Belépés
sayuri.blog.xfree.hu
Önmagában a szeretet nem elég.Féltő gonddal kell őrködnünk az emberek felett,akiket szeretünk,sosem elég azt mondani ,szeretlek,hanem minden áldott nap ki is ke... cseresznyák brigitta
1972.01.23
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
szeretettel
  2012-05-09 17:49:49, szerda
 
  Gróf Vay Sándor: Lavotta szerelmei



Mikor az eső veri az ablakot s valami átláthatatlan szürkeség borít be mindent, - emlékezem a nyárra. Mintha fenyvesek lágy zsongalomját hallanám. Az udvaron szomorú nyírek alatt rózsák virulnak. A szobaajtó nyitva, de bent, a késő nyári alkonyatban, az öblös kandallóban már pattog a tűz. Jóleső puha csönd az ódon, bolthajtásos szobában. Szinte mesélésre hívó a hangulat. Mesemondásra, régiekről, elmúltakról.


Egy ilyen csöndes estében Lavotta Jánosról is hallottam sok mindent, akinek szerelméről operát írtak, éppen úgy, mint ahogy megírták, kottára szedték, lepingálták már annyi muzsikusnak, piktornak, meg poétának a szerelmét. Az ő szerelmeikről lehet legtöbbet mesélni, mert ezek a fantasztikus, csupaszív, gyönge lelkű, boldogtalan emberek többnyire egyedül a szerelemnek élnek. Az asszony életükben a ,,Leitmotivum". Amilyen asszony környékezi őket, olyanná lesznek. Fölemelkednek, összetörnek, semmivé lesznek. Asszonyért - asszony által. Lelkük, szívük összeég, ellobog forró, nagy lángolásokban - s fájdalom, igen gyakran nem is méltó oltáron égetik az áldozati lángot.


Volt valami nem es izsipfalvi Lavotta Jánosban is, ami a középkor trubadúrjaira, a fahrende Ritterekre emlékeztet. Világéletében nem talált nyugtot, éppen úgy, mint nem talált Tinódi Sebestyén, Balassa Bálint, meg annyi más hírneves költő, zenész és író-ember. Kóborolt egyre, mint azok, s ha volt is néhanapján része bőségben, ha tejben-vajban fürösztötték is, mihelyt rájött a menés-vágya, sokszor a kapufélfától sem búcsúzva, elment, újra kezdeni a küszködést, a nyomorgást.


Lavotta János, aki egész ifjan felcsapott az akkori Ferdinánd gyalogezredbe, igen korán vonzódott a szebbik nemhez. Mikor 1786-ban második hangversenyét adta Bécsben, már a lábaihoz szórt virágokat alig győzték a pódiumról elhordani. Aranyosszegélyű, rózsaszínű levelet is kapott temérdeket. Pedig éppen nem föstött valami Adonisnak. De a művészeknél erre nincsenek különösebb tekintettel a nők. Többnyire tehetségük, a lángész vonzza elementáris hatalommal őket, sokszor azonban csak a hiúság, - vagy szeszély. Megkívánják a divatos muzsikust, úgy, mint valami divatos toalettet, vagy holmi kis játékos ölebecskét.


Gróf Rosenberg, II. József császár kedvelt embere, meghívta ekkor Lavottát; Darvas Ferenc, előkelő magyar nemes úr pedig pompás aranyalmával díszített spanyolnád-botját adta oda emlékül a művésznek.


Kalandot kalandra halmozott Lavotta János, mint pesti jurátus. 1786 augusztusában, atyjának határozott parancsára, iratkozott be a jogi fakultásra. Többet mulattatta azonban hegedűjével pajtásait, akik rajongtak érte. különösen örök barátságot fogadott Lavottának bernátfalvi Bernáth Mihály. Később a freskók írójának, Bernáth Gáspárnak lón ez atyja, s amit csak lehetett, följegyezgetett a művész hányt-vetett életéből.


Lavotta elköltötte volna a Dárius kincsét is, úgy, hogy apai örökségének csakhamar nyakára hágott. Mikor már egy garasa sem maradt, - 1791-ben - báró Orczy Lászlóhoz állt be írnoknak. A művészet- és literatúrapártoló főúr nagyra tartotta híres írnokát. Jóformán semmit se dolgoztatott vele. Délben kelt akárhányszor Lavotta. Aztán elment kóborolni, vagy beült valami vendégfogadóba, s gyakran harmadnap került vissza a báróhoz. Orczy azonban sohasem szólt neki. Hagyta kénye-kedve szerint kóborolni, muzsikálni, inni, henyélni, még ő rejtett a horgolt erszényébe mindig egy-két tallért, hogy ne jöhessen zavarba. Akár Pesten, akár Kassán időztek is, - midőn Orczy László Abaujvármegyének volt a főispánja, - nem változott életrendje.


Vidéken még több alkalom nyílt a mulatozásra. Az abauji, zempléni urak egyre-másra hívogatták a bűvös vonójú Orfeuszt.


Különösen nagy protektora, bőkezű mecénása lett Gesztelyben Puky István. A nemes úr - maga is irodalom- és zenekedvelő, - gyakran hetekig tartotta magánál Lavottát.


Különösen Pazar mulatságok kerültek, ha megjött Csokonai Vitéz, a boldogtalan kóbor lantos, ugyancsak pártfogoltja Puky Istvánnak. Ilyenkor Vitéz verseket írt, Lavotta muzsikát csinált hozzá, s akárhány gyönyörű dal született így a gyesztelyi kúriában, meg az ottani korcsmában. Ma is megvan a kúria is, a korcsma is, s Lavottának eredeti, egyetlen jó olajfestésű arcképét Puky Istvánnak egyik női leszármazója őrzi. Láttam ezt az arcképet s töltöttem néhány éjszakát is abban a furcsa, kissé teknőalakú ósdi ágyban, amelyben valamikor Csokonai Vitéz is hánykolódott - ,,kedv, remények, Lillák" vesztén sóhajtozván. Gesztelyből került le az is abba a kedves, virágos, lombos pestvármegyei kúriába, amelyre annyi szeretettel emlékezem.


Puky Istvánnak azonban néha meggyűlt a baja a két bolondos trubadúrral. Akárminő finom tokajit adatott is eléjök, vágytak a korcsmába, leszöktek a nagy iccéhez. Ittak, muzsikáltak, verseltek, de olykor olyan pogányul összevesztek, hogy Pukyért kellett szalajtani a zsidónak, s meginstálni tekintetes urat, fáradna oda, mert a poéta meg a muzsikus ,,megeszi egymást". Poharak romjai kettétört botok, egy-egy csomó haj is maradt néha a csata színhelyén, de István úr bölcsen kibékítette a két veszekedő múzsafit.


Az Orczy-házban is elég bajt okozott Lavotta házsártoskodása. Botrányt botrányra halmozott, s a bárónak óriási türelme volt szilajvérű írnokával szemben. Különösen semmiféle szoknyában járó indivídium nem nyugodhatott a don juhani hajalmú hegedűstől. Ez azonban csak addig tartott, amíg ,,őrült szerelemre" nem lobbant a báróné társalkodónője, egy Euphemia nevezetű francia hölgy iránt.


,,Őrülten szeretem - Phémi istennőt - megölök mindenkit, aki hozzá közelít."


Ilyenforma stílusban írt Bernáth Mihálynak akkoriban Lavotta, s mindenféle comissiókkal terhelte, mert hol ezzel, hol azzal kívánt kedveskedni szíve bálványának. Euphéniának hízelgett a zseniális virtuóz hódolata, órákig elhallgatta, míg különböző moll akkordok minden variációiban ríkatta hegedűjét, de úgy látszik praktikus leányzó is volt. Nem hagyta egészen figyelmen kívül Zsguritsot se, Lavotta írnoktársát, - aki rendes, pontos hivatalnok lévén, emelkedésre számíthatott.


A báró nővére, Orczy Zsuzsanna írta egyik levelében: ,,Olympusi mulaccság én nékem látni Lavotta és Zsgurits ádáz harcát Phémiért"... Ha Zsgurits hímzési mintákat rajzolt Euphémiának, azokat Lavotta eltépte. De ő nem tudott rajzolni. Rögtön írt Bernáthnak, rajzoltasson neki ,,szemmel még nem látott szép mustrát" és ne kímélje a pénzt. Ha Euphémiát Zsgurits kísérte a templomba, Lavotta utánuk ment, s addig mesterkedett, míg, sáros időben, teljesen le nem szorította a keskeny járóról a szegény kollégát, aki aztán ,,szép, glancos stblijébel bokán felül" merült a híg latyakba.


A vitézi torna már bosszantani kezdte a bárót, s mert látta, mennyire beteggé teszi a szerelemféltés Lavottát, elhatározta, hogy más helyt keres Zsgurits számára.


Azonban egy váratlan eset véget vetett mindennek. Egy délután, éppen mikor a báró nővérének valami új kompozícióját játszotta, látta, hogy Zsgurits a másik szobában suttog Euphmiával. Egyszeribe félbehagyta a játékot s báró Orczy László drága, cremonai hegedűjét úgy vágta az írnok fejéhez, hogy a hegedű darabokra szakadt. Ezt már nem tűrhette el a báró. Lavotta 1793-ban kénytelen volt elhagyni az Orczy-házat s gróf Zichy Károly országbíró fiaihoz állt be nevelőül.


Itt azonban csakhamar túladtak rajta. Prelegálás helyett ugyanis Lavotta pálinkaivásra bíztatta a fiatal grófokat, elvitte őket magával a Hacker-kertbe, ahol óraszámra hegedült a jurátusoknak, akik könnyűvérű masamód- meg varróleányokkal táncoltak. A kis grófok imádták a leckét soha fel nem adó nevelő bácsit, Ürményi József azonban, tudomást szerezve a Hacker-kerti jelenetekről, elmondta Zichynek a dolgot. Így megint állás nélkül maradt a hegedűs.


Erre az időre esik valamely obskurusabb szerelme, a ,,Király utcai bécsi divatos viselet-árosné" egyik mamzeljával. Híres divatterem volt az a XVIII. század végén a Trézia-városban, a kisasszonyt pedig Linának hívták.


Csakhamar megszakadt azonban ez a szerelem. Bernáth Mihály egyik levelében így ír a szakításról:


,,Jankó ott hagyta a komisz mamzelt. Jól tselekedte, hűtelen kígyó volt, mert elfogadott szegény Jankótól mindent, de a 'Gyulai Regement Tiszt Urait is szerette..."


Tiszafüreden is volt egy ideálja még később Lavottának. Egy ottani compossessornak a felesége. Miután a művész passzióval írt verseket, elárasztotta ilyenekkel a hölgyet. Irtózatos rossz verseket szerkesztett azonban, de azoknál természetesen szebb volt az a Ständchen, amelyet Lavotta, a kompániától megszökve, hegedűszóval adott a szép asszony ablaka alatt. Erről a szerelméről sokat ábrándozott Tisza-Igaron is, ahol a mádi Pappszász család bőkezű vendégszeretetét élvezte. Itt Pappszász Ignácot oktatta hegedűre, aki saját vallomása szerint legzseniálisabb tanítványa volt.


Egy darabig a miskolci redut karmesteri állását töltötte be. Itt is temérdek kalandja volt az axtricok és más asszonyszemélyekkel; örökös panasz volt rá ezek és részegeskedése miatt, de Vay József, nagy mecénása, keresztülvitte, hogy meghagyták állásában.


Szirmayékhoz Borsodba, majd Gyürky Pálhoz Nógrádba került. Bay Franciska, a zenekedvelő háziasszony, nagyon protezsálta, de mikor egy új szobalány kegyei miatt Lavotta összeverekedett Gyürky komornyikjával s ez kiderült, nagyon elröstelkedett és Bereg-Surányba ment, az Uray-családhoz, majd innen Deregnyőre, a nagyműveltségű, vendégszerető Lónyay Gáborhoz.


Itt már nem kergette a kalandokat a forróvérű, ábrándos muzsikus.


Kínos betegség gyötörte, s a tállyai jeles orvos, Eőry Nagy Gábor gyógyította. Annyira ideges volt már, hogy a vonót se tudta tartani s idegrángásai egészen eltorzították az arcát.


1820 augusztus 10-én orvosságért ment a tállyai patikába, ahol egy heves idegroham meg is ölte. Éppen hármat ütött délután a falióra, mikor utolsót lehelt Lavotta, a magyar Orfeusz.
 
 
0 komment , kategória:  Gróf Vay Sándor: Lavotta szere  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2018.10 2018. November 2018.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 47938 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1533
  • e Hét: 31100
  • e Hónap: 76172
  • e Év: 2017452
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.