Belépés
sayuri.blog.xfree.hu
Önmagában a szeretet nem elég.Féltő gonddal kell őrködnünk az emberek felett,akiket szeretünk,sosem elég azt mondani ,szeretlek,hanem minden áldott nap ki is ke... cseresznyák brigitta
1972.01.23
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 11 
szeretettel
  2012-05-27 17:09:07, vasárnap
 
  Légrády Csaba
haikui



Hét haiku

Avarba zárva,
Odvas fatörzsek alján
Rovarkarnevál

*

Szitakötő száll
Aranytükörben égve
Nyújtózik a nád

*

Zöld bozót alatt,
Ágas-bogas homályban
Pocokfészekalj

*

Patakmorajban
Suhogva ásít a völgy,
Köd lepi lustán

*

Csikorgó ágak
Karistolják az eget
Felhő lehelet

*

Uzsonna helyett
Zsebem melegével
Lakik jól kezem

*

Hószitáláskor
Sapkameleg pillantást
Kiben falhatok?

 
 
0 komment , kategória:  Laborcz Monika haikui TÍZ HA  
szeretettel
  2012-05-27 17:07:15, vasárnap
 
  Lászlóffy Csaba (1939-)
haikui
Korunk, 2004. december



(Szemem mögött)

nem lepke száll, csak
az akasztáshoz ígért
kötél foszlánya.


(Jól kiagyaltátok)

még füstölög mint
az alkohol csapdája
a hamis szikra


(Depresszió)

csak ment az utcán
jégverte süket szavai
mind lekaszálva


(Három haiku a megszállottságról)

Bármit tehetsz, le-
sújt az idiotizmus:
,,ki innen velük!"


Ne mondd, Uram: kit
asszony szült bűnre, úgyis
utolér minden.


Az ezredvégen
haladás helyett halál -
hóhér vigyáz ránk.

(1980-as évek)
 
 
0 komment , kategória:  Laborcz Monika haikui TÍZ HA  
szeretettel
  2012-05-27 17:05:55, vasárnap
 
  Láng Eszter (1948-)
haikui
Évkör-haikuk



madárcsicsergés
ébreszti reggeleim
sarjad az új fű

szép virágaim
naponta megöntözöm
lázukat oltom

májusvirágok
orgona bazsarózsa
mind kivirítnak

lángsugarú nyár
érkezik észrevétlen
érik a búza

már learattak
kazlakban áll a szalma
szívemben a mag

frisskenyér-illat.
szőlőfürtök neszeznek.
vége a nyárnak

betakarítva
az élet és a gyümölcs
kamráim telve

kínálja magát
fekete szántás, a föld
egyszer befogad

sűrű esőket
hoznak a messzi szelek
tépkedik fáim

sárga levelek
foltozzák udvaromat
a nyár csak emlék

hóval érkezik
tél hava, messzi ragyog
csillaga délnek

tűz-muzsikával
fűz törzset emészt kályhám
álmodok májust

2010. május 30.



LÁNG ESZTER Korondon (Románia) született 1948-ban. A debreceni egyetemen 1972-ben bölcsészdiplomát szerzett. Festészetet és grafikai alapokat Torok Sándortól tanult. 1997-től rendszeres résztvevője hazai és nemzetközi képzőművészeti tárlatoknak és művésztelepeknek. Festészete a lírai absztrakt irányzatához áll közel. Grafikával és fotóval is foglalkozik. Versei, képzőművészeti írásai az Élet és Irodalomban, a Mozgó Világban, a Holmiban, a Szépirodalmi Figyelőben, a Balkonban, az Új Művészetben, a Spanyolnáthában, Irodalmi Jelenben stb., fotói a Parnasszusban, a Spanyolnáthában, az Arnolfini Archívumban, az Irodalmi Jelenben és könyvborítókon jelentek meg. Tagja a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének, a Pasztellfestők Egyesületének, a Magyar Elektrográfiai Társaságnak, a Lengyel Pasztellfestők Társaságának (Stowarzyszenie Pastelistów Polskich), a ,,D. Fleiss and East-West Artists" nemzetközi képzőművészeti egyesületnek, az Esthediro, valamint a Lakresál csoportnak. Képzőművészeti díjai: XII. Nemzetközi Miniatűr Kiállítás különdíja, Kaposvár, (2007); INTERCOMA (International Convention of Modern Arts) díja nemzetközi képzőművészeti tevékenységéért, Stuttgart (2008); Emlékplakett kimagasló munkájáért (100 éves a Nőnap), Budapest (2008); Elismerő Oklevél, Szabadka (Subotica, Szerbia, 2008); Elismerő Oklevél, Bácskossuthfalva (Stara Moravica, Szerbia, 2009).
 
 
0 komment , kategória:  Laborcz Monika haikui TÍZ HA  
szeretettel
  2012-05-27 17:03:53, vasárnap
 
  Laki György
haikui
Kéziratként a szerzőtől



Tavasz

Jön már a tavasz.
Kis üde virágokat
hoz-e nekem is?

Rőt kígyó siklik
a fű között. Megcsendül
egy harangvirág.



Nyár

Tarlóégetés:
rőt gabonaszárakat
mind felperzseli.

Egy kicsi bogár,
falevél, nyíló virág:
mind megcsodálom.

Kis patak csobog
vígan a hegyoldalon:
Partján pihenek.

Nyári melegben
napfénytől hunyorogva
szemedbe nézek.

Villám, mennydörgés.
Hangja a hegyoldalból
visszaverődik

Szorgos kis méhek
illatos virágokból
mézet gyűjtenek.

Hajnali harmat:
lemossa a világot,
aztán felszárad.



Ősz

Szitáló eső.
Nem is ég már, csak füstöl
az avarkupac.

Vége a nyárnak.
Reggelenként már látszik
a leheletem.

Szürke esőben
mos össze várat s folyót
a rajnai ősz.

Gondolataim,
a vonuló vadludak,
messzire szállnak.

Reggeli köd száll
az erdő fái közül.
Esett az éjjel.

Bánatos eső
hull lehajtott fejemre;
könnyemmel vegyül.



Tél

Hideg magányban
egy csésze forró tea
át nem melegít.

A háztetőre
kémény-árnyékot rajzol
az olvadó dér.

Fagyott szántásról
felröppennek a varjak,
s itthagynak engem.

Hideg téli szél
szívem dobbanásait
megdermesztheti.



Egyéb

Tusba márthatom,
mégsem rajzol ma semmit
bambusz-ecsetem.

Hóborította
hegycsúcs tükröződik a
tengerszem vizén.

Magas szilfa áll
büszkén a domb tetején.
Fenséges magány.

Kis pók szőtt hálót
ablakom keretébe
ezüst szálakkal.

GO-játékosok
ülnek a tábla mellett
és gondolkoznak.

Egy lehetőség.
Ha kihagyom: elszáll, mint
füstölő-illat.

Üres a fejem.
Kihulltak belőle mind
a gondolatok.

Új lakásomba
beragyog a telihold.
Régi ismerős.
 
 
0 komment , kategória:  Laborcz Monika haikui TÍZ HA  
szeretettel
  2012-05-27 17:01:47, vasárnap
 
  Lajtai László (1962-)
haikui



HAIKUK, IMPRESSZIÓK
Kéziratként a szerzőtől

Nyár

Ma csönd vesz körül,
még szellő sem moccan,
Tücsök ciripel.

***

Könnyű szél szárnyán
gyerekzsivaj érkezik,
megcsillan a tó.

***

Feltámadt a szél,
tovafújta az édes
hársfaillatot.



Barát

Foltos bundáját
bordái átszúrják, de
szemében jókedv.



Reggel

Harmatos fűben
Lassan kúszik egy bogár,
Talán ma hazaér.

***

Reggeli napfény
pislog a lombok között,
árnyak játéka.

***

Nyugodt víztükör,
egy sirály halkan leszáll,
hullámkarikák.

***

Hadiösvényen
fegyelmezett hadsereg,
hangyariadó.



Alkonyat

Esti vízparton
imbolyogva menetel
három fáklyafény.

***

Fáradt alkonyat
sült hal illata terjeng,
vacsoraidő.



Impressziók

Úszó ködpára,
talán sárkány lehelte
e fáradt tájra ?

***

Piciny liliom,
üde színfolt a szürke
sziklatengerben.



Vihar

Megvillant az ég.
Mennydörgést még sem hallok,
fölsírt egy gyerek.

***

Nyári záporban
félszegen integet egy
madárijesztő.



Félelem

Fönt héja kering,
lent dermedtség honol,
az árny elsuhant.

***

Fáradó szárnyak
a hálóban vergődnek,
egy pók elindult.



Évszakok, merengések (II)


Tavasz

Koppan a meggymag,
jóllakott rigófüttyel
búcsúzó tavasz.

***

Jégeső kopog,
bent vidám tűzropogás
már nyarat jósol.


Nyár

Sós csepp arcomon
legördült, távoli tó
délibáb csupán ?

***

Fülledt éjszaka,
álmom szétfoszlott egy
szúnyogcsípéstől.

***

Aranyló mezőn
ezer napocska nevet
égi apjára.


Ősz

Sűrű esőben
bakancsom sárba süppedt,
Úszó levelek.

***

Szilaj szélben a
hajlongó tövisbokor
csak árnyakat rejt.

***

Iszapot kavart
evezőm a mocsárban
vadlúdak röpte.


Csak úgy,

Merengésemből
kutyaugatás riaszt,
vendég érkezett?

***

Sálamat a szél
cibálja de jókedvű
a cipőfűzőm.

***

Hűvös hajnalon
indulnék, lyukas zoknim
de rámvigyorgott!!


Tél

Hópelyhek elől
a játékos szőrgombóc
söprű mögé bújt.

***

Köd és csönd lebeg
a fákon némán gubbaszt
egy varjúcsapat.

***

Csupasz fák között
kóborló szél avarban
álmokat kutat.



Reflexiók...

Nicsak pitypangfelhő!
Ernyőjén tovaszálltak
gondolataim.

***

Olvadó jégcsap,
hulló cseppek ritmusa
mint a szívdobbanás.

***

Kondul a harang,
Galambcsapat felröppen
S imára hív.

***

Csonka levélnek
Komótos hernyó falja
Végső napjait.

***

Ökörnyál tapadt
arcomhoz langyos szellő
virágszirmot sodor.

(2003. október-november)



Nyári emlékek

Habfodor öleli
homokba süppedt lábam,
hullámmorajlás.

***

Kagylóvágta seb,
aranyhomok elnyelte
néhány vércseppem.

***

Rozsdás levélen
harmatgyöngyszem hízik, majd
lassan leperdül.

2004. szeptember



Tengerparti élmények

Ropogó máglya,
parázsszikrák őstánca
az éjszakába.

***

Kormorán lebeg,
szél feszül szárnya és
a tenger között.

***

Romos házikó,
gyerekkorom emléke
dudva foglya lett.

***

Szikla és sirály
Szinte mozdulatlanok,
Vihart jósló csend.

2008



Emlék-haikuk Sanyiról, cirmos barátomról


Zöld szemek engem
firtatnak, közös titkunk
a spájzban lapul.

***

Bajsza sem rezdül,
szürke plüssegér került
a célkeresztbe!

***

Vén cirmos puhán
gömbölyödik ölembe,
együtt álmodunk.

***

Kertemben piciny
domb, örök vadászmezők
álmait őrzi.

2010



Meditáció a Virágos-nyeregben
Napút, 2010. március - XII. évfolyam 2. szám, 29. oldal

Szürkésfehér, kőből épített kápolna a völgyben, néhány régi tégla enyhe színfoltot ad az öreg falaknak, két fából készült padocska és egy öreg fa, melynek ágai bekandikálnak a keresztrácsos ablakon. Hűvös van, hajnali ködpára lebeg a fákon és bokrokon, körülöleli a kápolnát velem együtt. Kedves helyem, kedvenc napszakom. Az enyhe szellő néha fellebbenti a párát, és megpillantom a résen keresztül a hegy sziklás-fás ormait. A csönd fátyla is összefüggő, időtlen mozdulatlanság vesz körül.

Vén fáid alatt meghallgatnám meséid, de csak... a szél zúg.

A hegy lombhullató erdőtakaróval és sziklás ormokkal, a kápolna kopott falaival, kis harangtornyával és én egymagamban. A hegy számára a kápolna csupán porladó kavics, jelenlétem pedig felvillanó enyészet... és mégis valami összeköt bennünket ebben a pillanatban, valami, ami időtlen, ami minden előtt már létezett, ami mindhármunkban benne van és rajtunk kívül, de aminek nincs neve, nincs formája, csak érezni, megsejteni lehet. Ezt a sejtést keresem fel itt a völgyben újra és újra, amikor gondolatok és érzelmek háborognak bennem.

Eső mossa, szél koptatja sziklás csúcsod, néma őrtorony.

Az erősödő szél az arcomba kap és oszlatja a ködpárát, valahol egy kutya felugat, a varázslat pedig lassan tovatűnik... A fák levelein-ágain harmatcseppek csillognak, a levegő üde, élettel teli, lassan elkezdődik a mindennapok szokásos lüktetése a völgyben, a faluban és a gerincen túl, a városban is. Csak a hegy tűnik továbbra is nyugodtnak, mozdulatlannak, békésen szemlélve a múló pillanatokat. A gerincre érve visszanézek a völgybe és búcsút intek a kápolnának, majd a hegynek is, tudom, hogy ő visszavár és én újra meg újra eljövök, hiszen örök barátságot kötöttünk egymással.

Léptem zajára öreg sziklán napozó gyík tovasurrant...

*
 
 
0 komment , kategória:  Laborcz Monika haikui TÍZ HA  
szeretettel
  2012-05-27 16:01:57, vasárnap
 
  Lajosházi László Gergely
HAIKU
Kéziratként a szerzőtől



Minden relatív(*)

jó, rossz, hit, hűség:
papjaink ránk terített
védő csuhája


(*) a fénysebesség abszolút állandó



boldogság

jóllakatni a
tüzet, vagy elhitetni
jóllakottságát



vigasz

mind csak sír
és nincs vigasz
mert mind csak sír
 
 
0 komment , kategória:  Laborcz Monika haikui TÍZ HA  
szeretettel
  2012-05-27 16:00:37, vasárnap
 
  Lady Nairi (1985-)
[eredeti név: Homonnai Rita]
haikui



Csepp a tengerben: Haiku-gyűjtemény (Underground Kiadó, Budapest, 2012, 145 oldal) c. kötetből



Üres mederben
halcsontok közepette
hullik pikkelyem.

Piros ruhában
házak körül sündörög,
ajándékot oszt.

Fehér-fekete
ruhába öltözik az
esküvői pár.

Hold veti fényét
sírkövek márványára,
bagoly körbenéz.

Magas épület
falain belül térdel
a gyertyafényben.

A Göncölszekér
mellett suhan fényesen
egy hullócsillag.

Mosolyogni és
sírni látni valakit
nincs akadálya.


 
 
0 komment , kategória:  Laborcz Monika haikui TÍZ HA  
szeretettel
  2012-05-27 15:59:10, vasárnap
 
  Ladik Katalin (1942-)
[HAIKU-SZERŰ VERSEK]



Fűketrec : bestiárium : versek,
Hága, Hollandia : Mikes International alapítvány, 2003
Orpheusz Kiadó, Budapest, 2004

VASÁRNAP

Elmentek a hajók.
Megeszik a galambot.



CSEND

Négy farkas a kéményben
párnához szögeztek
nagy fekete fogak



ÁHÍTAT

Fekete pulóverben ezüst madár
csőre pihen
hó száll a mennyekből



FEHÉRNEK LENNI

A mandulafa virágait homok borítja be.
Vitorla támolyog be lassan, ezüstben.
Üszkös lábú madarak csüngnek rajta.



VÖRÖS HAJA FELCSAP A MÉLYBŐL

Ágyékánál a seb duzzadni kezd.
Megeszi a kígyót.



HÉT ORSZÁG

Volt abban az időben egy másik ország. És így ment ez napról napra.



AZ ÉGEN ÁLMOS KÍGYÓK

Tprr! Tprr! Tprr!
Ingével letakarta a halott isten.



SZENTIVÁNÉJI ÁLOM

Sápadt arcán véres maszk.
Rovarok lepték el az égboltot.
Kiissza saját tükörképét a mocsárból.



JÉGMADÁR

Jííík! Jííík! Húúú!
Kvrc. Kvrc.
Hess!



VŐLEGÉNY

A kanyarban kutyává változik,
farok csap ki belőle.



JÚLIUS

Gólyák állnak a fekete dombon
rajtuk égő szoknya



NYÁR

Nedves tyúkom
fel-feldobja magát
csőrében szivárvány



NYÁRI ÉJ

Harisnyámra réti tücskök
ugrálnak fel
zenélő parazsak



GÖRÖG NŐ

Kis hernyót dörzsöl
ő sikít én lélegzem
találkoztunk



SZÍNHÁZBAN

Hol vannak a macskák
fekete retikülben vacsoráznak



KI FOGAD BE ENGEMET

Madárral állkapcám között
veréb deszkástul viszi a holdat
szúrós fészkébe harapok egyet



VIHARBAN

Lovak csapkodnak az égen.
Villámsújtotta hattyúk nyerítenek.

*



Ikarosz biciklijén : Összegyűjtött versek (1962-1984)
Hága, Hollandia : Mikes International alapítvány, 2004

SIRATÓ

Hol vagy, ki a jászolnál együtt heversz velem?
Tüzes fürdőd elkészítve, hídonálló szépségem.
Jaj.



DINNYÉT LÓBÁL A SÁRGA SZÉL

dinnyét lóbál a sárga szél
a kerítés fölött
bennem ülnek sárga ablakok



ANYÁCSKA VIRRASZT

kis keze fából faragva
anyukát szoptat



TŰZ

a drót nyelve
ujjamba mar
pipacs a kályhában



A KÉS

ha kettévágjuk a körtét
a piros hajú kislány
nem fog sírni többé

ha kettévágjuk a kislányt
a piros hajú körte
nem fog sírni többé



NYULAM TÉGED NEM SZERETNI

nyulam téged nem szeretni hogy is lehet
pásztora vagyok kényes nyúlfüleknek
gyere be gyere be



MINDKÉT ÉJJEL

mindkét éjjel
telt hólyagomban
határozottan éreztem a lófejet



BOLDOGSÁG

a nagy szilvában
a nagy szilvában
a nagy szilvában
örökre



ARATÁS

két vasaló a lány kezében
rohan a szekér
a vasalóban búzatábla ég



AZT HISZEM ÉJSZAKA

teli az ég égő hajszálakkal
recseg a fekete tulipán
valami szikrázik alattam



IMÁDOM A TŰZIKUTYÁT

tűzikutya a paplanom
ha akarom megvakarom



FINOM A HANG A FOGAM ALATT

finom a hang a fogam alatt
egyedül aludtam az éjszaka



ING

Nagy száj, bekaplak.



AVAGY SEPRŰJE VAGYOK-É PÁROMNAK

hogy így pocskol a tavirózsák között
vajh gumikerék lehetnék
szeretőmnek ezüstbiciklijén



MIMÓZA GÖDRÖCSKE

Ah, a csík! A sötét szakadék
szétterpeszti a mimózakertet.
Táguló, csillagtalan ég.



CONCERTO
allegro

fényes fémlemezek
ütés
finom remegés
a legközelebbi falnál
ráfagy
az emberi hang


largo

kristályba zárt
színes műanyag fúvókák


vibrato

ugráló
apró spirálok
a fájdalom
szűkülő köre

az önmagát
megismétlő vízcsepp


vivace

feltörő
meleg üvegcserepek
a szájban


vox humana

kifeszíttetett
az űr közepén
két arcát
két istennek mutatja


con variazione

szűk emberi hang
értetlenül
a legkékebb égboltra


piano

pók
halványkék
üvegcserepeken


adagio

vakító
sikító kötelek


finale

műtőasztal
teljes sebességgel
a szétrobbant kanyar útvesztőiben

*



A négydimenziós ablak : Válogatott versek (1962-1996)
Hága, Hollandia : Mikes International alapítvány, 2004

A TÖRÉKENY SZÉKRŐL

tükör előtt gyakorolja.
Az ágy szélétől a nyitott ablakig.
Nedvesen, üdén a halállal társalog.



SZÁJÁBA VETTE A FEHÉR ZOKNIT

Érezte, csontjaiba visszaszállt az erő.
Fürdés után felöltözött, kiállt az ablakba.

Alatta ordító ládák, városok zuhantak.



SEMMI AMI ZÖLD

Semmi ami zöld, semmi ami fonnyad.



NEM HÓ

Nem hó. Elfelejtette, hogy hívják.



AZ ÉG LUCSKOS BÚTORAI MEGNYÍLTAK

Lázas tapétaajtó.
Izzadt égitestek
a fehéren izzó álomlepedőn.



A NAP!

Most robbannak
fel a petrezselyemmel
megrakott kosarak!



OLDALT FEKÜDT A MADÁRHANG

az égből leeresztette
elvágta a kék drótot
közte és a madár között



AZ ÉGEN ÁLMOS KÍGYÓK

Tprr! Tprr! Tprr!
Ingével letakarta a halott istent.



UTOLSÓ EREJÉVEL

a gőzölgő foltot figyelte
aztán egy nagy csillag
kis égett földdarab.



KÉTEZER ÉVVEL KÉSŐBB A SZÁRNYAKAT

maga után húzva elégett gyertyák között
sikoltozó jégmezőkön.



ÁGAK KÖZÖTT, LEBUKÓBAN

Magányos, izzó kődarab.
Nem élet és nem halál.
Örök idők óta tartó zuhanás.



HÓESÉSBEN

Fehér szekrényben
Üvölt
Süketen vakon



ZÚZMARÁBA ÖLTÖZÖTT SZÁRNYAKKAL

A befagyott tóban csapkod.
Két szemgolyója
Véres nádszálon csillog.



VÁRAKOZÁS

Az ajtó kiáltásra nyílik
Hajnal szakad
Elvérzik.



MELEG, ROHANÓ ÉJSZAKÁBAN

Az üres ablakban
Kihajol a vonat.
Ijedt állat sikolt.



ÖKÖRNYÁL

Egy nagy szeg van a holdban,
Az tartja fenn a faágon.
Ejtőernyős hattyú.



TAVASZ

Víz.
Ne cselekedj.
Repülj.



MECHANIKUS BALETT

A táncosnő elhajít egy kődarabot.
Rohanó táj követi.
Hegedül a zuhanó kövön.



RÁNCOS, HAJA FESTETT ÉJSZAKA

Az angyal a nyugati ablakban ül.
Én a tükörben.
A sátán a szemközti falon ragyog.



RÁKHEL RÁHAJOL

Bánat, szúrós sóhaját
Hajába csúsztatva, ősz.
Híd fölé hajol,

A víztükörben felsikolt a hajtű.



MENNYEI JEGYESSÉG

Árnyéktalanul bolyongunk
Nőből nőbe
Férfiból férfiba.



MAGISTER LUDI

Az esti szürkület hasadék két világ között.
A hullámzó szakadékban megáll, torkába nyúl,
A villanykapcsolót tövestől kiszakítja.



ÉJSZAKAI VONAT

A sötétség magába szürcsöli teremtőjét
Akár a rothadó tavasz
A csillagtalan kutakat.



NYIRKOS ÉG, HIDEG VASALÓKKAL

A ház fölött fekete tükörben
Vasalók vonítanak.



VILLAMOSBAN

Vörös ruhában üget egy ablak.
Kiszúrt szeme
Elcsorog a virradatban.



ÉVA

Beledől a meleg korbácsok zuhatagába,
Belerohan az álomkóros, táncoló gyümölcsfákba.



FEHÉRNEK LENNI

A mandulafa virágait homok borítja be,
Vitorla támolyog be lassan, ezüstben.
Üszkös lábú madarak csüngnek rajta.





Zen történetek
Napút, 2003. május

Nyári felhő

Asszonyi életet öregedtem néhány perc alatt.



Két költő

Hogyan lehet az, hogy villámlik a lábam között,
pedig nem is esik az eső?
Amikor hátba vágtalak, elhelyeztem benned egy dugót,
hogy megakadályozzam, hogy elszivárogjon az életerőd.



Láz-sötét kenyér

Láttalak a fűben, gyönyörű állat.
A hold ollója hasamon táncol.
Megrágtalak, lenyellek.



A villanyégő

Miért bámulod azt a három villanyégőt?
Mert ettől a nézéstől háromágú lesz a faszom.
Minek neked háromágú fasz?
Mi az, hogy fasz?



Rövid hullámok

Jaj. Jaj. Jaj.



Könnyek

Két szék vagyok.



Gyufagyújtás

Te ki vagyok?
Hogy meggyújtsalak.
Mit akarsz a farkammal?



Víz alatti mosoly

Vedd le a bugyimat.
Minek?
Hogy mosolyogjon a pinám.



Zen versek
Parnasszus, X. évf., 4. szám, 2004 tél, 33-34. oldal

HAGYMA ÉS TÜKÖR

Gyere velem táncolni!
Benned, vagy kívüled?
Ha beléd megyek, kívül maradok.



GÖMBVILLÁM

Minden esemény egy pont a téridőben.



A SZÉL ÉS A SZUKA

Mindenkié vagyok és senkié.
Mindenkié vagyok és senkié.





 
 
0 komment , kategória:  Laborcz Monika haikui TÍZ HA  
szeretettel
  2012-05-27 15:57:23, vasárnap
 
  Ladányi Mihály (1934-1986)
haikui



Öt haiku

1

Tegnap a Golgota Turiszt jutalom-megfeszítésre
utaztatott. Pilátus integetett
utánam.



2

Esténként az Isten szuszogva
mossa lábát napi
verítékemben.



3

Elönt az együttérzés, ahogy a fákra nézek,
mikor sebhelyesen könyörögnek az égnek
egy madárfészekért.



4

Ma éjszaka
felvágta ereit az erdő,
sírtak az őzek.



5

Hangya vánszorog előttem a homokban,
vacsorámból egy morzsát cipel - Talán majd én is
egyszer az örömből.

 
 
0 komment , kategória:  Laborcz Monika haikui TÍZ HA  
szeretettel
  2012-05-27 15:55:50, vasárnap
 
  Ladányi Ferenc



DOOR-PUB HAIKU

Nagyapám elaggott
pipájának
bölcsességére vágyom.
 
 
0 komment , kategória:  Laborcz Monika haikui TÍZ HA  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 11 
2018.10 2018. November 2018.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 47938 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 938
  • e Hét: 6230
  • e Hónap: 85788
  • e Év: 2027068
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.