Belépés
sayuri.blog.xfree.hu
Önmagában a szeretet nem elég.Féltő gonddal kell őrködnünk az emberek felett,akiket szeretünk,sosem elég azt mondani ,szeretlek,hanem minden áldott nap ki is ke... cseresznyák brigitta
1972.01.23
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
szeretettel
  2012-05-27 15:19:16, vasárnap
 
  BEOWULF
Óangol epikus költemény
(részlet)



Nyolcadik ének

Unferth kötekedése


Unferth, Ecglaf fia, ki a dán király
lába előtt ült, epés szóval szólt,
fújva bősz beszédét. A bátor Beowulf
nagy tengeri útja nagyon bosszantotta,
mert irigyelte, ha itt, e földön
kívüle bárki, bárhol, bármikor
hősi tettekkel tűnt ki az ég alatt:
,,Ama Boewulf vagy, ki a tág tenger
vizén versenyt úszott a vitéz Brecával,
vakmerő gőggel hívta ki a habot,
s dőre dicsekvésből éltével játszott
mély tenger torkában? S nem beszélhetett le
se barát sem ellen a kétes kalandról,
máris tapostátok tenger vészes vizét;
karotok kavarta az ár áramlását,
kézzel kapálózva siklottatok simán
a víz ösvényein. Tombolt a tenger,
tél szele túrta; kedvére hányt a hab
hét napig titeket; Breca tett túl rajtad,
tovább volt ereje; hajnalban a hullám
partra hajította a Heatho-Ræmákhoz.
Onnan fölkereste szép szülőhazáját,
kit sok nép kedvel, a Bronding-földet,
hol Beanstan fiának vára, sok kincse volt,
s népe, kit kormányzott. Rád pirít minden,
mit Breca beszélt el igaz szavakkal.
Gondolom azt is, hogy Grendellel szemben
nem állnál úgy helyt rémítő rohamban,
rettentő harcban, ha mégis mernéd
várni a vérengzőt éjnek évadján."
Beowulf szólt erre, Ecgtheow fia:
,,Beszéltél bőven, barátom, Umferth,
mézsörtől ittasan az imént Brecáról,
az ő útjáról. Nos, úgy volt igaz,
hogy több erőm volt a tomboló tengeren,
keményebb küzdelmem, mint bárki másnak.
Mondottuk mindketten kisfiú korunkban,
esküdtünk erősen, még ifjak lévén,
hogy kint a tengeren kockára tesszük
életünket - s szavunkat mi meg nem szegtük.
Kivont kard kezünkben, úgy szeltük habjait
a tág tengernek; magunkat így véltük
védni a bálnáktól; ő sehogy se bírt
elhagyni engem, gyorsabban úszva
hullámok hátán; s én őt nem akartam.
Úgy úsztunk együtt öt egész éjen át,
míg szét nem választott a tomboló tenger,
háborgó hullám a vad, hideg homályban,
amint jött az éj és észak éles szele
száguldva fújt szembe. Az ádáz ár dühe
mind megvadította a mélység halait.
Megóvott engem az ellenségtől
kézzel szőtt, kemény, jó páncélingem,
arannyal futtatott vasával védőn
borítva mellemet. Húzott a mélybe
egy ádáz állat, erősen tartott,
szilárdan szorított; de mégis sikerült
a szörnybe szúrnom, szívébe mártanom
kemény, jó kardomat; a vészes vizek
hatalmas halát így veszejtettem el."


Kilencedik ének

A lakoma folytatása és vége

,,Így szorongattak szilajul százszor is
a fene szörnyek; a fizetséget
kardomtól kapták úgy, ahogy kijárt.
Nem vidulhattak a víz vad rémei,
hogy körben ülve testemből tartsák
tetemes torukat a tenger fenekén.
Sőt, hajnal hasadtán hullámtól hajítva
hevertek holtan, kard kaszaboltan
a parti porondon, hogy soha többé
útját ne állják utasoknak
tenger taraján. Keleten tündöklőn
kelt Isten fáklyája, csitult a csapkodás,
s így láthattam meg földfokok falának
széljárta szélét. Óvja a sors gyakran
kit nem szánt halálra, ha az hősként harcol.
Élek, mert megöltem kardommal kilenc
tengeri sátánt. Sose hallottam
keményebb küzdésről az éji ég alatt,
sem árvább hősről az ár sodrában.
Mégis megúsztam mérkőzésünket,
s az út elfárasztott. Ekkor az áramlat
haragos habjával elsodort engem
a finnek földjére. Terólad viszont
még sose hallottam, hogy síkraszálltál
ily vészes bajt vívni. Ily bátran Breca sem
küzdött még soha, vér mosta karddal,
halálos harcban, hősi tettekkel,
sőt egyiktek sem - de soka a dicsekvés -,
te pedig édes fivéred éltének
vetettél véget; légy bármilyen furfangos,
kárhozat vár rád, kín a pokolban.
Egyet mondok néked, Ecglafnak fia:
ama gaz Grendel, a rettentő rém
meg nem alázza annyiszor uradat
a Szarvas-teremben, ha elméd s szíved
oly vitéz volna, mint magad meséled;
de hamar rájött, hogy hőstettektől,
hogy a scyld sarjaknak kegyetlen kardjától,
kemény rohamától kár lenne félnie.
Sarcot szed tőletek, senkit se kímél
a dánok népéből, gyönyörrel gyilkol,
pusztít és tombol, mert nem is támadják
a dárdás dánok. De én a geatok
hős kedvét s hatalmát hamar megmutatom
néki nagy harcban. Mehet már mézsörért,
ki csak kívánja, ha a népekre
holnap hajnal hasad, s aztán délben dicső,
hév sugárral süt majd a lángköntösű nap."

Szegő György fordítása
 
 
0 komment , kategória:  BEOWULF Óangol epikus költemé  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2018.10 2018. November 2018.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 47938 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 185
  • e Hét: 8974
  • e Hónap: 88532
  • e Év: 2029812
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.