni fogsz - mondta Clive zavartan, aztán Mallory arcát kezdte fürkészni. - Mi a gond?- Valószínűleg velem van a baj.A lánynak meg sem kellett fordulnia, hogy tudja, kié ez a mélyen zengő hang. Bármikor és bárholfelismerte volna. Titkon elátkozta magát, mert a gyomra ismét görcsösen összerándult az idegességtől.Rejtély, hogyan vonzódhat egy olyan férfihoz, akitől tulajdonképpen undorodik.Lassan felemelkedett a székről, és Nickhez fordult. Elhatározta magában, hogy jéghidegen fogviselkedni vele. A sarkára kell állnia, különben újra teljesen megbolondítja ez az ember.A tekintetük találkozott, és egy pillanatig némán bámulták egymást. Sandi leírása nem volt egészpontos, mert Nick most lélegzetelállítóan festett. A farmernadrágban és fehér pólóban nagyon fiatalosnak látszott, holott fekete hajába a halántékán már ősz szálak vegyültek.- Mallory! - Nick kurtán bólintott. - Örülök, hogy újra látlak!A lány megvetően nézett rá.- Sok rossz tulajdonságod van, de sosem hittem volna, hogy ilyen könnyen tudsz hazudni.Megkönnyebbülten tapasztalta, milyen nyugodtan és fegyelmezetten cseng a hangja.- Mit akarsz? - felelte a férfi közönyösen. - Mondjam azt, hogy nem örülök?- Nem akarok közbevágni, de ha nem tévedek, ismeritek egymást, ugye? - állt fel Clive. - Sikerültbeszélni az ingatlanügynökkel? Helyes - válaszolta meg a saját kérdését, azután sietve elhagyta ahelyiséget.- Tapintatos ember - jegyezte meg Nick, és lehuppant az egyik székre.- Csak gyáva - felelte Mallory, és nyugodt mozdulatokkal hozzálátott, hogy kávét főzzön.- Nem. Okos, és igyekszik lőtávolságon kívül kerülni.- Nincs lőtávolságon belül.Nick alaposan körülnézett a kicsi helyiségben.- Ezek szerint most csak én maradtam.- De hát miért? - kérdezte Mallory, és érezte, amint a belsejében egy vulkán kezd forrongani. Ebben alávakatlanban évek óta kavarogtak a kellemes, de főleg kellemetlen emlékei a férfiról. - Miért vagy itt?Talán követsz? Szándékosan zavarod össze a békés életemet?- Természetesen. Mi mást várhatnál egy ilyen alaktól? - A férfi vállat vont. - Sohasem okoznék nekedcsalódást.- Újabban tehát tekintettel vagy az érzelmeimre?Nick egy pillanatra összeszorította a fogát, aztán megenyhült, és szemtelenül elvigyorodott.- Öt év alatt ennyire megkeseredtél, Mallory? Vagy talán megbántál valamit?- Nem talált. Egyszerűen ideges vagyok. Mi történt a szépen jövedelmező brisbane-i állásoddal?Amikor egy fél éve a kórházban találkoztunk, nagyon jól ment.- Csak pár percig láttál, hogyan vonhattál le ebből bármiféle következtetést? - Mivel Mallory nemfelelt, a férfi folytatta: - Több okom is volt rá, hogy visszaköltöztem Appletonba. - A szeme vidámanvillant. - Az egyik te vagy. Miután viszontláttalak Brisbane-ben, minden közös emlék újra eszembejutott.- Nincsenek közös emlékeink. Huszonöt éves koromban a legjobb barátnőm miatt faképnél hagytál, deez már nem számít.- És most melyikünk hazudik?- Te jó ég! - sóhajtott Mallory, és a mennyezetre emelte a tekintetét. - A szerénységed a régi. - Töltöttmagának egy csésze kávét, aztán ismét a férfihoz fordult: - Inkább arról mesélj, mi a többi ok! Kate isköztük van?Egy örökkévalóságig tartott, míg Nick végül válaszolt a kérdésére:- Kate?Zavartan ráncolta a homlokát, miközben azon gondolkozott, ki lehet az a Kate. Mallory érezte, hogylassan feloldódik a feszültsége. Ha nem emlékszik a lányra, az jó jel, - gondolta, bár végül is ez neki édesmindegy.- Igen, igen, Kate. Az a kis elbűvölő, szőke ápolónő. Miért kérdezed, Mai?A lány ismét elfordult, és a csap alatt kiöblített egy törlőruhát.- Kate mesélte, hogy amikor a verseny után elmentetek vacsorázni, nagyon jó volt a hangulat.- Ezt mesélte? Igen, csakugyan jól sikerült este volt.Mallory megmerevedett, mikor Nick felállt, és szorosan mögéje lépett.- Csak nem vagy rá féltékeny?A férfi halkan beszélt, s közben Mallory a tarkóján érezte a leheletét. A lány testét elöntötte a forróság,noha Nick hozzá sem ért. Kétségbeesetten lehunyta a szemét, és megpróbált úrrá lenni az érzésein.- Féltékeny? - kérdezte, és elcsuklott a hangja. Gyorsan megköszörülte a torkát. - Miért lennék féltékeny?- Én is ezt kérdezem. - Nick hallgatott egy percig. - Levágattad a hajad - jegyezte meg végül. - Mikor legutoljára láttalak, majdnem a derekadig ért.- Nagyon kényelmetlen volt munka közben.- A vállig érő haj is jól áll neked. Komoly doktornőnek látszol így.A férfi hangja egészen elringatta Malloryt, és ettől egyszeriben nagyon kiszolgáltatottnak érezte magát.Tudta, minél hamarabb el kell hagynia a konyhát. Fogta a kávéscsészéjét, és a pultra dobta a törlőruhát.Határozott mozdulattal megfordult, ám Nick ebben a pillanatban megfogta az egyik hajtincsét
- Mindig szerettem ezt a színt. Telt sötétbarna, remekül illik a szemedhez.Mallory ijedten lépett hátra, és közben kilöttyintette a kávéját.- Nézd, mit műveltél! - kiáltotta, és letépett egy papírkendőt.Az arca elárulta, mennyire feszült. Nick mosolyogva nézte, majd nagyot csettintett a nyelvével.- Mióta vagy ilyen ügyetlen?- Hagyj végre békén!Nick rosszallóan csóválta meg a fejét. Felvette a pultról a konyharuhát, azután megfogta a lánycsuklóját, és óvatosan megtörölgette az ujjait.- Mallory!Egy női hang hallatszott a folyosóról. Mallory ijedten kapta arra a fejét. Ez Sandi, - gondolta rémülten.Mi lesz, ha meglát minket?- Eressz el!- Tudtam, hogy megfeledkezik az időről - dünnyögte maga elé az ápolónő. Az ajtóhoz érvemegtorpant, mintha földbe gyökerezett volna a lába. - Bocsánat! Nem akartam... - Sandi pillantásaelőször Nick testén vándorolt végig, majd csúfondáros mosollyal a főnöke zavart arcára siklott. - ...semmit félbeszakítani.Azzal megfordult, és becsukta maga mögött az ajtót.- Várj! Sandi!Késő volt. Az ajtó becsukódott, s közben Nick még mindig erősen szorította a csuklóját.- Most már tényleg elég! - Mallory türelmetlen mozdulattal próbálta kiszabadítani magát, de a férfinem eresztette. - Engedj el! - ismételte fenyegetően.Nick közelebb hajolt hozzá, és a fülébe súgta:- Hogy van a varázsszó, Mai?A lány dühében remegve szorította össze az ajkát.- Kérlek! - sziszegte végül.- Mondd utánam: Kérlek szépen, engedj el!- Nick!Malloryt dühítette a férfi pimaszsága.- Mondd, vagy sosem eresztem el a kezed!Rövid habozás után a lány szóra akarta nyitni a száját, de a férfi az orra elé tartotta a mutatóujját.- De úgy mondd, mintha komolyan is gondolnád!Mallory nagyot sóhajtott, és égnek emelte a szemét.- Kérlek szépen, engedj el! - kántálta, de a hangja éles maradt.- Ha elengedlek, itt maradsz, és beszélgetsz velem?- Nem. Megérkezett az első betegem, és már amúgy is elrontottad a kávészünetemet.- Akkor vacsorázzunk együtt. Gyere fel hozzám!- Nem.- Miért nem? - nézett rá értetlenkedve Nick.- Mert nincs miről beszélnünk.- Szerinted talán nincs, én viszont nagyon sok mindent el szeretnék mesélni neked.- Ezt nem kétlem - mormolta Mallory, mire a férfi arca rögtön felderült.- Gyere el! Épp most írtam alá az új lakásom papírjait. Arlene, a házvezetőnőm a múlt héten mindentelőkészített.- Akkor aligha van szükséged társaságra.- Épp ellenkezőleg. Ma este szeretném megünnepelni életem most kezdődő új fejezetét. Arlenenagyszerű szakácsnő, kitűnő vacsorát fog varázsolni nekünk.- Köszönöm, de nem!Mallory ráébredt, hogy hűvösen és távolságtartóan kell viselkednie, különben a mai betegei hopponmaradnak. Ha ezt a férfi így folytatja, akkor nem marad más választása, segítségért kell kiabálnia.- Meg sem hallom, ha nemet mondasz.- Akkor hát mit vagy hajlandó meghallani?Nick tekintetében egy pillanatra fellobbant a vágy, de aztán szerencsére úgy döntött, lemond akétértelmű kérdésben rejlő lehetőségekről.- Csak lelkes beleegyezést - Nick! - Mallory türelme gyorsan fogyott. - Mást terveztem ma estére, és rendkívül fárasztó nap állmögöttem.- El tudom képzelni, micsoda mulatság várna rád nélkülem. A mikrohullámú sütőben megmelegíteszvalami félkész ételt, aztán átnézel egy szakmai folyóiratot.Mallory arca megmerevedett, aztán lassan bólintott.- Látom, eltaláltam. Nincs más választásom, ki kell játszani az utolsó adumat is.Mallory megpróbált unott képet vágni, titokban azonban kíváncsian várta, mi következik.- Találkozhatsz Rebekah-val.Lágyan csengő szavai el is érték a hatásukat.- Itt van? - nézett rá meglepetten Mallory. - Tényleg itt van?- Magától értetődik, hiszen a lányom. Rebekah Mallory Sterling.Sosem játszott tisztességesen, - gondolta Mallory. Amióta ismerem, egyfolytában irányítja azembereket, csakhogy keresztülvigye az akaratát. Most is pontosan tudta, mit kell mondania. Semmire semvágyom jobban, mint hogy láthassam a lányát.- Hány éves?- Mintha nem tudnád. Rebekah két és fél éves, és olyan, mint a forgószél. - A férfi tűnődveelmosolyodott. - Hét óra körül számíthatunk rád? Ha akarod, te fürösztheted Rebekah-t. Meglátod,kedves, odaadó gyerek.Mallory gyomra fájdalmasan összeszorult, amikor elképzelte a jelenetet. A legjobb barátnője lányátfüröszti majd, játszik vele, dédelgeti. A gondolat pillanatnyilag elviselhetetlen volt.Nem ellenkezett, mikor Nick a szájához emelte a kezét, és minden ujját egyenként megcsókolta.Azután megfogta az állát, és kényszerítette, hogy a szemébe nézzen.- Ez egy új élet kezdete, Mallory.Lehajtotta a fejét, és megcsókolta a lány száját. Mallory tehetetlenül lehunyta a szemét, és élvezte ameghittség kurta pillanatát. A szíve olyan gyorsan zakatolt, hogy azt hitte, nyomban kiugrik a helyéről.- Ma este találkozunk.Mallory nem moccant, míg az ajtó be nem csukódott Nick mögött. Akkor lerogyott egy székre, éstenyerébe temette az arcát. Lassan kezdett megnyugodni, csak azért szégyellte magát, mert az imént nemtiltakozott a csók ellen.Meg kellett volna pofoznom, - gondolta. Tulajdonképpen mit képzel ez az alak? Három éven átSuzannah férje volt, és két évvel a felesége halála után megkörnyékezi a legjobb barátnőjét. Nem minthaa házassága alatt hűséges lett volna hozzá! Az is igaz, hogy Suzannah ritkán látogatta meg Malloryt, deNick olyankor mindig valamilyen konferencián volt.A barátnője bevallotta neki, arra gyanakszik, hogy a férje megcsalja. Csakhogy nagyon szeretteNicket, és mindig mindent megbocsátott neki. S mivel annak idején a férfi épp Suzannah-val csalta megMalloryt, a lányt nem is lepte meg különösebben a hűtlensége. Nick ráadásul rengeteget dolgozott, éscsak kevés időt töltött a feleségével.Látszólag boldogan éltek, és Malloryn kívül senki sem tudott a házasságuk válságáról. Mallory csak abarátnője kedvéért vállalta el az esküvőn a koszorúslány szerepét, de utána megesküdött rá, hogy többélátni sem akarja Nick Sterlinget.Azt sem tartotta bölcs dolognak, hogy elmenjen Suzannah temetésére, mert félt, hogy nem tudjatürtőztetni magát, és Nick szemébe vágja a véleményét. Ha csak egy kicsivel több időt szentelt volna afeleségének, és főleg törődött volna az érzelmeivel, Suzannah talán még mindig élne.Még van bőr a képén újra befurakodni az életembe, mintha az utóbbi öt évben nem történt volnasemmi! - gondolta Mallory dühösen. A kis Rebekah-t pedig csalinak használja. Pontosan tudja, hogySuzannah kérésére annak idején nyomban igent mondtam a keresztanyaságra.Noha elfogadta a felkérést, nem ment el a ceremóniára. Suzannah halála után a gyereket a házvezetőnőgondjaira bízták, hogy apja folytatni tudja a szakmai útjait. Mindenhol érdeklődve várták a műtétieljárások során kifejlesztett újításairól szóló előadásait.Mallory nem értette, miért nem Suzannah szülei kapták meg a gyerek felügyeleti jogát. A férfi voltugyan a vér szerinti apja, de Suzannah gyakran panaszkodott rá, hogy Nick alig érdeklődik a kislány iránt.Mallory csak egyetlenegyszer, nyolchetes korában látta a csecsemőt. Suzannah, mint minden évben,akkor is meglátogatta, de Mallorynak annyi munkája volt, hogy alig tudtak beszélgetni
Suzannah cumisüvegből táplálta a csecsemőt, mert mint mesélte, egyetlen csepp teje sem volt. Ámegész látogatása során egyszer sem engedte meg Mallorynak, hogy ő etesse a gyereket. Attól félt, ha abarátnője adná neki a cumisüveget, esetleg hozzá is kötődni kezdene a baba.Rebekah az első két éjszakát szépen átaludta, de a harmadikon Suzannah egyszerűen képtelen voltmegnyugtatni. Mikor Mallory felajánlotta a segítségét, nyersen visszautasította, és másnap reggelvisszautazott a lányával Brisbane-be.Azon a nyugtalan éjszakán dühében nagyon megbántotta Malloryt, két héttel később azonban felhívta,és bocsánatot kért tőle. Négy hónap múlva történt a végzetes autóbaleset.Nick pedig most megpróbál hatni az anyai ösztöneire, mert abban bízik, hogy így lassan elpárolog aharagja. Elvégre ő annak a kis lénynek a keresztanyja, és nem tarthatja távol magát tőle csak azért, mertharagszik az apjára. A kislánynak szüksége van rá, sőt már korábban is szüksége lett volna.A karórájára pillantott, és látta, hogy a kávészünet már régen véget ért. Gyorsan munkához kell látnia,ha minél hamarabb végezni akar. A vacsora nem lesz valami nagy élvezet, de arról idáig legfeljebb csak álmodozhatott, hogy magához ölelhesse Rebekah-t
 
 
0 komment , kategória:   Lucy Clark Kelepce  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
2018.10 2018. November 2018.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 47938 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 5292
  • e Hét: 5292
  • e Hónap: 84850
  • e Év: 2026130
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.