Belépés
sayuri.blog.xfree.hu
Önmagában a szeretet nem elég.Féltő gonddal kell őrködnünk az emberek felett,akiket szeretünk,sosem elég azt mondani ,szeretlek,hanem minden áldott nap ki is ke... cseresznyák brigitta
1972.01.23
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/5 oldal   Bejegyzések száma: 44 
szeretettel
  2012-05-15 11:43:12, kedd
 
  B. Huszta Irén (1957-)
haikui



HAT HAIKU
Toll és szív, (Irodalmi Rádió Netkötet Program), 34. oldal

kertem virága
ezer színben pompázó
tökéletesség

* * * * *

bimbózó rózsa
vérvörös szirmaiban
szerelem rejlik

* * * * *

szerető karok
megtartó erejében
emberi jóság

* * * * *

fehér bárányok
forró légben reszketnek
kalászok nőnek

* * * * *

hófehér szirmok
bódító illatától
ujjong a lélek

* * * * *

éj sötét leple
alól kandikál a hold
árnyékban a fény

*



Mint napraforgó

a szerencse mint
napraforgó forgandó
talán rámkacsint


Várakozás

duzzad a rügy bár
az ágon hó ragyog még
csak lesz új tavasz


Álom

Alszik örökre
Rózsaágyban a fiú...
Szerelmes halál


Nyár nyomán

szélborzolta fák
kopaszodnak amint ősz
jár a nyár nyomán





 
 
0 komment , kategória:  Hajas Tibor (1946–1980)  
szeretettel
  2012-05-15 11:41:30, kedd
 
  Hules Béla (1926-2002)
[haikui]



Ősz

Három nap nem néztem ki az ablakon.
Ez alatt a három nap alatt a girhes körtefa
tele lett vörös levelekkel.



megmacskásodott a lábam
aki A-t mond mondjon B-t is, Orpheusz Könyvek, 2001, 71. oldal

előbb a lábunk macskásodik meg
aztán magunk
elvesztett hejünket keresve
egyre csak nyávogunk



Túlélés
aki A-t mond mondjon B-t is, Orpheusz Könyvek, 2001, 101. oldal

Túléltünk. Mint róka a csapdát
saját lábát rágva le.
A vason túljárt. De a lábatlanság
ott biceg vele.



Műhiba
aki A-t mond mondjon B-t is, Orpheusz Könyvek, 2001, 112. oldal

Megoperálták a farkastorkát,
ettől nyúlszájú lett.



(F. Á.)
aki A-t mond mondjon B-t is, Orpheusz Könyvek, 2001, 113. oldal

szó szó szó
Van más?!



Ringlis
aki A-t mond mondjon B-t is, Orpheusz Könyvek, 2001, 128. oldal

Ha elég soká hajtod,
akkor egy kicsit felülhetsz rá.



Gondolatok egy diófa meglátogatása után
aki A-t mond mondjon B-t is, Orpheusz Könyvek, 2001, 135. oldal

Fejemben egy egér
egyszer majd meghalok
akkor hol lakik majd az egér?

PÉCS 97/03/17

Déjá vu
aki A-t mond mondjon B-t is, Orpheusz Könyvek, 2001, 153. oldal

Meddig tart ez a ragyogó kor,
mej mit se tud, ezért merész?
Morzsa egy Napból. Úgy világít,
mintha ő lenne az Egész.



 
 
0 komment , kategória:  Hajas Tibor (1946–1980)  
szeretettel
  2012-05-15 11:39:30, kedd
 
  Hozánk Krisztina (1973-)
haikui
Kéziratként a szerzőtől



Fojtott üvöltés
keserű a magányod
pokla menekülsz

Rothadó almák
férgek tekeregnek az
élet romjain

Börtön falai
között pillangók lesznek
az álomképek

A percek íve
egybetartja a múló
széteső időt

Égnek a könnyek
a szánnivaló lelkek
nyomora láttán



Négy haiku egy témára

Izzó tekintet
elakadó lélegzet
robbanó vágyak

Repülő gombok
az érintésed, mint a
parázs, úgy éget

Vad marcangoló
csókok féktelen tüze
messze az ágyad

Ránduló sikoly
és érezlek a végső
örvényben téged



Tavasz

Ébredő hajnal
csal a fénylő természet
reményt hazudik



Nyár

Lángoló égbolt
ájult forróság tompít
boldog kábulat



Ősz

A rózsa vére
halkan csordogál, a föld
kéjesen issza



Tél

Jeges fuvallat
dermedt madár a hóban
megfagy egyedül



Temetés

Végtelen halmok
szétmálló göröngy hullik
ujjaim közül



Tor

A gőzölgő vért
idétlenül vihogva
hiénák isszák



Magány

Egy sziklán állok
mindenhol jéggé dermedt
fagyott hullámok



Út

Kiszáradt békák
tátongó sebek, izzó
poros napsütés



Éjszaka

Kiürült üveg
vánszorgó másodpercek
hajnali három



Zene

Álomszép dallam
lehunyt szemmel hallgatom
keselyűk tépnek



Nappal

Éjsötét szoba
lassan felizzó parázs
fájó lélegzet



Út

Felszálló pára
fehéren izzó völgyek
elnémult sikoly

A lépcsőfokok
koponyák sokasága
várnak valahol

Szétmálló csontok
repeszek fúródnak egy
gondolat köré

Őrült iránytű
cél és értelem nélkül
mindig másfelé



Pillanatkép

Kínzó ébredés
után vak koldus a vágy:
szánalmas alak

Keselyűszárnyon
visszatérő álomkép
marcangolta szét

a tél illatát
tárt ablakon beömlő
jégkristály sóhaj.

Olvadt-ezüst hold
fénye fest pillanatba
tízpercnyi magányt.



Vég

Kopog az eső
saját hamvába fulladt
a főnixmadár



Remény

Döglött béka; rúgd
vissza a tóba hátha
még életre kel



Csendélet

Hulló hópelyhek
kristályszép ragyogás a
csatornatetőn



Szüret

Meggyszemek a fán:
mind keserűvé szárad
vagy leszakítják



BUÉK

Mindjárt éjfél van
girhes kutya tomporán
vidám bolhatánc



Remény

Holtvágányról a
Helyi Érdekű Vasút
azonnal indul



Másnap

Ugyanaz a szem
látja másnak a hegyet
ébredés után



Szürkület

Gömbbe zárt alkony
Rémület rajzol árnyat
a házfalakra



Tájkép

Szivárvány lebeg
a szántóföld felett
jégeső tarolt



SzössZENet

Végre. Jég reped.
Magyar (h)ajkú Zen-dülés.
Lázad a tavasz.





 
 
0 komment , kategória:  Hajas Tibor (1946–1980)  
szeretettel
  2012-05-15 11:38:07, kedd
 
  Hoványi János (1936-)



HAIKU
Rigó és mandala, Borda Antikvárium, Budapest, 2000, 23. oldal

Széles, nyári ég.
Búcsúznék! de úgy ragyog
minden. S még itt tart.

(1969. augusztus)

 
 
0 komment , kategória:  Hajas Tibor (1946–1980)  
szeretettel
  2012-05-15 11:27:40, kedd
 
  Horváth Ödön japán haiku fordításai
Kéziratként a fordítótól
Harminckét japán haiku = 2000, 1994/6, 39-41. oldal



Ampú (kb 1707)

Egyedül dala
szállt le - a pacsirtából
semmi se maradt.



Aró (1879-?)

Tarka varjú szólt,
és aztán nem szólt többé
az esti hóban.



Atsujin (19. század)

Közelebb jőve -
nincs egy erdei fenyő
sem, holdja nélkül.



Baikin (kb. 1750)

Miért sietsz úgy
az őszi hold alatt, kis
vitorlás hajó?



Bashó (1644-1694)

Ó, öröklét! Ott
látlak kertem lehulló
leveleiben...

Oly piros, piros
a nap s ez az őszi szél
irgalom nélkül.

Nyár fűszálai!
Hős harcosok álmából
csak ez maradt meg.

Aki villámnál
nem jut mély belátásra,
mily nemes is ő!

Virág és világ
fáraszt, borom zavaros,
rizsem fekete.

Éjféli holdfény;
csendben rágcsál a féreg
a gesztenyén át.


Keserű, fagyos
a víz, mellyel a patkány
a szomját oltja.

Evezőcsapás
a vízen: ó metszően
hideg éj! Könnyek.

A száraz ágon
ott kuporog a varjú
az őszi estben.

Valóban tavasz!
Ím a névtelen domb is
hajnali fényben.

Villámfény, és a
sötétben szálló kócsag
kiáltó hangja.

Szilvavirágok
illata; - ím kél a nap
a hegyi úton.

Ki az, aki ott
szalmába burkolva jár
tavasz s szirmok közt?

Ha jól megnézed -
kis pásztortáska virít
a sövény alatt.

Az első gyönge
gyepen, mily felségesen
csillog a napfény.

Öreg kerti tó!
béka ugrik a partról,
víz csobbanása.

Vágyom a fácánt,
amely halott apjáért,
anyjáért kiált.

Szomorúságod
s a szíved vágyait mind
add a fűzeknek.

Mely fákról valók
e virágszirmok? Csupán
illatuk ismert.

Felhő virágból,
esti harang - Ueno?
vagy Asakusa?

Harangszó hallgat;
esti virágillatok
viszik még tova.

Kezem már merné,
hisz fogam már érezte
a forrásvizet.

Májusi esőt
sodor és zúgva rohan
el a Mogami.

A salátába
s a levesbe hullnak a
cseresznyeszirmok.

A pusztákon át,
már mindentől szabadon
pacsirta ujjong.

Az egész nap sem
elég a pacsirtának
énekelésre.

Búcsú a tavasztól:
madarak sírnak, könnyek
a hal szemében.

Kit kérdezhetsz a
kínai haiku felől? -
szállongó lepkék.

A Nap Útja! A
mályvarózsák követik
a záporban is.

Tavaszi éjben,
a templomsarok mélyén
valaki térdel.

Tavaszi-éj vége
a cseresznye szirmokon
hajnali pírban.

És megjött a nyár!
Ott lebeg a tó felett
a hullámokon.

Mikor lehullt a
kaméliák szirma, víz-
gyöngyök gurultak.

Mély sötét erdőn
Sumi templom sípja szól,
senki se fújja.

Sziklák illata:
nyári fű, pirossá lett
harmatban, hőben.

Ó, ez a mély csend!
Tücskök zenéje töri
szét a sziklákat.

Nem venni észre
a tücsök énekén, hogy
olyan korán hal.

A kis tücsökhéj
üres - valóban holttá
dúdolta magát?

Mereven álltak
a kalászok, amikor
válniuk kellett.

Csapdába esett
tintahal - tűnő álmán
át holdfény árad.

Tovaszáll a hold;
esőcseppek függenek
mindegyik ágon.

Kicsiny rákocska
akar lábamra mászni
a hűvös vízben.

Remetekunyhóm
szúnyogja csöpp és csendes;
- így vendégelek.

Hegyi kakukk száll
egy sziget felé, s közben
elhal a hangja.

Barátságos ház!
Boldog verébhad hátul
van a kölesnél.

Rózsaszín mályva
virít az út mentén, de
lovam megeszi.

Tiszta vízesés;
zöld fenyőlevelek a
hullámok között.

Tálak és bögrék
fénylenek a homályban;
jó a hűvösség.

Első őszi nap:
a tenger akárcsak a
rizsföld, mély kék-zöld.

Ha köd és eső
fedi is el a Fujit -
szerencsés a nap!

Most, hogy nincsen rizs -
vékonyka virág illik
a rizstartóba!

Tiszta harmatcsepp -
sohasem felejtem el
magányos ízét.

Krizantém illat
a Nara templom öreg
Buddha szobránál.

Gyönge kis növény
a krizantém, de mégis
feslik bimbója.

Fehér krizantém
a szemünk előtt nőtt fel;
milyen szeplőtlen.

Milyen hangod lesz,
s milyen nótát fújsz majd, pók,
az őszi szélben.

Oly ember vagyok,
aki szívesen eszik
hajnali fényben.

A gombára egy
számomra ismeretlen
levél tapadt rá.

Közel és távol
zúgnak a vízesések,
levelek hullnak.

Templomban állva
a holdra néztem igaz
ábrázatommal.

Dühöngő tenger!
Már a Sadó-szigetig
nyúlt ki a Tejút.

Sírkő mozdulj meg!
Halld, panaszom zokog, mint
az őszi szelek.

Keserű füvet
eszem kunyhóm mélyén, ha
villan a tűzlégy.

A tajték szélén,
a kicsiny kagylók között
lóhereszirmok.

Kirilevél hull
bágyadtan - eljössz-e majd
a magányomba?

Megöregszem az
őszi időn - felhőbe
bújt el a madár.

Átjár a szél, s mint
ki hidegtől halni kész,
járom az utat.

Fűzfalevél hull;
Te Uram s én hallgatjuk
a harang szavát.

Fordulj meg, nézz rám;
oly egyedül vagyok itt
az őszi csendben.

Az egész család
a sírnál; fehér hajjal,
botra hajolva.

Mélyen az őszben;
mit csinál majd szomszédom,
hogy él majd tovább?

Út a mezőn át;
senki se megy már rajta
az őszi estben.

Első hópelyhek;
kikericslevél hajlik
észrevétlenül.

A téli eső
rákezd - Örök Utasnak
neveznek majd el.

Parasztszálláson,
kutyák sírását hallom
éji esőben.

Oly hosszan esik;
a csutakok a tarlón
megfeketedtek.

Téli elzártság;
még egyszer rákönyöklök
a gyámpillérre.

Téli elzártság!
megvénül a fenyő is
az arany kárpiton.

Lovamra dőlve
utazom; árnyékaink
megfagytak alul.

Beteg lettem az
úton; kiszáradt rónán
kóborol álmom.

Sötétül a tó;
messziről bizonytalan
kacsahápogás.

Magányos téli
táj; egy szín világában
a szél hangja szól.

Téli álmukban
mindannyiszor egymásra
néznek a bodzák.

Szíj csapása a
vízen; ó, metsző, hideg
éjszaka! - Könnyek.

A halpiacon
a tátogó halpofák
hidegnek tűnnek.

Ó megtört felhők;
ott a tiszta holdfényben:
Fuji no Yama.

A vad szélroham
a bambuszerdőbe bújt,
s ott elcsendesült.

Az év véget ér;
bambuszkalapban járok
s szalmaszandálban.

Ó-év éjjele!
néhány tömjén-rudacskát
szeretnék venni.



Bokusui (1873-1913)

Ó mérges darázs!
megszúrta a kő-Buddhát;
egyszer s még egyszer.



Bonchó

A sasfészekben
kámforfa ágai közt
nyugszik le a nap.

Hosszú, fekete
folyó, hólepte rétek
mentében halad.

Hosszúra vágott,
göcsörtös füzekre is
jönnek még rügyek.

Szálló viharok
társa a levegőég
magasán a hold.

Odahívtam a
házalót; kiáltása
hófúvásba tűnt.



Bósha (+1900)

Mily nagy harmatcsepp!
Előtte áll a hangya,
és visszahőköl.



Bushi (1880-?)

Eladó gyerek
ül dinnyével ölében
a kis kosárban.



Buson

Tavaszszürkület;
új gyertyalángot gyújtok
a gyertyalánghoz.

Miért is adtak
e földön zöld hernyóknak
olyan sok szarvat?

A záporban két
kicsiny ház; előttük az
erős áradat.

Téli patakban
kiásva és eldobva
lebeg egy cékla.

Az öreg kútban
legyek után kap a hal;
sötét cuppanás.

Tetterős hangya
feketén rajzolódik
a fehér rózsán.

Ezernyi tető;
a piacon ezer hang;
tél-reggeli köd.

Az első napfény
ma cikázásba kezdett
a halfejekről.

Szilvavirágok -
felettük ezután az
éjszaka fénylik.

Sárga repce-rét;
a hold keleten fénylik
a nap nyugaton.

Tavaszi vizek;
hegyek nélküli tájon
áramlanak át.

Tavaszi tenger;
lágy hullámok szüntelen,
egész napon át.

A hamu alatt
a kicsiny lábas titkon
buzogni kezdett.

Zuhogó eső;
a hintó homályában
lágy suttogásod.

Nem ível át híd
a tavaszi vizeken,
s már alkonyat van.

Szól a csalogány,
kicsinyke, hegyes csőre
teljesen nyitott.

Csalogány fütyül -
egyszer oldalra fordul,
azután szembe.

Egyre csak szánt, szánt -
a nem mozduló felhő
már nincsen többé.

Tavaszi esőt
néz a gyönyörű szép lány,
és nagyot ásít.

A gyönyörű lány
cseresznye szirmokhoz megy,
- éhét elverni.

Most menj el oda;
zöld fűzfák között hasal
a hosszú ösvény.

Köd ül a mezőn,
vizek hang nélkül; íme
közelít az est.

Távozó tavasz;
kései szirmokon ott
marad még kicsit.

Szilvavirágok
a patakvízbe hullnak,
- s tovasodródnak.

Tavaszi eső;
az alkony leszáll; e nap
is végéhez ér.

Fácán és tavasz!
Nézd, az alkony épp rálép
a farktollára.

Fönn a háztetőn
megázott labda hever
a lágy esőben.

Papírsárkány lóg
tegnap óta az égen,
és épp ugyanott.

Templomharangra
szállt a pillangó, és ott
nyomban elaludt.

Utána kapva
olyan valótlannak tűnt
a fehér lepke.

Víz-zöld rizsföldre
cseresznyevirág hullik,
csillagos éjben.

Est virágai!
Ha ismét rájuk tekintsz,
már gyümölcsök ők.

Virágok hullnak,
magam öreg s ingatag;
már mögém hullnak.

Virágok hulltak;
zöldellő ágak között
látszik a templom.

Az út véget ér,
ahol vadrózsaillat
jön közelembe.

Felborzolódnak
kis hajnali szellőtől
a hernyószőrök.

Csupán a Fuji
maradt még meg a mindent
belepő zöldben.

Csupán a Fuji
látszik ki a hajlongó
zöld áradatból.

Bogarak zúgnak,
amikor a futó lonc
virágja hullik.

Pisztrángom adtam -
hazafelé ott állt a
kapu az éjben.

Mi hullt a vízbe
a nyári erdő mélyén,
- virág, bogyócska?

Ebben a csendben
a fellegek csúcsai
a tó szívében.

Villámfény! és a
bambuszlevelekre lágy
harmatvíz csöpög.

Kócsag lábához
fodrozódik a víz az
esti szellőben.

Verandám mentén
sétálok lámpásommal;
- zuhog az eső.

Mily pompás játék -
az ágyamban tűzlegyek
szúnyoghálómban!

Öröm szememnek!
kedvesem legyezője,
oly tiszta fehér.

A fűzfák felől
lassan sötétül a nap,
s a mezei út.

Szürkület terül
virágos réti útra;
messze a házam -

Hűs szárnyalása,
mikor elhagyja a hang
a csengettyűket.

Tiszta forrásvíz!
ha csak egy kortyra való
is: mily nagyszerű!

Mily csöndben állnak
a vendég jötte előtt
a bazsarózsák.

Pünkösdi rózsa!
szirmai szétszórva két-
három halomban.

Levél se rezdül;
a nyári erdő csendje
borzongást keltő.

Az a nap elmúlt
már, hogy a csalogányok
hangja visszhangzott.

Hatalmas zápor;
verebek kapaszkodnak
a kalászokba.

Fűzfalevél hull,
a víz már mind kiszáradt,
mindenütt kövek.

Rövid szarvacska,
majd hosszú - vajon mire
gondol a csiga?

Pünkösdi rózsák
nőttek a templomnál, ott
mentem - "bocsánat!"

Lassan jön az ősz;
fény gyullad fel egy házban;
még nincsen sötét.

Te itt maradsz, míg
én elmegyek. Ma kétszer
kezdődött az ősz.

Köd vázolta fel
álomban elsuhanó
alakok rajzát.

Szederbokron a
harmat! Könnyű cseppecske
mindegyik tüskén.

Elmélyül az éj
s az alvás a faluban;
zuhog a zápor.

A tófenéken
tisztán látni a halat
- mély őszi vizek.

Vadkacsák szállnak;
ahol a kapát mossák,
fodros lesz a víz.

Kenyérmagvetők
hosszú árnyékai a
lenyugvó naptól.

Mellőz a világ;
- szüleim falujában
minden levél rőt.

Ollóm közelít
a fehér krizantémhoz
s tétován megáll.

Hajnali dicsfény,
s a mély tó színe, messze
fönn a hegyekben.

Háromszor hangzott;
aztán már nem hallatszott
a szarvasbőgés.

Taplót keresve
fölfelé néztem; ott állt
a hold a hegyen.

Paraszt szomszédol
madárijesztőjénél, majd
újra visszatér.

Kalapja elszállt,
elvesztette varázsát;
madárijesztő.

Ősz szele körbe
forgatja, s tovasiet;
madárijesztő.

Az alja nélkül
gurul egy csöbör, őszi
vihar kergeti.

Tiszta őszi hold!
a ház urát szólítom,
- éppen krumplit ás.

Messziről hallom
már a várt lépéseket
a száraz lombon.

Templom a parton;
fuvola ritmusára
hullámzik a víz.

Sötétül a hegy;
lápi tó pampasz-füve
az esti fényben.

Valaki eljött
felkeresni valakit
az őszi estben.

Ősz van és este;
csupán rátok gondolok
jó apám, anyám.

A szegénységtől
megtaposva, ezen az
őszi reggelen.

Nincs egy hajlék se
ebben a hóban; - fénylő
ablakok sora.

A szélrohamban
a lezúduló vizet
sziklák hasítják.

Telek folyója;
Buddhának szánt virágot
sodor el a víz.

Téli erdőben
baltám csapása nyomán
fa illata száll.

Milyen hideg hang,
ha a patkány lábai
futnak a tálon.

Éj. Egy útszéli
kunyhóban tálját verve
kicsiny gyermek sír.

Nagy téli vihar;
a majdnem hazaért ló
éppen megbotlik.

Szívem elszorult;
holt kedvesem ágyánál
fésűjére léptem.



Chisoku

Kék szitakötő
ábrázata semmi más
csupán nagy szemek.



Chiyo (1701-1775)

Megérintette
horgászzsinegével a
nyáresti holdat.

Őszi telihold!
ott jártam, ott jártam
az égen furán.

Illatát adta
a kéznek, mely letörte;
- szilvaszirmos ág.

Tengerpart hosszán
minden, amit felveszünk
mozog kezünkben.

Ó lepke, lepke,
kis szárnyaddal csapkodva
vajh miről álmodsz?

A folyón át már
tovaárad a sötét:
oly sok a tűzlégy!

Bogáncs harmata;
ha lehullik, egyszerű
víz lesz belőle.

Száz különböző
fürt fordult termőre az
öreg szőlőtőn.

Reggel dicsfénye!
- vödröcském foglyul esett;
vizet kell kérnem.

Mily messze ment el
szitakötő vadászom,
vajh milyen messze?

Láttam a holdat
s önzetlen fényét. Teljes
tisztelettel, -Chiyo



Chó-ji (1875-?)

Magányos az est,
a nádbugák a napfényt
foglyul ejtették.

Elsiet az év;
homlokom tenyeremben,
bámulom nyomát.



Chora (1729-1781)

Éji boldogság,
s egész napon át béke,
s tavaszi eső.

Holdtól ámítva,
virágoktól bódultan
szállnak a lepkék.

Szilaj hófúvás -
ha itt állok egyhelyben,
köröttem forog.

Reggel dicsfénye
űzi el a holdat; szól
a parti madár.

Egész nap hulltak
a cseresznyevirágok,
most est közeleg.

Úti köpenyben,
gólya az őszi szélben -
a Bashó Mester.

A rét közepén,
szélvihartól hajszoltan
jön fel a holdfény.

Ott kinn a mezőn,
együtt burkol be a köd
a madarakkal.

A fűzfaágak
közti résen magányos
csillagok égnek.

Hajnali dicsfény;
halványul a hold, s kiált
a parti bíbic.



Chóshú (1852-1930)

Megtörik, s újra
csak megtörik, mégis ott
a vízen a hold.



Dakotsu

Madárijesztő
fülével hegyezi a
hegyek visszhangját.



Eiboku

A bot tetején
a kis szitakötő épp
kóstol valamit.



Ensui (1639-1704)

Májusi eső!
Felhők kapuja tárul
a hegyek fölött.



Etsujin (+1702)

Amikor hullnak,
mily lágyak s bizalmasak!
- a pipacsszirmok.

Ősz van és este;
odajön megkérdezni:
gyújthatok lámpást?



Gaikoku (1639-1701)

Itt-ott vitorlás
bukkan ki az alacsony
reggeli ködből.



Garaku

Csöpp kis pillangó;
hogyha utána kapsz is,
nem siet soha.



Gekkyo (1824-?)

Ismét elmúlt a
tavasz - minden év oly bús,
s mindig másképpen.



Ginkó

Vízimadarak;
fejükkel a begyükön,
ringva alszanak.



Gochiku (1699-1781)

Milyen hosszú éj!
a víz hangja mondja el
gondolataim.



Gonsui (1646-1719)

A vége felé
tengerzúgásba ment át
az őszi vihar.



Gyódai (1732-1793)

Elhagyott kocsi
áll a tavaszi estben;
senkinek se kell.

Elillan az év;
a széles égbolton át,
sziszegő szelek.

Hegyi kakukk szól;
a vad sziklákat fehér
tűz tördeli szét.



Hagi-jo

Kalapod nélkül,
hogy megcsapkod az eső,
madárijesztő.



Hakusuiró (1890-?)

Forró, nyári nap;
a fején áll a Fuji,
felhők ölében.



Hashin (1864-?)

Sem az ég sem a
föld nincs már, de még mindig
hullnak a pelyhek.



Hójo

Most itt, aztán ott;
hol tűzlegyek vannak, zöld
a fű az éjben.



Hó-ó (+1917)

Földmorzsát emelt
fel vállával egy magonc -
mérföldnyire zöld!

Kormos macskafej -
hajnali ásítással
felfalja az éjt.

Narancsszín izzás
a tó fölött, s szúnyograj
keringő tánca.



Hóyó

A harmat hangja
hallható, oly csendes és
oly mély az éjjel.



Hokushi (+1718)

Holdat tűzök fel;
letépem, s újra arra
az ágra tűzöm.

Házam leégett!
de kertem virágai
nyílnak és hullnak.

Kiadta lelkét,
de még egyenesen áll;
madárijesztő.

Hány hó belepte
ernyő haladt el erre
az alkony végén?



Hósha (1885-?)

Nyugtalan a szív,
ha ott az erdő mélyén
víz csöpög alá.



Inan

Mikor a kacsa
kiáltott, megmozdult a
hold a nád között.



Issa (1763-1827)

Újévajándék;
a csecsemő a keblen
két kezét nyújtja.

Íme, magától
hajtja meg magát a fejem:
Kamiji-yama!

Nagy lampionok,
- szilvaszirmos címerrel
tűnnek fel a ködben.

Összetett kézzel
kértem egy sarkocskát a
szúnyoghálóban.

Boldog Újévet!
- most ketten ihatunk az
ünnepi borból.

Egy kar, mint párna,
egy láb, mint párna - mint az
őz gyengédsége.

Kék levegőre
küldik el hangjukat az
ifjú verebek.

Egytónusú lesz
a krizantémok színe
haláluk előtt.

A fát kivágják;
a madarak nem tudják --
ők fészket raknak.

Mily egyszerűen
jelent meg ma a tavasz:
lágy kék levegő.

Bűzlő vízzel telt
gödör szélén szilvafa
bontja szirmait.

Ó, halott anyám!
Mindig, ha tengert látok -
ha tengert látok.

Megmostam magam,
imádkoztam - s meglátlak
cseresznyevirág.

"Ó bagoly" - szól a
galamb - "vágj másik képet
e lágy esőhöz!"

Ó, esti fecske -
oly keveset várhatok,
s a holnap rémít.

Gyere kis veréb,
neked sincsen már anyád,
- játszunk kettesben.

Merrefelé megy
ebben az esőben e
magányos csiga?

Kövér csigácska,
te is mászod a Fujit;
- csak lassan, lassan.

Zárat találtam
szalmakerítésemre:
a nyálkás csigát!

Sovány kis béka,
ne add fel! küzdjél tovább!
Issa veled van.

Hatalmas Buddha!
az egyik orrlyukából
fecske száll elő.

Ó, esti fecske -
a holnap után már nem
vár rám semmi sem.

Tavaszi ködök -
szemeim követik még
nevető arcod.

Tavaszi napfény;
mindig elidőzik ott,
ahol vízre lel.

Szalma-ernyőcskék
integetnek búcsúzót
a vékony ködben.

Milyen bizalom;
csak virágok hullhatnak
ilyféleképpen.

Csöpp szigetecske;
a mezőn szánt a paraszt,
és pacsirta szól.

Hajnali fényben,
záportól szabadulva
szól a pacsirta.

Hallgasd csak! Alvók
füleibe folyik be;
szól a csalogány.

Hajnali eső
itatta át, attól szól
a fülemüle.

Halld a csalogányt!
Legyek, nyomorult hernyók,
halljátok ti is!

A rizslepénykét
ropogtatja szüntelen
a gyönyörű lány.

Koromsötétből
koromsötétbe mennek;
szerelmes macskák.

Felkel a macska,
s hatalmas ásítással
találkára megy.

Kutyácska s lepke;
kivéve ezt a kettőt,
semmi sincsen már.

Lepke a kertben -
gyermek kapkod, az libeg,
kapkod, az libeg.

Lepke jött, s tova-
repült egy másikkal a
virágzó kertben.

Majd lepke legyek,
ha újra születhetek;
víg, barátságos.

Bábok sorában,
középen és közöttük
Daruma Buddha.

Megint hiába
nyitogatja kis csőrét,
- szegény fióka.

Verebek csőre
tágra nyílt a rügyeknél;
Buddhát üdvözlik.

Prédikáció;
- az egész képtelenség -
de olyan békés.

Mozdulatlanul
bámulja a hegyeket
a kövér béka!

Picit még susog
a mező füveiben,
s tűnik a tavasz.

Szomorú világ;
ha kinyíló virágok
hervadnak, az is.

Egy lepkét ráz le
magáról az őz, aztán
újra elalszik.

Mindketten élünk -
tisztán és magányosan -
én és a pipacs.

Semmim sincsen már;
csak ez a nagy békesség,
s ez a hűvösség.

Ily nagy pünkösdi
rózsa! - kiált a kislány
karját kitárva.

Édesem, milyen
kerek, víg képe van a
bazsarózsának!

Karok és lábak
kinyújtva - milyen hideg!
- milyen magányos.

Hűs szél lengedez;
hódolunk az ég előtt,
fenyő a sírnál.

Nélküled édes,
túl mélyek s nagyok voltak
a sötét erdők.

Nyári délután;
a folyó nem ad hangot,
csak a nádi veréb.

Ne bántsd a legyet!
Előtted dörzsölgeti
kezét és lábát.

Záporesőben,
meztelen lovas üget
meztelen lován.

Egyedüli hang:
a leszálló est hangja
nyári esővel.

Az első tűzlégy!
és - zzt - ismét tovaszállt;
- szél a kezemben -

Kis hűvös szellő,
hajlongva, hajladozva
mégis idejön.

Aki férfi, szánt!
mély tiszteletem, de én
megyek aludni.

Esti holdfényben
csaknem csupasz a csiga
a házán kívül.

Öreg fenyőfa;
ő még nemigen Buddha,
de szép álma van.

Milyen hosszan kell
a tücsöknek cirpelni,
míg délután lesz?

Szöcskék figyelem!
most elfordulok, ti meg
mind tűnjetek el.

Jobb idő volna,
azt mondanám: még egy légy
jöhet a rizsre!

Ebben a kicsiny
integető fűszálban
lakik a hűs szél.

Vékonyka növény!
nagy sokára tétova
virág nőtt rajta.

Hallod a magas
hegyi templom teraszán
a szarvasbőgést?

Két ujjacskával
vigyázva harmatcseppet
csíp fel a gyermek.

Harmat az élet!
egy harmatcsepp az élet,
és újra, mindig.

Harmatcsepp tűnik;
a föld tisztátalan, nem
akar maradni.

Libegő levél;
macskánk mancsával tarja
egy pillanatra.

A répaszedő
répával mutatja meg
nekem az Utat.

Mú, mú, mú-ú-ú -
előtűnik a sűrű
ködből egy tehén.

Még mindig kopog
azon a fán a harkály,
noha jön az est.

Cirpelő tücskök!
mint a piros papírból
készült szélforgók.

Kinyújtott karral
őriz egy csecsszopót a
madárijesztő.

Tja, az emberek -
de itt a madárijesztők
sem egyenesek.

Két kéklő szemed
messzi hegyek visszfénye;
kis szitakötő.

Templom harang szól;
s szól a vízimadár is;
az éj sötétül.

Nézzétek ott a
nagy piros hold! gyerekek,
vajh kié lesz ma?

Fénylő, tiszta hold;
térdeid alatt állunk,
magasztos Kannon.

Bambuszárnyékban
hever, hogyha süt a hold -
saját házacskám.

Levelek szállnak
a ház előtt a rétre!
Boldog a macska.

Elszáradt a nád;
de az esti esőben
hangosan suhog.

Piros virágok,
őszi szél - meghalt, aki
letépné őket.

Harmatcsöpp fénylik;
galambok turbékolnak:
Buddha, óvj minket!

Egyedül a fal
hallja csak panaszomat;
őszi alkonyat.

E csöpp kisgyermek
amikor kacagni kezd -
itt az őszi est.

Oly sötét az út,
szinte valótlan lábam
tócsákban caflat.

Életem ősze!
szeplőtlen a hold; ily hold
dacára mégis.

Ó őszi szelek!
Megöregedtünk. Buddha
felé haladunk.

Milyen gyönyörű
papírablakom szakadt
résén a Tejút!

Hajam tincsei
s a fehér pampasz-bugák
együtt reszketnek.

Ezen a földön
némelyik szúnyog szebben
zúg, mint a másik.

A bolháknak is
hosszú ez az őszi éj,
s olyan magányos.

A tömeg előtt
Buddhához esdve állok
itt az esőben.

Nem könnyű dolog,
ha az ember ősz végén
jön a világra.

Tücsök? Valóban?
E fagyos téli éjben
mily vitézi hang.

Pampaszfű hullik;
szinte szemed előtt lesz
egyre hidegebb.

A jégszemek a
tűzbe futnak, oly gyorsan,
ahogy csak tudnak.

Csivitelhetnek
a kis ökörszemek, az
est mégis leszáll.

Magányos e sír,
de az ökörszemecske
az mindig ott van.

Messze a rónán
áll a Buddha; jégcsap lóg
orra hegyéről.

A Nagy Kapunál
fagyosan hangzott a Mi
templom harangja.

A havas úton
barátságosan félre
álltak a kutyák.

Aki itt lakott -
mindent tudok róla: mit
tűrt a hidegtől.

Egyedül vagyok, -
mondtam. Könyvébe írta.
Jéghideg éjjel.

Ágyamon a hó,
Tiszta Országból hulló;
légy üdvözölve.

Újra és újra
meghajlok az év végén
Odaát előtt.

Reggeli fényben
sustorognak, pattognak
a fadarabok.



[Kuribayashi] Issekiro
Kuribajasi Isszekiro (1894-1961)

Körbevágom a
fát; amikor felnézek,
csöndesen áll ott.



Isshó (1652-1688)

Amikor mindent
látott, fehér krizantémon
pihent meg szemem.



Ishida Hakyô (1913-1969)

Tehervonat jön;
nehéz márványsírkövek
remegnek vele.



Izen (+1770)

Szilvavirágok -
vörösek, oly vörösek,
- mily vörösek ők!

El kellett válnunk;
néztünk a domboldalra,
s barackot ettünk.

Barátok lettünk,
csupán, hogy elválhassunk;
madárijesztő.

Fényes szemeid
messzi hegyek visszfénye;
kis szitakötő.



Jósó (1662-1718)

Zápor után a
súlyos kalászok között
keskenyebb az út.

Villám cikk-cakkja!
belevág a távoli
hegyek csúcsába.

Mélyen a vízben,
csendben egy sziklán pihen
a fák rőt lombja.

Oly fényes a hold;
szent fülkéjében bagoly
húzza meg magát.

Eső esik; a
tetőfedő megfordul,
s a tengerre néz.

Hányféle ember
szalad az esőben a
Seta hídon át?

Feneketlenné
vált magányosságban, hó
hullik esővel.

Ledobta bőrét,
s mellette feküdt holtan
az őszi tücsök.

Se mező, se hegy;
mindent belepett a hó -
semmi se maradt.

Kacsa bukott fel;
s mindaz ott lenn a vízben,
szemeiben ült.



Kakei (+1716)

Az őszi széllel
izeg-mozog s reszket a
borostyán lombja.

Vödrömben feljött
egy vörös kamélia,
hajnali dicsfény.

Villám fényénél
Buddha előtt hódolok
a messze rónán.



Katsuri (1732-1817)

Hó csodálóit
egymás után nyeli el
a fehér zápor.



Kempú

Esti napfényben
szökkenő szitakötők
a víztájképben.



Kidó (1872-?)

Őszi pillangó
az esőtől nedvesen
hullott a gyepre.



Kijiró (+1887)

Gesztenye hullik,
ponty bukkan fel; vízkörök
találkozása.



Kijó (1867-1938)

Farkával csapkod;
annyira örül a ló
a friss harmatnak.



Kikaku

Az esti fényben
csendben pillangó szállong
végig az utcán.

Legelső dalát
fütyüli a csalogány;
- zavarba esett?

Nézd, hajnalcsillag!
derengő hegy, s virágok
felhőkaréjban.

Hajnalpírban a
barackvirágok fölött
kakas kiáltás!

Cseresznyevirág
havazta tele öled
hatalmas Buddha!

Nyári visszfények -
ah, tegnap még keletről,
ma nyugat felől.

Zápor, mennydörgés!
Hápogó kacsák húznak
el a ház előtt.

Szegény csavargó!
eget és földet használ
nyári ruhaként.

Kicsiny fabéka,
banánlevélen ül, és
lágyan hintázik.

Őszi égbolt kel
fel a dombtető felett,
ott a cédrusnál.

E hó az enyém!
Kalapom terhe enyhül
e gondolatra.

Kiált a fácán,
nem tud aludni; metsző
hideg a holdfény.

Téli holdfényben
a kastélykapu zárát
elreteszelték.

Ó, az első hó!
Tealevélre teszem,
úgy nézem, hosszan.

Elcsitultak a
nyugtalan szitakötők.
Süt az ifjú hold.



Kikusha (1752-1826)

Templomból jövet,
a teaszüret dala:
- igen, ez Japán.



Kishú

Az őszi estben
varjú száll idefelé,
egyet se károg.



Kitó (1740-1789)

Hegyi út mentén,
felhőkön jártam; szirmok
között, esőben.

Hegyi templom; a
verandán moha alatt
tiszta víz árad.

Mi szól ebben a
nehéz ködben a hegy és
a hajó között?

Tavaszi fényben
béna koldus üldögél
és boldogan vár.



Kodó (+1783)

Ha volna virág,
letépnék egy csokorral;
hegyi kakukk szól.



Koshun (+1667)

Barátságosan
nő névtelen helyeken
a vadcseresznye.



Kubutsu (1875-1943)

A gyermek, aki
nyitott szájjal néz hulló
szirmokat - Buddha.

Női fegyházban
sírnak; sírva prédikálok
hűs őszi napon.

A jéghideg hold
a fák árnyékával ír
a hómezőre.



Kyodai (1732-1793)

Levél hullik a
lehullt levélre, eső
vágja az esőt.



Kyokó (1866-?)

Kidugja szárnyát
a galamb a rács mögül
a téli napra.



Kyokusui

Ó szürke tenger,
messze, mályvaszínű part
s fehér sirályok.

Hideg téli éj;
a tengerbe zúdul és
zúg a vízesés.

A lovának szánt
szavából szélvihar lesz,
s tombol a réten.



Kyorai

Ó, szép őszi hold!
már nem nézem a tengert,
s hegyet se látok.

Öt vagy hat fűzfa
hagyja hosszú ágait
egybefonódni.

Ah, tenyeremben,
ez a csöpp tűzlegyecske
szomorú halott.

Hegyek és mezők
az esti zsolozsmától
már hűvösebbek.

Esőtől síkos
a héja sötét tolla;
kezdődik a tél.

Megyek! - szóltam, de
behavazott ajtómon
újra kopognak.

Milyen serények
a tengeren esőben,
ha a szél fordul.

Gyümölcsös virul!
Kertészkedő, fehér fők
egymáshoz bújnak.

Újév hajnalán
apámtól kapott kard van
derekam körül.



Kyoroku (1655-1715)

A fehér felhők
fölött énekel a fény:
pacsirták szava.

Mélyen a vízben,
uszonyát mozgatja a
ponty, ha álmodik.

Gyertyatartónál
fehér pünkösdi rózsa -
holtnál csöndesebb.

Szolgáló csere:
esernyővel kezében
néz az estébe.

A tornác falán
krizantémok árnyai
nyúlnak magasba.



Kyoshi

A kígyó eltűnt,
de a szem, mely rám nézett,
ott van a fűben.

Öreg templomnál
orchideák illata
e pillanatban.



Meisetsu (1847-1926)

Lepkék követik
bódultan a koporsón
a koszorúkat.

A tágas eget
keresztező madarak
halk szárnycsapása.

Viharos éjben
az égbolton gurul át
a magányos hold.

Ó nyári hegyek!
visszhang, visszhang után, ha
óriás fa dől.

Kaszálás közben
látom a margarétát,
milyen búsan néz.

Városi népség
hazafelé; kezükben
rőt őszi levél.

A vándorló pap
eltűnt a ködben; csupán
csengője hallik.



Mokuin

Neked fehérek
- szív, mely nem kételkedett! -
a szilvaszirmok.



Moritake (1472-1549)

Könnyen, lebegőn
szállnak a szilvaszirmok -
isteni tavasz!

Virágot láttam,
mely ágához visszatért?
ah, egy lepke volt!



Nangai (kb. 1800)

Mind ama földi
dolgok árnyékából, a
mai nap holdja.



Nao-jo (1772-1865)

Letépni nehéz,
le nem tépni nehezebb;
kis violácskák!



Név nélkül

Az áll megírva:
ne tépj szirmot, de a szél
nem tud olvasni.

Öreg falumban,
szüleimnél - magasan
zümmög a bogár.

Hegyi kakukk szól;
mindvégig hallom dalod
a másvilágon.



Óemaru (1719-1805)

Esti hóhullás;
széna halk ropogása
az istállóban.



Onitsura (1660-1738)

Hatalmas Hajnal!
Elmúlt idők szele száll
a fenyőkön át.

A hajnalpírban
a kalászok csúcsán, - nézd,
érik a tavasz!

Víz a völgyön át;
ott kövek énekelnek,
s vadcseresznye nő.

Meggyvirágoknál
- madárnak két lába van!
Sőt a lónak négy!

Kertemben ott áll
egy kicsiny kamélia
fehér virága.

És így nyílnak ki,
s így nézem őket, és így
hullnak le, és így -

Pisztrángok szállnak!
és lenn a víz mélyében
úsznak a felhők.

A hűvös szelek
fenyőzúgással töltik
meg az égboltot.

Milyen súlyosnak
tűnnek a vízimadarak,
mégis lebegnek!

Hová önthetem
ki mosdóvizemet? - ma
mindenütt zümmögés.



Ontei (1870-1925)

Első Napkelte;
ím a víz és a felhők
szétválasztódtak.



Ótsuji (1881-1913)

Hangom se szól úgy,
mintha az enyém lenne
e hideg éjben.


A barackok mily
mélyre kortyolják a nap
fényét e csendben.



Raizan (1653-1716)

Újév napján a
folyó a mezőkön át!
Hallom a vizet.

Marékkal téptem
a tavasz füveit és
eldobtam őket.

Felemelkedtem,
s ott láttam magam fekve
a hidegségben.

Gázló asszonyok
rizst ültetnek; mind piszkos,
kivéve - daluk.



Rankó (1726-1799)

Holdfényben hulló
fehér kaméliák - óh,
egyedüli hang.

Lágy nyári éjjel,
a felhőkből felhőkbe
száll a telihold.

Törik a sárga
nád, lassan elsodorja
magával az ár.



Ransetsu (1653-1707)

Egy szilvaszirom
kibújt - s körülbelül egy
sziromnyi meleg.

Csak egy levél hull,
hirtelen - csak egy levél;
a szél ölébe.

Mélyen az éjben
még maga a Tejút is
helyet változtat.

Füstölgő ködök
suhannak a víz fölé
az őszi estben.

Nézd a telihold
az esti ég zöldjére
fenyőfákat fest.

Egyik fűről a
másikra táncolnak a
harmatgyémántok!

Áramló vizet
mos a leáramló víz
az esti hűsben.



Rippo

Virágot s holdat
láttam; a legszebbet most
látom: a havat.



Riyú (1660-1705)

Tetőcserepet
tör a vihar; s még mindig
zúgnak moszkitók.



Róka (1671-1703)

Miért repülnek
oly sietve a libák
a tavaszéjben?

Nem havazik már;
a cserjéken ragyogó
pelyhek az éjben.

Egy vízimadár
szirmokat szel begyével
az átúszáskor.



Roseki (1870-1918)

Barátok nélkül,
magányosan mocsárba
dobott téli hold.



Ryókan

A széllel jönnek
szálló, száraz levelek;
kis tűzre elég.

Ahogy a fűszál,
összeroskad a mezőn,
úgy marad fekve.

Ablakom sarkán
ott függ a hold; a tolvaj
ottfelejtette.

Ha eső esik,
ez a Ryókan barát
megszánja magát.



Ryóta

Egy szót se szóltak;
a vendég, a gazda s a
fehér krizantém.

Dühöngve mentem
haza - ott fűzfák vártak
a házam előtt.

Éji titkos hold
tavaszi eső után
a fenyőkön át.

Ki van még ébren?
Lámpája még ég. - Esik
az éj közepén.

A hold a vízben
felbukfencezett, s akkor
tovasodródott.

Mintha már soha-
se lenne tavasz, oly sok
levél hullott le.

Ah, magányunkban -
tűzlegyet hoztam beteg
kisgyermekemnek.



Ryúho (1601-1672)

Holdat merítek
fel csészémmel s kiöntöm
a vízzel együtt.



Ryúshi (+1681)

Ó ez a nagy csend!
madár lépteit hallom
a hullt avaron.



Ryusui

Sírva igyekszik
az eltévedt kisgyerek
tűzlegyet fogni.



Sanin (1877-?)

Hogyha sétálok,
ott messze velem sétál;
madárijesztő.



Saryú (17. század)

Ecsetek nélkül
fest hajlongó füzeket
a tavaszi szél.



Sazanami

Verebek szállnak
egyik madárijesztőről
át a másikra.



Seibi (1748-1816)

Árnyékba bújva
adom át vendégszobám,
ha megjön a hold.

Most, hogy levele
mind lehullt, ott áll a fa
a napsugárban



Seihó (1882-1944)

Felszálló madár
szárnycsapkodása hajtja
a tavasz vizét.

A tűző napon
napernyőd, ó édesem,
ugyancsak kicsi!



Seira (1739-1791)

Hideg holdas éj!
Ó, gyengéd szárnycsapások
zúgását hallom.

Szarvát emeli
és bámul a sok tehén
a nyári mezőn.



Senkaku (1676-1750)

Rúg, ágaskodik,
és vissza se tekint, úgy
vágtat el az év.



Senna (1650-1723)

Néhány papírlap,
miután eltávozott;
magányos dolgok.



Sesshi (17. század)

Ablakdeszkámat
halk hangon cirógatja
a vadlóhere.



Shadó (17. szaázad)

Sok különböző
nehéz nevet visel a
tavaszi zsenge.



Shi-ei (+1868)

Két ifjú bambusz;
a holdat tartva állnak
ott, egymás mellett.



Shihyaku

Csak ő hibázta
el az arató kocsit;
madárijesztő.



Shiki (1867-1902)

Őszi telihold;
fenyőág árnyéka hull
fehér gyékényemre.

Senki sincsen ott;
csak nádszék az árnyékban
és fenyőgallyak. S

Épp a Zen-templom
Nagy-Kapujától jöttem -
csillagos éjjel.

Esti holdfényben
szilvafaág szirmai
hullnak a lantra.

Sötétkék tenger,
fehér, hófödte hegyek,
megjött madarak.

Egy csöpp tanyácska
három-négy szilvafával,
és még egy, még egy.

Homokos strandon
lábnyomok futnak, hosszan,
mint e tavasznap.

Minden szigeten
fényt lobbantott lángra a
tavaszi tenger.

Fűvel telt kosár
áll a tavaszi hegyen,
de senki sincs ott.

Eső tavasszal!
a napernyők befedik
a révészhajót.

Keze tele van
kagylókkal - nézd, mily szépek!
hívja barátját.

Pacsirta lebeg;
átlépi a felhőket,
és ködöt lehel.

Az országhatár
egyik hegyének csúcsát
még hófolt fedi.

Gondtalanul száll
a felhő; hegy lankáján
paraszt szántogat.

Sűrűsödő köd
mosta el a hegyeket.
Csak egy torony áll.

Kőfal is reped,
ha macskák szeretkeznek;
- ó, mily szörnyűség!

Kidőlt egy egész
fadézsányi indigó:
tavaszi folyó!

Vadliba kiált -
sziklák felé az éjben
fehér hullámok.

Költöző fecskék;
bátran repülnek a nagy
Óceán felé.

Tavaszi mező;
miért jönnek-mennek az
emberek oda?

Zárják a templom-
kaput, pántja csikorog,
- már későre jár.

Vasútsín fölött
mélyen vadlibák szállnak
a holdvilágban.

A part s a csónak
csevegnek egymással, hisz
oly hosszú a nap.

Visszanéztem, de
aki éppen erre jött,
eltűnt a ködben.

Bambusz sípocskát
fújt, amint erre ment a
tavaszi éjben.

Nézd, hogy ugrál a
veréb a verandán át
nedves lábakkal.

Lámpát gyújtottam;
a bábuk árnyat vetnek,
- mindegyik egyet.

Ide és oda
libeg egy sárga lepke
a víz tetején.

Lepke alszik a
kövön - miről álmodik?
bús életemről.

Törött sziklánál
apró halak játszanak
a fűzfák mentén.

A városon át
fut a folyó, és útján
fűzek kísérik.

Estéli hegyek
bíbora; azáleák -
egyetlen ház sincs.

Alacsony felhők
szállnak fel egymás mellé
a tenger végén.

Holland hajó! sok
vitorlával, dagadó
fellegek előtt.

Árban gázolni
a nyárban, és középről
még visszanézni.

Kígyó siklott el;
a hegy elcsendesült és egy
fehér liliom.

Hatalmas Buddha
ül szívtelen és örök
hűvösségében.

Legvégső végén
a hűsnek, tenger fölött
hold szállt magasba.

Minden gond és baj
már mögöttem van; láttam
a nyári holdat.

Villámfény villant;
erdő szélén víztócsa
tükrözte vissza.

Összeroskadt híd;
mögötte magányosan
egy szomorúfűz.

Mennyi maradt meg
az egész életemből?
Ó, rövid éjek.

Meddig jöttök még
szemeimbe szúrni, ti
keringő legyek?

Kihunyt lámpácska;
az este hűvösén át
a vizek hangja.

Elült a vihar;
a fán, hol tücsök zenél,
ég az esti fény.

Nézd, a jégmadár!
a medence vízében,
halak a mélyben.

Lámpácskám kihunyt;
hallom, szél suhogtatja
banánfa lombját.

A pontyfejek épp
kibújnak a víz alól;
kopog az eső.

Fehér pünkösdi
rózsa - ha a hold fénylik -
szirmai hullnak.

Rövid éjszaka;
csak a révkikötőnél
ég valami fény.

Fenyőágak közt
vitorlásokat látok
az esti hűsben.

Az esti szélben
lágyan ringatják maguk
a fehér rózsák.

Egyre messzebbre
megy a lámpás; közelről
hegyi kakukk szól.

Öreg temető,
besüppedt sírok; vadul
nőnek a gyomok.

Mikor a hold jött,
esti szél fújt a füvön,
s hegyi kakukk szólt.

Vörösfenyősor
fut a rizsmezőn át a
templom kapuig.

Mily sietősen
mossa el ezt a nyarat
a gyors Mogami.

Gyertyát gyújtottam
istennek; hazatérve,
szarvas bőgése.

Sötétlő erdő:
bogyót hallok valahol
a vízbe hullni?

Leszüretelt rizs;
elhagyva áll a kopár
út mentén Jizó.

Rekedten üvölt
a majom, s foga villog;
hold száll a hegyre.

Áll az árvízben
higgadtan s zokszó nélkül;
madárijesztő.

Ha a hold ragyog,
emberré válnak a
madárijesztők.

Az őszi szelek
fújnak; élünk s egymásra
nézünk, te meg én.

Rőt, őszi lombok
ily magasan nincsenek
e sötét hegyen.

Magányos kis ház;
lassan alászáll a hold
a füvek fölé.

A fának dőlök;
csaknem minden ág csupasz;
csillag-teli éj.

Halott rákocska;
valaki rátiport az
őszi reggelen.

Lóról leszállva
kérdem a folyó nevét;
őszi szél felel.

Gyermekjátékot:
papás-mamást játszottunk
az őszi estig.

Az őszi szél fúj;
számomra nincs már isten,
nincs már Buddha sem.

A templomudvar
fényétől távol alvó
vízimadarak.

A tűzijáték
kihunyt, mindenki otthon;
milyen sötét van.

Magasra száll fel
a hold; lassan levelek
hullnak egymásra.

Levelek szállnak
valahonnan messziről;
vége az ősznek.

Krizantémillat,
jóllehet ez a holdas
éj a tél jele.

A fedélzetre
jégszemecskék hullnak mély,
sötét pengéssel.

Kóbor macska ül
a téli kertben; kicsiny
tócsát hagy hátra.

Hideg pirkadat;
a jég fölött árad az
emelkedő ár.

Kieveztünk a
ködből; mily tágas tenger
feküdt mögöttünk.

Távol a tavak
határtalanságában
egyetlen bíbic.

Rád vártam, végül
újra esőre fordult
a zord téli szél.

A téli folyón
a beléje hajított
kutya teteme.

Hegyek közt falu;
magas hótömeg alatt
csörgedező víz.

Valahol ott az
erdőben van egy kis tó;
a jege kövér.

Még tízéves sincs,
s a barátokhoz adták;
- komor, hideg éj.

Tizenegy lovag
metsző hóviharon át;
egy sem néz széjjel.

Az apátságból
csupán a kapu áll még
a puszta mezőn.

Pókra tapostam;
mily magányos és hideg
lett tőle estém!

Kiszáradt mezők;
csupán egyetlen fény tér
be a kis házba.

Táncolva szállnak
a tó vize fölött a
lehullt levelek.

Hideg téli éj;
a kősírbolt árnyéka,
fenyő árnyéka.

Nagy szegénységben
tíz éven át tanulni:
egy szál takarón.

Vadul táncolnak
az elhagyott csónakon
a jégszemecskék.

Hópelyhek hullnak
a kacsákra az öreg
tavacskán; este.



Shikó (1664-1731)

A ló fülei
hátra csapódtak; hűvös
körtevirágok.

Szálló madarak;
tolluk majdnem súrlódik
az őszi lombhoz.



Shirao (1735-1792)

A messzeségben
szétvált folyó ágai
a ködbe vesznek.

Az elmúló ősz
fűcsomói alatt ott
rejtőzik az ár.

A fények égnek;
cseresznyevirág hullik;
szívem vágyódik.



Shiró (1724-1815), (1742-1803)

A vízen, amit
felmarkolok, ragyog a
tavasz kezdete.

Ím felkél a nap -
semmi mást nem láthatsz a
tenger ködén át.

A vízesés jön
és lezúdul a vadon
magas zöldjébe.

Dereng a hajnal;
a hóba temetődött
éjjel a vihar.



Shóha (+1771)

Hullámok törnek
meg a kis sziget körül;
ködön át, látni.

Madárijesztő;
árnyéka már az útig
jön el az estben.

Csodás ébredés,
élünk - a téli esők
ó világában.

Tűzijátékhoz
hordtam - mind-mind otthon volt -
az ősz vizeit.



Shóhaku (1649-1722)

Mily szűzi a csend!
gesztenyelevél süllyed
a tiszta vízben.

Az őszi estben
kis anyátlan gyermek ül
magában s eszik.


Shó-u (1860-?)

Futó zivatar
után fényes nyári hold
terül a fűre.


Shúóshi (+1892)

Mélyen a völgyben,
esti ködbe burkoltan
még csalogányok.


Shúrin (1881-1923)

Messze a parttól
halászok kiáltása;
süt a nyári hold.


Shushiki

Fácán farktolla
gyengéden hozzáért egy
kis violához.


Sódó (1641-1716)

Tavaszi kunyhóm!
Ott belül semmi sincsen,
és - minden, minden.

Magával cipel,
s fut előttem árnyékom
vissza a holdfénybe.

Elmúló tavasz -
elhervadnak a rózsák,
saláta fonnyad.


Sóin (1604-1682)

Harmatcsepp fénylik,
- mit sem törődve azzal
hová is hullott.


Sókan (1465-1553)

Újév hajnalán
azt választom, hogy nézlek
Fuji no yama.

Fehér kócsagok
- hang nélküli hó szárnyak
az égbolt felé.

A hold rákötve
az ablak kilincsére
- kerek legyező.

Elolvadt! Most ez
a hóból készült Buddha
valóban Buddha.


Sora (1648-1710)

Mint hab oly könnyű,
vagy mint kék reggeli köd,
a harmatos föld.

Csillaggal telt tó;
téli zápor borzolja
újra és újra.

Egész éjen át
hallom az őszi szelet
itt a hegy mögött.



Sóseki (1865-1915)

Úgy tűnik kövek
mozognak a tó alján,
oly tiszta a víz.



Taigi (1709-1772)

Fülemüle jött,
és a zöld mohamezőn
ott állt s hallgatott.

Nincs egy kő sem, hogy
a kutyához vághassam;
csak téli holdfény.

Templomharang szól
rabló elfogására;
a téli erdőn.

Téli holdfényben
egyedül jöttem át a
recsegő pallón.

Még rizs morzsácska
csücsül a macska bajszán,
de szeretni megy!

Békével teli
napok; nyugtalan évek
elfelejtődnek.

Mindegyik csillag
külön kezd sziporkázni
e fagyos éjben.

Széltől-felfordult,
felállított, majd eldőlt
madárijesztő.

Tűzlégy cikázott,
nézd! - csaknem felkiáltok,
de magam vagyok.

A tűzlégy fénye;
mikor végül megfogtam,
ujjaim közt ég.

Sárga vadrózsa;
levélben virág s újra
levélben virág.



Teishitsu (1607-1673)

Ó az a, az a -
- már szavam sincs; - virágzó
Yoshino-hegység.



Torahiko (1892-?)

Petárdák tüze;
de amikor kihunytak, -
éj, mint előtte.



Tórin (1772-1806)

Tiszta őszi hold;
vízi tetvek sietnek
a sziklákon át.



Tóyó (+1892)

Hulló csillagok
csíkozzák az égboltot -
forró az este.



Uritsu (kb. 1675)

Ponty cuppan éppen;
sötétedő víz felett
szilvavirágok.



Yaezakura (1879-?)

Kivéve házam
tűzhelyét körben minden
kiszáradt, puszta.



Yaha (1662-1740)

Lámpám körül is
mozdulatlan fényköröd;
téli elzártság.

Ó, szegény macskák!
Kezdettől fogva sírnak
a szerelemtől.

Mikor kertemet
söpörtem, kaméliák
kelyhei hulltak.

Alkonyi hóban
egyetlen ernyőcske jön
gyors haladással.

Éjjel a sirály
miközben vízre zuhan,
csillagot csíp fel.



Yasó

Téli viharban
csendesen ül a macska,
s szüntelen kacsint.

Egy vízimadár;
a begye összeakadt
tükörképével.



 
 
0 komment , kategória:  Hajas Tibor (1946–1980)  
szeretettel
  2012-05-15 11:24:34, kedd
 
  Horváth Ödön (1938-)
haikui
Kéziratként a szerzőtől



901 ÚJ HAIKU


Ő, AKIRE VÁRSZ

Egy Igazság van,
de a bölcsek sokféle
néven nevezik.

Légy igazságos!
Egyszer csak nyomára lelsz
az Igazságnak.

Ő, akire vársz,
béke, boldogság, tudás
tiszta forrása.

Ha imádkozunk,
nincs sok szóra szükségünk;
Ő úgyis hallja.

A világon nincs
semmi az Ő teremtő
munkája nélkül.

Ő és én örök,
változatlan egységben
vagyunk egymással.

Minden szépségben,
minden jóságban az Ő
képmását látjuk.

Dicsérd az Urat;
sohase fáradj bele
dicséretébe.

Az Úr figyelmes,
csak úgy közelít feléd,
ahogy engeded.

Nehézségeid
közben bízzál az Úrban,
és megoldódnak.

Akárhol vagyunk,
akármit teszünk; az Úr
mindig velünk van.

Uram, szent fényed
ott van minden formában,
és minden lényben.

Ha csönd van, lelkünk
mélyén nyilatkoztatja
ki magát az Úr.

Nehéz időkben
miért jajgatsz annyira,
az Úr nem süket.

Az Úr bennünk él;
ott őrködik felettünk,
ott a mentsvárunk.

Megemlékezzél,
hogy a hét egyik napját
Istennek szenteld.

Alkotóerőnk
Isten teremtésének
hű lenyomata.

Aki Istenben
hisz, tudja, hogy Őbenne
örökké élünk.

Olyan ember nincs,
akiben ne szunnyadna
Isten jósága.

Hogy nap süt, szél fúj,
s eső esik búzánkra,
Neki köszönjük.

Minden látható
teremtő Istenünknek
köszöni létét.

Isten jelen van
a Mindenség legkisebb
parányában is.

Isten önmagát
a világban itt és most,
bennünk láttatja.

Isten az égben
és a szívünk legmélyén,
Egy és Ugyanaz.

Ha minden Isten
megtestesülése: Őt
látjuk mindenben.

Aki nem hiszi
Istent, gondoljon arra,
Isten szereti.

Isten alakját
ott láthatjuk előttünk
ember alakban.

Jó, ha már korán
elsajátítjuk Isten
eszmeiségét.

Minden emberben
Istent látni valóban
égi kegyelem.

Noha sok ember
nem foglalkozik Vele;
Isten létezik.

Mindennél jobban
kell ismerned az Istent:
a Benned Levőt.

Hiszed? Nem hiszed?
Isten léte független
igenlésedtől.

Legbelsőbb lényed:
Istennel kapcsolatos
Magasabb Tudat.

Isten benned él:
ennek tudata legyen
hited alapja.

Istent felfogni
az Ő teljességében
lehetetlenség.

,,Te is Isten vagy",
az Ő öröktől való
szeretetében.

Ha Isten útján
jársz, fogékony lélekkel
élsz a világban.

Isten-keresés
közben végül magunkban
találjuk Lelkét.

Istenről ne fess
fantáziaképeket;
lelked mélyén van.

A megszentelt lét
hosszú zarándokútja
Istenhez vezet.

Isten törvénye
megmásíthatatlan és
örökérvényű.

Ó, örök Isten!
Első s legfőbb törvényed:
a bölcs szeretet.

Az Isten örök;
belé minden látható
visszatorkollik.

,,Isten képmása
vagy" - ennek tudatában
érdemes élni.

A benned levő
istenkép irányítson;
töltse be lelked.

Kétezer éve
történt, hogy Valaki már
megváltott minket.

Másképpen beszélt:
jólesőn, világosan,
elragadóan.

Neki hihetünk;
akinek szavai és
tettei egyek.

Az Ő szavára
újra nekigyürkőztek,
s hálójuk tele.

A Vele való
találkozás a lélek
legfőbb igénye.

Minő gyötrelem
keresztre felfeszítve
Ég és Föld között!

A feszületre,
felnézünk-e rettentő
valóságában?

Élőt ne keress
a halottak között; mert
ott nem találod.

Testünk és lelkünk
az Ő szent testének és
lelkének része.

Igazad van, ha
Benne látod egyetlen
Szabadítódat.

Minden változik,
mint a Meg Nem Változó
múló formája.

Akinek szeme
s füle nyitott, megérti
a legfőbb Titkot.

Jó, ha mindennap
egyre közelebb kerülsz
Belső Magadhoz.

Béketűrésed
többé nem veszíted el,
ha csak rá hallgatsz.

A Nagy Fényesség
mindenen átvilágít;
néha lángra gyújt.

Hit s hitetlenség
önmegvalósítással
áthidalható.

Belső csöndedben
egyfolytában hallható
a Lélek hangja.

Haldokló Buddha;
összekulcsolt két kezén
imafüzére.

A halhatatlan
léleknek egy időre
test a lakása.

Tetőtől-talpig
szent áramlat hatja át
egész lényünket.

Még a legnagyobb
sötétségben is látnak
lelki szemeink.

A test múlandó,
de a lelket nem lehet
elpusztítani.

Szerető szívvel
tegyünk mindent, ma, holnap,
s holnapután is.

Vadidegenek
találkoznak, s egyszer csak
szeretik egymást.

Csak, ha szeretünk,
érthetjük meg valóban,
mi a szeretet.

Harmonikusan
szeretnél élni? Teremts
magadban békét.

Istenhitünkkel
nem sokra megyünk, ha nincs
bennünk szeretet.

A Szeretet és
az Igazság vezessen
életünkön át.

Ha negyven napig
böjtölsz, életre szóló
élménnyel szolgál.

Jó gondolatok
ösztökélik az embert,
jótetteire.

A harangszóra,
ha pár pillanatra is,
áhítat fog el.

Messzire kerüld
a rosszak, ám keresd a
jók társaságát.

Minden történés
az isteni színjáték
látványos része.

A hitvitában
végül az okosabbnak
adnak igazat.

Tetteink nyomán
vagy elítéltetünk, vagy
megigazulunk.

Éberséged és
nyitottságod böjt s ima
segíti elő.

Ha megbocsátunk,
valamikor nekünk is
megbocsátanak.

Egyszer, még régen
közös támpont vezérelt:
istenfélelmünk.

Csak egy irányba,
a Jóság irányába
hajtsuk meg fejünk.

Hol lehet tisztább
s eredetibb költészet,
mint a szívünkben?

Aki önzetlen,
s mások javát szolgálja,
igaz úton jár.

Tiszta gondolat;
ha szívünk mélyéből jön,
több az imánál.

De nagy adomány
ez a csodákkal teli,
múlandó élet.

A Mennyországba
irányuló út maga
a mennyei út.

Figyelj arcodra;
amikor imádkozol,
öntse el derű.

Uram, sikolyunk
s esengő szavaink is
elérik füled.

Az Ige akkor
válik véreddé, ha már
nem csak hallgatod.

Ha imádkoztunk,
tegyünk valami jót is,
úgy van értelme.

Az embert útján ,
a Gondviselés szerint
angyala óvja.

A hét: hat és egy.
A Teremtés hat napja,
s egy pihenésre.

A legtöbbünknek
a csodák fel sem tűnnek;
nem hiszünk bennük.

A szent tanítást
oly könnyű meghallgatni,
de nehéz tenni.

Ha bűneinket
nem bánjuk meg, többnyire
betokosodnak.

Szent könyvünk szerint,
aki hetvenet megél,
jól gazdálkodott.

Írástudatlan
és utcán hagyott árva
lett a prófétánk.



BELÜLRŐL JÖVŐ MOSOLY

Kilégzésünkkel
megszentelt körforgásba
születtünk bele.

A visszatérő
lélek a pici testben
még makulátlan.

Születés, halál
egymást követő, örök
lehetőségek.

Minden nevelés
csak akkor igazi, ha
jellemformáló.

Szíved mélyéből,
lényed ürességével
oktass másokat.

Tanítsd a vakot
látni és a süketet
hallani a bajt.

Vajon mért nem kell
korunk ifjúságának
tisztaság és rend?

Örök ifjúság
nem létezik, helyette
van örök élet.

Ifjúság, vigyázz!
A kezdeti jó útról
soha ne térj le.

Minden gondolat,
minden szó és minden tett
örök nyomot hagy.

Minden gondolat
szó és tett visszaszáll rád,
mint a bumeráng.

Senkinek sem jó,
ha több rosszakarója
van, mint barátja.

Türelemmel és
szeretettel mindenki
lehet testvéred.

Minden idegen,
ha találkozol vele,
újabb történet.

Találkozásuk
percében a barátok
még idegenek.

A népek között
jó volna, ha létezne
örök barátság.

Megbékéléssel,
újra összejössz azzal,
akit már ismersz.

A jóga ősi
és kinyilatkoztatott
égi bölcsesség.

A jóga önként
vállalt, vállainkra vett
isteni járom.

A jóga: Egység.
Létkérdésekre kapott,
igényes válasz.

Szépségünk múló,
vele vonzóerőnk is,
az idők során.

A tiszta lélek
mérhetetlenül boldog
attól, amit lát.

Boldogságunknak
egy belülről jött mosoly
már a kezdete.

A legtöbb vita
ütköző vélemények
következménye.

Olyan pillanat
nem létezik, amikor
egyedül vagyunk.

Minden tudásnak
tudatlanság talaján
leled alapját.

Abból semmi jó,
nem származik, ha nincsen
biztos alapod.

Gondolataink
mind, mind a szellemvilág
alkotásai.

A nagy gondolat
közös kincs, ha túléli
kigondolóját.

Minden gondolat
elvileg formát ölthet
gyakorlatban is.

Bizalmunk segít
valamikor rálelni
az igazságra.

Annak, amiért
pénzt adunk ki, nem biztos,
hogy értéke van.

Minden nagy érték:
napfény, élet, szeretet
pénz nélkül való.

A csoda ott van
minden hétköznapinak
tűnő dologban.

Vagy csodák nélkül,
vagy mindig csodák között
éled életed.

Gyönyörűségek
és csodák sokasága
a mi életünk.

Két madár lakik,
ugyanannak a fának
ágai között:

az egyik eszi
a fa édes gyümölcsét,
a másik nézi.

A sokféleség
a leggyümölcsözőbb, ha
teljességre jut.

Senki se szeret?
Akkor tedd fel a kérdést:
mért utálkozol?

Hogyha a lélek
valóban halhatatlan,
mit számít a test?

A megbocsátás
gyógyít: a megtörténtek
kevésbé fájnak.

A megbocsátás
a múltat megszenteli,
és jövőt teremt.

Közös nyelvünket
elődeink alkották,
mi csak beszéljük.

Az idő gyógyít;
a legnagyobb csapás is
enyhül utólag.

Gyilkos elődök
nyomába könnyen lépnek
gyilkos utódok.

Elmélkedéssel
a világ körülötted
új fénybe kerül.

Elmélyülésből
fakadó ihletettség
a csönd szülötte.

A magas lóról
jobb mihamar leszállni,
s csöndben maradni.

A csönd percei
könnyen lelnek visszhangra
lelkünk mélyében.

Ha elcsöndesedsz,
ismeretlen hangokra
leszel figyelmes.

Ha a tett beszél,
egyre ritkábban van már
szükség szavakra.

Tudatalattink
ott van a szavainkban
s tetteinkben is.

Minden emberben
van valami örökölt,
elemi jóság.

Ha jót cselekszik,
az ember a legszentebb
lény a világon.

A jó gondolat
ihlette jó tett mindig
jó szívből ered.

Jóság, bölcsesség
emberségünk lényegét
tükrözik vissza.

Nagy az elvárás
mindannyiunk felé: ma
a jót kell tennünk.

Minden ma megtett
jócselekedet holnap
láthatóan hat.

Élénk szavakkal
könnyebb hirdetni a jót,
mint cselekedni.

Megváltozhatunk?
Igen. Szívós munkával.
A jót követve.

Nincs annál rosszabb,
mint amikor egy várt hír
nem érkezik meg.

A kárörvendő
végül is nem ússza meg;
a baj visszaüt.

Ki engedte ki
jelenkorunk démonát
a zárt palackból.

Ránk erőltetett
téveszméből igazság
nem lesz sohasem.

Kapzsiság, harag,
fösvénység, düh, irigység
lefelé húznak.

Aki az útról
letért, annak nem könnyű
visszatérnie.

A gonosz beszéd
másokról a legnagyobb
bűnök egyike.

Az érdeklődés
középpontjában lenni,
nem veszélytelen.

Gondolataink:
vagy a jók, vagy a rosszak
irányítanak.

Jó vagy rossz hírtől
mért zaklatnád fel magad,
holnap minden más.

Létünk valóság;
gondolatunk formázza,
jóra vagy rosszra.

Indíttatásunk,
világi vagy mennyei
szabja meg utunk.

Mind, amit teszel,
jót vagy rosszat, formát ad
lelkületednek.

Sajnos, az ördög
cimborája se más, mint
Isten szülötte.

Haragod csupán
kedvességed győzi le:
a rosszat, a jó.

A jó és a rossz
visszatükröződése
illúziónknak.

A szívből jövő
gyöngédség mások iránt,
a királyi út.

Langy életünkben
a követendő útról
mikor esik szó?

Ha utunk a cél,
ne kételkedjünk benne;
biztos elérjük.

Ha az út a cél,
szinte varázsütésre
minden könnyebb lesz.

Az eredményhez
vezető út legtöbbször,
sajnos göröngyös.

Ha életcélod
egyben életutad is,
sok mindent tehetsz.

A legjobb szándék
is tévútra vezethet,
ha nem vigyázol.

Jó gondolatok
és jó cselekedetek:
bölcshöz méltó lét.

Aki okosan
él, annak jóval könnyebb
bölcsnek is lenni.

A bölcs nem beszél
fölösleges dolgokról;
örömmel hallgat.

Egy dologra van
igazában szükségünk:
a bölcsességre.

Ha a bölcsesség
osztályrészünk lett, minden
könnyebbnek tűnik.

A bölcset soha
nem éri jó hír, se rossz;
nyugalomban él.

A legbölcsebbnek
akkor látszik az ember,
amikor hallgat.

A csönd percei
könnyen lelnek visszhangra
lelkünk mélyében.

Keresd a bölcset,
s amikor megtaláltad,
hallgass szavára.

Bölcsességünk ma
és mindenkor attól függ,
mennyire látunk.

Az ember gyakran,
de különösen reggel
rendkívül nyűgös.

A mindennapi
közben tapasztaljuk meg
a rendkívülit.

A legnagyobb vágy:
egyszer, mégis, valóban
hazaérkezni.

A holnapi nap
éppen úgy elmúlik majd,
mint a tegnapi.

Beletörődni
az örökös kudarcba
nem méltó hozzánk.

Ez a mai nap
szerinted különbözik
a többi naptól?

Kedves mosollyal
az oroszlán bajuszát
is meghúzhatod.

Sárga repcéből
a kis méh mézet készít,
az ember benzint.

Minden élőnek,
sőt a sziklakőnek is
létezik lelke.

Ígéretekkel,
bár gyakran jól hangzanak,
nem sokra megyünk.

Bolond beszédet,
noha gyakran hallhatunk,
irtózunk tőle.

Ne hülyítsenek
se hazugságokkal, se
ígéretekkel.

Idő előtt sok
kiaknázatlan dolog
megy veszendőbe.

Az ősi lángot
valaki elemelte,
azóta van tűz.

Mindenki, aki
nyugtalan lesz a csöndtől,
zavarosan él.

Semmi különös
nem történik; minden megy
a maga útján.

Ha nem próbálod
meg, ami előtted áll,
nem is sikerül.

Hét év kell hozzá,
és utolsó sejtünkig
kicserélődünk.

A megfogható
és a megfoghatatlan
ikertestvérek.

Minden kiderül;
igen, előbb vagy utóbb
minden kiderül.

Nem lehet olyan
messze menni, ahonnan
nincs visszatérés.

A mi világunk
az összes világ közül
az egyedüli.

Valamikor rég,
a mesék kezdetekor
volt egy almafa.

Minden sejteddel
légy tudatos viszonyban;
hozzád tartoznak.

Ha sokat töprengsz,
egyáltalán nem kedvez
lendületednek.

Ma tőről metszett,
hiteles mondásoknak
nincs foganatja.

Becsvágyunk gyakran
bizonyul gyümölcsöző
hajtóerőnek.

A feltett kérdés:
,,Ki vagyok én?" nagyszerű
lelkigyakorlat.

Érzékszerveink
tágra nyitott ablakok
a világ felé.

Mindenre van ír;
ami nem gyógyítható:
lelkünk mély sebe.

Hogyha magot vetsz,
bizony sosem tudhatod:
melyikük kel ki?

Az álarc mögött,
jóllehet te vagy jelen,
de másnak látszol.

Amerre járkálsz,
nem könnyű eltűntetni
lábnyomaidat.

Ha a villádra
sok szénát veszel, abból
jó nem származik.

Ne higgy benne, hogy
erőszak erőszakkal
orvosolható.

Régi emlékek
új megvilágításban
kevésbé fájnak.

Ahol fájdalom,
bánat s gond nem létezik,
az álomvilág.

Aki örökké
csak egy ponton toporog,
nem érkezik meg.

Nagy csapás után
minden, ami idáig
volt, megváltozik.

A tiltott ajtó
mögött a tökéletes
világ lakozik.

Tévedhetetlen
éppen úgy nem létezik,
mint csalhatatlan.

Szinte semmiség
annak, aki ad, de sok,
akinek adja.

Egyszer egy évben
ajánlatos mélyebben
elgondolkodni.

Alkotni akarsz?
Akkor a leggyorsabban
felejts el mindent.

Nagy félelmeink
mindig abból adódnak,
hogy gyávák vagyunk.

Ha szerepeink
felcserélődhetnek, nincs
különbség köztünk.

Ember és állat
egészen másképp tekint
egy s ugyanarra

Kiaknázatlan
tehetséget nagyon kár
hagyni, elveszni.

Ugyanaz az ügy,
más megvilágításban,
új ügynek tűnik.

Emberi létünk:
könnyeink, mosolyaink
váltakozása.

Sokunknak kérdés
a közös emberi lét
legfőbb lényege.

Az élet maga
adja meg kérdésünkre
a helyes választ.

Öregségünkben
egyre világosabb lesz
létünk értelme.

Életünk több mint
kölcsönös függőségben
lenni egymással.

Amit átéltél,
ami osztályrészed volt,
az a valóság.

A különféle
életcsapdából néhány
nagyon veszélyes.

Életed, noha
nem hosszú, sok dologra
mégis csak elég.

Az emberi lét
kiszámíthatatlan, de
ez így a legjobb.

Kötődés nélkül
élni kettős ajándék:
vidámság, béke.

Sok fecsegéstől
és sok rohanástól lesz
túl gyors az élet.

Karnyújtásra van
lelki megújulásunk
lehetősége.

Tartózkodással
egymáshoz még senki sem
jutott közelebb.

Maradj nyugodtan,
hiszen ötven év múlva
minden másképp lesz.

Életünk mozgás;
csak a mozdulatlanok
nem érkeznek meg.

Az élet bajok
és nehézségek nélkül,
a lusták álma.

Ahhoz, hogy lássunk,
nem elég csak életünk
tapasztalata.

Életünk során
a legfontosabbakról
ritkán beszélünk.

Létünk legnagyobb
gyötrelmét s boldogságát
sosem feledjük.

Hányattatottan
élnek sokan sokáig,
mert elfogadják.

Dicséret nélkül
és örömtelenségben
nagyon rossz élni.

Életünk során
saját gondolataink
miatt szenvedünk.

De szörnyű volna
öregen és betegen
örökké élni.

Mulandóságunk:
a legtöbbünknek komoly
fejtörést okoz.

Életünk zajlik;
csak akkor vesszük észre,
ha már vége van.

Egyszer, amikor
életünk végéhez ér,
új lét kezdődik.



HOL AZ IGAZ ÚT?

Ősi időkben,
abban a jobb világban
nem volt éhínség.

A mi őseink
derék emberek voltak:
vitézek, bátrak.

Valamikor még,
amikor gyermek voltam,
nagy háború dúlt.

Sok embert láttam
télikabátjukra varrt
sárga csillaggal.

Negyvennégy végén
szenes vagon tetején
jöttünk vidékről.

Senki sem tudta,
mire virrad, ha este
ágyába került.

Az ostrom után
rémségesen nézett ki
egész Budapest.

Apámat kétszer
szedték össze az utcán;
de elmenekült.

Majd hetven ország
háborúja: hatvankét
millió halott.

Nehéz feledni
az embermészárszékek
iszonyúságát.

A roppant tömeg
végeláthatatlanul
hömpölygött tova.

Ott álltunk s vártunk;
a Parlament balkonján
feltűnt alakja.

Kissé feszengve
nézett szét a tömegen,
s akkor elkezdte.

,,Kedves elvtársak..."
,,nem vagyunk mi elvtársak!"
bömböltük vissza.

Kormánybiztosunk
béketárgyalásra ment,
s letartóztatták.

Már hajnal óta
hangzik egy furcsa moraj
napkelet felől.

Újra temették;
és újratemetésén
százezrek voltak.

Ma minden kézben
legyen egy égő gyertya;
úgy emlékezzünk.

Néhány hét múlva
hősök kopott sírjain
fonnyadt koszorúk.

Sötét cellában
éppen annyi helye volt,
hogy állni tudjon.

Azok a szörnyű
évek sohasem múlnak
el nyomtalanul.

Összefoglalva
történelmünket, nem sok
jó mondható el.

Gyönyörűséges
világ várna ránk, ha mind
békében élnénk.

Nekünk béke kell.
Tökéletes és tartós,
hogy megmaradjunk.

Minden négy évben
a jogosult honpolgár:
választópolgár.

Választóiknak
ingyen virslit osztottak,
sört vertek csapra.

Világnézeti
vitákban elsősorban
nyíltság szükséges.

Ennyit még soha
nem beszélgettünk arról:
mit kéne tennünk?

Túlköltekezés
s elfásultságunk közös
bajunk lényege.

Volt mocskainkat,
ha kiderülnek nehéz
tisztára mosnunk.

Ha fondorlattal
jutsz hatalomhoz, egyszer
megbűnhődsz érte.

Az ármánykodó
csak ideig-óráig
érhet el sikert.

Hazugságaid
idővel elkoptatják
népszerűséged.

Tetteink mögött
már látszanak zord jövőnk
körvonalai.

A Gonosz lélek
tevékenysége nincsen
sokkhatás nélkül.

Mára ördögibb
összefüggésben látszik
nyomasztó jövőnk.

Ha a holnap rossz,
holnapután sem lesz jobb,
és azután sem.

A gyilkos szándék
földi értelemben nem
bocsátható meg.

Bürokrácia
az ember alkotta rossz
elburjánzása.

Temérdek írás
szól jelen bajainkról,
mégse csökkennek.

Modern korunkban
a szegények jóléte
szép szavak tárgya.

Élővilágunk
felgyorsult pusztulása
a saját művünk.

Sok idő eltelt,
s még mindig nehezen él
dolgozó népünk.

Az ártatlanság
az embertelen korban
milyen védtelen.

Soha nem látott
iramban megyünk a Nagy
Szakadék felé.

Művészet, zene,
oktatás, egészségügy
manapság üzlet.

Mai kultúránk
teketória nélkül
falja fel magát.

Forradalmi tett
ma már nem igen akad;
tévénket nézzük.

Átláthatóság
kellene, de hiába
szeretnénk, nem lesz.

Közömbösségünk
veszélyes fegyver; könnyen
ellenünk fordul.

Soha nem volt még
ennyire válaszúton
egyén és nemzet.

Kijózanodtunk;
valamikor még hittük:
majd jobb világ lesz.

Közös jövendőnk
irigylésre méltónak
már nem mondható.

Majd, ha minden nép
tartós békére vágyik,
megújul a Föld.

Mai világunk
már nem igen alkalmas
megújulásra.

Fölöslegedről
lemondva csökkentheted
mások nyomorát.

Fölöslegünket
összeadni hathatós
segítségnyújtás.

Örök időkre
szóló vérszerződésük
óv és kötelez.

Országunk s népünk
felvirágoztatása
közös, szent ügyünk.

Nincs gyümölcsözőbb
tett annál, mint amikor
mind összefogunk.

Soha ne beszélj
egy rossz szót se másokról.
Tekints magadba.

Tört magyarsággal
ő mondta ki először,
mi a fő bajunk.

Lázongásaink
előbb vagy utóbb mégis
eredményesek.

Egy fő kérdés van:
tudunk-e testvérei
lenni egymásnak?

Legendás hírű
hazafiak börtönben
helytállásukért.

Börtönudvaron
süt a nap, csak másképpen,
mint amott kívül.

Inkább belehalt;
de egyetlen nevet sem
tudtak meg tőle.

Az újságokban
a Kánaánt hirdették,
s rémuralom volt.

Gyermekfejjel is
felfogtam, hogy a világ,
csalásra épül.

Eső zuhogott
tizenhárom vértanúnk
emlékünnepén.

Néhány év alatt
számos magyar faluban
nincs több fiatal.

Hogyha akarjuk,
minden éles ellentét
áthidalható.

A tiszta beszéd
nemzetformáló erő;
minden időben.

Néhány év múlva
mindnyájan együtt leszünk
Európánkban.

Erőteljesen
s vállvetve kell dolgoznunk
a nyomor ellen.

Ó, ti lelkesült,
szép ifjak! Ma, bennetek
rejlik a remény.



AHOGYAN ÉLÜNK

Korcs világunkban
szinte napi gyakorlat
a tettlegesség.

Az öregembert
ütlegelték, rugdosták,
ezer forintért.

Ha tévúton jársz,
hamar lehet belőle
törvénytelenség.

Útszéli szavak
ma már mindennaposak
lányaink ajkán.

Azt a rossz pletykát
vajon ki terjesztette;
jó volna tudni.

A gyanúsított,
ha még van rá ideje,
mindent tűzbe dob.

Lassan kiderült
az ígéretes üzlet
csupán humbug volt.

Városainkban
mindenütt szemét, piszok
s ideges nyüzsgés.

Ha találkoznak,
már nem néznek egymásra;
nem is köszönnek.

A nagyképűség
éppoly visszataszító,
mint az irigység.

De sok fejben él
a gyors meggazdagodás
csalfa vágyálma.

Buta dolgaink;
bántó nyámnyilaságot
feltételeznek.

Milyen sokáig
tart egy óra, ha várni
kell a sorodra.

A börtönévek
utólag nagyon hosszú
időnek tűnnek.

Egy életen át,
sok büntetendő dolgot
tesz meg az ember.

Félreértésből
de sok jó viszony került
tartós válságba.

Egyről kettőre
jutni gyakran iszonyú
nehéz feladat.

Akit szülei
jósággal vettek körül,
boldogabban él.

Jó kapcsolatban
a két fél szavak nélkül
is érti egymást.

Kenyérnekvaló
gabonája mindig van
a jó gazdának.

Tavaly a zöldség,
idén a kalászosok
termettek többet.

Több évtizedes
harag után úgy néz ki,
békét kötöttek.

A hét hat napja
csupán előkészület
a vasárnapra.

Külső segítség
attól jön, akiről nem
gondoltuk volna.

A pálya legjobb
lova utcahosszal nyert,
nem bíztunk benne.

Nem jól fogadtak;
most rossz szelvényeiket
dobják a földre.

A kósza hírek
sajnos kivétel nélkül
igazak voltak.

Szenzációra
éhesen hallgatjuk meg
a friss híreket.

Akik balsorsuk
számkivetettjei már
sírni se tudnak.

Van, akinek már
betevő falatja sincs,
de ki szánja meg?

Egyre több ember
jut ma a tönk szélére
és koldusbotra.

A nyomorultnak
ma nincsen könnyű dolga,
de mikor volt jobb?

Amikor régen
többször nem volt mit ennünk,
Ő segített meg.

Amikor az ész
mások nincstelenségét
is hasznosítja.

,,Mások kárából
húzni hasznot" - gondold meg,
milyen életcél.

Van, akit a pénz
már annyira elfoglal,
hogy se lát, se hall.

Van, aki mindig
csak azt nézi, számára
mi a kedvező.

Amikor a tét
magasabb a haszonnál,
mért kockáztatnál?

Minden áldott nap
dicsérd meg, akit szeretsz,
s mondd ki a nevét.

Szerte a Földön
rohangászásainknak
nincs sok értelme.

Noha már látjuk
jövőnket, a jó szóra,
senki sem hallgat.

Az öregekről
gondoskodók létszáma
naponta csökken.

A kritikában
az a csúnya, amikor
ledorongoló.

A nagy hőségben
milyen jó négyszer-ötször
lezuhanyozni.

Ritkán történik,
hogy valaki valakit
tartósan szeret.

Ha félhomályban
gyertyát gyújtasz, lágy fénye
örömöt okoz.

Az iszákossal
beszélgethetsz bajáról,
de nem sokat ér.

Disznópestiskor
a húsiparra sovány
periódus vár.

Nehéz kibírni
szürke hétköznapjaink
egyformaságát.



KÁIN, HOL VAGY?

Fölényeskedő
stílusban ütögetett
ellenfelére.

Győzni szeretne;
minden idegszálával
arra törekszik.

Jegyzettömbjébe
szinte mindegyikünkről
készít egy rajzot.

Holnaputánra
rímfaragó versenyre
kapott meghívást.

Pártonkívüli;
munkája jutalmául
vitték Moszkvába.

Kényszermunkában:
látástól-vakulásig
a kőfejtőben.

Mint más táskáját,
betörőszerszámait
viszi magával.

Gépfegyverével
s fejére húzott maszkkal
lépett a bankba.

A felnyalábolt
bunkóval kétszer ütött
rá tar fejére.

A kis zseniből
anyja bánatára csak
esztergályos lett.

Iszonyú gyorsan
magyaráz; egymásután
kikapcsolódunk.

Küszöbön álló
veresége ma senkit
sem hökkentett meg.

Bosszúállásról
beszél, s mindennap újból
fenyegetőzik.

A kertek alján
settenkedett hazáig,
nehogy meglássák.

Díszes gitárján
néhány rég nem hallott dalt
varázsol elő.

Talán sikerül
félresiklott életén
változtatnia.

Meglátta nevét
a halottak listáján;
el kell tűnnie.

Gyakran gyalázó
szavakkal feketít be
ártatlanokat.

A léggömbárus
kezén mily nyugtalanok
színes foglyai.

Ismert füttyművész;
nincsen jó véleménye
a verebekről.

Készülő képén
kissé illetlen pózban
festi modelljét.

Most, hogy a család
igaz álmát alussza,
belép a Múzsa.

Mindig mosolyog;
így igazi arca már
sosem látható.

Babérligetben,
holdfényes úton kószál
képzeletében.

Alig készült el
mesterművével, máris
akadt vevője.

Ő, aki fényes
karriert fut be, mindig
irigyelt személy.

Neki nem nehéz
hazudnia. Minden nap
azt gyakorolja.

Hogy tetten érik,
abban biztos lehetett,
mégis megtette.

Növekszik a baj;
azt hiszi, többen hiszik,
hogy már rendben van.

Monumentális
korrajzot ír magának
három kötetben.

Nyugodtabban él;
alávetette magát
a szabályoknak.

Nehezen fér el
egyedül két ülésen
a villamosban.

Magasröptűen
beszélt; neki valóban
igaza lehet.

Egyedülálló,
új divattal állt elő;
biztos a siker.

Jó nevű költő;
lesajnáló mosollyal
nézi kötetem.

Úgy érzi, ha most
elmoccan a helyéről,
másoknak kedvez.

Őt választották
meg polgármesterüknek,
mert már megszokták.

Úgy hírlik róla,
kétes üzleteivel
szedte meg magát.

Ékesszólóan
beszél az önzetlenség
fontosságáról.

Terhes örökség;
állandó harcot folytat
félelmeivel.

Összefutottak;
van már tizenöt éve,
hogy látták egymást.

Mi már előre
sejtjük minden mondatát,
oly lassan mondja.

Annyira még nincs
feljavult állapotban,
hogy válaszoljon.

Az ő szemében,
amit mi másnak látunk,
nem a valóság.

Ámulatba ejt
széleskörű tudása
s világlátása.

A fájdalomtól
torz arca árulkodik:
nem sok van hátra.

Távozó elnök;
túl aggályosnak hangzik
búcsúbeszéde.

Nagyokat sóhajt;
neki már minden mindegy,
több szempontból is.

Még néhány éve
szegény feje azt hitte,
kártalanítják,

Kiváló elme;
pontos okfejtései
nem cáfolhatók.

A szeme körül
nagy duzzanatok jelzik
beteg veséjét.

Állítólag már
hónapok óta nem kelt
ki az ágyából.

Az a kicsiny göb
hátul, a tarkójánál,
öklömnyire nőtt.

Neki a világ,
ahogy öregszik, egyre
érthetetlenebb.

Titkos ügynök volt;
nem nagyon hangoztatja
ártatlanságát.

A kínzó kérdés:
,,miért van a világon?"
már nem érdekli.

Magával szemben
könyörtelenül élte
le az életét.

Rossz bőrben van, de
augusztus elsején múlt
kilencvenéves.

A kis temető
távol eső sarkában
találod sírját.



AKIKRŐL DALOLUNK

Két szőke kontya
pártába fonva jól áll
piros arcához.

Kipirult arca
és csillogó szemei
árulkodóak.

Bűvköréből már
soha nem szabadulsz meg;
de nem is akarsz.

Reggeltől-estig
a füléből két madzag
lóg a zsebébe.

Minden ízében
reszketve mesélte el
járatlanságát.

Nagy szakácskönyvvel
kezében kavargatja
első lecsóját.

Sajnos már késő;
ugyan nagyon vigyázott,
de lépre csalták.

Legszebb álmában,
mindkét szárnyát kitárva
felfelé indul.

Sok szempár nézi;
szépsége tudatában
kecsesen lépked.

Elfojtott érzés
keríti hatalmába,
olyankor sóhajt.

Akik vágytak rá,
mindnyájan megismerték
halálos csókját.

Akit ő egyszer
magához édesgetett,
meg nem szabadul.

Csodás lábait
egymásra rakosgatva
nagy sikert arat.

Mérgében fortyog;
a tartósított tejből
nem lett aludttej.

Falitükrében
úgy látja magát, ahogy
senki sem látja.

Fitymálva nézi
a kezébe vett táskát,
s másik után nyúl.

Komolyan mondta:
neki az élet nem több
egy kísérletnél.

,,Ezek után már
számomra minden mindegy"
- mondja zokogva.

,,Hogy vagy?" - kérdezte,
aztán mesélni kezdett,
válaszom nélkül.

Láthatatlan kéz
szorongatja a torkát;
jó, hogy felriad.

Tehetetlenség
dühétől dúl-fúl; könnyek
égetik arcát.

Bárhová megy is,
idegcsillapítóit
viszi magával.

Erre várt; most, hogy
fehér reggelre ébredt,
szinte sugárzik.

Jó kezű festő
örökíti meg csinos
arcvonásait.

Kissé furcsállom;
négykézláb közelít meg,
s lábam csókolja.

Talán megússza;
tegnapelőtt mind a két
mellét levették.

Arra nagyon várt,
legalább nevelt lánya
meglátogatja.

Erős altatók
s fájdalomcsillapítók
sem használnak már.

Anyósa télen,
sógora a múlt héten
halt meg májrákban.

Kis dobozkában,
szépen becsomagolva
tartja nyakláncát.

Horgolótűvel
próbálja megvakarni
viszkető fülét.

Egyszer valaki
a nevén szólította;
könnyezni kezdett.

Ajtaja előtt
kis kopott lábtörlőjét
befedte a hó.

Egyedül maradt;
hiába tesz akármit,
nem lel nyugalmat.



IRÁNY AZ ISMERETLEN

Szájában cucli,
bilijére ültették;
csöndben üldögél.

A gyermek néha
hasra esik, de nem baj,
újra lábra áll.

Nehéz lett volna
megértetni vele, hogy
egyszer egy az egy.

Felvilágosult;
most született kisöccsét
nem gólya hozta.

Félve meséli;
a Mikulás valóban
ölébe vette.

Sokáig hitte,
ha komisz volt, a krampusz
virgáccsal veri.

Kis buzgó elsős;
kidugja nyelvét, úgy tesz
az i-re pontot.

A gyermek gyakran,
ha zavaros az álma,
zokogva ébred.

Egymást kergető
pillangókat kergetett
a tarka réten.

,,A fene vigye!"
- dühöng, mert nem sikerül
összeraknia.

Magára kapja
sapkáját, sálát, úgy fut
ki az utcára.

Mai gyerek, bár
még tízéves se múlt, már
sok pénzt elherdál.

Érthetetlenül
áll a feladat előtt;
vajon ki segít?

Ott áll a parton;
talált lapos kavicsot
dobál a vízbe.

Mint legkisebbet
szülei kényeztették;
meglátszik rajta.

Már nem szerelmes;
sokkal jobbnak gondolta
az első csókot.

Nagy, pöttyös labdát
dobál fel a magasba,
hogy elkaphassa.

Az első sráccal
is elmenne, de nem kell
a kutyának sem.

Epedőn várja
a nagy pillanatot, hogy
felnőttnek nézzék.

Nagy kínlódással
tette le a vizsgáit,
de nem bukott meg.

Egyre több gyermek
nem eszik már reggelit,
s nem kap vacsorát.

Az anyáknak ma
nevelniük kellene
gyermekeiket.



ÖRÖMÜNK FŐ FORRÁSA

Nagy kagylóhéjon
lótuszvirágillatban
születik Vénusz.

Bolondos évek,
amikor az embert még
vágyak vezérlik.

Amikor újra
összefutottak, még nem
sejtették, mi lesz.

Édesem gyere,
élvezzük az életet
úgyis oly rövid.

Koromfekete
hajad, vörös körmeid
megőrjítenek.

Gyönyörűséged
hatalmába kerített,
nincs menekvésem.

Bujaságoddal
megőrjítesz, rabszolgád
vagyok örökre.

Ha nem fogadnál,
ha azt mondanád: vége,
nem heverném ki.

Mennyire vonzók
a keskeny sikátorok
vörös fényei.

Örömtanyán, ha
levetkőztél, magától
történik minden.

A jó szerető
arról ismerhető fel:
sohasem siet.

Az a múltkorit;
az a felejthetetlent
ismételd újra.

Vörösre festett
ajkai csillogása
élmény számba megy.

Kifestett ajka
a világmindenségnek
lett középpontja.

Halálos csókról
nem volt szó, de a méreg
ott volt az ajkán.

Ó kedves Edgár,
ma nyitott ki a szex-bár;
este jöhetsz már.

Régen nincsen már
a környékünkön szex-bár.
Ó, de milyen kár.

Ketten voltunk ott,
amikor levetkőzött,
így ketten láttuk.

Semmi rossz nincsen
abban, ha a férfi nő,
és a nő férfi.

A férfi s a nő
a szerelem oltárán
füst nélkül égnek.

Mi lehet annál
szebb és jobb, ha mi egymást
nagyon szeretjük?

Ülünk a kertben
a régi, kopott padkán;
kezem kezében.

Már hatvan éve
ismerjük egymást, sőt több
mint hatvan éve.



NYÜZSGŐ BAZÁRBAN

Nézd, hajnalodik,
délelőtt s délután van;
s már itt az alkony.

Mindig is így volt:
kutya-macska barátság
két bátyja között.

A költészetben
a rím nélkülözhető,
de a ritmus nem.

Ki olvas verset?
Csak a költők egymásét;
de kritikusan.

Költőcskék között
mindig akad egy, akit
senki sem szível.

Az elbeszélés
akkor jó, ha érthető
és élvezhető.

Két ócska, absztrakt
festmény lóg egymás mellett
a piszkos falon.

A legtöbb festmény
szürke, barna, sötétzöld
bús keveréke.

Sok hercehurca
után végül helyére
került a szobor.

Az új darabban
ma mindegyik színész új,
új kosztümökben.

Ötödik menet;
néhány horogütéssel
végre sikerült.

Az első meccsen
bámulatos játékkal
leptek meg, s győztek.

A közös siker
még szorosabbra fűzte
barátságukat.

Hallod-e Edgár,
a tésztát eheted már;
itt van a lekvár.

Kétségtelenül
olcsóbb dolog nem enni,
de koplalni rossz.

Este mindenki,
főleg, ha sokat evett,
ágyára gondol.

A forró kávé,
ha érintetlenül áll,
kihűl; úgy nem jó.

Az a sok lefolyt
bor, sör, konyak, pálinka,
de sokba került.

A visszaesőt
nehezebb gyógyítani,
mint a most kezdőt.

Az intő szöveg
a láncdohányosra nincs
semmi hatással.

Testékszerek és
divat kiegészítők,
parfüm + üveg.

Drága füstölők,
mindenféle kenetek,
illatos gyertyák.

Csatlakozz hozzánk,
akkor te is részt vehetsz
sikereinkben.

Tüzelő nélkül
megbirkózni a téllel,
nem könnyű dolog.

Számukra a hó
ott kinn a kapualjban
extra takaró.

Az igaz barát
fenntartás nélkül örül
sikereidnek.

Mind a kettő rossz:
tüske közé zuhanni,
tétlenül élni.

Ez volt a kezdet;
ami most következik,
nem tesszük zsebre.

A balga néz, néz,
de szemei nem látják
a valóságot.

A sok kotyogás
helyesnek nem helyes, de
megbocsátható.

Sokan nem voltak,
mert nem volt rá idejük,
hogy eljöjjenek.

Ápoltságra vall,
ha valakinek mindig
tiszta a körme.

Cipőfűzőjét
mindenki úgy fűzi be,
ahogy akarja.

A súlyos ügyet
nem lehet elintézni
egy-két mondattal.

Minden pillanat
egyformán előzi meg
a következőt.

Talpalatnyi hely
sincsen a napimádók
nudista strandján.

Ma lényegében,
éppen azt is mondhatnánk:
semmi sincs épen.

Az árvíz ellen
bebiztosított háza
tűz martaléka.

Öt liter vérem
folydogál ereimben,
de sosem érzem.

Valaki mintha
már elmesélte volna
a legszebb mesét.

A búcsúzkodók
szemét elönti a könny;
szó nélkül állnak.

Nem könnyű dolog
a legcélszerűbb csomag
elkészítése.

Disznó röfögés
közben szokatlanul szól,
ha bárány béget.



TAVASZTÓL TÉLIG

A ködben álló
almafák sokasága
a vastag hóban.

Mindent kivágtak:
a bokrokat, a fákat;
nem maradt semmi.

Gólyáink fészke
a kelő nap fényétől
csillogó ködben.

Ezen a téli
naptól fényes hajnalon
ropog a friss hó.

Az ég még fehér,
a fellegek feketék
pirkadás előtt.

Esőben, hóban
egyre kopnak a rendház
homlokdíszei.

Barna bokrok, fák
nyújtogatják magukat
a napfény felé.

A ködben álló
fák mögötti erdőből
semmi sem látszik.

Fent a hegy csúcsán
az ottmaradt felhők már
napfényben úsznak.

A felkelő nap
az oszladozó ködben
pirosan izzik.

Az első házak
már kibújtak a ködből,
s az első fák is.

Mióta nap süt,
ez a kis hegyi patak
egyre szilajabb.

A vízáradat
még a nagy köveket is
tovasodorja.

Szomorúfűzág
legalsó leveleit
sodorja a víz.

Keleti szél fúj;
a fenti szürkeségből
semmi se marad.

Soha nem észlelt
elképesztő erővel
tombol a vihar.

Tengernyi kékbe
parányi kósza felhő
merészkedett be.

A kéklő égen
azok a nagy habfelhők
egyfelé szállnak.

Ha madár dalol,
ha szél fúj, ha a nap süt,
boldogság jár át.

Pipacsövezte
sárga gabonatáblák
a nyár derekán.

Itt-ott a zöldben
lágy szellőtől hajlongó
sárga virágok.

Az arborétum
legkülönösebb fája
közönségsiker.

Háromszáz évnél
idősebb fát vágnak ki;
többen zokogunk.

Meleg, nyári est;
kérészektől fehérlik
a Tisza vize.

Ott fenn az égen
a felhők alján látszik,
itt van a hajnal.

A hajnal előtt
csillagok sokasága
ragyog az égen.

Abból az éjből
csillagragyogásával
nem maradt semmi.

Utcai lámpák
fényétől halványodnak
fenn a csillagok.

Öreg kastélykert
hervadó virágai
a hold fényében.

Kéklő holdfényben
hazafelé látható
a kavicsos út.

A hajnal fénye,
a felkelő nap tüze
már érezhető.

A pirkadattól
milyen élénk pirosan
égnek a felhők.

Ha feljön a nap,
hirtelen minden dolog
fényárban fürdik.

De sok szín gyűlik
össze a széles égen,
ha itt a hajnal.

Hajnali fényben;
a rigó is vidámabb
hangon énekel.

Korán hajnalban
falunk összes kutyája
üdvözli egymást.

Tengeri sétán
a homokba írt nevet
elmossa a víz.

A hegyek fölött
gyülekeznek a felhők;
mire készülnek?

Ott kinn a ködben
milyen más a diófa
levelek nélkül.

Kopasz diófa;
gallyai között itt-ott
madarak ülnek.

Ott az a fenyő
büszkén vár a sorára
karácsony előtt.

A tél fehérre
festette kerítésünk
barna léceit.

Forrón gőzölgő
tea illata méltó
párja a csöndnek.

Első fagyos nap;
az egész város fölött
füstsapka lebeg.



VELEM TÖRTÉNT

Gyermekkoromban
színes, drága játékom
nekem sosem volt.

Derült napom van;
talán végre sikerül
társat találnom.

Segíts megtudni,
mélyen megtapasztalni:
ki vagyok neked.

Mert megöleltél,
s gyöngéden megcsókoltál,
milyen szép a nap.

Őrzőangyalom,
amikor felébredek,
szelíden néz rám.

Nekem az élet
néha rövidnek, néha
hosszúnak tűnik.

Ez a nagyvilág,
amikor már nem leszek,
tovább létezik.

Valamit mondtál;
csak azon csodálkozom,
nem is vagy otthon.

Szerintem együtt
szellemesebbek vagyunk,
mint külön-külön.

Ha én szülöm meg
anyámat, s nem ő engem,
most ő vagyok én.

Számodra jó vicc,
számomra sokkolón hat,
ha megijesztesz.

Római villa
teraszán ülve kérek
nápolyijából.

Adósom, ha lát,
elfordítja fejét, vagy
bujkál előlem.

Megjön. Köszöntöm.
Rám tekint, de tovább megy
köszönés nélkül.

Gyönyörűséggel
tölt el a természetnek
megújhodása.

Néha úgy tűnik,
mintha már máskor, máshol
léteztem volna.

Most már bevallom,
sokkolt az ár, mert erre
nem számítottam.

Amit ti, ketten
egymással megbeszéltek,
nem tartozik rám.

Ezzel az üggyel
nekem végeredményben
semmi dolgom sincs.

Valaki bejött,
de még nem tudom, hogy ki.
Csöndben fülelek.

Én a világból
csak nagyon kis részt látok,
de tű-élesen.

Igazán nem szép,
hogy jót nevetsz, miután
rám ijesztettél.

,,Megáll az eszem!"
bár lehetetlennek tűnt,
mégis megtörtént.

A világ helyett
csak én szégyellem magam
a károk miatt.

Péternek nincsen
kedve dolgozni, nekem
s Leventének sem.

Lekezelően
beszél velem; lehajtott
fejjel csak állok.

Arcom rajzolja,
mozdulatlanul ülök;
többen figyelnek.

Nagy szépség láttán
eszembe jut, milyen sok
csúnya ember van.

Ha valahol egy
szép nő kerül utamba,
öröm ránézni.

Volt szeretőm új
barátnőm karjaiban
már nem hiányzik.

Bókjaim nála
nem érik el céljukat,
furcsán mosolyog.

Csak annyit mondtam:
,,többé nem jövök vissza".
,,Jó" - fűzte hozzá.

Anyám hazavár;
akármikor érkezem,
rögtön ehetek.

Az ikrás mézből
nagy, púpozott kanállal
veszek a számba.

Csokifagylaltból
három gombócot kérek,
sok tejszínhabbal.

Ha kell, a világ
végére is elkísér
hűséges kutyám.

Foghegyről beszél
velem, nála rondább lény
nincs a világon.

Háborgatása
különösen durván ért
a fennkölt percben.

Neki egyszerű
kritikát gyakorolni
tudásom felett.

Nem szoktam hozzá,
hogy fitymálva beszéljen
s lekicsinylően.

Ha célhoz értél,
ahogyan én ismerlek,
új célt tűzöl ki.

Körvonalaznám,
mit, miért és hol volna
jó létrehozni.

Sosem tapasztalt
bölcs nyugalomban telik
nyugdíjas létem.

Most már nem tudnám
szó szerint elmondani,
annyira rég volt.

Nekem már tíz év
többnek tűnik, mint másnak
harminc vagy negyven.

Apám és anyám ,
hetven év távlatából,
jó szülők voltak.

Nekem a legszebb
napom az volt, amikor
a Fényt láthattam.



A NAGYVILÁGBAN

Gondold csak végig,
micsoda adomány, hogy
világra jöttél.

Születéseddel
újra kezdődhet lelked
öntisztulása.

Semmit sem kellett
tenned érte, s világra
hoztak, hogy élhess.

Szüleidet te
választottad magadnak,
s ők felneveltek.

Ha feszültséged
oldódik, megkönnyebbül
környezeted is.

Ha nyitott szívvel
jársz-kelsz, soha nem látott
csodák várnak rád.

A nagyvilágban,
kell lennie egy helynek,
ahol csöndre lelsz.

Ha egy gyermeknek
kezét fogod, ügyelj rá,
hogy hogyan fogod.

Tíz cseppet ebből,
s tíz cseppet a másikból:
új erőre kapsz.

Amikor sokan
már azt hitték, véged van,
megráztad magad.

Ha neked van is
igazad, sajnos ő is,
ugyanazt véli.

Jó, ha utadon
nyíló virágokat látsz
és nem tüskéket.

Sokkal könnyebben
érted meg a lényeget,
ha jó úton jársz.

Ha valamit még
mondanál, mert dühös vagy,
halaszd holnapra.

A legszebb napok
gyakorisága csupán
kedélyedtől függ.

Ha tetten érnek,
s bebörtönöznek, magad
voltál a ludas.

Ha szemérmetlen
dolgot teszel, ocsmányság
ver benned tanyát.

Ha rosszat teszel,
arra bizton számíthatsz,
téged is rossz ér.

Ha lustaságod
tétlenségre kárhoztat,
régen rossz neked.

Ne légy elveid
rabszolgája, sokkal jobb
szabadon élni.

Elriasztod, ha
nem kellő tapintattal
közeledsz hozzá.

Ha szerelmesed
öleled, vagy csókolod,
legyél figyelmes.

Ha egyvalakit
boldoggá tettél, már nem
éltél hiába.

Figyeld meg, mennyi
időd pazarlódik el
vásárlásokkal.

Hogyha vásárolsz,
csak azt tedd kosaradba,
ami szükséges.

Ha látóköröd
kitágul, egyszeriben
úgy érzed, más vagy.

Amiért fizetsz,
gyakran értéktelen, de
a nap ingyen van.

Ha kipróbáltál
valamit, abból tudod:
jó vagy rossz neked.

Ha elpackáztál
valamit, a jövőben
helyrehozhatod.

Ha túlzottan sok
terhet veszel magadra,
káosz vesz körül.

Semmi sem lehet
jobb, mintha életedben
mindig vidám vagy.

Nemes úton jársz,
ha belső igenlésből
jóra törekszel.

Légy tudatában:
rémálmaid képei,
benned születnek.

Ha nyitottan élsz,
jókedv, szépség, öröm jut
osztályrészedül.

Amit csak holnap
akarsz közölni velünk,
nem is oly fontos.

Három év után
még a katasztrófa is
javadra szolgál.

Nem mindegy, hogyan
kezeled gyors napjaid
kihívásait?

Ha munkád közben
soha nem tartsz szünetet,
nem ad örömöt.

Soha nem látott
változások érhetnek,
ha nyitottan élsz.

Amikor lelked
kinyílik a csodákra,
mindent másképp látsz.

Mért pazarolnád
reménytelen dolgokra
időd és erőd?

Nem vagy kivétel:
ha egyszer győzöl, máskor
veszítened kell.

Ha dolgoznod kell,
dolgozz, mert ha dolgozol,
pénzt jön a házhoz.

Ha a félelem
irányítja lépteid,
nem jutsz messzire.

Ha a mag idén
nem kelt ki, ne búslakodj,
jövőre is vess.

Vélekedésed
nagyon ritka esetben
állja meg helyét.

Hogy a napot lásd,
valóban nem szükséges
fáklyát gyújtanod.

Holdfényes úton
még vadidegen helyen
sem tévedhetsz el.

Ha mindig tudnád,
mire mit kéne lépned,
nem győznének le.

Életed során
sok dolgot: ezt is, azt is
meg kell próbálnod.

Az életed jó,
ha nyereséged nagyobb
veszteségednél.

Késő éjszaka,
ha még mindig nem alszol,
másnap nehéz lesz.

Bizalom nélkül
soha nem találod meg
léted értelmét.

Életed során
a legkisebb jeleket
is vedd komolyan.

A csoda mindig
és mindenütt jelen van,
ha nyitottan élsz.

Amikor böjtölsz,
járj mosolyogva; lássák,
milyen boldog vagy.

Tölts poharadba
desszertbort, s egyél hozzá
mandulatortát.

Barátaiddal
együtt lenni, az egyik
legnagyobb ünnep.

Mindkét tenyered
helyezd ételed fölé,
és mondj rá áldást.

Eldugott helyen,
ahol a madár se jár,
jön szembe veled.

Ha mélyre tekintsz
szívedbe, vajon van-e
tiszta hely benne?

A tény, hogy élhetsz
késztetett-e valaha
hálaadásra?

Miért nyavalyogsz?
Igen, mért siránkozol
az elmúlt felett?

Nap, mint nap miért
riogatsz légből kapott
rémhíreiddel?

Három év után,
ha egyszer csak kopogna,
mit szólnál hozzá?

Gondoltál-e rá:
az úgynevezett mások,
mind testvéreid?

A döntő kérdés:
akarsz-e mindenkinek
testvére lenni?

Egész életed
szinte gondtalanul telt
el, s akkor mi van?

Miért nem örülsz
annak a sok szépségnek
ott körülötted?

Ha nem követed
a benned lévő hangot,
mire számíthatsz?

Gondold jól végig,
számodra mára mi lett
a legfontosabb?

Befelé néző
szemeiddel ezernyi
dolgot élhetsz át.

Nem könnyű dolog
alászállni magadba
és körülnézni.

Ha mélyre merülsz,
egyszer talán sikerül
felszínre hoznod.

Kicsiny szemcse vagy,
ám a homoksivatag
alkotórésze.

Nagy a különbség,
ahogy mások látnak és
önképed között.

Belső hangodra
csak akkor figyelhetsz, ha
elcsendesültél.

Ha elcsendesülsz,
lassan felszínre törnek
mély érzéseid.

Belső kiáltás,
nem hallható sikolyok
lelked legmélyén.

Gondolataid
könyvek nyomán születnek,
vagy sajátjaid.

Ha eljutottál
szíved mélységeihez,
vajon miket látsz?

Emlékek között
kutatva mindig találsz
valami újat.

Amilyen magot
vetsz a földbe, olyan lesz
a termésed is.

Ha jó anyád van,
soha senki nem szeret
úgy, ahogyan ő.

Lelked mélyéből
születő jó gondolat
jótetthez vezet.

Gazságaidat,
ha szemfülesen teszed,
nem fedezik fel.

Eszmevilágod
elsősorban attól függ,
mit tartsz fontosnak.

Jelentéktelen
dolgok is jelentősek,
ha érdekelnek.

Amit szemed lát,
füled hall, nyelved kóstol,
orrod szagolgat.

Csak hálás szívvel
kaphatsz életedtől új
ajándékokat.

Milyen nagy öröm,
ha gyermekedről látod:
okosabb nálad.

Ha már túllépted,
akkor megismerhetted
határaidat.

Ha nincsen pénzed,
elképzeléseidről
le kell mondanod.

A mélyreható
változás elforgatja
szekered rúdját.

Élvezd a csöndet
a már elmúlt és a még
érkező között.

Legyél szerelmes
édes anyanyelvedbe.
Nem csalatkozol.

Amikor aratsz,
gondold meg, hány embernek
nincsen kenyere.

Láss, hallj, próbálkozz!
Érdeklődésed soha
ne lankadjon el.

Hogyha népszerű
szeretnél lenni, gyakran
mondd mások nevét.

Lényeg, hogy mozogj;
az már mindegy, hogy merre
visznek lépteid.

Szüleiddel még
haláluk után is jó
elbeszélgetni.

Legyen időd rá,
az Alaknélkülivel
összeolvadni.

Hogyha sóvárogsz,
igyekezz oda, ahol
kielégülhetsz.

A legjobb dolgot
se akard megtartani,
engedd útjára!

Ébredés után
minden reggel fogadd meg:
csak jó úton jársz.

Ha megteheted,
kortyolj az erőt adó
életvizéből.

Jókedvűséghez
ajándékozd meg magad
gyönyörködéssel.

Csak annyit dolgozz,
hogy kielégíthessed
szükségleteid.

Ha valamivel
foglalkozol, mindig szánj
rá elég időt.

Böjtölni kezdesz?
Legelőször gondold át,
mit miért teszel.

Soha ne kutasd
álmaid logikáját,
mert nem létezik.

Ha ellenfeled
jól ismered, nem elég,
ismerd magad is.

Mindkét lábaddal
a valóság talaján
kellene állnod.

Maradj nyugodtan,
egy emberöltő után
minden másképp lesz.

Mindent úgy fogj fel,
ami van, az a legjobb,
és derűs maradsz.

A vihar előtt,
az apró jelzéseket
vedd figyelembe.

Ha már meguntad
az édes semmittevést,
tegyél valamit.

Jól vésd eszedbe,
minden embernek neve
a legszentebb szó.

Hiába lázongsz
sorsod ellen, nem segít;
jobb, ha megnyugszol.

Ha elvesztetted
életed fonalát, hát
nyomozz utána.

Ha valamit szólsz,
úgy beszélj, hogy szavaid
sose sértsenek.

Ha már eleget
mendegéltél egy úton,
válassz másikat.

Jó lesz vigyáznod,
tűrőképességednek
végső határán.

Igaz boldogság
soha nem jön kívülről;
szívedből fakad.

Ha magányos vagy
gyakran beszélsz magadban,
de nem tudsz róla.

Ha megöregszel,
nem mindegy, mivel töltöd
szabadidődet.

Ha életedről
leltárt készítsz: a rossznál
mindig több a jó.

Azon a végső
napon nyilvánvaló lesz,
mikor mit tettél.

Annyira biztos
nem lehetsz dolgaidban
ma sem, holnap sem.

A vég közelít,
akkor is, ha arcodon
mosollyal várod.

Kellemetlenül
érint a hír, amire
nem számítottál.



MINDANNYIAN

Születésünkkor
testünkbe lehelt lelkünk
hallatja magát.

Ősvétkünk nyomán
elszakadtunk Istentől;
többé nem látjuk.

Gaztetteinkért
a legvégső büntetés
várat magára.

Ínséges idők;
amikor nincs mit ennünk,
és ihletünk sincs.

Ahogy az idő
múlik, olyan arányban
növekszik gondunk.

Minden tisztátlan,
gonoszsággal teli perc
ostorként hat ránk.

Jó, ha lelkünkben
nagyjából minden dolog
egyensúlyban van.

Szívünk mélyéből
a felszakadó sóhaj
sokat jelenthet.

Legyünk boldogok:
egyszerűen, szerényen
elégedettek.

Szeretteinket
igyekezzünk mindennap
boldoggá tenni.

Kora hajnalban
pihentek, frissek vagyunk.
Testben-lélekben.

Ha majd könnyeink
felszáradtak, mosolyra
derül az arcunk.

Öröm és bánat
váltakozása közben
suhan életünk.

Gyakran történik
meg velünk, hogy kínunkban
nevetni kezdünk.

Célállomásként,
Moszkvát neveztétek meg?
Épp arra tartunk.

Ki meri szemünk
előtt összepofozni
kis unokáját?

Soha nem derült
ki, vajon kettőnk közül
kinek fájt jobban?

Mit hoz a jövő?
Javulást? Rosszabbodást?
Szájtátva lessük.

Nincsen nyugalom.
De teszünk-e valamit
érte, hogy legyen?

Csendesedjünk el,
s kérdezzük meg magunktól:
miért rohanunk?

Segítheti-e
a víz megszentelése
tisztaságunkat?

Miért szeretünk
a szeretetről olyan
sokat beszélni?

Miért szenvednénk
az unalomtól egész
életünkön át?

Idáig jöttünk,
most kettéválik utunk;
hát, Isten veled.

Azon az úton,
akármilyen hosszú is,
végig kell mennünk.

Számunkra nincsen
semmi más lehetőség,
csak csendben várni.

Józan belátás,
egészséges kétkedés,
hasznunkra vannak.

A háromféle
változatból csak egyet
hozhatunk létre.

Mi, akik itthon
nem találjuk helyünket,
világgá megyünk.

Mi, akik itthon
maradunk nem értjük, mért
mennek el mások.

Forgalmas téren
lanttal kísérem táncod;
együtt koldulunk.

Soha nem volt még
ezüst ivóserlegünk
ennyire üres.

Helyesen tesszük,
ha magunknak bevalljuk
gyávaságunkat.

Felhalmozódó
adósságaink miatt
nyomorgunk annyit.

Puhány nemzedék
ez a mienk; legtöbbünk
már csak ülni tud.

Érzékszerveink
kitárulkozó ajtók
a világ felé.

Igazán soha
nem voltunk még a csúcson,
noha lehetnénk.

Ez így van rendjén;
saját gyermekünk nekünk
mindig a legszebb.

A nagy utazás:
a magunktól magunkig
tartó nem könnyű.

Magunkba nézve
sikerül életünket
tisztábban látni.

Misztikus szavak
titokzatos hangszínnel
mélyen hatnak ránk.

Gondok rajzolta,
durva arcvonásaink
sokatmondóak.

Értelmünk szintje
bár lehanyatlóban van,
testünk még bírja.

Ne ítélkezzünk.
Mindig másképp történik,
mint ahogy várjuk.

Fogalmazzuk meg:
melyik a legfontosabb
játékszabályunk!

Amit még soha
nem értünk el, teremtsünk
felhőtlen derűt.

Fejveszettségnek
s gyors döntésnek ne legyünk
kárvallottjai.

Magunk ismerni
elengedhetetlenül
szükséges dolog.

Lábaitokkal
ne bújjatok egy számmal
kisebb cipőbe.

Jó, ha belátjuk:
mennyire éretlenek
gondolataink.

Jelentéktelen
dolgokról beszélgetni
gyakran élvezet.

Hogyha vágyaink
követelődznek, nehéz
ellentmondani.

Sóvárgásaink
nyugtalanságban tartják
testünk és lelkünk.

Rendszerezetlen
dolgaink általában
úgy is maradnak.

Ha már elkezdtük,
akármennyire terhes,
be kell fejeznünk.

A hét költőből
már egyik sem él, csupán
a lelkünk mélyén.

Disznó viccektől
hallhatóan hangosabb
a nevetésünk.

Jól tartsuk észbe,
mindenegyes szavunknak
hordereje van.

Félénkségeink
sikeres fejlődésünk
akadályai.

Ma jámborsággal
nem juthatunk előbbre,
tetterős kéz kell!

Nemzettudatunk
segít eligazodni
a zűrzavarban.

Az anyatejjel
együtt anyanyelvünk is
belénk ivódott.

Összefogással
és helyzetfelméréssel
javul a sorsunk.

Ennél még mélyebb
gödörben is voltunk, de
mindig kimásztunk.

Jelenről, múltról
beszélgetve találunk
utat jövőnkbe.

Ma még badarság
volna arról beszélni,
hogy jövőnk jobb lesz.

Vágyaink gyakran
okoznak fájdalmat, ha
nem teljesülnek.

Életünk során
mindig az jó, ami van,
csak higgyünk benne.

A legszebb dolgok
nem kerülnek egyetlen
forintunkba sem.

Bennünk száz titok
is elfér egymás mellett,
feldolgozásra.

Fejlődésünkre
nagyszüleink szerepe
nagy hatással van.

Örök birkózás
kétes árnyoldalunkkal
a paplan alatt.

,,Egészségedre!"
mondtuk, elmosolyodtunk
és koccintottunk.

Hosszú viráglánc
ékesíti nyakunkat;
vendégül látnak.

Édesanyánkat
és édesapánkat bár
feltámaszthatnánk.

Abszurd álmaink,
ha szerencsénk van, néha
megvalósulnak.

Megújulásra
tragédiánk kezdetén
volt némi remény.

Három hordó bor,
tizenhárom hordó sör
folyt le gégénken.

Nem hátrálunk meg,
pedig sokan szeretnék,
ha belebuknánk.

Percig sem számít,
miket kotyognak mások
a hátunk mögött.

Amikor ő volt
az edzőnk, minden évben
bajnokok lettünk.

Teli torokból
ordítva biztatgattuk
az egész meccsen.

Öreg szemeink,
élesen nem, de sokkal
mélyebben látnak.

Hosszú életünk
során sok öröm mellett
sok bánat is ért.

A lelkünk mélyén,
de sok minden összegyűlt
éveink során.

Kilencven fölött
nekünk már minden lépés
komoly feladat.

Életünk rövid;
mégis úgy teszünk, mintha
túl hosszú volna.



BÚCSÚZNI KELL

Holnap, de ma is,
sőt, minden pillanatban
jöhet a halál.

Mi volna jobb, ha
gyors halál érne, vagy ha
búcsúzkodhatnál?

Nincsen pillanat
hirtelen jött halálunk
esélye nélkül.

Előre soha
nem tudni, mint végződik
létünk fonala.

Mint a csöpp felhő,
úgy tűnünk el mindnyájan
észrevétlenül.

Soha át nem élt
csodákban lehet részünk
a másvilágon.

Abban a végső,
titokzatos órában
minden kiderül.

Akkor lepereg,
mit tettél életedben
a mai napig.

Abban a percben
lágyan beleszédülünk
másik valónkba.

Halálunk után
milyen könnyű dolog lesz
bölcsen hallgatni.

A halálon túl
vár valami nagyszerű,
nem remélt titok.

Most a föld alatt,
ahogyan hatvan évig
keskeny ágyukban.

A halott testből
kiszálló lélek újabb
test után vágyik.



VARIÁCIÓK EGY TÉMÁRA

Ha a Kérdésre
nem találjuk a választ,
elcsodálkozunk.

Ha a Kérdésre
nem találjuk a választ,
rossz érzés fog el.

Ha a Kérdésre
nem találjuk a választ,
félszegen nézünk.

Ha a Kérdésre
nem találjuk a választ,
kínosnak tartjuk.

Ha a Kérdésre
nem találjuk a választ,
kissé feszengünk.

Ha a Kérdésre
nem találjuk a választ,
elszontyolodunk.

Ha a Kérdésre
nem találjuk a választ,
szégyelljük magunk.

Ha a Kérdésre
nem találjuk a választ,
karunk széttárjuk.

Ha a Kérdésre
nem találjuk a választ,
megadjuk magunk.

Ha a Kérdésre
nem találjuk a választ,
szánk tátva marad.

Ha a Kérdésre
nem találjuk a választ,
döbbenten állunk.

Ha a Kérdésre
nem találjuk a választ,
dadogni kezdünk.

Ha a Kérdésre
nem találjuk a választ,
fejünk vakarjuk.

Ha a Kérdésre
nem találjuk a választ,
ujjunkat szopjuk.

Ha a Kérdésre
nem találjuk a választ,
körmünket rágjuk.

Ha a Kérdésre
nem találjuk a választ,
orrunk piszkáljuk.

Ha a Kérdésre
nem találjuk a választ,
még hidegen hagy.

Ha a Kérdésre
nem találjuk a választ,
elvörösödünk.

Ha a Kérdésre
nem találjuk a választ,
morcosak leszünk.

Ha a Kérdésre
nem találjuk a választ,
dühbe gurulunk.

Ha a Kérdésre
nem találjuk a választ,
fejfájást kapunk.

Ha a Kérdésre
nem találjuk a választ,
jó kávét iszunk.

Ha a Kérdésre
nem találjuk a választ,
konyakot töltünk.

Ha a Kérdésre
nem találjuk a választ,
csokit rágcsálunk.

Ha a Kérdésre
nem találjuk a választ,
aludni vágyunk.

Ha a Kérdésre
nem találjuk a választ,
sétálni megyünk.

Ha a Kérdésre
nem találjuk a választ,
önbecsünk csökken.

Ha a Kérdésre
nem találjuk a választ,
félre tekintünk.

Ha a Kérdésre
nem találjuk a választ,
mellébeszélünk.

Ha a Kérdésre
nem találjuk a választ,
másra sandítunk.

Ha a Kérdésre
nem találjuk a választ,
súgásra várunk.

Ha a Kérdésre
nem találjuk a választ,
nyugtalankodunk.

Ha a Kérdésre
nem találjuk a választ,
idegeskedünk.

Ha a Kérdésre
nem találjuk a választ,
elgondolkodunk.

Ha a Kérdésre
nem találjuk a választ,
okát keressük.

Ha a Kérdésre
nem találjuk a választ,
könyveket bújunk.

Ha a Kérdésre
nem találjuk a választ,
megindokoljuk.

Ha a Kérdésre
nem találjuk a választ,
visszakérdezünk,

Ha a Kérdésre
nem találjuk a választ,
másról papolunk.

Ha a Kérdésre
nem találjuk a választ,
verejtékezünk.

Ha a Kérdésre
nem találjuk a választ,
kezünk tördeljük.

Ha a Kérdésre
nem találjuk a választ,
kétségbeesünk.

Ha a Kérdésre
nem találjuk a választ,
pánikba esünk.

Ha a Kérdésre
nem találjuk a választ,
furcsán mosolygunk.

Ha a Kérdésre
nem találjuk a választ,
sandán kuncogunk.

Ha a Kérdésre
nem találjuk a választ,
hülyén nevetünk.

Ha a Kérdésre
nem találjuk a választ,
megtébolyodunk.

Ha a Kérdésre
nem találjuk a választ,
kiüresedünk.

Ha a Kérdésre
nem találjuk a választ,
magunkba szállunk.

Ha a Kérdésre
nem találjuk a választ,
jó úton vagyu
 
 
0 komment , kategória:  Hajas Tibor (1946–1980)  
szeretettel
  2012-05-15 11:21:27, kedd
 
  Horváth Ödön (1938-)
haikui
Kéziratként a szerzőtől



FORRÁSOK NYOMÁBAN

A tág rét felett
még virradat előtti
félhomály honol.

Oszlik a homály;
minden percben fényesebb
odafönt az ég.

Áldott pirkadat;
amikor a homályból
felröppen a fény.

Onnan Keletről
érkezik hozzánk a fény;
a legelső fény.

Ó, kora reggel!
Amikor még minden perc
annyira csöndes.

Hajnali fényben
ragyognak a romtemplom
kőoszlopai.

A hajnalpírtól
minden kipirosodott
egy kis időre.

Éjjeli tócsák;
pirkadat pirosságát
tükrözik vissza.

Épp hajnalodik;
a szép seregszemléje
veszi kezdetét.

Kora hajnaltól
egyre erősebben fúj
a tavaszi szél.

A rózsaszín ég
igen hamar halványkék,
ha feljön a nap.

Megvirradt; a rét
s a távoli hegyek is
tavaszi fényben.

Kakasszó nyomán
miután feljött a nap,
újul az élet.

Kissé felhúzott
redőnyön át villogó
napfénycsillagok.

Az úton végig
kitárt ablakok fénye
süt a szemébe.

A legelső fényt
korán-kelő madarak
hangja üdvözli.

Alig pitymallik,
tócsa vizében rigók
mossák tollukat.

Korai fényben,
mennyi madártorokból
száll fel dicshimnusz.

Hajnali csoda;
az első madárhangra
kékebb lesz az ég.

Tündöklő kékség;
hajnali madárrajtól
elszíneződik.

Madár és a gally
együtt ringatóznak fent,
a fa tetején.

Fészküket rakó
fecskék villanó röpte
a közelemben.

Ezen a napon
minden virág kinyílott
ezen a réten.

Kis csemetefa;
éppen hogy tavaszodik,
újabb ágat hajt.

Tavaszi fények;
a szilvafák szirmai
megsokasodnak.

Imitt-amott már
találhatsz egy csokorra
való ibolyát.

Erdőnk legmélyén
összefolyt esővízből
táplálkozó tó.

A pitypangmező
hullámzása a szélben
a szomszéd kertben.

Fenn bárányfelhők,
lenn a mezőn bárányok;
kitavaszodott.

Börtönudvaron
is süt a nap, de másképp,
mint amott kívül.

Ahogy a percek
múlnak, egyre kékebben
ragyog fenn az ég.

A tavaszi szél
kergeti a felhőket
a hegyek felől.

Ott kint a réten
zuhogni kezd a zápor;
beszürkül a hegy.

A futó zápor
rövid volt, de leverte
a szirmok zömét.

Hideg az éjjel;
cseresznyefák rügyei
már kifakadtak.

Mennyei fényben
az ördög angyalképét
őrzi az árnyék.

Vegyük csak sorra,
hány színű virág virít
kertünk végében?

Frissítő szél és
márciusi ragyogás
hozza a tavaszt.

Te láthatatlan
teremtő kéz, tavasszal
mily látható vagy!

Hosszú tél után,
első sétámon arcul
legyint a szellő.

Áradó vizek
átfolynak a réteken,
be a kertekbe.

A százszorszépek
gyepünk kedves díszei
tavasz elején.

Minden kis magban
ott rejtőzik a fának
gyökere, ága.

Télire bezárt
ajtónk február végén
ismét kitárul.

Kabátja karján,
már ingét is gombolja;
márciusi nap.

Sokáig tartott
a madarak gyűlése;
egyszerre csönd lett.

Május közeleg;
azon a kék égbolton
csak egy-két felhő.

Békazenével
képtelenség aludni
május közepén.

Milyen nagy a csönd;
csak a lámpák fénye ég
pirkadat előtt.

A Hajnalcsillag
fenn az égen ilyenkor
új irányt mutat.

Oszlik a sötét;
a házak ablakai
már vöröslenek.

A felkelő nap
hirtelen visszaadja
árnyékainkat.

Ragyogó reggel;
száradó szénaboglyák
a csupasz réten.

A rózsaszín ég
ott, a főváros körül,
nem a hajnalé.

Hűvös a hajnal;
a városi sietők
között koldus áll.

Az ablakon át
egy különös fénynyaláb
süt rá arcára,

Gabonatábla
szélén piros pipacsok,
kéklő katángok.

Vonatról mezők
és kukoricatáblák
egymásutánja.

Felhő árnyéka
suhan át a kert felett;
s a rét illata.

Boldogságunkban
napestig bóklászgatunk
a tarka réten.

Kétszáz éves fa;
sok mindent mesélhetne
a messzi múltról.

Fekete törzsű,
villámsújtotta fa áll
a rét közepén.

Az ég nagy tükör;
habfelhők méregetik
magukat benne.

A csöndesség ma
olyan nagy, még a madár
is méltányolja.

Szikrázó kaszák
nyomán a sok virágból
semmi se maradt.

Tikkasztó meleg
aszalja a rét füvét
s a szomjas fákat.

Madár dalától,
asszonyok énekétől
hangos a határ.

Nyitott könyv lapján
betűk egymásutánja,
s katicabogár.

Aratás idő
sárga fénye villódzik
a tornác falán.

Itt mennyire más;
a nagy diófa alatt,
mint kinn a napon.

Vajon mióta
forognak a nap felé
a napraforgók?

Szegény virágok;
a rekkenő hőségben,
mind elfonnyadnak.

Felettünk az ég
gyönyörű kék, de a nap
mindent kiszárít.

Gyanús madarak;
túl sokáig időznek
a zöld vetésben.

Egész éjszaka
villámlott, dörgött az ég;
rosszul aludtunk.

Mintha már soha
többé nem volna remény,
oly sötét az ég.

Nézzétek, amott
a fekete felhőnek
emberarca van.

Távol mennydörög;
itt a feltámadt szélben
hajlongnak a fák.

Villámfény után
égzengéssel kezdődik
a dühödt vihar.

Nagy vihar vonul:
villámlik; mennydörgéstől
visszhangzik a völgy.

Elült a vihar;
a kikötött csónakok
megpihenhetnek.

A vízparti rét
szomjas virágaira
zuhog az eső.

Elállt a zápor;
ott fenn, az ég magasán
szivárvány ragyog.

Hogy nap süt, szél fúj,
s eső esik búzánkra,
Neki köszönjük.

Zümmögő méhek,
egymást váltva bókolnak
a rózsák előtt.

Lapos kaktuszok;
ezeknek még víz se kell,
anélkül nőnek.

Sokáig láttuk
szállni; egyszer csak eltűnt
a szemünk elől.

Gólyafióka;
mindkét szárnyát kitárja,
de félve topog.

Verőfényes nap;
mily csökönyösen hívja
párját a kakukk.

Száradó tócsa
tetején két vízipók
egymás nyomában.

Egy öreg kuvasz
szórja ránk szidalmait
a kert végéből.

Csillogó szeme
felhők mögött bujkáló
fények tükrei.

A mi szemeink
előtt zajlik a csoda:
az örök élet.

Mély szekérnyomok
mentén halad felfelé
az erdei út.

Az öreg fűzfa
kíváncsian hajol rá
a víztükörre.

Az örök tenger
mérhetetlen tükrével
mélységébe vonz.

A tengerparton
nagy papírsárkány lebeg
fenn a magasban.

Két szitakötő
kergeti egymást a tó
víztükre fölött.

Alkonyat előtt
épp oly szelíd a fény, mint
napkelte után.

Tarka tehenek
kolompja szól a réten;
koraesti táj.

Diófám ott áll
a hegy mögé bukó nap
kábulatában.

A lenyugvó nap
fénytengerbe burkolja
a felhős eget.

Ott a hegy mögött,
a messzeség ölébe
bújik el a nap.

Izzó nap után,
milyen bágyadt lett a fény
estebéd körül.

Szürkület előtt
még van kis idő, búcsút
venni a naptól.

Tüzes nap után
elsötétedő világ
körvonalai.

Már sötétedik;
a látóhatár mögé
zuhant le a nap.

A nap mintha már
eleget sütött volna,
a hegy mögé bújt.

A messzeségben
minden eddig láthatót
betakart az est.

Ma éjjel teljes
sötétség uralkodik;
se hold, se csillag.

Közelít az éj;
itt-ott már lehet látni
egy-egy csillagot.

Gyertya imbolygó
lángja veti árnyékát
a fehér falra.

Éjjeli lepkék
körbe-körbe forognak
a lámpák körül.

Csillagok között;
valahol ott fenn a csönd
birodalmában.

Az égitestek
szemet gyönyörködtető
harmóniája.

Amikor az éj
véget ér, váratlanul
feltámad a szél.

A kora reggel
fénylő harmatcseppjeit
lerázza a szél.

Őszi szürkeség;
kora reggeli óra,
autózaj nélkül.

Ugyanaz a táj,
de mindennap más és más
fellegek alatt.

Őszi ragyogás;
lángvörös cseréptetők
megvakítanak!

Útjukon nincsen
se jelzés, se keréknyom,
csak rőt levelek.

Az őszi szélben
hulló levelek között
mohalepett pad.

Megfáradt levél
nyugszik a többi között;
neki ez az ősz.

Őszi levelek;
mintha ma még sárgábban
tündöklenének.

Most mikor megint
ősz van, a zöld levelek
sárgulnak, hullnak.

A csupasz ágak
mind-mind táncra perdülnek,
ha dudál az ősz.

Tegnap még sárga
levelek ma a földön
ropognak, s barnák.

Napsugaras ég;
a már teljesen csupasz
diófa mögött.

Az ősz romjain
e tündöklő szép napon
békesség honol.

Ilyenkor ősszel
lépteink az avaron
furcsán zörögnek.

Egyre kevesebb
lombot visz az őszi szél;
meg is unhatta.

A fák gallyain
még ott hintázik néhány
bronzszínű levél.

Kertemben ma is,
mint akkor régen, lángol
a csipkebokor.

A hideg időt
meleg idő követi,
meleget, hideg.

Az őszi erdő
mélyén a forrás vize
újra csörgedez.

Kidőlt fa törzse
gallyakkal, gyökerekkel
úszik a folyón.

A nap kibújik
a felhők mögül, de csak
pár pillanatra.

A késő őszi
váratlan napsütésben
nyitott ablakok.

A kora őszi
napfényben sütkéreznek
a fáradt legyek.

Kis nyugtalan légy
a pókhálóba repült;
minden hiába.

Ősszel a legyek
halálukig futkosnak
az üveg fényén.

Hamuszürke táj
a falfirkák színétől
kissé derűsebb.

Ma jó idő van
kertet ásni, trágyázni;
porhanyós a föld.

Így telik időnk;
őszi felásott földek
áldott illata.

Amíg felásott
kertjében egy darabkát,
szétoszlott a köd.

Ami tavasszal
virágba borult, ősszel
betakarítjuk.

A szántón végig,
ameddig a szem ellát,
károgó varjak.

Szürke ég alatt,
a barna mezők felett
kerengő varjak.

Erdei vasút
utasai kezében
őszi levelek.

Két ágrólszakadt
az őszi napsütésben
élvezi a fényt.

Leszüretelni
a seregélycsapatnak
fácán is segít.

Egyre több darázs;
egyre kevesebb marad
a szőlőfürtön.

Meleg, őszi nap;
a lódarázs étvágya
különösen jó.

Lehullt körtébe
madárcsőr vájta lyukban
hangyák nyüzsögnek.

Azt a kevéske
szőlőt pár illetlen csőr
lakmározta be.

Lehullott dió
belsejét már elcsente
az ismeretlen.

Ilyenkor ősszel
már minden kicsi féreg
a télre készül.

Örvénylő szelek
kapják fel, szórják szerte
fáim levelét.

A gyors szélvihar
elvonult; az ágakon
nincsen több levél.

Milyen változó
a fellegek formája
az erős szélben.

A süvöltő szél
pár pillanatra megállt,
hogy újra kezdje.

Ősz van és hideg;
süvölt a nyugati szél,
de már benn vagyunk.

Erős zúgással
jött a szél, dühöngött, majd
megjuhászodott.

Fátyolfelhős ég
borong egész áldott nap
a hegycsúcs felett.

Ezen a héten
kéretlenül jött az ősz,
esővel, széllel.

Zuhog az eső;
hatalmas pocsolyákban
ázó levelek.

Esik. Holt vágány;
mint eddig, ma is tovább
eszi a rozsda.

Esik az eső;
a párás ablakon át,
csak hangját halljuk.

Egész nap esik;
a nyomasztó szürkeség
rétegeiből.

Esik. Sietünk;
sötétszürke fellegek
s esernyők alatt.

A késő őszi
lankadó virágokat
tépi a zápor.

Elállt a zápor;
az ágakon csillognak
az esőcseppek.

Megint itt az ősz,
s a beborult ég szürke
egyhangúsága.

Ahol tegnap még
vörös lombok pompáztak,
ma csak szürke köd.

A sűrű ködben
minden annyira csöndes
s félreérthető.

Ameddig a szem
ellát, köröskörül csak
a nagy szürkeség.

Az őszi ködben
a diófa ágain
csak egy-két levél.

Az ember ott megy
ebben a sűrű ködben,
ahol nincsen út.

Vajon mit fogott
ladikjában a halász,
ott lenn, a ködben?

Az ég s a hegyek
a kora esti ködben
egybemosódnak.

A híd karfáján
túl, a tejfehér ködben
nincsen Budapest.

Késő-őszi köd;
mintha az egész világ
semmi se volna.

Ártéri mező;
több meggyújtott tűz felől
gomolygó füst száll.

Kialudt a tűz;
most már összebújva se
kellemes az est.

Felhőtlen éjjel;
fázósan üljük körül
a rőzsetüzet.

Amikor éjjel
mélázva kitekintünk,
ott ragyog a hold.

Süt a telehold;
a toronyóra lapja
is szebben fénylik.

Fenyőfák között
suhanó hold bágyasztó
kék színt permetez.

A hold dicsfényben
úszik a kékesszürke
felhők tetején.

Csak a hold suhan;
a fák, a füvek, mind-mind
mozdulatlanok.

Ilyenkor ősszel,
a hold fényessége még
titokzatosabb.

Holdsugaras éj;
korántsem olyan könnyű
nyugton maradni.

Öreg vályogház
kopott, fehér tornáca
holdfényben ragyog.

A felhők között
sárgás ködben bujdokol
a hold karéja

Gyalogösvényen
igyekszik a tó felé;
fenn a telehold.

Fáimnak mondjam
ki elismerésemet,
vagy fenn a holdnak?

A hold fogyóban,
de a csillagok mintha
többen lennének.

Különös virág;
éjfekete szirmain
csillagragyogás.

Esthajnalcsillag;
mérhetetlen messzeség
választ el tőled.

Őszi csillagok,
elmosódó emlékek
csöpp visszfényei.

Tengernyi csillag;
szobánk mély sötétjébe
ragyog be fényük.

A sírkert felől
hollók sötét csapata
húz errefelé.

Az őszi fényben
hulló, sárga levelek
fedik be sírját.

Leszálló ködben,
behorpadt sírdomb előtt
vajon ki zokog?

Halottak helyét
barna lombbal takarja
be az őszi szél.

Micsoda vidék;
nincsen egyetlen fa se,
kóró is kevés.

Szürke fellegek
szélei már ragyognak
a kék ég alatt.

Nagyon kényeztet
minket a tél: süt a nap
és tiszta az ég.

Téli napfényben
az egész ház hosszában
párolog a fal.

Horgászok ülnek
a tó mindkét oldalán;
bírják a telet.

Szegény őszi légy;
még nagyon akart élni,
most mozdulatlan.

Fekete varjak
gyülekeznek: kárognak
a fák ágain.

Ismét itt a tél;
megírt költeményeit
javítgathatja.

Fenn a hegytetőn,
felhőkbe burkolóztak
a sudár fenyők.

Visszahúzódunk;
hidegével, havával
körülfog a tél.

Ébredés után
senkit sem hagy hidegen
a leesett hó.

Hajnali fényben
s az éjjel esett hóban
állnak a fenyők.

Karácsony előtt,
amíg aludtunk, minden
újra fehér lett.

Nagy a csönd. Kint is,
bent is. Megint havazik.
Merengve nézem.

Azok a kicsiny,
játékos hópelyhecskék
mind aláhullnak.

A rózsabokor
még tele van rózsákkal
a hóesésben.

Reggeltől-estig
zuhogott a hó; minden
felséges fehér.

Kétszínű világ:
fenn összefüggő szürke,
lenn szűzi fehér.

A halványszürke
magasságból hó hullik
a fehér földre.

Ma minden csillog;
fenn az egész tágas ég,
és körben a hó.

Hófedte hegycsúcs
amíg a völgy ködben ül,
napfényben ragyog.

Ameddig a szem
ellát, mindent befedett
a hótakaró.

Az első hóban
sokáig követhető
a vad lábnyoma.

A szürke karók
télen a szőlőhegyen
kifehéredtek.

Nagyon hideg van;
arcunk, de főleg orrunk
kivörösödik.

Talán korai
még megtörni a csöndet,
olyan nyugtató.

A hólepte fák
belebújnak a ködbe,
még az est előtt.

Téli alkonyat;
hóborította mezőn
itt-ott barna fák.

Kinn a fagy ropog
lépteink alatt, itt benn
megrakott kályhánk.

Éj van. Vonatfütty;
szállingózni kezd a hó
a falu felett.

Csillagtalan éj;
a lélek mily esendő,
ha magába száll.

Gyönyörű a nyár;
milyen gyönyörű az ősz;
s a tél?...a tavasz?


HA ŐT KÖVETJÜK

Van, amit soha
nem lehet körülírni
emberi szóval.

Isten, aki vagy,
olts belénk egymás iránt
könyörületet.

Ha betérsz hozzánk,
könyörögve könyörgünk,
oldozz fel minket.

Tisztában vagyunk,
milyen nagy szükségünk van
megváltásunkra?

Élő tanúi
vagyunk sok ismétlődő,
földi csodának.

Páratlan dolog
felismerni, hogy Isten
bennünk lakozik.

Istent átélni
egyszerű: csak tisztaság
s egység kell hozzá.

Múlandó testünk
a mindig jelenlévő
Isten temploma.

Személyes Isten
igazgatja el dolgunk,
vár válaszunkra.

Ébredj. Láss. Isten
elgondolása szerint
alakul minden.

Uram, szent terved
meghívott munkásai
vagyunk mindnyájan.

Amikor szívünk
kinyílik, és újra lát,
visszatér hitünk.

Az Úristen is
akkor a legboldogabb,
ha mi jól élünk.

Minden jó tettünk
valahol alakot ölt
a Teremtésben.

Önmegtagadás,
aranykulcs; a mennyország
ajtaját nyitja.

A megszólaló
lelkiismeret néha
mindent felülír.

Egy Istenünk van;
a teremtett Mindenség
az ő Egysége.

Kivétel nélkül
minden egyes emberben
Isten van jelen.

Isten nem óhajt
jutalmat jóságáért,
hálánk se várja.

Isten ott lakik
mindenkiben, akit látsz,
és akit szolgálsz.

Isten mindig Egy;
hiába szólítjuk Őt
más és más néven.

Három neve van:
Igazság, Jóság, Szépség:
Ő az Istenünk.

Ő nem csak a test,
de a test mélyén rejlő
mindent Ismerő.

Vannak boldogok;
ők mindig mosolyognak,
akár az Isten.

Ő mindig ráér;
van ideje, türelmes.
Miért sietne?

Kitárt karokkal
háza előtt vár Atyánk,
ha visszatérünk.

Jöjj el magasztos,
jöjj el örökkévaló,
megváltó Béke.

Ő, aki mindig
fent van; éberen vigyáz,
amíg mi alszunk.

Szavaidról és
tetteidről szól a Könyv,
hogy higgyünk Benned.

Te szent Száj, aki
szavak nélkül szólalsz meg
a szívünk mélyén.

Titokzatos éj;
a Gyermek világra jött,
s ott fenn a Csillag.

Valaki, akit
a világ még nem ismer
közöttünk lakik.

Ő az, akiről
a próféták beszéltek
ősidők óta.

Ha Őt követjük,
látszólag nehéz dolog,
de üdvözítő.

A Te nyomodban
járni nem könnyű, de úgy
érdemes élni.

Leírhatatlan
öröm lett osztályrészünk
szavai nyomán.

Egyre erősebb
boldog közelségének
kiáradása.

Mióta újra
itt van közöttünk, egyre
érthetőbb minden.

Ő, aki magát
feláldozta érettünk;
az Isten fia.

Tisztességében
kételkedtek s gúnyolták
szelídségéért.

Felfeszítették,
de emléke tovább él
követőiben.

Valami másról:
újra jöveteléről
szól a mi létünk.

A Bíró jobbján
megigazultak ülnek,
és ők, a szentek.

Ott, a magasban,
a Lélek lakóhelyét
négy oszlop tartja.

Négy világtájról
érkeznek meg a lelkek
négy bejáraton.

A négy bejárat:
igazság, belső béke,
szeretet, erő.

Megfogamzásunk
áldott pillanatában
kapjuk szent Lelked.

A bölcs élő híd
szeretett tanítványa
és Isten között.

Aki Neked él,
aki másokat szolgál,
milyen bölcs is az.

Az igaz Tudás:
a bennünk élő Isten
felismerése.

"Minden egységben
van Istenben" ez minden
Ige lényege.

Minden erőddel
segítsd az Igazságot
érvényre jutni.

Az Igazságról
tudnod kell: nem idomul
igényeinkhez.

Vajon milyen jel
kell még nektek, hogy végre
felocsúdjatok?

Kérj, és amikor
már nem is számítasz rá,
beteljesedik.

Gyertyacsonkokról
lecsorgott viaszcseppek
Buddha oltárán.

A ma embere
kihúzza magát a Szent
törvénye alól.

Ne feledd: az Úr
veled van. Tagadói
hadd beszéljenek.

Ez a távolság,
ma köztünk s Isten között,
aggasztó tünet.

Isten: szeretet;
a világot fenntartó
játékossággal.

Isten jelen van,
mint a bennünk cselekvő,
élő szeretet.

Isten: szeretet,
az emberhez legméltóbb,
tiszta szeretet.

Isten egyszerű;
egyetlen törvényt ismer,
a szeretetét.

Csak ha szeretet
árad benned, csak akkor
ismered Istent.

Ő a Szeretet;
a soha nem változó,
örök Szeretet.

A Teremtésben
minden átgondoltságok
szerint történik.

Hogyha magadban
vagy és senki nem zavar,
Ő szólal benned.

Néha annyira
közel van; szinte hallod
bíztató szavát.

Dicsérd szent nevét,
de csak csöndben, magadban,
hangos szó nélkül.

Ha szíved nyitott,
az a jelenlévő Hang
mindig hallható.

Istent ne keresd;
Ő itt van, és válaszol
kérdéseidre.

Belső örömöd:
Istened tápláléka,
napi kenyere.

Emberi fényed
Isten fényével együtt
végtelenül szép.

Isten benned van,
fölötted és alattad
és körülötted.

Mindegy, merre jársz,
Istened minden percben
menedékhelyed.

Csak, ha átéled
isteni mivoltodat,
élhetsz Egységben.

Tested templomát,
úgy építsd fel, hogy kedve
legyen ott lakni.

Amivel útnak
indultál életedben,
mind Tőle kaptad.

Bárhol dolgozol,
bárhol vagy; hidd el, Isten
helyezett oda.

Bízz önmagadban;
Isten szent tüze lobog
a lelked mélyén.

Istenbe vetett
hittel minden akadályt
könnyebben veszel.

Isten ereje
serkentsen, vezéreljen
életutadon.

Szíved legyen kész
feladatára; Isten
nyomába lépni.

Őt ott találod
belső békéd legmélyebb
hullámhosszain.

Istenre várni
nem szükséges; benned van
most és mindenkor.

"Még sok dolgom van"
- mondja az Úr, és velünk
nagy munkába kezd.

Az Úr jól ismer;
az ő szemében soha
nem vagy idegen.

Az igaz barát
éppen olyan, mint az Úr:
önzetlenül jó.

Az Úr szívesen
jön látogatóba, ha
meghívást kap rá.

Legbelsőd mélyén,
ott, ahol nem is várod,
melenget az Úr.

Soha sincs messze,
benned van, előtted jár,
s a hátad mögött.

Aki megmondja,
mit és miért kell tennünk;
igen, Ő az Úr.

Ha teljes szívvel
átadjuk magunk neki,
az Úr felemel.

Hogyha majd egyszer
földi létünk véget ér,
Ő őrzi álmunk.


A KEZDET

Besötétedett;
a nagy tágas égbolton
csillagok fénye.

Mária, József
s a kisded: fehér gyolcsban,
a barmok között.

Helyi pásztorok
jönnek be egymásután
bárányaikkal.

Háromkirályok,
Gáspár, Menyhért, Boldizsár
is megérkeznek.

Soha nem látott
különös csillag ragyog
Betlehem fölött.


EVANGÉLIUM SZERINT

Szelíd szeméből
bíztató tekintete
sugárzik felénk.

Ott ülünk körben
lábainál és csendben
hallgatjuk szavát.

Értelmünk nyílik;
érezzük, szavaiból
igazság árad.

Lecsukja szemét,
és felsóhajtva így szól:
"megölnek engem".

Könnyes szemekkel
hallgatjuk jóslatait
Jeruzsálemről.

Többen érkeznek,
egy vakon születettet
vezetnek elé.

"Mester, tekints rá,
ez a szegény sötétben
él; segíts rajta".

Akkor nyálával
összekevert homokkal
keni be szemét.

És szeme nyílik;
mind, akik jelen vagyunk,
döbbenten állunk.

A nép napokig
beszél róla; számosan
kérik, segítsen.

Egy halott lánykát
is visszaad apjának;
úgy megsajnálja.

Rokonát, Lázárt
előhívja sírjából,
pedig már bűzlik.

Az ünnepekre
szamárháton kocog be
Jeruzsálembe.

Ujjongó tömeg
fogadja hajladozó
pálmaágakkal.

Tanítványai
követik; tetszik nekik
a népszerűség.

Atyja házából
kiűzi a sok kufárt,
s a pénzváltókat.

Estére együtt
van tanítványaival;
épp vacsoráznak.

"Ez az én testem"
- mondja és körbeadja
a kenyereket.

"Ez az én vérem"
- mondja és körbeadja
a megáldott bort.


A VÉG

Vacsora után
Jézus a tizeneggyel
kimegy a Kertbe.

Ott imádkozik,
amíg tanítványai
mélyen alszanak.

Júdás csókjával
árulja el Mesterét;
harminc ezüstért.

A templomszolgák
botokkal a kezükben
letartóztatják.

Elfogatása
után Jézust elviszik
a főpap elé.

A zsidó tanács
vádja: istenkáromlás;
azért halál jár.

Ítélkezésre
durván odavonszolják
Pilátus elé.

Pilátus kérdez:
"a zsidók királya vagy?
Jézus: "te mondtad."

Pilátus érzi
Jézus ártatlanságát;
kísérletezik.

Átkísérteti
foglyát Heródeshez, de
ő visszaküldi.

Megparancsolja,
fenyítsék meg; utána
elengedheti.

Markos pribékek
gúnyolják, köpdösik le,
s megostorozzák.

Egyikük röhög,
tövisből font koronát
nyom a fejébe.

Akkor Pilátus
behívja a zsidókat,
és kijelenti:

Jézusban semmit
sem találtam, amiért
halált érdemel.

A népítélet
döntsön: ki legyen szabad.
Jézus? Barabás?

Barabás nevét
egyre többen kiáltják;
így ő szabadul.

A Názáreti
Jézus ott áll véresen,
bíborpalástban.

Pilátus kezét
mossa egy ezüsttálban;
a tömeg ordít.

A felbujtottak
hangja egyre erősebb:
"keresztre vele!"

Vállára kötött
keresztgerendát cipel
a Golgotára.

A légiósok
letépkedik ruháit,
és földre lökik.

Három vasszöggel
a keresztre szögezik
két lator közé.

A feje fölött
fatáblán ott az írás:
"zsidók királya".

Anyja és János
s Mária Magdaléna
távolról nézik.

Meggyötört teste
az iszonyú kínoktól
hamar kiszenved.

Egy katona még
átdöfi lándzsájával
a szíve táján.

Alig, hogy meghalt
az ég elsötétedik;
kitör a vihar.

Az eső mossa,
mossa a holttesteket;
a nép menekül.

FELTÁMADÁS
Jézus holttestét
leveszik a keresztről,
s gyolcsba göngyölik.

Barlang-sírboltját
embert próbáló, nagy kő
torlaszolja el.

Éjjel és nappal
váltott katonák őrzik
a bejáratot.

Három napra rá
a sírt záró kő nincsen
többé a helyén.

Az Úr angyala
gurította félre az
elzáró követ.

Arról beszélnek,
hogy valaki ellopta
hívei közül.

Az elhagyott sírt
Mária Magdaléna
látja először.

Zárt ajtók mögött,
tanácstalanul várnak
tanítványai.

Jézus odajön
közéjük; mindannyian
látják sebeit.

Eszik is velük;
majd kettesével útra
indítja őket.

Még végtelen sok
dolog történik velük
az Írás szerint.

Boldogok, akik
mindezeket nem látták,
és mégis hisznek.


TEOLÓGIA
Karl Barth emlékére
Vigilia, 70. évfolyam, 2005. április

Az Úr Egyetlen;
nincs jelen az istenek
hosszú sorában,

nem lelhető meg
a vallásos jámborság
panteonjában.

Minden kiötlött
elmélet, elképzelés
hiányos Róla.

Az Úr utat tör
megfogalmazásaink
között s mindig más.

Az Úr mássága:
minden ráaggatott név
hiábavaló.

Az Úr mássága:
álláspontja nem simul
álláspontunkhoz.

Az Úr országa:
nem a lehetőségek
kifejlődése.

Az Úr országa:
meglévő életünk új
lehetősége.


ODA-VISSZA IDŐBEN, TÉRBEN

A Gondviselés
bizonyossága látszik
minden mosolyban.

Csak értelmeddel
nem fogod fel az Igét,
ha szívedben nincs.

A Mindenség megy
meghatározott útján,
akadály nélkül.

Örök igazság
csak a mennyben van; itt lenn
sosem létezett.

Mint aki gyakran
belelát a mélységek
legmélyébe is.

Gondolat, szó, tett
egysége csak szenteknél
mutatkozik meg.

A szent időkből
csak emlékfoszlány maradt
meg tudatunkban.

Senki se tudja
a Teremtés törvényét
megmásítani.

A benned lévő
eredeti jóságból
mindig meríthetsz.

A Bölcsességet
az ész nem gátolhatja;
Ő uralkodik.

Boldog, akinek
lelkiismerete még
időben jelez.

Valamikori
tetteid büntetnek és
jutalmaznak is.

Az igaztalan
élettere beszűkül,
az Igazság győz.

Nehéz elhinni,
hogy egyszer, valamikor
visszatérhetünk.

Hit s remény nélkül
minden sokkal nehezebb;
a szeretet is.

Jó, hogy a világ
nem értékrendünk szerint
forog tengelyén.

Mi a józan ész?
Amikor a szív szava
is szerepet kap.

Ha mind akarjuk,
egyszer talán mégis csak
megújul a Föld.

Milyen sötétség
vesz körül, ha a belső
hang elhallgatott.

Világvallások
alapja a szeretet
s a testvériség.

A szeretettől
áthatott szív sohasem
szennyeződik be.

Ha majd mindenkit
testvériség köt össze,
Istenné válunk.

Csak együtt érző,
megbocsátó, nyitott szív
képes szeretni.

Az Igazságról
röviden nyilatkozunk:
"minden relatív".

Ősi kultúrák
tanításai gyakran
összecsengenek.

Aki rátalál
az Igazság útjára,
nem csalatkozik.

Paradicsomi
állapot soha nem volt,
és sohasem lesz.

A látható és
a láthatatlan néha
egymásra talál.

Titok és szentség:
az ember méltósága
szellemében van.

Korunk embere
egyre kevésbé látja
a láthatatlant.

A megfogható
és a megfoghatatlan,
egy: két formában.

Tudjuk-e, lelkünk
az elpusztíthatatlan
legtisztább tudat.

Minden tudatos
percünkben tisztán látjuk
létünk lényegét.

A lélek fénye
múlhatatlan tanúja
időnek, térnek.

Az Igazságnál
nincs nagyobb érték; semmi
sem olyan tartós.

Emberi lényünk
isteni lényege, hogy
boldogok vagyunk.

Testvériesen
milyen szép elosztani
mindent, amink van.

A bölcsességhez
elsősorban türelem
kell s belső béke.

Az ember elmés,
találékony lény, de bölcs
csak később lehet.

Együtt érző szív
segítő gyengédsége
példamutató.

A helyes mérték
talán a legfontosabb
alaptörvényünk.

Akinek hosszú
élet jut osztályrészül,
használja jóra.

Az a föld, ahol
megláttuk a világot,
a szülőanyánk.

Legyen más célunk
az egyre nagyobb tudás
s gazdagság helyett.

Boldogságunkhoz
az önzetlen szolgálat
a királyi út.

Amit tennünk kell;
jó példával szolgálni
környezetünkben.

Minden emberrel,
minden vonatkozásban
testvérek vagyunk.

A testvéri szó
bátorító; a jótett
örök érvényű.

Szavad hiteles,
ha jótékonykodásban
is megnyilvánul.

Felemelkedni
minden időben lehet
csak akarni kell.

A fiatalok
közül többen már értik,
mi a teendő.

Egy feladatunk
van; a bennünk lévő jót
felszínre hozni.

Akik ma élünk,
együttesen formáljuk
arcát a Földnek.

A legboldogabb,
akit jó felesége
rajongva szeret.

Nyolcvan év során
számtalan pillanatból
csak néhány a Nagy.

Igazi öröm
nem létezik igazi
fájdalom nélkül.

Amit messziről
látsz, közelebbről nézve,
kevésbé vonzó.

Tegnaphoz képest
ma minden egyszerűbb és
elmesélhetőbb.

Ez a nemzedék
sokkal sérülékenyebb,
mint apáinké.

Úgy néz ki, könnyen
megoldható a dolog,
csak sokáig tart.

Ismert gyakorlat:
jó dologról hallgatni,
rosszról beszélni.

Rövid életünk
mindenegyes percében
megváltozhatunk.

A világlátott
öregek bölcs szavait,
de jó hallgatni.

Életünk: percek,
órák, napok, és hetek,
hónapok, évek.

Mennyi értelmes
szó hangzik el és mennyi
értelmetlen is.

Két egyforma nincs,
se levélből, se fából
és emberből sem.

Arra figyelni,
amit mások mondanak,
nem könnyű dolog.

De sok ember van
a földön; közülük csak
néhány barátunk.

A szilárd alap,
amire építkeznénk,
már meghiúsult.

Azt, ami még nincs,
a teremtő képzelet
világra hozza.

Oktatás révén
még senkiből nem lett bölcs,
ahhoz más is kell.

Rohanás közben
semmire sem gondolni
sose sikerül.

Az ifjúságot
jó volna, ha szép dolgok
is érdekelnék.

Nagy szerencse, hogy
egyesekben töretlen
a lelkesedés.

Anyanyelvünkért
fontos dolgot tehetünk:
őrizzük tisztán.

Milyen boldogság,
örömöd lelni minden
kis apróságban.

Félelmeinket,
ha elpalástoljuk is,
tovább kínoznak.

Féken tartott nyelv
sok előre nem látott
bajtól kímél meg.

Előbb vagy utóbb
mindennek elérkezik
az időpontja.

Vigyázatlanul
nem érdemes egyetlen
lépést se tenni.

A bölcsességet
ötven év boldogsága,
fájdalma adja.

Gazdagság, vagyon
átvonuló felhőkre
hasonlítanak.

Minden világok
közül a legszebb, legjobb,
amiben élünk.

Három dolog hajt:
a boldogság, tudásszomj
s az örök élet.

Minden csodánál
nagyobb csoda, hogy reggel
felébredhetünk.

Szelíd álmodban
elsuhanó éveid
perceknek tűnnek.

Ahogy napjaink
telnek, kifinomodik
fogékonyságunk.

A Kígyó újra
és újra mond valamit,
ami érdekes.

A jó alkalom,
ha elszalasztjuk, többé
már nem tér vissza.

A legjobb szónok
mások mellett magát is
meg tudja győzni.

Mi sem egyszerűbb
és felemelőbb, mint a
nyilvánvalóság.

Csak ahol árnyék
van, egyedül ott lehet
tündöklő a fény.

Addigra minden
helyére kerül; látszik
a megjósolt kép.

Amikor már nincs
semmire se szükségünk,
egyszerű élni.

A szép még szebbnek,
a csúnya még csúnyábbnak
tűnik utólag.

A legostobább
ember is úgy tudja: van
nála is butább.

Sok mindent csinált
a ma embere, amit
nem kellett volna.

Minden emberben
van valami picurka
visszataszító.

Valójában csak
emlékeink fontosak
és barátaink.

Képzelődésünk
bármennyire bizarr is,
hasznos is lehet.

Kétségtelenül
van valami komikus,
abban, hogy élünk.

Néha egy élet
is kevés, hogy belássuk
mennyit tévedtünk.

Senki ne mondja,
hogy nem tud változtatni
sorsán, ha akar.

Borúlátónak
nem jó lenni; mindig van
valami kis fény.

A sok vacaktól,
amit összegyűjtöttünk,
nehéz búcsúzni.

A nagyhatalmú
és a bolond mondja meg
mi az igazság.

A viszály nem jó,
de az egyedüllétnél
azért mégis jobb.

A háborúban
a győztes éppúgy szenved,
mint a legyőzött.

Minden háborút,
befejezése után,
béke követi.

Tőkepénzesek
akármi is történik,
mindig jól járnak.

A kölcsönadó
többnyire megtalálja
a költekezőt.

Vajon mért akar
valaki valakiket
felrobbantani?

Még soha nem volt
ennyire válaszúton
az emberiség.

Hiába hittük:
egyszer minden másképp lesz;
naivság tőlünk.

Amit túl sokan
láttak s tanúsítanak,
közszájra kerül.

Milyen védtelen
embertelen korunkban,
aki széllel él.

Ami bajba visz;
rögtön mindent akaró
mentalitásunk.

Amire tegnap
büszkék voltunk, ma már csak
megkopott emlék.

Új fejezetet
írni történelmünkben,
közös feladat.

A végtelennek
se eleje, se vége;
felfoghatatlan.

Valahol van egy
pont, amiből a világ
kiindulhatott.

Egyre gyakrabban
bizonyosodik be, hogy
minden relatív.

A világ túl nagy;
sem időben, se térben
fel nem fogható.

A végtelenség
ott van a szemed előtt
egyetlen pontban.

A világ nem más,
noha másképpen látjuk,
mint pontok sora.

Önzetlenségből
fakadt jótékonykodás,
már nem szokásunk.

A gazember jók
között úgy megváltozhat,
hogy jó útra tér.

Más kudarcának
különleges élvezet
titkon örülni.

Vita és viszály
nem orvosolják a bajt;
inkább nagyobb lesz.

Indulataink
okozzák, hogy nem leljük
belső nyugalmunk.

Lankadatlanul
vértezzük fel magunkat
kétségünk ellen!

Az ember, ha már
mindentől megcsömörlik,
hol van a kiút?

A gyalázatos
viselkedést nem könnyű
megbocsátani.

Visszatérésünk
a helyes útra, talán
megmenthet minket.

Legtöbb esetben
saját sorsunk mutatja
a helyes utat.

Az útnak, ahol
járunk, nem látjuk végét,
azt se, merre visz.

Mértékletesség,
s többszöri megfontolás
megóv a bajtól.

Egyszerűbb dolog
kibékülni egymással,
mint gyűlölködni.

Ó, mennyire kell
a simogató kéz és
a dicsérő szó.

Sok ember együtt,
tömeg, de ha ismerik
egymást, közösség.

Milyen magasztos,
ha jelentős témára
kerülhetett sor.

Nincsen jobb annál,
mint amikor magunkkal
már megbékéltünk.

Az üres óra;
amikor nem történik
semmi, felfrissít.

Csillagtalanság
rejtőzködő fényei
tudatunk mélyén.

Életünk suhan;
múltunk a hátunk mögött,
jövőnk előttünk.

Milyen jó volna
egyszer félelem nélkül
látni a jövőt.

Az elmúlt időn
tépelődni hasztalan;
jövőnk új esély.

Amikor az ész
nagyon szétterpeszkedik,
sorvad a jövő.

Soha nem tudjuk
előre megmondani,
mit rejt a holnap?

Előre senki
sem láthat a jövőbe;
se ma, se később.

Váteszi szemnek
jövőnket megjósolni
ma gyerekjáték.

Múltunk letarolt
romjaira épülnek
jövőnk falai.

A jövő furcsa;
néha, noha még nincs itt,
megjósolható.

Csak múltunk ismert;
jelenünk egy pillanat,
jövőnk képzelet.

Semmi értelme
sincs bonckés alá venni
a múlt dolgait.

Jelenünkben is
bizonyos tekintetben
múltunkban élünk.

Múlt, jelen, jövő
közül csak a múltról van
élő emlékünk.

Rossz élményeink
az idő múlásával
megszelídülnek.

Mindenki útja
olyan, mint amilyennek
lába tapossa.

A nagy kérdésben
nehéz dűlőre jutni:
jobbra vagy balra?

Honnan tudhatnánk,
milyen döntés születik
jóról és rosszról?

Tájékozottan
jobb-e létezni, avagy
szemellenzősen?

Akit a csönd és
a nyugalom már rettent,
megbékülhet-e?

Valaki hogyan
kerülhet olyan mélyre,
hogy gyilkos legyen?

Néha feltesszük
a kérdést: vajon van-e
értelme élni?

A tökéletlen
lélek zűrzavara sok
betegség oka.

A sok gondolat,
tépelődés, tanulás
nincs hatás nélkül.

Betegségeink
fő oka: mértéktelen
aktivitásunk.

Annál nincs furcsább,
mint amikor az ember
síri csöndben ül.

Hetven után a
túlsó part kontúrjai
már felködlenek.

A napok jönnek,
mennek; amíg egyszer csak
végükhöz érnek.

Élete végén
kinek jut eszébe, hogy
új célt tűzzön ki?

Egyszer mindenkit
elér a halál; talán
meg is érkezett.

Értelmetlenül
eltöltött élet után
nehéz meghalni.

Minden pillanat
egy-egy lépés előre
halálunk felé.

Van olyan perc, hogy
az élet és a halál
egybemosódik.

Minden élőnek
el kell búcsúznia, ha
itt az ideje.

Egyszer biztosan
eljön a nagy pillanat,
a legutolsó.

Eljön az idő;
hiába várjuk, többé
nem jön fel a nap.

Akit anya szült,
nem kerülheti el az
utolsó búcsút.

A győztesek se
kerülik el a halált;
ők is vesztenek.

Halálunk napján
iszunk utoljára az
élet vizéből.

Ha majd számot adsz
életedről, tetteid
minősítenek.

Mintha látszódna,
ott, az alagút végén
a kinti napfény.

Halálunk után
még összekerülhetünk
időn s téren át.

Születés, halál:
a két legnagyobb titok,
megfoghatatlan.

Születésünk és
halálunk: egypetéjű
ikertestvérek.

Mindig szomorú,
de nem kibírhatatlan
a halál híre.

De sok embernek
van iszonyú halála;
ki tudja, miért?

Ha valaki szép
halállal hal, nagy vigasz;
mért nem örülünk?

Van, aki csak úgy
átsuhan életéből
a halálába.

Van aki boldog
mosollyal arcán kerül
a másvilágra.

Onnan még soha
senkinek sem sikerült
visszatérnie.

Sírja mélyében
az embert nem érdekli
mi történik fent.

Mindenki tudja:
aki a világra jött,
egyszer meg is hal.

Addigra talán
minden baj megoldódik;
sajnos nélkülünk.

A legnehezebb
akkor s ott elfogadni
múlandóságunk.

Halálunkkal sok
kiaknázatlan dolog
megy veszendőbe.

Élete után
az ember nem mindegy, hogy
mit hagy örökül.


A RABBINÁL

A rabbi így szólt:
- már régóta gyötörnek
az Úr szavai:

"tündöklő napon,
úgy tapogatódzol, mint
vak a sötétben."

A vak számára
különbözik-e a fény
a sötétségtől?

Az egyik éjjel
a következő történt
velem az utcán.

A sötétségben
vak közelített felém
égő fáklyával.

Megszólítottam:
- fiam, minek neked a
fáklya az éjben?

Így szólt: - ha fáklyát
viszek, a többiek mind
látják, ha gödör,

tövis vagy bogáncs
akad az utamba, és
karon ragadnak.


KIÁLTÁSOK ÉS CSÖND

Mohácsunk után,
tucatnyi nemzedékünk
pusztult hiába.

Ötszáz év alatt
ez a megtámadott nép
alig volt szabad.

Százötven évet
még háromszáz követett,
s arra közel száz.

Egység hiánya
sújtja ezt a népet már
századok óta.

Az elmúlt század
vérengzéseink közül
a legvéresebb.

Már nem a mienk
az a föld, ahol régen
apáink éltek.

Ma imánk szóljon
a határokon túli
magyarjainkért.

Néhány évtized;
s lassacskán elmosódik
az országhatár.

A körülöttünk
lévő szomszéd népekkel
közös a múltunk.

Menthetetlenül
mindnyájan odavesztek
a szörnyű hóban.

44 végén
volt két zsák babjuk; minden
nap babot ettek.

Háború után
magántulajdonukból
semmi se maradt.

Zöld selyempaplan;
a háborúban ágyút
álcáztak vele.

Összegyűjtötték
az áldozatok haját,
s aranyfogait.

Nem sok kő maradt
meg eredeti helyén
az ostrom alatt.

Ma hihetetlen
időket éltünk akkor,
de megmaradtunk.

Háború után
egy kőfejtőben halt meg
harminc évesen.

Zárt ülésükön
suttogó hangon szárnyalt
a betiltott dal.

Véreskezű és
gátlástalan gyilkosok
időszaka volt.

A rettegés tart
bennünket ébren, és sok
iszonyatos hír.

Nehéz sorsunk volt;
de sok pokoli dolgot
kellett átélnünk!

Így utólag már
könnyebb róla beszélni;
akkor szörnyű volt.

Hosszú csengetés
riasztja fel álmából;
gyanítja, miért.

Két civil-ruhás
rendőr tuszkolja bele
a Pobjedába.

A mai napig
nem derült ki, mi történt
édesapjával.

Amiről akkor
csak suttogva beszéltünk,
még ma is kísért.

Felbolydult a nép.
Mit jelent? Jót vagy rosszat?
Ki lát előre?

Ötvenhat őszén
ott küzdött ifjúságunk
színe-virága.

Gyermek kezéből
száll a molotov-koktél
a lánctalp alá.

A földre omló
füstölgő falak körül
üvegtörmelék.

Apák és anyák
jajonganak fiaik
holtteste fölött.

Az alvó várost,
még félálmában érte
az iszonyú zaj.

Lánctalpak zaja,
ágyuk dörrenései
a kihalt úton.

Hiába küzdtünk?
A legbátrabbak közül
sokan meghaltak.

"Az ellenállás
elfojtása megtörtént,
a rend helyreállt."

Bevált módszerrel
csak néhány percig tartott
kínvallatásuk.

Arca eltorzult;
még maguk a gyilkosok
is elborzadtak.

Csak emlékük él;
ők már mind belehaltak
megkínzásukba.

Hiába várták;
komor vérbíráitól
nem kért kegyelmet.

A népbíróság
minden tagja hallhatta
az ítéletet.

"Halálbüntetés"
- mondta mogorva hangon,
s köhögni kezdett.

Az elítéltek
halálbüntetésére
korán került sor.

Szemüvegéhez
nyúlt, s megigazította
a bitó alatt.

Mártíromsága
jobb- és baloldalinak
egyaránt hőstett.

Egy kommunista
(kivégzett társaival)
példát mutatott.

Az óriások
zömét hűvösre tették
az aljas törpék.

Még mindig hangzik
a kétezer szovjet tank
vad dübörgése.

Az a néhány nap,
de sok véráldozattal
fejeződött be.

Szabadságunkért,
akik vérük áldozták,
mára csak nevek.

Aki a múltban
a barikádot védte
mára védtelen.

Tömeggyilkosok;
már régen elporladtak,
de emlékük él.

Ötven év alatt
sok ügy titokban zajlott
a hátunk mögött.

Az a hosszú éj
lám kivilágosodott,
pedig nem hittük.

Hová tűntetek
ti vérszínű lobogók,
vörös csillagok?

A felvonulók
öklük rázva skandálják
jelszavaikat.

Tárogatóval
nehéz ellensúlyozni
a gumibotot.

Helikopterzaj.
Közé dobott könnygáztól
hátrál a tömeg.

Gyilkos érdekek
újabb összecsapása
háborút sejtet.

Milyen ördögi
kegyetlenséggel öljük
embertársaink.

Kíméletlenül
elpusztítani mindent;
kezeink műve.

Elégedettek;
új fegyverüknek nem várt
hordereje van.

Atombombánál
van még pusztítóbb fegyver:
közömbösségünk.

Gyilkos elődök
gaztetteiért neki
van bűntudata.

Ó, emberiség;
a pénz hatalmán kívül
még miben hiszel?

Kontinenseink
mindenegyes lakója
jólétre vágyik.

Túl sokan vagyunk
ahhoz, hogy mindenkinek
autója legyen.

Úgy teszünk, mintha
sötétedő világunk
nem tőlünk függne.

Csak tisztességgel
léphetünk elődeink
lábnyomaiba.

Ha ez így marad,
egyre több diplomásnak
lesz mehetnékje.

Városban, falun
egyre több embert gyötör
nyomorúsága.

Sokak nyomora
ígéretek dacára,
mit sem változott

Van aki nagyon
régen evett asztalnál,
tányérból ételt.

Ma láncaidat
oly könnyen nem veszted el
éhes proletár.

Hajléktalanok
több mint tíz százaléka
senkihez sem szól.

A nagy hidegben
hosszú, kígyózó sorok
meleg levesért.

Meddig bírható
az otthonnélküliek
védtelensége?

Kampánypénzekből
sok koldus lakhatna jól
évtizedekig.

Micsoda élet!
Gyermeksegélyből élni,
s reménytelenül.

Te szerencsétlen,
minden pénzed elszedik,
neved: gebedj meg.

Van, aki most is
visszasírja a múltat,
s féli a jövőt.

Ha minden marad
a régiben, lassacskán
levesre se jut.

Hiába várják
nyomorúságuk végét;
mindig kiújul.

Hét nemzedéknek
sem sikerült kimászni
szegénységéből.

Mit akarnátok:
itt maradni, vagy inkább
menekülnétek?

A szegény böjtöl;
csalók és szélhámosok
kipofásodnak.

Vajon meddig tart
a legnyomorultabbak
kínszenvedése?

Tegyünk valamit,
hogy honfitársaink így
ne élhessenek.

A nincstelenen
valahogy segíteni
kötelességünk.

Egyelőre még
nem lehet megmondani,
hogy kit ki követ?

Komoly harcokba
kerül, hogy eldönthessük:
ki képviseljen?

Gyakran hangzik el
kánaáni ígéret
választás előtt.

A győzelemhez
mindenki tudja, nem kell
semmi más csak pénz.

Soha nem tudjuk,
de honnan is tudhatnánk,
mi az igazság?

A pimaszságra
szinte már úgy tekintünk,
mint hősi tettre.

Riasztó hírek;
képtelenségnek hangzó
hitványságokról.

Már szörnyen unjuk;
összevissza beszélnek:
ma így, holnap úgy.

Oda jutottunk;
teljes bizonyossággal
semmi sem igaz.

Néhány száj jobb, szebb
jövőt ígér, miközben
sok száj éhezik.

Bizony némelyek
megtömhették zsebüket
népünk kárára.

Már rég úgy tűnik,
mintha mindig ugyanazt
szajkóznák nekünk.

Ma a nyegleség
már elképzelhetetlen
méreteket ölt.

Üres ígéret,
álnok csalafintaság
csak dühünk szítja.

"Ennél nem volt még
soha jobb életetek"
- szól a Hamisság.

A hír, az a rossz,
az egész pénzvilágot
megrázkódtatta.

Inflációban
pénzünk olvadozik, mint
tavasszal a hó.

Kutya világ lesz;
ezt most már többen látják,
régen sejtették.

De jó volna, ha
valaki megmondaná:
mi minden vár ránk.

Dolgozó népünk
mennyire kifosztott lett
néhány év alatt.

Nem hittük volna,
hogy a bankokat majd mi
segítjük talpra.

A világválság
minden elgondolt tervünk
felborította.

Miért vágyódunk
annyi csip-csupra, annyi
vicik-vacakra?

Beláthatatlan
nagyok könnyelműségünk
veszedelmei.

Ostobaságunk,
s a végtelen kapzsiság,
bajaink oka.

A dolog úgy fest,
rendkívüli válságnak
leszünk tanúi.

Nagy rémek jönnek
ezekben az években
minden irányból

A mai korban,
hogy mi, miért történik,
nem követhető.

Csak most kezdődött,
s már összezilálódott
pénzgazdaságunk.

Tehetetlenül
figyeljük végromlásunk
a kráter szélén.

A bankvilágot
tönkretette a krízis,
sajnos minket is.

Világválságban
se a bankbetét nem jó,
sem a részvények.

Nyilvánvaló lett;
ma már legtöbb bajunkkal
nincs mit kezdeni.

Az utóbbi hét
széleskörű válsága
kiéleződött.

Ezt a mindenre
kiterjedő válságot
együtt okoztuk.

Akkor a tied
volt a gyár, a föld, mára
nincs tulajdonod.

Demokráciánk
sok szempontból nem hozott
rendszerváltozást.

A szabad piac
versengése végzetes;
soha sincs vége.

Csak látszólagos
a felfelé ívelés;
nincsen alapja.

Ez az év megint
tartogat meglepetést;
nem is keveset.

Ma még korántsem
látjuk rémtörténetünk
gondterhes végét.

Pocsék helyzetünk
felelőtlen számítás
végeredménye.

Meg se kezdődött
a legtervszerűbb program,
s már látni a bajt.

Talán átok ért,
hogy idáig jutottunk?
Van feltámadás?

Ki tudja mire
jó ez a hosszantartó,
átvészelt idő.

Ha boncolgatjuk
közös sorsunk, rájövünk
mit tettünk rosszul.

Akit porba sújt
sorsa és hitét veszti;
rázza meg magát.

Szűk idők járnak;
biztosak nem lehetünk
szinte semmiben.

Hiába várjuk;
sanyarú helyzetünkön
senki sem segít.

Modern korunkban
sok munkaadóból lett
rabszolgahajcsár.

A mi világunk
olyan, hogy egyenlőség
csak papíron van.

Ennyi disznóság
láttán az ember gyomra
felkavarodik.

Sokat hallani
környezetvédelemről,
de ki tesz érte?

Zord idők járnak
azon a kies tájon,
ahol születtünk.

Ma már ott tartunk
egyre valószínűbb lesz
a hihetetlen.

Számunkra, ami
mindennél fontosabb, hogy
vásárolhassunk.

Ha szükségletünk
szerint élnénk, rájönnénk,
mily kevés elég.

Ez a mi korunk
sok termelt fölöslegét
szemétbe dobja.

A felébredők
a fénytől hunyorognak;
nem látnak tisztán.

Régi álmaink
ma követelődzően
törnek felszínre.

Ma a legfőbb baj:
sorvadó agyvelőkben
lassul a kerék.

Egymást követik
katasztrofálisan rossz,
gyors döntéseink.

Csak önként vállalt
lemondás adhat esélyt
túlélésünkre.

Háború óta
még nem volt könnyebb soruk
a tömegeknek.

Leleplezően
itt és most nyilatkozni,
veszélyes dolog.

Titkos iratok
érthetetlen tartalmát
kik értelmezik?

Nem könnyű dolog
ma nyíltan azt mondani:
"na, ebből elég!"

A berlini fal
leomlott; most érdekek
választanak el.

Egyszer valaki
azt mondta, s igaza volt:
"már nincs sok hátra".

Azokból a nagy
ígéretekből semmi
sem valósult meg.

Ma már látható;
bajunk orvoslására
nincs elképzelés.

Kezdettől fogva
nagyhatalmi érdekek
fonódnak össze.

Többen felmérték
mostani helyzetünket,
és felzokogtak.

Az a tömérdek
tudás: mérhetetlen kincs,
nemzeti vagyon.

Kierőszakolt
lépésekkel sodornak
minket a mélybe.

A fejünk felett
kötött világméretű
alku történik.

Ilyen nagy bajban
önfeláldozásaink
sem segítenek.

Vereségeink
ma sokkal jobban fájnak
mint bármikor rég.

Képtelenségek
korát éljük; erre már
mindenki rájön.

Ami tegnap még
elképzelhetetlen volt,
ma nyers valóság.

Üres szavaktól
már tényleg torkig vagyunk;
itt más kellene.

Szegények jaja,
gazdagok csámcsogása
egyszerre zajlik.

Annyi év után
az igazságtevéssel
még mindig baj van.

Vádaskodással
egyre dühödtebbek az
állandó viták.

Olyan mértékben
még nem aljasodtunk le,
hogy gyilkoljunk is.

Mit hoz a jövő?
Általános véleményt
nehéz alkotni.

Vajon kit zavar
százezernyi névtelen
elkallódása?

Hogyan kellene
a már mélyen alvókat
felébreszteni?

Világ, miért nem
lett legfőbb ideálod
az egyetértés?

Vajon hetven év
kísértetjárásai
véget értek-e?

A régi korok
romjainak helyébe
új romhalmazok?

Tíz millióan
vagyunk, de ki mondja meg
hányan maradunk?

Hová vezetne
ha mindenegyes ember
jólétben élne?

Vajon mit írnak
jövőnk történészei
erről a korról?

Reméljük, hisszük:
valamikor csak jobb lesz,
annyi év után.

A bajok után,
valami váratlanul
meg is változhat.

A végső szent cél,
ebben a zűrzavarban
ma is töretlen.

Még visszatérhet
az elveszett Aranykor,
ha bízunk benne.

Összefogásunk
és a tisztán látott cél
csodákat tehet.

Nehéz elhinni:
csak kitartó bátorság
vihet előre.

Csak a szeretet
óvhatja meg hazánkat
a hanyatlástól.

Legyen a világ
ennél jobb és igazabb,
mint ami most van.


HÉTKÖZNAPJAINK

A kóbor kutyán
ezen a komisz földön
senki sem segít.

Mind megfordulnak;
a leomlott ház alól
jajszó hallatszik.

Ma nyugdíjasnak
lenni nem irigyelt lét,
ha beteg is vagy.

Manapság minden
harmadik embernek van
alvási gondja.

Átfogta vállát,
s kéz a kézben hallgattak
a műtét előtt.

A borról szóló
előadása után,
somlóit iszunk.

Mindig jókor jön
a háromputtonyosból
egy-egy pohárral.

Sajnos ezután
már nem történik semmi,
pedig jó volna.

Számos jogtudós
foglalkozik az üggyel,
oly szövevényes.

Hosszan rágódni
apró-cseprő ügyeken
időveszteség.

A felgöngyölt ügy
mögött árulás lehet,
de ez csak sejtés.

Ma már úgyszólván
elfogadott szokás lett
a trágár beszéd.

A nagy titokról
széltében és hosszában
mindenki beszél.

Kishitű szerint
végünk van, "még nem"- mondja
a bizakodó.

Sok felelőtlen
eszme jár körbe-körbe
kinn a világban.

Tudományosan
bizonyított tételek,
holnap megdőlnek.

A fiatalság
előbb-utóbb kénytelen
kivándorolni.

Fiataljaink
soha nem voltak ilyen
szabad szájúak.

Oly jól alszanak;
mért ébresztenénk őket
vasárnap délben?

Minél hitványabb
árú, annál csillogóbb
csomagolása.

Ez a mi korunk
kiárusítások és
fogyasztók kora.

Milyen nagyszerű
gyors személyi kölcsönből
új T.V.-t venni.

Az ajtó tárva;
a látottak alapján
kifeszítették.

Ülünk és várunk,
(más választásunk nincsen)
az ítéletig.

Várj csak, holnapra
nyilvánosságra kerül
az újabb botrány.

Ők ketten nagyon
is egy húron pendülnek;
van eredménye.

Egy az ablakon
bedobott kézigránát
lett a végzetük.

Különteremben
pókereztek reggelig
a rablott pénzen.

Cellatársukat
megerőszakolták majd
felakasztották.

Mind megbűnhődtek,
mert szólni merészeltek
a "Főnök" ellen.

Közösen léptek
a maguk választotta,
homályos útra.

Hideg számítás,
otromba haszonlesés
irányítanak.

Mennyi torzszülött
jön világra gondatlan
szülei miatt.

Ifjú házasok;
hosszan búcsúznak. Estig
nem látják egymást.

Francia pezsgőt
és kaviárt rendeltek
a Ritz szállóban.

Egyszerre mondták
ki hasonló hangsúllyal
ugyanazt a szót.

Akármennyire
szeretnének, eddig még
nincsen gyermekük.

Huszonnyolc éve;
sorsuk akaratából
egymásra leltek.

Elhidegülés:
egymás rigolyáival
sem törődnek már.

Egyre nehezebb
egymás társaságában
feloldódniuk.

Harminc év után
saját ágyban alszanak
külön szobában.

Messze kerültek
egymástól, nagyon messze;
testben-lélekben.

Fél élet eltelt;
még mindig olyan fájó
emlékezni rá.

Rossz bőrben vannak,
de házasulandóktól
mi mást várhatnánk?

Összefutottak;
abban a nagy városban,
a nagy tömegben.

Az ember nagyon
magányosan éldegél
a fővárosban.

Valamit mondott;
mindnyájan összenéztek,
mert nem értették.

Noha testvérek,
nagyon sok tekintetben
egészen mások.

Talán jó volna
egyszer mindent négyszemközt
megbeszélniük.

Kivétel nélkül
mindenki állította:
nincsen igaza.

Ahol játszottunk,
kéz a kézben sétáltunk,
most zaj és mocsok.

Jó, ha az ember
úgy érzi, most már túl van
csalódásain.

Bent az óra üt.
Kint harangoznak. Dél van.
Gyere. Ehetünk.

Legutoljára
végül abban maradtak,
még megbeszélik.

Falun az embert
szemmel tartják, hogyan él;
nem lehet titka.

A jó vezető
tiszteli és becsüli
beosztottjait.

Hiábavaló
vitatkozásra nem jó
sok időt szánni.

Tökéletes terv
nem lett belőle, mégis
sokat segített.

Felgyűrt gallérral
topognak a hidegben;
munkára várnak.

A Moszkva téren
várókra nagy pelyhekben
hull alá a hó.

Művészkörökben
a szenny túlburjánzását
félik némelyek.

Az ember végül,
amikor már elgyengül
nem szeret élni.

Tavasz van és fény;
öregen is érdemes
jól körülnézni.

Állítólagos,
értékes festményei
sehol sincsenek.

Az örökösök
bankbetétjét keresik,
de nem találják.

Halála után
tűvé teszik a lakást
a hagyatékért.

Szelíd testvérek;
sorsolással osztják el
az örökséget.

Ismert s névtelen
hősök sírján mindig van
mécses és virág.

A pisszegők mind
elfoglalták helyüket
fenn a karzaton.

Nagy csoda lenne,
ha annyi viszály után
békét kötnének.

Minden kis zugot
átkutattak utána,
de hűlt helye van.

Még találkoznak,
de már semmi sem olyan,
mint akkor, régen.

Volt olyan idő;
egy kiló kenyér három
hatvanba került.

Lomtalanítás;
sikerült felöltözni
tetőtől-talpig.

Háború után
vakvágányon, vagonban
éltek évekig.

Manapság egyre
több az álmodnivaló;
a szegénynek is.

Nyáron se volt jó
koldulni, ősszel rosszabb,
télen borzalmas.

Akik valaha
vidámak voltak, ma már
nem látszik rajtuk.

De sok gyötört arc,
mennyi kisiklott élet
2008-ban.

Van, aki már csak
üvegét emelgeti
szomjas szájához.

Néhányan, akik
ma koldulnak, holnapra
elszenderülnek.

Ez az éjszaka
ott az aluljáróban,
nagyon hideg volt.

Ma éjjel fagyott;
egyre többen irigylik
rongyos paplanját.

Egy közös kortyra
néha négyen-öten is
összeverődnek.

Jó cimboraság
újra megerősödik,
amíg a bor tart.

Hidegben, fagyban
valahogy túl kell élni
az éjszakákat.

Valahol talált
mocskos takarók alatt
könnyebb a hideg.

Egyszer majd talán
az ő fejük felett is
lesz újra fedél.

Otthontalanok;
segítségre szorulnak:
megtörten élnek.

Akiknek nincsen
betevő falatjuk sem,
mihez kezdjenek?

Lázas szemekkel,
bűzölgő rongyaikban
várják a reggelt.

Meleg levesért,
darab fehér kenyérért
kígyózó sorok.

A fűtött lakás
ma már sokak számára
csak ködös emlék.

Fűtetlen szoba,
napjában egy tál étel;
többre nem telik.

Holnaptól kezdve
újabb sztrájk a vasútnál;
többet alhatunk.

Szépítőszerek,
olyannyira fontosak
a nők szemében.

A férfiaknak
sok pénzükbe kerülnek
hódításaik.

A nők jól tudják,
rafinált pőreségük
milyen izgató.

Fájdalmas zokszó
hallatszik, csak jól fülelj,
egyre több helyről.

Ez a szülőföld
a nincstelen számára,
nem sok jót ígér

Nagyon úgy néz ki:
évről-évre nagyobbak
szemétdombjaink.

De jó is volna
öröklött bajainkat
orvosoltatni.

Egyre terjednek
a legváltozatosabb
bolondériák.

A hitelező
és a hitelt felvevő,
egymásból élnek.

Homo sapiens;
mért idegenedtél el
ősi magadtól?

Kikapcsolódni,
a nők idáig még nem
járnak kocsmába.

Üvegházhatás;
már nem lehet felmérni
a kár mértékét.

Reggel hat körül
minden átmenet nélkül
megszűnik a csönd.

A közért végzett
munka örömmel jár, ha
nincsen hiába.

Ketten beszélnek;
füstölgő leheletük
a lámpafényben.

Akinek az éj
hosszadalmas, keljen fel;
menjen sétálni.

A természetet
tisztán tartani: közös
kötelességünk.

Mily felemelő
a kertben végzett munka
feletti öröm.

Amikor az éj
leszáll, másképp van falun,
mint a városban.

Ma nagy ünnep van;
mindenki sürög-forog,
teszi a dolgát.

Újév, keringő,
virágok között, barokk
csillárok alatt.

Hárman pályáztak;
három közül választunk:
szép, szebb és legszebb.

Ti, szerencsések,
mind szerepet kaptatok
a Nagy Színműben.

Sok gonosz dolgot
hithű fanatikusok
hajtanak végre.

Az állomásra
éppen, hogy befutottunk,
máris indulunk.

Minden egyes év,
ami elmúlt, meghozta
vadhajtásait.

Az út balra megy,
a tábla jobbra mutat;
elforgathatták.

"Soha semmire
nincs időnk" - sóhajtottak
és lefeküdtek.

Ők, akik soha
nem beszélnek túl sokat,
csak cselekszenek.

Ebből semmi jó
nem származik; sajnos nincs
biztos alapja.

Köznapi lelet:
ing s alsónadrág között
mosatlan zoknik.

A főnyeremény
naponta csiklandozza
fantáziánkat.

Nehéz elűzni
az unalom óráit;
egyre nehezebb.

Harminc éven túl,
hiánytalan fogazat
csodának számít.

Zajlik az élet:
a napok egymásután,
az utolsóig.

Egy idő után,
minden lépést megfontol
a láb és a szív.

Csönd. Várakozás.
Kórustagok ajkain
felcsendül a dal.

Együtt másztak fel
a kiugró sziklára,
s együtt ugrottak.

Hiába minden;
a szükséges segítség
nem jött időben.

Akármi történt
velük életük során;
kipihenhetik.

Nekihajtottak;
s az a nagy lovas szobor
autójukra dőlt.

Sírba helyezett
testünkön jó étvágyú
férgek nyüzsögnek.

A haldokló mély
utolsó nagy sóhajjal
adta ki lelkét.

Halottak napján
sokan gyújtanak mécsest,
hoznak virágot.

A hősök falán
fekete márványlapon
aranyló nevek.

A temetőben
mennyire felemelő
a különös csend.

Halottak napján,
de sok ember fut össze
rokonaival.

Fiatal popsztár
sírjára sok csokrot vonz
népszerűsége.

Ismert színészek
sírjain gesztenyékből
formált keresztek.


A SIKER-ÉLMÉNY

Ma kizsebelem
a közönséget, - mondja,
és nyeregbe száll.

Az egész tribün
haragjától kísérve
vágtat a célba.


GYÖRGY TESTVÉR HALÁLA

Későn érkeztem.
A halál időközben
már eljött érted.

Itt és most fekszel;
nyitva-hagyott szád körül
legyek röpködnek.

Halotti leplen
szál vérző, piros rózsa;
- kegyetlen halál.

Homlokod hideg
és kemény, mint a márvány
tenyerem alatt.

Amit akartál,
amit még tervezgettél,
csak szándék maradt.

A pap prédikál;
noha szavait hallom,
nem érzékelem.

A kereszt, amin
neved áll eltűnik a
koszorúk között.

Temetés után
a nap összeperzseli
a virágokat.

Van-e valóban
békesség és nyugalom
ott a föld alatt?


HONPOLGÁROK

Tehetségével
még néhány év, s mindenkit
elhomályosít.

Túrógombócból
harmincat is megeszik,
ha fogadsz vele.

Nyiszlett teste volt
az ok, hogy nem kellett, nem
nyúlszívűsége.

Művészkörökben
forgolódott; akkor lett
Péter barátja.

Babpástétomból
bőven ken kenyerére,
és mohón eszi.

Anyjánál senki
sem készített finomabb
töltött káposztát.

Egyik kezében
sültkolbász, a másikban
jó darab kenyér.

Hátára vette
lenvászon zsákját, búcsút
intett, s elindult.

A kertajtóban
még egyszer visszanézett,
és utoljára.

Ölébe hullott,
váratlan örökségnek
negyede sincs meg.

Megszokásból még
néha felhívja, de már
érzi, untatja.

Moziba vitte;
s a kedvező sötétben
megfogta kezét.

Még szerencse, hogy
házasságot nem ígért;
Misivel sétál.

A szép nemből több
érdeklődőt sikerült
elbűvölnie.

Zajban és bűzben
olvas a bibliából
lelki üdvünkért.

Irdatlan erős;
húsz kilóval nyom többet
klubtársainál.

Fél órája sincs,
hogy átúszta a folyót,
már indul vissza.

Fejlövést kapott;
piros vére szétfröccsent
a kövezetre.

Gigászi lénye
vademberhez hasonlít,
de barátkozó.

Sok kis kölcsönét
átfogó nagy kölcsönnel
fizeti vissza.

Pontban éjfélkor
ért fel a csúcsra; ott áll
csillag közelben.

Milyen hitvány sors
milyen nélkülözés vár
rá fedél nélkül!

Annyit maga is
elárult már magáról,
hogy embert gyilkolt.

Nem igen lehet
vitázni vele, mert ha
feldühödik, üt.

Egy idő óta
erőszakossága már
több mint zavaró.

Az egész kocsma
árnyékától is retteg;
nagy verekedő.

Nekihevülten,
szinte őrjöngve vált meg
jobbik felétől.

Vonzza a gaztett;
nem kétséges, egész nap
min töri fejét.

Természetéről
annyit azért jó tudni,
nem válogatós.

Őt nem találták
annyira bűnösnek, két
évvel megúszta.

Szerencséjére
végre minden sikerült,
s nincs bizonyíték.

Hosszú ujjai
elsőrangú szerszámok
a pénzszerzésben.

Mind megszeppennek,
amikor őt látják a
kocsmaajtóban.

Ártatlan öccse
jó pénzért elvállalta,
hogy helyette ül.

Kereket oldott;
azóta se találtak
rá a nyomára.

Ifjú hitvese
kissé bizarr konyháját
még szoknia kell.

Mindkét kezével
szép nyakát szorongatja;
már alig piheg.

Helyre legény volt;
papucshős lett belőle
a keze alatt.

Amikor elment,
tudta, hogy nem jön vissza
szülőföldjére.

Ügyeskedéssel,
már minden forintból több
mint kettőt csinál.

Félrehúzódik;
csajkából kanalazza
sovány ebédjét.

Egyetlen álma:
képessége szerinti
helyre kerülni.

Idős modellje
festményén fiatalabb
jó harminc évvel.

Rossz festményeit
bérelt galériában
árusítgatja.

Nevet? Nevetünk.
Ha sír, mindnyájan sírunk;
kitűnő színész.

Csélcsap természet;
zugügyeiben nehéz
kiigazodni.

Meglátogatta;
nagy bélyeggyűjteménye
volt az alibi.

Táncolni tanul;
akárhogyan igyekszik,
valahogy nem megy.

Gyönyörű teste
felejthetetlen táncát
lantja kíséri.

Jóképű fickó;
gazdag nők közül többen
is felkarolták.

"Édes Edinám"
- kezdi levelét. Ennél
többre nem futja.

Annyit megtudott,
hogy elvált s két gyermeke
van két apától.

Harmincegy éves
korában értette meg,
milyenek a nők.

Eltökéltsége
különös varázzsal bír
a nők szemében.

Még barátjának
sem mondta el kalandját
a szép szajhával.

Az ütlegelés
végén letörölgeti
arcáról a vért.

Noha faggatják,
egyetlenegy szót se szól
a kínos ügyről.

Apja azt mondta,
utcaseprőnek se jó;
politikus lett.

Mióta elvált,
záróráig iszogat
a szokott helyen.

A lépcsőn, ahol
a tömeg lót-fut, alszik
vizeletében.

Őt csak egy dolog
érdekli: mire akad
a kukák mélyén.

Tetovált testén
egymás farkát harapja
két díszes kígyó.

A tér közepén
csellengő tömeg előtt
lángot nyeldekel.

Nyílnál sebesebb
mozdulattal üti ki
nagy riválisát.

A Sziget csücskén
száll le a villamosról;
onnan fut tovább.

Szerencséje volt;
a folyó örvényei
mind elkerülték.

Végig versenyben
volt; az utolsó körben
defektet kapott.

Egyszer annyira
összeverték, azóta
sokat nevetgél.

Az ő sírjánál
mindig összeborulunk
ha találkozunk.

Senki se tudja,
melyik sziklasír mélye
rejti holttestét.

Nagyon megbánta,
hogy akkor nem tette meg,
most már túl késő.

Neki hiába
beszélnek, csak azt hiszi,
amit tapasztal.

Többet költött, mint
amennyit keresett: ez
gondjai oka.

Nagy kárörömmel
látja, hogy barátja is
elszegényedett.

Utolsó terve
szerint Japánba megy, de
ez még nem biztos.

Első szerelem:
ma ünnepli névnapját;
mivel köszöntse?

A megállóban
két mobilon beszélő
össztüzében áll.

Úttörő alkat;
minden változást imád,
minden új dolgot.

Kalandos útról
jött haza, sikere van;
jól adja elő.

Vékonyan keni
a vajat kenyerére;
autóra spórol.

Egyik szeme sír,
a másik viszont nevet:
egyensúlyban van.

Csakhogy ne kelljen
később szégyellni magát,
leszegényedik.

Különös alak,
mérget vehetsz rá, hogy még
hallasz felőle.

Rossz utak miatt
morog; nagy a szája, de
adót nem fizet.

Esőáztatta
levélben kapta vissza
háza terveit.

Adóssága volt;
nagy uzsorakamatra
kapott százezret.

Római jellem;
nincs sebezhető pontja,
bőrpáncélban jár.

Sötét árnyképe
viaszgyertya lángjától
vetül a falra.

Csak egyet tehet,
-látta be - s meg is tette.
Lelepleződött.

Nagy csirkefogó;
mélyen ülő szeméből
nem sok jó árad.

Most, hogy már szépen
megszedte magát, jó lesz
visszavonulni.

Akik elhitték
nyájas ígéreteit,
mind lépre mentek.

"Bottal üthetik..."
ügyfelei pénzével
külföldre szökött.

Ő így szokta meg;
amit egyszer kölcsönkért,
nem adja vissza.

Titkon csodálják,
mennyire nyugodt zilált
pénzügyeiben.

A puska csövét,
amivel fejbe lőtte,
megtisztogatja.

Mindig időben
sikerült köpönyeget
fordítania.

Annyira azért,
ahogyan ő állítja,
nem becsületes.

Szöges ellentét
van nyájas szavai és
tettei között.

Felindultában
csak úgy ontja magából
trágárságait.

Hallgat. Már mindent
elmondott, amit akart;
a tüzet nézi.

Pesten született,
Hollandiában tanult,
most Madridban él.

Jó tíz év alatt
összehordott kövekből
építi házát.

Nem lehet beteg;
mellhártyagyulladását
lábon hordja ki.

Felettesével
nem volt jó ujjat húzni,
utcára került.

Eladta földjét;
már nagyon elege volt.
Budapestre ment.

Gépészmérnök, de
autófelvásárlással
is foglalkozik.

Elcsigázottság
lett úrrá rajta a sok
túlórázástól.

Javaslatot tett
szűrőberendezésre,
de nem volt rá pénz.

Fejét bedugja
az oroszlán szájába;
szájtátva nézzük.

Fáradtnak látszik;
újabb vállalkozása
még nincsen sínen.

Kutatómunkát
végzett, utcára került;
most állást keres.

Lázasan kutat,
minden nyomot megvizsgál,
mégsem találja.

Úgy nem ismerte;
fénykép után festette
Garcia Lorkát.

Látomásait
frappáns novelláiban
fogalmazta meg.

Spontán rögtönzött
szövegeit érdemes
papírra vetni.

Örökérvényű
sorok jutnak eszébe;
elérzékenyül.

Ihletettsége
beérett gyümölcseit
sokan irigylik.

Megviselt arcok
és fonnyadó virágok;
festőtémái.

Kőszobrok után
most agyagszobrot formáz
barátairól.

Különös szépség
idomait mintázza
kapós szobrain.

Ünnepelt színész;
csinos hölgykoszorúban
örökítik meg.

Dús szemöldöke
két nagy sötétlő pamacs
szemei fölött.

A sarokban ül
s kéjsóvár tekintettel
néz maga köré.

Álarca mögül
leskelődik; két szeme
taszítón csillog.

Akár az ördög,
olyan csúf, de a nőknél
nagy sikere van.

Hólapátolás
után a topogóban
akaszkodott rá.

Kegyetlenségét
voltak, akik csodálták,
s akik rettegték.

Lekötözötten
addig ütötték, amíg
belefáradtak.

Sok mindent állít,
biztos változást ígér;
dübörög a taps.

Ha ő szónokol,
nagy a csönd; hallgatói
könnyüket törlik.

Nagy ripacskodó;
hatásos gesztusokkal
kelleti magát.

Múlt héten még volt
ereje kéregetni,
most csak ül és néz.

Épp megágyazott
magának egy sarokban,
kartondobozra.

Ő már feladta;
egyedül csak butykosa
hűséges hozzá.

Nem is rág, úgy fal;
hányattatott élete
ott ül az arcán.

Elindul haza;
jobbra-balra tántorog,
de nincs egyedül.

Mindennap rosszabb
a helyzete, most már csak
a szomját oltja.

Elárverezték
házát is, most koldulhat;
túlköltekezett.

Hátizsákjában
hozza-viszi mindenét
és két szatyorban.

Ha jól beivott,
élvezettel meséli,
trágár vicceit.

Napi sétája
egyik szemétkosártól
a másikig tart.

Golfütőjével
nagyot üt a labdába;
kis csapat nézi.

Mindig úgy beszél,
mintha ütődött volna,
de sakkozni tud.

Egyre jobban áll;
részvényei értéke
megduplázódott.

Minden forintját
befekteti; merészen,
határozottan.

Pénzgondjaiból,
amíg kilábal, tucat
év is eltelik.

Ötven milliót
is veszített egyetlen
rossz tranzakción.

Utolsó esély;
még megmaradt pénzéből
rulettezni ment.

Néhány mondatban
felvázolt érve nyomán
minden világos.

Egyszerű eset;
őt még soha nem látták
mosolygás nélkül.

Magas láza van;
kifakadt sebeiből
gennyes vér folyik.

Megháborodott;
tehetetlen dühében
a falat veri.

Már tudja mit tesz;
az árnyékba rejti el
fénytelen arcát.

Sorsszerűen jött
ez a kis összefutás;
kölcsön kérhetett.

Isten felvitte
a dolgát, TV-jét már
ágyából nézi.

Belenyugodott;
ritkuló hajszálai
se zavarják már.

Rémálmából épp
most riadt fel, estére
túl sokat evett.

Mióta egyszer
valaki felszarvazta,
nagyon óvatos.

Hitvese szerint,
szánalmas gondolkodó;
semmihez sem ért.

Két nagy lánya van;
mindkettő idősebb, mint
új felesége.

Az ördögűző
elvégezte munkáját,
nyolcvanezerért.

Szigorúsága
kegyetlennek tűnt, mégis
jó tanárunk volt.

Filozófusként
kezdte hosszú pályáját;
ma gipszkartonos.

Leül. Mielőtt
még magába mélyedne,
távozásra int.

Már lassan három
éve nincsen állása;
ötvenhat éves.

Munkaképtelen;
de álmában visszatér
juhai közé.

Gégerákja van;
jutalomjátékára
már nem kerül sor.

Kritikusai
fejcsóválva olvassák
újabb cikkeit.

Gyönyörű hajnal;
elégedettnek néz ki,
megírta művét.

Zenéje mintha
közvetlenül az égből
érkezne hozzánk.

"Csapnivalóan
játszotta művét" - írták
több újságban is.

Ha őt kérdezik,
több száz fényképezőgép
kattog és villog.

Mestermunkáját
pontos határidőre
keni vászonra.

Abszurd drámáról
volt szó. Félreértette;
vígjátékot írt.

Kis emberekről
megríkató történet
jutott eszébe.

Szeretőjét még
mindig imádja, pedig
többször megcsalta.

Szertartás szerint
kezén-lábán vasláncok,
s nyaka körül is.

Kitavaszodott;
társtalansága vége
is megérkezett.

Fülig szerelmes;
megspórolt pénzéből már
egy forintja sincs.

Azon vajúdott:
ennek a nagy cirkusznak
mi lesz a vége?

Baloldalinak
vallja magát, miközben
Porsche-jába ül.

Úgy hírlik róla,
alapvető dolgokban
nem ismer tréfát.

A vallatótiszt
otthon megsimogatja
kisfia fejét.

Egész éjszaka
kevés volt kifundálni
a vádiratot.

Könnyen felfortyan;
az építő kritikát
se tolerálja.

Hamis eszméit
ellentmondást nem tűrő
hangon hirdeti.

Néhány pimasz cikk
teljesen tönkretette
elismertségét.

Gyakori a taps;
harcias szónoklata
sokaknak tetszik.

Előre látta
a tarthatatlan rendszer
csúfos bukását.

Lehajtott fejjel
hatásszünetet tartott,
aztán elkezdte.

Mára kiderült,
mennyire légből veszi
állításait.

Látnoki hangja
bölcs szavaival együtt,
komoly hatású.

Rossz fogaival
csak nyámmogja az ételt;
inkább csak iszik.

Kocsmatöltelék;
számtalan korsó söre
se oltja szomját.

Szomjúságából
adódik, hogy egyre több
sört hajt le torkán.

Már évek óta
ténfereg munkátlanul
s reménytelenül.

Nehéz helyzetét
könyöradományaink
csak enyhíthetik.

Valaki ebben
a kocsmában lopta el
műanyagszatyrát.

Az ivásnak nagy
előnye; többé nem kell
gondolkodnia.

Pipogyasággal
őt ne vádolja senki;
három háza van.

Évekig tartó
megfeszített munkával
se vitte sokra.

Félreállított;
az ő véleményére
sose kerül sor.

Már öt hónapja
töri a fejét egy jó
új elméleten.

Mind azt hittük, még
van mondanivalója,
de elhallgatott.

Mindent megjósolt;
ismét őt választották
tanácsadónak.

Előre tudta,
mikor következik be
a pénzügyi csőd,

Mióta tudós,
a leggyilkolóbb fegyver
tervét készíti.

Úgy határozott;
neki mindig mindenről
számoljanak be.

Csúcsigazgató;
saját repülőgépén
megy segélyt kérni.

Rossz filozófus;
sokat töri a fejét
semmiségeken.

Jó néhány éve,
hogy balszerencséje van;
kutatja, miért?

Egy nap lefekvés
előtt döbbent rá, milyen
magányosan él.

Egyszer azért még
jó volna visszatérni
szülőföldjére.

Nagy bölcsen hallgat;
igaz a négy fal között
senki se kérdez.

Megfontoltan él;
hosszú számításokat végez
kis dolgokban is.

Álarca mögül,
bizalmatlanul figyel
a külvilágra.

Szükségtelenül
egyetlen mozdulatot
sem tesz; csak ha kell.

Tohonyasága,
még fiatalkorában
szegődött hozzá.

Mindig csodálta
mások merészségét; ő
óvatoskodott.

Sokat töprengett:
kitől örökölhette
kishitűségét?

Többé-kevésbé
azért eddig még mindig
volt mit ennie.

Nagy gödröt ásott,
abba dobja tavaszig
a hulladékot.

Szép vörös hajú
nő jelent meg álmában;
sajnos felébredt.

Vidám természet;
jóízűen nevetgél
badarságain.

Egyszer megtörtént:
valaki érdeklődött
hogyléte felől.

Bizakodóan
horgássza szerencséjét
az esti Dunán.

Elhatározta:
utánanéz, ősei
kik és mik voltak.

Csitítja magát;
igaz hülye döntés volt,
de van kiskapu.

Nem hitte volna
hogy még legjobb barátja
is cserben hagyja.

A feltett kérdést
addig boncolta, amíg
már nem értette.

Olyan anyja volt,
aki az ágyba hozta
be reggelijét.

Sötét szobában
kedvetlenül, fáradtan
vár valamire.

Teológus lett;
mindig izgatta teste
feltámadása.

Átizzadt ingben,
lidércnyomással ébred
fel álmaiból.

Bodri kutyája
különösen érzékeny
a házalókra.

Hányatott élet
után nagyon jó volna
ha megbecsülnék.

Már sok mindenről
lemondott, de pipáját
azt tovább tömi.

Vajon milyen volt
megelőző élete,
hogy ennyit szenved?

Mozart zenével
búcsúztassák, majd szórják
szét a hamvait!

Bűzlő szájszaga,
s gyomorbántalmak miatt
került kórházba.

Sikert sikerre
halmozott, de egyik nap
szívéhez kapott.

Gyomorvérzéssel
szállították kórházba,
s ott bele is halt.

A jó tenorok
közül kétségtelenül
ő volt a legjobb.

Egy őszi napon
hirtelen ágynak esett,
másnap halott volt.

Szerinte nem jó,
hogy faluja már tele
van jöttmentekkel.

Éppen felriadt;
finom, forró lábvize
jéghidegre hűlt.

Még megkísérli
valahogy átvészelni
ezt a telet is.

Szeret játszani;
képzelete várában
tornyokat épít.

November végén
fűtetlen szobájában
nagykabátban ül.

Most, hogy süt a nap
s hosszabbodnak a napok,
kevesebbet fűt.

Egyetlenegyszer
egy vadidegen nőnek
mesélt múltjáról.

Sok szenvedésen
ment keresztül, ám lelke
megtörhetetlen.

Körülményeit
tekintve ma jobban él
mint az átkosban.

Valamikori
sérelmét váratlanul
most hozza elő.

Mindennap büszkébb
magára és amit tesz
mások javára.

Legszebb álma volt,
amikor halott anyja
megsimogatta.

Arca sugárzik,
kezében két kőtábla;
úgy jön a hegyről.

Egyszer, régen volt;
két gyermeket mentett ki
egy égő házból.

Ő már csak ilyen;
sohasem tagadta meg
kétséges múltját.

Egy életen át
kotorászott sikerrel
mások zsebében.

Az öreg gengszter
még ma is nagyon örül
új fegyverének.

Önként mondott le
elnöki tisztéről; már
belecsömörlött.

Hazatelepült;
noha mindene megvolt,
tovább nem bírta.

Véletlenül se
vizsgálná felül ósdi
elméleteit.

Mogorva tudós;
fanyar lelkületével
társtalan maradt.

Amíg emléke
valahogy fenn nem marad,
nem tud pihenni.

Már eltávozott,
de isteni szopránját
nem vitte sírba.

Egykor csillogó
csillaga leáldozott;
ma nincs rá szükség.

Régen volt meccsen;
ebből az új csapatból
senkit sem ismer.

Soha nem mondta,
de azért többen tudtuk:
mennyit szenvedett.

Arcvonásait
kóborlása évei
szántották mélyre.

Börtönévei,
ha felriad álmából,
még mindig fájnak.

Tegnap megszédült,
és legurult a lépcsőn,
de már jobban van.

Ősei között
többen grófok is voltak;
de mit ér vele?

Az évek során,
de sok minden gyűlt össze
fiókjaiban.

Nyugdíjba vonult;
arcán elégedettség
látható jele.

Gondtalansága
eddig tartott, ezután
szenvednie kell.

Felépülése
tovább tartott, mint ahogy
orvosa várta.

Lábai miatt
már tolókocsival jár
bevásárolni.

Magyarázza, de
nem eléggé világos
hogy mit is akar.

Még néhány percre
kinyitotta szemeit,
de már nem látott.

Mily szoborszerű;
tágra meredt szemében
a végtelen űr.

Még egyszer felült,
aztán hátrahanyatlott,
s nem mozdult többé.

A végső napon
többedmagával kikel
koporsójából.

Meglátogattuk,
de nem nézett ránk, csak ült
az ablak előtt.

Halványan rémlik;
hol ásta el legelső
áldozatait.

Sokáig hitte,
börtönéveiért majd
kártalanítják.

Auschwitzba vitték;
mikor onnan hazajött,
Szibériába.

Szülei, bátyja,
nővére odavesztek,
csak ő maradt meg.

Születésétől
egész a mai napig
nem volt háború.

Őt megkímélték,
de tizenegy paptársát
börtönbe zárták.

Vallatás, kínzás
volt kenyérkeresete
nyugdíjazásig.

Orvosok nélkül
ebben az évben tölti
be a hetvenet.

Hűlt helye sincsen,
pedig sokan szeretnék
felköszönteni.

Rossz szőrcsuhában,
homokbánya-barlangban
vezekli bűnünk.

A feje búbján
azt a néhány hajszálat
gondosan őrzi.

Egyre nagyobb gond
birkóznia a téllel
kis nyugdíjából.

Búcsúbeszédét
a vége felé kissé
összezavarta.

Görnyedt tartása
a sok teleírt papír
következménye.

Öreg költő; még
ír, de egyre jobban fáj
névtelensége.

Fenyőtobozok
összeszedésére már
nem vállalkozik.

Dús, ősz hajára
büszke, ahogy elnézi,
mennyi a kopasz.

Nevetségesen
ül a széken, előre
kókadó fejjel.

Születésnapján
öt kicsi száj harsogja:
"éljen nagyapa!"

Ételpecsétek
tették változatossá
szakadt kabátját.

Már WC-re se
megy másképp, csak két bottal,
annyira gyönge.

Kis tanyájáról
hordágyon vitték szegényt
s helikopteren.

Sokan reszkettek
tőle a múltban; most az
ő keze reszket.

Egy idő óta
másoknak is feltűnik:
magában beszél.

Egyre gyakrabban
kínozza a gondolat:
milyen a halál?

Róla mondható:
mindhalálig hűséggel
szolgálta népét.

Még annyit mondott:
"fontosak vagytok nekem",
s becsukta szemét.

Altatókkal és
pálinkával fogadta
a kegyes halált.

Ott a végtelen
hómezőn vesztette el
legjobb bajtársát.

Néhány verssorra,
régi dallamfoszlányra
még emlékezik.

Háziasszonya
különös gonddal mossa
az oltárkendőt.

Mindenki siet,
mindenkinek dolga van;
egyedül ő ül.

A halálról csak
annyit mondott, szerinte
nem is olyan rossz.

Sok már nincs hátra,
de azért még mindig küzd
néhány óráért.


HÖLGYKOSZORÚ

Lányok álmai
kinn, a rózsalugasban
valóra válnak.

Olyan könnyedén
táncol, mintha kétlábú
pillangó volna.

Ha találkoznak,
órák hosszat csevegnek
csacsiságokról.

Rózsálló arcát
kandalló tüze festi
még pirosabbra.

Csinos kis szuka;
jóképű bikát hergel
az orrunk előtt.

Karjai között
olyannyira elgyöngült,
mindent tehetett.

Akit szeretett
felcsinálta, elhagyta;
most mihez kezdjen?

Nagyon ideges;
hajtincseit húzgálja
a vizsga alatt.

Hogyha gyónni megy,
feltűnően sokat kell
felsorolnia.

"Van pasid?" "Igen."
"Milyen?" "Nagyon féltékeny."
"Van is oka rá."

Csöndes úri lány;
őt gondosan nevelték,
köszönni is tud.

Hosszú ujjain
körmeit reszelgeti
lakkozás előtt.

Többé nem hallgat
másokra; sorsát mától
kezébe veszi.

Előrelátó;
selyem köntöse zsebét
óvszerrel tömi.

A tiltott úton
csorbítatlan hírneve
kerül veszélybe.

Úgy érzi, annyit
már leszűrt a dologból,
többé nem teszi.

Félig meztelen,
duzzadt keblei között,
aranylánc fityeg.

Hosszú vörös haj,
tűsarok; ám járása
kiábrándító.

Szépsége ismert;
most azon munkálkodik,
hogy megfizessék.

Töredelmesen
mind meggyónta bűneit,
és megkönnyebbült.

Csillogó, sötét
haja szinte földig ér;
hosszan fésüli.

Amitől tartott,
sajnos már idő előtt
bekövetkezett.

Addig eljutott,
hogy szólnia kellene,
de még nagyon fél.

Onnan érkezett,
ahol még nem ismerős
se kín, se nyomor.

Bájos idegen;
mosolyogva nyögi ki:
"vizontlatasra".

A kotnyelesről
annyit azért jó tudni,
pletykálkodik is.

Gyönyörűséges;
hetedhét országban nincs
hozzá hasonló.

Mind a két ajkát
átfúratta; gyöngysorok
ékesítik fel.

Fehér homlokán
kékre festett dús haja
tincsei lógnak.

Tisztaságában
senki se kételkedett;
ez lett a veszte.

Húgát kérte meg,
telefonáljon neki:
ma este nem megy.

Meg nem mondaná,
kinek mennyit árult el
főbb titkaiból.

Szeme sugárzik,
lázasan beszél; látszik,
már felengedett.

Miközben dalol,
hollófekete haját
kontyokba fonja.

Többen is mondták:
mért nem megy manökennek;
karcsú és magas.

Feltűnő szépség:
ezt senki sem vitatja;
sajnos férjnél van.

Világos érvek
dacára úgy döntött, még
jól átgondolja.

Hosszan nem állta
rajongó tekintetét,
felesége lett.

Terápián volt;
ma kézilabdáztak, jól
megizzadt bele.

Sírszobra: korán
félbeszakadt élete
megható nyoma.

Fiatalkori
képe mosolyog felénk,
mintha még élne.

"Jaj, óvatosan..."
- mondja az ifjú asszony
ifjú férjének.

Nászéjszakáján
kielégületlenül
ül ágya szélén.

Régen szende volt;
ma már gátlásaitól
nem kell félnie.

Fél lábon állva,
a falnak támaszkodva
kínálja magát.

Ha a bűn csábít;
lelkiismerete még
jelez, csak későn.

Szépsége lehúz
a mélyek mélységébe;
nincs menekülés.

Nem akart hinni
szemének, olyan drága
nyakéket kapott.

Egyszerűsége
csak addig tartott, amíg
kevés pénze volt.

Jól kiköhögte
magát; már rágyújthat egy
cigarettára.

A hallgatással
mindig hadilábon állt;
ez jól hallható.

Gyermekkorából
megmaradt emlékei
utálatosak.

A piros almák
közül a legnagyobba
harapott bele.

Végleg feladta
a reményt, hogy valaha
még viszontlátja.

Addig győzködte,
míg a végén beadta
karcsú derekát.

Születésnapján
összegyűlt vendégei
után takarít.

Hosszú lila sál
hófehér nyaka körül
a pajzán szélben.

Már látja, mással
tévesztette össze; túl
bambán mosolyog.

A kávéházban
zavarodottan figyelt;
drogról beszéltek.

Nagy nyelvtehetség;
hét nyelven beszél, most épp
törökül tanul.

A tánc és a fény:
szétválaszthatatlanul
lételemei.

Kinn a színpadon,
kínzó lámpalázának
híre-hamva sincs.

Az öltözőbe
bejött hozzá, és így szólt:
"nagyszerű voltál!"

Már le is mondott
róla, s akkor egy este
megkérte kezét.

Ahol szülei
is esküdtek, ugyanott
viszik oltárhoz.

Élete párját
csalhatatlan ösztönnel
választotta ki.

Egyszer csak eljön
az a boldog pillanat,
hogy anya lehet.

Úgy altatja el
kis falánk csecsemőjét,
dalt dúdol neki.

Amiről apja
mesélt, arról beszél most
orosz barátja.

Féltékenysége
szerint férje mindennap
más nővel szemez.

Sok levelet kap,
de macskakaparása
fejtörést okoz.

Léptei nyomán
ide hallatszik a friss
hó ropogása.

Festőkurzuson
ismerte meg, most egymás
portréját festik.

Megrendítette
arckifejezésének
kegyetlensége.

A gombát, amit
az erdőben talált, épp
most szolgálja fel.

Vitáik során
úgy érezte, neki volt
többször igaza.

Tulajdonképpen
szerette, de volt egy rossz
tulajdonsága.

Kimonójában
tipeg, s halkan kérdezi:
"hozhatok teát?"

Szégyelli magát;
nagy véraláfutással
a szeme körül.

Ma reggel még nem
kapta meg gyógyszereit;
morcosan néz ránk.

Gumiszobába
zárták; dührohamában
kártékony lehet.

Rögtön szörnyethalt;
a neve nem derült ki
papírok nélkül.

Könnyelműsége
az oka, hogy pénzének
nyakára lépett.

Hazajött, de ránk
se hederít, pedig mi
éhesek vagyunk.

Két kutyája van;
papucs és a lábtörlő
hamar eltűnnek.

Nagyon szeretné,
ha egy megbízható lény
gondját viselné.

Akkor döbbent rá,
hogy teli bőrtáskája
nincsen a vállán.

Vakáción volt;
alaposan kirámolt
lakása várta.

Csak átmeneti
időre számíthat egy
kis változásra.

Számos kudarca
miatti kimerültség
lett úrrá rajta.

Még sohasem volt
annyira boldogtalan
mint tegnap este.

Végig nyújtózik
a pamlagon; a szőlőt
úgy szemezgeti.

Pesti lakását
vácira cserélte el,
de anyjánál él.

Születésnapján
maga lepi meg magát
két szál rózsával.

Pincsikutyáját
fésüli, öltözteti:
úgy babusgatja.

Most jött nyomára:
szüleit testvérei
szipolyozták ki.

Milyen szerencse
szerencsétlenségében,
hogy kulcsa megvan.

Kegyetlenül fél;
a jövő homályából
sok minden jöhet.

Reggel korábban
kelt fel a szokottnál, és
sétálni indult.

Egyszer egy évben
megengedi magának,
hogy bonbont egyék.

Önképe mintha
az utóbbi időben
megkopott volna.

Kissé zavarja
tükre homályossága;
már nem lát tisztán.

Most egyszer nagyon
elragadtatta magát,
de már megbánta.

Nincsen egy deka
zsír se fölöslegesen
a bőre alatt.

Egyszer jó volna
már elrendezni kusza
gondolatait.

Fancsali arcán
már a vak is láthatja:
kéreti magát.

Biztos előnyös
lett volna a számára,
de visszatáncolt.

Kis bögréjébe
várja a pénzt; nyakában
írott köszönet.

Zoknit, öveket
vehetsz nála, ha akarsz
sőt kesztyűket is.

Mitévő legyen;
gyöngéd vonzalmat érez
főnöke iránt.

Több szempontból is
rendelkezésére áll
felettesének.

Végül felmondott;
elege lett a durva
hercehurcákból.

Hamar megbocsát,
s nem haragszik pedig nagy
sérelem érte.

Két hétig tartó
töprengés után végre
beleegyezett.

Az orra előtt
zárt be a bolt, vasárnap
nincsen kenyerük.

Mennyire közel
vannak már az ünnepek,
s még nem vásárolt.

A kritikussal
húga kiállításán
ismerkedett meg.

Politikai
karrierjét áldozta
fel egy senkiért.

Friss kakaóval
s kaláccsal várja fiát
a verseny után.

Nappal néhány jó
szóval igazít útba,
éjjel vigyáz ránk.

Véletlenekben
nem hisz, tudja, semmi sincs
csak úgy magától.

Ő az egészből
csak annyit hámozott ki,
hogy lóvá tették.

Nagyot tévedett;
a begyógyult sebek is
kifakadhatnak.

Már három éve
van itt az intézetben;
nincs sok javulás.

A pokolról több
s egyre ijesztőbb képsor
forog agyában.

Mozsártörővel
csapott kétszer-háromszor
férje fejére.

Köhög és vért köp;
hiába gondosságunk,
már minden késő.

Két foga bánta,
mire végre eljutott
fogorvosához.

Mindennél jobban
szereti a mogyorós
tejcsokoládét.

Kissé izgatott;
a cigánynő nyugtatja,
megfejti álmát.

Még egy perce sincs,
hogy barátságot kötött
tükörképével.

Munkakörcsere;
nagyon nincsen ínyére,
de még örülhet.

Sok holt anyagból
szinte élő tárgyakat
készít magának.

Imazsámolyán
két óra elteltével
már érzi térdét.

Kutyájára is
átragadt hosszantartó
búskomorsága.

Kirándulni ment;
gombát szeretett volna
szedni, de nem volt.

Három dologban
szeretne változtatni,
de nem sikerül.

Gyermeteg arccal
beszélt utolsó három
kívánságáról.

A sok egymással
ellenkező vélemény
összezavarta.

Még eddig nem volt
az átlagosnál kisebb
szerencséje sem.

Öreg anyjáról,
sajnos, már ágyba vizel,
ő gondoskodik.

Most már bátrabban
osztaná meg anyjával
belső titkait.

Mindig fogadja,
mától kezdve másképp lesz,
de nem változik.

Szava elakadt,
hirtelen úgy érezte,
nem folytathatja.

Nem tudja, miért,
de egyre kuszáltabbnak
tűnik már a múlt.

A földön térdel,
égre emelt kezekkel,
és úgy könyörög.

Kis világában
nem történnek nagy dolgok,
de elégedett.

Arca ráncai
kevésbé mélyek; ifjabb
lett, mint korábban.

Egyre bátrabban
kacagott tegnap kapott
műfogsorával.

Egy dologra még
más megvilágításban,
kíváncsi volna.

Meglátogatta
apját; szegény öregnek
már nem volt lába.

Két kilencedet
végzett; ígéret szerint
nem hal meg bűnben.

Tetőtől-talpig
feketében a földre
borul, úgy koldul.

Még szoknia kell;
ennyire sohasem volt
kiszolgáltatott.

Mellékszerepe
néhány rövid mondatát
ismételgeti.

Már nem sokáig
türtőzteti magát, fel
kell szólalnia.

Most már belátja;
sikere érdekében
nem tett meg mindent.

Teljesítményét,
hiába gürcölt annyit,
nem értékelték.

Még annyira sem
méltatták, hogy megmondják,
miért rúgták ki.

Karácsony előtt
fogadkozik: jövőre
komoly böjtbe kezd.

Éppen hazaért;
benn díszkivilágítás,
s kedves dala szól.

Soha nem mondta,
hogy szeret, csak azt hallom:
"tedd szét a lábad."

Régi tyúkszeme
sajnos ismét kínozza;
csillagokat lát.

Az egyik reggel
döbbenten látta, véres
volt a széklete.

Talán, ha előbb
derítették volna ki
a rákgóc helyét.

Miközben beszélt,
köhögni kezdett, s friss vér
buggyant ki száján.

Könnyei folynak;
úgy suttogja, mennyire
szeretne élni.

Fájdalma elmúlt;
az Angyal ott ül csöndben
ágya végében.

Csöndben odalép,
és megérinti halott
testvére kezét.

Sorsa ennyire
talán még soha sem volt
kétségbeejtő.

Most, ahogy beszél,
bomlott agyában mintha
nagyobb rend volna.

Mind ott lebzseltünk
körülötte, nem bánta:
fiúi voltunk.

Álmodozásból
ötvennyolc évesen már
nem lesz kapcsolat.

A Buddha szobra,
kis rézből készült szobor,
házi oltárán.

Könyörgéseit
már régóta nem hallja
a föld, sem az ég.

Dupla tokája
bőséges táplálkozás
látható jele.

Házisárkány lett;
ellentmondást nem tűrő
hangon rikácsol.

Már mindentől fél;
az előre nem látott
dolgok rémítik.

Szerencsétlenül
járt, elesett s eltörte
mind a két lábát.

Másodszor özvegy;
magába fojtott bánat
viszi a sírba.

Feketében jár,
már harminc éve; férje
halála óta.

Álcázott sikoly;
hosszú élet sikolya
van mosolyában.

Két dolog bántja:
elvirágzott szépsége,
meg hogy nagyothall.

"Nem e világra
való" ezt gyakran többen
mondták már neki.

Öregedő nő;
reggelente feljajdul
a tükör előtt.

Lelki fájdalma
szinte kibírhatatlan,
oly gyorsan történt.

Férje urnáját
odaveszi magához
a közös ágyba.

Minden hónapban
azt nézi, hogy fizesse
tartozásait.

Orvosa szerint
velőátültetéssel
még megmenthető.

Halálos beteg;
látogatói csak pár
percig maradnak.

"Ámen" - suttogta,
és lelkét visszaadta
Teremtőjének.

Hangfelvételek
bizonyítják mennyire
rendkívüli volt.

Annyira azért
még nem öreg, hogy száját
ne rúzsozhatná.

Törte a fejét,
de végül jottányit sem
jutott előbbre.

A vén Dunából
mindennap összeszedi
az uszadékot.

Erős szemüveg
s nagyítólencse kell, hogy
valamit lásson.

Akkor lesz boldog,
ha együtt támadnak fel
majd valamikor.

Boldogan látja,
unokái (öt is van)
nagyon okosak.

Fiókban tartja
fogsorát s imakönyvét
az ágya mellett.

Gonoszkodásuk
miatt egész vagyonát
másokra hagyja.

Háború előtt,
bankárok és gyárosok
lesték kegyeit.

Öreg anyóka;
virágait kínálja
a fagyos szélben.

Kicsiny sámlira
kuporodva morzsolja
kukoricáját.

Nem szűnő tapssal
búcsúztatták utolsó
játéka után.

Hátborzongató
történeteket mesél
unokáinak.

"Amikor én még
fiatal voltam" - mondja,
s elérzékenyül.

Már negyven éve,
negyven küzdelmes éve,
hogy egyedül van.

Jámbor imáját
mormolgatja naponta
öt alkalommal.

Öreg ikerpár;
velük soha sincsen baj,
csak motyorognak.

Meg nem mondaná,
hogy tegnapelőtt délben
mi volt az ebéd.

Már nem emlékszik,
mikor és kivel beszélt;
olyan régen volt.

Ránk nézett, száját
kinyitotta; valamit
mondani akart.

90 éves
korában még tornázik;
naponta kétszer.


CSIGACSÓK

Csöndben hajcsikál
a jászolba szórt szalmán;
az első éjjel.

Kis pufók pólyás;
miután mohón szopott,
most gügyörészik

Világ közepe
lett ez a kicsiny gyermek
anyja szemében.

Egyetlen gyermek;
szülei kényeztetik,
boldogan gagyog.

A homokozó
zsivajgó óvodások
találkahelye.

Kis félénk fiú;
el nem ereszti anyja
szoknyája szélét.

A kicsiny gyermek
nálunk nyaralt; itt hagyta
egyik zokniját.

Kis hároméves,
lesüti tekintetét;
valami baj van.

Egyetlen fiú;
a családban mindenki
a kedvét lesi.

Balkeze vérzik;
nagy ártatlan szemekkel
teszi le a kést.

Egy dühödt kutya
két kicsi gyermek arcát
torzította el.

Észre se vettük,
olyan hamar elaludt
anyja ölében.

Reggelijétől,
az egész pizsamája
csokoládés lett.

Ha bömbölni kezd,
elképesztően nehéz
lecsitítani.

Az ünnepekig
ujjukon számolgatják,
hány nap van hátra.

Két kicsi árva;
ne csak a gyámhivatal
törődjék velük.

Áradó napfény;
vidám ugrándozásba
kezdett a réten.

Ifjú tehetség;
girbegurbákat farag
az asztallapra.

Kis homokszemcse
került a szemébe, most
dörzsölgeti ki.

Messzire indult,
de az utca végénél
nem jutott tovább.

Anyjától kapott
forintjait szerencse
malacban tartja.

Kisiskolások;
az egész délelőttöt
végig dalolták.

Tavaly még anyját
kérlelte, hogy meséljen;
ma már ő mesél.

Életre szóló
barátságot kötöttek
hétfő reggelig.

A vattacukrot
villámgyorsan felfalták;
újabbat kérnek.

Mind már annyiszor,
jó étvággyal majszolja
zsíros kenyerét.

Egyszer apjától
a tél beállta előtt,
kapott egy szánkót.

Nincsen szomorúbb
apa, anya nélküli
árva gyermeknél.

A kis csavargó;
oly messzire vetődött,
nem talál vissza.

Maláriában
feküdt hosszú hetekig
ég és föld között.

Kis lábadozó;
most először igyekszik
tenni pár lépést.

Gyermektemetés;
a pap ámenje után,
mindenki zokog.

Szeretet nélkül
felnőtt gyermek, felnőttként,
hogy tud szeretni?

Apja és anyja
között nem volt egyszerű
lavíroznia.

Sápadt arc, átfúrt
orr, fül, vékonyszálú haj;
fiatal bakfis.

B-listás apja
lehetetlenné tette
tanulmányait.

Zabigyereket
álmában hazafelé
apja kíséri.

Mert megölelték,
megbizonyosodhatott:
nincsen egyedül.

Anyját szerette,
apját csupán tisztelte
bátorságáért.

Félig még gyerek,
de másfelől már felnőtt;
sok mindent megért.

Ábrándképei
egyre jobban aggasztják
családtagjait.

Mindig is hitte:
komoly küldetése van;
de hogyan kezdje?

Hálószobája
fala telisded-tele
meztelen nőkkel.

Kipirult arca
visszatérő szenvedély
bizonyítéka.

Jól fejlett kamasz;
felfokozott vágyai
nyugtalanítják.

Kinek mondhatná
el bajait, bánatát,
mindenki siet.

Közömbösséget
színlel, pedig nagyon is
élénken figyel.

Sokat zsúrozott;
egyiken megpillantott
egy angyalarcot.

Apja szigorú;
jóváhagyása nélkül
nincs kimenője.

Már csak titokban
találkoznak; szülei
nem szívelhetik.

Karácsonykor és
ősszel szőlőszüretre,
hazautazik.

Egyszer megtudta
anyjától, hogy az apja
nem is az apja.

Világvárosunk
omló házfalaira
fújja rá nevét.

A sírok között
botorkálva keresi
apját és anyját.

Búzatáblában
sétált, zenét hallgatott;
feltűnt a kombájn.


A KÉT BÉKA

Egyszer két béka
valahogy beleesett
egy vödör tejbe.

"Nincsen menekvés"
- szólt az egyik megadva
magát sorsának.

"Hiába minden"
- brekegte még. A feje
lekonyult, s kimúlt.

A másik béka
nem egykönnyen adta be
derekát; és négy

lábával gyorsan
rúgkapálásba kezdett.
Íme, mi történt?

A tejből vaj lett.
A kis állat felmászott
a vajcsomóra,

s pompás ugrással
kiugrott kitáruló
jövője felé.


RÉGI, SZAKADT KALENDÁRIUM

A majmok közül
a legvirgoncabb fel-le
sétál a fákon.

Milyen jó volna
a világot átélni
egy légy szemével.

Táladon a légy
talált magának egy-két
ízes falatkát.

Most heten vagyunk;
cirmos macskánk reggelre
négyet kölykezett.

A küszöbünkön
álldogál és arra vár,
hátha megszánjuk.

Az út közepén
nagy zöld legyek lepik be
a döglött macskát.

Vannak gyönyörű
büszke tartású, délceg
járású lovak.

Az örök béke
hófehér galambjai
magasra szállnak.

Fél alma íze
éppen olyan zamatos,
mint az egészé.

Számos évjárat
és az idei borok
seregszemléje.

Tokaj szent leve:
királyok bora és a
borok királya.

Becsületsértés
lett a végre megújult
barátság vége.

A csoda, mivel
meg nem magyarázható,
magával ragad.

Reggel mértékkel
egyél, délben bővebben,
este keveset.

Édes ételre
a legfinomabb a sós;
sósra az édes.

Három évig is
eltart, amíg a jó sajt
megérlelődik.

Az összevissza
evett ételek bizony
felpuffasztanak.

Mészlerakódás
s beszámíthatatlanság
követik egymást.

Ételünk nagyja,
közepese, paránya:
széklet, hús, szellem.

A gyermekkorban
elmaradt fegyelmezés
utózöngéi.

Akit szülei
a rendre tanítanak,
nagy hasznát veszi.

Mért legyen neki
mindenképpen igaza,
ő sem okosabb.

De sok marhaság
jut az ember eszébe,
ha emlékezik.

Ki olyan bátor,
hogy bevallja bűneit
feleségének?

Még álmukban sem
voltak egy hullámhosszon
feleségével.

Sokan cipelik
a hónuk alatt megvett
karácsonyfájuk.

Olyan jó a csend;
semmi mást nem hallani,
csak tűzsercegést.

A meghívottak
közül csak azok jöttek,
akiket nem várt.

Régen, a múltban
fedetlen fővel nem járt
se férfi, se nő.

A zsúfolt vonat
legtöbb kényes utasa
nem kap levegőt.

Órákig ülnek;
semmire se gondolnak,
előre néznek.

Akik megálltak,
úgy néz ki, egytől-egyig
tanúskodhatnak.

Meddő vitával
nem sokra megy az ember,
mégis kedveli.

Foghíjas szájak
szánalomkeltő sorsok
velejárói.

Közös alapon
fejenként tíz szelvénnyel
kezdik a hetet.

A spirituszban
különleges formájú
csecsemőfejek.

Sok öreg szerint
a fiatalok ma nem
illedelmesek.

A fiatalok
úgy vélik, az öregek
gyakran morognak.

Gyanút-keltően
még szorosabbra fűzték
kapcsolatukat.

Pepe a tanú;
teljesen reménytelen,
hogy sima ügy lesz.

Ugyan kinek jó
a hírhedt bajkeverő
közbenjárása?

Alkalmi tolvaj;
ha sikerei vannak,
gyakrabban lopkod.

A gonosztevő
könnyen felejti tettét,
áldozata nem.

Két banda között
tűzpárbajjal kezdődött
a leszámolás.

Állig fegyverben:
láncokkal és botokkal
áll a két csapat.

Terrortámadás
áldozatai között
nincs hazánkfia.

Rövid gyászbeszéd
ecseteli a csibész
mineműségét.

A földművesnek
nincsen ideje arra,
hogy gonosz legyen.

Régi cimborák
ismét jól érzik maguk
törzsasztaluknál.

Döbbenetesen
hasonlít Jack Lemonra,
- mondják többen is.

Házasulandók;
még nem sejtik, mit jelent
összeköltözni.

Már évek óta
áll a félig elkészült
ház tető nélkül.

Nemes gondolat;
minden kicsiny faluban
működjék könyvtár.

Az emberi kéz
arra való, hogy tisztes
munkát végezzen.

Az agyag csak egy,
de a belőle készült
cserép számtalan.

Az arany is egy,
de a belőle készült
ékszer számtalan.

Tele pohárba,
ha még egy kis csepp csöppen,
túlcsordul a víz.

Egy nyugodt napon,
talán érdemes volna
elgondolkodni.

Minden lépését
nem számolja az ember,
de nem is fontos.

Unalom ellen
legfőbb jó a nyalánkság,
no meg a TV.

Ami megejtő,
az egy életre szóló
hitvesi hűség.

Ó, milyen hosszú
egy éjszaka és milyen
rövid az élet.

Milyen jó lenne,
ha egynéhány ötletünk
megvalósulna.

Minden kis dolog,
akkor válik fontossá,
ha szükség van rá.

Mintha az eset
nem is történt volna meg,
oly hihetetlen.

Nagy hiba volna
mindent újra kezdeni;
úgy jó, ahogy van.

Onnan idáig,
az út hosszabbnak tűnik,
mint innen oda.

Ha húsát esszük,
megesszük a leölt lény
haláltusáját.

Drágakő, arany,
kincs, pénz, vagyon, gazdagság,
mind hűtlenkedik.

Sok rossz pályázat
közül nehéz a győztest
kiválasztani.


Elszórt forintok;
értük már nem érdemes
lehajolgatni.

Az okozott kárt
helyreállítani így
félgőzzel nem megy.

Reklámok szerint
számunkra a legfőbb jó,
hogy fogyaszthatunk.

Felszólították,
hogy fizesse be, amit
már befizetett.

Google keresővel
négy világtájról kapunk
információt.

Az autógyárból
ötezer munkás került
ki az utcára.

Maguk is tudják,
ilyen éles helyzetben
sztrájkjuk sem segít.

Népszerűsített
árukkal jó vigyázni;
gyakran silányak.

Ez az áldott föld,
ez a szent ország, ahol
magyarok laknak.

A messze múltról,
a soha meg nem írt vers
is mond valamit.

A költészetben
szépség és harmónia
egymásra talál.

Holt vágányokra
terelt, rozsdás, kiszolgált
marhavagonok.

Túlsúlyos tömeg;
dugig tömött autókkal
igyekszik haza.

Zónázó vonat.
Indul 15 óra
35 perckor.

Pénteken este
áthaladni a zebrán
nem veszélytelen.

Nem igen akar
beindulni a motor;
mínusz húsz fok van.

Ősszülők vétke:
az alma édessége,
és a tudásé.

Ádám és Éva
már sejtették, mi történt
velük a Kertben.

Ott a fa alatt,
most először érezték,
hogy meztelenek.

Elődeinknek
sikeréről szó sincs, csak
gyötrelmeikről.

Ősi iratok
tekercseire bukkant
két helyi pásztor.

Ebben a régi
szerelmi háromszögben
mindenki jól jár.

Varázslatosan
szép szavak mágiája
mindenkit megejt.

Rövidre lenyírt
hajával sok idős nőt
nézünk férfinak.

Kikötőnegyed
sötét sikátorai,
piros fényei.

Gyönyörűségek;
büszkék lehettek ringó
csípőitekre.

Hová tűntetek
segítőkész, mosolygós,
halk szavú lányok?

Mások testének
kisugárzása erős
hatást gyakorol.

Ez a nagy világ
már nem is annyira nagy
ennyi embernek.

Néhány nap múlva
már senkit se érdekel
a borzalmas ügy.

Máris beköszönt
a jól ismert szenvedés:
tüzelőhiány.

Szörnyű hideg van;
de van közöttünk olyan,
aki nem fázik.

Tél van. Van időnk
egymással koccintani
borospincénkben.

Hangyányi dolog
is útjára indítja
a hó lavinát.

Már csak néhány nap
a legsötétebb napig,
onnan nő a fény.

Hosszú tél után
a vaskályha kormánál,
nincsen feketébb.

Idén sok baj van;
a barack mind elfagyott,
a szőlő beteg.

Végig támadtunk;
egy szerencsés góljukkal
mégis ők győztek.

A szentbeszéd jó,
csak a szertartás volna
kissé rövidebb.

Mintha az égből
közvetlenül jött volna
üzenet tőle.

A főtér egyik
díszes, magas tornyából
harangjáték szól.

Omladozó ház
utcai homlokzatán
háborús nyomok.

Földrengés után,
a leomlott ház alól
nem érkezik hang.

Városi séta
kanyargó húgyfoltok és
hányások között.

Régi vágású
polgárok eltűnőben.
Ki jön helyükbe?

Az üres házat
jobb megközelíteni
a kertek felől.

Kitöltött szelvény
kell hozzá és szerencse
s ötösünk lehet.

Ezen a héten,
egyedül csak neki volt
nagy szerencséje.

Két méternél is
magasabb manöken jön;
nagy taps fogadja.

Jó ideje, hogy
a hónalj alatti szőr
tabunak számít.

Levágott körmök
különös gyűjteményét
látogathatjuk.

Ellentmondásos
tanúvallomás miatt
akadt el az ügy.

"Mutass nekem egy
nálam undorítóbb lényt"
- kéri az ördög.

A szörny étvágyát
csak vér csillapíthatja:
emberek vére.

Ez már nem mese;
annál sokkal színesebb,
napi valóság.

Olcsó szálloda;
sáros bakancsok, csizmák
az ajtók előtt.

Egyszer volt olyan,
hogy néhány pillanatra
megnyílott a föld.

Elkezdett munka;
szöszmötölések után
abba is maradt.

Varázsigékhez
az áldozati üstben
fő a kotyvalék.

A boncteremben,
a professzor kezébe
veszi a szikét.

Boncolás után
a hulla szerveit mind
hasába tömik.

Kinn, a nyílt mezőn,
egymásután több sorban
fehér keresztek.

Másokkal közös
sírban alussza álmát
apa és fia.

Halottkémekről
feltételezhető, hogy
értik dolgukat.

Léte fonala
mindenkinél más és más;
hosszabb, rövidebb.

Az énekesek
s a színészek sírjánál
sokan megállnak.

Halottak napján,
mind felértékelődnek,
akik még élnek.

Sokan nem voltak,
pedig sokakat hívott
temetésére.

A gyászszertartás
után a legjobban fáj
a sírba tétel.


VALAMIT RÓLAM IS

Amikor én még
gyermek voltam, azt hittem,
minden csodaszép.

"Vigyázz magadra!"
- mondja anyám és sálam
igazítgatja.

Ifjabb nővérem
két ököllel ütlegel,
én csak jajgatok.

Nagyanyám este
rózsafüzért morzsolgat;
szájtátva nézem.

Fiúk és lányok
mind elmentek a bálba;
egyedül én nem.

Sokat kínlódtál;
öledben a fájdalom
énmiattam volt.

Kis besurranó
tolvaj csente el sajtom;
most mancsát nyalja.

Kis fehér macska;
ölembe lopakodott,
lám, már dorombol.

Legszebb álmomban,
ha elvétve felbukkan,
ugyanúgy néz ki.

Izabellának
mind elmondtam bűneim,
ő csak hallgatott.

Vasárnap hívott;
hétfő este érne rá,
ha nekem is jó.

Csókjaiddal és
bódító parfümöddel
elkábítottál.

A kis féktelen;
strandon melltartó nélkül
még sose láttam.

Legelső versem
jóllehet neki szántam,
mégsem küldtem el.

Hívjál fel kedden,
nem, szerdán jobb; tudod mit,
csütörtök délben.

A pólyás néz, néz,
rámosolygok, mire ő
visszamosolyog.

Gyermekem már van,
könyvemet befejeztem,
most fát ültetek.

A folyóparton
fiam mindkét kezében
fehér kavicsok.

Dolgozószobám;
egyszer követendő rend,
máskor zűrzavar.

Nagy esküvői
képükön lágy mosollyal
néznek szüleim.

Nagyapám vitéz
volt; egy végső rohamban
nyomorodott meg.

Könyvem kész; de bal
lábam megmacskásodott
a sok üléstől.

Szalad az idő;
még jó, hogy haikuimban
megrögzítődik.

Mindennap itt van,
karnyújtásnyira tőlem,
életem párja.

Egyedül nekem
fedd fel egyedülálló
szépségeidet.

Látod, milyen szép
vagy így ruha nélkül is;
elbámulnálak.

"Valószínűleg"
felvetett kérdésedre,
ez a válaszom.

Mondd, miért nyaggatsz,
nem tűnik fel, mennyire
összpontosítok?

Bonyolultabb ügy
a mi kapcsolatunknál
már nem is lehet.

Üres az ágyam;
másik ágyra menekült
horkolásomtól.

A tegnapiak
után undort keltő, hogy
cigánykodsz velem.

Nehéz leírni,
mit éreztem, amikor
faképnél hagytál.

Te földöntúli,
visszatérő sugallat;
megérdemellek?

Odaül mellém
és súg; én meg leírom
tanításait.

A reggeli nap
tündöklő fénye köszönt
ablakomon át.

Nálam úgy lehet
ünnepelni a tavaszt,
mint sehol máshol.

Épp hazaértem;
vakító napsugarak
ablakaimon.

Szorgos méheim
lépes mézzel fizetnek
virágaimért.

Félénk kopogás;
ajtót kellene nyitnom.
Talán csak a szél.

Kertem sarkából
ingeim integetnek
felém a szélben.

Kis cserép földbe
beledugtam egy diót;
most várom mi lesz.

Láthatóan jól
érzi magát a mókus
diófám ágán.

Amondó vagyok
nekem ez az egész ügy
nem nagyon tetszik.

Csodáknak élem
meg gyönyörű világunk
változásait.

Poharam tele
jó tavalyi borommal;
számhoz emelem.

Sajnos elváltak;
tavaly vagy tavaly előtt,
már nem is tudom.

Szobácskám kicsi,
de ha kint mínusz húsz van,
akkor is meleg.

Tucat vadfűből
összekotyvasztott teát
itatott velem.

Nekem soha nincs
esélyem vele szemben,
annyi mindent tud.

Annyiban neki
van igaza, hogy nekem
nincsen igazam.

Előbb királynőm
veszi le, majd bástyával
kapom a mattot.

Még ma is a sok
magasba emelt zászló
emléke hevít.

Rád hivatkoznék,
de te is elfoglalt vagy,
éppen úgy, mint én.

Megyek az utcán;
falócákon öregek
ülnek és néznek.

Régen volt, de rég;
amikor gyermek voltam,
még sokban hittem.

A legszebb évek
már elmúltak, de talán
még vár rám néhány.

Sose gondoltam,
volna, hogy öregkorban
olyan jó élni.

Öregségemben
tudom, noha sok baj ért,
a lét gyönyörű.

Megöregedtem;
de nem csak én, az élők
mind öregszenek.

El ne felejtsem
parókám s műfogsorom
magamhoz venni.

Kedves barátom,
nekünk már vigyáznunk kell
a hegy levével.

Legszebb éveim,
innen távolból nézve,
még szebbnek tűnnek.

Az történt velem;
minden eltűnt, csak színes
foltokat láttam.

Uram Istenem;
halálom legyen nyugodt,
csak ennyit kérek.

Temetésemen,
hogy ilyen sokan lesznek,
nem hittem volna.


KÖVEK

Út szélén talált
kő a lelkem; egyetlen
sötét kődarab.

Halott anyám is
kő. Gömbölyű, fehér kő,
de mozdulatlan.

Valamikor még
kavicsa voltam, vele
együtt gurultam.

Most esők mosnak,
fagyos éj mállaszt egyre
kisebb darabra.

Mire tavasz jön,
végleg beleolvadok
az üde zöldbe.


A DOLGOK ÉRTED VANNAK

Macskád ne verjed,
előbb-utóbb megkarmol,
úgy fizet vissza.

A szúnyog zenél;
bőrödön át már várja
ennivalója.

Ha barátaid
istenkeresők, együtt
kutatni öröm.

Megrázkódtatás,
ha barátod azt mondja:
"nincsen igazad".

Igaz barátod
gratulál és átölel,
ha sikered van.

Jó barátodról
jó tudni: elsősorban
felebarátod.

Hová sietsz úgy?
Maradj itt vacsorára;
van étel bőven.

Boldogságod nő,
ha tiszta szívből örülsz
más örömének.

Rakd meg a tüzet;
hadd lobogjon fel lángja
a sötét ellen.

Ha csak közhelyek
jutnak eszedbe, ne írj.
Dobd el a papírt.

Gondoskodj róla,
hogy szellemed időben
kibontakozzék.

Ha már idáig
eljutottál, maradj még
kicsit türelmes.

Bármilyen szerep
vár az élet színpadán,
el kell játszanod.

Napi gondjaid
nem keseríthetik meg
boldogságodat.

Ha beszélsz, beszélj
bátorítóan, halkan,
megnyugtatóan.

Légy nyugodt, derűs;
a világ dolgait ne
akard érteni.

Ha ihleted van,
ne mafláskodj, igyekezz,
hamar elillan.

A lét meg nem áll;
ha célod már elérted,
tűzz ki újabbat.

Magadról soha
ne gondold: "megvetésre
méltó lény vagyok".

Nem csak kövérít,
ha egész nap eszegetsz,
sokba is kerül.

Egyre magasabb
vérnyomásra számíthatsz,
ha sok zsírt eszel.

Ha reggelire
pálinkát, kávét iszol,
majd ne csodálkozz.

Mély lélegzettel
magadba szívhatod az
ősenergiát.

Boldogságodról
csak akkor beszélhetsz, ha
egészséges vagy.

Egészségeddel
jó törődni, de másra
is legyen időd.

Ha emésztésed
nem jó, szíved és májad
látják a kárát.

Könnyelmű dolog
jottányit se tanulni,
betegségedből.

Hamar ráeszmélsz:
a simulékony modor,
sikerre vezet.

A jó alkalom,
ha sokat tétovázol,
könnyen továbbáll.

Lehettél volna
gazdag; sajnos, túl későn
jutott eszedbe.

Mielőtt döntesz,
vegyél mély lélegzetet,
vagy számolj húszig.

Döntések előtt
jó, ha dolgaid előbb
meghányod-veted.

Hebehurgyaság
sose jó; gondold meg jól,
ha lakást veszel.

Tudod-e, mi vár
sok elszegényedettre
kinn az utcákon?

Gondold meg, milyen
sors, csikorgó hidegben
földön aludni.

Azon a keskeny,
kacskaringós ösvényen
juthatsz a csúcsra.

Ne a világot,
önmagadat igyekezz
megváltoztatni.

Ismert szüleid:
a föld, ahol élsz, anyád,
kultúrád, apád.

Ha már minden nap
mértékletesebben élsz,
oly kevés elég.

Áss le a mélység
legmélyére; ott drága
kincsekre akadsz.

Mosolygó arcot
képzelj el a vigyorgó
csontkoponyára.

Elcsüggedettet
biztathatod napestig,
nem segítsz rajta.

A bölcs szemében
mondvacsinált érvekkel
nem jutsz messzire.

Az érzéseid
és a gondolataid
határoznak meg.

Saját hibáid
gyökerestől kitépni,
nem könnyű dolog.

Csak annyit vegyél
válladra, amibe még
nem rokkansz bele.

Holdkóros beszéd;
se nem árt, se nem használ,
ha meghallgatod.

Amit másoknak
tettél, ugyanazt kapod
másoktól vissza.

Csak ha fájdalom
ér, éled át igazán,
mi is a gyönyör.

Csönded a legjobb
tanácsadód, ha hallgatsz
szelíd szavára.

Mind, ami csak úgy
magától eszedbe jut,
belőled fakad.

Ha már elkezdted
a játékot, folytasd is,
sőt, fejezd is be.

Akármennyire
futsz, a világ végére
sosem érsz oda.

Ha visszasietsz
az időben, minden oly
messzinek tűnik.

Hidd el, van elég
időd, hogy megteremthesd
belső nyugalmad.

Mikor jut időd
örök futkosás közben
egy kis sétára?

Mennyire hosszú
egy börtönév, s hogy illan,
ha már kijöttél.

Múltad már elmúlt,
holnapod bizonytalan;
itt, a mában élsz.

Élvezd a jelent;
perceid valósága
hadd boldogítson.

A homokórán,
a lágy-tojás idejét
szemmel tarthatod.

Igazságtalan,
ha félreállítanak,
de megtörténik.

Csak addig bírd ki
türelemmel, ameddig
ez a káosz tart.

Ne törd a fejed;
erre a zűrzavarra
nincsen megoldás.

Egyetlen kicsi
tévedés, ha peched van,
végzetes lehet.

Elvesztett dolog
nagyon bánt, de milyen jó,
ha előkerül.

Ha megláthattad
mind az öt sebet, miért
tamáskodsz tovább?

Kockáztatnád-e
bőrödet, ha valakit
éppen vernének?

"Senki se szeret"
- gondolod, gondold végig:
te kiket szeretsz?

Ha odaállnál
varázstükröddel szemben,
vajon kit látnál?

Ki elől s hová
rejtegetted makacsul
titkolni valód?

Utak vándorát,
ha egyszer bekopogtat,
beengeded-e?

Ha életedből
már csak egy heted volna,
mihez kezdenél?

Ha visszagondolsz
máig az életedre,
mi jut eszedbe?

Élj tudatosan;
nem közömbös, mit csinálsz
szabadidődben.

Ne zárj ki senkit
se szívedből; nincs jogod
mást elítélni.

Mosdatlan szavak
ne szórakoztassanak;
inkább imádkozz.

Ne beszélj rosszat
más emberekről, nehogy
megutáljanak.

Milyen ember vagy,
melyik kaszthoz tartozol?
Nyelved elárul.

Ha önmagadat
nem sokra értékeled;
nagyot vétkezel.

Gyönyöröd árát,
egyszer meg kell fizetned,
előbb vagy utóbb.

Alakoskodás
többnyire szükséges, ha
nem akarsz vitát.

Ha meg is bántott,
ne zárkózz el haraggal
barátod elől.

Ha lóvá tettek,
okulj belőle, máskor
ne higgy oly gyorsan.

Ne hagyd magad, hogy
még a legbutábbak is
lepipáljanak.

Ha sokat tanulsz,
egyre kínzóbban bosszant
tudatlanságod.

Ellenlábasod
előbb értsd meg, mielőtt
válaszolsz neki.

Ne kívánd mástól,
hogy azt tegye, amit te
helytelenítesz.

Halk, tiszta beszéd
jó irányba formálja
kedélyéleted.

Csak igazat mondj,
beszélj kedvesen, soha
senkit ne sérts meg.

Miért hibáztatsz
másokat, amikor te
sem vagy ártatlan.

Úgy tevékenykedj,
hogy áldás kísérhesse
minden tettedet.

Nehézségeid
üdvözöld, de utána
gyűrjed le őket.

Érveléseid
ma szelídeknek tűnnek,
holnap ölsz értük.

Szennyes szavaid,
mint hőségben felkavart
iszap, bűzlenek.

Televíziót
nézni, kocsmába, meccsre
járni van időd?

Mocskos házadat
hiába csinosítod
virágfüzérrel.

Gonosz emberek
társaságát ne keresd;
lefelé húznak.

Amíg népszerű
vagy, senkinek sem tűnik
fel önteltséged.

Gyorshajtásoddal
magadnak és másoknak
gyilkosa lehetsz.

Ha magadba szállsz,
hamar rájössz, mennyire
összevissza élsz.

Nagy jót tesz veled,
aki figyelmeztet, hogy
komisz úton jársz.

Sikkaszthatsz, lophatsz;
egészen addig, amíg
rajta nem kapnak.

Ha karmád szerint
egyszer újra visszatérsz,
te is koldulhatsz.

Védőügyvéded
nélkül az ügyésznek már
húsz év sem elég.

Gondold meg miket
mondasz el gyermekednek;
sok mindent nem ért.

Két markos legény
állja utadat a bár
bejáratánál.

A síkos lejtőn
nagyon nehéz megállni,
ha elindultál.

Hosszú évekig
drótkerítések mögött
telik életed.

Tehetségeddel
hiába vagy tisztában,
ha nem használod.

Ha egyre többen
fordítják el fejüket,
benned a hiba.

El nem költött pénz
legnagyobb előnye, hogy
zsebedben marad.

Ne költs el mindent;
holnap milyen öröm lesz,
ha zsebedbe nyúlsz.

Miért pazarolsz
vízzel, gázzal, villannyal?
Pénztárcád bánja.

Ha keveset és
halkan beszélsz, kevésbé
leszel ingerült.

Nincsen szebb dolog,
mint amikor úgy érzed,
jó munkát végzel.

Óvatosságod
egyetlen ügyedben sem
nélkülözheted.

Ha józanul élsz,
és mértékletesen; nincs
szükség doktorra.

Ha elmondhatod
elért sikereidet,
örömöt okoz.

Fölös pénzedből,
ha te is úgy akarod,
sokat segíthetsz.

Az igaz úton
önzetlen szolgálattal
haladsz előre.

Hogyha választhatsz,
válaszd mindig az élet
derűs oldalát.

Ha nagy szellemek
éteri világába
kerülhetsz, örülj.

Szenvedésedből
mi a legfőbb tanulság?
Meg kell vizsgálnod.

Ha úgy adódik,
enyhítsd mások bánatát,
lelki fájdalmát.

Ha sokat akarsz,
gyötrődsz; végül már nem látsz
ki a munkából.

Ha valamiért
felhúzod az orrodat,
te szenvedsz tőle.

Ez a mályvaszín,
arcod hamvasságához
sokkal jobban áll.

Régi levelét
rejtsd fiókod mélyére;
de már ne olvasd.

Hűtlenségedben,
gondolsz-e Rómeóra
és Júliára?

Érzékiséged
ha mélybe ránt, eszeddel
kell kivergődnöd.

"Ha barátnőm vagy,
légy szíves add fel neki
búcsúlevelem".

Ha felindultan
népedet bár korholod,
hazádat imádd.

Itt ne nézz körül;
jobb, ha becsukott szemmel
gyorsan tovább mész.

Ha csak azt veszed,
ami szükséges, alig
jut a szemétnek.

Hiába lázadsz;
tiltakozhatsz rogyásig,
nem lesz igazad.

Ha van állásod,
s lakásfedezeted is,
sok mindent vehetsz.

Mind a tíz ujjad
együttesen dolgozik
alkotásodon.

Hiába veszel,
hiába gyűjtesz annyit;
minden itt marad.

Ne legyél büszke
pénzedre, vagyonodra;
nemcsak a tied.

A bőség öröm,
de hogy érzed, ha soha
nem voltál szegény?

Elkótyavetyélt
vagyonodból, de sok jót
tehettél volna.

Ha a szerencse
rád mosolygott, nem biztos,
hogy nálad marad.

Más látószögből
tekintesz a világra,
ha magadba szállsz.

Rendszeres ima
megóv minden váratlan
jogtalanságtól.

Ha hited erős,
kívánságaid mindig
beteljesülnek.

Sose kételkedj
magadban; erős hittel
minden sikerül.

Mind, amit teszel,
tedd önmagadba vetett,
őszinte hittel.

Ha megkérdezik,
hol laksz? Jó, ha mondhatod:
"a szeretetben".

Tudás, műveltség
csak akkor gyümölcsöző,
ha szolgálsz velük.

Ha megértetted
a Szeretet lényegét,
pénz, vagyon nem köt.

A szeretetről
ne papolj, nem szereti;
csöndben tegyél jót.

Ha mást megítélsz,
egy időben téged is
megítél az ég.

Ha ma jót teszel,
a jövőben számíthatsz
gyümölcseire.

Mért csodálkozol?
Letéteményese vagy
a szent Titoknak.

Ha már valóban
csak testvéreid vannak,
Isten fia vagy.

Higgy és bizakodj;
bánat, kétség, csalódás
ne törjenek meg.

Belső nyugalmad
és az igaz boldogság
egy tőről fakad.

Jótékonyságod
ne halaszd el holnapra,
ha ma teheted.

Legjobb Tanítód:
a lelkiismereted;
hallgass szavára.

Az Igazságot,
ha magadban keresed,
nyomára akadsz.

Csoda történik;
nem egyszer, százezerszer:
tapasztalhatod.

Ha már odáig
valahogy eljutottál,
ne gyere vissza.

Ahogy öregszel,
kevésbé vonz a távol;
jó otthon lenni.

Ha sokat gondolsz
megöregedésedre,
bekövetkezik.

Ha megöregszel,
egyre sokkolóbban hat
sok átélt dolog.

Tél van. Öreg vagy;
most úgy érzed, a legjobb,
ha ágyban maradsz.

Megöregedtél;
most látod be, mennyire
hiú volt minden.

Ahogy öregszel,
egyre érthetőbb a lét
rejtelmessége.

Ha megéred, hogy
minden tűnő perc drága,
nagy szerencséd van.

Nem egyszerű, de
a rád kiszabott utat
végig kell járnod.

Ha agyad kihagy,
csak annak tudható be,
nem vagy fiatal.

Keresztfák között
képzeleted árnya jár,
ha arra sétálsz.

Ha belebotlasz,
egy ismerős sírjába,
rá emlékezel.

Szólítgathatod;
a halott nem szól vissza,
és meg se mozdul.

Egyetlen forint
se lapul a zsebedben,
koporsód mélyén.

A nem várt óra,
ha egyszer mégis eljön,
suttogj egy imát.

Majd, ha már nem félsz,
a legutolsó óra
sem okoz gondot.


SORSUNK GÖDRÉBEN

Csak ketten-hárman
sejtettük, de biztosan
semmit se tudtunk.

Közös énekünk
száll, száll; már utoléri
a felhőket is.

Amit szemünk lát,
amit eszünk tapasztal,
nem biztos alap.

Statisztikai
adatok jók, belőlük
sokat megértünk.

Az új nemzedék,
a mi nyomunkba lépő,
különb lesz nálunk.

Daloljunk együtt
valami mindnyájunkat
lelkesítő dalt.

Életünk során,
amire nem jut idő,
örökké bánjuk.

Úgy hozzászoktunk;
a szobánkban tíz fok van,
és mégse fázunk.

Ha módunk van rá,
mindenképpen tegyük meg
az ellenlépést.

A világ forog;
és vele mi is forgunk,
csak nem érezzük.

Vízből jöttünk, de
a víz alatti világ
nem lételemünk.

Komoly esélyünk
van rosszra is, jóra is.
Tőlünk függ mi lesz.

Benned egyszer sem
csalódtunk még, ó áldott
középszerűség.

Hallgatás után
mennyire felfrissítő,
ha cseveghetünk.

Sorsunk gyakorta
szemléli közömbösen
miként vajúdunk.

A világ színpad;
mi, akik élünk játsszuk
a darabokat.

Minden időben
más játékot játszunk, más
játékszerekkel.

Győzelmek után
nehéz beletörődni
vereségünkbe.

Küszöbünk előtt
húzódik a leghosszabb
választóvonal.

A táncteremben
csillogó üveggömbök
forognak velünk.

Lábujjhegyünkön,
üstdobok ütemére
járjuk a táncot.

Gyógyíthatatlan;
most az okoz fejtörést,
hogyan mondjuk meg.

Testi-szellemi
egészségünknél nincs jobb
dolog a földön.

Kevés tápláló
étel a legkedvezőbb
egészségünknek.

Ha egészségünk
fontos, szükséges néhány
óvintézkedés.

Gonosz gondolat
előzi meg s ösztönzi
gonosz tettünket.

Disznóságaink
mire kiderülnének,
már elévültek.

Létünk szövetén
egyre kiterjedtebbek
szégyenfoltjaink.

Erkölcstelenség,
erőszak és gonoszság
oka: önzésünk.

Romlottságunkat
a csillapíthatatlan
sóvárgás teszi.

Hálátlanságunk
s álcázott hamisságunk
nem ismer határt.

Be kell vallanunk;
vetélytársunk bukása
örömöt okoz.

Ott meneteltünk;
ablakukból a lányok
mind kihajoltak.

Kevesen vagyunk;
holnap felmorzsol az új
előretörés.

A sok szörnyűség
mérhetetlen mélysége
nem nekünk való.

Ez a darabka
még megmaradt áldott föld,
ez a mi hazánk.

Akárhogy nézzük,
ezzel a mi nyelvünkkel
nincs sok rokonunk.

Legyen országunk
önfeláldozó, tiszta
emberek földje.

Ugyan mire jó
a felfokozott tempó;
hová futkosunk?

Kérdéseinkre,
(bár jó volna) legtöbbször
nincsen felelet.

Mikor indulunk
kifelé a homályból?
Kint ragyog a nap.

Mit tegyünk holnap;
inkább vágjunk bele, vagy
még túl korai?

Igen kérdéses,
megtestesülhetnek-e
titkos álmaink?

Annyi ránk szakadt
sikertelenség után
remélhetünk még?

A valóságból
vajon szívünk és szemünk
ugyanazt látják?

Ha felelnünk kell
az elhangzott kérdésre,
vajon mit mondunk?

Életünk zajlik;
de ha minden így marad,
lesz-e folytatás?

Hányan mondhatják
közülünk hogy nem voltak
halál közelben?

Simára csiszolt
kőtömbök alatt hogyan
lelünk nyugalmat?

Halottainkkal
vajon mikor és hogyan
találkozhatunk?

Költők ihlete
kell, hogy rímbe szedhessük
mindazt, ami fáj.

Régi félelmek,
elfojtott rémképeink
mind visszatérnek.

Nincsen Mesterünk.
Sóvárgunk, sóhajtozunk;
most tudjuk, ki volt.

Tegnap éjféltől
reggelig virrasztottunk;
vártuk, hogy jöjjön.

Tudatunk mélyén
ott kavarognak múltunk
emlékképei.

Csöndben kibuggyant
könnyeink tisztítóan
hatnak lelkünkre.

Megkönnyebbülten,
már minden harag nélkül
óvjuk a csöndet.

Milyen jó dolog,
ha kiegyensúlyozott
testünk és lelkünk.

Addig jó, amíg
meggyőzően mondhatjuk:
boldogok vagyunk.

Amikor néha
hirtelen ránk száll a csönd,
elsírjuk magunk.

Lelkünk legmélyén,
időnként váratlanul
felcsillan a fény.

Éltető fények
meleg sugaraiban
örömünk telik.

Gyógyulásunkhoz
lelkünk gyógykezelése
nem mellőzhető.

Testünk, szellemünk
és lelkiismeretünk
szentháromsága.

Minden időben
mindegyikünknek megvan
a maga baja.

Jó tetteidért
ne várj jutalmat; azok
a jutalmaid.

Ha nincsen hited,
de nincs benned gőg, se félsz,
még reménykedhetsz.

Fölöttünk az ég,
lábaink alatt a föld,
előttünk az út.

Csak ifjainkban
reménykedhetünk, bennünk
már pislog a láng.

Leépülésünk
folyamata nem állt meg
az orvosságtól.

Agytekercseink
ezt a szédítő tempót
már nem követik.

A legnagyobb baj,
ha elfogy a türelmünk
magunkkal szemben.

Nem könnyű dolog
vakon dönteni arról,
hogy merre menjünk?

A megszokott út
hosszú évek multával
életünk része.

A lelkünk mélyén
őrzött, szégyellt titkaink
kikívánkoznak.

Társadalomrajz
csak részben adja vissza
bűnünk mértékét.

Gyakran megesik,
hogy a talaj kicsúszik
lábaink alól.

Jó beismernünk:
kötelességérzetünk
jelentéktelen.

Kinyújtott kezünk
gyakran elpalástolja
ellenszenvünket.

Visszatérően
félénk tanácstalanság.
vesz erőt rajtunk.

Ami még ránk vár,
legkisebb mértékben sem
ínycsiklandozó.

Beláthatatlan
következménye lehet
némaságunknak.

Tévedéseink
mindig tragikusabbak,
mint, ahogy várjuk.

Félénkségeink
annyi komor év után
nem véletlenek.

Nyomorgók sorsa
hosszú árnyékot vet ránk,
akik jól élünk.

Ezt a nagy tüzet
mielőtt eloltanánk,
leég a házunk.

Tehetetlenség
és nagyfokú gyávaság
jellemez minket.

Isten nem büntet;
saját gonosz tetteink
szállnak vissza ránk.

Hosszú ideje
a legcsökevényesebb
szervünk a szívünk.

Levertségünket
nap mint nap csak fokozzák
gyarlóságaink.

Felcseperedtünk,
de nagyon kis mértékben
komolyodtunk meg.

Félelmek miatt
gyakran fojtjuk magunkba
gondolataink.

Ne gubózzunk be;
nem jó, ha bánatunktól
némán szenvedünk.

Tehetetlenek,
s ahogy az idő múlik,
gügyék is vagyunk.

Árnyékainkkal
majd később, valamikor
el kell számolnunk.

Már sokunknak gond
mindennapi életünk
céltalansága.

Levegőnk, vizünk,
ételünk s a sok lárma,
tisztátalanok.

Egyre gyakrabban
torlaszoljuk el ajtónk
a világ elől.

Felkészültségünk
egyre érezhetőbben
veszít súlyából.

Meg-megújuló
bajaink közben sem ez,
sem az nem lett jó.

Pénzsóvárságunk,
majdnem, hogy kényszerítő
szükségszerűség.

A Nyitott ajtón
át nem könnyű bemenni,
félszünk visszahúz.

Szinte naponta
érezzük, majdnem minden
rosszabbra fordul.

Nyájas szavaink
szívünk melege nélkül
hamisan csengnek.

Nagyobb bűneink:
álszentségünk, gyávaság,
szellemi restség.

Gyűlölködésünk
nagy befolyást gyakorol
emésztésünkre.

Jó felocsúdni;
életünk minősége
legmélyére szállt.

Világlátásunk
csapnivaló: hiányos
és felelőtlen.

Nemtörődöm, torz
törpéi vagyunk saját
romlott korunknak.

Teremtő Isten,
csak te tudod, mennyire
komor a sorsunk.

Valami nagyot
kellene már alkotnunk,
de nem sikerül.

Ott, bűnünk miatt
végleg elveszítettük
romlatlanságunk.

Amíg asszonyok
kormányoztak bennünket,
boldogok voltunk.

Ah, férfinépség!
Mióta ők vezetnek,
gond és baj gyötör.

Mért adtuk oda
egy almáért cserébe
ártatlanságunk?

Ha a szerencse
ma elpártol is tőlünk,
holnap visszatér.

Tévelygésünknek
vége szakad, ha újra
hazatalálunk.

Milyen nagy öröm;
amikor legszebb óránk
eszünkbe villan.

Kiolthatatlan
vágy erősödik bennünk
rend és csend után.

Sok bajunk után
a mai napon újra
hit tölt el s remény.

Holnaphoz képest
jelen állapotunkat
értékelni kell.

Sorscsapásoktól
edzetten állunk az ég
és a föld között.

Ott, ötvenhatban
minden percben más és más
hangulatunk volt.

Nagy örömünkre,
ma több tízezer zászlót
lobogtat a szél.

Hamar kiderült,
milyen sebezhetőek
barikádjaink.

Bárhol s bármikor
megtörténhet velünk, hogy
felrobbantanak.

Ha egyszer mégis
sikerülne kitörnünk
a rácsok mögül.

A pártatlanság
megkérdőjelezhető
jellemvonásunk.

Hatóságaink
nem nézik el tétlenül,
hogy lázadozunk.

Tüntetni megyünk;
sisakos, pajzsos rendőr
gumibottal vár.

Elringyósodtunk;
hitszegő árulásunk
nyomort fiadzott.

A ledőlt szobor
helyén már egy újabb áll
gyáva lelkünkben.

Hitler és Sztálin,
ha nem vigyázunk, ismét
feltámadhatnak.

Eszmevilágok
s különbözőségeink
ne osszanak meg.

Néhány pofonnal
préselik ki belőlünk
féltett titkaink.

Gyötrelmes idők;
a sok üvöltéstől szánk
kisebesedik.

A szőnyeg alá
söpört konfliktusaink
kiéleződnek.

Meglátogattuk
egymást és megmutattuk,
hol és hogy élünk.

Kis szerencsével
semmi bajunk nem volna,
s ünnepelhetnénk.

Őrült pechünk van;
rossz vonatra szálltunk fel;
nem érünk oda.

Nagyrészt tőlünk függ:
a választásainktól,
hogy hogyan élünk.

Lóhalálában
fut az élet köröttünk,
és mi is vele.

Ha tiszteljük, jó,
de még jobb, ha szeretjük
mindkét szülőnket.

Komisz évadot
zártunk; egyetlenegy jó
darabunk se volt.

Egy kósza ötlet
kifejtésén évekig
morfondírozunk.

Feleségeink
mióta megnősültünk,
dajkálnak minket.

Nyugodt légzéssel
sokkal tovább élhetünk,
mintha kapkodunk.

Kandalló előtt
nincs sok szóra szükségünk,
ha a tűz lobog.

Együtt dalolunk
fájdalmunk és mámorunk
emlékeiről.

Jegesmedvebőr;
a duruzsoló tüzet,
onnan bámuljuk.

Tűnt éveinknél
csak meddő álmainkat
sajnáljuk jobban.

Idáig tőlük
vettük a hízott libát,
most magunk tömjük.

Ünnepi asztal;
a sok kitett falattól
csorog a nyálunk.

Milyen jó érzés,
a fárasztó út után
lerakni terhünk.

Még szóltunk neki,
de ő már nem hallotta;
álomba zuhant.

Amikor apánk
ebéd után lepihent,
rögtön elaludt.

Háziállatunk
szeretetünk beszédét
szó szerint érti.

Legtöbbünk álma
egy extrákkal felszerelt
nyugati kocsi.

Sohasem hittük
volna, hogy megtörténik,
velünk, s megtörtént.

Egy pohár víztől
ismét erőre kapnak
álmos sejtjeink.

Ma, azt is el kell
fogadnunk, aminek nincs
semmi értelme.

Ő beszél, beszél,
mi előbb ásítozunk,
majd el is alszunk.

Ha elcsitítjuk
vágyunkat legközelebb
már sivalkodik.

Szomszédjainkat,
akárhogy erőlködünk,
nem érjük utol.

Aki nem érti,
annak hiába mondjuk
el a lényeget.

Itt a Kopasz hegy
csúcsán lenézünk, ha már
felkapaszkodtunk.

Minden hiába,
ha lelkesedésünkből
semmi se marad.

Életünk hosszú,
fárasztó zarándokút;
göröngyökön át.

A boldog idő
olyan hamar elrepül,
észre se vesszük.

Hatvannégy kockán
feketén és fehéren
megmérkőzhetünk.

Izgalmas dolog
meghallgatni, ki mit mond
vitakörünkben.

Apánk elmondott
egy igaz történetet;
a végén sírtunk.

Az elmúlt nyarat
alig-alig élveztünk,
olyan rövid volt.

Legyen vigasság;
túláradó: daloljunk,
táncoljunk együtt.

Ha nyomott kedvünk
felvidul, már kétségünk
sem gyötör tovább.

Amikor anyánk
vajúdva sikoltozik,
nekünk se könnyű.

Az öröm hűtlen;
de amikor visszajön,
fellélegezünk.

Együtt a család;
kortyoljuk az elénk tett
gyógy-keveréket.

Talán ha egyszer
majd megint találkozunk,
minden kiderül.

Ha beleássuk
magunk valami szépbe,
hogy fut az idő.

A mi körünkben
olyat nem találsz, aki
becstelen volna.

Legyünk már büszkék
őseinkre s magunkra,
s fiainkra is.

Hihetetlen szép
dolgok történnek velünk,
igaz, csak ritkán.

Borúlátóknak
semmiképp se jósoljunk;
nem viselik el.

Hosszú vitáink
jók; nem egyszer hajnalig
is eltartanak.

Illedelemből,
közöttünk a vihar is
visszafogottabb.

Rögeszméinket,
ha gyakorta szajkózzuk;
megvalósulnak.

Gyarlóságaink
szigorított szabályok
ellensúlyozzák.

Jó, ha sikerül
kiteregetnünk, amit
magunkkal hoztunk.

Aki valaha
megejtett szépségével;
álmainkban él.

Szóvirágokkal
áradoztunk szépsége
hatásairól.

Nem is tudtuk, hogy
két szép leánya is van;
soha nem mondta.

Soha nem látott
szépségek bűvölnek el
létünk alkonyán.

Legyünk, mint régen,
a szitáló holdfényben,
szép fiatalok.

Mind elképedtünk;
átlátszó csipkeruha
volt rajta s kalap.

Ha levetkőzik,
távcsövön nézegetjük
kisportolt testét.

Tagadhatatlan;
egyre jobban szeretnénk
érvényesülni.

Legyünk mindnyájan
egymásnak támaszai
az éjszakában.

Taktikázásunk
goromba világunkban
szükségszerűség.

A jövő felé
csak egyetlen irányban
közlekedhetünk.

Meddőségünket
számos betegség és baj
csak sokszorozza.

Csodát vártunk, de
ahogy elnézzük nincsen
semmi változás.

Igaz szolgálat:
kötelességünk hűen
teljesíteni.

Utunk már ismert,
sőt, a kijelölt cél is;
csak indulnunk kell.

Ne szépítgessük
a dolgot; gondjainknak
koránt sincs vége.

Ami történik,
cselekedeteinknek
hű tükörképe.

Hajtsunk már végre
igazi hőstetteket,
ha összefogtunk.

Tökéletesen
sosem értjük a dolgok
összefüggését.

Egy-két adattal
körvonalazhatjuk, mi
vár ránk jövőre.

Közös érdekünk,
hogy jobban értsük egymást
vitáink során.

Sikerünk felé
a legbiztosabb út, ha
alkalmazkodunk.

Elképzelhető
a közös fordulópont,
csak meg kell térnünk.

Nyíljék meg ajkunk,
közös hálaadásra;
minden nap újra.

Hit és bizalom
és állhatatosság kell,
hogy tisztán lássunk.

Soha nem voltunk
ennyire közelében
az Igazságnak.

Kívül keressük,
pedig szívünk mélyén van
az életöröm.

Az ima szívünk,
elvégzett munkánk kezünk
szent tanúsága.

Az Aranykorban
élveztük az Igazság
egyszerűségét.

Csak akkor tudjuk,
merre visz a helyes út,
ha azon járunk.

Talán majd ő lesz,
aki felráz bennünket
tespedtségünkből.

Örvendezz velünk;
meghívott vendége vagy
a Lakomának.

Megtérésünket
valahol s valamikor
el kell kezdenünk.

A földre leszállt
angyalon kívül nincsen
más vigasztalónk.

Gyermekeinkkel
meg kellene értetni
az Aranyszabályt.

Őt ne vádoljuk,
neki semmi köze sincs
szenvedésünkhöz.

A Világosság
előtt várakozunk, de
semmit se látunk.

Földünk ügyében
már nem tagadható le
felelősségünk.

Nem sok hiányzik,
s visszafordíthatatlan
bajba kerülünk.

Már csak kis idő,
s amit előre látni,
beteljesedik.

Nyámnyilaságunk
válságos helyzetünkben
siralmas dolog.

A helytelen út
a semmibe torkollik,
de mi csak megyünk.

Tárgyilagosan
nézve dolgainkat, sok
jót nem várhatunk.

Bajunk forrása
ki nem elégíthető
vágyakból ered.

Közgazdaságunk
legátfogóbb válsága
még előttünk van.

Az általános
válságot birtoklási
vágyunk okozza.

Mit érnénk vele,
ha kibogoznánk, ki volt
az első svihák?

Számadáskor majd
vigyázzunk, ne álljunk ott
üres kezekkel.

Ők, akik voltak,
mindaddig bennünk vannak,
ameddig élünk.

Végóránk felé
mindenegyes léptünkkel
közelebb jutunk.

Azon a napon
mindnyájan úgy érezzük,
mindennek vége.

Halálunk után
szervezett szervezetünk
rendetlenkedik.

Miért őriznénk
a sírt, abban már régen
nem fekszik senki.

Noha nem élnek;
elporladt őseink most
álmunk vigyázzák.

A legnehezebb
ott s akkor elfogadni
halandóságunk.

Ott lenn a sírban
mások a körülmények
mint most idefent.

Egy dolog fontos:
a szénánk legyen rendben
halálunk előtt.

Ami bizonyos,
hogy a földi a világtól
búcsút kell vennünk.

A halál, ha gyors,
nem is olyan borzalmas;
észre se vesszük.

Ülni az esti
fényben, felsóhajtani,
s kiadni lelkünk.

Csak egyetlenegy
bizonyosság létezik,
de attól félünk.

Éjfél körül jár;
könnyeink kiszáradtak,
nehéz napunk volt.

Még sokszor jövünk
vissza bizonyítani:
jobb úton vagyunk.

Több ezer év is
eltelt azóta; újra
ketten maradtunk.

2009-01-14



 
 
0 komment , kategória:  Hajas Tibor (1946–1980)  
szeretettel
  2012-05-15 11:14:32, kedd
 
  Horváth Ödön (1938-)
HAIKUI
Kéziratként a szerzőtől



TEREMTŐNK TENYERÉBEN

Egyedül Te vagy
minden élőlény ura,
emberségeddel.

Csak egy Isten van:
a szeretet Istene;
él s uralkodik.

A boldogító,
a kiolthatatlan fény
forrása az Úr.

Isten emberi
formában jött el közénk;
megismerhettük.

A láthatatlan
Isten ember képében
itt él közöttünk.

Az Isten örök;
az ő teremtményei
halhatatlanok.



LELKÜNK TÜKREI

Isten kegyelme
nélkül beleragadnánk
vétkünk szennyébe.

Isteni szikra
mindegyikünk sajátja;
üdvünkhöz elég.

Jöjj, láss, tapasztalj,
vizsgálódj tüzetesen,
és legyen hited.

Kétségbeesett
helyzetedben kérd az Úr
segítő kezét.

Szenvedés, gondok:
Isten eszközei, hogy
magához vonzzon.

Az igazság győz,
az egyetlen igazság:
a nemes szándék.

Tetteid közül
csak arra lehetsz büszke,
amelyik tiszta.

Bölcs gondolkodás
egyre nagyobb boldogság
felé vivő út.

Lelki táplálék
csak akkor válik vérré,
ha tiszta s áldott.

Csak mélyreható
lelki átalakulás
segíthet rajtunk.

Égi üzenet
megvalósításával
jobbítsd a jövőt.

Hidd, az aranykor
újra beköszönt, minden
más lesz, ami volt.

Ha már megtudtad,
mi dolgod a világban,
mutass jó példát.

Csak nyitottsággal
ölthet testet szívünkben
komoly változás.

Lehiggadt élet:
hit, remény, önuralom,
állhatatosság.

Minden perc szelíd
gondolatok forrása,
ha elmélkedünk.

Az igaz tudás
osztályrészed, ha tudod
mit miért teszel?

A mindennapi
életben nincsen messze
tőlünk, ami szent.

Mindnyájunknak szent:
az éltető levegő,
kenyér és a víz.

Hit és tudomány;
hívő tudós számára
mindkettő fontos.

A hittételek,
a tudományos érvek:
párhuzamosak.

Csak alázattal,
tisztán és önzetlenül
cselekedhetsz jót.

Legyen életed
fény, amely majd világít
századokon át.

Lelkünk lakhelye:
testünk, ez a porhüvely,
ez a szent templom.



RÁDÖBBENÉSEK

Milyen különös;
mennyire mindenkiben
van szent és profán.

Hidd el, a legtöbb
statisztikai adat
megszívlelendő.

Minden jó és rossz
cselekedeteinknek
hű tükörképe.

Bármely irányban
változunk meg, a világ
velünk változik.

Magatartásunk,
ha jó belegondolunk,
kivetnivaló.

Pénzt kölcsönözni
jó uzsorakamatra,
ragadós példa.

Izgató képek,
túlfűtött kedélyvilág,
visszatérő vágy.

Ha már repültél,
könnyebben elképzeled:
mit lát a madár?

Szállóige lett:
"a jó pap holtig tanul",
de nem mindegy, mit.

Ha sok a gondunk,
egy év alatt tíz évet
öregedhetünk.

Nyomor, félelem,
nyugtalanság: három ok,
hogy rosszul élünk.

Életed során
kiegyenlíti egymást
a jó és a rossz.

Ha egyszerű vagy,
nem kapaszkodsz magasra,
de le sem esel.

Remek dolog, ha
többen egyetértenek
véleményeddel.

Jó nem követni
a következetesség
irányvonalát.

Istentagadók;
ha istenről beszélnek,
az már valami.

A szakadéknál,
mire kell jól ügyelned?
Hogy bele ne ess.

Ott, a mennyei,
itt, a szokványos földi:
szín és visszája.

Tanultságoddal,
leleményességeddel
sokra viheted.

Jámbor, önzetlen,
őszintén érdeklődő
ember ritkaság.

Sem a nyomozás
nem hozott sikert, sem a
hajtóvadászat.

Színpadainkon
elevenek és holtak
között dúl a harc.

Elszomorító,
ha valaki úgy véli:
neki már mindegy.

Valamikor még
jobban ismertük egymást,
s többet köszöntünk.

A tragikus hír
már nem igen zaklat fel;
túl gyakran hallod.

Gyilkosról nagyon
nehéz elképzelni, hogy
felebarátod.

Megölte anyját;
amennyire ismerték,
csöndes ember volt.

Sötét szemüveg
mögé bújtatott szemek
sohse fénylenek.



ÁDÁM TOVÁBBI SORSA

Azt a sok fehér,
makulátlan, szép papírt
mind teleírta.

Mindkét kezében
egy-egy mobiltelefon;
több száz ügye van.

Új mézeshetek;
mióta megérkezett
hosszú útjáról.

Ismét berúgott;
micsoda éjszaka lesz
a köpködőben.

Már három napja
nincs harapnivalója;
koldulni szégyell.

Szemétgyűjtőkből
szedi össze ebédjét
s más szükségletét.

Vaksötétben is
kitapogatja az út
görbületeit.

Letartóztatták,
pedig jobbnál-jobb ötlet
jutott eszébe.

Oly közönséges;
természetesnek veszik,
hogy káromkodik.

Hétfői napon
valamilyen formában
mindig pechje volt.

Millennium sor,
Mátyás király étterem;
bablevest eszik.

Mindennap újabb
terv születik agyában;
de egyik sem jó.

Sokat dolgozik;
autó- és gumiszerviz
egész héten át.

Cirkusz porondról,
bohócszáma legvégén
kibukfencezik.

Baloldalinak
tartják; a kormánynál is
baloldalon ül.

Több baj is érte:
a cukrával bajlódik
s veseköve van.

Tömör vélemény
beküldött verseire:
"kiforratlanok".

Csapnivalóan
rossz verseit szavalja
átszellemülten.

Nagy tűzimádó
járhatott erre; a rét
lángokba borult.

A bőbeszédű,
hetet-havat összehord;
napestig locsog.

Hála fejében
nagy összefüggésekkel
ismertetett meg.

Mert csibészkedett,
már fiatalkorában
rács mögé került.

Két elbűvölő,
feledhetetlen szép szem
rontására tör.

Már-már indulna...
de rögtön eszébe jut
anyja intelme.

Van már tíz éve,
hogy utoljára látta;
vajon hogy néz ki?

Ifjú asszonya
sajnos túl sokat zsémbel;
mindennap többet.

Múzeumban őr;
hófehér szobrok között,
gyér villanyfényben.

Magához veszi
fokosát, tarisznyáját,
s felkerekedik.

Teljesítménye
világviszonylatban is
egyedülálló.

Még sohasem volt
fenn a havas hegycsúcson,
csak képzeletben.

Ott fenn a csúcson
szédítő magasságból
tekinthet alá.

Ő elnökölhet;
a méhész szakcsoportban
hallják is hangját.

Fia statisztál,
lányáé a főszerep,
és ő rendezi.

Régi romoknál
sétálgat; egyszerre csak
felködlik a múlt.

A közeljövőt
nem várja be; holnapban
nem gondolkodik.

Nagy loboncos ősz
haja a szemébe lóg,
miközben olvas.

Gyermekkorától
irogatja verseit,
most hetven éves.

Önarcképei
évről-évre mutatják
hogy öregedik.

Az öreg juhász;
odaszól kutyájának,
és útnak ered.

Megoperálták
bokáján a nyílt sebet,
de csöppet se jobb.

Magában motyog,
erősen feledékeny,
fura, amit mond.

Látása romlik,
nem nagyon hal, járása
is nehézkesebb.

Nyolcvan évesen,
messze mindenki mögött
ér be a célba.



KORUNK FEHÉRNÉPE

Mint a mesében,
királyfi jött el érte,
s magával vitte.

Sápadt holdvilág;
bensőséges dallamok
ablaka alatt.

A talált tárgyak
osztályán visszakapta
lakáskulcsait.

Hófehér ágyán
valahogy ma feltűnőbb,
hogy milyen sápadt.

Nagyokat ásít,
(éppen felébresztették)
s szemét dörzsöli.

Könyörgő hangon
kérlel, térdel előtted,
istenként tisztel.

Külalakjára
nézve nem valami szép
lett dolgozata.

Első szülése;
jajgat, lángvörös arcán
izzadságcseppek.

Fátyolos hangon
kéri a karjaiba
elsőszülöttjét.

Tejtől duzzadó
mellén szépről álmodik
kis szemefénye.

Vastag combjai
már megmérkőzhetnének
más derekával.

Összetett kézzel,
térdre omolva néz fel
a feszületre.

Annyira kövér,
másfél ülés is kevés
a villamoson.

Harmincötödször
vették fel a kórházba,
- meséli büszkén.



JÁTÉKMAJOMMAL A KÉZBEN

Az első sírás
születése percében
túl gyengécske volt.

A trónörökös;
kis csenevész unoka,
selypít és sápadt.

Sok lármás gyerkőc
labdázik, fogócskázik
a szűk udvaron.

Gyorsan elrepült;
szinte észrevétlenül
a vakáció.



ÉVSZAKOK EGYMÁSUTÁNJA

A sötétségben
egyszer csak váratlanul
feldereng a fény.

Hajnali homály
se holdfény, se sötétség,
még minden kihalt.

Épphogy pitymallik;
a szederág ringatja
a kis madarat.

Tavaszi tócsák
mindegyikében ott jár
egy felhődarab.

Ahogy a szél fúj,
úgy táncolnak bódultan
a kankalinok.

Kiégett házban
megüszkösödött falak
mentén moha nő.

A sínek között
kövek szürkeségében
gyomnövény virít.

Hosszú ablaksor
tükrében suhan tova
a hajnali gyors.

A pók hálóját
a szellőzőaknában
huzat himbálja.

Erősödő szél;
tekintete eltéved
a felhők között.

Szürke fellegek;
a már jócskán megbarnult
diófa mögött.

Ablakkeretben
gyors felhők cserélgetik
a festményeket.

Öreg tölgyfapad;
itt hagyják névjegyüket
a szerelmesek.

Tölgyfapadon ül,
egészen a víz mellett,
szeme is ragyog.

Leszórt sóderút
széltében és hosszában
nőnek a füvek.

Víg szüret után,
másnap a szőlőtőkék
mily szegényesek.

Legzamatosabb
az utolsó szőlőfürt
utolsó szeme.

Leszüreteltek;
a pince homályában
halkan forr a bor.

A kerékpárút
mentén jobbra és balra
kikerics mezők.

Szegény kikerics,
valakinek tetszettél,
de hűtlenkedett.

Magas fakarók
közé ültetett fácskám,
milyen kicsike.

Távol a hegyek
oldalán kis pontfények;
felszakadt a köd.

Épp leáldozott
a nap; van még kis időnk,
holdtölte előtt.

Amikor az éj
tele van csillagokkal,
könnyű kinyílni.

Holdvilágos éj;
a tűz már csak pislákol,
többen alszanak.



TŰNŐDÉSEK

Ember, tudod-e
életedben mire van
megbízatásod?

Előbb vagy utóbb
az igazság angyala
mindenkit elér.

Ilyen az élet:
tegnaphoz viszonyítva
vagy rosszabb vagy jobb.

Van, akinek már
hétfői hangulata,
vasárnapig tart.

Ez a sok ember
tesz-vesz, tevékenykedik;
mi lesz belőle?

Lelki nyavalyák
legtöbbjére, fájdalom,
nincsen orvosság.

Az ostobáknak,
akármit tesznek nem lesz
okos gyermekük.

Akármennyire
ostoba is az ember,
van még ostobább.

A felvett kölcsön
fizetése újabbal
megkönnyíthető.

Váratlan csapás
megráz, de javadra van,
mert kijózanít.

A szenvedéstől
szíved megerősödik,
bölcsességed nő.

Ha egyre több gát
tornyosul eléd, jobban
látod az Utat.

Ha a bűvkörön
átjutottál, igyekezz,
hogy tovább mehess.

Orvosságodat
mindig időben vedd be,
úgy jobban használ.

Minden gondolat,
szó és tett alakítja
jelenünk, jövőnk.

Előrelátni;
messzire a jövőbe,
bölcsességre vall.

Erényességünk
boldoggá tesz bennünket,
mert nyugalmat ad.

Szenvedésünktől
egyszeriben megjavul
belső látásunk.

Belső látásunk
kövezi ki az utat
önmagunk felé.

Magunkba szállás
és önvizsgálat nélkül
nincsen megtérés,

Megtisztulásunk
nem könnyű, rossz hajlamunk
egyre visszahúz.

Elfelejtettük
megköszönni s megenni
kapott kenyerünk.

Törékenységünk
mindennap nyilvánvalóbb
öregségünkben.



AMIRŐL NEHÉZ BESZÉLNI

56 Ősze
a múltban elferdített
hősi valóság.

Soha nem látott
tömeg hallgatja végig
egy ember szavát.

"Elvtársak"- kezdi,
de fütyülnek, fújolnak;
máshogy folytatja.

Csizmái nélkül,
nyakában vaskötéllel
zuhan a Szobor.

Az EMKE előtt
rugdossák és köpdösik
a Bálvány fejét.

Puskaropogás;
az emberek csak mennek
zavartalanul.

Falragaszokon
soha nem látott hírek
az igazságról.

Betört kirakat;
a benne maradt árú,
érintetlenül.

Kis csoport élén
feketeruhás leány
viszi a zászlót.

Kiégett tankok,
összeégett idegen
betolakodók.

Sírkupacokon,
a főváros utcáin
gyertyák s trikolór.

Újra küzdenek
magyarok és szovjetek,
de most a vízben.

Nincs ötven éve,
hogy elveidért csak úgy,
felakasztottak.

Te szárnyas Angyal,
korunk hű krónikása,
rázz fel bennünket.

Demokrácia:
az egyének szavaznak,
a tömeg választ.

Mire lezajlik
a legújabb választás,
mindenki álmos.

Amit a tömeg
egyöntetűen akar,
nem lehetetlen.

Ha máshol nem, itt
epés megjegyzésekkel
népszerű lehetsz.

Lázongásaink
mind kérész életűek;
sokrétű a baj.

Egyre több derül
ki gazembereinkről
ötven év után.

Percről-percre nő
a feszültség tüntetők
s tüntetők között.

Rendszerváltozás;
elkendőzött tényeket
most szellőztetik.

Gyűlölet nyomán
születnek a legszörnyűbb,
ördögi tervek.

Ebben a korban
minden oly bizonytalan,
és távlattalan.

Egyre több a baj:
a dollár árfolyama
mindennap zuhan.

Még sor kerülhet
minden idők legnagyobb
éhínségére.

Nem haltak éhen;
még időben odaért
a mentőosztag.

Amíg titokban
megfejtik a titkaink,
nyugtalankodunk.

Micsoda korszak!
Holtvágányra siklottunk,
és nincs visszaút.

Elfajultságunk
az utóbbi időben
terjedő járvány.

A nincstelenség
a közeli jövőben
sokakat elér.

Vajon meddig tart?
Homály fedi tükrünket,
és benne arcunk.

Mi történt velünk?
Tehetetlen dühünkben
körmünket rágjuk.

Erőszak nélkül
nehéz dolog megvívni
a békeharcot.

Vaskos kötetek
mindegyike híradás
kudarcainkról.

A szétdarabolt
ország változatlanul
van a térképen.

Hiába minden;
amiről úgy döntöttek,
az úgy is maradt.

Sorstársak vagyunk;
itt, mind, egy nagy kupacban,
tehetetlenül.

Egyikünk alszik
a mocskos járdán, amíg
mások sietnek.

Idegenektől
miért idegenkedünk;
hasznunkra vannak.

Vétlenségüket
hiába bizonygatták;
kérlelhetetlen.

Alig, hogy pirkad,
vezényszóra lépkednek
a bőrbakancsok.

A vezérkaron
belül nagy az eltérés
a támadásról.

Fia érkezett;
a csengőfrász hatása
még nem nyomtalan.

Ez a nemzedék
még nem tudja, mi vár rá
néhány év múlva.

Két gyermek öröm;
a harmadik rendszerint
nemkívánatos.

Maholnap itt van
a még sohse volt világ;
irgalmatlanul.

Nyomasztó példát
jó néhányat ismerünk,
a közelmúltból.

Semmivel se jobb
a helyzetünk, mint ötven
évvel ezelőtt.

Jól befejezni,
van, akinek sikerül,
van, akinek nem.

Szorultságában
korunk most nagy zsivajjal
ünnepli magát.



SIETŐ HÉTKÖZNAPOK

A vetélkedő
meghívott tehetségek
erőpróbája.

Ha vevőköröd
jelentősen megcsappan,
utolér a csőd.

Végre összegyűlt
az egész kupaktanács;
ma hát dönthetünk.

Ha a vezérelv
mindenkinél világos,
miről beszéljünk?

Vigyázatlanság
sok keserűséggel jár;
szedd össze magad.

Gyakran választunk,
noha körülményesebb,
kerülő utat.

Kérvényére még
semmilyen válasz nem jött,
pedig ígérték.

A határidő
gyakran okoz fejfájást;
halogatás is.

Közös énekünk
koránt sem olyan könnyű,
ahogy terveztük.

Egész délután
az odaégetett hús
bűze émelyít.

Közkedvelt étel;
gyorsan meghonosodott,
pedig jó drága.

Túrós rétest sütsz?
Mi bajod a legyekkel?
Ők is szeretik.



KALEIDOSZKÓP

A keresztelőn,
a kis ünnepelt körül
széles mosolyok.

Soha nem látott
tömeg gyűlt össze hajnal
négy óra körül.

Kemény ítélet
kerül kihirdetésre
a monstre perben

Gyilkos szabadul;
a faluban többen is
rosszul alszanak.

Zónázó vonat;
negyedórás késéssel
nem is olyan gyors.

A váróterem
kiürült; néhány perce
ment el a vonat.

Zuhog az eső;
ők hosszan csókolóznak
ernyőjük alatt.

A közösülés
alhasi fájdalmakkal
bizony szenvedés.

Egész éjen át
tartó dorbézolásban
kimerült herék.

Új házasoknál
nagy csetepaték után,
édes a béke.

Untató beszéd;
néhányan nevetgélnek,
többen pusmognak.

Anyanyelvüket
a mai fiatalok
egyszerűsítik.

Két öregasszony
sántikálva, botokkal
megy a templomba.

Régen húsz forint
volt egy kiló lókolbász,
ma sehol se kapsz.

Silány minőség
túlzott gyakorisággal
kerül piacra.

Személyvonaton
ingyen olvasnivaló,
az irkafirka.

Nincsen olyan perc,
hogy valaki ne lenne
fülig szerelmes.

Az időkerék
mindenegyes percében
meghal valaki.

Halott anyjukról
beszéltek; mindkét nővér
hosszan könnyezett.



VÉGSZÓ

Egyszer, amikor
a világnak vége lesz,
mi már nem élünk.

A világvége
mikor jön el? Ki tudja?
Feltételezzük.

Világvégével
nem ildomos viccelni;
mert rád köszönhet.

Senki és semmi
sem tartóztathatja fel
halálunk napját.

Már minden percben
azt találja furcsának,
hogy még nem halt meg.

Életünk után,
halálunkkal mindenképp
meg kell küzdenünk.

Ha minden igaz,
a halál utáni lét
páratlan csoda.

Kismaros, 2008-10-07


 
 
0 komment , kategória:  Hajas Tibor (1946–1980)  
szeretettel
  2012-05-15 11:12:07, kedd
 
  Horváth Ödön (1938-)
haikui
Kéziratként a szerzőtől



GYÜMÖLCSÖK IDEJE

A boldogsághoz
nem kell sok dolog, csupán
elégedettség.

A gonosz tettek
sohasem fájnak úgy, mint
a gonosz nyelvek.

Felvilágosult
emberek sötét dolgot
nem cselekszenek.

Jótetteidért
egyre többször száll áldás
őszes fejedre.

Tetteid sokkal
többet mondanak rólad,
mint a szavaid.

Mások hibái
tanítóid lehetnek,
ha tűnődsz rajtuk.

Nem könnyű hinni,
remélni még nehezebb,
hát még szeretni.

Tapasztalhatod:
nincs ragyogóbb a napnál,
fénylőbb a holdnál.

Magányos órán
milyen nagy hatással van
ránk a csönd szava.

Ne hagyd annyiban,
ha kell, emeld fel szavad
az igazságért.

Hol létezel most?
A valótlanságban és
a változóban.

Amit látsz, nem több,
mint kétes illúzió;
léted színdarab.

A lét számodra
gyakorlótér, hogy szolgálj
és megszabadulj.

Tudatlanságunk
befelé látásunktól
oldódik, tisztul.

Lelkünk kötetlen;
ám szárnya-szegett lesz, ha
testbe költözik.

Láthatsz szem nélkül,
igen, hallhatsz fül nélkül,
mehetsz láb nélkül.

Boldogító cél:
véglegesülő öröm
és belső béke.

Minden egységben
van; a különbözőség
csak illúzió.

Higgy, bízz magadban,
úgy földi küldetésed
teljesítheted.

Legyen mindenkor
gondolatod, szavad és
tetted emberi.

Mindennél jobban.
jobban életednél is
szeresd a hazát.

Életünk célja:
ránk bízott szerepünket
jól eljátszani.

A Célt elérni
nem nehéz; csak ne kövesd
önösségedet.

Saját érdeked,
ha nem vezérel, jól jársz,
felmagasztosulsz.

A vallás célja:
felemelni az embert
a köz javára.

Ne engedd magad
elállatiasodni;
fogd fel, lelked van.

Öröm és bánat,
gondjaid, boldogságod
mind osztályrészed.

Válaszd szellemi
előrehaladásod
a világ helyett.

Ha megértetted,
mi helyes s mi helytelen,
tedd, ami helyes.

Mind a két világ:
szellemi s az anyagi
összefüggenek.

Ha már úgy érzed,
kint mindent elrendeztél,
bent is van dolgod.

A válaszúton
nyomasztó eldöntened:
jobbra, vagy balra?

Ez a teremtett
világ örök körforgás;
minden változik.

Testvériségünk
szabad akaratunknak
legszentebbike.

Három dolog hajt
újra születni: bűn, vágy,
s a tudatlanság.

Iszonyú nehéz
elfogadni a ránk rótt
szenvedéseket.

Minden szó és tett
a múltban oka annak,
ahogy most élünk.

Csak csöndben lehet
rájönni, életünkben
mi a lényeges.

Tégy fel négy kérdést,
és csöndben, egymásután
add meg válaszod:

Ki vagyok? Honnan
jövök? Hová megyek? és
Meddig leszek itt?

Békeszeretők
erőszakmentessége
tért hódíthatna.

Senkit se sértsünk
meg könnyelmű szavakkal,
se hitvány tettel.

Önvizsgálatod
segít megválaszolni,
miért s hogyan élsz?

Eszünk nem elég
átlátni, mi a legjobb
út a számunkra.

A Teremtésnek
van kezdete, de nem lesz
befejezése.

Jó úton haladsz,
ha egyre többet teszel
a közösségért.

Isten nevében
tömegesen gyilkoljuk
testvéreinket.

A ránk szakadó
nyomorúságunk sok bölcs
dologra tanít.

Birtoklási vágy,
irigység, gyűlölködés
rossz útra vezet.

Hiába minden;
előbb-utóbb visszahúz
régi szokásunk.

Imádkozol, de
nincsen benned szeretet;
mire számítasz?

Soha ne ítélj
el senkit, nem tudhatod,
mit miért csinált.

Hol van a pokol?
Keresd és megtalálod;
ott van magadban.

Szeretet nélkül
nagy üresség vesz körül,
akármerre jársz.

Hogyha igazán
szeretsz, végleg feladtad
önösségedet.

A szeretettől
minden megújul, minden
új értelmet kap.

Belső világod
csöndjében nincs félelem,
küzdened sem kell.

Három világ van:
a földi, az éteri
és a mennyei.

Ne csak kívülről
szemléld a valóságot,
benned is ott van.

Ha elcsöndesedsz,
ne gondolj semmire se,
semmit se akarj.

Bár tárva-nyitva
ablakod, csukott szemmel
nem látod a fényt.

Ritka eredmény,
tudatnélküliséged
meghódítása.

Ha egész lényed
belső fényed járja át,
mindent másképp látsz.

Ha felébredtél,
ha valóban ébren vagy,
megvilágosodsz.

Ismerd fel végre
a látszat fátyla mögött
a valóságot.

A legnehezebb,
de legszentebb vonásunk,
önzetlenségünk.

Csukd be a szemed;
figyeld meg, mi történik
veled a csöndben.

Ha a harangszót
nyitott szívvel hallgatod,
szárnyal a lelked.

A csönd egyszer majd
szelíden, váratlanul
átjárja lelked.

A külső világ
lármájától nem hallod
belső hangodat.

Ki annyira bölcs,
hogy előre látja, mi
a legjobb neki?

A csöndben érzed,
milyen zavaró a sok
üres fecsegés.

Lelked mélysége,
szárnyaló magassága
egy tőről való.

Felemelt fővel,
mint legmagasabb pontról
csöndben nézz körül.

A csönd zenéje
lelkünk mélyén hallatszó,
boldogító dal.

Az időből az
örökkévalóságba
nem könnyű az út.

Egyszerűségünk,
valódi természetünk
s önzetlenségünk.

Balsorsunk gyakran
álruhában érkező,
őszinte barát.

Mikor tartunk ott,
hogy mindnyájan óhajtjuk
a világbékét?

Hosszú életed
gondjai, reményei
mind te magad vagy.

Miért tartod úgy,
ami rossz az jó, s azt is,
hogy a jó az rossz?

Boldogságod jó,
ámde szenvedéseid
irányítanak.

Rossz nélkül a jó
nem létezik, mindkettő
lelkünk terméke.

Lelkünk, ha csönd van,
egyre jobban érthető
visszhangra talál.

Miért lázadunk
egyre makacsabban a
Bölcsesség ellen?

Sokunknak sokkal
bölcsebbeknek kell lennünk
közös jövőnkért.

Minden pillanat
bármikor lehetőség
megtérésünkre.

Egy idő óta
misztikus nagy változás
tanúi vagyunk.

Félelmeinktől
nem szabadulhatunk meg
bölcsesség nélkül.

De jó, amikor
zárt kapuink kinyílnak,
s betódul a fény.

Szeretetedtől
nem csak megszentelődik,
gazdagabb a Föld.

A legszebb világ
itt, ez a mi világunk,
és a csillagok.

Gyönyörűségek
vesznek körül, csak legyél
nyitott irántuk.

Egy nagy közösség,
nagy testvéri közösség
tagjai vagyunk.

Soha nem volt még
ennyire válaszúton
az emberiség.



A MINDENSÉG KÉKJÉBEN

Egyes egyedül
az Úr szavát érdemes
komolyan venni.

A szenvedésben
is van vigasz; megérted,
az Úr látogat.

Minden titoknál
magasabb rendű titok:
Isten képmása.

Minden nép közül
egyet választott az Úr,
Izrael népét.

Izrael népe
addig vándorol, amíg
tiszta lesz és szent.

Ha megszenteljük
életünk, mi lehetünk
Izrael népe.

Zsidó, nem zsidó
testvéri szeretetben
Izrael népe.

Legkülönösebb
látogatód érkezett;
ott van szívedben.

Amíg lélegzünk,
az Ő teremtő lelke
van jelen bennünk.

Nézd a játékot,
figyeld a nagy Rendezőt;
és mulass vele.

Visszatalálni
Hozzá, ez mindenegyes
lélek hő vágya.

Lelkünk szeretne
Istennel egyesülni;
itt is és ott is.

Egy vagy az Úrral;
ezt nem csak megértheted,
át is élheted.

Az ember szent lény;
Istenünk szent képmása.
Örökre. Ámen.

Életed rövid,
valósítsd meg Istened
szolgálatoddal.

Az Úr, ha szólít,
egész életeddel adj
rá méltó választ.

Levél se rezdül,
ha az Úr nem akarja,
fűszál se moccan.

Ha elcsöndesedsz,
akkor az a belső hang
az Isten szava.

Te csak magaddal
törődsz; nincstelenekkel
törődjék az Úr?

A leghelyesebb
rábízni magunk az Úr
akaratára.

Az Úr szívünkbe
költözik, csak akarnunk
kell jelenlétét.

Ha Ő akarja,
belső zűrzavaraink
mind elenyésznek.

Könyörületes
volt az Úr velünk, pedig
mi nem követtük.

Mi élünk, halunk;
egyedül Ő marad fenn,
változatlanul.

Se jó nincs, se rossz;
Ő, az Egy uralkodik
mindenek felett.

Az isteni Terv
kezdetét vette; vele
ismerkedhetünk.

Láthatatlanul
s mindenben láthatóan
van jelen az Úr.

Isten az égben,
Isten bennünk, közöttünk
egy és ugyanaz.

Az Úr, ha beszél,
szent édesség folyama
árad belőle.

Saját énünk és
a kozmikus Én között
nincsen különbség.

A Teremtésről
bármennyit elmélkedünk,
fel nem foghatjuk.

Az Egyből sok lett;
isteni boldogságát
úgy osztotta szét.

Neked mindnyájan
köszönettel tartozunk
létezésünkért.

Teremtett világ:
Alaktalan alakja,
Névtelen neve.

Isten közel van;
nyisd ki felé szívedet,
hadd érezhessed.

A csöndben egész
valódat áthatja a
Felfoghatatlan.

Várj, legyél csöndben;
egyszer csak lelked mélyén
szólít Valaki.

A Mindenséget,
a kezdetet, a véget
fel nem foghatjuk.

Ha az Úr vezet,
minden cselekedeted
szívedből ered.

Hallgasd csak szavát,
mindenkiből Ő beszél,
és neked beszél.

Az ember, ha jó,
a Lélek törvényeit
magában hordja.

Álarc nélküli
egyszerűségében jön
el az Igazság.

Segítségeddel
nagy dolgok történhetnek
a földön Uram.

Csak intésedre
várunk, hogy indulhassunk
a Te utadon.

Legyünk Istenben,
s vele kint a világban;
üdvözülhetünk.

Mindenben vagyok;
rejtetten, formátlanul
veletek vagyok.

Az Úr jön és jön;
ha találkozol vele,
ott marad benned.

Ha valamikor
részed volt már csodában,
Ő tűnt fel neked.

Jöjj, láss, tapasztalj,
vizsgálódj tüzetesen,
s ne légy hitetlen.



VISSZATÉRŐ ANGYAL

Két ajándék kő:
egy sötét s egy világos
emlékeztet rá.

Ő írta egyszer
sok-sok évvel ezelőtt:
"lelkem a tied".

Soha nem tudtam
pontosan megmondani,
miért kedvelem?

A szerelmesek
nem látnak, nem hallanak,
csak csókolóznak.

Negyven év után
egyszer csak úgy döntöttek:
megházasodnak.

Már hatvan éve
házasok; még sohasem
zördültek össze.



HOMLOK MÖGÖTTI TÁJ

Mikor létezünk?
Amikor úton vagyunk,
vagy álmainkban?

Nem könnyű dolog
életünk elképzelni
barátok nélkül.

Milyen nagy öröm,
ha rég látott cimborád
újra felbukkan.

Ha közelebb lépsz,
hamarabb észreveszed:
nem tökéletes.

Tökéletesség;
tökéletlenségünknek
ösztönző vágya.

Minden változó;
életünkben semmi sem
következetes.

Milyen jó volna
egyszer úgy igazában
meggazdagodni.

Kivel kellene
tudatni legféltettebb
titkunk? Ó, kivel?

Szíved titkait
ne oszd meg mindenkivel,
de mondd el, ha fáj.

A szerencsétlen
embernél mindenki jobb
eséllyel indul.

A szembejövő
külső megjelenése
mindig csalóka.

Ha adósságod
gyarapszik, vele együtt
nő szegénységed.

Ha adósságba
kevered magad, mások
szolgája leszel.

Mert megszülettél,
valami történt veled
és körülötted.

Tapasztalatod
segítségedre lehet
a csalók ellen.

Nyakadon az örv
meggátolja, hogy csak úgy
elkóborolhass.

Önzésünk elől
nagyon nehéz elbújni;
hamar ránk talál.

Önösséged és
vágyaid egyre jobban
eltompítanak.

Kényszerítő vágy
parancsol a testünknek,
de elménknek is.

Vágyakozásod
olyan, mint a sós hering
utáni szomjad.

Jó természeted
világi vágyak vastag
rétege fedi.

Romlásunk felé
legtitkosabb vágyaink
hajtanak minket.

Vágy, tett, szenvedés
örökmozgó kereke
sodor magával.

Ember nem lakik
az őserdő közepén,
se tenger mélyén.

Amikor minden
gondolatod elcsitul,
kezdődik az éj.

A hajnal után
fényes napra kerül sor,
estét éj követ.

Feszület előtt
három égő gyertyáról
csorog a viasz.

Minden tehetség
azért hajszolja magát,
hogy elismerjék.

Soha nem lehet
előre megmondani,
mit hoz a holnap.

A mai korban
gyűlölet és félelem
vesz erőt rajtunk.

Mohóság, harag,
ostobaság tüzeit
nehéz oltani.

Ha könnyen gerjedsz
haragra, ne csodálkozz,
hogy veled marad.

Soha nem volt még
ennyire kiélezett
különbség köztünk.

Messzire nyúlik
emlékezni a múltban
történt dolgokról.

Ugyanaz többször
ismételgetve egyre
jobban érthető.

Belénk táplálták:
az anyagi világban
csak a pénz számít.

Összességében
elmondhatjuk magunkról:
ostobák vagyunk.

Tudatlanságunk
lelkünk egyik legnagyobb
tisztátlansága.

Az ostoba nem
hallgat a tanításra,
mert nem is érti.

Komolytalanság,
nagylelkűség hiánya
jellemez minket.

Ha ítélkezel,
jól fontold meg, hogy miért,
hogyan és kiről.

Nincs annál nagyobb
sértés, ha becsületed
kétségbe vonják.

A jól ismert út
nem tartogat sem újat,
se meglepetést.

Szedd fel horgonyod,
s indulj el ismeretlen
új vizek felé.

Ha nem időzöl
se múltban, se jövőben
nyugodtabban élsz.

Mondanivalónk
cikázó gondolatok
egymásutánja.

Miért oly fontos
számodra, ami már nincs
és ami még nincs?

Születésedkor
sok lehetőséged volt;
mi lett belőled?

Szinte már minden
haszontalannak tűnik
s értelmetlennek.

Több száz szelvénnyel
annyi esélyed van, mint
egyetleneggyel.

Ma még nagyon fáj,
de holnapra megenyhül
az első bánat.

Magaunt lélek;
előbb-utóbb kiszárad,
oly örömtelen.

Ki él teljesebb
életet, az eszes vagy
a kelekótya?

Az üres fejnek,
naiv hiszékenységnek
örül a gonosz.

Együnk és igyunk,
éljük világunk; holnap
kezdődik a böjt.

Testi örömök
időnként megcukrozzák
sanyarú létünk.

Amikor házad
lángokban áll, hiába
ásnád a kutat.

A nehézséget
könnyebbnek érezzük, ha
már megismertük.

Hangulatod és
egészséged attól függ,
hogyan emésztesz.

Többet ér egy mély
két órai alvás, mint
nyolc felületes.

A lábadozót
legjobb, ha nem terheljük
nyavalyáinkkal.

Az ember néha
jókedvre kerekedik;
olyankor boldog.

Jóindulatú,
bölcs és békeszerető
ember kevés van.

Ha hozzászoktál
a hazugsághoz, könnyen
körmönfont leszel.

Könyörtelenség
mindenkire visszaüt;
meg nem úszhatjuk.

A legtitkosabb
gaztett is előbb-utóbb
napfényre kerül.

A csirkefogó
gyermeke mért lenne más,
mint csirkefogó?

Te elvetemült;
mielőtt megöregszel,
jó megváltoznod.

Dolgozz serényen,
de vigyázz, ne legyen túl
megerőltető.

Magától semmi
sem oldódik meg, semmi
se jöhet rendbe.

Hogyha kártyázol,
a kibictől óvakodj,
károdra lehet.

Élj természetes
életet gondtalanul,
szabályok nélkül.

Óvd egészséged;
ép gondolataidnak
fundamentuma.

Baráti szavad
mindenkinek jól esik;
mondd ki hát gyakran.

A közösen vitt
fadarabnak te viszed
a könnyebb végét.

Ma reggelire
három ropogós kifli,
fél liter tejjel.

Ne egyél sokat;
mindenegyes falatot
emésztened kell.

A betegséged
ameddig ismeretlen,
a legijesztőbb.

Nem lehetetlen
nyugvópontot találni
zűrzavarban sem.

Messze, valahol
a büntetőtáborban
is van még remény.

A foglyok közül
egy-kettőnek mindig van
kis plusz kenyere.

Nehéz feledni
az okozott fájdalmat
"bocsánat" nélkül.

Vajon igaz-e:
a fájdalom sose fáj,
okozójának?

Akad olyan nap,
ha felkelsz, vidám vagy és
jól érzed magad.

Vendégednek, ha
fájdalmaidról beszélsz,
hamar elunja.

Kinek fáj jobban:
akinek rossz foga van,
vagy aki épp szül?

Van aki mindig
tesz valamit, soha sincs
egy nyugodt perce.

Mennyire éles
képekben jelenik meg
még mindig a múlt.

A nagy háború,
a legkacifántosabb:
újabbhoz vezet.

Háborús nyomok:
egy becsapódó akna
s áldozatai.

Álmodj. Jó dolog.
Álmodj arról, hogy többé
nincsen háború.

Elmélet szerint:
az ember isteni lény
állat bőrében.

Robotgép álma:
gyors időutazásban
emberré válni.

Tehetség nélkül
is jól élhetsz, ha apád
öröksége vár.

Sohasem lehet
előbbre jutnod, ha nem
határozod el.

Attól még senki
nem lesz híres, ha csak vár,
és nem tesz semmit.

Könyököléssel
noha csak pár lépéssel,
de előbbre jutsz.

Látványos sikert
csak tehetséggel érsz el
és szorgalommal.

Egy-két kupica
pálinkától jó kedve
lesz az embernek.

Mire ébredünk?
Ezt többnyire nem tudjuk,
de az nem is baj.

Ha önteltségünk
kapzsisággal párosul,
meglátszik rajtunk.

Tedd fel a kérdést:
"mikor vagy természetes?"
és válaszolj rá.

A kéjgyilkosság
akarod, nem akarod
kíváncsivá tesz.

Tehetséges vagy?
Készülj fel rá, rágalom
s irigység kísér.

A sok elmélet
csak ideig-óráig
bizonyítható.

Az év bármelyik
napján ott van a siker
lehetősége.

Alkohol nélkül
is elképzelhető egy
derültebb világ.

Aki dolgozik
s élvezi, nem érzi, hogy
repül az idő.

Fényképeiddel
albumba rakod a múlt
pillanatait.

A pénz végtelen
lehetőség, de romlás
melegágya is.

Megfigyelések
alapján se ítélhetsz
csalhatatlanul.

Egész közelről
szemlélve a dolgokat,
furcsáknak tűnnek.

Ékesszólással
felkeltheted a tömeg
érdeklődését.

Az élet rövid.
Az élet hosszú. Mindkét
mondat értelmes.

Ösztönös tettek
néha hasznosabbak, mint
az átgondoltak.

Árnyékaidat
a nap nyújtja hosszabbra,
vagy kurtítja meg.

Trágár szavaink
külsőleg és belsőleg
mocskosítanak.

Vonatablakból
kitekintve mindenről
gyors emlék marad.

Bárhogy szeretnéd,
ma már sehol sem ülhetsz
babérjaidon.

Tudod-e mit hoz
neked az új esztendő?
Honnan tudhatnád?

A kövérebbjét
ne egyed a disznónak,
sem a soványát.

Ma már köztudott:
nyavalyáink forrása
a húsfogyasztás.

Stressz-nélküliség
bizony életművészet,
és sokak álma.

Milyenek voltunk
előző életünkben?
Meg nem mondanánk.

De sok dologról
hisszük, javunkra vannak;
később csalódunk.

Hamis tanítás
képtelenségeivel
meg kell birkóznunk.

Csak árnyékaink:
csalódás és nehézség
formálnak minket.

Ember, a világ
téged szolgál, de nem vagy
hű intézője.

Soha nem látott
mértékben pazaroljuk
Földünk kincseit.

Égető kérdés:
pusztítjuk-e még Földünk,
vagy mi pusztulunk?

Hiszed, nem hiszed?
Itt a földön mindenképp
létezik pokol.

A pokol lángja:
gyűlöletünk, haragunk,
önzésünk tüze.

Megtérésünkre
vajon süketen, vakon
van-e még esély?

Közös jövőnkről
gondoskodnunk kell, de nem
úgy, ahogy eddig.

Ma különösen
jó lenne szót értenünk;
közös érdekből.

Hazámfiai!
Szűnjék meg minden viszály;
nem méltó hozzánk.

Imádkozzatok
mindennapi kenyérért,
megélhetésért

Mindenkinek jut
belőle, ha testvérek
osztoznak rajta.

Csak áldozattal
érhetjük el szent hazánk
felvirágzását.

Hányan mondhatjuk
el magunkról: "mi mindig
hűek maradtunk"

Visszahúzódó
természetünkből fakad
aggályosságunk.

Ha nem használod
agyad, tekervényei
eltömítődnek.

Részegségedben
féktelenkedéseddel
bajba keveredsz.

Nincs annál fájóbb,
mikor szárnyalás közben
visszazuhanunk.

Mert egyedül vagy,
a fájdalmad jobban fáj;
nincs, kinek elmond.

Optimizmusod,
ha többnyire töretlen,
nyugalomban élsz.

Fekete-márvány
síremlékeken nevek,
aranybetűkkel.



MÉHEK ÉS HANGYÁK

Ifjú korában
jó pénzért el akarta
adni csontvázát.

Lányos arcával
feltűnő sikere volt
színészkörökben.

Számolatlanul
szórja a pénzt; van neki
gazdag anyjától.

Lábai nyomán
egyre közelebb jönnek
a messzeségek.

Éjjel zseblámpa
fényénél írja legjobb
költeményeit.

Szegénységében
mindig arról álmodott:
egyszer vége lesz.

A hajléktalan,
ha bort kortyolgat, komor
kedve felvidul.

Elrongyolt, koszos
ruhában, szakállasan
áll, s vakaródzik.

A kukákból él,
kapualjakban alszik,
tizenöt éve.

Jó két kilónyi
szalonna a kukából
deríti kedvét.

Cigarettafüst
akit szolgájává tett,
büdösségben él.

A dobozos sört,
hogy hatása is legyen,
konyakkal issza.

Gizgazos romkert;
kóbor macskákkal osztja
meg reggelijét.

Túl nehéz dolog
annyi hosszú év után
többé nem inni.

Immunrendszere
megerősítésével
kísérletezik.

Vívódás után
nagy belső forradalom
útjára lépett.

Bort már nem iszik,
a kávét is elhagyta,
nem is bagózik.

Jó körülnézni;
köröskörül a falon
saját képei.

Üres papírra
szép rendben sorakoznak
gondolatai.

Aki eddig még
nem ismerte nevét, most
megtanulhatja.

Egyszerűsége
örök példaként szolgál
mindahányunknak.

Nagy vasszögekkel
lyukasztották át mindkét
kezét és lábát.

Ott a keresztfán
két útonálló között
épp kiszenvedett.

Mindig megbánja,
ha őrzőangyalához
nem igazodik.

Mennyit kínlódott,
amíg végre sikerült
megoldania.

Pár órát alszik;
záros határidőre
kell kész lennie.

Hadarva beszél;
amit mond, és ahogyan
követhetetlen.

Széles mosollyal,
s két feltartott karjával
üdvözöl minket.

Kedvenc mondása
íme, szállóige lett,
úgy bálványozzák.

A kövér úrnak
sok pénzével fiatal
szeretője van.

Nagy pocakjával
az uszoda vizében
könnyebben lebeg.

Török pasának
öltözik be s naponta
járja háremét.

Bölcs hallgatással
a gyors helyi pletykákból
tájékozódik.

Nem sokat keres,
de mivel jól beosztja,
spórolni is tud.

A hó végére
már nincs egy fityingje se
fizetéséből.

Sikkasztott pénzből
fizeti ki növekvő
adósságait.

Egyszerű lélek;
ha meglát, máris mondja:
éppen mije fáj.

Már majdnem minden
tizenévesnek ő lett
a példaképe.

Megnyugtatóan
rendeződött vitájuk;
senki sem halt meg.

Mindig mosolyog;
hányattatott életét
senki se sejti.

Égő nyilakat
lődöz kiszáradt tölgyfa
gallyai közé.

A mocskos szájú;
gyermekei előtt sem
fékezi magát.

Tömeggyilkosság
egyik főszereplőjét
épp nyakon csípték.

Egyre gyakrabban
s barátságtalanabbul
beszélnek róla.

Gondolatai
között mindig akadnak
kártékonyak is.

Senki se látta;
jól irányzott lövéssel
szabadult tőle.

Családtagjait
megkínozták; bosszúból
most ő törlesztett.

Kisgyermekeket
sem kíméli; rémtette
nem ismer határt.

Éppen szabadul:
arcán és a lelkében
börtönévei.

Tolókocsiban
látta viszont a kocsmák
fenegyerekét.

Az övéiben
sem bízik már; csalódott
s elkeseredett.

Első versei
legtöbbjét felesége
tűzbe vetette.

Sok tisztázatlan
ügy szakadt a nyakába;
attól ideges.

Átfut a célon;
hosszú, fekete lába
a föld felett jár.

Dicsőségszomjtól
hajtva küzdött; fél távnál
még úgy látszott, győz.

Hiába minden,
fárad, ellenfelei
mind utolérik.

A pillanatnyi
gyors felmérések szerint
nincs sok esélye.

Kétszáz kilóval
kellett megbirkóznia
az elsőségért.

Az aranyat már
ott érezte nyakában;
sajnos túldobták.

A vége előtt
két másodperccel gólt lőtt;
így döntetlen lett.

A gólt berúgták;
sajnos nem segíthetett
kabalája sem.

"Csodák nincsenek"
- mondja, miközben éjjel
álmodik róluk.

Veszteségeit
(úgy gondtalanabbul él)
nem tartja nyilván.

Sokan irigylik:
tűzrőlpattant menyecske
a felesége.

Pénzátutalás
segítségével nem csak
pénzt küldött haza.

Gyümölcsszedéskor
hálával emlékezik
a sok virágra.

Unottan ásít;
nem zavartatja magát,
mindig így szokta.

Jó volt az ebéd;
a nagy diófa alatt
tátott szájjal ül.

Épp fácánra lő...
a prédikáció ma
hosszúra nyúlik.

Fehér nyelvének,
gyomorégéseinek
disznó az oka.

Gyomorhurutra
gyanakodtak; kiderült,
bélfekélye van.

Maláriája
tette tönkre a máját
s az idegeit.

Idegsorvadás
van lábaiban; egyre
lassabban mozog.

Gyufásdobozból
építi fel álmai
non plusz ultráját.

Pornóújságja
szemérmetlen képei
felvillanyozzák.

Könyörögve kér,
ám hiába kapja meg,
elégedetlen.

Rosszul előzött;
a szembejövő autó
túl gyorsan haladt.

Kerékpárjával
egy lejtősebb kanyarban
jobbra sodródott.

A sűrű ködben
egyszer csak azt érezte,
előrebukik.

Még sohasem volt
Kínában, se Japánban,
se Budapesten.

Istenem, minek
kell annyit tülekednünk?
- sóhajt a lusta.

Autószerelő;
egy elgennyedő kelés
gerincére ment.

Ha egyszer mégis
visszatérhet a földre,
új életet kezd.

Hanyagságáról
híres és még arról is,
megbízhatatlan.

Kemény évekre
emlékszik; egyre jobban
fáj valamennyi.

Ideggyógyásza
kezeli orvossággal
és bíztatással.

Belenyugvással
nem ment semmire se, most
stratégiát vált.

Vakációja
jó volt; most egész évben
beszélhet róla.

Síparadicsom;
az egyik lába három
helyen törött el.

Újabb kölcsönt vett
fel; a rossz forint helyett
most svájci frankban.

Most, amikor már
minden elcsöndesedett,
nekilát és ír.

Szombat délután;
egy jó kártyacsatához
épp négyen vannak.

Hold-közelbe csak
néhány űrhajós került,
s a holdkórosok.

Dolgos parasztok;
a munkájukból jönnek
kerékpárjukon.

Svájcban nyaraltak;
két hétig hazulról vitt
szalámit ettek.

Mindennap magas
póznákra mászik fel, csak
úgy kedvtelésből.

Legújabb panasz;
reggel, felkelés után
zsibbad a lába.

Egyre nehezebb
kényelmes autójába
beleülnie.

Mindkét kezével
takargatja, amit írt;
ne nézegessék.

Hálával gondol
anyjára és apjára:
megszülethetett.

A gondolatot
távol tartja magától,
de nehéz dolog.

"Egyszer majd jobb lesz";
régebben, fiatalon
még hitt is benne.

Kellemetlenül
érintette a dolog;
nem várta volna.

Sokat dolgozik;
mindegyre kapósabbak
giccsfestményei.

Mióta híres,
egyre gyakrabban vesznek
fércműveiből.

Átlagon felül
teljesít, pénztárcája
mégsem vastagszik.

Sok feladatra
nagy időzavarában
már nem kerül sor.

Mielőtt baj lesz;
a fokozott iramból
jó visszavenni.

Politikai
közömbösségét régen
elveszítette.

Nemrég kiderült,
sőt, bebizonyosodott:
nem volt igaza.

Sejtése már van,
de szolgáltatnia kell
bizonyítékot.

Állandó stresszben
él, s alig több, mint havi
ötvenezerből.

Még lábadozó;
nagyon keveset beszél;
hangja is gyönge.

Végelszámolást
készített az ó-évről:
jó se volt, rossz se.

Régi fényképek
s még régebbi levelek
fiókjaiban.

A valósággal
mindig hadilábon állt,
most rádőlt egy fa.

Fellépti díját
özvegye utólag csak
perrel kapta meg.

Körülményeit
tekintve nagyobb lábon
élhetett volna.



RÓZSAKOSZORÚ

Magasba dobja
a piros, pöttyös labdát;
látszik, hogy boldog.

Esze ágában
sincs elárulni titkát,
pedig szeretnénk.

Két tökéletes,
két leírhatatlan láb
egymásra téve.

Sok irigye van;
valóban elmondható
párját ritkító.

Te kis hiszékeny,
hogyha bárki bármit mond
készpénznek veszed?

Apróságokra
költi el hó végére
fél fizetését.

Ártatlansága
igazolódott, mégse
érzi jól magát.

Úgy tűnik, minél
gyakrabban látja, annál
csúnyábbnak látszik.

Amikről beszélt;
most bevallja magának,
álmosította.

Meztelen combján
húzogatja, rendezi
rövid szoknyáját.

Csicseri hangján
csacsiságokról beszél
újabb mobilján.

Kis kutyácskája
ott üldögél ölében
és kezét nyalja.

Legyezőjével
lelegyezte magáról
gavallérjait.

Kicsi lakását
kirabolták, autóját
pedig elvitték.

Kis digitális
fényképezőgépe ma
egész nap kattog.

A sok hibától
lángvörösen játszotta
Chopin etűdjét.

Egyedül benne
van a hiba, ezt tudja,
igen, de mégis...

Védekezésül
maga elé tartotta
mind a két kezét.

Komolyodhatna;
mentegetődzéseit
már jól ismeri.

Halálos csókra
vágyott; sajnos zavaró
volt a fokhagyma.

"Gyere ide" és
"ide gyere" - kiáltja
kiskutyájának.

Könnyelműsége
mindig bajba vitte, most
éppen terhes lett.

Gömbölyű hassal
az utolsó hónapban
egyre nehezebb.

Esőtől síkos
úton megcsúszott, most jobb
lábára sántít.

Újabb csalódás
a szombati húzásnál;
egy száma se jó.

Az ajtóban áll;
ennél nem lehet nagyobb
összevisszaság.

Sokat vásárolt;
zömét babakocsiban
szállítja haza.

Az olimpián
harmincnyolcadik hellyel
is elégedett.

A fotómodellt
barátja s barátnője
tette hidegre.

Végre belátja;
gyermektelenségére
nincsen megoldás.

A sok dudvától
alig látszik valami
veteményéből.

Némi csodaszer,
vadvirágokból tea,
talán segíthet.

Unalmában és
megszokásból járogat
gyógykezelésre.

Gyönyörűségét
leli, ha elmondhatja,
amit ma hallott.

Hóbortjának él
tizenkilenc macskája
társaságában.

Nem hitte volna,
hogy az a régi dallam
úgy megríkatja.

Könnye is csordul,
olyan jóízűt nevet
egy csacska viccen.

A világhálón
böngészget, azóta nem
érzi magányát.

Ha telefon cseng,
összerezzen; a kagylót
félve veszi fel.

Fura dolog, de
a váratlan ajánlat
összezavarta.

Három gyermekkel
mindenesetre jól jön
egy pici plusz pénz.

Kézi tükrében
ma jóval öregebbnek
látszik koránál.

Így felvarrt arccal
visszatért önbizalma;
internetezhet.

Úgy döntött, ő is
megműtteti melleit,
bármibe kerül.

Meleg színekben:
pirosban és sárgában
érzi jól magát.

Új szakácskönyvén
egyre több a petty, a folt;
gyakran használja.

A szigorú böjt:
két hét koplalókúra
megtisztította.

Két nagy szatyorban
hordja éléskamráját,
ruhásszekrényét.

Álmában kétszer
is megerőszakolták;
nem tiltakozott.

Mosolyog, dicsér,
finomságokat süt-főz;
valamit akar.

Látogatója
egy sem volt, de valahogy
ma nem is bánja.

Percet sem aludt,
pedig főnöke csupán
fejét csóválta.

Szeretetével
tette tönkre gyermekét,
pedig jót akart.

Ismerős eset;
amitől annyira félt,
bekövetkezett.

Nagy becsben tartja
(kis ezüst szelencében)
epeköveit.

Többnyire morog;
egyszer ezzel van baja,
máskor meg azzal.

Egyedülléte
noha harminc éve tart,
nem unatkozik.

Egyik lányától
(noha közel laknak) se
kér segítséget.

Nála találhatsz
különféle bajodra
alkalmas teát.

Minden érdekli,
mindenről tudnia kell;
a falu réme.

Férje sírkövén
már rég ott van a neve,
csak dátumra vár.



AKIKRA MINDIG BÜSZKÉK VAGYUNK

2008-ban
augusztus nyolcadikán
nyolckor született.

Minden kis csöppség
ártatlan szemeiben
nagy kérdőjelek.

Bilin ücsörög;
kis szájába tömködi
a csokoládét.

Szegény kis beteg;
egyre többet szenved, és
nem tudja, miért.

Háborús gyerek;
neki hiába mondják,
hogy szent a béke.

Nagy fadobozban
számtalan megunt játék
vár a sorára.

Apja börtönben,
anyja elvonókúrán,
ő csak csavarog.

Mind a két zsebe
tele lehullt dióval;
ma nem hal éhen.

Kemény tanulás
után milyen jól esik
a szabadidő.

Örömünk teljes,
ha megérjük, gyermekünk
végre boldogul.

Ha a szülők jók,
mind jóravalók lesznek
gyermekeik is.

A majomnak is
a legaranyosabbak
saját kölykei.



HALLOTTAK ALAPJÁN

Még sohasem élt
ennyi ember a földön
boldogtalanul.

Annyi év után
a határtalanságot
furcsa megszokni.

Öreg Európa;
egymás után veszted el
határaidat.

Magyarnak lenni
2008-ban egyre
kedvezőtlenebb.

Minden hónapban
ha néhány forinttal is,
de minden drágább.

Keserves évek;
egyre növekvő árak,
csökkenő bérek.

Politikánkban
mindennap lenyűgözőbb
lesz a pimaszság.

Az éhínségből,
tudatlanságból, mikor
gyógyul ki a Föld?

Két komor alak
kijelenti, ha fizetsz,
békében hagynak.

Közömbösségünk
miatt egyre több a szenny
s a hajléktalan.

Hajléktalanok
között is van boldogság,
ha van némi bor.

Félédes furmint;
sajnos, épp most fogyott el
utolsó cseppig.

Ha nagy gazságot
követsz el, se fenyeget
a nyakravaló.

Nyögj, ha kegyelmet
szeretnél kicsikarni,
keservesen nyögj.

Ki a felelős,
hogy egyre több embernek
nincsen munkája?

Pályázati pénz;
kezdő költők pályázzák,
ismertek kapják.

Nagy pénzt keresni
jó kapcsolatok nélkül
valószerűtlen.

A pályakezdő
látástól-vakulásig
gürcöl. Mikor él?

Tízből háromnak
zsinór lóg a füléből,
mobilon beszél.

Megbeszélésük
hosszas tárgyalás után
holtpontra jutott.

Miért hajszoljuk
annyira a pénzt, miért
gyűjtünk oly sokat?

Ott üldögélünk
a váróteremben, és
várunk sorunkra.

Ővele, aki
fumigálja portékád,
jó vásárt csaphatsz.

Az érmeinket
rossz teljesítményeink
vették el tőlünk.

A kényes ügyet
egyszer és mindenkorra
befejeztették.

Ha nem derül ki
a gonosztett boldogít.
De ha kiderül?

Szép számmal vannak
közöttünk gazemberek;
sőt, egyre többen.

Miért van olyan
sötétség az arcokon
és a szemekben?

A kölcsönkérő
hangja, mint az angyalé,
míg lépre nem mész.

Senki se látja
a piszkos fehérneműt,
ha otthon mosod.

Némelyik újság
nagy érdekek szócsöve;
hamisan érvel.

Százötven halott
az első támadásnál;
vajon még mi lesz?

A visszazuhant
repülőgépen ülők
mind szörnyethaltak.

Elmúlt az ünnep;
most valahogy rövidebb
s unalmasabb volt.

Állandó témák:
a korrupció és a
demokrácia.

Uborkaszezon;
neked fontos ügyekkel
nem foglalkoznak.

A valószínű
tömeges elbocsátás
nem mendemonda.

Ötven év után
el lehet még mondani
hogy mi is történt?

A zavargások
nem véletlenül törtek
ki éppen ősszel.

Számos veszélytől
menekülsz meg biztosan,
ha otthon maradsz.

Valamikor itt,
Az utcáinkon tankok
talpa dübörgött.

Hajnali négykor
indult meg a támadás
városunk ellen.

Fanatizmusból
de sok ember pusztult el
értelmetlenül.

Minden lázadás
haszontalannak tűnik
a zsarnok ellen.

Akkor tankokkal,
most vízágyúval lőnek
a tömeg közé.

Sokféle emlék
tolul fel egymásután
a szoborparkban.

Vallatás közben
tudatalattiból is
törnek fel titkok.

Talán egyszer még
egyértelmű lesz, ki volt
közülük gyilkos.

Köztemetőben
a legdíszesebb síron
legtöbb a vörös.

Rossz múltunk után
közel két évtizede
áltatjuk magunk.

Mindnyájan tudjuk:
életünk teljessége
csalóka ábránd.

A jó és a rossz
életünk során egymás
nyomában járnak.

Összefogással
virágzásnak indulna
minden, ami jó.

Keresztelőre
bő zsírban készülnek a
tenyérnyi húsok.

Ülj le körünkben;
itt egy tányér, púpozd meg,
vegyél, amit látsz.

Marhapörköltre
hogy könnyebben emészthesd,
kell a fanyar bor.

Jó ebéd után
elmaradhatatlan jó,
egy csésze kávé.

Ha nyerset eszel,
nem kell oly sokat enned,
és nem hízol el.

Vacsora után
jó dolog, ha félórát
sétálsz a parkban.

A lebontott ház
helyére hamarosan
mélygarázs épül.

A halálgépről
rengetegen hallottak;
legtöbbjük retteg.

Mocskos vonatok;
állandósult szegénység
tanújelei.

Bombariadó;
az egész pályaudvar
üresen tátong.

Sok közös vonás
apáról fiúra száll
a nevelésben.

Egyszerű szabály:
részvényt akkor érdemes
venni, ha olcsó.

Kötelességünk
lehetőleg ne legyen
több jogainknál.

Barátok között
is ott ólálkodik a
viszály veszélye.

Mikor lesz jólét
ebben a kis országban,
s végre nyugalom?

Vegyes érzelmek;
rokonai voltak itt,
de már elmentek.

Bizonytalanság;
két napja kiöntéssel
fenyeget az ár.

Több ezeréves
halcsontokra találtak
a Szaharában.



LEFELÉ MENET

Vén vagy? Van időd
motyogva levetkőzni,
ágyba feküdni.

Senki sem érzi
jobban, mi az irigység,
mint az öregek.

Ismét jó dolog
(utolsó éveidben)
szarral játszani.

Felkel, eszébe
jut, hogy tegnap vele volt,
csak az nem, hogy hol.

Minél öregebb
az ember, annál jobban
örül, ha felkelt.

Ha megöregszel,
már ingyenes utazás
se sarkall többé.

Ha gyógyszereid
már nem használnak, szedhetsz
vitaminokat.

Magányosságát
már megszokta, mégis jó
elbeszélgetni.

Egyre fárasztóbb
felkelni; lefeküdni
még megy valahogy.

Különösebben
a feltűnő szépségek
se érdeklik már.

Hetven éves lett;
sült lazaccal ünnepli
az IKEA-ban.

Nyolcvanévesen
az ember már nem megy el
messze hazulról.

Olyan régen volt;
már nem is tudja mitől
húzza a lábát.

Az öregségről
az öreg jól tudja, hogy
ronda betegség.

Remegő kézzel,
de nehéz aláírni
útleveledet.

Magában motyog;
már senki sem emlékszik,
vajon mióta?

Öreg emberek
testszaga emlékeztet
az elmúlásra.

Ha megbetegszel,
vékony pénztárcádat kell
mozgósítanod.

Rosszindulatú
daganattal küszködik,
de élni akar.

Hiába ette
a tömérdek fokhagymát,
már nem gyógyult meg.

Beletörődött;
több szakorvos is mondta:
gyógyíthatatlan

A halál közel,
de vigaszául szolgál
öt unokája.

Halála előtt
még egyszer körülnézett,
s behunyta szemét.



AKI ELJÖN ÉRTÜNK

Kimúlt a farkas;
a bárányok nyugodtan
legelészhetnek.

A betegektől
sokat tanulhatunk és
a halottaktól.

Halálunk után
szebben beszélnek rólunk,
mint életünkben.

Halála előtt
senkiről se mondhatjuk,
hogy boldog ember.

A dicső halál
sokkal jobb, mint az élet,
ha szégyenteljes.

A halál süket,
azért van, hogy nem figyel
jajgatásodra.

Ha az ajtódon
a halál kopog, jó ha
szélesre tárod.

Csak a haláltól
hallhatod a színtiszta
igazág szavát.

Életedben nincs,
csupán halálodban van
végső vigaszod.

Születésedtől
ha nem menekültél meg,
halálodtól sem.

Lehetsz-e nyugodt?
Léted minden percében
a halál vár rád.

Ha a halál jön,
a gazdag nem fizethet,
pedig van pénze.

Ha a halál jön,
a szegénynek eltörli
adósságait.

A fiatalnak
a halál ott álldogál
a háta mögött.

A vén embernek
a halál ott álldogál
az orra előtt.

Mindegyikünkhöz
ellátogat a halál,
és nem ok nélkül.

A halál ellen
eddig még nem találtunk
ki orvosságot.

Amikor elsőt
lélegzünk, halálunknak
az a kezdete.

Halálunk napja
sok szempontból olyan, mint
születésünkké.

A halál ott ül
az ágyad túlsó végén
lábujjaidnál.

Végeredményben
nem sokat nyom a latba,
mikor halunk meg.

Ha egyre többször
jut eszedbe a halál,
emberibben élsz.

A halál mindig
váratlanul érkezik;
egyszer csak ott van.

Halál közelben
érzed át a legjobban,
milyen jó élni.

Egyszer csak itt van
a betegség, öregség;
végül a halál.

Hiába vagy ott,
és hiába szereted;
viszi a halál.

Testünk múlandó,
de halhatatlan lélek
időzik benne.

Mindennap újra
és újra közelebb jön
utolsó percünk.

Létünk nem csupán
evés-ivás, élvezet,
alvás és halál.

Halálod után
jó, ha jobb lett a világ
tetteid nyomán.

A Lét zenemű;
rövid, szerény szólamot
te is játszhattál.

Bölcs, ha úgy élünk:
minden pillanat lehet
az utolsó is.

Mielőtt meghalsz,
óhajaidnak fele
valóra válik.

Bárhogyan éltünk,
ha a végső óra jön,
búcsút kell vennünk.

Ne élj oly gyorsan;
túlzott sietségedben
hamarabb halsz meg.

Amikor mindkét
szemed lezárod, veled
hal a világ is.

A végtelen Csönd,
a nagy, titokzatos Csönd,
végleg befogad.

Aki nem hal meg
fiatalon, többet kell
elszenvednie.

Mindig búcsúzunk,
de a végső búcsúra
egyszer kerül sor.

Boncolás közben
jól látni, mi volt a baj,
sajnos, már későn.

Testünk elporlad;
táplálékául szolgál
újabb testeknek.

Rossz móka volna
mindent, ami eddig volt
újra kezdeni.

Csak egyszer vagyunk
itt, a földön ebben a
porhüvelyünkben.

Lelkünk visszatér,
de ugyanúgy többé nem;
csak másik testbe,

Vajon mi a jobb:
újra testesülni, vagy
végre pihenni?

Kismaros, 2008. szeptember 18.



 
 
0 komment , kategória:  Hajas Tibor (1946–1980)  
szeretettel
  2012-05-15 11:09:18, kedd
 
  Horváth Ödön (1938-)
haikui
Kéziratként a szerzőtől



KUTASS MAGAD FELÉ

Fiatalon még
könnyebben változtatod
álláspontodat.

Gondolataid,
szavaid és tetteid
meghatároznak.

Szakadatlanul
lopsz a szegényektől, ha
fölösleged van.

Gyötrelmeidből,
minden rosszból, ami ér,
sokat meríthetsz.

Ha felfelé tartsz,
kétkedés, hitetlenség
lefelé vihet.

A következő
lépést jól átgondolva
helyesen dönthetsz.

Kutasd hibáid,
de másokban igyekezz
csak a jót látni.

Ha megkérdezed
magadtól: "ki vagy?" Pontos
válasz érkezik.

Tudatod reggel
onnan indul útjára,
ahol este volt.

Két szemed, füled
és szád: mind az öt kapu
a világ felé.

Hüvelykujjadon
kezded el számolgatni
a jót, a rosszat.

Nehezen kerülsz
könyvek bölcsességével
az igaz útra.

Nyugtalanságod
minden nap erősebb lesz,
ha vágyakozol.

A sok sóvárgás
túlsúlyos batyu lehet,
ha nem vigyázol.

Nem könnyű dolog
visszafogni vágyaid,
ha sok a pénzed.

Hogyha vágyaid
csökkennek, növekedhet
a szabad időd.

Ha magasra törsz,
társadalmi helyzeted
önteltté tehet.

Okosságodnak
a tyúkok logikáján
túl kell jutnia.

Ha kritizálnak,
ne légy oly ingerlékeny,
javadra szolgál.

Az igazság csak
ritkán egyezik saját
igazságoddal.

A haragos szó
elidegenít legjobb
barátodtól is.

Ha mindig csak rossz
dolgokról fecsegsz, lassan
szenvedélyed lesz.

Sose tudhatod
milyen következménye
lesz szavaidnak.

Te is jól tudod:
nézetazonossággal
nem kezdhetsz vitát.

Ha pletykát hallasz,
de nem fecseged tovább,
nem okozol bajt.

Indulj el korán,
vezess mindig nyugodtan,
úgy megérkezel.

Az úton, ahol
homály van, nem láthatod
többé a végét.

Várd ki a napot;
csak alkalmas időben
indulj utadra.

Szeretetedet
nem oszthatod csak szóval,
adakoznod kell.

Meg se kíséreld
a leglényegesebbet
megmagyarázni.

Ne legyen úrrá
rajtad aggály, kétkedés,
csalódás, bánat.

Ha teleholdkor
metszed gyümölcsfáidat,
elpusztulhatnak.

Ha jó barátod
meg is bánt, nem felejted
szép vonásait.

Társadról beszélsz?
Beszélj az érdekében,
ne a kárára.

Hitvestársadat,
ha szereted, hibáit
se látod rossznak.

Szenvedéseid
csak akkor viseled jól,
ha már élvezed.

Ha sóhajtozol,
új erőre kap szíved,
megnyugszik lelked.

Önbizalmadat
erősítsd s légy türelmes
magaddal szemben.

Az öröm titka:
ha minden, amit teszel,
jókedvre derít.

Boldogságodban
álmaid netovábbja
teljesedik be.

Boldog ember vagy,
ha könnyen fogadod el
a valóságot.

Csak remélheted,
hogy iránytűd mindig jó
irányba mutat.

Ne emelj gátat
előtörő bánatod
hullámainak.

Gondold csak végig;
mily sok idő veszett el
jótetted nélkül.

A nehézségek,
bánat, kétség, csalódás
emberré formál.

A külvilágban,
amit magadról tartasz,
jelentéktelen.

A legnagyobb baj,
ha már kedvenc ételed
ízét sem érzed.

Amíg a tüske
benne van a lábadban,
nehezen lépkedsz.

Bármi történik
veled, ne szűnj meg soha
szívből szeretni.

Becsületesen
cselekedj, légy őszinte,
amikor beszélsz.

Belső Önmagad
ismerete a legfőbb
tudás forrása.

Elégedettség,
világosság és béke
kísérjék utad.

Elmúlt bajodból,
ha semmit se tanultál,
újabb baj érhet.

Gondold csak végig
a megtörtént esetet;
okulsz belőle.

Gondoltál-e rá,
szavaid sebezhetnek
vagy gyógyíthatnak?

Gyomrod mondja meg:
miből mennyi elég, ne
szemed vagy nyelved.

Ha eszel, egyél
lassan, és figyelj tested
jelzéseire.

Ha földre zuhansz,
eltörhetnek csontjaid
és szemüveged.

Jó egészséged
és elégedettséged:
két nagy ajándék.

Katasztrófának
tartod, pedig légypiszok
a Mindenségben.

Ne légy szószátyár,
s beszélj csöndesen, akkor
nem leszel mérges.

Ne légy túl feszes,
de túlzottan laza sem;
a kettő között.

Ne mondj le róla,
és egyszer valamikor
te is révbe érsz.

Ostobák közé
ne kerülj, de ha mégis,
maradj szótlanul.

Se a sikerek,
se a kudarcok nem jók;
gondod növelik.

Se sikerektől,
se társadalmi rangtól
nem leszel boldog.

Tanuld meg mások
elhangzott kérdéseit
megválaszolni.



AZ ÚR VELÜNK VAN

Tegyél meg mindent,
hogy az Igazság benned
kiteljesedjék.

A nagy Tanító
ott van benned, csak nyisd ki
felé szívedet.

Tested templomát,
ha te is úgy akarod
a Lélek lakja.

Az Isten tudja,
mi miért történik, te
csupán sejtheted.

Kevesen tudják:
minden ember szívében
az Úr van jelen.

"Mindig ott vagyok
közöttetek, bízzatok
bennem" - szól az Úr.

Az Úr nincs messze,
ha elcsöndesedsz, rögtön
meghallod szavát.

Csak egy lépéssel
közelíts az Úr felé;
Ő siet feléd.

Egy vallás lehet
kedves az Úr szemében:
a Szereteté.

Tégy jót! Az Urat,
akkor nem kell keresned,
mert benned lakik.

Ügyességeddel,
eszeddel, vagyonoddal
szolgáld az Urat.

Az Úrnak hittel
és teljes bizalommal
szegődj nyomába.

Az Úr szavait
meghallgatni bölcsesség,
de tenni bölcsebb.

Az Úr kegyelmét
mindenki elnyerheti
önátadással.

Félelem, kétség
nem gyötör, ha az Urat
dicséri nyelved.

Ha nyitott szívvel
énekled az Úr nevét,
hajlékába tér.

Isten szent nevét
ismételd meg magadban,
újra meg újra.

A lelkünk mélyén
ott a legmélyebb tudat:
Istentől vagyunk.

Isten szent lelke
ösztönöz, vezet, tölt el
mindegyikünket.

Milyen egyszerű
az Isten természete:
örök szolgálat.

Az ember lelke,
ha az Úrról vesz példát,
Isten szent lelke.

Az Isten keres.
Ha te is keresed Őt,
találkozhattok.

Isten szavára
hallgatni jó, de még jobb
jót cselekedni.

Ha Istent látod
mindenegyes emberben,
helyes úton jársz.

A férfi s a nő,
ha egymásért él, együtt,
az Ő képmása.

Soha ne feledd:
Isten vagy. Igen, Isten.
Igen, Isten vagy.

Minden ízében
reszket az ember, ha Ő
látogatja meg.

Az Ő jósága
öröm, béke, bölcsesség
szent ötvözete.

Az ősi tudás
lényege: Ő vagyok én,
és én vagyok Ő.

Az Írás szerint
az Istenbe vetett hit
jó, de nem elég.

Az Úr irgalmas.
Ha nem az volna, gyakran
kerülnél bajba

Engedd, hogy az Úr
általad munkálkodjék,
és boldog leszel.

Ha Isten lelke
általad munkálkodhat,
jobb lesz a világ.

Higgy és bizakodj
önmagadban, Istenben;
arra törekedj.

Isten kegyelme:
az Ő könyörülete
minden emberé.

Istennek tetsző
életet élni nehéz,
de lehetséges.

Milyen boldogság
az Urat felfedezni
saját szívünkben.

Örvendezz ember,
Isten lelke van benned.
Az Ő szent lelke.

Sok-sok forma van,
de az a sokféleség
voltaképpen Egy.

Tőle tanulhatsz
jóságot, alázatot;
van mit követned.

Úgy tekints engem
tanítómesterednek,
hogy szolgád vagyok.



A HELYES ÚT

Ádám és Éva
ott a paradicsomban
boldogan éltek.

Ember, hová lett
isteni természeted?
Mért hagytad veszni?

Ember vagy? Igen.
Tegyél jót, sőt, ez legyen
legfőbb szokásod.

Emberi szíved
és a világegyetem
ugyanúgy lüktet.

Embertársaid
a nagy isteni tűznek
apró szikrái.

Ha útnak indulsz,
szellemi táplálékot
vigyél magaddal.

Egyetlen út van,
amelyik célhoz vezet:
a bölcsességé.

Belső igenlés
rokonodnak érezni
minden élőlényt.

Ha az igazság
vezérel, nem vagy messze
a bölcsességtől.

Ha imádkozol,
kulcsold össze kezeid,
és hunyd be szemed.

Imaidőben
a szigorú szabályok
elcsendesülnek.

Igaz imádság:
örömmel kezd el, töltsd meg,
s végezd be napod.

A szívből jövő
tiszta gondolat szentebb,
mint az imádság.

Szolgáló kezek
imádkozó ajkaknál
többet tehetnek.

Ha imádkozol,
kérj békét, belső csendet,
hogy boldog lehess.

A jószívűek,
ha nem vallásosak is,
hívő emberek.

Kilenc hónapja
magasztalja méhében
a kis Messiást.

Szent odaadás
édessége érződik
száján s szívéből.

Legelőször ő,
Mária Magdaléna
látta az Urat.

Milyen nagy öröm,
ha valaki meghallgat,
és ha meg is ért.

Soha ne beszélj
másokról rosszat, inkább
a jót lásd bennük.

Ha valami jót
teszel, tegyed örömmel
és önzetlenül.

Jobb tükrök rólunk
szívünk gondolatai,
mint agyunkéi.

Ha megtalálod
a Szeretet forrását,
igyál belőle.

Csak egyetlenegy
jóleső nyelv létezik:
a Szereteté.

Vitathatatlan:
a megpróbáltatások
tanulságosak.

Ki ismeri fel
jelenkorunk démonát
annyi sok közül?

Hisszük-e, vagy csak
mondogatjuk magunkban:
"igen, van pokol!"

A szeretetről
az irgalmasok tudják,
hogy mire való.

Adakozó kéz
és könyörületes szív
vezet előbbre.

Az életedben
két dolog, ami fontos:
józan ész, nyílt szív.

Az emberi szív
isteni természete,
amikor boldog.

Csak a szerető
szív elégedettsége
tehet boldoggá.

Égi ajándék:
ma újra felébredni,
mozogni, élni.

Ember, az Isten
ereszkedik le éppen
térdre előtted.

Gondolj Istenre,
és mindig boldog leszel,
testben, lélekben.

Gyűlöletünket
egyedül szeretetünk
gyógyíthatja meg.

Ha a részvétet
nem ismered, nem lehetsz
szellemi ember.

Ha adakozók
társaságába kerülsz,
könnyebben segítsz.

Házad: templomod,
ha hittel, szeretettel
lakozol benne.

Jó mérlegelni:
harag vagy megbocsátás
előnyösebb-e?

Láss! Jobbik éned
csöndes szavára, pedig
hallgass, ó hallgass!

Mert megszülettünk,
a búcsú perce vár ránk.
Csak Isten örök.

Mi az igazság?
Egyetlen hitvallás van:
a testvériség.

Mi a főbűnünk?
Jócselekedeteink
örök hiánya.

Minden lélegzet,
ki és be, halálodig
Őt magasztalja.

Nem a tudásra,
hanem bölcsességünkre
van nagy szükségünk.

Noha néha gond
vagy bánat ér, mindkettő
javunkra szolgál.

Örömünk teljes,
ha bölcsességünk vezet
és szívünk szeret.

Szent helyek és szent
emberek nincsenek, csak
szent pillanatok.

Tökéletesítsd
magatartásod s minden
jellemvonásod.



ÉRTELMÜNK KAPUI

Vakon sohse higgy,
még a legnagyobb bölcs sem
tévedhetetlen.

Milyen meglepő
az álmok logikája
ébredés után.

Minden terv előtt
a kiindulási pont
a legnehezebb.

Nem lehet jobb cél:
mindenütt mindenkivel
békében élni.

Mindenegyes nap
a teljes élet tükre:
reggeltől-estig.

Maroknyi csapat;
az aranykor hajnala
közöttük fénylik.



A MI DOLGUNK

Minden, ami jön,
előre nem látható,
de úgy a legjobb.

Oly gyakran halljuk:
"a rossz példa ragadós!"
De mért nem a jó?

Igen, legtöbbször
egyensúlytalanságunk
túlzásból ered.

Fájdalom, gyönyör;
mind a kettő olyan, mint
a futó felhők.

Ha apja nem szól
rá fiára, fia nem
hallgat szavára.

A falusiak,
ha városba költöznek,
kertről álmodnak.

Vendégeikkel
egyetlen szobájukban
versenyt hortyognak.

Szentmise alatt
bóbiskolók is hallják
a csöngettyűszót.

Hosszú búcsú volt;
jobbra és balra néztek,
mélyen hallgattak.

Önkiszolgáló
étteremben nem könnyű
jól választani.

Kincskeresésből
manapság már aligha
lehet megélni.

Csibészkedéssel
összeharácsolt vagyon
gyakori dolog.

Rossz gondolatok,
visszataszító szavak,
szívtelen tettek.

Jövedelmező
rémtettre, legtöbbnyire
nincs bizonyíték.

De nehéz kölcsönt
pontos határidőre
visszafizetni.

Szerencse, hogyha
csepp logika nélkül is
minden világos.

Nehéz érteni
az összefüggéseket
álmaink között.

Bizony nem hátrány
az éleselméjűség,
sem a vonzerő.

Legtöbbünk szerint
erőszak erőszakkal
orvosolható.

Ki emlékezik
tehetetlen dühében
gyengédségére?

Bőbeszédűség
megfájdítja a fejed,
ha nem szólsz közbe.

Üres beszédre
ne pazarold az időd,
pletykát ne hallgass.

Szószátyár szájak,
ha agyonfárasztanak,
te tehetsz róla.

Elsilányultál,
ha csak világi ügyek
és nők vonzanak.

Összezördülés
néha lehet végzetes,
ha húsodba vág.

Ne zuhanj vissza
sóvárgás, düh, irigység
mélységeibe.

Buta fecsegés
s tudatlanságunk oka
sok-sok bajunknak.

Kis szépséghibát
már észre se vesz, aki
gyakorta szeplős.

A házasságban
csoda, ha pár dologban
megértjük egymást.

A szerelembe
korántsem olyan könnyű
belepusztulni.

Ha ma megbocsátsz
szeszélyes szeretődnek,
holnap is tedd meg.

A hősszerelmes
feleségek szemében
örök példakép.

Ötven év után
a vágy: újra kezdeni,
egyre erősebb.

Minden pillanat
valamilyen nyomot hagy
ábrázatunkon.

A nagy tanultság
szópárbajra ingerel
a tanultakkal.

A könyvből szerzett
tudást, ha nem használod,
elfelejtődik.

Mi ad értelmet
életünknek? Ha tudjuk,
mit miért teszünk.

A tévé előtt
hosszasan ülünk, pedig
időnk mily rövid.

A Bálvány éhes;
vajon melyikünk lesz majd
a következő?

Vajon ki akar
olyan házba költözni,
ahol patkány van?

Mennyire nehéz
az életet leélni
zűrzavar nélkül.

Megbéküléskor
helyrehozhatatlanul
semmi se maradt.

Kinyílt szemekkel
sohasem késő mindent
újra kezdeni.

Önelégültség
és önimádat helyett
önfeláldozás.

Kozmikus Szépség;
a költészet szent nyelvén
magasztalható.

A legtöbb ember
lelket-ölő munkában
öregedik meg.

A csendességben
a megvalósult lélek
szava szól hozzánk.

Nagy a zűrzavar:
tudatalatti dolgok
törnek felszínre.

A falióra
másodpercmutatója
jelzi a percet.

Higgadt nyugalom
a legnagyobb boldogság
forrása lehet.

Emlékeinkben
a már rég elmúlt idő
kereke forog.

Közös őseink
láthatóan boldogok
unokáinkban.

Mind, amit látunk
valóság, illúzió,
vagy valami más?

A bölcs nem akar
sem győzni, sem veszteni;
nyugalmat szeret.

A kezdőnek sok
lehetséges, de kevés
a tapasztaltnak.

A közös munka
a legtöbbször élvezet,
mert együtt vagyunk.

A legmélyebb éj
elmúltával tündöklik
a legszebb hajnal.

A sok bánatot
a legtöbbször magunknak
magunk okozzuk.

A valóság csak
érzékszerveinken át
érkezik hozzánk.

Az első éjjel:
a nagy csapás utáni,
a legnehezebb.

Az időtlenre
legkönnyebben itt és most
akadhatunk rá.

Az igazságot
ne keresd, inkább tartsd meg
véleményedet.

Az iskolai
tananyagtól eddig még
senki sem lett bölcs.

Némelyek néha
magukban vitatkoznak;
vajh mire jutnak?

Bánat és kétség,
csalódás, nehézségek
ne gyűrjenek le!

Belélegeztünk?
Kilélegzünk, hogy újra
belélegezzünk.

Bölcsességünket
figyelmesség, éberség
alapozza meg.

Csak addig aggódsz,
ameddig úgy érzed, csak
a testedben élsz.

Jó úton vagy, ha
egyre kisebb mértékben
kötődsz testedhez!

Egyenes gerinc,
több nagy lélegzetvétel
megváltoztatnak.

Életünk kemény;
lehetünk-e mások, mint
vendégszeretők?

Ellenségünk sem
tehet rosszabbat nekünk,
mint butaságunk.

Légy boldog, örülj,
ha mások is boldogok,
és örülhetnek!

Ha az igazság
nem ott van, ahol te vagy,
akkor hol leled?

Ha éberséged
cserben hagy, bizony nehéz
óráid lesznek.

Ha jól használjuk
életerőnket egyre
több erőnk marad.

Ha megkérdeznek:
"hogy vagy?" Kedves mosollyal
mondd, "boldog vagyok."

Ha nincs sok vágyad,
boldog leszel; ha egy sincs,
nagy békét érzel.

Ha sosem aggódsz
másokért, ki aggódik
majd teéretted?

Ha tüskék közé
zuhansz, ne sokat mozogj;
hívj segítséget!

Ha valakivel
bizalmas kapcsolatban
vagy: jó is, rossz is.

Ha vezető vagy,
tiszteld munkatársaid,
és dicsérd őket.

Igazán szabad
csak akkor vagy, ha szíved
jósága vezet.

Itt a pillanat,
hogy végre felébredjünk
rossz álmainkból.

Jó igyekezni
mértékletesen élni
és nyugalomban.

Jó úton haladsz,
ha nem esel kétségbe
a fájdalomtól.

Jó úton vagy, ha
egyre kisebb mértékben
kötődsz testedhez!

A kártyavető
előtt jövőd nem marad
többé titokban.

Kívánj minden jót
mindenkinek, akivel
csak találkozol.

Légy jókedvű és
legfőképpen türelmes;
úgy sokáig élsz.

Akad olyan nap,
amikor egyszerre fáj
minden rossz emlék.

Legyen vigaszod,
hogyha nagy fájdalom ér,
nem vagy egyedül.

Még a legnagyobb
szomorúság után is
felragyog a nap.

Még a legszörnyűbb
események képei
is halványulnak.

Mért vagy szomorú?
Nehézségek és bánat,
vonuló felhők.

Minden kötődés
az anyagi világhoz
csak gondot okoz.

Minden óvatos
lépés és megfontolt tett
jövedelmező.

Most és mindenkor
vágyaink csak zavarják
boldogságunkat.

Nagy áldás tudni,
gondatlanságból ered
a legtöbb gondunk.

Ne átkozd, aki
nagy fájdalmat okozott;
neki se könnyű.

Negatív spirál
pozitív szemlélettel
szüntethető meg.

Néha felcsendül
minden idők legnagyobb
zenei műve.

Nyitott szellemünk
magában hordoz minden
lehetőséget.

Öröm forrása,
ha közöttünk mindenki
tiszteli egymást.

Örvendj! Boldoggá
tetted a tolvajt, igaz
csak kis időre.

Siker a múltban
csak emlék, a jövőben
csak fantázia.

Szerencsés idők
nyeresége kisegít,
ha veszteség ér.

Szeretetedből
végül nem maradt semmi,
csak a gyűlölet.

Szívfájdalmunkban
ott van megújhodásunk
áldott csírája.

Szomorúságok
és sebek gyógyulhatnak
gyöngédségünkkel.

Testünk nagy érték;
segíti, hogy álmunkból
felébredhessünk.

Tőled függ, mikor
találod meg magadban
a lelki békét.

Tudod-e mi fáj,
ha csapás ér? Mindkettő:
tested és lelked.

Választanod kell?
Ne részesítsd előnyben
tétovaságod.

A múló testben
a halhatatlan lélek
jól érzi magát.

Egész életünk
alig több mint egy röpke,
érdekes álom.

Életünk olyan
tünékeny, mint a villám,
mint a szivárvány.

Honfoglaláskor
még senki se tudhatta
mi lesz belőlünk?

A háborúban
az erősebb igaza
vitathatatlan.

A nagy ég alatt
soha ne legyen halott
temetetlenül.

Békekötéskor
a vesztesek fizetnek
a győzteseknek.

Ha háború dúl,
előnyösebb harcolni
a jó oldalon.

Majd új nemzedék
hozza rendbe a régi
pusztításait.

Háborús bűnös;
különös koponyákból
van gyűjteménye.

Hogyan hagyhattuk
zsidó testvéreinket
elpusztítani?

Zsidó temető
sírkövein sötétlik
a horogkereszt.

Pótolhatatlan
örökségünk pusztult el
néhány év alatt.

Hatvan év után
még mindig vannak Pesten
háborús nyomok.

A ma száz évre
titkosított iratok,
kit érdekelnek?

Ha a tekintély
csak hatalomra épül,
kisistenkedik.

Törvények nélkül,
normák, szabályok nélkül
is lehet élni.

A törvény szava
csak akkor üdvös, ha ránk
nem vonatkozik.

Miért szükséges
mindig egyre magasabb
életszínvonal?

Sok vicik-vacak
kap szabad utat ebben
a kis országban.

Miből van viszály?
Futballvandalizmusunk
nem ismer határt.

Szónoklatokból
nagy a bőség, tettekből,
pedig a hiány.

Ajándékozd el
minden fölöslegedet;
úgy könnyebben élsz.

Akik itt és most
létezünk, kölcsönösen
függünk egymástól.

Egyre gyakrabban
érezz a hajléktalan
nincstelenekkel.

Ezen a földön
a hatalmas dúsgazdag,
a gyönge szegény.

Tehetetlenség
csak akkor osztályrészünk,
hogyha akarjuk.



MI, FÉRFIAK

A Temze partján
karonfogva sétál két
londoni lánnyal.

Fehér hegy csúcsán
szédítő magasságban
zászlója lobog.

Kultúrálódik;
szemrehányások után
pofon is csattan.

A társkereső
csinos összegért segít
a "boldogsághoz."

Szószátyárkodó;
érdeme jutalmául
lett pártvezető.

Bor, sör, pálinka,
kávé és cigaretta
a kedvencei.

Már hetek óta
egy telefonfülkében
alszik éjszaka.

A hó elején
fogalma sincs miből él
a hónap végén.

Lábbelijéről
lassan leszakad a talp
még a tél előtt.

Ruletten nem nyert;
ha lottója sem jön be,
lóversenyezik.

Meg nem mondaná,
miért él rosszabbul, mint
a bumburnyákok?

Anyja intelme
még ma is egyedüli
vezérfonala.

Ebben a szürke,
tízemeletes házban
senkit sem ismer.

Már egyre többen
állítják róla: régen
titkos ügynök volt.

Maga se érti,
úgy belebonyolódott
mondandójába.

Homloka mögött
terméketlen terület;
homoksivatag.

Jellegtelen arc,
unalmas okfejtések;
összeillenek.

Halvérűsége
még fiatal korában
lett osztályrésze.

Népszerűségét
dicsérő, bátorító
szavakkal szerzi.

Üzemvezető;
rá csak csöndben morognak
munkatársai.

Ki tudja miért?
Meglett férfi létére
még homokozik.

Öreg öklöző;
már csak homokzsákokon
tölti ki dühét.

Volt világbajnok;
két horogütés után
a mentők viszik.

Egy évben kétszer
nemzetiszín kokárdát
tűz ki mellére.

Ártatlanul ült
tizenöt hosszú évet
nézeteiért.

Azon az őszi
napon ő is ott volt a
tömött sorokban.

Az Ismeretlen
késével alkotta meg
a lyukas zászlót.

Százezrek előtt
ő harsogta el bátor
emlékbeszédét.

Ősei képét
egymás mellett, sorrendben
őrzi a falon.

Egyre gyakrabban
és egyre hosszabban ül
kályhája mellett.

Attól a gyanús,
rossz ízű kotyvaléktól
erőre kapott.

Látogatói
tanácsokkal traktálják,
de ő csak hallgat.

Nagy messzeségből
egyre csak jönnek, jönnek
tanítványai.

Egész éjszaka
azt a régi szép időt
álmodja vissza.



OLDALBORDÁK

Csak apja, anyja
beleegyezésével
megy férjhez hozzá.

Kissé nem túlzás?
Tulipiros, hupikék
ruhadarabok.

Szegény, mit akar?
Jövendőbelijének
állása sincsen.

Álmai közül
csak azt idézgeti fel:
a legszebbiket.

Sokáig tartott,
amíg végre rádöbbent:
mégse szereti!

"Milyen szép voltam!"
fedezi fel naponta
kézitükrében.

Gyönyörök közül,
ha még válogathatna,
fagylaltot nyalna.

Nagy szerencse, ha
csak rövid ideig tart
pletykálkodása.

Hosszadalmasra
sikerült mondókája;
férje elaludt.

Öt férje után
vele egynemű iránt
érez vonzalmat.

Negyvenévesen
egyedüli vágya, hogy
teherbe essék.

Csodatükrében
arcán egyetlen ránc sincs,
s megkarcsúsodott.

A szoknyavadász
messze kerüli; sajnos
a nőcsábász is.

Bájai helyett,
(kutyának se kellenek)
gesztenyét árul.



SZEMÜNK FÉNYEI

Vajon igaz-e:
holdtöltekor születik
a legszebb gyermek?

Ifjú szülőknek
milyen gyönyörűséges
első gyermekük.

Nyolchetes gyermek
sok idegen arcot lát
a bölcsődében.

A kisgyermeknek
édesanyja az első
igaz mestere.

A világon ő
szereti a legjobban
kis plüsmaciját.

Szerencsés gyermek;
apja is, meg anyja is
hóna alá nyúl.

Kis mafla diák.
Miért tanul? Nem tudja.
Anyukájáért.

Elveszítette...
tizenhárom évesen,
s éppen pénteken.

A gyermekek kis
felnőttek, a felnőttek
nagyobb gyermekek.



KÖRFORGÁS

Megjön a hajnal;
egy csillag se világít,
a hold se ragyog.

Hajnal. Hat óra.
Álmainkból hoz vissza
ébresztőóránk.

Aki korán kel,
csak az csodálhatja meg,
milyen a hajnal.

Hajnali homály;
még napfelkelte előtt
fogott egy halat.

Öreg körtefa
ágait hintáztatja
a tavaszi szél.

Szélben táncoló
virágok a sík mezőn
kéklő ég alatt.

Fehér szilvafák,
a virágzó szilvafák
közelében áll.

A sok virágból
a tavaszi almafán
nem mind lesz gyümölcs.

Vesd el a magot.
Várja a föld; ne őrizd
ládafiókban.

A leghitványabb
magoncból kisarjadó
aprócska levél.

Ha körülnézel
ilyenkor május táján
kiáradt a zöld.

A nyári zöldben
fehérlő lóherére
méhek szálldosnak.

A tenger vize
először felfelé száll,
aztán földre hull.

Nézd, hogy igyekszik
minden csermely és patak
a folyó felé.

Hajó a Dunán,
a legelső hullámok
épp megérkeznek.

A kifogott hal
ma láthatóan nagyobb,
mint a horgásza.

Magányos madár
fenn a kéklő magasban
lebeg és dalol.

Madár az égen,
madár a kalitkában;
kétféle madár.

A napsütésben
bástyatorony tetején
zászlók lengenek.

Galamb érkezik;
szökőkút kávájáról
csörgedez a víz.

Látható rózsa
láthatatlan illata
egy és ugyanaz.

Jól elfér egymás
mellett a búzatábla
s a pipacsmező.

Két kiszáradt fa;
a repedezett földet
égeti a nap.

Dohányfüstös fal;
ó-ezüst fényképkeret
körül pókhálók.

Tehénistálló
ablakában a legyek
már mind jóllaktak.

Sárga repcéből
a kis méh mézet készít,
az ember benzint.

Elhagyott hinta;
néhányszor ide-oda
leng, aztán megáll.

Felhők az égen;
éppen ideérkeztek
a hegyek felől.

Felhő felhőre
fut fenn a messzeségben;
a hegyek ködben.

Minden mennyire
más, ha napsütés közben
beborul az ég.

A szürke égbolt
ma minden kis zegzugot
borongósra fest.

Sétálás közben
megfigyelheted, milyen
változó a táj.

A lemenő nap
aranysárgára festi
a fehér falat.

Az esti fényben,
a hószínű falon, hogy
megnyúlt az árnyék.

A rakott tűznél
nyársra tűzött falatkák
illata terjeng.

Tekints felfelé;
az égen minden csillag
most neked ragyog.

Éjszaka van s csönd;
hazafelé meg-megáll,
hogy körbenézzen.

Augusztusi éj;
fenn csillagok tárlata,
lent tücsökzene.

Fenn a sok csillag,
a tágasság, fényesség
magával ragad.

Az a sok csillag
egyetlen nagy körívben
ragyog felettünk.

"Gyere ülj közénk,
nézzük együtt a csodát,
felettünk a fényt.

Minden oldalról
most valami különös
ragyogás látszik.

A hold követi
az égbolton tündöklő
csillagok útját.

A holdfényes út
és ott fenn a magas ég
a csillagokkal.

Nézd a csillagot!
Körötte és körötted,
ott ragyog fénye.

Magas hegytetőn,
ahol tavaly síeltünk,
idén nem volt hó.

Téli esőben
a jégcsapok hegyéről
is csöpög a víz.

Téli éjszaka
dermesztő sötétjében
hol bujkál a hold?



MÉG UTOLJÁRA

Születés, halál,
ifjúság és öregség
egymást követik.

Létünk utazás
születésünk percétől
az utolsóig.

Születésünktől
a halálunkig, de sok
minden változik.

Mi az egészség?
Mindenkinek más és más.
Neki vörösbor.

Mi a betegség?
Belső egyensúlyodban
fellépő zavar.

Lepedékes nyelv,
rossz szájszag, gyomorégés,
fontos jelzések.

Túl sokat ettél!
Ne csodálkozz, kezdődik
a mord bélzene.

Egyetlen jó szó;
gyógyszer nélkül, magától
meggyógyul a szív.

Betegségéből,
ha kilábalt az ember,
mindennek örül.

Összefutottak
aznap délben kétszer is
a gyógyszertárban.

Szívfájdalmaid
fájdalomcsillapító
nem enyhíti meg.

Ahogy a napok
jönnek és mennek, lassan
begyógyul a seb.

Közömbösségünk,
ha meg nem olvad, előbb
vagy utóbb végünk.

Minden áldott nap
sok ember jön világra,
és sok távozik.

Múltad bármilyen
nehéz volt is, okulni
lehet belőle.

Nehéz napjaink
felerősítik bennünk
a vágyakozást.

Életünk során
nagy baj, ha úgy gondoljuk:
elég időnk van.

Öregségében
az ember már minden nap
hálistenkedik.

Ha megöregszel,
már nem sok marad hátra:
kis napfény s a múlt.

A szenvedésben
leheletfinoman lesz
nyitott a lélek.

Vigasztaljon meg,
ha nagy fájdalom is ért,
nem vagy egyedül.

El kell fogadnod
a végső igazságot:
halálod percét.

A haldoklóra
úgy nézz, mintha te volnál
az ő helyében.

Jól ismert kérdés:
merre van a túlvilág?
De nincs felelet.

Múlandóságunk
és halhatatlanságunk
egy tőről fakad.

Ha az életbe
vetett bizalmad elszáll,
nincs feltámadás.

Ha nagyon kötődsz
a léthez, szenvedésed
hatványozódik.

Nem mindegy, mi lesz
a legutolsó szavad,
halálod napján.

Halálod napján
jó, ha valaki ott van
a közeledben.

A végső órán,
amit összegyűjtöttünk,
mind-mind itt marad.

A halál láttán
ugyanaz a félelem
fog el bennünket.

Halálos ágyunk
ölén kibékülhetünk
ellenfelünkkel.

Halálod percét,
ha már érzed, nézz körül
még utoljára.

A végső óra
legelső perce jött el.
Most szállj magadba!

Igen, mindennap,
valamilyen formában
éljük a halált.

Jó elfogadni:
ami elkezdődhetett,
egyszer véget ér.

Szent könyvek szerint
mindnyájan úgy halunk meg,
ahogyan éltünk.

Kezdet és a vég,
csak testi formád sorsa,
nem a lelkedé.



MINDENNAPI VILÁG

Telefonkártyák;
BKV-jegy kapható
s dohány, édesség.

Napszemüvegért
nálunk csak egyért fizet,
ámde kettőt kap.

Női illatok;
kimért francia parfüm;
férfi illatok.

Jólöltözöttség
ma nem csak pénz kérdése.
Vajon mi kell még?

Hamburger mellé
sült krumpli, coca-cola,
és csoki-fagyi.



ÉN VERSEK

Csak, hogy tudjátok:
1904-ben
született anyám.

Apám nyolc évvel
volt fiatalabb nála,
de még nem látszott.

Én 38-ban,
a jó békeidőben
jöttem világra.

44 telén
szenes-vagon tetején
mentünk falura.

Később házunkba
becsapódott egy akna;
sokan meghaltak.

Kisgyermek voltam;
a térről hóba-fagyott
lovakból ettünk.

Hosszú harc után
bejöttek az oroszok;
a pincénkbe is.

Anyám korommal
öregítette arcát;
őt nem vitték el.

Most, amikor nincs
többé, érzem igazán,
ki is ő nekem.

Horváth a nevem;
magyar vagyok, horvátul
kukkot sem tudok.

Látogassatok
meg új kertes házamban.
Két hete vettem.

Lányom, menj férjhez!
Frigyeteknek nem leszek
kerékkötője.

"Nagymama" - mondja
unokám nekem, olyan
régen nem látott.

Most, hogy meghaltam,
rám se lehet ismerni,
oly nyugodt vagyok.

Százezer évvel
később látom magamat
egy másik bolygón.

Kismaros, 2005. december 12.



GYÜMÖLCSÖK IDEJE

A boldogsághoz
nem kell sok dolog, csupán
elégedettség.

A gonosz tettek
sohasem fájnak úgy, mint
a gonosz nyelvek.

Felvilágosult
emberek sötét dolgot
nem cselekszenek.

Jótetteidért
egyre többször száll áldás
őszes fejedre.

Tetteid sokkal
többet mondanak rólad,
mint a szavaid.

Mások hibái
tanítóid lehetnek,
ha tűnődsz rajtuk.

Nem könnyű hinni,
remélni még nehezebb,
hát még szeretni.

Tapasztalhatod:
nincs ragyogóbb a napnál,
fénylőbb a holdnál.

Magányos órán
milyen nagy hatással van
ránk a csönd szava.

Ne hagyd annyiban,
ha kell, emeld fel szavad
az igazságért.

Hol létezel most?
A valótlanságban és
a változóban.

Amit látsz, nem több,
mint kétes illúzió;
léted színdarab.

A lét számodra
gyakorlótér, hogy szolgálj
és megszabadulj.

Tudatlanságunk
befelé látásunktól
oldódik, tisztul.

Lelkünk kötetlen;
ám szárnya-szegett lesz, ha
testbe költözik.

Láthatsz szem nélkül,
igen, hallhatsz fül nélkül,
mehetsz láb nélkül.

Boldogító cél:
véglegesülő öröm
és belső béke.

Minden egységben
van; a különbözőség
csak illúzió.

Higgy, bízz magadban,
úgy földi küldetésed
teljesítheted.

Legyen mindenkor
gondolatod, szavad és
tetted emberi.

Mindennél jobban.
jobban életednél is
szeresd a hazát.

Életünk célja:
ránk bízott szerepünket
jól eljátszani.

A Célt elérni
nem nehéz; csak ne kövesd
önösségedet.

Saját érdeked,
ha nem vezérel, jól jársz,
felmagasztosulsz.

A vallás célja:
felemelni az embert
a köz javára.

Ne engedd magad
elállatiasodni;
fogd fel, lelked van.

Öröm és bánat,
gondjaid, boldogságod
mind osztályrészed.

Válaszd szellemi
előrehaladásod
a világ helyett.

Ha megértetted,
mi helyes s mi helytelen,
tedd, ami helyes.

Mind a két világ:
szellemi s az anyagi
összefüggenek.

Ha már úgy érzed,
kint mindent elrendeztél,
bent is van dolgod.

A válaszúton
nyomasztó eldöntened:
jobbra, vagy balra?

Ez a teremtett
világ örök körforgás;
minden változik.

Testvériségünk
szabad akaratunknak
legszentebbike.

Három dolog hajt
újra születni: bűn, vágy,
s a tudatlanság.

Iszonyú nehéz
elfogadni a ránk rótt
szenvedéseket.

Minden szó és tett
a múltban oka annak,
ahogy most élünk.

Csak csöndben lehet
rájönni, életünkben
mi a lényeges.

Tégy fel négy kérdést,
és csöndben, egymásután
add meg válaszod:

Ki vagyok? Honnan
jövök? Hová megyek? és
Meddig leszek itt?

Békeszeretők
erőszakmentessége
tért hódíthatna.

Senkit se sértsünk
meg könnyelmű szavakkal,
se hitvány tettel.

Önvizsgálatod
segít megválaszolni,
miért s hogyan élsz?

Eszünk nem elég
átlátni, mi a legjobb
út a számunkra.

A Teremtésnek
van kezdete, de nem lesz
befejezése.

Jó úton haladsz,
ha egyre többet teszel
a közösségért.

Isten nevében
tömegesen gyilkoljuk
testvéreinket.

A ránk szakadó
nyomorúságunk sok bölcs
dologra tanít.

Birtoklási vágy,
irigység, gyűlölködés
rossz útra vezet.

Hiába minden;
előbb-utóbb visszahúz
régi szokásunk.

Imádkozol, de
nincsen benned szeretet;
mire számítasz?

Soha ne ítélj
el senkit, nem tudhatod,
mit miért csinált.

Hol van a pokol?
Keresd és megtalálod;
ott van magadban.

Szeretet nélkül
nagy üresség vesz körül,
akármerre jársz.

Hogyha igazán
szeretsz, végleg feladtad
önösségedet.

A szeretettől
minden megújul, minden
új értelmet kap.

Belső világod
csöndjében nincs félelem,
küzdened sem kell.

Három világ van:
a földi, az éteri
és a mennyei.

Ne csak kívülről
szemléld a valóságot,
benned is ott van.

Ha elcsöndesedsz,
ne gondolj semmire se,
semmit se akarj.

Bár tárva-nyitva
ablakod, csukott szemmel
nem látod a fényt.

Ritka eredmény,
tudatnélküliséged
meghódítása.

Ha egész lényed
belső fényed járja át,
mindent másképp látsz.

Ha felébredtél,
ha valóban ébren vagy,
megvilágosodsz.

Ismerd fel végre
a látszat fátyla mögött
a valóságot.

A legnehezebb,
de legszentebb vonásunk,
önzetlenségünk.

Csukd be a szemed;
figyeld meg, mi történik
veled a csöndben.

Ha a harangszót
nyitott szívvel hallgatod,
szárnyal a lelked.

A csönd egyszer majd
szelíden, váratlanul
átjárja lelked.

A külső világ
lármájától nem hallod
belső hangodat.

Ki annyira bölcs,
hogy előre látja, mi
a legjobb neki?

A csöndben érzed,
milyen zavaró a sok
üres fecsegés.

Lelked mélysége,
szárnyaló magassága
egy tőről való.

Felemelt fővel,
mint legmagasabb pontról
csöndben nézz körül.

A csönd zenéje
lelkünk mélyén hallatszó,
boldogító dal.

Az időből az
örökkévalóságba
nem könnyű az út.

Egyszerűségünk,
valódi természetünk
s önzetlenségünk.

Balsorsunk gyakran
álruhában érkező,
őszinte barát.

Mikor tartunk ott,
hogy mindnyájan óhajtjuk
a világbékét?

Hosszú életed
gondjai, reményei
mind te magad vagy.

Miért tartod úgy,
ami rossz az jó, s azt is,
hogy a jó az rossz?

Boldogságod jó,
ámde szenvedéseid
irányítanak.

Rossz nélkül a jó
nem létezik, mindkettő
lelkünk terméke.

Lelkünk, ha csönd van,
egyre jobban érthető
visszhangra talál.

Miért lázadunk
egyre makacsabban a
Bölcsesség ellen?

Sokunknak sokkal
bölcsebbeknek kell lennünk
közös jövőnkért.

Minden pillanat
bármikor lehetőség
megtérésünkre.

Egy idő óta
misztikus nagy változás
tanúi vagyunk.

Félelmeinktől
nem szabadulhatunk meg
bölcsesség nélkül.

De jó, amikor
zárt kapuink kinyílnak,
s betódul a fény.

Szeretetedtől
nem csak megszentelődik,
gazdagabb a Föld.

A legszebb világ
itt, ez a mi világunk,
és a csillagok.

Gyönyörűségek
vesznek körül, csak legyél
nyitott irántuk.

Egy nagy közösség,
nagy testvéri közösség
tagjai vagyunk.

Soha nem volt még
ennyire válaszúton
az emberiség.



A MINDENSÉG KÉKJÉBEN

Egyes egyedül
az Úr szavát érdemes
komolyan venni.

A szenvedésben
is van vigasz; megérted,
az Úr látogat.

Minden titoknál
magasabb rendű titok:
Isten képmása.

Minden nép közül
egyet választott az Úr,
Izrael népét.

Izrael népe
addig vándorol, amíg
tiszta lesz és szent.

Ha megszenteljük
életünk, mi lehetünk
Izrael népe.

Zsidó, nem zsidó
testvéri szeretetben
Izrael népe.

Legkülönösebb
látogatód érkezett;
ott van szívedben.

Amíg lélegzünk,
az Ő teremtő lelke
van jelen bennünk.

Nézd a játékot,
figyeld a nagy Rendezőt;
és mulass vele.

Visszatalálni
Hozzá, ez mindenegyes
lélek hő vágya.

Lelkünk szeretne
Istennel egyesülni;
itt is és ott is.

Egy vagy az Úrral;
ezt nem csak megértheted,
át is élheted.

Az ember szent lény;
Istenünk szent képmása.
Örökre. Ámen.

Életed rövid,
valósítsd meg Istened
szolgálatoddal.

Az Úr, ha szólít,
egész életeddel adj
rá méltó választ.

Levél se rezdül,
ha az Úr nem akarja,
fűszál se moccan.

Ha elcsöndesedsz,
akkor az a belső hang
az Isten szava.

Te csak magaddal
törődsz; nincstelenekkel
törődjék az Úr?

A leghelyesebb
rábízni magunk az Úr
akaratára.

Az Úr szívünkbe
költözik, csak akarnunk
kell jelenlétét.

Ha Ő akarja,
belső zűrzavaraink
mind elenyésznek.

Könyörületes
volt az Úr velünk, pedig
mi nem követtük.

Mi élünk, halunk;
egyedül Ő marad fenn,
változatlanul.

Se jó nincs, se rossz;
Ő, az Egy uralkodik
mindenek felett.

Az isteni Terv
kezdetét vette; vele
ismerkedhetünk.

Láthatatlanul
s mindenben láthatóan
van jelen az Úr.

Isten az égben,
Isten bennünk, közöttünk
egy és ugyanaz.

Az Úr, ha beszél,
szent édesség folyama
árad belőle.

Saját énünk és
a kozmikus Én között
nincsen különbség.

A Teremtésről
bármennyit elmélkedünk,
fel nem foghatjuk.

Az Egyből sok lett;
isteni boldogságát
úgy osztotta szét.

Neked mindnyájan
köszönettel tartozunk
létezésünkért.

Teremtett világ:
Alaktalan alakja,
Névtelen neve.

Isten közel van;
nyisd ki felé szívedet,
hadd érezhessed.

A csöndben egész
valódat áthatja a
Felfoghatatlan.

Várj, legyél csöndben;
egyszer csak lelked mélyén
szólít Valaki.

A Mindenséget,
a kezdetet, a véget
fel nem foghatjuk.

Ha az Úr vezet,
minden cselekedeted
szívedből ered.

Hallgasd csak szavát,
mindenkiből Ő beszél,
és neked beszél.

Az ember, ha jó,
a Lélek törvényeit
magában hordja.

Álarc nélküli
egyszerűségében jön
el az Igazság.

Segítségeddel
nagy dolgok történhetnek
a földön Uram.

Csak intésedre
várunk, hogy indulhassunk
a Te utadon.

Legyünk Istenben,
s vele kint a világban;
üdvözülhetünk.

Mindenben vagyok;
rejtetten, formátlanul
veletek vagyok.

Az Úr jön és jön;
ha találkozol vele,
ott marad benned.

Ha valamikor
részed volt már csodában,
Ő tűnt fel neked.

Jöjj, láss, tapasztalj,
vizsgálódj tüzetesen,
s ne légy hitetlen.



VISSZATÉRŐ ANGYAL

Két ajándék kő:
egy sötét s egy világos
emlékeztet rá.

Ő írta egyszer
sok-sok évvel ezelőtt:
"lelkem a tied".

Soha nem tudtam
pontosan megmondani,
miért kedvelem?

A szerelmesek
nem látnak, nem hallanak,
csak csókolóznak.

Negyven év után
egyszer csak úgy döntöttek:
megházasodnak.

Már hatvan éve
házasok; még sohasem
zördültek össze.



HOMLOK MÖGÖTTI TÁJ

Mikor létezünk?
Amikor úton vagyunk,
vagy álmainkban?

Nem könnyű dolog
életünk elképzelni
barátok nélkül.

Milyen nagy öröm,
ha rég látott cimborád
újra felbukkan.

Ha közelebb lépsz,
hamarabb észreveszed:
nem tökéletes.

Tökéletesség;
tökéletlenségünknek
ösztönző vágya.

Minden változó;
életünkben semmi sem
következetes.

Milyen jó volna
egyszer úgy igazában
meggazdagodni.

Kivel kellene
tudatni legféltettebb
titkunk? Ó, kivel?

Szíved titkait
ne oszd meg mindenkivel,
de mondd el, ha fáj.

A szerencsétlen
embernél mindenki jobb
eséllyel indul.

A szembejövő
külső megjelenése
mindig csalóka.

Ha adósságod
gyarapszik, vele együtt
nő szegénységed.

Ha adósságba
kevered magad, mások
szolgája leszel.

Mert megszülettél,
valami történt veled
és körülötted.

Tapasztalatod
segítségedre lehet
a csalók ellen.

Nyakadon az örv
meggátolja, hogy csak úgy
elkóborolhass.

Önzésünk elől
nagyon nehéz elbújni;
hamar ránk talál.

Önösséged és
vágyaid egyre jobban
eltompítanak.

Kényszerítő vágy
parancsol a testünknek,
de elménknek is.

Vágyakozásod
olyan, mint a sós hering
utáni szomjad.

Jó természeted
világi vágyak vastag
rétege fedi.

Romlásunk felé
legtitkosabb vágyaink
hajtanak minket.

Vágy, tett, szenvedés
örökmozgó kereke
sodor magával.

Ember nem lakik
az őserdő közepén,
se tenger mélyén.

Amikor minden
gondolatod elcsitul,
kezdődik az éj.

A hajnal után
fényes napra kerül sor,
estét éj követ.

Feszület előtt
három égő gyertyáról
csorog a viasz.

Minden tehetség
azért hajszolja magát,
hogy elismerjék.

Soha nem lehet
előre megmondani,
mit hoz a holnap.

A mai korban
gyűlölet és félelem
vesz erőt rajtunk.

Mohóság, harag,
ostobaság tüzeit
nehéz oltani.

Ha könnyen gerjedsz
haragra, ne csodálkozz,
hogy veled marad.

Soha nem volt még
ennyire kiélezett
különbség köztünk.

Messzire nyúlik
emlékezni a múltban
történt dolgokról.

Ugyanaz többször
ismételgetve egyre
jobban érthető.

Belénk táplálták:
az anyagi világban
csak a pénz számít.

Összességében
elmondhatjuk magunkról:
ostobák vagyunk.

Tudatlanságunk
lelkünk egyik legnagyobb
tisztátlansága.

Az ostoba nem
hallgat a tanításra,
mert nem is érti.

Komolytalanság,
nagylelkűség hiánya
jellemez minket.

Ha ítélkezel,
jól fontold meg, hogy miért,
hogyan és kiről.

Nincs annál nagyobb
sértés, ha becsületed
kétségbe vonják.

A jól ismert út
nem tartogat sem újat,
se meglepetést.

Szedd fel horgonyod,
s indulj el ismeretlen
új vizek felé.

Ha nem időzöl
se múltban, se jövőben
nyugodtabban élsz.

Mondanivalónk
cikázó gondolatok
egymásutánja.

Miért oly fontos
számodra, ami már nincs
és ami még nincs?

Születésedkor
sok lehetőséged volt;
mi lett belőled?

Szinte már minden
haszontalannak tűnik
s értelmetlennek.

Több száz szelvénnyel
annyi esélyed van, mint
egyetleneggyel.

Ma még nagyon fáj,
de holnapra megenyhül
az első bánat.

Magaunt lélek;
előbb-utóbb kiszárad,
oly örömtelen.

Ki él teljesebb
életet, az eszes vagy
a kelekótya?

Az üres fejnek,
naiv hiszékenységnek
örül a gonosz.

Együnk és igyunk,
éljük világunk; holnap
kezdődik a böjt.

Testi örömök
időnként megcukrozzák
sanyarú létünk.

Amikor házad
lángokban áll, hiába
ásnád a kutat.

A nehézséget
könnyebbnek érezzük, ha
már megismertük.

Hangulatod és
egészséged attól függ,
hogyan emésztesz.

Többet ér egy mély
két órai alvás, mint
nyolc felületes.

A lábadozót
legjobb, ha nem terheljük
nyavalyáinkkal.

Az ember néha
jókedvre kerekedik;
olyankor boldog.

Jóindulatú,
bölcs és békeszerető
ember kevés van.

Ha hozzászoktál
a hazugsághoz, könnyen
körmönfont leszel.

Könyörtelenség
mindenkire visszaüt;
meg nem úszhatjuk.

A legtitkosabb
gaztett is előbb-utóbb
napfényre kerül.

A csirkefogó
gyermeke mért lenne más,
mint csirkefogó?

Te elvetemült;
mielőtt megöregszel,
jó megváltoznod.

Dolgozz serényen,
de vigyázz, ne legyen túl
megerőltető.

Magától semmi
sem oldódik meg, semmi
se jöhet rendbe.

Hogyha kártyázol,
a kibictől óvakodj,
károdra lehet.

Élj természetes
életet gondtalanul,
szabályok nélkül.

Óvd egészséged;
ép gondolataidnak
fundamentuma.

Baráti szavad
mindenkinek jól esik;
mondd ki hát gyakran.

A közösen vitt
fadarabnak te viszed
a könnyebb végét.

Ma reggelire
három ropogós kifli,
fél liter tejjel.

Ne egyél sokat;
mindenegyes falatot
emésztened kell.

A betegséged
ameddig ismeretlen,
a legijesztőbb.

Nem lehetetlen
nyugvópontot találni
zűrzavarban sem.

Messze, valahol
a büntetőtáborban
is van még remény.

A foglyok közül
egy-kettőnek mindig van
kis plusz kenyere.

Nehéz feledni
az okozott fájdalmat
"bocsánat" nélkül.

Vajon igaz-e:
a fájdalom sose fáj,
okozójának?

Akad olyan nap,
ha felkelsz, vidám vagy és
jól érzed magad.

Vendégednek, ha
fájdalmaidról beszélsz,
hamar elunja.

Kinek fáj jobban:
akinek rossz foga van,
vagy aki épp szül?

Van aki mindig
tesz valamit, soha sincs
egy nyugodt perce.

Mennyire éles
képekben jelenik meg
még mindig a múlt.

A nagy háború,
a legkacifántosabb:
újabbhoz vezet.

Háborús nyomok:
egy becsapódó akna
s áldozatai.

Álmodj. Jó dolog.
Álmodj arról, hogy többé
nincsen háború.

Elmélet szerint:
az ember isteni lény
állat bőrében.

Robotgép álma:
gyors időutazásban
emberré válni.

Tehetség nélkül
is jól élhetsz, ha apád
öröksége vár.

Sohasem lehet
előbbre jutnod, ha nem
határozod el.

Attól még senki
nem lesz híres, ha csak vár,
és nem tesz semmit.

Könyököléssel
noha csak pár lépéssel,
de előbbre jutsz.

Látványos sikert
csak tehetséggel érsz el
és szorgalommal.

Egy-két kupica
pálinkától jó kedve
lesz az embernek.

Mire ébredünk?
Ezt többnyire nem tudjuk,
de az nem is baj.

Ha önteltségünk
kapzsisággal párosul,
meglátszik rajtunk.

Tedd fel a kérdést:
"mikor vagy természetes?"
és válaszolj rá.

A kéjgyilkosság
akarod, nem akarod
kíváncsivá tesz.

Tehetséges vagy?
Készülj fel rá, rágalom
s irigység kísér.

A sok elmélet
csak ideig-óráig
bizonyítható.

Az év bármelyik
napján ott van a siker
lehetősége.

Alkohol nélkül
is elképzelhető egy
derültebb világ.

Aki dolgozik
s élvezi, nem érzi, hogy
repül az idő.

Fényképeiddel
albumba rakod a múlt
pillanatait.

A pénz végtelen
lehetőség, de romlás
melegágya is.

Megfigyelések
alapján se ítélhetsz
csalhatatlanul.

Egész közelről
szemlélve a dolgokat,
furcsáknak tűnnek.

Ékesszólással
felkeltheted a tömeg
érdeklődését.

Az élet rövid.
Az élet hosszú. Mindkét
mondat értelmes.

Ösztönös tettek
néha hasznosabbak, mint
az átgondoltak.

Árnyékaidat
a nap nyújtja hosszabbra,
vagy kurtítja meg.

Trágár szavaink
külsőleg és belsőleg
mocskosítanak.

Vonatablakból
kitekintve mindenről
gyors emlék marad.

Bárhogy szeretnéd,
ma már sehol sem ülhetsz
babérjaidon.

Tudod-e mit hoz
neked az új esztendő?
Honnan tudhatnád?

A kövérebbjét
ne egyed a disznónak,
sem a soványát.

Ma már köztudott:
nyavalyáink forrása
a húsfogyasztás.

Stressz-nélküliség
bizony életművészet,
és sokak álma.

Milyenek voltunk
előző életünkben?
Meg nem mondanánk.

De sok dologról
hisszük, javunkra vannak;
később csalódunk.

Hamis tanítás
képtelenségeivel
meg kell birkóznunk.

Csak árnyékaink:
csalódás és nehézség
formálnak minket.

Ember, a világ
téged szolgál, de nem vagy
hű intézője.

Soha nem látott
mértékben pazaroljuk
Földünk kincseit.

Égető kérdés:
pusztítjuk-e még Földünk,
vagy mi pusztulunk?

Hiszed, nem hiszed?
Itt a földön mindenképp
létezik pokol.

A pokol lángja:
gyűlöletünk, haragunk,
önzésünk tüze.

Megtérésünkre
vajon süketen, vakon
van-e még esély?

Közös jövőnkről
gondoskodnunk kell, de nem
úgy, ahogy eddig.

Ma különösen
jó lenne szót értenünk;
közös érdekből.

Hazámfiai!
Szűnjék meg minden viszály;
nem méltó hozzánk.

Imádkozzatok
mindennapi kenyérért,
megélhetésért

Mindenkinek jut
belőle, ha testvérek
osztoznak rajta.

Csak áldozattal
érhetjük el szent hazánk
felvirágzását.

Hányan mondhatjuk
el magunkról: "mi mindig
hűek maradtunk"

Visszahúzódó
természetünkből fakad
aggályosságunk.

Ha nem használod
agyad, tekervényei
eltömítődnek.

Részegségedben
féktelenkedéseddel
bajba keveredsz.

Nincs annál fájóbb,
mikor szárnyalás közben
visszazuhanunk.

Mert egyedül vagy,
a fájdalmad jobban fáj;
nincs, kinek elmond.

Optimizmusod,
ha többnyire töretlen,
nyugalomban élsz.

Fekete-márvány
síremlékeken nevek,
aranybetűkkel.



MÉHEK ÉS HANGYÁK

Ifjú korában
jó pénzért el akarta
adni csontvázát.

Lányos arcával
feltűnő sikere volt
színészkörökben.

Számolatlanul
szórja a pénzt; van neki
gazdag anyjától.

Lábai nyomán
egyre közelebb jönnek
a messzeségek.

Éjjel zseblámpa
fényénél írja legjobb
költeményeit.

Szegénységében
mindig arról álmodott:
egyszer vége lesz.

A hajléktalan,
ha bort kortyolgat, komor
kedve felvidul.

Elrongyolt, koszos
ruhában, szakállasan
áll, s vakaródzik.

A kukákból él,
kapualjakban alszik,
tizenöt éve.

Jó két kilónyi
szalonna a kukából
deríti kedvét.

Cigarettafüst
akit szolgájává tett,
büdösségben él.

A dobozos sört,
hogy hatása is legyen,
konyakkal issza.

Gizgazos romkert;
kóbor macskákkal osztja
meg reggelijét.

Túl nehéz dolog
annyi hosszú év után
többé nem inni.

Immunrendszere
megerősítésével
kísérletezik.

Vívódás után
nagy belső forradalom
útjára lépett.

Bort már nem iszik,
a kávét is elhagyta,
nem is bagózik.

Jó körülnézni;
köröskörül a falon
saját képei.

Üres papírra
szép rendben sorakoznak
gondolatai.

Aki eddig még
nem ismerte nevét, most
megtanulhatja.

Egyszerűsége
örök példaként szolgál
mindahányunknak.

Nagy vasszögekkel
lyukasztották át mindkét
kezét és lábát.

Ott a keresztfán
két útonálló között
épp kiszenvedett.

Mindig megbánja,
ha őrzőangyalához
nem igazodik.

Mennyit kínlódott,
amíg végre sikerült
megoldania.

Pár órát alszik;
záros határidőre
kell kész lennie.

Hadarva beszél;
amit mond, és ahogyan
követhetetlen.

Széles mosollyal,
s két feltartott karjával
üdvözöl minket.

Kedvenc mondása
íme, szállóige lett,
úgy bálványozzák.

A kövér úrnak
sok pénzével fiatal
szeretője van.

Nagy pocakjával
az uszoda vizében
könnyebben lebeg.

Török pasának
öltözik be s naponta
járja háremét.

Bölcs hallgatással
a gyors helyi pletykákból
tájékozódik.

Nem sokat keres,
de mivel jól beosztja,
spórolni is tud.

A hó végére
már nincs egy fityingje se
fizetéséből.

Sikkasztott pénzből
fizeti ki növekvő
adósságait.

Egyszerű lélek;
ha meglát, máris mondja:
éppen mije fáj.

Már majdnem minden
tizenévesnek ő lett
a példaképe.

Megnyugtatóan
rendeződött vitájuk;
senki sem halt meg.

Mindig mosolyog;
hányattatott életét
senki se sejti.

Égő nyilakat
lődöz kiszáradt tölgyfa
gallyai közé.

A mocskos szájú;
gyermekei előtt sem
fékezi magát.

Tömeggyilkosság
egyik főszereplőjét
épp nyakon csípték.

Egyre gyakrabban
s barátságtalanabbul
beszélnek róla.

Gondolatai
között mindig akadnak
kártékonyak is.

Senki se látta;
jól irányzott lövéssel
szabadult tőle.

Családtagjait
megkínozták; bosszúból
most ő törlesztett.

Kisgyermekeket
sem kíméli; rémtette
nem ismer határt.

Éppen szabadul:
arcán és a lelkében
börtönévei.

Tolókocsiban
látta viszont a kocsmák
fenegyerekét.

Az övéiben
sem bízik már; csalódott
s elkeseredett.

Első versei
legtöbbjét felesége
tűzbe vetette.

Sok tisztázatlan
ügy szakadt a nyakába;
attól ideges.

Átfut a célon;
hosszú, fekete lába
a föld felett jár.

Dicsőségszomjtól
hajtva küzdött; fél távnál
még úgy látszott, győz.

Hiába minden,
fárad, ellenfelei
mind utolérik.

A pillanatnyi
gyors felmérések szerint
nincs sok esélye.

Kétszáz kilóval
kellett megbirkóznia
az elsőségért.

Az aranyat már
ott érezte nyakában;
sajnos túldobták.

A vége előtt
két másodperccel gólt lőtt;
így döntetlen lett.

A gólt berúgták;
sajnos nem segíthetett
kabalája sem.

"Csodák nincsenek"
- mondja, miközben éjjel
álmodik róluk.

Veszteségeit
(úgy gondtalanabbul él)
nem tartja nyilván.

Sokan irigylik:
tűzrőlpattant menyecske
a felesége.

Pénzátutalás
segítségével nem csak
pénzt küldött haza.

Gyümölcsszedéskor
hálával emlékezik
a sok virágra.

Unottan ásít;
nem zavartatja magát,
mindig így szokta.

Jó volt az ebéd;
a nagy diófa alatt
tátott szájjal ül.

Épp fácánra lő...
a prédikáció ma
hosszúra nyúlik.

Fehér nyelvének,
gyomorégéseinek
disznó az oka.

Gyomorhurutra
gyanakodtak; kiderült,
bélfekélye van.

Maláriája
tette tönkre a máját
s az idegeit.

Idegsorvadás
van lábaiban; egyre
lassabban mozog.

Gyufásdobozból
építi fel álmai
non plusz ultráját.

Pornóújságja
szemérmetlen képei
felvillanyozzák.

Könyörögve kér,
ám hiába kapja meg,
elégedetlen.

Rosszul előzött;
a szembejövő autó
túl gyorsan haladt.

Kerékpárjával
egy lejtősebb kanyarban
jobbra sodródott.

A sűrű ködben
egyszer csak azt érezte,
előrebukik.

Még sohasem volt
Kínában, se Japánban,
se Budapesten.

Istenem, minek
kell annyit tülekednünk?
- sóhajt a lusta.

Autószerelő;
egy elgennyedő kelés
gerincére ment.

Ha egyszer mégis
visszatérhet a földre,
új életet kezd.

Hanyagságáról
híres és még arról is,
megbízhatatlan.

Kemény évekre
emlékszik; egyre jobban
fáj valamennyi.

Ideggyógyásza
kezeli orvossággal
és bíztatással.

Belenyugvással
nem ment semmire se, most
stratégiát vált.

Vakációja
jó volt; most egész évben
beszélhet róla.

Síparadicsom;
az egyik lába három
helyen törött el.

Újabb kölcsönt vett
fel; a rossz forint helyett
most svájci frankban.

Most, amikor már
minden elcsöndesedett,
nekilát és ír.

Szombat délután;
egy jó kártyacsatához
épp négyen vannak.

Hold-közelbe csak
néhány űrhajós került,
s a holdkórosok.

Dolgos parasztok;
a munkájukból jönnek
kerékpárjukon.

Svájcban nyaraltak;
két hétig hazulról vitt
szalámit ettek.

Mindennap magas
póznákra mászik fel, csak
úgy kedvtelésből.

Legújabb panasz;
reggel, felkelés után
zsibbad a lába.

Egyre nehezebb
kényelmes autójába
beleülnie.

Mindkét kezével
takargatja, amit írt;
ne nézegessék.

Hálával gondol
anyjára és apjára:
megszülethetett.

A gondolatot
távol tartja magától,
de nehéz dolog.

"Egyszer majd jobb lesz";
régebben, fiatalon
még hitt is benne.

Kellemetlenül
érintette a dolog;
nem várta volna.

Sokat dolgozik;
mindegyre kapósabbak
giccsfestményei.

Mióta híres,
egyre gyakrabban vesznek
fércműveiből.

Átlagon felül
teljesít, pénztárcája
mégsem vastagszik.

Sok feladatra
nagy időzavarában
már nem kerül sor.

Mielőtt baj lesz;
a fokozott iramból
jó visszavenni.

Politikai
közömbösségét régen
elveszítette.

Nemrég kiderült,
sőt, bebizonyosodott:
nem volt igaza.

Sejtése már van,
de szolgáltatnia kell
bizonyítékot.

Állandó stresszben
él, s alig több, mint havi
ötvenezerből.

Még lábadozó;
nagyon keveset beszél;
hangja is gyönge.

Végelszámolást
készített az ó-évről:
jó se volt, rossz se.

Régi fényképek
s még régebbi levelek
fiókjaiban.

A valósággal
mindig hadilábon állt,
most rádőlt egy fa.

Fellépti díját
özvegye utólag csak
perrel kapta meg.

Körülményeit
tekintve nagyobb lábon
élhetett volna.



RÓZSAKOSZORÚ

Magasba dobja
a piros, pöttyös labdát;
látszik, hogy boldog.

Esze ágában
sincs elárulni titkát,
pedig szeretnénk.

Két tökéletes,
két leírhatatlan láb
egymásra téve.

Sok irigye van;
valóban elmondható
párját ritkító.

Te kis hiszékeny,
hogyha bárki bármit mond
készpénznek veszed?

Apróságokra
költi el hó végére
fél fizetését.

Ártatlansága
igazolódott, mégse
érzi jól magát.

Úgy tűnik, minél
gyakrabban látja, annál
csúnyábbnak látszik.

Amikről beszélt;
most bevallja magának,
álmosította.

Meztelen combján
húzogatja, rendezi
rövid szoknyáját.

Csicseri hangján
csacsiságokról beszél
újabb mobilján.

Kis kutyácskája
ott üldögél ölében
és kezét nyalja.

Legyezőjével
lelegyezte magáról
gavallérjait.

Kicsi lakását
kirabolták, autóját
pedig elvitték.

Kis digitális
fényképezőgépe ma
egész nap kattog.

A sok hibától
lángvörösen játszotta
Chopin etűdjét.

Egyedül benne
van a hiba, ezt tudja,
igen, de mégis...

Védekezésül
maga elé tartotta
mind a két kezét.

Komolyodhatna;
mentegetődzéseit
már jól ismeri.

Halálos csókra
vágyott; sajnos zavaró
volt a fokhagyma.

"Gyere ide" és
"ide gyere" - kiáltja
kiskutyájának.

Könnyelműsége
mindig bajba vitte, most
éppen terhes lett.

Gömbölyű hassal
az utolsó hónapban
egyre nehezebb.

Esőtől síkos
úton megcsúszott, most jobb
lábára sántít.

Újabb csalódás
a szombati húzásnál;
egy száma se jó.

Az ajtóban áll;
ennél nem lehet nagyobb
összevisszaság.

Sokat vásárolt;
zömét babakocsiban
szállítja haza.

Az olimpián
harmincnyolcadik hellyel
is elégedett.

A fotómodellt
barátja s barátnője
tette hidegre.

Végre belátja;
gyermektelenségére
nincsen megoldás.

A sok dudvától
alig látszik valami
veteményéből.

Némi csodaszer,
vadvirágokból tea,
talán segíthet.

Unalmában és
megszokásból járogat
gyógykezelésre.

Gyönyörűségét
leli, ha elmondhatja,
amit ma hallott.

Hóbortjának él
tizenkilenc macskája
társaságában.

Nem hitte volna,
hogy az a régi dallam
úgy megríkatja.

Könnye is csordul,
olyan jóízűt nevet
egy csacska viccen.

A világhálón
böngészget, azóta nem
érzi magányát.

Ha telefon cseng,
összerezzen; a kagylót
félve veszi fel.

Fura dolog, de
a váratlan ajánlat
összezavarta.

Három gyermekkel
mindenesetre jól jön
egy pici plusz pénz.

Kézi tükrében
ma jóval öregebbnek
látszik koránál.

Így felvarrt arccal
visszatért önbizalma;
internetezhet.

Úgy döntött, ő is
megműtteti melleit,
bármibe kerül.

Meleg színekben:
pirosban és sárgában
érzi jól magát.

Új szakácskönyvén
egyre több a petty, a folt;
gyakran használja.

A szigorú böjt:
két hét koplalókúra
megtisztította.

Két nagy szatyorban
hordja éléskamráját,
ruhásszekrényét.

Álmában kétszer
is megerőszakolták;
nem tiltakozott.

Mosolyog, dicsér,
finomságokat süt-főz;
valamit akar.

Látogatója
egy sem volt, de valahogy
ma nem is bánja.

Percet sem aludt,
pedig főnöke csupán
fejét csóválta.

Szeretetével
tette tönkre gyermekét,
pedig jót akart.

Ismerős eset;
amitől annyira félt,
bekövetkezett.

Nagy becsben tartja
(kis ezüst szelencében)
epeköveit.

Többnyire morog;
egyszer ezzel van baja,
máskor meg azzal.

Egyedülléte
noha harminc éve tart,
nem unatkozik.

Egyik lányától
(noha közel laknak) se
kér segítséget.

Nála találhatsz
különféle bajodra
alkalmas teát.

Minden érdekli,
mindenről tudnia kell;
a falu réme.

Férje sírkövén
már rég ott van a neve,
csak dátumra vár.



AKIKRA MINDIG BÜSZKÉK VAGYUNK

2008-ban
augusztus nyolcadikán
nyolckor született.

Minden kis csöppség
ártatlan szemeiben
nagy kérdőjelek.

Bilin ücsörög;
kis szájába tömködi
a csokoládét.

Szegény kis beteg;
egyre többet szenved, és
nem tudja, miért.

Háborús gyerek;
neki hiába mondják,
hogy szent a béke.

Nagy fadobozban
számtalan megunt játék
vár a sorára.

Apja börtönben,
anyja elvonókúrán,
ő csak csavarog.

Mind a két zsebe
tele lehullt dióval;
ma nem hal éhen.

Kemény tanulás
után milyen jól esik
a szabadidő.

Örömünk teljes,
ha megérjük, gyermekünk
végre boldogul.

Ha a szülők jók,
mind jóravalók lesznek
gyermekeik is.

A majomnak is
a legaranyosabbak
saját kölykei.



HALLOTTAK ALAPJÁN

Még sohasem élt
ennyi ember a földön
boldogtalanul.

Annyi év után
a határtalanságot
furcsa megszokni.

Öreg Európa;
egymás után veszted el
határaidat.

Magyarnak lenni
2008-ban egyre
kedvezőtlenebb.

Minden hónapban
ha néhány forinttal is,
de minden drágább.

Keserves évek;
egyre növekvő árak,
csökkenő bérek.

Politikánkban
mindennap lenyűgözőbb
lesz a pimaszság.

Az éhínségből,
tudatlanságból, mikor
gyógyul ki a Föld?

Két komor alak
kijelenti, ha fizetsz,
békében hagynak.

Közömbösségünk
miatt egyre több a szenny
s a hajléktalan.

Hajléktalanok
között is van boldogság,
ha van némi bor.

Félédes furmint;
sajnos, épp most fogyott el
utolsó cseppig.

Ha nagy gazságot
követsz el, se fenyeget
a nyakravaló.

Nyögj, ha kegyelmet
szeretnél kicsikarni,
keservesen nyögj.

Ki a felelős,
hogy egyre több embernek
nincsen munkája?

Pályázati pénz;
kezdő költők pályázzák,
ismertek kapják.

Nagy pénzt keresni
jó kapcsolatok nélkül
valószerűtlen.

A pályakezdő
látástól-vakulásig
gürcöl. Mikor él?

Tízből háromnak
zsinór lóg a füléből,
mobilon beszél.

Megbeszélésük
hosszas tárgyalás után
holtpontra jutott.

Miért hajszoljuk
annyira a pénzt, miért
gyűjtünk oly sokat?

Ott üldögélünk
a váróteremben, és
várunk sorunkra.

Ővele, aki
fumigálja portékád,
jó vásárt csaphatsz.

Az érmeinket
rossz teljesítményeink
vették el tőlünk.

A kényes ügyet
egyszer és mindenkorra
befejeztették.

Ha nem derül ki
a gonosztett boldogít.
De ha kiderül?

Szép számmal vannak
közöttünk gazemberek;
sőt, egyre többen.

Miért van olyan
sötétség az arcokon
és a szemekben?

A kölcsönkérő
hangja, mint az angyalé,
míg lépre nem mész.

Senki se látja
a piszkos fehérneműt,
ha otthon mosod.

Némelyik újság
nagy érdekek szócsöve;
hamisan érvel.

Százötven halott
az első támadásnál;
vajon még mi lesz?

A visszazuhant
repülőgépen ülők
mind szörnyethaltak.

Elmúlt az ünnep;
most valahogy rövidebb
s unalmasabb volt.

Állandó témák:
a korrupció és a
demokrácia.

Uborkaszezon;
neked fontos ügyekkel
nem foglalkoznak.

A valószínű
tömeges elbocsátás
nem mendemonda.

Ötven év után
el lehet még mondani
hogy mi is történt?

A zavargások
nem véletlenül törtek
ki éppen ősszel.

Számos veszélytől
menekülsz meg biztosan,
ha otthon maradsz.

Valamikor itt,
Az utcáinkon tankok
talpa dübörgött.

Hajnali négykor
indult meg a támadás
városunk ellen.

Fanatizmusból
de sok ember pusztult el
értelmetlenül.

Minden lázadás
haszontalannak tűnik
a zsarnok ellen.

Akkor tankokkal,
most vízágyúval lőnek
a tömeg közé.

Sokféle emlék
tolul fel egymásután
a szoborparkban.

Vallatás közben
tudatalattiból is
törnek fel titkok.

Talán egyszer még
egyértelmű lesz, ki volt
közülük gyilkos.

Köztemetőben
a legdíszesebb síron
legtöbb a vörös.

Rossz múltunk után
közel két évtizede
áltatjuk magunk.

Mindnyájan tudjuk:
életünk teljessége
csalóka ábránd.

A jó és a rossz
életünk során egymás
nyomában járnak.

Összefogással
virágzásnak indulna
minden, ami jó.

Keresztelőre
bő zsírban készülnek a
tenyérnyi húsok.

Ülj le körünkben;
itt egy tányér, púpozd meg,
vegyél, amit látsz.

Marhapörköltre
hogy könnyebben emészthesd,
kell a fanyar bor.

Jó ebéd után
elmaradhatatlan jó,
egy csésze kávé.

Ha nyerset eszel,
nem kell oly sokat enned,
és nem hízol el.

Vacsora után
jó dolog, ha félórát
sétálsz a parkban.

A lebontott ház
helyére hamarosan
mélygarázs épül.

A halálgépről
rengetegen hallottak;
legtöbbjük retteg.

Mocskos vonatok;
állandósult szegénység
tanújelei.

Bombariadó;
az egész pályaudvar
üresen tátong.

Sok közös vonás
apáról fiúra száll
a nevelésben.

Egyszerű szabály:
részvényt akkor érdemes
venni, ha olcsó.

Kötelességünk
lehetőleg ne legyen
több jogainknál.

Barátok között
is ott ólálkodik a
viszály veszélye.

Mikor lesz jólét
ebben a kis országban,
s végre nyugalom?

Vegyes érzelmek;
rokonai voltak itt,
de már elmentek.

Bizonytalanság;
két napja kiöntéssel
fenyeget az ár.

Több ezeréves
halcsontokra találtak
a Szaharában.



LEFELÉ MENET

Vén vagy? Van időd
motyogva levetkőzni,
ágyba feküdni.

Senki sem érzi
jobban, mi az irigység,
mint az öregek.

Ismét jó dolog
(utolsó éveidben)
szarral játszani.

Felkel, eszébe
jut, hogy tegnap vele volt,
csak az nem, hogy hol.

Minél öregebb
az ember, annál jobban
örül, ha felkelt.

Ha megöregszel,
már ingyenes utazás
se sarkall többé.

Ha gyógyszereid
már nem használnak, szedhetsz
vitaminokat.

Magányosságát
már megszokta, mégis jó
elbeszélgetni.

Egyre fárasztóbb
felkelni; lefeküdni
még megy valahogy.

Különösebben
a feltűnő szépségek
se érdeklik már.

Hetven éves lett;
sült lazaccal ünnepli
az IKEA-ban.

Nyolcvanévesen
az ember már nem megy el
messze hazulról.

Olyan régen volt;
már nem is tudja mitől
húzza a lábát.

Az öregségről
az öreg jól tudja, hogy
ronda betegség.

Remegő kézzel,
de nehéz aláírni
útleveledet.

Magában motyog;
már senki sem emlékszik,
vajon mióta?

Öreg emberek
testszaga emlékeztet
az elmúlásra.

Ha megbetegszel,
vékony pénztárcádat kell
mozgósítanod.

Rosszindulatú
daganattal küszködik,
de élni akar.

Hiába ette
a tömérdek fokhagymát,
már nem gyógyult meg.

Beletörődött;
több szakorvos is mondta:
gyógyíthatatlan

A halál közel,
de vigaszául szolgál
öt unokája.

Halála előtt
még egyszer körülnézett,
s behunyta szemét.



AKI ELJÖN ÉRTÜNK

Kimúlt a farkas;
a bárányok nyugodtan
legelészhetnek.

A betegektől
sokat tanulhatunk és
a halottaktól.

Halálunk után
szebben beszélnek rólunk,
mint életünkben.

Halála előtt
senkiről se mondhatjuk,
hogy boldog ember.

A dicső halál
sokkal jobb, mint az élet,
ha szégyenteljes.

A halál süket,
azért van, hogy nem figyel
jajgatásodra.

Ha az ajtódon
a halál kopog, jó ha
szélesre tárod.

Csak a haláltól
hallhatod a színtiszta
igazág szavát.

Életedben nincs,
csupán halálodban van
végső vigaszod.

Születésedtől
ha nem menekültél meg,
halálodtól sem.

Lehetsz-e nyugodt?
Léted minden percében
a halál vár rád.

Ha a halál jön,
a gazdag nem fizethet,
pedig van pénze.

Ha a halál jön,
a szegénynek eltörli
adósságait.

A fiatalnak
a halál ott álldogál
a háta mögött.

A vén embernek
a halál ott álldogál
az orra előtt.

Mindegyikünkhöz
ellátogat a halál,
és nem ok nélkül.

A halál ellen
eddig még nem találtunk
ki orvosságot.

Amikor elsőt
lélegzünk, halálunknak
az a kezdete.

Halálunk napja
sok szempontból olyan, mint
születésünkké.

A halál ott ül
az ágyad túlsó végén
lábujjaidnál.

Végeredményben
nem sokat nyom a latba,
mikor halunk meg.

Ha egyre többször
jut eszedbe a halál,
emberibben élsz.

A halál mindig
váratlanul érkezik;
egyszer csak ott van.

Halál közelben
érzed át a legjobban,
milyen jó élni.

Egyszer csak itt van
a betegség, öregség;
végül a halál.

Hiába vagy ott,
és hiába szereted;
viszi a halál.

Testünk múlandó,
de halhatatlan lélek
időzik benne.

Mindennap újra
és újra közelebb jön
utolsó percünk.

Létünk nem csupán
evés-ivás, élvezet,
alvás és halál.

Halálod után
jó, ha jobb lett a világ
tetteid nyomán.

A Lét zenemű;
rövid, szerény szólamot
te is játszhattál.

Bölcs, ha úgy élünk:
minden pillanat lehet
az utolsó is.

Mielőtt meghalsz,
óhajaidnak fele
valóra válik.

Bárhogyan éltünk,
ha a végső óra jön,
búcsút kell vennünk.

Ne élj oly gyorsan;
túlzott sietségedben
hamarabb halsz meg.

Amikor mindkét
szemed lezárod, veled
hal a világ is.

A végtelen Csönd,
a nagy, titokzatos Csönd,
végleg befogad.

Aki nem hal meg
fiatalon, többet kell
elszenvednie.

Mindig búcsúzunk,
de a végső búcsúra
egyszer kerül sor.

Boncolás közben
jól látni, mi volt a baj,
sajnos, már későn.

Testünk elporlad;
táplálékául szolgál
újabb testeknek.

Rossz móka volna
mindent, ami eddig volt
újra kezdeni.

Csak egyszer vagyunk
itt, a földön ebben a
porhüvelyünkben.

Lelkünk visszatér,
de ugyanúgy többé nem;
csak másik testbe,

Vajon mi a jobb:
újra testesülni, vagy
végre pihenni?

Kismaros, 2008. szeptember 18.



 
 
0 komment , kategória:  Hajas Tibor (1946–1980)  
     1/5 oldal   Bejegyzések száma: 44 
2018.10 2018. November 2018.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 47938 db bejegyzés
Kategóriák