Belépés
sayuri.blog.xfree.hu
Önmagában a szeretet nem elég.Féltő gonddal kell őrködnünk az emberek felett,akiket szeretünk,sosem elég azt mondani ,szeretlek,hanem minden áldott nap ki is ke... cseresznyák brigitta
1972.01.23
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
szeretettel
  2012-05-18 19:17:27, péntek
 
  Gulácsy Lajos
ÁLOM EGY KORA KERESZTÉNY TEMPLOMRÓL
/Novella/



Szép, arannyal áttört, fehér selyemruhába öltöztetett anyám.
Fütyörészve, vidám szökelléssel sietek fel a kellemes hajlású dombocskán.
A nap kél. Az évnek 1210. április 12.-ik napja van.
A megváltó földjéről most jöttek vissza a katonák, kik szép ünneplő ruhát öltöttek magukra, s minden vidámság fölébred szívükben.
A dombon túl, mint elefántcsontból faragott élő szobrocskák vonulnak jóltáplált, fésült sörényű fehér paripákon, s fegyverzetük fényesre van tisztogatva gondosan; és úgy csillog a vidámocska fényben, mintha drága, hímzett ezüstszálakból szövögették volna.
- Óh! Istenem. Drága én jó Atyám, mikor lépem túl a húsz évet, hogy a hősök között vihessem a családi címerünkkel ékesített pajzsot és a hosszú harci dárdát? Mikor?
A mohamedánok lassan vonulnak a vágott hegyi úton, barna olajos arcuk bánattól van lehorgasztva. Sok-sok drága holmit hoznak kezükben, ismerem a foglyok szokásait. Alázatos bánatuk szívemhez férkőzik, és sóhajtásukat át tudom érezni ezzel a szívvel.
A Szűzanyához szoktam imádkozni, hogy vegye őket kegyelmébe, és térítse őket az egyedül üdvözítő hitre.
Anetta, a kedves kis Anetta is velem együtt szokta kérni a boldogságos szüzet.
Anetta most nincsen itt. Fehér csipkefüggönyös ágyacskájában még a reggel ébresztgető csengőit várja.
Őnéki később érinti meg a kezét a jó angyal, mint nékem. Az út most elhajlik kissé, s látom a nagy csillogó vizet, melyet csipkés hegyek vesznek körül, melyeknek csúcsát vártornyok teszik olyan díszessé.
Nekem a vártornyok nagyon tetszenek, a dárdahajító gépet is ismerem, s az íjat feszítő katonák között sok barátocskám van. Milyen nagy bajuszú emberek ezek a várkatonák.
Először féltem tőlük, és nem ismertem a nyelvüket.
Ők messzi a hegyvidékről jöttek, és csúnya beszédük van. Mintha mennydörögne, olyan a szavuk.
Az út nagyon szép kőkockákkal van kirakosgatva, mintha a mennyországba vezetne.
Néhol a kövek közül az én kedves parányi csillagvirágaim dugdossák ki fejecskéiket. Belőlük szokott anyám koszorút fonni, és balzsammal kent dús hajfürtöcskéimet díszíti vele.
Nagyon szeret és dédelgetni mindenki.
Egy sötét szívű katona egyszer rosszat mondott rám, és a veszett eb megmarta, nekem pedig aznap egy furcsa csillagos jel alakult ki az ajkam fölött.
A katona temetésén sírtam, és kértem a Mindenhatót, bocsátaná meg az ő bűneit.
Anyám pedig álmot látott vala.
Mintha szent lenne az ő egyetlen gyermeke, és templomot kellene nevére építeni...
És építteté a templomot az én nevemre.
Az út ismét fordult.
A fordulóban egy kőpadon ült Pietro, a szoborfaragó barátocskám.
Parányi, kedves lábacskáimat gyorsan szedve siettem feléje.
Ő megfogta vékonyka derekamat, magasra emelt izmos érckarjával, úgy hogy a napsugarak elkápráztatták szemeimet, s a maga mellé ültetve, hatalmas tenyerével simogatta selyem fürtjeimet és bársony arcocskámat.
Faragj, barátocskám nékem egy szép kis lovas vitézt, mondottam néki.
Szívesen, drága Luigi, te, te Istentől áldott gyermek.
Elkészült-e már a templom?
A Szűzanya megelégedésére, Luigi?
Mohó vágyakozás fogott el meglátni újdonatúj, márványból faragott templomot.
Meggyorsítottam lépéseimet.
Lábaim alatt csengett a kőlépcső, mintha mély üreg lenne alatta.
Temető.
Igen: - mintha emlékeztem volna egy mondására anyámnak.
,,Halottak porai fölött fogod megváltani ezt a világot, századok bűnei fognak megtisztulni lépéseid nyomán, kedves fiam...
Elbízott századoknak hiú arcára fogod rásugározni az alázatosság fényes glóriáját."
Kezeimet összekulcsoltam és sóhajtottam. Rinascimento! Rinascimento!***
Meglepetésemben élénken sikoltottam föl. Szívem hangosan csillingelt, és szememet az örömkönnyek dúsan öntötték el, amint a filigrán épületremeket magpillantottam.
Ez az én templomocskám, egyes-egyedül az enyém, az édesanyám nekem építette Pietro Zomazzóval, az én barátocskámmal. Óh! Istenkém! Istenkém! milyen kimondhatatlan örömmel futottam a harmattól csillogó zöldgyeppel és csillagvirágocskáktól csinosított négyszögletű téren keresztül, hogy a kapuhoz érjek minél előbb.
A térnek végén egy régi görög szobor márványa csillant meg.
Aphrodité szobra
Már nem sok volt az út a templomig. A tornyocskán, mely gondos kezekkel volt szobrocskákkal csinosítva, élénken villant az aranykereszt. Csillogtak boldogan az új harangok, a rózsaszínű márvány pedig úgy mosolygott belé a tavaszi levegőbe, mintha kérkedett volna azzal a kiváló tulajdonságával, hogy a ciprusok karával minden áldott reggel himnuszt zeng a kék égboltozat felé, s énekével mindég megnyeri az Úr tetszését.
Cseresznyepiros aranyszegésű barettemet*** levettem dús fürtjeimről. - Reggeli imádságomat most mondottam el borulva, tekintetemet a templom tornyának keresztjére függesztve.
A Toronynak tetszett az imádságom, s egy-egy fehér galambot küldött le hozzám. A fehér galamb megcsókolta dús ajkamat rózsaszínű csőrével, és gyors röppenéssel szállt vissza palotájába, a fiatal toronyba.
Alig vártam azt a boldog pillanatot, mikor remegő ujjaimmal, félénk óvatossággal felnyithatom az újdonatúj fakaput.
Az a pillanat elérkezett.
Milyen óvatos félelemmel nyitottam ki a sok nehéz tölgyfadeszkából összerótt, csodás faragványokkal elhalmozott templomkaput, és sűrű, göndör, illatos barna fürtöktől körülszegett fejemet kíváncsian dugtam be a résen.
Üde fenyőillat csapott meg.
A gerendázat nemes fenyőfából volt, mely még kiszáradás után is erős illatot terjesztett.



*

Felébredtem:
Egy régi templom korhadt kapujában állottam, egyik kezemmel görcsösen kapaszkodva a kapu kinyitott szárnyába, a másik Annie kezébe kulcsolódott.
A templom csöndes volt, belsejében a kora kereszténység szelíd áhítata rejtőzött.
Mindketten sírtunk.
Annie visszament a nyüzsgő eleven életbe, én kiléptem abból.
Meg kellett egymástól válni örökre.
Mikor Annie gazdag alakja eltűnt Aphrodite szobra mögött a rövidre nyírt berberfák sűrű szövetében, vele együtt eltűnt minden, ami hozzákötött a tegnap ideáljaihoz.
Új élet küszöbén állottam.
Rinascimento.
Ismét újra kell születnünk



Jegyzetek:

rinascimento: ,,újjászületés", az olasz reneszánsz.
barett: lapos, kerek, ellenző nélküli sapka.

Álom egy kora keresztény templomról - Első megjelenése: Székelyhidi Hírlap, 1912. december 25.
 
 
0 komment , kategória:  Gulácsy Lajos ÁLOM EGY KORA K  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2018.10 2018. November 2018.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 47938 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 3791
  • e Hét: 33358
  • e Hónap: 78430
  • e Év: 2019710
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.