Belépés
sayuri.blog.xfree.hu
Önmagában a szeretet nem elég.Féltő gonddal kell őrködnünk az emberek felett,akiket szeretünk,sosem elég azt mondani ,szeretlek,hanem minden áldott nap ki is ke... cseresznyák brigitta
1972.01.23
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 15 
szeretettel
  2012-06-14 09:40:58, csütörtök
 
  Greguss Sándor japán haiku fordításai
Kéziratként a műfordítótól 2003-ban



Bakuszui

Már-már eléri
vizetek falvacskámat;
rizsföldek, elég!

Nem juthat túl már
a kiszáradt mocsáron:
fáradt napsugár!



Basó

Ugyan, ki lehet
e háncsruhában járó
tarka Tavasz-úr?

Tavasz közelít.
Ó, ti ködfátyol mögé
rejtező hegyek!

Tavaszi eső.
Alvó darázsnépet hűs
fürdő kelteget.

Mozdulatlan tó.
Vizébe béka pottyan:
halkan csobban - csend.

Egérfészekből
harsány kihívás: dalra
hát, verébfiak!

Ifjú növényke:
hóvilágon küzdi át
gyönge bíborát.

Kelő napkorong
szilvaillat-özönben
hegy útján gördül.

Hegyi ösvényen
kimondhatatlan vágyam:
ibolyabokor!

Szinte semmiség:
gyom szirmai, csöpp csodák
a sövény alatt

Sziromesőben
Aszakusza, Ueno...
Melyik harangja?

Ágrajáró szél:
levesemben s halamon
szakura-szirmok!

A repceföldön
virágot néző arcok...
ó, ti verebek!

Holtfáradt utas...
Éji szállást hol lelek,
nyíló glicíniák?

Mint napkorong jár,
hajlik májusi esőben
a mályvarózsa.

Májusi esők
duzzadt ege nevelt fel
téged is, folyó!

Polipfazékban
csupán tünékeny ábránd
a nyáréji hold.

Patak hűvösében
csöpp rákocska araszol
fel lábszáramon!

Mint a festményen:
üdítő hűvösség Szága
bambuszainál!

Fűszálkardot old
s újra felröppen a hős
szentjánosbogár.

Eláraszt immár
kottád fájdalmával bús
magányod, kakukk!

Az éji kakukk
kiált, bambuszligeten
holdfény siklik át.

Éjfél. Kiskakukk
rikoltoz cérnahangon
a rizsföldeken.

Napsugár kúszik
kicsiny, zöld levelekre -
Mily félelmetes!

Hajnalkabokor
mellett rizstörő hűsöl -
Megható látvány!

Bolha és tetű!
Ló horkant! Ó, természet,
könnyíts álmomon!

Árnyas vendégház.
Odahaza a szellő
lágyabb enyhet ad.

Takarodj, gyorsan
a selyemhernyódoboz
alól, te varangy!

Beni-virágok!
Álmom: hölgyem fésüli
szép szemöldökét.

A csend honában
tücsökdalt visszhangzik száz
sziklaparaván.

Könyörtelenül
perzsel a nap, de susog
már az őszi szél.

Féktelen tenger!
Fent, Szado-n is túl árad
az Égi Folyó.

Villám nyomában
kócsag-sikoly hasítja
a sötétséget.

Őszi holdtükör.
A tó körül járok csak
egyre, szüntelen.

Hold... hová tűnő?
Harang: konduló, tenger
mélyén pihenő.

Ősz, tűnő évszak...
Égboltot tár, fogadni
vándor-szárnyakat.

Őszi alkonyat.
Magányos varjú gubbaszt
kopár faágon.

Elmúlik az ősz
Sehol egy fáradt utas.
Utam véget ért.

Holtfáradt vadlúd,
leszáll éji fagyon át,
örök pihenőre.

Télváró hónap.
Szomszédajtó, kit rejtesz,
s milyen életet?

Északi égbolt!
Ványolófa hangja száll
csillagjaidhoz.

Halászkalyiba
földjén garnélarák között
tücsöknép inal!

Lóhere rejti
széltől védett bokrában
hószín harmatát.

Útszéli, kedves
mályva - de hamm! - lovacskám
szépre éhezett.

Sarló-hold tükre;
hajdina, sötét földre
villanó virág.

Nara Buddhája
is örök illatodnál
pihen, krizantém!

Jöjj, téli zápor,
sürgess utamon! Újra
vándor a nevem.

Téli zivatar.
Szalmaköpenyre vágyik
majom uraság!

Viskónyi magány.
Kutyavonyítást téli
zápor némít el.

Na, fiúk, fusson
aki bátor! Mit nekünk
egy kis jégeső!

Szakét kortyolok.
Havas éjen elrekeszt
mindent a magány.

Láztól dúlt álom:
futok szikkadt mocsáron,
betegség útján.

Sose lesz tavasz.
Árnyéklovas, baktatok
vacogó lovon.

Betelt év; rajtam
sás-kalap, szalmabocskor,
utazó gúnya.

Téli magány: falnak
dőlve - támasztjuk egymást,
ház ura és ház.

Hó, béke, magány.
Fenyőd lakkja megkopott,
arany paraván.

Tűnő melegség:
gyászkönnyektől kioltott
sistergő parázs.

Fagyott rögöcske -
Csak nem? Még él! Szegény
tengeri csiga!



Boncsó

Halott kámforfa
sasfészkes ága mögött
nyugvó napkorong.

Tövises ágak
rügyeznek. Élet s halál.
Meddig még, meddig...?

Hány illat szólít
holdas éjszakán: ,,Örök
Vándor, köszöntlek".

Két út, két világ:
alsó, felső fellegek.
Ősz van. Döntsetek.

Miféle hang ez?
Rossz útra tért s elbotlott
a madárijesztő?

Téli zivatar.
Egy rőzsével kerített
ablak világa!

Hófödte mezők,
széles, végtelen folyam:
csend birodalma.



Buszon

A kikötőn túl:
víz, hajó, nagyvilág - köd
lepi Koreát.

Tavaszi zápor.
Százszín kócgolyó: labda
ázik a tetőn.

Tavaszi zápor.
Vándorok álma: füstös
konyha, lakott ház!

Tavaszi zápor.
Füröszd hát, tenger, kagylós
partod kincseit!

Tavasz, tengerár;
hullámok szakadatlan,
rajt' messzi alkony.

Sík vidék, tavasz
simogat vizeivel.
Hova sietnél?

Hosszú munkanap.
Vén fahídnál eltévedt
fácán felriad.

Mécsesek sora,
vendégköszöntők, egyik
a másik után.

Tűnő kikelet.
Egyre nehezebb lantom:
pengő fegyverem.

Esti szürkület.
Biz', jól elkapálgattam
a kertkaputól!

Repcevirágok.
Hold, Nap, együtt az égen
Kelet és Nyugat.

Tűnt zivatartól
hulló szirmokat áldoz
a kamélia.

Szirmos körteág,
asszonykézben levél, s fenn:
leső holdvilág.

Múló örökség:
virágjukat vesztett fák közt
ódon templom áll.

Zápor, szélroham.
Fűszálpányvát markolász
seregnyi veréb.

Lágy, hűvös dallam.
Hajnal harangja szólít:
lebegj, pillanat!

Várj még, szürkegém!
Hűs szellő, esti égbolt,
halk hullám köszönt...

Hajnali szellő
borzolgatja a hernyó
selymes szőreit.

Zsendülő lombok
közt ihletett bizalom;
fehér várfal áll.

Magányos Fudzsi!
Úton tar csúcsod felé
millió levél!

Nyílj, bazsarózsa!
Szivárvány röppen bimbós
szirmaid felől!

Bazsarózsa szól:
felhők, takarodjatok,
itt enyém a fény!

Vaskos dombormű.
Bazsarózsa szirmain
egy hangya delel.

Vadrózsabokor.
Otthont remélő vándor
lelkének emlék.

Ösvény hajlatán
vadrózsaillat szólít:
,,vándor, megpihenj".

Boldog szerelem:
eső fátyla alatt
vízililiom-pár!

Szegényes vidék.
Ég homlokán hold ragyog,
én meg baktatok.

Harmatezüstben
töviságait rejtő
csipke-gyöngybozót.

Tűnő holdvilág.
Sötétség lehelete:
hideg csend elér.

Virrad, hold se jár.
Alig néhány árny táncol
Holtak Ünnepén.

Távol: bujkáló
hegyek. Alkonyi síkság
ölén fű csillan.

Magányos virág,
hajnalka, színe sötétlő
tavakat idéz.

Tar fűz. És alant,
szikkadt mederben porló
kövek álmai.

Téli zivatar.
Húr pendül: patkány iszkolt
át citerámon!

Vihar közeleg!
Lássuk csak, e zsupptetők
alatt mi vár rám?

Fagyos szélvihar.
Hullám, szikla: szaggatja
egyik a másikát.

Gyors patkánylábak
futnak csengő tálakon.
Hát ez dermesztő.

Kopár fák között
hordszékkel sietnek.
Madár didereg.

Ó, a téli fa
előtörő illata
fejszecsapáskor!

Nárciszok között
magányos róka ropja.
Fenn az esti hold.



Csigecu

Szorgos malmocska,
patak sziromszőnyege
sem állíthat meg.



Csijo-dzso

Szegény pillangó,
milyen álom rebbenti
könnyű szárnyaid?



Csinszeki

Gyászos fellegek.
A meredélyről csupán
egy bülbül kiált.



Csora

Ágai mögött
csillagok - ó, mennyire
magányos a fűz!

Szélverte mező.
Messze-túlról érkező,
őszi hold virít.

Kunyhómnál senki,
csupán egy levélvesztett
korallszilfa áll.



Dzsószó

Micsoda zápor!
Hogy kerülhettem ide?
Takaróm lukas!

Lég, megrebbenő -
Semmi vagyok magam is
e sírhant fölött.

Lelke oly könnyű:
tó tükrén magányos úr,
béka ücsörög.

Óhara! Örök
emlék: ködös hold előtt
lepkeszárny rebben.

Kicsike kakukk
kiált. A tó tükre, nézd,
elhomályosult.

Festett hegy: ormát
villám ecsetvonása
rajzolja körül.

Ifjú vadréce,
mintha szólna: ,,lent voltam,
s már mindent tudok!..."

Magányom senki
vágya; társam monoton,
kopogó eső.



Ecudzsin

Macskaszerelem.
Ó, ti oktondi lények!
Ó, én, elhagyott!

Ragyogó holdnál,
a templomkertben dolgos
kopács... rizsmozsár!



Gjódai

Olvadó havak,
ködpárába bújt hegyek,
varjúnyi magány.

Bazsarózsához
jött vendégségbe a hold
szürke lepelben.

Őszi hegyoldal
teraszain füst: álmot
őrző tűzhelyek.

A tél sóhaja:
holdfényes éjben a jég
zizzenései.

Ó, kicsi tavasz!
A tenger is végtelen
békéről mesél.

Múlóban az éj.
Dúlt egek visszhangoznak
zokogó szelet.



Hadzsin

Egy esti tücsök
hangja szól. Éj szövetén
ékkő-hold remeg.



Hokusi

Tünékeny csoda:
szirmát tűzben emésztő
hamva-lett virág.

Ó, csodálatos:
fák között tücsökszárnyak
hűs zizegése!

Kopp-kopp, fodrozza
újra a csillagos tavat:
téli zivatar!



Icsiku

Ó, téli magány!
A patak hordaléka
is leülepszik.



Idzen

Csillagfényes ősz.
Elárasztott rizsföldek
tükrén a Tejút.

Madárijesztő.
Alig ismerkedtünk meg,
s már búcsúzkodunk.

Vihar közelgett.
Uccu! Futnom kellett - de
ilyen napsütésben?



Issza

Pattanó bimbó.
,,Tavaszi szél..." - énekelj,
boldog kismadár!

Rizsföldek felett
tavaszi napnak pírja.
Alkony, elidőzz.

Tavaszi égbolt.
Verébfióka-kórus:
,,reggelt, Ragyogás!"

Árva kisveréb,
jöjj és játsz velem, hisz' jól
tudod sorsomat!

Hé, te kisveréb!
El az útból, de gyorsan;
Ló Úr közelít.

Boldog pacsirta!
Még e csöpp szigeten is
vígan szántanak!

Mozdulatlanul
a béka, elmélkedve
nézi a hegyet.

Szegény kisebbik
béka, ne add fel soha!
Issza majd segít...

Jóestét, fecske...
Boldog holnapom, látod,
hiába-álom.

Rezgő lepkeszárny.
Többé már nem nyúl érte
halott gyermekem.

Hintaparipán,
kezében szirom-csillag
szóró cseresznyeág.

Nedves levélcsúcs.
Hirtelen végeszakadt,
tűnt nyári zápor.

Esti békesség.
Csobog, csattog, így dalol
patak és rigó.

Nyári zivatar.
Nyergeletlen ló hátán
ruhátlan lovas.

Hé, kakukk! Aztán
vigyázz nekem a házra,
míg odaleszek!

Kora reggel, látod,
haragos-vörös az ég.
Boldog vagy, csiga?

Kérlek, ne csapj le! -
Kezekként teszi össze
lábait a légy.

Őszi szél. Bíbor
szirmok, nem nyúlhat többé
lányom értetek.

Egy kedves vendég:
ajtóm repedésén át
a Tejút köszönt.

Holdas éj. Kedves
bambuszok árnyékában
rejlő kalyibám.

Ereszem alatt
holdfényes zöldségliget:
ihlet és hatás.

Esős, őszi nap.
Tátogó csőr, éhes torok:
mama merre jár?

Harmatos reggel.
Gyom virága kandikál
a zord kő alól.

Ami él, minden
harmat a világban, és
mégis, és mégis...

Bíbor palástban,
ünnepre jöttetek hát,
ó, szitakötők!

Libák, vadlibák!
A végtelen útra ti
mikor tértetek?

Szöcskék, én megyek!
Játszatok együtt szépen,
míg odaleszek!

Szép szülőföldem.
Cédrus alatt rámrontó
téli zivatar!

Hát megtaláltam
végre végső lakhelyem.
Ötlábnyi hóban?!

Apám is ilyen
zord hegyekről álmodott.
Ó, téli magány!

Ó, anyám lelke!
Mindig a tengert látom.
Mindig a tengert...



Jaha

Baráti hangok
éjféli búcsúzáskor:
kihűlő világ.

Ó, téli magány!
Lámpám fénye se rebben
szobámnak falán.



Jajú

Halvány, rebbenő
csillagfények vartyogó
békahad egén.



Kakei

Szegény kormorán,
a fáklya szikrái mind
arcába hullnak!

Téli szélben, mondd,
Hét Nap Holdja, sötétre
mikor vált az éj?



Kikaku

Ünnepi menet:
délceg darvak vonulnak
Újév hajnalán.

Egy szédült madár,
tótágast állva zengi
köszöntő dalát!

Ezüst káprázat:
a merítőhálóban
közös reszketés.

Ó, Hajnalcsillag!
Merre?... Cseresznyevirág,
vagy ködös hegyek?

Önts még több vizet!
Tücskök, verebek, nehogy
kimaradjanak!

Levelibéka
banánlevél trónuson,
szellőországban.

Cédrus a szirten,
magas boltív a párja;
óvja őszi éj.

Ó, hold! Vendégünk
érkezett: fenyőárnyék
tárt ajtómon át!

Bereteszelve
a kastélykapu is már.
Holdas, téli éj.



Kitó

Tavaszi szellő.
A képüzletben súlyok
a nyomatokon.

Vízparti hegyek.
Törpefenyők közt csobog
a tavasz-patak.

Tavasz, napszállta.
Szürke homályban hízó,
ködülte folyó.

Apró halacska,
hiába is erőlködsz
ár ellen, szegény!



Kjorai

Közös múlt: füzek
siratják összebújva
tűnt álmaikat.

Tó vize árad.
Májusi eső, itasd
szomjas gyermeked.

A kövér dinnye
kigurult lugasából:
micsoda hőség!

Két nővér: hegyek
lombruhában, egymásnak
tükröt tartanak.

Hát más is van itt,
telt holdunk vendégeként
e szikla ormán?

Vándormadarak!
Magam is úton vagyok
szülőföldemre...

,,Igen", kiáltok,
de ő csak tovább kopog
havas kapumon.



Kjoroku

Korijama-birtok.
Repceföld, téged ódon
várkastély vigyáz.

Hűvös szélroham,
felhőárnyék, üde, zöld
rizsföldek felett.



Óemaru

A nap ragyogása
őszi vihar utáni
hajnalokon, ó!



Onicura

Sugaras tavasz.
Porban fürdőző népség;
hajrá, verébség!

Kikeleti szél...
A bimbós szilvaágat
fogd jó erősen!

Kerti ünnepély.
Szüzek hószín ruhában;
ó, kaméliák!

Mindenütt bogár!
Akkor most hova öntsem
a fürdővizet?

Őszi holdsugár.
Sosem ül már térdemre
csöppnyi gyermekem.

Bár enyhet ígér,
a csalfa nap mosolya
hidegen villan.



Otokuni

Téli hóvihar.
Síró-rívó madárnép
földön és vizen.



Rankó

Tavaszi apály:
tengergyümölcsös, pompás
teríték fogad!

Folyami bárka.
Akármerre fordulok,
pacsirta dalol.

Téli zivatar,
szarvuknál összeakadt
ökröket áztat.



Ranszecu

Csöppnyi melegség...
Téli szilvafa éke
egyetlen virág.

Nahát, bambuszrügy!
Bizony, ez kell a gyermek
kényes ínyének!

Aratási hold.
Rizsföldek vizén némán
lopódzó köd jár.



Rjóta

Ázó paraván.
Fenyőkből szőtt selymén át
sejlő holdkorong.

Árnyékom hol van?
Elveszett a fal mögött!
Kistücsök, segíts!



Rocú

Tűnés! Takarodj! -
köszöntöttek így Újév
előestéjén.

Sehol egy madár...
Már a tavi népek is
aludni tértek?



Róka

Gyors vízimadár,
hogy hasítja mellével
a sziromtavat!

Havas éjszakán,
derült égnél csillámló
jégfény gyöngybozót!



Siki

Ködbe merülten
mily törpéknek látszanak
Kína hegyei!

Csillogó tenger -
lámpák a szigeteken;
tavasz, ó, tavasz!

Hólepte hegyek,
büszke, érinthetetlen
csúcs, fehér magány.

Nem múló nap;
hosszú árnyéka dolgos
kéznek, ostornak.

Rút papírsárkány.
Megtámadni féli tán
még a héja úr!

Száll, s tovalibben:
sárga lepke végtelen
víztükör felett.

Pillangót hajtva
a zarándok gyermeke
gyakran elmarad.

Sötétkék tenger,
hóborította hegycsúcs,
útra kelt madár.

Fácán rikoltozik.
Foszladozó fellegek
a hegycsúcs körül.

Itt is egy tanya
néhány szilvafával, és
ott is, és megint!

Magányos szépség.
Cseresznyefa hercegnő
virágpalástban.

Romos ház mellett
viruló körtefácska
a csatamezőn.

Májusi eső.
Lugas tetejére fut
inda és levél.

Fűszálmilliók
kókadó hada; támadj,
májusi eső!

Nyári alkonypír.
Felhők csücske mögül épp
kikukkant a hold.

Ó, csodálatos!
Magányos fenyő a sziget
meredek ormán!

Hajnal. Vitorla,
ablakomon túl, messzi
úton, szél sodrán.

Ó, patakocska!
Békalencse-virágok
közt garnélarák.

Rezgő lámpafény,
sarjadzó leveleket
borzoló szellő.

Ó, esti szellő!
Száz remegve merengő
fehér rózsaszál.

Mily szép a rózsa
ajtómon túl, ha néznem
engedsz, fájdalom!

Sík termőföldek,
virágzó vadliliom:
bőség szigete!

Kígyót sodort le
a meredek kőfalról -
Őszi szélvihar!

Alkony: pihenő
vándor, őszi tengerben
mosdatja lovát.

Égigérő fa,
tetején ringatózva
egy gébics sikolt!

Napkorong gördül.
Hol mennydörgött, most tücsök
esti dala száll.

Tíz körtét kaptam
egykor a halottakért
is áldozatul.

Jé, madár pöröl,
és pirosló bogyókat
dobál az ágról!

Potyogó termés...
Szomszéd fiú, hol maradsz
napok óta már?!

Elnyugszik minden.
Mandarinkacsák tollán
hópelyhek ülnek.

Levelei hulltán,
magányos korallszilfa
téli napsütésben.

Rohanó patak
sodor záporhó-terhet
hegyi falun át.

Tó tükre tárul.
Hulló levelek tánca:
csöndes mulatság.

Kelő, esti hold.
Az utolsó levél is
lehull csendesen.



Sikó

... és megdorgálva
másik szobába mentem.
Milyen hideg volt!



Sirao

Sík rónaságon
párába bújt folyóág:
végtelen titok.

Patak iramlik
át az utca közepén.
Nyári, holdas éj.

Éledő mécsláng.
Hulló cseresznyevirág.
Barátok sehol.

Kacagó madár
hangja, tenger moraja
korahajnalban.

Az éji kertben
nyíló csend, ha felragyog
a bazsarózsa!

Őszi telihold!
Házam lukas tetején
át csodálhatom.

Szegény kisgyermek!
Áll a verandán, vakon:
mukuge-virág.



Siró

Fogyó tavaszi
hold. A fácán rikoltása
is távoli már.

Hosszú, forró nap.
Óriáshangya ballag
a hűs tatamin.



Sintoku

Naphosszat esik.
Jé, kapum előtt viszik
az íriszeket!



Sodó

Susogó lombok,
rikoltozó madarak,
megtermett halak.



Sóha

Újév ünnepe!
Ám kunyhóm ajtajánál
csak árpaföldek...

A tavasz elmúlt.
Hol késik hajójuk a
száműzötteknek?

,,Csendet odakint!"
Aludj, városlakó, ez
csak egy kismadár!

Ejnye, kisveréb!
Csak nem írótáblámra
ugranál, bolond?

Három fűszálat
a rovarkalitkába -
ó, ne haragudj!

Templomkert mélyén
is hallom: bambuszt vágnak
fagyos esőben!



Szampú

Virágzó gyomtól
ujjong a szívem, pedig
nevét sem tudom.

Csodás, kertmélyi
krizantémok, hol fátylat
köd vet reátok!

Hideg évszakban
nevesincs madár sorsa:
téli szélroham!



Szeibi

,,Ó, tűnő tavasz..." -
Magányos nő tükréhez
sírja panaszát.



Szodó

Holdfényes éj.
Árnyékom előttem jár
és hazavezet.



Szora

Ezen az úton
hol hajthatnám le fejem,
hegyi virágok?

Templom mögötti,
baljós, éji szél, hallgass!
Könnyítsd álmomat!



Taigi

,,A Keleti Szél" -
szólt mester és tanítvány,
s ballagtak tovább.

Havas bambuszok.
Csöpp falutól remélek
idei tavaszt.

Tavaszi ösvény.
Papírsárkány-had támad
szikla-várfokot!

Dolgos társaság:
napestig milliónyi
fecskecikkanás!

Markomban csillog,
hogy kalitkába zárjam:
szentjánosbogár!

Reszkető lángok:
bazsarózsa porzói
a napsütésben.

Vad hullámlovon
a vízi félhold bukott
át hajóm felett.

Szemétdomb trónon
- hiába járt itt az ősz -
még hajnalka virít.

,,Aludj már" - mondja,
hogy felriadt, - ,,a munka
megvár holnapig".

Szél fújdogálja,
felkapja, rázza, - szegény
madárijesztő!

Gyönge rózsaág,
bimbód támaszod felé
hálaként fakad!

Hideg holdfénynél
magam vagyok idekint:
visszhang a hídon.

Milyen gyönyörű:
behavazott táj fölött
haladt el a nap!

Minden ragyogni,
csillogni-villogni kezd:
jégmetsző hideg!

Szakadatlanul
csak söpörni - már elég!
Hulló levelek!

Tél-hervasztotta
táj. Ereszemen vendég:
verébnyi magány...

,,Fogják meg, tolvaj!" -
Dermedt világra kondul
a jelzőharang.



Tairó

Gyors tavasz - a rizs
völgyeidben éppen csak
hogy elvirágzott...



Tokoku

Hajnali fagy, hát
itt vagy! Gyöngyeit veszti
a bogyós faág.



Ukó

Ó, esőszünet!
Hát sose lesz végre csend?
Cserfes verebek!







 
 
0 komment , kategória:  Antalfy István japán haiku for  
szeretettel
  2012-06-14 09:38:15, csütörtök
 
  Gergely Ágnes japán haiku fordításai
Nagyvilág, 1978. október



Basó

Mocsaras tó:
Beleugrik a béka.
Ó! A vízi zaj!

Már hajnali négy...
Kilencedszer is fölkelek
Holdat csodálni.

A hegytetőre hágok.
Ó! Milyen gyönyörű!
Egy ibolya!

Bámulatra méltó,
Aki nem mondja: "Illan az élet"
A villám láttán.



Buszon

Este van, ősz van.
Most csak a szüleimen
Tűnődöm.



Dzsósó

Hányan mehettek át
Az őszi eső függönyén
A setai hídon!
 
 
0 komment , kategória:  Antalfy István japán haiku for  
szeretettel
  2012-06-14 09:35:51, csütörtök
 
  Franyó Zoltán japán haiku fordításai
Évezredek húrjain, Franyó Zoltán műfordításai, Első kötet,
Állami Irodalmi és Művészeti Kiadó, Marosvásárhely, 1958, 278. oldal
(A második Basó vers tévesen Ranzetszu név alatt szerepel)



Basó

Oh nyári pázsit!
Be sok vitéz alussza
Öledben álmát!

Tar, száraz ágra
Pihenni szállt egy árva varjú
Ősz-esti fényben.
 
 
0 komment , kategória:  Antalfy István japán haiku for  
szeretettel
  2012-06-14 09:34:26, csütörtök
 
  Fazekas László (1924-1982)
japán haiku fordításai
Bölény a falon, Budapest, Szépirod. Kiadó, 1977, 98, 100. oldal



Arakida Moritake
(1472-1549)

Hulló virágszirom
az ágra visszaszállott?
Pillangó volt!



Sóka
(16. sz.)

Ha nem akar szólani
bizony agyonütöm
a kakukkot

Oda Nobunaga


Ha nem akar szólani
szó nélkül bámulom
a kakukkot

Tojotomi Hidejosi


Ha nem akar szólani
várom hogy szólaljon
a kakukkot

Tokugava Iejaszu

 
 
0 komment , kategória:  Antalfy István japán haiku for  
szeretettel
  2012-06-14 09:31:24, csütörtök
 
  Faludy György (1910-2006)
japán haiku fordításai
Test és lélek, A világlíra 1400 gyöngyszeme,
Magyar Világ, Budapest, 1988.



Kááj Csigecu asszony (?1644-?1708)

Négy hét, hogy meghalt a férjem.
Hideg párnámról egy hímszúnyog
sírását hallom miden éjjel.

Egy tücsök van csak velem. Lágyan
ciripel fáim közt, a kerti
madárijesztő ingujjában.

Oly szép ma a hold asszonyteste!
Ha még egy hold lenne az égen:
a kettő összeverekedne.



Csijozso, az apáca (1703-1775)

A fűzfa haja ellibben az éles
szélben, majd valahogy
visszafolyik törzséhez.



Csinoku (18. század)

A szitakötő arcát figyelem.
Arc? Ábrázat? Profil? Pofa?
Úgy találom, többnyire szem.



Dzsokusi

A varangyos féltékeny:
a fűben ül egész nap,
hátán csinos nejével.



Gáráku (1777-1859)

Nem fél s nem törődik veled
a lepke: akkor sem repül
gyorsabban, mikor kergeted.



Hatszui Sizuje (1900-1982)

Sok-sok virágszirom esett
a sárba; de ott fenn a fán
nem ily szép színesek.

Néhány fagyos levél meg egy kevés fehér
porhó: a gyalogút tétován kanyarog
a sírkövekig, és hirtelen véget ér.



Hattori Ransecu (1654-1707)

Mélykék az est.
A telihold az égre
sötét fenyőket fest.



Hino Szódzsó (1901-1956)

Nem sejtem, hogy mifajta mag lehet,
de ha pár szemet felszedek, az élet
csiklandozza tenyeremet.



Jadzsi Mikadzso (1924-)

A versenyfutó combjai
a napfényben ezüstös sugarak.
Kis vízesésnek merném mondani.



Joszá Buszon (1716-1783)

Bárányfelhő ezüst uszálya.
A béka elbűvölten nézi,
s lassan fordítja a fejét utána.

Kilépek a büdös budiból. Szemben
gyönyörű lepke száll.
Elpirulok. Ezt most nem érdemeltem.

Halászhálót akasztanak a fára.
A háló szemeiből kicsepeg
a víz s a hold világa.


...... ........... ........(Találkozom és összebarátkozom
...... .....Szejhán szerzetessel)

A favödör ringó vizében sápadt
sárgadinnye s egy fényes padlizsán.
Biccentenek egymásnak.

A körtefa csupa virág a holdas
tavaszi éjben. A fa tövében
egy nő szerelmes verset olvas.

Május vége. Kegyetlenül
porzik a zápor. Az úszó hínár is
már majdhogy elmerül.

Nagy társzekér döcög el három szőke
nagy lóval. Az útszéli
petúniák megborzanganak tőle.

Gyönyörű éj. Mindenki boldog.
Az útonálló lesben áll,
és verset ír a teliholdhoz.


Sárga krizantém

A szobában tíz gyertya ég.
A sárga krizantém kezemben
rögtön elveszti a színét.


Fehér krizantém

Csupa szépség és földöntúli illat.
A nyitott olló megmerevedik
s ellenáll ujjaimnak.


A tavaszról, öregen

Vidámság, zaj, szerelmek.
Ez a rózsaszín szemüveg
idegen már szememnek.


Erotikus emlékek

Tölgyfamakkok a faragott fatálon.
Trágár makkok! Mondjátok el nekem,
milyen szép volt garázda ifjúságom.

A téli szél zizeg.
Hány kavics fekszik a tarlón! Most végre
látom mindegyiket.



Kaneko Tóta (1919-)

Oda-nem-illő jövevény:
fenyőtoboz ül egyenes
derékkal a fű közepén.

A bankban még civódom elmenőben
kollégáimmal, de az utcán
rögtön motorbicikli lesz belőlem.



Kató Suszon (1905-1993)

Tokióban született keresztény japán családból. Elemi iskolai tanítóként kezdte, majd irodalomból doktorált. 1940-ben, amikor már ismert költő volt, a Mennydörgés télen című befolyásos folyóiratot alapította. Tíz kötet haikut adott közre. (F. Gy.)

Szállongó falevél.
Lelassul az idő,
mikor a földhöz ér.

A harmatos kertben sétálunk ketten.
Belőle macska lett.
Én embernek születtem.



Kobajasi Issza (1763-1827)

Van még remény!
Árnyékom pompás egészségnek örvend
az újév reggelén.

Oly sárga, mint a nyíló kankalin,
s milyen mély és kerek a lyuk, melyet
a friss hóba vizeltem odakinn!

Nagy pelyhekben havazik. A mokány
bikára mennyi terhet raktak!
A hó is egyre gyűlik homlokán.

Virágaim közt lepke libeg részeg
gyönyörrel. Új pillangó érkezik,
és megszökteti kertemből lepkémet.

Kásás lett éjjel és elolvadt reggel
a téli hó. Falunk
megtelik gyermekekkel.

Mellettem négy fuvaros horkolt
gurgulázva. A nagy, nehéz ló
szellentése majdnem levitt a kompról.

Kerti ajtómon betörők matatnak
éjszaka. Ezért egy barna csigát
nyomtam oda a riglihez lakatnak.

Az óriási, kövér macska
elbűvöli a lepkéket, mikor
narancsszínű farkát mozgatja.

Hogyan tudsz verset költeni,
ha agyoncsapnád a kis legyet,
mikor kezét meg lábát tördeli?

Őszi eső. Beázik
szobámba, és a szél
lyukas ajtómon furulyázik.

A kanca izgatottan
szaglássza, de a béka
nyugodt és meg se moccan.


Az év utolsó hete

Üres napok. Ülök a félhományban.
Elfog a melankólia
és megalkuszom a mulandósággal.


Vigília

Hideg éj, bolhák. Hólé csepereg
a lyukas háztetőről. Felülök,
s virrasztok önnön holttestem felett.



Macuo Basó (1644-1694)

Iga-Uenóban született Kiotó mellett szamuráj családból. A helyi földesúr fiával együtt tanult, majd 1667-ben Edóba költözött (ma: Tokió), és a város mellett remetekunyhót épített magának. Szerény megélhetését tanítványai biztosították, meg hogy költői versenyeken mint bíró szerepelt csekély díjazásért. Li Taj-po és Tu Fu példáját követte: sokat utazott, illetve begyalogolta Közép- és Észak-Japánt (Honsut), hogy nevezetes helyeket látogasson, és a természet szépségét élvezze. Utazás közben templomok előcsarnokában aludt, vagy költőtársaknál szállt meg. Vándorlásait útirajzaiban örökítette meg; ezek közül a leghíresebb az Oku no hoszomocsi (Ösvényen Oku felé). - A haiku átalakítása lírai verssé Basó legfőbb érdeme. Zen-buddhista, mondhatni stiláris nyugalmával megóvta saját és követői haikuit az éles színektől, fölösleges cicomáktól, retorikától és nagyhangú kijelentésektől; még a szentimentalizmustól is. Legjobb haikui a meditáció láthatatlan hátteréből villannak fel mint a hirtelen eszmélés (F. Gy.)

Lábát kinyújtja hosszan
a versenyúszó béka,
mikor a tóba lottyan.

Búcsúzik a tavasz. Sárgul a réten
a szagos fű. Madár jajong.
Könnyek a hal szemében.

Üvegtartályból les ki ránk az álnok
polip. Tekergő csápjai
között kusza, nyáréji álmok.

Holdfény és fodros, ondolált
felhők. Egy féreg titkon
most fúr meg egy sós mandulát.

A fák közt riadt őzek.
Varjú a száraz ágon.
Búcsút mondok az ősznek.

Köd, eső, szálló párák.
Oly jó, hogy nem kell mindig
látni a Fudzsijámát.

Megjött a tél. Havas eső esik.
A fáról két bús majom les utánam.
Télikabátom kellene nekik.

Kis fellegek.
A kakukk hangja laposan
hasal a víz felett.

A viskóban, ahol lakom,
négyszögű fényt vet rád s reám
ablakholdam, holdablakom.

Vad tücskök muzsikálnak.
Megrepesztik a sziklát.
Átfúrják fülcimpámat.

Barátom kunyhójában ér az alkony.
Felrakom a jéghideg falra
vén talpamat s elalszom.


Öregen s betegen

Fáradtan és letörve
fekszem. Kiszáradt tarlón
futnak álmaim körbe.


Az utolsó haiku

Ösvény az esti ködben.
Megyek. Itt már nem hallok
lépéseket mögöttem.



Maszaoka Siki (1867-1902)

A tó tükrén a zápor, mint sok dárda.
Az úszó ponty nem érti,
mikor egy csepp fejen találja.

A sinto templom őszies ködökbe
burkolódzott. Álomszuszék
vadmadarak repülnek el fölötte.

Eltapostam egy pókot. Lábam
zsibbadni kezd. Szörnyű magány
a téli éjszakában.



Mizuhara Suosi (1892-1981)

Molylepkék a magas hegyekben
gyertyák s petrollámpák helyett
a telihold körül repkednek.



Murakami Kijo (1865-1938)

Tókióban; jogi tanulmányait kénytelen volt feladni, mikor betegség következtében elvesztette hallását. 1894-től mint írnok dolgozott egy kisvárosban; nehéz anyagi gondok közt nevelte fel két fiát, nyolc lányát. 1915-ben elbocsátották állásából; 1923-ban háza porrá égett. Első verseskönyve csak 52 éves korában látott napvilágot. (F. Gy.)

Vízipók lépeget
a tavon. A tó tükre sima,
mint az acéllemez.

Itt-ott himlőhelyes
lett Buddha szobrának fenséges arca.
Őszi eső pereg.

Mögöttem a télesti, tunya nap,
de árnyékom tömör, fekete rúd.
Elzárja utamat.

A tóban két buborék egyesül
és azonnal elpattan.
Fénylik a lótusz gőgös-egyedül.

Egész nap csorgott a hideg, nehéz
eső. Egy lekaszált gyom
utoljára emeli fel fejét.

Őszi reggel. Köd ül a fákon.
Falitükrömbe bámulok
és apám arcát látom.



Naito Dzsósó (1662-1710)

Útmenti ibolyákat nézek.
Letépni bűn.
Itthagyni vétek.

Elhagyott minden égi hatalom.
A jéghegynél is hidegebb
a téli holfény ezüsthajamon.



Natszume Szeibi (1749-1816)

Virággal jött a május és malaszttal,
de kellemetlen ismerősök száma
is folyton-folyvást nő tavasszal.

Ahányszor üres madárfészket
találok, ellenállhatatlan
ingert érzek, hogy belenézzek.


Önarckép

Kis szilvafa mögötte a kulissza.
Dereka, karja rendkívül sovány,
de ami látszik s ami nem, az tiszta.


Késégbeesés

A haikukhoz életem csak keretnek
szolgált. Hány réteg avar hull fölém,
ha egyszer eltemetnek?


Feleségem sírjánál

Sírköveden dér, hó a városon.
De mégse félj, szivem. Hamar
én is mélyzöld mohává változom.



Nisivaki Dzsunzaboru (1894-1982)

A legbefolyásosabb modern japán költők egyike. Az oxfordi egyetemen tanult, egyetemi tanár lett Japánban, angolul és franciául is írt. Több esszékötetet tett közzé a jelenkor angol íróiról. (F. Gy.)

A hajnal kristálytiszta s hangtalan.
Az ég ránk borult ékszeres szelence.
Talán Isten születésnapja van.



Osu, a kurtizán (19. század)


Végrendelet

Más asszonyok férjei érdekeltek.
Ők fészkeltek ágyamban. Meghagyom,
hogy síromon a kakukk énekeljen.



Ozaki Hószaj (1885-1926)

A gránátalma mindig meztelen.
Szárát szopja a szája.
Jaj, őrült szerelem!

Lángol az alkonyat.
Szememmel a vérpiros napban
kergetek egy vörös lovat.



Sugen

A szerzetes enervált, bús és fáradt.
De levelibékákra is
ránehezedik alkonytájt a bánat.



Szajto Szanki (1900-1962)

Ha felakasztanának az újhold fogasára:
a tenger lábvizében
talpam szivaccsá ázna.



Enomoto Szejfu-dzso (?-1814)

Mind alszanak. Csak én
virrasztok, mert most senki sem jöhet
a hold és én közém.



Szenszecu

A hegygerinc mögött felkelt a nap.
Hajnalban alig hallhatók a békák,
mert buddhista imákat mondanak.



Tadszudzsi Mijosi (1900-1964)

A dűnéken fehér lepke lebeg,
s nagy öltésekkel varrja össze
a dombtetőt meg az eget.



Takahama Kiosi (1874-1959)

Tolvajlásért fejbe vert Buddha engem:
ólomnehéz rajtam az ázott filckalap,
melyet egy madárijesztőről csentem.

Egy kék lepke a leszállást próbálja
a virágszálra, de nem sikerül. Pedig
hat lába van. De keskeny a bokája.

Az ősz ezüstös, kék derűt
hoz. Rőt levelek, s félig kész
haikuk feküsznek mindenütt.



Tákámászá (17. század)


Az egér

Süteményt Buddha oltáráról szajrézik este az egér.
Sapkáját is ingyen szerezte:
fejére hullt egy krizantémlevél.



Tan Taigi (1709-1771)

Északnak indul, én délnek megyek.
Száz lépés után visszafordulunk.
Mi volnánk ezek a hóemberek?

A szolgálót kidobták. Némán pakol.
Nem köszön. Megy. De kint az istállóban
még búcsút vesz sorjában a lovaktól.



Totáku

Ma hősszerelmest alakít
a béka. Fenn a gáton ül
és várja azt a valakit.



Uedzsima Onicurá (1661-1738)

A patak fölött repülőhalak
ugrálnak, a pisztrángok. Fellegek
folynak mélyen a víztükör alatt.

Kikeletkor az ablak
alatt még csak brekegnek,
de nyáron már ugatnak.

 
 
0 komment , kategória:  Antalfy István japán haiku for  
szeretettel
  2012-06-14 07:11:47, csütörtök
 
  Dombrády S. Géza (1924-2006) és Szende Tamás (1940-)
japán fordításai



Yosa Buson
A Ló-gát mentén, tavaszi szélben
(Shumpú batei no kyoku)
Versciklus Az éjfél örömei (Yahanraku, 1777) c. antológiájából
Stádium, 4. évf. 3. sz. (1991), 53-55. oldal

Egy szép nap vándorútra keltem szülőföldemre, hogy viszontlássam az öregeimet. Átkeltem a Csendesvízű Folyón, s követtem a Ló-gát mentén. Fiatal nővel akadtam össze, aki falujába tartott, hazafelé. Mérföldek hosszat közös volt az utunk. Hol ő, hol én mentünk elöl, s hamar beszédbe elegyedtünk. Tartása szép volt, kecses - makulátlan ártatlanságában bimbózó érzékisége megragadott. Úgy éreztem, hogy mindezt szavakba foglalom: tizennyolc strófába, melyek helyette is elmondják, hogy - hitem szerint - mi járta át a lelkét.

[I]

El, hazafelé!
Ki a városból, Naniwából -
a gát mentén, tova!

[II]

A tavasz szele rásimul a gátra,
mely a távolba vész, veszejti
a kevés házat is.

[III]

Letérek néhány lépést a gátról,
hogy tépjek illatos füvet.
Ám bogáncs és tövis zárják el utam -
`Ti tüskebokrok, miért ez irigység?
Megtépitek köntösöm, karmoljátok lábamat?!´

[IV]

Fejnyi kövek bukkannak elő itt-ott a sodrásban -
tipegők, gyűjteni róluk vízizsázsát.
`Hála néktek, vízmosta kövek,
hogy megóvtátok ruhám szegélyét a víztől!´

[V]

Magányos teaház -
előtte szál fűz magában:
együtt vénüljetek!

[VI]

A kedves, finom asszony a teaházból
megismer s köszöntéssel tisztel;
örvendve jóllétem fölött
bókolja tavaszi, finom köntösöm...

[VII]

A teázóban ketten ülnek,
beszédük szerint előkelők: polgárok Naniwából.
Három füzérnyi pénzt vetnek oda, az árat,
s távozva tessékelnek.

[VIII]

A postaállomás körül néhány ház csupán -
Szerelmi bódulatban hívja párját a kandúr -
mindhiába, nem jön.

[IX]

Az ólon túlról kotlós csalja át csibéit
az emitt kövérlő fűre.
Csirkék csapnak fel,
ám a sövény magas nekik - vissza-visszabucskáznak...

[X]

A tavaszi fűben vezet az ösvény - hármas elágazással.
a legkeskenyebb térít most utamra.

[XI]

Az oroszlánfog kinyílt, virít hármas-ötösével:
emitt egy ötszirmos virág, sárgán,
amott meg öt szálnyi halavány pitypang.
ráismerek, tavaly ösvényem ugyanerre vitt!

[XII]

Sajgó emlékkel töltve virágot tépek -
a rövid szárból ömlik teje.

[XIII]

Ó, a szép idő, mely kívánkozással s
hálával fölidézni késztet
anyám szeretetét, amint mindegyre óva környez -
hozzásimulva - igen, ez volt igazi tavaszom!

[XIV]

És micsoda zsendülő tavasz volt!
De aztán: felnőve városon, hol oly fehéren,
a szilvafa szirma virít gazdám háza előtt,
ott, Naniwa hídja mellett...
A zsenge lányka városlakóvá csiszolódik...

[XV]

Mióta elhagytam otthonom
- mily súlyosan esett testvérkémnek akkor! -,
e mostani tavaszon három éve már:
ojtvány vagyok csupán azon a szilvafán,
mely elfeledte saját, régi törzsét...

[XVI]

Szülőfalum tavasz zöldjébe burkolva immár,
s én megyek és megyek, tovább, csak tovább
a gát mentén, végül letérve a füzek szegélyezte útra.

[XVII]

Fölszegve fejemet, meglátom szülőházam.
A homályban a kapunak dőlve ott áll anyám
hófehér hajával, karját öcsém köré fonva,
engem vár ma is, e tavaszi napon,
mint mindig, így tavasz körül...

[XVIII]
(JÓL TUDJUK, MINT MONDJA TAIGI, A NÉHAI KÖLTŐ VERSE:)

Újra otthon...
gondtalan álomra térve oldalán,
anyánknál, ki oly magányos...



YOSA BUSON [e.: josza buszon] (1716-1783) Matsuo Bashó óta a haiku-világ legjelentősebb költőegyénisége; mint festő is híres. A haiku-költészet megújítója.
Az éjfél örömei (Yahanraku, 1777) című antológiában szereplő ciklusa, A ló-gát mentén, tavaszi szélben (Shumpú batei no kyoku) leghíresebb költeményei közé tartozik. Nosztalgikus, időskori mű, amely mind tartalmi, mind formai vonatkozásban új a japán költészetben. Busont jobbára éppen e sajátosan komplex versfüzére miatt nevezik a honvágy, az elvágyódás költőjének; a sorozat a japán költészet szinte valamennyi addig ismert versformáját magába ötvözi.
A ciklus egy hazatérő fiatal nő útját beszéli el, aki a szolgálatban állók hivatalos ünnepén, évkezdetkor (az első hónap tizenötödikéjével) hazalátogat (yabuiri, szó szerint: haza a csalitosba), hogy szülőföldjén viszontlássa szüleit és rokonait. Buson, aki szülőhelyét soha nem kereste föl újra, mint idősödő költő (1777-ben, hat évvel halála előtt) beleéli magát egy hazalátogató leány helyzetébe és lelkivilágába, aki - képzeletében és képviseletében - az ő otthonába tér meg egy olyan úton, amelyet ő maga soha nem fog megtenni.
A versciklust eredetileg Dombrády S. Géza fordította németre és adta ki az Oriens Extremus-ban 1958 októberében. A fordítás új változatával a mű először jelenik meg magyarul.

*




Kobayashi Issa
Apám utolsó napjai
(Chichi no shúen nikki)
Stádium, 4. évf. 3. sz. (1991), 56-61. oldal

Hej, hegyi kakukk,
halljad csak! Ez nekem is
egy örömnap!

"Menj a hűvösre...!"
oktatott; s néztem kapunk
felett a Hold-sarlót

Kit halál kerül:
Könnyek s harmat a füvön
engem áztat mind...

Amik - éjre éj -
ugyanúgy meggyötörték:
bolhák s szúnyogok...!

 
 
0 komment , kategória:  Antalfy István japán haiku for  
szeretettel
  2012-06-14 07:10:03, csütörtök
 
  Buda Ferenc japán haiku fordításai
(Racskó Ferenc nyersfordítása és jegyzetei alapján)
Kéziratként a műfordítótól



Basó

Szakadék alkony.
Fölrebbenő liléket
ríkat jeges szél.

Kunyhóm megéled:
jönnek majd új lakói
Hina-ünnepre.

Dérlepte tájék.
Csak a faedényre rótt
szegfű virágzik.

Szakéscsészémbe,
sürgő-forgó fecskenép,
sarat ne hullass.

Alkonyi szél leng,
kalapos városi nép
hűsöl a parton.

Év múlik évre,
s a cseresznyefa megél
hullt szirmaiból.

Esti harang sem
hallik, csak a tavaszvég
alkonyi csendje.

Fehér kócsagok,
hószárnyatok híd legyen
két havas part közt.



Buszon

Búcsúzó tavasz
veszteglése: kései
cseresznyevirág.

Rámesteledett,
esőátjárta tetőn
cseresznye ága.

Búcsúzó tavasz -
szűkkeblű szerkesztőre
orrol a költő.

Újévi leves:
háromszor is merítek
akár a dúsak.

Hótörte ágak
roppanása behallik.
Mélyül az este.

Vetvén az árpát,
ragyog a vének arcán:
"Száz évig élünk."

Esti szél támad,
hullámfodrok verdesik
szürkegém lábát.

Viharvert ernyőm
téli záporverésben
szellemmé válik.

Arany paraván
ragyog - még gyönyörűbb így
a peónia.

Esős koranyár -
kunkorodó indák kúsznak
az ácsműhelyre.

Kardját ledobva
szól a vitéz: adj szállást!
Kinn hóvihar dúl.

Egy barna kánya
fehér íriszre pottyant -
be is teríti.

Tengő falucska
piros azáleái.
Fehér a főtt rizs.

Fagyosra dermed
a gyertyaszál könnye mind.
Daru az éjben.

Kipányvázott ló,
két kengyelén lassacskán
hó halmozódik.

Itt egy gém ázik,
ott - daru sütkérezik:
záporban, fényben.

Hideg templomban
leveles ánizs-ágat
éhes egér rág.

Denevérekre
lesvén, összepillantunk:
én és az az asszony.

Pitypang virága
késlekedve nyiladoz
a deres úton.

Kertek szegélyén
ördögcérna tenyészik -
elveszni köztük.

Szilva virágzik -
kicsire összetöppedt
kinn a hóember.

Kaméliát téptem,
kelyhéből a tegnapi
eső kicsordult.

Fönn: borongós hold,
lenn: békáktól fölzavart
nyüzsgő víztükör.

Mandarinrécék,
menyét leskel reájuk
az öreg tónál.

Villámlás után
bambuszról a gyöngyharmat
kopogva hullik.

Hamu alatti
parázs - úgy rejtőzöm én
a világ elől.

Fakón dereng már,
fogás után vigad a
maradék halnép.

Fák lombja hullong,
hántoló kölyűk már csak
messzi duhognak.

Lehulló szirmok
takarója a tócsán -
végső katarzis.

Ködös reggel. Az
alvó hídon át csak egy
kiskutya kocog.

Hó gyarapítja
halmozódó éveid,
Komacsi szentély!

Lecsapolt rizsföld.
Halacska lapulna egy
lábnyomnyi vízben.

Vén, őszi este -
talán egyszer még vágyott
emlékem lészen.

Kormorán-halászok -
a szerzetes szemhúnyva
húz el a parton.

 
 
0 komment , kategória:  Antalfy István japán haiku for  
szeretettel
  2012-06-14 07:08:49, csütörtök
 
  Bauer Kinga japán haiku fordításai
Kalligram, 1997/6, 59. oldal



Tawara Machi (1962-)

1
Lelkesen kattintgatok a
Kujikuri parton, s
már előre sejtem: valamennyi
kép papírkosárban végzi.


2
Az osztály megtelt.
Kilencvenkét szemgolyó, fénylő,
s köztük én - kicsikén.


3
Nem értem magam sem.
Valami hiányzik ebből a
fene nagy boldogságból.
Mellesleg: te ki vagy?


4
Minden reggel rám kacsint
egy piros blúz a kirakatból.
"Ilyen olcsón csak ma" - felirattal.


5
Szeretőd vagyok - ennyi az egész -
énekli, de szerintem
még mesélhetne.


6
"Hívj fel később..."
Letetted. Nálam a
később átcsöng a mostba.

 
 
0 komment , kategória:  Antalfy István japán haiku for  
szeretettel
  2012-06-14 07:07:22, csütörtök
 
  Barczikay Zoltán japán haiku fordításai



Kobajasi Issza

Látod-e? ott a
szitakötő szemében -
távoli hegyek.


Iio Sógi

Hűvössége:
a mély víznél is mélyebb
tiszta őszi ég...


Nacume Szószeki

Egy varjú fölszállt.
A vesszőnyi fa ága még
hosszan lengedez...





ÉVSZAKOK
KLASSZIKUS JAPÁN HAIKU MŰFORDÍTÁSOK
BARCZIKAY ZOLTÁN és BAKOS FERENC fordításai
Nagyvilág, 2005/10. szám, 772-774. oldal


Hét vonással
az örrökkévalóság -
hamuba írva
...... ........... ........... .............. Barczikay Zoltán

Téli haiku
fordításába fogva -
betakarózom
...... ........... ........... ........ Bakos Ferenc

A haiku honfoglalása, úgy tűnik, hazánkban is megtörtént. A legmarkánsabb bizonyíték erre Terebess Gábor - kinek elévülhetetlen érdemei vannak a műfaj elektronikus gondozásában - honlapja (www.terebess.hu), ahol a haiku címszó alatt már ezer költő és műfordító több mint húszezer haikuverse olvasható magyarul. És már tucatnyi magyar haiku-fórum is található a hálón; ezek közül a leginkább figyelemre méltó a http://forum.index.hu, melynek lapjain évek óta három levelező rovat is működik a műfaj bűvöletében. A "műferdítések" rovatban egy japánul tudó fiatalember, Barczikay Zoltán, egész kis műhelyt szervezett maga köré a klasszikus japán haiku honosítására: jegyzetekkel ellátott nyersfordításainak biztatására nemegyszer öt-hat rendszeres levelező is megírja a saját verzióját. Az alábbiakban én is ezt teszem: a néha szinte kész nyersfordításokból szemezve sorakoztatom az általam csiszolt darabokat.
B. F.


újévi boldogság?
mikor rizslepényből elég
csak a két porció?
(Issza)

Jáde folyócska
újévi vizét kínálja
hajnalpírral
(Szogjoku)

téli napon
kusza kalligráfiám -
hamuba írva
(Issza)

olvadó hó,
fényesre beretvált fej,
utazóruha
(Issza)

lepusztult ház,
jómagam is romokban, sebaj!
tavasz hajnala
(Issza)

nékem a tavasz:
tükör hátára festett
szilvafavirág
(Basó)

a macska árnyéka
épp csak súrolja
a bambuszrügyet
(Issza)

deríti szobám
holdfényt sokszorozva:
gyöngyvirágcserje
(Issza)

szemező-lecke:
tanítvány köszönt mestert
szilvafaággal
(Issza)

tavaszi este
kispárna idekészítve -
de kinek? kinek?
(Buszon)

virágzó fák közt
valahol árnyékban
duhaj játékosok
(Issza)

könnyű reggel
hová esti zápor űzött:
"Teázó a Fűzhöz"
(Issza)

szilvaágat törve
ráncos kezeimen
a virágillat
(Buszon)

még ha tavasz is!
küszöbömig, s ne tovább,
ibolyavirág
(Issza)

tavaszi eső -
kacsasült-szezon után
vidám hápogás
(Issza)

bazsarózsától
elváló méhecske:
boldog is, szomorú is
(Basó)

zuhatag vizén
Buddha unt virágai
tovasodródnak
(Buszon)

vénülök -
már az algahomok is csikorog
fogam alatt
(Basó)

békák:
énekükkel egybefűznek
nyáréjszakákat
(Issza)

rejtekhelyen,
hol fény se rebben -
egy tökéletes lótusz!
(Issza)

egy fűszál hívott,
s mit ad isten -
szentjánosbogár!
(Issza)

fű gyökere
majd ha borít, kakukk,
énekelj nekem!
(Ocuin)

hanyatló világ
telisteli zsúfolva
virágokkal
(Issza)

égő ház körül
nagy sürgés-forgás -
csúfolódó kakukk-hang
(Issza)

nyár, kabóca...
és a harmat-világ
harmatcsepp-könnyei
(Issza)

fenyő árnyéka
plusz egy tatami:
dolgozószobám
(Issza)

minden elmúlik,
ámde addig is:
kabócák zenéje...
(Basó)

magányomat
mélyítse csak kiáltásod -
kakukk, kakukk!
(Basó)

hé, lurkók,
fessetek harmadik szemet
a madárijesztőnek!
(Issza)

kiégett mezőn
hevesen gesztikulál
egy prédikátor
(Issza)

nem is gondolnád,
itt az ősz, itt van újra,
gyermek-Buddha!
(Issza)

kis selyemlepke,
téged már elragad:
első őszi szél
(Issza)

pöttöm fiunknak
kézre áll a kis-söprű -
sírlátogatás
(Issza)

ég mélyébe
tó mélyébe vesző
hullt levelek
(Taneda Szantóka)

őszi szél elől
oltalmat épp nálam remélsz
kicsi pillangó?
(Issza)

vén ágat török
öreg térdeimen -
micsoda küzdelem!
(Issza)

alhatnék
akár madárijesztő gúnyában -
éjféli fagy
(Basó)

söpörtem eleget...
feladom hát, újra hulló
őszi levelek
(Tan Taigi)

szobám sarkában
ne reszkess kis pók -
seprűm ma tétlen
(Issza)

fura levélzsák -
lepkebábnak palota,
így télvíz idején
(Buszon)

világi szelek
tépázzák kunyhócskám -
bévül öregszem
(Iio Sógi)

mily szégyenletes:
gyerekek hó-Buddhája
kacag enyémen
(Issza)

hó-roppantotta
bambusz-törzs hangja
mélyen az éjszakában
(Buszon)

kertem söprése -
feledtük tán a havat,
vén harcostárs?
(Basó)

öblön átkelve
sehol egy szárcsa -
csak a dermesztő hideg
(Buszon)

öt lábnyi hó -
alatta tán meglelem
végső nyughelyem
(Issza sírverse)

egymagam járok
négyszemélyes táncot -
búévfelejtő!
(Issza)

* * * * *
 
 
0 komment , kategória:  Antalfy István japán haiku for  
szeretettel
  2012-06-14 07:05:13, csütörtök
 
  Bakos Ferenc (1946-)
HAIKU HONFOGLALÁS
Magánkiadás, Siófok-Kiliti, 2000
A haikuk egy része megjelent a Somogy folyóiratban is:
1982. 6. szám (Tíz haiku), 1985. 5. szám (Tíz haiku), 1988. 2. szám (Tizenhárom haiku), 1991. 1. szám (Kilenc haiku), 1993. 2. szám (Sivatagi haiku, Öt máltai haiku, Kiliti páros), 1997. 3. szám (Tíz haiku), 1999. 4. szám (Haiku egy esztendőre, Úti haiku), 2000. 6. szám (Három égitest)



Kalendárium a 2001. esztendőre

Újév

Újév hajnala -
egyszem diófa, ágán
egy szem dió.

Sirályetetés!
Újév reggel mióta
itt talál, öreg?

Újévi korcsolya:
a jég tükrén
pompás kalligráfia

Új millennium?
Ide nekem egy zacskó
új pipadohányt!



Óév

Óévi séta -
a tó még utánuk szól
jégrianással

Gyere asztalhoz:
két könyék! Két szelíd kéz:
nyerni, veszteni.

Óévben végig,
újév első napján is:
hólapátolás!



Tavasz

Jéghártya alatt,
kelbimbó: tavaszra, mondd,
mit meg nem ígérsz?

Jégcsap-olvadás -
fűzfám alá, ha jönnél,
csak esernyővel!

Tavasz is, tél is:
aranyeső szirommal
hópihe játszik

Kettős vadgalamb
sziluett - cipőnkön még
temetői sár

Tavaszi patak.
Cérna anyóka füstöl
őszi avarral.

Miről álmodtál,
míg a vadlúd jött és ment,
mandulavirág?

Jégmadár helyett
ráleltem erre a kövér
tavaszi héricsre.

Bele-beleveszve
a cseresznyelombba:
fehér pillangó

Halott barackfánkon
dupla hévvel ügyködik
a fakopács.

Vad szél járt este:
egy nyírfánk kidőlt, másik
tartja rettegve

Szőlőnyitáskor
kapáló fizetsége:
zsenge ibolya

Országúton, hirtelen,
fekvőrendőr -
akácfavirágból



Nyár

Gólya Úr, frakkban!
Ma lesz az a vacsora,
vagy sohanapján?

Török kávézó:
darázs dézsmál zaccot -
hosszú még az út

Várfalak közé
zöld lombsziget csal:
kivégzőudvar

Vándor, vakarózz
bátran hűs templom mélyén -
szent bolhacsípés!

Dombról gurulva
elütötted a szöcskét -
most hogyan tovább?

Fűzfánk csúcsán
jöttömre se némult el
a csalogány.

Gesztenyeszirom
a szélvédőn - potyautas
katicabogár

Régvolt kabóca:
anyám kötényéből szól -
könnyes nevetés!

Lámpás sem kell:
Ma apó az, falunk véne,
beléndeket szed.

Ne a legyeket:
emlékeim űzzétek,
áldott, vad fecskék!

Estéli úszás -
felkelő, lebukó
napkorong

Nyári félhold -
teáscsészéinket
beszövi egy pók

Végig zivatar...
Fészkükön a gólyák, lám!,
két lábon állnak.

Teknős és háza:
ki óv s ki fogad be kit? -
Szél csupál nádat.

Hirtelen este -
a denevércsaládnak:
röptető óra

Messziről csábít,
közelről berzenkedik:
vízililiom!



Ősz

Göcsörtös japán fa
helyén új iskola -
oda jár fiam.

Vitorláshajó
kikötve egy fénylő szál
ökörnyállal

Reggeli kávé -
köntösömön nőm
tegnapi ősz hajszála

Őszi tó tükrén
két úszó -
egymástól fényévnyire

Fiammal szőlőt
kötözök - hoppon maradt
seregélycsapat!

A lámpafénybe
még vissza-visszavárjuk
Kóbor kutyánkat

Harmat igazgyöngy
ablakon, függönyön át -
ne menj közelebb!

Négy kacsa fázik
őszi esőben - szélen
a rút, a kicsi

Kelő hold árnya -
madárijesztő heves
szívdobbanása!

Démonok ellen
sövényt ültettem - őre
ez a kis csiga.

Mély meghajlással
özvegyember rendezget
krizantémszirmot.

Hímporos lepke,
szél hátán, hej, röpülne -
árva rőt levél

Ködös hajnalban
lábfájós néne itat
párálló lovat.

Fagyos reggel -
özvegy apám lépcsőjén
egy dermedt darázs.

Kihalt stadion:
deres füvét nézve, lám,
végigszaladok

Halottak napja?
A két kicsi pintyet
csak tegnap temettem!



Tél

Magányos halász
tekintete jégmadár
röptét vallatja.

Napóra,
kihalt állomás fényében,
percre pontosan

Vékony horpaszú
rókaanya,
ma sem volt zsákmány?

Holdnak udvara.
Önmagaddal jártál-e már
kézenfogva?

Szomorúfűz, te!
Várom, hogy visszategezz,
zuzmós reggelen

Kíméletlen tél:
még a szélcsengőt is
beköltöztetem.

A hóhullásban
káposzta is, virág is:
káposztavirág

Zsilipelés -
cölöp-falloszok kapnak
rojtos jégszoknyát

Levélke, jégzárta,
emlékezel az éji
rianásra?

Sáros karácsony.
Margotnál, haj, friss kávét
főznek, darálnak!

Fenyőfa-erdő
karácsony másnapján, jaj,
kilenc évgyűrű!

Pénelopé
nem söpör havat: a lábnyom
Odüsszeuszé



Gyászév

Engesztelő mise -
két kispap,
két ásítás

Anyánk ravatala -
májusi verőfény,
madártrilla

Kis kiwi magok,
miért, hogy felidézitek
halott anyámat?

Mindenszentek:
haikufordítás
nőíróktól



Három égitest

Fogyó hold mellett
mindegyre fényesebb, nézd!,
az Esthajnalcsillag

Üstökös-néző...
legközelebb majd
háromezer év múltán.

Napfogyatkozáskor,
hitted volna?,
Fiastyúk kakasszóra!



Úti haiku
Szanszkritia

Rügy nyílik bomlik
jádekő vonz vaduló
jázmin folyondárt

Rejtélyes dzsungel:
vándor hű társát üti,
az is átérjen!

Békaparányként
szirmodon, ó, lótusz,
megvilágosodnék!



Adria

Osztrigatelep -
Michelangelo Dávidja
csizmásan

Vaporettón...
Könnyes Nó-maszk mögül
nevető szempár

Varázsos sátor:
bent tudó gésa ölel -
kívül csillagok



Erdély, Prága

A Gyilkos tónál
most is életéért küzd
egy sudár fenyő

Őszi kikerics
mező mező után -
vakmerő lepkepár!

Moldva csatorna:
gácsér evez a tojó
nyomdokvizén.

Zsidótemető -
hallgató kövek,
néma madarak



Málta

Hajóút Máltára -
sapkámat viszi a szél:
tengeráldozat!

Romos szálloda -
egy máltai lovag
őrzi kocsinkat.

Mély tengeröböl -
két helybéli lány hangja:
sziréncsevegés

Prehisztorikus rom -
kis gyík delel
áldozati oltáron

Hőség Valettán -
a gyalogosátkelőnél
egy apáca a legfürgébb.



Nippon

Japán lány táncol
spanyol FLAMENCO-t:
magyar haiku

Kamakura, temető -
varjak méltatlankodnak
japán akcentussal

Bambuszliget Templomban
törzsi üzenet:
HIRO LOVES KOKO

Szálkás eső keretben -
ernyőtörzsvendégek közt
boldog enyém

Ginza állomás -
félnótás fiú vastag
menetrendkönyvvel

Csatakos Roppongi!
Szállodaágy inkább,
csésze szakéval!

Whiskymhez
bátorkodom letörni jégcsapod,
Fudzsi Asszonyság!

Kjótóba végig
a Sinkanzen-rugók
rókahölgy-sírása

A plüssön hagyva
két képregény is -
Ószaka, Ószaka!

Látva a Nagyot,
látva a Legnagyobbat,
maradok 1 méter 80



Sivatag

Sivatagi szél -
ha embert vágyom látni,
csizmámra nézek.

Olajos tó felett
vándormadarak húznak,
nem köröznek

Ókori sírok -
szerteszét, mindenhol
szkarabeuszok

Levelek jöttek -
ma redőnyön át nézem
a naplementét

Ne heverj a hátadon,
szkarabeuszbogár, hisz'
tavasz van!

Imádkozósáska, ni,
pepitában!
Értem ne mondj fohászt.

Gyors naplemente -
a gázfáklyák
éjszakai műszakba kezdenek

Szomszéd imája közben
habozok
haikut gépelni.


Kilenc haibun
Élet és Irodalom, 1991. október 4., 15. oldal

I.
Tripolisz, tavasz, februárban. A levegő párájában a tenger ígérete; mediterránságuk tudatában fürdő pálmafák. Hát akkor újra itt! - mondja benned egy hang, de lehet, hogy csak lélegzel egyet, be és ki: SÓ-HUM. Szezonja lehet a narancsnak: a repülőtéri sztráda mentén rekeszestől árulják a mezítlábos gyerekek. Majdnem mandarin - látod a vacsoraasztalnál. Telihold, pipa: felfedező lépteid a barakk-tábort kerülik. Emlékszel, a délutánban itt, a városvégi bekötőúton a kocsikra, az alkalmi-arcú emberekre... Magas kőfal, vasalt-rácsos kapu félig nyitva. Bent még lépdelsz egy darabon, aztán megtorpansz - csaknem rátaposol arra a földből alig kiemelkedő, még nedves betonhasábra.

Holdfény, temető:
a friss sír mellett macska -
el nem mozdulna.



II.
Barakk-reggel, barakk-reggeli; barakk-iroda úti okmányokkal és barakk-kávéval. Holnapra meglesz a sivatagi vízum, insa` Allah. Vendégbarakk - lustálkodni támad kedved; tán adsz még egy esélyt a könyvespolc egyetlen darabjának, a zöld-arany cirádás Koránnak. A kavicsút mentén énekszó, méghozzá: női! - nem is te lennél, ha az ablakon át nem lesnél be egy pillanatra:

Barakklakásban
kicsi némber ágyaz -
palotát énekel.



III.
Hát igen, ez nem a Swissair járata! Nincs Alpok, nincs whisky. Kétpropelleres Fokker - a mai nap a második, az első nem indult -, de ez legalább átmegy siklórepülésbe, ha valami baj támadna. A steward bizalmasan átadja a röntgen által felfedezett, és a bőrönd mélyéről előállított bicskádat. Eljátszol a gondolattal: gépeltérítés Whiskyországba. A stewardess fess, itt-aztán-nem-lesz-popsira-simítás sötétkékben; langyos, vizes kávét hoz, rá még: műanyag pohárban. (Hat hét múlva csaknem forrót hoz, és, harisnyás lába ívét követve felfedezed majd a bokánál azt a kis monogramot - ezek szerint lesz visszaút?) Gitan-füst, most. A fedélzeti ablakot szinte bezúzza a nap. Valaki ott felhőnyájat terel! - a nyáj árnyéka, ott lenn, a sivatag únt homokját legeli. Az egész megér egy haikut, és akkor már mindjárt angolul!

Brilliant clouds,
sandy shadows - I ask:
hand in hand of old?

Tündöklő felhők,
homok-árnyak, hogy kérdd:
kéz a kézben, mint rég?



IV.
Az írástudó ókori kínai a "beszélni" írásjegy mellé odatette a "templom"-ét, és e kettőst egymáshoz soványítva kapott egy újat, azaz a "templomi beszéd"-et. A mai Japán természetesen - mint minden használhatót - ezt is változatlanul átvette, és, SHI-nek ejtve, a vers vagy a költészet jelölésére használja. Kellene már írni egy templomi beszédet, mondod. Ámde, hiába vagy itt már csaknem tíz napja - megértél már tűző napot, csontig hatoló hideg szelet, majd ennek ellenkezőjét is, a Szahara belsejéből jövő, hajszárítós gibli-t; hiába szelted át csotrogány terepjáróddal keresztül-kasul az egész olajmezőt - megmértél százötven katódállomást és jó pár napelemes energiaforrást -, úgy tűnik, a SHI nem lakik a sivatagban. A vacsora utáni arab kávé ízével és félig szítt pipáddal az ágyszor-asztal méretű lakószobádba megtérve, mégis mit hallasz? Bizony, azt a hangot - gyerekkorod, kamaszkorod, férfikorod magános estéinek cirpelését:

Tücsök morzézik
konténerszobám alól
a sivatagból.



V.
Akárhogy is, a legrátermettebb fickók a fúrósok! Nemcsak hogy asszonytól, családtól, hazától, de még valamirevaló telephelytől is távol, hosszú hónapokra, évekre. Egyszer csak megjelennek a sivatag közepén; felverik a sátrat, felállítják a HOMOKMESTER nevű óriásjárműre szerelt fúrótornyot. Váltasz pár szakmai szót a kanadai művezetővel, és búcsúzóul felintegetsz a két olajos overállos, sötét-képű - ám tudod: vidám és csupaszív - filippinó segédmunkás felé. Azok, mintegy válaszul, leállítják a gépet, és egyszer csak meghallod az isteni léptékű zenét: böngg-bongg, büngg-bonng - húszméteres csövek harangjátéka a szél ritmusára. Méltóságteljes, elhatározott, megmásíthatatlan. Neki, ott fenn, vajon van-e füle hozzá? - kérded, nem kevés szkepszissel. (Hajnalban az imahely felől a szél hátán oda-odalódított hangszóróhangra ébredtél: az előkántáló Allah u Akbár! szólójára és a kórus Akbár-Akbár-Akbár! -jára. Itt a Ramadán!)

Fúrótorony bong.
Százlábnyi harangjáték -
Allah fülének?



VI.
A feltámadó, és egyre szélesebb teret hódító porvihar csak a kisebbik baj - a bal első kerék gyanús kopogása a nagyobbik. Kiszálltok megnézni - ez bizony "csapágyos": dől belőle a zsír. Váratlanul Vathy Zsuzsa szavai jutnak eszedbe: "Te mérnök vagy, mért nem írsz már egyszer arról, hogy... mondjuk, nyakig olajosan szétszedtek egy csapágyat?" Egy pillanatra elképzelsz egy sereg csapágygolyót, amint szerteugrálva eltűnnek a lábadnál kavargó homokban. Kollégád, aki már ismerősebben mozog, indul, hogy a közeli kezelőállomásról segítséget kérjen rádión. Te majd a kocsiban vársz fél órát, s ha addig nem jön felmentés, az értékesebb műszerekkel utána indulsz, a nap egyre sápadó korongját követve. Zárt ablakok mögül figyeled kollégád szélcibálta, semmibe vesző alakját. Valami oknál fogva, ma az otthonosabb, görbeszárú pipát hoztad magaddal, s a jobbik, fémdobozos dohányt. Az a Filozófiai Társaság jár a fejedben: a Kierkegaard emlékülés, ahol épp most kellene kifejtened díjnyertes pályaműved gondolati rendszerét. A pipafüstben hosszasan - és érezhetően: szélesen is - elmosolyodsz; az idődből mindenesetre "fussa"...

Porvihar kavar
semmit a semmi köré -
pipabarátom!



VII.
Április, madárhónap. A Camp egykedvű, poros fái mintha zöldben játszanának az újabb és újabb madársereg láttán. Hazaköltöző fecskék, átmeneti pihenőn - szólsz az egyik fecskepárnak, hogy otthon Kilitiig meg se álljanak, ahol is a lodzsa felett szinte kulcsrakész fészekre lelnek. Úgy tűnik, megfogadják tanácsod, mert az egész csapat továbbáll, egyik napról a másikra. Az üres úszómedence melletti padon ülsz az alkonyatban; valami gyurgyóka-féle kis vitorlázó siklik feléd, szárnyait sem rebbentve, mintha csak azért, hogy leolvashasd színeit: citromsárga begy, metálkék szárnyak, azúrzöld szegéllyel és farokrésszel - épp csak a felségjelzés hiányzik. A szudáni kukták egyszeriben felélénkülnek, és törzsi kiáltozással mutogatnak a Camp felett köröző, hosszú csőrű csapatra. Hirtelen északira fordul a szél, és dermesztő hideget hoz éjszakára. Rossz hír ez a madaraknak: reggelente madártetemek hevernek a fák alatt a homokban. A jelenet, melyet ebédre menet elkapsz a tekinteteddel, elsőre egy szenvedélyes madárudvarlás képzetét kelti: csőr a csőrben, s az egyik szereplő, ellenállást nem tűrő hévvel, ragadja magával a szinte elalélt társát, egyre feljebb a sűrű ágak közt. Jöttödre az alélt társ elejtődik, s rongyszerű tetemként, súlytalanul huppan a földre. E pillanatban látod át az egészet: a feltehetően éjszaka kimúlt madárra rátalált a társ. Most dél van: ki tudja, mióta küzd, hogy az ágak közé felvigye? És mi végre? Bízik tán felélesztésében? Vagy valamiféle végső madártisztesség az, ami csak a magasban, az ágak közt adható? Barát ravataloz barátot? Tojó a hímjét, vagy fordítva? Ha monogám, mindenképp: élete odaveszett párját. A megértés és részvét pillanata tele tragikus kérdőjellel. Ebéd után látod: a közelben, már egy másik fa alatt hever a tetem. Nincs bátorságod, vagy illetéktelennek érzed magad, hogy kézbe véve elhelyezd valami nyugságot adó helyre. Ahhoz végképp nincs erőd, hogy a rálátás döbbenetét magadban tartsd - haikut szemezgetsz belőle. (Miközben a haiku íródik, újabb fecskecsapat érkezik. Ezekkel már együtt költözöl.)

Madártetem felett
zörgő akác mond
templomi beszédet.



VIII.
Mész "Barry Kocsmájába", elkérni a tölcsért. Munkaidő utáni, "egy pint sörre" beugró társaság, még overállosan - a házigazda kéretlenül kezedbe ad egy pohár saját főzésű friss csapolást. Az állandó meghívottak irigylésre méltó csapatába tartozol egyébként; alkalomadtán, ha még a futócipőd is megtelik homokkal, élsz is a meghívással. Sörkortyolás közben tapétanézegetés: ruhátlan nők, százszámra, adakozó pózban - mit meg nem mutatnak a sivatagi dolgozónak! -, még a plafonról is egypár távol-"kelleti". Gondolatban igazat adsz az Illatos kert-beli Mohamed-idézetnek: "A változatosság gyönyörködtet." Vagy szomorkodtat. Elszakadsz az erotikus kocsmától - lakodban még felelősségteljes munka vár. A padlóra terített újságszőnyegen kiterjedt gyűjtőmunkád eredménye: huszonnégy színű homok, kis kupacokban; rétegenként, a tölcséren át, az üres Johnnie Walkeres üvegbe kívánkozva. (Fiad legalább tizenkét színt rendelt - természetes, hogy megduplázod.) Az olajmezei homokgyűjtés némi csalással jár: az égetőhelyeken, a fáklyatűz helyétől távolodva, sávokban színeződik a hőtől a homok. Váratlan, elementáris erejű gondolat a koncentrált munka közben: Nem akarsz gyűjteni akár ezerszín-homokot egy nukleáris botrány epicentrumából kiinduló koncentrikus körökben! A palackozással - csínja-bínja és még megtanulandó fogásai vannak - két óra alatt végzel. Boldogan kitámolyogsz a barakkból az estébe, s amit a keleti horizont felett látsz, az egy óriási narancs holdfölkelte. Mintha csak az imént lebukó nap ugrott volna amott vissza, hogy üdvözöljön, győzedelmes HOMOKMESTER-ként...

Ezerszín homok -
mondom, mind semmi:
láttad a holdat kelni?



IX.
Ha az ember eltűnne a földről, rá egy-két évre ilyen lenne egy magára hagyott kompresszorállomás; csak még a generátor sem zúgna, csak még a gázfáklyák sem égnének. Egy lepusztult szabadtéri kapcsolószekrény előtt várod, hogy a kijelölt időben majd kapcsolgass ki-be, hogy kollégád, valamelyik kútnál, mérhessen. Balra felfedezel egy transzformátort: a rozsdás drótháló-ajtó szinte hívogatóan nyitva - az árambevezetések vonzó csokoládébarnák. "Azért, mert csoda nélkül múlnak napjai, az ember nem megy fejjel a tizenegyezer Voltnak, még gondolatban sem" - így magadban. Ott jobbra az a magányos fenyő vonz inkább: afféle sivatagtűrő lucfenyő, seprősen hosszú tűlevelekkel; ágait susogva lóbálja a szélben, hogy neked máris szabályellenes vizelésre támadjon kedved. Győz a fa: odahív, hogy árnyékában, egyúttal takarásában megadd magad. Látod utána: ettől a fa még nem lett kevésbé magányos. "Hát persze, elfecsérelted vizeleted táperejét - régholt unokabátyád gazdász-szava jön elő: a karbamidsavat -; a tövére kellett volna!" Nyilván, a fa is ezzel a célzattal hívott oda. Itt állsz a negyvennégy éveddel - kimondani is szégyen! -, és még a fák nyelvén sem értesz... A dél előtti tingli-tangli félórában titokban visszahajtatsz a nagyobbik, húszliteres víztartállyal, jóvátenni ballépésed. A lágyított, finom ivóvizet a törzsből szerteágazó gyökerek felé öntöd; fejeddel behajolsz lombkoronája alá; selymek simogatnak. A titokzatos lény hálás suttogásba fog: - Felejtsük el a múltat... hess! Az elébb kissé gyámoltalan voltál kedves kedvesem...! - Nincs mese, fényes nappal, a hét csotrogány gázturbina szemeláttára, megtörtént a csoda: a szeretőjévé fogadott a fa!

Magányos fenyő:
messziről jött vándort hí
női sóhajjal.



_________





BAKOS FERENC
A humor forrásai: haiku és senryu
Életünk, 2005/4 szám, 41-44. oldal


A hai/ku-t - a "humoros/beszéd"-et - nem kell bemutatni az Olvasónak: a klasszikus japán műfaj mára globális közkinccsé vált. Világszerte, szinte minden nyelven (hagyományosan kötött, vagy szabad formában) íródik haiku, melyben a finom, tünékeny humor, csak mint az őszi táj felett lebegő pára, valamiképpen kódolva van.
A japán után tán angolul írnak legtöbben haikut; nem ritka, hogy japáni szerzők is angolra váltanak, hogy kis műremekeiket exportálják a szigetországból.
Jómagam immáron negyedszázada teszek kísérletet a műfaj magyar nyelvű honosítására és angol nyelvű megmutatására. Az itt következő tucatnyi kétnyelvű darab angol változatát folyóiratok, antológiák közlései, nemzetközi haiku-versenyek visszajelzései hitelesítik; magyar eredetijük Fodor András értő gondozásában jutott (Somogy-i) révbe.A senryu (a műfaj egy 18. századi japán költő, a több kötetnyi "bolond vers"-ben" remeklő Karai Senryu nevét viseli), formára-formátlanságra csak mint a haiku; humora azonban primérebb, rusztikusabb - vagy éppenséggel, mint városi szerzemény - plebejusabb. Efféle csúnya, keresett szókkal próbáljuk érzékeltetni a kettő közti különbséget, ami, manapság, nem is annyira megírása célzatában, mint a végeredményben, az elkészült darab olvasatában mutatkozik. A költő haikut írna, de senryu sikeredik, vagy, nagynéha, fordítva. Rendszerint a külhoni utakon a költőre zúduló élmények hatására születik egy senryu-csokor, néhány kiérlelt, mélyebben meglátott haiku helyett.
Londoni utam senryu-naplója egy makacs hörghurut - buszon bekapott vírus, múzeumi klímában várakozó baktérium - eredménye: az útról lázasan megtérve, a betegágyban kézre eső blokk lapjain - mint digitális kamerából a képek - egyszer csak sorjázni kezdtek ezek. B. F.


Kétnyelvű haiku
Haiku in English

Kelő hold árnya -
madárijesztő heves
szívdobbanása!

Sivatagi szél -
ha embert vágyom látni
csizmámra nézek

Első korcsolya -
egy kalligráfia
szikrázó nyugalma

Szomszéd imája közben
habozok
haikut gépelni

Óévben végig,
újév első napján is:
hólapátolás!

Ókori sírok -
szerteszét, mindenhol
szkarabeuszok

Estéli úszás -
felkelő, lebukó
napkorong

Pipám füstje
kékségben versenyez
őszi párával

Vitorlás hajó
kikötve egy fénylő szál
ökörnyállal

Karácsonyi korcsolya
míg csak ki nem gyúl
az első csillag

Országúton, hirtelen
fekvőrendőr -
akácvirágsziromból

Bele-beleveszve
a cseresznyelombba:
fehér pillangó



Londoni senryu

repülőtéri járat:
mindenki szabályt szeg,
még a buszsofőr is
(Luton)

nézd, azt az autót,
egy kutya vezeti! -
balos közlekedés
(highway)

buszban,
elszánt arccal,
tolószékével tiltott irányban
(Victoria Line)

mennyi férfi!
oszd el kettővel:
mennyi pár!
(Soho)

hazaérkezve
a metropoliszból -
liliomillat
(Chelsea)

ír kocsma:
a vázában legalább két
ismeretlen virág
(Blue Posts)

Charing Cross Road
két ló, két rendőrnő
zöldre várva
(Charing Cross)

peep-show
kikukkant az utcára
egy néger lány
(Soho)

képtárból jövet
valamiképp szálkásabb:
londoni eső
(British Museum)

déli Westminster:
a Big Ben órája sharp
tizenkettőt kongat
(Westminster)

a Globe színház
középkori egén átaraszol
egy helikopter
(Globe Theatre)

Shakespeare...
előadás alatt a Temzén
apályból dagály
(Thames)

könyvesház,
élő dzsessz-zene -
a Soho egy köpésre
(Foyles)

Edith grove, Edith street -
egyik párhuzamos
másik merőleges
(Chelsea)

itt történt volna?
fűkaszálás,
balzsamos szénaillat
(somewhere int the City)

húsevők üvegháza:
helyi lepkék, pillangók,
nyitva az ablak!
(Kew Gardens)

ötmilliárd éve
ekkora szitakötőt
láthattál volna!
(Kew Gardens)

japánkert:
víz kavicsból, fahíd kőből,
fű fűből
(Kew Gardens)

National Gallery
teremről-teremre
szisztematikusan
(NG)

Trafalgár-tér:
esőben-napsütésben
nyitott esernyők
(Trafalgar Square)

Oscar Wild, never mind!
a két nőci után
velem is készül fotód
(OW Memory)

harangjátékra várva
egy koravén benszülött lány
karattyolása
(Swiss Centre)

a Tower
és a Tower-híd között:
egy teniszpálya
(Tower Bridge)

Cutty Sark:
aki jegyet vesz,
vitorlát bonthat
(Greenwich)

Greenwich -
a nulla hosszúsági fokon
egy jó kávézó
(instead of the Observatory)

Londonban
a betegség is más ízű,
mint odahaza
(Chelsea)

eső...
a kifutólány kipipálja a címet,
indítózik
(Chelsea)

nem hoztunk fürdőruhát,
nem is láttuk
az Atlanti óceánt!
(Chelsea)

kinyílt minden liliom
elfogyott minden napunk

ami utánunk marad:
a másik üveg
bontatlan whisky
(Chelsea)

londoni buszok,
törjetek most már borsot
más orra alá!
(Green Line bus station)

zöld folyosón át
hat doboz párás,
boldog Guinness
(Ferihegy)

Londonból megtérve
a magyarok egén
csillaghullás
(Kiliti)

orvosnál...
a chelsea-i jeges italok
elhallgatva
(Siófok)

két köhögési roham közt
egy remek tál
hűvös kompót
(Kiliti)

most már örök vágy:
Kew garden pázsitja
mezítláb sétálva...
(in memory)



Jegeshatos
Életünk, 2006/7-8 szám, 120. oldal

ágaival tartva
téli nap korongját -
fűzfánk köszönt

felfénylik szobám:
kis megvilágosodás,
születésnapi

ágból rombusz,
közepén lüktető fény -
pinakáprázat!

ködből jött, ködbe tűnt,
magával vitte
hatvan esztendőm

fénykarika csak
a téli nap korongja -
benne hatvan év?

buff! buff!
két jégrianás közt
elmúltam hatvan

nyolcast, nullást
írok a jégre -
(hatoshoz ugrani kéne)

elszánt korizó,
szélben rettenthetetlen -
bánja két bordám

vigasz-kávé:
a csészefenékről, ni!
két gésa nevet

új pipatartó,
öt régi barát -
életfüstölgés...



Párisi anzix
Életünk, 2006/7-8 szám, 121. oldal

...és mindennapi
bagettünket, borunkat
add meg nékünk ma...

Vendôme tér -
körben a házak, úgy ám!,
mind metreszeké

Moulin Rouge:
szélkereke nappal áll,
éjszaka forog

Place Pigalle -
bent a kávézóban
neccharisnyás lábak

kívül vízköpők,
bévül rózsaablak -
Miatyánk, Üdvözlégy

a híd alatt
a híd alatt
rosszlánymesterkedés

egy klosár jő...
még iszunk az üvegből,
hagyunk egy ujjnyit

dézsából öntik!
bambuszcsírás tyúkleves,
grátisz pohár bor

japán étterem
tizenkét év után -
a szusi ugyanaz

Versailles...
tegnapi ölelés,
mai kapituláció

algíri némber
padunkra telepszik,
mindkettőnket felmér

a Sacré-Coeur
tövében alkuszunk:
szexis cicanadrág

kókuszdió!
néger legény, magától
enged az árból



Egyiptomi Haiku
Pannon Tükör, 2006/6, 27-28 oldal

Esti golfpálya:
az utolsó lyuk fölött
győztes ölelés


Sivatagi úton
mutatom ám nőmnek:
a délibábot!


Jelzőtábla,
homoktenger közepén:
Szent Pál kolostor


Türkiz öböl,
habok közt tán sellő -
egy kamionsofőr


Dudál, előz,
s mindeközben morzsol
szantálfa olvasót.


Sivatagi szél
háreme száz hastáncot járó
szélkerék


Delfinugrás!
turisták lesik
üvegbuszból


Forgószél-dzsinn
parancsunkat várja,
elszelel


Cairo 120,
Cairo 33 -
imhol Kairó!


Kheopsz piramis
mind a négy oldalán végig
rekkenő hőség


Át a Níluson -
bárkánk fölött egy szent
íbisz-madár


Nílusi hajóút:
szundítás előtt, után
pálmaligetek


Fekete bivalyhoz
fehér íbisz társul -
ez itt így dukál!


Panorámaablak:
a folyóval együtt úszó
datolyapálmák


Fürtökkel terhes
magányos banánfa -
te vagy az, Basó? *

* Macuo Basó (1644-1694) költő, a klasszikus japán haiku megteremtője. A barátai által épített első házát kedvenc banánfái vették körül. Innen a választott neve is: basó = banánfa.

Díszes hintó,
nekiveselkedő ló -
luxori fátum


Király ha lennék,
aranyban mosdatnálak,
núbiai nő!


"Egyetlen fán
vagy harminc íbisz-madár!"
búcsú Luxortól


Fáraók sírján
lebukó nap
átizzít egy pálmaágat


Fekete estben
homokdűnék közt evickél
a buszkaraván.



Magyar szerző haikusikere
(Nagyvilág, 2009/11. szám, 1021. old.)

Bakos Ferenc, folyóiratunk munkatársa, szép sikert ért el angol nyelven írt haikujával a japán Ito En Tea Company ez évi rangos "New Haiku" versenyén: az angol szekcióban 31 ország 13 ezer pályázója közül a legjobb 9-be került, és a "Tiszteletre Érdemes" díjban részesült.
A japán zöld teát és teakészítményeket forgalmazó cég évente írja ki pályázatát, a japánul és angolul író szerzők számára, ezúttal a 20. alkalommal. Szép gesztus - s egyúttal bizonyára gyümölcsöző PR-fogás -, hogy a díjazott haikukat rányomtatják a teák címkéjére, csomagolására. A vevő így a tea mellé egy haikut is kap a boltban:

autumn dusk
in my boots' depths
a lone ladybug

(az eredeti díjazott haiku)

őszi homály
csizmám rejtekében
magányos katicabogár

(Bakos Ferenc fordítása)



Nemzetközi haiku-verseny híre Japánból
(Nagyvilág, 2010. 2-3. szám, 239. old.)

A Mainichi Daily News országos napilap az új év elején hirdette ki a 2009-es év nemzetközi haiku-versenyének eredményét. Toru Haga professzor az értékelésében azt írja, hogy a kiírás szerint olyan pályaműveket vártak, amelyek bátran elrugaszkodnak a klasszikus - évszak-szót használó, 5-7-5 mintájú - verseléstől; és jó néhány kiváló költemény most meg is felelt ennek a várakozásnak.
A szigetország talán legrangosabb haiku-versenyének nemzetközi szekciója - nevezési díj nélkül - nyitva áll a világszerte angolul vagy franciául haikut "komponáló" szerzők előtt. A verseny nagy érdeme, hogy a japán iskolások is küldhettek verseket (a díjazottak között még 7 éves is akad), melyek, a professzor szerint "nem is olyan rosszak".
A 13. alkalommal kiírt verseny felnőtt kategóriájának első díját az amerikai Scott Mason nyerte. Az 57 éves költő a bemutatkozó írásában elmondja, hogy 1992-ben, a japán Alpokban tett hegymászó túráján találkozott először a haiku műfajával; attól kezdve a korábbi "mainstream" versei egyre rövidebbek lettek, mígnem, tíz év elteltével át is változtak haikuvá. A mostani fődíjas darabja így szól:

alfresco
the sommelier decants
a red sunset

en plein air
a borfiú kitölt
egy bíbor napnyugtát

A tizenkét "második díj"-ból most folyóiratunk munkatársa, a japán költészet hűséges fordítója, Bakos Ferenc is részesült. A szerző, elmondása szerint, tíz éve rendszeresen küld angolul írt haikut erre a versenyre is, ám ez idáig "a Mainichi még egyszer sem jelzett vissza". Annál nagyobb volt a meglepetése, amikor - épp az eredményhirdetés napján - a honlapot kinyitva, nevével és versével találkozott:

old cherry tree:
knotty branches embrace
full-bosomed moon

vén cseresznyefa:
göcsörtös ágak ölelnek
teltkeblű holdat

(Bakos Ferenc fordításai)


Balatoni haiku-naptár
Balatonfüredi Napló, X. évfolyam, 2010. 3. szám, 3. oldal;
Tempevölgy, ötödik szám, 2010. március, 51. oldal

Sirályetetés!
Újév reggel mióta
itt talál, öreg?

Újévi korcsolya:
a jég tükrén
pompás kalligráfia

Teknős és háza:
Ki óv s ki fogad be kit? -
Szél csupál nádat.

Magányos halász
tekintete jégmadár
röptét vallatja

Estéli úszás -
felkelő, lebukó
napkorong

Messziről csábít,
közelről berzenkedik:
vízililiom

Őszi tó tükrén
két úszó -
egymástól fényévnyire

Vitorláshajó
kikötve egy fénylő szál
ökörnyállal

Zsilipelés -
cölöp-falloszok kapnak
rojtos jégszoknyát

Levélke, jégzárta,
emlékezel az éji
rianásra?

Néma hattyúk
a tó jeges vizén, ó,
"szent poézisz"

Óévi séta -
a tó még utánuk szól
jégrianással



FÜVÉSZKERT, SAKURA-ÜNNEPI HAIKU-VERSENY, BUDAPEST, 2010.
Az egyik II. helyezett, Bakos Ferenc alábbi haikuja:

Miről álmodtál,
míg a vadlúd jött és ment,
mandulavirág?



Világ Haiku Fesztivál Pécs 2010 Ginko, 2. díja:

ginko séta
egy éve halott apám
új cipőjében

 
 
0 komment , kategória:  Antalfy István japán haiku for  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 15 
2018.10 2018. November 2018.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 47938 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 3799
  • e Hét: 28460
  • e Hónap: 73532
  • e Év: 2014812
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.