Belépés
sayuri.blog.xfree.hu
Önmagában a szeretet nem elég.Féltő gonddal kell őrködnünk az emberek felett,akiket szeretünk,sosem elég azt mondani ,szeretlek,hanem minden áldott nap ki is ke... cseresznyák brigitta
1972.01.23
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 8 
szeretettel
  2012-05-09 13:08:08, szerda
 
  Eszteró István (1941-)
haikui



Haikon

Máglyáról szentek
az imák barnult falán
ikonnak mentek.


Sz(ajk)ózat

Szajkónk feledte,
míg magot magolhatott,
a sz(ajk)ózatot.
 
 
0 komment , kategória:  Elblinger Ferenc (51)  
szeretettel
  2012-05-09 13:06:34, szerda
 
  Esnagy József (1943-)
haikui



ZÖLD

Arcpirító nyár
van. Örökzöld lombokon
forró fényrögök.


Emberben fülledt
ösztönök. Gizgazok dúl-
nak a fák között.


Sárga pipitér
néz körül. Kizuhan a
fodros fák közül.


Körös-körül zöld
rettenet. Lecsorognak
völgybe a hegyek.


Árokpartot a
dőreség tapossa és
varjú a vetést.


Hűset keresve
földre száll fészkéről egy
szürke gerlepár.


Rögösödve a
fű alatt megbújnak a
riadt madarak.


Minden élőnek
szíve van. Nyitott a csönd:
hallgatom magam.


Árnyékom kísér.
Ballagok. Futószélben
négy égtáj vagyok.

GÓLYAVÁRI ÁLMOK

1.

Rengő bokraid
közt vakon matatok a
féktelen szélben.

2.

Őszi bánatom
kihűlt. Matracom helyén
hóval teli kosár.

3.

Álmaim kéklő
madarát ölbe rejtem.
magamnak őrzöm.

4.

Érett asszonyként
húzol magad fölé ki-
takart szemérem.

5.

Csont-vékony bokor
alján hóbortos szívem
csendben földet ér.

6.

Hosszú éjszakán
egy megfáradt kismadár
fészkéhez érek.

7.

A hold a fák ág-
bogán libeg. Bukdácsol
a déli szélben.

8.

Fáradt arcomon
krisztuskeresztek az
alvadó rügyek.

9.

Mohás téglakút
szélén vadmadárcsapat
mélye felsikolt.

10.

A szavak vadász-
ebként körbefognak, s el-
futni nem tudok.

11.

Találj meg engem
s vigyázz reám! Madárként
el nem szállhatok!

12.

Szarvas szemeid
mélyén tiszta gondolat
anyaösztöne.

13.

Ballagok tovább.
Árnyékod lépdel velem:
csendben álmodom.

14.

Isten előtt kék
egek, zöld mezők nekem
őrzik titkukat.

15.

Mindig csak veled
szenvedek öröm: házam,
hazám, otthonom.

16.

A szabadság szél.
Víztükrön szétfröccsenő
partifecske raj.

17.

Áldozataink
véres fejével telik
meg a fűzkosár.

18.

Költöző-madár
a hűség. Boldogtalan,
ha már szállni tud.

19.

Te röppenve szállsz
és én szállni nem tudok,
szótlan éjszaka.

ŐSZI KÉPEK

mélymerülésünk
leszállópályán lelőtt
madárrepülés

...

csupasz asztalunk
terítéke felett föl-
lobbanó szavak

...

enyhe mártózás
a porig zuhanó fényben
őszi merülés

...

elhomályosult
indulatunk párolgó
halmazállapot

...

dermedt fénysugár-
csöndben vékony pókfonál
utunk hírt hozó

...

túlméretezett
remény madárruhánkban
fénylő alkonyat

...

mint célszalagot
szaggatja szét a szél az
ifjú álmokat

...

szálló bogár röp-
pályája talpunk alatt
hamar véget ér

...

hamarosan el-
tűnik szemünk elől a
sápadt holdsugár

...

koldustarisznyát
rak vállainkra a hit
és a szeretet

...

szürke arcunkon
a félelem ismerős
minden árnyalat

...

hű társaival
útra induló madár
harsány hírvivő

...

színre szín vall s csend-
re csend huzatos égre
búcsú repülést

...

ami egyszerű
könnyen felismerhető
szálló pillangó

...

a fájdalom ő-
szinte s nagyon közeli
mivel egyszerű

...

a kérdés olyan
mint a tóba merülő
szomjas fűzfaág

...

hangunk halott tó-
tükör felett zuhanó
madárvijjogás

KILENC HAIKU

1.

Víz fölé lógó
szomorú-szép fűzfák
hangja ismerős.

2.

Ladikok alján
partra érkező habok
a partifecskék.

3.

Hófehér homok
csontjaink bazalt ívén
kiszáradt bokor.

4.

Te végtelenbe
nyúló ledér szabadság,
barackvirág vagy.

5.

Teremtő Isten,
dicsérve vagy szívünkben,
míg velünk ébredsz.

6.

Égessen bár Nap,
mi mindig gyerekkorunk
fészkét keressük.

7.

A lélek tiszta,
csak sorsa szennyeződött,
fölgyulladt magány.

8.

Először s végül
hazáig kell menni, hol
ruhátlan a szél.

9.

Szabad csak akkor
vagy, ha nem vagy szolgája
még magadnak sem.

CSENDÉLETEK

1.

Dűlőutakon
Jézusunk fakeresztjén
ima van, vers nincs.

2.

Minden virág zöld
bokra alól kifigyel
bennünket a csönd.

3.

Csak az árulás
mellékútjain nincs út
több hazafelé.

4.

Bár árnytalan vagy,
gyönge test, úgy ragyogsz, mint
merülő csillag.

5.

Védőöltözet
a sivatagi szélben,
minek az nekem?

6.

Hátborzongató
a skorpió, ha meg-
mar észrevétlen.

7.

Mindig rád talál
egy baráti kézfogás
isteni csöndje.

8.

Gyermekszívünkben
hófehéren él a szó
napfényes arca.

9.

Tó-tiszta nyárban
akácfavirággal száll
felettünk a szél.

10.

Szarvassá leszünk,
mégis bohócként sír majd
a férfilélek.

11.

Társaink a fák
s a madarak, míg szelíd
vadként megtűrnek.

12.

Sötét háztetőn
ereje van a szélnek,
s nincsen nyugalom.

TÉL

1.

Hófehér madár
törékeny szárnya rezdül
a hideg szélben.

2.

A megskalpolt fák
törött ágain a csend
megdermedt magány.

3.

A hó alatti
táj mélyéből füstjelek
melege száll föl.

4.

Egy vétlen fűszál
ösvényt vág, vadcsapást tör.
Így lehet örök.

5.

Lábnyom a hóban
elárulja, ellenség
s barát merre tart.

6.

A víz jégtükrén
nád, elmagányosodott
vadmadárcsapat.

7.

A lenyugvó Nap
sápadt fénykorongjába
éhes varjú néz.

8.

Madár-magány: a
néma csend ágbogán jég-
virág a lélek.

9.

Egy tenyérnyi rét
forró gőze száll a fűz-
ág résein át.

10.

Gubbasztó madár
a Nap. Sápadt szív dereng
a szürke fényben.

11.

Krisztuskereszt a
fák ácsolata. - A táj
holt-fehér sirály.

KARAKTEREK

A katona

Emberi arcom
hamar elfeledhető
húscafat darab


A kesergő

Sírgödör a test.
Amortizálható a
szabad akarat


A cézár

Dadogó Cézár
népe őszinteségre
ösztönzi nyelvét


A politikus

Elmefuttató
szavaitól terhelten
emelkedik fel


Az újságíró

Mindent kiderít
ha Ofélia s Hamlet
egymáshoz őrül


A pénzsóvár

Olyan tömött zseb
nincs melyben ne férne el
még egy kevéske


A pénz és a költő

Bár nem akarja
ércnél maradandóbban
görnyed előtte


A szkizofrén

Karomat tárván
a mindenható Istent
én támasztom fel


A magányos pásztor

Puding-puhafű
árnyékomat furulya-
ként bibézgetem


A szex-mániás

Takaró alatt
testem (el)élvezi a
tűnő életet


A szentimentális

Kopott kabátom
hajtókájában fénylő
szentjánosbogár


A magabiztos

Többé már nappal
sem bújhat el előlem
hajnalcsillagom

EMLŐSÖK ÉS MADARAK

Eszelős vagyok,
de nem bolond, mondja a
diabolikus.

*

Kopott kabátom
alatt viseltes szívem
madárként szárnyal.

*

Erdőn és mezőn
vakond módjára járok,
hegyen s völgyön át.

*

Van hely párban jár-
ni a véges végtelent,
táguló a tér.

*

Kopogj, ha haza-
érsz. Ha fáradt vagy, ülj le.
Széked megtalál.

*

Hajnali fényben
zászló lobban. - Csöppnyi vér
testemre égett.

*

Majom voltod el-
viselni képtelenség.
Emberszív vagyok.

*

A szarka farka
több holmit cipel, mint a-
mennyit eltakar.

*

Ha madárszárnnyal
emelkedsz, távolodni
látod a földet.

*

A halál szurdok-
völgye felett suhanó
madár a lélek.

*

Képzeletem sas-
szárnya, mint szomorú fűz
remeg a fényben.

*

A meggyfán sárga
tollvonás. - Begyes cinke
vígan énekel.

*

A tenyerünk nem
tehet mást, mint amit a
szívünk vezényel.

*

Nem járhatjuk a
józan ész nyomvonalát,
ha mást súg a szív.

*

A sűrű erdő
személytelenségével
szól mindenkihez.

*

Ki erdőben jár,
madarakra bízhatja
rövid életét.

*

Károgó varjú,
ha magot talál, akkor
is azt mondja: kár!

TAVASZI HÍRNÖK

Davis Kecman Dako szerb költőnek

*

Zöldbe boruló
fák felett a tiszta ég
"Isteni hírnök".

*

Ha beteljesül
a jó, a szép, megfüröszt,
akár a tenger.

*

A fák szoknyája
körül nyújtózkodó rét
harsogó magány.

*

A fény hírnöke
békakuruttyolás és
kelepelő csőr.

*

Delelő álmom
párolgó televény, szárny-
csapás, füves rét.

*

Sápadt arcomon
fénylő tótükör, a Hold
rebbenő sirály.

*

Minden útjáról
visszatér, megpihen a
költöző madár.

MOTÍVUMOK

álmot álmomért
cserébe kékülő Ég
rózsaszín virág

*

társtalanul száll
a csapatát hűtlenül
elhagyó madár

*

összetört üveg-
szilánkok karistolják
fáradt arcomat

*

sós tenger nyeli
el a magányosan föl-
szálló madarat

*

a várfalon túl
hatalom lőrései
közt mély szakadék

*

néhány varjútoll
s pár dió hull kopogva
míg zokog az Ég

*

mályva virág a
honszeretet díszlik de
nem illatozik

*

álarcunk mögött
bűzlik a szó locsog mint
vízen a ladik

*

a hősnek nem a
diktatúra: a pénz tör-
te meg derekát

*

az ember ha jó
a fizetségét majd meg-
kapja odaát

*

a haraggal ki-
mondott szó megalázó
és igaztalan

*

életet menthet
a gyors kéz és a hóhér
mikor nem akaszt

*

törtszárnyú bogár
vaddióként koppan ő-
szülő fejemen

*

Isten segédje
az ördög s hogy van remény
én már nem hiszem

*

rejtve arcomat
faodvába valahogy
majdcsak elleszek

*

kereszten lógnak
tagjaim tenyeremen
átütött szegek

 
 
0 komment , kategória:  Elblinger Ferenc (51)  
szeretettel
  2012-05-09 13:02:11, szerda
 
  Ermesz Csaba (1956-)
(Karma Gyurme Szenge)
haikui



A vándorbot Szelleme

4.

Tűz a Nap. Míg az
Égről elmélkedem, a
kutyám csak pihen.

6.

Tóparti este.
Kezemben nyitott könyv. A
szellő lapozza.

7.

Tusrajzot fest a
Hold. Vízparti fákat. A
szék reccsen alattam.

9.

Harmatos hajnal.
Bogár száll kezemre, s
megtörli bajszát.

11.

Piac. Kezek s
lábak hajladoznak. Fa
csúcsán varjú ül.

12.

Egy veréb ugrál
a porban. Morzsát keres.
Fűzfa árnyéka.

13.

Úszó kenyérhéj.
sirályok hada vijjog.
Lép egyet a gém.

18.

Rezdül a fűszál.
Végiggördül rajta a
reggeli harmat.

19.

Forró homokban
pihegő madár. Kéklik
a távoli ég.

25.

Ebéd. Az öleb
csontért eseng. Egy darázs
száll a barackra.

34.

Szellő fúj végig
a fán. Egy levél elém
hull. Kikerülöm.

35.

Telihold. Ködben
úszik a kert. Kályhámnál
macska dorombol.

36.

Telihold. Bokrok
tusrajza. Ó, megszólalt
az ócska vekker!

38.

Kerti pad. Könyvek.
Néhány megfáradt levél
hull a lapokra.

44.

Dió roppan a
lábam alatt. Eljött az
ősz. Kétségtelen.

49.

Vöröslő alkony.
Szélcsend. A zsalugátert
mégis behajtom.

59.

Rózsatüskékkel
harcol a gazda. Varangy
nézi a fűben.

60.

Avar-tűz lobban.
Fán maradt fügét ízlel
a fanyar füst.

 
 
0 komment , kategória:  Elblinger Ferenc (51)  
szeretettel
  2012-05-09 12:59:43, szerda
 
  Erdős Attila (1946-)
haikui
Kéziratként a szerzőtől



Avartakarón
álom-puhán dobban a
diók kis ökle.

A liget fái
levelet dobálnak a
pőre Vénuszra.

Csupasz ágak közt
köd hunyorog. Madárfütty
hiányát hallom.

Csupasz ágak között köd.
Avarágyon pihenő ősz.
Minden olyan, mint régen.

Fehér kalappal
intett búcsút a tél - hogy
zöld hitünk legyen.

Kutyám kedvétől
Csilingel a barackfa
Lengő virága

Varjúkárogás
Hegyezi a lombtalan
Szilvafák gallyát

 
 
0 komment , kategória:  Elblinger Ferenc (51)  
szeretettel
  2012-05-09 12:57:58, szerda
 
  Erdély Miklós (1928-1986)
haikui



,,Az új kiment a divatból!"
Erdély Miklós

MAGYAR HAIKUK


Kontextus

Én leszek a kulturális miniszter
S jóváteszem elődeim hibáit
Ezt a verset Magyarország teszi jóvá


Ellenőr

Volt egyszer egy magyar népi ellenőr
ellenőrizhetetlen volt ez a népi ellenőr
Így lett népi ez a magyar ellenőr

 
 
0 komment , kategória:  Elblinger Ferenc (51)  
szeretettel
  2012-05-09 12:56:25, szerda
 
  Eördögh Ágnes (1959-)
haikui
Kéziratként a szerzőtől



ki harap bele
megrágott almáidba
újra, sercegve

 
 
0 komment , kategória:  Elblinger Ferenc (51)  
szeretettel
  2012-05-09 12:54:12, szerda
 
  Egry Artúr (1953-)
haikui



FILOZÓFIÁK

szűzen

nem szólít senkit
a hársak árnyas völgyén
szelíd lábnyoma


sóvárgás

mély magánya, vágy.
vízzel megtöltött pohár,
szomjas asztalon


hattyúdal

dala fájdalma,
s nem a kiáltás pontos
szövege fontos.


Tél I.

A tájra hó hullt,
puhán. Fa-holt fehérlik.
Szelíd halál-múlt.


Tél II.

Köd-ködmönt terít
a tél. A szél, ha fázik,
kék havat remél.


Tél III.

Vállára fagyos
leplet terítő, tavaszt
váró fehér gyász.


Hallgat

Hallgat a dal ma,
mint kutak mélyén sötét
vizek nyugalma,

Amint az elégő
fél esti alkonyatban
a csend felénk jő.

Békére vágyom,
Mély ez a csend, dallama
Nyugtalan álom


fegyelem

a csend nyit rendet
lelkünkön, tarka álmon,
feszült figyelmet.


mosoly

estbe hajló ágain a mának
barack virágok illata leng

Budapest, 2008

NYÚL A BOZÓTBAN

szántás

katonagombot
fordít a vas a napra,
talán ruszki volt.


rohamsisak

nyelet drótoz rá
dédid a pragmatikus,
szart merni jó lesz.


ostrom

kispárnát visz épp
anyád, még tizenöt éves
katonapréda.


1989

kerek asztalon,
cinkelt lapokkal játszó,
puha-testület.


mob

nincs életkora.
hernyó e földi létben
mindent megzabál.


honatya?

zsebmérete nagy,
közerkölcsöt nem ismer,
here a kasban.

Budapest, 2008



ÖNARCKÉP

arcom: sarló él
vékony kabátban élek
valós időben

Budapest, 2007


A VÁGY TÜKRÖZŐDÉSE

üres pohár
szomjúsággal telt pohár
pohár a szomjas asztalon

Budapest, 2005


Egry Artúr: 1953-ban született Budapesten. Spangár András díjas költő. Rendszeresen publikál a Börzsönyi Helikon internetes folyóiratban. Két internetes verseskötete a Magyar Elektronikus Könyvtárban található meg. Néhány verse a Napút, Ezredvég, Polisz irodalmi lapokban jelent meg.


 
 
0 komment , kategória:  Elblinger Ferenc (51)  
szeretettel
  2012-05-09 12:51:58, szerda
 
  Elblinger Ferenc (1963-)
haikui



KÉT HAIKU BAKA ISTVÁN EMLÉKÉRE
Tiszatáj, 2004. március

(1)
Még itt angyalod.
Szólnék, hisz itt ül közel.
Nincs hangom. Figyel.

(2)
Én beírtalak.
Mint a "fémbe a savak"
Nincs kép. Csak szavak.

NÁDASDI HAIKUK

A Hold

(1)
Sebek szürkéllnek
szomorún a Hold arcán
minden éjszakán.


(2)
Ma úgy látom őt,
mint kinek bőre mocskos
vagy hullafoltos.


A fű

Fű hajol fölém.
A mély eget kémlelem.
Fekszem a gyepen.


A domb

Vöröses a domb.
Szétfolyt már Napunk vére,
készül az éjre.


Az üllő

Gyermekkor, megint.
Öregapám itt csoszog.
Az üllő boldog.


A padlás

Súlyos a kötél,
Nehéz por lepi be, lóg.
Hálót sző a pók.


A temető

Torlódik a múlt...
Eltűnik minden érték?
Itt ez a mérték.


A kereszt

Sokat bolyongva
találom meg torz tested,
lomb közé rejted.


Az angyal

(1)
Te angyal, ha vagy!
Hol van a kardod, hogy védj?
Nem is volt? Hát kérj!

(2)
Te angyal, ha vagy!
Ha megérintenélek,
eltűnnél? Félek.


Az árnyék

Platón most boldog.
A tarkómra süt a fény.
Lásd, ez vagyok én!


Az önarcképek

Mindig ugyanaz.
Mi voltam nem oly régen?
Szikra sötétben.


A fa

Fa oldalán nőtt
ágat is simogat fény.
Mindig van remény.


A patak

Csörgedező víz!
Tükrözz fát, zöld levelet!
Vidd el versemet!

EGY ÉV

A levél

Bágyadt már a fény.
A levelek sárgulnak
és földre hullnak.


A templom

Angyalok, szentek.
Hallják-e gyenge hangom?
Árnyék a falon.


A tó

(1)
Kihűlt már vized.
A forró nyár elmúlt rég.
Befed majd a jég.

(2)
Vékony lesz jeged?
Recsegsz, ha rajtad állok?
Majd félek s várok.


Az ajtó

Rég üres a ház.
Az ajtó nyitva maradt.
Őszi hangulat.



őszi haikuk Baka István emlékére

(1)
A vadszőlő

Falaim indák.
Megfojtanak a kacsok.
Összeroppanok.


(2)
Változatok egy orosz témára

A tájra köd ül.
Sóhajtanak angyalok.
Lennék. De vagyok.


A kapu

A kapu zárva.
Ülök a hideg földön.
Tél kell hogy jöjjön.


A Hold

Múlik napra nap.
Van mi köt, és van mi old.
Most kel fel a Hold.



TÉL

Sok pici sóhaj
szállt, várta őket az ég.
Börtönük lett jég.

A fényből kihullt
mocskos folt lett minden árny,
foszlott angyalszárny.

Uram, látod már!
Hosszan kifolyt az égre
egy angyal vére.

És nem jön senki.
Havas út. Várakozás.
Se angyal, se más.

Az ólmos idő
szétterül lomhán, bután.
Pécsen, délután.


Éles és hideg
húsba metsző jégpengék.
Fájnak a zenék.
...... ........... ........... .........(Tisztelet Jan Garbareknek)


Krisztus öt sebe.
Hallgasd csak az öreg Bacht!
Ja, es ist vollbracht.
...... ........... ........... .........(J.S.Bach János- passiójának tiszteltére)


Ráncos ujjával
ködöt kaparász a tél.
Fáj most. Elmentél.


Egyszer majd jön egy
melengető, szép tavasz.
Tán e fény már az.



TAVASZ

Nem lesz tavasz még!
Híg okádék a tavon -
szétterült a jég.

Virágom virul.
Nem kell egy hét sem - hervadt
szirmuk földre hull.

Száraz és aszó
sivatag álmodik csak
rólad, vízmosás!

Száraz és aszó
sivatag álmodik csak
rólad, vízmosás!

Füleld a tavaszt!
Dörgés és eső hangja.
Néma pacsirta.

(1)
Alkonytájt néha
néma sóhajok úsznak
a vizek felett.


(2)
Csendes most a víz.
Nincs béka a parton, hogy
vízbe csobbanjon.
...... ........... ........... ......... (Macuo Basó tiszteletére)


Árnyék. Múlik ez
is, a hiány marad itt
kínzón és fájón.



NYÁR

Szép itt. Fák, dús rét.
Felhő száll fel a völgyből.
Sírás feszít szét.

Ó, nyári mező!
Kóróid közt zsenge fű
nem hajt idén már.

Az ösvény szélén
csalán tört a magasba.
Ma szép volt ő is.

Virágok sírtak
hangtalan itt az éjjel.
Csupa könny a rét.

Kizökkent világ.
Minden fontosabb lett a
Legfontosabbnál.

Vége utolsó
délutáni álmomnak.
Karom zsibbad csak.

Kutyámmal nézzük
az alkonyt. Szebbek az ő
gondolatai.

Most itt alkonyul.
Égő vére az égre
alvadva borul.
...... ........... ........... ......... (József Attila emlékére)


Múlik napra nap.
Tudom azt, mi köt s mi old.
Vakít már a Hold.


 
 
0 komment , kategória:  Elblinger Ferenc (51)  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 8 
2018.10 2018. November 2018.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 47938 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2954
  • e Hét: 32521
  • e Hónap: 77593
  • e Év: 2018873
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.