Belépés
sayuri.blog.xfree.hu
Önmagában a szeretet nem elég.Féltő gonddal kell őrködnünk az emberek felett,akiket szeretünk,sosem elég azt mondani ,szeretlek,hanem minden áldott nap ki is ke... cseresznyák brigitta
1972.01.23
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 19 
szeretettel
  2012-05-15 13:30:06, kedd
 
  Juhász R. József (1963-)
haikui



Szedd szét! Nap Kiadó, Dunaszerdahely, 2008, 72 oldal
Mint akit enyhén megérintett (Kambodzsasorozat)
- részletek a ciklusból -


mint akit enyhén megérintett az élet turista oldala

*

itt is ember élt amíg nem jöttél
újabb nyolcszáz évre megáll az idő
ne keress többé

ma ne

*

elfelejtve a dzsungel mélyén
arcodon megcsendül az érc
ennyi?
vagy csak enni kérsz?

*

a partot eltörölték
árnyékot csak az idő vet

*
 
 
0 komment , kategória:  Jahoda Sándor (1976-) haikui   
szeretettel
  2012-05-15 13:28:48, kedd
 
  Juhász Ottó (1936-)
haikui



Tíz pillanatvers
Csong An Szunim Dharma Mesternek ajánlom
Műhely : kulturális folyóirat, 2009. (32. évf.) 3. szám, 21. oldal

I.
A zápor elállt,
erecskék futnak alá.
Utam kaptatós.

II.
Komor ég alatt
rideg felhőben a nap,
hűti tagjaim.

III.
Hanyatt heverek,
szelíden lejt a pázsit,
hátamon a hegy

IV.
Két agancs feszül
össze holdfénypermeten.
Vérzik homlokom.

V.
Úszóm lemerül,
húr feszül, hajlik botom,
horog sebzi szám.

VI.
Őszibarackfák,
lombok, ízek, illatok.
Mind letarolták.

VII.
Kígyó nem vedlik
sárkánykirállyá, s meglőtt
sólyom mélybe hull.

VIII.
Máglya, tomboló.
Összeroskad, füstje száll,
hűlt helyén hamu.

IX.
Nemrég érkeztem
s máris felölthetem az
utazó ruhám.

X.
Nem fontos a víz,
a kő, sem az, ki dobja,
csak a csobbanás.



Juhász Ottó 1936-ban született Szolnokon. Budapesten él. Modern és klasszikus kínai nyelvet tanult a Pekingi Egyetemen. Tizenöt évig élt Kínában. Nyugalmazott nagykövet, Kína-kutató, a Jászi Oszkár Külpolitikai Társaság elnöke.
 
 
0 komment , kategória:  Jahoda Sándor (1976-) haikui   
szeretettel
  2012-05-15 13:27:34, kedd
 
  Juhász Erika (1993-)
haikui



A halom, a hegy, a domb
Napút, 2010. március - XII. évfolyam 2. szám, 24. oldal

Lüktetés

A hegyek szíve
némán dobog, így kiált,
mégis visszazeng.


Fohász

Hegyre kapaszkodsz,
bár ég s föld közé szorul
a hosszas fohász.


Kincsek

Iszapmassza ez.
Egykor halomba raktuk
a lét értelmét.


Szöges cipők

a szöges cipők
bőrt hántanak a dombról
egy szürke házra


Jégtörő

gleccserbolhástul
készül mélybe szakadni
a tömegvonzás



Haikuk
Kéziratként a szerzőtől

Megint.
Megint beúsztak a csodák az ablakon, pedig nagy feketeséget alkottam neked, fodrok, rojtok, színek, fények nélküli üres vásznakat.
Most falevelek keringnek szerelmes-tarka, dicső mondatokban. Itt az ősz. Sötét vödrökkel indulunk a kútra mégegyszer-utolszor.

a cseresznyefát
kivágtam, gyökereit
megette a föld,

és a nihilben
elfér végre a tenger,
amit terveztél



Tizenhét csónak

Gyermekéveim
férnek csak el: szavak közt
hintázó eszmék.


A tavasz fia

Szobrot emeltek
néki a fecskék, s végre
növekszik a szárny.


Tihany, Veszprém, Almádi

hőhullámokon
vitorlázó kis fehér
csillagvárosok


Csillagfény

amíg világ a
világ, a felhők sosem
lesznek feketék


Vihar

homokzsákok a
fronton, záporzó lándzsák,
ágyúdörrenés


Fal

Szivárványt húznak
az éhező rom fölé,
s bársonytakarót.


Mindenek felett

Játszik a nyárfa.
De mért kopog még a szél?
Isten már bejött.

Karácsonyszagot
pöfékel a kályha, s egy
csillag lekacsint.


Mélyről

Kaktuszt ültetünk.
Lám, szívünkben nagyobbra
nő meg a tüske.


Lefagyott törvény

egy fehér egér
a koromszín képernyőn
sosem rejtőzhet


Ha

Mindig szerettem
volna ha, de te mindig
úgy akartad, hogy.

Egy öreg vershez
visszatérni nincs elég
hibajavító.






 
 
0 komment , kategória:  Jahoda Sándor (1976-) haikui   
szeretettel
  2012-05-15 13:24:59, kedd
 
  Juhász Attila (1961-)
haikui



ÖT HAIKU
Új Forrás, 31. évfolyam, 5. szám, 1999. május

öböl csendjébe
az ár-apály formátlan
testeket sodor

*

jégkardok élén
gyöngyszemeket görget a
tavasz-erecske

*

telehold álma
fehér fák futnak
fehér tájon át

*

széthull a hajnal
szennyes szürke fényekben
meghalsz felébredsz

*

alkonyi fűzfa
izgága szellőt fésül
ezer karjával

*



Hidegláz, Kortárs Kiadó, Budapest, 2001, 5. oldal:

én te ő__ki is
próbáld csak újra sorban
egyes szám többes



Hidegláz, Kortárs Kiadó, Budapest, 2001, 19. oldal:

széthull a hajnal
szennyes szürke fényekben
meghalsz felébredsz



Hidegláz, Kortárs Kiadó, Budapest, 2001, 22. oldal:

el s vissza megint
hullázó partokon jársz
kié a lépted



Hidegláz, Kortárs Kiadó, Budapest, 2001, 23. oldal:

visszakiált a
köves túlpartról a csend
a saját hangod



Hidegláz, Kortárs Kiadó, Budapest, 2001, 33. oldal:

az üveg mögött
más fényben másik arc__rá
néz neki beszél



Hidegláz, Kortárs Kiadó, Budapest, 2001, 34. oldal:

ne hagyj magamra
üres zuhogók felé
sodor az alkony



Hidegláz, Kortárs Kiadó, Budapest, 2001, 60. oldal:

hajnali vásznak
sem álmod sem az új nap
csak a fény suhog



Hat nap
Hidegláz, Kortárs Kiadó, Budapest, 2001, 62-68. oldal

Világtalan éj.
Szétszórt csillagok közé
fényeket feszít.

És újra reggel.
elvérzett láthatáron
remény hamva: fény.

Tengerben az ég,
égben a tenger - köztük:
villódzó hiány.

Hullámhab játszik
koccanó kövek között -
végtelen-jelek.

Öböl csendjébe
az ár-apály formátlan
testeket sodor.

Alélt virradat.
A tátongó partokra
üres ég terül.

Alábukik a
napszállati hűs láva -
sűrűl s megalvad.

Telehold álma -
fehér fák futnak
fehér tájon át.

Azután élet
támad a földból s vízből -
sár, rothadó sár.

Fekete hattyú.
Nehézkes verdeséssel
fölszáll s ott suhan.

Hajnali fagy. Az
almáskert kapujában
mennyi idegen!

Gondozatlan kert.
A csönd liánjai közt:
megtorpant kövek.

Hajnal, igazgyöngy-
isten pillantásában
hideg ragyogás.

*


Hidegláz, Kortárs Kiadó, Budapest, 2001, 69. oldal:

szétpergő freskók
hideg visszhang bolyong a
benső templomban.



Nyolc haiku
Hidegláz, Kortárs Kiadó, Budapest, 2001, 74-76. oldal

Augusztusi est.
Fák üszkös szempilláin
izzó rézgaras.

*

Idegen egek.
Halott madarak röptén
pereg a rozsda.

*

Aranyfehér gyász -
a ködös estből nyírfák
lépnek a fénybe.

*

Napok óta már
mögöttem a nagy hegy. De
meddig kísér még?

*

A hajnali ég
a tompa csendre ébred.
Kihalt minden út.

*

Villányi Lászlónak

Sétálóutca -
vasba vert csupasz fákra
felkúszik a fény.

*

Lassuló léptek -
üvegablakokban kísér
a várakozás.

*

Hallgat az utca -
szürke díszkövezetén
jár-kel a reggel.

*


Haiku
Csokits Jánosnak
Hidegláz, Kortárs Kiadó, Budapest, 2001, 79. oldal

Holdtölte. Hideg
fátylakban forog az ég -
november táncol.



Hidegláz, Kortárs Kiadó, Budapest, 2001, 83 oldal:

közelebb távol
mozdulatlan lépegetsz
távolabb közel

*





Eszkimószín, Kortárs Kiadó, Budapest 2009, c. kötetből:

Elfog minden vágy.
Elfogy minden vágy.
Ennyi csak: lét, a léted.

*

PERDÜLET

A forgás megállt,
csak a vér zubog. Tükrök
közt hol vagy magad?

*

SÓPERMET

"Itt voltam" - üzent
valaki a fövenyen
napfelkeltekor

*

BLUE YEAR

Évgyűrűk, erek.
A gyökérodúban még
lakhat valaki?

*

ÖLTÖZŐ

Szilvavirágok -
hajnal jéhártyájára
selyemlepel hull.

*

MÁRCIUS

Az első levél
s egy elszáradt tavalyról
Kifeslik az ősz.

*

HARMAT

Korai még a
nyár. Épp csak ropogósra
telt a fű, az ég.

*

SZENT IVÁN

Hideg a hajnal.
Rossz így várni az
új napot, az őszt.

*

KÖNNYŰ

Már itt a hajnal.
Az ösvény mentén léptem
pilléket riaszt.

*

Patak-párában
súlyanincs levél lebeg:
játszik az emlék.

*

Szentély padlatán
könnyű fuvallat játszik
száraz levéllel.

*

Őszutói nap.
Dégyöngyös hangalevél
kérdőn bólogat.

*

Madártalan csend.
Őszvégi rétre pernyét
szitál a hajnal.

*

Borókafenyő -
a csupasz hegytetőre
miért igyekszik?

*

Nádat aratnak.
Kéthangú szélben ropog,
csikorog a nap.

*

Mégsem havazik.
Üres évszakok csendjét
cipeli az ég.

*

Csak egy hinta. Mind
halkabb sikolya üres
alkonyégre száll.

*

HOLTÁG

Két szálvashoz két
végén kikötve
kis lélekvesztő.

*

HOLT TÜKÖR

Szeptemberi est.
Csöndben merít hálóm a
tó aranyából.

*

ÖREG HALÁSZ

Könnyű hálómban
csupán az alkonyati
nap aranyterhe.

*

BASÓ-MELLÉKSZÓLAMOK

Kabócakoncert.

Tűkre tűzött alkonyat,
tudsz rám gondolni?

<<>>

Kabóca cirreg.
Szétlyuggatja a nyarat.

Felszivárog a
hideg minden szavunkban.

Hátrál, hátrál a hajnal

<<>>

Mily messziről szól,
s hogy harsog a kabóca!
S hogy zeng magányom!...

<<>>

Fáradhatatlan
zengi a két magányt az
őszi kabóca.

<<>>

Hajnalig zeng majd
a veszett kabócadal?
Mit üzen az ősz?

<<>>

Ha kabóca zeng,
mért akarnád a csöndet?
Ha van, benned van.

<<>>

Harsogó sereg -
végtelen dallal tanít:
éld meg nyugalmad!

*

HOLD

Fehér házak közt
sötét sikátor -
eltévedt az út.

*

FELHŐCIKLUS

három
üres világ közt üres
kőpart vesztegel

*

(BÁMÉSZKODIK)

Szürkületi nap
bámészkodik. Nem enyém
szemben az árnyék.

*

(S ÉPPEN RÓLAM)

S éppen rólam mit
szeretnél megtudni még
magadon kívül?

*

(NEM LÁT)

A fennsíkra érsz.
Nem lát az ég, nem fakad
se kő, se forrás.

*

(SZÍT AZ)

messzi hang kiált
parazsat szít az ég az
ősz hová sietsz

*

(KAVICS)

Szívverésemnél
hányszor lassabb a tenger
kavics-zenéje?

*

HAJNAL

Vallatófény.
Isten keresne?
Istent keresném?

*

UV

Senki sem érti,
milyen felirat van a
tárva zárt égen.

*

NÁDAS TAVON

A sziklacsúcsok
tépőfoga üresre
fagyott égbe mar.

Rezdületlen tükörben
lassú szigetek
úsznak a ragyogásba.

*

NAP-TÁR

Évet új év vált,
de az idő se nem fogy,
se nem teljesül.

*

MENEKÜLT

El? Külön? Szembe?
Oda-vissza? Szerte? Szét?
Itt? Élned? Halnod?

*



én állok
Műhely : kulturális folyóirat, 2010. (33. évf.) 4. szám, 25. oldal

vashíd a folyón -
millió szegecs rögzít
a pillanatba

*

vonat dübörgés
egyszercsak ott vagy megint
áll a perc a víz





Juhász Attila (1961-) a győri Révai Miklós Gimnázium magyartanára. Stilisztikából doktorált. Verseket, recenziókat, tanulmányokat ír. Első verseskötete Hidegláz címmel 2001-ben jelent meg, ezt követte a Zalán-verziók. Z. T. három évtizede című monográfia 2004-ben, mindkettő a Kortárs Kiadó gondozásában. Szabadidejében tai chizik, sárkányhajózásban senior Európa-bajnok. 2009-től a Magyar Irodalomtörténeti Társaság megyei elnöke. Legutóbbi kötetéből, eszkimószín (Kortárs, 2009).





 
 
0 komment , kategória:  Jahoda Sándor (1976-) haikui   
szeretettel
  2012-05-15 13:15:07, kedd
 
  József Attila (1905-1937)
Medáliák (1928)



,,medalion-vers: a haiku József Attila-i változata"
...... ........... ........... ........... ........Somogyi Tamás

A ciklus címe a medalion szóra utal, amely arcképet, emléktárgyat rejtő kis aranytokocskát jelent. A sorok gyakran távoli asszociációkat rántanak egybe: ,,a cselédlány könnye a kovászba hull, / ne keress csókot, ez a ház kigyúl, / hazatalálsz még, szedd a lábodat - / füstölgő szemek világítanak", olykor groteszk torzításban: ,,s ha megrándul még bőröm, az egek, / hátamról minden hasamra pereg; / hemzsegnek majd az apró zsírosok, / a csillagok, kis fehér kukacok". A medáliák motívumai jórészt gyermekkori élményekből valók; így a kis kanász figurája, aki ,,ríva öleli át / kővé varázsolt tarka malacát", az öcsödi disznópásztorkodás emlékét idézi. De az eredeti kontextustól ,,megtisztítva" az emlékkép önálló képpé változik, csupán közvetve utal a lélek színpadára: az expresszionista módon artikulált tudattartalmak a gyors és váratlan vágások következtében mindig túlmutatnak a lírai én közvetlenül megjelenő közérzet-beszámolóján.

A ciklus számokkal is elválasztott verseit elsősorban a központi motívum, az én és a világ disszonáns viszonya kapcsolja össze. A Medáliák azt a kérdést feszegeti, hogy meddig engedi a világ az én kiterjedését. (Felfogható a 23 éves költő belső fejlődésrajzának is; erre utalhat, hogy a ciklus 23 strófából áll, a 11. darabban 23 király, illetve kölyök szerepel.) Például az első vers az öntudatra ébredés, a helyzetfelismerés, a boldog önfeledtség, ártatlanság elvesztésének, a világtól való elidegenedettségnek drámáját vetíti elénk. Az első hat sor a hajdan volt idillt jeleníti meg, az utolsó kettő pedig a keserves jelent. A lírai én múltját a mitikus, jámbor óriáselefánt jelképezi, aki közvetített ég és föld között - mintha a legendás aranykor álmát valósította volna meg -, míg rá nem kellett ébrednie, hogy emberként, emberi lélekként parányivá zsugorodik a tér (,,mennyem odavan"), s régi vágyai, méretei otrombának hatnak ebből a perspektívából.



MEDÁLIÁK

1

Elefánt voltam, jámbor és szegény,
hűvös és bölcs vizeket ittam én,
a dombon álltam s ormányommal ott
megsímogattam a holdat, a napot,

és fölnyujtottam ajkukhoz a fát,
a zöld cincért, a kígyót, a kovát, -
most lelkem: ember - mennyem odavan,
szörnyű fülekkel legyezem magam - -


2

Porszem mászik gyenge harmaton,
lukas nadrágom kézzel takarom,
a kis kanász ríva öleli át
kővé varázsolt tarka malacát -

zöld füst az ég és lassan elpirul,
csöngess, a csöngés tompa tóra hull,
jéglapba fagyva tejfehér virág,
elvált levélen lebeg a világ - -


3

Totyog, totyog a piócahalász,
bámul, bámul a sovány kanász,
lebeg, lebeg a tó fölött a gém,
gőzöl, gőzöl a friss tehénlepény -

egy fáradt alma függ fejem felett,
a hernyó rágott szívéig szemet,
kinéz hát rajta és mindent belát,
virág volt ez a vers, almavirág - -


4

Lehet, hogy hab vagy, cukrozott tejen,
lehet, hogy zörej, meredt éjjelen,
lehet, hogy kés vagy ónos víz alatt,
lehet, hogy gomb vagy, amely leszakad -

a cselédlány könnye a kovászba hull,
ne keress csókot, ez a ház kigyúl,
hazatalálsz még, szedd a lábodat -
füstölgő szemek világítanak - -


5

Disznó, de akin jáspis a csülök,
fábul faragott istenen ülök,
hejh, bársony gyász, a tejen tünj elő!
meghalok s mázsás szakállam kinő

s ha megrándul még bőröm, az egek,
hátamról minden hasamra pereg;
hemzsegnek majd az apró zsírosok,
a csillagok, kis fehér kukacok - -


6

Ragyog a zöld gyík, sorsom keresi,
zörget a búza: magvát kiveti,
rámnéz a tó, ha belé kő esett
s a sírók sóhajtotta fellegek,

a háborúkkal hívott hajnalok,
ugró napok és rezgő csillagok
körülkóvályogják nyugodt fejem -
világizzása hőmérsékletem - -


7

A küszöbön a vashabú vödör, -
szeresd a lányt, ki meztéláb söpör,
a szennyes lé lapulva árad el,
tajtékja fölgyűrt karján szárad el -

én is bádoghabokba horpadok,
de kélnek csengő és szabad habok
s végigcsattognak tengerek lován
a lépcsőházak villogó fogán - -


8

Borostyánkőbe fagy be az ügyész,
fekete frakkban guggolva kinéz,
meredten nézi, hogy mi féltve föd,
cirógat, áld a fény, a szél, a köd,

befut a rózsa, amint rothadok,
pihévé szednek hűvös kócsagok
és őszi esték melege leszek,
hogy ne ludbőrzzenek az öregek - -


9

Barátommal egy ágyban lakom,
nem is lesz hervadó liliomom,
nincs gépfegyverem, kövem vagy nyilam,
ölni szeretnék, mint mindannyian

s míg gőggel fortyog a bab és sziszeg,
főzelékszínű szemmel nézitek,
hogy széles ajkam lázba rezgve ring
s fecskék etetnek bogárral megint - -


10

Szakállam sercenj, reccsenj, kunkorodj,
boronaként a vetésen vonódj -
az ég fölött, mint lent a fellegek,
egy cirógatás gazdátlan lebeg

s e hűvös varázs húzva, szeliden,
szakállamon majd egykor megpihen
s vörös fonatján bütykömig csorog
jó ízzel-gőzzel, mint a gyógyborok - -


11

Huszonhárom király sétál,
jáspiskorona fejükben,
sárga dinnyét edegélnek,
új hold süt a balkezükben.

Huszonhárom kölyök császkál,
csámpás sityak a fejükben,
görögdinnyét szürcsölőznek,
új nap lángol jobbkezükben.


12

Az eltaposott orrú fekete,
a sárga, kinek kékebb az ege,
a rézbőrű, kin megfagyott a vér
és a lidércként rugódzó fehér -

- - - - - - - - - - - - - - - - -
- - - - - - - - - - - - - - - - -
- - - - - - - - - - - - - - - - -
- - - - - - - - - - - - - - - - -





 
 
0 komment , kategória:  Jahoda Sándor (1976-) haikui   
szeretettel
  2012-05-15 13:13:45, kedd
 
  Józsa Emő (1960-)
haikui



Haiku 2006
Műhely (Győr), 2008/3, 34. oldal

Zománcos kancsóban
Aranyló fehér tearózsák
Menyasszonyidő




Télhaikuk
Műhely (Győr), 2010/5. szám, 34. oldal

Tengerszem a tó
Téli nádban jégmadár
Sajkod, óh, szívem

*

Indigó égen
Fagyott citromszeletre
Jégkutya ugat


A barátom szerelmes
Műhely (Győr), 2010/5. szám, 34. oldal

Barátom olvas
Verse opál hajnalon
jégbe zárt bambusz.

Repceföld sárga
fátyla fanyar illattal -
töretlen fény-ék.

Láttál-e szépen
elszáradó virágot
tavasz hajnalán?

 
 
0 komment , kategória:  Jahoda Sándor (1976-) haikui   
szeretettel
  2012-05-15 13:12:25, kedd
 
  Józsa Attila



Gyönyör-haiku

csintalan csitri csókol
csaló csábítót csuromvizesre

Brassó, 1996. okt. 10.

 
 
0 komment , kategória:  Jahoda Sándor (1976-) haikui   
szeretettel
  2012-05-15 13:10:58, kedd
 
  Jónás Tamás (1973-)
haikuja



égen kerekebb
a hold mint az elmében:
szégyen szeretet

"Mint a szeretkezés"
Magyar Narancs, XXI. évf. 41. szám, 2009. október 8, Könyvmelléklet, VI. oldal

Jónás Tamás költő, bár nem híve a műfajnak, eddigi első és utolsó haikujával ("égen kerekebb / a hold mint az elmében: / szégyen szeretet") megnyerte a 2007-ben a KönyvesBlogon Feldmár András által meghirdetett haiku-pályázatot.

Magyar Narancs: Milyennek látod a kortárs magyar haiku műfajt?

Jónás Tamás: Én nem látom a kortárs magyar haikut. Illetve látom: Fodor Ákosnak hívják. De meggyőződésem, hogy Fodor Ákos sem azt adja vissza, amit adhat - vagy inkább: adhatott - a japán kultúrában a forma, de kifacsar mindent a formából, amit magyarul és európai okossággal lehet. Úgy sejtem, hogy a haiku eredetileg nem okos, hanem ihletett, mély értelmű, meditatív mélységekből szóló lelki miniatűr volt, nagyjából olyan hatása lehetett, mint ma egy pohár erős pálinkának. És hogy elsősorban nem forma volt, hanem forma és tartalom olyan összekapcsolódása, amelyhez talán a legokosabb a mi terjedelmesebb szonettünket hasonlítani. A szonettnek is nagy, kicsit unalmas divatja volt és van ma is.

MN: Lehet egyenértékű egy szonett egy haikuval?

JT: Az én szememben nem. De majdnem biztos, hogy találhatunk olyan erényeket, amelyeket - nem kis erőszakkal - mérhetővé egyszerűsíthetünk, és akkor készíthetünk muszáj-ranglistát. A kultúrákból, legyünk őszinték, nincs kiút: egy európai kultúrában nevelkedett versolvasónak sosem mond annyit és úgy egy zseniális haiku sem, mint akár egy közepesre sikeredett szonett.

MN: Miért foglalkoznak itthon is ennyien a haikukkal? A KönyvesBlog haikupályázatára is rekordszámú hozzászólás érkezett annak idején.

JT: A legfőbb okát abban látom, hogy a haiku könnyen keltheti az elegancia látszatát. Rövid, gyors, okos - és mostanában mi is rövidek, gyorsak, okosak szeretnénk lenni. Sajnos. A rekordszámú hozzászólásról nem tudok, de könnyen elhiszem - a haiku olyan lehet, mint a szeretkezés: mindenki azt hiszi, tud valamit róla, amit más nem.

MN: Bagatellizálhatják, lealacsonyíthatják az "amatőr", "disznó" haikuk a műfajt? (A haikupályázat második helyezettje ez volt: "Seggem vad szőre / leng a fing viharában / a tököm mögött.")

JT: Általában nem hiszek abban, hogy bármi árthatna formának, nyelvnek - egyedül a hamisítás rondíthatna bele a képbe (ha ez zseniális, talán még ez sem baj), de egy közönséges ráírás, kisajátítás, lopás nem. A versek, versformák, témák afféle utcalányok: minél nagyobb a forgalmuk, annál jobb. Abban azonban komolyan kételkedem, hogy mai, modern, érvényes üzenetei lehetnének a haikunak számunkra, mai magyaroknak. Fodor Ákosnak van egy, talán a legtöbbet idézett haikuja, ami kitűnő választ ad erre az aggodalomra is. Az a címe, hogy Három negatív szó, és így szól: "nincs / semmi / baj". A haikuval sem. S végül is azzal sem, aki használja. De ha valaki nagyon rácuppan, érdemes belőle kigyógyulnia.

Kovács Bálint

 
 
0 komment , kategória:  Jahoda Sándor (1976-) haikui   
szeretettel
  2012-05-15 13:09:26, kedd
 
  Jékely Zoltán (1913-1982)
[haikui]



Fecskék

A villanydrót öt égi vonalán
izgága hangjegyek a füstifecskék.

Ha lejátszhatnám, bennük már az estét
s az ősz első akkordját hallanám.

Kolozsvár, 1933



Apró képek, I

Juhászkutyák

Karám előtt három lompos ugat,
felettük éhesen szállnak a varjak.
Tudják: ők falják fel hullájukat,
mit téli farkasok miszlikbe martak.


Kalota felé

A csillagos falutornya felett,
mint léghajó, kék ködtömeg lebeg:
a pára, melyet álmukban leheltek
fáradt barmok s fáradtabb emberek.


Vakablakú vár
Gyalu alatt

A vén kastély minden ablaka vak,
táskás a fal, suvad a vakolat.
A sétányon, rongyos fenyők alatt,
könnyezve őgyeleg egy rossz fapad.


Ősz, templomi királyok

Válluk laposra koptatá a sok nap,
századok esői rájuk csorogtak.
Nem mozdulhatnak: körülöttük
kaján kőszörnyek kucorognak.

1933



Mélység

Élek: halálsápadtan lebegek
az iszonyú időmélység felett.

Lebegsz te is - így lebeg mindahány
a múltján -, mint a pók a fonalán.

1933



Hajnal, I
Töredék

Mint egy vasastartalmú tócsa poshadt,
vörös világa, olyan künn az ég.
Az őr a ház körül végső útját tapossa,
s lezárja felhúzott revolverét.

1934



November csodája

Csodát kínálsz, hitetlen vén november:
lám, nyílik még a sarkantyú virága!
Megszagolom, édes-keserű szender
fog el s mint anyját fellelő kis árva,
beledőlök egy régesrégi nyárba.

1937



Elalvás előtt, I

Most indulok a kék sziget felé,
ó, bár csókolhatnál még búcsuzásul!
Finom fények közt úszom, mint a Hold,
mikor éjfél körül a föld alá hull.

1938



Don Quijote névjegye

Itt voltam. Vártalak. Megittam két deci bort.
Az árvaság gebéje szivemre rátiport.
De megnyergeltem és - botlós volt bár a lába -
kivágtattam vele a gyilkos éjszakába.

1946



A negyvenedik ősz

Úristen, ez a negyvenedik őszöm!
Vajon még hány van, kérdezem...
De csak a tücskök rínak a mezőkön,
Rozsdás szerszámmal, érdesen.

1953



Orgona-szál

Orgona-szál remeg a jobbkezemben.
Megszagolom - és szerelmes vagyok,
Szerelmes a legelső szerelembe,
Mely voltaképp soha el sem hagyott.

1960



Bécsi noteszjegyzet
Anyuka emléke

...És kertész-ollót sem veszek Neked,
s ha veszek is, már késő, mindhiába:
vele a sírodon bozótot nyeshetek.

1961. szeptember 7.



Elalvás előtt, II

Szemem bársony sötétbe bámul,
Csend, éjszaka - így lenni jó.
S ön-test-meleg is, ráadásul!
Eszményi sír-illúzió.



Homo faber

Az életem: csigamászás ezüstje,
a föld szinén giliszta-túrt halom...
De sohasem bámultam pipafüstbe,
és sohasem őrölt az unalom.



Halott sirály

Láttál-e már égről lehullt sirályt?
Mint egy csomó véráztatott fehér rongy;
nyitott szemében vád az ég iránt
s felhők, akár a szappanbúborékon.



Törökfürdő

Melyben élveztük előéletünket,
a magzatvíz hőmérséklete volt
még ily meleg: bársony-puha homályban!

Lubickolunk a páratelt hodályban,
míg halljuk a parancsoló sikolyt,
amely naponta új életre büntet!

1967



Búcsú Velencétől, II

Hazaszáll a lankadt vándormadár -
valamit örökre befejeztem;
hazámon lógok mindörökre már,
vonagló test az égbenyúlt kereszten.

Velence, 1969. július 10.



Gyógyíthatatlan

Kerülj csak fényt, embert és társaságot!
De egy kihalt utcában hirtelen
rádront megválthatatlan árvaságod,
s mint részeg őrült, úgy bokszol sziven.

1970



Rózsaszínű álom

Azt álmodtam, kinőtt minden fogam
s mutogattam egy lánynak boldogan;
vad szőke volt, kacér, a szeme kék -
harapni hagyta rózsás fenekét.



Frontbetörés

Felhők

Megint mi történt a világgal?
Az égbolt félrevert harang,
s elnémult minden kis-madárdal.
Három-rét vad felhő kereng,
úgy száll az egyik, szinte szárnyal:
órjás, bolond postagalamb
romlásthozó hír tudatával.


Fák

Példái dívó tébolyoknak:
versengve hajlong ífju, vén;
irányváltó szelek dühén
már-már kidőlve támolyognak.


Emberek

Fejük fölé miféle őr ült?
Korbácsolásra száz okot talál -
ilyenkor aktív minden őrült:
rést robbant fejjel a cella falán.


Repülőgép

Noé galambja ércbe-öltözötten,
két mérföld magasan fölöttem -
Mely csillagra viszi a földi lét
segélykérő, rémült üzenetét?



Évszakok

Tavasz

Szoknya forog; vagy ezer,
nagy, téres földszagu csűrben.
Minden lány a babám
lesz! Sosem áll meg a tánc.


Nyár

Szépmivü óratorony.
Körülötte rohannak a felhők.
Fényes dél van, örök!
Áll az arany mutató.


Ősz

Rozsdás-szürke mezőn
imbolygó vézna ökörnyál:
Kísértet-szeretőm!
Kapdos a szívem után.


Tél

Mennél lassabban
jár botra hajolva az ember,
annál gyorsabban
vágtat a délceg Idő!

1976



Fa alatt, felnézve

Harminc éves ifju órjás e nyárfa,
s alatta, ültetője, törpe vén vagyok.
A lombja közt egy raj fényes madárka:
az elfelejtett nevü csillagok.

1976



Kert, kegyelmi pillanat
M.-B. B. könyvébe


Se autódurrogás, se repülőmotor:
Ezt a ritka csodát az Isten is csodálja.
Hát még milyen csoda e csendben, amikor
Szellőtől zendül a diófa orgonája!

1977



Egy papírbolt albumába

A papír egyre jobb,
simább és fényesebb -
írni rá valahogy
csak mind keservesebb.

1978



Egy régi fényképre
Alapállás?

Az enyedi Sétatér-végen
esztendős, szőke kislegény:
fejem nagy barna lány ölében,
kezem első kutyám fején.

Budán, 1979. május 31-én



Migrén

Mint hurcolt láda, melyben porcelán
s üveg-szerviz dirib-darabra törve:
olyan belül a koponyám.
Dobhatják valami gödörbe.

1979. július



Friss hant felett
Bibó Istvánék sírjánál

Boriska, Pista! Ti ott lent, ilyen hamar?
Máris több tonna sárgaföld takar;
s a kettős kopjafa, mikor megállt fölötte,
az én szivemet is majdhogynem átütötte.

1979



A rosszabb változat

Éjjel a kezemet félek kinyújtani:
a sötétből nehogy megfogja valami -
vagy Valaki! - És ez a rosszabb változat:
Annak hideg keze vissza senkit sem ad.

Visegrád, 1981. augusztus 6-án, éjjel



Gyertyaláng

Egyetlen égő gyertyaszál,
s szobám így 100 év óta áll!
- Ha elfuvintom, hirtelen
belép saját kísértetem...

1981. december



Egész világ...

Egész világ körülöttem forog!
Néhány nap óta én vagyok a tengely...
Valószínű, hogy megbolondulok -
Csak tudnám, hogy oázis lesz a menhely!

1982. február 11.



 
 
0 komment , kategória:  Jahoda Sándor (1976-) haikui   
szeretettel
  2012-05-15 13:08:07, kedd
 
  Jéger Viktor
HAIKU
Kéziratként a szerzőtől



Suhanó főnix
Fenn a ragyogó, kék égen
Majd lenn: szemétben
 
 
0 komment , kategória:  Jahoda Sándor (1976-) haikui   
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 19 
2018.10 2018. November 2018.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 47938 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2954
  • e Hét: 32521
  • e Hónap: 77593
  • e Év: 2018873
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.