Belépés
sayuri.blog.xfree.hu
Önmagában a szeretet nem elég.Féltő gonddal kell őrködnünk az emberek felett,akiket szeretünk,sosem elég azt mondani ,szeretlek,hanem minden áldott nap ki is ke... cseresznyák brigitta
1972.01.23
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 16 
szeretettel
  2012-05-10 13:58:19, csütörtök
 
  Betegségek



..... közös betegség is egyesít. Migrénesek vagyunk! Nincs, ami embereket jobban
egyesítene a közös fájdalomnál.
... A Migrén Társaság tagjai minden szabadkőművesnél titoktartóbbak. Még ha kívánnák
is, se mondhatnák el a be nem avatottaknak, hogy van az, ha a fájdalom jéghideg tőrével az
agyba szúr, ha függönyt von a szenvedő és a világ közé, ha megállítja, vagy körhintára teszi a
gondolatokat, ha az akaratok közül már csak egyetlenegy marad meg: nem szenvedni!
A migrénes többet tud, mint az, aki éhezett: nemcsak azt, hogy a vers és zene az ebéd utáni
világ játékszerei - azt is tudja, hogy maga az ebéd a fájdalommentes lét igénye. Az ember
csak akkor él, ha nem szenved. Semmi se fontos, a robbanó napok sem fontosak - csak az
fontos, hogy véget érjen a fájdalom.... Mindenki, aki szenved, tudja: érdekes, hogy még
vannak, akik a fájdalomban valami harapós és alapjában véve hasznos házőrzőt látnak! Ha az
ebéd nélküli és a jóllakott világnézet összeférhetetlenek, a szenvedők s a nem szenvedők sem
fogják megérteni egymást soha. Csak segítsenek a nem szenvedők, de hallgassanak!
Mi ellen véd, mit jelent a fejfájás? A halott agyából már régen eltávozott. A kórboncnokok
kése, górcsöve hűlt helyét sem leli: még bottal üthető nyomot se hagy! Az erekben ült volna?
Tágultak? Szűkültek? Miért tört a fájdalom egy álmon keresztül a koponyába? Miért tűnt el
egyszerre két egyforma perc között?
A fejfájásról csak olyan könyvet lehetne írni, melyben minden mondat után kérdőjel áll.
A szenvedő, ha felelni nem tud, kérdez. Ha nincs orvossága, mesél, panaszkodik. A leírás
valahogy enyhíti a fájdalmat. Az író azokról szól, akik megsértették, és keresi az olvasót. Aki
átment egy fejgörcsrohamon, egy Wagner-trilógiaszerű szörnyekben gazdag, értelmetlen
lármától kísért lázálmon, el akarja mondani . . . és csak az hallgatja meg, akiben magában is
tombolt a lázadó agyrész.......Königné és én ugyanilyen szenvedéllyel beszélünk a görcs, a
szédülés, a tehetetlenség rajtaütéséről. Lekicsinylően szólunk a kis fejfájásról, amely már
reggeli közben szétfoszlik, komolyan a halálszínűről, a már minden mindegy állapotról.
Ilyenkor már csak az órát bámulja (akinek órája van), és csak az elmúlt perceknek tud még
örülni. (ENLH)

A nagy távolságokon keresztül is találkoznak néha emberek...... Vannak, akik megtudják,
hol vannak azok, akik az ő betegségükben szenvednek . . . volna valami, ami jobban
egyesít, mint a közös fájdalom? Vannak nagy és exkluzív társaságok: a Cukorbetegek Egyesülete, az Epileptikusok Társasága . . . ott talál vigaszt és megértést, akit a szívtelen
Makkegészségesek kitaszítanak. A Multiplex Sclerosis Society azoké, akik nyitott szemmel
vonulnak az élőhalottak útján. Kasztoknak, osztályhatároknak nincs értelme, a betegség éles
határvonalakat rajzol. Tagja vagyok a Brit Migrén Társaságnak, s büszkén viselem jelvényét:
sápadt, hidegen verítékező fejemet. (ENLH)

Vannak szörnyű és értelmetlen berendezések, melyeknek ezer átka mellett egy apró előny
is áll. Nincs értelmetlenebb szerv, mint a fájdalom jelzője s felnagyítója ideg- és
agyrendszerünkben. Vérmérgezés, leukaemia, cukorbetegség megölnek, de a fájdalom nem
jelzi őket. Fogfájás, neuralgia, migrén nem jeleznek semmit, de az őrületbe hajtanak. A ráknál
a fájdalom csak azt jelzi, hogy túl késő segíteni. A neurinómák őrjítő fájdalma semmit sem
jelez. Ha nem volna fájdalom, nem lehetett volna korbáccsal piramisokat építtetni . . . de van
egy kivételes eset, amelyben a fájdalom hasznos: aki nem ismerte a tüzet, s bedugta ujját,
kihúzza, mielőtt elégett volna. (ENLH)

ENLH - Egy nap a láthatatlan házban
VVV - Völgy a világ végén
NM - A Nagy Medve a tengerbe fúl
R1938 - Róma 1938
R1943 - Róma 1943
Apám - Családtörténeteim
 
 
0 komment , kategória:  LÉNÁRD-BREVIÁRIUM ÖSSZEÁLLÍTO  
szeretettel
  2012-05-10 13:57:17, csütörtök
 
  Orvostudomány



A középkori orvosok így mondták a kétségbeesés pillanataiban: még Galenus, az orvosok
fejedelme sem menthette meg apját a haláltól. (Apám) 1938-ban kezdtek megváltozni a fogalmak a baktériumok meggyilkolásáról. ..... a
szulfamidokról van szó. Most kezdik a Pasteur Intézet tudósai - Trefnel, Nitti és Bouvet -
megmagyarázni, hogy hat ez a bűvös szer, amely a vérmérgezést éppúgy gyógyítja, mint
Vénusz Istenasszony gonosz ajándékát. Eddig az ember ölni akarta a baktériumot - mint
ahogy tigrist öl. De elfelejtette, hogy saját sejtjei sokkal érzékenyebbek, mint a bennük ülő
ellenség. A fertőtlenítőszerrel telített vér kevésbé tud megküzdeni a mikroorganizmusokkal,
mint anélkül. A szulfamidok csodaszerek: nem ölnek. Csendesen lefegyverzik a gyilkost:
elveszik kapszulapáncélját, semlegesítik mérges váladékait, s aztán a test már elbánik vele.
Nagy, érdekes tapasztalat: nem mindig a gyilkos fegyver a legbiztosabb. Nehéz megérteni.
Gyilkos állat az ember. (R1938)

- A különbség a gyógyszeripar és a patika közt döntő: a gyógyszeripar tönkremenne, ha
csak a betegek vásárolnának orvosságot. Vagonszám kell aszpirint etetni az egészségesekkel.
Az emberiség többsége testben ép, csak a betegekre nem lehet nagyipart alapozni. A patika,
az más. Ott már tönkre is ment az, aki az épeszűekre épít. Ott a paranoiásoké a terep, mert ők
kerítik hatalmukba a hülyéket! (R1938)
... éjjel Jurics is elindult. .... Amint reggel lementem a fecskendővel, már gyertyák égtek
az ágya mellett. .....
Miért halt meg?
Boncolásnál sokszor gondoltam erre, ha szétroncsolt tüdőt, rákos májat láttam: értem, hogy
meghalt. De miért ma? Miért nem tegnapelőtt, amikor már éppen olyan beteg volt? Mi történt
az utolsó percben? Mi volt a halál igazi oka? (R1938)

Az ember májában van egy furcsa anyag, a glikogén. Claude Bernard, a múlt század nagy
fiziológusa fedezte fel: ebből a test szükség esetén igen egyszerűen és gyorsan cukrot
gyárthat. Az izommotor benzinje a cukor. Németh László beszélt először lelki glikogénről:
arról a szépről s jóról, amelyből éhes és fáradt órákban cukrot gyárt a szenvedő test.
Ha azt kérdem magamtól, mi tartotta bennem a lelket a vak életösztönön kívül, azt kell
felelnem: a lelki glikogénom. (R1938)

. . . fogtam a vérnyomásmérőt, és elindultam házról házra vérnyomást mérni. Sokhelyt
kidobtak, de legtöbbször megengedték, hogy megmérjem vérnyomásukat, és adtak valamit.
Megkerestem az ebédemet, vacsorámat; az emberiség nagy, egészséges többségére
támaszkodhattam . . . a betegek kevesen vannak. Az ipar már régen tudja ezt, vitamint,
kalciumot, nátha elleni gyógyszereket gyárt az egészséges tömegeknek, és esetleg ráfizet a
kevés, de valódi betegeknek gyártott valódi gyógyszerre . . .(R1943)

Ritkán írok fel gyógyszert a betegeimnek. Azt mondom nekik, mézzék az eget, nézzék a
világot a hegy csúcsáról - és ettől sokan meggyógyulnak. (Lynne Sachs filmben)
.... közelebb állok a régiekhez, akik Auenbrugger és Laènnec előtt még nem érintették
meg betegüket, hanem beszélgettek vele. Úgy érzem, a betegség olyan bűn, amelyet a páciens
előbb-utóbb bevall, ha helyesen kérdezünk, és ha figyelmesen napfénynél nézzük.... (R1943)

A betegszoba mindig barlangszerű, a szenvedő ősember elbújik, keresi az odút, a
falak védelmét, és őszintébb lesz. Orvosnak lenni írónak való mesterség - gondolom -, a
betegek néha igazi történeteket is fonnak betegségük történetébe, az írónak nem kell izzadva történeteket hazudnia; lophat. Írónak, barlangkutatónak, értő és élesszemű embernek
gyönyörű pálya az orvosi, legalábbis addig, amíg a betegek száma, sőt fájdalma is helyesen
van adagolva ..... (R1943)

Az orvos szeme legyen bizonyos mértékig röntgenképességű, s nézzen vele, ujja legyen
olyan érzékeny, mint a hőmérő és érintsen - az eleven test ismerője ne mondjon le egészen
régi méltóságáról a gép javára. (R1943)

.....a beteg a műszert többre becsüli orvosánál, jobban fizeti. Igaz, hogy a műszerek
megtakaríthatják a gondolkodás drága perceit, de azt hiszem, és ezért tartok ki csökönyösen
időszerűtlen gondolataimnál - végül értékesebbek lesznek az embernél. Számtalan
szükségtelen és negatív lelet a gépbe vetett bizalom ára, a "semmi baj" helyett stilisztikai
remekeket kap a szenvedő, amelyekben a hiábavaló keresés érdekes kutatómunkának tűnik.
(R1943)
 
 
0 komment , kategória:  LÉNÁRD-BREVIÁRIUM ÖSSZEÁLLÍTO  
szeretettel
  2012-05-10 13:56:02, csütörtök
 
  Praxis



Praxisom akkor javult, amikor egy ideig magam is feküdtem a szívem miatt. Hozták a
szívbajosokat. "Neki is volt, most biztosan megtanulta" - mondták. (VVV)

Láz és fekély ellen küzdeni mindenütt egyforma nehéz, aggkor és halál ellen harcolni
mindenhol egyformán kilátástalan. Itt a beteg s az orvos közt ..... még a parasztnak a városi
ember elleni jogos bizalmatlansága, a régi lakosnak az új elleni ellenszenve, az
idegenszerűség gátlása is áll. A közel lakó orvos úgysem érhet sokat. "Ha nem volna szamár, a városban maradt volna." Már maga az utazás is a gyógyuláshoz tartozik, mint
régente a zarándokút. A Donna Irma-iak lemennek Tenente Gregorióba, az ottaniak a
blumenaui orvosokban bíznak, szerencséjükre - mert a blumenauiak maguk, ha megijednek,
São Paulóba repülnek. (Onnan már csak az államelnökök, kormányzók és milliomosok
repülnek tovább New Yorkba vagy Londonba.) (VVV)

....Ez a patika, az orvosi rendelő, az ambulatórium, a laboratórium. Itt a beteg elvárja,
hogy: a vortice ad hallucem, feje búbjától a lábújja hegyéig mindenre legyen orvosság . . .
pontosabban: a gyerekek fejekcémájától a nagy lábujj körme alatt ülő homoki bolháig
mindent itt kell rendbe szedni, s nemcsak tute, cito, iucunde - biztosan, gyorsan, kellemesen -,
mint ahogy ezt Celsus követeli, de olcsón is, mert pénzt se ültetni, se aratni nem lehet. Nehéz
volna elmondani, mi mindent várnak el tőlem, könnyebb felsorolnom, mivel nem kell
foglalkoznom: a vakbél és a lélek nem rám tartoznak. (VVV)

Óvatos pacienseim megkérdeznek: "Tud receptet olvasni? Csinált már kenőcsöt? Tud
injekciót adni?" Nehezebb az ilyen kérdésre felelni: "Azt mondja, orvos . . . hát akkor
magyarázza meg, hogy van az: amikor nem voltam férjnél, mindig lányokat szültem, most,
hogy férjnél vagyok, csupa fiút kapok . . . miért?" (VVV)

Pár napja egy fiatalember járt nálam, egyenesen megkérdezett: "Ért maga női bajokhoz?"
Nem szívesen játszom az egész orvostudomány mindentudó doktorát, de azt mondtam:
"Igenis, női bajokhoz is értek." "Jó, akkor kezdjük, de gyorsan! Múlt héten Rio do Sulban
jártam, ott felszedtem egyet. Éget." (VVV)

Hogy mi kelt bizalmat, mi nem, azt nem könnyű kitalálni. Egy paciensem egyszer bejött a
dolgozószobámba, már nem tudom, miért. Meglátta nyomorúságos hárompolcnyi
könyvtáramat. "Az új doktor nem sokat ér - újságolta aznap este mindenkinek, akivel szóba
eredt. - Ott voltam a szobájában, s tudja, mi van ott? Könyvek! Könyvei vannak! Még csak
tanul!" (VVV)

Igazán sok mindent tanultam; ha mást nem, egy sajátos nyelvet. "A férjem mindig
kibújik a nadrágból" - azt jelenti, hogy hasmenés elleni szert kell adnom. ("A férjem átugrál a
kerítésen" - viszont nem jelent betegséget, azt sem, hogy kiváló sportember az illető;
portugálból fordított mondat: azt jelenti, hogy hűtlen az ipse.) "Utazó aszpirin" rosszullét
elleni antihistaminicum, "fogpor" kamillateát jelent - mert a kisgyerek attól beteg, hogy
fogzik, s akkor kamillateára van szüksége. De a teát keresztanyja fürdővizéből kell főzni. A
"fehér balzsam" belülről használ, a "fekete balzsam" kívülről. (VVV)
Könnyebb egy város kapuit megnyitni, mint házaik ajtaját. Az itteni házak ajtaján nincs
lakat, de idegen alig lépi át küszöbüket. Csak annak a szokásnak, hogy haldoklóhoz orvost
kell hívni - mit szólnának különben a szomszédok? -, köszönhetem, hogy beengednek. A
betegek, ameddig csak mozogni képesek, maguk jönnek a patikába. A gyerekeket hozzák.
Ritkán van alkalmam a házakba lépni. (VVV)

Most már nagyjából tudom, mit gondol a kolonista a testéről s betegségeiről: az
újszülöttnek cucli kell - "der Bico" - hogy elaludjon. Ha a piszokba esik, az anyának kell
tisztára szopnia. Ha az anya szoptatás közben teherbe esik, a tej mérges lesz. Akkor tejport
kell venni, mert az nem tehéntej, hanem gyári tej. Géppel gyártják. Ha a gyerek cukorkát
eszik, kukacot kap. Van bélkukac és vérkukac. A kukacok a holdhoz igazodnak, kukacolaj
csak fogyó holdnál használ. A felnőttek betegségei: az influenza, a vakbél és a tüdőgyulladás. Az influenza ülhet a tüdőben, a hasban, de "néha megakad az orrban, és nem akar kijönni".
Hallottam valakiről, "annak a fejébe szállt az influenza, fogta magát, otthagyta az öreg
feleségét, s egy fiatal szőkével meglógott". A betegségek oka a meghűlés. A bőrbetegségek a
vértől jönnek. Ilyenkor vértisztító tea kell. A hasfájást a máj okozza. Az asszonyok
betegségeit az évek.
A gyerekek ekcémáira sárga virág főzetét teszik. A tökvirágtea a legjobb. Felnőtteknél
hatásosabb a puskapor ecetben vagy tejben. Reumánál mély lyukat kell ásni, olyan földet kell
a fájó tagra tenni, melyre még nem sütött nap. Sebre, fekélyre káposztalevél, kréta, túró, savó,
zsír kerül. A fogpép drága, de nagyon jó. Daganatra pálinkás rongy jön, sóval vagy só nélkül.
Akinek a szomszédja olasz, hamar rákap a ricinusolajra. A serrán még nem felejtették el a
reneszánsz orvosainak jelmondatát: "Qui bene purgat, bene curat." Az óvatosabbak
"paptetűből" főznek tát, ezzel gyógyítják a májat és a vesét.
A csirkék mindenre jódtinktúrát kapnak, ha mégis megdöglenek, pestisük volt. A lovak
gyógyszere a terpentinolaj. Aki ezt sem tudja, az menjen kapálni, abból világéletében nem
lesz patikus. (VVV)

"Éjjelre kell egy kis szesz, ez osztja el a vizet a testben" - magyarázta nekem valaki.
(VVV)

Nem panaszkodhatom (vagy: nem büszkélkedhetem) - kevés betegem van. Nem vagyok
híres orvos.
A "kolonista" - ha beteg, teát főz magának narancslevélből, kakukkfűből, mentából. Aztán
hashajtót vesz, bekeni a fájó testrészt zsírral, savóval, tejföllel. Ha az sem használ, a
javasasszonyhoz megy, ráolvastat bajára. A sok minden után, vagy dacára, néha meggyógyul.
Miért ne? A tüdőgyulladások, paratífuszok, bélhurutok nagy része minden kezelés nélkül
gyógyul. A múlt század világhírű bécsi professzorai sem adhattak tüdőgyulladásos
betegeiknek mást, mint priznicet és teát. A vírusbetegségekkel szemben egyelőre mi is
tehetetlenek vagyunk, mint a javasasszonyok. Aki lázas napok után feltápászkodik fekvőhelye
kukoricalevél-matracáról, azzal a jó érzéssel ül ki a háza elé sütkérezni, hogy fájdalmain nem
a patikus keresett (ENLH)

Lucia asszony felöltözve fekszik a díványon. Látom, mi szaladt le teste, napja
homokóráján. Mégis meg kell kérdeznem, hogy van....
- Még meg szeretnék írni egyet-mást - mondja Lucia asszony. - Vannak apróságok,
amelyekhez aligha fogok már hozzájutni. Az asztalkáról fölvesz egy csomó jegyzetet.
- Nézze - mondja nagyon nyugodtan -, itt van néhány jegyzet. Egyszer kidolgoztam a
történetet, elküldtem egy folyóiratnak, elfogadták, de az utolsó percben mégsem merték
hozni. Most nem érek rá újra megírni az egészet. De talán érdekli, vigye el így.
Rosszul hangzott volna, ha azt mondom: nem sürgős, ráér. Félénken mondtam:
- Legközelebb visszahozom.
Ez se hangozhatott jól - minden a hangsúlytól függ! Talán az a sejtés is benne volt, hogy a
legközelebb a tiszteletdíjamért is hiába jönnék. Lucia asszony is így érthette, mert azt mondja:
- Sajnálom, tudja, hogy bankzárlat van. Egyelőre nem tudunk elszámolni. - Olyan hálás
vagyok, hogy ő intézte el a témát, hogy megkönnyebbülve, majdnem vidáman mondom:
- Semmi baj. Nem fontos. Ami a görcsoldót illeti . . . - társalgó hangon elsiklom a
következő alkalom témája mellett. Elindulok, és meggyőzően mondom:
- Viszontlátásra!
Diana még Lucia asszonynál is jobb pszichológus. Szólnom sem kell, a hangsúlyomra sem
kíváncsi, és már kérdi:
- Semmit sem adott? - Egy történetet adott. Jegyzetekben. Várj. Felolvasom uzsonna helyett.
- Vacsora helyett is - mondja minden kétséget kizárva Diana. (R1943)

Orvosi praxisomban megszoktam, hogy ide-oda küldjenek. Labda vagyok betegeim
kezében, ők képviselik sorsomat. Egy darabig osztom fájdalmaikat, értük aggódom, velük
élek . . . aztán továbbhajtanak valakihez, akinek szintén neuralgiája vagy visszere van. Új meg
új környezetbe jutok, néha úgy érzem, hogy színész vagyok, és új darabot kell tanulnom, más
szavakat kell mondanom. Itt azt kívánják, hogy tudós képpel mondjak szakértő véleményt,
hogy csak az ő háziorvosuk legyek és senki másé, amott, hogy norvégül társalogjak. A nagy
Galenus büszkén vallja, hogy a császárt éppúgy kezelte, mint a rabszolgát - de beszélhetett-e
egyformán mind a kettővel? Nem kellett szókincsét, idézeteit, gesztusait is úgy változtatnia,
mint arkánumait? (R1943)

arra gondolok, hogy rossz pályát választottam: ismeretlen ajtókon kopogni. Hány
olyan hivatás van, amely nem kényszeríti ki az embert lakásából, irodájából, gyárából! Az
orvos mindig ismeretlen ajtón lép be, ismeretlen emberekkel kell kapcsolatot találnia,
ismeretlen lakások útvesztőiben kell ajtót, ágyat, ismeretlen konyhában fecskendő kifőzésére
alkalmas edényt keresnie. Belefáradtam abba, hogy idegenbe járjak - az ismeretlen lakások
útvesztőibe. Még ha pszichológus volnék! Mennyi beszélgetést, gyónást, reménytelen
analízist takarítanék meg magamnak, ha elmennék a paciensem lakásába! De nem vagyok
lélekbúvár, én a testi fájdalom ellen harcolok, halott testet, eleven lelket nem akarok boncolni.
(R1943)

Még legszívesebben akkor fizet a beteg, ha a diagnózis késik, és gépek meg üvegek
keresik a fájdalom okát, vagy ha az orvos legalább végigkopogja, végignyomkodja testét . .
.(R1943)

....Hátha kapok valamit. Húsz vagy harminc látogatás honoráriuma esedékes. Nem
tudom, végül már föl sem írtam. Betegeimmel együtt szenvedek, s az együtt szenvedés -
Dianával is valahogy így vagyok - összeköt. Végül annyira megbarátkozom betegeimmel,
hogy nem tudok visszazökkenni abba a távolságba, hogy pénzt kérjek tőlük. Jó a boltosnak,
akit asztal választ el vevőjétől - vagy annak az orvosnak, aki szintén az asztal mögül nézi
páciensét, megvizsgálja a laboratóriumi leleteit, mint az iratokat vizsgáló rendőr, bemerül a
beteg röntgenárnyékába, és mint egy messzire induló levelet, megírja a receptet - és pénzt kér!
Én a beteg ágya mellett ülök, ráérek, mert korból és időből kilépek, ha betegszobába lépek.
Megbeszélem vele a helyzetet - nem a nagy és általános káosz helyzetét, hanem az ő privát
mikrokáoszáét, a szavaiból, a leírt érzésekből, a mozdulatokból alkotom véleményemet,
feladom orvosi méltóságomat, csakhogy minden fájdalmát pontosan visszarezegtessem saját
idegeimen. Alázatos szolgájává válok, elintézem apró teendőit, melyeket nem bízhat másra,
teát főzők neki, szappant vásárolok, petrezselymet hozok a leveséhez, s végül már nem
beszélünk orvosi tiszteletdíjról. (R1943)

..... nem vasalhatom be tiszteletdíjaimat Königné biztos fölényével. Öregembernél az
emlékek megtörik a jelen diktatúráját, évekkel terhelten túlteszik magukat a perc
követelményein. Még tudom, hogy nyújtotta Anyám a borítékba zárt bankókat púpos,
szakállas, kertitörpeszerű, jóságos csodatevő gyermekorvosunknak: mindkettőjüknek kínos
volt a gesztus, mellébeszéltek, valahogy úgy tűnt el a boríték, mint a kémfőnöknek átnyújtott
titkos jelentés. Könignét, aki itt született, itt nevelte fel három gyermekét, nem ijeszti ilyen
nappali kísértet. Megtanulta, hogy mi a láz, hogy a láznak jó a pencillin, hogy a vállak s a
hátak fájdalmai elszunnyadnak a novocaintól. Elmegy a beteghez éjjel is, az erdőn keresztül mezítláb, meggyújtja az olajmécsest, tüzet rak, kifőzi a fecskendőt, kezet mos, teszi, amit
tenni kell, és mielőtt hazamenne, kijelenti: számolunk! Rendszerint nincs pénz a háznál. Hogy
is kerülne pénz a Serra magasságában húzódó fennsíkra - oda, ahol a madár se jár? (Ha nem
görbe csőrű tukán vagy óriási barna bagoly az illető.) Königné nem csügged el: hóna alá kap
egy malacot, vagy vállára vet egy zsák morzsolt kukoricát. Úgy köszön el, úgy megy az erdőn
keresztül haza, kapálni. (ENLH)

Egy fiatalemberhez hívtak, akinek erős fájdalma volt: a mellkasa fáj pokolian -
mondta. Egyszerű eset volt: lázmentes beteg, nem köhög, nem volt tüdőgyulladása, a
fájdalom pontosan követi az egyik bordaközi ideget . . . Semmi baj, mondtam - intercostalis
neuralgia. Feküdjön melegben, vegyen be egy fájdalomcsillapítót. Megköszönték,
megkérdezték, mivel tartoznak. Egy fél percig számoltam: a pastasciutta adagja egy líra volt
a posta mögötti kifőzésben . . . nagyon összeszedtem magam. Ötször fogok enni - gondoltam,
ötször fogok megszabadulni egy varázsszó árán, órákra megszabadulni a májamat rágó
keselyűtől! Öt líra! - mondtam nagyon komolyan. Rögtön megadták, szép, békebeli ezüst
ötlírásban, olyanban, melyet a vendéglős hozzá szokott verni a márványlaphoz, nem szól-e
belőle ólom. - Kérem, maradjon még, mondta a beteg apja. Nagyon féltünk, hívtunk egy
professzort is, ő is rögtön itt lesz. Talán beszélgethetnének. - Jött a tanár. Megkérdezte, lázase a beteg, volt-e tüdőgyulladása, köhög-e, ujját végighúzta a fájó idegen, és nyugodtan
kijelentette: intercostalis neuralgia. Felkelt az ágy mellől, és azt mondta: tartsák melegen.
Adjanak fájdalomcsillapítót. Akár egy színházi próbán, úgy ismétlődött a jelenet. Az apa tőle
is megkérdezte: mivel tartozunk? Úgy láttam, a tanár is gondolkodik, de csak egy pillanatig. -
50 líra - mondta. Rögtön megkapta. Egymás mellett mentünk le a lépcsőn, és szertartásos
fejbiccentéssel búcsúztunk. Utána órákig sétáltam a Pinción, és gyakoroltam - megpróbáltam
ezzel a meggyőző kiejtéssel kimondani egy számot . . . de nem sikerült....(R1943)

- Szent Katalin birodalmának egy polgára jön hozzám, gyermekével a karján.
Lassan jön, húzza a lábát. Reuma? Akkor nem jönne gyerekével. Ha gyerekkel jön, a
gyereknek fáj a hasa. Ha a gyereknek fáj a hasa, legalább három napja fáj, ma végigüvöltötte
az éjszakát, és szülei nem tudtak aludni, különben ma is cukros kamillateát kapna.
Tapasztalt, erdőbéli orvos már távolról diagnosztizál. Annál is inkább, mert betegei
nehezen szolgálnak pontosabb tájékoztatással......
- Mi baja a gyermeknek? - kérdezem.
- Semmi, hála Istennek.
Máris megbuktam.
- A gyereket csak úgy hoztam. Nekem lőttek éjjel a lábamba söréttel!
Diagnózist változtatok. Akinek éjnek idején söréttel a lábába lőnek, az nem páciens, hanem
csirketolvaj. Akad bőven. Nekem a legszebb kakasomat lopták el a múltkor. Sherlock Holmes
már tudná, én csak sejtem, hogy ez a jóember járt nálam is. Itt az a szokás járja, hogy a szülő
nőt negyven napig tyúklevessel etetik, s akinek nincs tyúkja, jó lelkiismerettel lopni megy.
- Nagyon jó ember lehetett, aki a lábába lőtt! - mondom páciensemnek, s nézem, hol
vágódott be egy-egy sörét.
- Miért?
- Mert ha rossz ember lett volna, magasabbra céloz! Akkor vége lett volna az éjszakai
tyukászatnak!
Páciensem nem sértődik meg. Hiába tagadna. Csak sóhajt. Egyszerre tisztábban látom a
helyzetet.
- Azért lőtt a lábába, mert azt gondolta, elég lesz. Így is kisül, ki járt a tyúkketrecnél, és
reggel értesíti a rendőrt. Páciensem elárulja az utolsó titkát is:
- Ezért hoztam a gyereket! Hogy az emberek azt higgyék, a gyerek miatt megyek az orvoshoz!
Ennyi bölcsesség előtt meghajlok, és hozzálátok rendbe szedni kakasom tolvajának a lábát.
Anélkül hogy felnéznék, még megkérdem:
- Fog . . . még egyszer kakast lopni . . . tőlem?
- Soha - ígéri.
Igen. Ez is tiszteletdíj. (ENLH)

"Munkának" általában fizetett tevékenységet szoktak nevezni. Ennyiben a rövid,
"patikámban", vagyis a földszinti szobámban töltött negyedórákat aligha szabadna másnak,
mint időtöltésnek nevezni. Csak nem kérhetem egy fél zsák kukorica árát a kis kölyök füléből
kihúzott kukoricaszemért? A disznót attól, akinek a kan felszakította a hasfalát?
Meggyógyított betegnek úgysem írhatok olyan számlát, amelytől egy gyászoló gyülekezet
megilletődne . . . s mit adhat cserébe az, akinek a húsából kihúzott faszilánkot nyomom a
markába? Rendszerint még a "köszönöm" szócskát sem én kapom. Egy világűrbe küldött hál'
istennek-kel jelzi a meggyógyult, hogy érez némi különbséget az előbbi és a szálka nélküli lét
között. A szemből eltávolított idegen testért rendszerint Szent Lucia képe kap három, esetleg
fél tucat gyertyát. (A fogorvosi honorárium Szent Apollónia fényét szokta emelni.) (ENLH)

Munkám - ha már ilyen patetikus szóval illetem tevékenységemet - abból áll, hogy
pókcsípéseket kezelek, tavalyi, már fás páfrányszilánkokat húzok ki a talp bőre alól, a
rizsaratás idején rizsszemeket keresek a szemhéj alatt, ha megérett a bab, babszemet szedek ki
kisgyerekek füléből, orrából, hangosan üvöltve szidom a szülőket, akik addig dolgoztatják a
hatéves gyereket dohánylevelekkel, amíg halálsápadtan összerogy a dohánymérgezéstől,
orvosságot adok a gyereknek, ha már az orrán mászik ki a bélféreg - kevés tudománnyal, apró
mozdulatokkal nyúlok egy-egy szenvedő testrészhez.(ENLH)

....van egy valóság, ...... a szerep valósága. Orvos is vagyok, ..... . . . ha hívnak, le kell
tennem a tollat.
Valahogy így érezhette magát Aladdin lámpásának a szelleme - gondolom. Csendben ült,
gondolkozott a rozsdás lámpában. Egyszerre csak valaki megdörzsölte a lámpát, és vége volt
a nyugalmának, ki kellett szállnia a lámpából, kincseket kellett keresnie, elrabolt leányzót
visszaszereznie, bősz kényurat kellett leraknia tengeren túli szigeten . . . Szegény dzsinn
sohasem lehetett egészen nyugodt . . . ha történetesen ő parancsolhatott volna egy
szellemrabszolgának, azt mondta volna: rejtsd el lámpámat jobban!
Ha faházamnál tenyerébe csapkodva bebocsátást kér egy páciens, ki kell dugnom fejemet,
és meg kell kérdeznem ibériai nyelven:
- Mit óhajtasz, uram és parancsolóm?.....
...... Munkája végeztével Aladdin dzsinnje visszatér a lámpába. Talán azzal tölti idejét,
hogy a Korán mondatait nem hosszúságuk, hanem értelmük szerint csoportosítja . . . így
könnyebben telik egy évszázad. Én visszatérhetek a másik valóságba, melyből a munka tűnik
játéknak, a hivatás szerepnek, tovább róhatom az itt-ott megszakított tintavonalat a papiroson,
remélvén, hogy ezt valaki nagyon messze lefordítja szavakra, a szavakat gondolatra, s cserébe
másfajta tintavonalakat fog róni egy jobb ív papírra. (ENLH)
 
 
0 komment , kategória:  LÉNÁRD-BREVIÁRIUM ÖSSZEÁLLÍTO  
szeretettel
  2012-05-10 13:52:24, csütörtök
 
  Orvosok - ,,Orvosok" - Orvoslás - ,,Orvoslás"
,,Kollégák"



Sokoldalúnak kell lennem; elődöm még sokoldalúbb volt. Homeopatikus szereket árult,
banánt, pálinkát, szövéshibás törülközőket, "bikaport" egykedvű tenyészállatok számára, és
kiterjedt tojáskereskedelmet űzött. Doktor Rübe lübecki volt, a német matrózok nyelvét
beszélte, annál is inkább, mert orvosi praxisát egy cirkálón kezdte.
Rübe házában élek, tevékenysége következményeit viselem. Akik csalódtak benne, abban sem
bíznak, aki a házában lakik. (VVV)

Megvettem Rübe porlepte skatulyáit, házilag kotyvasztott kenőcseit, homeopatikus
szemeteit, boszorkánykonyhaszerű laboratóriumát, virsli- és egyben fecskendőfőzőjét, nem
törődve se a nevetségesen magas árral, se azzal a ténnyel, hogy rögtön a szemétdombra kerül
az egész förtelmes gyűjtemény, mert tudtam, hogy csendet, hűvös estéket és az eljövendő
évek minden napjára édes, langyos tejet veszek. (VVV)

....Rübe fütyül a legendájára. Neki mindegy, ha elmesélik, hogy járt tojást lopni, hogy
tanította kutyáját csirkelopásra . . . én vagyok az, aki tettei következményeit viseli. "Biztosan
puszipajtása volt, azért adta el neki patikáját". "Az egyik olyan, mint a másik . . ." Ilyeneket
mondanak jó svábjaim. Nagy ívben kerülik a házat, ahol valaki egyszer már gorombáskodott
velük. A gyerekek már az ajtóban ordítanak, a takarékos Rübe tompa tűire emlékezve.
Mégis hálásan gondolok nem-mindennapi kartársamra. Ő, aki a törvényesség határvidékein
jártas, tanított meg arra, hogyan lesz az európai orvosból brazil vidéki patikus! (VVV)

Irigylem a Tenente Gregorió-i orvost, aki egy kukkot sem ért németül, s ezáltal elkerüli a
szükségtelen vitákat. Logikusan gondolkozva, sváb parasztlányt vett el, akivel sohasem fog
vitatkozni, s aki egy csapásra a fél völgy sógorává, nagybácsijává, komájává tette. Dr. Felix is
visszakívánkozik a városba, ő is meg akar gazdagodni.... Ha franciául tudna, azt mondanám,
dr. Knockot ("Az egészséges ember az a paciens, aki nem tudja, hogy mi a baja.") vette
példaképül. Módszereit nem utánozhatom, de feljegyzem elveit ifjú kartársaim okulására: 1. A paciens négyóránként injekciót kap, hogy tudja, miért van a kórházban.
2. Nem operált paciens legalább egy hétig marad bent, az operált négy hétig.
3. A császármetszés pótolja a szülészeti ismereteket.
4. A vakbél éppen perforáció előtt áll, ki vele!
5. Ha valami baj történt, megduplázni a számlát, nehogy a paciens azt higgye, hogy rossz
az orvos lelkiismerete.
6. Aki nem fizet, addig marad a kórházban, s addig kapja az injekciókat, amíg a
hozzátartozói kiváltják.
Ez az utóbbi elv néha nehézségekhez vezet: egy idősebb embert az oszlás előrehaladott
állapotában saját költségen kellett eltemettetnie, és két gyereket - egy feketét és egy fehéret -
örökbe kellett fogadnia, mert senki sem jött értük. Ám ezek az apróságok nem zavarják a
nagyvonalú tervet. (VVV)
Dr. Felixhez tanácsolom reménytelen eseteimet. Az agonizálókat buzgón röntgenezi. A
hozzátartozók örülnek, hogy minden lehető megtörtént, dr. Felix örül, mert minden
röntgenkép egy lépés a város felé, s én is örülök, mert jót tesz a statisztikámnak; hogy az én
pacienseim nem halnak meg. Így szent a béke.
Dr: Felixet a város vonzza; jobban mondva, az a tégla- és betonhalmaz, mely sivatagi
hangulatú, gyorsan nőtt európai fővárosokra emlékeztet. Neki elég, ha átvilágíthatja a
haldoklókat. Én itt szeretnék élni és meghalni, inkább a házakba, a lábosokba, a fiókokba
világítok, hogy többet tudjak meg az emberekről, titokzatos környezetemről. (VVV)

Még mielőtt elérném a bambuszokat - függönynek ültettem legelőm és a poros országút
közé -, elhaladok a bába háza előtt. Mondhatnám, a völgy szülészeti klinikája előtt, mert néha
két-három asszony is nyög az ütött-kopott faházban, a körtefák és az istállók között.
Plinzné akkor kezdte tevékenységét, amikor még nem voltam itt, abban az időben,
melyből kevés írott okmány maradt fenn, úgyhogy csak fenntartással közlöm történetét.....
Ifjúkorában a kórházban szolgált, padlót sikált, szülésekhez meleg vizet hordott, és
megfürdette az újszülöttet. Most családjának új bevételi forrásra volt szüksége: vett egy nagy
ollót a köldökzsinór átvágására, hozzá egy köteg erős madzagot, és megkérte fiát, aki suszter,
hogy írja azt, hogy Bába, egy darab régi deszkára. ....
Plinzné megtanult az ollóval bánni, elválasztani az újszülöttet az anyjától. És megtanult
még egy varázsigét is. Azt, hogy bencelin. A suszter felírja egy darab újságpapír szélére, és az
autóbusz meghozza a penicillint a Tenente Gregorió-i patikából. A gyerekek bencelint
kapnak, mind a százféle influenza ellen: a külső és a belső, a gyors és a lassú meg az ellen,
amelyik "a mirigybe ül, és elrontja az étvágyat". A bencelin erősít, és vért ad, ha nem használ,
akkor biztos, hogy valami gonosz varázsló küldte a bajt. Akkor le kell menni a barátnőjéhez, a
Mirador-serra alatti völgybe. A barátnő az átokkal sújtott barmokon is segít. Mindent rendbe
lehet hozni. ..... Plinzné immár elismert influenzaspecialista..... (VVV)

A Plinz-féle szülészeti klinika látogatása számomra ritka, feledhetetlen élmény volt.
Kisfiú koromban egy téren játszottam, melynek sarkából egy fehér márványférfi nézett le a
gyerekekre. Rövid körszakállával, bajuszával anyám családi albumjának nagybácsi figuráira
hasonlított. Egy nagyon furcsa - két nagyon furcsa - neve volt: "Semmelweis" és "Ignác".
Nem lovagolt, mint más szoboralakok, szobra alapján sem volt oroszlán, hanem kisgyerekek.
Ha megkérdeztem, miért kapott szobrot az a bácsi, azt hallottam, hogy mert a kézmosást
ajánlotta.
Nem láttam be, miért kapott ezért szobrot, örök dicsőséget. Minden bácsi, néni, nevelőnő
ajánlotta a kézmosást. A felnőttek rendszerint akkor ajánlották, amikor éppen a legjobb
játékban volt az ember. Csak sokkal később tanultam meg, miért állt ott Semmelweis Ignác szobra . . . és
megértettem, hogy a szobor túlélte püspökök, tábornokok, tengernagyok képmásait, és tovább
mosolyoghatott, amikor a többi talapzaton üres székek, csizmák vagy semmi sem maradt.
(Nam quae saxo struuntur, si iudicium posterum in odium vertit, pro sepulchris spernuntur* -
mondja Tacitus.) {Ha az utókor ítélete gyűlöletté válik, a kőből faragott emlékeket úgy
lenézik, mint a sírhelyeket.}
Ma, a Plinz-féle klinikán tett látogatásom után néha úgy vélem, hogy a furcsa nevű ember
túlzott. ...Plinzné. ...még ha dr. Semmelweis személyesen, fehér márványban jönne is, és
elmondaná, hogy a kézmosás szerencsét hoz, még akkor se hinné el. "Az embernek azért van
köténye, hogy beletörülje a kezét! Talán nem?" (VVV)

A jó szerencse nem az ajtón sétál ki és be . . . de a tyúkok igen. Jönnek, és megnézik
azokat, akik ilyen fájdalmasan költik ki a csirkéiket! Ha pedig Plinzné szülésznői
tevékenységét megszakítja, hogy megetesse malacait (mert rendnek muszáj lenni!), csak a
butább malackák kerülik meg a házat, a ravaszok már ismerik az utat, és vígan kuncogva
egyenesen szaladnak a házon és a nyitott ajtón keresztül a moslékosvödörhöz. Ha mind
jóllaktak, és a hátsó udvar újra ki van söpörve, Plinzné újra visszamegy a szülő asszonyokhoz.
A suszter, aki bencelint ír, taktusban kopog a kaptafán, "türelem, türelem rózsát terem!", és
"meglátja, fiú lesz!" kiáltja Plinzné. Az urubuk, a dögkeselyűk türelmesen várják az istálló
tetején, hogy méhlepény repüljön az udvarra, a Kannafejő a konyhában szívja szalmaszivarját,
hogy távol tartsa a gonosz szúnyogokat; a vén papagáj várja, hogy kitisztítsák ketrecét (de
nem lehet mindent egyszerre csinálni, és a két tehenet is meg kell fejni).
Valahányszor elmegyek a ház előtt, azon gondolkodom, érdemes-e kezet, sőt még padlót is
mosni . . . Miért hazudni az újszülöttnek élete legelső pillanatában? Talán tiszta világba
került? Fehér ágyacskában fog hálni? Fátylon keresztül fognak rálehelni? Ilyesmiket
gondolhat Plinzné is, ha az asszonyoknak kávét, a malacoknak főtt aipigyökeret visz. Kezeit
hátul a kötényébe törli, és lelkiismerete tiszta. (VVV)

A bábaasszony (kilencvenéves apját, aki még, a cár hadseregében szolgált, a tiszta szesz
tartja életben) mindent tud: csak ránéz az újszülött kezére-lábára, s pontosan megállapítja, ki
volt az apja; volt, hogy jobban tudta, mint az anya maga. A titkok csak kilenc hónapig élnek -
szokta mondani. (ENLH)
Königné fenn a Serrán bábáskodik is: megtanult injekciót adni, ismeri a kukachajtó
szereket, és ha jön, mindig akad megbeszélni való probléma, mindig szüksége van valami
kenőcsre, reuma-tablettára. Beülünk a patikának nevezett pincerészbe konzíliumra.
Bevallom, kettőnk közül Königné a sikeresebb orvos. Praxisa az enyémnél sokkal jobban
megy. Az embereknek, s pláne az asszonyoknak, több bizalmuk van ahhoz, aki az ő sorukból
került ki. És valahogy így argumentálnak: "Hogy az a fene tudja, honnan jött pofa, tanult-e
vagy sem, azt nem tudjuk. De a Königné már rég kiszedte belőle minden titkát az szent."
(ENLH)

Kollégámnak tisztelem Könignét. Nincs diplomája? Galenusnak, Paracelsusnak sem volt.
Az az orvos, aki segít. Königné penicillinnel, novocainnal, egy görcsoldóval több emberen és
többet segít, mint diákkorom dicsfényes bécsi professzorai: óriási könyvtárak álltak mögöttük,
a kezük üres volt. A bölcsesség maga ült velük a katedrára. Volt, aki egy szemeszteren
keresztül mindennap érdekfeszítő előadást tartott a tüdőgyulladásról. A betegei priznicet,
szíverősítőt és szép rózsaszín decoctum radicis primulae verist kaptak: ez utóbbi hatása
inkább a hangzatos nevén múlott. A professzorok festő ecsetjére méltó fejet hordtak, udvari
tanácsosi címet viseltek, de még Ferenc Józsefnek is csak annyit tanácsoltak, hogy bízzon Isten kegyelmében. Königné, ha hívják, háza falához támasztja a kapát, mezítláb átvág az
erdőn, ha jararacakígyót lát az ösvényen, letör egy gallyat, s agyonveri, és meggyógyítja
betegét. Különben is eleget boncolt: disznót, bárányt, birkát . . . igen tiszta fogalmai vannak az
emlősök szerveiről. Sokat tapasztalt, érdekli az orvostudomány. Egyenrangú kartársam. Ez
már összeköt. (ENLH)

.....egy fontos tényt megtanultam: az orvostudomány csak képleteiben, elvont elveiben
nemzetközi. A betegágy mellett nagyon is nemzeti. Igen helyes berendezés, hogy a külföldi
diplomát nem fogadják el: ezt itt a patikában jobban megtanulom, mintha az egyetemen
babérkoszorút, laureát szereztem volna.
Minden kezelés az orvos és a beteg együttműködése. Nem lehet úgy kezdeni, hogy az
ember filozófiaórát ad a betegnek. A lázas olasz hashajtót kér. Fülét vörösre gyújtja az orbánc,
a nyaka feszül az agyhártyagyulladásban, de belére haragszik s az orvosra, aki még azt sem
tudja: "Qui bene purgat, bene curat." (Jól gyógyít, aki jól meghajt.) A patikus egytől tízig
számozott meg egy fióksort, és sok időt takarít meg, ha jönnek az asszonyok: "Hashajtót egy
ötéves fiú számára! Kiütése van."
A kiütés rossz vért jelent, hashajtót igényel. A rühről évszázadok óta tudják, hogy a test
nedveinek rossz vegyülete kis állatkákat hoz létre a bőr alatt. Erre is a hashajtó jó. Tavasszal
eleve jó, lehetőleg vértisztító kúrával egybekötve. Így aztán nem csoda, hogy a fasiszták
ricinusolajjal kezelték azokat, akiknek liberális felfogásában minden bizonnyal beteges
tünetet láttak.
A gyulladást Galenus kifejezésével calornak nevezik - ez okozza a száj apró sérüléseit, a
hasfájást, és egyik alfaja a riscaldo, a húgycsőgyulladás. A szív "aprókat füttyent", ha beteg.
A pleura egy külön, veszedelmes betegség. Az ízületi fájdalmakat a hangyasavak okozzák,
melyeket bizonyos sókkal ki lehet mosni. A köhögés ellen szirup kell. A gyengeséget s
idegkimerültséget, melyek fáradtságban s csökkent munkakedvben nyilvánulnak meg - tehát
igen sűrű betegségek -, erősítő kúrával kezelik: kalciumot, vasat és vitaminokat kell az érbe
fecskendezni, mert a szájon átmenve elveszítik csodálatos hatásukat.
Jaj annak, aki ezeket a dogmákat meg merné támadni! Tekintélyét veszti, még ha hófehér
is hosszú szakálla. (R1938)

Az orvos már lassanként úgyis eltűnik a csodaszerek mögött; jaj neki, ha nincsenek
gépei. A röntgengép és a besugárzókészülék képviseli az orvostudomány misztériumait.
"Átvilágítani" az a szó, amely a legtávolabbi völgyekben is jelent még valamit. "A fiam nem
tanul, át kell világíttatnom a fejét - mondta egy anya. - A gyereknek fájt a hasa, az orvos
átvilágította, és meglátta, hogy a banán, amit evett, éretlen volt." Nekem nincs ilyen gépem.
"Rio do Sulban van egy besugárzókészülék. Az orvos csak beállítja, hogy milyen betegséget
akar meggyógyítani, mint ahogy a rádiónál az állomást, és már el is sugározza őket." "A
kórházban van egy gép, az kihúzza a vérnyomást. - Az, aki ezt mesélte, hozzátette: - Saját
szememmel láttam." A technika csodáiba vetett hit, a sötét szobától való megilletődés, a
felvillanó fények varázsa nem zárja ki a régimódi csodák erejét. Még hatnak a varázsigék és a
ráolvasás. Ősnémet és ősafrikai vallások egybevágnak: a varázsigék gyógyítják az orbáncot, a
ráolvasásnál jobb nincs a fejfájás ellen. (VVV)

A vakbeleket, pontosabban a vakbél processus vermicularisnak nevezett függelékét,
melyet az isteni előrelátás a sebészek vigasztalására teremtett, Tenente Gregorióban gyűjti
kartársam, tekintet nélkül arra, hogy már megbetegedtek-e, vagy talán csak a távoli jövőben
betegednének meg.
.... Gregorióban, a hegyoldalon van a kórház. Onnan is látni, ha az autóbusz megáll lenn, a
szálloda előtt. Az ottani orvos nagymestere volt a távdiagnózisnak. Barátjával, a betegápoló-asszisztens-titkárával az ablakban lógott, ha egy autóbusznyi segélykereső baktatott hegynek
fel.
- Kinek szedjük ki a vakbelét?
- Annak a kövérnek!
- A petefészkét?
- Annak a néninek, a nagy szatyorral.
- Jó, akkor megvan a mai program!
A pácienst csak az óvhatta meg a késtől, ha rosszul felelt a vizsgáló orvos első kérdésére:
- Hány tehene van?
Ha nem volt, három napra lefektették. De két tucat injekciónál egyebet nem kapott. Akinek
még tehene sincs, az nyomorult, éhenkórász dohányföldi, csak cipelje tovább azt a nyavalyás,
kukacos függeléket! - De ha úgy felelt, hogy "tizenkettő", akkor semmi kétség sem volt afelől,
hogy fejfájása, gyomorégése, epegörcse, magas vérnyomása a régen beteg és épp áttörni
készülő appendix következményei voltak, és nem is kellett újra felhúzni a nadrágját, mert már
gurították késirányba.
Tizenkét tehén - de már három-négy is - azt mutatta, hogy a betegnek a szükségesnél
eggyel több szerve van. Jeles kartársam hajlandó volt szükség esetén a petefészek helyett
egyelőre az epehólyagot vagy a mandulákat eltávolítani, de nagyjából megmaradt az első,
ihlet adta kórisménél. (ENLH)

Az is előfordul, hogy a beteg nagyon nyög, meg-megáll a szívverése, a kisgyerek elsápad,
ajka kék lesz . . . hogy éjjel vért hány egy öregember, hogy megpattan egy visszér . . . akkor
kocsit, autót kell keríteni, s be, de gyorsan, a kórházba! A kórház nagy, téglából épült,
röntgenmasinája van, és rózsafüzér lóg a kedvesnővérek övéből. Aki ott nem gyógyul meg, -
legalább egyenesen a mennyországba megy.
Ott az az első, hogy egy magasan függő üvegből folyadékot eresztenek a beteg vénájába.
Ez a "serum", egy csodafolyadék, életben tartja a beteget, amíg keresik az orvost. Aztán
mindenkit megröntgeneznek, hadd lássák, mi van belül. Közben a kedvesnővérek vígan
szurkálják a beteget, ellátják minden jóval; vitaminnal, penicillinnel, fájdalomcsillapítóval,
altatóval. Van beteg, aki mindezek után, vagy dacára, néha meggyógyul. Miért ne? A kórház
tudományos légköre, a gépek és a szentképek, gyógyfaktorok. Az orvos fehér köpenye, a
kedvesnővérek fekete főkötője a lelken keresztül hatnak a fájdalmakra. Az is előfordul, hogy
a páciens meghal. Akkor a számla kifizetése ellenében a hozzátartozók elvihetik a porhüvelyt.
A számla független a kezeléstől s a család pénzkészletétől. Kiteheti egy tehén, három
tehén, egy erdő árát. Ki kell fizetni, mert ez becsületbeli adósság. Ameddig nincs kifizetve, a
halott nem lel nyugalmat. A kifizetett számla adja meg a megboldogultnak azt a tudatot, hogy
családja szerette. Az etruszkok szépen kifestették a halott kamráját, a rómaiak műkincseket
raktak a szeretett halott máglyájára, amíg a törvény meg nem tiltotta - völgyem temetéseinek a
kórházi számla ad fényt. (ENLH)
 
 
0 komment , kategória:  LÉNÁRD-BREVIÁRIUM ÖSSZEÁLLÍTO  
szeretettel
  2012-05-10 13:50:32, csütörtök
 
  Páciensek



Dahl úr hozza öreg anyját: "Húsz év óta lábfekélye van! Hogy fáj! Milyen büdös!" A hat
gyerek nem akarta megfizetni a kezelést, de most már senki sem állja a házban. A genny átüt
a kötésen, a legyek ellepik; s a hullaszag! Elkezdem a kezelést, az eredmény meglepő: a soha
meg nem érintett sebek hálásan gyógyulnak, a szélük kisimul, a felületek tisztulnak, hat hét
alatt minden rendbe jöhetne. De nem jár kezelésre. Múlik az idő. Egyszer meglátom a fiát.
"Mi van az anyjával? Miért nem jön?" "Semmi szükség rá. Fájni ugyan még fáj a fekély, még
nyitott, de már nem büdös." (VVV)

Itt lakik Habakuk, a kárpitos és lószerszámkészítő. Kis autóján bőröket hoz a
cserzőtől, és betegeket szállít a kórházba. Orvosi tevékenységem zavarja ez utóbbi
keresetforrását, és buzgón magyarázza szomszédainak, hogy a kórház bizony jobb kezelést
nyújt. Csak késő este hozta hozzám a feleségét, amikor csalánkiütése volt, mert nem akarta,
hogy más is meglássa. Értem Habakukot. Megtanultam, hogy a homo oeconomicust érdekei
vezérlik, s ennek jóhoz-rosszhoz semmi köze. (VVV)

Máskor egy fiatalember hívott anyósához. A gyomorrák már odáig sorvasztotta, hogy
a Halál a kisujján elvihette volna. "Ne adjunk neki legalább egy altatót?" - kérdeztem. Azt
felelte: "Nem kell. Mi mindnyájan olyan jól alszunk, hogy éjjel nem is halljuk a nyögését."
(VVV)

Pachinger Jancsi, amikor első feleségéről emlékezve mesélte: "Alig volt húszéves.
Mielőtt megbetegedett, semmi baja sem volt. Előző nap jól volt, másnap már nem. Úgy nézett
ki, mint az influenza, de talán mégsem az volt, mert egyszerre csak meghalt." "Borzasztó,
nagyon sajnálom, Pachinger úr" - mondtam én. “Már van új feleségem, ő is jól kapál" -
vigasztalt. (VVV)

Jurics úr szíve s a politikai helyzet megbízhatatlanok - de tagadhatatlan, hogy vannak
reményteljes pillanatok is. Néha egy percre minden jobbra fordul, reménykedünk. Néha úgy
tűnik, hogy nincs már levegő a szobában.
Sajnálom Juricsot. ..... saját szíve tagadta meg a szolgálatot. Ezellen nincs szérum s
ellenméreg. Nem lehet harcolni ellene. Ezt csak szépen, nagyon óvatosan lehet megérinteni,
visszaédesgetni a még hű szervek seregébe.
Ha jó napja van, megbocsát szívének.....Elhagyta a fia, a lánya s a szíve. Ez ellen nem elég
a digitalis meg a coramin. Ha panaszkodni tud, akkor már jó napja van. (R1938)

.....Elza asszonyt és Francescát nagy munkában találom: fűrésszel és csatabárddal
próbálnak térdben szétválasztani egy hatalmas sonkacsontot. Nem megy. "Momento -
mondom, arra gondolva, hogy Eiselsbergnél vizsgáztam sebészetből. - Majd én!"
Attiliótól kérek egy zsilettpengét, és a sebészet szabályai szerint nekilátok. Ők egészen
hamis helyen kezdték. Megtalálom a ligamentum lateralét, bevágok a meniscus felett. Egy
pillanatra úgy tetszik, mintha a páciens élete a késemtől függne. Az ízület már nyitva van, a
két csontot már csak a belső szalagok tartják - az operáció sikerült. Egy percig tartott.
Máig is ez maradt legnagyobb sikerem. Életmentő operáció volt - az én életemet mentette
meg: délután Francesca feljön a portásnétól: nem tudnék-e az unokatestvérének intravénás
kalciuminjekciót adni. Az orvos huszonnégy injekcióból álló erősítő kúrát ajánlott neki. Egy
lírát fizet az injekcióért. Egy líra, az öt darab pizza. Sakk az éhhalálnak.
- Jól van. Mikor kezdjük
- Holnapután. Itt a címe. Rögtön a Regina Coeli mellett. Egy új páciens! Ez megnyugtató.
... (R1938)

Felfújom a mandzsettát, tapogatom az eret. Ejnye! Az ósdi skatulya skálája alig ér fel
ennyire. Vérnyomása 255.
- Nos?
- Magas, Monsignore. Meglehetősen magas.
- Ez mit jelent?
- Jó lesz vigyázni, Monsignore! A szivarok! (Nem merem mondani, hogy szedjen
depressint.)
- Oh la la! Egypár szivar! A francia követség egyik titkára nekem hozatja Havannából.
Nem is szívok annyit. Négyet-ötöt.
- Ez nem sok. Évente?
- Mais non! Naponta.
- Akkor sok. A szív számológép. Szépen összeadja a napi adagot, és pár év múlva
benyújtja a számlát. Ezerötszáz egy évre, nem kevés!
- Mit csináljak?
- Maradjunk annál, hogy négy-öt szivar évente. - Maguk orvosok is azt mondják, hogy a lemondás mindig a legjobb orvosság. Szeretném
tudni, mit tiltottak meg Amerika felfedezése előtt.
- Akkor még nem volt vérnyomásmérő!
- Tudja, mit? Lemondok arról, hogy még egyszer megméressem. De ettől eltekintve
nézzen fel alkalomadtán (R1938)

1938 végén a szulfamidok lassan megjelentek a köztudatban is. Legenda kísérte őket: a
tojás méreggé változtatja a fehér port. Még tojásos tésztát sem szabad aznap enni. Ez a
titokzatos antipátia nagyban növeli az új szer nimbuszát.
A tapasztalatlan orvos előírja a gyógyszert, és csodálkozik, ha nem használ. Nem gondol arra,
hogy a páciens a biztonság kedvéért hashajtóval vette be! (R1938)

Nézem betegeimet, beszélgetek velük, szeretem, hogy emberekhez szólok, akik egy
fokkal emberibbek, mert még a mindennap egyenruháját is levetették, és ott vannak, ahol
legszentebb gondolataik születnek: ágyukban. Idézhetem barlangkutató kollégámat,
Nostradamust: "Az ember alapjában véve barlanglakó. Háromszázezer évig lakott barlangban,
háromezer éve van háza." (R1943)
 
 
0 komment , kategória:  LÉNÁRD-BREVIÁRIUM ÖSSZEÁLLÍTO  
szeretettel
  2012-05-10 13:49:01, csütörtök
 
  LÉNÁRD-BREVIÁRIUM
ÖSSZEÁLLÍTOTTA: DR. BERTA GYULA
Lénárd az orvoslásról
Psychológia-psychiátria - Páciensek -
Orvosok - ,,Orvosok" - Orvoslás - ,,Orvoslás"
,,Kollégák" - Praxis - Orvostudomány -- Betegségek
Psychológia-psychiátria



Nem boncolok lelket, az a gyanúm, hogy a lélekelemzés éppolyan keveset mond a
lélekről, mint az oxigén-, hidrogén- és szénatomok a kenyérről, mely belőlük áll. (VVV)

Egy modern pszichológus új tesztvizsgálatot ajánl a régiek mellé: fát rajzoltat, s ennek
alakjából, ágaiból, gyümölcseiből, leveleiből és gyökereiből következtet az illető lelki
alkatára. Én egy lassú, de sokkal biztosabb eljárást ajánlanék, s itt, az inhambui úton nem
volna nehéz alkalmazni: hagyd, hogy a kísérleti személy annyi és olyan fát ültessen, amilyet
akar. Ápolja őket húsz-harminc évig, vigyázzon rájuk . . . s nem lesz nehéz megmondani,
milyen ember. (VVV)

Volt korunknak egy nagy lélekgyógyásza, aki beszéltette, gyóntatta betegeit. Biztos
sokaknak segített. Jót tesz a betegnek, ha valaki meghallgatja. A kezelésnek talán csak az a
hátránya, hogy az orvos betegszik bele, hacsak nem süket, mint az a világhírű
pszichoanalitikus, aki pacienseinek azt mondta: "Öntsd ki a szívedet, fiam" - és tüstént
kikapcsolta hallókészülékét. Mások azt parancsolják az orvosnak, beszéljen, beszéljen addig,
amíg a beteg nem hallgat többé neurózisára. Én a két iskola előnyeit összesítve azt ajánlom,
hogy se az orvos, se a betege ne beszéljen. (VVV)

A lélekbúvárok tiltakoznak az ellen, ha valaki egy embert egy jelzővel jellemez. Szerintük
senki sem egyszerűen "csirkefogó" vagy "hülye". Mindenkiben megvan minden tulajdonság,
csak az arányok változnak. A pontos analízis végül csupa egyforma jó vagy egyforma rossz
embert mutat ki. A lustában egy kicsit több a gátlás, a rablógyilkosból hiányoznak bizonyos
gátlások, a tömeggyilkos szegény, paranoiás szadista, de mindenki ártatlan (ENLH)

A remeték nem szenvednek neurózisban. A trappista barátok ezt már évszázadok óta
tudják: hallgatni, és sajtot gyártani, hallgatni, és erős szeszeket párolni, a lélek egyensúlyához
vezet. Hogy a kolostor falai vagy a fák fala őrzik-e a csendet, az mindegy.
A kolonisták nagyokat hallgatnak. Nem regényalakok, akik vég nélkül beszélgetnek
egymással, vagy arra gondolnak, mit mondanának, ha egy távoli személy közel lenne.
Hallgatnak, mert kapálás közben nehéz beszélni. Hallgatnak, mert már mindent elmondtak
egymásnak, mert kis szókincsükkel takarékoskodni kell. És ha napokig, hetekig hallgatnak,
lelki sebeik begyógyulnak. (VVV)

Egy koponyában fél tucat személyiség is elfér, s aki azt mondja, hogy ismer valakit, már
téved. A Habsburg-címer kétfejű sasa ritka becsületes madár volt . . . az ember egyfejűségével szokta rejteni több fejű természetét. S százfejű hidra legyen az a lélekbúvár, aki annyira
azonosítja magát az emberekkel, hogy megérti őket. (ENLH)

Téved az a lélekbúvár is, aki egy koponyát lát, és egy személyiséget akar részeire
bontani! Sokan férnek el egy agyburkolat alatt! S mint a tömegszálláson: semmi baj, amíg a
személyiségek megférnek. Az sem baj, ha akad erkölcsös polgár és felelőtlen kéjenc, zseniális
szobrász és lusta disznó, érett művész és füllentő kisfiú az egy agyban honos személyiségek
között. Baj, ha az egyik személyiség diktatúrája elnyomja a többit, ha a száz közül egy -
revolverrel a közös szívbe lő, vagy ha ketten kétfelé árulják a köztulajdonú testet.
Az összefolyó dédszülőkön kívül vannak csökönyös individualisták, akik száz év
leforgása alatt még nem engedtek elveikből, nem bocsátottak meg semmit, és a közös
unokában sem állnak szóba a nekik be nem mutatott társősökkel. Kiengesztelhetetlen
nagyanyák élnek még egy életet, egy megegyezni kívánó férfiban. Fából faragott koldus áll a
hajlékony táncosnőben, elporladt és mégis eleven táncosnő a komor kórboncnokban. Lehet,
hogy egy fél életen át az apa parancsol fiában, hogy aztán átengedje uralmát az anyának, míg
végre egy dédapa az asztalra csap, átveszi a hatalmat, és sírjáig kíséri az unokát, aki nem látta,
nem ismeri, nem tud róla, de még gyorsan átveszi vonásait is, mielőtt a szobrász megvenné a
halotti maszknak szánt gipszet. (ENLH)

A világ legtermészetesebb dolga, hogy az ember arról beszél, ami fáj. Az európai a
hatalmon levőkről, a rákbeteg áruló szervéről beszél, s az orvosi gyógykezelés első lépése a
meghallgatás. Én történeteket szeretek hallani, és ha megsejtettem a diagnózist, már nem
szívesen hallgatom azt, ami csak azt bizonyítja, amit tudok. Ezért vagyok rossz
pszichológus....(R1943)

Ritkán írok fel gyógyszert a betegeimnek. Azt mondom nekik: nézzék az eget, nézzék a
világot a hegy csúcsáról - és ettől sokan meggyógyulnak. (Lynne Sachs: Az utolsó boldog
nap c. filmjéből).
 
 
0 komment , kategória:  LÉNÁRD-BREVIÁRIUM ÖSSZEÁLLÍTO  
szeretettel
  2012-05-10 13:46:30, csütörtök
 
  Nem csak Bach



Van olyasvalami, mint hangszomj vagy hanghonvágy? Nehéz a feszültségnek nevet adni.
Csak az biztos, hogy valami megnyugszik, valami feloldódik, valami történik egy fúga folyamán. Az a jó érzésünk támad, hogy a lehetőségek határán járunk, hogy vannak végleges
dolgok. (ENLH)

Johann Christian [Bach] - .......volt az első együttes mestere, melyben már csak hivatásos
zenészek játszhattak: ez a London Professional Orchester volt. Sokat jelentett abban a
világban, amikor a bécsi Operánál csak az olasz énekesek voltak hivatásos művészek. A
spanyol lovaglóiskola lovászai kürtöltek, az udvari levéltár írnokai hegedültek, és a dobokat a
Burg őrsége adta kölcsön. Szegény Mozart eleget vesződött velük. Haydn zenekara kísérte
Esterházy gróf kártyacsatáit. Amikor Schubert Napóleon előtt játszott, a társaság vígan
folytatta társalgását. Amikor az emberek megtanulták, hogy a zenét csendben, csukott
szemmel jó hallgatni, már a gramofon előtt ültek.....(R1938)

Milyen csodálatos muzsikus ez a Johann Christian! Kár, hogy eltűnik apja árnyékában!
De mégis akadt olyan, aki apjánál többre becsülte: az öreg János Sebestyén maga. "A fiaim -
írja egy levélben -, Christian és Philipp Emmanuel, zsenge koruk ellenére nemcsak elérték,
hanem felülmúlták készségemet." (R1938)

Biztos voltam abban, hogy az Osztrák-Magyar Birodalom a trombitajelekben is
felülmúlja minden ellenségét. Még ma is mély meggyőződésem, hogy ha pusztán a zenén
múlik, a győzelem a miénk lett volna: minden kürtjelet, a "zupá"-tól a "tüzelj!"-ig a nagy
Joseph Haydn szerzett! Olyan fülbemászóak voltak, hogy nemcsak a katonák, hanem a lovak
is tudták, mikor kell megállniuk, mikor elindulniuk. Érdemes megemlíteni, hogy a háború
után Ausztria és Magyarország mindent, ami közös volt, elosztott, minden megyét, minden
jelzőt, - de a kettéválasztott hadseregek továbbra is megtartották Haydn zenéjét. (Apám)

A délutáni iskolaszünetben egyszer átjött az egész tantestület, mert még egyikük sem
látott billentyűs hangszert. Furcsállották, hogy az egyforma fehér lapocskák különböző
hangokat adnak. A gyerekek rendszerint csendben hallgatnak. Egy kislány feljött,
megkérdezte, hogy portugál vagy német kottából játszom-e; egy másiknak megmutattam a Cdúr skálát, és másnap szépen eljátszotta: otthon a konyhaasztalon gyakorolta. (VVV)

Egyszer felballagott egy távol élő kolonista, aki véletlenül épp akkor jött a faluba, amikor
az orgona jókedvében minden sípjából szólt. Egy ideig csak hallgatott, figyelt, aztán
megkérdezte: "Hogy tanult meg ezen a gépen zenélni?" "Megmondom: most nemrég vette az
egyház - mondtam -, s vele adták a használati utasítást is. Azt elolvastam." "Könnyű annak,
aki olvasni tud!" - sóhajtotta hallgatóm. (VVV)

- Eljön egy koncertre?
- Micsoda koncertre?
- A tücskök ciripelnek ilyenkor délben a Palatinuson. Sokszólamú kórusuk van, szebben
összehangolva, mint a Sixtusi kápolnáé. Már egy hét óta gyakorolnak, ma lesz az előadás.
(R1938)

ELH - Egy nap a láthatatlan házban
VVV - Völgy a világ végén
R1938 - Róma 1938
R1943 - Róma 1943
 
 
0 komment , kategória:  LÉNÁRD-BREVIÁRIUM ÖSSZEÁLLÍTO  
szeretettel
  2012-05-10 13:45:13, csütörtök
 
  LÉNÁRD-BREVIÁRIUM
ÖSSZEÁLLÍTOTTA: DR. BERTA GYULA



Lénárd a zenéről

Bach... -- Nem csak Bach --
Bach...

Bachról nem lehet beszélni. A szavakat nem erre a célra találták ki. .... Csak fel lehet ütni
egy oldalt a műből, el lehet zongorázni azzal a jó érzéssel, hogy véletlenül megint éppen a
legszebbet ütötte fel az ember. (ENLH)

Lehetetlen szavakkal nyúlni a műhöz. A szavak nem írhatják le az atom magját, vagy a
33. kantáta áriáját: Wie furchtsam wanken . . . Az atommagot bizonyos matematikai képletek
megközelíthetik. Egyenletcsoportok szólnak az erőmezőkről. A zenéhez nem vezetnek
számok. Csak hallgatni lehet. (ENLH)

Régi, beszélgetést indító kérdés: ki mit vinne magával Robinson Crusoe szigetére, ha ott
kellene leélnie napjait. Én már választottam: zongorát, Bach zongoraműveit és a kantáták
zongorakivonatait. Ezekben van bányásznivaló egy életre. (ENLH)

Lehet, hogy van más zene is. Lehet, hogy lármás századunkban is írtak egy vigasztaló
fúgasorozatot. Ha majd minden kantáta minden hangját fel tudom idézni, ha
fölsorakoztathatom az áriákat a gyűlölet és a nyomor támadásai ellen, s ha szívem még akkor
is, minden közvetlen cél nélkül is csökönyösen ver tovább, meg fogom azokat is hallgatni.
Egyelőre még a fák keretében látott völgyképekkel a szememben, újra és örökké csak újra
csodálkozva, boldogan, hogy megéltem, végighallgatok egy kantátát, vagy nekiengedem tíz
ujjamat a Wohltemperiertesnek. Ez külön világ is, vallás is . . . (Miatyánkja is van: "A mi
mindennapi fúgánkat add meg nékünk ma."). (ENLH)

Szeretem a temetőt, mert akkor látom, ha délután a templomba megyek, hogy megtörjem a
csendet, Bach "Wohltemperiertes Klavier"-jával. (VVV)

Játszom a "Wohltemperiertes"-t, helyesebben: játszom vele. Kipróbálom a halk és
furulyázó regisztereket, örülök, hogy hangszeremnek jó a tüdeje, szépen kitartja a
basszusokat. Mással is próbálkozom: visszavezetem a négy b-nél, négy keresztnél többre írt
darabokat eredeti hangnemükbe. Bach csak tizenhat hangnemben gondolkozott. A
zongoraművészek örülnek, hogy néhány darab egy félhanggal elcsúszott, s így nehezebb
elolvasni. Ezeket választják, ha művészetüket akarják bemutatni, technikájukat csillogtatni.
Mi már régen elhittük, amit Bachnak akkor még bizonyítania kellett: hogy mind a huszonnégy
hangnemben lehet játszani. De az ő saját nyelve ott hangzik tisztán, ha visszafordulunk az
eredeti hangvalóságba. Csak amikor már elfáradt az ihlet, jöttek a b-k és keresztek kerítése
mögé zárt darabok. Beethoven már az Asz-dúrtól várta az ihletet, Chopinnak, szegénynek,
végül a Fisz- és Cisz-dúr távolságai, a b-moll nocturno hangulatai maradtak. De a
"Wohltemperiertes" első kötetének második ötszólamú fúgája h-mollban énekel. Otthon
érzem magam, ha a hangszert - majdnem azt mondtam: a hangszeremet - kinyitom, ha
megtöltöm Donna Irma templomát a hazakísért előjátékokkal, fúgákkal. (VVV)

Szívesen hiszem, hogy a templom jótékony csöndjével, több .... emberéletre emelt falaival
s a gótikára emlékeztető, csúcsíves ablakaival nekem készült. Azt is elhiszem, hogy Bach, a
jóságos Mester, a két kötet kottát nekem írta, mint olyannak, aki "ebben a tanulmányban már
ügyesebb". Sőt azt hiszem, hogy ironikusnak hangzó kijelentése: "Orgonálni könnyű. Elég a
helyes billentyűt a helyes pillanatban megérinteni, a hangszer elintézi a többit", nem is irónia;
az ujjak, az inak muzsikálás közben eggyé válnak a hangszerrel. (VVV)

Szeretném egyszer (mert a becsvágy oly későn hal meg, mint a remény) a fúgák egyikmásikát, épp az ötszólamúakat, énekhangra, a capella, pacienseimmel begyakoroltatni,
minden zongoraszerűségtől mentesen előadni. Talán még eljön az a kor (Nostradamus szerint
a következő világháború után jön), "un autre règne de Saturne et siècle d'or", amikor az
emberiség szép dolgokra fog gondolni. Akkor majd énekelni fogják a fúgákat, és táncolni
fognak a szövegüktől megszabadított kantáták zenéjére! (VVV)

...A prelúdiumok és fúgák sora ősi méltósággal vonul végig ezen a napon, melynek
senki sem örül. Érzem és tudom, hogy tiszta csak az, amihez a háború nem érhet. A futó,
múló hangok játéka örök és érintetlen. Még van valahol rend, nem tudnám megmondani, hol:
a hanghullámok világában, a kotta két fedőlapja között, ujjaim nyomán e szobában - de
van....(R1943)

Bach - gondolom fúga közben- nem lehetett társaslény. Ha annyit járt volna kortársak
közé, mint Mozart vagy Beethoven, többet tudnánk róla. Az emberek szívesen nyúltak a
lúdtollhoz, mert könnyen röppent, és leírták egymást. Fiai sem tudtak róla sokat; már nekik is
egy nagy nyalábnyi kotta volt csak. A lehetséges társadalmi formák közül a távoliakkal és a
ritka nagyokkal való érintkezést választotta. (Amikor Händel Halléban járt, a fiát küldte érte -
hiába.) Bízhatott benne, hogy a távoli utókorban elegen lesznek, akik megértik üzeneteit, hisz
a világűrt is átszelik rég kialudt csillagok fénykévéi, valahol még láthatjuk őket. (ENL)

Az író élete és a mű egymást kommentálják. A zenei opus külön világ. Még ha ismernénk
Bach életét, sem tudnánk sokkal többet. Tény, hogy nem ismerjük. Elveszett, mint az etruszk
szavak. Senki sem figyelt rá. Kérdés, hogy első felesége tudott-e írni, olvasni. (Ilyesmi
férfidolog volt.) A második megtanult kottát írni, és nevét csak nehezen kanyarította a
kérvények alá. Fiai maguk is zeneszerzők voltak, nem nagyon becsülték. Minél öregebb lett,
annál inkább vonult vissza (vagy előre?) abba a világba, ahol már csak szólamok vannak.
Végül már a hangszer sem érdekelte, csak a hang. Most, kétszáz évvel az utolsó féltaktus
után, nyílik meg lassan a "zeneszerzőkamra" (Komponierstube) ajtaja: a kétszáz és egynéhány
kantáta fele már megvan lemezen! (Az emberiség szégyene, a Bach-szélhámosok szerencséje,
hogy csak a fele.) [Napjainkban már több kantáta-összkiadás van forgalomban. B.Gy.] Most
már világos, mi mindent rejtett a Hangok Ura a minden irodalmi műnél súlyosabb zeneibe!
Hullanak a bárgyú szövegek, a hisztérikus vénkisasszonyok, szorgos diákok vagy sikamlós
versikék íróitól vasárnapi használatra összehordott halandzsák, maradnak a zongora- és
orgonakoncertek, kéthegedűs szonáták, tiszta balettzene, maradnak a szerelmes duettek,
melyekre sokáig senki sem figyelt fel, mert “Jancsi" és "Juliska" helyett a két szereplőt
"Jézus"-nak és "lélek"-nek hívták. (ENL)

...Kántornak lenni aligha volt valóság Bach életében. Szerep volt, nem is szívesen vállalt
szerep. Ha már szerepről volt szó, inkább volt hercegi karmester vagy királyi vendég. De
minden szerepből menekült órákra, napokra. Egy kis kamrába zárkózva írt.
Aki látta, azt gondolhatta: a valóságból menekül az álomba. Ma úgy tűnik: az álom-, köd- és árnyékvilágból menekült abba, amit ő az egyedüli valóságnak vélt. Keveset írt: egy-két
oldal egy nap. Háromszázhatvanöt oldalas vagy hétszáz oldalas kötetet egy évben . . . Ez
ötven év alatt egy világ. (ENL)

Ahol titkok vannak, megjelennek a perpetuum mobile feltalálói, a körnégyszögesítők, s
bízvást várhatják tanítványaikat. Korunk egy sokoldalú, szenteskedő csirkefogója Bachot
szövegeiből magyarázta; szerinte a Mester Wagnert megelőzve kitalált egy motívumnyelvet;
az ördögöt ördögmotívummal, a vizet nedves hullámmotívummal, a jókedvet
boldogságmotívummal jelképezte. Ha történetesen a "mindnyájunknak meg kell halni"-t a
boldogságmotívum kíséri, ez csak azt jelenti, hogy Bach mint jó keresztény, már előre örült
halálának. Egy másik paranoiás szerint Bach zeneszerző-számológép volt: azt nézte, hányadik
betű az ábécében a szöveg egy-egy betűje, a számokat csoportosította ravasz módon.
Részemről éppoly szívesen elhinném, hogy egy kis törpe fütyülte elő neki a Máté passió
áriáit, amikor elbújt "zeneszerző-kamrájában".(ENL)

Nemcsak egy valóság van, hanem számtalan. A kapálás valósága az egyik, az
orvostudományé egy másik, a tizenkét hangközre osztott skáláé egy harmadik. Ebbe
menekülök délutánonként a többiekből: korunk holdkóros atomőrületéből és völgyem
lábfekélyes nagymamái és hasfájós polgárai elől. "Da verschwinden alle Plagen, da
verschwinden Ach and Schmerz" - dúdolom a harminckettedik kantátából, arra gondolva,
milyen csodásan énekelte ezt zenén, Bachon és barokkon átütő magyar akcentusával László
Magda. (VVV)

"Ahol egy hegedű van, az már Európa" - olvastam egyszer. Hozzátenném: Kant és Bach,
Vivaldi és Mozart korának boldogságát ott találom, ahol egy zongora áll, ahol felhangzik a
régi, nyugati, többszólamú, az összhangzattan és az ellenpont jóságos és kérlelhetetlen
törvényei szerint fogantatott zene. A honvágy alábbhagy a könyvtárakban, eltűnik az
orgonasípok közt. Megszereztem Bach zongoraműveit, a "Fúga művészeté"-t is; így lettem én
parcus deorum cultor et infrequens {. . . isteneknek ritka, fukar híve. (Somlyó György
fordítása.)}, völgyünk legszorgalmasabb templomlátogatója. (VVV)

Volt egy zongoránk. Persze bérelt zongora, amilyet könnyű volt szerezni, mert a
nyolcvannyolc billentyű a jóllakottak nyelvén szólt. Az emberek visszaadták a bérbe vett
hangszereket, és inkább vettek egy szatyor krumplit. Rajtunk az az egy-két vacsora már
úgysem segített volna, és inkább állítottuk magunk és a nyomor közé az öreg, fehér parókás
Johann Sebastian Bachot.
- Ha fiam lesz, Johann Sebastiannak fogjuk hívni - mondta Diana. (R1943)

Nehéz elképzelni, hogy Bach zenéje is feloldódik a káoszban, s egyszer nem lesz . . .
Egyszer felrobbant a nap, melynek magjából kőbolygók lettek, megszületett a föld, az
aminosavak, a fehérje, a sejt . . . akkor Bach már csak két-három milliárd év távolságra volt . .
. de a folyamat nem állt meg, a nap még egyszer fel fog robbanni, elégeti a földet - solvet
saeclum in favilla - vörös, tág, híg felhő lesz, kiterjeszkedik a Jupiterig, összeomlik, kialszik .
. . a tejút forog tovább, de a 33. Kantáta nélkül. Nincs rend, nincs értelem! (ENLH)
 
 
0 komment , kategória:  LÉNÁRD-BREVIÁRIUM ÖSSZEÁLLÍTO  
szeretettel
  2012-05-10 13:41:22, csütörtök
 
  Élet - halál



Író voltál? Ne bízd el magad: homokóra helyett tintatartóval lép hozzád a Halál. Orvos
voltál? Vigyázz: megszöktetted egy-két áldozatát, hacsak percekre is! A Halál bosszút áll,
ismeri leggyengébb pontjaidat. Tudja, hol szakad legkönnyebben egy ered: tudja, melyik -
porszem árnyékánál is könnyebb - segítője oldja épp jókor sejtjeidet; játszva termel követ
puha szöveteidben. Mézeskalácsot, gyertyát gyártottál? Saját gyertyáiddal lép az ágyadhoz,
nézheted, hogy lesz életedből tűz, hogy olvad tested, hogy hűl a helyed. (ENLH)

Élni azt jelenti, hogy túlélni. Csecsemő vagy, s már vén, bölcs embereket élsz túl.
Virágok jönnek, s túléled őket. Élsz, amikor már elillant a tavalyi hó. Házakat, utcákat látsz
eltűnni, és élsz. Állatfajok tűnnek el életed folyamán, nyelvek mondják ki utolsó szavukat, S
te élsz. Erdők lesznek füstté, te túléled őket. Mindig máshol kaszál a Halál. Azt hiszed, nem
érhet hozzád.
Vigyázz! Sokáig lehetsz kivétel, végül szabály leszel. (ENLH)

Tehetetlenek vagyunk a saját halálunknál is kegyetlenebb halállal (apánk halálával
B.Gy.) szemben. Kegyetlenebb - mert megmutatja, hogyan tűnik el egy ember, először a föld
színéről, majd az emlékezetből. Az utolsó nap után hosszan sorakoznak a lassanként eltűnő
napok, egy élet fényeit árnyék takarja el, az ezer forma, melyből az élet állt, hamuvá válik és
homokká. (Apám)

Töltsd napjaidat jobban! Számold a szaladó homokszemeket!.... az egyik az utolsó lesz!
Una ex illis ultima!
Órák? A napóra is ezt mondja: una ex illis ultima!
Szíved verése? A szíved minden ütéséhez hozzáteszi: unus ex illis ultimus!
Csókok? Van valakid, aki csókot ad? Ne felejtsd el: unum ex illis ultimum.
Lesz egy utolsó esti felhőd; egy utolsó szavad. Túl fognak élni. Ne rettentsen az, amire
régtől vársz. Jó megbarátkozni a kikerülhetetlennel. Ne félj! Erre gondolj: jön a Halál, jön az
Arató . . . és aki arat, az takarítja be a súlyos termést! Könnyű homokóráját nagy teherre váltja
a Halál: gondjaidat ő viszi tovább! Fájdalmaidnak nem te vagy többé gazdája! (ENLH)

..... nem külön tudomány a meghalás művészete: nincs különbség az ars moriendi és az
ars vivendi közt! Aki békét kötött a Halállal, már jobban él, már nem szorul a képzelet
vigaszára! Miként a hal elfogadja az Óceánt, fogadd el te is: a Mulandóságban élűnk,
nemcsak az utolsó percünk a Halálé, minden percünk egy homokszeme, minden fényes
percünk kaszájának egy-egy villanása. (ENLH)

"Disce mori! Tanulj meghalni! Noli festinare: vita tota tibi est. Ne siess - itt van rá egész
életed: Noli morare: - cras fortasse scientia opus erit. Ne halaszd el - holnap szükséged lehet a
tudományodra. Non credis mortem venturam? Nem hiszed, hogy jön a halálod? Jól teszed,
mert a Halál tekintete bénít, ha szemébe néznél, letennéd szerszámaidat. Rosszul teszed, mert
a valóságot csak a halál jelenti. Csontjaid megmaradhatnak, egy fogad átél egy évmilliót:
tetteid eltűnnek, mint tested illata, írásaid elporladnak, szavaidat egy évezred után senki sem
érti, fáid elkorhadnak, dédunokáidnak már csak egy láncszem vagy. A te valóságod a halál, a
napé a kialvás, a napoké a hamu.(ENLH)

Jön a halál, ott ül órád mutatóján, hajtja a kerekeket, az árnyékot, növeszti a koporsónak
szánt fát, mozdulatlan kezében tartja a sírkőnek szánt követ, simogatja a páfrányt, melynek
lassan növő gyökeréből hajt majd ki a sírodra való . . . a sírodra, mely már semmit sem rejt,
mert amikor azt öntözi az eső, eltűntél, mint a felhő, amely előző nap öntözte. Sírod inkább
felhők sírja, mint a tiéd, mert vízcseppjeik élnek a fűben! (ENLH)

A halál csak kezdet. A feledés később jön. Az ember élete azokkal együtt tűnik el, akik
ismerték őt. Az ősszel lehulló falevelek magukkal viszik a színeket, és ami megmarad, a
kopár fa, már nem evilágba való. Mi marad egy életből, ha nincs több tanú? (Apám)

ENLH - Egy nap a láthatatlan házban
VVV - Völgy a világ végén
NM - A Nagy Medve a tengerbe fúl
R1938 - Róma 1938
R1943 - Róma 1943
Apám - Családtörténeteim
 
 
0 komment , kategória:  LÉNÁRD-BREVIÁRIUM ÖSSZEÁLLÍTO  
szeretettel
  2012-05-10 13:39:28, csütörtök
 
  Történelem - háború



Ha "történelmet" mondok, nem a háborúknak nevezett tömeggyilkosságokra gondolok.
Történelem nem feltétlenül a fájdalomokozás krónikája, habár a kétségbeesett
történelemírók elsősorban a vérontást iktatták könyveikbe. (ENLH)
Senki sem él egészen a jelenben . . . Fiatal emberek idejük nagy részét a jövőben töltik;
mi, öregek, a régjárt utakat tapossuk újra, már minden csak hasonlat (mint az öreg Goethének,
mikor a Faust utolsó sorait rótta), minden emlékeztet valamire; az új csodálkozás régi
csodálkozásra. (ENLH)

Curtius, az archeológus, késő öregkoráig is kíváncsi maradt, új embereket hívott meg
zenedélutánjaira. De aztán próbára tette őket: a Mozart utáni tea közben rátámadt az
ismeretlen vendégre: "Mondjon egy történetet! Meséljen!" És jaj volt annak, akinek nem volt
mesélnivalója! “Hány éves? Negyven? És még nem volt érdekes élménye?" Aki hallgatott, el
volt veszve, nem hívta meg többé. "Akinek nincs érdekes élménye, nem érdekes ember" -
mondta. (VVV)

Hát van a világon jó ember és rossz ember? Erre a kérdésre csak az felelhet, aki már élt
valaha parancsuralomban. A fasizmusban élni csúf és reménytelen, de van egy - egyetlenegy - komoly előnye: lehetővé teszi embertársaink osztályozását, aszerint az egyszerű elv szerint,
amely a régi festőket arra bátorította, hogy falra fessék az Utolsó Ítéletet: az egyik oldalon
röpülnek a jók, a másik oldalon zuhannak a rosszak. A diktatúra alatt ez azt jelenti: jó az, aki
szintén szívből óhajtja, hogy a diktátort felkössék, rossz az, aki a keresztre egy ecetes
spongyát nyújtana neki. A modern pszichológia úgyis hallatlanul megnehezítette az emberek
közötti életet. Rendkívül nehézzé vált megtudni, ki mit ér. A lusta csirkefogóról kisült, hogy
csak gátlásai vannak. A hóhér - szegény - szenvedő szadista, a zsugori, szőrös szívű uzsorás a
neurózis áldozata - s mi végül áldozatává válunk annak, akinek a lélekbúvár mindent
megbocsát. A diktatúra nyomban visszaállítja az ősi állapotot, melyben valaki "bátor és
becsületes volt", avagy "gonosz és gazember". (R1943)

Ha nem sikerül megoldani egy korszak problémáit, akkor egy idő után nem törődnek
velük; egész országok lesznek koldussá elűzött uraikkal együtt, az egyik kor hősei egy másik
bohócaivá válnak, egy évad arany érdemrendje a következő évad farsangi mulatságainak lesz
kelléke. (Apám)

A halott nyomán kelnek, itt a földön, a nyugalom ellenségei: a legendák! Éppen a
legnagyobbak - császárok, királyok, hadvezérek - esnek nekik áldozatul.
Soha el nem mesélt anekdotákat, ki nem mondott szavakat, kétes hitelű aforizmákat
adnak annak a szájába, aki már nem védekezhet. Nagy auktorok költenek halált hozó
legendákat...és aztán, így lesz belőlük, míg a világ világ, az, ki királyságát akarta adni egy
lóért, az, ki temetni jött Cézárt, nem dicsérni - ha nem történik ennél is rosszabb a századok
óta halott néma szereplővel....(Apám)

Történelem? Akkor volna értelme, ha az elesettek írnák! Önéletrajzok? Tükrök,
amelyekből akkor is angyal néz ki, ha ördög bámul beléjük. Közgazdaságtan? Meseországról
beszél, a homo oeconomicus álomvilágáról. Ez az emberfaj a földön nem fordul elő. (ENLH)

A történészek, akik annyi papírt és tintát pazaroltak a háborúkra, jobban tennék, ha
figyelmüket végre a konyha sokkal üdítőbb historikumának szentelnék! (RK)
 
 
0 komment , kategória:  LÉNÁRD-BREVIÁRIUM ÖSSZEÁLLÍTO  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 16 
2018.10 2018. November 2018.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 47938 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 200
  • e Hét: 12402
  • e Hónap: 57474
  • e Év: 1998754
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.