Belépés
sayuri.blog.xfree.hu
Önmagában a szeretet nem elég.Féltő gonddal kell őrködnünk az emberek felett,akiket szeretünk,sosem elég azt mondani ,szeretlek,hanem minden áldott nap ki is ke... cseresznyák brigitta
1972.01.23
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 23 
szeretettel
  2012-05-01 14:23:05, kedd
 
  Dusa Lajos (1948-)
haikui



Három haiku

Árad a fény és
szökken a fű, fa, virág.
Kinti a békém.

*

Most idebent mély,
nagy szakadékban a lét.
Törvény nyomorít.

*

Ordas a lépték.
Haiku tollpihe száll...
Alatta rémség.

 
 
0 komment , kategória:  Dalos Rimma (1944-)  
szeretettel
  2012-05-01 14:22:02, kedd
 
  Drávucz Orsolya (1976-)
HAIKU



Sok a billentyű.
Melyikre koppintsak?
Túl néma vagyok.
 
 
0 komment , kategória:  Dalos Rimma (1944-)  
szeretettel
  2012-05-01 14:20:51, kedd
 
  Dömötör László (1954-)
haikui



Istenem! Most szép
rendben mennek a dolgok,
hát nem kereslek.

A sötétséget
féltve őrzöm - s félve - hunyt
pilláim alatt.

Úgy élj, hogy okod,
fényképet nézegetni
sose akadjon!

Közeleg a part.
Dagadó vitorlákkal,
szélcsendre várok.

Nincs szűkebb börtön,
mint önmagunk foglyaként
lenni szabadnak.

Szakadt hálómban
a zsákmány, egy haltetem.
Kegyes volt az Úr.

 
 
0 komment , kategória:  Dalos Rimma (1944-)  
szeretettel
  2012-05-01 14:19:50, kedd
 
  Dorogi K. Ferenc (1960-)
haikui
Kéziratként a szerzőtől



Horror

Cipő taposna
fekvő darazsat. Nadrág-
szárba menekül.



Vázában-lét

Egy csokor virág
haláltusája teszi
szebbé a szobát



Fénytan

Hullám? - Ugyan már?
- mondta a részecske - Csak
a hullámon át!



Haiku-kosár


Nem kell érteni
mindent. Szép, stílusos
macska is lehetsz.

*

Szembe jön velem,
karcsú kínai váza.
Szeme mosolyog.

*

Formás bokáin
még elidőz a szem. Az
ész már másutt jár.

*

Egy csokor: soha
egyetlen szál: esetleg
cserepes: mindig...

*

Alkalmazom a
technikát. Lyukkártyára
írok haikut.

*

Lecsúszott cserép.
Nem javítom meg. Halkul
menyétem járása.

*

Légycsapó csattan.
Lámpám fénye csalt legyet.
Nem zavar többé.

*

Aggódva fogom
meg a sörösdobozt. Nincs
baj. Van még benne.

*

Hiába kapok
utána. Valaki már
elszaladt vele.

*

A többi férfi
csak bepiszkolja a Nőt,
akit szeretünk.

*

Ha majd szeret az
Úr, fényes repülésünk
lesz a Semmibe.

*

Meta-axioma

Matematika:
a szellem legnemesebb
narkotikuma.

*



Mustom duruzsol.
Mécses ég az asztalon.
Halottam távol.

*

Mókuskerék-lét:
Csak apám félelmeit
álmodom újra.





 
 
0 komment , kategória:  Dalos Rimma (1944-)  
szeretettel
  2012-05-01 14:17:08, kedd
 
  Domonkos Marcell (1982-)
haikui



Hegyek éneke

Vörös fényvirág
Fuji mögül a nap kél
Reggel közelít

*

Kialudt vulkán
Halott istenek csontja
kő alatt porlad

*

Hegy csúcsán egy vár
Hosszú út végén látom
Cél a magasban

*

Hegyoldalon jár
Sziszifusz nyomdokában
két megfáradt láb

Hegytetőn állok
Szemem előtt messzeség
Óriás vagyok

Ezer hópehely
Udvarom tőlük ragyog
Csendesen hullnak

Derűs délelőtt
Bonszai fa az asztalon
Parányi zöld lomb

Szúnyogok hada
Fülemben zümmögésük
Testemen sebek

Kertben sétálok
köröttem sok szép virág -
nyári délelőtt.

Színek és szirmok
körülvesz a természet -
beköszönt a nyár!

Napkorong nyugszik
Hegy mögé rejti arcát
Sziklák árnyéka

Tombol a vad szél
Hideg dal zúg a fák közt
Búcsúzik a nyár
 
 
0 komment , kategória:  Dalos Rimma (1944-)  
szeretettel
  2012-05-01 14:15:55, kedd
 
  Dittrich Panka (1966-)
haikui



Őszi haikuk

Rezzen a levél
Bús szelek ráncigálják
Fagyos elválás


Hull a gesztenye
Földre vágyik a gyümölcs
Tüskés gyönyörrel


Őszi záporeső
Száraz földet kereső
Nyári sirató


Fázós reggelek
Harmat áztatta padok
Elszállt illatok


Ködfátyol szitál
A fénnyel szembeszállva
Szürkül a világ


Varjak harcolnak
Viharfelhőt kaszálva
Szabadon szállnak


Utolsó fények
Még melegítenének
Kabátot veszek

2009. szeptember 15.



Dögös haikuk
Napút, 2010. március - XII. évfolyam 2. szám, 14. oldal

Öldöklő csömör
Örökös mögött közöny
Röpködő ököl

*

Völgy mögött öböl
Könnytől gyöngyöző nő
Rögtönzött öröm

*

Szőröző Győzők
Föltörő öltönyösök
Többszörös ökrök

*

Közös köpdöső
Tömlöcöt őrző hősök
Gyötrő tökösök



Fut felém a fény
Napút, 2010. március - XII. évfolyam 2. szám, 14. oldal

Fut felém a fény, megérint. De sír bennem a fájó múlt, s feljajdul. Úgy kiáltanék. Nehéz teher a szívem. A bánat és csalódás árnyéka sebekkel szakítja. Úgy hinnék... úgy szeretnék... de lelkemben harang kondul. Állj! Elég! Mégis, mintha hangjából reményt súgna nekem: hidd, hogy várnak rád! Hidd, hogy szeretnek!
S fut a felém a fény. Melegít. Simogatva magához ölel. Engem hív. Mégis félek, reszketek. Múltam hideg árnyékként kísért. Hisz annyi szikra pislákolt, égett, majd aludt ki bennem. Félek... pedig tudom, hogy a csillagok és a nap együtt ragyogva adják a léthez az erőt, a tiszta létezést. Még ha külön is látom és érzékelem őket. Tudom, hiszem, összetartoznak. A fényük összebilincselő csendes magányában ontják szikrájukat, s felváltva kergetik a végtelenségbe a múltat és hozzák el csillogásukkal mindig a kiszámíthatatlan, félve várt holnapot.
S most mintha mindkettő egyszerre megérintene. Csendes magányomban várom, hogy befogadjam örökre azt a mágikus erőt, hogy hinni tudjak végleg minden kicsi, apró fénynek, mely szívemig elér.

Ködfátyol szitál
A fénnyel szembeszállva
Szürkül a világ



Vihar az élet...
Napút, 2010. március - XII. évfolyam 2. szám, 15. oldal

Amikor nem simogat melegen a szikrázó napsugár. S úgy hiszed, fagyos lesz a következő nyár. Mert úgy látod, eltűnik a tavasszal éledő rügyvirág a fákról. S azt látod, elsöpri a szél a leveleket, s nem tudod, hova, miért és kinek vezekelnek. Amikor úgy érzed, nem hallod a madarak hihető, lágy zenéjét. Elrepítve magukkal a számodra nem létező virágok illatát. Messzire oda, ahol soha senki sem járt. Amikor búsan kiszáradó patakban csak kövek simulnak. A kavicsokból lassan sziklák domborulnak. Szakadék szélén néha lehullnak. Amikor a csillagok rég tévúton pislákolnak, elmúlnak a fények, s vele a remények. Amikor a felhők gyorsan kúszva tolják a végtelenbe az emlékeket. Derűset, borúsat a világegyetemnek. S lent a tenger mélye őrzi minden titkod. De előtte a hullámok egymással veszekednek: a múlttal, jelennel, s tán még a jövővel. Felcsapnak, néha lecsitulnak, és soha, de soha meg nem állnak. Amikor a szíved a nap, a lelked az ég, és felhő a tudat. Akkor - csakis akkor - vihar az élet.

Varjak harcolnak
Viharfelhőt kaszálva
Szabadon szállnak

DITTRICH PANKA Győrött született 1966. május 16-án. Ma is ott él és dolgozik. Hobbiból ír, legtöbb művét a Napvilág Íróklub internetes portálon mutatta be. Eddig egy prózai kötete jelent meg Rácsok a gyerekszoba ablakán címmel, amit R. Dittrich Anna néven adott ki.

 
 
0 komment , kategória:  Dalos Rimma (1944-)  
szeretettel
  2012-05-01 14:14:44, kedd
 
  Diós Anita (1991-)
haikui
Kéziratként a szerzőtől



Pillangó szállt le
a világtérképemre.
Világjáró lett.


Nézd, beleférek
a szemedbe. Tényleg ő
a lelked tükre?
 
 
0 komment , kategória:  Dalos Rimma (1944-)  
szeretettel
  2012-05-01 14:13:53, kedd
 
  Dénes Mónika (1985-)
haikui



Reggeli haikuk

I.

Gyűrött párnák és
hajlongó paplanok közt
marad az álom.

II.

Lehúzott redőny:
nem jut be a reggeli
fény és ébredés.

III.

A nagy dilemma:
mit mutat a kis és nagy
mutató? Korán.



Kőbányai haikuk
2006-ban a Világóceán Kiadó haiku-pályázatán második helyezést ért el.
Megjelent a Szintézisben című antológiában, Világóceán Kiadó, Százhalombatta, 2006

I.

Betonblokkokból
az első napsugárra
kinő egy-egy fej.

II.

Száraz a tüdő?
Mintha csak por hatolna
be a szívembe.

III.

Trillázó madár,
mint virtuóz szólistát,
kísér az óra.

IV.

Terjedő virág
fénylik, ha süt rá a nap
bent a lakásban.

V.

Lakótelepünk
Büszkesége öt színes
szelektívgyűjtő.

VI.

Letépett plakát
Hever a fűben, narancs.
Kampánycsend van már.

VII.

Két panelblokk közt
mászóka és homok.
Háború után.

VIII.

Csend a létezés
hangja. Ne bánd, ha néha
hallod: működik!

IX.

Nyár, két üres pad.
Az árnyék vagy a hőség?
Esti talk show van.

X.

Mindenki együtt.
Nem elég nagy a világ:
húzzuk széjjelebb!

XI.

A betontömbök
mögött emelkedik az
új lakótelep.

XII.

Filozófia?
Nem létezik falak közt,
Mert levegő kell.


DÉNES MÓNIKA "1985. október 24-én születtem Budapesten, azóta is ott lakom. Jelenleg az ELTE angol és magyar szakára járok. Az angol irodalomból nagy kedvenceim William Blake, John Donne és Virginia Woolf. Verseket és prózát is körülbelül azóta írok, mióta írni tudok, de ez a tény valahogy lepel alatt pihent egészen 18 éves koromig. Nekem is a szerelem volt az első komoly ihletőm, mint oly sok másnak, s az első szonettciklusaim voltak az eredmények: angolul és magyarul. 2006-ban kezdtem publikálni: első sikerem a Szintézisben című antológia, a haiku-pályázaton elért második helyezésem a Kőbányai haikukkal. Azóta főként internetes portálokon publikálok: az Irodalmi rádió és a Napvilág Íróklub tagja vagyok. A 2007-es könyvhétre jelent meg első kötetem Hiány és beteljesedés címmel. Ha szavakkal kéne jellemeznem ezt a könyvet, azt mondanám: naívság, ártatlanság. Kicsit olyan ez számomra, mint a Blake-i ártatlanság első fázisának, az amorális korszaknak a lezárása."

 
 
0 komment , kategória:  Dalos Rimma (1944-)  
szeretettel
  2012-05-01 14:12:40, kedd
 
  Dénes László (1959-)
haikui



(haiku-1)

virágdivathoz
újszülött temetőkert
sírni sem tud még


(haiku-2)

hóolvadáskor
négy keréken gördülő
vashóvirágok


(haiku-3)

rettegem talán
zord hegyek szélviharát?
langy búvópatak


(haiku-4)

zsenge tavaszban
kultúrszentek nyüsletnek
fagyot lehelve


(haiku-5)

régi ablakok
cicomás karnisain
új gipszfüggönyök


(haiku-6)

ideges fákat
rajzol szemünkbe minden
nyári víztükör
 
 
0 komment , kategória:  Dalos Rimma (1944-)  
szeretettel
  2012-05-01 14:11:35, kedd
 
  Demeter Mária
(Sepsiszentgyörgy, 1949-)
haikui



Akvarell

A láthatatlan
arcot rajzol lelkemnek.
Én nem láthatom.


Álmatlanul

Függöny-dagály jön.
Tengeréjben vergődik
a hajótörött.


Úton

Csillagok csendje
fészkel vonatablakban:
állomás az út.


Az utcán

Galamb csipeget,
harangszó pottyan a fák
alá súlytalan.


A részeg

Áll a kapuban,
míg eldől az egyenes:
maga elé ül.


Ősz

Falevél szélén
harmatcsepp egyensúlyoz:
lehull a levél.


Lombhullás

Magosan az ég
köröz,hogy lecsapjon a
fákra,mint nyájra.


Éhes hold

Hold csőre kopog.
Ablakra tapad a szem.
Könnycsepp a foglya

*



Kéziratként a szerzőtől:

Szellem

Szürke semmiben
nemzett álomnak, fénynek:
csendes őrület.


Kapuzárás

Az este zárja
a kaput, sötétedik
a zöld. Tea páráll.


Emlék

Az ég visszatér.
Halk fénnyel csukódik a
kapu, mint virág.


Temetőben

Fenyő sötétül.
Fátyolos alkonyat hull
alá madárral.


Holdfény

A hócsepp koppan
ibolyaszín ablakon,
hol ezüst-madár...


Virradat

Álom nyomában
a kiéhezett falkahad
hold-mezőre ér.

*



Haikuk koratavasztól júniusig (2008)
(föld-levegő-fény-eső-madarak):


Tekintet

Tusrajz a szürke
fényben, madár röptével
pontosan kimér.


Csipke, lebegés

Varjúraj zuhan
felhőbe. Csipke remeg
galambokkal.


Becsukódik a fény

Üvegváza a
levegő: virág bomlik,
földre alkonyul.


Eső után

Merülő fényben
szárnyat bont a levegő,
üde földre száll.


Korareggel

Madárdal-tenger,
a levegő fái alatt
kanyarog az út.


Vihar után

Gesztenyefák vár-
nak virágaik szőnyegén
ég-eső után.


Föllélegzés

Dús zöldben lélek-
lélegzet, napsugárban
a szelíd gyíkok.


Házak mentén

Esett. Süt a nap.
Színes falak sora fényt-
illatot rebbent.


Átváltozás

Friss saláta-zöld
sercen. Pillangó szárnya
földben rohad el.


Esteledik

Macska nyújtózik -
bőr alá bújik a szél:
jó hűvös futam.


Alkonyat

Fűtenger partján
hempereg a nap: narancs-
zöld elpihenés.

*



(Falevél - pillanatok)

Egyedül

Lombmenedékből
kiszakítva, szélhídon
ring a falevél.


Bizonytalan

Égi tekintet:
föld felé sodrodó fa-
levél köröz még.


Emlék

Szavak,jelek közt
préselődő falevél:
megfoghatatlan.


Üdeség

A bronz-avarból
ép falevelet mos ki
a tavasz. Tiszta.

*


Halott

Szemfedőcsipke :
tökéletes tisztaság,
rebbenő holdfény.


Lélegzet

Mint egy galamb ül
vállamra a harangszó.
Mindkettő elszáll.


Ragyogás

Konyhám dísze a
teáscsésze, napkeltekor
fénnyel telik meg.



Napút, 2010. március - XII. évfolyam 2. szám, 13. oldal:

Munkálkodás

A tű hegyével
fűz fel homokszemeket:
időtlen gyöngysor.


Rejtőző idő

Homokóra foly',
nyomtalan nő a halom,
benne az idő.


Hol volt, hol nem volt

Fátyolozza hold
fénye. Tündér lakhelye -
voltam odafönt.


Megmenekülve

Hordják a hegyet.
Tükörbe merül a múlt -
Arcom a parton.
 
 
0 komment , kategória:  Dalos Rimma (1944-)  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 23 
2018.10 2018. November 2018.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 47938 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 185
  • e Hét: 8974
  • e Hónap: 88532
  • e Év: 2029812
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.