Belépés
sayuri.blog.xfree.hu
Önmagában a szeretet nem elég.Féltő gonddal kell őrködnünk az emberek felett,akiket szeretünk,sosem elég azt mondani ,szeretlek,hanem minden áldott nap ki is ke... cseresznyák brigitta
1972.01.23
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 7 
szeretettel
  2012-04-30 08:21:03, hétfő
 
  EPILÓGUS



Szofi tökéletesen rendezett küls
ő
vel, feszes háttalült a korzó egyik hangulatos kávézójában, éstekintete a kezében tartott piperetükörr
ő
l akávézó melletti, régiségkereskedésre emlékeztet
ő
árusbódékra siklott. Az egyik pultjánkandallódíszek, hamisított csipke és magyarzászlók mindenféle méretben, a másikontérképeket, kicsorbult porcelánokat, molyrágtababákat kínáltak fest
ő
i összevisszaságban. Ezeketkosárüzlet követte, tele kézi fonású, szép, detöbbnyire hasznavehetetlen portékával. Azüzletben fiatal, unott kép
ű
eladólány méregette akorzón ácsorgó turistákat, arra várva, háthabetévednek és megveszik borsos áron kínált, ám amagas min
ő
séget nélkülöz
ő
áruit. Szofi agyaautomatikusan regisztrálta a látottakat, mégisúgy, mintha mindezt most látná el
ő
ször. Akávézóra öreg fa árnyéka borult, ágaiméltóságteljesen hajlongtak a sétálók el
ő
tt, ésárnyékot vetettek a lány szép arcára. Félmilliósfekete ruhát viselt, lakk t
ű
sarkúval, haját lazakontyba kötötte. Ajkát vörös rúzzsal emelte ki.Maga volt a romlás gyönyör
ű
virága.Középiskolai osztálytalálkozóra készült, deúgy tervezte, el
ő
tte sétál egyet és megiszik egyfinom feketét.Napról napra kevesebbet gondolt Dubaira ésPéterre. Már nem fájt kínzóan a férfi hiánya, szívenem háborgott folyamatosan, mindennapjaibavisszaköltözött a megszokás nyugalma. Már nemakart más lenni: újra a keresett, gyönyör
ű
,csillogó luxusprostituált volt, aki szorgalmasangy
ű
jtögette a milliókat a bankszámláján, ésminden egyes nappal, minden egyes pénzen vettaktussal közelebb került céljához, a tökéletesengondtalan élethez.Persze valahol a lelke mélyén boldoggá tette,hogy szerelmes lett Péterbe. Hiszen ez aztjelentette, hogy az elmúlt esztend
ő
k nem öltek kibel
ő
le minden érzést, hogy képes volt - ha csakrövid id
ő
re is - ember, mindenekel
ő
tt perszevágyteli n
ő
lenni. Nem múlt el a képessége, hogyegy normális kapcsolatban mélyr
ő
l jöv
ő
,
ő
szinte,mindent elsöpr
ő
orgazmust éljen át. MertPéterrel soha, egyet - len pillanatig sem játszottameg magát. Néha még érezte az orrában a férfiédeskés illatát, szájában csókjának ízét,porcikáiban pedig minden szenvedélyét.Olykor-olykor el
ő
fordult, hogy ha esténként,csendes magányában eszébe jutott a férfi,
önkéntelenül nedves öléhez nyúlt, de amintfeleszmélt a buja kábulatból és a varázs elszállt,azonnal ráparancsolt magára, hogy be kellfejeznie az álmodozást. Egy önmagának szerzettpillanatnyi öröm erejéig sem szabadott beleélniemagát a férfi iránt érzett szerelembe.
Igen, Péter nekem olyan volt, mint a borravaló, amita sorstól kaptam. Bizonyos szempontból roppantszerencsés vagyok, hogy ilyen küls
ő
vel áldott meg azisten, és hogy van er
ő
m ezt a fajta életet élni. De azért isszerencsésnek mondhatom magam, hogymegismerhettem a szerelmet. Ám az én életem nemromantikus lányregény. Soha nem is szerettem acsöpög
ő
s sztorikat, amiknek a végén a f
ő
h
ő
s kötelez
ő
enmegtalálja a boldogságot. Az élet nem mese, történnekjó és rossz dolgok is, és csak rajtunk múlik, élünk-e afelkínált lehet
ő
ségekkel. Igen, mi döntjük el, hogyanalakítjuk a történetünket. Péterrel nekem ennyi jutott.Talán egy másik életben több jut majd, de az már egymásik történet lesz.
Szofi merengését a pincér szakította félbe, akitaddig észre sem vett, pedig már jó ideje mellettetéblábolt. Igaz, a keményített fehér inget visel
ő
fiatal fiú egyáltalán nem bánta, hogy egy ilyenszép és tökéletes alakú n
ő
mellett id
ő
zhet éslegeltetheti rajta a szemét. Gondolatban márlevetk
ő
ztette Szofit. Azt viszont álmában sem
gondolta volna, hogy ha lenne ezer eurója, akkora valóságban is megtehetné. Szofi feketekávétrendelt, cukor nélkül.A pincér felvette a rendelést, de miel
ő
tt tá-vozott, félénken odaszólt még.- Ne haragudjon, de ön a legszebb n
ő
, akitéletemben láttam - miközben kimondta, vágytólcsillogó szemmel nézett a lányra. Tekintetében
ő
szinte áhítat tükröz
ő
dött.Szofi megköszönte a bókot, majd elfordult ésújra a korzót figyelte. Jólestek a pincér félénk,minden eredetiséget nélkülöz
ő
, ugyanakkorroppant
ő
szintén cseng
ő
szavai. Hozzá voltszokva a férfiak élénk reakcióihoz, de ez a fiúvalahogy mégis másképpen tekintett rá. Nemcsupán nyers vágyat látott a szemében meg-csillanni, hanem valami mást is: csodálatot éstiszteletet. Egy prostituáltat a férfiak soha nemcsodálnak. Megkívánni - azt igen, de csodálnivagy tisztelni soha. Az a barátn
ő
vagy a feleségkiváltsága.Hirtelen összerezzent. Eleinte maga sem tudta,tényleg hallotta-e az ismer
ő
s hangot, vagy csupána képzelete
ű
zött vele csúf játékot. Ám újra, méger
ő
sebben hallotta Péter jellegzetes hangját. Hanem is láthatná, mert a világ másik felén lenneéppen, akkor is megismerné. Hiszen annyit
ugratta szeretkezés közben is, hogy olyan úriasan,kényeskedve beszél. Hányszor nevettek ezen,miközben az ágyban heverésztek két szeretkezésközött kimerülten, de boldogan.Szofi szemével keresni kezdte Pétert, és meg ispillantotta. Lefogyott legutóbbi találkozásuk óta,és valamivel hosszabb, rendezetlenebb volt a haja,de még mindig jó kiállású, sportos, vonzó jelenségvolt. Férfias, markáns vonásait pár naposborostája még határozottabbá tette. Farmert viseltpólóval és sportcip
ő
vel. Szofi szerette hasportosan volt felöltözve, arányos alakja jólérvényesült a farmerben. Péter hangosan nevetett,valami viccet mesélt éppen. Egyik kezével kislá-nya aprócska kezét szorongatta, a másikkalgyengéden átkarolta felesége vállát. Szofi mostlátta el
ő
ször a feleségét, és alig hitt a szemének. Abájos, kedves orvosn
ő
volt, aki az AIDS-tesztensegített neki. Szofi kis híján felkacagott a sorsjátékán.
A kör bezárult.
Eszébe jutott a szép doktorn
ő
kedvessége,önzetlen segít
ő
szándéka. Segített rajta, akir
ő
lnem is feltételezhette, hogy éppen vele csalta mega férje.
Vajon kinek sanyarúbb a sorsa? A feleségnek, akimellé éjszakánként befekszik a férje, miközben fogalma
sincs arról, hogy gondolatban egy másik n
ő
ágyábanjár? Vagy a másik n
ő
nek, aki esténként magányosan,boldogtalanul, kisírt szemmel és a következ
ő
találkozásnak élve tér nyugovóra, és pontosan tudja,hogy a szeretett férfi más mellé fekszik le?
Szofi újra alaposan szemügyre vette a n
ő
t.Másképp volt szép, mint
ő
. Hiányzott bel
ő
le aprostituált érzékisége, delejes vonzereje,ugyanakkor a maga természetességében
ő
isfelt
ű
n
ő
szépség volt. Egyszer
ű
en, ízlésesen öl-tözött, fehér farmert viselt könny
ű
, világoskéklenvászon inggel. Sz
ő
ke hajába belekapott a szél.Szofi végignézett magán, olyan volt, akár egyMichelangelo-szobor: gyönyör
ű
, tökéletesenmegmunkált, de picit talán mesterkélt. Szofi nemvette le a szemét Péterr
ő
l és a feleségér
ő
l,szomorúan nézte az asszonyt, aki - bár nemtudott róla - vetélytársa volt egy rövid ideig. Ésgy
ő
zött. Nem mintha Szofi egy pillanatig isreménykedett volna abban, hogy övé lehet Péter.Tudta, hogy nincs jöv
ő
je a családapa és egyprostituált kapcsolatának, hogy nekik csakpillanatnyi boldogság jut, azzal kellmegelégedniük. Boldog befejezés csak filmekbenés rózsaszín lányregényekben létezik. Ám avalóság egészen más.
Péter családjával jókedv
ű
en sétált a korzón,Szofi pedig mozdulatlanul nézte
ő
ket akávézóból. Péter közvetlenül a lány mellett mentel, de nem vette észre. Szofi nem bánkódottemiatt, úgy érezte, ennek így kellett történnie.
A férj a feleségével, a szajha a bánatával marad.Helyreállt a világ megszokott rendje.
Szofi tekintete a Dunára siklott. Leny
ű
gözték afinoman ringatózó hullámok. Nem nézett fel, detudta, hogy Péter alakja elt
ű
nt a távolban. Fizetett,felállt és elsétált ahhoz a szállodához, amelynekhalljában annyi esztend
ő
után szembenézhetegykori osztálytársn
ő
ivel, akik már régen isszívb
ő
l gy
ű
lölték. Nem akart elmenni, de aztánváratlanul meggondolta magát. Szándékosankésett, hogy mindenki ott legyen, amikor
ő
belép.Ennyi esztend
ő
után is a bosszú hajtotta, és el isérte a kívánt hatást. Amikor megjelent a hallban,minden szem rászegez
ő
dött. Feln
ő
tt, idegenarcokat látott, alig ismerte meg az egykor gy
ű
löltkislányokat és kisfiúkat. Mindannyian feln
ő
ttek,családos, hétköznapi emberek lettek.Végigmérték. Szofi tudta, hogy látszólag felettükáll. Félmilliós, míves gonddal szabott ruhája,csillogó magas sarkúja messze kit
ű
nt a tömegb
ő
l.Mindenkit túlragyogott. Olyan volt, akár egycsillag a szürkül
ő
égen. Alaposan szemügyre
vette egykori osztálytársait. Különösen a n
ő
ket.Tudta, hogy mit gondolnak róla. Mindannyiansejtik, mivel foglalkozik, mi lett bel
ő
le. Tudta,még aznap este, gúnyosan megjegyzik majd aháta mögött, hogy
ő
k már évekkel ezel
ő
ttmegjósolták. Mosolyra késztette ez a gondolat.Nézte a körülötte csivitel
ő
hétköznapi n
ő
ket,akik vele egykorúak voltak, mégis öregebbnekt
ű
ntek. A legtöbbjüknek volt már férje, gyermeke,precízen kiszámított, normális, hétköznapi élete.
Alig bírják elviselni a jelenlétemet, látom, ahogyanvégignéznek rajtam. Pontosan tudják, hogy mennyiredrága a ruha rajtam, érzik a gazdagságomat. Régen isutáltak, de most gy
ű
lölnek csak igazán. Mert hiábaakarnak megvetni és lenézni, a szívük mélyénirigyelnek. Mert míg én szabad vagyok,
ő
k már régenelvesztek a sivár hétköznapokban, eseménytelen, szürkeéletük csupán a f
ő
zés, takarítás, gyereknevelés és acsekkek befizetése körül forog. Nem jut annyi idejükmagukra, amennyit szeretnének, és vágyakozva nézik an
ő
i magazinokban hirdetett luxuskozmetikumokatvagy ruhákat, amelyekre soha nem lesz pénzük.Három-négy havonta jutnak el kozmetikushoz, éventetalán háromszor fodrászhoz, és mégis mohón olvassákazokat a lapokat, amelyek a híresek és gazdagok életétmutatják be. Mert titkon, ha csak egészen rövid id
ő mindenem megvan, amir
ő
l
ő
k álmodni sem mernek, ésmíg
ő
k saját életük rabszolgái, addig én azt teszek, amitcsak akarok. Egykori osztálytársn
ő
im súlyfelesleggelküzdenek és kétségbeesetten próbálják visszacsábítani aférjüket, akik viszont a magamfajta prostituáltakrólvagy a huszonéves kollégan
ő
kr
ő
l fantáziálnak. Bol-dogtalanul és fáradtan élik le az életüket. Nekemlegalább bitang nagy kalandokban van részem.
Szofi nem vette le a szemét az
ő
t méreget
ő
n
ő
kr
ő
l.Egyszer
ű
kérdés ötlött fel benne.
Megérteannak idején ezt az életet választani, és mindentfeláldozni a pénzért?
Majd önmagának felelt:
Megérte.

Vége
re is,oda szeretnének tartozni. Utálnak engem, mert nekem
 
 
0 komment , kategória:   Szalai Vivien Hamis gyönyör  
szeretettel
  2012-04-30 08:14:44, hétfő
 
 
lV.



A fogda koszos volt, a leveg
ő
t fojtogató, sava-nyú b
ű
z töltötte be. A földön kövér csótány ro-hangászott, Szofit undor fogta el. Lerogyott, te-kintete a vele szemben ül
ő
n
ő
re esett. Addig felsem t
ű
nt neki, hogy nem egyedül van. A másikvele egykorú lehetett, noha elgyötört és piszkosarca nem err
ő
l tanúskodott. Mosatlan haja rá-lapult a fejére, és lucskos tincsekben tekeredettkék-zöld foltos nyakára. Egykor szép vonásailehettek, de a kosztól b
ő
rét kiütések és pattaná-sok borították. Üveges tekintettel bámult Szo-fira. Közönségesen kirúzsozott szája résnyire
nyílt, lassan csordogált a nyála. Ócska, foltoskombinét viselt melltartó nélkül, egyik mellétcsaknem teljesen szabadon hagyta. Duzzadt,sötét mellbimbóiról Szofi azt feltételezte, hogynemrég szülhetett, és még szoptat. Remegett akeze, körme alatt fekete piszok éktelenkedett. Acsótány végigrohant a karján, majd a ruháján is.A n
ő
hangosan nevetett. Elöl hiányzott két foga.Egy pillanatra sem vette le a szemét Szofiról.- Szajha vagy te is, mi? - kérdezte, de igazábólnem várt választ. Újra hangosan felnevetett.Fülsért
ő
en éles volt a hangja. Betegesenkrákogni kezdett, összegörnyedt a fojtogatóköhögés miatt. Harákolt, majd köpött, egyene-sen Szofi lábára. S
ű
r
ű
, csomós váladéka végig-folyt Szofi aranyszín
ű
, kristályokkal díszítetttopánkáján.Újra nevetni kezdett. Egymással szembenültek, már-már színpadiasságot kölcsönözve asors alakította jelenetnek: egyikük a legnagyobbnyomorból, másikuk a mesés gazdagságból jött,de a sors úgy akarta, hogy ugyanoda jussanak.Az egyik n
ő
nyolcvanezres cip
ő
ben,kétszázezres ruhában volt, és a gazdagságot, aluxuséletet áhította. A másik filléres, ócskarongyot viselt, és már régen megfosztották azálmaitól, nem áhított már semmit. Látszólag két külön világ voltak
ő
k, és a valóságban mégisegy. Ugyanannak a világnak a csúcsa és alegalja. Mindketten ugyanazt a kegyetlen játékot
ű
zték, ahol csupán bábuk voltak, elhasznált ésáruba bocsátott testek. Az életút, amitválasztottak, mindkettejüket megacélozta, deSzofinak még volt esélye másként élni.Könnyei elapadtak, már nem tudott sírni.Mozdulatlanul ült, a lábfején végigcsorgó vá-ladékot sem törölte le. Nem mintha lett volnamivel. Iszonyatos er
ő
támadt benne. Úgy érezte,elpusztíthatatlan.Csak nézte az
ő
t bámuló nyomorultat, és arragondolt, vajon milyen jöv
ő
várhat rá? Talán ötéve van még hátra, ha így folytatja. Márpedignem fog másik útra lépni. Ha innen kikerül,ugyanúgy kiáll majd valamelyik forgalmas útra,és tovább sanyargatja beteg, fáradt testét.Tovább t
ű
ri a megaláztatásokat, hagyja, hogy astricik elszedjék t
ő
le a pénzét, összeverjék ésfájdalmat okozzanak neki. Pedig kérhetnesegítséget. Ott vannak a menhelyek, a segít
ő
vonalak, az érdekvédelmi szervezetek. Igenis,lehet másként élni.
Nekem is ott a lehet
ő
ség, hogy másként éljek.Bármikor abbahagyhatom, és beülhetek aziskolapadba. Rendes életem lehet. De pontosan
tudom, ahogy az a lány sem, én sem fogok soha másikútra lépni. Mert mindketten gyengék vagyunk. Ögyenge ahhoz, hogy felálljon a mocsokból, én pedigrabja vagyok a könnyen keresett sok pénznek.Ahogyan a legtöbb kábítószer, eleinte csak jókedvemlett t
ő
le, aztán elkezdtem érezni a hiányát, majd mégtöbb kellett. Ma pedig olyan számomra, akár a leveg
ő
.A létezésemhez kell.Azt tudom, hogy erre a lányra itt milyen jöv
ő
vár.A biztos halál. De vajon rám milyen jöv
ő
vár?Különb-e? Ha okos vagyok és ügyesen játszom, egynagy budai penthouse-lakás, drága autó és nagyobbösszeg a bankszámlán mindenképpen összejöhet.Aztán már csak rajtam múlik, mit kezdek azzal apénzzel, hogyan fektetem be, hogyan kamatoztatom.Jól kell lépnem. Mindig hideg fejj el, ésszer
ű
en kell azéletemet irányítanom.És persze ott a másik lehet
ő
ség, találhatok egyolyan gazdag férfit, aki feleségül vesz. Vagy ami ennélis vonzóbb: találni egy olyan homoszexuálismilliomost, aki a látszat kedvéért, hogy nyilvánoshelyeken mellette legyek, hosszúhosszú évekrebebiztosítja a jöv
ő
met. Szerelem nincs benne apakliban.
Szofi rohanó léptekre figyelt fel. Tudta, hogyaz ügyvédje az. A férfi, akit szeretett, és akitmost végérvényesen és örökre elveszített.Kinyílt az ajtó, Péter belépett. Szótlanul végig-nézett Szofin és a beteges külsej
ű
lányon.- Gyerünk, elmegyünk innen - mondta.Szofi felállt, Péter nem karolta át. Kezébenyomta elkobzott táskáját.Némán kisétáltak az épületb
ő
l. Csak lépdeltekegymás mellett, céltalanul, egyetlen szó nélkül.Végül Szofi törte meg a csendet.-

Hogyhogy kiengedtek?-

Elintéztem. A többivel az ügyvédi irodámfoglalkozik majd, pénzbírságra mindenképpenszámíthatsz. A felmerül
ő
költségek ter-mészetesen téged terhelnek, de ahogy hallom,keresel te eleget.Szofit megborzongatta a hideg, szenvtelenhangsúly, amivel Péter szinte odavetette neki aszavakat. Nem is beszélt, inkább haraggalvegyes undorral okádta a szavakat.-

Nem is kérdezel semmit?-

Mit kérdezzek, Szofi? Elég világos minden.-

Igazságtalan vagy.Péter hirtelen megtorpant. Megragadta Szofikarját és szembefordította magával a lányt.Szofi érezte a férfi er
ő
s kezét, ahogyan azt is,mennyire ügyel arra, nehogy fájdalmat okoz-zon neki. Még indulatában is gyengéd volt vele.-

Ám legyen. Útszéli prostituált vagy?
-

Prostituált vagyok, de nem az út széléndolgozom. Gazdag, híres és befolyásos embe-rek bérelnek ki.-

Szóval ez az üzlet, amib
ő
l olyan jól meg-élsz, mi? Üzletasszony... Végül is, miért ne? -Péter hangja bántóan gúnyos volt.-

Igen, üzletasszony vagyok. A testemmelkereskedem. Nem tehettem mást.Péter er
ő
sebben megszorította a karját.-

Kérlek, ne gyere nekem a nehéz gyerekko-roddal meg az apahiányoddal, minden lotyóezzel takarózik, hányingerem van t
ő
le. Min-denki el
ő
tt ott a választás lehet
ő
sége, te dön-töttél úgy, hogy szajha leszel, mert így akartálélni. Mert ilyen romlott vagy. Mégis, mikorakartad elmondani nekem?-

Mostanában.-

Hát hogyne. Talán jogom lett volna tudni,hogy a szabadid
ő
met, amit a gyerekeimt
ő
l ve-szek el, egy szajhával töltöm. Meg kellett volnaadnod nekem a választás lehet
ő
ségét.-

így is volt választásod. Mehettél volna hazaa családodhoz munka után, de te velem akartállenni. Mert jó volt velem, mert hajtott a véred,mert férfinak akartad érezni magad. És ezen mitsem változtat az, hogy mib
ő
l élek. Úgyszeret
ő
nek hívtál, most szajhának nevezel. Mi a
különbség? Te használtál, és én is használtalaktéged. Mindketten adtunk és mindkettenelvettünk. Ráadásul pontosan tudtuk, hogyegyszer vége lesz.-

Tényleg úgy éreztem, hogy veled akaroklenni. Én gondolkodtam azon, hogy több islehetne közöttünk.-

Soha nem váltál volna el értem. A magad-fajta férfi sosem válik el. Pontosabb a látszat, abarátok, a szomszédok véleménye, a tökéletesélet illúziója. Elég sok magadfajta férfi jár hoz-zám, tudom, mir
ő
l beszélek.Ez hatott.-

Szerettelek téged, és mint n
ő
t, csodáltalak,de ebben a pillanatban csak sajnálni tudlak.Mert ezek szerint annyira kiégtél és érzé-ketlennél váltál, hogy észre sem veszed, mi akülönbség a között a férfi között, aki szeret, és aközött, aki csak használ. Egy szép test vagy,Szofi, minden tartalom nélkül.A lány nem válaszolt. Péter elengedte, majd azsebéhez nyúlt és el
ő
vette a pénztárcáját.Megszámolta, mennyi pénz van nála, közelszázezer forintot talált. Szofi markába nyomta.-

Nem tudom, mennyit keres egy ilyen lány,mint te, remélem, ezzel megfizettem a szolgá-lataidat.
Szofi a kezébe nyomott pénzt bámulta.-

Óránként ezer eurót keresek.Péter hitetlenkedve nézett rá.-

Azt nem hiszem.Szofi nem válaszolt, dacosan felszegte az állátés Péter szemébe nézett.-

Mégis, milyen prosti vagy te? - kérdezte aférfi.-

Luxusprostituált. Mind közül a legjobb és alegkeresettebb.Azzal fogta magát, sarkon fordult, és ott-hagyta a férfit. Amikor Péter már nem láthattaaz arcát, kitört bel
ő
le a zokogás. Tudta, hogysoha nem bocsát meg neki. Talán rövid ideigszenvedni fog, aztán visszatalál a családjához, ahétköznapok egyhangúságához. Talán kés
ő
bbújra szerelmes lesz egy szép n
ő
be, akit azAndrássy úton ismer meg, talán az is megfordulmajd a fejében, hogy elváljon. De soha nem fog.Mert igazából nem is akar. Együtt öregszik mega feleségével, és a szenvedély, amit egy másikn
ő
vel élt át élete derekán, szép emlék maradcsupán.Szofi fogott egy taxit. Bemondta a címét, azautó elindult vele a kivilágított pesti éjszakában.Az autó megállt egy piros lámpánál. Szofi a
járdán, a földön elnyúlva kéreget
ő
n
ő
t pillantottmeg. A n
ő
szeme szinte világított az éjszakában.-

Tegye ki az elakadásjelz
ő
t, egy pillanatrakiszállok - mondta a sof
ő
rnek, majd kiugrott akocsiból. Kinyitotta a táskáját és kivette bel
ő
le aPétert
ő
l kapott pénzt. Odanyújtotta azasszonynak, aki ámulattal bámulta atízezreseket.-

Ezek igaziak? - kérdezte.-

Azok. Egy új, szebb életre adommagának - mondta Szofi, majd visszarohant azautóhoz. Miel
ő
tt elindult vele a taxi, egypillanatra még látta a n
ő
arcán a kéjes örömet.Elmosolyodott. De nem
ő
szintén. Arra gondolt,hogy a n
ő
nek egy hét múlva már egy vasa semlesz, eldorbézolja az egészet.
Ő
sem változik meg. Ahogyan az a lány afogdában vagy Péter, de én sem. Az emberek ténylegnem változnak. Akármi éri
ő
ket, csak rosszabbaklesznek.
Szofi utoljára körbenézett a lakásában. Szemétvégigfuttatta a csomagjain, és azon gondolko-dott, vajon tényleg mindent elintézett-e a nagyút, a nagy kaland el
ő
tt. Belepillantott a táskájá-ba, hogy megvan-e a vízuma. Minden megvolt.
Megfogta hát a csomagjait, és kilépett ajtón.Egy pillanatra megtorpant.
Még visszafordulhatok -
gondolta.

Belefülelt a csöndbe, várta, hátha egy hang asemmib
ő
l azt mondja, hogy maradjon. De senkisem szólt. Nem volt, aki maradásra bírta volna.Csak a néma ürességet érezte mindenütt magakörül. Az utolsó találkozásuk óta eltelt egyhónapban rengeteget gondolt Péterre,rettenetesen hiányzott neki. Próbálta elhesse-getni magától a hiánya keltette borús gondo-latokat, de túlságosan gyakran jutottak eszébeaz édes, szenvedélyes órák, boldog nevetéseik,a hullámokban rátör
ő
élvezet. Azóta sem voltorgazmusa senkivel. Tudta, hogy az id
ő
lesz azegyetlen gyógyír arra, amit érzett, és ahogyantelnek-múlnak a napok és hetek, úgy kopik megPéter emléke. Bezárta az ajtót, és a csomagjaivallerohant a taxihoz.
Nincs ki vagy mi miatt maradnom. Senkim sincs,indulhatok.
Úton volt a prostituáltak paradicsoma, Dubaifelé.Másfél héttel kés
ő
bb olyan élesen emlékezett azindulás pillanatára, mintha aznap történt volna.Emlékezett a félelemmel vegyes izgalomra, az
ismeretlen kéjes csábítására, szinte érezte lábaremegését, ahogy megérkezett a repül
ő
térre, ésvisszaemlékezett az ámulatra, ami akkorkerítette hatalmába, amikor megtudta, hogy atöbbi lánnyal együtt magángépen utazhat agazdagság, a luxus, az álmok és most már tudta,a pokoli kínok földjére.Szofi felült a kórházi ágyon, papírt és tollatvett el
ő
. Újra levelet írt. De már nem az apjának,hanem a férfinak, akit szeretett. Péternekcímezte a sorokat. Esze ágában sem volt elkül-deni, de ki akarta írni magából a pokol heténeksokkoló krónikáját. Le akarta írni az igazságot anagy dubai álomról, az odajáró lányoknaivságáról, és utána elégetni a papírt, hogysoha többé ne kelljen rágondolni sem az otttörténtekre.
Drága Péter! Amíg együtt voltunk, sosem lehettemveled
ő
szinte, már ami az életmódomat illeti. Mostazonban kend
ő
zetlenül elmesélhetem mindazt aborzalmat, amit Dubaiban átéltem.A fiatal, tapasztalatlan lányok azt hiszik, Dubai azálmok, a korlátlan lehet
ő
ségek és a mesés gazdagságföldje. Évente több ezer ismert és ismeretlen fiatal n
ő
vág neki titokban a nagy útnak, hogy szégyenérzetét,erkölcsi tartását feladva könnyen nagyon sok pénzt
keressen. Mert az igaz, hogy ott tényleg vagyonokatlehet keresni. Diplomás, rendezett körülményekközött él
ő
lányok ülnek fel a gépre hónapról hónapra,hogy a kint töltött egy vagy két hét alatt megkeressékegy autó, vagy a szerencsésebbek, bátrabbak akár egylakás indulórészletét. Nem tartják magukatprostituáltaknak, az útról pedig senkinek sembeszélnek. Otthon szeret
ő
család és v
ő
legény vagykomoly kapcsolat várja
ő
ket, és mit sem tudnak alányok pénzkeres
ő
kalandjairól. A környezetükszemében rendes, okos, erkölcsös lányok
ő
k, senki semgondolná, hogy arab férfiaknak engedik meg, hogykiéljék er
ő
szakos vágyaikat a testükön.És persze ott vannak a híres és hírhedt magyar szépségek, modellek, m
ű
sorvezet
ő
k, énekesn
ő
k,szépségkirály n
ő
-jelöltek, akik hevesen tagadjákugyan, hogy valaha is vízumot váltottak volna azarab világba, de attól még id
ő
r
ő
l id
ő
re igenis felülneka repül
ő
gépre, és egymás kezét cinkostárskéntszorongatva szerencsét próbálnak. Az a pillanat,amikor a gép felemelkedik, semmihez sem fogható,hiszen ilyenkor tudatosul a szépséges és vakmer
ő
utasokban, hogy már nincs visszaút. Aki ott ül azon agépen, többé már nem rendelkezik szabadon a testével.Eladta mindenét, és csak reménykedhet abban, hogynem kell túl nagy árat fizetnie a várható nyereségértcserébe.
Dubaiban három különböz
ő
szintje van a n
ő
káruba bocsátásának. Az els
ő
szint a legkényelmesebb:egy bárban kell esténként táncolni és iszogatni avendégekkel Ez szexmentes munka, a lányoknakcsupán szépnek kell lenniük, és izgatóan mozogniuk.Ezzel egy hét alatt ezer eurót lehet keresni. Erre amunkára els
ő
sorban egyetemista lányok vállalkoznak,és eleinte szentül fogadkoznak, hogy csak táncolnifognak, de az els
ő
ajánlatnál szinte kivétel nélkülelcsábulnak. Magyarországon egyre nehezebb érvé-nyesülni, egyre kevesebb szül
ő
engedheti megmagának, hogy elindítsa az életben a gyermekét, ígyamikor a hazai viszonyokhoz szokott lánynak azéjszakai bárban felajánlja egy gazdag arab férfi, hogypár órás szexszel megkeresheti az újabb ezer eurót,csupán rövid ideig habozik, aztán az álmai miattfélreteszi az erkölcseit. Ezek a lányok nem tartjákmagukat prostituáltnak, úgy vannak vele, hogyMagyarországon is sokszor bonyolódnak alkalmikapcsolatokba, és az arabbal való közösülésb
ő
llegalább profitálnak.
Ő
k már a második szint, azalkalmi prostituáltak. Körülbelül három-négyezer eurót keresnek meg egy hét alatt, és id
ő
r
ő
l id
ő
re újravisszatérnek. A harmadik kategóriába tartoznak azoka lányok, akik a sejk vendégei, és akár tíz-húszezer euróval a markukban szállhatnak fel a visszafelé tartógépre. Ám hogy mit kell ezért tennünk? Mindent.
Sokan sokfélét írtak és mondtak már Dubairól, de avalóságot szinte nem lehet szavakba önteni. Azeurópai ember számára felfoghatatlan, nem isvalóságos világ ez, olyan, akár az Ezeregyéjszakameséi. Valóban leny
ű
göz
ő
a gazdagság, az épületekégig érnek, a sokcsillagos szállodák hivalkodóanhirdetik a mindenhol érezhet
ő
, elképeszt
ő
luxust.Dubaiban vannak a világ legdrágább szállodái, alegnagyobb békességben az iszlám kegyhelyekkel.Múlt és jelen jól megfér ebben a különlegesen csillogóvilágban. Az ember alig hiszi el, hogy százesztend
ő
vel ezel
ő
tt még gyöngyhalászok és beduintörzsek lakták, akik aztán mesésen meggazdagodtak akereskedelemb
ő
l - alapot adva ezzel a dubai álomrólsz
ő
tt történeteknek, mendemondáknak.Kétarcú világ ez: a tradicionális arab szokások és afény
ű
z
ő
nyugati hatások keverednek benne.Noha a n
ő
ket vajmi kevésre tartják, a megvásároltgyönyör
ű
lányokat, a sejk vendégeit igazán fejedelmifogadtatásban részesítik: luxusautókkal repítik arezidenciára. A palota hatalmas, csillogó, eszét vesziaz embernek. A n
ő
knek meg különösen.Igen, Péter, az elején, amikor beléptem amonstrumba, én is leny
ű
göz
ő
nek találtam. Olyanérzésem volt, mintha minden aranyból lenne.Minden ragyogott, a padlót a legdrágább márványborította, a falakon festmények, ódon díszek,
gyertyatartók lógtak. Arannyal voltak bevonva amárványoszlopok, a kilincsek és a legapróbbdíszítések is. A bútorkárpitokat is aranyszállalsz
ő
tték, bár nem mertünk ráülni, noha kényelmesnekt
ű
ntek. Kétszemélyes szobákban szállásoltak elbennünket. Pincérek sokasága gondoskodott akényelmünkr
ő
l, bármit kérhettünk. Eleinteelhalmoztak minket ajándékokkal is, amit
ő
l mindenkikirályn
ő
nek érezte magát. Minden lány ugyanazt azajándékot kapta: több százezres ruhákat és világhír
ű
divatcégek táskáit. Magyar viszonylatban ezek atáskák luxustermékeknek számítanak, de azottaniaknak olcsó semmiségek. Mi persze majdnemsírva fakadtunk örömünkben, amikor a kezünkbentarthattuk a legújabb, struccb
ő
r Louis Vuitton-táskátvagy a puha Dior-retikült.Az els
ő
nap eseménytelenül telik, hagyják, hogyelhidd, tényleg mesevilágba érkeztél, és nem is olyanrossz az egész, mint ahogyan innen-onnan hallottad.Aztán rájössz, hogy a valóság sokkal rosszabb. Mertaz ajándékoknak ára van.Az els
ő
igazán komoly meglepetés akkor ért, amikor a második napon reggel fel akartam öltözni.Tudomásul kellett vennem, hogy a palotában agyönyör
ű
ruhák, amiket kaptunk, tényleg nem érneksemmit, az egész itt töltött id
ő
alatt meztelenül kelllennünk. A szolgák korán felkeltettek minket, és mint
az állatokat a karámból, kitereltek a palota elkerített,minden fel
ő
l zárt, hatalmas kertjébe. A f
ű
bujánzöldellt, a nap ragyogott, lágy szell
ő
borzongatta atestünket, és mi ott álltunk anyaszült meztelenül egycsapat felöltözött arab férfi el
ő
tt, akik, akár a vásáron alovakat, végigmértek bennünket.Több sejk és magas beosztású férfi éppen golfoznikészült. Miután alaposan megbámultak minket,elfordultak, és mintha mi sem történt volna, játszanikezdtek. Nyilván hozzászoktak már a látványhoz,nem ajzotta fel
ő
ket a meztelen n
ő
k csoportja. Kitudja, meddig álltunk ott, meztelenül és szótlanul,amikor az egyik közepes beosztású arab, aki azzal voltmegbízva, hogy terelgessen minket a palotában,megszólalt angolul: irányi Csak ennyit mondott,ezért nem is értettük, hogy hova irány. Megismételtea parancsot, de ezúttal hozzátette, hogy labdátszedegetni. Nem mondhattunk nemet. Ahányan csakvoltunk, megindultunk, és pucéran, testünk mindenporcikáját óhatatlanul felfedve elkezdtünk hajlonganiés szedegetni a labdákat, miközben az arab férfiakhangosan nevettek rajtunk, és szándékosan úgyütötték el a golflabdát, hogy eltaláljanak minket amellünkön vagy a fenekünkön. A lányokkal nemnéztünk egymásra és nem szólaltunk meg. Némánmagunkba fojtva gy
ű
löltük azokat a férfiakat, akikilyen durva módon megaláztak bennünket. Akkor ott
rövid id
ő
re mindannyian megsz
ű
ntünk n
ő
nek lenni.Kiszolgáltatott állatok voltunk, akiknek megtörték azakaratát. Amikor végre-valahára véget ért a golfparti,mindannyian leforrázva mentünk be a szobába. Már nem láttuk olyan fényesnek a palotát és leny
ű
göz
ő
nekaz addig kincsként
ő
rizgetett struccb
ő
r táskát.Elkezdtünk félni, hogy mi vár ránk.A szobatársam már pontosan tudta, mi következik,harmadjára volt a palotában. Elmondta, hogy a sejkmásnap kiválaszt néhány lányt, akik megtetszenekneki, de ezek a lányok nemcsak az
ő
ágyasai lesznek,hanem az összes rangban alatta lév
ő
vel is le kellfeküdniük. Ezért természetesen nagy összegetkapnak, de keményen meg kell dolgozniuk érte; vanúgy, hogy az egy hét leforgása alatt negyven-ötvenarab leli kedvét bennük. Jobban járnak azok, akiket asejk nem választ ki, mert azokhoz senki sem nyúlhat,de
ő
k is ugyanúgy megkapják a pénzüket, még hakevesebbet is valamivel.Felvetettem, azért jöttünk ide, hogy sokatkeressünk, és annyira borzalmas csak nem lehetazoknak, akiket kiválasztanak. A szobatársn
ő
m aztválaszolta, hogy inkább ne akarjak megbizonyosodniefel
ő
l.
Ő
már többször hallotta a megkínzott éskizsákmányolt lányok zokogását, és tudott egykülföldi modellr
ő
l is, aki nem élte túl az arabokkegyetlenségét. Azt tanácsolta, hogy ne fessem ki
magam, és legyek észrevétlen, hogy még véletlenül setaláljon a sejk kedvére valónak.A palotában él
ő
arabok szívós és nagyon er
ő
szakosszeret
ő
k. Az ellenkezés csak felhevíti
ő
ket, a nemier
ő
szak eljátszása vagy nem is annyira játszása pedigföldöntúli élvezetet jelent számukra. Különlegeshelyeken szeretnek gyönyört szerezni a n
ő
i testben, ésezzel szinte elviselhetetlen fájdalmat okoznak.Ráadásul megszámlálhatatlan prostituálttallétesítenek szexuális kapcsolatot védekezés nélkül, ígysajnos nagy a fert
ő
zések veszélye is. Aznap este csakarra tudtam gondolni, amit a szobatársn
ő
mt
ő
lmegtudtam, pedig újra jelenésünk volt a sejk el
ő
tt.Ezúttal felöltözhettünk, mert kivittek a sivatagba,ahol a sejk énekét kellett meghallgatnunk. Beduinvacsorát szolgáltak fel, és újabb drága ajándékokatkaptunk. Megnéztük a sivatagi naplementét, ésmindannyian jobb életr
ő
l álmodoztunk, ami sokpénzbe kerül, de ha szorgalmasak vagyunk, elérhet
ő
.Pár röpke órára újra emberi lénynek éreztükmagunkat.Másnap este volt a kiválasztás. Mindannyiunkatbetereltek egy hatalmas csarnokba, ahol ételt és italtszolgáltak fel. Meztelenül ettünk, beszélgettünk,miközben a sejk és barátai bámultak minket. Az egyiklány súgott valamit, mire elnevettem magam.Percekig mosolyogtam magam elé, mire rádöbbentem,
hogy óriási hibát követtem el. Egy önfeledtenmosolygó meztelen n
ő
ugyanis roppant vonzólátvány. Rápillantottam a sejkre, aki engem nézett.Tekintete végigsiklott a számon, majd a mellemen,ezután súgott valamit a szolgálójának, felállt éselment.Kiválasztott.Még aznap este jelenésem volt a sejk hálószo-bájában. Megmosták a hajamat, szépen kifestették azarcomat, hogy minél gyönyör
ű
bben mutassak. Ámamikor belenéztem a tükörbe, nem láttam mást, csakegy retteg
ő
n
ő
t. Nem tudtam, mi vár rám, csak túlakartam lenni az egészen.Csúnya, vékony, nagy orrú ember volt a sejk,mosolyogva fogadott, amikor beléptem a szobájába.Nem volt udvarlás, beszélgetés vagy ital, rögtön alényegre tért. Vadul megcsókolt, majd lenyomta afejemet, hogy tegyem a dolgom. Négyszer élvezett elazon az estén, négy egészen különböz
ő
módon, ésminden testnyílásomat használta hozzá. Nem esettjól, és fájt. De azért ki lehetett bírni.A pokol csak ezután következett.Átköltöztettek egy másik szobába, ahol már nemvolt szobatársam, nem volt mellettem senki. Az arabférfiak ki-be járkáltak, a kiválasztásom utáni els
ő
naphetet számláltam. Mindegyik nagydarab, er
ő
szakos éskegyetlen volt. Mindenem fájt, és órákon át zokogtam.
Úgy éreztem, nem bírom tovább, megváltás lenneszámomra a halál.A következ
ő
napon bejött a sejk f
ő
szolgája éshátulról, teljes er
ő
vel nekem esett. Éreztem a húsomrepedését és a meleg véremet, ahogy elöntötte afenekemet és az ölemet. Utána már nem éreztemsemmit.Utólag sem tudom, hány óra telt el azután, vagypontosan mi is történt, de a szobámban ébredtemfelöltözve, körülöttem a csomagjaim hevertek. Egyszolga volt velem, aki angolul elmagyarázta, hogy azorvos ellátott, és azonnal haza kell utaznom. Akezembe nyomott egy borítékot, és felsegített. Kábavoltam a fájdalomcsillapítóktól, de még így isrettenetesen fájt az ölem és a fenekem. Alig tudtamjárni. Miel
ő
tt elindultam volna, megnéztem, mi van aborítékban: tízezer euró volt.Egy pillanatig boldog voltam. Két óra múlva már aBudapestre tartó gépen ültem. A testi kínt szinteelnyomta a pénz miatt érzett öröm. Elaludtam agépen, lázálom gyötört. Az agyam próbáltafeldolgozni a történteket. Nagyon mélyen aludtam,csak arra tértem magamhoz, hogy a stewardess ráz.Senki nem volt már a fedélzeten, azt hittem, mégmindig álmodom. Forró nedvességet éreztem magamalatt, újra elöntött a vér. Ment
ő
kocsival vittekkórházba a repül
ő
r
ő
l.
Azt kérdezed, Péter, megbántam-e, hogy felültem adubai gépre? Nem. Ma is megtenném. És talán újrameg is fogom tenni. Mert a pénzt a testemnél,önmagamnál is sokkal jobban szeretem.Egy valamiben tévedtél, Péter. Pontosan tudom,mi a különbség, ha egy szerelmes férfi ér hozzám, ésha egy olyan, aki csak használ. Tudok különbségettenni jó és rossz között. Csak az ember néha behunyjaa szemét, hogy ne lássa a rossz dolgokat. És abbanreménykedik, hogy mire kinyitja, már csak a jót látjameg.
Szofi lehunyta, majd kinyitotta a szemét a kór-házi ágyon. Tekintete a táskájára vándorolt, és abenne lapuló tízezer euróra gondolt. Csak aztlátta maga el
ő
tt.Fájdalom hullámzott végig a testén. Kicsitkába volt a rengeteg gyógyszert
ő
l, pedig háromnap telt el a m
ű
tét óta. Az orvosok azt mondták,még néhány nap, aztán hazamehet, és mindenea régi lesz. A történteknek nem marad nyoma.A testén nem, de vajon az elméje is ilyenkönnyen feldogozza a megpróbáltatásokat?Tudta, hogy el
ő
bb vagy utóbb ezen is túl lesz,de ehhez az kellett, hogy szembenézzen önma-gával és a dubai pokollal.
 
 
0 komment , kategória:   Szalai Vivien Hamis gyönyör  
szeretettel
  2012-04-30 08:07:03, hétfő
 
  IV.



Szofi lágyan, gyakorlott mozdulatokkal húztafel áttetsz
ő
, fekete csipke alsónem
ű
jét. A finomanyag rásimult testére, és vajmi keveset bízott aképzeletre. ízlésesen ugyan, de szép testénekminden rejtelmét, hajlatát láttatni engedte. Azalsónem
ű
höz csipkef
ű
z
ő
t is vásárolt, ami bujánkiemelte karcsú derekát és telt kebleit. Izgatólátványt nyújtott. Hosszú haját kiengedte, a
párás melegt
ő
l selymes tincsei lágy hullámokbarendez
ő
dtek. Arcát csak parányit készítette ki,hagyta, hogy természetes szépségeérvényesüljön. Az órájára pillantott.
Péter mindjárt megérkezik.
Örült, hogy a vizsgálat után úgy döntött,megkeresi a férfit. Nem volt nehéz dolga, hiszentudta, melyik ügyvédi irodában dolgozik.Azonnal elérte, és Péter mindent félredobott,hogy találkozhasson vele. A férfi már nem várta,hogy Szofi valaha is jelentkezik, ezért újramegtalált boldogsággal és régóta nem érzettizgatottsággal töltötte el a tudat, hogy a n
ő
veltalálkozik. Noha szerette a feleségét, mindenporcikája kívánta Szofit, és ennek az érzésneknem tudott és nem is akart parancsolni. Péterúgy érezte, újra él, és az elveszett fiatalságáraemlékeztet
ő
bizsergés megszédítette. Szofivalúgy érezte magát, mintha újra fiatal suhanclenne, csak az érzékei vezérelték, nem a józanesze. Nagy ajándék volt ez egy olyan férfinak,akinek élete másról sem szólt, mint a józanság-ról, a tervszer
ű
ségr
ő
l és a helytállásról a min-dennapokban.Péter néha már öregnek és megfáradtnakérezte magát látszólag tökéletes, de a felszínalatt egyhangú élete miatt. Az a pár óra része-gít
ő
, bolond boldogság, amit Szofi jelentett, úgyhatott rá, akár a kábítószer. Arról nem beszélve,hogy a lány buja szépsége megbabonázta, olyanfizikai vonzalmat érzett iránta, amit soha,egyetlen más n
ő
iránt sem.
Szofi tudta ezt, és élvezte a hatalmát a férfifelett. Ám azt is tudta, hogy Péter érzései felü-letesek, és soha nem hagyná el érte a családját.Szofihoz nagyon sok n
ő
s ember járt, ígypontosan tudta, hogy az elkötelezett férfiak jórésze csupán pillanatnyi mámorra, izgalomra, aszerelem illúziójára vágyik, és esze ágában sincsfeladni megszokott, kényelmes életét. És nemcsak miatta, a prostituált miatt nem válnak el,hanem az ennél társadalmilag sokkalelfogadottabb szeret
ő
i kapcsolat kedvéért semváltoztatnak önszántukból. Szofi gyakran el-gondolkodott arról, mi a különbség a szeret
ő
ésa szajha között. Mulattatta a felismerés.
Valójában semmi. A szajha pénzért, a szeret
ő
szerelemért, tör
ő
désért prostituálódik. Csak míg egyszajhát jól megfizetnek érte, a szeret
ő
t soha senki nemkárpótolja azokért az elvesztegetett évekért, amíg ah
ő
n szeretett férfira várt. A szajha azáltal, hogylátszólag semmibe veszi, még többet is jelent a férfiszámára, mint a szeret
ő
, hiszen egy kicsit mindigelérhetetlen, megfoghatatlan marad, míg a szeret
ő
amaga kétségbeesett ragaszkodásával és önfeláldozásá-val egy id
ő
után csupán teher lesz. Teher, amit
ő
l aférfi rideg könnyedséggel megszabadul. És a sorskegyetlensége, hogy mindez akkor következik be,amikor a szeret
ő
már kell
ő
képpen elhasználódott,vagyis minimálisra csökkent az esélye annak, hogynormális társat találjon magának, akivel lehet jöv
ő
je.Az a baj, hogy a házas férfival kezd
ő
n
ő
k többségekétségbeesetten akar hinni abban, hogy majd
ő
lesz akivétel, aki miatt elválik a szeret
ő
je. Kétségbeesettenragaszkodik ehhez, hiszen már látott erre példát. Csak
azt felejti el, hogy minden elvált n
ő
s férfira jut egymásik n
ő
s férfi, aki viszont nem hagyta el a családját,hiába hitegette hosszú-hosszú éveken keresztül aszeret
ő
jét.
Igaz, Szofi nem is akarta, hogy Péter elváljon.
Ő
csak pillanatnyi mámorra vágyott, szen-vedélyes szexre, az érzésre, hogy ennyi év utánkivételesen azért van együtt egy férfival, mertjólesik neki, és nem pedig azért, mert megfi-zetik. Tudta, hogy az ügyvéddel csak néhányszenvedélyes találkozás jut nekik, mindkettejükéletébe csupán pillanatnyi boldogságot hoz ez akapcsolat. De Szofi nem is tervezett, nemgondolkodott, csak átadta magát a szenvedély-nek és az
ő
szinte vágy részegít
ő
mámorának.A szíve vadul kalapálni kezdett, amikorPéter becsöngetett. Az otthonában soha nemfogadott senkit, a kuncsaftokkal a lakásukonvagy szállodában találkoztak, de Péter más volt.Kinyitotta a lakásajtót, és a férfi szinte berontott.Egy szál rózsát szorongatott a kezében, alánynak hozta. Szofit meghatotta egyszer
ű
kedvessége, figyelmessége. Siet
ő
sen elvette avirágot és az el
ő
szobai komódra helyezte. Aztána férfira pillantott, aki láthatóan alig bírtavisszafogni magát. Megnézte ugyan, hogy mivan Szofin, de nem érdekelte a lány drága f
ű
-z
ő
je, átlátszó bugyija sem. Ott, az el
ő
szobábanestek egymásnak. Vadul ölelkeztek, csókolóz-tak, nem tudtak betelni egymás testével. Minthanem lenne holnap. Igaz, számukra talán nem islétezett holnap.
Aztán a lakás minden pontján szeretkeztek,és Péter fáradhatatlan szeret
ő
nek bizonyult.
Ő
rült vágy hajtotta, amit még jobban feltüzelt alányra hullámokban tör
ő
kielégülés. Szofiugyanis már a férfi egyetlen apró érintését
ő
l is acsúcsra jutott, ami egyszerre megdöbbentette ésfelizgatta a férfit. Még soha nem látott n
ő
tennyiszer elélvezni. Ha nem érezte volna testeegyértelm
ű
jeleit, nem hallotta volna zihálását,nem látta volna élvezett
ő
l karmazsinvörös arcátés nedves ölét, talán azt hitte volna, hogy végigcsak játszik. Ám Szofi érzékisége, eksztázisanagyon is valóságos volt. Mintha mindeneátlényegült volna. Olyan sokáig játszotta meg agyönyört, t
ű
rte el az idegen férfiak fojtogatóközelségét, taszító szagát, olykor brutalitását,hogy a Péter iránt érzett erotikus szenvedélyirányíthatatlanul uralta a testét. Képtelen voltgondolkodni, vagy akár egy pillanatig is játsza-ni. Minden cselekedete, minden érintése, tes-tének minden válasza maradéktalanul
ő
szintevolt. Életében el
ő
ször nem akart és nem tudottszínészkedni az ágyban. Most találkozott amindent felperzsel
ő
szenvedéllyel, és élvezte anemiség csodáját.Szofi teste ismét görcsbe rándult a rátör
ő
gyönyört
ő
l. Péter nevetni kezdett. Szofi melléheveredett az ágyon, az összegy
ű
rt nedves le-ped
ő
n.-

Ő
szintén, te hányszor vagy képes elélvezni?Szofi izzadságban úszott, alig tudott meg-szólalni. Mosolygott Péter megjegyzésén.
-

Nem tudom. De valamit be kell vallanom.El
ő
tted még senkivel sem élveztem ennyire aszexet.-

Azt nem hiszem. Egy ilyen gyönyör
ű
n
ő
tbiztosan sokan akarnak kielégíteni. Biztosan sokférfi van körülötted.-

Meglep
ő
dnél, ha tudnád, hogy mennyi.Több száz. De
ő
szintén egyik sem akar csúcsrajuttatni.Péter nevetett. Naivan azt hitte, Szofi csakviccel. A lány pedig túl jól érezte magát vele,hogy felvilágosítsa az igazságról. Péter az olda-lára feküdt és egyik kezével simogatni kezdte ahátán kimerülten elnyúló Szofit.-

Szofi, túl jó veled. Veszélyes n
ő
vagy - Péterarcára árnyék vetült. Hangja komoran csengett.-

Nem vagyok az. Mondtam már, játékszervagyok számodra, amit élvezel. S te nekemugyanúgy csak játék vagy.-

Te is tudod, hogy ez nem így van, csak nemmered magadnak sem bevallani.-

Mindketten tudjuk, hogy nem vehetjükegymást komolyan.-

Tudom.Péter legalább
ő
szinte volt. Szofi ezt becsültebenne.-

Azon gondolkodom, jó-e egyáltalán, hogymegismertelek.Szofi érdekl
ő
dve ránézett a férfira.-

Veled olyasmit élek át, amiben már nemhittem, hogy negyvenévesen megtapasztalha-tom. Kérdés, hogy ha elveszítelek, és tudom,hogy el
ő
bb-utóbb így lesz, nem fog-e annyira
hiányozni ez az érzés, hogy abba belepusztulokmajd? Nem fogom az amúgy boldog életemetkínzóan eseménytelennek és sivárnak látni?-

A kedvenc könyvem Frank Harrist
ő
l az
Életem és szerelmeim.
Olvastad?Péter megrázta a fejét.-

Nem.-

Van benne egy gondolat, ami nagyon meg-ragadott. Harris azt írja, hogy tíz emberb
ő
l ki-lenc úgy éli le az életét, hogy soha nem találjameg önmagát, nem fedezi fel saját, különlegestermészetét.
Ő
k azért nem veszítik el a lelküket,mert nem is találták meg soha. Érted, hogy mitakarok ezzel mondani?-

Hogy kevesebb lenne az életünk, ha ezt neméljük át.-

Igen, és ezt így kell felfogni. Az igazán jódolgok mindig csak rövid ideig tartanak. Ez azegész boldogság ilyen rohadtul van kitalálva. Ésnem szabad azon gondolkodni, hogy miértkaptunk ilyen keveset a jóból, hanem hálásnakkell lenni azért, hogy egyáltalán kaptunk bel
ő
le.-

Okos n
ő
vagy, Szofi.-

Á, nem vagyok az, hiszen csupán egyérettségim van. Viszont sokat olvasok, és van-nak gondolataim. Csak ezek általában senkitsem érdekelnek... De kezdünk túl líraiak lenni,nem gondolod? Már öt perc is eltelt úgy, hogynem élveztem el.Péter megint nevetett.-

Tetszik ez a kett
ő
sség, amit az els
ő
pilla-nattól fogva érzek benned.-

A szajha és a szofisztikáit n
ő
?
Én nem fogalmaztam volna ilyen csúnyán.A szajhát nem mondtam volna.Most Szofi nevetett. Hangosan. Talán túlhangosan is. Ez a fülsért
ő
nevetés volt az els
ő
nem egészen
ő
szinte megnyilvánulása, amiótaPéterrel volt. Tudat alatt kezdett visszatérni avalóságba. Még kétszer szeretkeztek, aztán Péterfelöltözött és elment.Amikor becsukódott az ajtó a férfi mögött,Szofi egyedül maradt a gondolataival és frissemlékeivel. Bántotta a fülét kínzó csönd. Ezúttalnem mosakodott le, hiszen minél továbbszerette volna magán érezni Péter illatát. Azágyon ült és nézegette az összegy
ű
rt leped
ő
t.Kezével végigsimította, orrában érezte a férfib
ő
rének illatát, ujjai gyöngédségét. Még el ismosolyodott közben. Abban a pillanatban
ő
iscsak ember, egy szerelmes n
ő
volt, nem is ha-sonlított a pénzsóvár szajhára.Romantikus képzelgéséb
ő
l mobiltelefonjacsörgése riasztotta fel. Felállt és megkereste atelefont, majd visszaült az ágyba. A madame- javolt. Magda közölte, hogy új kuncsaftja van.Egy milliomos producer. Megbeszélték a rész-leteket, aztán elbúcsúztak. Rövid, lényegre tör
ő
üzleti megbeszélést folytattak. Szofi lenyomta atelefont, és csak bámult maga elé. Amikor felálltés kisétált a hálószobából, tekintete a komódonhever
ő
rózsára esett. A gyönyör
ű
vérvörös virágegy romantikus szerelem jelképe is lehetettvolna, egy férfi rajongásának szép bizonyítéka,de Szofiban rossz érzést keltett. Az elmúltnéhány óra mámoros boldogságára
emlékeztette fájdalmasan. Megfogta hát avirágot, megszagolta, majd a konyhában állószemetesbe hajította. Ha fájt is a szíve miatta,elhessegette a gondolatot. Megrázta magát, éstúllépett a fájdalmon.Szofi felkiáltott mérgében, hangja kétségbeesettés dühös volt. Az elrontott vérvétel miatthatalmas kékeszöld folt jelent meg a karján,elcsúfítva makulátlan b
ő
rét. Egy órája volt márcsak a találkáig a gazdag producerrel, ésképtelen volt eltüntetni a karján éktelenked
ő
foltot. Vastagon bekente alapozóval, de a zúzó-dás átütött vékony, fehér b
ő
re alatt. Újra szit-kozódott. Aztán cselhez folyamodott, el
ő
vett aszekrényéb
ő
l egy hosszú ujjú, sz
ű
k miniruhát,ami úgy simult testére, mintha a második b
ő
relenne. Háromszázezer forintot fizetett érte ta-valy, és mindössze egyszer jelent meg benneegy szórakozóhely születésnapi buliján. Nohasz
ű
k és rövid volt, hosszú ujja miatt nem viselte,ha kuncsafttal találkozott. A férfiak, akikkeldolga volt, a drága, ízléses, ámde kihívó ruhákatszerették rajta, amelyek csak keveset bíztak aképzel
ő
er
ő
re, ám annál többet megmutattakSzofi testéb
ő
l.
Csak ezt ússzam meg. Most már nem mondhatomle a találkozót, de addig nem vállalok munkát, amígnem leszek újra tökéletes. A kuncsaftjaim nemviselik el, ha valamilyen testi hiba van rajtam,
hiszen
ő
k tökéletes n
ő
ért fizetnek. Átlagos, foltosn
ő
ket megkaphatnak ingyen is.
Szofit nagyon idegesítette a folt, de próbáltaelhessegetni magától a rossz érzést, ami hatal-mába kerítette. Ennek ellenére nyugtalanságafokozódott, amikor megérkezett a producerlakásába. A férfi kedvesen, csókkal üdvözölte,majd megkérdezte, kér-e inni egy pohár bort.Szofi nem kért semmit. Nem tudott ellazulni,csak a csúf folt járt az eszében.- Én keverek magamnak egy italt. Nézz ad-dig körül - mondta leplezetlen büszkeséggel aproducer, majd magára hagyta Szofit, aki kö-rülnézett ugyan, de különösebb hatással nemvolt rá, amit látott.Ugyanolyan drága, ízlésesen berendezett, deroppant személytelen lakás volt, mint a többi,ahol járt. Minden m
ű
vi volt, aprólékos gonddalmegtervezett, a berendezés célja egyértelm
ű
en aláttatás, a hivalkodás volt, nem a kényelemvagy a meghittség. A tárgyak, anyagok, színekegyvelege egyetlen, szembet
ű
n
ő
célt szolgált:hivalkodóan hirdette a gazdagságot. Szofitekintete a könyvespolcra tévedt, ahol csupaismert irodalmi m
ű
sorakozott. Ezek a könyvekstílusban roppant mód különböztek egymástól,így Szofi csak arra tudott gondolni, nem létezikolyan ember, aki mindezekért egyszerrerajongjon. Ráadásul a könyvek szigorúbet
ű
rendben következtek egymás után.
Lefogadom, hogy ezeket is kiválogatta valaki, akiért hozzá, hogy a vendégei el
ő
tt intelligensnek és azirodalomban jártasnak t
ű
njön. Hiszen csak híres
könyvek vannak itt, ezért aki nem ért hozzá, azthiheti, hogy nagyon okos, olvasott ember avendéglátója. Csakhogy aki szeret olvasni és ismeri isezeket az olvasmányokat, pontosan tudja, hogymindez csupán látszat. Itt minden m
ű
vi, még ez is.
Szofi az egyik asztalon elegáns fehér orchi-deát pillantott meg. Odalépett, hiszen imádta, ésalig várta, hogy beszippanthassa a gyönyör
ű
virág diszkrét illatát, de semmit sem érzett.Megfogta, és rájött, hogy m
ű
virág. Még a virágsem volt igazi. Ezen már meg sem lep
ő
dött. Aproducer megérkezett, kezében az itallal. Vé-gigmérte Szofit.- Tényleg szép n
ő
vagy - jelentette ki, nagyotkortyolt az italából, majd letette a poharat.Egyetlen pillanatra visszafogta a vágyát, léleg-zetét visszafojtva sóvárgott, majd szinte ráron-tott a lányra. Vadul harapta, csókolta, tépte leróla a ruhát. Szofi magában megállapította, hogybár túlzottan er
ő
szakos, mégis érzékiség ésnagyon jó illat árad bel
ő
le. Kibújtatta a ruhájábólSzofit, majd maga is levetk
ő
zött. A lány egypillanat alatt megértette, hogy a férfi mitkompenzál er
ő
szakosságával, ugyanis igazánnem büszkélkedhetett testi adottságaival.Már-már mulattatóan kicsi pénisze volt. Szofipersze nem mosolyoghatott, úgy kellett tennie,mintha életében nem látott volna még ilyenférfias testet. Kéjesen nyögdécselt, ahogyanfelfedezték egymás testét. A kuncsaftjacsókolgatta, hozzádörgöl
ő
zött, és kezével be-járta Szofi minden apró hajlatát. A lány megál-lapította magában, hogy dacára kis méreteinek,tapasztalt és kellemes szeret
ő
. Aztán vad érin-tései egyszer csak abbamaradtak.-

Ez meg mi a franc rajtad?! - kiáltott felhá-borodottan a férfi, és megragadta Szofi foltoskarját. Szikrákat szórt a szeme. Szofi válaszolniakart, de a másik belefojtotta a szót. - Nem t
ű
rökmeg egy drogos prostit a lakásomban. Nekemazt mondták, te elit szajha vagy, nem útszélidrogos riherongy.-

Én nem-

Nem érdekel, nem akarok elkapni valamibetegséget. Takarodj innen, de gyorsan - aproducer ordított Szofival.-

Elrontottak egy vérvételt, annak anyomát látod, életemben nem drogoztam -próbált védekezni a lány.-

Nem érdekel, még ha igaz is. Foltos n
ő
értnem fizetek. Nem adok neked egy vasat sem,t
ű
nj el innen.Azzal megfogta Szofi ruháit, megragadta akarját is, és az ajtóhoz vonszolta meztelenül.Szofi könyörgött, legalább hadd öltözzön fel, dea producer meg sem hallotta. Kinyitotta az ajtót,kihajította rajta a lány ruháit, majd tiszta er
ő
b
ő
lutánuk lökte Szofit is, aki elvágódott a földön.-

Meg ne lássalak itt még egyszer - üvöltötteutána, majd nagy robajjal bevágta maga mögöttaz ajtót.Szofi felkelt a földr
ő
l, siet
ő
sen felöltözött éshazament. Nem érezte megalázónak a helyzetet,hiszen pontosan tudta, hogy a férfiak számáranem más, csupán használati tárgy, és ezúttalcsalódást okozott a kicsomagolás után. A
történtek kapcsán viszont ráeszmélt arra, hogytényleg nem kell majd senkinek, amint azöregedés els
ő
jelei mutatkoznak rajta. Éppenúgy, mint egy terméknek, neki is van lejáratiideje. S ha a saját szavatosságára gondolt, nemhosszú távlatok jelentek meg el
ő
tte. Vészesenfogy az ideje. Ez a gondolat megrémítette.Másfél hét is eltelt, mire Szofi végre megsza-badult a bevérzéses folttól. Ez id
ő
alatt nemtalálkozott kuncsaftokkal, nem akarta magátújra kellemetlen helyzetbe hozni, és még egybotrány nem tett volna jót a hírnevének sem.Noha alig találkozott valakivel, tevékenyen tel-tek a napjai, rengeteget olvasott és beiratkozottegy jógastúdióba. Sokat használt a lelkének arelaxáció és a csöppnyi nyugalom. Péterrel istalálkozott. Képtelenek voltak betelni egymás-sal, a férfi delejes hatással volt rá, Szofi újra ésújra eksztázisba esett attól, ahogyan Péter ameztelen melleit babusgatta, gyengéden mar-kolászta vagy becéz
ő
érintésekkel, nyelvénekcirógatásával kalandozott végig a testén. Sze-retkeztek Szofi lakásán, az autóban a Hármas-határ-hegyen, s
ő
t, egy ízben még a férfi irodá-jában is, az asztalon. Észrevétlenül szerettékmeg egymást, ám ezt egyikük sem vallotta be.Önmaguk el
ő
tt is letagadták, hogy mély érzésekszülettek a szívükben, egymásnak pedig sohanem beszéltek róla. Szofi a megszaporodottegyüttlétek ellenére is pontosan tudta, hogykapcsolatuk hamarosan véget ér, és megacéloztamagát, hogy elkerülje a fájdalmat. Ügy tett,mintha az egész csupán a szexr
ő
l szólna, pedigtudta, hogy Péterrel igazán közel kerültekegymáshoz a másfél hét alatt. Ugyanakkor azzalis tisztában volt, hogy el
ő
bb vagy utóbb el kellmondania
ő
szintén a férfinak, hogy mib
ő
l él.Ami kétségtelenül a köztük lév
ő
viszony végétjelenti majd. Nem akart erre a pillanatragondolni, noha tudta, hogy sokáig nem takar-gathatja az igazságot.Beleborzongott, ha eszébe jutott, mit szólnaPéter, ha tudomása lenne esti programjáról.Szofi ugyanis orgiára volt hivatalos, egy millio-mos medencés luxusházába. Az orgián bisze-xuális és meleg férfiak vettek részt, Szofit egzo-tikus gyümölcsnek, ízletes ráadásnak szánták:ha valaki esetleg megkívánná a n
ő
i testet azonaz estén. Persze vajmi kevés esély volt arra,hogy ez megtörténjen, ezek a férfiak ugyanisjobbára egymással voltak elfoglalva, ugyanak-kor busásan megfizették Szofi jelenlétét. A há-zigazda, noha egy ujjal sem nyúlt volna a lány-hoz, szórakoztatónak találta, hogy egy n
ő
is ottvan a partiján. Mindezek fényében a lány szá-mára az este igazán könny
ű
nek ígérkezett. Márörült, hogy megcsináltatta az AIDS-tesztet, errea bulira ugyanis csak olyanok léphettek be, akikfel tudták mutatni negatív vizsgálatieredményüket. Az elit melegközösség tagjairoppant mód vigyáztak magukra és egymásra,soha nem kockáztatták volna az életüket vagyegészségüket. Nagyon odafigyeltek a védeke-zésre is. Egészséges, életer
ő
s, n
ő
i szemmel is
jókép
ű
, gusztusos férfiak gy
ű
ltek össze és éltékki együtt titkos vágyaikat.Szofit leny
ű
gözte a házigazda elképeszt
ő
gazdagsága. A férfi egy palotában lakott, aholminden ragyogott, szinte elvakította Szofiszemét a luxus csillogása. Még soha nem jártilyen gyönyör
ű
házban, pedig tehet
ő
s vendég-köre volt. Kezével végigsimította a carraraimárványból készült oszlopokat, a kristályokat,hatalmas szobrokat, és úgy érezte magát, akáregy mesebirodalomban. A perzsasz
ő
nyegek,méregdrága függönyök, finom bútorok olyanhatást keltettek, mintha a luxuspalota fény
ű
z
ő
öltözékei lennének, míg a kiegészít
ő
k és a lám-pák csillogó ékszerei, melyek különleges fénytés hangulatot kölcsönöztek. Szofi mindenhol afény jelenlétét érezte a házban. A hatalmasablakokon és üvegajtókon szüntelenül beáradónapsugarak beragyogták a szobákat, kiemelve aromantikus, lágy, törtfehér bútorkárpitot, avilágos színben harmonizáló párnákat, sz
ő
-nyegeket és nemes fa kiegészít
ő
ket. A fogadó-szoba közepén álló elegáns kandalló és körötte asötét fabútorok ódon nemességet sugároztak. Aszobákat hangulatos boltívek választották el. Afehér falak, a hatalmas belmagasság optikailagtovább nagyították az amúgy is impozánsalapterületet. A kissé h
ű
vös eleganciát finomanellensúlyozták a vidám, modern keretbe foglaltképek és a rengeteg tükör. Egyértelm
ű
volt,hogy a házigazda szerette nézegetni magát atükreiben. Szofi tekintete egy kínai vázára esett,finoman megérintette. Látszott rajta, hogy antik és meglehet
ő
sen drága darab. Szofit valósággalmegbabonázta a látványa. Egy vendég mellélépett és kedvesen megszólította.-

Szerintem vigyázz azzal a vázával.Szofi hirtelen elkapta a kezét és a hang irá-nyába fordult. Magas, izmos, sötét hajú, kékszem
ű
férfit látott maga el
ő
tt. A férfi csupán egytörülköz
ő
vel takarta simára borotvált testét.-

A házigazdánk mindennél jobban vigyáz avázáira. A legutóbbi buli alkalmával a fiúkösszetörtek ezt-azt, és a kis affér negyvenmillió-jába került a vendéglátónknak. Nem minthaszámítana neki a pénz, meg se kottyant az anegyvenmillió. Egyedül a vázát sajnálta. Igaz,azt nagyon - a férfi mosolygott, miközben be-szélt, és Szofin legeltette a szemét. - Remélem,hamarosan leveszed azt a kis ruhádat. Jobbantetszenél minden nélkül.-

Leveszem. Ma estére csak a tiétek vagyok -Szofi kihívóan nézett a férfi szemébe.-

És elbírsz kett
ő
vel is?-

Hárommal is elbírok, szivi.Hangosan nevettek, majd a férfi elköszönt, ésmég utoljára megismételte, már alig várja, hogymeztelenül lássa Szofit.Szofi végigsétált a hatalmas el
ő
csarnokon, áta nappalin, onnan pedig ki a diszkréten el-kerített kertbe, amelynek közepén hatalmas,azúrkék szín
ű
, feszített víztükr
ű
medence állott.Szebbnél szebb, anyaszült meztelen férfiakatlátott a medencében, akik láthatóan élveztékegymás társaságát. Egy pillanatra megdöbbent,amikor jobban megnézte az arcokat, számos
ismert, ráadásul n
ő
faló hírében álló férfit látott.Alaposan végigmérték és mosolyogtak rá.Pincér állt meg mellette és itallal kínálta. Szoficsupán egy könny
ű
koktélt kért. Elgondolkodvanézte a medencében lubickoló, csókolózóférfiakat. Szofi szerette a melegeket, érzelmes,érzékeny embereknek tartotta
ő
ket, jól éreztemagát a társaságukban.Az orgia már elkezd
ő
dött. Ebben a fantázia-és ösztönuralta világban nincsenek szabályok,nincsenek korlátok, nincs helyes és helytelen,nincs perverz és mocskos. Itt mindent szabad éssemmi sem tilos. Nincsenek érzelmek, csupánvággyal teli testek. Szofi nem tudta levenniszemét az élvezet medencéjér
ő
l. Meg sem hal-lotta, amikor megjelent mögötte a házigazda is.Szélesen mosolygott, és egy borítékot tartott akezében. Odaadta Szofinak, aki erre legragyo-góbb mosolyát villantotta rá.-

A megbeszélt összeg, Szofi, és örülök, hogyitt vagy - a férfi barátságosan ránézett, majdmegölelte Szofit. - Tudod, hogy t
ő
lem nincs mitvárnod, én biztosan nem nyúlok hozzád. Deattól, hogy itt vagy, még egzotikusabb az egész.És elképeszt
ő
en jó formában vagy. Komolyan,nagyon formás n
ő
vagy - mondta
ő
szintecsodálattal.Szofi örömmel nyugtázta a bókot.-

Ahogy elnézem, más sem fog nagyon hoz-zám nyúlni ma éjjel.A férfi jókedv
ű
en nevetgélt, majd kéjesenvégigmért egy huszonéves, lányos arcú, vékonyfiút, aki feléjük közeledett.
-

Nekem most mennem kell - mondta a há-zigazda és látványosan a fiú után fordult. Rásem nézett Szofira, miközben újra megszólalt. -Vetk
ő
zz le te is, izgasd magad, csinálj valamim
ű
sort. Aztán kett
ő
felé menj el nyugodtan. Ja,és ha szükséged van valami cuccra, szólj a pin-cérnek és hoz neked. Tudom, te kólázni nemszoktál, de van egy isteni cigim. Kóstold meg,ellazít - a házigazda nem csinált titkot abból,hogy van kábítószer a házban.Aztán otthagyta Szofit, és pár perccel kés
ő
bbmár vadul csókolta a lányos arcú fiút. Szofi le-vetk
ő
zött, majd meztelenül járkált a hatalmasházban. Élvezte, hogy
ő
az egyedüli n
ő
, hogy asok férfi leplezetlen csodálattal vizsgálgatja atestét. Néha megfogdosták, megcsókolgatták,végigsimogatták, de eleinte úgy t
ű
nt, ennéltöbbet senki sem akar t
ő
le, szépsége rejtelmeitsenki sem akarja felfedezni vagy birtokba venni.Aztán szinte varázsütésre minden megvál-tozott: megjelent a magas, fekete hajú, kék sze-m
ű
férfi, aki a vázákról mesélt neki, és bevezettea túlf
ű
tött erotika világába. Szofi átadta magát abuja érzékiségnek. Több mint egy tucatbiszexuális férfival áldozott a szerelem oltárán.A mámoros órák észrevétlenül rohantak el, mi-közben a résztvev
ő
k folyamatos eksztázisban,fáradhatatlanul, sorra elégítették ki egymást.Szofi hagyta, hogy az orgia vadul hömpölyg
ő
örvénye magába szippantsa, szinte azt semtudta már, hogy éppen ki van a testében. Él-vezetet okozott, és maga is élvezkedett, amikorpedig éppen senki sem ért hozzá, néma meg
figyel
ő
je volt az eseményeknek, és magánakszerzett örömet. Eksztázisba esett, szinte eszétvették az események, a meztelen testek fülledt,tabuk nélküli egybeolvadása. Izzadt és jócskánhasznált volt, amikor letelt az ideje. Észrevétle-nül bújt a ruhájába és távozni készült. Miel
ő
ttkilépett az ajtón, valaki a kezébe nyomott egyfüves cigarettát.-

Szívd el otthon, segít levezetni a felgyü-lemlett feszültséget.-

Köszönöm.Szofi soha nem drogozott, de ezúttal nemutasította vissza a cigarettát, behajította a tás-kájába. Az extázis után valóban ellazulásra ésbódulatra vágyott, a koktél hatása már régenkiment a fejéb
ő
l. Beszállt az autójába és jókoragázt adott. Dolgozott benne a szex általfelkorbácsolt adrenalin, hajtotta a végletekigfelfokozott izgalom. Gyorsan vezetett, merészenszáguldott a kihalt utakon. Közben
ő
rülthanger
ő
re tekerte a rádiót. Nem hallotta meg azüvölt
ő
szirénákat sem, csak azt vette észre,amikor már leszorította az útról a rend
ő
rautó.Megrémült, amikor tudatosult benne, hogyjócskán túllépte a sebességet. Beletaposott afékbe és félreállt az út szélén. A rend
ő
rautómögötte parkolt le. Sötét éjszaka volt. Szofi há-rom egyenruhás férfit pillantott meg, kezükbenvakító elemlámpákkal. Megálltak Szofi sokmilliót ér
ő
fekete autója mellett, a lány lehúztaaz ablaküveget. Fiatal rend
ő
r nézett le rá, ba-rátságtalan arcot vágott, miközben végigmérte a
kocsit és a csinos n
ő
t, az arcára volt írva, hogymit gondol.
Azt hiszi, meg
ő
rült az apám, vagy nagyon öregszeret
ő
m van. Illetve, hogy nagyon sok szeret
ő
m van.
-

Hölgyem, maga alaposan túllépte a meg-engedett sebességet.Szofi próbált kedvesen nézni a rend
ő
rre ésnyugalmat er
ő
ltetni magára.-

Elnézést kérek.-

Az most itt kevés lesz, hölgyem. Kérem,szálljon ki az autóból.A rend
ő
r belevilágított Szofi arcába. A lányhunyorogni kezdett, bántotta szemét a fény.Engedelmeskedett. A rend
ő
rök alaposan vé-gigmérték. Való igaz, nem éppen élete legjobbformáját hozta. Miniruhája felcsúszott, hajakócos volt, sminkje elken
ő
dött. Finom szép-ségén kegyetlenül nyomot hagytak az orgiamegpróbáltatásai. Hiába viselt drága holmit,közönségesnek és elhasználtnak t
ű
nt ebben apillanatban.-

Kérem a jogosítványát és a kocsi papírjait. -A rend
ő
r még mindig Szofi arcába világított. -A szondát vállalja?Szofinak eszébe jutott a koktél, amit meg-ivott, de az órákkal azel
ő
tt volt, csak remélnitudta, hogy az a kevés alkohol nem mutathatómár ki.-

Igen, hogyne. Nem vagyok ittas.Ennek ellenére Szofi nyugtalan volt, vékonykeze remegett, ahogy kinyitotta a táskáját.Ezúttal nem aprócska retikült vitt magával,hanem egy nagy, Louis Vuittont, ami tömve volt személyes tárgyaival. Rossz érzés kerítettehatalmába, arca kipirult, tenyere izzadnikezdett. A rend
ő
r észrevette látható idegességét,és az elemlámpát a lány kezére irányította. Szofimegrémült. Amint a vakító fény megvilágítottaa kezében tartott táskát, tudta, hogy nagy bajbanvan: a füves cigaretta, mint romlottsága ésfelel
ő
tlensége ékes bizonyítéka, kegyetlenülárulkodott b
ű
nösségér
ő
l. Ahogyan a vaskosbankók is, amelyeket az orgiáért kapott. Arend
ő
r szája csúnya mosolyra húzódott. Fejévela társai felé bökött.-

Nézzétek csak, mit fogtunk az éjszaka kel-l
ő
s közepén.A másik két egyenruhás közelebb lépett,közrefogták a rémült Szofit. Agya sebesen járt,próbálta menteni magát a roppant kínos hely-zetben. A rend
ő
r elvette t
ő
le a táskát és a földreborította tartalmát. Megkereste a cigarettát ésmegszagolta.-

Ez bizony kábítószeres. Méghozzá nem isgyenge - mondta, majd továbbadta a társainak.Azok is megszagolták. - Ráadásul ez itt egykisebb vagyon. Honnan van a pénz? Magadrogkeresked
ő
?Szofi szédülni kezdett. Nem mondhatta meg,hogy valójában prostituált, de tudta, hogy azzalsem jár jobban, ha drogkeresked
ő
nek hiszik.-

Eladtam a másik autómat, és ez az utolsórészlet, ma fizette ki az egyik barátom. Velevoltam vacsorázni.A meséje láthatóan teljesen hidegen hagyta azegyenruhásokat.
-

Ezt majd az
ő
rsön próbálja meg eladni. Afüves cigi meg biztosan magától került oda.Nézd csak, ezek meg micsodák?A rend
ő
r, miközben beszélt, leplezetlen él-vezettel turkált Szofi holmijai között.-

Egy síkosító és egy bilincs - állapította meghangosan. A zsaru felegyenesedett és újraSzofira irányította az elemlámpáját. Alaposab-ban szemügyre vette. Végül nem
ő
, hanem azegyik társa mondta ki hangosan, amire maga isgondolt. Az apró termet
ű
, szemüveges fiú csaknemrég kerülhetett ki az akadémiáról, ésláthatóan kéjes izgalommal töltötte el a tudat,hogy részese lehet egy veszélyes b
ű
nöz
ő
elfo-gásának.-

F
ő
nök, ez nem kábítószer-keresked
ő
, ha-nem egy lotyó. Nézzen végig rajta! És nézzen ráa kocsira. Honnan lenne egy ilyen fiatal csajnakpénze húszmilliós kocsira?-

Az bizony. Lotyó. Na, irány a kapitányság,bevisszük.Szofi zokogni kezdett.-

Kérem, ne csinálják, nem tudunk valaho-gyan megállapodni? Ott az a rengeteg pénz,maguknak adom. Csak ne vigyenek be az
ő
rsre,kérem!-

Nem tudunk megegyezni. Peched van,szivi, mert mi nem az a fajta zsaruk vagyunk,akiket megvehetsz kilóra. Na, fordulj megszépen.Szofi újra zokogni kezdett, de nem tehetettmást, megfordult. A rend
ő
rök viselkedéseérezhet
ő
en megváltozott, amióta tudták, hogy
egy prostituálttal van dolguk. Eleinte némitisztelettel beszéltek vele, de a hivatalos ked-vesség egy csapásra tovat
ű
nt. Nem járt ki a tes-tét áruló n
ő
nek. És a rend
ő
rök nem tettek kü-lönbséget útszéli vagy luxusprostituált között.Noha Szofi összehasonlíthatatlanul különbnekérezte magát az
ő
si mesterséget szerényebb kö-rülmények között
ű
z
ő
társainál, a törvény el
ő
ttkénytelen volt szembenézni az igazsággal:
ő
iscsak egy szajha, aki a testét árulja. A találkozásönmagával elborzasztotta.Bilincs kattant a csuklóján, a hideg fémborzongatva ért a b
ő
réhez. A rend
ő
rök megra-gadták, és szinte betaszították a rend
ő
rautóba.Csendben t
ű
rte megalázó helyzetét. Könnyeipatakokban folytak, miközben a rend
ő
rautóelsüvített vele az éjszakában. Igazán maga semtudta, hogy mit sirat. Talán sanyarú gyerekkorajutott eszébe, a pillanat, amikor édesanyja azttanácsolta neki, a szépségéb
ő
l éljen meg, és ezzelmegpecsételte a sorsát. Talán egy másik emlékrohanta meg, amikor már feln
ő
tt fejjel magaadta el a testét. Talán egy jobb, tisztább életelszalasztott lehet
ő
sége ötlött fel el
ő
tte. Magasem tudta, hogy miért sír, gondolatai olyankuszák voltak. Zavaros elméjében egybeolvadtmúlt, jelen és jöv
ő
, valóság és káprázat. Mindengyorsan történt, felfogni sem volt ideje.Hirtelen lefékeztek, kiszállították az autóból,majd bevitték az
ő
rsre. Táskáját elvették t
ő
le,leültették egy leveg
ő
tlen szobában és fo-lyamatosan beszéltek hozzá. Hallotta a kérdé-seket, de alig jutottak el a tudatáig. Kába volt.
Fejében vadul kavarogtak a gondolatok, hal-ványan érzékelte csak a felé záporozó kérdé-seket, de a tudatáig csak apró foszlányok értekel. ,,Mit keresett a füves cigaretta az autóban?",,Mib
ő
l él?" ,,Hol lakik?" ,,Honnan származik aza rengeteg pénz?" Szofi szédült és hányingerevolt. Kiszáradt a szája. Kért egy pohár vizet,de durván elutasították. Közel járt azájuláshoz. Maga sem tudta, honnan volt annyiereje, hogy végül megszólaljon.-

Ügyvédet akarok. Most azonnal.A két tiszt, akik kihallgatták, hangosan ne-vettek rajta.-

Jogom van ügyvédhez. Nem mondok ad-dig semmit - er
ő
sködött.-

Van ügyvédje?-

Van.-

Hogy hívják?Szofi megmondta az egyetlen ügyvéd nevét éselérhet
ő
ségét, akit ismert, és akiben mara-déktalanul megbízott. Az életét is rá merte vol-na bízni.A két tiszt sugdolózni kezdett, majd mind-ketten felálltak.-

Most itt marad egy kicsit. Mi értesítjük azügyvédet.Szofi egyedül maradt a szobában a gondola-taival és a félelmével. Lassan telt az id
ő
. Körül-nézett a szegényesen berendezett helyiségben,és elmerengve hallgatta egy légy zümmögését.Hangos koppanással ütközött neki a neoncs
ő
-nek. Szofinak eszébe jutott, hogy pár órája méglélegzetelállító luxusban volt része, most pedig
lezuhant a rideg valóságba. Görcsös merevség-gel ült a széken, alig mert megmozdulni, pedigmegfájdult a háta.
Hogyan juthattam ide? Hogyan történhetettmindez meg velem? Soha nem bántottam senkit, csaksaját magamat. Akármib
ő
l is élek, nem vagyok rosszember. Nem érdemlem meg ezt.
Váratlanul kinyílt a szoba ajtaja, és belépettaz el
ő
z
ő
két tiszt egyike.-

Próbáltuk elérni az ügyvédjét, de egyel
ő
renem sikerült. Küldtünk neki faxot. Amíg meg-érkezik, élvezze a vendégszeretetünket.Szofi megrémült.-

Itt kell maradnom? De miért faxot küldtek?-

Nem kell itt maradnia, átvisszük egy sok-kal kellemesebb helyre.-

Igen, és hova?Fél óra sem telt el és megtudta a választ. Egyfogdába vitték.
 
 
0 komment , kategória:   Szalai Vivien Hamis gyönyör  
szeretettel
  2012-04-30 07:53:25, hétfő
 
  III.



Szia, Apa! Bajban vagyok. Lehet, hogy elkaptam egyhalálos betegséget, a legfélelmetesebbet, ami csaklétezik. Talán csak kevés id
ő
m maradt hátra, pedigmég a negyvenet sem értem el. S
ő
t, a harmincötötsem. De nem is csak a betegség ijeszt
ő
közelségegondolkodtat el, hanem az is, mennyire egyedülvagyok a bajban. Amióta az eszemet tudom,biztonságra vágytam, talán ezért is bolondított meg apénz, mert az mindig biztonságérzetet adott nekem.Amikor a markomban tartom a tízezreseket, úgyérzem, nincs szükségem családra vagy barátokra. És
egyáltalán: senkire. Mert olyankor úgy érzem,mindenem megvan. A pénz az én apám, anyám,szerelmem és jótev
ő
m.De vannak más pillanatok is, amikor azt érzem,hogy kellene valaki, akib
ő
l er
ő
t meríthetek, akihezodabújhatok, aki mellettem áll. Hiányzott az apa, akimegvéd engem mindent
ő
l és mindenkit
ő
l. Igen,nagyon hiányoztál, apám.Aztán rájöttem, hogy az apám nem is létezik.Igazság szerint azt sem tudom, milyen ember vagy,élsz-e még egyáltalán. Vajon vannak gyerekeid,féltestvéreim? Ha igen, velük másképpen bántál, mintvelem? Szeretted, támogattad, segítetted
ő
ket? Haléteznek és a közeledben élnek, biztosan nem hagytad,hogy
ő
k is a testüket árulják. Ugye, kevés apaszeretné, hogy a lányából szajha legyen?Olykor mulattatónak találom azt a szót, hogy apa.Mindig megakadok rajta, amikor leírom vagykimondom. - Igaz, kiejteni vajmi keveset szoktam,inkább csak írásban használom. - Szóval mit is jelentpontosan az, hogy édesapa? Számomra csak együresen cseng
ő
szó, hiszen nem tudom, milyen az,amikor ennek a bet
ű
halmaznak jelentése van, amikor valakinek édesapja van. Számomra semmit sem jelent.Vajon a biológiai apa, aki nemz egy utódot, majdsorsára hagyja, mondván, boldoguljon csak az életbenegyedül, az tulajdonképpen apának nevezhet
ő
? Azilyen ember éppen olyan, mint te. Hivatalosan,biológiailag te is apa vagy, az én apám, hiszen a teDNS-edet örököltem, a te hímivarsejted általtermékenyült meg egy asszony, az anyám. De vajontényleg ezt jelentené az apaság? Én nem hinném.Szerintem az ilyen férfi nem apa, csupán nemz
ő
. Nem
érdemli meg, hogy apának hívjam. Mert apa az, akiott van a mindennapokban, az életem része, lehet rászámítani és bármikor hozzá lehet bújni, ha úgyérzem, szükségem van rá. Az apának tartása, gerince,ereje van, önzetlenül, utolsó leheletéig szereti agyermekét, és soha nem hagyja el. Ha csak nem válikkegyetlen gyilkossá, akkor egy gyerek nem érdemliazt, hogy az apja magára hagyja és ne is keresse. Errenincs magyarázat, nincs elfogadható indok.A lányoknak különösen fontos, hogy minta lehessenel
ő
ttük az apjuk, hiszen a férfiakat mindig azédesapjukhoz hasonlítják. Azok a lányok, akikkiegyensúlyozott családban n
ő
ttek fel, az apjuk volt acsaládf
ő
, és a férfinak volt tartása, jó eséllyelugyanilyen férfit választanak majd társul is. Akikviszont nem voltak ilyen szerencsések, talán életükvégéig szenvednek amiatt, hogy apjuk mintájáraagresszív, gyenge jellem
ű
, senkiházi férfiakatvonzanak be. Mintha nem lenne elég hányattatottgyerekkoruk, tovább vezekelnek apjuk jellemtelenségemiatt. Persze ezek a n
ő
k, ha lenne elég erejük,megváltoztatnák a sorsukat, de az esetek szomorútöbbségében el sem jutnak odáig, hogy rájöjjenek aprobléma forrására és változtassanak az életükön. Azapáknak, és persze mindkét szül
ő
nek fogalma sincsarról, mekkora a felel
ő
ssége. Boldoggá, ki-egyensúlyozottá, de könnyen pokollá is tehetik agyerekük életét. Nem hiszek a megbánásban, denéha-néha eszembe jut, mire vihettem volna, ha azanyám nem nyomorog, és ismerhetem az apámat.Talán egyetemre megyek és rendes élet jut nekem.Talán lázadásból akkor is a könnyebb utat választom.Ha
ő
szinte akarok lenni magamhoz, azt hiszem,
engem akkor is elvakított volna a könny
ű
életlehet
ő
sége és a pénz. Igaz, ez az élet csak látszólagkönny
ű
. A valóságban kamatostul visszafizetem azárát annak a sok pénznek, amivel elhalmoznak aférfiak.A férfiak... Éppen olyan távoliak és meg-foghatatlanok számomra, mint te vagy, apám. Vagyinkább hívjalak nemz
ő
mnek?Talán éppen azért tudok minden reggel mo-solyogva ébredni és kibírni az általam választott -néha irigylésre méltó, máskor pokoli - életet, mertnem tudom elképzelni, hogy lehetne másként is élni.Nem tudom, milyen az, amikor az embernek vancsaládja, szeretik és támogatják. Nem tudom, milyenaz, amikor lehet egy férfira számítani, aki önzetlenülad, és nem csak elvesz. Nem tudom, milyen érzés,amikor egy férfi, egy apa, egy férj, egy fivér, nem kér t
ő
lem semmit, csak egyszer
ű
en szeretni akar. És eztsoha nem is fogom megtudni.De nem fogok ezen keseregni. Ahogyan amegbánásban, úgy abban sem hiszek, hogy egészéletünkben a múltat kellene okolni nyomorúságosjelenünkért vagy kilátástalan jöv
ő
nkért. Persze azember családja sok mindent meghatároz, de azéletünkért végs
ő
soron csakis mi magunk vagyunkfelel
ő
sek. Egy bizonyos életkor után, amikor már egyedül döntünk a sorsunkról, nem lehet arrahivatkozni, hogy milyenek voltak a szüleink, vagyvoltak-e egyáltalán. A saját életünket mi irányítjuk,az elhibázott döntéseinkért csakis mi felelünk. Nem azapánk vagy az anyánk. Én is dönthettem volnamásként, elmehettem volna dolgozni, példáuleladónak egy üzletbe, vagy szülhettem volna gyereket
egy autószerel
ő
nek. Ám a pillanatban, amikor dön-tenem kellett arról, hogy mihez kezdek az életemmel,úgy döntöttem, hogy a testemb
ő
l fogok megélni.Méghozzá nem is akárhogyan: fürdeni akarok apénzben. Lubickolni az örökös jólét mámorítógondtalanságában. A legdrágább boltokból akaroköltözködni, luxuskörnyezetben lakni és milliós autótvezetni. Szórni akarom a pénzt utazásokra,éttermekre, vásárlásra. Nekem csak ez a fontos. Ezértélek és ezért áldozom fel a fiatalságomat és a testemet.A legtöbb n
ő
, aki szajha lesz, el
ő
szeretettel hivatkozikarra, hogy azért adta el a testét, mert rossz volt akapcsolata az apjával. És ha jó lett volna hozzá azapja, akkor eszébe sem jutott volna prostituálódni.Igen, könnyebb mást hibáztatni, mint bevallani -ahogy én teszem - hogy egyszer
ű
en azért lettekszajhák, mert imádják a pénzt és utálnak dolgozni.Mert lényegében ilyen egyszer
ű
ez. Mindegyikünkelmehetne dolgozni, találhatna rendes munkát is, deegyikünk sem teszi. Mert olyannyira rabjai lettünk aluxusnak, hogy képtelenek vagyunk szabadulni t
ő
le.Inkább id
ő
r
ő
l id
ő
re behunyjuk a szemünket, éshagyjuk, hogy a h
ő
n áhított pénzért megalázzanak éslelkileg vagy fizikailag bántalmazzanak minket,közben pedig elnyomjuk az érzéseinket. Nem sírunk,és elviseljük a fájdalmat vagy megalázottságot.Sokan nem értik, hogy a prostituáltak hogyanbírják feldolgozni azt a sok mocskot, amit át kellélniük nap mint nap. (Igaz ez a luxusprostituáltakrais, csak
ő
ket a fels
ő
tízezer tagjai szégyenítik meg, ésnem az út szélén félreálló kamionos.) A válaszroppant egyszer
ű
: a pénzre gondolunk közben. Ésarra, amit elfogunk érni általa. És a pénz iránti vágy olyan er
ő
s, hogy gyógyír a fájdalomra, a lelki ésfizikai sebekre. Mindenre. Csupán egyetlen dologranem gondolunk: hogy esetleg meghalhatunk közben.Hogy azel
ő
tt meghalunk, miel
ő
tt elértük volna anagy célt, a gondtalan életet, a biztonságot nyújtógazdagságot. Pedig az élet kegyetlen igazsága, hogy ahalál árnyékában a pénz mit sem ér. Csupán annyit,hogy kibélelhetjük vele a koporsónkat. Amikor azthisszük, vége az életünknek, akkor jövünk rá, hogyamiért végig küzdöttünk, tulajdonképpen mit sem ér.Nevetnem kellene az abszurd helyzeten, de mégsemtudok. Mert félek a haláltól. Rettegek attól, hogyazel
ő
tt meghalok, miel
ő
tt igazán elkezdhettem volnaélni. Miel
ő
tt lett volna annyi pénzem, hogy szabadlehessek. A halál árnyékában elgondolkodunk azéletünkr
ő
l. Átkozzuk magunkat, hogy sok mindentmásként kellett volna csinálnunk. Fogadkozunk, hamegússzuk és kapunk még egy esélyt, akkor mindenen változtatunk.Na és mit teszünk, ha elmúlik a veszély, elmúlik afélelem, és tényleg kapunk még egy esélyt? Ugyanottfolytatjuk, ahol abbahagytuk. Mert az emberek sohanem változnak. Csak még rosszabbak lesznek, bizony,apám.
Az apjához írt és soha el nem küldött leveleksegítségével Szofi mindig úgy érezte, hogy nincsteljesen egyedül a világban. Neki is van er
ő
s,oltalmazó apja, akire fel tudna nézni, haszemélyesen ismerné, és aki biztosan meg-mentené
ő
t minden rossztól. Ám most, az AIDSmiatt rátör
ő
félelem rádöbbentette, hogy az aláthatatlan kapocs, a levelezés, ami
ő
t és az apját képzeletben összekötötte, a valóságban nemlétezik. A halál rémiszt
ő
közelsége ólmossúlyként nehezedett Szofi vállára. Reménytele-nül egyedül volt. Rájött, hogy az apja csupán abenne él
ő
elkeseredett kislány képzelgésénekszülötte. Nincs apja. És senki nem akarja
ő
tmegmenteni. Nincs senkije. Egyedül maradt adrága holmiijaival és a bénító félelmével.Szofi letette a tollat. Eldöntötte, hogy sohatöbbé nem ír az apjának. Rájött, hogy az apjasem fog megváltozni, ahogyan a többi embersem, és soha nem lesz az az oltalmat nyújtószül
ő
, akire kislányként vágyott volna. Most, abajban sincs mellette, és soha nem is lesz. Arra isráébredt, hogy az apja már rég nem neki hi-ányzik, csupán a benne él
ő
kislánynak.Attól a pillanattól fogva örökre meghalt szá-mára.A nap nagyon nehezen telt el. Szofira ha-tással volt az elfogyasztott bor, de igazi célját,hogy csitítsa a félelmét, nem érte el. Egy pil-lanatra sem tudott megfeledkezni a másnapivizsgálatról, és még akkor is ezen gondolkodott,amikor végre elnyomta az álom.Szofi remeg
ő
térdekkel nyitotta ki a Szent LászlóKórház nehéz, börtönkapura emlékeztet
ő
ajtaját.Szépen manik
ű
rözött körme odakoccant ahatalmas, kopott kilincshez, ahogy lendületesenhozzáért. Szinte nekirontott az ajtónak.Iszonyatos er
ő
munkálkodott benne, szép szájaegyenes vonallá keskenyedett a visszafogottfeszültségt
ő
l. Kapkodva szedte a leveg
ő
t, és ve
rejtékben úszott. A bénító félelem befészkeltemagát Szofi bensejébe, egészen a sejtekig rágtamagát, a rettegés kegyetlen démonai láthatatlanbéklyóként fojtogatták. Nagy leveg
ő
t vett,amikor belépett a kórház területére.Telefonon, álnéven sokat kérdez
ő
sködött,tudta, melyik épületben végzik el a vérvételt ésutána hova kell mennie az eredményért. A be-járatnál strázsáló id
ő
s, cserzett arcú bácsi für-kész
ő
n végigmérte. Odaköszönt neki, de Szoficsak nyögött egyet válaszul. Alig jött ki hang atorkán. Nagy, fekete napszemüveg takarta eljótékonyan az arcát, így az id
ő
s férfi nem lát-hatta, hogy tekintete szinte üveges a félelemt
ő
l.-

Kisasszony, ismeri a járást? - kérdezte jó-indulatúan. Segíteni akart az el
ő
tte elhaladófiatal n
ő
nek.-

Igen - vakkantotta oda Szofi, rá sem nézve,és meggyorsította a lépteit.A kórház területén épületek és pavilonoksokasága állt. Barakkrendszerben épült még azezernyolcszázas években, és ezt a jellegét nap-jainkig meg
ő
rizte, hogy kell
ő
en elkülönítseegymástól a különböz
ő
osztályokon fekv
ő
fer-t
ő
z
ő
betegeket. Az épületeken jókora számoksegítették a betegeket és látogatókat a tájéko-zódásban. Szofi nézte a csöndes méltósággalálldogáló épületeket, és arra gondolt, a kopottfalak hány szerencsétlen ember haláltusáját
ő
rizhetik hangtalanul.Újra eszébe jutott az AIDS, és ami kevesettudott err
ő
l a rettegett kórról. Egyszer azt ol-vasta, a szerelem betegsége. Azok kapják meg,
akik felel
ő
tlenül szeretnek. Szofi gondolataibanvajmi kevéssé kapcsolódott össze az AIDS aszerelemmel. A felel
ő
tlen, ostoba és korlátoknélkül él
ő
, önz
ő
emberek betegségének tartotta,akik perverz szenvedélyük kiélése közbennemcsak partnerükre nem vigyáznak, de ma-gukra sem. Korábban jottányi szánalmat semérzett azok iránt, akik megfert
ő
z
ő
dtek, számára- dacára annak, hogy prostituált volt - ez abetegség egyszerre távolinak, misztikusnak ésmocskosnak tetszett. Soha nem gondolta volna,hogy egyszer
ő
is megfert
ő
z
ő
dhet, azt hitte, aluxusprostituáltak a betegségek felett állnak.Számára a prostitúció érzelmek nélküli szexvolt csupán, amiért nagyon jól megfizették.Szakmája árnyoldalaival nem foglalkozott, éseszébe sem jutott, hogy valaha is megbete-gedhet, hiszen azt hitte, hogy a fels
ő
bb körök-ben, ahol
ő
mozgott és dolgozott, nincsenekbetegségek. Az olyan ,,mocskos" kór, mint azAIDS pedig különösen nem ütheti fel a fejét. AzAIDS-et a szegények, a homoszexuálisok ésútszéli prostituáltak betegségének tartotta, mi-közben saját fiatal, gyönyör
ű
testét és életerejétpáncélnak hitte. Most már tudta, milyen naiv ésostoba volt.Soha nem érezte olyan közelinek és er
ő
snek ahalál jelenlétét, mint akkor. Szinte maga el
ő
ttlátta a HIV-vírustól legyengült haldoklókat,akik könnyes szemmel és a végtelenségigelcsigázott testtel, saját ürülékükben, magate-hetetlenül búcsúztak az itteni világtól, szívük-ben azzal a bizonyossággal, hogy olyan útra
indulnak, ahonnan nincs visszatérés. És mind-ezt egyetlen felel
ő
tlen pillanatnak köszönhetik,amikor valakinek a kiáradó élvezete egyben ahalálos ítéletüket jelentette.Szofi nem hitt sem a lélekvándorlásban, semistenben. Nem hitt a megváltásban, ahogy ab-ban sem, hogy aki meghal, annak lelke új test-ben születhet újjá. Igazság szerint semmibensem hitt, csak a tiszta haszonban. Mégis akkor, akórház 32-es épülete felé haladva elmormolt egyimát ahhoz az istenhez, akit eddig megtagadott.A lánynak hosszú árkádon kellett vé-gighaladnia, hogy eljusson a keresett épületbe.Az átjáró olyan volt, mint egy mitológiai híd életés halál között. Szofi úgy érezte magát, mint egyhaldokló, aki a másvilágra vezet
ő
úton tipeg, ésminden egyes lépéssel kiszorult bel
ő
le egy kiséleter
ő
. Fehér köpenyes, szepl
ő
s arcú férfi sietettel Szofi mellett. Fáradt arcára árnyékot vetettegy hatalmas fa koronája.
Milyen boldogtalan és megfáradt ez az orvos,pedig fiatalnak t
ű
nik. Nyúzott arcán fájdalmat látok.Vajon hányan haltak meg ennek a szepl
ő
s arcúorvosnak a kezei között? Vajon ha kiderül, hogyAIDS-es vagyok, engem is
ő
kezel majd? És amikor akezei között haldoklok, rám is ilyen egykedv
ű
en,fáradtan néz majd le, ahogy az el
ő
bb maga elé bámult? Vagy egy kicsit sajnálni fog engem?Megpróbálja enyhíteni a fájdalmamat? Egyáltalán,az orvosok képesek sajnálni egy AIDS-esprostituáltat, vagy csak legyintenek, mondván, a sorsigazságot szolgáltatott? Akkor már biztosan nemleszek szép, és nem fognak sajnálni. Nagyon lefogyok
majd, elt
ű
nnek a melleim, a szép, fehér b
ő
römet sötétfoltok csúfítják. A halál foltjai lesznek rajtam.
Szofi annyira beleélte magát a gondolatba,hogy majdnem elájult. Egy pillanatra megállt ésbelekapaszkodott az árkád egyik oszlopába.Belemélyesztette körmeit a fába, az egyik le istört. Fájdalmas mozdulat volt, de Szofi meg semérezte. A sírás fojtogatta. Legszívesebbenföldhöz vágta volna magát és a porban fekvezokogott volna, ameddig csak bír.
Komolyan kezdek meg
ő
rülni... Be kell fejeznem,hiszen még egyáltalán nem biztos, hogy beteg vagyok.Lehet, hogy megúszom az egészet. Istenem,könyörgöm, csak most az egyszer segíts rajtam.
A félelem lelkes hív
ő
vé tette Szofit. Össze-szedte magát és megszaporázta lépteit, hogylegalább a vérvételen minél hamarabb túl le-gyen. Az eredmény úgyis csak délutánra leszkész.Senki sem volt a 32-es épületnél. Kietlen,félrees
ő
részen épült, a leveg
ő
ben fura szag ter-jengett. Szofi úgy érezte, a halál szaga. Megma-gyarázhatatlan hidegséget érzett, megborzon-gott, pedig kifejezetten meleg nap volt. Lágyszell
ő
süvített, a zöld f
ű
szálak nesztelenül haj-longtak, mint uralkodójuk el
ő
tt meghunyász-kodó udvari szolgák. Szofi bekopogott, de senkisem felelt. Idegesen járkált föl-alá az épület el
ő
tt,várta, hogy a n
ő
vérek vagy orvosok meg-érkezzenek végre, és levegyék a vérét. A vérét,amelyben talán a halálos vírus tenyészett.
Emlékszem, akkor hallottam az AIDS-r
ő
l el
ő
ször,amikor a legendás Queen együttes énekese, Freddie
Mercury meghalt. Olvastam egy hosszú írást azutolsó hónapjairól és napjairól, ami egyenesensokkoló volt. Döbbenetesen rövid id
ő
alatt zabálta felaz AIDS, hónapok alatt elsorvadt a teste, aKaposi-szarkóma sötét foltjait csak vastag sminkkeltudta eltüntetni, hogy imádott közönsége elé lépjen.Aztán már a legvastagabb alapozón is átütöttek ahalál összetéveszthetetlen foltjai. Végülmagatehetetlenül, iszonyatos fájdalmak közepette, asaját ürülékében fetrengve halt meg. Gazdagsága,hírneve ekkor már mit sem ért. Én nem fogom ígyvégezni, inkább megölöm magam.
Öreg autó süvített el Szofi mellett, zaja ki-szakította borús gondolataiból. Fehér köpenyes,jóvágású férfi vezette. Szemmel láthatólag orvosvolt, alaposan végigmérte Szofit az autóból. Alány nem tör
ő
dött vele. Noha mindig élvezte,ha a férfiak szeme megakad rajta, mostmocskosnak, halálos betegnek érezte magát, ésa gondolatától is undorodott annak, hogy bárkimegérintse. Ö, aki az érzelmek nélküliszexualitást hirdette, most a közösülésnek méga puszta gondolatától is undorodott.Vagy fél óra is eltelt, de még mindig nem jöttsenki a 32-es épülethez. A hosszúra nyúltvárakozás alatt Szofi egyre jobban megnyugtat-ta magát, kis híján sikerült meggy
ő
znie elméjétarról, hogy egészen biztosan semmi baja, eltú-lozta az egészet. Igen, bizonyára égi jel, hogynincsenek az épület el
ő
tt, hiszen nem is kell t
ő
levért venni. Már indult volna haza, de az el
ő
bbiorvos az öreg autóval visszafelé tartott ésváratlanul lefékezett mellette.
-

Ne haragudjon, kisasszony, ön miért ácso-rog itt? - az orvos megnyer
ő
modorú és szépmosolyú volt, ahogy kedvesen méregette Szofit.A lány azonban hideg és elutasító maradt.-

Vizsgálatra jöttem - felelte kurtán és elfor-dult.Az orvos halkan felnevetett.-

Nem tudom, milyen vizsgálatra jött, deszerintem túl jó b
ő
rben van ahhoz, hogy éppenebben az épületben vegyék kezelésbe. Ez ittugyanis a hullaház. Magácska pedig hatá-rozottan él
ő
nek t
ű
nik - az orvost leplezetlenülmulattatta a bizarr helyzet. Itt állt el
ő
tte egymagas, vékony, felt
ű
n
ő
en jó alakú, csinos n
ő
,aki éppen a hullaházban akar vizsgálatot vé-geztetni magán.Szofi úgy érezte: mintha hirtelen a feje te-tejére fordult volna a világ. Szédülni kezdett, ahullaház szótól földbe gyökerezett a lába.Azonnal kiszáradt a szája, nyers rémület lettúrrá rajta. Most már tudta, hogy tényleg a halálszagát érezte a leveg
ő
ben. Képtelen voltmegszólalni. Egy jókora könnycsepp gördültvégig az arcán hatalmas Ferré napszemüvegemögül. Az orvos észrevette. Már nem mulatott,megsajnálta a n
ő
t.-

Milyen vizsgálatot akar csináltatni?-

Csak egy vérvizsgálatot. A 32-es épületben- Szofi szándékosan nem mondta meg, hogyAIDS-tesztre jött. Noha kuncsaftjai számosalkalommal hozták a legmegalázóbb helyze-tekbe, az AIDS-t
ő
l és a haláltól való iszonyatosfélelme el
ő
hozta mélyen eltemetett szégyenér
zetét. Képtelen volt
ő
szintén beszélni a vizsgá-latról. A szép mosolyú orvos megérezte, hogy an
ő
titkol valamit, de nem hagyta annyiban adolgot, segíteni akart.-

Nézze, orvos vagyok, nekem elmondhatja.Nem hagyhatom itt a hullaház el
ő
tt. Mondtammár, túl jó b
ő
rben van ahhoz, hogy itt ácsorog-jon. Persze ha randizni jött a hullaházba, akkornem zavarom tovább, de elöljáróban annyitelmondhatok, hiába merevek ezek a fickók ottbent, mégiscsak hideg fogadtatásban lesz része.Szofi elnevette magát. Nem csak a mosolyaszép ennek az orvosnak, de a humora is kiváló.-

AIDS-tesztre jöttem - felelte végül.Az orvosnak szeme sem rebbent.-

Na látja, ha ezzel kezdi, már rég elmond-hattam volna, hogy éppen abba az épületbetartok, ahol a vért leveszik. Pattanjon be mellém,elviszem.Szofi beült az öreg autóba a fehér köpenyes,kedves doktor mellé, akinek olyan megnyugtatóvolt a kisugárzása. Nagy volt a különbség acsillogó sportkocsikhoz és a gazdag, öntelt,divatosan öltözött, gazdag férfiakhoz képest,akikkel idáig dolga volt. Azok a férfiak nemakarták megnyugtatni, nem segítettek rajta, éslegf
ő
képpen nem akarták megnevettetni. Azoka férfiak egészen mást vártak a szájától,semmiképpen sem azt, hogy széles mosolyrahúzódjon.-

Megcsalta magát? - kérdezte váratlanul adoktor.Szofi eleinte nem is értette a kérdést.
-

Kicsoda?-

Hát a barátja. Gondolom, mi másért jönne elAIDS-tesztre egy olyan finom n
ő
, mint kegyed?Szofit meghatotta az orvos bájos naivsága.Egy szép, de visszafogott n
ő
t látott magasanzáródó, térdig ér
ő
, egyszer
ű
, fekete nyári ruhá-ban, aki láthatóan feszült volt. Álmában semgondolta volna, hogy utasa valójában szajha. Akedves doktornak bizonyára még soha nem voltdolga luxusprostituálttal, az
ő
szemében azörömlányok szörnyen közönségesek és ostobákvoltak, az út szélén álldogáltak, és ócska ruhát,valamint hosszú, színes m
ű
körmöt viseltek.Fogalma sem lehetett arról, hogy Ma-gyarországon a prostituáltaknak van egy pará-nyi elit rétege, néhány gyönyör
ű
és értelmes n
ő
,akik jó ízlés
ű
ek, finomak, csöppet sem közön-ségesek, és komoly árat szabnak a velük töltöttid
ő
nek: óránként ezer eurót. Szofi szíve szerintsírva ordította volna a kedves orvos szemébe,hogy nem csalták meg, hanem megfert
ő
zte azegyik kuncsaftja. Ám nem akart csalódástokozni.-

Igen, és nagyon félek, hogy halálos betegvagyok. Tudja, én nem akarok meghalni. Sze-retem az életet, még ha nem is mindig a naposoldala jut nekem.A doktor alig észrevehet
ő
en bólintott.-

Nem fog meghalni. Az AIDS azért nem alegelterjedtebb betegség Magyarországon. NohaPesten az elmúlt években jobban terjedt, mintkorábban, de azért szerencsére nem népszer
ű
kór. Nyugodjon meg, hamar túl lesz az egészen.
Na, meg is érkeztünk. Itt veszik le a vérmintát,innen majd eligazítják.Az orvos lefékezett és megállt egy frissenfestett épület el
ő
tt. Valóban más volt, mint ahullaház, ami el
ő
tt Szofi téblábolt. Ebbenlegalább volt némi élet. Szofi kiszállt a kocsiból,az elköszönéshez levette napszemüvegét ésintett a doktornak. Az orvost láthatóanmegbabonázta a n
ő
szépsége, amit csak mostláthatott teljes valójában. Jókedv
ű
en kilógattafejét az autóból, és még utoljára odaszólt.-

Egy ilyen gyönyör
ű
n
ő
nem lehet beteg. Ésdobja azt a pasit. Aki egy ilyen n
ő
t nem értékel,az meg sem érdemli.Összemosolyogtak. Szofi újra megállapította,hogy a kedves doktornak szép mosolya van. Deazzal nem értett egyet, amit mondott.
Hogy engem értékelni? Ugyan! Te sem értékelnél,ha tudnád, hogy csupán egy tárgy vagyok, amitfolyamatosan használnak. Megvehet
ő
vagyok, ésmiután eleget használtak, már nem is különösebbenértékes. Mint a legtöbb tárgyat, amiért kezdetbenmeg
ő
rültek, hamar megunnak és félredobnak.
Szofit fiatal sz
ő
ke lány fogadta az információspultnál. Megkérdezte, miért jött, majd a nevét ésa lakcímkártyáját kérte. Szofi ereibenmegfagyott a vér.-

Ez a sz
ű
rés nem anonim?-

A Lászlóban nem. De csak itt csinálnakolyan tesztet, ami a fert
ő
zés pillanatától szá-mítva két héten belül kimutatja a vírust.Szofi nem számított arra, hogy felírják anevét és az adatait. Nyomasztotta a dolog. De
heteket sem akart várni a vizsgálattal, a többihelyen pedig hat-nyolc hét is szükséges ahhoz,mire meg tudják állapítani, fert
ő
z
ő
dött-eAIDS-szel. Megmondta hát a nevét.-

De a lakcímkártyám nincs nálam. Megtudnánk oldani anélkül?A sz
ő
ke lány habozott.-

Kérem... - Szofi majdnem könyörgött.-

Rendben, írja ide a címét. De el ne áruljasenkinek, hogy nem láttam a lakcímkártyáját.-

Nagyon köszönöm.Szofi nem létez
ő
címet írt a papírra, a sz
ő
kelány pedig minden bizonnyal tudta ezt. Ebben ahelyzetben
ő
maga is hasonlóképpen csele-kedett volna. Együtt érz
ő
volt az el
ő
tte álló ésszemmel láthatólag retteg
ő
n
ő
vel. Kedvesen el-mondta még Szofinak, hogy a pulttal szembentalálható szobában veszik le a vért, amit majdegy másik épületbe kell átvinni vizsgálatra, ésha még ma szeretné megtudni az eredményt,el
ő
tte be kell fizetnie valamivel több mint hét-ezer forintot.Szofinak abban a pillanatban vajmi kevesetszámított a pénz. A hétezer forintnak több-szörösét is kifizette volna, ha valaki garantálja,hogy az eredmény negatív lesz. Ám ott, a SzentLászló Kórház egyik épületének közepén vér-vételre várakozva Szofi rádöbbent arra, hogyvan valami, amit soha nem vásárolhat meg: azegészségét. A felismerés sokkolóan hatott rá,eddig ugyanis mindenhatónak tartotta a pénzt.(Ezen kívül csak a szerelmet tartotta ilyennek,de ahhoz Szofinak vajmi kevés köze volt idáig,
ezért nem is foglalkoztatta különösebben. Ésazon nem is múlott az élete.)Szólították. Szofi belevájta körmeit a tenye-rébe, ahogy belépett a fert
ő
tlenít
ő
szagú, egy-szer
ű
en berendezett szobába. A n
ő
vér végig-mérte. Valószín
ű
leg egész havi fizetése keve-sebb volt, mint a cip
ő
, amit Szofi viselt.
Hiába vagyok sokkal szebb és gazdagabb, mint ez an
ő
vér, ebben a pillanatban cserélni szeretnék vele.Életemben el
ő
ször szeretnék valaki más lenni.Olyasvalaki, akinek nem kell AIDS-tesztre mennie.Valaki más, aki minden tekintetben tiszta.
A vért gyorsan
és
személytelenül vette le an
ő
vér. Szofi ökölbe szorította a karját, a t
ű
be-lefúródott a vénájába. Fájdalmat érzett, ennekellenére még csak fel sem szisszent. Jól bírta afájdalmat, az elmúlt esztend
ő
k folyamán meg-tanulta, hogyan tompítsa a rossz érzést. Márcsak fizikai síkon érzett fájdalmat, de a lelketeljesen érzéketlen maradt.- Lehet, hogy kicsit foltos marad pár hétig.Túlságosan megfeszítette a karját - vetette oda an
ő
vér érzéketlenül. Talán a szíve mélyén élvezteis, hogy nyomot hagyhat az el
ő
tte ül
ő
,makulátlan külsej
ű
gazdag n
ő
n, hadd ismerjecsak meg az is a fájdalmat és sebezhet
ő
séget.Hadd legyen rajta valami csúfság, ha már olyantökéletes szépség. Fogalma sem volt róla, hogySzofi nagyon is ismerte a fájdalmat. Jobban,mint a legtöbb n
ő
. A hozzá járó férfiak ugyanisel
ő
szeretettel okoztak fájdalmat neki, élvezték ahatalmukat felette. Egy prostituálttalmegtehették azt, amit a feleségükkel nem: kiél
hették titkos, agresszív vágyaikat, rövid id
ő
reazt érezhették, hogy élet és halál urai, amikorSzofival voltak. Igen, Szofi pontosan tudta, mi afájdalom. A vénájába fúródó t
ű
csak elenyész
ő
kellemetlenséget okozott, semmiség volt aférfiak okozta kínokhoz képest.Szofi ekkor még nem gondolta, hogy a vér-vétel foltja mekkora galibát okoz majd. Hiszenabban a pillanatban megsebzett vénája érdekeltea legkevésbé. A vére lassan csordogált együvegfiolába, Szofi megbabonázva nézte.
Egy szajha vére. Vajon lehet egyáltalán tiszta?Vagy halálos vírussal, megannyi mocsokkalfert
ő
zött?
A n
ő
vér egyenes háttal, mereven ült, sok éj-szakázástól megfáradt szürke arcán nem tük-röz
ő
dött együttérzés vagy bármiféle emberiérzelem. Némán tette a dolgát. Az egyik pácienséppen olyan volt számára, mint a másik. Vérrelteli testek csupán. A személyes tragédiák vajmikevéssé érdekelték. Már régen elvesztetteemberségét a hétköznapok sivár egyhangú-ságában. Pedig egykor talán maga is bájos arcú,mosolygós fiatal lány volt, aki segíteni akart azembereken és élvezte a munkáját, de unalmasélete és alacsony fizetése már régen kérgessé éscinikussá tette. Mély rosszindulattal fordult ajómódúak felé, f
ő
leg az elkényeztetett, drágaruhás fiatal n
ő
k felé, akik szépségükkel, gond-talan mosolyukkal és a bel
ő
lük áradó fels
ő
bb-rend
ű
lenézéssel könyörtelenül emlékeztettéksaját nyomorult életére és soha meg nem va-lósult álmaira.
Szofi életében el
ő
ször érezte, hogy támaszralenne szüksége. Valakire, aki mellette van abajban, aki fogja a kezét a nehéz pillanatokban.De reménytelenül egyedül volt. Hiába gondoltarra milliószor is, hogy megkeresi Pétert, tudta,hogy rá sem számíthatna. A férfinak ott volt acsaládja, a józan élete, nem mehetett AIDS-tesztre egy prostituálttal. Szofi pedig soha, egypillanatra sem felejtette el, hogy hol a helye.Alig hallhatóan felszisszent, amikor kihúztáka t
ű
t a karjából. A n
ő
vér hideg tárgyilagossággalelmagyarázta neki, hol kell befizetnie avizsgálatért járó pénzt és hová kell leadnia avérmintát. Szofi gépiesen cselekedett, ahogyanmondták neki. Közben próbált semmit semérezni, és egyszer sem gondolni arra, hogy talánhalálos beteg. Elemi er
ő
vel igyekezett el-csendesíteni a gondolataiban tomboló démo-nokat, de azok egyre csak azt üvöltötték, mostjött el az id
ő
, hogy megfizessen az életútért, amitválasztott, és biztosan meg fog halni. Kezében afiola vérrel elvonszolta magát ahhoz azépülethez, ahol fizetnie kellett, majd a labor felévette az irányt. Hatalmas, sötétvörös épület eléérkezett. A sok fehér pavilon között a labormesszir
ő
l kit
ű
nt harsányságával. Olyan színevolt, akár a vérnek.Szofi feltépte a bejárati ajtót, majd felrohant amásodik emeletre, magas sarkúja hangosankopogott. Sietett, de maga sem tudta, hova. Vé-gül megállt egy fehérre meszelt, tiszta kis szobael
ő
tt. Szofi bedugta a fejét. A helyiségben kém-csövek hevertek szanaszét, fehér köpenyes fiatal
n
ő
hajolt rá az egyik mikroszkópra. Körötteállott szagú leveg
ő
és csönd. Egy légyzümmögésén kívül más zajt nem lehetetthallani.Szofi percekig csak szótlanul állt az ajtóban.Nem mert belépni, szinte földbe gyökerezett alába.
Ő
, aki szívb
ő
l megvetette a gyáva embe-reket, ezúttal megszólalni sem mert. Ki tudja,meddig ácsorgott volna kezében a vérével, ha afiatal orvosn
ő
nem érzi meg a jelenlétét. Bárfélig háttal ült Szofinak, hirtelen felnézett amikroszkópról és elmosolyodott. Kedves arcanyíltságot sugárzott, hatalmas kék szemébenértelem tükröz
ő
dött. Nem mérte végig Szofit,nem érdekelte a ruhája és a cip
ő
je sem. Egye-nesen Szofi arcába nézett, akit szinte megba-bonázott az orvosn
ő
nyugalma, tiszta,
ő
szintebája. Egy pillanatra megfeledkezett szomorú-ságáról és félelmér
ő
l.-

Segíthetek valamiben? - kérdezte a kékszem
ű
doktorn
ő
.-

Vérmintát hoztam, AIDS-tesztet szeretnékcsináltatni.Szofi most el
ő
ször tudta nyíltan kimondani,hogy miért is jött. A doktorn
ő
b
ő
l sugárzó ér-telem és nyugalom volt rá ilyen hatással. Márnem volt annyira hisztérikus állapotban, mintpár perccel azel
ő
tt.-

Értem. Kérem, adja ide. Most kilenc óra van,délután háromra kész lesz.Szofi odanyújtotta a vérrel teli fiolát. Látha-tóan remegett a keze. Az orvosn
ő
észrevette.-

Ennyire ideges? - kérdezte barátságosan.
Szofi nem köntörfalazott.-

Rettegek, hogy meg fogok halni.A doktorn
ő
bátorítóan mosolygott, és Szofiabban a pillanatban gyönyör
ű
nek látta. Festet-len arccal is sokkal szebb volt, mint a tökéleteskülsej
ű
modellek, akiknek jó része ugyanazt azéletet élte, mint Szofi, és akikkel gyakran talál-kozott egy-egy fogadáson.- Nyugodjon meg, nem lesz semmi baj.Higgye el, mosolyogva távozik majd innen há-romkor. Ezt én garantálom magának! Pár kér-dést fel kell tennem. Milyen célból kéri a vizs-gálatot? A munkájához szükséges, vagy csupánérdekl
ő
dik?Szofi habozott. Valóban a munkájához kellett,de képtelen volt bevallani az igazságot. A széparcú, kék szem
ű
doktorn
ő
olyan tisztánaklátszott és olyan értelmesnek, hogy Szofiéletében el
ő
ször kevesebbnek érezte magát egymásik n
ő
vel szemben. Nem akarta növelni ket-tejük különbségét egy ilyen vallomással. Anél-kül is elég nyomorúságosan érezte magát.-

Csak érdekl
ő
döm - hazudta szemrebbenésnélkül. - Volt egy nem védett szexuális aktusoma közelmúltban, és felmerült, hogy az illet
ő
esetleg beteg lehet - ez legalább igaz volt.-

Mikor történt az együttlét?Szofinak felt
ű
nt, hogy a doktorn
ő
nemhasználta a szexuális aktus szót.
Persze hogy nem használja, mert ez a n
ő
itt nemtudja, milyen érzés érzelmek nélkül, pénzértlefeküdni valakivel.
Ő
biztosan nem ismeri az aktusvagy a dugás fogalmát. Egyszer
ű
arany jegygy
ű
r
ű
t visel, tehát férje van, aki biztosan szereti ésmegbecsüli. Ennek a n
ő
nek biztosan kijár a tisztelet,
ő
t nem alázzák meg a férfiak. Okos, nagyon szép éskedves. Az a típus, akit minden férfi feleségülszeretne venni, nem csupán lefektetni, megdugni,aztán eldobni, mint egy szemetet. Szerencsés ember aférje.
Szofi ráébredt, hogy túl hosszúra nyúlt acsend, és még nem válaszolt.-

Két hete - bökte ki végül.-

Az jó, mert ha kevesebb mint két hét lettvolna, kicsit bajban lennénk. De így egészenpontos képet fog kapni arról az éjszakáról. Éskérem, nyugodjon meg, látom, hogy mindjártelájul az idegességt
ő
l. Háromig rosszul lesz, haebben a lelkiállapotban marad. Tudja, én mitszoktam csinálni, ha úgy érzem, sötét fellegekgy
ű
ltek a fejem fölé? Kimegyek aMargit-szigetre, az uszodánál van egyelhagyatott rész, ahol le lehet menni a Dunához.Leülök a k
ő
re, belelógatom a lábamat a vízbe,majd alaposan kisírom magam. Utána mindigsokkal jobb.A doktorn
ő
újra mosolygott, majd felállt ésbátorítólag szorította meg Szofi karját.-

Bátorság!Szofi zokogásban tört ki. Nem a félelem mi-att, hanem az ismeretlen orvosn
ő
kedvességénsírta el magát. Vele még senki sem bánt ilyenbarátságosan és emberségesen úgy, hogy nemkért cserébe semmit. Szofi megszokta, hogy azéletben mindennek ára van, a barátságnak és atör
ő
désnek is, és az ismeretlen n
ő
önzetlensége
mélyen felkavarta. Addig ismeretlen érzés éledtbenne, amivel nem tudott mit kezdeni.-

Jövök háromra - válaszolta.Azt, hogy köszönöm, nem tudta kimondani.Inkább kisietett a szobából.Szofi pont úgy tett, ahogyan a doktorn
ő
ta-nácsolta. Nézel
ő
dött a Margit-szigeten, majdlesétált a partra és leült a k
ő
re. Levette magassarkúját és belelógatta lábát a vízbe. A Dunavize h
ű
vös volt és olajos, Szofi mégissimogatónak, finomnak érezte. A víz, nohacsupán a lábát érte, leh
ű
tötte lázban ég
ő
testét.A nap sugarai megcsillantak a víz tetején, érzékitáncot lejtettek a víztükrön. Látszólag csillogotta Duna, de a felszín alatt zavaros volt és mo-csokkal teli. Szofi mély párhuzamot érzett az elétáruló víztömeg és önmaga között.
Ő
is és afolyó is mindennap egy picit koszosabbak let-tek, de ezzel senki sem tör
ő
dött, csupán a fényl
ő
felszínnel, amely mindenkit megbabonázott.Szofi csak a kavicsokba ütköz
ő
folyó morajáthallotta, és szélsebesen száguldó gondolatainakfolyamára figyelt. Felnézett az égre és be-leveszett az égbolt kékjébe. A napfény azonbanzavarni kezdte a szemét, ezért behunyta. Kelle-mes meleg simogatta a szemhéját. Az életr
ő
l és ahalálról gondolkodott, és arról, hol tarthatnama, mennyivel több lehetne, ha nem a prosti-tuáltak életét választja.
Az élet nem más, mint döntések sorozata. Egyszer tévútra visznek, máskor pedig hozzásegítenek ahhoz,hogy megvalósítsd az álmaidat. Gyakran egyetlenapró, látszólag semmiségnek t
ű
n
ő
döntésnek van a
legnagyobb hatása életünkre. Honnan tudhatnánkel
ő
re, mikor döntünk helyesen? Hogy a jó szakmát,társat, barátot, életutat választottuk-e? Sehonnan.Az életben sajnos nincs lehet
ő
ség arra, hogy egy pil-lanatra belenézhessünk egy másik életbe, hogykiderüljön, milyen lenne a sorsunk, ha mindenmásként alakul. Ha egy jeggyel jobb lesz azérettségink és másik egyetemre vesznek fel minket,vagy mint az én esetemben, egyáltalán egyetemremegyek... Ha a bárban másik fiú lép oda hozzánk, hamásik állásajánlatot fogadunk el, ha... Rengeteg a ha.De érdemes-e egyáltalán azon gondolkodni, mi lettvolna, ha? Szerintem nem. Valamiért azokat adöntéseket kellett meghoznunk, valamiért azt azállást és azt a fiút kellett választanunk. Mindennekúgy kellett történnie, ahogyan megtörtént. Nemmásként. Mégiscsak hiszek valamiben. A sorsban. Ésabban is, hogy a történetünk el
ő
re meg van írva.Pontosan tudom, milyen események vezettekahhoz, hogy az lettem, ami vagyok. És akkor semlennék maradéktalanul boldog, ha nem a testemb
ő
lélnék. Anyám nem tudott taníttatni, nem volt rápénze. És ha
ő
szinte akarok lenni, soha nem isvonzott különösképpen a tanulás, annak ellenéresem, hogy minden tanárom azt mondta, értelmesvagyok. Mindig is gazdag akartam lenni, bármi áron.A szerelem különösképpen soha nem hiányzott azéletemb
ő
l, hiszen apám örökös hiánya kiölte bel
ő
lemazt a törekvést, hogy igazán, szerelemb
ő
l vagyszeretetb
ő
l tartozzak egy férfihoz. Igazság szerint aztsem tudom, milyen érzés igazán tartozni valakihez.Soha nem hittem igazán, és ma sem hiszek aszerelemben. A szerelem csupán arra jó, hogy a miatta szenved
ő
sok öngyilkosjelölt megtöltse apszichiáterek és kineziológusok rendel
ő
it. A szerelemaz agyban lejátszódó kémiai reakció, ami csupán egyröpke pillanatra tesz boldoggá, de ezért aztán hosszúévek szenvedése az ár. Mert az az egy pillanatannyira jó, annyira varázslatos, hogy újra és újra átakarjuk élni. Hát én nem akarok függ
ő
vé válni egyolyan érzést
ő
l, amit soha nem kaphatok meg.És pontosan tudom, hogy akkor sem lettem volnaboldog, ha érettségi után hozzámegyek valakihez ésszülök neki két gyermeket. Lehet, hogy akkor mostnem az AIDS-teszt eredményére várnék, de teszemazt, akkor is haldokolnék. Lassan emésztene fel akispolgári élet egyhangúsága, gyomorforgatókisstíl
ű
sége. Mindennap f
ő
zhetnék sörszagúférjemnek, nevelhetném otthon visító gyerekeimet, ésesténként, amikor a tükörbe néznék, szomorúanvehetném észre, hogyan kopik el a szépségem, amitalán egy másik, jobb életforrása lehetett volna.De vajon tényleg jobb élet szállodákbanösszefeküdni idegen férfiakkal és hagyni, hogymegalázzanak, elhasználják a testemet és fájdalmatokozzanak? Ezen lehetne vitatkozni. Szerintem igen.A férfiak így is, úgy is fájdalmat okoznak a n
ő
knek. Afeleségnek, akit megcsalnak, a szeret
ő
nek, akithagynak évekig reménykedni, és a szajhának is, akithasználnak. Mert a férfiak önz
ő
k. És azoknak an
ő
knek okozzák a legnagyobb fájdalmat, akik t
ő
lükremélik a boldogságukat. Megérzik a gyengeséget, at
ő
lük való függést, és ez hatalmat ad nekik.Az én boldogságom forrása a pénz. Igaz, a pénztférfiak adják, így bizonyos szempontból engem is
ő
ktesznek boldoggá, de mégis másképp. A pénzüket
ugyanis összehasonlíthatatlanul könnyebbmegszerezni, mint a szívüket.
Szofi hosszú órákon keresztül merengett aDuna-parton ücsörögve, miközben lába majd-nem elfagyott a h
ű
vös vízben. A halálra gondolt.Arra, hogy milyen érzés lehet meghalni. Talánolyasmi, mint mély álomba szenderülni. És agondolat, hogy az nem jár fájdalommal,valamelyest megnyugtatta.Az órájára nézett, amely svéd volt, és fél-millió forintba, vagyis két aktus árába került. Félhármat mutatott. Indulnia kellett. Beült azautójába és bekapcsolta a rádiót. Queen-számokat játszottak, Freddie Mercury éppen a
Too much love will kill you
cím
ű
számot énekelte.Szofinak ömleni kezdtek a könnyei. Úgy érezte,a sors így akarja közölni vele, hogy akárcsak alegendás énekes,
ő
is HIV-pozitív. Átváltott egymásik adóra, ahol éppen azt tanácsolta am
ű
sorvezet
ő
valakinek, hogy legyen pozitív.- Nem akarok pozitív lenni - üvöltötte azautóban Szofi. Minden ízében remegett. Magasem tudta, hogyan jutott el a kórházig, és hogyvonszolta el magát a vérszín
ű
épülethez, majdfel a másodikra.A kis szoba a folyosó közepén volt, Szofiszédülve botorkált az eredményért, amin az életemúlott. Ha negatív, el
ő
tte áll még az egész élet.Ha nem, pár éve van hátra, és meghal. Még anegyvenet sem fogja megérni. Odaért a szobá-hoz. Már alig állt a lábán. Belekapaszkodott azajtófélfába és bekémlelt. Id
ő
s orvosn
ő
ült azegyik asztalnál, a számítógép el
ő
tt. Oldalt for
dult az ajtónak, így a szeme sarkából azonnalészrevette, ha valaki érkezett. A reggeli széparcú doktorn
ő
nek nyoma sem volt. Az id
ő
sasszony szúrós szemmel nézett Szofira, majdköszönés és kérdés nélkül megszólalt.-

Megvan az eredménye.Szofi azt hitte, rosszul hall.-

Honnan tudja, hogy én ki vagyok?-

Tudom, hogy ki maga és hogy kész a vér-vizsgálata.Mereven nézett Szofira.-

Kérem, üljön le - mondta, majd a szobábantalálható egyetlen szabad székre mutatott,közvetlenül a bejárat mellett, Szofitól jobbra.-

Miért kellene leülnöm? - préselte még ki azajkán, majd forogni kezdett vele a szoba. Lassanösszeállt benne a kép: a doktorn
ő
azt kéri, üljönle, és tudja, hogy
ő
kicsoda, vagyis ez biztosanazt jelenti, hogy pozitív az eredmény. Különbennem így fogadná. Csak egyszer
ű
en odaadnáneki az eredményt. Nem ültetné le.A f
ő
orvosn
ő
a számítógép monitorját nézte,miközben Szofihoz beszélt.-

Mindenkinek jobb lesz így, kérem, üljön le.Szofi engedelmeskedni akart. Tett egy lépésta szék felé, majd elsötétült körülötte a világ.Olyan volt, mintha álmodna. A sötétben csakfurcsa hangfoszlányokat érzékelt. Nem tudta,hogy a hangok honnan jönnek, csak azt, hogyegyre er
ő
södnek. Cip
ő
k kopogását,beszélgetésfoszlányokat hallott. Aztán minthatisztulni kezdett volna a kép. El
ő
ször árnyala
kok jelentek meg el
ő
tte, aztán egy arc körvona-lazódott. Egy szép és kedves arc.
Nagy kék szemek, ismer
ő
s vonások. Ismerem ezt azarcot. Láttam már. És nagyon megnyugtatott.
Ő
adoktorn
ő
, aki reggel olyan kedves volt.
-

Jobban van? - kérdezte a kedves arcú dok-torn
ő
.Szofi értette a kérdést, és egyre tisztábbanlátta maga el
ő
tt a n
ő
arcát, kezdett magáhoztérni. Az orvosn
ő
egy pohár vizet tett a szájaelé.-

Kérem, igya meg.-

Mi történt? Ugye AIDS-es vagyok? -Szofiba visszaköltözött a jól ismert remegés.-

Elájult, mert a f
ő
orvosn
ő
azt kérte, hogyüljön le. De csak azért kérte, mert meg kellettvárni, hogy az eredményt kiadja a számítógéppapíron. Nem AIDS-es. Negatív az eredménye.Most már megnyugodhat.A doktorn
ő
kedvesen mosolygott. Szofi ab-ban a pillanatban hálát és szeretetet érzett a n
ő
iránt, aki ismeretlenül is olyan kedves volt veleés segített. Hatalmas k
ő
esett le a szívér
ő
l, hi-szen az elmúlt napokat és órákat végigrettegteabban a tudatban, hogy halálos beteg. Amikorfelült, akkor vette észre, hogy kórházi ágyonfekszik, és nem abban a szobában, ahol azeredményre kellett várnia. De nem érdekelte,hogyan került oda. Már semmi sem érdekelte,csak az, hogy negatív az eredménye. El akartahagyni a kórházat. Minél el
ő
bb távol akart ke-rülni ett
ő
l a fert
ő
tlenít
ő
szagú helyt
ő
l. A szép-séget, finomságot és gazdagságot szerette, a
magyar kórházakban tapasztalt szomorú való-ság idegen volt t
ő
le és rosszkedv
ű
vé tette. Nemakart szegénységet, kimerült arcú orvosokat,megfáradt n
ő
véreket látni, akik noha életeketmentenek meg, egyhavi fizetésük mégis keve-sebb, mint amit Szofi egyetlen aktussal megke-resett. Nyomasztotta a közeg, menekülni akart avalóság el
ő
l abba a világba, ahova tartozott. Aluxus, a gazdag és szép emberek felszínes,csöppet sem valóságos világába. Szofi márrégen nem a valóságban élt, és nem is akartamegtapasztalni azt, amit úgy hívnak: hétköz-napi vagy kispolgári élet.A kedves doktorn
ő
segített neki, hogy feláll-jon az ágyról. Szofi újra végignézett rajta. Tény-leg szép teremtés volt. Magas és vékony, arcátfinom vonalú, pisze orr és szív alakú száj tetteid
ő
tlen szépség
ű
vé. Szofi el
ő
tt az els
ő
olyan n
ő
állt, akit szebbnek látott saját magánál. Mióta azeszét tudta, mindig büszkén hirdette, hogy aférfiak mindegyike rá vágyik, és most életébenel
ő
ször elbizonytalanodott. Nem volt biztosbenne, ha egy férfinak választania kellene közteés a szép doktorn
ő
között, akkor Szofitválasztaná. Hirtelen kisebbrend
ű
ségi érzésetámadt, pedig ez nem volt jellemz
ő
rá. Meg-próbálta elhessegetni a hirtelen támadt, nyug-talanító érzést.Egy röpke pillanat alatt er
ő
re kapott. Újranem félt semmit
ő
l, hiszen megtudta, hogyegészséges. A félelemmel együtt járó emberiérzések azonnal elt
ű
ntek bel
ő
le. Ismét maga-biztosan állt drága ruhájában és t
ű
sarkújában.
Belenézett a doktorn
ő
szemébe, aki az iméntmég láthatta gyengeségét.- Köszönök mindent - mondta hidegen, majdelindult kifelé.A doktorn
ő
utánanézett.-

Biztosan jól van? Segíthetek még valami-ben?Szofi az ajtóból fordult hátra.-

Nem szorulok senki segítségére.Szavai szinte koppantak a csöndben.Köszönés nélkül hagyta el a szobát. Lesietetta második emeletr
ő
l, majd elhagyta a vérszín
ű
épületet. A labor a kórház területének hátsószegletében volt, pár perces séta állt Szofi el
ő
tt akijáratig. A nap er
ő
sen sütött, Szofi felnézett azégre. Egy pillanatra beleveszett az égbolt vakítókékségébe, olykor elsuhant egy madár.Megfürdette arcát a kellemes délutáni napsü-tésben. A finom, simogató meleg gyengéd fá-tyolként vonta be szépségét. Megkönnyebbüléstérzett, s
ő
t, boldogságot. Hálát nem.Aztán, mintha mi sem történt volna, felvetteszázezres napszemüvegét és elindult kifelé.Magas sarkúja kopogott a betonúton. Kétmellette elhaladó fiatal ment
ő
s srác hangosfüttyentéssel jelezte, hogy elragadónak találja.Tényleg izgató látványt nyújtott, túl szép volt akórházi környezethez. Szofi mosolygott és ha-ladt tovább. Nem nézett hátra, peckesen lépke-dett el
ő
re.Hogy tanult-e valamit a félelemben töltöttnapokból? Semmit. Újra régi önmaga volt. Er
ő
s,érzéketlen és számító. Pontosan tudta, hogy
ugyanazt az életet fogja élni, mint eddig, és ajöv
ő
ben sem fog megbánni semmit. A rettegés,az AIDS-teszt épp olyan távoli emlék leszcsupán, mint a férfiak, akikkel pénzértösszefekszik. A bejárathoz ért. Az id
ő
s portásbácsi elismer
ő
en mérte végig.-

A viszontlátásra, hölgyem!Szofi oda sem fordult, csak félvállról oda-vetette.-

Soha!Majd kilépett a kórház ajtaján és bevágtamaga mögött a súlyos kaput. Ezzel maga mö-gött hagyta a rosszat, a magyar valóságot is, ésvisszatért ahhoz a világhoz, ahová tartozott.Minden pontosan úgy történt, ahogyan magá-nak jósolta: ott folytatta az életét, ahol abba-hagyta. És esze ágában sem volt megváltozni.Azt azonban elhatározta, hogy a félelemért ésszenvedésért kárpótlás jár neki. Megajándé-kozza magát, nem is akárhogyan. Az egyetlenember társaságával, aki örömet hozott az életé-be. Megkeresi Pétert.
 
 
0 komment , kategória:   Szalai Vivien Hamis gyönyör  
szeretettel
  2012-04-30 07:43:40, hétfő
 
  II.



Szia, Apa! Rájöttem, hogy mindennél jobbanszeretem a pénzt. Anyuval a legnagyobb sze-génységben éltünk, és kislány koromban soha nemláttam sok papírpénzt együtt. Nekem mindig csakaprót adott, hogy vegyek bel
ő
le fagyit vagy cukorkát.Egy pillanat alatt elszórtam és utána mentem hozzáújra, hogy adjon még. Könyörögtem, hisztiztem,egyszer a földhöz is vágtam magam. De nem tudottadni. Nem volt neki sem. Soha nem felejtem el apillanatot, amikor el
ő
ször érinthettem meg egy kötegtízezrest. Megbabonázott a pénz látványa. Azorromhoz érintettem, megszagoltam, és azt éreztem,soha ilyen finom, kábító illatot nem szagoltam még.Gyönyörködtem benne és élveztem pillanatnyigazdagságomat. Persze azt a pénzt is pont olyangyorsan elszórtam, mint az aprót a cukorkásboltbanannak idején. Még több kellett. Aztán még több.Bármi áron.Tudod, Apa, a pénz szabadságot ad, bármitmegtehetsz a segítségével. A legszebb helyekreutazhatsz, a legjobb helyeken ehetsz és a legszebbruhákban járhatsz. Hogy mindez nagyon felszínesdolog? Kit érdekel?! Inkább legyek tömve pénzzel egyfelszínes világban, mint széplelk
ű
csóró ataposómalomban. Az értéket az én szemembenpénzben mérik. A pénz hozzásegít ahhoz, hogy olyanképet mutass magadról a külvilágnak, amilyetmindig is akartál, de nem lehetett, mert csak egycsóró kis senki voltál, akit a legtöbben lenéznek ésmegvetnek.Ám ha pénzed van, az emberek felnéznek rád,irigyelnek és veled akarnak lenni. Folyamatosanhívnak telefonon, keresik a társaságodat, istenítenek,a barátaid, jótev
ő
id száma végeláthatatlan. Azemberek imádnak a sikeresek és gazdagoktársaságában lenni, hiszen mellettük, azárnyékukban meghúzódva úgy érzik:
ő
k iskiváltságosak. Valójában csak vérszívó piócák, akikmások sikeréb
ő
l táplálkoznak, és a nevedre sememlékeznek majd, ha nem megy olyan jól a szekér. Éstudod, mégis jó érzés, hogy ott vannak körülötted ésnyalják a talpadat, hiszen a jelenlétük meger
ő
sítabban, hogy Valaki vagy. Márpedig ez kell agazdagoknak, hiszen önmagában a pénz egy id
ő
utánnem elégíti ki
ő
ket: szükségük van a csodálatra, ésmindenekel
ő
tt a hatalomra. Az érzésre, hogyuralkodnak mások felett. Élet és halál urai. Mert apénz hatalmat ad, de legalábbis hozzásegít ahhoz,hogy hatalmad legyen.
A pénz, a hatalom a legédesebb afrodiziákum.Els
ő
sorban a férfiaknak. Én nem akarok leigáznisenkit, engem a hatalom nem érdekel. Csak a pénztapintását és szagát akarom érezni. Újra és újra.Nekem nem hatalmat ad, hanem biztonságot, amitsenki más nem adott meg, te sem. És annak alehet
ő
ségét, hogy többnek lássam saját magamat.Igen, a pénz szabaddá tesz, de gúzsba is köt. Énráéreztem az ízére, és képtelen vagyok szabadulnit
ő
le. Ez a legrosszabb kábítószer.
Másnap kipihenten és jókedv
ű
en ébredt, a fo-gadás és az éjszakai kaland a sportolóval olyantávolinak t
ű
nt, mintha nem is történt volna meg.Miután megírta a levelet az apjának, úgydöntött, vásárolni megy. A nap szikrázó- ansütött, Szofi reklámtáskákkal felpakolva sétáltaz Andrássy úton. Boldog volt, élvezte, hogyszórja a pénzt. Kétszázötvenezer forintja
ő
szintemosolyt csalt az arcára. És ez az
ő
szinteönfeledtség különleges dolognak számított az
ő
esetében. De még ennél is jobban élvezte ahatást, amit séta közben kiváltott a férfiakból.Arra már tizenhat éves korában rádöbbent,hogy hat a férfiakra, és ez a hatalma egyre csakn
ő
tt. De az
ő
hatalmának forrása nem a pénz,hanem szépsége, a teste, bujasága, ami démo-nivá tette. Minden férfi
ő
t akarta, ezzel tudotturalkodni felettük. Hófehér, mélyen dekoltált,sz
ű
k ruhát viselt, magas sarkúval, telt keblétszinte felkínálta közönségének, az utca né-pének. Áradt bel
ő
le a nyers szexualitás, ahogy tipegett a járdán. Érezte magán a mohó férfi-tekinteteket, pontosan tudta, hogy mire gon-dolnak, amikor ránéznek. Figyelte a férfiakat.
Ő
,aki minden n
ő
nél jobban ismerte a testüket ésgondolataikat, gyakran gondolkozott azon,hogy miért van annyi boldogtalan n
ő
és férfi.
Ő
maga nem hitt a nagy érzelmekben, vagy abban,hogy valaha is szerelmes lesz, de élénkenfoglalkoztatta a téma, hogy más, normális életetél
ő
emberek miért ragadnak meg a sivárhétköznapok egyhangúságában, vagy miértkeresnek izgalmat ott, ahol - és ezt
ő
k is tudják -úgysem találják meg.
A férfiak álmaiban szerepl
ő
n
ő
mohó, készséges, avele való szexben pedig nincsenek érzelmek,elkötelezettség vagy hosszú el
ő
játék. A férfiak csak aprovokatívan eléjük táruló testet akarják. Ha egyszer,az alkalmi szex. Ha másodszorra is, az viszony. Ha aprimitív ösztöneikhez pedig valamiféle ragaszkodás istársul, akkor a férfi szerelmesnek mondható. Mindenn
ő
álma az utóbbi, hogy szerelmet csikarjon ki aférfiból. Lehet
ő
leg egy olyan férfiból, akinek kocsija,lakása, háza, komoly egzisztenciája van. Ostobaságazt hinni, hogy csak a hivatásos prostiknak számít apénz, ha partnert keresnek. A hétköznapi n
ő
kneképpúgy fontos a küls
ő
ség, a vagyon, hiszenbizonyított tény, hogy a n
ő
k még a szexet is jobbanélvezik egy földi javakban dúskáló férfival, mint egynincstelennel. A sikeres férfiaknak ugyanis olyansemmihez sem fogható aurájuk van, ami delejeshatással van a n
ő
kre. Tetszik vagy sem, felizgulunk a hatalom, a siker ízét
ő
l. A vastag bukszával rendelkez
ő
férfiak árfolyama a legmagasabb a szext
ő
zsdén, ésálszent az a n
ő
, aki ezt legalább magának nem valljabe. A n
ő
k többsége a szívét-lelkét adja ezeknek a fér-fiaknak, én viszont csak a testemet adom és amarkomat tartom.
Szofi megállt az egyik kirakat el
ő
tt. Leny
ű
-gözték a drága táskák. Olyan volt, mint egydurcás kislány, aki hirtelen mindent szeretne.Mohó volt,
ő
is mindent szeretett volna, dekétszázötvenezer forintja vajmi keveset ért azAndrássy út luxusüzleteiben. A csillogó kira-katok, mint a csábító szirének, úgy csalogatták ajárókel
ő
ket, némán, mégis felt
ű
n
ő
en kínáltákportékájukat. A leghíresebb világcégek vetettékmeg lábukat az elmúlt esztend
ő
kben itt, felt
ű
n
ő
,ékes bizonyítékai voltak annak, hogy akinekpénze van, már Magyarországon is elérhet,megkaphat szinte bármit. A nagyszabásúbefektetéseknek és a divatcégek látványostérhódításának köszönhet
ő
en pár év alatt aluxus, a lehet
ő
ségek és a fény
ű
zés utcája lett,amelynek koszos aszfaltján sétálgatva turisták,üzletemberek, jómódú feleségek és könny
ű
n
ő
kszórták a pénzt és élvezték a drágán vettmin
ő
séget.Szofi percek alatt költötte el a pénzét.
Leszek én még gazdag, és úgy sétálok itt végig,hogy nem kell az árakat néznem. Esküszöm, hogyegyszer nagyon gazdag leszek. Annyira, hogy bármit megvehessek magamnak, amit csak megkívánok -
fogadkozott magában.

- Ne haragudjon, nincs véletlenül két százasakölcsön?Szofi meglepetten fordult a hang irányába.Nemigen fordult még el
ő
vele, hogy t
ő
le kérnekpénzt, és nem fordítva. Ö éppen több százezrestáskákról fantáziált, és van itt valaki, aki pedigbeérné két százassal? Jóvágású, öltönyös,markáns arcú férfit pillantott meg. Ezüstszürkeautó mellett állt és éppen elátkozta a parko-lójegy-automatát.- Nincs nálam apró, és ez a rohadt automatanem fogad el kártyát. Nem tudna kisegíteni?Mindjárt veszek ki a bankból pénzt és vissza-adom - a férfi kedvesen nézett Szofira.A lányt roppant mód mulattatta a dolog, ér-dekl
ő
dve figyelte a férfit, annál is inkább, mertszámító agya egy pillanat alatt felmérte, hogyigen drága öltönyt visel, az autó pedig mini-mum hatmilliós volt. A megérzése azt súgta,hogy gazdag férfival van dolga. Szofi pedigszeretett gazdag férfiakkal megismerkedni.Kisegítette hát pár száz forinttal. Ha koldus lettvolna, egészen biztosan továbbmegy. Nemmintha nem sajnálta volna a kéreget
ő
ket, de úgyvolt vele, ha már elhasználják a testét az évekalatt, az így keresett pénz csak és kizárólag
ő
tilleti meg, senki mást. Ám az el
ő
tte álló férfibanvolt valami, ami megérintette. Talán csak a pénzszaga. Talán valami egészen más.Minden gyorsan, egyik pillanatról a másikratörtént. A férfi bemutatkozott és beszélgetnikezdtek. Elejtett félmondataiból kiderült, hogyPéternek hívják és ügyvéd. Felesége, két gyerekeés boldog családi élete van, hatalmas kertesházzal Budán, pedigrés ház
ő
rz
ő
kutyával ésmegbecsült barátokkal, akik minden hétvégéngrillpartira invitálják. Vagyis Péter pont olyanéletet él, ami Szofi számára már régen elérhe-tetlen távolságba került. Más világból jöttek,máshova tartottak, mégis ez a két, teljesen ide-gen ember beszélgetni, nevetgélni kezdett azAndrássy úton egy autó mellett. El is mehettekvolna egymás mellett úgy, hogy soha többé nemtalálkoznak, de a sors azt akarta, hogy dolguklegyen egymással. Ráadásul a sors fura játékot
ű
zött, hiszen éppen Szofi életének, tetteinekmozgatórugója, a pénz hozta
ő
ket össze. Csakkicsit másképpen, mint ahogyan Szofi eddigmegszokta. A férfi ajándékot akart venni afeleségének, a n
ő
pedig magát akarta meg-ajándékozni. De egymást találták meg. Hogy eztényleg ajándék volt-e, az ég áldása, vagycsupán néhány izgalmas pillanat, azt még nemtudhatták, mindenesetre valamilyen rejtélyesokból roppantul jól érezték magukat egymástársaságában. Addig ismeretlen jóság ébredtbennük, és ezer olyan apróság érdekelte
ő
ket,amivel eddig vajmi keveset tör
ő
dtek. Péterhosszú anekdotába kezdett arról, hogy meny-nyire nem ért a táskákhoz, és nagy bajban van,
hogy milyet válasszon a felesége születésnapjá-ra. Szofi hallgatta a férfit, tetszett neki
ő
szintebeszéde, értelmes gondolatainak sodró len-dülete, markáns stílusa. Igazi, ízig-vérig férfivolt, akib
ő
l áradt a t
ű
z és a tartás. Igen, Péternektartása volt. Ez felizgatta és érdekelte Szofit,hiszen a férfi annyira más volt, mint azok,akikkel addig megismerkedett és lefeküdt. Pétercsak beszélt és beszélt, szavait az Andrássy útiforgatag és hangzavar sem tudta elnyomni.Szofi néha közbeszólt, vagy csak mosolygott, ésközben arra gondolt, mennyire szokatlanszámára, hogy Péter nem tesz ajánlatot vagynem bámulja a melleit.
Egész biztosan észrevette, hogyan nézek ki. Hacsúnya lennék, nem beszélgetne velem. Akkor megsem szólított volna. A férfiak semmit sem akarnak egycsúnya n
ő
t
ő
l, még két százast sem. A férfiak mindig aküls
ő
t veszik észre els
ő
re, másodikra és harmadikra is,és igenis le lehet venni
ő
ket a lábukról egy szexisruhával vagy egy izgató dekoltázzsal. Beszélgetéstcsak akkor kezdeményeznek, ha tetszik nekik acsomagolás. Azt is csak azért, hogy kibontsák acsomagolást. És a csomagolás alatti rész érdekliigazán
ő
ket - nem a szív, az agy, vagy nagy szóvalélve a bens
ő
, hanem a test.A bens
ő
számít - ezt a megállapítást azok a n
ő
ktalálták ki, akiknek jottányi vonzerejük sincs, és azintelligenciájukkal próbálnak megfogni egy férfit.Persze fontos dolog az intelligencia is, de a férfitmindig a n
ő
külseje vonzza.Általában az okos és jelentéktelen n
ő
ket veszikfeleségül, de életük végéig a szajhákhoz vonzódnak.Ezért is lép félre és fizet nekem az izgató szexértszámos olyan férfi, akinek a felesége nem szép, nemizgalmas, viszont okos. Vajon Péternek okos feleségevan?
Szofi még tüzetesebben vizsgálgatta a férfit.Szép szája durcás volt, ahogy méregette. Für-kész
ő
tekintete a jegygy
ű
r
ű
jére siklott. Simaarany karikagy
ű
r
ű
. Minden díszítést
ő
l mentes.Tetszett neki az egyszer
ű
ékszer, noha
ő
magaimádta a csillogó dolgokat, amelyek ízlésesen,de provokatívan megmutatták az értéküket. Ezaz arany karikagy
ű
r
ű
azonban aprócska, finomékszer volt, két ember összetartozásánakminden hivalkodástól mentes, szerény jelképe.-

Szép a jegygy
ű
r
ű
je - szólalt meg végül.-

Réges-rég, amikor megházasodtam, még ezvolt a divat. Maga férjnél van?-

Nem. Én soha nem megyek férjhez.Péter hangosan felnevetett. Harsány és
ő
szinte volt a nevetése.-

Ugyan már. A férfiak a nyálukat csorgatják,ha meglátnak egy ilyen gyönyör
ű
n
ő
t. Biztos,hogy férjhez fog menni. És nagyon szerelmeslesz magába az a férfi.-

Inkább gazdag legyen, ne szerelmes.Mindketten nevettek.Beszélgettek, majd újra nevettek. Minthanem létezne id
ő
. Rég elfelejtették már, hogymiért jöttek az Andrássy útra. Semmi más nem
létezett, csak
ő
k ketten. Csupán egy férfi és egyn
ő
voltak, akik jól érezték magukat együtt. A n
ő
prostituált volt, és a szíve mélyén arra vágyott,hogy ne szajhaként kezeljék. A férfi n
ő
s embervolt, és arra vágyott, hogy végre ne családosférfiként kezeljék. Ha csupán rövid id
ő
re is, demegadták egymásnak azt, amire mindkettenvágytak. Ki tudja, meddig álltak volna még ott,a forgalmas út egyik parkolójánál egy autómellett, kedvesen év
ő
dve, de még mindigmagázódva, ha Szofi nem veszi észre, hogy el-szaladt az id
ő
. Észbe kapott, hogy sietnie kell,hiszen este egy étterem megnyitójára hivatalos,ahol kuncsafttal van találkozója.A gondolat, hogy este egy biszexuális ru-hatervez
ő
vel kell együtt lennie, kevésbé dobtafel, mint az el
ő
tte álló kedves férfival folytatottbeszélgetés, amely tartalmasabb volt, mint ed-dig bárkivel. Noha értékes és színes gondolataivoltak, Szofi csak nagyon keveset beszélt. Nemvolt kivel. Barátn
ő
i nemigen voltak, édesany-jával megszakadt a kapcsolata, a férfiak pedignem a színes gondolatai miatt jártak hozzá.
Ő
ket vajmi kevéssé érdekelték Szofi gondolatai.Hirtelen ötlett
ő
l vezérelve odaszólt Péternek:-

Nem iszunk meg egy kávét holnap, ugyan-itt?A férfi egy pillanatig sem tétovázott.-

Itt leszek, és már alig várom.Szofi mosolygott.-

Én is. Szia!
-

Szia!Észrevétlenül kezdtek tegez
ő
dni. Noha nemtervezték, mégis közel kerültek egymáshoz.Szofi büszkén viselte kétszázezer forintos kok-télruháját és hozzá a negyvenezres topánkát abelvárosi étterem megnyitóján, ahol a biszexu-ális férfival volt találkozója. Szofit nem zavarta,hogy leend
ő
szexpartnere gyakran férfiakkal isegyütt van, csupán a testet nézte, hogy azt kikhasználták el
ő
tte és fogják utána, vajmi kevésséérdekelte. Olyan volt, mint Aphrodité, aki amítosz szerint visszanyerte szüzességét min-den alkalommal, miután megfürdött a tenger-ben. Szofi is úgy érezte: egy kiadós fürdésselbármit le tud magáról mosni.Élvezte a megnyitót, és kedvére valónak találtaaz összegy
ű
lt embereket.Harmincas éveiben járó divatos, szemrevalótársaság jelent meg azon az estén, rengetegpénzzel és megfelel
ő
kapcsolatokkal. Fiatal n
ő
kés férfiak jöttek össze, mögöttük komolycsaládok álltak hatalmas vagyonnal, sokmilliósautókkal jártak, elit környéken laktak, ésélvezték az élet napos oldalát, ahova születtek.Nem sokat kellett küzdeniük a jólétért, alanyijogon kikövetelték maguknak mindenb
ő
l alegjobbat.Szofinak tetszettek ezek az emberek, a mo-dern, fiatal pénzarisztokrácia tagjai, hiszen eb-ben a közegben a n
ő
k vékonyak, jó ízlés
ű
ek és
gyönyör
ű
ek, a férfiak sármosak, nagyvonalúakés szabad szellem
ű
ek. Egymást vagyon alapjánmérték, a barátságot az autó köbcentije, a kap-csolatok hosszát és mélységét a platinakártyafedezete határozta meg. Az egyszer
ű
emberszámára elérhetetlen, zárt világ volt ez, könnyedbája miatt mégis roppant vonzó.Szofi tekintete az egyik asztalra tévedt. Gyö-nyör
ű
, meztelen n
ő
feküdt rajta, telt, duzzadómelleit és csupaszra borotvált szemérem-dombját átlátszó fólia takarta, a testét szusiborította. A vendégek a n
ő
testér
ő
l ettek. Sötétmellbimbója szinte átdöfte a fóliát, valószín
ű
t-lenül mozdulatlan volt, mint egy bábu. Szofi an
ő
arcát nézte. Szép arca volt, akárcsak neki.Semmi érzelem nem tükröz
ő
dött rajta, csend-ben, rezzenéstelenül t
ű
rte megalázó helyzetét.Olyan volt, akár egy él
ő
tányér, testér
ő
l kínáltaaz ételt, miközben a vendégek, különösképpena férfiak, megbámulták, matattak rajta és kine-vették.
Vajon mennyi pénzt kaphat ezért? Remélem,tisztességesen megfizetik -
gondolta Szofi, majdodalépett az asztalon fekv
ő
n
ő
höz és elvett rólaegy falatot. Ránézett, találkozott a tekintetük.Noha a látszat mást mutatott, a valóságbanegyikük sem volt különb a másiknál. Szofivalamilyen oknál fogva, talán azért, mert felvolt öltözve, mégis feljebbvalónak érezte magát.Lenézett a n
ő
re, tekintetében szánakozás
tükröz
ő
dött, majd dacosan felszegte az állát éselvonult.Hirtelen valaki belecsókolt a nyakába ésmegfogta a kezét. A biszex fiú üdvözölte így.Hangtalanul húzta maga után át a tömegen, amosdó irányába. Szofi nem kérdezett semmit.Csendben követte.Beléptek a férfivécébe. Szofi az egyik nyitottajtajú fülkébe pillantott, s döbbenten vetteészre, hogy az egyik legismertebb magyar sztáröntudatlan állapotban éppen a WC támlájárólszívott fel egy csík kokaint. Kiábrándító lát-ványt nyújtott. Jobb kezével befogta azorrcimpáját, a ballal a kokainnál matatott,miközben összegörnyedve ráhajolt akábítószerre. Felszippantotta. Üvegestekintettel bámult Szofira, majd bambamosolyra húzódott a szája. Látszott, hogy abbana pillanatban nagyon boldognak érzi magát, ésnem azért, mert ízlett neki a megnyitón kínáltvacsora, vagy mert olyan szépnek találja azéletet.-

Ez aztán jól bekólázott. Nálam is van, kérsz?- a biszex fiú úgy kérdezte Szofitól, mintha egypohár üdít
ő
t kínálna. Szofi most tudta meg,hogy a kokain bizonyos körökben csak kóla.-

Nem. Rám az ezer euró van ilyen hatással.A fiú felnevetett. Beléptek az egyik vécéfül-kébe, magukra zárták az ajtót. A mellettük lé-v
ő
ben fetreng
ő
sztár hangosan, hisztérikusan
nevetni és nyöszörögni kezdett. Olyan hangokathallatott, mintha éppen kielégítené magát.-

Itt akarod csinálni? - Szofi nem értette, miértfizet valaki ezer eurót, hogy egy vécébenszexeljen egy prostituálttal.-

Igen. Felizgat, hogy megláthatnak vagymeghallhatnak minket.Szofi nem kérdezett többet, örömmel vettetudomásul, hogy a biszex fiú kivesz a zsebéb
ő
lezer eurót és odaadja neki. Szofi eltette a tás-kájába.
Helyes. El
ő
re fizet. Ezt már szeretem.
-

Hogy akarod?A fiú nem válaszolt, csak megfogta Szofi fejétés enyhén elkezdte lefelé tolni. Szofi letérdelt.Felhajtotta új, méregdrága ruhájának alját, hogyne érjen le a koszos földre. Kicsatolta a fiú övét,lehúzta sliccét, majd a combjáig letolta nadrágjátaz alsóval együtt. Nem lep
ő
dött meg: mint ahozzá hasonlatos, divatos ifjak többsége,teljesen sz
ő
rtelen volt alul. Viszont ellenben ahozzá hasonlatos fiúk többségével, jóvalnagyobb férfiassággal dicsekedhetett.Szofi megérintette, majd húsos ajkával kós-tolgatni kezdte. El
ő
ször gyengéden, majd egyreer
ő
sebben. Eltüntette bársonyos szája red
ő
iben.- Csináld - szólalt meg a fiú, hangja rekedtvolt az izgalomtól.Szofi pedig csinálta. Teltek a percek, öt, tíz,tizenöt, és még mindig csinálta, arcizma görcsberándult közben. A vécében ki-be járkáltak a
vendégek,
ő
pedig az egyik fülkében térdelt akoszos földön egy biszex, csupaszra borotváltfiú el
ő
tt a kétszázezres ruhájában, anegyvenezres cip
ő
jében, és keményebben dol-gozott, mint az a lány, aki csak feküdt mezte-lenül pár méterre t
ő
le szusival borítva, és akitfél órája még olyan nagyon lenézett. Jelenlegipozitúrájában Szofi sokkalta szánalmasabblátványt nyújtott, igaz, ezt soha nem vallottavolna be magának. Már mindene sajgott, de abiszex fiú csak nem akart elélvezni. Fél óra iseltelt, mire a fiú végre megszólalt.- Annyira jól csinálod, hogy embertelener
ő
vel, de visszafogom magam, hogy még neélvezzek el - mondta.Szavai szinte fájtak Szofinak. Sírás kerülgette,a szája teljesen kiszáradt, nyelve elzsibbadt ésmegfájdult a feje. Nem tudta, meddig bírtavolna még, ha a fiú váratlanul nem húzza fel ahajánál fogva. Megfordította, majd teljes er
ő
velnekiszorította a fülke falának. Szofi arca be-lenyomódott a csempébe. A biszex fiú felhúztaSzofi ruháját, letolta a bugyiját, megmarkolta aderekát és belé hatolt. Szinte belepréselte a fal-ba. Amilyen finomnak és érzékenynek t
ű
nt kí-vülr
ő
l, a szexben olyan er
ő
teljes, már-már durvavolt. Határozottan mozgott, rángatta Szofit, éshang nélkül élvezett el. Még csak meg semizzadt, csupán a légzése lett kissé szaporább.
Ez a fiú nem is akart engem igazán. Ha egy férfitennyire nem hoz lázba egy n
ő
, akkor annak férfi kell.
Hozzá sem ért a mellemhez, egy csöpp szenvedély semvolt a mozdulataiban. A bizonyítás iránti vágyhajtotta, nem a megkívánás vagy a beteljesedés el
ő
ttiizgalom. Ennek a fiúnak itt sok barátn
ő
je volt, de nemjárt hosszú ideig egyikkel sem. Nagy igazság, ha egyférfi ötven n
ő
közül sem talál egyetlen olyat, aki ked-vére való lenne, akkor valójában férfira vágyik.
A biszex fiú megtörölte magát, felhúzta asliccét, majd letépett egy darab vécépapírt ésodanyújtotta Szofinak.- Nekem most mennem kell. Örültem neked -mondta mosolyogva, mintha mi sem történtvolna, és adott két puszit Szofi arcára. Oda nemill
ő
, esetlen mozdulat volt ez egy olyan férfitól,aki pár másodperce még a n
ő
ben volt.Otthagyta Szofit. A lány álldogált a férfimosdófülkéjének d
ő
lve, és azon gondolkodott, hogymiért bérelte ki
ő
t.
Ő
is bizonyítani akart, mint az összes többi férfi,de
ő
azt, hogy nemcsak férfiakkal, de még n
ő
kkel isképes élvezni a szexet. És mert ezekben a körökben adrága prostik éppen olyan divatos kellékek, mint asokmilliós autó vagy az Armani-öltöny, még hakülönösebb élvezetet nem is nyújtunk egyesekszámára, mégis a gazdagság örök és divatosszimbólumai vagyunk.
Kibotorkált az étteremb
ő
l, és lassan a ko-csijához lépkedett. Már olyan életszínvonalatbiztosított magának, hogy megengedhetett egydrága autót. Igaz, hitelre, de ezt rajta kívül senkisem tudta. Mindig örömmel töltötte el kocsija
látványa. Szép volt, új, és csillogó. Hivalkodójelképe a gazdagságnak. Miel
ő
tt beszállt,gyengéden végigsimította a fényezést.Tökéletes volt. Pontosan látszott rajta, hogymennyit ér, és csupán ez számított a lánynak.Hiszen a látszat volt az élete. Szofi elmosolyo-dott. A lába között még érezte a biszex fiút, éstérde alatt a férfivécé mocskos padlóját, de márnem akart rágondolni. A múlt apró, jelenték-telen foszlánya volt csupán. Mintha meg semtörtént volna. Alig várta, hogy megfürödjön.Beszállt az autóba és gázt adott. Újra úton volt.Örök célja, a gondtalan élet felé.Péter a megbeszélt id
ő
pontban a kocsijánál álltaz Andrássy úton. Szürke öltönyt viselt és csíkosnyakkend
ő
t. Visszafogott eleganciával öl-tözködött, de minden darabján látszott, hogydrága, és ez Szofit leny
ű
gözte. Nehezen vallottabe magának is, de ez a férfi rabul ejtette. Péter-ben izgatóan keveredett a h
ű
vös távolságtartásés a tomboló érzékiség, Szofi nem tudta eldön-teni, hogy a férfit az ösztönei vagy a józan eszeirányítja inkább. Gyanította, hogy a munkájábanaz esze, de a n
ő
k terén inkább az ösztönei.Eszébe jutott, amit egy pszichológiai könyvbenolvasott. Miszerint a férfiak tudat alatt butánakbélyegzik meg azt a n
ő
t, akinek jókorák a mellei.Pedig a valóság az, hogy a nagy mellekt
ő
l aférfiak butulnak el egy pillanat alatt. Pétertláthatóan rabul ejtette Szofi buja teste.Egymásra mosolyogtak, amikor megérke-zett. Péter alaposan végignézett rajta. Láthatóanészrevette, hogy a lány leny
ű
göz
ő
szépség, ésdelejes kisugárzása most egy pillanatra tagad-hatatlanul magával ragadta. A lányból ugyanisolyan er
ő
s szexualitás áradt, hogy a férfibanazonnal feléledt a vágy. Pétert feltüzelte Szofilátványa, és mást sem akart, mint megérinteni.De vissza kellett fognia magát. Szofi pontosantudta, hogy Péter mire gondol, és ez roppantmód mulattatta. A megismerkedésükkor úgyishiányolta a férfiból a lángolást, zavarta, hogynem egy ragadozó pillantásával nézett rá.Ezúttal viszont nem lehetett oka panaszra, Péterszinte felfalta a szemével.Udvariasan köszöntek egymásnak, majdPéter megkérdezte, hogy Szofi hova szeretnemenni. Volt a hangsúlyában valami furcsatartózkodás, ahogyan feltette a kérdést, és Szofipontosan tudta, Péternek n
ő
s ember létéreegyáltalán nem mindegy, hol és kivel látják.Ráadásul a férfi nem tudhatta, hogy egy ke-resett luxusprostituálttal készül kávézni. Szofisegített rajta. A diszkréció alapvet
ő
feltétele amunkájának, és ezen a téren igazán nem lehetettrá panasz.-

Menjünk fel a Várba sétálni egyet. Úgyismindjárt besötétedik.Péter nem szólt, csak bólintott. A szeméb
ő
lSzofi kiolvasta a ki nem mondott köszönetet.Beültek az autóba és elhajtottak. Hosszú percek teltek el néma csöndben. Noha egy napjaismerték egymást és semmit sem tudtak amásikról, mégis úgy érezték, valami összeköti
ő
ket. Végül Szofi törte meg a csendet.-

Szereted a feleségedet?Péter szája alig láthatóan megrándult.-

Még egyetemisták voltunk, amikorösszeházasodtunk. A feleségem orvos. Nagyonokos n
ő
.Szofi elmosolyodott magában. Tehát Péterfelesége okos.
Vagyis nem szép, és a férfi már régen nem kívánja.Talán
ő
rülten soha nem is kívánta, egyszer
ű
en csakmeg akart n
ő
sülni, és az erre a célra leginkábbmegfelel
ő
n
ő
t vette el. Látszólag biztos nagyonboldogok együtt, tökéletes pár, de belül Péter súlyoshiányérzettel küzd. Sikeres ügyvéd, apa és férj. De aférfit senki sem látja benne. A feleségét
ő
l kapott gyorscsókokban már régen nincs szenvedély, az asszonyszemében már nincs t
ű
z, ha ránéz. Márpedig Péter vonzó, és a legszebb férfikorban van. Arra lenneszüksége, hogy egy n
ő
felnézzen rá, és ne a férjet, azapát vagy az ügyvédet lássa benne. Pusztán csak aférfit. Iszonyatos szenvedély feszíti belülr
ő
l, amit nemtud kiélni, ezért elfojtja természetes igényét aszerelemre és az érzékiségre.
Szofi pedig éppen a férfit látta meg Péterben.Nem érdekelte a jegygy
ű
r
ű
je, a házassága, és agyerekei sem. Igazság szerint hallani sem akartróluk. Csak a puszta lénye érdekelte. Adni akarta férfinak. Persze nem önzetlenül. Az
önzetlenséget vajmi kevéssé ismerte. Adniakart, hogy cserébe
ő
is kapjon. Valamit, amisoha nem adatott meg neki: hogy végre egyszervalaki ne szajhaként kezelje. Csak egyszer
ű
n
ő
ként. Azon gondolkodott, megmondja-ePéternek, hogy mib
ő
l él. El
ő
bb vagy utóbbúgyis el kell árulnia. De még nem most.Az ügyvéd, mintha megérezte volna, hogymi jár a lány fejében, váratlanul megszólalt.-

Mivel foglalkozol?Szofi csak rövid ideig habozott.-

Üzletasszony vagyok - mondta, és tulaj-donképpen nem is hazudott.Péternek láthatóan tetszett, hogy a melletteül
ő
n
ő
nem csupán gyönyör
ű
, de még okos éssikeres is.-

Leny
ű
göz
ő
. Ahogy elnézlek, biztosan sike-res vagy abban, amit csinálsz.-

A legjobb vagyok a szakmában.Péter felnevetett.-

Mindig is tetszettek a magabiztos, talp-raesett n
ő
k. Sajnos manapság egyre kevesebbvan bel
ő
lük.-

Ahogyan egyre kevesebb az olyan férfi,akire felnézhet egy n
ő
. Azt hiszem, a tartáshiányzik az emberekb
ő
l. Hofi mondta, hogyegyesekhez képest a meztelencsiga gerincosz-lop, és szegénynek, mint mindig, ebben is igazavolt.Mindketten nevettek. Anekdotázni kezdtekHofiról, a híres humoristáról, újra és újra
felnevettek. Könnyedek voltak, boldogok, rövidid
ő
re kiszakadtak a hétköznapok megszo-kásaiból. Egyre bátrabbak, egyre
ő
szintébbeklettek, Péter egy óvatlan pillanatban még Szoficombját is megérintette. De
ő
erélyes asszonytjátszott, rácsapott a férfi kezére, amin újrahangosan nevettek. Mindketten kiestek meg-szokott szerepükb
ő
l, a prostituált büszke n
ő
, acsaládapa hódító szívtipró lett. Új oldalukrólismerték meg saját magukat, és ez mindkette-jüknek nagyon tetszett.Megérezték a szabadság mámoros ízét, ami-t
ő
l nem tudtak és nem is akartak szabadulni.Péter a Lánchídon ment át a Vár felé, Szofiélvezte az utat. Kedvence volt Budapest legré-gibb hídja, talán azért, mert az volt a legdísze-sebb az összes közül. Olyannak látta, mint egygyönyör
ű
en felöltöztetett n
ő
t, akinek van azértegy kis szépséghibája.-

Tudtad, hogy a Lánchíd csak majdnem tö-kéletes? De van egy kis apróság, ami hiányzikróla...Szofi kacéran nézett Péterre. A férfi úgy tett,mint aki nem tudja a választ.-

Nincs nyelve az oroszlánoknak. Véletlenüllefelejtették - folytatta Szofi.Péter hangosan felnevetett.-

Hát ez szörny
ű
lehet. Elképzelni sem tu-dom, mi lenne velem a nyelvem nélkül. Odalenne a titkos fegyverem - Péter jelent
ő
ségtel-jesen nézett Szofira.
Most a lány nevetett fel. Péteren volt a sor,hogy kérdezzen.-

És te tudod, hányadik a sorban az Erzsébethíd?-

Várj, hirtelen nem is tudom... - gondolko-dott el Szofi.Péter alig hitt a fülének.-

Hogyhogy nem tudod? Mindenki tudja ahidak sorrendjét.-

Nem, én nem tudom - Szofinak nem esettnehezére bevallania hiányosságát.-

De miért nem tudod?Péter már nem nevetett, noha belül mulat-tatta az egyébként eszesnek t
ű
n
ő
n
ő
tudatlan-sága.-

Ez a természetemb
ő
l adódik. Én mindigcsak a végcélra összpontosítok. Hogy közbenmin kell keresztülmennem, az számomra mel-lékes. Úgy az életben, mint a közlekedésben.Ezért is nem jegyeztem meg soha a hidakat.Nem érdekel, melyiken megyek át, a lényeg,hogy elérjem a célomat - Szofi nem nézettPéterre, miközben beszélt. Úgy érezte, kicsittalán többet árult el magáról a férfinak, mintamennyit kellett volna.Péter elgondolkodott.
Ő
mindig fontosnaktartotta a részleteket. De izgatta fantáziáját Szofimagabiztossága, rideg céltudatossága. Annyiramás volt, mint a felesége vagy a n
ő
k, akikkelkorábban dolga akadt! Volt valami nyersességés gátlástalanság Szofiban, ami feltüzelte és
tudat alatt meg is rémisztette. Megérezte, hogySzofi finom külseje kemény bels
ő
t takar. Péternem kérdezett többet a lánytól. Félt aválaszaitól.Besötétedett, mire felértek a Várba. Kiszálltakaz autóból és sétára indultak a kellemesenbizserget
ő
nyárestében. Nevetgél
ő
turisták,részeg fiatalok haladtak el mellettük, de
ő
krájuk sem pillantottak. Zavarban voltak, éshirtelen azt érezték, nem tudnak mit kezdeniegymással. Mindkettejük számára ismeretlenvagy rég elfeledett szituációba kerültek, és ezmegbénította
ő
ket. Maguk sem tudták, hogyhova tartanak, hiszen a szívük mélyén nemsétára vágytak, hanem sokkal inkább egymásra.De vágyukat nem merték szavakba önteni,inkább hallgattak. Közben kies részre jutottak aVár oldalában. Ki tudja, meddig mentek volnanémán egymás mellett, ha Szofi váratlanul nemtorpan meg. Péter még tett néhány lépést el
ő
re,mire észrevette, hogy a lány nem tipeg azoldalán.- Állj! - kiáltotta oda Péternek.A férfi engedelmeskedett. Megfordult és párméter távolságból nézett vissza Szofira. Nemértette, hogy mi történt. Pedig valami meg-változott. A lány lendületesen megindult felé,megfogta az arcát és szenvedélyesen megcsó-kolta. Azután ott, a Vár félrees
ő
részén estekegymásnak.
Péter vadul viszonozta a csókot, képtelenekvoltak betelni egymással. Kéjesen ölelték, csó-kolták, harapták egymást, mintha nem lenneholnap. Szofi érezte magán a mohó, kutatóujjakat, és a férfi mozdulataiban a sürgetést,hogy minél hamarabb eggyé válhassanak. Pétermegfogta Szofi kezét és húzni kezdte magaután. Rohanó lépteik zaja visszhangzott a sé-tányon. Visszaértek az elhagyatott szeglethez. Abokrokkal borított rész árnyékba, szinte teljessötétségbe burkolózott. Felettük holdsarlóragyogott, alig vetett fényt a párra. Péter egyfának támasztotta Szofit, és újra vadul csóko-lózni kezdtek. Szájával beborította a lányt. Szofipedig élvetegen felkínálta neki a testét, felhúztaa szoknyáját és széttárta combját, amelyetVénusz is megirigyelt volna. Vékony és feszesvolt, b
ő
rén vörös nyomot hagyott Péter er
ő
sérintése. A férfi lehúzta a n
ő
ruháján a cipzárt,és lemeztelenítette telt, kerek mellét.- Gyönyör
ű
vagy - mondta rekedten, majdszájával birtokba vette.Szofi gyors és heves mozdulatokkal kigom-bolta a férfi nadrágját, ingét pedig felhúzta aköldökéig. A látványtól örömteli szédülés fogtael. Péter tényleg ízig-vérig férfi volt. Lapos, iz-mos hasát fekete sz
ő
rzet borította, sportos, iz-gató, er
ő
s testét az isten is arra teremtette, hogyélvezetet adjon a n
ő
knek. Szofi ajka mosolyrahúzódott. Péter nekiszorította a fának, úgy kú-szott fel a testére, mint a lián. Szofi a férfi köré
fonta két karját, és vágytól ég
ő
testével feszesenhozzásimult. Pillanatok alatt elélveztek.Szofinak ezúttal nem kellett megjátszaniamagát, sikongatása
ő
szinte és mélyr
ő
l jöv
ő
volt.Tényleg akarta a férfit, aki benne volt,
ő
szintevágyat érzett iránta. Boldoggá tette a tudat,hogy nem lett teljesen érzéketlen az évek alatt,és képes volt heves orgazmust átélni. Igazin
ő
nek érezte magát.Némán álltak a sötétben, kielégülten és na-gyon boldogan. Végül Péter tért vissza el
ő
bb avalóságba.-

Nem védekeztem. Ne haragudj, de teljesenmagával ragadott a vágy.
Ő
rjít
ő
voltál.-

Ne izgulj, szedek gyógyszert.Péter megnyugodott és megölelte Szofit.Mámorító érzés áradt szét bennük, de Szofimintha enyhe sürgetést érzett volna a férfimozdulataiban. Tudta, hogy menniük kell.Összeszedték magukat, és a kocsihoz indultak.Ugyanúgy nem szólaltak meg, mint a séta ele-jén. Beültek az autóba, Péter egyetlen szó nélkülindította a motort.-

Azt sem tudod, hol lakom. Hova megyünk?-

Tényleg. Magam sem tudom, hogy hovamegyünk.Péter fékezett, és furcsán maga elé meredt.-

Megbántad? - kérdezte végül Szofi.-

A szexet nem.-

Hát akkor mit?-

A többit. Ami csak most következik.
-

Semmi sem következik, ha nem akarod.-

Én egyel
ő
re nem tudom, hogy mi vagy, ésez zavar.-

Hogy érted, hogy mi vagyok?-

Úgy, hogy nem tudom, mi vagy.Lehet
ő
ség vagy probléma.Szofi felnevetett. Tetszett neki Péter
ő
szin-tesége. Ha egy romantikus lányregényben let-tek volna, akkor szerelmesen összebújnak, és aférfi közölte volna, hogy nem tud nélküle élni.De nem szerelmes lányregényben voltak, ha-nem a valóságban.-

Egyik sem vagyok. Csak egy játékszer,amit élveztél.Péter felnézett Szofira.-

Ennél azért többet jelentesz nekem.Szofi megint nevetett. Kinyitotta a kocsi ajtaját,majd kipattant.Péter is kiszállt.-

Mit csinálsz?-

Hívok egy taxit.-

De hazaviszlek. Haza akarlak vinni.-

Minek? Vár a családod. A gyerekeid biztoshiányolták a jó éjt puszit.-

És mikor látlak újra?- Nem tudom - mondta Szofi, majd elvihar-zott. Nem maradt más utána, csak magas sar-kújának kopogása a sötétségben.
Szia, Apa! Sokan azt hiszik, hogy a prostituáltakképtelenek élvezni a szexet, illetve képtelenek bármit
is érezni egy férfi iránt. Akik nem ismerik ezt avilágot, meg vannak arról gy
ő
z
ő
dve, hogy a férfiak aszemélytelen aktusok során annyira elhasználtak már minket, hogy kiöltek bel
ő
lünk minden emberi érzést.Sokáig én is azt hittem, hogy teljesen érzéketlenvagyok, hogy az egyetlen dolog, amihez
ő
szinteérzelem és kitartó h
ű
ség f
ű
z, az csupán a pénz.Aztán a végzet úgy akarta, hogy ha csak rövidid
ő
re is, de megtapasztaljam, milyen érzés normálisn
ő
nek lenni. Megismerkedtem egy férfival, akivel asors fura módon a pénz miatt hozott össze, de ezúttalnem
ő
fizetett nekem, hanem én adtam neki kölcsön.Péter, a férfi, akivel megismerkedtem, mindenszempontból az az ember, akire más körülményekközött vágytam volna. Ha máskor, máshogyantalálkozunk, biztosan
ő
t akartam volna életemtársául. Mert felnézek rá. Mert az érintését
ő
lmegborzongok és nem undorodom. Mert azzal, hogyvele vagyok, magamat is másnak, különlegesebbneklátom. Mert folyamatosan rá gondolok. Mióta meg-ismertem, ráeszméltem arra, hogy két ember találkozása egyszerre lehet isteni adomány ésembertelen szenvedés forrása. Mert csak a mesébenfordul el
ő
, és a valóságban soha, hogy két ember minden bonyodalom nélkül, szabadon szerethetiegymást és egymáséi lehetnek. Ha ez így volna, nemlenne annyi félrelépés, válás, titkos románc,boldogtalan n
ő
és férfi. Ám az emberek szeretik abonyodalmakat, különösképpen a szerelemben. Aférfiak folyamatosan hódítani akarnak, legszívesebbenlefeküdnének minden útjukba kerül
ő
n
ő
vel, a n
ő
k
pedig örök lángolásra, szerelemre vágynak. Ostobatinédzserfejjel, és feln
ő
tt n
ő
ként is. A n
ő
k mindig aférfiakat szidják, hogy h
ű
tlenek, pedig az igazság az,hogy jottányit sem jobbak náluk. Ugyanúgy képesekotthagyni a jól megszokott életüket és társukat, ha jöna lángolás, mint a férfiak a feleségüket egyhuszonéves, hosszú combú sz
ő
kéért, akinek életükvégéig hálásak csupán azért, mert a csinibaba nemvette észre, hogy kopaszodnak. A tiltott gyümölcsmindig édesebb, a n
ő
knek és a férfiaknak egyaránt azkell, ami elérhetetlen, amit nem kaphatnak meg,amiért küzdeni kell. Akkor is, ha az, ami már abirtokukban van, sokkal értékesebb vágyuk titkostárgyánál.Akkor is, ha pontosan tudják, hogy maguknak és ahozzájuk közel állóknak fájdalmat fognak okoznitettükkel.Péteren is látszott, hogy szerelemre vágyik.Szerelemre és szenvedélyre. Pont azt akarta, amit alegtöbb hozzám járó n
ő
s férfi, izgalmat és azt, hogy afelel
ő
sségteljes családi életet rövid id
ő
re szögreakaszthassa, és lélekben újra fiatal és hódító legyen.Én voltam a tiltott gyümölcs számára, ahogyan atöbbi férfinak is. Számomra pedig az olyan férfi atiltott gyümölcs, aki fontossá válhat nekem. Nemakarok úgy járni, mint azok a n
ő
k, akik váratlanulszerelmesek lesznek, és aztán képtelenek lefeküdni aférjükkel, barátjukkal, mert úgy érzik, azzal er
ő
szakotkövetnek el saját magukon. Én nem akarok folytonarra gondolni, hogy mennyivel jobb lenne Péterrelegyütt lenni, ahelyett, hogy idegen férfi élvez bennem. Ha lenne valakim, akár csak szeret
ő
ként is,képtelen lennék eljátszani az orgazmust és azt, hogyélvezem, amit a férfiak kérnek t
ő
lem vagy tesznekvelem. Engem egy érzelmeken vagy köt
ő
désenalapuló kapcsolat teljesen tönkretenne. Ezért is nemakarok gyereket szülni, és nem ábrándozom arról,hogy valaha is szerelmi házasságot kötök. A tisztahaszonban hiszek, nem a szerelemben.A Péterrel töltött estét is megpróbálom ki nemmondott megállapodásként kezelni.
Ő
megkapta, amitakart, és én is megkaptam t
ő
le, amire nekem voltszükségem. Tudnom kellett, milyen érzés úgylefeküdni valakivel, hogy
ő
szintén kívánom, nemundorom a szagától vagy a testnedveit
ő
l.Vagyis újra csak üzletet kötöttem. És ezúttal is jóljártam.
Két héttel találkozásuk után még mindig azügyvéd járt Szofi fejében. Próbálta a gondo-lataiból ki
ű
zni, nem érezni iránta semmit, debárhogyan is küzdött ellene, mindig újra és újraeszébe jutott az este a Várban. Hiányzott nekiPéter, pedig alig ismerte. Ám jó érzéssel töltötteel a tudat, hogy még képes érezni valamit egymásik emberi lény iránt, ugyanakkor meg isijesztette, hiszen nem egészen alaptalan volt afélelme, hogy Péter miatt esetleg nem tud úgyteljesíteni a kuncsaftokkal, ahogyan elvárjákt
ő
le. Márpedig azzal a férfival, aki egyetlenóráért kifizet ezer eurót, nem lehet kényeskednivagy lelkizni. Hacsak nem
ő
kéri ezt. De Szofitapasztalatból tudta, hogy a hozzá járó férfiak maximum a pszichológusukkal lelkiztek, aprostijukkal töltött id
ő
t ki akarták élvezni.Szofinak az ezer euróért cserébe mindigszépnek, ápoltnak, kívánatosnak, mosolygósnakkellett lennie, és késznek a szexuális aktusbármilyen formájára. Kényeskedés nélkül. Amadame-ja tanácsolta neki, hogy ha az ügyfélkifizette a pénzt, onnantól fogva Szofi nemmondhat semmire nemet. Minden vágyat, még alegalantasabbat, legperverzebbet is, teljesíteniekell.,,Az igazán jó prostituált elhiteti a kuncsaft-tal, hogy
ő
is pont arra a fajta szexre vágyik,mint amire a vendég, és az aktus minden egyespillanatát mámorítónak találja. Kivétel ez alól,ha a kuncsaft fájdalmat, vért vagy ellenállástkövetel. Akkor szenvedhetsz nyugodtan" -magyarázta Magda.Hogy hirtelen támadt érzelg
ő
sségét csilla-pítsa, elvállalt egy kuncsaftot, akit a madame- jamár régóta ajánlgatott neki. Egy húszéves budaisrácról volt szó, akit dúsgazdag apja fizetett beegy menetre, Szofinak egyetlen porcikája semkívánta a srácot, ráadásul a lelkiismeretes apukanem csak egy órát fizetett ki, hanem mindjárthármat, hadd vezesse be alaposan egy gyönyör
ű
és tapasztalt n
ő
a fiát az érzékek birodalmába.Szofi harmincmilliós lakásának hálószobá-jában, az ágyon feküdt, ahonnan roppant ne-hezére esett felkelnie, noha két órája volt márcsak a fiatal fiúval való találkáig. Beigazolódott,
amit
ő
l tartott: életében el
ő
ször nehezére esettelvégezni egy munkát, amiért pedig jól meg-fizették, és amiért várhatóan nem is kell olyankeményen megdolgoznia, hiszen mindössze egyfélénk, csúnyácska, tapasztalatlan suhancot kellkielégítenie. Ajka durcásan lefelé görbült,amikor feltápászkodott az ágyból, és ki-vonszolta magát a fürd
ő
szobába.Elgondolkodva nézte magát a tükörben.Vénusz testét látta maga el
ő
tt, és ez önelégültmosolyt csalt az arcára. Szerette a testét, ésroppant elégedett volt vele. Telt keblei hetykénálltak, hasa izmos és lapos, combja formás,feneke kerek, b
ő
re sima volt. Aprócska, sötétmellbimbója mint gyönyör
ű
bross díszítettefeszes mellét. Sokat foglalkozott a testével, és ezmeg is látszott. Igaz, másról sem szólt az élete,mint a küls
ő
ségekr
ő
l, mindig a legjobb formájátkellett hoznia, hiszen a testéb
ő
l élt. Pontosantudta, hogy a férfiak, akik egyetlen óráért egyvagyont fizetnek neki, nem akarnak elhanyagoltárut kapni a pénzükért, olyan n
ő
re vágynak,akinek minden porcikája hibátlan és izgató.
A hozzám járó negyvenes-ötvenes, családos férfiakmegunták már öreged
ő
, narancsb
ő
rös feleségüket, ésolyan n
ő
re vágynak, akit jó érzés megérinteni, akinekfinom, puha a b
ő
re és feszes a combja, kerek a feneke.Az átlagos n
ő
t megkapják otthon is, ingyen, de a sajátönértékelésüknek az kell, hogy megszerezzenek egymodell külsej
ű
, fiatal szépséget. A legkevésbé semérdekli
ő
ket, hogy az olyan nagyon vágyott fiatal mo
delltestet csupán a pénzük miatt kapták meg, és nemazért, mert annyira vonzóak. De ez persze nemcsak aprostituáltakra igaz, hanem az olyan fiatal lányokrais, akik id
ő
sebb, gazdag férfiak oldalán mutatkoznak apartikon, és mosolyogva lángoló szerelemr
ő
lmesélnek. Szerelmesek
ő
k, persze, hogy szerelmesek,csak éppen nem a férfiba, akivel összefekszenek,hanem annak pénzébe. Igaz, a pénz irántiragaszkodás, függ
ő
ség nagyon is valóságos és er
ő
sérzés. Akárcsak a szerelem. Ostobaság azt hinni, hogya pénzbe nem lehet beleszeretni. Én mindenkuncsaftomat a vagyonáért szeretem. Ha nem ígylenne, képtelen lennék lefeküdni velük.
Szofi azzal is tisztában volt, hogy szakmájanem egy életre szól: amint elkezdenek mutat-kozni rajta az öregedés jelei, már senkinek semkell. Amíg ez a pillanat be nem következik, bekell biztosítania a jöv
ő
jét, és esetleg találnia va-lakit, aki feleségül veszi, és élete végéig eltartja.Nem szerelmi házasságra vágyott, hanem olyankapcsolatra, amely a kölcsönös érdeken alapul.Azt is tudta, hogy nagy a konkurenciaharc,egyre több fiatal lány próbálkozik meg ezzel asokak által ugyan lenézett, de mindenképpenmesésen jövedelmez
ő
szakmával. Tudott olyanmagyar lányról, aki tizenhét évesen kezdte aszakmát, fenékig ér
ő
hosszú haja volt, és olyanfeszes teste, mint a párducé. Megvesztek érte aférfiak.
És rebesgetik, hogy vannak neves modellek,szépségversenyek helyezettjei, akik ha nem is adják el
magukat f
ű
nek-fának, de azért egy-egy nagyobbösszegért gátlás nélkül prostituálódnak vagykitartatják magukat a legnagyobb titokbanmilliomosokkal, cégvezet
ő
kkel, producerekkel. Merthiába mond bárki bármit, nyolcmilliós vagy mégdrágább kocsikat, budai penthouse lakásokatesetenkénti magyarországi modell- munkából nemlehet megvásárolni.
Szofinak még volt néhány tennivalója a ta-lálkáig a fiatal fiúval. Minden aktus el
ő
tt lera-dírozta és bekente testápolóval a b
ő
rét, hogyselymes és puha legyen. Finom ujjaival lassanvégigsimította formás, hosszú lábát, jólesettmegérintenie saját magát. Árucikként, tárgykéntkezelte a testét, de szerette magát, és tisztábanvolt külseje erényeivel, pontosan tudta, milyenérzést vált ki látványa a férfiakból. Mindenkimeg akarta szerezni, de csak az kaphatta meg,aki meg is tudta fizetni. Néhányszor használatosárucikk volt gazdagok számára. Óhatatlanulelhasználódott közben, de mindent elkövetettazért, hogy élveteg élete vajmi kevéssélátszódjon meg a küllemén. És mint aluxusprostituáltak általában, érzékiségébenroppant diszkrét és visszafogott volt. Újra be-lenézett a tükörbe, és finoman kikészítette azarcát. Nem sminkelte magát er
ő
sen, csak lehe-letvékony alapozót használt és különleges vá-gású szemeit hangsúlyozta ki. A kozmetikusarendben tartotta a b
ő
rét, nem voltak - nem islehettek - rajta pattanások vagy hegek. Testének
minden porcikája teljesen sz
ő
rtelen volt. Éppenúgy nézett ki, mint a férfimagazinokbanszerepl
ő
n
ő
k: a férfiak vágyának örökös tárgyai.Felhúzta sz
ű
k, százötvenezer forintos ruhá-jának cipzárját, és belebújt a magas sarkújába.Fehérnem
ű
t nem viselt a ruha alatt. Maga volt amegtestesült bujaság, a bukott angyal, akinekromlott szépsége megidézte és b
ű
nre csábítottaa férfiakat. Kilépett a lakásból, és kocsijávalfiatal kuncsaftjához hajtott. A megbeszéltekszerint a fiú lakásában találkoztak, az apjátólkapta a tizennyolcadik születésnapjára. Aho-gyan Szofit is az apjától kapta. Elkényeztetettúri gyerek volt, éppen olyan, mint az a fiú, akiannak idején nem adta oda az óráját Szofinak.A lány, mint mindig, ezúttal is csak a pénzregondolt.
Minden új kuncsaft el
ő
tt van bennem egy kisfélelem, vajon ezúttal mi vár rám, mit kell tennemmajd az ágyban. Vannak olyan kuncsaftok, akikenmesszir
ő
l látszik, mit szeretnek, mik a perverzióik, deez a ritkább eset. Egy fiatal fiú még kialakulatlan,maga sem tudja, mit akar, ezért fogalmam sincs,milyen lesz vele. Nem baj, három óra nem a világvége, és cserébe ott van az a rengeteg pénz, amit azaktusért kapok, és ami által egy kicsit még közelebbjutok a gazdagsághoz. Ez a fiú csak egy aprólépcs
ő
fok, amire rá kell lépnem, hogy feljebbjuthassak.
Szofi lefékezett az elit környéken álló több-lakásos társasház el
ő
tt. Leparkolt, majd kiszállt
a kocsiból és megnyomta a kaputelefon gomb-ját. A fiú nem szólt bele, kérdés nélkül kinyitot-ta a súlyos ajtót. Szofi aprócska kertbe érkezett.Az ajtó nehéz dörrenéssel zárult be mögötte.H
ű
vös éjszaka volt. Megborzongott. Mellbim-bója megkeményedett a sz
ű
k ruha alatt. A gaz-dag fiú a harmadik emeleten lakott. Volt lift isaz épületben, de Szofi inkább gyalog szaladt fela lépcs
ő
n. Szeretett volna minél el
ő
bb túl lenniaz egészen, és lefürödni. Majd felejteni az aktustés élvezni a pénzt. Ez volt számára a jólbegyakorolt forgatókönyv, ami életben tartotta.A fiú már az ajtóban várta. Csúnyább volt,mint Szofi gondolta. Láthatóan túlsúllyal küz-dött, kerek arcán örökre nyomot hagytak apubertáskori faggyúproblémák. Heges volt azarca, amin szoláriumozással próbált segíteni, delegnagyobb bánatára sikertelenül. Tokája éshúsos szája még inkább elcsúfította, apró sze-mei sunyin csillogtak. Félénken köszönt Szo-finak, aki kedvesen bólintott, majd belépett alakásba. A fiú el
ő
nytelen külsejét kellemesenellensúlyozta otthona drága, ízléses szépsége. Alakást egy neves bels
ő
építész rendezte be, ésszemmel láthatólag kiváló munkát végzett: alegutolsó részletig minden elegáns, visszafogottés precízen kivitelezett volt. A vajszín
ű
b
ő
rharmonizált a sötét, barna és fekete kiegé-szít
ő
kkel, a tömör fa asztalokon elegáns orchi-deacsokrok illatoztak. Lám, a gazdagok virága.Szofi finom, elegáns virágnak tartotta, ezért imádta az orchideát. Jelleméb
ő
l fakadj hogymég a virágot is az árával mérte.Alaposan körbenézett a gazdag fiú lakásá-ban, újra és újra megállapítva, milyen leny
ű
-göz
ő
a berendezés. A fiú pedig csak állt, Szofitbámulva,
ő
t a lány szépsége ny
ű
gözte le. Kétkezét a zsebébe dugta, amikor megérezte, hogya vágytól izzadni kezdett. Szégyellte, hogy kö-vér, de képtelen volt lefogyni.-

Kérsz inni valamit? - szólalt meg végül re-kedten.Szofi habozott. Soha nem szokott inni, munkaközben meg pláne, de akkor este valahogy nemérezte jól magát a b
ő
rében, és emberfeletti er
ő
velkellett kényszerítenie magát arra, hogy képeslegyen a testébe engedni a csúnyácska fiút.Váratlanul hányinger tört rá, pedig korábbanlaza könnyedséggel kezelte a kuncsaftjait, mégazokat is, akiknek különleges kérései csöppetsem voltak ínyére. Maga sem tudta; mi történthíres gátlástalanságával és céltudatosságával, deszíve szerint hazamenekült volna. Ám pontosantudta, hogy nem teheti meg. A fiú apja azonnaljelentené az ügynökségnek, ahol dolgozott, és akés
ő
bbiekben kevesebb munkát kapna, majdpedig híre menne, hogy válogatós, hisztis, ésvisszautasítja a férfiakat. Márpedig a kuncsaftoképpen azért az illúzióért jártak hozzá, hogy alány szemében kivételesen férfiasnak éshódítónak látszanak. Egy ny
ű
gös szajhára, aki
beletipor az önbizalmukba, vajmi kevéssévágytak.-

Kérek egy gin-tonikot.A fiú a szoba közepén álló bárpulthoz lépett.Lakása egyetlen hatalmas helyiségb
ő
l állott,káprázatos panorámával a Lánchídra. Szofi azablakhoz lépett, miközben az italára várt. Asötét égboltot ezernyi ragyogó csillag világítottabe, mint tengernyi drágak
ő
ragyogott a feketepaláston. Élt a pesti éjszaka, fényes autóksuhantak el Szofi alatt. Emberek, akik mindtartottak valahova. Szofi észre sem vette, hogykuncsaftja már elkészítette az italát és mögötteáll. A fiú Szofi meztelen karjához érintette ah
ű
vös poharat. Kéjes mozdulatnak szánta, de alányt csöppet sem hozta t
ű
zbe. Ahogy azablaknál állt és a Lánchidat nézte, eszébe jutott aPéterrel töltött mámoros este. Még mindigvágyott a férfira, de tudta, minél többet gondolrá, annál jobban megnehezíti a saját életét.Megfordult, és rápillantott a fiúra. Tudta, hogy ahárom óra elkezd
ő
dött, és
ő
t nem azálmodozásért vagy az italozásért fizetik. Elvettehát az italt, belekortyolt egyet. Aztán még egyetés még egyet. A hideg alkohol égette a torkát éspillanatok alatt a fejébe szállt, mert nem volthozzászokva. Elzsibbasztotta a nyelvét ésszédülni kezdett. Tompultak az érzékei, amiértroppant hálás volt a ginnek. Jólesett neki, pedigalapvet
ő
en gy
ű
lölte az ízét. Letette a poharat éskeskeny, puha kezébe fogta a fiú hájas arcát.
Megcsókolta. Az eleinte félénken viszonozta,majd egyre durvábban dugta el
ő
re a nyelvét.Nagy kezeivel megragadta Szofit, és el
ő
bbszorítani kezdte, majd teljes er
ő
vel belemarkolta hajába. A lány, talán az alkohol hatása miatt,védekezni kezdett és próbált kibújni aszorításból. Az ifjút azonban hajtotta tombolóvére, és egyre er
ő
sebben, már-már brutálismódon préselte a testét Szofihoz. A lány egyrecsak szabadulni akart, ami csak feltüzelte amásik gerjedelmét és er
ő
szakosságát. Szofiközel járt a síráshoz. Ahogyan küzdött vele,magas sarkújával véletlenül rátaposott csupaszlábára. A fiú felsikoltott fájdalmában, majd teljeser
ő
vel arcon vágta Szofit. A lány a földre zu-hant, és érezte, hogy azonnal feldagad a szájaszéle. Sz
ű
k, kivágott ruhájából kibuggyant azegyik melle. Megtépett haja kócosan hullott avállára. Döbbenten meredtek egymásra. Szofimegijedt, hogy most mi következik. Attól tar-tott, hogy nekiesik és összeveri, majd meger
ő
-szakolja. És ahogyan Magda az eszébe véste,neki t
ű
rnie kell. Ám legnagyobb döbbenetérehangos zokogásban tört ki. Szofi még mindig aföldön feküdt, a szája széle felszakadt és kipi-rosodott, az ütést
ő
l pedig megduzzadt. Tágranyílt szemmel bámulta az el
ő
tte magasodó su-hancot, aki keservesen sírt, és egyre csak hul-lottak a könnyei.
Milyen gazdag, jó családból való, és mégismennyire szánalmas látványt nyújt! Hájas hasa
megremeg, miközben rázza a zokogás. Zavarba ejt
ő
enférfiatlan.
Szofi megsajnálta fiatal kuncsaftját. Nem ér-dekelte már, hogy pár perccel azel
ő
tt megütötte,amit
ő
l felrepedt a szája széle; felkászálódott aföldr
ő
l és odament hozzá. Még mindig rázta azokogás, hangosan szipogott közben. Úgybömbölt, mint egy óvodás. Szofi gyengéden át-karolta, a fiú pedig úgy simult hozzá, mint egykisgyerek. Szofi megsimogatta a fejét és a hátát.-

Nem baj, nem történt semmi - nyugtatgatta.-

Én... én... nagyon sajnálom. Nem akartalakbántani.-

Tudom, hogy nem volt szándékos.-

Én... csak... nekem apu azt mondta, hogyígy kell bánni a n
ő
kkel - már nem sírt annyira,de a szeme még mindig vörös és könnyes volt.Folyt az orra, amit az inge szélébe törölt.Szofi majdnem elnevette magát, ha arragondolt, hogy a fiú a fels
ő
tízezer tagja, és ek-képp viselkedik.-

Elfogadsz t
ő
lem egy tanácsot?-

Persze.-

Soha ne bánj így egy n
ő
vel, mert örökreboldogtalan leszel. Te nem vagy kegyetlen, semszadista. Neked szeretned kell a n
ő
ket, és akkorazok is viszontszeretnek téged. Hidd el, leszel temég szerelmes, de csak akkor, ha megtanulszviselkedni.A fiún látszott, hogy elgondolkodtatta az,amit Szofi mondott. Lesütött szemmel állt a lány
el
ő
tt, mint aki
ő
szintén megbánta az el
ő
bbitettét. A sírást abbahagyta, de alig mertmegszólalni.- Igazad van. De tudod, nehéz feldolgozni,hogy hatalmas vagyonom van, amiért bármitmegkaphatok, csak szerelmet nem. A lányokkizárólag azért fekszenek le velem, mert ígyvagy úgy fizetek nekik. Százmilliót ér ez a lakás,a kocsim pedig húszat. Bármit megadhatok egyn
ő
nek, amit csak megkíván. Bármit. Deönmagamért senki sem szeret. Csúnya vagyokés nagyon kövér, és bizonyára láttad, hogyanfest az arcom. Egy rémálom. Az apám mást semcsinál, csak mindennap megaláz, mert nemvagyok olyan szívtipró, mint
ő
. Látszólag a világlegjobb élete jutott nekem, de valójábanmindenki megvet és undorodik t
ő
lem. Igen, egyocsmány senki vagyok.Szofi most már egészen másnak látta a fiút,mint a találkozásuk elején. Bár mindene meg-volt, mindaz, amire
ő
vágyott, ám a rengetegpénz ellenére mégsem volt semmije. Ugyanúgybarátok, társ és szeretet nélkül élt, mint Szofi,csakhogy a lányt minden egyes nap hajtotta,f
ű
tötte valami: a célja. Ám ennek a fiúnaksemmiféle célja nem volt az életben, ezért nemakadt semmi, ami el
ő
revigye. Hiszen mindenttálcán kapott gazdag szüleit
ő
l. Semmiért semkellett megküzdenie. Ezért építeni nem, csupánrombolni volt képes.
Szofi megszánta és segíteni akart rajta. Meg-mutatni, hogy milyen érzés a szenvedély - bru-talitás nélkül. Hiszen azért fizették meg, hogybevezesse ezt a fiút az érzékek birodalmába, és
ő
elhatározta, hogy el is végzi a feladatát.-

Mostantól ne szólalj meg, csak nézz engem,és tedd, amit mondok - szólalt meg kissérekedten. Kéjes volt a hangsúlya.A fiú csak nézett rá kisírt, tágra nyílt szem-mel, és egyáltalán nem sejtette, mi fog történni.Szofi kibújt a magas sarkújából, lehúzta a ruhacipzárját. A fiú meg akart szólalni, de Szofi le-intette.-

Megbeszéltük. Ne szólj, csak nézz engem -mondta, majd kibújt a ruhájából, ami a földreesett, Szofi anyaszült meztelenül állt a fiú el
ő
tt,akin látszott, hogy ájulás környékezi a lánygyönyör
ű
testét
ő
l. Újra izzadni kezdett és folytaz orra. Megint az ingujjába törölte. Szofi márészre sem vette a suta mozdulatot.-

Látod, ilyen egy igazi n
ő
. Csodáld meg atestem - kihívóan nézett a fiúra, aki tátott szájjalbámulta.Látszott rajta, valójában el sem meri hinni,hogy egy tökéletes, buja test
ű
, meztelen n
ő
áll anappalijában. Ilyen még nem fordult el
ő
vele.Nehezen dolgozta fel. Szofi közelebb lépetthozzá és megcsókolta. A fiú gyengéden átölelteés végigsimította a gerincvonalát. A mozdu-lataiban ezúttal nyoma sem volt brutalitásnak.Félénk volt és ösztönösen gyengéd. Szofi meg
mutatta neki, hova nyúljon, hogy azzal örömetszerezzen, és mit kell tennie a saját és partneretestével, hogy beléphessen a legperzsel
ő
bbszenvedélyek birodalmába. És az ifjú hagyta,hogy Szofi vezesse, tanítsa a finom, érzékimozdulatokra. Szofi pedig nagyszer
ű
tanár volt:tapasztalt, lelkes, finom ujjai érzéki táncotlejtettek a fiú meztelen testén. Partnere nem isbírta sokáig, lassan nyögni, sikongatni kezdett,majd elélvezett.Utána lihegve ereszkedett Szofi testére, akicsak mosolygott.-

Ugye, hogy más volt így?-

Hihetetlen. Egyszer
ű
en páratlanul csodás észseniális vagy. Amellett pedig gyönyör
ű
. Mégsohasem találkoztam hozzád fogható n
ő
vel.A fiún látszott, hogy teljesen magával ragadtaa Szofival élvezett szex. Hatása alá került alánynak, és végre - életében el
ő
ször - igaziférfinak érezte magát. Rabja lett a mámorítóérzésnek, ahogy a többi, Szofihoz járó férfi is. Alányt mulattatta a dolog, és újfent megállapítottamagában, hogy a férfiak igencsak egyszer
ű
enm
ű
ködnek. Ha jól lakatod
ő
ket az ágyban és azasztalnál, és hagyod, hogy aztán nézhessék asportcsatornát, akkor cserébe bármit megadnak,és a tenyerükön hordozzák azt a n
ő
t, aki ezeket adolgokat biztosítja nekik. Szofi ugyan csak azels
ő
ben, a szexben volt jártas, de abban annyira,hogy a másik kett
ő
t senki sem várta el t
ő
le.Újra rámosolygott a fiúra.
-

Most már tudod, hogyan szerezz örömetannak a lánynak, akivel majd igazán megsze-retitek egymást.A fiú váratlanul elkomorult.-

De nekem nem kell más, csak te. Te vagyszámomra a tökéletes n
ő
.-

Én nem lehetek kizárólag egyetlen férfiéörökre. Én minden férfié vagyok, de csak egy kisid
ő
re.-

De én mindent megadok neked. Többé nemkell dolgoznod. Kapsz lakást, kocsit, rengetegpénzt, szép ruhákat, ékszereket. Amit csakmegkívánsz. Hiszen minden n
ő
err
ő
l ál- módik,nem? Azt csinálhatsz mellettem, amit akarsz,csak maradj velem.Az ajánlat vonzó volt, hisz Szofi éppen errevágyott. Ám azt is pontosan tudta, hogy a fiúlelkesedése nem tartana örökké, hamar ráunna,és végül kidobná. Neki pedig nehéz lenne utánavisszarázódni a régi életébe, a vendégeihez.- Nem lehet. Neked ne egy prostituált legyena célod, hanem olyan n
ő
, aki megszeret, ésgyereket szül majd neked.A fiú határozottan rázta a fejét.- Nem, nekem csakis ilyen gyönyör
ű
n
ő
kell,mint amilyen te vagy. A többi lány, akiket kö-zelr
ő
l láthattam, mert párszor randevúztamvelük, mind kövér és löttyedt volt. De te annyirafeszes, mégis puha és finom vagy, hogy csak amagazinokban látni olyan gyönyör
ű
testet, mintamilyen a tiéd. Egyszer
ű
en lélegzetelállító vagy!Ekkor Szofi hirtelen ráébredt arra, hogy a fiúsemmit sem értett meg abból, amit magyarázottneki, és hogy hallani fog még róla: valószín
ű
legtényleg egy prostituált mellett fog kikötni, mertsoha nem lesz elég önbizalma ahhoz, hogymegmérje magát egy valóságos kapcsolatban,egy valóságos n
ő
oldalán. Mindent pénzzel fogelintézni és megvásárolni: barátokat, szeret
ő
ket,feleséget. Az összegy
ű
rt, selyem ágytakarónfeküdtek, és miután ezt végiggondolta, Szofihirtelen felült. Indulni készült. Kikászálódott azágyból és a földön hever
ő
ruhájáért nyúlt.-

Hova készülsz? - kérdezte a fiú.-

Végeztünk. Ennyire szerz
ő
dtettek.-

Szó sincs róla. Három óra szexr
ő
l volt szó,de id
ő
ben többet lelkiztünk, mint ahányszorkielégítettél.A fiú disznószemei sunyin csillogtak. Szofimegértette, hogy mit sem változott, és ténylegkár volt vele beszélgetnie, hiszen szavai semmitsem értek. Ezért válaszra sem méltatta, csaknémán felöltözött. A fiú bámulta, de nem mertmegszólalni. Amikor már a ruhájában volt,odafordult hozzá.-

Ha nem fizetsz ki rendesen, megmondomapádnak, hogy mi történt. Kíváncsi vagyok, mitfog szólni ahhoz, hogy végigb
ő
gted az egészet.Nem hiszem, hogy sokat n
ő
sz majd a szemében.Még inkább meg fog vetni, mint eddig - Szofinlátszott, hogy már csak mélységes undort és
szánalmat érez a fiú iránt, akin pedig jószív
ű
ensegíteni akart.Az felállt az ágyból és Szofi elé lépett. Meg-ragadta a karját és megszorította. A lány újra
ő
rületet látott megvillanni a szemében.-

Akarsz még egy pofont, te ócska szajha?-

Üss csak meg nyugodtan, ha ett
ő
l igazánférfinak érzed magad, de tudd, hogy az ügy-nökségem vezet
ő
je jelentkezni fog nálad, és aztnem úszód meg ép b
ő
rrel.Kihívóan nézett a fiúra, akit viszont felinge-relt Szofi bátorsága, és fájdalmat akart okozni.Nem tudta feldolgozni, hogy egy n
ő
, ráadásulegy prostituált nemet mondott neki. Alacsonyönértékelése er
ő
szakra tüzelte. Felemelte a kezétés megrázta az öklét. Szofinak azonban a szemesem rebbent. Elpusztíthatatlanok érezte magátés sebezhetetlennek. Nem egykönnyen tudtakfájdalmat okozni neki. Legalábbis az el
ő
ttehadonászó, szánalmas suhanc biztosan nem.-

Na rajta, üss csak meg! Nem érdekel - pro-vokálta, pedig bármelyik pillanatban rátámad-hatott.-

Ne ingerelj, te senkiházi! - üvöltötte a fiú.-

Látod, még ehhez is gyenge vagy.-

Fejezd már be! - a fiú torkaszakadtábólordított, újra közel járt a síráshoz.-

Na gyerünk, légy férfi! - most már Szofi isüvöltött.A fiú újra lendítette a karját, de megállította aleveg
ő
ben, aztán leengedte maga mellett. És újra zokogni kezdett. De Szofi már csöppet semtudta sajnálni. A pénzét akarta, és azt, hogyminél el
ő
bb újra otthon legyen.- Add ide a pénzem! Ne akard, hogy mégennél is jobban szánjalak!A fiú egy súlyos, sötét komódhoz lépett, ahola pénztárcája lapult. Háromezer eurót vett el
ő
.Odanyújtotta Szofinak. A lány nem köszöntemeg. Elvette a pénzt, majd indult az ajtó felé. Afiú egyetlen szót sem szólt többé hozzá. Szofibevágta maga mögött az ajtót, és miközbenszaladt lefelé a lépcs
ő
n, még hallotta állatiasüvöltését, az újabb sírógörcsöt.Szofi megkönnyebbülten sóhajtott, amikorvégre belépett az otthonába. Becsapta magamögött az ajtót, lerúgta a cip
ő
jét, és nekid
ő
lt afalnak. A haja kócosan keretezte szép arcát,szája szélén jókora dudor éktelenkedett. Nohamagának sem vallotta be, megviselte a gazdagsuhanccal töltött három óra. Tudta, hogy mégkerülhet ilyen helyzetbe, hiszen az egyik elit,fizet
ő
s f
ő
iskola újgazdag diákjai, akik közé estikuncsaftja is tartozott, el
ő
szeretettel cserélget-ték egymás között a leghíresebb luxuspros-tituáltakat. A huszonéves fiúk, akik a szüleikmillióival nagyzoltak és csábítottak el lányokat,gyakran dicsekedtek egymásnak, melyik gyö-nyör
ű
, megfizethet
ő
n
ő
vel voltak együtt. Szofiszánalmasnak tartotta
ő
ket, mégis valamimélyen megmozdult benne. Addig ismeretlen
gondolat kerítette hatalmába: úgy érezte, meg-alázták.
Meg kell fürödnöm. De azonnal. Akkor biztosanjobb lesz. Most még érzem magamon a fiú b
ű
zét,vastag ujjainak nyomát a testemen. Izzadt és nedvesvolt a tenyere, miközben hozzám ért. Folyamatosanlihegett és csöpögött róla a víz. Kövér teste nehezenbírta a sok mozgást, emberfeletti küzdelmet vívott azélvezetért. Meg kell szabadulnom az emlékét
ő
l, minélhamarabb, annál jobb. Le kell mosnom magamról amocskot, amit rajtam hagyott. Aztán elfelejtem ezt azéjszakát is. Nem fogok rágondolni többet, egyáltalánnem hagyom, hogy bármiféle érzelmet kiváltsonbel
ő
lem. Ez csak üzlet. Nem jelentett semmit. Gazdagleszek, és csak ez számít.
Szofi levetk
ő
zött és beállt a zuhany alá. Fel-emelte a fejét, hogy a vízsugár az egész arcátérje. Szinte égette a forró víz, de mégis jóles
ő
érzéssel töltötte el. Minden egyes vízcsöppeltisztábbnak érezte magát a mocsoktól, de mégnem eléggé. Fogott hát egy szivacsot ésdörzsölni kezdte a testét. El
ő
ször gyengéden,aztán egyre er
ő
sebben. Nem érzett fájdalmat. Avágy, hogy lemossa, ledörzsölje magáról akoszt, elnyomta a rossz érzést, amit sajgó b
ő
reokozott. Fél óra is eltelt, mire eléggémegtisztultnak érezte magát, akkor elzárta azuhanycsapot. Megtörölgette magát, ésészrevette, hogy a forró vízt
ő
l és a dörzsölést
ő
lkipirosodott a b
ő
re. Nem foglalkozott vele,fáradtnak és elgyötörtnek érezte magát. Rossz
kedve volt, és ezen az sem segített, ha a pénzreés azokra a dolgokra gondolt, amiket mármegengedhetett magának: a lakásra Budán, adrága autóra és a gyönyör
ű
ruhákra. Tudta,hogy a rossz hangulat nem tart sokáig,másnapra elmúlik, mintha sosem létezett volna.Mint egy es
ő
felh
ő
, elvonul majd, hogy átadjahelyét a fénynek.Lekapcsolta a villanyt, nem vágyott másra,csak hogy elaludjon és ezzel véget érjen ez anap. Felvette hálóingét és bebújt az ágyba, vál-lára húzta a takarót. Csend volt, csak a sajátlélegzését hallotta. Szaggatottan vette a leveg
ő
t,és a szíve még mindig hevesen kalapált,zaklatottsága lassan csillapodott. Noha jó alvóvolt, nehezem nyomta el az álom, amely aztánnyomasztó képeket hozott. Kívülr
ő
l látta magát,ahogyan fekszik az ágyában. Aztán a takaróalatt lassan megmozdult valami. Aprócska lényvolt, és lassan kúszott felfelé a paplan alatt, Szofitestéhez közelített. Aztán még egy és még egy.Szofi lerántotta a takarót és döbbenten vetteészre, hogy patkányok lepték el az ágyát. Aszürke kis állatok a semmib
ő
l kerültek el
ő
ésrajzottak fel az ágyra, beborították a testét.Eleinte csak járkáltak rajta, majd elkezdtékharapdálni. Sikítani akart, de nem jött ki hang atorkán, és nem bírt megmozdulni sem. Bénultanfeküdt, menekülni nem tudott, a patkányok élvekezdték el felzabálni, jóíz
ű
en lakmároztak ahúsából. Amikor már úgy érezte, nem bírja
tovább, minden erejét összeszedte, éshatalmasat ordított. Maga sem tudta, hogy azüvöltés honnan tört el
ő
, de olyan hangos volt,hogy felébresztette a rémálomból. Szofi felült azágyban, egész teste verejtékben úszott ésremegett. Nem tudta, az álom mennyi ideigtartott, de amikor felébredt, már reggel volt.Szép napra virradt, a nap sugarai besütöttek azablakán, egyenesen az ágyára. Körbenézett ésmegnyugodott: csak rossz álom volt, amit átélt,és a rágcsálók csupán a képzeletében léteztek.Kiszállt hát az ágyból, egy er
ő
s feketekávéravágyott. Megszólalt a telefonja. Az el
ő
szobábabotorkált, ott hagyta el
ő
z
ő
este a táskáját ésbenne kétszázezres mobiltelefonját. Amadame-ja hívta. Szofi meglep
ő
dött, hiszenreggel soha nem keresték egymást.- Szofi, remélem, nem keltettelek fel, de nin-csenek jó híreim, és mindenképpen beszélnemkell veled valamir
ő
l - hadarta Magda köszönésnélkül.Szofi biztos volt benne, hogy el
ő
z
ő
esti kun-csaftja panaszolta be. Vádaskodott, hogy nemdolgozott meg eléggé a pénzéért.-

Magda, bármit is mondott a fiú, hadd ma-gyarázzam el, hogyan történt... - mondta volnatovább, de a másik belefojtotta a szót.-

Milyen fiú? Nem tudom, mir
ő
l beszélsz,Szofi.-

Hát, akivel tegnap voltam. Lehet, hogy
ő
benne maradt némi hiányérzet, de nekem fel
van dagadva az arcom. Egy vadállat volt, Mag-da - miközben járkált a lakásban a telefonnal afülén, belenézett a tükörbe. Borzalmasan festett.A szeme alatt mély árkok éktelenkedtek, és aszája széle látványosan feldagadt, így napokignem tud munkát vállalni.-

Mi történt, Szofi? Megvert a fiatal egyete-mista fiú?-

Dulakodtunk, és pofon vágott.-

Dulakodtatok? Ezért megfizet az a sze-métláda, az apjával együtt. Majd én elintézem adolgot, ne aggódj! De nem ezért hívtalak.-

Nem? Azt hittem. Akkor mi a baj?-

Szofi, ne ijedj meg, de az egyik korábbikuncsaftodról, az ázsiai üzletemberr
ő
l azt be-szélik, hogy külföldön összeszedte az AIDS-et,valami ócska kurvától. Összevissza beszélnek,de állítólag hónapok óta fert
ő
zött, és ha jólemlékszem, te nem is olyan rég vele voltál.Mindenképpen ki kell vizsgáltatnod magad. Hahíre megy, hogy esetleg HIV-fert
ő
zött vagy,véged, senki sem mer majd lefeküdni veled.Szofi úgy érezte, mindjárt elájul. A szobaforogni kezdett vele. Nem tudott megszólalni,egy hang sem jött ki a torkán. Er
ő
sen markolta atelefont, próbált arra gondolni, hogy mégmindig csak álmodik, és az egész borzalom ha-marosan véget ér. Ám ezúttal nem volt szeren-cséje. A valóságban volt.-

Szofi, nem biztos, hogy már akkor is betegvolt. Nem használt óvszert, ugye?
-

Nem.-

Beléd élvezett?-

Igen.-

Akkor mindenképpen menj el orvoshoz.Azt tanácsolom, hogy a Szent László Kórházbamenj, mert ott már két héttel a fert
ő
zés után kitudják mutatni a betegséget. Persze nem csak ottvégeznek vizsgálatot, de máshol több hétnekkell eltelnie a nem védett aktustól, mire megtudják állapítani. Fújd ki magad, és holnap menjel tesztre. Még aznap megvan az eredmény, hakifizeted.-

Te miért vagy ilyen jól informált a témában?- Szofi hangja cinikusan csengett.-

Mert több lánnyal dolgozom együtt, nemcsak veled, és közülük többen voltak már vizs-gálaton. Minden ügyfelet alaposan leinformá-lunk, és a vendégkört a fels
ő
tízezer adja, deakadhatnak apróbb balesetek. Mint most, a teesetedben.-

Apróbb balesetek, Magda? Lehet, hogyAIDS-es vagyok. Ezt nevezed te apró baleset-nek? A francba, lehet, hogy halálos beteg va-gyok!-

Szofi, ne pánikolj! Ez veszélyekkel teliszakma, tudtad, amikor belevágtál. Egyemberbe sem lehet belelátni, te aztán pontosantudod ezt. Attól, mert drága öltönyt ésnyakkend
ő
t hord, még szeretheti a fillérestranszvesztitákat a berlini nyomornegyedb
ő
l.Minden ügyfelet alaposan leinformálok, miel
ő
tt
lányt közvetítek ki hozzá. Most hiba csúszott agépezetbe, ez van.-

Ezt nem érdemeltem.-

Senki sem érdemli meg az AIDS-et, Szofi.Nem tudok mást mondani, újra csak azt, hogyvizsgáltasd ki magad. És az ügyfelek miatt pa-pír is kell nekem a tesztr
ő
l. AIDS-es lány nemdolgozhat nálam. Nem fert
ő
zhetjük végig agazdagokat. Most mennem kell, Szofi.Magda bontotta a vonalat.Szofi maga elé meredve csak annyit mondott:- Legalább azt mondhattad volna, hogy saj-nálom.Pokolian telt a napja. Másra sem tudottgondolni, csak arra, hogy talán halálos beteg.Felhívta a kórházat, és hosszan kérdez
ő
sködötta vizsgálatról. A melléken, ahova kapcsolták,megkérdezték t
ő
le, hogy mikor történt a közö-sülés, és akarja-e még a vizsgálat napján meg-tudni az eredményt. Persze, hogy akarta, bárrettegett t
ő
le.Képtelen volt kimozdulni a lakásból, be-fészkelte magát a hálószobába egy üveg borral.Ivott, hogy tompuljanak az érzékei, és ne érezzeminden zsigerében az iszonyatos félelmet.Haragudott magára, mert korábban nemgondolt arra, hogy esetleg elkaphat valamit azegyik ügyfelét
ő
l. A luxusprostituáltaknál íratlanszabály volt, hogy nem ragaszkodnak a gumióvszerhez, vagy csak a kuncsaft kifejezettkérésére használják, hiszen a nekik fizetett csil
lagászati összegekért a férfiak teljes élményrevágytak. Szofi fogamzásgátlót szedett, hogy neessen teherbe, és félévente n
ő
gyógyászati sz
ű
-r
ő
vizsgálaton esett át. Ha nagy ritkán elkapottegy-egy kisebb bakteriális fert
ő
zést, pár napalatt kikezelték, addig nem vállalt kuncsaftot.Emellett rendszeresen használt intim zuhanyt.Sokat adott a higiéniára, de igazság szerint az AIDS, mint valós veszély, soha fel nem merültbenne. Tudat alatt talán abban bízott, hogy agazdag és többnyire híres férfiak vigyáznakmagukra, ezért t
ő
lük ilyen veszélyes betegségetnem lehet elkapni. Most már pontosan tudta,milyen naiv volt. Attól, mert jómódú és híresvalaki, még ugyanúgy lehet beteg, mint bárkimás.
Arról nem is beszélve, hogy ebben a világbansokkal lazábbak az erkölcsök, szinte bárkivelösszefekszenek, és mivel istennek és sebezhetetlennekképzelik magukat, még felel
ő
tlenek is.
Kedvenc együttesének, a Queennek az éne-kese, Freddie Mercury jutott eszébe, aki AIDS-ben halt meg. Szofi úgy döntött, kiírja magábóla bánatát. Papírt, tollat vett el
ő
, és az ágyra ku-porodott.
 
 
0 komment , kategória:   Szalai Vivien Hamis gyönyör  
szeretettel
  2012-04-30 07:20:37, hétfő
 
  I.



Szofi ráérősen kezdett vetkőzni. Újra egy sze-mélytelen, rideg szállodai szobában volt, ezúttalBudán. A szoba közepén állt, vele szemben azágyon a negyvenes férfi leplezetlen vággyal atekintetében némán figyelte. A hullámokban rátörő kéjes izgalomtól folyamatosan izzadt atenyere, amit esetlenül az ágyneűbe dörzsöl-getett. Nadrágja lecsúszott a bokájára, izgalmaláthatóvá vált. Szofi átlátszó fekete muszlinblúztviselt magasan felsliccelt fehér szoknyával,harisnyatartót és fekete csipke alsóneműt.Csipetnyit volt közönséges, éppen annyira,amennyire a vele szemben ül
ő
, Magyarországonél
ő
ázsiai üzletember szerette. A férfi állandóvendége volt. Az a típusú kuncsaft, akire Szofi aztmondja: kellemes. Az
ő
nyelvén ez annyit tesz:alig perverz, drága ajándékot (általában egydizájnertáskát) is ad, és nem beszél sokat.Miután megszabadult a ruháitól, látványosanizgatta magát. Pontosan tudta, hol és hogyanérintse meg a saját testét ahhoz, hogy azzal avégletekig felajzza az
ő
t néz
ő
férfiakat. Az ázsiaiüzletember izgalma tet
ő
fokára hágott, és miután
ő
is lemeztelenedett, siet
ő
sen lépett oda az el
ő
ttekéjesen vonagló gyönyör
ű
n
ő
höz. Vágytólremeg
ő
kézzel, bizonytalan mozdulatokkalérintette meg. Szája széle rángatózni kezdett.Hátulról vette birtokba a testét, amit Szofikülönösen szeretett, hiszen így nem kellett aszemébe néznie. Elég volt, ha csupán kéjesennyögdécsel, és közben nem kellett az arcáraer
ő
ltetnie a kifejezést, hogy
ő
is élvezi, noha azelmúlt esztend
ő
kben szinte tökélyre fejlesztetteszínészi képességét.A jó prostituált jó színészn
ő
is egyben -mondogatta.Mulattatta a dolog: el
ő
szeretettel játszott akülönböz
ő
hangtónusokkal. Egyszer mély,máskor magas hangon nyögdécselt az ágyban.Az ázsiai üzletember a magas hangú nyögé-seket élvezte. Szofi nem akart csalódást okozni.Milyen egyszer
ű
ek is a férfiak! Ha meger
ő
sítem
ő
ketabban a hitükben, hogy kivételesek az ágyban, ésképesek kielégíteni a n
ő
t, különösen egy prostituáltat,mindenüket nekem adják. Nem csak a pénzüket. Enyéma csodálatuk és a szerelmük is. A férfiak alapvet
ő
ennagyon sebezhet
ő
k, még azok is, akik keménynekt
ű
nnek. Tele vannak félelemmel, valósággal rettegnekattól, hogy nem elég jók, nem elég férfiasak, hogy apéniszük nem elég nagy. Amikor meztelenül állnak an
ő
el
ő
tt, amikor arra várnak, hogy felfedezzék a testét,és átadják magukat a bujaságnak, a végtelenségigkiszolgáltatottak. Az egész életük folyamatosbizonyítás, önnön férfiasságuk meger
ő
sítése. Szexközben egy életre magadhoz láncolhatod, de el isveszítheted
ő
ket.
A lány néma elmélkedését az ázsiai üzletemberszakította félbe.-

Azt akarom, hogy karmolj össze és nyávogjközben - mondta halkan. Olyan arcot vágott, mintegy rossz gyerek a boltban, csokoládélopásközben.Szofi eleinte azt hitte, hogy rosszul hall.Kétszer kérdezett vissza.-

Azt akarom, hogy olyan legyél, mint egykiscica. Védtelen kis állat, ami az utolsó leheletéigküzd, ha bántani akarják.Szofi engedelmeskedett, de nem volt ínyére adolog. Nem szívesen okozott fájdalmat. Ráadásulmeglepte a kérés, hiszen kuncsaftja csaknem egyesztendeje járt hozzá, és mindig a szokásoskoreográfiát követték: az elején sztriptíz, izgatás,majd a férfi hátulról magáévá tette. Egyetlen hangnélkül. Most viszont hangosan nyöszörgött,ahogy Szofi szépen manik
ű
rözött körmeivelnekiesett a mellkasának. Harapta, karmolta aférfit, vicsorgott, közben élesen visított és próbáltnyávogáshoz hasonló hangokat kiadni.
Ő
maganevetségesnek találta, de az üzletembernekérezhet
ő
en tetszett az alakítás. Élvezete, mint egyhömpölyg
ő
gejzír, úgy tört el
ő
.Az aktus után gyorsan lezuhanyozott, felöl-tözött, majd odaadta Szofinak a szokásos ezereurót. Ezúttal ajándék nélkül.Szofi a történtek után már csöppet sem tartottaa férfit kellemesnek, csupán egy átlagoskuncsaftnak. Miután rendbe rakta és megmostamagát, Szofi becsukta a szállodai szoba ajtaját éskisétált az utcára. Az áprilisi napfény beragyogtafáradt arcát.
Pár napig pihenek, nem vállalok újabb kuncsaftot -
határozta el magában.

Merev nyakkal nézett fel az égre, fent madarakszálltak olyan rendezetten, mint a masírozókiskatonák. Szofi is szabadnak érezte magát, mintegy madár.Úgy döntött, sétál egyet a Duna-parton, élveztea tavaszi nap er
ő
lköd
ő
sugarait, a lágy szell
ő
t, ahosszú téli álom után újra élett
ő
l duzzadó,zöldell
ő
fákat, a hangzavart, az elé táruló, színesvárosi forgatagot. Egyesek megbámulták, másokpillantásra sem méltatták, csupán elsétáltakmellette.Utóbbi mindig elgondolkodtatta. Úgy érezte,az emberekb
ő
l már rég kiveszett az a tulajdonság,hogy odafigyeljenek egymásra.Pedig magával ragadó jelenség volt. Vékonybokája, hosszú, formás lába volt, alakja magas éskarcsú, finom vonalú, gyönyör
ű
arcát pár aprószepl
ő
tette még bájosabbá. Csillogó, nagy sötétszemét fekete keretbe vonták hosszú szempillái,húsos, piros ajka, amely most durcás mosolyrahúzódott, megannyi öröm forrását jelentette.Keskeny csíp
ő
je, telt keble és formás feneke volt,sokan mondogatták neki, ha Amerikábanszületik, nem prostituált, hanem topmodell lettvolna bel
ő
le.
Ő
ilyenkor megvonta a vállát ésszemtelenül odavetette, sok olyan modellt tud,aki valójában nem a kifutón, hanem gazdagemberek hálószobájában alapozta meg az életét.
Ő
legalább nem hazudott magának. Tudta, hogykicsoda, honnan jött és hova tart. Nem volt sokiskolája, de imádott olvasni, f
ő
leg szépirodalmat,és a könyvek által olyan m
ű
veltségre tett szert,hogy bárkivel el tudott beszélgetni. Értékes éskifinomult gondolatai voltak a világról, azemberekr
ő
l, különösképpen a férfiakról, de az isigaz, ha elfeledkezett magáról, roppantközönséges is tudott lenni. Utóbbi vonásátmindenesetre aprólékos gonddal rejtette elpompás külseje mögé.Sudár alakján most is remekül mutatott améregdrága ruha, hosszú, sz
ő
késbarna hajábabelekapott a szél, ahogy haladt el
ő
re, és ide-oda
forgatta a fejét, ha érdekes járókel
ő
t látott.Szerette nézni az embereket, különösen a n
ő
ket.Alacsony, törékeny asszony sétált vele szemben,éppen telefonon beszélt. Szofi csupánfoszlányokat tudott elcsípni, épp csak a n
ő
könyörgését: ,,szeretlek, és nem akarom, hogykurvának tarts".Szofi hangosan felnevetett. A n
ő
csúnyánvégignézett rajta, de ezt már nem vette észre, csakment tovább és magában mosolygott.
Sokan úgy használják azt a szót, hogy kurva,mintha tisztában lennének annak valódi jelentésével ésszintjeivel Egy könyvben olvastam, hogy örömlányokmár az ókorban is voltak, és a férfiak akkoriban semfeltétlenül a szexuális élmény miatt fordultak arendkívül m
ű
velt és szórakoztató hetérákhoz éskéjn
ő
khöz, hiszen erre a célra a rabn
ő
- és mindenekel
ő
tta feleség - is a rendelkezésükre állt. Olyan n
ő
re vágytak,aki a társadalmi kötöttségek fölött áll, felh
ő
tlen pil-lanatokat ígér, csábító és persze gyönyör
ű
. A hetérákmár akkor is fény
ű
z
ő
, sokszín
ű
életet éltek. Különbet,mint az elnyomott feleségek.Biztos vagyok benne, hogy a lelke mélyén sok n
ő
irigyli az életemet. Mert zavarba ejt
ő
en jól élek. Mertugyanazt élem át, amit a legtöbb korombeli n
ő
- a férfiaklefekszenek velem, olykor kihasználnak, megaláznak,vagy éppenséggel a csúcsra juttatnak - csakhogy engemnagyon jól megfizetnek érte. Használnak és énkihasználom a férfiakat (és olykor a n
ő
ket is).A n
ő
k többsége csendben t
ű
r, csak szenved, asemmiért adja oda magát, és mindennap némán
imádkozik azért, hogy a sok-sok csalódással,megaláztatással töltött perc és óra egyszer értelmetnyerjen és legalább egy kicsit visszakapjon abból asokból, amit önzetlenül adott. Ám ezek a n
ő
k soha nemmerik ténylegesen benyújtani a számlát és kikövetelnimaguknak az élett
ő
l, a férjükt
ő
l, a fiújuktól, aszeret
ő
jükt
ő
l azt, ami nekik járna. Elfojtják azérzéseiket, különösképpen a dühüket, megfosztjákönmagukat az alapvet
ő
szükségleteikt
ő
l.Megalázkodnak, lassan elvesztik egyéniségüket, ésegyszer csak azt veszik észre, hogy elszállt felettük azid
ő
és közben csak egy másodperc erejéig voltakboldogok. Mindenüket odaadták, de közben folyamato-san éheztek. Éheztek egy csókra, egy szenvedélyesszeretkezésre, ölelésre, jó szóra, köszönetre.Elvették t
ő
lük, mi több,
ő
k adták önzetlenül oda afiatalságukat, az idejüket, és nem merték megkérni sajátmaguk árát.Az én id
ő
m viszont drága. Én alaposan megkéremaz árát minden egyes percnek és órának, amit velemtöltenek. Sokak szemében csak egy örömlány vagyok, desok n
ő
vel ellentétben én legalább tudom, mennyit érek.Nem tagadom, az én fiatalságomat és id
ő
met is elveszik,de amikor számot vetek az életemmel, tudom, hogymegkaptam érte a fizetségemet. És nem jártam rosszul.
Szofi gyerekzsivajra lett figyelmes. Szerette agyerekeket, noha már régen nem ábrándozottarról, hogy valaha is anya lesz. Mit tudna
ő
adniegy gyereknek? Anyagilag persze mindentmegadhatna neki, nem ezzel van a baj. Szeretetetnem tudna adni. Az
ő
szívének egyetlen
funkciója, hogy a nála magasabb rend
ű
hatalomáltal megítélt id
ő
ig vért pumpáljon az ereibe,majd amikor eljön az ideje, leálljon. Az
ő
szívéheznem köt
ő
dnek nagy érzések vagy szerelmek.Nem akart erre gondolni, ezért inkább agyerekeken merengett.Az egyik kislány a menstruációról kérdeztepironkodva a témában hallhatóan jártasabbbarátn
ő
jét. Szofinak eszébe jutott, amikor az
ő
els
ő
vérzése jött meg. Utána nem sokkal d
ő
lt el asorsa.- Anya, anya, gyere gyorsan! - a tizenhárom évescopfos kislány lihegve futott végig a szegényesenberendezett el
ő
szobán.Kitaposott kínai papucsa lötyögött vékonykalábfején, majdnem elesett benne. Kócos copfjaide-oda repdesett. Az anyja a konyhában, at
ű
zhely mellett állt, kíváncsian pillantottizgalomtól kipirult arcú gyermekére. A szepl
ő
skislány idegesen gy
ű
rögette agyonmosottpamutruhácskáját, miközben rövidre vágott,koszos körmét bele-belevájta kis tenyerébe.-

Véres a bugyim! - közölte fontoskodó han-gon, majd elviharzott.Visszarohant a mosdóba, hogy még egyszerszemügyre vegye a pirosas-barnás foltot, amin
ő
vé válásának kezdetét jelentette. Az anyjautánament és átkarolta. Megsimogatta a haját.
-

Ugye tudod, hogy ez mit jelent? A barát-n
ő
iddel már biztosan beszéltetek err
ő
l az isko-lában.-

Igen, tudom. Menstruálok - Szofi büszkénejtette ki az utolsó szót. Az osztályában a legtöbblánynak már megjött az els
ő
havi vérzése, ésnagyon várta, hogy végre
ő
is n
ő
legyen.-

Azt is tudod, hogy ez mivel jár? - Az anyjaszigorúan nézett rá.-

Minden hónapban pár napig fel kell he-lyeznem oda egy tampont, hogy ne vérezzemössze a ruhámat.-

Szofi, ez nem csak ezzel jár. Innent
ő
l fogvanagyon kell vigyáznod arra, hogyan élsz és mitcsinálsz. Azt is tudod, hogyan lesz a kisbaba?Szofi némán bólintott.-

Jó. Akkor azt is tudod, hogyan lehet tenniazért, hogy ne legyen kisbaba?-

Gyógyszert kell szedni.A kislányt érezhet
ő
en zavarba ejtette a téma.Szégyellte magát, hogy err
ő
l kell beszélnie azanyjával, aki egyszer sem mosolyodott el közben.Komoly és határozott volt. Bölcs, fürkész
ő
tekintete, amely általában megnyugtatta Szofit,most inkább zavarba ejtette.-

Anya, már mindent tudok, nem akarok err
ő
lbeszélni. Én még úgysem csinálok olyat - mondta,majd ég
ő
arccal, siet
ő
s léptekkel a szobájába mentés becsukta az ajtót. Magányra vágyott, megkellett emésztenie, hogy élete új, igen fontosszakaszba lépett. Egy tamponosdobozt már hetek
óta az éjjeliszekrényében
ő
rizgetett, várta a nagypillanatot, amikor majd hasznát veheti. Ugyanezerszer elolvasta már a használati utasítást, csaksokadik próbálkozásra sikerült a helyére tennie.De boldog volt, hogy végre n
ő
lett.Az anyja úgy döntött, nem kínozza tovább,hanem egy hétre rá vett egy könyvet, amely aférfiak és a n
ő
k kapcsolatáról, valamint a sze-xualitásról szólt. Úgy vélte, lánya elég okos ah-hoz, hogy megértse a benne foglaltakat.Szofi ötször olvasta el a könyvet, hiszenélénken foglalkoztatta a téma. Még jegyzeteket iskészített, s
ő
t barátn
ő
ivel egy banánon el ispróbálta a könyv egyes részeit. Boldogsággal ésizgalommal töltötte el a tudat, hogy nagylánykéntmennyi minden vár még rá.Egy esztend
ő
sem telt el, hogy elkezdettmenstruálni, és Szofi küls
ő
leg is látványosváltozáson ment keresztül. A korábban vézna,nyakigláb, fiús alkatú kislányból egyetlen nyáralatt telt, érzéki n
ő
lett. Csíp
ő
je kikerekedett,mellei megduzzadtak, tekintetébe addig isme-retlen huncutság, hívogató bujaság költözött.Ruhái is egészen másképp álltak rajta. Jótékonyváltozását persze a fiúk is észrevették. Az utcánleszólították, a gimnáziumban rengeteg szerelmeslevelet kapott, mindenki vele akart járni. Szofiélvezte a rázúduló figyelmet, és természetesnekvette a fiúk társaságát. Nem sokkal azután, hogyszépsége, n
ő
iessége kivirágzott, barátn
ő
i gyorsanelkoptak mell
ő
le. Irigységb
ő
l pletykákat terjesztettek róla, csúfolták szegénysége éselhasznált ruhái miatt, s
ő
t egyszer azzal ismegvádolták, hogy ellopott egy dzsekit. Szofiteleinte zavarta a dolog, próbált békülni velük, deaztán feladta. Tudta, hogy sosem fogadják már be.Eztán csak fiúkkal barátkozott.Tizenhat esztend
ő
s volt, amikor elhatározta,hogy végre megszabadul a szüzességét
ő
l. Míg atöbbi lány az igazinak tartogatta magát, ésszerelmes álmokat szövögetett a nagy alkalomról,addig Szofi csupán túl akart lenni rajta. Tehernekérezte az ártatlanságát, meg akarta tapasztalni,milyen érzés együtt lenni egy fiúval.Tapasztalatot akart szerezni, hogy ha majd azzal aférfival lesz együtt, aki igazán számít neki, mármindent tudjon az érzékiségr
ő
l. Szüzességeelvesztését megoldásra váró technikaiproblémának tekintette, eszébe sem jutott, hogyéreznie kellene valamit a kiválasztott fiú iránt.Jelentkez
ő
persze akadt b
ő
ven. Három fiú közöttvacillált, az egyik a legjobb barátja, kedves,megért
ő
, de szegény fiú volt, a másik kett
ő
gazdag úri gyerek, az iskola men
ő
srácai közétartoztak.Egy kora
ő
szi délutánon, tanítás után a tor-naszertár melletti kosárpályán ücsörgött gon-dolataiba merülve - persze megint a szexen járt azesze - amikor az egyik úri fiú megszólította. Asrác vézna volt, szemüveges és pattanásos, de alegmárkásabb ruhákban járt, és a reggeli kenyerétmogyorókrémmel kenték meg a szülei, ilyet pedig
Szofi még sohasem látott azel
ő
tt. Egyszer hallotta,hogy osztálytársai elkérik a fiú kenyerének szélét,hogy megkóstolhassák a mogyorókrémet, de ezt alány megalázónak tartotta. Pedig legbelül nagyonvágyott arra, hogy
ő
is megízlelhesse. Azt hallotta,hogy édes és krémes. Úgy gondolta,mogyorókrémet csak a gazdagok ehetnek, azkiváltságos dolog.
Ő
is olyan ember akart lenni,aki minden reggel ehet ebb
ő
l a finomságból.Kíváncsian pillantott fel az el
ő
tte álló fiúra,akinek minden reggel járt a mogyorókrém.- Szofi, te vagy a legszebb lány a suliban -mondta a srác, és esetlenül mosolygott.Szofi csak nézett rá, tágra nyitott nagy sze-mekkel.
Ő
is zavarban volt.-Arra gondoltam, ... izé, nem is tudom... hogyesetleg járhatnánk. Te meg én. Tudod,megfognám a kezedet és úgy sétálgatnánk afolyosón. És megcsókolnálak. Persze, csak ha te isakarod - a srác egyik lábáról a másikra állt,miközben beszélt.Szofinak felt
ű
nt, milyen nagy és felt
ű
n
ő
órátvisel a csuklóján. Neki nem volt órája, az anyjánaknem tellett rá.-

Mit gondolsz? Lennél a barátn
ő
m? - szólaltmeg újra vékony hangon a suhanc.Szofi meg sem hallotta a kérdést, továbbra iscsak a nagy, csillogó órát bámulta. Megba-bonázta.
Biztosan drága holmi lehet. Bárcsak nekem is lenneolyanom! A lányok belehalnának az irigységbe. Végre
én csúfolhatnám
ő
ket. Milyen jó sora van ennek afiúnak! Nagy, csillogó órája van és mogyorókrémeteszik. Mindene megvan -
gondolta gyermekinaivitással.

A suhanc észrevette, hogy Szofi leplezetlencsodálattal bámulja az óráját. Ett
ő
l felbátorodott.-

Szeretnéd? Neked adom. Gyere be velem atornaszertárba, és megkaphatod - mondta.Hangja magabiztos lett, hisz érezte, hogybirtokában van valami, amivel felkeltette a lányérdekl
ő
dését. Ahhoz túl fiatal volt, önz
ő
ésostoba, hogy felfogja, a lányt csak az órája érdekli,
ő
maga egyáltalán nem. Udvarolhatott volnaolyan lánynak is, aki szereti, akadt ilyen b
ő
ven,de neki a legszebb lány kellett a suliban. Ha azórája az ára annak, hogy megkapja, ám legyen.Megfogta Szofi kezét és behúzta az ürestornaszertárba. A leveg
ő
dohos volt és fülledt,régen nem szell
ő
ztettek, a lány orrát csípte ahasznált tornaeszközök keser
ű
szaga. Szédült ésfájt a feje.
Most megtörténik. Elveszítem a szüzességem. Fura,hogy nem izgulok. Inkább csak bénultságot érzek.Igazság szerint azt sem tudom pontosan, hogy mitkellene csinálnom. A könyvben azt olvastam, hogynagyon fel leszek izgulva, a lábam között forrónedvességet érzek majd. De nem tetszik a fiú. Csak azórája tetszik. És az, hogy mogyorókrémet reggelizik.Ett
ő
l különlegesnek érzem. Vajon én is különlegesleszek, ha odaadom magam neki?
Az úri fiú Szofi orra elé tolta az óráját, a lánymég mindig megbabonázva nézte. A fiú közelebblépett és ajkát Szofi ajkára tapasztotta, majdátdugta a nyelvét. Vadul körözött a lány szájában,aki egyre jobban szédült a tornaszertárbanterjeng
ő
b
ű
zt
ő
l és a fullasztó melegt
ő
l. A fiúcsókolózás közben érezhet
ő
en felizgult.-

Most térdelj le! - utasította. Hangjában nyomasem volt gyermeki ártatlanságnak, hajtotta vadultomboló ifjú vére.Szofi habozott.-

Én... Nem is tudom.-

Akarod az órámat vagy sem?Szofi szótlanul engedelmeskedett. Ügyetlenülpróbálta megvalósítani, amir
ő
l a könyvbenolvasott. Pár percig tartott az egész, a suhanchamar csúcsra ért.A lány felállt és kérd
ő
en nézett a fiúra. Aztvárta, hogy elveszi a szüzességét, vagy legalábbisneki is örömet szerez. Csalódottan vettetudomásul, hogy az úri fiú siet
ő
sen felhúzta acipzárját és láthatóan távozni készült. Amikorfelocsúdott, eszébe jutott az óra.-

Akkor megkaphatom? - bökött oda a fejével.A fiú rövid gondolkodás után szólalt meg.-

Az apám megöl, ha elveszítem. Meg ezannyira nem is volt jó. Béna voltál. Én már nem isakarok járni veled - hadarta el, majd fogta aziskolatáskáját és a tornaszertár ajtaja felé indult.Szofi kétségbeesett. Becsapták, hazudtak neki.-

De hiszen megígérted! - üvöltötte zokogva.A fiú nem tudta, mitév
ő
legyen, talán megis megsajnálta a lányt. Kinyitotta az iskola-táskáját, és kutatni kezdett benne. El
ő
vett egymogyorókrémes szendvicset, odanyújtotta azel
ő
tte zokogó, farmerszoknyát és kinyúlt pa-mutpólót visel
ő
, szánalmas látványt nyújtólánynak. Szofi elvette a kenyérdarabot.-

Észrevettem milyen áhítattal nézed, aho-gyan eszem. Tessék, ezt neked adom - mondta,majd elsietett.Akkor beszéltek utoljára.Szofi könnyei patakokban folytak az arcán.Percekig nézte a szendvicset, majd megnyalta arajta lev
ő
krémet. Nem ízlett neki. Szégyelltemagát, és zavarta, hogy ilyen csúnyán átvágták.Még akkor is sírt, amikor belépett otthona, atízemeletes panelház ötödik emeleti aprócskalakásába. Anyja szigorú arccal nézett rá. AmikorSzofi sírva elmesélte neki, hogy mi történt, azasszony kézen fogta és a fürd
ő
szobai tükörhözvitte.- Szofi, nézd meg jól magad. Ne a könnyeketlásd, vagy a szomorúságot. Azt a különlegesszépséget vedd észre, amivel a jóistenmegajándékozott. Mindennap elámulok attól,hogy milyen gyönyör
ű
tinédzserré serdültél. Ez aküls
ő
lesz a gondtalan életed, a gazdagságodzáloga, ezt soha ne felejtsd el. Neked nem szabadebben a tízemeletes panelházban leélned azéletedet, nem válhatsz olyanná, mint én, rád ennélsokkal több vár, érzem és tudom. Azok a lányok,akik most csúfolnak a ruhád, a szegénységedmiatt, tíz év múlva elhízott családanyák lesznekegy sört
ő
l b
ű
zl
ő
férjjel az oldalukon, de te, Szofi,akkor leszel szépséged teljében, és mindenedmeglesz, amir
ő
l
ő
k nem is álmodhatnak. Nemtudlak egyetemre küldeni, és tudom, hogy nem isérdekel igazán a tanulás. A szépségedb
ő
l kellmegélned. Mert ennek a szépségnek komoly áravan. Most csúnyán becsaptak, de máskor nehagyd magad. Kérd meg az árát a férfiaktól, hogyveled lehessenek. Vegyenek neked kocsit, házat,tartsanak el, kezeljenek úgy, mint egy királyn
ő
t.Mert az is vagy. És még valami, gyermekem. Alegfontosabb tanács: soha ne a szívedre hallgass,csak az eszedre. A szív tévútra visz, hamisillúziókkal kecsegtet és eltérít valódi célodtól.Mindig az eszedet használd, és bármit elérhetsz.Csak annak a férfinak engedj, akinek pénze van,aki adni tud neked. Mindig azt nézd, kib
ő
l szár-mazik valamilyen hasznod. A legtöbb ember félkomoly döntést hozni és fél megvalósítani azálmát. Egész életében álmodozik, de amikor ottvan a lehet
ő
sége, hogy meg is valósítsa, megijedés nem mer lépni. Pedig a lehet
ő
séget aváltoztatásra, az el
ő
relépésre mindenki megkapjaaz élett
ő
l. A nagy lehet
ő
ség általában ész-revétlenül jön, de mindig megérkezik. Látom,hogyan néznek rád a férfiak, és látom, mennyirevonz téged a gazdagság. Szofi, ragadd meg azels
ő
utadba kerül
ő
lehet
ő
séget. Ne gondolkozzsokat, és ne foglalkozz azzal, hogy mások mit gondolnak majd. Csak a célod érdekeljen, semmimás.Anyja ezután egy csókot nyomot a szipogóSzofi fejére, aki csak felét értette annak, amitmondott. Valami viszont eszébe jutott, és nemhagyta nyugodni.-

És apa? Te is érdekb
ő
l szeretted
ő
t?-

Nem, apádat szerelemmel szerettem. Deelhagyott, amikor megtudta, hogy te meg fogszszületni. Az a fájdalom, csalódás, amit
ő
okozottnekem, megtanított arra, micsoda ostobaság aszívre hallgatni. Életem legjobb döntése volt, hogyte megszülettél, de ha apád nem csábít eltizennyolc évesen, és nem kell abbahagynom aziskolát, most jól keres
ő
ügyvédn
ő
lennék, nempedig titkárn
ő
. Az én lehet
ő
ségem nem a küls
ő
m,hanem az eszem volt. De megfosztottak attól,hogy bejárjam az utamat és megvalósítsam azálmaimat. A szívemre hallgattam és találkozgatnikezdtem apáddal, pedig mindenki mondta, hogyinkább a tanulásra összpontosítsak. Különórárakellett volna mennem, de én lemondtam, hogyapáddal lehessek titokban, és védekezés nélküllefeküdjek vele. A szerelmet választottam, és ezérthatalmas árat fizettem. Ezért mondom, Szofi,tanulj az én hibámból és a mai esetb
ő
l: használd kite a férfiakat, miel
ő
tt
ő
k teszik veled ugyanezt -mondta keser
ű
en az asszony.A lány még soha nem hallotta ilyen kiáb-rándultnak az anyját
-

Meg akarom ismerni apát. Noha nem is-merem, de nagyon kíváncsi vagyok rá.-

Szofi, mondtam már, nem akar tudni rólad,külföldön él. Ha annyira kapcsolatba akarsz lépnivele, írj levelet, és én majd továbbítom. De nemfog neked válaszolni, ebben biztos vagyok.Szofi elhatározta, hogy azonnal tollat ragad ésmegírja a levelet. Elmeséli, hogy milyen csúnyánbánt vele egy fiú. Ám két esztend
ő
is eltelt, miretényleg nekifogott az írásnak.
Szia, Apa! Ismeretlenül írok neked, mert kiléptél azéletünkb
ő
l, miel
ő
tt találkozhattunk volna. Most mégisúgy érzem, itt az ideje, hogy megismerd a lányodat, ésazt, hogyan is élek. Nagy dolgok történtek velemmostanában, nem is tudom, hol kezdjem el.Leérettségiztem és modellként dolgozom. Sokandicsérik a szépségemet, és végre én is elhiszemmagamról, hogy különleges vagyok. Hogy érek annyit,mint mások.Már fiúm is van. Illetve inkább férfi, hiszen tizenötévvel id
ő
sebb nálam. Tudom, els
ő
hallásra soknak t
ű
nikez a korkülönbség, de nagyon jó hozzám. Anyu isboldog, hogy velejárok.Annyi mindent kapok t
ő
le, hogy azt le sem tudomírni egyetlen levélben. Vett egy Peugeotot aszületésnapomra, pedig még jogosítványom sem volt.Nagy masnival kötötte át, elképzelhetetlenülromantikus volt! Ruhákat is kaptam t
ő
le, méghozzámárkásakat. Mindig meglep valamivel, és lesi akívánságaimat. Vele kapcsolatban jöttem rá, hogy a
küls
ő
nem számít. Alapvet
ő
en nem tetszik nekem, mégcsak vonzónak sem találom, de az, hogy ennyire szeretengem, megszépíti. Annyira aranyos, a minap félté-kenységi jelenetet rendezett, mert kiderült, hogy el
ő
ttemár néhány fiúval lefeküdtem. Pedig azok nemjelentettek nekem semmit sem.Nem szoktam róla beszélni, de neked bevallom: kétéve veszítettem el a szüzességemet. Az a fiú is nagyonszeretett, t
ő
le egy pár finom b
ő
rcip
ő
t kaptam. Hatudnád, milyen finom illata volt az új b
ő
rnek! Ezt a fiútmég öt másik követte, de
ő
k nem szerettek igazán, mertt
ő
lük nem kaptam semmit. Anyu szerint egy férfiszeretetét abban lehet lemérni, hogy mennyi ajándékotad. Akkor most engem nagyon szeretnek. Boldog va-gyok, és biztonságban érzem magam.Hosszú évekig nem éreztem magam biztonságban,hiányzott az én er
ő
s, mindenkinél különb apám, akirefelnézhetek, aki megvéd engem. Annyiszor, deannyiszor szerettem volna hozzád bújni, apa! Amikor az els
ő
fiú becsapott, és ígérete ellenére nem adta oda azóráját, pedig én mindent megtettem neki. De szükségemlett volna akkor is rád, amikor csúfoltak, amikor órákigsírtam a szobámban. Féltem a holnaptól, a fájdalomtól,az újabb csalódástól. Könyörögtem a jóistennek, hogytegyen csodát és egyszer lépj be az ajtón, ölelj át ésszoríts úgy magadhoz, hogy azt érezzem: senki sembánthat, hiszen te, az én er
ő
s apám itt van velem.Most végre biztonságban vagyok és szeretnek.Boldogan élek. Tényleg megvan mindenem.
Noha nem küldte el a levelet és nem is remélte,hogy egyszer találkozhat az apjával, akinek azéletét és a külsejét köszönhette, mégis úgy érezte,a levél segítségével életre keltheti, és er
ő
t meríthetmesebeli alakjából. Gondolatban legendákat sz
ő
tta férfi köré. Daliának, magasnak, er
ő
snek,rettenthetetlennek, különlegesnek képzelte.Olyan férfinak, akinek hatalma van.Szofi jókedv
ű
en nyitotta ki a kerti kaput. Vásároltpár új ruhát, alig fért be a kovácsoltvas ajtón abevásárlószatyroktól. Magas sarkúja hangosankopogott a kövön, sz
ű
k fehér miniruhájafelcsúszott a combján, hosszú haja a hátátverdeste. Lágy szell
ő
támadt, valahol a távolbanharang szólt. Belépett a nagy, frissen felújítottcsaládi házba, amelyet hónapok óta otthonánaktekintett, és lepakolta a szatyrokat. Szinte rögtönmegérezte, hogy valami baj van. A red
ő
nyök féliglehúzva alig engedték átsz
ű
r
ő
dni a fényt. Csendvolt, dermeszt
ő
hideg, mint egy halottasházban.Szofi megpróbálta elhessegetni magától akellemetlen gondolatot, de mélyen mégis a halálszagát érezte. A férfi, aki két éve az élettársa volt,és szerette, mert ajándékokat vett neki, anappaliban ült egy másik férfival. Szótlanulbámultak Szofira. A lány összerezzent, és hirtelenúgy érezte, fázik, pedig kint harminc fok volt.-

Nagy baj van. Ülj le, kérlek - szólalt meg Szofikedvese.A lány mégis állva maradt, mert ígyer
ő
sebbnek érezte magát. A férfi folytatta:-

Tönkrementem. Már hónapok óta anyagigondjaim vannak, de azt akartam, hogy te ebb
ő
lsemmit ne érezz. Olyan boldoggá tesz a vásárlás,nem akartam neked csalódást okozni.Mindenemet el kellett adnom, beleértve ezt aházat is.
Ő
a barátom - mutatott a mellette ül
ő
férfira -, az új tulajdonos. Szofi, én elhagyom azországot, megpróbálok új életet kezdeni, újra felkell építenem mindent. De anélkül nem mehetekel, hogy a te jöv
ő
dr
ő
l nem gondoskodom.Mellettem hozzászoktál egy életszínvonalhoz, aztakarom, hogy soha ne kelljen nélkülöznöd. Abarátom támogatni tud téged anyagilag is. Velefolytatod tovább - Szofi kedvese egyregyorsabban és hangosabban beszélt.A lány szólni akart, de kiszáradt a torka. Aférfi, akir
ő
l azt hitte, szereti, mert olyan jó volthozzá, felállt, megcsókolta, és megszorította akezét.- Légy jó kislány, használd az eszedet -mondta.Szofi még hallotta szapora lépteit, ahogytávozott, majd nagy robajjal becsapódott mögöttea ház ajtaja. Minden felfoghatatlanul, va-lószín
ű
tlenül gyorsan történt. Egy órája mégboldog volt, kiegyensúlyozott, és biztonságbanélt. Most egyedül van, és semmije sincs. Csakmagára számíthat. A biztonság, amelyre egészéletében annyira vágyott, újra elérhetetlen tá-
volságba került. Szofi tudta, soha nem látja vi-szont a férfit. Ahogy azt is érezte, soha, egyetlenpillanatig sem szerették egymást. A férfibirtokolni akarta. És
ő
neki adta fiatalságánaklegszebb két évét, igaz, nem ingyen tette, a férfib
ő
ségesen megjutalmazta érte. Kimondatlanul isüzletet kötöttek.Szofi egy pillanatra meg is feledkezett azidegenr
ő
l, szeret
ő
je barátjáról, aki csendben néztea kanapéról. Apró ember volt, disznószemekkelés tokával. Szofinak egyetlen porcikája semkívánta. A férfi megvárta, míg Szofi rápillant, éscsak utána kezdett el beszélni.- Nézd, Szofi, én nem tudok veled élni, hiszencsaládom van. Innen el kell menned. Kiveszekneked egy lakást, fizetem a költségeidet, ésminden egyes együttlétünk után kapsz ötvenezerforintot. Tudom, nem vagyok valami nagy szám,de semmi különleges kívánságom nincs azágyban. Nem foglak bántani - mondta. Kellemeshangszíne volt és értelmesnek t
ű
nt.Szofi összegörnyedve állt el
ő
tte, hosszú kör-meit mélyen belevájta a tenyerébe. Gyerekként ismindig ezt csinálta, ha zavarban volt.Döntenie kell. Vagy itt marad, vagy kisétál azajtón. Ha itt marad, eladja magát, prostituált lesz,ha kisétál, akkor nincstelen.
Milyen jöv
ő
várhat rám? Nincs se iskolám, seszüleim, akik támogatnak, se jó kapcsolataim. Elmegyekeladónak? Vagy felszolgálónak egy gyorsétterembe?Napi tíz órát dolgozom majd, hogy legyen mit ennem,
és hónapokig kuporgatok egy rúzsra? Rimánkodvavárok majd arra, hogy egyszer besétáljon a királyfi agyorsétterembe, lemossa rólam az odaégetett olajszagotés megvalósítsa az összes álmomat? Az élet nem ígym
ű
ködik. A herceg csak úgy varázsütésre nem toppanbe és nem emeli ki a lányokat a sorból. A sorsunkat sajátmagunk alakítjuk, a problémáinkat senki sem oldja meghelyettünk. Anyámnak igaza volt: mindenki életébeneljön a pillanat, amikor el kell döntenie, hogy melyikutat választja. Az én életemben most jött el ez apillanat. Régen azt gondoltam, döntéseket hozninagyon nehéz feladat, félelmetes a vele járó felel
ő
sség.Most viszont nem érzek mást, csak fáradtságot. Nemfélek, csak nagyon fáradt vagyok.
Döntött. A saját útját akarja járni. Jól akar élni.Szofi odalépett a férfihoz, aki a melléig ért.Megfogta a kezét és bevezette a hálószobába. Egyórával kés
ő
bb megállapította, hogy a férfinaktényleg nincsenek különleges kérései, éskönnyebben ment, mint gondolta. Eltette azötvenezer forintot, majd forró vizet engedett akádba. Noha reggel lefürdött, most mégis pisz-kosnak érezte magát.
Szia, Apai A legutóbbi levelem óta jócskánmegváltozott az életem. Azt hiszem, feln
ő
ttem. Mindenegyes nappal egy kicsit er
ő
sebb leszek, és minden egyesnappal kiölök egy kis érzelmet magamból. Már nemakarok megfelelni senkinek. Neked sem, apám. Ezért isvallom be most
ő
szintén, hogy mib
ő
l élek, mi lett
bel
ő
lem. Abból élek, hogy illúziót adok el. A szerelemillúzióját. Kevésbé líraian: szajha lettem.Az egész egy férfival kezd
ő
dött, aki kitartott. A sajátlehet
ő
ségeihez képest megpróbált mindent megadninekem, kivett egy lakást és alkalmanként ötvenezer forintot kaptam t
ő
le, de ez kevésnek bizonyult, egyretöbbet és többet akartam.A modellügynökségen, ahol dolgozom, kapcsolatbakerültem egy jómódú asszonnyal. Magdának hívják.Kiderült, hogy
ő
is ügynökséget vezet, csak egészenmásfélét. Azt mondta, már régen felfigyelt rám, hiszenszerinte különleges kisugárzásom van, és olyan delejeshatással vagyok a férfiakra, mint csak nagyon kevés n
ő
.Bekerültem egy katalógusba, ahol csupa gyönyör
ű
,tökéletes test
ű
lány van. Modellek, szépségkirályn
ő
k,sok ismert név van közöttük, megdöbbennél, ha tudnád,hány fiatal lány él a testéb
ő
l. Ebben a katalógusbanszerepelni kiváltság és kulcs is egyben. Kulcs agondtalan élethez. Egyébként nagyon hasonlít amodellek portfoliójára, vagy hogy megértsd, könyvére.Meztelen képek vannak benne rólunk, és különböz
ő
adatok. Az is fel van tüntetve, hogy mik a méreteink,hol vannak anyajegyek, esetleges vágások a testünkön.A plasztikai m
ű
téteket is meg kell jelölni. Azok alányok, akik ismertek, vagy szerepeltek már férfimagazinokban, különösen a Playboyban, alegdrágábbak és a legkelend
ő
bbek. Ha valaki híresmodell vagy szépségkirályn
ő
, nagyon sokat ér. Akatalógusban feltüntetett adatoknak és képeknek avalóságot kell tükrözniük, hiszen az a férfi, aki velünkakar lenni a pénzéért, nem akar csalódni. Képzeld,
el
ő
fordult már olyan, hogy egy üzletember csúnyánhazazavart egy lányt, és reklamált az ügynökségnél,mert a fotókon nem látszott, hogy van egy heg a hasán.A férfi rajongott az izmos, finom b
ő
r
ű
, lapos hasért, ésdirekt azért választotta azt a lányt, mert a képen neki isilyen volt. Nekem nincs se hegem, se semmilyen testihibám. Az én testem tökéletes, mintha erre a szakmárateremtették volna.Anya azt mondja, rád hasonlítok. Azt hiszem, nemcsak küls
ő
re. Mind a ketten érzéketlenek vagyunk.
Szofi gyengéden végigsimította elegáns, sz
ű
k,négyszázezres ruháját, amely pompásan kiemeltebuja testét. Haját laza kontyba kötötte, telt ajkátskarlátvörös rúzs tette ellenállhatatlanul érzékivé.Finom vonalú arcán sokadik ránézésre lehetettészrevenni az élvetegséget. Aki csak futólagpillantott rá, észre sem vette. Való igaz, furcsajelenség volt: dacára annak, hogy stílusosanviselte a gazdagságot és illedelmesen tudottviselkedni, s
ő
t, olykor kifejezetten lírai gondolataivoltak, csipetnyi közönségesség f
ű
szerezte, amit
ő
csak vadhajtásként emlegetett, utalvaletagadhatatlanul szegény, egyszer
ű
származására. Küls
ő
re és bels
ő
re is izgalmasankeveredett benne a szajha és az úrin
ő
, és ezroppant mód vonzotta a férfiakat.A híres sportolót is, aki megállás nélkül,gátlástalanul bámulta Szofit. Fény
ű
z
ő
fogadásonvoltak egy elegáns belvárosi szállodában,körülöttük a hazai sztárvilág apraja-nagyja vonult
fel. A hangszórókból lágy zene szólt, a drágakristálypoharakban száraz pezsg
ő
gyöngyözött. Acsillárok ragyogtak, fényüket megsokszorozta azabroszok vakító fehérsége. A leveg
ő
ben édeskésillatú szivarfüst terjengett, az asztalokonínycsiklandó ételeket tálaltak: szarvasgombát,libamájat, kaviárt.Mindenki ott volt, aki számított, és az is, akinem számított, de pár órára fontosnak akartaérezni magát. A hírességek drága, leny
ű
göz
ő
ruhakölteményeket viseltek, és fél szemmelfolyamatosan egymást lesték, hogy ki kivel,milyen öltözékben érkezett, és melyiktársaságban vegyült el. Egy ilyen parti remekalkalom arra, hogy bemutassák új szerelmüket, újeljegyzési gy
ű
r
ű
jüket, frizurájukat vagymegnagyobbított mellüket, kapcsolatotépíthessenek a céljuknak leginkább megfelel
ő
fontos emberrel. F
ő
leg a médiakarrierre áhítozófiatal szépségeknek nagy esély egy-egy ilyenpuccos este, hogy bájaikkal levegyenek a lábárólegy nagy hatalmú producert, igazgatót vagybárkit, aki egyengetheti az útjukat. Csak igenkevesen engedhetik meg maguknak, hogy nejárjanak el partikra, mert már olyan szintenvannak, hogy nincs szükségük felszínesbájolgásra. Érdekkapcsolatok szöv
ő
dnek, titkosüzletek köttetnek egy-egy este alatt, de a látszólagkedélyes, színes társaság számos intrika,gy
ű
lölködés forrása is egyben. Egy azonbanmindig örök: a partikon jelen lév
ő
emberek arcáról letörölhetetlen a minden
ő
szinteségetnélkülöz
ő
mosoly. Aldcor is der
ű
t er
ő
ltetnek azarcukra, ha életük legnagyobb ellenségeközeledik feléjük, akkor is, ha a volt f
ő
nökük, akirútul megalázta és kirúgta
ő
ket, és akkor is, haszeret
ő
jüket vagy alkalmi szexpartnerüketpillantják meg a tömegben, miközben férjük,feleségük kezét szorongatják. A legjobban pedigakkor mosolyognak, ha fotózzák vagy kamerávalveszik
ő
ket.Álszent, hazug világ lenne? Semmivel semhazugabb, mint bármelyik más. Csupán annyi akülönbség, hogy a rivaldafényben állók arcátvastagabb smink fedi, er
ő
sebb, csillogóbb apáncéljuk, mint a hétköznapi valóságban él
ő
ésboldogulni kívánó embereknek. Ha pedig apáncélon repedés keletkezik, a híresség meg-botlik, azért komoly árat kell fizetnie. Mert ahogymindennek, a kiváltságokkal teli életnek is áravan. És ha eljön a pillanat, amikor fizetni kell,könnyen lehet, hogy utána már nem maradsemmi. A sztárok kiváltságokkal teli világábanmagasra lehet jutni, akár nagyon rövid id
ő
alatt is,de a csúcs ingatag, nincs senki számárabebiztosítva, és könny
ű
hatalmasat zuhanni.Márpedig a mélyr
ő
l már nem vezet vissza út, csaka hétköznapok szürkeségébe. Ami egy olyanember számára, aki a csillogáshoz szokott, maga apokol.
Szofi mosolyogva nézett végig a színes ven-dégseregen. Mulattatták a jelen lév
ő
emberek, asztárok. Magában osztályozta
ő
ket.
A hazai hírességeknek három csoportja van: azegyikbe a csúcssztárok tartoznak, akikkel a címlaponlehet eladni a magazint,
ő
k azok, akik milliókatkeresnek, szinte mindent ingyen kapnak és valóbanolyan életet élnek, amir
ő
l sokan álmodni sem mernek.Magyarországon talán tíz ilyen sztár lehet. Aztán ottvannak a feltörekv
ő
,,tehetségek", egyéniségek, akikben,úgy mondják, van fantázia. A siker kapujában ácsorgókiéhezett vadak
ő
k, akik görcsösen várnak a nagylehet
ő
ségre, a kiugrásra, minden éjszaka azzal areménnyel hajtják álomra a fejüket, hogy egyszer megcsörren a telefonjuk, és egy nagy lemezkiadó,kereskedelmi csatorna vagy neves producer hívja
ő
ketés sztárt farag bel
ő
lük. Néhányuknál mindez be iskövetkezik, de a többség álma soha nem válik valóra, éslecsúszik a harmadik kategóriába: a mindenki általmegvetett ,,celebek" vagy hiénák közé.
Ő
k az alkalmisztárok, akiknek öt perc hírnév jutott csupán, de ez apár perc annyira magával ragadta
ő
ket, hogy bármireképesek, csak a rivaldafényben maradhassanak. Szószerint bármire.És persze ott vannak minden parti elengedhetetlenkellékei, a magukat modelleknek nevez
ő
úgynevezettglamour lányok, akiknek valódi életét és pénzkeresetiforrását jótékony homály fedi. Reklámban vajmikevéssé, ellenben férfimagazinokban gyakran látni
ő
ket- meztelenül vagy sokat sejtet
ő
fehérnem
ű
ben. Perszemajdnem mind a testéb
ő
l él, ahogyan én is.
Szofi csak kevés fény
ű
z
ő
eseményen vett részt,nem szerette mutogatni magát, az
ő
szakmájaamúgy is megkívánta a teljes diszkréciót. Mivelazonban még kezd
ő
volt, és újonnan szerzettmadame-ja, Magda, azt tanácsolta neki, hogyépítsen kapcsolatokat, ismerje meg a híresek ésgazdagok világát, kiváló ötletnek találta hogyeljöjjön az év partijára.
Milyen furcsák is ezek az emberek! Látszólagminden csupa pompa és csillogás, de a felszín alattsemmi sem valóságos. Nem valóságosak az emberek, aróluk szóló hírek nagy része sem, és nem valóságosak akapcsolataik. Még a ruháik is kölcsönben vannak. Ahírességek a legnevesebb magyar tervez
ő
klélegzetelállító kreációiban feszítenek, de azt senki semtudja, hogy milyen nehézkesen mozognak benne,hiszen nem rájuk készült a ruha, ezért a mell- éshátrésznél pár forintos, ócska kapcsok tartják össze,hogy rajtuk maradjon. Egész este nem tudnakönfeledten szórakozni, hiszen attól rettegnek, hogyleisszák vagy leeszik, és akkor vihetik a KempinskiHotel exkluzív tisztítójába, ami tizenötezer forintjukba.kerül. Márpedig semmiképpen sem akarnak ennyipénzt kifizetni. Inkább óvatosan esznek, mégóvatosabban isznak, és ha beledöglenek, akkor semizzadnak. Milyen kár, hogy a felszín alá olyan kevesenlátnak! Ezekr
ő
l bezzeg nem mernek írni az újságírók!Én legalább a saját ruhámban érkeztem, és nem játszomel azt, hogy nagyon fontos személyiség vagyok. Nemtartok túl sokat magamról, de legalább tudom, hol ahelyem, mi vagyok, és mib
ő
l élek.Szofi továbbra is jól szórakozott, noha egészeste egyedül álldogált a márványfalnak d
ő
lve,kezében egy pohár itallal. Nagyon ritkán ivott,nem szerette az alkohol ízét, és gy
ű
lölte azt azállapotot, amikor nem volt tudatánál. Válaszait,mondatait mindig alaposan megfontolta, miel
ő
ttmegszólalt, mindig azt mondta, amit hallaniakartak t
ő
le. Az
ő
szinteséget felesleges luxusnakérezte. Remek színészn
ő
volt, aki egy pillanatrasem pihent meg és nem szállt le az élet sodrószínpadáról. Játszott az ágyban, és azon kívül is.
Ő
maga volt a játék. Ezért is rettegett elveszíteniaz önkontrollt, megrémisztette a részegség. Talánattól félt, hogy akkor felszínre kerül igazi énje,személyisége, és el
ő
tör mélyen eltemetett,természetes vágya arra, hogy szeressék, hogytör
ő
djenek vele, és hogy ne csak egy szajhalegyen. Részegen nem lett volna olyan jószínészn
ő
. Nem bírta a fájdalmat, márpedigvalamilyen rejtélyes okból összekapcsolta afájdalom megélését a részegséggel.A híres sportoló, akinek posztere a legtöbbtinilány szobájának falán díszeleg, már jó idejebámulta, és végül elindult felé. Magas volt ésarányos, jól szabott öltönye kidolgozott, izmostestet sejtetett. Tekintete csöppet mámoros volt, ésSzofi gyanította, hogy többet ivott a kelleténél.Egész közel hajolt Szofihoz, a lány érezte a szeszta leheletén. Hiába fess és jókép
ű
, nem volt jóillata. Furcsa, megmagyarázhatatlan, savanykás,állott b
ű
z lengte körbe, ami keveredett az alkohol
összetéveszthetetlen szagával. A férfi, mint alegtöbb hozzá hasonlatos sztár, amilyen vonzóvolt távolról, közelr
ő
l épp olyan kiábrándító.
Olyan, mint egy gyönyör
ű
szobor, ami távolrólnemes márványnak t
ű
nik, látszólag kemény, tartásavan, eleinte félsz is megérinteni, olyan szép, olyantökéletes, de amikor hozzáérsz, rájössz, hogy nemmárvány az, soha nem is volt, egyszer
ű
bb anyagbólgyúrták. Valójában olcsó és könnyen formálhatóm
ű
anyag.
Szofi nem küldte el a magas, izmos férfit, nemfordult el t
ő
le. Hiszen kapcsolatokat jött építeni,és szüksége volt pénzre. A sportolón látszott,hogy az alkohol és Szofi hatással volt rá, arcizmarezdülése, testbeszéde lángoló kéj- vágyrólárulkodott. Köszönés nélkül Szofi füléhez hajolt.Alsó ajka megérintette a lány apró fülcimpáját. Amozdulat lehetett volna izgató és intim is, mégisszánalmasan esetlennek tetszett.-

Felvinnélek magamhoz - mondta határozotthangon Szofinak.A lány nem lep
ő
dött meg az egyértelm
ű
szavakon. Már pontosan tudta, hogyan m
ű
-ködnek a férfiak.
Ha egy férfi meglát egy sz
ű
k ruhába bújtatottizgalmas n
ő
t nagy mellekkel, mindössze egyetlen dologjut eszébe: hogy minél el
ő
bb ágyba vihesse. Noha a n
ő
kszeretnének hinni az ellenkez
ő
jében, mégis csak az azigazság, hogy a férfiak els
ő
sorban szexre vágynak.Gátlások és felel
ő
sség nélküli szexre. A n
ő
k szerelemre.
A prostituáltak pedig pénzre. Szofi ebben aszellemben válaszolt a sportolónak, aki olyankéjesen nézett rá, hogy fél
ő
volt, ott a már-ványfalnál magáévá teszi.-

Rendben. Ezer euró lesz - felelte.A madame tanította neki, hogy mindenszexuális ajánlatra ugyanazt felelje: igen, ezereuró. Eleinte nehezére esett úgy alkudozni a sajáttestér
ő
l, mint valami tárgyról. Aztán ahogy telteka hetek, a hónapok, és a madame-nakköszönhet
ő
en n
ő
ttön-n
ő
tt a kuncsaftjainakszáma, rájött, hogy a teste éppoly érzéketlen, mintegy árucikk. Csak
ő
kimeríthetetlen er
ő
-forrásokkal rendelkezett. Résnyire kinyitotta azajkát, pontosan tudta, hogy milyen reakciót váltki a férfiakból ezzel az apró mozdulattal. Asportoló felnevetett.-

Nem is gondoltam volna, hogy kurva vagy.De tetszik... Komolyan tetszik... - csúnyamosolyra húzódott a szája. Ha eddig volt is benneelenyész
ő
törekvés, hogy némi tisztességgelközeledjen vagy beszéljen az el
ő
tte álló n
ő
vel, egypillanat alatt elszállt bel
ő
le. - Már csak a szádmegér ennyit. Azzal kezdjük, hogy a szádbarakom. Tetszik az a piros rúzs. Felizgat.A sportoló még közelebb hajolt Szofihoz,ujjaival megérintette a combját. Forró kezét avágy vezette. Fittyet hányt a szemérmességre.Akarta a n
ő
t.Szofit egyedül az ezer euró gondolata izgattafel. Ráadásul kezdte idegesíteni, hogy egyre
többen megbámulják
ő
ket, félt, hogy fotó készülróluk, és valamelyik újságban látja viszont magát.-

Menjünk innen, néznek minket! - mondta.Miel
ő
tt szétrebbentek, megbeszélték, hogy aszálloda parkolójában találkoznak. Szofi nemlep
ő
dött meg, amikor pár perccel kés
ő
bb egy újluxusautóba szállt be.
Micsoda baromság, hogy nálunk rosszul keresnek asportolók! A végtelenségig el vannak kényeztetve, méga focisták is, akik pedig vajmi kevés eredményt hoznak.Inkább csak szégyent erre az országra, mégis alegdrágább nyugati autókkal járnak és két kézzelszórják a pénzt. Például rám. Bár ezt a szokásukat ajóisten sokáig tartsa meg.
A híres sportoló gázt adott. Szofiban ekkortudatosult, hogy a férfi részeg és hogy tulaj-donképpen az életükkel játszanak.-

És ha karambolozunk? - kérdezte. A szavakönkéntelenül törtek el
ő
, maga sem tudta, miértkérdezte éppen ezt. Hiszen
ő
sem egy fehér ruhásSz
ű
z Mária, és nem is randevún voltak, ahol aférfinak tisztességesnek és józannak kellenelennie. Kielégíteni ment egy részeg, gazdagsportolót. Pénzért. Az, hogy a férfi részegenvezetett, teljesen elhanyagolható körülmény volta többihez képest.-

Bébi, a keszty
ű
tartó csumára tele van zse-tonnal, majd megvesszük kilóra a rend
ő
r bácsit.Amúgy az egyesületnek van egy jó ügyvédje,bármit képes elintézni... Én soha nem megyekbörtönbe, kurva nagy király vagyok - hangosan
felnevetett és
ő
rült hanger
ő
re tekerte aCD-lejátszót.Szofi majdnem megsüketült.
Szánalmas ez a férfi mellettem. Vidékr
ő
l feljöttegyszer
ű
parasztgyerek lehet, akit elvakított a siker és apénz. Minden drága rajta, és mindenen ordít a felirat, amárkajelzés. Szándékosan olyan darabokat visel, aminszembet
ű
n
ő
, hogy melyik híres cég készítette. Ilyenszánalmasan csak azok viselkednek, akik görcsösenbizonyítani akarják, hogy van pénzük, hogy egy fels
ő
bbosztályhoz tartoznak, hogy
ő
k megvehetik a legdrágábbruhákat, kocsikat, kiegészít
ő
ket. Vagyis olyanok, akikmélyr
ő
l jöttek, de a tehetségüknek vagy csupán aszerencséjüknek köszönhet
ő
en felkapaszkodtak. Azigazán gazdagoknak nincs arra szükségük, hogykülönböz
ő
márkajelzésekkel elvakítsanak másokat.Nekik elég, ha
ő
k tudják, hogy gazdagok, és hogy az anéhány ember is tudja róluk, akikb
ő
l hasznukszármazik. Ez a férfi viszont minden erejével szeretné bebizonyítani, hogy jómódú. Ezért is t
ű
nik roppantmesterkéltnek.
Szofi a szeme sarkából továbbra is figyelte aférfit. G
ő
gös volt, a sikeres, jókép
ű
és ostobaférfiak önhittségével és felszínességével. Nemszívesen vallotta be magának, de lekicsinyl
ő
gondolatai ellenére a lelkük mélyén felfedezettegy közös vonást. Kurválkodnak mindketten.Bármire képesek a pénzért, mert nagyon mélyr
ő
ljöttek, de a magasba tartanak. Szofi a gondtalanéletbe, a sportoló a siker mámorába. Felszínesvágyaik vannak egy felszínes világban, ahol csak a pénz, a kapcsolat és a hírnév számít, az emberiértékek vajmi kevéssé. Tudták ezt mindketten,ahogyan mindenki más is, mégis ebbe a világbavágyódtak. Ahogyan nagyon sokan még.Legalábbis Szofi ezzel nyugtatta magát.A sportoló
ő
rült tempóval száguldott a kihaltutcákon. A kocsi kereke csikorgott, amikorfelkanyarodott a Normafához. Váratlanullehalkította a rádiót.- Uncsi a m
ű
sor. Legalább mutass valamitennyi pénzért. Vedd le a bugyidat. Aztán izgassengem kicsit - mondta, majd fél kézzel lehúzta asliccét.Szofi engedelmeskedett. Semmi szenvedélyvagy
ő
szinte vágy nem volt a mozdulataiban.Gépiesen cselekedett egy gépies utasításra. A férfiágyékára hajtotta a fejét, miközben a sportolóvezetett. Noha tapasztalt, érzéki n
ő
volt, profimódon
ű
zte mesterségét, döbbenten vette észre,hogy a sportoló érdekl
ő
dése lanyhult. Újrapróbálkozott, de a sportoló korábban duzzadószenvedélyét nem tudta feléleszteni. A férfidurván ellökte magától, Szofi kis híján bevertefejét az ablaküvegbe. A sportoló éles kanyart vettés egy elhagyatott erd
ő
szélére ért. Leállította amotort és er
ő
sen megmarkolta Szofi tarkóját.Vastag, fehérarany gy
ű
r
ű
jének széle belemélyedta lány nyakába. Szofi már korábban is észrevette afelt
ű
n
ő
ékszert, de nem tulajdonított nekijelent
ő
séget, hiszen meg sem fordult a fejében,hogy a férfi n
ő
s lehet, mert ahhoz túl önz
ő
nek és
érzéketlennek találta. Bár az is igaz, vajmi kevésséérdekelte a családi állapota. Magán érezte a férfisavanyú, alkoholos szagát, er
ő
s marka majdnemkitörte a nyakát. A sportoló hatalmasat harapottSzofi szájába, majd átdugta a nyelvét. Nem csak aszaga, a csókjának íze is kellemetlen volt. Rosszulcsókolt. A szája éppen olyan volt, mint
ő
maga:durva, gépies és minden kifinomultságot vagyérzékiséget nélkülöz
ő
. Szofi újra a férfi ágyékáhozért, de még mindig semmi jele nem volt annak,hogy izgalommal töltené el a lány érintése. Nemértette, hiszen ahhoz volt hozzászokva, hogydelejes hatással van a férfiakra.- Azt akarom, hogy el
ő
ttem elégítsd ki magad.Akkor majd megy nekem is. Csak kurvával mégnem voltam. Feszült vagyok - hörögte a férfi.Szofi a sportoló kedvébe akart járni. Szabaddátette a melleit és felhúzta a szoknyáját. Ahogymindig, ezúttal is színészkedett. Hangosannyögdécselt és próbált úgy helyezkedni, hogyminél látványosabb legyen az el
ő
adása. Kéjesenvonaglott az autóban, ujjait forró ölébe csúsztatta.Percekig játszadozott, majd látványosanelélvezett. Persze csupán látványra, hiszen avalóságban a csúcs közelébe sem ért.
A n
ő
k nem olyanok, mint a férfiak: nem tudnakolyan könnyedséggel szexelni és felizgulni egy alkalmiaktus során. A prostituáltak ugyanúgy nem élvezik azalkalmi szexet, mint az egyéjszakás kalandba bonyolódón
ő
k többsége, csak nekik el kell játszaniuk azellenkez
ő
jét, hiszen ezért fizetik
ő
ket. És a legfontosabb:a prostituáltaknak tilos utána b
ű
ntudatot érezniük.Mert az lassan, de biztosan felemészti
ő
ket.
Kuncsaftja bambán nézte, majd teljesen vá-ratlanul, spontán önkívületben kiáradt. Hangosankáromkodni kezdett, hogy bepiszkítottaméregdrága és márkás nadrágját és nem kü-lönben méregdrága és márkás autójának ülését. Aférfi számára úgyis csak ez a két szó létezett:márkás és méregdrága. Miközben törölgettemagát, egy pillanatra sem hagyta abba a szit-kozódást. Szofi csendben ücsörgött és a pénzétvárta. Lába idegesen, egyre türelmetlenebbülmeg-megrándult. Az autó üvegén keresztül be-lekémlelt az éjszakába. Egészen világos éjszakavolt, úgy tájékozódott benne, mintha nappalivilágosságban lenne. Nem messze volt a f
ő
úttól,távolról hallotta, ahogy elsüvített egy-egy autó.Megnyugtatta a világosság és az autók zaja. Asportolóban iszonyatos düh tombolt, és azelfojtott agresszió mindinkább felszínre került.Tudta, hogy képes lenne
ő
t bántani. Méglelkiismeret-furdalása sem lenne miatta. Számoltaa perceket. Rá sem bírt nézni a férfira, aki mintegy elkényeztetett gyerek, hangosan hisztériázott.
Olykor mennyire szánalmasak a férfiak. Amikor meglátnak egy szép n
ő
t, azonnal a szex jut az eszükbe.Csak és kizárólag a szex. Meg kell kapniuk, le kelligázniuk a n
ő
t, hogy ett
ő
l igazán férfiasnak érezzékmagukat. Hajtja
ő
ket a vérük és szívesen bonyolódnakalkalmi szexbe, akár egy prostituálttal is. Hiszen míg an
ő
knek az érzelem kifejezése, a szex a férfiaknak csupán aktus, aminek célja önnön férfiasságuk igazolása. Azalkalmi szexet pedig a legtöbb férfi szereti, hiszen azcsupán fizikai kapcsolat, semmi érzelem nincs benne.Nem kell virágot küldeni vagy udvarolni, vagyisférfinyelven felesleges köröket futni. A férfi számára alegtöbb esetben csak jó származik az alkalmi szexb
ő
l,hiszen a n
ő
vel ellentétben nincs utánalelkiismeret-furdalása, és megkapja azt, amit akart: egyskalpot, ami meger
ő
síti abban, hogy igazi férfi. Egyprostituálttal két okból kezdenek: az egyik, hogy kiéljékvalakin azt, amit otthon, a feleségükkel, barátn
ő
jükkelnem lehet, a másik ok pedig a kihívás, hogy kielégítsenekegy hivatásos n
ő
t. Ez a sportoló a kihívás miatt vittemagával. A baj akkor van, ha rosszul sül el a dolog.Vagy mint ebben az esetben, ha váratlanul, esetlenülspontán és egy húszmilliós kocsi ülésére sül el.
Hosszú percek teltek el, Szofi várta, hogy a férfiforrón izzó dühe végre elpárologjon. De az csaknem akart megbékélni azzal, hogy csúnyán felsültegy prostituált el
ő
tt.-

Vedd ki a keszty
ű
tartóból a pénzed és ta-karodj! - vetette oda, majd folytatta a kocsi ésnadrágja tisztogatását.-

Ne szórakozz, egy erd
ő
ben vagyunk.-

Szarok rá! Csináld, vagy meggondolommagam és nem kapsz semmit! így is csak azértfizetlek ki, mert nem akarom, hogy mindenkinekelmondd, mi történt. De ha megtudom, hogyvalamelyik újságnak elpofáztad, neked véged! -hogy mondandóját nyomatékosítsa,megszorította Szofi karját.

-

Senkinek.A férfi engedett a szorításon, Szofi kinyitotta akeszty
ű
tartót. A sportoló tényleg nem hazudott,álltak benne a húszezresek. Szofit megbabonázta apénz látványa. Már nem érdekelte az undorító,savanyú szagú, részeges férfi, aki ráélvezett a sajátnadrágjára. Már érezte markában a pénzt. Bódítóérzés volt, ahogyan az illat is, a pénz szaga. Szofimindig is állította, hogy a pénznek semmihez semfogható, különleges illata van. Finom, édes ésreményekkel kecsegtet
ő
. És
ő
mindig ezt érezte.Az el
ő
bb még riadt volt, amikor a sportoló er
ő
smarkával szorongatta, de a bankjegyeket látvaföldöntúli er
ő
kerítette hatalmába. Egy pillanatalatt újra számító, hideg n
ő
lett.-

Ezer euró, vagyis legyen kétszázötven -mondta szemtelen hangon, majd siet
ő
s moz-dulattal nyúlt a pénz felé.-

Mondtam, vidd a pénzed és takarodj! - asportoló egyre idegesebb lett. Remegett a szájaszéle a düht
ő
l, még a sliccét sem húzta fel. Ki-nyitotta a kocsi ajtaját és kilökte rajta Szofit apénzzel együtt.A lány megbotlott magas sarkújában és elesett.Drága ruháját bemocskolta a sáros füvön. Asportoló utánahajította a táskáját, majd becsapta akocsi ajtaját és siet
ő
sen elhajtott. Nyilván vártavalahol egy szerelmes n
ő
, akivel talán máskéntbánt. Vagy talán csak a szégyene hajtotta.Szofi kibomlott kontya, elken
ő
dött sminkje éssáros ruhája ellenére csak üldögélt az erd
ő közepén, kezében kétszázötvenezer forinttal. Másn
ő
félelmet, megalázottságot érzett volna, ámSzofi teljesen érzéketlen volt. Sem fájdalmat, semfélelmet, sem csalódottságot nem érzett. Mégmegalázottságot sem. Óvatosan kémlelt a világoséjszakában.
A megbánás vagy megalázottság érzése feleslegesid
ő
pocsékolás. Ha már valami megtörtént, úgy semlehet változtatni rajta. A lényeg, hogy legyenvalamilyen, akármilyen hasznom a dologból, a többinem számít. Nem mindegy, hogy mit gondolnak azemberek? Vagy a férfi, akinek pénzért, szerelemb
ő
l,kötelességb
ő
l vagy puszta kíváncsiságból odaadjákmagukat a n
ő
k? Nem az a lényeg, hogy
ő
k mitgondolnak, hanem, hogy mi, n
ő
k, mit gondolunk sajátmagunkról és az adott helyzetünkr
ő
l. És én most aztgondolom, hogy ennyi pénzt ilyen kevés munkával mégsoha nem kerestem.
Szofi hangosan belenevetett a sötétbe. Túlzó,már-már hisztérikus volt a nevetése. Feltá-pászkodott, eltette a pénzt, kibotorkált a f
ő
útra,majd hívott egy taxit. Megúszta az estét. Mégismegkönnyebbült, amikor végre belépett aprócska,budai lakása biztonságot adó melegébe. Sötét voltés békés, már-már magasztos csend vette körül.Csupán a hold fénye világította be a helyiséget.Lerúgta a cip
ő
jét, majd megszabadult a ru-hájától. Meztelenül állt az el
ő
szobában, háttal atükörnek. Telt, fehér keblei szinte világítottak aholdfényben. Kócos haja a vállára omlott. Egyideig csak a saját lélegzését hallgatta. Olyan volt,
akár egy kísértet. A villanykapcsoló után nyúlt,de végül úgy döntött, mégsem gyújt fényt. Beértea holdfénnyel, hiszen az nem olyan er
ő
s, nemolyan tiszta és kegyetlenül
ő
szinte, mint anapfény vagy a mesterséges fény, hanem jóté-konyan eltakar, csupán sejteti a valóságot.Szofinak most éppen erre volt szüksége. Amúgyis szerette a nyers valóságot elfedni jótékonyhomállyal. A teljes igazság, akár a nappali fény,túl vakító, fájóan er
ő
s volt számára. Akkor estepedig végképp nem akarta magát világosbanlátni. És valahogy úgy érezte: tükörbe sem akarmost nézni. Érzéketlen volt, tudatos és kemény,de voltak tétova pillanatok, amikor elbizony-talanodott, ilyenkor az elfojtott, természetesérzelmek felszínre akartak törni. Persze soha nemhagyta. A sötétben lemosta sminkjét éslezuhanyozott. Utána újra tisztának érezte magát.Ennyi volt számára a megtisztulás: a zuha-nyozással lemosta a mocskot, az út porát, azidegen férfiak b
ű
zét, nedveit.Meztelenül d
ő
lt el az ágytakarón. Csak akétszázötvenezer forintra gondolt, és arra, hogymásnap mire fogja költeni. Ez volt az utolsógondolata, miel
ő
tt elnyomta az álom.
 
 
0 komment , kategória:   Szalai Vivien Hamis gyönyör  
szeretettel
  2012-04-30 07:06:41, hétfő
 
  Szalai Vivien
Hamis gyönyör
Egy luxusprostituált vallomásai




Előszó

,,Fájt, amikor belém hatolt. Nem kívántam, és ezúttalnem tudtam arra utasítani a testemet, hogyráhangolódjon a hamis gyönyörre. A címlapokrólkorábban már ismertem a férfi nevét, markáns arcát,és hallottam bódító zenéjét is. Látszatra vagány,szexis férfi, az a típus, akiért megvesznek a n
ő
k. Sokatvártam t
ő
le. Reménykedtem abban, ezúttal nem kelleljátszanom, hogy jólesik széttenni a lábamat. Mamár azt is tudom, hogy férfiként vajmi kevésre tartjamagát, és vélt vagy valós hiányosságai miatt csakattól izgul fel, ha megalázhatja a n
ő
ket. Egy órávaltalálkozásunk el
ő
tt még izgatta a fantáziámat, kés
ő
bbazonban csak megvetést éreztem iránta, és aligvártam, hogy végre elélvezzen bennem. A percekkínzóan lassan vánszorogtak, mintha megállnikészült volna az id
ő
a személytelenül berendezettbelvárosi szállodai szobában, amelynek hatalmasfranciaágyán, a fehér, keményített leped
ő
n feküdtem,miközben rajtam zihált. A leveg
ő
meleg és párás volt,a távolban sziréna sikított.
Ő
persze nem hallotta,nekem viszont bántotta a fülem. Magamban azértimádkoztam, hagyja már abba az ütéseket és afojtogatást. Nem azért, mert fájt, ahogyan ütött.Mert legalább az nem fájt. Kiszámított mozdu-
latokkal csapott le, pontosan tudta, ha nyomot hagyrajtam, akkor az engem képvisel
ő
cég csúnyánelbánik vele, és sokat fizethet a kék-zöld foltok miattkihagyott értékes napokért. Megint lesújtott, majdtépni kezdte a hajamat. Kétségbeesetten próbáltabeljebb tuszkolni magát a testemben. Egy jókoraizzadságcsepp gördült le a homlokán és rácsöppent azarcomra. Hányingerem volt és teljesen kiszáradtam.Sajgott az ölem. Próbáltam arra gondolni, hogyalapvet
ő
en szeretem a szexet, és
ő
t is szeretnemkellene. Elhessegettem a hirtelen támadt, undorralvegyes gy
ű
löletet, amit abban a pillanatban irántaéreztem. Az a férfi, aki így bánik a n
ő
kkel, saját magátsem szereti igazán. A védtelennel szembeniagressziót saját bels
ő
bizonytalansága, félelmetáplálja. Az egyik kezemmel átkaroltam, de
ő
durvánmegragadta a csuklómat és leszorított. Ritmusafelgyorsult, szinte éreztem, ahogy szíve vadulpumpálta a vért ereibe, közel járt már a csúcshoz. Aplafonra szegeztem a tekintetemet és azon t
ű
n
ő
dtem,mennyivel több lehetnék, ha nem ezt a szakmátválasztom.Erkölcsileg - talán. Igaz, ki határozza meg, hogymi a jó és mi a rossz? Hogy ki a prostituált, ki azüzletasszony és ki a tisztességes családanya? Ahatárok manapság elmosódnak. Az utcán mi-niszoknyában, magas sarkúban botorkáló fiatal
lányok közönséges utcalánynak t
ű
nnek, a jól öltözöttprostituáltak pedig úrin
ő
nek látszanak. Minden attólfügg, minek akarjuk látni. Az emberek könnyenítélkeznek, de a n
ő
k feltették-e valaha maguknak azt akérdést, hogy ki az igazi prostituált: a feleség, akipénzért, státusért, kényelmes életért vagy csakgyávaságból teszi szét a lábát hosszú-hosszúesztend
ő
kön keresztül a férjének, akit pedig megvet ésakit
ő
l undorodik, vagy én, aki tiszta üzletet kötök, és aszerelem illúzióját adom el? Biztos vagyok benne,hogy kevés n
ő
gondolkodik ezen, és még a felvetést isbotrányosnak tartja.Merengésemb
ő
l egy újabb pofon józanított ki, azütés hatalmasat csattant az arcomon. Éreztem, hogyelered az orrom vére, a meleg folyadék mint egy aprópatak, csordogálni kezdett végig lángoló b
ő
römön.Szólni akartam, hogy túl messzire ment, de er
ő
s kezétkiszáradt számra tapasztotta, majd prüszkölni éshörögni kezdett. Gyönyöre, amit az én fájdalmamokozott, hangos és er
ő
teljes volt. Magambanelmondtam egy gyors köszönetet istennek, amikor avégére ért. A beteljesülés pillanatában rám nézett.Hozzászoktam már: a férfiak ilyenkor azt akarjáklátni, hogy én is élveztem. Hangosan nyögnikezdtem, megnedvesítettem az ajkamat, életem talánleghitelesebb színészi alakítását nyújtottam. Gyorsanpattant fel rólam, teste izzadságban úszott. Nemzuhanyozott le, nedves testére siet
ő
sen kapkodta fel a ruháit. Érezhet
ő
en zavarban volt, és talán szégyelltemagát, amiért annyiszor megütött. Az ágy szélénültem, és újra megpróbáltam nem gy
ű
lölni. Talánsikerült is. Sajnáltam azokat a fiatal lányokat, akikneve és a róla kialakult kép miatt önszántukból, kicsittalán szerelmesen, naivan, egy mesés szeretkezésreményében adják oda magukat ennek a férfinak. Énlegalább tudom, hogy miért tettem.Ezer eurót vett el
ő
, és az ágy mellett álló kiséjjeliszekrényre hajította. Nem szándékosan, demegalázó volt a mozdulata. Engem ez már nemérdekelt. Csupán a pénz számított, és hogy minélel
ő
bb megszabaduljak t
ő
le. Miel
ő
tt kiment a szobából,csak ennyit mondott:,,Igazuk volt azoknak, akik ajánlottak. Tényleg tevagy a legjobb!"Megbabonázva néztem a pénzt. Eszembe jutott,még az anyám tanította nekem, ragaszkodjam ahhoz,hogy a kuncsaftok mindig el
ő
re fizessenek. Nemfogadtam meg a tanácsát, és eddig kétszer vágtak át.El
ő
ször még nagyon régen, fiatal lányként.Cigarettára gyújtottam és elhessegettem agondolatot. Elnyúltam a keményített, aktus alattösszegy
ű
r
ő
dött leped
ő
n. Igen, igazi aktus volt:személytelen és gépies. Néztem a gomolygó füstöt és arohamosan fogyó cigarettát. Egy hasonlat jutotteszembe, képtelen voltam szabadulni t
ő
le. Mennyiközös van bennem és a cigarettában. Mindketten pillanatnyi mámort ígérünk, és bódító az ízünk, detúl gyorsan kiégünk és elfogyunk. Noha az elején énis és a cigaretta is élvezetesek vagyunk, a rossz utó-ízen kívül semmi sem marad utánunk. Talán csak ab
ű
ntudat. Persze nem bennem, hanem a hozzám járóférfiakban. Én már réges-rég nem érzek b
ű
ntudatot.Talán csak fojtogató ürességet. Az persze legalábbolyan romboló tud lenni, mint a b
ű
ntudat.Elnyomtam a cigarettát és kibotorkáltam amosdóba. Még éreztem magamon az el
ő
bbi férfit, lekellett zuhanyoznom. Belenéztem a tükörbe éselborzadtam: az orromból szivárgó vér megalvadt,arcom égett és piros volt, szemem alatt hatalmaskarikák éktelenkedtek. Harmincegy éves vagyok, deabban a pillanatban negyvenegynek látszottam.Elgyötörtnek és öregnek t
ű
ntem. Szótlanulbámultam a tükröt, és úgy éreztem, egy idegen nézvissza rám.Egy pillanatra elfelejtettem, ki vagyok..."
Szofi - nevezzük így, hiszen valódi nevét és ar-cát nem vállalhatja - magyar luxusprostituált.Esztend
ő
kkel ezel
ő
tt ismertem meg egy fel-kapott belvárosi szórakozóhelyen. Tüzet kértt
ő
lem, és miután odatartottam az öngyújtót és adohány izzani kezdett, mosolyogva vallottuk beegymásnak, hogy tulajdonképpen egyikünksem szereti a cigarettát. A színes forgatagban
beszélgetni kezdtünk, és magambanmegállapítottam, hogy talán a legszebb n
ő
, akitéletemben láttam, emellett pedig igen mívesgondolatai vannak. Hangosan nevetett, amikorelárultam neki, hogy újságíró vagyok. Máignem felejtem el, mit mondott akkor nekem.Szavai esztend
ő
k után is a fülemben csengenek.-

Majd egyszer, ha úgy tartja kedvem, me-sélek neked egy történetet. És te meg fogod írni- vetette oda hetykén, szép szája durcásmosolyra húzódott, miután kiejtette a szavakat.Könnyed, bájos, rendkívül vonzó jelenség volt.Az a fajta n
ő
, aki után bomlanak a férfiak.-

Lehet, hogy nem érdekel a történet - vála-szoltam provokatívan.Újra nevetett. Harsányan, és tiszta szívb
ő
l.Ha lehet, még vonzóbbnak láttam.-

Érdekelni fog... - mondta, majd köszönésnélkül otthagyott. Elt
ű
nt a szemem el
ő
l.Idén, egy étteremben találkoztunk újra. Rámköszönt, és megkérdezte, emlékszem-e arra azestére, amikor tüzet kért és utána beszélgettünk.Mert
ő
mostanában gyakran gondol erre.Persze, hogy emlékeztem, de
ő
szinténmeglepett, hogy megismer. Csak kés
ő
bb tudtammeg, agya szinte mindent precízen elraktároz:embereket, helyszíneket, eseményeket.
Észrevettem, hogy sokat változott els
ő
ta-lálkozásunk óta. Még mindig felt
ű
n
ő
szépségvolt, de könnyed bája mintha megkopott volna,és helyébe valami új, addig ismeretlen vonásköltözött: szomorúbb, fásultabb lett. Nagyszeme továbbra is buja hívogatással ragyogott,de a csillogáson túl ott rejt
ő
zött valami más is:lemondás, üresség. Kimondatlanul is éreztem,hogy sok mindenen ment keresztül. Érdekelnikezdett. Valami azt súgta ott belül: ez a n
ő
minden bizonnyal sokat tudna mesélni nekem.Végül
ő
hozta fel a témát.-

Azt hiszem, most már megírhatod - ha-miskás mosolyra húzódott a szája.-

Megírhatom, de mit? - a kérdésemb
ő
l ki-hallatszott a leplezetlen sürgetés.-

Hogy valójában mi vagyok és mi a törté-netem.-

Miért, mi vagy?Egyenesen a szemembe nézett, tekintetébennyoma sem volt szégyennek vagy zavartságnak.Határozottan, keményen ejtette ki a szavakat.-

Luxusprostituált vagyok, Vivien. A legjobbés legkeresettebb.Az agyamban egymás után cikáztak a gon-dolatok. Eszembe jutottak az újságokban ko-rábban megjelent cikkek a témáról, dubaikalandokról, a prostituáltnak kikiáltott magyar modellek felháborodott tagadásáról, éslappangó titkokról, amelyek ezt a fülledt, rej-télyekkel és perverzióval teli világot átszövik.Hirtelen tengernyi kérdésem akadt.Szofi észrevette, hogy a pillanat töredékealatt feléledt bennem a kíváncsi, információra éskalandra éhes újságíró.-

Látod, mondtam én, hogy meg akarod majdírni a történetemet.Bólogattam.Mindketten nevettünk, csak úgy visszhang-zott a pesti éjszakában. Ha barátn
ő
k nem is, depillanat alatt szövetségesek lettünk.Kés
ő
bb eldugott kávézókban, parkokbantalálkozgattunk,
ő
pedig folyamatosan mesélt.Gátlások és tabuk nélkül, hol provokatívan, holfájdalmas
ő
szinteséggel számolt be a pénzmámorító hatalmáról, a fels
ő
tízezerhez tartozóférfiak perverzióiról, a különleges vendégkörellenére is fenyeget
ő
AIDS-r
ő
l, s röpített elgondolatban a gazdagok és híresek hálószo-báiba, a fülledt orgiákra, a dubai sejk meséspalotájába, ahol a n
ő
k irtózatos borzalmakonmennek keresztül. Mesélt szerelemre, tör
ő
désrevagy csak izgalomra vágyó férfiakról, apákról,akik nem tör
ő
dnek a gyermekeikkel, és atársadalom által megbecsült, tisztelt, látszólagvisszafogott családos emberekr
ő
l, akik szere
t
ő
ik, szajháik ágyában keresik régen elvesztettfiatalságukat és bohémságukat, élik ki elfojtott,olykor er
ő
szakos vágyaikat. Megmutatott leve-leket, amelyeket azoknak a férfiaknak írt, akikfontos szerepet játszottak az életében, majdegy-egy személyes vallomással, immáron ne-kem egészítette ki azokat. Mindent megtud-hattam róla.Néha kérdeztem a történet elbeszélése köz-ben és jegyzeteltem, de mindenekel
ő
tt hallgat-tam.A legkeresettebb magyar luxusprostituált
ő
szinte, igaz vallomásait.Ez az
ő
története.
 
 
0 komment , kategória:   Szalai Vivien Hamis gyönyör  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 7 
2018.10 2018. November 2018.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 47938 db bejegyzés
Kategóriák