Belépés
sayuri.blog.xfree.hu
Önmagában a szeretet nem elég.Féltő gonddal kell őrködnünk az emberek felett,akiket szeretünk,sosem elég azt mondani ,szeretlek,hanem minden áldott nap ki is ke... cseresznyák brigitta
1972.01.23
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 8 
szeretettel
  2012-05-18 20:32:47, péntek
 
  Gulácsy Lajos
A VIRÁGÜNNEP VÉGE
/Novella/



IMPRESSZIÓ

Csöndes csobogása a virágok halmazával teleszórt tónak hangzott el a villakert árnyas kis kövicses fasorjába, ahol én ültem, a csodabogoras fiú és - Aurélia...

A bárkák, a virágos pompás bárkák összegyűltek, hogy újrakezdjék a harcot - a léha harcot...
...Bordó virágok, mint csokra ében hajának - piros virágok, mint a gránát - kacsintgatnak igen messzünnen, hiú haragos gőggel...
Kedves ábrándos, kék ezüst virágok, lengő, hajlongó ghirlandokba néznek sóhajba fúlva...
Álmai az ő szép lelkének.
Halványzöld Olea Fragrans fehérlő szirmai csodás, elbűvölő illatával, csábítva, híva csalogatnak. Azt hiszem, feléje vonnak...

A csata mámoros zajában kacagva vívódik egy cudar kis dal:

Trallala
Trallala
Hivő szava
Lét szamara
Hí hé! Lo la
Hí hé! Lo la

A nap mosolyog, s aranysugárban úszik minden csónak, míg táncoló fénykölykök rohannak, ingerkedve csipkékkel, csokrokkal, belékötve a vágytól reszkető szalagleánykákba, ugrándoznak, csókolóznak és pajzán mámoruk feledteti velük korai elmúlásukat.
Beléhullanak a tóba, és meghalnak. Szegény aranyfürtös fénygyerekek. S a hiú leányok, a szalagocskák csak tovább libegnek-lobognak, s kínálgatják magukat Holdkifli hercegnek, ki ügyet se vetett rájuk.
Sápadt és haragos, hogy a hegyek jobban szeretnek a napfényben sütkérezni, és díszöltönyüket csak a tiszteletére öltik fel, s mikor ő jön, gyászosan integetnek feléje sötét palástjukban s fázva húzódnak el előle...

A virágok ismét mosolyognak.
Mimoza mosolygása az apró porcelán babának, törékeny nippfigurának.
Kis ismerősöm híva integet, csipkekendőjécskét lobogtatva...
Kacagó, apró, csacska vágyak köröttem szállnak...
Gyermekkorom hívó emlékmeséje...
Elhagyott, hűvös kertek. Szederindáknak szürkéskék lombjai... Kéklila ködképe falusi csöndségnek...
Tíz éve ennek...
Aurélia még Élike volt...
A cudar dalocska vígan táncol, a korzó sokasága összegyűlt s a díjkiosztás Don Juanja köré nyomul... Kacaja a víg csoportnak felénk is elhat.

Il primo premio.
Il primo premio.*

Az első díjat elnyerte hát az álnok sárga csónak. Mary is ott van, Jessy is ott van, a két haszontalan gyerek...
Pipacspiros ruhájuk fel-fellibben, zöld fényben csillog huncut szemük, mely a tóhullámmal kél viadalra, s smaragdját onnan lopkodja, hogy őrültté tegyen...
E szemek sugara szórja szüntelen a vágy csillogó szikráit felém, míg a virágünnep tobzódó kacaja epedve fúl a haldokló virágokkal ölelkezve a már csendes tónak kéjes ölébe.

Holdkifli herceg fitos, hivalkodó orrát fölüti a hegyek mögül, melyek a napnak mutogatják bíborpiros esti szertartásos palástjukat...
A bíborpír ellopkodja tőlem a kert édes titkait...
Félek, egy nap elvész anélkül, hogy önző vad vágytól egészen áthatva szívjam magamba azt a sok szépet, amit a kert illatos virágai a szobrokra rácsókolnak, elvész egy nap anélkül, hogy a kert elzenélte volna nékem azokat a szent hazugságokat, melyekért egy évet érdemes élni - s egy évig még élek.
Hiszen a méreg, mit a mámor lihegő perceiben, redős bíbor virágok kéjjel túlontúl átitatott szirmaiból, mohón, reszketve szívtam magamba, nemsokára hatni fog, s én a csodabogaras, mandulaszemű fiú, meg fogok halni az elefántcsonttorony aranyveretű kapujánál... Szép hosszúkás keskeny ujjaim, melyeken a körmök mint ékkövek ragyognak, belemarkolnak a lépcső hideg kövébe, kaparni fogják, izzó kínnal vérig kaparni fogják...
Macskaszerű arcom oda fog tapadni az opálég érzéketlen lapjára, gúnyosan vad hivalkodó daccal.

* Il primo premio: "Az első díj, a főnyeremény." (olasz) - VIN.


A virágünnep vége - Első megjelenése: Nagyváradi Napló 1909. június 13. 9. o.
 
 
0 komment , kategória:  Gulácsy Lajos A KEPLEENSTOHLI  
szeretettel
  2012-05-18 20:15:12, péntek
 
  Gulácsy Lajos
ÚTI EMLÉKEZÉS
GENOVA, 1910, FEBRUÁR
/Novella/



Monter Falconei vonaton utaztunk Venezia felé, nem mintha a tengeri utazás riasztott volna vissza attól, hajón tegyük meg ezt az utat, de éppen mert minden érdekességet nélkülöz egy félnapi hajókázás az Adrián.
Andor különben is a fiumei szenesemberekről vizionált ki magának fekete történeteket, s még most is reflexiókat mondott el tegnapi furcsaságaiból. Mikor a Via Germánián valóságos kis csatát rögtönöztünk az utcagyerekekkel, s a barikádok mögül hatalmas rohammal támadtunk, a kőzáport deszkadarabokkal fogva föl, melyeket a rongyos kerítésekről szaggattunk le. Később, mikor a meddő csatározás szünetelt, s félhorvát és dalmatával kevert olasz leánykákkal kötöttünk meleg barátságot, és a lankás, zöldellő domboldalon mi is egészen gyerekek lettünk elfeledkezve mindenről, mi kötelességre, hivatalra és társadalmi semmisségekre emlékeztetne, egyedül csak a kedves labdajáték izgalmainak dobtuk oda magunkat. Végtelenül jól esett, mikor a kipirosodott arcú tarka gyerektábor hatalmasan megtapogatta oldalbordánkat a keményre gyűrt rongylabdával.
Sohasem fogom elfelejteni ezt a délutánt, mikor az idő irtózatosan futott, s rohamlépései elrabolták tőlünk a kedves percek csintalan, igaz örömeit. - Hogy visszhangzott a köves, kopár fiumei domboldal a tarka-barka foltos ruhába bújtatott kis hegyilakók csatakiáltásaitól. Tarasconi Tartarin sem lehetett büszkébb oroszlánvadászataira, mint mi ketten ennek a délutánnak bolondos győzelmeire. - A Giordano Publicóban telebeszéltem az Andor fejét Na 'Conxypan-i őrültségekkel, hogy miképp és hogyan érettségiznek le Na 'Conxypan városában, a skatullarendszerben, mely szerint jó előre ki-ki hivatásának megfelelő nagyságú kalitkába lesz zárva, agyvelejének súlya szerint. Mikor a díjak és érmek kiosztásáról beszéltem, Andor félholtra kacagta magát. Különösen a teve- és cincéremberről szóló mese tetszett neki:
Versenyre kelnek a teve- és cincérember, eldönteni a nagy kérdést: - Hány tüskéje van a szent sünnek? - Mindenik a maga módja szerint igyekezett feladatát megoldani. Cincérünk hatalmas okulárét tett gömbszemére s gazdag igyekezettel látott hozzá megszámlálni a tüskék sokaságát. Elmúlt egy év, elmúlt tíz év, és szegény beleőszült, s még a szent sün tüskéinek száma megfejthetetlen maradt számára. Teveemberünk ábrándos szemeit rávetette a szent sün tiszteletteljes amorf tömegére, s kengurubőrből készült malacpólóját maga köré kanyarítva, szürke karimás kalapját feje búbjára illesztve, picike mandolinkát hóna alá kapva, felcsapott utcai énekesnek, s mikor a nagytanács felszólította, hogy megfejtését nyújtsa be, egy hatalmas borítékba zárva beküldötte fényes eredményét bölcsességének, s megnyerte az akadémiai tagságot. Cincéremberünk pedig szanatóriumba került, mivel mindig ezt dúdolta:

Teveszőr, teveszőr.......
...... ........... ........... .....

Mert hiszen mindenki tudja Na 'Conxypanban, hogy jutott kétpúpú barátunk a nagy dicsőséghez. A jurorbácsiknak olyan nagy gondot adott az illatos kicsi küldemény, mit a ravasz mandolinos küldött, hogy jobbnak látták az akadémiai érmet kellő gyorsasággal elküldeni, mint megszámlálni azt a sok szőrszálat, mit a nagy álmodozó egész télen hátáról lekapart.
Amíg ezeket elbeszéltem olyan cikóriai feketét szürcsöltem le, hogy még egy pirospozsgás ferencvárosi kofának is keresztbeállt volna a szemepárja.
De térjünk vissza Monte Falconéhoz és ökörszekérnél is vicinálisabb lassúsággal lebegjünk Reginadi Mare felé.
Egy csomó babilóniai házépítő között, kik olyan zűrzavaros nyelven köpködik ki mondani valóikat, hogy valósággal kánkánt jár tőle egy normális agyvelő. Mi igen jó hangulatban éreztük magunkat. Én egy dorombon zeneszámokat rögtönöztem, Andor nyirkos angol dohányt pöfékelt. - Transzvaali lókötőknek néztünk ki.
Rajtam valami bagariabőr csizma ékeskedett, pitykés gombos mellény, jókora bőséggel szabott bársonynadrág, melyet még a montrouge-i bazárban szereztem be párizsi csatangolásaim idejében, egészítette ki öltözékemet, nem is szólva arról, a zsíros bőrsapkáról, mely jól szememre volt húzva úgy, hogy arcomból mindössze borotválatlan állam és egy darab orr okvetlenkedett, nameg hajfürtjeim gazdagsága, mely miatt francia professzorom számlálhatatlan sokszor küldött a másvilágra.
Itt ismerkedtünk meg Schwartz bácsival, és segítettünk neki a határon pár csomag jóféle kockacukrot átcsempészni a sárgazsinóros olasz fináncok álmos seregén keresztül.
Schwartz bácsi nadrágszabó volt a 40-es években Budán, s valószínűleg valami suskust követett el, alkalmasint búzát exportált a sárga-fekete zászló alá, elég az hozzá, hogy az örökké hupikék ég alatt melegebb volt neki a föld, és kivándorolt Itáliába, s most lakáskiadással foglalkozik, jól felsrófolva az árakat egész jóakarattal. Még most is magam előtt látom a jó öreget, amint reszkető kezeivel, gondos pedantériával rakosgatja a fehér kockákat a sok ócska lim-lom közé, százéves zöldpenészes útitáskájába. Mindössze pár lírát takarított meg ilyen módon, de jobban esett neki, ha megteheti. Gettóbeli hitsorsosai jutottak eszébe.
Még valamit vitt magával Schwartz bácsi - egy kis göndörhajú báránykát, Paulát. Olyan volt ez a gyermek, mintha Correggio érzelgős ecsetje szülte volna. Boglyas kis fejecskéje ott húzódott meg a jó öreg bolond ölében, ki egész életében egy csomó pénz összekuporításával volt elfoglalva, feláldozva fiatalságának minden nagy álmát ennek az egyetlen szenvedélynek. Éhezve törtetett előre a kis zsidófiú, zsebében pár rézgarassal, megviaskodva az élet nagy csatáját, s most nincs egyéb belőle egy törékeny aggastyánnál, kinek semmi sem jutott, mint mohó vágyainak gazdag termékét egy gyermek kezeibe tenni le.
Öröm volt nézni, hogyan rakosgatja Paulácska hatalmas zsebeibe a cukorral telt zsákokat. Később mást fog nyújtani. Egész vagyonát, melynek minden darabjához élete egy gyönyörűségének romja fűződik.
Szemben az öreggel ül egy fiatal bolond, aki a régi verklit forgatja tovább.
Ő is hatalmas vagyont gyűjtöget, valami elfelejtett régi kincset akar fölásni bagolysívó, karcos vad éjszakán. Régen feláldozta fiatalságának minden boldogságát. Nagy, mérföldjáró csavargásában elfelejtkezett a szerelemről, s valami kalandorlovagnak dobta oda ékkövekkel gazdagon csinosított nemesi fövegét...

Egyetlen bolondos illúzióért...
Talán egykor akad valami hóbortos utód, ki az elfelejtett kincset értékelni fogja, s valamiként elmulatva, dáridósan el helyre-hujrázza.
Örömében ott lenn a föld alatt boldogságtól ragyogó szemmel, hajporos kis parókában, csatos topánban a fiatal bolond halk, apró ütemben vígacskán lejt el akkor egy stílusos, kedves kicsi menüettet.

Valahonnan a kis olasz házak közül halkan verődött fülembe Schubert "Wanderer"je, s én elfütyürésztem egy csodálatos mesedalt.


Úti emlékezés - Első megjelenése: Egyetemi Lapok, 1910. szept. 30.
 
 
0 komment , kategória:  Gulácsy Lajos A KEPLEENSTOHLI  
szeretettel
  2012-05-18 20:13:42, péntek
 
  Gulácsy Lajos
AZ ÚR RENDELKEZIK
/Novella/



Ábel küzdött az élet áldatlan harcában. Elveszítette atyját, hogy az Isten próbára tegye lelkét. Jeromos meghalt. A tudós, a nagy mindenség ismerője, s örökül csak jó tanácsait hagyta hátra fiának, ki egyedüli tanítványa volt, s ki nemcsak megértette, de egyedüli művét: "Ismeret", képes volt tapintatos gondossággal nyilvánosságra bocsátani. - A mű napvilágra jutott, de a kor kacér féltudósai, a diplomás doktorok fölényesen lekicsinyelték. Ez a mű dilemmába sodorta őket, féltek igazától, tehát visszaszorították a könyvpiacról. - Valóságos irtóháborút rendeztek ellene. Ábel, a fiú, művész volt, s atyja erős akaratát, csökönyösségét, anyja finom érzéseit, arisztokratikus nyugalmát bírta. - Csökönyös volt és büszke, érzékeny lelkű, nagyra törő és hiú. - Veszedelmes erények ebben a korban. - A balkáni vágású miniszteri tanácsosnak, Iván Lubokovicsnak igaza volt, mikor elkacagta magát:
Hja, hja, kedves kis anarkista, millióid hol vannak, millióid, millióid, báránykám?
Művészkedni, báránykám, nagyon szép, de a Te boldogulásodhoz az állam pénze nem lesz jó. - Csak koplalj, báránykám, tovább, én egy körömfeketényit sem segítek rajtad. Így beszélt a tanácsos Iván Lubokovics, a balkáni vágású jó úr, akinek brutális keze mindenbe sietett belemarkolászni, hogy rothadt dugványba rántson mindent, ami kultúra ezen a kis világon.
Ábel, a bárányka, hallgatott, néha sírt is, ha a tanácsos ölelgette és simogatta bársonyos arcát sovány, csontos kezeivel.
- Segítsen, uram, ha szeret - zokogott a bárányka. Lubokovics megint kacagott s le-föl járt a bársonyszőnyegen, vígan csattogtatta kezében a finom kis pengét, a filigran markolatú tőrt, melyet egy finn művésztől kapott emlékül.
- Báránykám, szenvedned kell, s erősen dolgozni, úgy, mint én dolgoztam: hja! nehéz az élet, báránykám.
- És az apád - az a bolond hebehurgya irkafirkáival töltötte el életét, ahelyett, hogy szorgalmas lett volna és alázatos.
Ismerlek benneteket. Csőcselék vagytok, csőcselék.
A bárányka sírt, és a tanácsos arca olyan volt, mint egy vöröshagyma, a rendetlen buja élet korán megőszítette, a dologtalanság petyhüdtté tette alakját, arcára ráncokat rajzolt, ákombákomjait a dőzsölése éjszakáinak.
Kívül valaki halkan kopogott. Irma jött megint, mint minden más alkalommal, most is ösztöndíjat kért és kapott is.
Majd törölöm a másikat, aki olyan sokra taksálja magát, az a magas, fehér hölgyike. Magácska más. Magácska jó kis gyermek. Megcsípve Irma arcát, két nagy bankjegyet csúsztatott kesztyűs kezébe, és még azt mondta halkan: Várom kocsival 6-kor délután, tudja, azt a butácska kalapot tegye fel.
Irma mosolygott, kacérkodott a vén rókával egy kicsit - csak egy kicsit a posztóval bevont zöld ajtó előtt. Ábel kiegyenesedett, a láz elöntötte arcát, forgott vele az egész világ. Mit beszélt az atyjáról ez a nyomorult kéjvadász? A nyomor jutott eszébe, amely otthon várja, és az anyja.
Csőcselék vagytok! Csőcselék!
Megájj! Te nyomorult, gyáva kutya.
Odasompolygott az asztalhoz, a filigrán markolatú pengét felragadta, melyet nem dugott hüvelyébe a szórakozott kéjenc, ki még a posztóval burkolt ajtónál állott és Irmát cirógatta sóvár mohósággal a zöld posztóhoz szorítva, karcsú könnyűvérű bukott kis testét.
Ábel megmarkolta erősen a tőrt és hirtelen, mint a sas, lecsapott vele Lubokovics fekete nagy tömegére.
Irma felocsúdott bágyadtságából, tágra meredtek szemei, fogai vacogtak. A tanácsos hátrabukott, mint egy nehéz sóval teli zsák, és meg se moccant többé. Egyet hördült még, és már nem élt.
Ábel szembenézett a bukott lánnyal, és rákiáltott: Te kis aszalvány, magadhoz veheted ennek a baromnak a pénzét, nesze, nesze, rohanj vele s dobd a pocsolyába a többihez. - Menj és öleld meg a fiát, szívd ki a velejét, a feleségének pedig mondd meg, hogy végre megszabadult ettől a békától.
Egyet rúgott még az alaktalan testen, és elment szépen, nyugodtan a templomba, hol leborult a hideg kövekre szorítva forró, lüktető homlokát.

A LÁTOMÁS

A székesegyház csendes volt, átölelte ifjú gyermekét, ki rövid pár hete vette először a szentségeket magához. A kálvinista Jeromos gyermeke az egyedül üdvözítő hithez tért vissza. Világosság csillogott a gótikus oszlopok sorai között. Kicsi viaszgyertyák nagy sávokat lobogtattak lelkükből, abból a lélekből, mely itt épült a művészet nagy áhítatos szentélyén, a Lionardó és Michelangelo lelke lobogott a halvány viaszból Ábel felé. Az oltár egyszerre lett fényes, a nap kelt fel, az "új század" nagy ragyogó napja. Az "igazság" nagy fénylő napja. Az "erő" nagy fenyegető napja. - És jött Mózes. Kezében volt a két hatalmas kő, IX paranccsal vésett két kőoszlop. Egy parancs hiányzott: "Ne ölj!"
Ábel szemei felcsillantak, az öröm keblét feldagasztotta, és megcsókolta Mózesnek lábait.
És zengett a szigorú próféta dallamos hangja. Csak néked rendelte így az Úr!
(Ismét csönd lett, a viaszgyertyák pirosas fénye bágyadtan derengett. Ábel zokogott. Anyjára gondolt és nyomorúságára.
- Ó de nagy terhet rótt reám az Isten.)
 
 
0 komment , kategória:  Gulácsy Lajos A KEPLEENSTOHLI  
szeretettel
  2012-05-18 20:12:05, péntek
 
  Gulácsy Lajos
A NAGY LÉTRA ÉS EGYEBEK
/Elbeszélés/



A kis Pullipulli bátyó fát vágott a ritkáson, mikor elébe lépett a Nagy Létra, kiről Birgut beszélt, a bőrványoló. Pullipulli bátyó bátor ember volt, mégis inába szállt a bátorsága és elejtve baltácskáját, szépen sarkon fordult s úgy nekiiramodott tüskön-bokron keresztül, egyenesen a paprikapiros torony irányába, hogy ízibe ott is volt, és felkiáltott nagy ijedségében Bucurkának, a harangozónak: végünk van, jön a Létra!
Bucurka fülét sem mozgatta erre, hanem egyet fordult szalmavackán és aludt tovább.
Pullipulli bátyó ezt látva megcsóválta hegyes koponyáját, amelyet pár ritka fehér hajszál ékesített ...álló egérfark végű nagy bajuszát fölegyenesítve büszkén így kiáltott:
- Már ki a tarka sátán törődjön az egész Birkabordia ország ügyével, ha még a pókhasú, veres ragyás Bucurka sem, aki még akkor is félreveri a harangot, ha az alvégen Paplis, a ferdeszájú egyet csettint a nyelvével. - "Hallgass már, te hírharang, te kerítésnyeső, te suta doktor, te, te."
Pullipulli bátyó félszemmel arra sandított, ahonnan ezeket a jelzőket szórták a fejére, hát uramfia, nem Bege néne állt ott egy istentelen pemetével a kezében.
De már erre Pullipulli bátyót teljesen elhagyta a béketűrés.
- Te sátán cimborája, te bagolytojás, vénségedre cifraságban szenvedő bogárhajtó ebhát, még te is megszólaltál. Ezért tartottalak, ezért etettelek keserves megtakarított pénzecskémből, hanem mondok egyet, kettő lesz belőle, te ilyen, te olyan, jobb lesz nekünk kettecskén innen eltéblábolni egy vigacskább országocskába, talán a "Jégenkopogó országban több szerencse ér bennünket, eszem a szádat, te morcos".
Bege néne egyre közelebb húzódott a vén kandúrhoz és fogatlan száját kicsucsorítva olyab csókot cuppantott Pullipulli koponyájának legsimább tájára, hogy ott fenn a paprikatoronyban Bucurka ijedten ugrott talpra és nagy igyekezettel verte félre a harangokat.
Égszakadás-földindulás!

Az eperszedő tér egészen megtelt kétségebeesett ábrázatú birkabordiákkal és olyan tarka képe volt a városnak, mintha évhó vásár lenne.
Borkif Ember, a hájgombóc polgármester, ki legjobban féltette az irháját, kétségbeejtően szánalmas állapotban egyetlen ingben egy mennykőfakanállal a kezében hadonászott. Tafkó Bilbut, a bőrványoló és ezermester hatalmas távcsövét igazgatta az ég legcsücskébe, és igazán aggodalmas komolysággal rázta meg szürkészöld üstökét, ez pedig igazán nagy szerencsétlenséget jelentett. Egy hete is éppen így tett a jó úr, és hát nem megmondta az ebadtát, reggelre más világba vándorolt őfelsége legkedvesebb vöröstarka cirmos cicája, a szépszéges Miáku Manci hercegasszony, és tizenkét darab princ maradt árván, s szegényeket alig tudta tejjel ellátni pirospozsgás Bolboll néne, kit Piripiri nagyherceg hatalmas kísérettel az Ibolyagyökérvárba rendelt.

Mindenki kérségbe volt esve, csak a felséges királyi udvar tartotta meg méltóságos nyugalmát.
Ott ilyen vaklármára még a kapus sem hederít s minden marad a rendes kerékvágásban.
A reteknadrágos, kenderzöld hajtókás alabárdosok nagy méltósággal lépkedtek az irtózatosan félelmetes káposztatorzsákból épített kapu előtt.
Répaevő héten különben is olyan készülődés van a hatalmas várban, hogy nem érnek rá még arra sem, hogy megtámasszák a Hold sarkát. Rábízzák ezt ilyenkor Hatoskára, az ácsmesterre, ki tizenkét legényével, köztük Pullipulli bátyóval, ki a legszemfülesebb ember az egész országban, kivonul a rezesbandával a csuporhegyre, megtámasztani a Holdat. Pullipulli bátyó szokta a kampót beakasztani a Hold sarkába. Csak egyedül ő ért ehhez a nehéz mesterséghez. Minden évben ki is jár érte a tizedfalás, mikor Pullipulli bátyó úgy megtölti a bendőjét, hogy jó ideig még ki se mozdul a vackából.
Most is holdtámasztás volt. Hatoska összeverbuvált tizenegy legényt, de Pullipulli bátyót sehogysem sikerült megtalálni. Már a dobos is kihirdette, hogy aki Pullipullit megtalálja erőszakkal és egyenesen szállítsa a tizenhármakhoz a csuporhegyre. Felhajszolták az egész környéket, még egy kutyafalkát is széthajtottak a szélrózsa minden irányába, de bizony Pullipullinak nyoma veszett.
Egész Birkaborda ország kétségbe volt esve, mert a Hold megtámasztás nélkül minden pilanatban lezuhanhat, és összezúzza az egész országot.
Az udvar tudomására hozták a dolgot, s bár az anyakirályné éppen kovászt készített, megtörölgette a kötényében felséges kezeit, és az ablakpárkányra támaszkodva kikiáltott a nagy térre, úgy hogy az ország minden népe meghallotta hatalmas baritonját:
"Az a halandó, ki vállalkozik a Hold sarkát megtámasztani, legott megkapja a bogáncskóró hercegséget."
Lett erre nagy sürgölődés, izgés, mozgás, egész Birkabordiában, csak Pullipulli bátyó hallgatott, mint balta fűben, pedig jól hallotta, hiszen ott volt a város kellő közepén a ravasz öreg paprikatorony pincéjében, hol úgyse keresi senki, a kutyák pedig nem szeretik a paprikaszagot. - Kedves balkeze, Bege néni váltig döfölgette az oldalbordáját, hogy menjen és meg fogja kapni a hercegséget, de ő bizony nem mozdult.
- Hát azt hitted, hogy nekem is megadnák a hercegséget? Nem oda Buda. Talán dupla falást kapnék, vagy az is lehet, hogy pár órára áristonba dugnának, vagy pedig a kancsi ember tornyába, hol nagyon jól tudod, milyen kedves ellátásban részesül az ember. Csak egy éjszakán keresztül lóg a derekánál fogva egy mézes kötélen, mely oly síkos, hogy meg sem lehet belé becsületesen kapaszkodni, s méghozzá valami istentelen némber folytonosan csiklandozza az ilyen kikötött jámbor arcát, valami tollseprűvel úgy, hogy olyan tisztességes táncot lejt a levegőben, és olyan eszeveszett tüszkölést visz véghez, hogy másnapra úgy mászik, mint egy rühös macska, és úgy fél esztendőn keresztül mankón sínylődik. Hely! Kutya ország ez a Birkabordiána, ugye, drága egyetlenem. Ezért most várunk addig, míg jön a létra, s a nagy kavarodásban majd csak elcsípünk valamicske vagyonkát, és továbbállunk vele, ezek a birkafülűek csak támogassák az ő ferdeképű holdjukat, tudom, istenem, megkeserülik, hogy nem becsülték meg Pullipulli bátyót.

Birkabordiána fejvesztett kavarodásban volt. Már három hatalmas erőssége és büszkesége országuknak zuhant le a holdtámasztó toronyból.
De fene hosszú keze lehetett annak a jámbor képű favágónak, hogy meg tudta támasztani azt a nehéz vaskampót a Hold jobbik sarkában.
Tafkó Birgut apó pedig kiállította hatalmas zivatarvizsgáló mesterségét az eperszedő tér kellő közepébe és vizsgálgatta nagy nekifohászkodással azt a nagy hollandi sajtot a házak felett, a vörösképű jámbor Holdat...
Miko relegen köréje gyűltek, úgy érezte, elérkezett a nagy pillanat, ünnepélyes komolysággal emelkedett föl és háromszor jól megköszörülve torkát, a következő hatalmas szónoklatot kanyarította ki:

"Tisztelt Birkabordiána!
Országunkat végveszély fenyegeti, melytől csak egyes-egyedül én tudom megszabadítani. Jön a nagy Másszmeg, egész országunkat agyon fogja taposni hatalmas csizmájával, mely olyan nagy, mint egész Birkabordiána, még talán valamicskével nagyobb, ami pedig a Holdat illeti, az egy égő szurokkal telt hatalmas bivalybendő, és ha leesik, fölégeti fővárosunkat, Tibikurit. Öt napig ráérünk még füleinket vakargatni, de hatodik napon minden élő eltakarodjék ebből az országból, nehogy a hetedik nap itt találja, mert holdzuhanás után jön a Nagy Létra.
Ennyit mondtam, a többi az önök dolga, akár adnak tudományomra, akár nem, nekem tökéletesen mindegy." S hatalmas instrumentumát összerakosgatva a halálsápadt Birkabordiánabeli jábor népet otthagyva, szép lassacskán hazaballagott.
Pullipulli bátyó, ki minden szavát jól hallotta, hiszen fölötte terült el a kedves kicsi eperszedő tér, s éppen a paprikatorony mellett tartotta bölcsességtől dagadozó beszédét az ezermester tímár.
Ez a jó ember a mi malmunkra hajtja a vizet, és ha én nem vagyok kappan, hanem valóságos élő Piplipaplah Herkules, akkor egy hét sem telik bele, enyém lesz a bogáncskóró hercegség, szamártövis báróságot pedig megcsinálom a becsületes öreg Birgut atyónak, de most légy szemfüles, Herkules Piplipaplah, mert ravasz róka a tímárunk is, és ha nem vigyázol magadra, elhalássza orrrod elől az egész hercegséget.
Fogta magát a ravasz Piplipaplah, s magára szedett a pince sarkából valami furcsa öltözetet, melyet a molnárok szoktak használni, kik a hegyvidékről jönnek. Úgy nézett ki benne, mint egy vén morgós mackó. Bege néni pedig valami csalánléből olyan nedvet főzött, amely leszedte minden szakállát, bajuszát a jó öregnek, még azt a pár hajtincset is, ami fejebúbján fehérlett, s egyúttal valami borvörös színt nyert ábrázata, úgy hogy tulajdon édes szülője sem ismert volna rá.
Úgy nézett ki, miny valami gonosz varázsló, ki a hegyimanók hazájából került ide, ebbe a jámbor országba. Még egy hatalmas okulárét csíptetett orra hegyére, mit az ő drágalátós balkeze öreganyjától kapott örökül, s nagy könyörgésére az ő aranyos macskájának egyetlen ígéretére, hogy valósággal feleségül fogja venni, és hercegnő lesz belőle, odaadta azzal a kikötéssel, hogy minden áldott este átengedi, mikor szépen összegyűjtögeti és összerakosgatja a sok füvet, békalábat, pókvelőt.
Hej, sokat köszönhetett a vén háládatlan ennek a még százszorta vénebb oldalbordának...
Hármat rikoltott a vén bagoly a kancsi ember tornyán, holddűlő volt, mikor elhagyta a jó öregünk a paprikamalom tornyának pincéjét, és sietősen ment a Birgut atyó zabszalmás házacskája felé.
Izgatottan futkostak a szegény birkabordiánok az utcákon, és csapatokba verődve beszélgettek a nagy Másszmegről és a holdzuhanásról.
Ilyenkor a holddűlőben mindig nagymise volt a templomban, hol elrebegték imájukat a holdsegélyért, hogy balról jobbra süssön és ne jobbról balra, az árnyékot vesse a kalácstorony egyenesen a mákoshegynek és legyen sok béles, teremjen bő kása. Pullipulli bátyó ugyancsak szedte a lábait, hogy ígéretére visszatérjen.
A tímáréknál disznóölés volt, s olyan jó májashurka illat csapta meg Pullipulli orrát, hogy olyanféle érzés környékezte meg, mintha cudarul éhes lenne.
Halkan megzörgette az ezermester tímár házának karikás üveggel kirakott ablakát, s mikor az egybegyűlt család ijedezve ugrált fel az asztal mellől, megnyugtató fuvalom szelíd hangján beszólt:
- Nyugalom és békesség minden birkabordiánnak, én vagyok a Jókalács bátyó, ki örömet és szerencsét hordozok magammal.
Tímárunk azért jónak látta gyíklesőjét leakasztani s úgy lépni a jövevény elé.
- Ki vagy, vándor lélek, ki holdálom idején vendégnek érkeztél? Nem tudod a törvényt, mely megtiltotta minden jámbor polgárnak ebben az időben küszöböt lépni.
- Nyugodt lehetsz, sokkal fontosabb ügyek hoztak ide, hogysem polgárszokásokat tekintenék, Nagymester. Nagymester, én Huligen küldöttje vagyok, ki a nagy Másszmeg öregapja, s Édesfagyökér ország hatalmas vajdája, az erdők bogarainak számon tartója.
Birgut Tafkó apó sunyi ravaszsággal csóválta meg hatalmas hófehér hajjal koronázott fejét és így felelt:
- Nagy Másszmeg szolgája vagyok, jámbor halandó, s minden lépését áldom, hallottam, hírét nagyhatalmú atyjaurának is, de mégsem lépheted át a szent órán küszöbömet. Szívesen látott vendég csak akkor lész házamnál, ha a kuvikmadár elrikoltja magát eszterhéjam jobb sarkán, ami veszedelmet jelent ellenségeimre, s igazolja a te tudományodat.
Csodák csodája, a tímár házának jobb sarkán az eszterhéj alatt lidérc lebegett egy víg ugrumbugrum táncot csendeskés ütemben, s a kuvikmadár csinosan kiabált, rikoltozott néhányszor, élesen rikácsoló, hátborzongató hangon. Bűvös fény vetődött Pullipulli atyóra, vörös safrangos fénysugár, és úgy állott a tímárudvar közepén, hogy minden jámbor sarujára bodzalevelet köt, ha látja. Tímárunk is szagos levendula olajat kent orra alá, hogy a varázslatnak úgy-ahogy ellen tudjon állni, mégis reszketett, mint a nyárfalevél.
Pullipulli Herkules, ki felismerte a lidécben jövendőbelijét, kiegyenesedett, és dörgő hangon mennydörögte a halálra vált tímárnak fülébe:
- Hatalmamban kételkedtél, jámbor aggastyán. Íme, láthatod, milyen végtelen bölcsesség lakozik bennem. Én igazgatom az alvilág manóit, s készítem a varázsitalokat a Lámák részére.
Birgut Tafkó jobbnak látta köpönyeget fordítva szívesen megvendégelni a jövevényt, ki vacsora közben annyi ügyes mesterséget vitt véghez, hogy megkacagtatta az egész társaságot. Papiros békákat vágott ki ollóval, s ezek olyan ugrándozást vittek véghez az asztal tetején, hogy valósággal túltettek élő társaikon. Majd pedig káposztafejeket szólaltatott meg, melyek egy bohókás kis vígjátékot csináltak végig az almárium tetején. - Mikor pedig a jóféle márciusi gyökérbortól kissé megkótyagosodott, a ravasz öreg olyan furcsa históriákat mesélt egy ismeretlen országról, hogy elfeledkeztek tímárék mindenről a világon, s szájtátva hallgatták az öreg hazudozót. - Csak az öreg tímár vonult félre, ősz fejét kezébe temetve búsan sírdogált a karosszékben. - Úgy érezte, hogy fényes álmai összeroskadnak, s egész tudománya, ezermesterkedése csak apró csalafintaság ehhez a hatalmas manipulációhoz képest, mit ez a furcsa jövevény szeme láttára végez.
Összeszedve minden erejét, csillagjóslásra gondolva ravasz ábrázatát a jövevény felé fordította. - Ez mind igen szép halipka, de mesélj valamit a csillagok állásáról.
- Jó helyen tapogatódzol, birkabordiáni, ez a tudomány egyedüli, amit valóságos szenvedéllyel folytatok. Különben könyvet írtam a fénytelen csillagokról, melyek bejárják a meleg levegőt és meghódítják a fényes csillagok birodalmát. A te homályos üveged csak tizenkét körről tud felvilágosítani, de én ismerem a tizenharmadik kört, hol a kék halak élnek.
Mikor meggyőződött a jámbor tímár, hogy tudománya elhomályosul a jövevény bölcsessége mellett, ravaszságát szedte elő, hogy hiszen ő csak jámbor birkabordián, sosem foglalkozott mással, mint bőrványolással, s azzal kereste kicsiny vagyonkáját, házacskáját, melyben olyan kedves vendéget, mint Jókalács szívesen lát (magában pedig a pokol fenekére küldte Pullipulli Herkulest).
- Nem vagyok én Jókalács, hanem a Nagy Másszmeg öreg atyjának egyenes tanácsadója, s most szedd a sátorfádat öreg, ha nem akarod, hogy a föld alá süllyesszem vagyonodat veled és egész pereputtyoddal együtt.
Lett erre sírás, rívás, az asszonyok sikoltoztak, a gyerekek úgy miákoltak, mint egy ócska sípláda.
- Nem veszedelmet hoztam részetekre, hanem szerencsét, és ti minden áron vesztetekre törtök, jámbor birkabordiánok. - Hallgassatok ide.
Huligen azt kivánja, hogy te, a város legbölcsebb polgára, menj fel őfelségéhez, és add tudtára az udvarnak, miszerint Nagy Létra csak úgy hajlandó hódító hadjáratát visszavonni, ha követét atyjának, Levuli herceget, vagyis tulajdon jómagamat és annak élete párját, a bájos Viktóriát, örökös herceggé, bogáncskóró kerület teljhatalmú urává nevezi ki. Holdtámasztásra sem lesz többé semmi szükség, mert Huligen egy jókora szeggel fülénél fogva odaszögezi az éjszakai vándort a paprikatorony hegyébe, s csak láncra fűzve járhatja esti sétáját a hegyek és völgyek felett.
Az öreg tímár látva, hogy a sült gesztenyét másnak kaparta ki, s a hercegséget szépen elhalászták orra elől, égtelen dühbe gurult, és kitálalta egész főztét csalafintaságának.
- Az egész Nagy Létráról szóló rege hazugság, s te egy közönséges csaló vagy, kit a tanács elé fogok cipelni, és felköttetlek a kancsi ember tornyára a fülednél fogva. Azt hiszed, hogy egy ilzen tisztes polgárral, mint én, ilyen csúnya tréfát lehet űzni?
-Csendesülj, jámbor birkabordiáni, hiszen a fekete levest úgyis te innád meg, mert a holdtámasztás titka mégis az enyém, és te telekiabáltad a várost annyi cifra hazugsággal, hogy ha kisül a turpisság, téged elevenen ültetnek a forró olajkádba, és szurokdarabot főznek belőled...
Erre már csakugyan nem tudott tímárunk válaszolni, és torkán akadt a szó - megadta magát, és hűséges ebként ballagott Pullipulli Herkules után.
Ígéretre a templom elé értek, hol a tímár kihirdette az örömhirt, hogy megérkezett a nagy próféta, ki megváltja Birkabordiánát.
Másnap már láncrafűzött hold alatt sétálgatott piros zekében, csatos topánkában egy hatalmas aranygömbös sétapálcával, hupikék és pipacsvörös ruhában pipiskélt mellette hercegi párja, a mi jó ravasz kicsi öregünk, a kedves Pillipulli bátyó. - A zöld bokorban pedig egy nagyon mogorva aggastyán ült összehúzódva, mint deres téli időben a vadrózsabokor, a bárói rangot nyert agyafúrt tímár, és azon morfondírozott, hogy tudná kibillenteni azt a nyomorúságos szédelgőt a hercegi székből. Hiszen tulajdonképpen neki volt szánva, egyes-egyedül csak neki. De amikor a piroskabátos fenséget megpillantotta, olyan hatalmasan görbítette hátát a jó öreg, hogy háromszögletű kalapja legcsücskét cipője orrába vágta.
Hiszen az ő kegyelméből szabadult el a ványoló kádbűzös környezetéből, s csöppent az udvar fényes világába.
Mégis nagyon agyafúrt az a különös kicsi emberke, abban a piros kabátban, még az ő ravasz eszén is túljárt, s ujjain tudja forgatni. - Hanem azért nem adta fel a harcot, beszélt fűt-fát összevissza, úgy hogy az egész városban nevetség tárgya lett a zöld batáros tímárból lett báró. Valami nagy létrára végre felakasztotta magát kétségbeesésében, és ezt a cédulát kötötte a copfja pántlikájára: Hej, nagy Másszmeg, megadtad nekem azt a kegyelmet, hogy felmagasztalj becses színed elé! Ravasz volt Tafkó, még ravaszabb Herkules.
 
 
0 komment , kategória:  Gulácsy Lajos A KEPLEENSTOHLI  
szeretettel
  2012-05-18 20:08:23, péntek
 
  Gulácsy Lajos
NA'CONXYPAN-I TÖREDÉK
/Kispróza/



Egyszerre hozták be a divatot, zöld kabátot és pöttyös mellényt viselni Bolholl városkában.
Tutyu rendelt magának rögtön, hogy a napos délutánokat a korzón vígan mulathassa keresztül a krinolinba libegő kis nőcskéivel, s a háromszögletű kalapját szorgosan kefélgette, mikor sánta szabója elhozta a rendelt kotyafitya homit, amint a megboldogult öreg bolond Tóni bátya mondogatta az ilyes ruhaféle lim-lomra.
Pirregett az eső a háztetőről, Tutyu káromkodott, hogy még csak a Nyeke Dodo cukrászdájába se mehet el Borghy Pilleg bácsival dominózni ebbe a cudar időben.
Füle tövét vakargatta, s azon törte az eszét, hogy mi a fenével üsse agyon az időt, mikor egyszerre csak egy kis kacsó érintette meg hátulról a fülét, és pajkosan megcibálta.
 
 
0 komment , kategória:  Gulácsy Lajos A KEPLEENSTOHLI  
szeretettel
  2012-05-18 20:06:33, péntek
 
  Gulácsy Lajos
NA'CONXYPAN-I DÉLUTÁN
/Novella/



A Tik-tak ball hef zengő hangja eljutott a fülembe, és sietve mentem a hosszú úton végig, ki a reggeli városnegyedbe, hol ilyenkor népünnepély van. Tarkabarka csoportok verődnek össze a piskótaházak között.
Bolboll anyó cukrászdájában a piripiri kék gyerekek, a vakolatgyerekek összejöttek. Az apró leánykák mint a fából faragott babák néztek ki széles malomkerék nagyságú szoknyájukban, mely olajos festékkel volt kipingálva. Óriási rózsák sárgaarany cirádáikkal szegélyezve üveggyöngy hajtócskákkal túlontúl elhalmozva csillogtak és villogtak a ruhákon. Na 'Conxypan-i gavarok édes brosk szivarkákat szíva toronymagas cilinderjeikkel és csatos topánkáikban úgy néztek ki, mint porcelánból formált csecsebecsék.
Nagy ünnepi tortákat hoztak be az idők emlékezete óta fürgönc cukrászkölykök. Vihogtak és apró Csinn Bumm hangon cincogtak a hetyke gavarok. A lányok túl szentimentálisan pislogtak, hosszú szempilláik mint olajjal kent mandulaszemek fekete szemöldökecsettel szegve, ábrándos bálványképeknek néztek ki. Kezecskéik pihéből készült legyezőkkel játszogattak.
Trihi! Truhu! Hangzik az éles rikcsoló hang - megjelenik Tommi, a borzasztóan híres csínfaragó.
Egy örömtől repeső kéjmosoly táncolva járja körül a filigran krémszalont. Bolboll anyó vigyori pofája megint olyan, mint egy bazsarózsa.
Morogva ment el az ablak előtt Kent egy nagy torzonborz vörös szemű pettyes kutyával.
Romoron volt ez, a "Népbank" exigazgatója, ki rossz híre miatt most árpakásaüzletet bonyolít le. - Szürkéskék cilindere túl kopott, és szőrös fején ide-oda billeg. Különös ismertetőjele, hogy szünet nélkül rágcsál, bár foga hiányos.
Sietve mentem a két tekintély után, árpakása-szállítmányomról tudakozódva.
Huttertonn most eresztett le egy hólyegszerű gömböt a lakásából. Műlény volt!
Az ódon toronyóra recsegve ütötte a 101-et. - Éjfél. - Nyugodni tértem.
Érdekes, a plafondon nyirkos talpnyomokat vettem észre, melyek gyanúsan feketéllettek a füstös falon. Felriadtam! E pillanatban puha, lomha, elnyújtott kacagás ütötte meg fülemet. Egy nagy tömeglény nyitotta ki az ajtót. Megdermedtem!
Üveges szemekkel meredtem a látományra, mely hirtelen pukkadt el, s csupán egy kevés nátronlúgszagot hagyott, melyet az asztalra tett kelyhes vyljon virágocskák hirtelen nyeltek el.
Virradt!
Huttertonn mint őrült rohant fel a lépcsőkön, s lihegve kérdezte: hol a Műlény.
A szám beragadt, nem tudtam válaszolni.
Az örvös arca véres volt. Huttertonn hirtelen, mintegy a szitán átlátva a helyzet tragikusan keserű voltát, habzott szájjal, dühtől villogó szemekkel hirtelen tépte el a virágokat.
Egész vagyonom megsemmisült. Vyiljonjaim, vyljonjaim! - kiáltottam. Huttertonn a jégkorszak hidegségével nyúlt tárcájához, hogy szótlanul egymilliárd francot fizessen.
Tiltakoztam!
Huttertonn sértett gőggel, dohogva távozott.

Riadalom a városban.
Egy nagy üvegkocsi zörögve haladt át a hídon, egy emberáradat nyomult utána. Élen a Vojpikkal.
Huttertonn átka kísért. Engem vittek benne.
Már-már elértük az Igazságszolgáltatás palotáját, mely a nomini nemes stílusában épült volt, mikor egy éles hangtúlharsogva a tömeget: utat, utat kiáltással tört előre.
Bamm volt, a házmester - a tökkelütött marha! Vasmarkában óriási dorongot szorongatva hadonászott mint meghitt barátjával, a könnyű seprűnyéllel.
Örgöli ürghi! Pujj olha Röh! Rohant előre, egy csapással semmisítve meg az üvegkocsit.
Kötözni, kötözni, ordították a Vojpikkok, s ezer katona gumikalbásszal rontott Bammnak.
Nehezen tudták megközelíteni!
A zűrzavarba menekültem, átkozva Huttertonnt és a Na 'Conxypan-i csőcseléket, mely arcátlanul dobálta az apró zurrfokjait, melyek valósággal összecsípdesték nyakamat és arcomat.
Elhatároztam, hogy bosszút állok. A külügyi kormányhoz fordultam orvoslás végett, s ügyvédemnek rögtöni megbízást adtam...
 
 
0 komment , kategória:  Gulácsy Lajos A KEPLEENSTOHLI  
szeretettel
  2012-05-18 19:24:44, péntek
 
  Gulácsy Lajos
NA'CONXYPANBÓL
/Novella/



Édeskés história. Piripiri nagyherceg, Nol-Hoy unokaöccse, Édesfagyökér ország ura vígan piruettezett a pogácsából épített kastély előtt. Háromszögletű kalapocskáját emelgette. Holdkifli kisasszony vígacskán üdvözölte a paprikapiros torony mögül.
Juhhy, juhhy, ol hik muff.
Magácska nagyon bőkezű fiú. Mutassa a tenyere közepét. Így kérte Piripirit Bolboll néne, a bazsarózsaképű vastagocska jó nő.
Piripiri nagyherceg fitoskás orrát izgágásan illegbillegette, s rá sem hederített az asszonyságra. A varjúcsőrű Tóni bácsi pedig ripacsos képével éppen most tűnt fel a zöldkerítés legislegvégén.
Minden fonák volt itt. Bolondos fák, bolondos emberek. Hupikékek a felhők és kacskaringósak az utak, mint a kis emberkék csalafinta agyveleje, akik itt éltek ebben a mesevárosban.
Juhhy, juhhy, ol hikk muff! Holdkifli kisasszony megint lekiáltott a felhők közül. Piripiri nagyherceg toilettet csapott. Arcocskáját rizsporozta, szépségtapaszokat rakott rája. Készült a találkára.
A vén házak almazöldek voltak, mint az őr ruhája. Magnólavirágok fehérek, hókán fehérek, mint selyemharisnyája, azok a kis kavicsok, melyek az úton voltak szép rendben elrakosgatva, olyanok, mint az ő körmöcskéi a hosszú ujjai legcsúcsán.
Tóni bácsi, az éjaszaka boros őre kiáltott: Minden birkabordián éji nyugalma csendes legyen. Éji nyugalma csendes legyen.
Úgy hangzott a szava, mint a berozsdásodott öreg órák ketyegése.
A reteknadrágos alabárdosok nagysörényű paripáikon úgy vonultak a vén meseváros alatt, mintha bizony háború fenyegetné Birkabordiánát. A béke pedig általános volt. Habos, fodros ezüstfelhői az égnek belé kacagtak ebbe a cudar békkességébe.
Na mi lesz veled, herceg Piripiri? Siess, mert elhalásszák előled Holdkifli kisasszonyt a fodros ezüstfelhők. Na, mi lesz?
Az eszemadta kicsi hercegecske tétovázott. Micsoda dolgot eszeljen ki, miféle csalafintasággal kaparintsa meg magának a parányi ezüstkiflit, a Holdkisasszonykát. Pedig az most is incselkedett vele.
Juhhy, juhhy, ol hikk muff!
Végre elkészült Piripiri herceg toilettjével, s Bolboll néne cukrászdájában a kék gyerekekkel, a vakolatgyerekekkel dominózott. Gyülekeztek a víg városka még vígabb polgárai. Na 'Conxypan leányai, szőke csodák, mind eljöttek ma este a cukrászdába. Ecsettel festegették hosszú szemöldökeiket, és toll-legyezőjükkel mohó sietséggel legyezték magukat. Nagyon, de borzasztóan szépek Na 'Conxypan leányai, különösen, ha eljön az este.
Nappal összezsugorodnak és úgy szunyókálnak papiros házacskáik sötét zugában.
Esti virágok.
Hej te bolondos Na 'Conxypan. Hercegünket megtébolyítod. Elcsavarják ezek a szőke gyerekek méh azt a parányi eszecskéjét is. Holdkifli kisasszony krinolinját magára ölti, lassan illeg-billeg a felhők között kedves kicsi urgunburgun táncot. A reteknadrágos alabárdosok pedig felhőfodrokon fölmennek az ő kastélya elé, és ott várnak, alabárdjaikat térdjükre támasztják és várnak. Piripiri herceg jön háztűznézni. Bolboll anyó cukrászdájában még mindig dominózik a mi Piripiri hercegünk. A kék vakolatgyerekek pedig udvarolnak a szalmasárga szépeknek. Telnek az órák, telnek a percek. Piripiri tömi szájába a sok édességet. Majszolgatja szép csendesen. Kívül minden kék színt vesz fel, szürkület van. Na 'Conxypan-i hajnal. Smaragd csíkok futnak az ég alján, a tornyok arannyal kivert fedelei borzasztó szépen csillognak, mintha kicsípték volna magukat a nevezetes napra. Piripiri herceg megy háztűznézni.
A tulipiros házfedelek ugyancsak hivalkodnak az eperszerű tér kellős közepén. Pedig hiszen szerény polgári házak. Pékek, tímárok, szűcsük, kötélverők laknak benne. Piripiri herceg ott szunnyad a bársony kereveten elnyúla a Bolboll néne víg cukrászdájába. Egyszerre felriad, s szemecskéjét törölgeti.
Enyje, teremtette, már dél van. Öregapám, ne süssön olyan nagyon. Nagyapó leereszti a borzasztó nagy függönyt az égre, és Piripiri tovább szunnyad.
A reteknadrágos alabárdosok fehér, hosszúsörényű paripáikon lehorgasztott fejjel cammognak vissza a paprikapiros torony irányába.
Csak Papik tizedes hiányzik.
Hercegünket, Piripirit jelenti be a Holdkifli kisasszony kastélyába, hogy:
- Jön háztűznézni.


Na'Conxypanból - Első megjelenése: Nagyváradi Napló 1911. május 28. 5. o.
 
 
0 komment , kategória:  Gulácsy Lajos A KEPLEENSTOHLI  
szeretettel
  2012-05-18 19:22:22, péntek
 
  Gulácsy Lajos
A KEPLEENSTOHLI HÁZ
/Elbeszélés/



I.

Kepleenstohlban, a XVI. kerületben, a Waayppe utca 13. számában lakik egy púpos ember, aki mellesleg megjegyezve vagy idióta, vagy pedig állat, mert egészen másképp él, mint a többiek, és másképp viselkedik, sőt, mint mondják egy létező nyelvet sem beszél (pedig nem néma). Beszéde monoton gagyogás, értelmetlen nyögdécselés, hasonló a hód röfögésszerű hangjához. Születését nem tudják, foglalkozására nézve hulladékszedő, legalább mindig ott őgyeleg a Xhybb-féle szeméttelepen. Neve nincs, Kehtlofytlomysopstonnak nevezik, ami kuhyt nyelven (Kuhyt Marsbeli tartomány, mely az égitest északi félgömbjének nyugati részén fekszik a 15 és 1/2 szélességi fok és a 45. sz. fok közt terül el) élhetetlen tuskót jelent. -
De térjünk be a lakásába, mely a 6. pincében a föld alatt 52 méternyire fekszik. Egy rettentően büdös patkánylyuk ez, hol a tikfa terjeszti foszfor4eszkáló fényét, bágyadt világosságot árasztván a sötét szénporból tömörített falakra (carbonium xyton1), melyet egy acetilénlámpa sem tudna megvilágítani. Ebben a lyukban lakott a púpos csodalény.
De most bemutatom a ház többi lakóit is, kik e történetben szerepet játszanak. Xym, a csizmadia alacsony köpcös emberke, 52 éves, zöldesbarna hajú, különös ismertetőjele, hogy orrán hosszú szőrpamacs van, állandóan vörhenyes barna kabátot visel, és mindig nevet, felesége van, egy pisze orrú némber, kinek szeme mindenen megakad, ő a ház mindenható és mindenütt jelenvalója; különben arról híres, hogy legjobban készíti a szúnyogpástétomot. Leánya, Yh, egy bájos teremtés, kivel jó volna, hacsak néhány percig is, sötétben maradni. Különös ismertetőjele, hogy lila alsónadrágot visel, s jobb szempilláján egy parányi szilvamag alakú anyajegyet. -
Yh szépségéről hasábokat lehetne írni, de ez teljesen fölösleges, aki szeretné látni a tearózsatestű leányt, az haladéktalanul utazzék Kepleenstohlba, Waayppe utca 13. számú ház pincefolyosójának valamlyik zugában tölcsön egy éjszakát, bizton meglátja, mégpedig lila alsónadrág nélkül, mikor a ház leányai régi szokás szerint alsónadrágot cserélnek.
Ez az alsónadrágcsere vonzott engem is Kepleenstohlba, de kevés híja, hogy ott nem hagytam a fogamat...
De ne harapjunk mindjárt az alma közepébe.
Bam, a házmester, egy tökkelütött marha, fogai úgy vigyorognak ocsmány dúzzadt pofájából, mint egy vérebnek; nem jó hozzá szólni, mert megharapja az embert - veszedelmes egy dög, Willhiwars úrhoz, a háztulajdonoshoz úgy ragaszkodik, mint egy hűséges kutya, de másra mindig morog. - Feleségét nem ismerem, pedig mint mondják, nős, de feleségét ketrecben tartja, annyit tudok, hogy lakásukból gyakran nagy lárma tör elő, állatias, durva, nyögésszerű bőgés. -
Irtózatos gyanú fogalmazódott meg agyamban... De jobb ki nem kezdeni ezzel a veszedelmes emberrel...
De most bemutatom a ház legérdekesebb alakját, Huttertonn doktor urat, ki örökké vegytani laboratóriumában van elfoglalva, s ha néha-néha kijön, sötét kabátjába burkolózik és kopasz fejére mélyen behúzza a kalapot, szürke kénes fényt árasztó szemei ijesztőn ragyognak ki a kalap karimája alól; ha jön, már messziről kikerülik, mert erős magnetikus sugarakat lövell magából, mely a hozzá közel menőket megzsibbasztja és tovalöki. - Így tartja távol magától a tolakodókat. Praktikus ember.
Végül bemutatom a Tikkerton testvéreket.
Ikrek, fölismerhetetlenül egyformák. Csodálatos két lény ez, még csodálatosabb szokásokkal. Gyakran látni őket együtt, nagy vöröskockás kabátban, mely lángvörös hajukkal tökéletesen összhangzik. - Azt híresztelik róluk, hogy bolondok, de én azt hiszem, hogy Kepleenstohle legeszesebb emberei. - Na majd elválik. -



II. THEL AL UNT DONC

De térjünk vissza a hulladékszedőhöz, ki most tért meg a Xhybb-telepről, és a hozott hulladékanyagot a Tyh-fa világánál szortírozta - a csont külön kerül, az üveg, vastörmelék megint külön.
Majd hozzáül egy zakatoló alkotmányhoz, mely sötét szobája egy rejtett zugában van, és azt mozgásba hozva, az abból kilövellő sugarakat nagy szakértelemmel vizsgálja. A sugarak a szivárvány minden színét lövellik, aszerint, amint egy vagy más csavar lesz elfordítva: - a spectrodanalízis törvénye szerint a prizmás törés az elemeket egy skálába tárja elénk, mely skála tökéletesen adja az egységes fényt, abszolút égést, vagyis az anyagteljességet. - De még a Marsban sem ismerik az elemek összegét. -
Kehtlofytlomysopstonn, kit röviden Kehtnek fogunk nevezni, egész életét szánta az elemek kis vegyületeinek stúdiumára, az új Köntyth rendszer szerint, mely oly tökéletes, hogy a földön élő vegyészek sutba vethetik összes képleteiket, s még 1001 évig vakarhatják fültövét, míg ide jutnak. -
A Köntyth rendszer már nem is mer képleteket, sőt, már nem is szortíroz, mindig az egységes anyagot veszi, mely az összes égitestek alkatrészét teszi ki. Kehtlofytlomysopstonn, Korxyn Ymennek, a Na 'Conxypan-i egyetem jeles professzorának tanítványa volt, ki annak idején mesterséges úton állított elő egy patkányt a tudósok nagy ámulatára. Korxyn Ymennek, a Na 'Conxypan-i egyetemen tanár volt, az élettant adta elő. Művei nagy elismerésnek örvendtek, különösen a "Szellemi egyesülés az éterikus anyaggal" című élettani dolgozata.
Korxyn egészen új nyomon haladt, nem használva egyetlen módszert, nem fogadva el egyetlen elméletet, s ezen teljesen új nyomon haladva hatalmas problémákat oldott meg játszi könnyedséggel.
Nem akart szégyenére válni mesterének, ő a legfinomabb eloszlású anyagot kereste, mivel az emberi szellemet egyesíteni lehet. Még eddig nem sikerült fölfedeznie, de kísérletei révén máris a Na 'Conxypan-i egyetem tiszteletbeli tagjának tisztét kapta meg három új elem fölfedezéséért, a Nort, Elitt és Xafnak, melyek a növénysejtnek legfinomabb részét teszik. - Most főleg a csonttal és csontvelővel végzi kísérleteit, a legkülönböyőbb kutatási formátumoknak vetve őket alá. - A Xaf-féle hevítés a Lan-tégelyekben még hátravan, ennek nagy jelentőséget tulajdonít, és ettől nagy eredményeket vár. -
A motor előtt ül, és a lila sugarakat a Fatt-féle prizmán nahemin színre bontja, és hosszasan figyeli az árnyalatok villámgyors váltakozását. -
Egyik mozzanatnál a motor rugóját hirtelen megnyomja, ezen pillanatban egy árnyalat rögzítve van a prizmán.
- Kah lejh ith!2 - így kiáltott föl az első érthető hangon, mit valaha kiejtett, és gyorsan egy tégely után nyúlt, melybe pár szem Elitt-et dobva, erős hevítés alá vette. (Egy milliárd fok.) Néhány pillanat múlva egy csodálatos színű (nahromin patlok) gőzfolyam árad ki, melyet egy maton-kalappal gyorsan lecsapott és víz fölött felfogta. Új vegyület, a "Nortelihlorr" állot elő, mely majdnem éterikus finom eloszlású.
- Nah, ban elift!3 - kiáltott és rettenetes dühvel csapta földhöz a tégelyt, mely milliárd darabra esett. E pillanatban megnyílt az ajtó, és Huttertonn lépett be.
- No mi újság, Keht... ? Én eléggé sikeres kísérletezéseket végeztem, képes voltam egy új érzéket fölfedezni, mely a hangot anyagítja, és megfoghatóvá teszi. Hangkristályaim íme itt vannak! - Ezzel különböző csodás-könnyűségű kristályokat nyújtott át Kehtnek, ki teljes gyönyörűséggel legeltette szemét a mesebeli köveken, melyek a legjobban csiszolt gyémántnál is fönségesebb ragyogtak. -
- Wajjkolff Elhy hangja, mikor a Ricxolnajj operában énekel anyagítva - szólt Hunttertonn -, nem adnám egy vagyonért ezeket a köveket. Elhyt nagyon szeretem, hiszen őhozzá hasonlít, őhozzá...
A tudós szemei révedeztek...
- De mégsem ő az. Ó! Helén! Helén!...
- Hát az anyag-észleletekkel mennyire, hogy van, Keth? - kérdezte izgatottan -: mily hőfok kell ahhoz, hogy a szellem anyagszalaggal kötődjék? - föltéve az utóbbi teljes finomságát.
- 32 és fél fok Deh csövén nézve - szólt Keht...
- Csak a szálak volnának már kezemben, siessen kísérleteivel, mert az izgatottság oly fokán vagyok, mely a teljes agybomlás felé ragad.
Huttertonn hosszan nézett maga elé révedező szemeivel és Helént emlegette, ezt a Keht által ismeretlen és érhetetlen nevet.
- Voh ojh ton Helén? 4 - kérdezte kíváncsi hangon és szürke, hamuszínű fürkésző szemeit a doktoron legeltette.
Hutterton nem válaszolt - a rideg, de csodálatosan ábrándos szemeit a távol végtelenben jártatá, mint az, ki álmok fonalát ébren akarja föltalálni, majd nehéz, fájdalmas sóhaj tört elő kebléből, de a hatalmas lelkierő, mely bennsejében volt, visszahozta a jelenbe, és végigsimítva arcát és szemeit, fölegyenesedett.
- Thel al unt dunc, ilen Emertanomi! 5 - szólt és sietve távozott, kísérleteinek dobta oda magát.



III. KÉT VÖRÖS IKER.

Irtózatos riadalaom vert föl álmomból.
Vajgut hajszoltak.
Ez a vajgu egy rettenetes állat, hasonló a kígyóhoz, csakhogy a rovarokhoz kell sorolni, mivel hasonló alkotású, mint a százlábú: óriási százlábú, néha megüti a kilenc méter hosszúságot.
A vajgu a pincébe menekült, hol Keth éppen vegyi kísérleteket végzett, és nem vette észre, hogy a vegyi konyha tűzhelye alá menekült az állat, s elment rendes napi munkáját végezni a Xhybb-féle telepre.
25 óra telt el: dél felé járt az idő.
A vajgu behúzódott egy zugba és figyelt, várta az estét, ilyenkor vágja apróra áldozatait, az embert sem véve ki. Veszedelmesen alattomos állat ez is, nagyon hízelgő természetű és művelt. Öt nyelvet beszél, és csak ha idegrohamai vannak, veszélyes. - Nem szokták elpusztítani, csupán kényszerzubbonyt adnak rá. - Külön vajguszanatóriumok vannak.
Több tudós is akad köztük. Dorfök, egy rendkívül művelt vajgu találta fel a cornalitot. A cornalit egy amorf anyag, melyet ha a testre vonnak és viaszos terpentinnel preparálják, a bőrt csodásan elasztikussá teszi úgy, hogy nagy ellenállóképességre tesz szert. Nem hat rá sem a hideg, sem a külső erőszakos hatás, ellenáll minden káros befolyásnak. - Ezzel a cornalittal, mely a pólusokat teljesen szabadon hagyja és semmi változást nem idéz elő bőrön, vontam én is be magamat. -
A két Tikkerton testvér foglalkozik ezzel a művelettel, mely rendkívül hosszadalmas és költséges. A test cormalittal való preparálása 5000 froc-ba kerül, Na 'Conxypani-i értékben kifejezve 2325 dajk-ba.
Hogy miért foglalkozik éppen a két vörös iker a cornalitgyártással, annak megvan az oka. Atyjuk után örökölték a borki pusztát, hol az egyik Tikkerton, ki szenvedélyes bogarász, turkálás közben birkotra6 talált. A zegész talaj tele volt birkot-erekkel. -
A két Tikkerton egyszerre többszörös milliomos lett. Willhivveres, a ravasz vállalkozó 5 millió dajkot ígért a birkottal áthatott földterületért. De a két Tikkerton még ravaszabb volt, és nem adta el a birtokot.

A két Tikkerton igen excentrikus lény volt, különös szokásaikról és tetteikről hasábszámra írtak az újságok.
Gyakran a lábukon kalapszerű cipőket hordtak színes szalagokkal és virágokkal díszítve.
Ők alapították a Fakig klubot, melynek Bollinscott Fibb volt az elnöke. Szegény fiú most delíriumban van. - Egyike volt a legtehetségesebb humoristáknak.
A Fakig klub egy fölséges hely, hol a kultúra legremekebb produktumaiban gyönyörködhetik az ember. A szerencsejátékot kiküszöbölték innen. Irodalom és művészet a legmagasabb fokon. Színielőadásaik meseszerűek. - A mi színészeink valóságos komédiások ezekhez képest. Minden rikító hatásvadászás és póz mellőzve van itt.
Azt lehet mondani, hogy ki a Fakig klubban végighallgatott egy előadást - a túlvilág összes sejtelmes meseálmát végigérezte. Nem írom le az előadás szervírozását és a színpad szerkezetét - mivel hasonló módon ugyanilyen eszközökkel akarok egy internacionális egyesületet létesíteni, melyhez pénzembert keresek s e helyen egész komolyan fölhívom azokat, kik nem tudják pénzüket eléggé dobálni, annyi fölöslegük van, szánjanak pár milliót egy kultúregyesület létesítésére. -
Eddig úgysem hallottunk ilyesmiről. -
Ugyan mi is lehet az a kultúregyesület?

De nézzük Tikkertonékat, micsoda őrültségeket csinálnak megint.
Hatszás macskát fogak be egy szemetesládában, és azzal hajtanak végig a korzón, mikor a Billing Stanlontonvell kioszk a legélénkebb.
Ugynacsak ők alapították a kutyasintér egyesületet. - Napokban volt a sintérek díszfelvonulása, hol Tikkertonék ezer kutyát szabadítottak fel a rabszolgaságból és szabad választójoggal felruházott polgárokká tették őket.
Na 'Conxypanban különben külön kutyanegyed van, hol azok külön kultúrát és életet folytatnak, mely még meglehetősen primitív ugyan, de a mieinknél mindenesetre fejlettebb. Még a kutyáknak vallásuk is van. Micsoda elmaradottság.
A régi szokásokat különben Na 'Conxypanban nagy tiszteletben tartják, s gyakran mennek át a kutyanegyedbe, mit Nol-Hoynak hívnak, az egyházi szertartások meghallgatására. -
A Na 'Conxypan-iaknak vallásuk van, de egyházuk nincsen, mindenkinek életfölfogása és életmódja egyszersmind vallása is. Nemesebb, becsületesebb és fennköltebb, mint Na 'Conxypanban vannak, képzelni sem lehet.

Vagyoni állapotok itt a legjobban vannak rendezve, minden újszülött az állampénztárban elhelyezett 500 000 dajk tőke tulajdonosa. Úgy, hogy a több gyermekkel megáldott családok fokozatosan vagyonosodnak. 40 millió froc, azaz 25 millió dajkon fölüli vagyona senkinek sem lehet. Az állampénztár számára beszolgáltatják az esetleges többletet. -
Jelentkezhetik bárki a Hallfajgbikban, és kellő okok és körülmények előadása után 100-tól egész 1000 dajkig segélyt kaphat.
Az 5000-ek tanácsa, mely a legnagyobb tudósokból és művészekből áll, kik 70 évnél idősebbek és állami díból élnek, összvagyonukat az államnak adományozták s egyáltalán pénzt nem kezelnek, mindenük megvan és mégsem rendelkeznek semmivel, önmaguk mondtak le a jogról, hogy teljesen befolyásulatlanul ítélkezzenek minden dologban a tárgyilagosság elfogulatlanságával.



IV. MIKOR A TÉGRLYEK ELOLVADNAK

Keth, hogy visszatért a Xybb-telepről, a vegytűzhely alatt megpillantotta a vajgut. -
Sósavas glicerinnel kevert timsóoldatot fecskendezett rá, mitől az teljesen eszméletét veszítette.
Vedleni kezdő csápjait leszedte és fidrinoldattal kevert ferrociánkáliba rakta őket, mitől azok violetteskék színt nyertek.
A vajgut szekrénybe zárta és jelentést tett a hatóságoknál.
Nemsokára egy tarka küldöttség jelent meg nála, élén a vojpikkal7 , és jegyzőkönyvet véve a dologról, a vajgut szanatóriumba szállították. A városban a nyugalom ismét helyreállt. 5 órai áztatás és párolás után a vajgucsápok kocsonyás anyaggá váltak és villanyos áram átvezetésekor némi öntudatos mozgást fejtettek ki.
Az élet jelentkezett az anyagban.
Mostmár Huttertonnra került a sor, hogy az életképes anyagban szellemi összkapcsolatot hozzon létre.
Keth egy villanycsengőt hozott működésbe, hogy az új anyag hangfelfogó képességét tanulmányozza. Az eredmény meglepő volt.
Az új anyag, mit Ehilhapront-nak, vagyis életalapnak nevezett el, a hangot teljesen magába szedte és később kiadta egész tisztasággal. Most egy gramafont vett elő, hogy az esetet a maga teljességében megfigyelje. A hangokat a legtökéletesebben fogta fel és adta vissza. Most az anyag egy részét tejüvegbe tette, hogy megóvja a fém befolyásától, s egy másik részt lombikba és lassú hevítésnek vetette alá. - Gyorsan terjeszkedett, és a hevítést abba kellett hagyni.
Ez gondolkozóba ejtette és bosszantotta. Ugyanis a keveréket Logy Elithxytoniddal egyesítve 10 000 575 fokra kell hevítenie, mely ugyan magában is óriási feladat, mivel a xuf fik tégely 1 000 000 foknál olvadni kezd.
Mindenestere kísérletet tett, és a vegytűzhelyre vitte az új anyagot, hol elitkristályokat dobott egy tégelybe. 10 000 000 és 1/16-od foknál teljesen cseppfolyóssá vált, így a kísérletezés fonala megszakadt.
Az újonnan felfedezett anyagot sietett Huttertonn tudomására hozni, és egy részét fölvitte a doktor laboratóriumába.
A doktor teljes kényelemmel volt berendezkedve, lakása fölséges, finomult ízlésre vallott. Különben rendkívül gazdagés műszerető ember volt. Szomái telve a legfönségesebb műremekekkel. Dolgozószobája közepén egy arckép lógott, mely egy ifjú nőt ábrázolt, világos szőke haj és szürkéskék szemekkel. - Ez az alak és arc teljesen elütött a Na 'Conxypan-i szépek alkatától. - Csodálatosan szép arc volt.
A kép alá ez a pár sor volt írva:
Én most elmegyek, hogy egy más létbe ismét találkozzam veled, édesem. Nyugodj meg ebben: az idő rövid, míg távol vagyok, a látszat mutatja csupán hosszúnak; a te egyetlened: Heléna.
A kísérletekre szánt terem a legcsodálatosabb műszerekkel volt tele, melyek mind fiziognómiai, optikai és magasabb rendű spritisztikai kísérletekre voltak szánva. A kísérleti asztalon egy nő feküdt, és bal halántékán az aranycsövön keresztül az agyburkon kívül eső részre helyezett halhólyagszerű gömböcskékbe éterikus-collitbalzsamot föcskendezett, mely még rövid időre biztosítja az életét a haldoklónak, körülbelül egy évet tölt teljes ép bőrben, s hirtelen, minden fájdalom nélkül hal meg. -
A nő eszmélt és fölemelkedett, teljesen visszatért az életbe. -
A doktor megelégedetten dörzsölte kezeit.
- Ugyebár az operáció minden fájdalom nélküli volt, Madame Hollg!
- Igen, doktor, csupán egy kéznyomás-szerű érzetet tapasztaltam, s az eszmélet mindjárt föllépett ezután, s most úgy érzem, mintha az erek új vérrel teltek volna meg.
- Ez csalódás, Madame, csupán fölfrissülésről lehet szó, anyagcsere csak pár napra áll be. De íme a recept, melyet haladéktalanul el kell készíteni, Madame, és minden nap egy kávéskanálnyit venni belőle.
- Köszönöm, doktor, mindenben követem az ön tanácsát.



V. A KUTYAPOFÁJÚ

Bam, a házmester egy óriási csomagot cipelt föl Dr. Hutterton lakására; végre sikerült Kehtnek a hevítés - olyspráttal való bevonása után kétszeresét kiállották a hőnek. Az érzékeny és életképes anyag készen volt, Hutterton végtelen megelégedésére, ki mohón fogott hozzá a kapcsolat létrehozásához.
Működésbe hozta az alumíniumkorongokat, melyek légüres térben forogtak, és végtelen apró csillószálakkal voltak ellátva, melyek az anyagnélküli tevékenység vagy mondjuk szellem (mivel jobb szavunk nincs rá, hacsak nem helyettesítjük a Na 'Conxypan-i "Hlwey"-vel, mely legjobban megközelíti az anyagnélküli lélek fogalmát) fölfogására szolgáltak, az új anyagot, vagyis ehilhapszont, szintén légüres térbe helyezve, egy hatalmas üvegbúra alá, végtelen finom acélsodronyokkal kötötte össze az előbbi készülékkel egy csiptető segítségével, mely elszigetelő anyagból készült, nehogy az áram, mely a drótokon átvonul, irányából kitérjen.
Nemsokára zizegő, sistergésszerű zaj hallatszott a forgó korongok felől, a drótokon opálzöld szikrák vonultak ide s tova, a csillószálak pedig rendkívül ideges mozgásba jöttek, majd a szikrák sűrűbben lépve fel a csillószálak végien, mint tűzcsóvák jelentkeztek. Hutterton ekkor egy újabb összeköttetést létesített, mely egy rendkívül komplikáltnak látszó, de lényegében egyszerű teleppel ellátott és rendkívül sok fogaskerékkel rendelkező műszerrel történt - a telep a szerves anyag életképességét fenntartó kivonatokat tartalmazta és a légzés legfontosabbját, az oxigént és nitrogént, melyek csak bevezetésük után egyesültek kellő arányban; a következő anyagokat foglalta még magában: carbonium, ferrum, foszfor, mész, különböző sók, Chinina, coca, strichnin, az új elemek közül xyton, hort, pelit, vaf, kolf, delvogsav és bigoriummcetát. - Az amorf anyag lassan bizonyos alakot kezdett fölvenni, majd különböző dudorok keletkeztek rajta, melyek leváltak, s külön-külön alakultak, a legváltozatosabb formát véve föl.
A kutyapofájú kialakult.
Tajkol Big névre hallgat, jó fiú, de nagyon lusta.
Az első műlény életet nyert.
A torzonborz Big később mint vofku8, nagyon jó szolgálatot tett a gazemberek kézrekerítésénél; a házmesterné megfékezésénél mint véreb, részt vett.



1 Ez a xyton egy új elem, mit a (Marsban) a Na 'Conxipan-i egyetem tudós professzora fedezett fel a marsi 1001. esztendőben; ez a xyton egy rendkívül fontos és hasznos elem, az emberi vérnek 1 nyolcad részét xyton teszi, vagyis a fibrin egy 6-od részét. Ezen xytonnal egyesítette Korkxyn a szellemet, és úgy állított elő mesterséges úton állatokat, míg végre embert is képes volt létrehozni xyton-rezgés filsotásával (kb. éterítést jelent), vagyis végtelen parányi részekre való bontásával.

2 Tehát megvolna!

3 Még mindig nem az!

4 Mit jelent ez a Helén?

5 Reményünk nem marad meddő dolog.

6 Ez a birkot alumíniumpát szerű anyag, hasonló a higanyhoz, rendkívül ritke és becses. Ebből lehet a cormalitot kiválasztani.

7 vojpik = körfölügyelő

8 vofku = kengyelfutó, üldöző
 
 
0 komment , kategória:  Gulácsy Lajos A KEPLEENSTOHLI  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 8 
2018.10 2018. November 2018.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 47938 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2487
  • e Hét: 27148
  • e Hónap: 72220
  • e Év: 2013500
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.