Belépés
sayuri.blog.xfree.hu
Önmagában a szeretet nem elég.Féltő gonddal kell őrködnünk az emberek felett,akiket szeretünk,sosem elég azt mondani ,szeretlek,hanem minden áldott nap ki is ke... cseresznyák brigitta
1972.01.23
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
szeretettel
  2012-06-14 09:19:36, csütörtök
 
  Gárdonyi Géza
Gyöngyvirág



Új fű a földön; a fán is új lomb: patyolatosan gyönge halványzöld levelek.
A napsugár úgy száll által a lombokon, mint az öntöző-kannából a
kertész vize. Isteni csöndesség. Mintha nappali alvásba merült volna az
erdő.
És én itt térdelek egy kis fehér virág előtt, amely a bokrok
árnyékába rejtőzve valami csodásan finom és édes illatot lehel.

Nem tudok betelni ezzel az illattal, és a nézésével. A gyöngyvirág, a rejtelmes kis gyöngyvirág az én gyönyörűségem.

Minden más virág a föld gyermeke. Ez az egy mintha finomabb volna.
Mintha egy nekünk ismeretlen világ virága volna, tán valami
szellemvilágé, amelynek papja nincsen s amelyről eddig tudomány nem
beszélt.

Minden más virág kitárja a szépségét és az égbe néz. Egyik a napot
imádja, a másik a holdat, a csillagokat. Ez az egy a bokrok csöndes
árnyékába rejtőzik és zöld kis palástja alatt alázatosan meghajol, mint
az imádkozó menyasszony.

Mért néz a heliotrop a napba? Mért néz a gyöngyvirág a csillagokba?
Mért ébred a vizirózsa hajnalban? Mért zárja be kelyhét a mák
napszállat után? És mért hajlik a gyöngyvirág a föld felé? Mért
nyilatkozik bennök az a sokféle vonzalom. - ha a virágnak lelke nincsen?

A Teremtő, aki a mindenséget milliárdnyi millió életformával
népesítette meg, csak egyféle lelket tudott volna teremteni? Csak éppen
nekünk teremtett volna lelket?

Fénysugarak törnek elő a biblia első és második fejezetéből. A Názáreti
Bölcs minden szavát is tiszteletembe foglalom. De hogy az élő
teremtmények között csak az ember hordoz lelket...

Talán jutott az Isten leheletéből máshova is a Paradicsomban.

Talán jutott az állatnak is, jutott a virágnak is?

És ahogy az ember megérti egymás lelkét, az állat is megérti egymás
lelkét, a virág is megérti egymásnak a lelkét. És az Isten megérti
valamennyiét.

Az ember mindenre amit nem lát, nem hall, nem érez, azt mondja:

- Nincs.

Pedig csak azt kellene mondania:

- Nem tudom.

A nincs vakság.

A nem-tudom, imádság.

Hogy mondhatnám azt, hogy a gyöngyvirágnak nincsen lelke; mikor látom,
hogy él, hogy szereti a zöldet, a bükkfák árnyékos erdőit, a
csöndességet. Látom szűzies rejtőzését, angyali alázatosságát. Érezem
mámorító leheletét. S arra gondolok, hogy ő is néz engem, néz fehér
szépségében, ártatlan nyugodtan, mint ahogy a napot, a holdat, a
csillagokat, meg egymást nézi a sok féle virág. És az üde, tiszta,
alázatos szépségét bámulva, rajtam valami édes, szent megértés ömlik
által.

A magyar ősvallás virága a tisztesfű, a tulipán, meg a zádogvirág. A
zsidó vallásé a mirrha. A mohamedáné a tubavirág. A római keresztény
vallásé a liliom. A gyöngyvirág nincs benne egy nép mennyországában
sem. Festők nem festik. Szobrászok nem faragják. Dal, zene nem szól
róla. Pedig tündérek hajába, angyalok mellére, szüzek imádkozó kezébe
illene illatos fehér gyöngytestecskéje.

Ha rózsát látok, kisasszony jut az eszembe, az öltözetében és
gazdagságában pompázó kisasszony. Ha tulipánt látok, a piros-szoknyás,
mezítlábas, erős-szépségű parasztleányra gondolok. A kakukfü látása a
holt leány képét költi föl bennem. Csak a gyöngyvirág az, amelynek
látásakor földi nő képe nem jelenik meg sem az elmémben, sem a
szívemben.

Más világból való virág ez!

Talán abból a világból, amelyet a délibáb lenget felénk, éjjel a
szentjános bogárka fénye világit meg. Talán abból, amelyről a boldog
mesék szólnak: arany, ezüst a föld mélyében, fönn meg holdfény, harmat
gyöngyvirág.

A villámos viharban a haragvó Isten képe jelent meg az emberiségnek. Az
angyalok a csillagos keleti ég alatt a zsidóság mezőin születtek. A
tündérleányok anyja a gyöngyvirág.

Az első ember, aki gyöngyvirágot látott és beszivta az illatát, nem
gondolhatott földi nőre, sem égi alakokra, sem a mindenség teremtőjére.
Az Isten, az angyalok, mind magasvilági szellemek, a csillagfényes
felső világnak a lakói. A gyöngyvirág csak azt a gondolatot
ébreszthette benne, hogy az erdőben valami láthatatlan bájos alakok
élnek, akiknek lakóhelye az erdei árnyékos csöndesség, lehelete a
gyöngyillata.

Gyermekálmaimnak mindenütt előlengedező bűbájos alakjai, akik virágokon
jártok, erdei vizek tükrében fésülködtök, holdnak fényénél táncoltok és
az erdei méhek zenekarában gyönyörködtök, e pillanatban azt érzem, hogy
ti valóban éltek és körülvesztek engem. Az Istent nem láttam, de
bizonyos nekem, hogy van. Az angyalokat nem láttam, de elhiszem, hogy a
csillagokon tulnan egy szebb világ él, és annak lakói tiszta és boldog
lelkek. A tündérek létezése...

Mért ne élhetnének a föld levegőjében tündérek is. Ha a vízben
milliónyi olyan apró élet él, amelyről csak alig száz éve tudunk, mióta
a mikroszkopot kitalálták...

Hát még mi minden lehet, amihez még üveglencséket fogunk készíteni. És
még mi minden lehet, amihez üveglencséket nem tudunk készíteni soha!

Tündérek létezését érzem az erdei csöndességben, a gyöngyvirág
illatában, az árnyékban nappal, a holdfényben éjszaka. Mi azt mondjuk
tündérek, mert ezt a szót anyánktól hallottuk, amint ő is az anyjától
hallotta. De ez csak szó, csak név, amely láthatalan kedves és boldog
élőket jelent. Lehet, hogy a zsidó képzelet angyalai, lehet, hogy a
görög képzelet nimfái, lehet hogy a pogány magyar képzelet tündérei
azonegy láthatatlan nép, csak a nevük más.

Lehet, hogy az elhalt emberek. Őket érezzük meg, s őket nevezzük
nimfáknak, tündéreknek. Lehet, hogy a testet levetkőzve tovább élünk a
földön, mint a tűzből felszálló fény, virágból felszálló illat. Ki
tudja, nincs-e éppen olyan s még nagyobb életvilági a
láthatatlanságban, nincs-e ott is ember, állat, virág, nincs-e ott is
számokban le nem irható sokasága az élő millió fajtának, amely ott is
végtelen időben folyton hal és folyton újra születik.

Én, az emberfajta, e láthatatlan élőket érzem a virág illatában, a
szellőben, a fényben, a sötétben, a zenében, a tűz lángjában, a
csöndességben. És a gyöngyvirágot csókolva őket csókolom.
 
 
0 komment , kategória:  Gárdonyi Géza Gyöngyvirág   
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2018.10 2018. November 2018.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 47938 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2005
  • e Hét: 17234
  • e Hónap: 62306
  • e Év: 2003586
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.