Belépés
sayuri.blog.xfree.hu
Önmagában a szeretet nem elég.Féltő gonddal kell őrködnünk az emberek felett,akiket szeretünk,sosem elég azt mondani ,szeretlek,hanem minden áldott nap ki is ke... cseresznyák brigitta
1972.01.23
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 2 
szeretettel
  2012-05-27 14:59:51, vasárnap
 
  Tőkei Ferenc
CSÜ JÜAN, KORA ÉS A SZÁMŰZETÉS



Csü Jüan a kínai költészet atyja, első név szerint ismert nagy költője, talán legnagyobbja, Száműzetés (Li szao) című elégiája pedig a legfontosabb kínai költemények egyike.
Csü Jüan (másképpen Csü Ping) a ma elfogadott nézet szerint i. e. 340-ben született és i. e. 278-ban halt meg, hatvankét éves korában. Életéről keveset tudunk, de annyit bizonyosan, hogy a dél-kínai Csu fejedelemség uralkodói családjából származott, egy ideig magas udvari tisztséget töltött be, de politikai ellenfelei megrágalmazták, és a király száműzte. A hagyomány szerint hazája romlása feletti elkeseredésében öngyilkos lett, a Lo-folyóba vetette magát. Megrágalmaztatása és száműzetése nem tekinthető véletlennek, politikai törekvéseinek kudarca tetőződött be vele, ezért is válhatott nagy, közösségi problémákkal vívódó költészetének fő ihletőjévé és témájává.
A költő korában a kínai történelem napirendjén a fejedelemségek szétaprózottságának felszámolása, az egységes kínai állam megteremtése volt. A hegemóniára két fejedelemség látszott a legesélyesebbnek, az egyik az északi fekvésű Csin, a másik a déli Csu. Csü Jüan azért küzdött, hogy a fejedelemségek egyesítését, hazája, Csu végezze el, ehhez azonban reformok kellettek volna az arisztokrácia ellen, így szükségképpen szembekerült hazája udvari arisztokráciájával. Ezért rágalmazták meg, ezért száműzték, s tehetetlenül kellett néznie, hogyan rohan hazája a pusztulás felé, míg Csin — amelyben a reformok már korábban sikerrel jártak — egymás után hódítja meg a fejedelemségeket. Csu a hegemóniáért vívott küzdelmet végül is elvesztette, az egységes kínai államot Csin teremtette meg. Ám alig tizenegynéhány év alatt bebizonyosodik, hogy a kínai társadalom patriarkális béklyóit Csin sem tudta teljesen szétszakítani, és a Csin-ház uralmát követő Han-dinasztia korában — amikor Csü Jüant és iskoláját felfedezik s hatásuk kibontakozik — kiegyezésre kerül sor a régi és az új arisztokrácia között, s az ókori kínai társadalom és állam megmarad fél-patriarkális despotizmusnak. A Csu-beli reformtörekvések kudarca ilyenformán első és különösen kiélezett esete a kínai társadalom később annyiszor ismétlődő megtorpanásainak, a kínai költészet számára az első alkalom arra, hogy a gondolkodó fő megértse és a költő átélje: a kínai társadalom fejlődését a patriarkális bürokratizmusba merevedett őstársadalmi csökevények akasztják meg, teszik felemássá. Ennek a problémának művészi megragadásával lesz Csü Jüan a klasszikus kínai irodalom legnagyobb költőjévé, s így lesz az általa teremtett műfaj, a elégia a régi kínai költészet központi műfajává.
Csü Jüan főműve, a Száműzetés éppen ennek a problematikának kifejezése és amennyire ez sikerülhet, ábrázolása is. A költemény a költő születésének és fiatalságának elbeszélésével indul, de ez az elbeszélő lendület igen hamar megtörik, reflexióba és lírába csap át. Töredezetten, lírává szaggatottan mondja el Csü Jüan hajthatatlan hűségét, megrágalmaztatását, elűzetését. A mű első része a stílusrealizmus eszközeivel önti versbe a költő földi bajait, magányosságát az elaljasodott korban, töretlen erényét és hűségét a királyhoz, aki egyedül tudná — s mégsem tudja — vállalni a történelmi feladatot: megrendszabályozni a patriarkális arisztokráciát, ,,jó kormányzást" teremteni. A ,,jó kormányzás" eszménye a konfuciánus filozófiából való, mégis: Csü Jüannak nem sok köze van kora patriarkális ideológiájához, amely már csak az arisztokrácia élősdiségének lelepleződésére való. De kétségtelen, hogy gondolatvilága a konfucánizmusból nő ki, mint ahogy abból nő ki ugyanebben az időben Csin fejedelemségben a kor leghaladóbb filozófiája, a patriarkális viszonyokkal az emberi törvényeket szembeállító ún. legizmus is. Csü Jüan a múltból nem a rokoni kapcsolatok, hanem az erőskezű kormányzás hagyományos példáit emeli ki. Vagy éppen az alacsony sorból főemberré emeltekét — mindkettőre sokat hivatkoznak a legista filozófusok is, hiszen ezek a hagyományos mozzanatok az aktuális történelmi feladat megoldását segíthetik.
A költemény első részének művészi hatását a költő büszke, férfias fájdalma alapozza meg, amelyet méltatlan elűzetése s tétlenségre kárhoztatása felett érez. A minden idegszálával politikus költő nem viselheti el a kényszerű tétlenséget: kocsijába fogja tehát a népi mitológia főnixeit és sárkányait, s nagy utazásnak indul a fantázia szárnyain, meglelje igazát, feleségül vegye ,,a hölgyet", megértő társra találjon. A samánvarázslás hatalma segíti, nagy lendülettel az égre száll, de az Ég Kapusa nem ereszti be, s ő egyszerre visszahuppan a földre. Mégis: beutazza a mitológia szent hegyeit; mesés madarakat kér fel, hogy egy-egy istennőhöz közvetítői legyenek, de a leánykérés csak nem sikerül, megértő társat, eszményi királyt csak nem talál. Ekkor aztán Ling-fenhez, a szent samánhoz fordul jóslatért, aki azt tanácsolja: utazza be a ,,kilenc tartományt", azaz a kínai fejedelemségeket, s hűsége valamiképpen biztosan párra lel. A samánok fejedelme megerősíti Ling-fen tanácsát, és Csü Jüan befogja sárkányait, felröppen az égre, segíti a népi mitológia minden mesés hatalma, ám egyszerre csak szülőfalujára esik pillantása, s nem tud tovább menni, hazájától el nem szakadhat. Útján jónéhányszor megkísértette az idill: hogy megtalálja a ,,hölgyet"; megkísértette a menekülés vágya: akár az égbe, akár más fejedelemségbe futhatna hazája problémái elől — de ő sohasem enged, vállalja sorsát, még tétlenségre kárhoztatását is. A tehetetlenséggel azonban soha meg nem békél: a költemény végén úgy érezzük, kezdődik minden elölről, a költő ezután is új meg új utakat próbál, ahogy eddig tette.
A Száműzetés az eszmény sóvárgásának, szakadatlan és mindig eredménytelen megvalósítási kísérletének elégiája. Az eszmény megvalósításáért a költő új meg új lendületet vesz, de minden lendület megtorpan és aláhanyatlik, mert az epika mindig a lírába hull vissza. Ez a két mozzanat a mű kompozíciójának lényege, ezt teszi két fő részből állóvá, ez teszi kétmozzanatossá, minden egyes epizódját, sőt ez hat ki egészen a verselés módjáig: a Csü Jüan teremtette vers ritmusa ugyanis éppen olyan megtörtséget, kétmozzanatosságot mutat, mint a szanszkrit vagy a görög és római elégia ritmusa.
A régi Kínában a haladás erői később is sokszor maradtak alul az őstársadalmi csökevényekkel vívott küzdelmükben: Csü Jüan tehát a legkínaibb és legfontosabb társadalmi problémával vívódik. S ezt mindig jól érezte meg a kínai nép, amely Csü Jüanban legnagyobb költőjét tiszteli azóta is, a Száműzetést pedig költészete egyik alapvető művének tekinti.
 
 
0 komment , kategória:   Csü Jüan SZÁMŰZETÉS   
szeretettel
  2012-05-27 14:54:17, vasárnap
 
  Csü Jüan
SZÁMŰZETÉS



1

Vagyok királyi Kao-jang sarj
Po-jung volt derék apám
Lettem a jin-év elején
Keng-jin nap fordulatán
Fölmérte apám e napot
két nevet adott nekem
Köz-nevem: Egyenes Mérce
Összhang a másik nevem

2

Voltam belül is gyönyörű
Kiváló sokak közül
Medvefű-öltönyt vettem föl
Orchideát övemül
Előttem robog az idő
Aggódva szedek füvet
Magnóliát ad hajnali domb
Tél-füvet esti sziget

3

Nap, hold, tavasz, ősz kergetőz
Letűnik, lomb leborul
Fű fakul, féltlek tiszta szív
Neked is bealkonyul
Király, nem ölted a gazt
A rosszat sínyli a jó
Jeleztem neked jó irányt
Röpített jóvérű ló

4

Ragyog a Három Úr kora
Bölcsek füvétől szagos
Nemes borsághoz kassziát
Kössek-e most?
Dicső volt Jao és Sun
Jó úton gyors vezető
Becstelen Csie s Csou
Bozótban megrekedő

5

Mind banda-lélek, koncleső
Szűk az út, vészes sötét
Nem óvtam soha magamat
Csak a király szekerét
Hátra vigyázva előztem
Elődök dicső nyomán
Rágalomnak hitt, nem nekem
A király haragszik rám

6

Tudom, a hűség baj nekem
De állhatatos vagyok
Kilenc Ég legyen a tanúm
Bajra itt hűség az ok
Bár hajdan értettük egymást
Más színű lett a király
Hogy ellökött: elviselem
De ingatagsága fáj

7

Kilenc kert orchideám volt
Fát száz mu földem nevelt
Liu-ji s fang-cse füvem
Táblákban vegyesen kelt
Ezekben hittem: kinyílnak
S vetésem learatom
Hervadásuk se fájt volna
De mi lett belőlük? Gyom

8

Tart a falánkok versenye
Konclesők ideje ez
Nem maguk, mások bírái
Mind irígy, nagy hírt szerez
Mind rohan, egymást eszi
De e szív másra figyel
Félek, a vénség elér
S hírnevem nem érem el

9

Magnólia-harmat italom
Étkem krizantém-szirom
De ha erényben dús vagyok
Sanyarhat ínség, bírom
Gyökérrel csokrot kötözök
Hullt fügeszirmot szedek
Egyenesítek kassziát
Fűzök husáng-levelet

10

Örökségem: ősi erény
Más a szokás, tudom én
Mit bánom, tetszik vagy nem
Peng-hszien útja enyém.
Sóhajtok, ríkat jajos nép
Hiába húztam igám
Reggel még tanáccsal láttam el
Este már lecsapott rám

11

Elűztek, de rangom virágöv
Új is lesz, örömöm ez
Nem bánok semmit, veszejthet
Kínhalál, kilencszeres
Királyom, haragszom rád,
Nem láttad jól szívemet
A nők, szemem írígyei
Költötték rossz híremet

12

Korunk mestere mind ravasz
Bókol, csak bajokba ránt
Tussal írt zsinórt nem követ
Nekiront görbén, haránt
Nincs remény, szívem nehéz
Árva e korban, ez a bajom
Legyek a távol vándora
Vesszek, de nem aljasodom

13

Csapatba nem gyűl a sas
Ősi időkön át
Sarkos kerekhez nem simul
Két eszme sose barát
Fékezem vágyaim
Tűröm a jogtalant
Tisztán meghalni bölcs szokás
Így sok bölcs szívesen halt

14

Magam se vártam ennyi vészt
S megálltam jól a helyem
Így tovább tébolyogni kár
Hát fordulj meg, szekerem
Tarka vízparton léptetek
Zöld halom nyugalmat ád
Új seb lenne az irgalom
Most öltök méltó ruhát

15

Virágszirmokból én kötöm
Suhogóm: lótusz, sulyom
Erényem: erős tisztaság
Nem tudják, de én tudom
Sisakom tornya égbe ér
Leng övem végtelenül
A mocskos ma tisztát emészt
Ragyogok én egyedül

16

Két szemem gyakran visszasüt
Belátok minden vadont
Övdíszem pompás virulás
Eleven illatot ont
Mindenkit más-más boldogít
Engem örök becsület
Szaggathat bárd, szívem ragyog
Őt büntetni nem lehet

17

Nővérem óvott nagyon
Okos volt, szava kemény
,,Konok volt Kun, s belehalt
A Tollas Csúcs mezején
Kár ez a hűség, erény
Tökélyed sokba kerül
Az udvart gaz növi be
Kár, hogy kiállsz egyedül

18

Beszélj bár minddel külön
Belsejük más-más homály
S egymást dicsérve mind barát
Rám hallgass, árván ne állj!"
Fékezi magát a bölcs
S én délen panaszkodom
Keresem a Kétszer Dicsőt
Átkelve két folyamon:

19

,,Kilenc dalt fujt Csi, Kilenc szót
Átmulatott napot, éjt
Holnapra, bajra nem gondolt
S fia: Vu viszályra kélt
Mulatozott, vadászott Ji
Rókákra fogta nyilát
De nőjét megejtette Cso
A lótás-futás csak árt

20

Szörnyű erős volt Csiao
Csupa vágy, s féktelen élt
Csak dúlt, ivott esztelenül
S a hóhér vette fejét
Csie tanácsra nem adott
Iszonyú végre jutott
Őrült király volt Hou-hszin
A Jin-törzs vele bukott

21

De Tang és Jü s a Csou-faj
Nem botlott s napja delelt
Tussal írt mércét kedvelt mind
Rangra csak bölcset emelt
Ó, a Szent Éj segít
Jószándékot ha lát
Boldogságba a bölcs vezet
Bölcs vidít földi hazát

22

Vizsgálom a multat, jövőt
Sarkaid, emberi terv
Nem hasznos, aki nem igaz
Segélni rosszat: keserv
Nem bánom tetteimet
Bár testem beleszakad
Markolatában ferde tőr
Legyilkol jót, igazat"

23

Zokogok keservesen
Kortársam egyik se ért
Szagos fűt könnyen itat
Eláztat ruhaszegélyt
Azon térdelek, szám pöröl
Igazam feltündököl
Főnixet, sárkányt befogok
Forgószél emel, robogok

24

Cangvuban fékem kioldom
S ott vagyok Hszüan-puban
Csodák helye ez, időznék
Alkonyul hamarosan
Ne siess, Hszi-ho, Napkocsis
Ragyog a Jence-orom
Elindultam igazamért
Lent-fönt csak azt kutatom

25

Égi tóból isznak lovaim
A gyeplőt rájuk dobom
Vezénylem a napot zöld ággal
S bolyonghatok szabadon
Elől hajt Vang-su, a Hold-kocsis
Fej-lien, Szél-Ura nyomomon
Utat a Luan-főnix tör
A Mennydörgés Urát hivom

26

Nappalban, éjben süvítve
Röpít a madár-fogat
Felhőket szelek rendeznek
Hogy diszben fogadjanak
Tömörödnek már, szétválnak
Pír sajog sorfalukon
Ég Kapusa, tárd ki kapud!
Csak bámul hallgatagon

27

Beborúlt, állok tétován
Kezemben orchideák
Igaz embert homályba von
E zűrös, vaksi világ
De a Fehér Folyón átkelek
Megháglak Tündér-orom
De a Hölgyet nem lelem ott
Szomorún megsiratom

28

Tavasz-Palotába lebegek
Hív piros égkövű ág
Egy földi leánynak letöröm
Tart még a szép ifjúság
,,Feng-lung, fellegek istene
Fu Úrnőt keresd nekem
Csien-szju, tárgyalj vele te
Neki leoldom övem"

29

Kacér, mint a fellegbodor
Elfordul szívem elől
Hajnalban habozza haját
Este a hegycsúcsra dől
Csak a szépsége rabja, hiú
Mulatozásra mohó
Gyönyörü de mértéktelen
Más kell, kedvemre való

30

Égen hiába bolygok én
Forgódva négy táj iránt
Lehiv egy lányos jáde-torony
Látom a juszungi lányt
,,Csend-madár, beszélj vele"
Kár lenne — szól a madár.
Hímgerle rögtön röpül
Könnyelmün száll, az a kár

31

Szívemet a kétség eszi
Indulok, torpanok is
Főnixem, nem lesz eljegyzés
Kao-hszin előz, a hamis
Megállnék, de nem tudom hol
Nem nyugszom soha, soha
Jujü-beli két Jao-lány
Megnézlek, megyek oda

32

Kérő-vőfélyem ostoba
Esztelenül fecsegő
A világ a bölcsre irígy
Itt csak a rossz a dicső
Nem érlek el, asszonyi ágy
Király, te alszol ma is
Halálé ez a szerelem
Bölcs fejem hatalma is

33

,,Ling-fen, jövendölj, itt a fű
Itt a bambuszrúd, beszélj"
Így szól: ,,Aki jó, párra lel
Nem vész, ki erényben él
Íme a kilenc tartomány
S van szép hölgy kívüle is
Menj messzire, itt ne tünődj
Megleled, nem lesz hamis

34

Nevel szagos fűt más föld is
Nemcsak a hazai táj
Vakmerő ki embert megitél
A világ csupa homály
Hordoz a lélek rosszat, jót
De ez mind gonoszfia
Szerintük övre üröm a jó
Üröm — s nem orchidea

35

Füvekhez ostoba mind
Igazi gyöngyhöz nem ért
Borsvirág büdös neki
Szaglássza csak a ganéjt"
Ling-fen szavában kétkedem
Este leszáll Vu-hszien
Megkérem, veszem szavait
Borson és tiszta rizsen

36

Száz szellem rajzik, száll alá
Tündérek tündöklenek
Biztatnak erős istenek
Jók a jelek
Jósolnak: ,,szállj fel, szállj alá
Keresd csak a hűt, a jót
Tang meglelte magának Nit
Jü pedig Kao-jaót

37

Ha bensődben erény vezet
Kérő neked sose kell
Jüet, fujeni kőmüvest
Vu-ting karolta fel
Taglóval jól bánt Lü-vang
S Ven király embere lett
Csi Huannak Ning-Csi dalolt
S főrangra emelkedett

38

Nem járt le éved, évszakod
Míg a kakukk szól, siess
Ha felzokog, száz fű közül
Szagosat szálat se lelsz"
Fénylett égköves övdiszem
Avarral gonosz fedi
Szépségét nem érti meg
Aggódok, eltördeli

39

Fordul az idő, változik
Nyugtomat én se lelem
Magnólia, orchidea
Lehervad keserüen
Üröm a régi szagos fű
Üröm, üszök-fekete
Nem kell ma erény, ez a baj
Bölcs fejnek nincs kelete

40

Derekas Lanban hittem én
Belül üres, kiderült
Igazat kiebrudal
Silányat magához gyűjt
Hiuság viszi Csiaót
Szagtalan somot becsül
Hencegő, furakodó
Nemesért sose hevül

41

Változást hoz a gyors idő
Sodrása nagyerejű
Orchidea, bors is elpusztul
Hát még a csiangli-fű
Csak én vagyok állhatatos
Igazam pompás erő
Virít a mai napig
Illata nem ölhető

42

Ábrándom: békés Összhang
S bolygok: a Nőt keresem
Minden ékesség birtokom
Fölszállok, ereszkedem
Ling-fen jóslata messze küld
Várom szerencse-napom
Jáde-követ lisztté őrölök
Táplál merész utamon

43

Süvítők sárkányaim
Elefántcsont szekerem
Nagy útra önként megyek
Nem fér e földön szivem
Irányom a Kunlun hegye
Felhőkkel zászlós a nap
Ékkő-csengőim rázkódnak
Édesen sikonganak

44

Égi Víz partján serkenek
Nyugaton esteledem
Zászalaim körül főnixek
Suhognak ünnepien
Vörös Folyó, Mozgó Homok
Gyors utamon akadály
,,Sárkányom, verd a hidat
Vezess, Nyugati Király"

45

Bajos az út, parancsolok
Várjon rám ezer szekér
Balra vezénylem seregem
Napnyugat Vize a cél
Jáde-tengelyen száll, suhan
Egyvégbe ezer fogat
Felleg-zászlók közt hajszolok
Nyolc szilaj sárkány-lovat

46

Fékezek, szelíden léptetek
Lelkem lebeg magasan
Örömem Kilenc Dal, Kilenc Tánc
Játszhatok zavartalan
Hágok az ég tetejére
Lenézek, látom hazám
Ló hőköl, kocsisa sír
Áll az egész karaván

Végszó:

Ne tovább!
Nincs aki hazámban ismer
S odahúz vissza szivem
Társra ha itthon nem lelek
Vezérlő példám: Peng-hszien
Nagy László fordítása


Jegyzetek

1.

Kao-jang — mitikus császár, az ,,Öt uralkodó" egyike, másik nevén Csuan-hszü, akit Csu és Csin fejedelemségek uralkodócsaládjai ősükként tiszteltek

Lettem a jin-év elején — a régi Kínában az éveket egy tizenkettes, az állatkörhöz igazodó ciklus szavaival jelölték

Keng-jin-nap fordulatán — a napok számlálására a tizenkettes ciklus szavait egy tizes ciklus szavaival párosították, s így egy hatvanas ciklus jött létre, amelynek huszonhetedik napja a keng-jin

4.

a Három Úr — Jü, Tang és Ven-vang, a legendás Hszia-, Sang- és Csou-dinasztia megalapítói, a bölcs kormányzás eszményképei

Jao és Sun — a konfuciánus ,,aranykor" mitikus császárai, a bölcs király legtöbbet emlegetett két példaképe a filozófiai művekben

Csie s Csou — a hagyomány szerint a Hszia- és a Sang-Jin dinasztia utolsó uralkodói, mindketten különcök, zsarnokok, s bűneik miatt veszíti el uralkodóházuk az ,,égi megbízatás"-t

6.

Kilenc Ég — Csü Jüan költészetében különös jelentsége van a kilences számnak: a földön kilenc fejedelemség van, az égen kilenc ég stb. — a szám használata valószínűleg ősi samanisztikus elképzelésekben gyökerezik

10.

Peng-hszien útja enyém — Csü Jüan verseiben gyakori utalás egy legendás bölcs példájára; egy későbbi hagyomány szerint Peng-hszien Sang-Jin-kori főminiszter volt, akinek tanácsait a király nem hallgatta meg, vízbe fojtotta magát — Csü Jüan tehát a maga öngyilkosságára utalna a róla írt sorokban; más felfogás szerint azonban Peng-hszien egy régi bölcs, aki mondja-mondja tanácsait a királynak, az pedig száműzi, de a bölcs hűségét meg nem törheti

17.

Konok volt Kun... — a legendás Hszia-dinasztia megalapítójának, Nagy Jünek az apja, akit Jao császár száműzött a ,,Tollas Csúcs" vadonába, mert megbízatását, hogy az árvizet fékezze meg, nem tudta teljesíteni

18.

Keresem a Kétszer Dicsőt — a mitikus Sun császárt, akit elődje, Jao császár művének folytatásával mintegy kettős dicsőséget szerzett

19.

Kilenc dalt fujt Csi, Kilenc szót — a mitikus Hszia-dinasztia-beli Csi-vang csak a mulatozásban lelte örömét, s halála után a fia trónviszályba keveredett

Mulatozott, vadászott Ji — a legenda szerint Ji, a nagy vadász ellen összeesküdött felesége a szeretőjével, Han Csoval, s megölték egy vadászatból hazatértében

20.

Szörnyű erős volt Csiao — az előbbi legenda folytatása: az erős Csiao, aki Han Cso és Ji felesége fia volt, dorbézolással töltötte idejét, míg trónbitorló uralmát Sao-kang, a Hszia-ház felnövekedett sarja meg nem döntötte

Csie — a mitikus Hszia-dinasztia utolsó méltatlan uralkodója

Hou-hszin — a Sang-Jin-dinasztia utolsó, bűnös uralkodójának Csounak másik neve

21.

Tang és Jü s a Csou-faj — Tang a Sang-Jin-dinasztia, Jü pedig a Hszia-dinasztia dicső megalapítója (az utóbbi a korábbi); a ,,Csou-faj" pedig nem a Sang-Jin-dinasztia utolsó királyára vonatkozik, hanem az ennek uralmát megdöntő Csou-dinasztiára

24.

Cangvu — annak a helynek a neve, ahol a mitikus Sun császár, a Kétszer Dicső van eltemetve

Hszüan-pu — ,,Függőkert" a mitikus Kunlun-hegységben, a kínai paradicsom, ahová haláluk után a legendás császárok kerülnek

Hszi-ho — a nap kocsisa, akit általában nőnek ábrázolnak

a Jance-orom — messzi nyugati hegység, ahol a nap lemegy a föld alá

25.

Égi Tó — csillagzat

Fej-lien — a szél istene, akinek őz teste, madár feje, szarvas agancsa és kígyó farka van

27.

a Fehér folyón átkelek — a Kunlun-hegységből fakadó különböző színű folyók egyike

28.

Fu Úrnőt keresd nekem — a Lo-folyó istennőjét, akit a kínai mítosz az ősidők Fu-hszi császára leányának tart

Csien-szju — Fu istennő egy bizalmas embere, akit a költő a házasság közvetítésére kér fel; a kínai mítosz szerint Fu-hszi császár egy minisztere

30.

Látom a juszungi lányt — Csien-tit, a Sang-Jin törzs ősanyját, aki egy toronyban lakott, s Kao-hszien, a Sang-Jin nép ősapja egy fecskét küldött hozzá, Csien-ti pedig megette a fecske tojását és terhes lett tőle

31.

Jujü-beli két Jao-lány — a Hszia-házi Sao-kang, Han Cso és fia, az erős Csiao trónbitorlása miatt, Jujüben született és növekedett fel, s Jujü fejedelme hozzáadta feleségül két leányát és segítette az őt illető trón visszaszerzésében

33.

Ling-fen — valószínűleg azonos Vu-fennel, a nyugati szent hegyen élő Tíz Samán egyikével (a vu és ling szócska ugyanis egyképpen samánt jelent)

35.

Vu-hszien — a samánok fejedelme

36.

Tang meglelte magának Lit — a Sang-Jin-dinasztia megalapítója miniszterévé tette Ji Jint

Jü pedig Kao-jaót — a Hszia-dinasztia alapítója pedig Kao-jaót

37.

Jüet, fujeni kőművest — a rabszolgaságra ítélt Fu Jüe a legenda szerint falépítésen dolgozott, de Vu-ting, az egyik Sang-Jin király felfedezte és főminiszterévé tette

Tanglóval jól bánt Lü-vang — a Csou-házi Ven-vang híres minisztere a legenda szerint korábban mészáros volt

Csi Huannak Ning-csi dalolt — a legenda szerint Ning-csi vándorkereskedő volt, akinek énekét egyszer meghallotta Csi fejedelemség Huan nevű királya, s nyomban miniszterévé tette

40.

Derekas Lanban hittem én — Lan — Orchidea, a hagyományos értelmezés szerint utalás Ce-lanra, Csu akkori fejedelmének fiára, aki Csü Jüan tanítványa is volt

Hiúság viszi Csiaót — Csiao — Bors, a hagyományos értelmezés szerint utalás Csu egyik főemberére, Csü Jüan ellenlábasára

44.

Vörös folyó, Mozgó homok — a Kunlunból fakadó különböző színű folyók egyike, és valószínűleg a Góbi sivatag
 
 
0 komment , kategória:   Csü Jüan SZÁMŰZETÉS   
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 2 
2018.10 2018. November 2018.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 47938 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1814
  • e Hét: 10603
  • e Hónap: 90161
  • e Év: 2031441
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.