Belépés
sayuri.blog.xfree.hu
Önmagában a szeretet nem elég.Féltő gonddal kell őrködnünk az emberek felett,akiket szeretünk,sosem elég azt mondani ,szeretlek,hanem minden áldott nap ki is ke... cseresznyák brigitta
1972.01.23
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 2 
szeretettel
  2012-08-06 18:20:07, hétfő
 
  A pap három tiltása



Vót egy legín, Jánosnak híták. Hazagyütt a katonaságtú. Szegíny ember vót, munkát nem kapott. Csak őgyelgett a parokia előtt. Kimén a plébános úr, asz mondja neki:
- Hát János, maga de dologtalan!
- Hát plébános úr, mos gyüttem haza a katonaságtú, munkát nem kapok, osz szomorkodok...
- Jó van, János, fölveszem én magát kocsisnak!
Meg is egyeztek. De a plébános úr három föltételt adott, hogy azt be kő tartani:
- Nem szabad cigerettázni, nem szabad bort inni, vagy pálinkát inni, meg nem szabad a lányokhó járni! A János fogadta, hogy be is tartsa. Fogadta szegíny, mer hát nem vót neki hova lenni. Maj csak kibírja.
Eccé oszt a plébános úrná nagy ünnepség lett. Búcsú. Összehíta a papokat, apácákat, mindent. Hát vót egy kis fiatal apáca. Kimén, nézi a papnak a gazdaságát. Az istállóban a János ott szomorkodik.
- János, maga mé olyan szomorú?
- Hogyne vónák szomorú, mikó olyan nehéz föladatot adott a plébános úr, hogy hát má nem lehet kibírni!
- Mit?
- Hagyja - aszongya -, nem lehet azt emeséni se! Meg nem is érdemes!
- Meséjje mégis e, hátha tudok rajta segíteni!
Hát osz mondja:
- Nem szabad bort meg pálinkát inni, nem szabad cigerettázni, meg nem szabad a lányokhó menni.
- Ó János! - aszongya a kis apáca. - Ne szíjjon maga cigerettát, szíjjon szivart! Ne igyon maga bort meg pálinkát, igyon pezsgőt! Ne foglalkozzon maga egyszerű lányokka, foglalkozzon maga apácákkal! - aszongya.
Hát akkor osztan a János vérszemet kapott. Megcsípta egy kicsit az apácát. Összenéztek, aztán oszt elővette ott az istállóba. Ehúzta a nótáját az apácának vagy kétszé.
Az oszt hordta ki neki aztán a sütemént meg a pezsgőt meg mindent. Megvót a Jánosnak a nagy öröm.
Eccer osztán gyün a húsvét. Aszongya a plébános úr:
- János, meg kő gyónni!
Hát a János szomorkodott. Hogy is gyónja meg? Lesz, ami lesz, hát maj meggyónja!
Kérdezi oszt a pap a gyóntatószékbe:
- Nohát ittá-e bort, pálinkát? Cigerettáztá-e?
- Hát, plébános úr, néha szíttam - szivart.
- Jánosom, ezé megbocsát a jó Isten. Hanem ittá-e bort, pálinkát?
- Azt nem ittam, henem ittam egy kis pezsgőt.
- Ó, János, ez se nagy bűn, ezé is megbocsájt a jó Isten. Hát foglalkoztá-e nőkke?
- Egyszerű nőkke nem foglalkoztam, csak apácákkal.
- Hát hogy? Mint?
Ez meg oszt meséli, hogy ekkó meg ekkó megbántotta az apácát.
Mérges lett a plébános úr nagyon. Kihajút a gyóntatószékbű, osz pofon vágta a Jánost:
- Hát hogy merted te az Isten lányát megbántani?
De megharagudott a János is. Az is kihajút a gyóntatószékbű, oszt ű is ottan lehúzott egyet a plébános úrnak:
- Hát te hogy merted az Istennek a vejit pofon vágni?! - aszongya.

A fösvény pap

A fösvény pap új községbe kerűt. A tanácstagok összejöttek foganni. Beszélgettek erről is, arról is. Mikó má el akartak menni, akkó a pap előhozakodott a szándékáva, hogy egy nagyon jó, spórolós szakácsnőre van szüksége. Majd a tanácstagok keresnek neki:
Az egyik ember emén haza, oszt átmén a szomszédasszonyhó, ismerte a természetit neki:
- Kati néni! Emenne-e a paphó szakácsnénak?
- Hát emöhetök!
- De aszondta ám, hogy 60 fillérbű kő háromfogásos ebédöt csináni!...
- Azt is mögpróbálom!
El is mönt a Kati néni, mögegyeztek a pappal.
Másnap a 60 fillért odaadta a szakácsnénak, és várja, hogy délbe maj kapja a 60 fillérbű az ebédet.A Kati néni emönt a bótba, vött húsz filléré ecetöt, húsz filléré mákot, húsz filléré lekvárt. Odakészítötte az asztalra. A pap mikó odaűt, nem nagyon látszott a portéka, mer nagyon kevés vót mindön. Eccő mán nem győzi várni a szakácsnét, kiszól:
- Kati néni, hozza mán az ebédöt!
- Ott van, plébános úr, az asztalon!
- Hát hun van? Én nem látom?
Bemén a Kati néni, mögmutatja:
- Nézze, plébános úr! Itt van húsz filléré ecet. Öntse a tojássára, és ögyön tojásos levest. Itt van húsz filléré mák. Szórja a núdlijára, és ögyön mákosnúdlit! Itt van húsz fillér értékű lekvár. Ezt mög vágja oda bele, ahunnan kigyütt, oszt öszik lekváros palacsintát!...
Itt a vége!
Bebizonyította.



Maj megmondja a bíró!

A János elát szógáni egy nagyon faszarági gazdaszszonhó. Vót neki egy lánya is. Meg nagyon rúgós lova vót, oszt a Jánosnak csak az vót a dóga, hogy a lovakat pucójja. Hát egy regge ekezdte vakarni a lovat, nagyon rúgott a ló, oszt a János szidta, hogy:
- Baszom a gazdaszszonyodat vagy hétszé!
A gazdasszony meghallotta. Aszongya:
- Mit mondtá, János?!
- Szidtam a lovat.
- Ha tizennégyszé meg nem teszed, evesztetted az összes havi keresetedet!
A János nekiveselkedett, megtette tizenháromszó, a tizennegyedik má nem nagyon sikerűt.
- No, evesztetted, János, a keresetet!
- Maj megmondja a bíró!...
Ementek a bíróságra, hát osztan mingyá a bíró kérdezi a nagyságos asszont, hogy:
- No, nagyságos asszony, mi a hejzet?
- Hát - aszongya - , maj megmondja a János!
- Na, János, mondjad!
- Tudja, bíró uram, az úgy vót, aszonta a gazdaszszonyom, hogy ha tizennégy diót nem ütök le egy csapásra a fárú, evesztettem a havi keresetemet!
- No oszt, János?
- Hát - aszongya - sikerűt. Leütöttem tizennégyet, de a tizennegyediknek nem vót béle.
No jó van, megnyerte a János.
Hazamennek, az öregaszszony megin fundálódik, hogy hogy kőne a Jánossa kibaszni, hogy fizetés ne legyen.
- No János - aszongya -, ha ezt nem teszed meg, akkó evesztetted a havi keresetedet!
- Há micsodát?
- Kiszámolunk tizennégy lépést, oszt én kidülleszkedek, oszt ha hátúrú nem hajítasz be nekiszaladásbú, evesztetted a havi keresetedet!
A János ekészítette a furit, főnyergete, nekiiramodott, mikó odaért, a gazdasszon öszszecsapta a lábát, oszt a furi a seggibe szaladt.
- No, evesztetted, János, a keresetedet!
- Maj megmondja a bíró!
Mikó emennek a bíróhó:
- No János, mi a helyzet?
- Tudja, bíró uram, az úgy vót, hogy a gazdaasszonyom aszonta, hogy nem tudok beugratni a konyhaajtón tizennégy méterrű! Én meg megsarkantyúztam a furit, mikó odaértem, becsapta az ajtót, oszt a kímínyen ugrattam be!
Megin megnyerte a János.
Az asszont megin nem hatta nyugton. Kipróbájja a Jánost, de maj most máshogy. (Nagyon szép lánya vót!) Lefekteti a Jánost egy éccakára közéjük, oszt ha kibírja, hogy nem bassza meg az egyiket se, akkó jó van, ha nem, oda kő anni a keresetet.
A János, mikó ezt megtudta, kipányvázta a furit, lefeküdt hanyatt közéjük. Eccé a lány addig fészkelődött, hogy főszabadította a csinost. Nekiugrasztotta! Mind a kettőt megbaszta.
- No János, oda a havi kereset!
- Maj megmondja a bíró!
Mennek a bíróhó.
- No János, mi a helyzet?
- Há, bíró uram, aszonta a gazdaasszony, hogy ha megőrzöm a lovamat, ha bevezetem egy tábla zab meg egy tábla here közé, hogy ne harapjon az egyikbe se, akkó megnyertem a havi keresetet, nem is kő tovább dógoznom!
- No János, oszt mi lett?
- Hát én ki is pányváztam, hanem a gazdaaszszony lánya eleresztette, oszt beleharapott a herébe is meg a zabba is.
- Tied a kereset!



Kutya módra

Eccé, a magyarok ideje alatt, főmentek a kubikusok Pestre dógozni. Eccé egy öreg kubikos meg egy fiatal, no, bemennek Pesten szétnézni. Tanákoznak egy nagyon gyönyörű szép nőve. Aszongya a fiatal:
- Ejnye, de meghágnám én eztet, úgy kutya módra!
A kisasszon meghallotta.
- Mit mondott maga? - aszongya.
- Semmit.
- Ne beszéjjen, hallottam! Gyűjjön vissza rögtön! - aszongya. - Mondja meg, hogy mit mondott, mer ha nem, rögtön szólok a rendőrnek!
A koma megijedt.
- Hát én azt mondtam, nézze-e, hogy én magát meghágnám kutya módra.
- Idehallgasson! Megadom a címemet, de énnálam mámma este hét órakkó jelentkezzen!
A kubikos oszt pekulát, hogy emenjen-e. Hát, próba szerencse! Emén.
Mikó oszt emén, várja a nő. Fogadja. Feketekávé...Isznak...
- No - aszongya -, hajja, mos má maj megkezdjük kutya módra.
Vetkőzzön le tiszta szűzanya meztelenre! - aszongya. A nő.
A kubikos levetkődzött. Levetkődzött a kisasszony is. Tiszta szűzanya meztelenre. A kisasszon négykézláb át, a koma maga is négykézláb, akar rámenni.
- Hó! - aszongya - Nem lehet! A kankutya nem így szokta. Szagújja meg!
Akkó a kubikossa megszagútatta.
- Mos kerűjjön körű háromszó!
Mikó háromszó megkerűte, akkó megen akar rámenni. A nagysága visszafordút.
Aszongya:
- Nem lehet! Mos nyajja meg!
A kubikos megnyalta.
- Most kerűjjön megen körű!
Akkó körűkerűte.
- No - aszongya -, mos mán lehet!
Mikó ráment, mikó el akarta tanáni, akkó kiugrott alula a kisasszony. Nem engedett!
- Kérem, a nőstény kutya így szokta.
Hát, emen haza a kubikos, emeséli az öreg kubikosnak. Az aszongya:
- Maj én emék!
Ement az öreg kubikos is.
- No tatám? - aszongya.
- Én is szeretném kutya módra, kisasszon kérem!
- Lehet, tata!
Levetkőztek meztelenre. Az öreg is ugyanazon az alapon megszagúta, megnyalta.
- Jó van, tatám, mos má lehet!
Akkó az öreg fölemete egyik lábát, ódalba hugyozta. Aszongya:
- Kisasszon kérem, a kankutya így szokta!



Bebizonyította

Hát az úgy vót, tudja, hogy vót egy fiatal pár. Mindég az asszonra ácsánkodtak a szomszédok meg a népek, hogy:
- A felesíged kurva!... A felesíged kurva!... A szomszédda jóba van!...
- Hát hogy?
- Hát kijár a kert végibe, oszt ott...
Hát az ember aszongya:
- Te asszony! Letöröm a derekadat! Ha kibizonyosodik, hogy te kurva vagy! A szomszédda jóba vagy, én akkó letöröm a derekadat!
- Édes hékám! Ebbű egy szó se igaz!
Megbeszéte a szomszéd emberre:
- Hallod, gyanút vettek, megtudták, de kijátszunk velük! Nem tudják meg, hogy jóba vagyunk!
Aszongya az ember:
- Baj lesz ebbű, Örzsi! - aszongya.- Hogy lesz ez?...
- Bízd rám! - aszongya. - Bízd rám! Bízd rám, majd én erendezem!
Aszongya a szomszédembernek:
- Gyere ide! Itt van a kerítés. Fúrjá rajta egy ekkora lukat ki e! - aszongya. - Mind ahogy az ujjad így öszszeteszed.
Kifúrta az ember.
- No most mi lesz itten? - aszongya.
- Majd este!...Meg úgyis este kő bebizonyítani, mer mindég aszondták, hogy este járok itt a kerítésen hozzád. Te gyere oda, oszt kíszídd el!...A fegyvert!...Én meg odamék - aszongya -, oszt az uram ott néz a gangbú, lássa majd. Osz maj meglátod, hogy jóra gyün ki!
Úgy is lett. Az ember kiűt a gangra este, aszongya felesíge:
- No idenézz, hékám, mit mutatok én a szomszédnak!
Kiment a kertbe, odament a kerítéshő, zura meg nézte.
Akkó csak főcsapta hátú a szoknyáját, odahejezkedett, oszt ekezdett táncóni a faráva, hogy:
Göncölszekér, rudastú!
A csirkéstyúk fiastú!
Felém van a rúdja!...
Aszonta az ember nevetve:
- Nem vagy kurva, hékám!
- Lássa ken, hékám, hogy nem vagyok kurva?...



Úgy meg..., hogy szikrázna...

A legínyek, mikó berukkótak, a legelső szabadságot kapták kimenni a városba. Sétának, egy nagyon szép menyecske mén előttük.
Aszongya az egyik katona:
- Ezt én úgy megbasznám, hogy szikrázna a pinája!
Közbe nem vették észre, hogy a tiszt úr mén utánnuk.
Meghallotta. Aszongya:
- Ugye, barátom! Mit mondtá te az előbb?
Mondja:
- Ezt a menyecskét úgy megbasznám, hogy szikrázna a pinája!
- Tudod te, hogy kicsoda ez?
Aszongya:
- Nem.
- Ez az én feleségem. De most, ha nem baszod meg úgy, kivégeztetlek!
No, a katonát bántotta, hát úgyse birja...Gyün, mén a városba, tanákozik egy cigányasszonnya. Lássa, hogy nagyon levert a katona.
- Ugye, fiam, neked valami bajod van? Mondd meg, hogy mi bajod!
- Hát a tisztnek a felesíginek mondtam, hogy úgy megbasznám, hogy szikrázna a pinája. Oszt most muszájítanak, oszt úgyse birom úgy!
- Á! - aszongya. - Ne búsújj te azé! Estére szépen menjé ki a temetőbe, mennek azok a szentjánosbogarak, oszt csak szedjé egy marékka!
Ez oszt összeszedett egy marékka, osz no, mén a tiszt úrhó. Az meg egy cigányt állított oda őrnek, hogy figyelje, hogy tényleg szikrádzik-e vagy nem?
Amikor ekezdte keféni a menyecskét, elengedett egy szentjánosbogarat.
Aszongya a cigány:
- Százados úr, alázatosan jelentem, egy szikra!
Elengedi a másikat:
- Százados úr, alázatosan jelentem, két szikra!
Harmadikat:
- Százados úr, alázatossan jelentem, három szikra!
Mikó odaértek a sűrejihő, elengedte az egísszet.
- Százados úr, alázatosan jelentem, kigyúlladt az egész picsa!
 
 
0 komment , kategória:  A vajdasági magyar erotikus né  
szeretettel
  2012-08-06 18:18:40, hétfő
 
  A vajdasági magyar erotikus népmesék tárházából
Dr. Burány Béla gyűjtéséből



Az erotikus népmesék nyelvezete, polgárilag fogalmazva: obszcén. Természetszerűen az. Népünk gyermeke akkor hőköl pirulva, ha beszédje közben kipontozni kényszerül. Az álszent, polgári, pesti szófetisizmus természetellenes nyűge és faramuci stílusa ("Ki tetszett törni a kezét?") számára még idegen.
Az erotikus népmesék sok hozama közül az egyik: a felszabadult, jóízű nevetés, nevettetés. Egészség hát. A jómód önpusztító kényelmének sokfajta nyavalygása helyett.
(Dr. Burány Béla)

Nyihehehe, menyecske!

Hát, vót egy kupec ember. Hát, nagyon szép felesége vót neki. Minden reggel a plébános előtt ment el a kútra. A plébános úr ki vót hajúva az ablakon, oszt mindig rányerített a menyecskére, hogy:
- Nyihehehe, menyecske!
Hát ugye, a menyecske nem tudta etanáni, hogy azé-e, hogy az ura kupec csúfójja-é, vagy mit tudom én, mié nem! Mikó hazament, megmondta a férjinek, hogy mán hanyadik napja mén a kútra, a plébános úr meg mindég rányerít.
Aszongya neki az ura:
- Mondjad neki, aranyoskám, hogy szombaton este nyóc órára gyűjjön e!
No jó van.
Meg is várja a szombatot a pap, oszt mén a plébános, elindút mán hat órakkó. Sétál az utcába ott le-fő, oszt szidja a harangozót, hogy nem húzza a nyócat, hát mié nem húzza?
No, végtire rákondított a nyócra, odamén az ablakhó, megveri, kiszól az asszony, hogy:
- Ki az?
- Én vagyok, aranyoskám! - aszongya.
Mingyá beengedte az asszony a papot.
Hát ugye, beszégettek kicsikét. Hát mingyá a plébános akarja csináni a mesterséget.
Aszongya az asszony:
- Nem, plébános úr! Mink előbb vacsorázni szoktunk!
Hát meg is vacsoráztak, no mos mán tán csinájják...
- Nem - aszongya -, még vacsora után egy liter vörös bort is meg szoktunk mink inni!
No jó van. Megitták azt is.
- No, akkó mos mán csinájjuk!
Aszongya:
- Á, nem, plébános úr! Mink tiszta szűzanya meztelen szoktuk aztat csináni!
Jó van akkó, levetkőztek szűzanya meztelenre.
Ahogy a plébános úr levetkődzött, megverik az ablakot kint.
Kiszól az asszony, hogy:
- Ki az?
- Én vagyok, aranyoskám, itthattam a pénztárcám, nem birok a vásáron vásáróni semmit se! Eressz mán be!
Aszongya a plébános, hogy hova bújjon ő mos mán?
Az asszonynak eszibe jutott, hogy van egy hasas kanca az istállóba.
- Szaladjon oda ki!
Hát ű kiszaladt, oszt négykézláb áll a kanca mellett.
Az ember bemegy az udvarba.
- Hallod, asszony! - aszongya. - Megnézem mán azt a kancát, hogy van-e neki kiscsikója. Ne te vergődj vele, ha én emék a vásárba!
Oszt evvel benyissa az istállóajtót.
- Hallod, asszony! - aszongya. - Van ám! De micsoda nagy csődör csikója! Maj mingyá meg is próbájjuk!
Szépen ráatta a hámot, kivezette az udvarra, oszt vót az a régi darálló, két zsák kukoricát beleöntött, oszt át a közepin, a plébános úrnak néha a hasa alá csapott az ustorra. Beleönti a másik zsákot is, azt is ledaráták.
Aszongya:
- Hallod, elég lesz ez neked, még én visszagyüvök a vásárbú. Maj darálunk többet aztán!
Bevezette a plébánost az istállóba, ők meg bementek a szobába.
Haza kőne menni mostan. De nincsen ruha! Meztelen van!
- Hát, egye csuda! - aszongya, - úgyis este van!
Eszaladt haza.
Másnap regge mén a menyecske a kútra. Szépen a plébános úr ki van hajúva az ablakon, nem szól semmit.
Aszongya a menyecske:
- Nyihehehe, plébános úr!
- Zapád fasza! Tán má efogyott a darátok, osz meginn daráni kéne?!
 
 
0 komment , kategória:  A vajdasági magyar erotikus né  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 2 
2018.10 2018. November 2018.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 47938 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 879
  • e Hét: 16108
  • e Hónap: 61180
  • e Év: 2002460
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.