Belépés
sayuri.blog.xfree.hu
Önmagában a szeretet nem elég.Féltő gonddal kell őrködnünk az emberek felett,akiket szeretünk,sosem elég azt mondani ,szeretlek,hanem minden áldott nap ki is ke... cseresznyák brigitta
1972.01.23
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 2 
Első fejezet
  2013-02-08 10:41:38, péntek
 
  Első fejezet



A dicséretreméltó férfiakról

Tudd meg, ó vezír - Allah áldása rád -,
hogy különböző fajtái vannak a férfiaknak és
a nőknek: vannak, akiket dicséret illet, de
vannak, akik csak megvetésre méltók.
Mikor egy igazi férfi nők közelében találja
magát, hímtagja megnő, erőssé, férfiassá, keménnyé
válik; lassan teszi meg a célhoz vezető
utat, s ha kifújta magát, újra útra kész.
Az ilyen férfi kedves és becses a nők szemében,
mert a nő csak az egyesülés kedvéért
szereti a férfit. Szerszáma ezért legyen kielégítő
széltében s hosszában. Legyen széles
mellkasa és súlyos fara, tudja, hogyan kell
lassan, de biztosan célba érni és készen állni
újra a csatározásra. Szerszáma súrolja és töltse
15. Az őrletés
[A vulgáris arabban nevezik ezt "ülő
egyesülés"-nek (nikáhat al-kaada) is.]
A férfi nyújtott lábakkal ül, a nő pedig vele
szemben a combjaira ereszkedik, s lábait
összekulcsolja a férfi háta mögött. Vulvája így
szembe kerül a hímtaggal, melyet helyére
illeszt. Karjait a férfi nyaka köré fonja, amaz
pedig derekát átölelve segédkezik neki
felemelkedni és visszaereszkedni vesszejére.
A nőnek is részt kell vennie a munkában.

16. Hátulról
A nő hasra fekszik. A férfi hátulról közelíti
meg, elnyúlik a nő hátán és bevezeti
szerszámját, miközben a nő karjaival átfogja a
férfi könyökét. Valamennyi közül ez a
legkönnyebb mód.

17. Hasak találkozása
A férfi és a nő is áll egymással szemben. A
nő széttárja combjait, a férfi pedig
roggyantott lábbal a nő lábai közé lép, aki
szintén kissé behajlítja a lábait. Ebben a
helyzetben a férfi egyik lába előbbre van a
másiknál. Mindegyikük átkarolja a másik
csípejét, a férfi bevezeti vesszejét és így
összeölelkezve mindketten mozognak, miként
"vödör a kútban". Ezt a mozgásmódot később írom
le, ha Allah, a Mindenható is úgy akarja.
[Lásd: első mozgásmód.]

18. Kos módra
A nő térdre ereszkedve, homlokát a földön
pihenteti, a férfi pedig hátulról közeledik
hozzá. Letérdel és bevezeti hímtagját a nő
vulvájába, melyet az, amennyire csak tud,
kidomborít. A férfi jól teszi, ha megfogja a
nő vállait.

19. A tevenyereg
A nő kinyújtott lábakkal mélyen előrehajol,
kezeivel a földet érintve. A férfi mögéje
állva közeledik hozzá, combjait megragadva
közvetlenül a fara alatt. Ha a nő nem mozdul
meg ebben a testhelyzetben, miközben a férfi
kihúzza hímtagját, vulvája olyan hangot
hallat, mint a borjú bőgése. Ezért ezt a fajta
egyesülést a nők nem nagyon szeretik.

20. A cövekelés
A nő, hátát a falnak támasztva, lábait az
előtte álló férfi dereka köré vonja, kezeivel
pedig nyakát öleli. Ekképp függeszkedve a
férfi könnyen beverheti cövekét.

21. Az összeolvadás
A nő a jobb oldalán fekszik, te pedig feküdj
a bal oldaladra. Emeld jobb lábadat a nő
oldalára, az ő bal lábát pedig a te derekadra.
Így a te lábad megtámasztja a nő hátát.
Hímtagod bevezetése után mozogj, ahogy tetszik,
ő pedig kedve szerint segédkezhet.

22. Az erőszakos
A férfi hátulról közeledik a nőhöz, hogy
meglephesse. Hóna alatt előre nyúlva megragadja
a nő kezeit és mellei előtt összefogja,
hogy így megbénítva ne tudjon ellenállást
tanúsítani. Ujjait a nő ujjaiba öltve a férfi a
nő kezét annak tarkójára is kényszerítheti,
leszegve ezáltal a nő fejét. Ha a nő nem visel
nadrágocskát, akkor a férfi térdeivel
felhúzhatja a ruháját egészen a derekáig.
Közben egyik lábával lefogva a nő egyik lábát,
megakadályozhatja a nőt abban, hogy elforduljon
és kitérjen fegyvere elől, és így meghiúsítsa
a behatolást. Ha a nőn nadrágocska van, akkor
a férfinek egyik kezével kell lefogni a nő
két kezét, míg a másikkal lehúzhatja a
nadrágocskát. Ez a mód annak a férfinak
ajánlatos, aki a kívánt nőt akarata ellenére,
erőszakkal akarja megszerezni.

23. Birka módra
[A hasonlat azon alapul, hogy a nőstény juh a
mellső lábai között tartja a fejét a párzás
ideje alatt.]
A nő négykézlábra ereszkedik, a férfi pedig
mögé térdelve felemeli a nő combjait, míg
annak vulvája egy szintre kerül hímtagjával,
amit akkor bevezet. Ebben a helyzetben a nő
a karjai közé ejti a fejét.

24. A szerepcsere
A férfi a hátán fekszik. A nő a férfi lábai
közé guggol, lábujjaival a földbe kapaszkodva.
Felemeli a férfi combjait és annak felső
testéhez hajlítja úgy, hogy hímtagja szembe
találja magát vulvájával, melybe azt
bevezetheti. A nő a kezével az ágyra
támaszkodhat a férfi oldala mellett. Fontos,
hogy a nő lába egy párnán nyugodjék, csak így
tudja vulváját egy szintben tartani a hímtaggal.
Ebben a helyzetben a szerepek felcserélődnek,
a nő játssza a férfiét és fordítva. Egy másik
változatnál a férfi a hátán fekszik és a nő
lábait maga alá húzva a férfi lábai közé térdel.
A továbbiak megegyeznek a fent elmondottakkal.

25. A meglovagolt hímtag
A férfi a hátán fekve vállai alá párnát tesz,
de feneke érintkezik az ággyal. Így
elhelyezkedve húzza fel a combjait, míg térdei
arcával egymagasságba kerülnek. Ekkor a nő
ereszkedjen a felmeredő hímtagra. Ne nehezkedjen
rá, hanem - mintha csak lóháton ülne -
szolgáljon nyergéül a férfi térde és hasa.
Ebben a helyzetben térdei játékával le s fel
mozoghat. A nő az ágyra is térdelhet, ez esetben
a férfi a combjai segítségével mozgatja, míg
a nő bal kezével a férfi jobb vállába
kapaszkodik.

26. Összei llesztve
A nő kissé hátradőlve ül le úgy, hogy
feneke éppen hogy csak érinti a földet. A férfi
hasonlóképp helyezkedik el úgy, hogy hímtagja
szembe kerüljön a vulvával. A nő helyezze
jobb combját a férfi bal combjára, a férfi
pedig a maga részéről tegye ugyanezt.
A nő - megragadva partnere karjait, s őt
magához húzva - a férfi hímtagját a vulvájába
vonja. Így karjukat egymásba fonva felváltva
kissé hátradőlnek és hintázó mozgásba kezdenek,
melynek ritmusát megtartandó, földön nyugvó
sarkaikkal segédkeznek.

27. A ragaszkodó
[Az arab elnevezés (al-haváriki) a közösülési mód
szokatlan és rendkívüli voltát fejezi ki.]
A nő a hátán fekszik, a férfi pedig rajta,
kezeiben párnákkal. Miután hímtagját bevezette,
a nő emelje fel a fenekét amilyen magasra
csak bírja, a férfi pedig kövesse anélkül,
hogy elhagyná vulváját. Azután a nő ismét
visszaereszkedik az ágyra, s közben aprókat
lök altestével. Noha nem ölelkeznek össze, a
férfinak szorosan a nőhöz kell simulnia.
A férfinak könnyedén kell mozognia, nem
lehet nehézkes. Az ágy puha legyen, különben
nem sikerül megszakítás nélkül mozogniuk.

28. Kovács módra
A nő a hátára fekszik, feneke alá párnát
tesz, és térdeit amennyire csak tudja, a felső
testéhez húzza úgy, hogy vulvája mint egy
kis pajzs domborodik elő, ahová kedvese
bevezetheti hímtagját. A férfi rövid ideig a
szokásos mozgásokat végzi, majd szerszámját
kihúzza s egy pillanatra a nő combjai közé
csúsztatja, ahogyan a kovács cselekszik,
amikor az izzó vasat a kemencéből kivéve hideg
vízbe mártja. Ezt a módot "birsalmának" is
hívják.

29. A csábító
A nő a hátán fekszik, a férfi pedig a lábai
közé guggol. Felemeli és széttárja a nő
combjait, lábait hóna alá vagy vállaira véve.
Azután vagy a derekát, vagy a vállát öleli át.

E számos módozat közül talán nem is
mindegyik állja ki a próbát. A bő választék
azonban lehetővé teszi, hogy ha bárki nehézségbe
ütköznék valamelyik mód gyakorlásában, könnyen
választhat másikat, mely kényelmesebb számára.
Nem említettem azokat a testhelyzeteket,
amelyeknek a megvalósítása számomra
lehetetlennek tűnt. Ha bárki úgy gondolja, hogy
leírásom nem eléggé alapos, kereshet újabbakat.
El kell ismerni, hogy az indiaiak a legnagyobb
nehézségeket is legyőzték az egyesüléssel
kapcsolatban. Hőstett számba megy, s ezért
említést érdemel egy tőlük származó testhelyzet,
melyben a nő a hátán fekszik, a férfi pedig
háttal felé a mellére ül, lábujjaival a földnek
feszülve. A nő a csípőjét - hátát ívként
meghajlítva - addig emeli, amíg vulvája szembe
nem kerül a hímtaggal. Ez a testhelyzet, amint
látod, igen fárasztó és nehezen megvalósítható.
Én azt hiszem, hogy csak képzeletben és szóban
lehet véghezvinni.
Ami a többi módozatokat illeti, azok is csak
úgy gyakorolhatók, ha a férfi és a nő egyaránt
mentes testi fogyatékosságoktól, és az alkatuk
is hasonló. Például egyikük sem lehet púpos,
alacsony vagy magas, vagy akár túlzottan
testes. Ismétlem, mindkettőjüknek teljesen
egészségesnek kell lenniük.
A következőkben az eltérő testalkatú emberek
közötti egyesülést fogom tárgyalni.
Bemutatom a nekik alkalmas testhelyzeteket,
külön-külön részletezve mindegyiket.

Sovány férfi és testes nő egyesülése

Elsőként a sovány férfi és a testes nő
egyesüléséről szólok, az esetre, ha a nő fekszik
és bármelyik oldalára fordítható.
Ha a férfi oldalról akar munkához látni,
emelje a nő felül levő lábát amilyen magasra
csak tudja, úgy, hogy az az ő oldalán nyugodjon.
A nő alul levő karját használja fejének
megtámasztására, s legyen gondja, hogy saját
dereka alá tömött párna kerüljön, hogy így
megfelelő magasságban legyen a hímtagja. Erre
a nő combjának vastagsága miatt van szükség.
Ha a nő hasa hatalmas, s kövérsége folytán
szinte combjaira s oldalára folyik, legjobb a
hátára fektetni és combjait felemelni a hasához.
A férfi térdeljen közéjük s derekánál fogva
húzza magához a nőt. Ha ez nem sikerülne,
a nő hasának és combjainak kövérsége miatt,
karjait fonja a nő feneke köré. Így azonban
nem tud kényelmesen dolgozni, mivel a nő
combjai mozgásképtelenek. A férfi kezeivel
is megtámaszthatja a nő combjait, de vigyázzon,
nehogy a saját combjaira tegye, mert azok
súlya miatt sem ereje, sem módja nem lesz a
mozgásra.
Ahogy a költő mondta:
Hogyha meg kell tenned, emeld fel a farát,
Hogy belógathassad kötelednek javát.
Combjai közt, mintha csónak farán ülnél,
S fuldokló embernek mentőövet löknél.
A férfi az oldalára is fektetheti a nőt, alul
levő lábát előrehúzva. Ráül a combjára, s így
hímtagja szembe kerül a vulvával, míg a nő
másik lábát térdben meghajlítva felhúzni
engedi. Akkor a nő lábai között ülve, combjait
s lábait megragadva bevezeti hímtagját. Ő is
hajlítsa be a térdeit, lábait pedig vesse a
földnek, így fenekét megemelve megelőzheti,
hogy a nő combjai meggátolják a behatolást.
Ekképp mindketten munkához láthatnak.
Ha a nő hasa várandóssága miatt nagy, a
férfi hagyja őt oldalára feküdni. Egyik combját
a másikhoz véve közelítse azokat hasához
anélkül, hogy hozzáérnének. Ezután feküdjön
a nő mögé ugyanarra az oldalára, s illessze
be hímtagját. Ilyen módon teljesen
benyomakodhat, különösen ha azt a lábát
felemeli, amelyik a nő lába alatt van, a nő
combjainak magasságában. Gyermeket nem váró nő
is alkalmazhatja ezt a módozatot, de különösen
a viselős asszonyoknak ajánlatos, mivel vágyuk
így minden veszély nélkül kielégíthető.

Testes férfi és sovány nő egyesü lése

Abban az esetben, ha a férfi testes és pocakja
terjedelmes, a nő pedig sovány, a legjobb,
ha a nő játssza a tevékeny szerepet. Ennek
érdekében a férfi feküdjön a hátára, combjait
zárja össze, a nő pedig vele szemben
ereszkedjen a hímtagjára. Kezeivel támaszkodjon
az ágyra, a férfi pedig kapaszkodjon a nő
karjaiba. Ha a nő ismeri a mozgást, felváltva
emelkedhet és alászállhat a hímtagra, de ha nem
elég ügyes, a férfi hozhatja mozgásba a nő
fenekét egyik alul lévő combjának játékával.
Ha a férfi vállalja ezt a testhelyzetet, tudnia
kell, hogy ez hátrányos lehet számára, mivel
a női magnedv a húgycsövébe hatolva komoly
betegséget okozhat. Az is megeshet - és az
legalább olyan rossz -, hogy a férfi magnedve
nem tud távozni és visszafolyik a húgycsőbe.
Ha a férfi jobban szereti, ha a nő fekszik a
hátán, helyezkedjék el maga alá hajlított
lábakkal a nő enyhén széttárt lábai között. Így
feneke, melyet sarkai érintenek, a nő lábai
közé kerül. Ez a testhelyzet azonban fárasztó
és kényelmetlen, mivel a férfi hasa a nőén
nyugszik. Ezenkívül képtelenség a hímtagot
teljes egészében bevezetni.
Ha mindketten az oldalukon fekszenek, a
helyzet hasonlatos a viselős nővel kapcsolatosan
említetthez.

Testes férfi és testes nő egyesü lése

Ha mindketten igen kövérek, aligha tudják
gond nélkül véghezvinni az egyesülést,
különösen, ha mindkettőjüknek hatalmas a
hasa. Ilyen körülmények között a legkönnyebben
járható az út, ha a nő négykézlábra ereszkedik
és felemeli a fenekét. A férfi akkor széttárja
a nő lábait úgy, hogy nagylábujjai együtt
maradnak, de sarkai szétválnak, majd letérdel
a nő mögé és hasát kezeivel megemelve bevezeti
a hímtagját, hasát a nő fenekén nyugtatva.
Az egyesülés ideje alatt a férfi a nő combjait
vagy derekát fogja. Ha a nő feneke túl
alacsonyan lenne, a térdei alá helyezett
párnával a probléma orvosolható.
Én nem tudok ennél alkalmasabb testhelyzetet
kövér férfi és kövér nő egyesülésére.
Ha egy testes férfi egy ugyancsak kövér,
hátán fekvő nő lábai közé fekszik, hasa a nő
combjaival ütközik, nem teszi lehetővé, hogy
szerszámját szabadon használja. Nem is -
vagy csak részben - látja a vulvát. Szinte
lehetetlen számára az egyesülés.
Másrészt, ha a férfi az oldalára fekteti a nőt,
majd maga is elhelyezkedik, lábait a nő mögé
hajlítva, s hasát a nő fenekének felső részéhez
düllesztve, akkor a nőnek a lábait és a combjait
fel kell húznia a hasához, hogy vulváját
így felfedve lehetővé tegye a hímtag
behatolását. De ha a nő nem tudja eléggé
behajlítani a térdét, a férfi sohasem látja
meg a vulvát.
Ha azonban csak az egyikük hasa túlságosan
nagy, bármelyik testhelyzetet sikeresen
alkalmazhatják. Nem szabad viszont túl
hosszúra nyújtani az egyesülést, mert hamar
elfáradhatnak és kifulladhatnak.

Nagy termetű férfi és kicsiny nő egyesülése

Abban az esetben, ha a férfi túl nagy termetű,
a nő pedig kicsiny, azt kell megoldaniuk,
hogy nemzőszerveik és szájaik egyazon időben
találkozhassanak. A célt elérendő, a nő
feküdjék a hátára. A férfi feküdjön mellé,
egyik kezét csúsztassa a nő nyaka alá, a
másikkal pedig emelje fel a nő combjait, amíg a
vulváját hátulról meg nem tudja közelíteni
hímtagjával, miközben a nő a hátán fekve
marad. Ebben a testhelyzetben a férfi combjainál
és nyakánál fogva mintegy felkarolja a nőt.
Ekkor behatolhat a testébe, míg a nő karjaival
átöleli a férfi nyakát és ajkait az övéhez
közelíti.
Ha a férfi azt akarja, hogy a nő az oldalára
feküdjön, kerüljön a lábai közé úgy, hogy a
nő combjai az ő oldalát érintsék, az egyik
felül, a másik alul. Csusszanjon be közéjük,
míg hímtagja hátulról szembe nem találja
magát a vulvával. Aztán feszüljön combjaival
a nő fenekéhez, amit egyik kezével meg is
ragad, hogy mozgásba hozza, a másik kezét
pedig a nő nyaka köré fonja. A férfi, ha
akarja, combjait a nő combjaira teheti, és
magához szoríthatja a nőt, mert ez megkönnyíti
számára a mozgást.

Alacsony férfi és magas nő egyesülése

Ami a túl kicsi férfi és a nagyon magas nő
egyesülését illeti, az ilyen pár nem tudja
megcsókolni egymást az egyesülés során, hacsak
nem a következő három testhelyzet közül
választanak, még ha az fárasztó is számukra.
Az első testhelyzetben a nő a hátán fekszik,
feneke és feje alatt vastag párnával, combjait
pedig a lehető legjobban felhúzza a testéhez.
A férfi ráfekszik és bevezeti hímtagját,
miközben a nő vállait megragadva magát felfelé
húzza. A nő karjait és lábait a férfi háta köré
fonja, míg a férfi a nő vállaiba vagy ha teheti,
nyakába kapaszkodik.
Egy másik lehetséges testhelyzet, amikor a
férfi és a nő is az oldalára fekszik, szemben
egymással. A nő alul levő combját felhúzza
és a férfi oldala alá csúsztatja, majd a felsővel
is hasonlóképpen cselekszik. A nő hasát
kidülleszti, míg a hímtag behatol. Mindketten
egymás nyakát fogják, a nő pedig lábait a
férfi hátán átkulcsolva őt magához húzza.
Végül a harmadik testhelyzetben a férfi
kinyújtott lábakkal a hátán fekszik. A nő a
férfi hímtagjára ül és térdeit hasához felhúzva
elnyúlik rajta. A nő a férfi vállaiban
megkapaszkodva ajkait a férfiéhez szorítja.
Ezek a testhelyzetek többé-kevésbé fárasztóak
mindkét fél számára. Természetesen bárki
választhat más, neki tetsző helyzetet, csak az
a fontos, hogy meg tudják csókolni egymást
az egyesülés során.

Púpos férfi és nő egyesülése

Most azokról szólok, akik púposságuk
következtében alacsonyak. Van olyan férfi, aki
púpos ugyan, de a nyaka és a gerince egyenes.
Ő egy alacsony nővel tud a legkényelmesebben
egyesülni, de csakis hátulról. Így
megközelítve a nőt könnyen bevezetheti hímtagját
a vulvába. Még előnyösebb helyzetben van,
ha a nő négykézlábra áll. Ha a nő a púpos és
a férfi egyenes, ugyanez a testhelyzet
alkalmazható.
Ha mindketten púposak, bármilyen testhelyzetet
felvehetnek az egyesüléshez. Nem tudnak azonban
összeölelkezni, mert ha egymással szemben,
az oldalukon fekszenek, köztük egy kis üres tér
marad. Ha bármelyikük a hátára feküdne, feje és
vállai alá párnákat kell tenni támasztékul az
üres hely kitöltésére.
Abban az esetben, ha a férfinek csak a
nyaka deformált, s álla a mellét veri, de
gerince egyenes, bármilyen testhelyzetben
szorgoskodhat, mindenfajta simogatást és ölelést
végezhet, kivéve a szájak csókját. Ha a nő a
hátán fekszik, a férfi olyan az aktus során,
mint egy öklelő kos. Ha a nő nyaka
hasonlóképpen deformált, egyesülésük két szarvas
üzekedésére emlékeztet. A legkényelmesebb
testhelyzet számukra, ha a nő lekuporodik és
a férfi hátulról lendül támadásba. Az olyan
férfi, akinek a púpja nem nagyobb egy fél
korsónál, nem annyira deformált, mint az,
akiről a költő így szól:
Hátán fekve olyan, mint egy nagy edény,
Fordítsd fel hasára, ő lesz a fedél.
Ő ugyanúgy képes közösülni, mint bármely
más ember, aki alacsony és egyenes,
csak éppen nem tud könnyedén a hátára feküdni.
Ha egy kicsiny nőn fekszik egy púpos férfi,
olyan látványt nyújt, mintha egy edény fedője
lenne. Ellenben ha a nő hatalmas, olybá
tűnik a férfi, mint az asztalos gyaluja munka
közben. A következőképpen szedtem ezt
versbe:
A púposnak háta hajlik, mint az árkád,
"Allahnak dicsőség!" - mondanád, ha látnád.
Ha kérded, az ágyban van-e szerencséje,
Azt feleli: "Mindez Allah büntetése."
A nő alatta olyan, mint egy fenyődeszka,
A púpos a gyalu, aki csúszkál rajta.
Vagy másképpen:
A púpos gerince csomókra van kötve,
Angyalok írták fel bűneit örökre.
[Az angyalok az iszlám hit szerint feljegyzik az
emberek jó és rossz cselekedeteit (Korán VI. 61.,
XIII. 11.).]
Ha formás asszonynak pályázna kezére,
Kegyeit elnyerni nem lesz szerencséje.
"Életünk terheit ki veszi vállára?"
Hiába a válasz: "Púpos hátam állja."
Gúnyolja szavakkal: "Gyalunak jó lennél!
Keress hát deszkát, mit magad alá tennél."
Ha a nő és a férfi is púpos, bármilyen
testhelyzetet választhatnak az egyesüléshez,
de mindig tartsák szem előtt, hogy ha
bármelyikük a hátára fekszik, púpját párnákkal
vegye körül, turbánszerűen, melyek fészket
képezve megóvják a púp hegyét, amely felettébb
érzékeny. Így szorosan átölelhetik egymást.
Ha a férfinek a hátán és a mellén is van
púpja, le kell mondjon az összeölelkezésről,
és arról, hogy asszonyához simuljon, de
egyébként bármilyen testhelyzetben egyesülhet,
bár az egyesülés mindenképpen nehézkes lesz
neki és partnerének is. Erről a következőket
írtam:
Ha egy púpos ember szerelembe merül,
Olyan, mint egy váza, két nagy füllel felül.
Azt vágja fejéhez a nő, kire vágyik:
"Útban lesz a púpod, nem bírod sokáig!"
Mert ha vessződ el is ülteted helyére,
De púpod melledről nem teheted félre.
Ha mindkettőjüknek elöl-hátul púpjaik
vannak, a legalkalmasabb testhelyzet a
következő:
Miközben a nő az oldalára fekszik, a férfi
a terhes nőkkel kapcsolatban már leírt módon
vezeti be hímtagját. Így a púpok nem
akadályozzák egymást. Mindketten az oldalukon
fekszenek, és a férfi hátulról közeledik.
Ha a nő a hátán fekszik, púpját körül kell
párnázni, a férfi pedig a nő felemelt lábai
közé térdel. Így púpjaik nem kerülnek egymás
közelébe és minden kényelmetlenség
kiküszöbölhető.
Ha a szerelmeseknek a mellük formátlan,
nem a hátuk, legjobb az al-kúri (tevenyereg)
mód. Ez a testhelyzet mindkettőjüknek alkalmas.
Ilyenkor a nő fejével előrehajol s fenekét
felemeli. Egyikük azután munkához lát.
A legérdekesebb és legszórakoztatóbb leírás,
amellyel valaha is találkoztam ezzel
kapcsolatban, a következő versben szerepel:
Kezeik, lábaik összegabalyodva,
Természet alkotta nevetséges forma.
Rövidülésében - mintha nem is lenne -
Elhajlik, hogy az ütést elkerülhesse.
Vagy mint ki már kapott a sorstól eleget,
S összehúzza magát, ne kapjon már többet.
Annak a férfinek, akinek a háta egyenes, de
csípőjénél görbe a gerince - mintha csak
imádkozna félig meggörnyedve -, az egyesülés
nagyon körülményes. Combjai és hasa túl
közel kerülnek egymáshoz, így esetleg nem
képes teljes hosszában bevezetni a hímtagját,
mivel az mélyen a combjai között bújik meg.
A legjobb, ha a férfi áll, a nő pedig előrehajol,
kezeivel a földet érintve, fenekével a
levegőben. Így a hímtag bevezethető, mint egy
tengely, melynek mentén a nő mozoghat, mivel
a férfi nem képes kellőképpen tevékenykedni.
Ez az al-kúri mód, azzal a különbséggel,
hogy itt a nő végzi a mozgást.
A férfi szenvedhet paralízisben, mely teljesen
székhez köti. Ha ez a betegség csak a térdeit
és a lábait támadta meg, combjai és gerince
viszont épek, bármilyen testhelyzetet
választhat, kivéve amelyben neki állnia kéne.
Ha a csípőjét támadta meg a betegség, még
ha egyébként egészséges is, a nőnek kell minden
mozgást végeznie.

Tudd meg, hogy a legélvezetesebb egyesülést
nem okvetlenül tartalmazzák a fent leírt
módozatok, melyeket csupán a lehetőségekhez
képest legteljesebb bemutatás kedvéért
soroltam fel. Néha a legélvezetesebb egyesülés
olyan szerelmesek között jön létre, akik
testarányaikra nézve nem a legtökéletesebbek,
de megtalálják a módját egymás kölcsönös
kielégítésének.
Mondják, hogy vannak rendkívül tapasztalt
nők, akik férfival hálva az egyik lábukat
függőlegesen a magasba emelik és arra olajjal
teli mécsest helyeznek égő kanóccal. Miközben
a férfi gyömöszöli őket, biztosan tartják
az égő mécsest anélkül, hogy egy csepp olaj
is kiloccsanna. Egyesülésüket egyáltalán nem
gátolja ez a mutatvány, de mindkettőjük
részéről előzetes gyakorlást igényel.
Az indiai szerzők kétségtelenül igen sok
módját írták le a szeretkezésnek, de többségük
sokkal inkább fájdalmat, mint örömöt okoz,
s nem forrása az élvezeteknek.
Amit keresni kell az egyesülésben, annak
tetőpontján, az a gyönyör és a csókos
egybeolvadás. Ez különbözteti meg az emberek
egyesülését az állatokétól. Senki sem érzéketlen
a nemek közötti különbségből eredő élvezetek
iránt, sőt az ember a legnagyobb boldogságot
találja benne.
Ha az ember szerelmi vágya a tetőfokára
hág, az egyesülés minden gyönyöre könnyen
elérhetővé válik számára, és végül kielégítheti
vágyát.
Ajánlatos valamennyi módozatot kipróbálni,
csak így lehet megbizonyosodni afelől, hogy
melyik az a testhelyzet, amelyik a legnagyobb
örömöket nyújtja mindkettőjüknek. Így derül
ki a férfi számára, hogy melyiket kell
választania, hogy saját vágyait töltve a nő
vonzódását is megtartsa.
Sokan foglalkoztak már az általam is leírt
különféle módozatokkal, de egyikről sem
nyilatkoztak olyan elismerően, mint az
"őrletés"-ről.

Egy történet járja egy emberről, akinek párját
ritkítóan szép, kecses és művelt felesége volt.
Mindig a megszokott módon közeledett
asszonyához, sohasem folyamodott egyéb
módozatokhoz.
A nő a közösülés gyönyörét soha nem élvezte, s
ezért általában nagyon rosszkedvű volt az
egyesülés végeztével.
A férfi panaszkodott a dologról egy
öregasszonynak, aki azt mondta neki:
- Próbálkozz az egyesülésnek mindenféle
módjaival, amíg rá nem találsz arra, amely a
legjobban kielégíti asszonyod vágyait. Azután
csak így közeledj hozzá! Meglátod, ragaszkodása
nem ismer majd határt.
Kipróbálta hát az egyesülés különböző
módozatait, és mikor az "őrletés"-nek nevezett
került sorra, azt látta, hogy asszonyát
szárnyaló szerelmi mámor keríti hatalmába.
Az élvezetek tetőpontján érezte, hogy hímvesszejét
a méh erőteljesen megragadja, felesége pedig
ajkait harapdálva azt suttogja:
- Ez az igazi módja az egyesülésnek!
Ezek a próbálkozások bebizonyították a szerelmes
férjnek, hogy kedvese melyik testhelyzetben
éli át a legnagyobb örömöket, és ettől kezdve
mindig ekképpen közeledett hozzá. Így ő is elérte
célját, és asszonyában is őrült szerelmet ébresztett
maga iránt.
Próbáld hát ki a különféle módokat, mert
valamelyiket közülük minden nő előtérbe
helyezi vágyai kielégítésére. Többségük
előszeretettel viseltetik az "őrletés" iránt,
mert ezt alkalmazva a hasak egymásnak feszülnek,
az ajkak összetapadnak és a méh is kiveszi
részét az aktusból.

A különféle mozgásmódokról

Az egyesülés során különféle mozgásmódok
gyakorolhatók, közülük néhányat le is írok.

1. naz al-dalu - vödör a kútban
2. an-nitáhi - öklelés
3. al-mutadanni - fokozatos megközelítés
4. hijáta al-hubb - szerelem öltögetése
5. szivák al-fardzs - szivák a vulvában
6. taasík al-hubb - összeolvadás

1. Vödör a kútban
A férfi és a nő szorosan összeölelkezik a
behatolás után. A férfi lök egyet, majd egy
kicsit visszavonul. Ekkor a nő következik,
majd ő is megpihen. Így folytatják a váltakozó
mozgást a kellő időig. Kezeiket és lábaikat
összekulcsolva a vödör kútbeli mozgását
utánozzák.

2. Öklelés
A hímtag bevezetése után mindketten
visszahúzzák a nemzőszerveiket anélkül,
hogy a hímtag teljesen kijönne, majd egyszerre
öklelik fel egymást. Ezt ismételgetik a
megfelelő időig.

3. Fokozatos megközelítés
A férfi a szokásos mozgást végzi, majd
abbahagyja. Ekkor a nő a hímtaggal a vulvájában
kezdi el a mozgást, akárcsak a férfi, majd
ő is abbahagyja. Addig folytatják ezt, amíg
bekövetkezik a magömlés.

4. Szerelem öltögetése
A férfi félig bevezetett hímtagjával gyors
mozgást végez, majd hirtelen teljes nagyságában
tövig bedöfi. Ez a mozdulat olyan, mint
amilyet a szabó végez kezében a tűvel. Csak
olyan férfiaknak és nőknek alkalmas, akik
képesek késleltetni a tetőpont elérését. Akik
erre képtelenek, túl gyorsan elégülnének ki.

5. Szivák a vulvában
A férfi bevezeti hímtagját a vulva falai
közé, majd le s föl, jobbra és balra mozgatja
odabent. Csak nagyon merev hímtaggal bíró
férfi tudja ezt a mozgást véghezvinni.

6. Összeolvadás
A férfi teljes egészében bevezeti hímtagját
a vulvába oly szorosan, hogy szeméremdombjuk
összetapad, majd erőteljes mozgásba kezd
anélkül, hogy egy kicsit is kihúzná a
szerszámját. Ez a legkedveltebb mozgásmód
valamennyi közül, és különösen jól alkalmazható
"őrletés" közben.
A nők elébe helyezik bármely más mozgásfajtának,
mivel a hímtag érintkezése méhükkel rendkívüli
élvezetet nyújt számukra és teljes mértékben
kielégíti vágyaikat. A tribádoknak nevezett
nők [a homoszexuális nőket nevezik így] mindig
ezt használják egymás kielégítésére, mivel gyors
és biztos magömlést idéz elő a férfinél és a
nőnél egyaránt. [A leszboszi szerelmet élő nők
gyakran szeméremdombjaikat dörzsölik össze, hogy
eljussanak az orgazmushoz. A női orgazmust
azonban nem kíséri magömlés, még a férfi szerepét
játszó nőknél sem.]

Csókolózás nélkül semmiféle testhelyzet
vagy mozgás nem nyúj that tökéletes élvezetet.
Azok a testhelyzetek, amelyekben az ajkak
nem találkozhatnak, nem eléggé kielégítőek,
hiszen a csók az egyik leghatásosabb
izgatószer. Ahogy a vers mondja:
Epedő szemekben lelkek találkoznak,
Puha csók hatása: vulvában jár hímtag.
A csók elfogadottan az egyesülés szerves
része. A csókok csókja nedves ajakra adatik,
és párosul az ajkak és a nyelv szívásával,
amely utóbbi különösképpen kedvez a friss és
édes nyál képződésének. Ez a férfi feladata,
aki kedvese nyelvének gyengéd harapdálásával
olyan édes és finom nyálat serkent, amely
ízletesebb, mint a pergetett méz. Ez a
foglalatosság remegő érzéssel tölti el a
férfit, egész teste beleborzong, és sokkal
mámorítóbb, mint a mértéktelen borivás. Egy
költő így fogalmazta meg ezt az érzést:
Mikor őt csókolom, szomjam oltom ajkán,
Miként teve hörpöl esővíznek partján.
Friss ajkát legelve, karjainkat öltve,
Epedő remegés költözik velőmbe.
A csók hangot is ad, amikor a nyelv a
nyáltól sikamlós szájpadláshoz ér. A hangokat
tehát a nyelv hozza létre, amint a szájban
mozog, valamint a friss nyál kiszürcsölése.
Az a csók, melyet csupán az ajkak külső
felületére adnak, és olyan hangot hallat,
amilyennel a macskát szokták hívogatni, nem
nyújt élvezetet. Ilyet kézre és gyermeknek
szoktak adni. A fentebb leírt csók viszont az
egyesülés csókja, és tele van érzékiséggel. Egy
népi közmondás így tartja:
Többet ér a csók, ha nedves,
Mintha kapkod, s gyors a kedves.
Én a következő verset írtam erről:
Kezemre lehelsz csókot - számra kellene,
Ó nőm, kit bálványként imád szerelmese.
Szerető csók volt, de elszállt lehelete,
A kéz nem érzi azt, mi a csók természete.
A "kubla", a "laszma" és a "bűsz" szavak
megkülönböztetés nélkül jelölik a szájra és a
kézre adott csókot. A "figám" szót viszont
csak a szájra adható csókra használják.
Egy arab költő azt mondta:
Nem gyógyítja semmi a szerelmes szívet,
Sem boszorkány bája, sem megírt amulett.
Hiába öleled, ha a csók elmarad,
Hiába a csók is, ha vessződ elakad.
"A menyasszony ékszerei és a lelkek vigassága"
című könyv szerzője ehhez még hozzátette
kiegészítésként és egyben a fentieket
magyarázva a következő két sort:
Tapasztalat, tudás nem vezet itt sokra,
Ha lábad lábait által nem kulcsolja.
Ne feledd, hogy mindenfajta simogatás és
csók mit sem ér a hímtag bevezetése nélkül.
Ezért tartózkodj tőlük, ha nem akarsz egyesülni,
mert csak oktalanul szítasz tüzet.
A felkeltett vágyak valójában a felélesztett
tűzre hasonlítanak, és ahogyan a tüzet csak a
víz oltja, úgy az előbbit csak a magnedv
kilövellése. A nő nem kevésbé becsapott,
mint a férfi, ha a simogatást nem követi
egyesülés.

Mesélik, hogy Daháma bint Meszdzsel megjelent
Jamáma kormányzója előtt apjával és férjével,
Al-Addzsádzs-dzsal, akit azzal vádolt, hogy
tehetetlen, s még sohasem hált vele, sőt a
közelébe sem jött.
Apjának, aki támogatta lányát, szemére vetette
a nép, hogy minek ártja bele magát lánya dolgába.
Azt mondták neki: "Nem szégyelled magad
lányodat támogatni, mikor ilyen ügyben emel
panaszt?" Ő azt felelte: "Én is szeretném, hogy
gyerekei szülessenek. Ha elveszti őket, Allah
rendelte úgy; ha felneveli őket, hasznára
válnak."
Daháma így öntötte szavakba panaszát, mikor
a kormányzó elé ért:
- Az ott a férjem, de a mai napig hozzám se ért.
A kormányzó azt válaszolta:
- Bizonyára azért, mert te nem akartad.
- Ellenkezőleg - felelte -, csak az ő kedvéért
tárom szét combjaim, s fekszem a hátamra.
- Nem mond igazat, ó emír - kiabált közbe a
férj. - Valóságos csatát kell vívnom, ha
birtokomba akarom venni.
Az emír a következő ítéletet hozta:
- Adok egy évet, hogy bebizonyítsd, hamisan
vádolt téged.
Így a férfi szempontjából kedvezően ítélkezett.
Al-Addzsádzs a következő sorokat recitálva
távozott:
Azt hitte Daháma és az apja, Meszdzsel,
Elhiszi az emír, nem bírok a tettel.
Néha még a csődör is lehajtja fejét,
Mégse kétli senki hatalmas erejét.
Házába visszatérve ölelgetni és csókolgatni
kezdte asszonyát, de erejéből nem tellett többre,
továbbra is képtelen volt férfiasságát
bebizonyítani. Daháma így szólt: "Tartsd meg
gyengédségedet és öleléseidet, nem elégítik ki
az én szerelmemet. Amire vágyom, az egy kemény
és merev hímtag, mely magját méhembe lövelli."
Azután a következő verset recitálta:
Allahra mondom én, hiába a csókod,
Ilyen öleléssel tüzemet nem oltod.
Akkor enyhül kínom, ha érzem hímtagod,
Mely méhemhez érve nékem adja magod.
Al-Addzsádzs kétségbeesésében visszavitte
Dahámát a családjának, és még azon az éjjelen
elvált tőle, hogy szégyenét palástolja.
Így szólt erről a költő:
Egy tüzelő nőnek mit ér ölelés, csók,
Drága kelme, ékszer, szépen szóló sok bók,
Ha ura szerszáma nem talál helyére,
Pedig eped érte, vágyik vesszejére!
Tudd meg, hogy a nők többsége nem talál
teljes kielégülést a csókokban és ölelésekben,
ha nem kíséri őket egyesülés. Számukra csakis
a hímtag a kielégülés forrása; azt a férfit
szeretik, aki megdolgozza őket, legyen bármilyen
csúf és formátlan.

Mesélik ezzel kapcsolatban, hogy Músza ibn
Maszáb meglátogatott a városban egy asszonyt,
akinek volt egy gyönyörű szépen éneklő rabnője,
akit meg akart venni tőle. Ez az asszony maga is
tündöklően szép, rendkívül megnyerő és igen
gazdag volt. Látott ugyanakkor a házban egy csúf
megjelenésű és rossz külsejű fiatalembert is, aki
parancsokat osztogatva járkált le s föl.
Músza megkérdezte, ki az a férfi, mire az asszony
azt válaszolta: "Ő az én férjem, akiért életemet
is odaadnám."
- Nehéz szolgaság, amire adtad magad -
mondta -, őszintén sajnállak érte. Allahhoz
tartozunk és hozzá térünk majdan vissza!
[A belenyugvás kifejezésére szolgáló formula.]
De micsoda balszerencse okozta, hogy egy ilyen
párját ritkító szépség és csodálatos alkat,
mint amilyen te vagy, egy ilyen férfié lett?
Az asszony így felelt:
- Ó, testvérem [közvetlen megszólítás, nem
feltétlenül fejez ki vérrokonságot], ha azt
művelné veled hátulról, amit velem elölről,
minden szerzett és örökölt vagyonodat feláldoznád
érte. Szépnek tűnne neked, s egyszerűsége
nagyszerűséggé változna szemedben.
- Allah tartsa meg őt neked! - válaszolt Músza.
*
Azt mesélik Farazdakról, a költőről, hogy egy
napon egy asszonnyal találkozott s szerelmes
pillantásokat vetett rá. Az asszony így szólt
hozzá:
- Miért nézel rám olyan vágyakozva? Még ha
ezer vulvám lenne, akkor sem lenne semmi
reményed!
- De miért? - kérdezte a költő.
- Mert nem megnyerő a külsőd - mondta -,
s amit elrejtve tartasz, az sem sokat ígér.
- Ha próbára tennél - válaszolt -, meglátnád,
hogy rejtett tulajdonságaim elfeledtetik külsőmet.
Aztán felfedte magát és látni engedte hímtagját,
amely akkora volt, mint egy kislány karja.
A látványtól szerelmi vágyra gyúlt az asszony.
A költő látta ezt és ölelni-csókolni kezdte. Az
asszony hamarosan megoldotta köntösét és
megmutatta neki vulváját, mely kupolaként
domborodott elő.
Farazdak teljesítette kötelességét és így szavalt:
Hímtagomnak hossza, mint hajadon karja,
Kerek feje mered, mindig kész a harcra.
Másfél arasz volt az, mit belé ültettem,
Mintha parázstartó lenne, hová tettem.
Aki azokra az élvezetekre vágyik, amiket
egy nő tud nyújtani, annak tökéletesen ki kell
elégítenie a nő forró ölelések iránti vágyát.
Látni fogja a gyönyörtől elalélni, s érezni,
amint vulvája átnedvesedik, méhe megduzzad,
a két magnedv pedig egyszerre folyik el.

* * *

Hetedik fejezet

Az egyesülés ártalmairól

Tudd meg, ó vezír - Allah áldása rád -,
hogy számos betegséget az egyesülés okoz.
Megemlítek közülük néhányat, melyeknek
ismerete alapvető a megelőzés érdekében.

Először is, az álló helyzetben végzett egyesülés
árt a térdízületnek és ideges rángatózást
okoz; az oldalról történő pedig köszvényre és
isiászra hajlamosít, főleg a csípőízületben.

Ne közösülj közvetlenül étkezés előtt, üres
gyomorral, mert ez fájdalmakat okoz a hátban,
gyengíti a látást és elveszi erőnlétedet.

Ha te a hátadon fekszel, s a nő fölibéd ül,
hátgerincedet és szívedet éri károsodás, nem
beszélve arról, hogy ha ebben a helyzetben a
női magnedvből csak egy csepp is a húgycsövedbe
kerül, fájdalmas szűkületet okozhat.

Ne hagyd hímtagodat magömlés után a
vulvában, mert ez vese- vagy hólyagkövet
okozhat, gyengítheti a gerincedet, sőt
tüdőgyulladást vagy érrepedést is előidézhet.

Közvetlenül az egyesülés után a túl sok
mozgás is káros.

Tartózkodj hímtagod azonnali megmosásától
a közösülés után, mert ez sankert okozhat.

[Az említett betegségeket bajosan lehet
kapcsolatba hozni az itt jelölt kiváltó okokkal,
csak mint érdekességek érdemelnek figyelmet.]

A vénasszonyokkal való egyesülés olyan,
mint a halálos méreg. Azt mondják:
"Vénasszonnyal ne hálj, még ha olyan gazdag is,
mint Kárún." [Korán XXVIII. 76-82.; XXIX. 39.
Azonos a bibliai Kóréval (Num. XVI. 1-35.), aki
mesés gazdagságáról vált híressé.]
Továbbá azt is mondják: "Tartózkodj a
vénasszonyok szerelmétől, még ha kegyeikkel
árasztanak is el." Másutt ez áll: "A
vénasszonyokkal való közösülés olyan, mint a
mérgezett étel."
Tudd meg, hogy az a férfi, aki nálánál
fiatalabb nővel közösül, új erőre kap; aki vele
egykorúval, annak nem származik előnye belőle;
de aki öregebb asszonyokkal szerelmeskedik,
annak minden erejét kiszipolyozzák.
Erről szól a következő két verssor is:
Jól vigyázz magadra, vénasszonnyal ne hálj!
Mi keblében rejlik: kígyóméreg s halál.
A mondás is azt tartja: vénasszonynak ne
szolgálj, még ha azt ígérte is, hogy búzadarával
és manduláskenyérrel táplál.

A túlzásba vitt közösülés rombolja a szervezetet
a túl nagy magveszteség miatt. Ahogyan a tej
föléből köpült vaj alkotja a tej lényegét,
s azt elvéve belőle, a tej értéktelen marad,
ugyanúgy a mag a táplálék legjavából képződik,
s annak elherdálása elgyengít.
Ezért az a férfi, aki vadul veti bele magát az
élvezetekbe - hogy fáradtság nélkül bírja -,
tápláló ételeket vegyen magához: serkentő
édes csemegéket, gyógyító füveket, húst,
mézet, tojást és egyebeket.
[A "maadzsún" mézből, vajból, gyümölcsökből,
mákból és különféle fűszerekből készített
édesség.]
Aki ilyen étrenden él, ellenállóvá és edzetté
válik a szertelen egyesülés okozta ártalmakkal
szemben.
Az élvezeteket mértéktelenül habzsoló férfi
először is veszít nemzőerejéből. Másodszor:
romlik a látása. Ha nem is vakul meg, de
súlyos szembetegségei támadhatnak, ha nem
követi tanácsaimat. Harmadszor: fogyásnak
indul és legyengül. Ha üldöznék, nem tud
elszaladni; ha ő űzne vadat, nem tud a nyomában
maradni; ha terhet cipel, vagy más munkába
fog, hamar elfárad és kimerül legott.

Aki mentes akar maradni a szerelmi vágytól,
használjon kámfort. A belőle készített ital
(fél miszkál vízben elkeverve) érzéketlenné
teszi a férfit a szerelmi gyönyörök iránt.
[Az arab mértékegységek területenként eltérőek. A
miszkál Egyiptomban kb. 4,7 g.]
Sok nő is ehhez a szerhez folyamodik féltékenységi
rohamában, vagy ha pihenésre van szüksége
a sok kicsapongás után. Ezért megpróbálnak
hozzájutni a temetkezések után megmaradt
kámforhoz, és nem riadnak vissza semmiféle
költségtől, hogy megszerezzék azoktól a
vénasszonyoktól, akiket a tetemek mosásával
megbíztak. Használják a henna virágát is,
amit "fágiá"-nak neveznek.
[A henna (Lawsonia inermis) leveleiből és szárából
festékanyag készül, amellyel a körmöket, a hajat,
a szakállat stb. festik vörös színűre.]
Vízben áztatják, míg azt sárgára nem festi, majd
ezzel az itallal érnek el közel hasonló hatást,
mint a kámforral.

Bizonyos dolgok szintén megárthatnak, ha
folyamatosan hatnak. Ilyen a túl sok alvás
vagy a hosszú utazás kedvezőtlen időszakban.
Ez utóbbi - különösen hideg vidéken -
legyengítheti a testet és gerincbántalmakat
okozhat. Ugyanilyen hatása lehet az olyan
anyagokkal való rendszeres érintkezésnek,
melyek hideget árasztanak, nedvességet
tartalmaznak, mint például a gipsz.

Azoknak, akiknek vizelési problémáik
vannak, az egyesülés fájdalmas lehet.
A savas ételek rendszeres fogyasztása elszívja
az erőt.

A magömlés után a hímtagot a vulvában
tartani - akárcsak egy kis időre is - nem
tanácsos, mert ez a hímtagot gyöngíti és
csökkenti az egyesülésre való képességet.

Ha asszonnyal hálsz, és hajlamot érzel rá,
végezd el többször is férfiúi teendőidet, de
légy óvatos, nehogy túlzásba vidd, mert nagy
igazság rejlik a következő szavakban:
"Aki a szerelem játékát kedvtelésből űzi,
saját vágyait töltendő, az alapos és tartós
gyönyöröket él át, de aki csak a másik
kielégítésére teszi, az ellankad, minden vágya
elszáll, és végül képtelenné válik az
egyesülésre." Ez azt jelenti, hogy a férfi,
ha kedve tartja, átadhatja magát a szerelmi
játéknak a vérmérsékletének megfelelő hévvel
és a számára legalkalmasabb időben, s nem
kell attól tartania, hogy erejét veszti,
ha élvezeteit csakis a nő iránti vágy vezérli
és szabályozza. De az, aki szerelmeskedéseivel
csupán a kedvese vágyait igyekszik kielégíteni,
és erejét meghaladó dolgokra vállalkozik, az
a saját érdekei ellen cselekszik és egészségét
veszélyezteti.

Amennyire ártalmas a fürdőben vagy közvetlenül
fürdés után történő közösülés, olyannyira
káros vérzést, purgálást és efféléket követően
is. Hasonlóképpen kerülendő az egyesülés
nagy dáridók és italozások után.
A havivérzés ideje alatt a férfinak és nőnek
egyaránt káros az egyesülés, mivel ebben az
időben a nő vére tisztátalan, méhe pedig hideg,
s ha csak egy csepp vér is belekerül a férfi
húgycsövébe, sokfajta betegség származhat
belőle. A nő pedig ilyenkor nem érez vágyat
és idegenkedik az egyesüléstől.
Ami a fürdés közben történő egyesülést
illeti, egyesek azt állítják, hogy nem
származik belőle gyönyör, mivel úgy vélik, hogy
az élvezet foka a vulva hőmérsékletétől függ, a
fürdőben pedig az csak hideg lehet,
következésképpen alkalmatlan az örömszerzésre.
Nem szabad ezenkívül megfeledkeznünk arról,
hogy a nemzőszervekbe behatoló víz súlyos
bajokat okozhat.
A teli gyomorral való egyesülésnek sérv
lehet a következménye.

Fáradtan szintén kerülendő a szeretkezés, s
hasonlóképpen nagy melegben és hidegben is.
A forró éghajlatú országokban előfordul,
hogy minden előzetes tünet nélkül hirtelen
megvakul a férfi az egyesülés után.

Az ismételt egyesülés a nemzőszervek
megmosása nélkül veszélyes lehet, mert
gyengíti a férfierőt.

A férfinek kerülnie kell az érintkezést
asszonyával, ha ő maga a tisztátalanság
állapotában leledzik, mert ha a felesége ilyen
egyesülésből válna viselőssé, a gyermek nem
lesz egészséges.
[A vallásjogot tárgyaló szakkönyvek részletesen
tárgyalják a tisztátalanság kritériumait.]

A magömlés után a férfinek nem tanácsos
a nő közvetlen közelében maradnia, mert az
ismétlésre való hajlam ezáltal csökken.

A férfinek óvakodnia kell nehéz terhek
háton való cipelésétől és agya túlterhelésétől,
ha nem akarja kockáztatni férfierejét. Nem
tanácsos folyton selyem ruhákban járnia,
mert ez az anyag elvonja az egyesüléshez
szükséges energiákat. A nők által viselt
selymek is károsan hatnak a hímtag merevedési
képességére.

A hosszan tartó böjtölés elaltatja a szerelmi
vágyakat, míg a kezdetén inkább felkorbácsolja
azokat.

Tartózkodni kell a zsírdús italoktól, mert
azok egy idő után csökkentik a közösüléshez
szükséges erőt.

A tubák hatása, akár egyszerű, akár
illatosított, hasonló.
[A túlzott dohányzás ártalmai közismertek.
Férfiaknál potenciazavarokat és spermakárosodást,
nőknél menstruációs zavarokat és terméketlenséget
okozhat, valamint károsan befolyásolhatja a
magzat fejlődését, különösen a terhesség kezdeti
szakaszában.]

Egészségtelen dolog közvetlenül közösülés
után hideg vízzel megmosni a nemzőszerveket;
általában a hideg víz csökkenti, a meleg
pedig növeli a szerelmi vágyat.

A fiatal nővel való beszélgetés merevedést
idéz elő, mégpedig annál hevesebbet, minél
fiatalabb a nő.

Egy arab a következő tanácsot adta a lányának,
amikor őt urához vezette: "Vízzel
illatosítsd magadat!" Ez azt jelenti, hogy a nő
gyakrabban locsoljon vizet a testére, mint
illatszereket. Az utóbbiak egyébként sem
mindenkihez illenek.

Azt mesélik, hogy egy asszony így szólt az
urához:
- Semmit sem érsz a szememben, ha sohasem
illatosítod magad!
Mire ő így válaszolt:
- Ó, te lompos! A nő dolga az, hogy édes
illatokat árasszon!

A túlzásba vitt nemi életet "étvágytalanság"
követi. Ennek gyógyszereként bakkecske vérét
mézzel elkeverve szokták a hímtagra kenni.
Állítólag csodálatos hatása van.

Mondják, hogy a Korán olvasása szintén
felkorbácsolja a szerelmi vágyakat.

Jegyezd meg, hogy az előrelátó ember
óvatosan bánik az élvezetekkel. A magnedv
az élet vize. Ha gazdaságosan használod, mindig
készen állhatsz a szerelmi gyönyörök élvezetére.
Ez a te szemed fénye, ne tékozold hát mindig,
amikor csak kedved kerekedik a kéjre, mert ha
nem bánsz takarékosan vele, sokfajta betegségnek
teszed ki magad. Bölcs orvosok szerint az
egyesüléshez nélkülözhetetlen a jól fejlett
testalkat, és akinek ez megadatott, minden
veszély nélkül merülhet el az élvezetekben.
Másképp áll a helyzet a gyengécske férfival,
aki bizony vesztébe rohan, ha korlátlanul
üzekedik a nőkkel.
Asz-Szakli, a bölcs a következőképpen határozta
meg a közösülések optimális számát:
a közönyös és a vérmes férfi havonta
kétszer-háromszor, az ingerlékeny és a búskomor
pedig csak havonta egy-két alkalommal
szeretkezzék.
Mindazonáltal köztudott dolog, hogy a
mai emberek vérmérsékletüktől függetlenül
telhetetlenek, ha egyesülésről van szó, legyen
akár éjjel, akár nappal, nem törődve azzal,
hogy így számos külső és belső ártalomnak
teszik ki magukat.
A nők szerencsésebbek a szenvedélyeik
kiélésében, mint a férfiak. Ez az ő különleges
adottságuk, számukra a testi szerelem csupa
öröm, míg a férfiak sokat kockáztatnak, ha
minden fenntartás nélkül átadják magukat a
szerelmi gyönyöröknek.

Most, hogy már látod, mennyi veszély
származhat az egyesülésből, helyesnek látom
tudomásodra hozni a következő verset,
amely hasznos tanácsokat tartalmaz ezzel
kapcsolatban. E sorokat Harun ar-Rasíd [kalifa
(786-809)] parancsára szedték versbe korának
ünnepelt orvosai, akiket megkért, hogy tudassák
vele az egyesülés okozta betegségek leghatásosabb
ellenszereit.
Ne légy mohó, még ha ízlik is a falat,
Az emészti étkét, ki rág, nemcsak harap.
Ne vegyél a szádba soha olyan ételt,
Ami rághatatlan, avagy túl nagy tételt.
Ha tele a bendőd, ne igyál azonnal,
Mert az inkább bajjal járhat, mint haszonnal.
Soha ne tartsd vissza, mi távozni készül,
Károkat okozhat, ha megmarad bévül.
Fölös terheiddel ne feküdj az ágyba,
A pihenés fontos! s csak a kárát látja.
Gyógyító szerekkel mindig bánjál csínján,
Csak így enyhít komoly betegségnek kínján.
A legjobb orvosság: a bajt megelőzni,
Ez támaszod lehet s egészséged őrzi.
Ne sóvárogj folyvást teltkeblű szüzeket,
A túlzott lobogás emészti tüzedet.
Megtámad a kórság, észre későn veszed,
Hogy az élet vize a vulvába veszett.
Vénasszony szerelme, mitől kíméld magad,
Ölelése olyan, mint egy mérges falat.
Minden másnap fürdő, tisztán tartja tested,
Bölcsek tanácsait sohase felejtsed!
Ezeket a tanácsokat adták a bölcsek a jóság és
kegyesség urának, az emberek legnemesebbikének.
Valamennyi bölcs és orvos egyetért abban,
hogy bizonyos betegségek a szertelen közösülések
következményei. Aki tehát meg akarja óvni
egészségét és különösképpen a látását, valamint
boldog életet akar élni, az csak módjával
vesse bele magát a szerelmi élvezetekbe,
tudván, hogy a legnagyobb bajok származhatnak
belőle.

* * *

Nyolcadik fejezet

A férfi hímtagjának ritka neveiről

Tudd meg, ó vezír - Allah áldása rád -,
hogy különböző nevei ismeretesek a hímtagnak.
Ezek közül valók:
adz-dzakar - a hímtag
al-kamara - az orrvitorlarúd
al-ír - a nemző
al-harnáma - a galamb
at-tannána - a cuppantó
al-hannák - a szilaj
al-ahlíl - a felszabadító
az-zubb - a csúszómászó
al-hammás - az izgató
al-fadlák - a csaló
an-naász - a szundi
az-zudamm - a feszegető
al-hajját - a szabó
musfi al-galíl - a tűzoltó
al-harrát - a forgolódó
ad-dakkák - a kopogó
al-avvám - a lubickoló
ad-dahhál - a betolakodó
al-aavar - a félszemű
al-furtász - a kopasz
abu-aín - az egyszemű
al-ászir - a botladozó
ad-dimág - az üstökös
abu-rukba - a nyakas
abu-kitája - a bozontos
al-faszísz - a szégyentelen
al-musztahi - a szégyenlős
al-bakkái - a könnyező
al-hazzáz - a keverő
al-lazzáz - a nyomakodó
abu-luáb - a nyáladzó
as-salbák - a csobbanó
al-hatták - a megbecstelenítő
al-fattás - a kutató
al-hakkák - a dörzsölő
al-marih - a petyhüdt
al-mutatalli - a kíváncsi
al-mukásif - a felfedező

Ami a "kamara"-t és a "dzakar"-t illeti,
jelentésük világos. A dzakar szó jelöli a
hímnemet a teremtmények közül, de használatos
"említés, emlékezet" értelemben is. Ha a férfi
hímtagjával valami szerencsétlenség történik,
pl. levágják vagy annyira legyengül, hogy
ennek következtében képtelen férfiúi
kötelességét teljesíteni, azt mondják: "ennek
a dzakarja meghalt", ami azt jelenti: "kiesik az
emlékezetből, mert utódai már csírájukban
kihaltak". Ha meghal, azt mondják: "a dzakarja
le volt vágva", ami annyit tesz: "emléke
eltöröltetett".

A dzakar az álmokban is fontos szerepet
játszik. Amelyik férfi azt álmodja, hogy
dzakarját levágták, az bizonyára nem sokáig él
az álom után, mert - ahogyan már említettem -
ez azt jelenti, hogy az emléke feledésbe
merül, a fajtája pedig kihal.
Erről a témáról részletesebben az álomfejtésnél
lesz szó.

A fogak (asznán) éveket (szinún) jelentenek.
[Az álomfejtésekkel kapcsolatos "bölcsességek" a
több jelentésű és a gyökhangok révén rokonítható
szavakon alapulnak.]
Ha tehát egy férfi álmában szép fogakat lát,
hosszú életre számíthat.

Ha a saját körmét (zufr) látja megfordítva
vagy fejjel lefelé, az azt jelzi, hogy a
győzelem (zafar), amit ellensége fölött aratott,
visszájára fordul, és győztesből legyőzötté
válik.
Ezzel szemben, ha ellensége körmét látja
fordított helyzetben, remélheti, hogy ellensége
győzelme hamarosan hozzá pártol át.

A liliom (szúszana) a szerencsétlenség hírnöke,
mely egy álló évig tart (szú = szerencsétlenség,
szana = év).

Struccokkal (naámát) álmodni rossz előjel,
mert ez a szó a "naá"-ból és a "mát"-ból áll
össze, és halálhírt, vagyis pusztulást jelent.

A pajzs (kanáfa) látása az álomban mindenféle
bajok eljövetelét jelzi, mert ezen szó néhány
betű kicserélésével "minden rossz"-at (kull áfa)
jelent.

A friss rózsa (varda) a szívet megremegtető
örömök eljöveteléről (vurúd) ad hírt, míg a
hervadt rózsa csalóka híreket jelent. A
megkopasztott halánték úgyszintén az utóbbira
utal.
[Szokás volt a halántéknál kitépni a hajat, hogy
ezzel a fiatalság látszatát keltsék.]

A jázmin (jaszmín) a "jasz"-ból, mely csalódást
jelent (vagyis azt, hogy valami akaratunk
ellenére történik), és a "main"-ból áll,
mely valótlant jelent. Aki tehát jázminnal
álmodik, az biztos lehet ügyeinek sikeres
kimenetelében, mert az álom alapján a csalódás
nem válik valóra. A jázmin előrejelzésében
azonban kevésbé lehet bízni, mint a rózsáéban.
Főleg abban különbözik az utóbbitól, hogy a
legkönnyebb szellő fuvallatára is megfordulhat.

A cseréptál (burma) azt jelenti, hogy a
dolgok, amikbe belekezdünk, jól végződnek
(inbirám). Abu-Dzsáhil [Mohamed kortársa és
esküdt ellensége] - Allah verje meg - még
hozzátette, hogy ezek a dolgok éjjel történnek
meg.

A korsó (hábia) mindenféle rossznak (habásza)
a jele, kivéve, ha kútba vagy patakba esik
és darabokra törik, mert így a benne lévő
bajok szétszéledhetnek.

Fát fűrészelni (nisára) álmunkban annyi,
mint jó híreket (bisára) hallani.

A tintatartó (davá) gyógyszert is jelent,
azaz gyógyulást, hacsak nem megégett, eltörött
vagy elveszett, mert akkor az ellenkezőjét
jelenti.

A turbán (imáma), ha a szemre vagy az
arcra csúszik, vakságot jósol, mitől Allah óvjon
bennünket.

Egy elveszett vagy elfelejtett értékes tárgyat
szerencsésen megtalálni, siker jele.

Ha valaki azt álmodja, hogy egy ablakon
(táka) át távozik, azt jelenti, szerencsésen
keveredik ki ügyleteiből, legyenek azok fontosak
vagy jelentéktelenek. De ha az ablak szűk
és nehéz átjutni rajta, ez arra figyelmeztet,
hogy nagy nehézségekkel kell megküzdenie.

A keserű narancs (narandzs) azt jelenti,
hogy rágalmak érik az embert arról a helyről,
ahol a narancsokat látta.

A fák (asdzsár) a veszekedés (musádzsarát)
hírnökei.

Egereket, patkányokat látni egy kamrában
ínséges idők eljövetelét jelenti.

A sárgarépa (aszfarija) szomorúság és bánat
(aszály) előjele.

A fehérrépa azt jelenti, hogy egy ügynek
visszavonhatatlanul vége. A dolog jelentős,
ha a répa nagy, és jelentéktelen, ha a répa
kicsi. Röviden: az ügy fontossága arányos a
répa méretével.

A puska, ha nem sül el, nem túl jelentős
összeesküvésre utal, de ha eldördül, az jel
arra, hogy elérkezett a pillanat az összeesküvés
véghezvitelére.

Tüzet látni rossz előjel.

Ha a vezeklő ember ibrikje eltörik, azt
jelenti, hiába minden bűnbocsánat, de ha az
a pohár törik össze, amelyből bort szokott
inni, azt jelenti, hogy megtér Allahhoz.

Ha ünnepségekkel és pazar lakomákkal álmodsz,
biztos lehetsz, hogy az ellenkezője fog
megtörténni veled.

Ha látsz valakit, aki búcsút int távozó
embereknek, biztos lehetsz, hogy viszont fogják
látni őt és hamarosan köszöntik. A költő
szavaival:
Ha útra kel barátod, s búcsút int neked,
A növekvő távot szívedre ne vedd.
Te folyvást azt lesed, visszajön-e már,
Légy biztos szívében, hamar hazatalál.
[Ez a szójáték is a gyökhangok felcserélésével
magyarázható meg. Vadá = búcsú; aud = visszatérés.]

A koriander [Coriandrum sativum, tartósító- és
serkentőszer] (kuszbur) azt jelenti, hogy
kedvesed vulvája (kussz) egészséges.
Ezzel kapcsolatban mesélik a következő
történetet:
Egyszer Harun ar-Rasíd ivócimboráival mulatozott,
mikoris hirtelen felállt és ott hagyta őket,
hogy meglátogassa egyik feleségét, akit igen
megkívánt. A felesége azonban éppen hószámát
töltötte, s így visszatért a társaságba és
csalódottan leült közéjük.
Kis idő múlva a feleség vérzése elállt, s mikor
megbizonyosodott állapotáról, megtisztálkodott
és egyik rabnőjével egy tál koriandert küldött a
kalifának.
Harun ar-Rasíd a társai között ült, mikor a
rabnő behozta a tálat. Átvette, nézegette, és nem
értette, miért küldte ezt neki a felesége. Végül
odaadta az egyik jelenlevő költőnek, aki
belenézett és a következő sorokat szavalta:
"Koriandert küldött néked,
Mint a cukor, hófehéret.
Tenyeremen hosszan görgött,
Agyam közben folyton pörgött.
Felfedtem rejtett válaszát:
Vulvám egészség járja át."
A kalifa csodálta felesége szellemességét és a
költő éles elméjét. Így mindenki megtudta, amit
tudnia kellett, a titok rejtve maradt, a tudás pedig
feltárult.

A kivont szablya a háborúskodás jele és a
győzelemé, mely ahhoz pártol, aki a markolatot
a kezében tartja.

A kantár szolgaságot és elnyomást jelent.

A hosszú szakáll a dicsőség és a gazdagság
jele, de egyesek azt mondják, hogy ha a földig
ér, a halál közeledtét jelzi. Mások úgy
tartják, hogy az ember szellemi képességei
fordítottan arányosak a szakállának a hosszával,
vagyis: hosszú szakáll - rövid ész.
Mesélik, hogy egy hosszú szakállú férfi egyszer
egy könyvre bukkant, amelynek a hátulján a
következő mondatot olvasta:
"Kinek arcát sűrű szakáll keretezi, annak a
szakálla hossza szerint méretik együgyűsége."
Félve, hogy ismerősei még bolondnak tartják,
gondolta, megszabadul attól, amiből túl sok van.
Éjszaka lévén - célját elérendő - megmarkolta
szakállát a tövénél, a kilógó részt pedig
mécses tüzébe tartotta. A lángok gyorsan
végigszaladtak a szakállán és elérték a kezét,
amit a hőség miatt rögtön elkapott onnan. Így
a szakálla teljesen leégett. Azután a könyv
hátuljára a fenti mondat alá azt írta: "Ezek
a szavak nagyon is igazak. Én, aki e szavakat
írom, megbizonyosodtam hitelességükről." Maga is
meggyőződhetett róla, hogy az elme gyengesége
a szakáll hosszával arányos.
*
Az a történet járja Harun ar-Rasídról, hogy
éppen egy kerti pavilonban időzött, amikor
meglátott egy igen hosszú szakállú embert.
Megparancsolta, hogy hozzák elé, s mikor színe
elé került, megkérdezte tőle:
- Hogy hívnak?
- Abu-Arúba - felelte a férfi.
- Mi a mesterséged?
- A szavak kiforgatása.
Harun ekkor a következő kérdést tette fel:
- Egy férfi vesz egy bakkecskét, amely bogyóit
eregetve kilövi új gazdája egyik szemét. Kinek kell
megfizetnie a kárt?
- Az eladónak - adta meg a választ azonnal
Abu-Arúba.
- Miért? - kérdezte a kalifa.
- Mert eladta a kecskéjét anélkül, hogy
figyelmeztette volna a vevőt, hogy a kecske
hátsó felébe katapult van beépítve - felelte a
férfi.
A kalifa hahotában tört ki e szavak hallatán és
a következő sorokat szavalta:
Egy ifjú szakálla, ha köldökéig ér,
Esze annál kurtább, markába belefér.

Sokan azt állítják, hogy egyes nevek szerencsét,
mások balsorsot hoznak viselőjükre,
jelentésüktől függően. Az Ahmed, Mohammed,
Hamdúna és Hamdún nevek akár a való életben,
akár az álmokban, valamely ügylet szerencsés
kimenetelét jelentik. Az Ali vagy Alia
magasságot és rangbeli emelkedést jelöl.
A Naszr, Nászer, Manszúr és Naszrallah nevek
az ellenség feletti győzelmet ígérik.
A Szálim, Szalíma, Szalím és Szulaimán sikert
jelent minden dologban és biztonságot annak,
aki veszélyben van. A Fathalláh és Fattáh
nevek győzelmet jelentenek, akárcsak azok a
nevek, amelyeknek jelentése szerencsés dolgokkal
függ össze. A Raad vagy Raada jelentése
mennydörgés, csapás, és minden ezzel kapcsolatos
dolgot magában foglal. Az Abu-Fardzs és a
Faradzs nevek örömet; a Ganím vagy Ganíma
sikert; a Halfalláh vagy Halíf pedig valamely
veszteségért járó kárpótlást és jótéteményt
jelent. A Hafid és Mahfúd értelme kedvező. Azok
a nevek, amelyekben előfordul a latíf (jóságos),
a mugísz (segítőkész), a hanín (könyörületes)
és az azíz (kedves) szó, magukban hordozzák az e
szavaknak megfelelő jóságot, segítőkészséget,
könyörületességet és kedvességet. A rossz
jeleket tartalmazó szavak közül álljon itt
példának az al-aavar, mely nehézségeket jelent.
Az előbbiek hitelességét igazolandó a Próféta -
Allah áldja és üdvözítse őt - egyik mondására
hivatkozom, mely így szól: "Keresd az álmaidban
előforduló nevek jelentését, hogy azokból
következtetéseket vonhass le életedre
vonatkozóan."

Kétségtelen, hogy ez a hely nem a legmegfelelőbb
a fentiek fejtegetésére, de ahogy mondják,
a szó szót követ. Most visszatérek a fejezet
témájához, azaz a hímtag különféle neveihez.

A nemző
A nemző, azaz al-ír elnevezés az al-kír-ből
származik, ami a kovács fújtatóját jelenti. Ha
a kef betűt fejjel lefelé fordítod, a szó máris
al-ír-nek olvasható. Az elnevezés pedig arra
utal, hogy a hímvessző hol megduzzad, hol
meg lelohad. Ha megduzzad, keményen áll,
ha nem, petyhüdten lóg alá.

A galamb
Ez az elnevezés onnan ered, hogy a gerjedelméből
nyugovóra térő hímtag a tojásokon ülő galambra emlékeztet.
[Az arab tojás (baida) szó egyben herét is
jelent.]

A cuppantó
Azért hívják így, mert valahányszor bemegy
vagy kijön a vulvából az egyesülés során,
mindig efféle hangot hallat.

A szilaj
Azért kapta ezt a nevet, mert gerjedelmében
hányja-veti a fejét, miközben a vulva bejáratát
keresi. Mikor azután megtalálja, szilajul
tör be minden kopogtatás nélkül.

A felszabadító
Azért nevezik így, mert azzal, hogy behatolt
egy háromszorosan eltaszított asszony vulvájába,
megadja néki a jogot, hogy visszatérjen első
férjéhez.
[Az iszlám törvényei szerint az elvált asszony
csak akkor mehet hozzá újra volt férjéhez, ha
közben már egy másik férfi felesége is volt. A
"háromszorosan eltaszított" nő az, akinek férje
háromszor kimondta a válás formuláját, s ezáltal
válásuk "jogerőre" emelkedett.]

A csúszómászó
A "dabba" szóból ered, melynek jelentése:
csúszni-mászni. Ez a név azért adatott a
hímtagnak, mert mikor egy nő combjai közé
kerül, s megérzi a vulva közelségét, addig
csúszik-mászik, míg teljes egészében kényelmesen
el nem helyezkedik, hogy magját a vulva
közepébe hullatva megnyugvást találjon.

Az izgató
Nevét onnan kapta, hogy gyakori ki s be
mozgásával izgalomba hozza a vulvát.

A csaló
Nevét csalásai és csapodársága miatt kapta.
A kifejezés annyit jelent: hazudozó. Ha valakit
így neveznek (fadlák), azt jelenti, hogy
csalónak tartják. Ugyanis a hímtag, amikor
egyesülésre vágyik, így szól:
- Ha Allah lehetővé teszi számomra, hogy
találkozzak egy vulvával, akkor soha többé
nem fogom elhagyni őt.
De amint megkapta, hamar eltelik vele, és
nyilvánvalóvá válik elbizakodottsága, hogy
csak kérkedett azzal, hogy ha egyszer bejut,
soha többé ki nem jön.
A nő közelébe kerülve meredezni kezd és
így szól a vulvához:
- Ó kedvesem, még ma kedvem töltöm veled!
A vulva - látva hatalmas gerjedelmét és
meredő keménységét - csodálkozik nagyságán
és azt mondja:
- Ki tudna befogadni egy ekkora hímtagot?
De ő se szó, se beszéd fejét a vulva ajkaihoz
dörzsöli, melyek így szétnyílnak, és ő behatol
a vulva legmélyére. Alig kezd el mozgolódni,
a vulva megszólal:
- Még a mozgásod is hazug!
Azért mondja ezt, mert a hímtag nagyon
hamar kimerül. A két here azt mondja:
- Na, a mi gazdánknak vége! Amint elhullatta
magját és kedvét töltötte, menten összeroskad.
A hímtag pedig meggondolatlanul elhagyva
a vulvát, megpróbálja felemelni a fejét, de
gyengén és bágyadtan hanyatlik alá.
- Ó te hazudozó! - kiabál a vulva. - Miért
vonultál vissza? Hát nem azt mondtad, ha
egyszer bejutsz, soha ki nem kívánkozol?

A szundi
Megtévesztő megjelenése miatt nevezik
így. Mikor felgerjedt, olyannyira megnő és
megmerevedik, hogy azt hihetnénk, soha
többé le nem lankad. De midőn vágyát kielégítve
elhagyja a vulvát, aludni tér. Vannak olyan
hímtagok is, amelyek már a vulvában álomba
merülnek. A többség ugyan keményen bújik
elő, de azon nyomban elálmosodik s lassanként
nyugovóra hajtja fejét.

A feszegető
Azért hívják így, mert amikor a vulva
kapujába ér, s az nem akarja rögtön beereszteni,
fejével feszegeti a bejáratot, mindent
törve-zúzva, mint üzekedés idején a vadak.

A szabó
Nevét onnan kapta, hogy miként a szabó
kezében a cérnával keresgéli a tű fokát, úgy
kutatja fejével a bejáratot, addig dörgölődzve
hozzá és döfködve, míg az izgatottan kaput
nem nyit.

A tűzoltó
Ezzel a névvel a nagy, erős és lassan célba
érő hímtagot illetik, mely leginkább kielégíti
a nő szerelmi vágyát, mert miután magasra
szította a tüzét, képes azt el is oltani jobban,
mint bárki más. Egyúttal a férfihév is elcsitul.
Mikor be akar jutni, és a kapuhoz érve zárva
találja azt, ekképp könyörög és fogadkozik:
- Ó szerelmem, eressz be, nem maradok soká!
De miután bebocsátást nyert, szavát szegi
és hosszan időzik. Odabent jön-megy, táncol
jobbra-balra, s közben nagyokat döf mindenfelé.
S nem távozik, míg buzgalma alább nem hagy a
magömlés után.
A vulva tiltakozik:
- Mi lesz az adott szóval, te csaló! Azt
mondtad: csak egy pillanatra!
A hímtag így felel:
- Bizony el nem hagylak, amíg el nem
értem méhed. Amint őt meglátom, megyek,
megígérem.
E szavakra a vulva megkönyörül rajta és
teljesen kitárulkozik, mígnem a méhszáj
csókkal üdvözli a hímtag fejét. Akkor a hímtag
hevét lehűtve visszavonul.

A forgolódó
Ezt a nevet azért kapta, mert a vulvához
érve forgolódik, sürög-forog, mintha fontos
dolga lenne. Bátran kopogtat, s bekukkant
mindenhová szégyenkezés nélkül. Megvizsgál
minden sarkot jobbra is, balra is, majd
egyetlen mozdulattal a vulva legmélyére tör
a magömlés pillanatában.

A kopogó
Így nevezik, mert a vulva bejáratához érve
kopogtat. Ha annak kapuja nyílik, belép, de
ha nincs válasz, ismét kopogtat, s nem nyugszik,
amíg bebocsátást nem nyer. Az élősködő, ha be
akar jutni egy gazdag ember házába, hogy részt
vegyen a lakomán, ugyanezt teszi. Kopog a
kapunál, s ha kinyitják, besétál, de ha senki
se jő elő, addig zörget, amíg be nem engedik.
Pontosan ezt teszi a "kopogó" is a vulva
kapujánál. (Kopogáson a vulva dörzsölése
értendő, míg az nedvessé nem válik. Ennek a
nedvnek a megjelenése pedig azt jelenti,
nyílik a zár.)

A lubickoló
Azért hívják így, mert amikor bejutott,
nem marad meg egy helyben, hanem éppen
ellenkezőleg: rúgkapál előre-hátra, csapkod
jobbra-balra, mintha úszkálni akarna saját
magnedvében, mely keveredik a vulváéval.
Úgy küzd az árral, mintha attól félne, hogy
megfullad, s menteni igyekszik magát.

A betolakodó
Nevét onnan kapta, hogy amikor a vulva
kapujához ér, azt kérdezik tőle:
- Mit akarsz?
- Be akarok jönni - feleli ő.
- Nem lehet. Nem tudlak befogadni,
olyan nagy vagy - így a vulva.
Akkor a hímtag azt kéri, hogy csak a fejét
engedje be, megígérve, hogy nem megy be
egészen. S amikor így fejével előbbre jutott,
kétszer-háromszor a vulva ajkaihoz dörgölődik,
míg azok át nem nedvesednek és sikamlóssá nem
válnak. Akkor először fejét vezeti be, majd
egyetlen mozdulattal bent terem egészen.

A félszemű
Ugyanis csak egy szeme van, s az sem
olyan, mint a többi szem. Nem is lát vele
tisztán.

A kopasz
Ezt a nevet azért kapta, mert a fején nem
nő haj, s ezért úgy néz ki, mint aki kopasz.

Az egyszemű
Mert egyetlen szemét az jellemzi, hogy se
szempillája, se pupillája nincsen.

A botladozó
Azért nevezik így, mert mielőtt belépne,
keresgéli az ajtót, mindenfelé tapogatózik,
csetlik-botlik, mint aki köveken bukdácsol.
Közben a vulva ajkai átnedvesednek, ő pedig
rábukkan a bevezető útra. A vulva ekkor így
szól:
- Mi történt, hogy olyan soká botladoztál
a kapumban?
A hímtag pedig azt feleli:
- Ó, szerelmem, csak egy kő akadt utamba.

Az üstökös
Azért nevezik így, mert a feje különbözik
minden más fejtől.

A nyakas
Mert a nyaka igen hosszú és tövétől kezdve
igen vastag, a torka pedig jól fejlett. Ha
megfeszül, kidagadnak rajta az erek.

A bozontos
Így hívják, ha sűrű szőr borítja.

A szégyentelen
Nevét onnan kapta, hogy mikor megnő és
megkeményedik, nem törődik senkivel és
semmivel. Fejét büszkén és vadul szegi fel,
megemelve gazdája ruháját, akit szégyenbe
hoz ezáltal, míg maga cseppet sem szégyenkezik.
Nőkkel is szemérmetlenül bánik, felemeli
ruhájukat, felfedi combjaikat. Gazdája pirulhat
az ilyenfajta viselkedésen, de ami őt illeti,
keménysége és elszántsága, hogy a vulvába
jusson, egyre csak nő.

A szégyenlős
Néha ilyen hímtaggal is találkozhatunk,
mely félénk és szégyenlős, ha olyan vulvával
találja magát szembe, melyet nem ismer.
Csak kis idő múlva bátorodik fel és merevedik
meg. Az is előfordulhat, hogy olyan zavarba
jön, hogy nem képes az egyesülésre.
Ez különösen akkor történik meg, ha egy
idegen is jelen van, amikor is teljesen
cselekvésképtelenné válik.

A könnyező
Így nevezik a sok kiontott könny miatt.
Könnyezik, ha meglát egy szép arcot, sír,
amikor feláll, s könnyet hullat, ha egy nőt
megérinthet. Még az emlékek is könnyeket
fakasztanak belőle.

A keverő
Így hívják, mert amint a vulvában van,
addig kavarja vehemens erővel, amíg vágyát
nem töltötte.

A nyomakodó
Nevét onnan kapta, hogy a vulvába jutva
addig nyomakodik befelé, míg a két
szeméremszőrzet össze nem keveredik, sőt még a
tojásait is begyömöszölné, ha tudná.

A nyáladzó
Azért kapta ezt a nevet, mert ha egy vulva
közelébe kerül, vagy meglát egyet, vagy akár
csak rágondol, megindul a nyála és könnyek
tolulnak a szemébe. Ugyanez történik, ha
gazdája megérint egy nőt vagy játszadozik
vele, vagy netán meg is csókolja. Olyan dúsan
csordogál a nyála, hogy még gazdája ruháját
is átnedvesíti, különösen, ha már jó ideje
nem használták. [A kéjcseppre utal a szerző.]
Az ilyen hímtag nagyon gyakori, az emberek
többsége ilyen szerszámmal bír.
A jogtudósok is említik ezt a jelenséget
"medi" néven. Ez a sikamlós gondolatok és az
évődés eredménye. Némelyiknél olyan bőséges,
hogy megtölti a vulvát úgy, hogy tévesen
azt hihetnénk, hogy az a nőtől ered.

A csobbanó
Azért nevezik így, mert ha egy nedves
vulvába hatol, olyan hangot ad, mint amilyet
egy tó csobbanó hullámai hallatnak.

A megbecstelenítő
Az erős hímtagot hívják így, mely hosszú,
mint a zászlórúd, és kemény, mint a csont. A
neve arra utal, hogy elveszi a szüzességet és
erős vérzést okoz.

A kutató
Az a szokása ugyanis, hogy amikor a vulvában
van, mindenfelé forgolódik, mintha kutatna
valami után, és az a valami a méh.
Nem is nyugszik addig, amíg meg nem találja.

A dörzsölő
Azért kapta ezt a nevet, mert nem hatol be
a vulvába, amíg fejét a has alsóbb részeihez
és a vulva bejáratához nem dörzsölte. Ezt
gyakran összetévesztik a következővel.

A petyhüdt
Amelyik sohasem tud behatolni, mert túl
puha, s amelyik éppen ezért csak a fejével
dörzsöli a vulva kapuját, amíg a magja el nem
folyik. Nem nyújt élvezetet a nőnek, csak
vágyat ébreszt benne, amelyet képtelen
kielégíteni, s amely a nőt csak ingerlékennyé
és haragossá teszi.

A kíváncsi
Azért nevezik így, mert a vulva állapotát
már jól ismerve szokatlan helyekre téved,
noha különbséget tud tenni a jó és a rossz
között.

A felfedező
Nevét azért kapta, mert fejét szegve s
felágaskodva felemeli az őt eltakaró ruhát, s
felfedi gazdája meztelenségét. Lemezteleníti
a számára ismeretlen vulvát is, s szemérmét
elfedő ruhájától megfosztja minden szégyen
nélkül. A szégyenérzést egyáltalán nem ismeri s
nem törődik senkivel, nincs belátással semmire.
Ami az egyesüléssel kapcsolatos, nem idegen
neki. Beható ismeretei vannak a vulva
nedvtartalmáról, hőfokáról és egyéb
állapotairól, melyek kutatásában lankadatlan.
Tudniillik, bizonyos vulvák, melyek külsőre
tökéletesek, húsosak és puhák, belülről sok
kívánnivalót hagynak maguk után s nem
nyújtanak sok örömet, mivel nem elég melegek,
nagyon nedvesek vagy egyéb fogyatékosságaik
vannak.

Ezek a legfontosabb elnevezések, amelyekkel
a hímtagot illetni szokták tulajdonságai
alapján. Azok, akik úgy gondolják, hogy az
elnevezések nem elég bőségesek, bevezethetnek
továbbiakat, de én úgy vélem, hogy ez a
felsorolás elég hosszú ahhoz, hogy kielégítse
olvasóim érdeklődését.

* * *

Kilencedik fejezet

A nő szemérmének ritka neveiről

Tudd meg , ó vezír - Allah áldása rád -, hogy
a nők szemérmeinek sokféle elnevezése ismeretes.
Ezek közül valók:
al-fardzs - a nyílás
al-kussz - a rés
al-gulmán - a vágyakozó
al-assz - a szorító
az-zurzúr - a seregély
as-sakk - a hasadék
abu-turtúr - a taréjos
abu-husaim - a fitos
al-kunfudz - a sündisznó
asz-szukúti - a hallgatag
ad-dakkák - a zúzó
asz-szakíl - a sürgető
al-fasfás - a zúgó
at-tálib - a sóvárgó
al-haszan - a formás
an-naffáh - a duzzasztó
abu-dzsabha - a nagyhomlokú
al-vászi - a tágas
al-aríd - a hatalmas
al-bulúm - a torkos
al-mukaar - a feneketlen
abu-safrain - a duzzadt ajkú
abu-unkara - a púpos
al-girbál - a szita
al-hazzáz - a fáradhatatlan
al-lazzáz - az egyesítő
al-muaddi - a befogadó
al-muín - a segítő
al-mukabbab - a kupola
al-maszbúl - a leeresztett
al-mulki - a bajvívó
al-mukábil - a szembenéző
al-harráb - a menekülő
asz-szábir - a nyugodt
al-muszaffah - a páncélozott
al-mávi - a nedves
al-magmúr - az ismeretlen
al-addád - a harapós
al-masszász - a szívó
az-zanbúr - a darázs
al-hárr - a forró
al-ladzídz - a gyönyörködtető

Ami a vulva "fardzs" elnevezését illeti, nyílást
jelent.
[Az arab "fardzs" szó a női nemi szerv egészét
jelöli. Ebben a szövegben csak a méhre használnak
külön elnevezést (rahim).]
Nevét azért kapta, mert miközben forrón vágyik
az egyesülésre, hol kinyílik, hol becsukódik,
akárcsak a tüzelő kancáé a csődör közeledésére.
Azt mondják, hogy ezt a szót korábban egyaránt
használták a férfi és a nő nemzőszerveinek
megjelölésére. A Magasságos Allah is így
használta a Korán XXXIII. szúrájának 35.
versében: "Al-háfidzína furúdzsahum
va-l-háfidzát". ["...szemérmeiket elrejtők
(férfiak és nők)..."]
A "fardzs" elsődleges jelentése: nyílás, rés,
szoros. Az emberek azt mondják: "Találtam
egy szorost a hegyekben", ami annyit jelent:
átkelőhely, de ez esetben a "rá" betűre "szukún"
kerül, a "dzsim"-re pedig "fatha". Ebben
a formájában is használatos a női testrészre.
Ha a "rá" betűre is "fathá"-t teszünk,
akkor azt jelenti, hogy a szerencsétlenségnek
vége.
[Az arab írás a mássalhangzók fölé vagy alá tett
jelekkel jelzi az illető mássalhangzót követő
magánhangzót (pl. "fatha" - "a"), illetve annak
hiányát (szukún).]

Aki tehát álmában egy nő nyílását (fardzs)
látja, az biztos lehet, hogy ha bajban van,
Allah hamarosan megszabadítja tőle; ha
nehézségekkel küzd, legyőzi azokat; s ha szegény
lenne, meggazdagodik, mert a "fardzs" a
magánhangzók áthelyezésével a rossztól való
szabadulást jelenti. Hasonlóképpen, ha valamit
kíván, megkapja, s ha adóssága van, hamarosan
kiegyenlíti.

Úgy tartják, hogy szerencsésebb dolog
nyitott vulvával álmodni. Ha valaki egy
szűz vulvájával álmodik, az azt jelenti, hogy
a vigasz kapuja zárva marad, és az áhított
dolog el nem érhető. Bizonyított dolog,
hogy az a férfi, aki álmában egy érintetlen
hajadon vulváját látja, bajba kerül és
szerencsétlen lesz ügyeinek intézésében. Ha a
vulva nyitva van, úgy, hogy a mélyére lehet
látni, vagy ha rejtett is, de a bejárás szabad,
akkor az álmot látó ember a legnehezebb
feladatokat is sikeresen fogja megoldani az első
kudarcok után. Mindez egy kis idő elteltével
következik be egy olyan ember segítségével,
akire soha nem is gondolt volna.

Aki álmában egy ifjú lányon tevékenykedő
embert lát, akinek távozásakor a vulva láthatóvá
válik, az tudhatja, hogy ügyei a kezdeti
sikertelenségek után szerencsésen végződnek
annak az embernek a segítségével, akit álmában
látott. Ha ő maga serénykedett ekképp és
megpillantotta a lány vulváját, akkor saját
erőfeszítésével győzedelmeskedik a legnehezebb
problémákon és sikereket ér el minden
tekintetben.

Általában azt mondhatjuk, hogy vulvával álmodni
jót jelent. Hasonlóképpen az álombéli egyesülés
is jó előjel. Aki magát olyan egyesülésben
látja, mely magjának elhullatásával végződik, az
minden dolgában sikeresnek bizonyul. Egészen
másképp áll a helyzet azzal, aki csak elkezdi,
de nem fejezi be az egyesülést. Az ilyen embernek
- éppen ellenkezőleg - minden vállalkozása
kudarcba fullad.

Úgy tartják, hogy ha egy férfi álmában
egy nőnek kedvét tölti, attól később éberen
is mindent megkap, amit csak szeretne.

Aki álmában olyan nővel egyesül, akivel
érintkeznie vallása által tiltatik (mahárim), az
tekintse ezt előjelnek arra nézve, hogy szent
helyeket (muharram) fog meglátogatni, s eljut
Allah legszentebb házához és a Próféta
sírjához is.

Ami a hímtagot illeti, már korábban említést
nyert, hogy a vele történő baleset álombeli
látása fajtájának kihalását és az emlékezetből
való kitöröltetését jelenti.

Nadrágot (szirvál) látni azt jelenti, hogy
magas hivatalhoz (vilája) jutsz, mert
ugyanazokból a betűkből áll a "nadrág"
(szirvál), mint a "menni" (szár) és a
"kinevezett" (való) szavak, ami annyit jelent: a
hivatalba menni, ahová kineveztek. Mesélik,
hogy egy ember, aki azt álmodta, hogy az emír
megajándékozta egy nadrággal, hamarosan kádivá
lett.
Nadrággal álmodni továbbá jelenti a nemzőszervek
védelmét és üzleti sikerek ígéretét.

A mandula (lauz), mely ugyanazokból a
betűkből áll, mint a "megszűnik" (zál) ige,
azt jelenti, hogy aki bajban volt, megszabadul
tőle; aki beteg volt, meggyógyul, vagyis
minden szerencsétlenség elmúlik. Valaki, aki
azt álmodta, hogy mandulát eszik, megkérdezett
erről egy bölcset, aki azt válaszolta, hogy a
lauz és a zál szavakban a betűk hasonlósága
azt jelenti, hogy a nehézségek elhagyják őt,
és így is történt.

A zápfog (dirsz) ellenségeskedést jelent.
Aki tehát zápfogát kihullani látja, biztos
lehet, hogy az ellensége meghalt. Mindez onnan
ered, hogy a dirsz szó egyformán jelent
zápfogat és ellenséget. Mondhatja tehát valaki:
"Ez az én zápfogam", ami azt is jelentheti,
hogy az ellenségéről beszél.

Az ablak (táka) és a cipő (madassza) a nőre
emlékeztet. A vulva ugyanis, amikor a hímtag
által elfoglaltatik, egy ablakra hasonlít,
amin egy férfi bedugta a fejét, hogy
körülnézzen, vagy egy felhúzott cipőre.
Következésképpen, aki magát álmában ablakon
bekukkantani vagy cipőt húzni látja, és az ablak
újonnan épült vagy a cipő új és jó állapotban
lévő volt, az biztos lehet, hogy fiatalasszonyt
vagy szüzet kerít hatalmába. Öreg lesz az
asszony, ha az ablak vagy a cipő is az volt.
A cipő elvesztése a férfinek a feleség
elvesztését jósolja meg.

Arról álmodni, hogy ami zárva volt, kinyílt,
azt jelenti, hogy a titkot kifecsegték s
közszájon forog. Ha ugyanaz zárva marad, az
azt jelenti, hogy a titkot megtartják.

Ha levelet olvasol álmodban, tudhatod,
hogy híreket fogsz kapni, amelyek a levél
tartalmának megfelelően jók vagy rosszak
lesznek.

Aki a Korán szúráival vagy a hadísz egyes
fejezeteivel álmodik, az azokból vonhat le
következtetéseket, jókat vagy rosszakat
tartalmuknak megfelelően. Például ez a vers:
Allah segítsége és győzelme közel,
az álmot látónak győzelmet, diadalt jelent.
Allah bizonnyal dönt mindenek felett,
Az ég megnyílik és kitárja számos kapuját.
Ezek és más ezekhez hasonló versek sikereket
jelentenek.
A bűnhődéssel foglalkozó versek a büntetés
hírnökei. A jótéteményeket tartalmazó versekből
szerencsés eseményekre lehet következtetni.
Ilyen a Korán egyik sora: "Ő, aki a vétkeket
megbocsátja, rettenetes a büntetés
kiszabásakor." [Korán XI. 2.]
Az álombéli versek és dalok tartalmukban
hordozzák jelentésüket.

Aki lovakkal, öszvérekkel vagy szamarakkal
álmodik, az jót remélhet, mert a Próféta -
Allah áldja és üdvözítse őt - azt mondta:
"A férfiak szerencséje a lovaik üstökéhez van
kötve az utolsó ítélet napjáig." A Koránban
pedig meg van írva, hogy Allah akarta úgy,
hogy "meglovagolják őket és pompázzanak
velük." [Korán XVI. 8.]
E jelek hitelességéhez kétség nem férhet.

Aki álmában szamara hátán üget célja felé
és azt el is éri, szerencsés és boldog lesz
minden dolgában, de aki leesik róla útközben,
azt szerencsétlenség és bánat éri.
ki a vulvát.
Az ilyen férfit szeretni fogják a nők, mert
ahogy a költő mondja:
Ifjakban kerestek olyan tulajdonságokat,
Mik érett férfi dísze csak:
Szépség, élvezet, tartózkodás, erő,
Hosszú gyönyört ígérő, robusztus, nagy verő,
Mit hátulról irányít súlyos fara,
Míg felül széles, ám pille mellkasa.
Ha a turbán esik le valakinek a fejéről, az
gyalázatot jósol, mert a turbán az arab ember
koronája.

Meztelen lábbal sétálni, a feleség elvesztését
jövendöli meg, míg a kopasz fő valamelyik
szülő halálát jelenti.

A betűk felcserélésével még sok egyéb
magyarázathoz juthatunk. Ezek a fejtegetések
nem a legjobb helyükön vannak itt, de azáltal
vezérelve, hogy esetleg hasznosak lesznek,
bevettem őket ebbe a fejezetbe. Aki a témáról
többet szeretne tudni, az forduljon ibn Szírín
munkájához. Én most visszatérek a nő
nemzőszervének neveihez.

A rés
Ezt a szót különösképpen a fiatal nők vulvájára
használják. Az ilyen vulva mindenütt húsos
és gömbölyű. Fejlettek ajkai, fenséges a rés,
szélei szétválnak s hajlanak kétfelé. Puha,
csábító és teljes egészében tökéletes.
Kétségtelenül ez a legnagyszerűbb és
legkellemesebb valamennyi közül. Allah engedje,
hogy mindannyian ilyent mondhassunk magunkénak!
Ámen. Kellőképpen meleg, szoros és száraz,
olyannyira, hogy az ember azt hinné, tűz csaphat
ki belőle. Formája méltóságteljes, illata
kellemes. Karmazsinvörös közepét kiemeli
környékének fehérsége. Vád nem hozható fel
ellene.

A vágyakozó
Az érintetlen ifjú szűz vulváját nevezik
így.

A szorító
Ez minden vulvára használható.

A seregély
A nagyon fiatal lányok vulváját hívják így,
de azt is mondják, hogy a barna nők vulvájának
a neve ez.

A hasadék
A sovány és csontos nő vulvája. Olyan,
mint egy hasadék a falban; a húsnak még
nyoma sincs rajta. Allah óvjon meg tőle!

A taréjos
Azt a vulvát nevezik így, melyet olyan
vörös taréj díszít, mint amilyen a kakasnak
van, s amely a gyönyör pillanatában
kiegyenesedik. [Utalás a klitoriszra.]

A fitos
Ez olyan vulva, amelynek keskeny ajkai és
kicsiny nyelvecskéje van. [A nyelvecske
valószínűleg a kis szeméremajkakra utal.]

A sündisznó
Az elaggott vénasszony vulvája, melyet
kiszárított már az idő és tüskés szőrzet borítja.

A hallgatag
Azt a vulvát nevezik így, amely nem hallat
semmiféle hangot. A hímtag akár százszor is
illetheti naponta, akkor sem szól egy szót
sem, beleegyezően tűri minden zúgolódás
nélkül.

A zúzó
Így nevezik, mert a hímtagot valósággal
összezúzza. Amint az beléhatolt, elkezdi őrölni
jobbról is, balról is, megragadja méhének
szájával és ha képes lenne, még a két tojást is
elnyelné.

A sürgető
Ez a vulva sohasem fárad el. Ha száz éjszakán
át minden éjjel százszor is meglátogatja
a hímtag, még akkor sem elégedett, sőt, még
többet akar. Azt szeretné, ha sohasem hagyná
el a hímtag. Az ilyen vulva esetében fordított
a helyzet: a hímtag az üldözött vádlott, s a
vulva a felperes. Szerencsére ez ritkaság, és
csak azon kevés nőre jellemző, akiket vad
vágyak hajtanak, s örökös tűzben égnek.

A zúgó
Csak kevés nőnek van ilyen vulvája, s azért
nevezik így, mert amikor vizel, zúgó hangot
hallat.

A sóvárgó
Ilyen vulvája csak kevés nőnek van. Némelyüknek
természettől fogva, másoknak csak hosszas
önmegtartóztatás után. Sóvárog a hímtag után,
és ha egyet ölébe zárhat, el nem engedi,
míg tüzét nem oltotta vele.

A formás
Az ilyen vulva fehér, húsos, formája mint
egy szépen ívelő kupoláé, szabályos és
tökéletes. Szemeid nem tudod levenni róla,
látványa a gyönge hímtagot is erős gerjedelembe
hozza.

A duzzasztó
Így nevezik, mert ha egy tunya hímtag
kerül a közelébe és fejét néhányszor
hozzádörzsöli, rögtön megduzzad és
felegyenesedik. Akinek ilyen vulvája van, az
rendkívüli örömökben részesül, mert a tetőpontra
érve rángatózva nyílik és zárul, akárcsak a
kancáé.

A nagyhomlokú
Néhány nőnek olyan vulvája van, amelynek
úgy emelkedik ki a szeméremcsontja, mint egy
nagy, domború homlok.

A tágas
Ezt a vulvát tágas szeméremdomb veszi
körül. Az ilyen felépítésű nőknek - úgy
mondják - tágas a vulvája, mert noha a hímtag
megjelenésekor áthatolhatatlanul szilárdnak
bizonyul is, olyannyira, hogy még egy "mirvad"
[szemfestésre használatos pálcika] sem lenne
képes áthatolni rajta, de amint érzi a hímtag
fejének dörzsölését, rögtön szélesre tárul.

A hatalmas
Ez a vulva széltében és hosszában egyforma,
tökéletesen fejlett mindenfelé, egyik oldalától
a másikig, a szeméremcsonttól a gátig. Ez a
legszebb látvány a szemnek, ahogy a költő
is mondta:
Övé a homlok ragyogó fehérje,
A telihold ilyen, formára és fényre.
Olyan hőt sugároz, mintha a nap lenne,
A betérő hímtag lángra is kap benne.
Ha megnedvesítette, úgy juthat csak bele,
Az illat, mit áraszt, igézettel tele.
Azt is mondják, hogy ezt az elnevezést a
testes és jó húsban lévő nők vulvájára
használják. Mikor egy ilyen nő combjait
keresztben egymásra rakja, vulvája úgy
domborodik elő, mint egy borjú feje. Ha felfedi
magát, egy "szá"-ra emlékeztet, amiben a gabonát
tartják. Ha a nő sétál, minden lépésnél
elődomborodik a ruha alól.

A torkos
Az a vulva, amelyiknek minden lemegy a
torkán. Ha az ilyen vulva hosszabb ideig nem
egyesülhet, akkor a közelébe kerülő hímtagot
valósággal elnyeli úgy, hogy még egy fikarcnyi
sem marad kívül. Úgy tesz, mint egy kiéheztetett
ember, aki ráveti magát az ételre, amit elibe
tettek, és rágás nélkül felfalja.

A feneketlen
Az olyan vulva, amelynek mélysége ismeretlen,
mert a méh nagyon hátul fekszik. Az ilyen
a legnagyobb méretekkel bíró hímtagot igényli,
mert más nem tudná felkelteni szerelmi vágyait.

A duzzadt ajkú
Ezt a nevet adják a különösképpen termetes nők
jól fejlett vulvájának, de ugyanígy nevezik a
gyengeségtől erőtlen ajkakat, amelyek petyhüdten
lógnak alá.

A púpos
Szeméremdombja úgy domborodik, mint
a teve púpja és lelóg combjai közé, mint a
borjú feje. Allah adja, hogy ilyen vulvát
élvezhessünk! Ámen.

A szita
Ez a vulva, miután befogadta a hímtagot,
addig rázza, mint a szitát jobbra-balra, előre
meg hátra, míg a gyönyör meg nem érkezik.

A fáradhatatlan
Amikor befogadta a hímtagot, megszakítás
nélkül vadul dobálni kezdi magát, amíg a hímtag
el nem éri a méh száját. Nem ismer nyugalmat,
míg az élvezetet siettetve munkáját be nem
végzi.

Az egyesítő
Az a vulva, amelyik olyan szorosan tapad
a befogadott hímtagra, hogy ha tudná, még
a két herét is bekebelezné.

A befogadó
Az olyan nő vulvájára illik ez a név, aki
már régóta sóvárog az egyesülés után.
Elragadtatva a megpillantott hímtagtól, örömmel
segédkezik a ki- és befelé mozgásban.
Előrenyomakodva elérhetővé teszi, felajánlja
méhét, mely végül is a legszebb ajándék, amit
adhat. Ez a vulva szívesen fogadja a hímtagot
és segíti eljutni minden szegletébe kívánsága
szerint, legyen az bármelyik része is.

A segítő
Ezt a vulvát azért nevezik így, mert segíti
a hímtagot behatolni és visszavonulni,
alászállni és visszahúzódni, röviden: minden
mozdulatában segédkezik. Siet minden vágyának
eleget tenni és óhajainak megfelelni.
Az ilyen vulva megkönnyíti a magömlést és
felfokozza az élvezeteket.

A kupola
Azért hívják így, mert a hús úgy gömbölyödik
rajta, mint egy szépen ívelő kupola, a teteje
pedig nedves.

A leeresztett
Ez a név csak néhány vulvára illik, hiszen
mindenki tudja, hogy a vulvák közel sem
mind egyforma felépítésűek és külsejűek.
Ez a vulva hosszan nyúlik el a szeméremcsonttól
a gátig. Meghosszabbodik, ha a nő fekszik
vagy áll, és összehúzódik, ha ül, ebben is
különbözve a kerek vulvától. Úgy néz ki a
combok között, mint egy fenséges uborka.
Olykor kidomborodik, ha a nő könnyű ruhát
visel vagy ha hátrahajol.

A bajvívó
Ez a vulva a hímtag behatolása után maga
végzi az előre-hátra mozgást, előrenyomakodik
a hímtag mentén, mert fél, hogy az kimerül
az élvezetek megérkezése előtt. Számára nincs
más gyönyör, csak az, ha méhe összeütközik
a hímtaggal. Ezért nyújtja előre méhének
száját, hogy a magömlés pillanatában rátapadjon
a hímtag fejére. Bizonyos vulvák természetüknél
fogva vagy a hosszú tartózkodás miatti epedő,
vad vágyaktól hajtva, tátott szájjal vetik rá
magukat a közeledő hímtagra, mint a kiéhezett
kisded anyja feléje nyújtott kebelére. Ekképpen
a vulva előre és hátra csúszkál a hímtagon,
hogy méhe találkozhasson vele, mintha csak
félne, hogy a hímtag - gyámoltalanul - nem
találja meg a hozzá vezető utat. A vulva és a
hímtag ebben a helyzetben két ügyes bajvívóra
emlékeztet. Amikor az egyik ellenfelére rohan,
a másik kitartja pajzsát, hogy felfogja az
ütést és visszaverje a támadást. A hímtag
jelképezi a kardot, a méh pedig a pajzsot. Aki
előbb hullatja el magvát, az elveszett, míg a
lassúbb győztesként hagyja el a csatateret.
Micsoda dicső harc is ez! Szeretnék ekképpen
küzdeni megállás nélkül a halálom napjáig.
Ahogy a költő is mondja:
Hagytam, hadd bámulják a vetülő árnyat,
Mint fürge pók szövi, pörgettem rokkámat.
Kérdezték: még meddig perdítem és hajtom?
Felelem: Míg el nem készül a sírhantom.

A szembenéző
Az erősen vágyakozó vulvát nevezik így,
mert nem félénk, nem szégyenlős, hanem
bátran szembenéz a hímtaggal. Nem fél a
merev és kemény hímtagtól, sőt, megvetéssel
tekint rá, mert még vaskosabbat szeretne. Ez
a vulva nem esik kétségbe, s nem pirul el,
mint a többi, amikor az őket takaró ruhát
felemelik. Éppen ellenkezőleg: szívélyesen
üdvözli a hímtagot, ívelő kupolájára helyezi
és bevezeti belsejébe, mintha el akarná nyelni
az egészet. A két here erre felkiált:
- Ó micsoda szerencsétlenség! Eltűnt a mi
bátyánk! Aggódunk miatta, mert vakmerőn
bevette magát abba a sötét lyukba. Nagyon
merésznek kellett lennie, hogy sárkánykígyóként
behatoljon egy ilyen barlangba!
A vulva pedig hallván siralmaikat, hogy
megnyugtassa őket, így szól:
- Csak sose féltsétek, még életben van és
jól hallja szavaitokat.
- Ha igaz, amit szólsz, te szépséges teremtés -
felelik -, akkor engedd ki hozzánk, hadd
lássuk őt.
- Élve ugyan el nem engedem - válaszol
a vulva -, csak ha már levette lábáról a halál.
A herék ekkor könyörgőre fogják:
- Mit követett el szegény feje, hogy életével
kell lakolnia érte?
- A Mennyek Urára és Teremtőjére mondom,
csak akkor távozhat el innen, ha nincs már
benne élet - válaszol a vulva, majd így
szól a hímtaghoz:
- Hallod, mit mondanak a testvéreid? Siess
vissza hozzájuk, mert hiányod nagy szomorúságba
döntötte őket.
A magömlés után a hímtag visszatér hozzájuk,
de alig valami látszik csak belőle, olyan,
mintha a saját árnyéka lenne. Testvérei
nem ismernek rá és megkérdezik:
- Ki vagy te, vézna idegen?
- Én vagyok a ti testvéretek, csak éppen
beteg voltam - feleli a hímtag. - Nem láttátok,
milyen állapotban voltam mielőtt bementem?
Sok orvos ajtaján kopogtattam, hogy gyógyulást
találjak, de ilyen kitűnő doktorra sehol nem
leltem. Meg se hallgatott, meg se vizsgált,
s mégis kigyógyított minden bajomból.
- Ó kedves bátyánk, mi is ugyanabban a
kórságban szenvedünk, mint te, hiszen egyek
vagyunk veled. Miért nem gyógyít ki Allah
minket is belőle?
Közben a magnedv ismét megtölti a heréket és
felduzzasztja őket, s ezért vágyódnak arra,
hogy hasonló bánásmódban legyen részük nekik
is. Így szólnak:
- Siess, vigyél el minket is ahhoz az orvoshoz,
aki minden betegséget ismer, hogy minket is
kikúráljon bajunkból.
Így végződik a beszélgetés a hímtag és a
két here között, akik féltették testvérüket,
hogy verembe vagy gödörbe esett.

A menekülő
Az a vulva, amelyik igen szűk és kicsi,
fájdalmat érez a jól fejlett, merev hímtag
behatolásakor, s ezért menekülni próbál
jobbra is, balra is. Azt mondják, ilyen a
legtöbb hajadon vulvája, amely - nem ismervén
a hímtagot és félve előrenyomulásától -
megpróbál kitérni előle, amikor az a combjai
közé csúszik és bebocsátást kér.

A nyugodt
Ez a vulva, miután befogadta a hímtagot,
türelmesen aláveti magát minden szeszélyének.
Azt mondják, az ilyen vulva elég erős, hogy
nyugalommal elviselje a leghevesebb és
leghosszabb egyesülést is. Még ha százszor is
támadás érné, akkor sem zökkenne ki nyugalmából
és veszítené el a türelmét, és ahelyett,
hogy haragosan visszavágna, Allahhoz intéz
köszönő szavakat. Ugyanúgy megőrzi nyugalmát,
ha több hímtag egymást követő támadását kell
kiállnia. Ilyen vulvája a heves vérmérsékletű
nőknek van. Ha tehetnék, sohasem engednék le
magukról a férfiakat, s nem engednék, hogy
hímtagjuk akár egy pillanatra is nyugodjon.

A páncélozott
Ezzel a vulvával ritkán találkozhatunk.
Jellemző fogyatékossága, hogy igen szűk, ami
vagy a természettől ered, vagy egy ügyetlenül
elvégzett körülmetélés következménye.
[Főleg Észak-Afrika keleti részein szokásos a nők
excíziója, melynek során a csiklót csonkítják
meg, és gyakran a szeméremajkak is megsérülnek.]
Megtörténhet, hogy aki a beavatkozást végzi,
egy rossz mozdulatot tesz, s eszközével megsérti
az egyik vagy mindkét szeméremajkat. Ez csúnya
heggel gyógyul, amely elzárja a bejáratot.
Hogy a vulva megközelíthető legyen a hímtag
számára, ismét orvos késéhez kell majd
folyamodni.

A nedves
Az a vulva, amelyik folyton nedves.

Az ismeretlen
Az olyan vulva, amelynek folyton nyitva
van a bejárata, de a feneke nem látszik. Csak
a leghosszabb hímtag képes elérni az alját.

A harapós
Az a vulva, amelyik a vágytól égve vadul
nyílik és zárul a behatoló hímtag körül.
Különösen a magömlés pillanatában érzi úgy a
férfi, mintha hímtagja fejét a méhszáj
megharapná. Szinte hozzátapad a hímtag
csúcsához, és magjára áhítozva, amennyire csak
lehet, magához húzza. Ha Allah hatalmában úgy
rendelte, hogy a nő viselős legyen, akkor a
magnedv a méhbe kerül, ahol fokozatosan
életre kel. De ha Allah nem akarja, hogy a
fogamzás létrejöjjön, akkor a magot a méh
kitaszítja magából, és az kifolyik a vulvából.

A szívó
Ez a vulva az izgató játszadozások vagy a
hosszú tartózkodás következtében szerelmi
lázban égve a behatoló hímtagot hevesen
szívja magába, mint a kisgyermek anyja kebelét,
hogy minden magnedvétől megfossza.
Egy költő így írt róla:
A nő övét megoldva felfedi hasát,
A vulva feltárul, mutatja önmagát.
Látványa akár egy felfordított csésze,
Tapintása kerek, s ruganyos egésze.
A bedöfött lándzsára rátapad és szívja,
Mint kisded az emlőt sírva ríja vissza.
Ha már befejezted, de újra kezdenéd,
Vulváját találod, mint izzó kemencét.
Egy másik költő - Allah teljesítse kívánságát
a Paradicsomban - e sorokat írta:
Tenyérbe a vulva belesimul szépen,
Csak széles legyen, hogy befedje egészen.
A helyet, mely akképp domborodik elő,
Mint pálma feszülő bimbója, ha nő.
Bőre puha, finom, biztos lehetsz benne,
Mintha csupaszképű ifjú arca lenne.
Bejárata szoros, keskeny, szűk a rés,
Ki be akar jutni, sorsa "szenvedés".
Úgy érzi majd magát, mint ki fegyverével
Vastag vértet, páncélt támadna meg késsel.
Olyan hangot hallat, mikor beszakítják,
Mint mikor a vásznat tépik, hasogatják.
Ámde azt a fegyvert, mely a rést kitölti,
Buzgón harapdálva fogadja, üdvözli.
Dadájának keblén legel így a kisded,
Mikor ajkaival édes emlőt illet.
Heves tűzzel égnek a vulva ajkai,
Csupa gyönyörűség vélük játszani.

A darázs
Ez a vulva erős és durva szeméremszőrzetéről
ismert. Mikor a hímtag közeledik hozzá és
megpróbál beléhatolni, a szőrök úgy
megszúrják, mint egy mérges darázs.

A forró
Ez az egyik legdicséretreméltóbb a vulvák
közül. A vulva melegsége valóban nagy
megbecsülést érdemel; azt mondhatjuk, hogy
a vulva által nyújtott örömök arányosak az
általa kisugárzott hővel. A költők így
dicsérték az ilyen vulvát:
A vulva tüze belső lánggal ég,
Mit magába rejt, s táplál a méh.
Ez a tűz mutatja szerelmének hevét,
Aki beléhatol, az maga is megég.
A hímtagra simul, mint cipő a lábra,
A szem bogaránál is kisebb nyílása.

A gyönyörködtető
Arról híres, hogy páratlan gyönyöröket
ígér. A vadállatok és a ragadozó madarak
véres harcot vívnak érte. Milyen hatással lehet
az emberre, ha az állatokra így hat? Ezért
van az, hogy minden háború oka a vulva által
nyújtott kéjes élvezetek hajszolása, melyek a
legnagyobb gyönyört jelentik a földön.
Mindez csak kis része a paradicsomi örömöknek,
melyeket Allah azért adott, hogy belekóstoljunk
abba, ami reánk vár: az ezerszeresen nagyobb
boldogságba, mely fölé csak a Mindenható
közelsége helyezhető.
[A beígért paradicsomi örömökből jelentős részt
tulajdonít az iszlám hit a szexuális élvezetnek,
amelyben a fekete szemű szüzek, a húrik fogják
részesíteni az igazhívőket.]

Bizonyára több nevet is találhatnánk a nő
nemzőszerveinek megjelölésére, de a fent
említetteket a magam részéről kielégítőnek
találom.

A könyv elsődleges célja, hogy összegyűjtse
az összes figyelemre méltó és megszívlelendő
tapasztalatot az egyesüléssel kapcsolatban;
hogy az, aki nehézségekkel küzd, vigasztalást
találjon benne; s a férfi, akinek gondot okoz
a merevedés, gyógyszerre leljen benne bajára.
A bölcs orvosok azt tanácsolják, hogy azok,
akiknek hímtagjuk erejét vesztette, s akiket
tehetetlenség kínja gyötör, szorgalmasan
forgassák az egyesülést tárgyaló könyveket és
tanulmányozzák a szerelem különböző módjait,
hogy visszanyerjék korábbi férfiasságukat.

A párzó állatok szemlélése is egyik biztos
módja a gerjedelem felkeltésének. Mivel
azonban erre nem mindenhol és mindenkor
van lehetőség, ezért a nemzéssel foglalkozó
könyvek nélkülözhetetlenek. Minden országban,
akár kicsi, akár nagy; mind a szegényeknél,
mind a gazdagoknál igény van az ilyen könyvre,
mely a bölcsesség kövéhez hasonlítható, amely
a közönséges fémekből is aranyat csinál.

Azt mesélik - Allah, a legbölcsebb hatolhat
csak be az ismeretlenségbe [formula, amely azt
fejezi ki, hogy csak Allah tudhat mindent] -,
hogy valamikor a nagy Harun ar-Rasíd kalifa
idejében élt egy bohóc, akin sokat nevettek a
nők, az öregek és a fiatalok. A neve Dzsuaidi
volt. [Jelentése: csavargó, léhűtő, semmirekellő.]
Különösképpen a nők kedvelték, sokan közülük
szívesen fogadták és mindent megtettek neki.
Kedvelték őt a királyok, a vezírek és a
kormányzók is; általában az egész világ
kényeztette, mert akkoriban a bohócok nagy
becsben álltak, ahogyan a költő is megírta:
Ó idők, mikor a hírnév azt emelte naggyá,
Ki maga volt bolond, vagy másokat tett azzá.
Kinek felesége árulta önmagát,
Vagy ki tintatartóként használta farát.
[A tintatartó és az írószerszám kedvelt hasonlat
a vulvára és a hímvesszőre. Jelen esetben a
tintatartó homoszexuális kapcsolatra utal.]
Vagy aki kerített, az volt csak a dolga,
Férfiakat, nőket össze miként hozza.
Ez a Dzsuaidi mesélte a következő történetet:
Szerelmes voltam egy nőbe, aki maga volt a
tökéletes szépség. Alakja formás és kecses volt,
megajándékozta őt a sors minden elképzelhető
bájjal. Orcái, mint a rózsák, homloka liliomfehér,
ajkai, mint a korall. Fogai az igazgyöngyökhöz,
mellei a gránátalmákhoz hasonlítottak. Ajkai
gyűrűként nyíltak kerekké, nyelvét mintha
drágakövekkel rakták volna ki. Szemei feketék,
szép vágásúak, pillantása epedő. Hangja édes
volt, mint a méz. Teste kellemesen gömbölyödött,
puha volt, mint a friss vaj és tiszta, mint a
gyémánt. Szemérme fehér volt, s mint egy kupola,
domború és kerek. A vulva közepe pirosan izzott,
s tüzet lehelt. Nedvesség nem áztatta, tapintása
száraz volt és kellemes. Ha lépett, úgy
domborodott elő, mint egy felfordított csésze,
fekve pedig, combjai között egy dombocskán
megbúvó gödölyének tűnt.
Ez a nő a szomszédom volt. A többi nő mind
mókázott, nevetett és évődött velem, és örömmel
tettek eleget ajánlataimnak. Tobzódtam szoros
öleléseik s harapdáló csókjaik közt, melyeket
magam is serényen viszonoztam ajkaikon, mellükön
és nyakukon. Valamennyiükkel egyesültem, kivéve
ezt a szomszédnőmet, pedig őt sokkal jobban
szerettem volna magaménak tudni, mint a
többieket. Ahelyett, hogy kedves lett volna
hozzám, folyton elutasított. Mikor módját
találtam, hogy a közelébe kerüljek, enyelgésemmel
megpróbáltamjókedvre deríteni, beszéltem neki
vágyaimról, de ő a következő, számomra
titokzatos verset szavalta el nekem:
Láttam hegyek közt szépen felvert sátrat,
Magasba törőt, mit bárki megcsodálhat.
De jaj, kidőlt középső tartóoszlopa,
S úgy maradt, mint egy fületlen amfora.
[A megfelelő arab szó: dalu, mely bőrből készült
iszákot jelent.]
Pányvái lazultak, közepe berogyott,
Olyan lett, mint egy rézüst, ütött-kopott.
Akárhányszor csak szóba hoztam az egyesülést,
mindig ezzel a verssel válaszolt, melyre -jelentését
nem értve - megfelelni nem tudtam. Mindez csak
tovább szította vágyamat. Minden általam ismert
bölcset és tudóst megkérdeztem tartalma felől, de
nem tudták megadni rá azt a választ, mely
szenvedélyemet lecsillapította volna.
Tovább folytattam hát a kérdezősködést, míg
hírét vettem egy távoli vidéken élő bölcsnek, akit
Abu-Nuvásznak hívtak [Híres arab költő, Harun
ar-Rasíd kortársa (814-ben halt meg). Szerelmes
versei közül többet ifjakhoz írt.], s akiről az
a hír járta, hogy az egyedüli ember, aki meg
tudja fejteni talányomat.
Felkerestem s előadtam neki történetünket,
és elszavaltam a verset. Abu-Nuvász ekkor
így szólt:
- Ez a nő csak téged szeret, s bizonyára igen
testes és kövér.
- Ahogy mondod - feleltem -, leírásod éppen
illik rá, kivéve, ami szerelmét illeti, mert annak
még nem adta tanújelét.
- Férje nincs, ugye? - kérdezte Abu-Nuvász.
- Eltaláltad - feleltem neki - s ő így folytatta:
- Azt kell hinnem, hogy szerszámod kicsiny, s
nem képes kedvét tölteni és tüzét eloltani. Mert ő
olyan szeretőre vágyik, kinek hímtagja olyan,
mint egy szamáré. Mondd meg hát a valót ez
ügyben!
Mikor kétségei hallatán meredező hímtagommal
biztosítottam ennek ellenkezőjéről, azt mondta,
hogy így nem lesznek gondok, s a vers tartalmát
ekképpen magyarázta:
- A "szépen felvert sátor" a nő vulváját jelenti,
a környező "hegyek" a combjait. A "középső
tartóoszlop" hiánya arra utal, hogy nincs hites ura,
mert a sátrat középen megtámasztó rúd a vulva
ajkai közé illesztett hímtagra hasonlít. A "fületlen"
korsó, amit nem lehet felakasztani,
hasznavehetetlen, nem jó semmire, akárcsak a
"nyeletlenül" maradt vulva. A meglazult kötelek
és a megroggyant tető azt akarják kifejezni,
hogy a támasz nélküli asszony boldogtalan. A
rézüstből láthatod, hogy Allah milyen buja
hasonlatokat adott az ajkára. Ezzel ugyanis
vulváját ahhoz az edényhez hasonlítja, amelyben
a "szaríd" készül.
[Húsleves szerű arab étel, amelybe kenyeret
áztatnak.]
Ez az étel pedig csak akkor lesz ízletes, ha
az üstöt, amelyben készítik, kézzel-lábbal
megragadva folyton keverik egy jókora kanállal.
[Az itt használt arab szó (midlak) dörzskövet
jelent.]
Ha hímtagod nagysága nem éri el egy efféle kanál
méreteit, mely a finom szaríd elkészítéséhez
szükségeltetik, vagy ha kezeiddel s lábaiddal
nem kulcsolod át s szorítod magadhoz, akkor nem
tudod őt kielégíteni, s nem is érdemes kegyeire
pályáznod. Hogy hívják azt a nőt, ó Dzsuaidi?
- Fádiha al-Dzsamál - feleltem, mire így
folytatta:
- Térj hát vissza hozzá ezzel a verssel, és ha
Allah is úgy akarja, s teljesül kívánságod, tudasd
velem, mi történt köztetek.
Én megígértem, hogy így teszek, mire Abu-Nuvász
szavalni kezdett:
Fádiha al-Dzsamál légy most türelemmel,
Szavaid megértve felelek szívemmel.
Boldog szeretője leszel te majd annak,
Aki oly szerencsés, hogy karjában tarthat.
Ó, szememnek fénye, azt hitted, képtelen
Agyam hiába töröm majd a feleleten.
Szerelmed tett vakká, ennek köszönhetem,
Hogy a nép azt mondja, elvesztettem eszem.
Együgyű, ostoba tökfejnek neveztek,
Bohócnak, bolondnak el is kereszteltek.
De Allahra mondom, bolond én nem vagyok,
Nézd csak, láttál-e már ekkora hímtagot!
Aki megkóstolja, bolondul majd érte,
Édesnek találja, s azt mondja: megérte!
Messziről láthatod oszlopnyi termetét,
Gazdája nem tudja leplezni szégyenét.
Itt van, fogd gyöngéden, helyezd el sátradban,
Mely ott, a jól ismert, híres hegyek közt van.
Fond köré ujjaid, kemény lesz és feláll,
Odabent sem lankad, tűként döfköd, szurkál.
Próbáld köcsögödhöz, talán jó lesz fülnek,
Csorba edényedhez, melyben nem köpülnek.
Vedd csak jól szemügyre, ítéld meg te magad,
Létezik-e ennél hosszabb, hatalmasabb.
Ha üstöd közepe le akarna égni,
Kavargasd csak ezzel, s nem kell többé félni.
Miután a verset megtanultam, visszatértem
Fádihához. Egyedül találtam, bezörgettem hát
hozzá. Azonnal kijött, s szép volt, miként a
felkelő nap, majd így szólt:
- Ó te Allah ellensége, mi dolgod itt nálam?
- Ó úrnőm! - feleltem. - A szükség hozott ide.
- Mire lenne szükséged, add elő!
- Addig egy szót sem, míg kapudat be nem
zárod - feleltem.
- Merészséged ma túlzásba viszed - mondta
Fádiha.
- Igaz, ó úrnőm - válaszoltam -, merészségem
egyik jó tulajdonságom.
- Ó te, magad ellensége s fajodnak szégyene!
Mit kezdjek én veled, ha be is zártam a kaput s te
nem tudod vágyam tölteni - ripakodott rám
Fádiha.
- Meg fogod vélem ágyad osztani, s kegyeidbe
fogadsz - nyugtattam meg, mire ő kacagásban
tört ki. Aztán bementünk a házba, ő pedig szólt
a szolgálónak, hogy zárja be a kaput.
Odabent ismét megtettem ajánlatomat, ő pedig
elszavalta rá a jól ismert verset. Mikor befejezte,
én is belekezdtem abba, amire Abu-Nuvász
tanított meg.
Miközben szavaltam, láttam, hogy egyre jobban
felenged s meglágyul, nagyokat ásít, sóhajtozik
és nyújtózkodik. Tudtam már, hogy vágyaim
teljesülni fognak. Mire befejeztem, hímtagom
annyira felgerjedt, hogy leginkább egy oszlophoz
hasonlított, s csak nőttön-nőtt tovább. Fádiha ezt
látva odahajolt, kezébe fogta és megpróbálta
combjai közé illeszteni, mire én azt mondtam:
- Ó szemem fénye! Itt ezt nem lehet, menjünk
be a szobádba.
- Hagyd el, te kurafi! Allahra, eszemet vesztem
hímtagod láttán, mely egyre nő s felemeli
köntösöd. Ó, micsoda oszlop! Sosem láttam ennél
pompásabbat! Hagyd, hogy bevezessem szép kerek
vulvámba, mely megőrjít mindenkit, aki csak hall
felőle. Sokan meghaltak vágyakozva rá, s még
uraid sem jutottak el hozzá soha.
- Csak a szobádban - vonakodtam tovább, de
ő kérlelni kezdett:
- Meghalok, ha most rögtön be nem hatolsz
puha vulvámba! - s mivel én továbbra is
ragaszkodtam a szobájához, felsikoltott:
- Nem lehet, nem tudok várni oly soká!
Láttam, hogy ajkai megremegnek s szemei
könnyekkel telnek meg. Egész testében
megrázkódott, arca elhalványult, a hátára feküdt
és lemeztelenítette combjait. Fehér bőre úgy
fénylett, mint a kárminnal kevert kristály.
Én a vulváján felejtettem a szememet, a középütt
bíborral ékes fehér kupolán, mely puha volt
és finom, s úgy nyílt, mint a kanca vulvája, ha
csődör hágja meg.
Ebben a pillanatban megragadta a hímtagomat,
megcsókolta és így szólt:
- Apám hitére mondom, vulvámban a helye!
Közben közelebb húzódott hozzám, s szerszámomat
vulvájához közelítette.
Ekkor már én sem kérettem tovább magam, s
karómat vulvája bejáratához illesztettem. Amint
hímtagom fejét szeméremajkaihoz érintettem,
Fádiha egész teste izgatottan megrándult.
Sóhajtozva és zokogva szorított a kebelére.
Ekkor ismét alkalmam nyílott, hogy megcsodáljam
szépséges vulváját, melynek fehérségét csak
fokozta közepének fenséges bíbora. Kerek volt és
szabályos, fényesen faragott kupolaként követte a
has vonalát. Allah, a Teremtő áldása rá!
Aki ezt a csodát birtokolta, annál a nőnél nem
volt senki sem szebb a maga korában.
Látván, hogy teljesen magán kívül van, s hogy
úgy vonaglik, mint egy madár, amelynek elvágták
a torkát, beljebb döftem dárdámat. Mivel azt
gondoltam, hogy talán nem lesz képes az egészet
befogadni, csak óvatosan nyomultam befelé, de ő
vadul dobálta a farát, s közben azt sóhajtotta:
- Ez még nem elég a boldogságomhoz!
Egy erős lökéssel teljes egészében bedöftem
dárdámat, mire fájdalmában felsikoltott, de
rögtön még az előbbinél is szenvedélyesebb
táncba kezdett.
- Ne kerüld el a sarkokat, se alul, se fölül! -
nyögdécselt. - De legfontosabb a közepe! A
közepe! - ismételte. - Ha érzed jövetelét,
hagyd, hogy méhembe jusson, hogy eloltsa
tüzemet!
Lábaink összefonódtak, izmaink megfeszültek,
s így öleltük és csókoltuk egymást, Míg egyszerre
el nem értünk a tetőpontra. Ezután megpihentünk
és kifújtuk magunkat.
Én vissza akartam vonulni, de ő nem nyugodott
bele, s kérve kért, hogy ne tegyem.
Teljesítettem óhaját, de egy perccel később ő
maga vette ki szerszámomat, megtörölte és ismét
visszahelyezte vulvájába. Újra kezdtük a
játékot: csókolóztunk, ölelkeztünk és ütemesen
mozogtunk. Kis idő múltán, mielőtt befejeztük
volna, felálltunk és bementünk a szobájába. Ott
adott egy darab gyökeret, hogy rágcsáljam, mert
amíg a számban tartom, mondta, addig a hímtagom
éber marad. Azután rámparancsolt, hogy feküdjek
le, amit én meg is tettem, ő pedig fölébem
kerekedett, megfogta hímtagomat és bevezette
vulvájába. Bámulatba ejtett vulvájának
fáradhatatlansága és heve. Méhének szája
különösképpen csodálatot érdemelt. Soha eddig
nem éreztem ahhoz foghatót, mint amikor méhszája
hímtagomat megragadva annak fejére tapadt.
Fádiha kivételével még senki sem fogadta be
hímtagomat annak teljes hosszában. Ő képes volt
rá, s véleményem szerint azért, mert ő maga igen
testes volt, vulvája pedig széles és mély.
Fádiha eközben rajtam lovagolt, felemelkedett
és visszaereszkedett, lassított, majd újra gyorsította
a vágtát, s szinte maga is ló módjára prüszkölt.
Mikor hímtagom egy része láthatóvá vált,
hirtelen abbahagyta, odapillantott, majd
teljesen kihúzva megcsodálta, hogy azután az
egészet újra elrejtse a szeme elől. Mindezt
addig folytatta, amíg el nem öntötte a
gyönyörűség. Akkor leszállt a nyeregből,
lefeküdt és magára parancsolt. Én
engedelmeskedtem, és ő ismét egész hímtagomat
eltüntette vulvájában.
Így folytattuk az ölelést, váltogatva a
különböző helyzeteket, mígnem leszállt az este.
Jobbnak láttam volna már elmenni, de ő nem
engedett, s ígéretemet vette, hogy maradok.
- Ez a nő semmi áron el nem enged - gondoltam
magamban. - De Allah tudja, hogy mit cselekszik,
majd ha jő a reggel, távozom.
Vele töltöttem hát az éjszakát is, de alig
pihentünk valamit a szüntelen ölelkezések
közepette.
Megszámoltam, huszonhétszer töltöttem vágyait
ez idő alatt, s már félni kezdtem, hogy soha többé
nem hagyhatom el ezt a házat.
Végül sikerült megszabadulnom, s elmentem
Abu-Nuvászhoz. Mikor elmeséltem neki a
történteket, elcsodálkozott és azt mondta:
- Ó Dzsuaidi, ilyen nő felett sohasem lesz
hatalmad s tekintélyed. Más nőknek a közelébe
sem enged, a régieket pedig a szemedre hányja. -
Így foglalta versbe véleményét az ilyen nőkről:
Minden nő egy démon, annak is születtek,
Nem bízhatsz szavukban, tudja minden gyermek.
Akárkit szeretnek, csak érdekből teszik,
Durván bánnak vele, s végül eszét veszik.
Álnok, ravasz népség, csalják szerelmüket,
Romlásba taszítják, széttörik szívüket.
Aki nem hisz nekem, próbálja ki maga,
Essen szerelembe, lesz majd elég baja.
Ha el is halmozod ezüsttel, arannyal,
Hosszú éveken át minden vagyonoddal,
Végül megesküszik Allahra, magára:
"Mit sem láttam tőle, ó a szegény pára."
Ha ki is zsigerelt, egyre csak azt hajtja:
"Adj még, eredj, szerezz, hozz még az asztalra!"
S ha látja, hogy többet nálad már nem ér el,
Ellened fordul majd, rágalmaz, becsmérel.
Szolgával, cseléddel, ha az uruk távol,
Összeadják maguk, ha vulvájuk lángol.
Amikor tüzelnek, kitágul vulvájuk,
Hímtagot keresnek, betölteni vágyuk.
A nők fortélyától, Allah ments meg minket,
Gonosz, vén banyáktól mentsd meg lelkeinket.
Fádiha al-Dzsamál a hites urat kereste bennem,
hogy véget vessen a szóbeszédnek, de én csak a
törvénytelen kapcsolatokat hajszoltam. Mikor
Abu-Nuvász tanácsát kértem a dologban, így
szólt:
- Ha feleségül veszed, magad egészségére törsz,
és Allah leveszi rólad a kezét. A telhetetlen asszony
felszarvaz, s szégyent hoz fejedre.
- Ilyen a nők természete - válaszoltam vissza -,
vulvájuk nem ismer nyugalmat. Azt sem bánják,
ha bolond, cseléd, rabszolga vagy más megvetett
ember tölti vágyukat.

* * *

Tizedik fejezet

Az állatok szerszámairól

Tudd meg, ó vezír - Allah áldása rád -,
hogy a hímállatok szerszámai nem egészen
olyanok, mint az emberek hímtagjai, amelyekről
már szóltam.
Az állatok szerszámaira illő elnevezések
négy csoportba oszthatók az állatok fajtái
szerint.
Az olyan patás állatok, mint amilyen a ló,
az öszvér és a szamár, a leghatalmasabb
szerszámmal bírnak:
al-garmúl - az óriás
al-kábisz - a nagyfejű
al-fallák - a betörő
az-zallát - a meztelen
al-harmák - a szilaj
al-manfúh - a felfuvalkodott
abu-dimág - az üstökös
abu-barníta - a kalapos
al-karkít - a dárda
al-kantara - a híd
az-zirá - az ültetőfa
abu-samla - a turbános

Azoknak az állatoknak a szerszámaira,
amelyeknek olyan lábuk van, mint a tevének,
a következő nevek illenek:
al-maalúm - a közismert
at-tavíl - a hosszú
as-sarít - a kötél
al-musztakím - a meredő
al-harkál - a peckes
al-muhabbi - az elrejtett
as-siáf - a bozontos
kalíl al-ifáka - a lusta

A hasított patájú állatokra, mint amilyen
a bika és a kos, a következő elnevezések
alkalmazhatók:
al-aszab - a csupaideg
al-kurbádzs - a vessző
asz-szaút - az ostor
rakík al-rász - a kisfejű
at-tavíl - a hosszú

A kosra a legjobban az "ideges" elnevezés
illik.
Végül a vadállatokra, amelyeknek karmaik
vannak, mint az oroszlánnak, a tigrisnek,
a rókának és a kutyának:
al-kadíb - a rúd
al-kaibúsz - a fejenagy
al-mutamaggit - a megnyúló

Azt mondják, az oroszlán az állatok - Allah
teremtményei - közül a legokosabb s
egyszersmind a legtapasztaltabb is az egyesülést
illetően. Amikor találkozik a nőstényével,
alaposan megvizsgálja, és észreveszi, ha
más hímmel volt dolga. Megszagolja és rájön,
ha másik oroszlánnal adta össze magát.
Megérzi a vizeletén az idegen állat szagát, és
rettenetes dühbe gurul, jobbra-balra csapdos
a farkával. Jaj annak az állatnak, aki ilyenkor
az útjába kerül! Azután visszatér a nőstényhez,
aki remeg félelmében, mert látja, hogy ura
mindent megtudott róla. Ismét megszagolja
s felbőg, hogy beleremegnek a hegyek.
Ráveti magát, marcangolja a hátát és akkorát
üt rá a mancsával, hogy egyből kettétörik a
gerince. Végül még meg is gyalázza azzal,
hogy levizeli a tetemét.
Azt mondják, hogy az oroszlán a legértelmesebb
és a legféltékenyebb valamennyi állat közül.
Aki szép szavakkal közeledik hozzá, azzal kedves
és megkíméli az életét. Aki felfedi előtte
a szemérmét, az elől elmenekül.
Ha valaki kiejti előtte Dániel - üdvözlet
reá - nevét, az is megfutamítja, mert a
Próféta - üdvözlet reá - megparancsolta ezt
neki.
Aki tehát megemlíti ezt a nevet, azt nem
bántja. Ez sok esetben kipróbáltatott és igaznak
bizonyult.

* * *

Tizenegyedik fejezet

A nők csalárdságairól

Tudd meg, ó vezír - Allah áldása reád -,
hogy a nők csalárdsága nem ismer határt,
még a sátánnál is ravaszabbak. Allah, a
Magasságos azt mondta: "A nők ravaszsága
határtalan" [Korán XII. 28.], és azt is mondta:
"A sátán fortélya csekély" [Korán VI. 38. (?)].
Szavaiból egyértelműen kiviláglik, hogy a nők
ravaszságát a sátán fortélya elé helyezte.

A megcsalt és rajtakapott férj története

Mesélik, hogy egy férfi szerelmes lett egy
gyönyörűséges szép nőbe. Tudatta vele érzéseit,
de elutasításra talált nála. Megpróbálta gazdag
ajándékkal elcsábítani, de nem sikerült.
Kesergett és könyörgött, megpróbálta
elfelejteni, de mindhiába. Sok pénzt eltékozolt,
hogy bejusson hozzá, de nem érte el célját
semmivel.
Így ment ez egy ideig, amikor megismerkedett
egy vénasszonnyal, akinek elpanaszolta bánatát.
- Majd én segítek rajtad, ha Allah is úgy
akarja - mondta a vénasszony. Fogta magát és
elindult a nőhöz, hogy megnyerje az ügynek.
Mikor a házához ért, a szomszédok azt mondták
neki, hogy oda ugyan be nem jut, mert a házat
egy harapós szuka őrzi. Nem enged senkit se be,
se ki anélkül, hogy a lábába vagy az arcába ne
marna.
Ezt hallva a vénasszony, igen megörült, s azt
mondta magában:
- Elrendezem a dolgot, ha Allah is úgy akarja! -
Azután hazament és telerakott egy kosarat
húsdarabokkal, majd visszament vele a nő házához.
Mikor belépett és a kutya meglátta, felugrott és
rárontott, de ő megmutatta neki a kosár tartalmát.
A húscafatok láttán a kutya megszelídült,
boldogan szimatolt és barátságosan csóválta a
farkát.
A vénasszony elébe tette a kosarat és így szólt
hozzá:
- Egyél csak, nővérkém! Ha tudnád, hogy
mennyire hiányoztál nekem! Milyen régóta
kereslek már, de nem sikerült megtudnom, hová
vetett a sors. Egyél csak!
S miközben az állat evett, megsimogatta a hátát.
A ház úrnője kijött, hogy megnézze, ki az, s
nagyon elcsodálkozott, amikor látta, hogy a
szuka, aki senkit sem tűrt meg a maga közelében,
ilyen barátságosan bánik egy idegennel.
- Honnan ismered ezt a kutyát, öreganyám? -
kérdezte meg a vénasszonyt, de az egy szót sem
szólt, csak könnyekre fakadt és tovább simogatta
a kutya hátát.
- A szívem szakad meg, hogy így látlak -
szólította meg újra a ház úrnője. - Mondd el
nekem szomorúságod okát!
- Jaj, leányom! - kezdett rá a vénasszony. - Ez
a kutya korábban nő volt és az én legjobb
barátnőm. Egyszer meghívást kapott egy menyegzőre.
Felvette a legszebb ruháját, feldíszítette magát,
senki sem volt szebb nála. Együtt indultunk útnak,
s találkoztunk egy férfival, aki első pillantásra
belehabarodott, de ő hallani sem akart felőle.
Visszautasította a legdrágább ajándékokat is,
mire a férfi megfenyegette: "Ha nem leszel az
enyém, Allah segítségével szukává változtatlak."
Ő csak annyit felelt: "Tégy, ahogy tetszik!"
A férfi pedig addig könyörgött Allahhoz, míg
az tényleg szukává nem változtatta, ahogy magad
is láthatod.
E szavak hallatán a ház úrnője is sírva fakadt és
jajgatni kezdett:
- Ó, öreganyám, félek, hogy magam is ennek
a szukának a sorsára jutok!
- Miért, mit tettél? - kérdezte az öregasszony.
- Régóta szeret egy férfi, de én meg sem
hallgattam kérését, nemhogy teljesítettem volna -
felelte. - Hiába száradtak ki ajkai a sok
könyörgéstől, hiába pazarolt rám rengeteg pénzt,
én mindig nemet mondtam neki. De most félek
öreganyám, félek, hogy átkot szór fejemre.
- Enyhítsd meg szíved, nehogy te is úgy járj,
mint ez a szuka! - mondta erre az öregasszony.
- De hol keressem, s kit küldjek el hozzá? -
kérdezte.
- Engem - felelte a vénasszony. - Elintézem én
ügyedet, leányom. Majd én felkeresem.
- Siess hát, öreganyám, mielőtt kihívja Allah
haragját ellenem! - sürgette a ház úrnője.
- Még ma elmegyek hozzá - mondta az öregasszony -,
s ha Allah is úgy akarja, holnap találkozhattok.
Ezzel a vénasszony elsietett, s még aznap elment
megbízójához tudatni vele, hogy a találkát
másnapra szervezte meg.
A következő napon a nő elment a vénasszony
házába, mert megegyeztek, hogy ott fognak
találkozni. Leült és várakozott egy ideig, de a
férfinak biztos valami dolga akadt, mert csak nem
akart jönni.
A vénasszony, mikor látta, hogy nem jön, azt
gondolta magában:
- Nincs erő és hatalom, csak Allahnál, a
Magasságosnál! Miért késik ilyen soká?
Látta, hogy a nő nagyon izgatott, s tudta, hogy
szívének nincs más vágya, mint az egyesülés.
Egyre nyugtalanabb és türelmetlenebb lett, s
végül így szólt:
- Miért nem jön már?
- Ó, leányom, bizonyára valami fontos
elintéznivalója támadt, talán el is kellett
utaznia, de majd én elrendezem az ügyedet.
Azzal lefátyolozta magát és elindult a férfi
keresésére, de hiába, mert nem akadt a nyomára.
Azt gondolta magában:
- Ez a nő már olyan izgatott, miért ne keressek
neki egy másik férfit, aki még ma eloltja tüzét, s
holnapra talán megtalálom azt is, akit keresek.
Amint így jártában gondolkodott, szembe jött
vele egy jóképű ifjú. Rögtön látta, hogy jó szerető
lehet, s biztos volt benne, hogy ez majd kihúzza
őt a csávából.
Meg is szólította:
- Hallod-e, fiacskám, ha összehoználak egy
gyönyörűséges szép nővel, töltenéd-e kedvét?
- Ha szavaid valósággá válnak, tiéd lesz ez az
aranydinár - felelte az ifjú.
A vénasszony boldogan vette el a pénzt és
vezette az ifjút a házához.
Az ifjú történetesen a nő férje volt, amiről a
vénasszony mitsem sejtett, míg oda nem értek.
A vénasszony előre ment, s azt mondta a nőnek:
- Seholsem találtam azt a férfit, de hoztam egy
másikat, aki ma eloltja tüzedet, s holnapra talán
amazt is megtalálom. Allah tanácsolta, hogy így
tegyek.
A nő odament az ablakhoz, hogy megnézze, kit
hozott neki a vénasszony, s pillantása a férjére
esett. Gyorsan felöltözött, kisietett és rátámadt a
férjére mellét ütlegelve:
- Ó, te, Allahnak s magadnak ellensége! Mi
másért jöttél ide, mint hogy megcsalj? S még te
mondtad, hogy nem bujálkodsz! Régóta gyanakszom
már, s én küldtem el a vénasszonyt is, hogy
megkörnyékezzen, míg én itt vártam egész nap.
Azt mondtad, hogy nem csaltál meg! De most
már hiába tagadnál, kiismertelek, s még ma
elválok tőled!
A férj pedig elhitte minden szavát, hallgatott és
szégyenkezett.
Ebből is láthatod, milyen csapodárok a nők, s
mi mindenre képesek.

A vonakodó szerető története

Mesélik, hogy egy nő beleszeretett az egyik
szomszédjába, aki jámbor és feddhetetlen ember
hírében állott. Megüzente neki, mit érez iránta,
megpróbálta elcsábítani, de a férfi elutasította
minden ajánlatát. Hiába volt minden cselvetés,
nem ért el vele semmit.
Egyik este azután azt mondta a szolgálójának:
- Hagyd nyitva a kaput, mert csapdát akarok
állítani valakinek.
A szolgáló pedig teljesítette parancsát. Mikor
éjfél lett, szólította a szolgálót és a következő
utasításokat adta neki:
- Eredj és verd meg a kinti kaput ezzel a kővel,
amennyire csak tudod. Ne törődj semmit a
kiabálásommal, de ha a szomszédok kidugják a
fejüket, gyere be, nehogy meglássanak. Aztán
zörgess a belső ajtón is, de vigyázz, nehogy
felismerjen valaki. [Az arab házak többnyire
belső udvar köré épített helyiségekből állnak.]
A szolgáló mindent úgy tett, ahogy úrnője
mondta.
A szomszéd természeténél fogva jólelkű ember
volt, aki mindig kész volt támogatni a
rászorulókat, és mindenkin segített, aki megkérte
rá. Mikor hallotta a dörömbölést és kiabálást,
megkérdezte a feleségét, hogy mi lehet az.
- Biztosan betörők támadtak a
szomszédasszonyunkra - válaszolt a felesége.
A férfi a szomszédasszony segítségére sietett, de
amint belépett a házba, a szolgáló bezárta mögötte
a kaput. A szomszédasszony megragadta, s közben
hangosan kiabált. A férfi tiltakozott, de a ház
úrnője minden teketória nélkül tudomására hozta
a helyzetet:
- Allahra mondom, ha nem engedelmeskedsz,
s nem teszed meg velem, amire kérlek, azt fogom
mondani, hogy te törtél rám.
- Allah akarata teljesül - fohászkodott a férfi.
- Senki nem tehet ellenére semmit, senki sem
térhet ki a hatalma elől.
Azután megpróbált mindent, hogy megszabaduljon,
de a nő ismét elkezdett kiabálni, s olyan
ricsajt csapott, hogy egy csomó ember
összeszaladt. A férfi belátta, hogy a jóhírét
kockáztatja, ha továbbra is ellenáll. Megadta hát
magát és így szólt:
- Szörnyű helyzetbe hoztál, inkább teljesítem
az óhajodat.
- Menj be ebbe a szobába és zárd magadra az
ajtót - mondta a ház úrnője. - Ha tisztességben
akarod elhagyni ezt a házat, ne próbálj szökni,
mert különben azt mondom az embereknek, hogy
miattad támadt ez a zűrzavar.
A férfi engedelmeskedett, mert látta, hogy a nő
komolyan gondolja, amit mondott. A nő pedig
kiment és valamilyen magyarázattal megnyugtatta
és elküldte az embereket.
Mikor egyedül maradt, bezárta a kaput és bement
vonakodó szeretőjéhez. Egy álló hétig magánál
tartotta, s csak akkor engedte el, amikor már
teljesen kiszipolyozta.
Ebből is láthatod, milyen ravasz tud lenni egy
nő, és mi mindenre képes.

A fáradt szamár története

Mesélik, hogy volt egy asszony, akinek az ura
teherhordóként kereste a kenyerét egy szamár
segítségével. A nő megvetette a férjét, mert
kicsiny volt a szerszámja, keveset dolgozott vele
és azt is hamar befejezte. Ráadásul még csúf is
volt szegény. A nő viszont szépséges teremtés
volt, olyan mély vulvával megáldva, amelyet
emberfia megörvendeztetni nem tudott, mert nem
egy ember, de egy egész sereg is kevés lett
volna, hogy betöltse.
Az asszony minden este kiment, hogy megetesse a
szamarát, s hosszú ideig megvárakoztatta urát,
aki meg is kérdezte tőle:
- Miért késlekedsz oly soká?
- Leültem a szamár fejéhez, míg evett, mert
úgy láttam, nagyon fáradt szegény pára - felelte
az asszony.
Így ment ez hosszú ideig, s a férje nem gyanított
semmi rosszat. Fáradtan tért haza esténként,
megvacsorázott és lefeküdt, a szamár etetését az
asszonyra hagyta.
A nő azonban - Allah verje meg - beleszeretett
a szamárba. Mikor eljött az ideje, hogy megetesse,
kiment hozzá, hátára vette a nyergét és magára
kötötte a hevedert. Aztán vett egy keveset a
szamár trágyájából, s bekente vele a vulváját. A
szamár odajött hozzá, és hátulról megszagolván
azt gondolta róla, hogy egy nőstényszamár, s
rávetette magát. Mikor érezte a szamár lökemét,
szerszámját vulvája kapujához illesztette, mely
szélesre tárult, s lassanként az egészet
befogadta, hogy örömét lelje benne. Ekképp
élvezkedett a szamárral hosszú időn át.
Ámde egy éjjel a férje felébredt álmából, erőt
vett rajta a vágy, és kereste maga mellett a
feleségét, de nem találta sehol. Felkelt, kiment
a szamárhoz, s úgy találta, amint éppen feleségét
lökdöste.
- Mit csinálsz, asszony?! - kiáltott a feleségére.
A nő kimászott a szamár alól, kezében az
abrakostarisznyával és így szólt:
- Allah megbünteti azt, aki nem gondoskodik
a szamaráról.
- Hogyhogy? - kérdezte a férje.
- Mikor kijöttem a szénával, hogy megetessem,
visszautasította az eledelt. Láttam, hogy nagyon
fáradt. Megveregettem a hátát, de erre úgy
meghajolt, mint egy boltív. "Ilyen nehéz lenne ez
a nyereg?" - tanakodtam magamban. Fogtam,
levettem róla, s a saját hátamra tettem, hogy
kipróbáljam a súlyát, s bizony mindennél
nehezebbnek találtam. Megértettem, hogy milyen
nagy terhet visel, s meg akartam kímélni neked a
szamarat azzal, hogy sorsában osztozom.
Hát ilyen csapodár tud lenni a nő!

A lopott szerelem története

Két nőről mesélik ezt a történetet, akik egy
házban laktak. Az egyiküknek a férje hosszú,
kemény és vaskos hímtaggal bírt, míg a másiknak
éppen ellenkezőleg, rövid, kicsiny és erőtlen volt
a szerszámja. Az előbbi asszony mindig vidáman
ébredt, nevetett és mókázott, a másik viszont
könnyekkel kelt fel, nyugtalan volt és nagyon
szerencsétlennek érezte magát.
Az asszonyok folyton együtt voltak és kibeszélték
a férjeiket is. Az első azt mondta:
- Én igazi boldogságban élek, mert ágyam a
legnagyobb örömök nyoszolyája. Mikor együtt
vagyunk rajta a férjemmel, páratlan élvezeteknek
lehet tanúja: csókjainknak, öleléseinknek,
szerelmes játékainknak és sóhajainknak. Uram
hímtagja teljesen betölti vulvámat, s addig
nyújtózkodik, amíg a legalját is el nem éri. Nem
távozik, míg minden zugába be nem kukkantott a
pincétől a padlásig. Mikor közeleg a tetőpont,
vulvám közepébe hatol és eláraszt "könnyeivel".
Így oltjuk el tüzünket és csillapítjuk le
vágyainkat.
A másik azt mondta:
- Nagy az én bánatom, mert ágyam a szerencsétlenség
fészke. A mi együttlétünk a gondok és bajok
gyűlöletes és gyötrelmes találkozása. Férjem
szerszámja csak lötyög vulvámban, s hiába nyúlik
meg, nem ér el az aljáig. Mikor - úgymond -
merev, görbül jobbra-balra, s nem képes örömöt
okozni. Vézna és erőtlen, alig hullat "könnyet",
szolgálataitól a szív nem lesz könnyebb.
Így beszélgettek nap mint nap. Egyszer aztán
abban az asszonyban, akinek olyan komoly okai
voltak a panaszra, felvetődött a gondolat, milyen
jó lenne a másik férjével paráználkodni. Azt
gondolta magában: "Ha csak egyszer is, de meg
kell történnie!" Várta a kedvező alkalmat, amikor
férje éjszakára is távol marad a háztól.
Amikor eljött az alkalom, feldíszítette és bódító
illatszerekkel locsolta meg magát. Mikor
elérkezett az éjszaka harmadik harmada,
hangtalanul beosont szomszédasszonyának
hálószobájába. Tapogatózva eljutott az ágyig,
s mivel talált egy kis rést közöttük, megpróbált
befurakodni. Kevés volt a hely, de mindketten
azt hitték, hogy a másik fészkelődik, s ezért
utat nyitottak neki. Így könnyen becsúszott
kettőjük közé. Türelmesen kivárta, amíg a feleség
ismét mély álomba merül, s akkor közelebb
húzódott az urához olyannyira, hogy testük
egymáshoz simult. A férfi felébredt, belélegezte
a balzsamok illatát és hímtagja azonnal
felgerjedt. Magához vonta, de ő halkan így szólt:
"Hagyj békén!" "Maradj csöndben - suttogta a
férfi - s engedj magadhoz, a gyerekek nem
hallanak meg semmit." A nő még közelebb húzódott
hozzá, hogy a feleségtől távolabb legyenek.
"Tégy, amit akarsz, csak a gyerekeket fel ne
ébreszd" - súgta oda neki, mert félt, hogy a
feleség észreveszi a dolgot. A férfi az illatoktól
egyre izgatottabban ölelte magához "feleségét",
aki puha és telt volt, vulvája pedig domború. Fölé
hajolt és azt suttogta: "Illeszd a helyére,
ahogy szoktad!"
Akkor a nő megfogta a férfi hímtagját, és
csodálattal adózva hatalmas termetének, bevezette
a vulvájába. A férfi meglepetten tapasztalta,
hogy hímtagja teljes egészében befogadásra
talált, amire eddig a felesége nem volt képes. A
nő hasonlóképpen olyan örömökben részesült,
amilyenekben a férjétől még soha. A férfi egyik
ámulatból a másikba esett, miközben másodszor és
harmadszor is kedvét töltötte, majd végül álomba
szenderült.
A nő, amint látta, hogy elaludt, lecsúszott az
ágyról, kisurrant a szobából és hazalopódzkodott.
Reggel a férfi így szólt asszonyához:
- Soha még ilyen édes nem volt az ölelésed,
mint az elmúlt éjjel. És micsoda illatokat
árasztottál magadból!
- Miféle ölelésről és miféle illatokról beszélsz?
- csodálkozott el a felesége. - Nincs a házban egy
csepp illatszer sem! Biztosan álmodtad a dolgot -
mondta, és mesemondónak nevezte urát. A férfi
kételkedni kezdett a történtekben és belenyugodott,
hogy álom volt az egész.
Ebből is látható, milyen álnok a nő, és mi
mindenre képes.

A két jóbarát története

Mesélik, hogy egy férfi, aki hosszú ideje idegen
országban élt, vágyaitól vezéreltetve elhatározta,
hogy feleséget kerít magának. Felkeresett egy
vénasszonyt, aki az efféle ügyekben igen járatos
volt, s megkérdezte, hogy tudna-e neki valakit
szerezni.
- Ismerek egy lányt, aki nagyon szép, formás
alakú, bájos és kecses - felelte a vénasszony. -
Biztosan megfelel majd neked, mert még ártatlan
és nagyon erkölcsös teremtés. Csak egy baj van,
hogy napközben nagyon elfoglalt, de az éjszakáját
csak az urával töltené. Ezért nem ment még
férjhez, mert attól fél, hogy a leendő ura nem
venné ezt jónéven tőle.
- Nem kell félnie, magam is a munkám rabja
vagyok reggeltől estig, s csak az éjszakákat
szeretném vele tölteni - mondta a férfi és
megkérte a lány kezét.
A vénasszony elvezette a lányt a férfi házába,
akinek nagyon tetszett újdonsült felesége.
Ettől kezdve együtt éltek, betartva korábbi
megállapodásaikat.
Volt ennek az embernek egy igen jó barátja,
akinek elmesélte házasságkötésük körülményeit.
Az megkérte, hogy mutassa be őt is a vénasszonynak,
mert szeretné igénybe venni a szolgálatait.
Elmentek együtt a vénasszonyhoz és segítségét
kérték az ügyben.
- Mi sem könnyebb ennél - mondta a vénasszony. -
Ismerek egy nagyon szép leányt, aki éppen megfelel
majd nektek. Csak egy a bökkenő, hogy munkája
egész éjjel leköti, de a nappalt a barátoddal
töltheti.
- Ez nem jelent akadályt - felelte a barát.
A vénasszony elvitte a lányt, aki nagyon
megtetszett neki, s a feltételek szerint meg is
kötötték a házasságot.
A két jóbarát azonban hamarosan rájött, hogy
a vén boszorkány által kerített feleségük egy és
ugyanaz a nő.
Ebből is láthatod, hogy milyen álnok a nő, és
mi mindenre képes.

Báhia története

Mesélik, hogy egy férjes asszony, bizonyos Báhia
(ragyogó szépség) szeretőt tartott magának.
Viszonyuk hamarosan kitudódott, így hát el kellett
válniuk. A szakítás iszonyúan megviselte a
férfit, valósággal belebetegedett abba, hogy nem
láthatja többé kedvesét.
Egyik nap azután felkereste az egyik barátját és
azt mondta neki:
- Ó, testvérem, féktelen vágy kerített hatalmába.
Nem tudok tovább várni. Elkísérnél-e Báhiához,
szívem szép szerelméhez?
Barátja azt felelte, szívesen vele tart.
Másnap lóra ültek és két napi utazás után
megérkeztek arra a helyre, ahol Báhia lakott.
Leszálltak a nyeregből és a szerető így szólt a
barátjához:
- Eredj és nézz körül az emberek között, akik
itt élnek. Próbáld elérni, hogy vendégül lássanak,
de vigyázz, nehogy fény derüljön szándékainkra.
Keresd meg Báhia szolgálóját, akinek bátran
elmondhatod, hogy itt vagyok, s üzenj vele
úrnőjének, hogy látni szeretném.
Aztán leírta a szolgálót, s barátja pedig elment,
megkereste és elmondott neki mindent. A szolgáló
rögtön Báhiához sietett és elismételte neki
szeretője szavait. Báhia a következőt üzente
vissza a barátnak: "Tudasd azzal, aki téged
küldött, hogy ma éjjel találkozhatunk ennél és
ennél a fánál, ebben és ebben az órában."
A barát visszatért a szeretőhöz és továbbította
neki Báhia válaszát a találkozót illetően.
A megbeszélt időre a két barát a fához ment.
Nem kellett sokáig várniuk Báhiára. Amikor a
szerető meglátta kedvesét, elébe futott, keblére
ölelte és csókjaival árasztotta el, ölelkeztek és
simogatták egymást. A szerető így szólt a
kedveséhez:
- Ó, Báhia, van-e arra mód, hogy együtt töltsük
az egész éjszakát anélkül, hogy a férjed
gyanúját felkeltenénk?
- Allahra, ha te is úgy akarod, találunk rá
megoldást - felelte Báhia.
- Mondd hát, mire gondoltál? - sürgette kedvesét
a szerető, mire Báhia megkérdezte:
- Ez a te barátod kész-e mindenre érted, és elég
ügyes-e?
- Igen - vágta rá a szerető.
Báhia felkelt, levetette ruháit, és odaadta a
barátnak. Ő is levetkőzött és átadta ruháit
Báhiának, aki rögtön belebújt azokba, majd
felöltöztette a barátot a saját ruháiba.
- Mit akarsz tenni? - kérdezte meglepetten a
szerető.
- Hallgass - intette csendre Báhia, és a baráthoz
fordulva a következő utasításokat adta:
- Menj vissza a sátrunkba és feküdj az ágyamra.
Mikor az éjszaka első harmada eltelt, be fog jönni
a férjem és kéri majd azt az edényt, amelyikbe a
tevéket szokták fejni. Vedd akkor elő ezt a sajtárt,
de tartsd addig a kezedben, míg ő el nem veszi
tőled. Így szokott ez lejátszódni közöttünk. Egy
kis idő múlva visszajön a tejjel teli edénnyel, és azt
mondja majd neked: "Itt a sajtár!", de ne vedd el
tőle, míg meg nem ismételte szavait. Akkor vedd
ki a kezéből vagy hagyd, hogy letegye a földre.
Ezek után reggelig nem fogod látni. Ha a férjem
elment, idd meg a tej egyharmadát és tedd vissza
az edényt a földre.
A barát elment és mindent úgy tett, ahogy az
asszony mondta. Mikor a férj visszatért a tejjel teli
edénnyel, nem vette el tőle, míg másodszor is azt
nem mondta: "Itt a sajtár!" Akkor kinyújtotta a
kezét érte, de szerencsétlenségére vissza is húzta,
mert azt hitte, hogy a férfi leteszi az edényt a
földre. A másik azt gondolta, hogy megfogta az
edényt és elengedte. Az edény a földre huppant és
eltörött.
- Hol jár az eszed? - ordította a férfi, és
ütni-verni kezdte az "asszonyát" az edény
darabjaival, amelyek ripityára törtek a hátán.
Aztán megfogott egy másik edényt és azzal
csépelte tovább olyan erősen, hogy majd a
gerincét törte. Báhia anyja és húga sietve
rohantak oda, hogy kiszabadítsák a kezei közül.
A szerencsétlen embert már az ájulás környékezte,
amikor sikerült nekik a férjet eltávolítani.
Aztán Báhia anyja visszajött és hosszan
vigasztalta "lányát", aki majd belebetegedett a
sok beszédbe, de nem tehetett mást, mint
hallgatott és hullatta könnyeit. Végül azt mondta
neki az anyja:
- Bízzál Allahban és engedelmeskedj a férjednek.
A szeretőd most nem jöhet hozzád, hogy
gyámolítson, de ideküldöm a húgodat, hogy ne
legyél egyedül.
Ezzel elment és átküldte Báhia húgát, aki
vigasztalni kezdte "nővérét", és átkozni azt,
aki ilyen csúnyán elbánt vele. A lány ragyogó
szépsége láttán, aki minden tökéllyel felruházva
olyan volt, mint a telihold az éjszakában, a
férfi szívét melegség öntötte el. Kezét a lány
szájára tapasztotta, nehogy felsikoltson
rémületében, és így szólt hozzá:
- Húgocskám, én nem az vagyok, akinek hiszel.
Nővéred, Báhia most a szeretőjével van, és én
vállaltam a veszélyt, hogy helyettesítsem.
Oltalmad alá helyezem magam! Ha leleplezel, a
nővéred szégyenben marad. Én teljesítettem
kötelességemet, a többi a te lelkeden szárad.
A lány remegni kezdett, mint egy falevél, amikor
nővére tetteinek esetleges következményeire
gondolt, de aztán mosolyra derült és alávetette
magát a férfinak, aki ilyen hűséges jó barátnak
bizonyult. Az éjszaka hátralevő részét csókokkal,
ölelésekkel, kölcsönös örömökben és boldogságban
töltötték. A férfi mindenben a
legeslegtökéletesebbnek találta a lányt, s
karjaiban elfelejtette az elszenvedett ütlegeket.
Nem is hagytak fel a játszadozással, enyelgéssel
és szerelmeskedéssel hajnal hasadtáig. Akkor a
férfi visszatért társához. Báhia megkérdezte
tőle, hogy sikerrel járt-e éjszakai útján, mire
azt válaszolta:
- Kérdezd csak meg a húgodat. Hitemre mondom,
ő tudja talán a legjobban! Tudd meg, hogy
az egész éjszakát csókok közt, öleléssel és
kölcsönös élvezetekben töltöttük.
Aztán ruhát cseréltek, mindegyikük belebújt a
sajátjába és a jóbarát részletesen elmesélte az
éjszaka történteket.
Ebből is láthatod, hogy mi mindenre képesek
a nők.

Hogyan leckéztette meg egy nő azt a férfit, aki
azt hitte magáról, hogy a nők összes fortélyát
kitanulta?

Mesélik, hogy egy férfi sokáig tanulmányozta
a női fortélyokat és ravaszságokat, amelyeket a
férfiak megtévesztésére eszelnek ki, és azt tartotta
magáról, hogy nincs olyan nő, aki lóvá tudná
tenni.
Egy nagyon szép és bájos nőnek a fülébe jutott
a férfi önteltsége és fennhéjázása. Gazdag asztalt
terített fogadószobájában jobbnál jobb borokkal,
ritka és finom ételekkel. Azután elküldetett a
férfiért, s kérte, hogy tisztelje meg
látogatásával.
A férfi sietett eleget tenni kérésének, mert
felkeltette vágyát a híresen szép és ritka
tökéletes asszony meghívása.
A nő a legszebb ruháit öltötte fel és válogatottan
finom illatszerekkel hintette be magát, így
azután nem csoda, hogy a férfi szinte
megzavarodott, annyira elbűvölte a nő bája és
ámulatba ejtette szépsége, amikor megpillantotta.
A nő azonban nyugtalannak tűnt és látszott
rajta, hogy tart a férje hazajövetelétől. A férj
ugyanis tudvalevően nagyon büszke, féltékeny és
kegyetlen ember volt, aki nem tétovázott volna
vérét ontani bárkinek, aki a háza körül ólálkodik.
Mit tett volna azzal - és nem is ok nélkül -, akit
a házban talál!
Miközben a ház úrnője és a férfi - aki mindent
elkövetett, hogy a nőt megnyerje magának - a
fogadószobában enyelegtek, hirtelen kopogás
hallatszott a kapu felől. Ez aggodalommal és
félelemmel töltötte el a férfi szívét, különösen,
amikor az asszony felsikoltott: "Ez csak a férjem
lehet!" Remegve bújtatta el a férfit egy
kamrácskában, amely a fogadószobából nyílott,
rázárta az ajtót, de a kulcsot elöl hagyta.
Aztán kinyitotta a kaput.
A férj - mert tényleg ő volt - belépve a házba
meglátta az asztalra készített ételeket és italokat.
Meglepődve kérdezte meg feleségétől, hogy mit
jelentsen ez.
- Azt jelenti, amit látsz - felelte az asszony.
- Kinek készült mindez? - kérdezte a férje.
- A szeretőmnek, aki épp itt van nálam.
- Hol van?
- Abban a kamrában - mondta, kezével is mutatva
arra a helyre, ahol az áldozat lapult.
E szavakra a férj a kamrácska ajtajához ugrott,
de zárva találta.
- Hol a kulcs? - kérdezte.
- Itt van - felelte az asszony és odadobta a
kulcsot az urának. Amint a férje a zárba helyezte
a kulcsot, a nő hangos nevetésben tört ki. A férj
hátrafordult és megkérdezte:
- Min mulatsz olyan jól?
- Ítélőerőd gyengeségén, elméd és értelmed
fogyatékosságán - felelte a felesége. - Ó, te balga
férfi, hát azt gondolod, hogy ha valóban lenne
szeretőm, és beengedtem volna ide, megmondanám
neked, hogy itt van, és hogy hová rejtettem? Ez
nem túl valószínű. Nem volt más gondolatom,
mint hogy téged terített asztallal várjalak, s hogy
megtréfáljalak, amint sikerült is. Ha szeretőm
lenne, biztosan nem rád bíznám a titkomat.
A férj ott hagyta a kulcsot a zárban anélkül,
hogy elfordította volna, és visszatért az asztalhoz.
- Igazad van - mondta -, felforrt a vérem, de
nincs okom kételkedni szavaid komolyságában.
Aztán együtt ettek és ittak, majd szerelmeskedni
kezdtek.
A "szerető" eközben végig a kamrában rejtőzködött,
s a ház úrnője csak akkor engedte ki, amikor a
férj ismét elment hazulról. Bizony nagyon rossz
állapotban és igen meggyötörten találta. Mikor
már kint volt, megmenekülve a nagy veszélytől,
a nő így szólt hozzá:
- Na, te nagyokos, aki olyan jól ismered a nők
fortélyait! Felér-e minden tudásod azzal, amit itt
most láttál?
- Meggyőződtem róla, hogy ravaszságotok
nem ismer határt - felelte a férfi.
Ebből is láthatod, hogy milyen álnok a nő, s mi
mindenre képes.

A rajtakapott szerető története

Egy asszony, akinek erőszakos és durva ura
volt, éppen a szeretőjével enyelgett, amikor férje
váratlanul hazatért egy hosszú utazásról, s csak
annyi ideje maradt, hogy kedvesét az ágy alá
rejtse. Idegességében le s föl járkált, de semmi
sem jutott az eszébe, hogyan csempészhetné ki a
házból a férfit. Mikor éppen kinézett az egyik
ablakon, észrevette a szomszédasszonya, aki
látta, hogy gondokkal küszködik, s megkérdezte,
mi gyötri annyira. Az asszony elmondott neki
mindent.
A szomszédasszony ekkor így szólt:
- Menj csak vissza nyugodtan a házadba. Majd
én gondoskodom a te szeretődről. Ígérem, hogy
bántódás nélkül kerül ki onnan.
Az asszony visszatért a házba, s hamarosan a
szomszédasszony is követte. Együtt készítették el
az ételt, aztán mindannyian leültek, hogy
egyenek-igyanak. Az asszony a férjével szemben
foglalt helyet, a szomszédasszony pedig az ággyal
szemben ült le, s történetekbe és anekdotákba
kezdett, amelyek a nők furfangosságáról szóltak.
A szerető az ágy alatt mindent jól hallott.
Egyik történet a másikat követte, míg végül
így mesélt a szomszédasszony:
- Egy férjes asszony szeretőt tartott magának,
akit gyengéd szeretettel vett körül, s aki ugyanúgy
viszontszerette őt. Egyik nap a férj távollétében a
szerető meglátogatta kedvesét. Éppen együtt
voltak, amikor a férj váratlanul hazatért. Az
asszony jobbhíján az ágy alá bújtatta szeretőjét,
majd leült a férje mellé, aki ételekkel és
italokkal frissítette fel magát. Tréfákkal és
mókákkal mulattatta a férjét, s közben játékból
bekötötte ura szemét egy kendővel, jó alkalmat
teremtve evvel a szeretőnek, hogy az ágy alól
kimászva elmeneküljön.
A feleség rögtön megértette, hogyan fordíthatja
a maga hasznára a mesét. Fogott egy kendőt, s
a férje szemeit bekötötte és így szólt:
- Ezzel a ravasz csellel segítette ki a nő a
szeretőjét szorult helyzetéből.
A szerető eközben - megragadva az alkalmat -
kisurrant anélkül, hogy a férj bármit is észrevett
volna. Nem tudva mi történt, a férj csak nevetett
a történeten, s vidámságát csak fokozták felesége
szavai és pajkos évődése.
Ebből is láthatod, milyen csapodár a nő, s mi
mindenre képes.

Történet a hiábavaló elővigyázatosságról

Élt egy férfi, akinek a felesége tökéletes szépség
volt, olyan, mint a telihold. Ez a férfi nagyon
féltékeny volt, mert ismerte a nők fortélyait és
ravaszságait. Soha nem ment el otthonról anélkül,
hogy gondosan be ne zárta volna a kaput és a
terasz ajtaját. Egyik nap a felesége megkérdezte
tőle:
- Miért csinálod mindezt?
- Azért, mert ismerem szokásaitokat és
fortélyaitokat - válaszolta a férfi.
- Ettől ugyan nem leszel biztonságban - felelte
a nő -, mert ha egy nő szíve eped valakiért, akkor
hiába minden óvintézkedés.
- Jó, jó - mondta a férfi - de azért nem árt
zárva tartani a kapukat.
- Semmi értelme - mondta a nő. - Az ajtók
vasalásai mit sem érnek, ha a nő arra kezd vágyni,
amire te gondolsz.
- Nos jól van - mondta a férfi. - Tedd csak
meg, ha találsz rá módot.
Amint a férje elhagyta a házat, a nő felment a
tetőre és egy kis lyukon át, amit maga vágott a
falba, kilesett az utcára, hogy lássa, mi történik
odakinn. Éppen arra haladt el egy fiatal férfi, aki
felnézett, megpillantotta a nőt és felébredt benne
a vágy, hogy magáévá tegye:
- Hogyan juthatnék be hozzád? - szólt fel a
nőnek.
- Sehogy - felelte a nő -, mert a kapu zárva
van.
- Hogyan lehetnénk mégis együtt? - kérdezte
a férfi.
- Majd fúrok egy lyukat a kapun. Te csak lesd
meg a férjemet, amikor ma este hazatér. Ha már
bejött, dugd be a hímtagodat a lyukon, s az így a
vulvámmal fog találkozni. Csakis így töltheted
vágyam, másképp lehetetlen.
A fiatal férfi lesben állt, amíg a férj hazatért az
esti imáról. Mikor látta, hogy bement a házba és
bezárta maga mögött a kaput, odament, megkereste
a lyukat és bedugta a hímtagját. A feleség is
résen volt. Alig lépett be a férje a házba, s még az
udvaron tartózkodott, amikor odament a kapuhoz,
és mintha meg akarna bizonyosodni arról, hogy
a kapu be van-e zárva, szemérmét a hímtaghoz
illesztette, mely a lyukon át bekandikált, majd
bevezette vulvájába.
Aztán eloltotta a gyertyát és beszólt a férjének,
hogy hozzon ki egy lámpást.
- Minek? - kérdezte a férje.
- Elvesztettem valamit és nem találom a sötétben -
felelte a nő.
A férje kijött a lámpással. A fiatal férfi hímtagja
még a nő vulvájában volt és éppen magját vetette.
- Hol vesztetted el? - kérdezte a férj.
- Itt ni! - kiáltott fel a nő, és tomporát
visszahúzva szabadon hagyta szeretőjének meztelen
vesszejét.
Ennek láttán a férj őrjöngve vetette magát a
földre. Mikor észhez tért, a felesége megkérdezte:
- Hát a híres óvatosság?
- Allah bocsásson meg nekem! - felelte a férfi.
Ebből is láthatod, milyen csapodárok a
nők, s mi mindenre képesek. Se szeri, se
száma fortélyaiknak: még a hangyát is képesek
lennének meghágatni az elefánttal.

* * *
Magját lassan veti a jó szántóvető,
Ám hosszan arat, ha jő a nyáridő.
Csorbuló kaszáját ki-kikalapálja,
S helyét a munkában mindvégig megállja.
Ilyen a férfi, kit megbecsül a nő,
Öröm az néki és szemében nagyra nő.

Mesélik, hogy egyszer Abdal-Malik ibn Marván
[kalifa (685-705)] meglátogatta Leilát [Leila


al-Ahjalíja, omajjád kori költőnő] és különböző
kérdéseket tett fel neki.
Többek között azt is megkérdezte, mik azok a
tulajdonságok, amiket a nők a férfiaktól
elvárnak.
Leila így felelt:
- Legyen orcája olyan, mint a miénk, ó uram!
- Hát még? - kérdezte Abdal-Malik, s ő így
folytatta:
- Hajuk is olyan legyen, mint a miénk.
S mikor Abdal-Malik tovább faggatta, így válaszolt:
- Olyan legyen, mint Te, ó igazhitűek fejedelme,
mert ha egy férfi nem erős és gazdag, nem lesz
szerencséje a nőkkel.
Egy költő így írt erről:
A nők vagyonra, kincsre vágynak,
Daliás, szép ifjakra várnak.
Aki szegény, s haja deres,
Jobb, ha asszonyt nem is keres.

A hímtag különböző méreteiről

A merev hímvessző, hogy jól végezze dolgát,
legfeljebb 12 hüvelyk (három tenyérszélesség),
de legalább 6 hüvelyk (másfél tenyérszélesség)
hosszú legyen. Vannak férfiak, kiké
12 hüvelyk (három tenyérszélesség), másoké
10 hüvelyk (két és fél tenyérszélesség), ismét
másoké csak 8 hüvelyk (két tenyérszélesség).
Aki nem üti meg a fenti mércét, az nem tudja
kielégíteni a nőket.
[Az a szemlélet, amely a hímvessző méreteinek
túlzott jelentőséget tulajdonít, az egész könyvet
végigkíséri.]

Az illatszerek használatáról
(Muszailama [Mohamed vetélytársa] története)

Az illatszerek használata - éppúgy a férfiak,
mint a nők részéről - izgatóan hat a
közösülésre. A nő belélegezve a férfi által
használt illatosítókat, megrészegül, és gyakran
komoly segítséget jelent a női parfüm a
férfiaknak, hogy birtokukba vegyék a nőt.

Azt mesélik Muszailamáról, Kaisz fiáról, az
imposztorról - Allah verje meg -, hogy prófétai
adottságokkal kérkedett és utánozta a Prófétát -
Allah áldja és üdvözítse őt -, amiért ő és sok
más arab magára vonta a Mindenható haragját.
Ez a hazug csaló többször félremagyarázta a
Koránt is. Az egyik szúráról, melyet Gábriel
arkangyal [a hagyomány szerint Gábriel arkangyal
közvetítette Mohamedhez Allah szavait, s ezért
megkülönböztetett tiszteletnek örvend a muszlimok
körében] - üdvözlet néki - fedett fel a Prófétának
- Allah üdvözítse Őt -, azt mondta az őt
meglátogató hitetleneknek: "Gábriel velem is
tudatott egy hasonlót. Kigúnyolta az Elefánt
szúrát is [A Korán CV. szúrája a legkorábbi
revelációk egyike, amely Mekka csodás
megmenekülésére utal az Abraha (jemeni helytartó)
által vezetett hadjárat alól. Az említett
hadjáratot a hagyomány a Próféta feltételezett
születési évére, 570-re datálható, de feliratos
emlékek alapján az esemény 547-re tehető.],
mondván: "Ebben az Elefánt szúrában én az
elefántot látom. Hogy mi az? Egy négylábú,
melynek farka és hosszú ormánya van, és a
hatalmas Allah teremtménye."
A Kauszar szúrát [a Korán CVIII. szúrája] is
elvitatta. Azt mondta: "Drágaköveket adtunk neked
és elsőbbséget bármely más emberrel szemben, de
vigyázz, ne légy büszke erre!"
Így forgatta ki Muszailama a Korán különböző
szúráit hazugságaival és csalásaival. Még a
Prófétát is képes volt gyalázni, mikor a róla
szóló történeteket hallotta. Azt mesélték
ugyanis, ha a Próféta kezét egy kopasz főre
helyezte, a haj újra kinőtt, vagy ha beleköpött
egy kiszáradt kútba, az ismét bőségesen ontotta
a friss ivóvizet. Ha beleköpött a beteg szembe,
az visszanyerte látását, és ha egy gyerek fejére
tette kezét mondván "száz évig élj!", a gyerek
megérte azt a kort.
Mikor Muszailama követői ezeket hallották,
megkérdezték tőle: "Tudod-e, miket művel Mohamed?"
Ő pedig azt válaszolta: "Én ennél többet
is tudok!" De amikor szerencsétlen kezével a kopasz
fejet érintette, az utolsó szál haj is kihullott,
s mikor a kútba köpött, még az utolsó csepp víz
is elillant. Beteg szembe köpve teljes vakságot
okozott, és kezét a gyermek fejére téve szegény
gyermek azon nyomban kilehelte lelkét.
Lássátok testvéreim, így járnak azok, kiknek
szeme nem nyílik meg a világosságra, és kiket a
Magasságos nem részesít kegyelemben.
Élt az ő korában egy Tamím törzsbeli asszony,
akit Sudzsáának hívtak. Azt híresztelte magáról,
hogy prófétanő, és számos követője akadt a Tamím
törzs férfiai közül. Mindketten hallottak egymásról,
és Sudzsáa így szólt népéhez: "Hogyan is
férne meg két próféta! Vagy ő az igazi, s akkor én
és embereim követni fogjuk; vagy én, s akkor neki
kell az én törvényeim szerint élni."
Mindez már a Próféta halála után történt -
Allah áldja és üdvözítse őt.
Írt hát egy levelet Muszailamának, amelyben a
következők álltak: "Nem való, hogy egy és
ugyanazon időben ketten hirdessék az igét. Találkozzunk
hát mi és követőink, hogy próbára tegyük
egymást. Mérjük össze, mi Allahtól ered, s
kövessük azt, ki igaznak bizonyul." Lepecsételte a
levelet és e szavakkal bízta egy futárra:
- Vidd el ezt Jamámába Muszailamának, Kaisz
fiának. Én is követlek harcosaimmal.
Másnap lóra ült és seregei élén futára nyomába
eredt. Mikor a futár megérkezett, üdvözölte Muszailamát,
és átadta a levelet. Ő felbontotta és elolvasta,
felfogta szavait, és igen megrémült. Egyenként
tanácsba hívta embereit, de semelyikük véleményétől
sem lett okosabb.
A legnagyobb gondban volt, mikor egy öreg
lépett elő, és így szólt:
- Ó, Muszailama, nyugodj meg és örvendezz,
atyai tanáccsal jöttem hozzád.
- Szólj hát, s mit mondasz, jó tanács legyen! -
sürgette Muszailama.
Az öreg így folytatta:
- Holnap hajnalban a városon kívül állíttass
egy sátrat színes selymekkel bélelt brokátból.
Áraszd el illatfelhővel, mit olyan illatszerek ontanak
magukból, mint az ámbra és a pézsma. Illatosítsd
rózsával, jázminnal, jácinttal, szegfűvel és
narancsvirággal. Vitess be arany füstölőket tömjénnel
és áloéfával tele, s hogy el ne illanjon sátradból
illatuk, függönyöztesd el a bejáratot. Ha már
a víz is parfümmé változott, ülj trónodra, és küldess
el Sudzsááért, s lásd ott vendégül, de csak őt
egyedül. Ha eljő és egyet szippant abból a levegőből,
megrészegül, majd elalél legott, s elszáll belőle
az ellenségeskedés. Tedd próbára, s ő nem fog
ellenkezni. Ha birtokodba vetted akárcsak egyszer
is, nem fog több gondot okozni sem ő, sem emberei.
- Jól beszéltél. Allahra mondom, jól kigondoltad -
mondta Muszailama, és mindent úgy rendezett,
ahogy az öreg tanácsolta. Mikor látta, hogy
a sűrű illatfelhő még a vizet is megszagosította,
leült és Sudzsááért küldetett. Bevezette a sátorba
és szóval tartotta, mígcsak az az eszét nem vesztette.
Látván ebbéli állapotát, s tudva, hogy nincs más
gondolata, mint a közösülés, így szavalt neki:
- Gyere, ülj fel e díszes ágyra itt,
Neked készült, hogy töltse vágyaid.
Derekad alá kerül puha párna,
Vagy ha akarod, állhatsz kézre-lábra.
Ha tetszik, hajlítsd hátad, mint imához,
Ahogy csak kívánod, úgy látok munkához.
- Tedd meg így is, úgy is! Hadd részesüljek én
is általad az isteni kinyilatkoztatásban! - válaszolt
a prófétanő, s ő nem késlekedett kedvét tölteni
többféleképpen is. Kis idő múlva így szólt Sudzsáa:
- Kérj engem feleségül a törzsemtől, ha kiléptem
innen! - s távozott. Odakinn embereinek azt
mondta: "Muszailama meggyőzött az általa hirdetett
igazságról, kövessétek őt."
Muszailama pedig feleségül kérte s kapta Sudzsáát,
s mikor a hozományt követelték tőle, elengedte
nekik annak fejében a hajnali imát. Azóta
nem imádkoznak hajnalban a tamímiták, s ha
kérdezik tőlük ennek okát, mindig azt válaszolják:
"Csak a prófétanőnk, aki tudja a valót." A nők
közül soha nem ismertek el mást prófétának,
ahogy egyik költőjük is mondta:
Úgy vesszük mi prófétanőnket körül,
Miként másoknál csak férfi üdvözül.
[A történet hitelességét fémjelzi, hogy a
történetíró Tabari is feljegyezte.]
Muszailama halálát már Abu-Bakr [Mohamed apósa és
az őt követő első kalifa (632-634)] megjósolta,
de Zaid ibn Hattáb volt, aki megölte végül is.
Azt is mondják, hogy egyik követője, egy bizonyos
Vuhsa tette el láb alól; csak Allah tudja, mi az
igazság. Maga Vuhsa így nyilatkozott: "Megöltem
tudatlanságomban az egyik legigazabb embert,
Hamza ibn Abdal-Muttalibot, majd hívőként
megöltem az egyik leggonoszabbat, Muszailamát is.
Remélem Allah megbocsátja egyik bűnömet a
másikért." E szavak azt jelentik, hogy
pogányként megölte Hamzát, de mint muszlim
végzett Muszailamával. Ami a tamímita Sudzsáát
illeti, felvette az iszlám hitet, és feleségül ment a
Próféta egyik követőjéhez - Allah legyen kegyes
hozzájuk. Így végződik a történet.
Az olyan férfit tisztelik a nők, ki kedvüket
keresi, jó tartású és arányos termetével kirí a
többiek közül. Legyen továbbá bátor és nemes,
nem dicsekvő és beszédben kellemes.
Tartsa meg szavát s ígéretét, s csak igazat
szóljon, s mit mondott, állja is.
Aki kérkedik kapcsolataival, nőismerőseivel
és szerelmükkel, csak megvetést érdemel
tőlük. Az effélékről lesz szó a következőkben.

Azt mesélik, élt Mámún [kalifa (813-833), Harun
ar-Rasíd fia] korában s udvarában egy bolond,
Bahlúl [perzsa eredetű szó, jelentése: udvari
bolond] nevű, kinek tréfái gyakran megnevettették
őt és vezírjeit. Egy nap megjelent színe előtt,
s a király éppen jókedvében volt. Leültette s
megkérdezte: "Mi szél hozott, te kurafi?"
"Téged jöttelek látni, ó uram - Allah tegyen
győztessé mindenek felett!" - felelte Bahlúl.
"Hogy megy a sorod, mióta új feleséget vettél a
régi mellé?" - kérdezte a király. Mert Bahlúl
nemrég elégedetlenségében második asszonyt is
vett nőül. "Boldogtalan vagyok ezzel is, azzal is -
felelte -, s ráadásul a szegénység gyötör."
"Tudnád-e rímbe szedni sirámaid?" - kérdezte a
király. Bahlúl bólintott és rákezdett:
Szegénység ver láncra, a nyomor meggyötör,
Balsorsom üldöz, s végül vesztemre tör.
Kerül a szerencse, gúnyol már a nép,
Életem fonalát átok tépi szét.
Allah elfordul tőlem, a szegénytől,
Megvetés sugároz sokaknak szeméből.
Régóta szorongat keserűség, bánat,
Ha sokáig így megy, elhagyom a házat.
- Hová készülsz? - kérdezte Mámún.
- Allahhoz és az ő prófétájához - Allah áldja és
üdvözítse őt! - és tehozzád, jó uram - szólt Bahlúl.
- Jól feleltél, aki Allahhoz és az ő prófétájához
menekül, az nálunk szívesen látott vendég. - Aztán
így folytatta:
- Tudnál-e versben szólni feleségeidről és saját
helyzetedről?
- Ó, igen - felelte Bahlúl.
- Halljuk hát! - sürgette Mámún, és Bahlúl így
szavalt:
"Két asszonyt vettem nőül balga fejjel én.
Miért is panaszkodsz, te kétszer vőlegény?!
Azt mondtam magamnak: egy bárányként fogom
Élvezni felváltva két tejelő juhom.
De jaj, lettem akár egy áldozati bárány,
Magamat két nőstény farkas közt találván.
Egy éjszaka ennek, egy pedig amannak,
Bizony gondoltam már jobb volna kappannak!
Egyik kedvét töltöm - dühös rám a másik,
Nincs már menekvésem, tudom, mindhalálig.
Ha úgy akarsz élni, mint ki szíve szabad,
Gondtalan, boldogan, nőhöz ne kösd magad!
S ha mégis nősülnél, elégedj meg eggyel,
Egy asszony maga is elbír két sereggel."
Miután meghallgatta Mámún ezt a verset,
olyan hahotára fakadt, hogy majdnem eldőlt. Tetszése
jeléül egy arannyal átszőtt köntöst ajándékozott neki.
Bahlúl igen megörült, s boldogan indult útjára,
mely a nagyvezír palotája felé vezetett. Éppen
akkor nézett ki az ablakon Hamdúna és megpillantotta őt.
Így szólt a szolgálójához:
- A Kába Urára, amott megy Bahlúl egy szépséges
arany köntösben. Hogy tudnám vajon megszerezni tőle?
- Úrnőm, te ne tudnád, hogy lehet megszerezni? -
kérdezte a szolgáló.
- Van is egy ötletem, hogy vehetném el tőle -
felelt Hamdúna.
- Ó, úrnőm - mondta a szolgáló -, ravasz kópé
ez a Bahlúl. Az emberek azt hiszik, rajta nevetnek,
holott ő az, aki csúfot űz belőlük. Verd ki a fejedből
a gondolatot, ó úrnőm, nehogy magad ess a
néki szánt csapdába.
- Meg kell szereznem! - mondta Hamdúna, és
leküldte a szolgálót, hogy hívja fel Bahlúlt.
- Allah áldására, aki megszólít, annak válaszolok -
mondta Bahlúl, és követte a szolgálót.
["Aki megszólít téged, válaszolj annak" - tartja
az iszlám hagyomány (hadísz), amely Mohamed
állítólagos mondásainak tárháza, s mint ilyen, a
Korán mellett a fontos útmutató egy hívő muszlim
számára.]
Hamdúna köszöntötte és így szólt:
- Bizonyára azért jöttél, hogy gyönyörködj
énekemben.
- Valóban - válaszolt Bahlúl, mert Hamdúna
híres volt szép hangjáról.
- Miután meghallgattál, talán ennél és innál is
valamit?
- Igen, ó úrnőm.
Hamdúna pedig énekelni kezdett olyan gyönyörűségesen,
hogy aki hallotta, szerelmes sóvárgással töltötte
el a szívét. A dalok után felszolgálták az ételeket
és italokat. Bahlúl kedvére evett és ivott.
Ekkor Hamdúna így szólt:
- Ó Bahlúl, azt hiszem, szívesen levetnéd a
köntösöd, s nekem ajándékoznád.
- Ó úrnőm, van annak egy feltétele. Ígéretet
tettem magamnak, hogy aranyköntösömet csakis
annak adom, akivel azt tehetem, amit a férfi a
nővel szokott.
- Tudod te, mi az, ó Bahlúl? - kérdezte Hamdúna.
- Hogy tudom-e? - felelte Bahlúl. - Én, aki
Allah teremtményeit e tudományra oktatom? Én
tanítom az embereket, hogyan kell szerelemben
egyesülni. Miféle örömöket tud egy nő nyújtani,
és hogyan kell a nővel bánni: szerelemre hevíteni
és tüzét eloltani. Ki tudná nálam jobban, ó úrnőm,
megadni egy nőnek, mi néki jár?
Hamdúna Mámún kalifa lánya és a nagyvezír
felesége volt. Kecses és szép volt, termete szabályos.
Senki nem múlta fölül gyönyörűségét és tökéletességét.
Látványától a hős férfiak engedékenyek és alázatosak
lettek, földre szegezték tekintetüket, nehogy
megbabonázza őket az a szépség és báj, mellyel
Allah megajándékozta őt. Aki szemét rajta felejtette,
eszét vesztette. Sokan életüket kockáztatták miatta.
Ezidáig Bahlúl is kerülte a találkozást vele, nehogy
őt is rabul ejtse. De most ő küldött érte, ő
szólította meg, s illett válaszolni. Beszélgetésük
közben Bahlúl többször lesütötte szemét félvén,
hogy nem tud parancsolni szenvedélyének. Hamdúna
égett a vágytól, hogy hozzájusson a köntöshöz,
ő pedig megkérte az árát.
- Mit kérsz érte? - kérdezte Hamdúna.
- Egyesülést - felelte Bahlúl.
- Tudod, mit kívánsz? - kérdezte Hamdúna,
mire Bahlúl így felelt:
- Allahra, senki sem ismeri jobban a nőket
nálam. Őket szeretni életem tartalma. Ismerem
dolgaikat, tudom, mire vágynak. Tudd meg, ó
úrnőm, az emberek különböző dolgokon munkálkodnak,
képességeik és hajlamaik szerint. Az egyik
elveszi, mit adni kényszerül a másik; ez elad, míg
venni kényszerül amaz. Csak én nem munkálkodom
sem ezen, sem azon, magamat a nők szerelmének adom.
Ki szerelemtől beteg, én azt meggyógyítom, kinek
mije szomjas, én azt megitatom.
[Bahlúl válaszának nagy része rímes prózában
(szadzs) íródott.]
Hamdúna elcsodálkozott ezeken a szavakon és
megkérdezte Bahlúlt, tudná-e versbe is foglalni
azokat.
- Igen - felelte Bahlúl.
- Halljuk hát - sürgette Hamdúna, és Bahlúl
szavalni kezdett.
Dolgunkban, sorsunkban vagyunk különbözők,
Ezek szomorkodók, amazok nevetők.
Az egyiknek sorsa hajsza, szomorúság,
A másiknak élte vidámság, gazdagság.
Csak rajtam nincs pénznek, haszonnak hatalma,
Mit érdekel engem török, arab, perzsa?!
Csak a közösülés nékem minden vágyam,
A nőket szeretni biztosan, hibátlan.
Ha kulcsom távol van mindenféle zártól,
Szívem egyre tüzel, olthatatlan lángol.
Itt van - felállt - nézd meg, mily hatalmas termet!
Szomjat olt, tüzet fojt, ha kell, gerjedelmet.
Dörgölődzve ki, s be, combjaidnak közte,
Te Nemes, Bőkezű, Remény s Szemem Tükre!
Megteszem ezerszer! Ha nem megy egyszerre,
Nincs mit szégyelleni, ez a világ rendje.
Vagy bocsáss utamra, tarts magadtól távol,
Gorombán taszíts el, könyörtelen-bátor.
De fontold meg, s ne bánts a kimondott szóval,
Allahra, bocsáss meg, ne gondolj a rosszal.
Bocsáss meg, légy kedves, míg itt vagyok nálad,
Szablya-éles szóval ne sújtsd rabszolgádat.
Ne űzz el, hadd jöjjek hozzád széppel, jóval,
Mint ki szomjazónak hoz vizet akóval.
Siess, fedd fel magad éhes szemeimnek,
Szemérmed ne állja útját élvezetnek.
Add magad kezemre, nem keverlek bajba,
Még ha betegséget varrnál is nyakamba.
Maradok, ki voltam - te is, aki voltál,
Úrnőm mindörökké - én pedig, ki szolgál.
Titkunk mi leplezi? - Nem lesz soha téma,
Megőrzöm titoknak, mint ki süketnéma.
Allah csak tudója annak, mi történik,
Hála néki, vágyam, gerjedelmem érik.
Hamdúna a verset meghallgatva majdnem elalélt
a gyönyörűségtől, s szemét Bahlúl szerszámján
felejtette, mely oszlopként magasodott elő
combjai közül. Azt mondogatta magában tanakodva:
"Megteszem!" - majd azt: "Nem, mégsem."
Közben erős vágy öntötte el ölét, melyet
maga az ördög táplált. Úgy döntött, megadja
magát s a köntös árát, hiszen úgysem hinné el
senki Bahlúlnak, ha netán eldicsekedne a történtekkel.
Intett neki, hogy vegye le a köntöst és kövesse
a szobájába, de Bahlúl azt mondta, csak akkor
válik meg a köntöstől, ha már vágyát töltötte.
Hamdúna izgatottan oldotta meg övét és indult el
a szobája felé. Bahlúl követte, s azt gondolta
magában: "Álmodom talán vagy ébren lennék?"
Odaérve Hamdúna lefeküdt egy selymekkel tornyosuló
ágyra, s minden ízében remegve húzta fel
combjain a ruhát.
Minden szépség, mellyel Allah halmozta el
Hamdúnát, Bahlúl kezei közé került. Először kecses
kupolaként ívelő hasát pillantotta meg, majd
legelésző szemeit a köldökén pihentette, mely
gyöngyként rejtezett kelyhében. Lefelé folytatva
a kalandozást, a természet egy szépséges alkotására
bukkant, s csodálattal adózott a fehér és formás
comboknak is.
Közelebb húzódott, simogatta, ölelte, csókjaival
árasztotta el, míg Hamdúna eszét nem vesztette,
s Bahlúl hímtagját megragadta. Ekkor Bahlúl
így szólt:
- Úgy látom úrnőm, igencsak magadon kívül
vagy, zavartnak látszol!
- Ó, te kurafi! Allahra mondom, úgy érzem
magam, mint egy tüzelő kanca, és te még tovább
szítod tüzemet szavaiddal! És micsoda szavak! Hát
nem tudod, hogy az ilyen szavak még azt a nőt is
lángra lobbantanák, aki egyébként Allah
legtisztességesebb teremtménye? Vesztemet okozod
verseddel és szavaiddal!
- Hogyan tüzelhetnél, mikor férjed is van? -
vetette közbe Bahlúl.
- Ó, hát nem tudod, hogy egy nő éppúgy tüzel
egy férfi láttán, mint a kanca, ha csődör kerül a
közelébe - még akkor is, ha az nem a férje? A
különbség csupán annyi, hogy a kanca csak az év
egy bizonyos szakában engedi magához közel a
csődört, míg egy asszonyt mindig rá lehet venni
szerelmes szavakkal. Engem most egyformán hatalmába
kerített természetem s szavaid ereje. Siess
hát, míg a férjem távol, mert bármikor megjöhet.
Bahlúl ekkor így szólt:
- Ó, úrnőm, ágyékomban olyan fájdalmat érzek,
mely megakadályoz abban, hogy fölébed kerekedjek.
Légy te hát a lovas, s vedd a köntöst!
Aztán lefeküdt, ahogy a nők szoktak, s vesszeje
oszlopként tört a magasba. Hamdúna felpattant a
nyeregbe, s kezei közé véve Bahlúl vesszejét,
nézegetni kezdte. Csodálattal töltötte el annak
duzzadó nagysága, s így szólt:
- Ez a csábítás ördöge, s megannyi bajnak forrása.
Ó, Bahlúl, sohasem láttam ennél hatalmasabbat!
Feszes fejét szeméremajkaihoz dörzsölte, míg
azok szólásra nem nyíltak: jer be hát! Ekkor Bahlúl
megkezdte az előrenyomulást, a szultán lánya pedig
lejjebb ereszkedve segített, amíg teljesen el
nem tűnt a szeme elől.
- Allah bujává tette a nőket, és fáradhatatlanná
a bujálkodásban! - szólt Hamdúna, aztán olyan
táncba kezdett farával, amilyet a szita jár a nők
kezében. Ringatta magát jobbra is, balra is, előre
meg hátra. Addig lovagolt a szultán lánya Bahlúl
vesszőparipáján, míg az élvezet csúcsaira együtt fel
nem értek. Ebben a pillanatban a vulva úgy szívta
magába a hímvesszőt, mint egy kisded anyja emlejét.
A gyönyör egyszerre árasztotta el őket, s mindketten
hevesen megrázkódtak.
Aztán Hamdúna óvatosan megfogta, szép lassan
kihúzta, s jóleső érzéssel tekintett rá.
- Így cselekszik, aki férfi! - mondta, miközben
megtörölgette egy selyem kendővel.
Mindketten felkeltek, s Bahlúl indulni készült.
Ám Hamdúna megállította:
- Hát a köntös?
- Te ültél a nyeregbe, s még ajándékra vársz?
- De hát te mondtad, hogy fájdalmaid meggátolnak,
hogy nyeregbe szállj!
- Bánom is én - mondta Bahlúl. - Az első
neked, a második nekem, aztán tiéd a köntös, s
bocsáss utamra.
- Ha egyszer megtörtént, miért ne történhetne
meg másodszor is? Azután úgyis elmegy - gondolta
magában Hamdúna és lefeküdt. Bahlúl
azonban így szólt:
- Csak akkor, ha teljesen levetkezel.
Hamdúna hamar meztelenre vetkőzött, és Bahlúl
elámult szépsége láttán. Sorban megcsodálta
minden porcikáját; fenséges combjait, hasát, köldökét,
duzzadó kebleit, melyek jácintként rezegtek.
Nyaka, mint a gazelláé, szája, mint egy gyűrű,
ajkai vörösek, mint a véres szablya. Fogai, mint
gyöngyök, orcái rózsák, szemei feketék,
mandulavágásúak, szemöldöke ébenfekete, s mint egy
szépen kerekített nún.
[Az arab "n" betű neve. A betű egy félkörre
emlékeztet.]
Homloka, mint a telihold az éjszakában.
Bahlúl ölelte, csókolta ahol érte, szomjasan
szürcsölte ajkai nedvét. Hamdúna félig ájulatban
nyögdécselt, sóhajtozott, agyát köd borította el,
szemére fátyol ereszkedett, s mikor Bahlúl
legtitkosabb rejtekeit is csókjaival borította
be, szinte teljesen megdermedt. Bahlúl szerelmes
pillantásokat vetett arra a bíbor csarnokra,
mely szépségével minden férfiszemet megigéz.
- Ó, férfiak veszte! - kiáltott fel, s tovább
ölelgette, míg Hamdúna szenvedélyének hullámai oly
magasra nem csaptak, hogy megragadta Bahlúl
hímtagját és bevezette vulvájába. Most Bahlúlon
volt a sor, s addig csapdosta törőjét a mozsár
aljához, míg mindketten megtörten, de egyszerre
szálltak fel a gyönyörök kertjébe.
De Bahlúl ismét menni készült.
- Hát a köntös? - kérdezte Hamdúna. - Lóvá
akarsz tenni?
- De hiszen még nem is fizettél érte! Először a
Te kedvedre történt, másodszor az enyémre, a
harmadik legyen a köntösért.
Közben levetette a köntöst és Hamdúna elé
helyezte. A kalifa lánya ismét felfedte magát és így
szólt:
- Tégy, amit akarsz!
Bahlúl fölébe kerekedett és egyetlen mozdulattal
helyezte vissza köpüjét a már ismerős edénybe.
A jól végzett munka öröme ismét egyszerre röpítette
őket a magasba.
Aztán Bahlúl felállt, és a köntös nélkül távozott.
A szolgáló pedig így sopánkodott:
- Ó, úrnőm, hát nem megmondtam? Agyafúrt
ember ez a Bahlúl, ne próbálj túljárni az eszén. Az
emberek úgy vélik, tréfát űznek vele, pedig ő járatja
velük a bolondját. Miért is nem hallgattál rám?!
- Elhallgass! Ami megtörtént, megtörtént.
Minden vulvára felíratott annak a neve, aki
birtokába veheti, akár szerelemből, akár
csalárdságból.
[Utalás a hagyomány egyik sorára: "Minden
embernek a homlokára van írva a sorsa..."]
Ha Bahlúl neve nem lett volna odaírva, sohasem
érte volna el célját sem ő, sem más, még ha
a világ összes kincsét is ígérte volna.
Miközben így beszélgettek, valaki megverte a
kaput.
- Ki az? - kiáltott ki a szolgáló.
- Bahlúl - szólt a hang kívülről.
Hamdúna összerezzent a név hallatán.
- Mit akarsz? - kiáltott ki a szolgáló.
- Egy korty vizet, ha adnál - válaszolt Bahlúl.
A szolgáló kivitte neki a vizeskorsót. Bahlúl
ivott egy keveset, aztán - mintha véletlenül
történne - elejtette a korsót, mely ezer darabra tört.
A szolgáló becsapta a kaput, Bahlúl pedig leült a
ház elé.
Időközben megérkezett a ház ura, a nagyvezír,
s csodálkozva kérdezte:
- Mit keresel te itt, Bahlúl?
Bahlúl így felelt:
- Ó, uram, erre tartott utam, s közben erőt vett
rajtam a szomjúság. Bekopogtattam hát, kijött a
szolgáló s innom is adott, de a korsó kicsúszott a
kezeim közül és ezer darabra tört. Úrnőnk pedig,
Hamdúna, a te feleséged, kártérítésként elvette
tőlem a köntöst, amit urunk, a szultán ajándékozott
nekem.
- Hozd ki neki a köntöst! - szólt be a nagyvezír.
Hamdúna kijött, s a férje megkérdezte tőle,
igaz-e, amit Bahlúl mondott. Hamdúna kezeit
összecsapva felkiáltott:
- Mit tettél, ó Bahlúl?!
- Én a bolond szaván szóltam az uradhoz, szólj
Te, mint egy bölcs!
Hamdúna pedig leleményességét csodálva visszaadta
a köntöst, s ő útjára ment.

* * *

Második fejezet

A dicséretreméltó nőkről

Tudd meg, ó vezír - Allah áldása rád -,
hogy a nők is igen különbözőek. Van, akit
dicséret illet, van, akit csak elmarasztalás.
A férfiaknak tetsző nő tökéletes alakú, formás,
s az egészségtől majd kicsattan. Haja
ében, homloka magas, szemöldöke szurokfekete,
szemeinek bogara is az, de a fehérje
tiszta. Arca ovális, orra egyenes, szája íves,
lehelete kellemes, ajkai s nyelve élénk pirosak.
Nyaka hosszú, de nem vékony, felső teste
fejlett, keble telt, kemény, hasa kerekded,
köldöke mély. Ágyéka testes és pihés,
vulvája húsos, de keskeny a rés. Tapintása
bársony, heve oly tüzes, nedvét nem ontja,
illata kellemes. Combja és fara kemény és
feszes, a csípője széles, ám dereka karcsú.
Kezei, lábai kecsesek, karjai teltek, vállai jól
fejlettek.
[Az arabok azt tartják ideális nőnek, akit Allah
"gazdagon" megajándékozott kegyeivel. A telt
formák az egészség és a bőség jeleiként
esztétikai mértékké alakultak át.]
Elölről nézve elbűvölő, ha hátulról pillantod meg,
a vágy emészt el érte. Ülve olyan,
mint egy kerek kupola, állva, mint egy
zászlórúd. Fekve: puha ágy.
Ritkán szól s nevet, csak okkal teszi. A
házat nem hagyja el, nem szomszédol. Asszonyok
közül sem választ barátot, senkiben sem
bízik, csakis a férjében. Nem fogad el senkitől
semmit, csakis a férjétől és rokonaitól. Mások
ügyes-bajos dolgaiba nem avatkozik bele,
nem hajlik a rosszra, nincs mit rejtegetnie. Ha
férje szólítja, engedelmes, serény. Mindenben
segíti, gondjait enyhíti. Nem nevet és örvend,
ha férje bánatos, hanem megpróbálja
jókedvre deríteni, ha csak egy pillanatra is.
Csak férjének veti alá magát, még ha el is
emészti az önmegtartóztatás. Titkos testrészeit
elfedi, takarja, illő ruhát visel minden
alkalomra. Férjére nem hoz szégyent. Illatszereket
használ és antimont, fogát szivákkal
tisztítja.
[Az antimonból szemfestéket készítenek az arab
nők. A szivák a fogak tisztítására és fehérítésére
használatos fadarab.]
Az ilyen nőt tisztelet övezi.

A néger Dirgám ["beszélő név", jelentése:
oroszlán, energikus férfi, erős csődör] története

A történet szerint élt egyszer egy hatalmas szultán,
aki nagy birodalommal, seregekkel és szövetségesekkel
rendelkezett, a neve pedig Ali ibn ad-Daigam volt.
Egy éjszaka álmatlanság gyötörte. Magához
hívatta hát a vezírt, a rendőrfőnököt és a
testőrparancsnokot. Mikor színe elé járultak,
megparancsolta nekik, hogy vegyék magukhoz
szablyájukat és álljanak készenlétben.
- Mi történt, ó urunk? - kérdezték.
- Az álom elkerül ma éjjel, ezért úgy döntöttem,
hogy a városban fogok sétálni. Legyetek
kéznél, ha szükségem lenne rátok! - mondta.
- Halljuk és engedelmeskedünk! - válaszolták.
A szultán e szavakkal indult el:
- Allah nevében, s a Próféta áldásával - Allah
áldja és üdvözítse őt!
Azok hárman követték, utcáról utcára jártak,
mígnem hirtelen zaj ütötte meg a fülüket az egyik
mellékutcából.
Egy férfi fetrengett a porban, egy kődarabbal
verte a mellét és ezt kiabálta:
- Nincs már igazság a földön! Hát nincs senki,
aki megmondaná a szultánnak, mi folyik országában?
- Hozzátok elém! - szólt a szultán. - De
vigyázzatok, nehogy megijesszétek!
Társai kézenfogták és felsegítették.
- Kelj fel! Ne félj, nem lesz bántódásod!
- Azt mondjátok, ne féljek, s mégsem üdvözöltök
kellően. Pedig tudhatjátok, hogy egy igazhívőnek
az üdvözlés jelenti azt, hogy biztonságban
van - mondta a férfi, majd felállt és elindult
velük a szultán felé.
[A "szalám" szó egyszerre jelent üdvözlést és
biztonságot, békét és örök üdvösséget.]
A szultán is és társai is köpenyükbe rejtették
arcukat, s az utóbbiak kivont szablyájukra
támaszkodtak. A férfi a szultán elé érve így
köszöntötte:
- Üdvözlégy, ó ismeretlen!
- Te is, ó ismeretlen! - válaszolta a szultán.
- Miért mondtad, "ó ismeretlen!" - kérdezte a férfi.
- Hát te miért mondtad? - kérdezett vissza a szultán.
- Mert nem tudom a neved - felelte a férfi.
- Én se a tied - válaszolta a szultán, majd ezt
kérdezte:
- Mondd csak, mit jelentenek azok a szavak,
amiket hallottunk: "Nincs már igazság a földön!
Hát senki sincs, aki megmondaná a szultánnak, mi
folyik országában?" Mi történt veled?
- Csak annak mondom el, aki bosszút tud állni,
s megszabadít a szégyentől és a megaláztatástól -
felelte a férfi.
- Én talán bosszút tudok állni érted, s
megszabadítalak a szégyentől, ha Allah is úgy akarja -
szólt a szultán.
A férfi belekezdett.
- Amit most elmesélek, csodálatos és megdöbbentő
egyszerre. Szerettem egy nőt, aki viszontszeretett.
Szerelemben egyesültünk, és ez a kapcsolat sokáig
tartott, egészen addig, amíg egy vénasszony meg nem
környékezte és elvitte egy bűnös, tisztességtelen
házba. Azóta nem jön álom a szememre, boldogságom
odalett, üldöz a sors.
- Kié az a bűnös ház, s kinek dolgozik a vénasszony? -
kérdezte a szultán.
- Egy fekete rabszolgának, akit Dirgámnak
hívnak. A háza tele van gyönyörű nőkkel, akiknek
a szépsége csak a holdéhoz fogható. Még a szultán
háremében sincsenek olyan szépek. Szökött rabszolga
ő, akit egy nő támogat. Teljesen bele van
habarodva, s ő látja el étellel, itallal, ruhákkal s
mindennel, amire szüksége van.
A szultán igen elcsodálkozott a hallottakon, de
a vezír, aki mindent hallott, kitalálta, hogy ez az
ő szökött rabszolgája. A szultán megkérte a férfit,
hogy mutassa meg azt a házat.
- És ha megmutatom, mit csinálsz? - kérdezte
a férfi.
- Majd meglátod, ha megmutatod - felelte a
szultán.
- Nem tudsz csinálni semmit - válaszolt a férfi.
- A ház igen erős és félelmetes. Ha megpróbálsz
behatolni, az életeddel játszol, mert a ház ura
rettegett, hatalmas nagyúr.
- Te csak mutasd az utat, s egy cseppet se félj! -
mondta a szultán.
- Allah áldása kísérjen - fohászkodott a férfi és
megindult előttük.
Követték, amíg egy széles utcába nem értek, s
megálltak egy ház előtt. A háznak csak az emeletén
voltak ablakok, magas falak vették körül minden
oldalról. Körbejárták, de nem találtak sehol
egy rést, ahol besurranhattak volna. Csodálkozva
látták, hogy milyen zárt és erős épület.
A szultán most odafordult a férfihez és megkérdezte,
hogy hívják.
- Omar ibn Szaíd - felelte.
- Van-e elég erőd, Omar? - kérdezte a szultán.
- Igen, ha Allah is úgy akarja - felelte amaz.
Akkor a szultán társaihoz fordult és megkérdezte:
- Van-e köztetek, aki képes megmászni ezt a falat?
- Lehetetlen - felelték mindhárman.
- Én felmászok, ha Allah is úgy akarja - mondta a
szultán. - De szükségem van a segítségetekre,
hogy a tervemet véghezvihessem.
- Mit kell tennünk? - kérdezték.
- Ki a legerősebb közületek?
- A rendőrfőnök, aki a hóhérod is!
- Utána ki következik?
- A testőrparancsnok.
- Hát utána?
- A vezír.
Omar csodálkozva hallgatta őket, s mikor rájött,
hogy a szultán előtt áll, rendkívüli módon megörült.
- Én is itt vagyok, ó szultán! - mondta.
Mikor a szultán észrevette, hogy Omar felismerte
őt, így szólt:
- Ó, Omar, felfedted titkunkat. Őrizd meg, s
mi megszabadítunk a szégyentől.
- Hallom és engedelmeskedem - felelte Omar.
Akkor a szultán a hóhérhoz fordult.
- Támaszkodj a falhoz, hogy a hátadra állhassunk!
A hóhér engedelmeskedett. A szultán most a
testőrparancsnokot szólította.
- Mássz fel a hátára!
Azután a vezír kapaszkodott fel és megállt a
testőrparancsnok vállain úgy, hogy közben kezeivel
a falnak támaszkodott. Most Omarhoz fordult a szultán:
- Mássz fel a hegyibe!
Omart csodálattal töltötte el ez az ügyes megoldás.
- Allah segítsen győzelemre igaz vállalkozásodban,
ó igazhívők ura! - fohászkodott, és felmászott
előbb a hóhér, majd a testőrparancsnok, végül a
vezír vállaira, s megállt, mint a többiek. Már
csak a szultán volt hátra.
- Allah nevében és a Próféta áldásával - Allah
áldja és üdvözítse őt! - fohászkodott neki a
feladatnak, kezét a hóhér vállára tette és azt mondta:
- Légy kitartó, ha sikerrel járok, meghálálom.
Felmászott a hátára, s sorba a többiére is hasonló
szavakkal, mígnem felért Omarhoz.
- Légy türelmes, s megteszlek titkárnak, csak
meg ne inogj - azzal felmászott a vállaira és éppen
elérte a tető szélét. Nekirugaszkodott és száján
Allah nevével fenntermett a tetőn. Akkor leszólt
társainak, hogy másszanak le szép sorba. Azok
leereszkedtek, s nem győzték csodálni a szultán
furfangját és a hóhér erejét, aki egyszerre négy
embert tartott a hátán.
A szultán körülnézett, de sehol sem talált lejáratot.
Letekerte a turbánját, odacsomózta és leereszkedett
rajta. Egy udvarban találta magát, és nem talált
más átjárót, csak egy ajtót, amelyen hatalmas lakat
lógott. Ekkor kicsit megijedt, de azt gondolta
magában: "Most bajban vagyok, de minden
Allahtól ered. Aki segített bejutni ide, segíteni fog
kijutni is innen." Aztán szemügyre vette a helyet,
és sorban megszámlálta a szobákat. Tizenkét szobát
talált, mind egytől egyig gazdagon díszítve
szőnyegekkel és színes bársonyfüggönyökkel. Talált
egy szobát, amelyhez hét lépcső vezetett fel,
s az ajtó mögül hangok szűrődtek ki. Elindult, s
azt mondta magában: "Allah adja, hogy tervemet
megvalósíthassam, s épségben kijussak innen."
Fellépett az első lépcsőre Allah, az Irgalmas és
Könyörületes nevében. Most látta, hogy a lépcsők
fekete, fehér, vörös, sárga, kék és egyéb színes
márványból vannak kirakva. Fellépett a másodikra,
s így szólt: "Akit Allah segít, az legyőzhetetlen."
A harmadikon ekképp: "Allah segedelmével közel a
győzelem." Majd a negyediken: "Allahtól kérek
győzelmet, aki a leghatalmasabb segítség."
Az utolsó három lépcsőt a Prófétához - Allah áldja
és üdvözítse őt - fohászkodva tette meg.
Ott állt az ajtóban, amelyet egy vörös brokát
függöny takart el. Bepillantott a terembe, mely
fényárban úszott az arany kandeláberekben égő
gyertyák sokaságától. Középen pézsmaillatú szökőkút
csobogott. Az egyik faltól a másikig ért a terítő,
melyen finom ételek és gyümölcsök sorakoztak.
[Az emberek többnyire a földön esznek, oda
terítik le az "asztalterítőt" (nata).]
Az egész termet aranyozott kárpitok borították,
ragyogásuk szinte elvakította a szemet.
A terítő körül tizenkét lányt és hét asszonyt
pillantott meg, valamennyiük, akár a hold. Szépségük
és bájuk csodálatba ejtette, különösen az egyiké,
aki olyan volt, mint a telihold. Tökéletes alakja,
karcsú és kecses dereka, kerekded arca, fekete
szemei rabul ejtették, aki csak egy pillantást
is vetett rá. Szépségétől megbabonázva azt gondolta
magában a szultán: "Ki kell jutnom innen! Ó, lelkem,
ne hagyd magad elkápráztatni!" A teremben volt
még hét fekete rabszolga is, akiknek a látványa
ugyancsak meglepte a szultánt.
Tovább leselkedett. Bent mindenki evett, s főleg
ivott a keze ügyében lévő poharakból, amelyek jobbnál
jobb borokkal voltak teli. Hamarosan lerészegedtek.
Miközben a szultán azon gondolkodott, hogyan is
szabadulhatna, hallja, hogy az egyik asszony így
szól a mellette ülőhöz:
- Kelj fel, hozz gyertyát, hogy aludni térhessünk!
Az felkelt, meggyújtott egy gyertyát, majd elindultak
kifelé. A szultán elrejtőzött és figyelt.
Mikor a nők elhagyták a hálókamrát is, hogy
szükségüket végezzék, kihasználva távollétüket,
bement a hálószobába és elbújt az egyik szekrényben.
Azok közben visszajöttek és bezárták az ajtót.
Elméjüket elárasztotta a borgőz, kibújtak ruháikból
és elkezdték simogatni egymást. A szultán azt
gondolta: "Omar igazat mondott, ez tisztességtelen
ház, a csalárdság bugyra."
Amikor elaludtak, a szultán előjött, levetkőzött
és közéjük feküdt. Mivel tudta már a neveiket, így
szólt az egyikhez:
- Hol vannak a kapukulcsok?
- Aludj csak, a helyükön vannak.
- "Nincs erő és hatalom, csak Allahnál, a
Magasságosnál, a Mindenhatónál" - fohászkodott a
szultán, s mivel még nem tudta meg, amit akart,
így folytatta:
- Hol az a hely? Közeleg a hajnal, ki kell nyitni
a kapukat, mielőtt felkelne a nap.
- A szokott helyükön vannak. De miért háborgatsz?
Aludj, míg megvirrad!
A szultán megismételte az előbbi fohászt, s azt
gondolta magában: "Ha nem félnék Allahtól, már
rég felkoncoltam volna őket." Aztán újra megszólalt.
- Mit akarsz? - kérdezte a nő ingerülten.
- Aggódom a kulcsok miatt - mondta a szultán. -
Mondd meg, hol vannak!
- Te szuka! Hát nem hagy nyugodni a véred!
Egy éjszakát sem bírsz ki nélküle? Nézd meg a volt
vezír fiának feleségét. Hat hónapja már, hogy
ellenáll Dirgám minden csábításának. Eridj, ott
vannak a kulcsok a néger zsebében, de te csak
annyit mondj neki:
- Add a kulcsot, ó Dirgám!
A szultán elhallgatott, tudta már, mit kell tennie.
Csendben maradt, amíg az ismét elaludt. Akkor
felvette az asszony ruháit, alája rejtette a kardját
és lefátyolozta az arcát, hogy semmiben sem
különbözzék a többi nőtől. Aztán kinyitotta az
ajtót, kisurrant, s odalopakodott a nagyterem
bejáratához. Megállt a függöny mögött, s látta, hogy
odabent már mindenki lerészegedett. Néhányan
még üldögéltek, a többiek már eldőltek. A szultán
így könyörgött: "Ó Allah, vezess az igaz útra,
kábítsd el a bentieket, hogy ne ismerjék fel bennem
a szultánt! Uram, adj erőt!"
Aztán Allah nevében belépett a terembe, s úgy
támolygott a néger ágyához, mintha részeg lenne.
A feketék és az asszonyok azt hitték, az jött vissza,
akinek a ruháját viselte.
Dirgámban felgerjedt a vágy, mikor látta,
hogy az "asszony" az ágy felé igyekszik, s gondolván,
hogy ő is csak azért szakította meg álmát, így
szólt hozzá:
- Vetkőzz le és bújj az ágyba, rögtön én is ott
leszek! "Nincs erő és hatalom, csak Allahnál, a
Magasságosnál, a Mindenhatónál!" - fohászkodott
a szultán, s elkezdte keresni a kulcsot a ruhák
zsebeiben, de semmit nem talált. "Allah akarata
beteljesedik" - mondta, és szemeit az égre emelte.
Akkor egy ablakot pillantott meg a magasban.
Felnyúlt, s egy arannyal átszőtt köntöst talált.
Kikutatta a zsebeit és megtalálta a kulcsokat, mind
a hetet, ahány kapuja volt a háznak. "Hála Néked,
ó Allah" - mondta, s látta, hogy innen csak fortéllyal
szabadulhat. Rosszullétet színlelve, mintha a hányás
kerülgetné, kezét a szájára tapasztva kisietett
az udvarra. A néger még utánakiáltott:
- Allah áldjon meg, a társnőid azért betegek,
hogy ágyba bújhassanak!
A szultán odament az első kapuhoz, kinyitotta,
kilépett, s újra bezárta maga mögött. Így tett
valamennyi kapuval, mígnem a hetedik után a
társai között találta magát, akik nagy aggodalomban
voltak miatta. Kérdezősködni kezdtek, de a szultán
azt mondta:
- Nincs idő a válaszra! Menjünk be Allah segedelmével
és áldásával! De legyetek óvatosak, a házban hét
fekete rabszolga, tizenkét hajadon és hét asszony
van, akik olyan szépek, mint a hold!
Csodálták a bátorságát, s a vezír megkérdezte:
- Miféle ruha ez, ó uram?
- Hallgass - intette le a szultán -, nélküle sohasem
jutottam volna hozzá a kulcsokhoz.
Aztán bement és átöltözött, de a kardjáról nem
feledkezett meg. Odalopakodtak a teremhez, ahol
a feketék és az asszonyok mulatoztak, és elrejtőztek
a függöny mögött. Miután körülnéztek, azt mondták:
- Valamennyiük között az a legszebb, aki ott ül
azon a magas párnán.
- Ő az enyém lesz, ha nem tartozik senkihez -
mondta a szultán.
Miközben ők felmérték a helyzetet, odabenn
Dirgám leszállt az ágyról, s utána az egyik
asszony.
Akkor egy másik néger mászott fel az ágyra, vele
egy másik asszony, és így tovább a hetedikig.
Ekképpen lovagoltak valamennyivel, kivéve a
legszebbiket és a hajadonokat. Az asszonyok mind
kéjsóváran léptek fel az ágyra, s utána lehajtott
fejjel hagyták el azt.
A feketék egymás után próbálkoztak a legszebbikkel
is, de ő ellenállt, mondván:
- Nem teszem meg soha, se én, sem ezek a
lányok. Minket Allah védelmez ellenetek!
Ekkor felállt Dirgám. Szerszáma úgy meredezett,
akár egy oszlop. Odament a lányhoz, s nyakon verte
hímtagjával e szavak kíséretében:
- Hat hónapja utasítod vissza minden próbálkozásunk,
de ma éjjel nincs többé kiút!
A lány látta a néger nyakasságát és részegségét,
ezért ígérgetéssel próbálta békíteni.
- Ülj csak le - mondta neki -, a vágyad még
ma éjjel teljesül.
A néger leült, de szerszámja továbbra is állva
maradt, akár egy oszlop. A szultán igencsak
elcsodálkozott.
Ekkor a szépség egy versbe kezdett, mely szíve
mélyéből tört elő, és segítségért esedezett:
Csak fiatal férfival osztanám meg ágyam,
Legyen mindig bátor, s ő lesz minden vágyam.
A szerszámja erős deflorálni szüzet,
Széltében-hosszában elolt minden tüzet.
A feje olyan nagy, mint egy parázstartó,
Nincs a teremtésben, mi hozzá hasonló.
Erős is, kemény is, feje éppen kerek,
Mindig kész csatára, harcban le nem vered.
Éjjel nincs nyugvása vehemens tüzétől,
Ágyékom átázik kérlelő könnyétől.
Segítséget nem vár, sem baráti kezet,
Megállja a helyét, ha nehéz az ütközet.
Támadásba lendül, ékként furakodik,
Ebben a tusában nem lesz, ki elbukik.
Dagaszt, mint ügyes pék, szüntelen erővel,
Jobbról is, balról is ügyes a verővel.
Mint bősz bika öklel, határozott-bátran,
Busa fejjel zörget vulvám kapujában.
Hátam, hasam, csípőm kézzel kenegeti,
Heves csókjaival ajkam csipegeti.
Szoros ölelésben magam hányom-vetem,
Karjai közt testem, mint egy kihűlt tetem.
Eláraszt tetőtől talpig puha csókkal,
Beborítja testem tüzes takaróval.
Mikor látja hevem, siet, szinte rohan,
Combjaim kitárja, megcsókolja hasam.
Kezembe helyezi, illesszem a zárba,
Kulcsa amint fordul, közeleg nyitánya.
Köpüli, kavarja, őröl, mint malommal,
Én meg segédkezem buzgó szorgalommal.
Aztán így szól:
"Fogadd magom barázdádba!"
"Isten hozta - mondom - szememnek sugára."
"Te, férfiak gyöngye, aki töltöd vágyam,
Lelkemnek virága, ne hagyd még el ágyam!
Allahra könyörgök, ne vedd el őt tőlem,
Oszlasd el bánatom felhőit felőlem!"
Hatalmas Allahra ígérte, fogadta:
"Hetven kerek napig nem vonulok vissza!"
Ahogy mondta, úgy tett, hetven nappal, éjjel
Örömöm töltötte csókkal, öleléssel.
Mikor befejezte, a szultán csodálkozva így szólt:
- Milyen bujának teremtette Allah ezt a nőt! -
Majd társaihoz fordulva így szólt:
- Nincs kétség afelől, hogy ennek a nőnek
nincs férje, s még nem tévedt rossz útra. Hiszen a
néger szeretné megkapni, de ő váltig ellenáll.
Omar felelt a szultán szavára:
- Igazat szólsz, ó szultán! A férje már közel egy
éve távol van, s azóta sokan próbálták elcsábítani,
de ő nem állt rá.
- Hát ki a férje? - kérdezte a szultán.
- Atyád vezírjének a fia - felelték társai.
- Valóban - mondta a szultán - hallottam,
hogy a felesége mentes minden hibától. Tökéletes
szépség, alakja kecses, nem paráználkodik és nem
vetemedik házasságtörésre.
- Ő az - mondták valamennyien.
- Akárhogy is, meg kell kapnom őt! - mondta
a szultán, majd Omarhoz fordult:
- Melyik a te asszonyod ezek közül?
- Nem látom köztük, ó szultán!
- Légy türelmes - mondta a szultán -, majd én
nyomára vezetlek.
Omar pedig igen elcsodálkozott a szultán tudásán.
- Az a néger ott Dirgám? - kérdezte a szultán.
- Ő az, az én szolgám - felelte a vezír.
- Hallgass! - szólt a szultán. - Nincs helye most
a beszédnek!
Közben Dirgám - még mindig célját elérendő -
így szólt:
- Fáraszt a hazudozásod, ó Badr al-Budúr!
Mert így hívták a szépséget: "a teliholdak
legszebbike".
- Igazat szólt, ki így nevezte őt - mondta a szultán.
A néger magával akarta vonszolni a lányt és
pofonnal ütlegelte. A szultánt elöntötte a düh és
a méreg, haragjában és féltékenységében így szólt
a vezírhez:
- Látod, mit csinál a szolgád? Allahra mondom,
halálnak halálával lakol. Ő lesz az elrettentő
példa azoknak, akik követni mernék.
Ekkor megszólalt a szépség:
- Megcsaltad uradat, a vezírt, s megcsalod a
feleségét is, aki téged szeret! Hol van most úrnőd,
hogy mással üzekedsz?
A szultán odaszólt a vezírnek:
- Hallgasd, de ne szólj egy szót se.
A szépség most visszatért az előző helyére és
újra versbe kezdett.
Hímek figyeljetek, a nőkről mit mondok:
Sóvár vágyaikat mutatja a homlok.
Ne higgyetek annak, akármit is szólna,
Még ha híres király ivadéka volna.
Női fondorlatnak vége-hossza nincsen,
Hatalmas királyok sínylődnek bilincsben.
Légy óvatos, ne bízz asszony szerelmében,
Ne mondd: őt szeretem, csakis ő kell nékem!
Ne fogadkozz balgán: ő életem társa,
Nem lehet más senki, akárki meglássa.
Amíg ketten együtt heverésztek, szeret,
De szerelme múlik, felváltja gyűlölet.
Amíg fölé hajolsz, te vagy szerelmese, -
Egyesülés közben édese, kedvese.
De ha csak elfordulsz, máris ellenséged,
S neked, szegény ördög, egy csapásra véged.
Mert bizony az asszony ágyába von szolgát,
Ki szertelen módra vígan végzi dolgát.
Munkája azonban nem neked hajt hasznot,
Mert asszonyod lelke csapodár és romlott.
Akit így megcsalnak, megveti a nép is,
Ne bízzál a nőben, szíved bárhogy ég is.
Ezekre a szavakra a vezír majdnem felkiáltott,
de a szultán még idejében leintette. A néger pedig
így felelt:
Mi, fekete szolgák, úrnőinkkel hálunk,
Ármányuk nem féljük, nem fog rajtunk átkuk.
Uraink ránk bízzák, mit legjobban féltnek,
Amit itt most hallasz, ne tekintsd mesének.
Ó, ti nők, némberek, asszonyok és lányok,
Nincsen megnyugvástok, ha hímtagra vágytok.
Benne rejlik minden, mi élet és halál,
Titkon avagy nyíltan, hozzá utat talál.
Haragra ha lobban, ura iránt hévvel,
Könnyen elcsitítja férje vesszejével.
Hitük vulvájukban, hímtagban a lelkük,
Ilyen természetük, jobb ha nem feledjük.
Aztán rávetette a lányra magát, de az ellökte
magától. A szultán erre kirántotta a kardját, társai
is hasonlóképpen cselekedtek, és mind benyomultak
a terembe.
A négerek és az asszonyok egyebet sem láttak,
mint feléjük szegezett pengéket. Az egyik néger
felállt és a szultánra támadt, de a hóhér egyetlen
csapással elválasztotta a fejét a törzsétől. A szultán
felkiáltott:
- Allah áldása rád! Bátor embert szült az anyád,
kezed nem bénítja meg a félelem. Legyőzted ellenfeled,
s ezért a paradicsomba jutsz.
Közben felállt egy másik néger és egy nehéz
ezüst tálat hajított a hóhér felé, aki kardjával akarta
hárítani, de az kettétört. Mikor darabokban látta
fegyverét, mely nagyon szép volt a maga nemében,
rettenetes düh öntötte el. Megragadta a négert,
karjánál fogva felemelte és úgy vágta a falhoz,
hogy kezét-lábát törte. A szultán ismét felkiáltott:
- Allah hatalmas! Kezedbe erőt öntött. Micsoda hóhér!
Allah áldása rád!
A négerek ezt látva megrettentek és meghúzták
magukat, a szultán pedig így szólt:
- Aki kezet emel, annak feje vétetik!
Majd megparancsolta, hogy a maradék öt négernek
kössék hátra a kezét. Aztán Badr al-Budúrhoz fordult:
- Kinek a felesége vagy, és kiknek a szolgái
ezek a feketék?
A lány elmondta ugyanazt, amit a szultán már
Omartól is hallott. A szultán megköszönte:
- Allah áldjon meg! - majd azt kérdezte:
- Mennyi ideig tud egy nő férfi nélkül meglenni?
A lány meghökkent a kérdésen, de a szultán azt
mondta:
- Beszélj csak, ne szégyelld magad!
- Ó uram, egy nemes származású asszony hat hónapig
is megállja, de akinek származása alacsony, s magát
nem tartja sokra, amikor csak szerét teheti,
magára von egy férfit, s annak hímtagja megismerheti
a nő vulváját.
- Kik ezek a nők itt? - kérdezte a szultán.
- Ez a kádi felesége, az a második vezír felesége,
amott a főmuftié, emitt pedig a kincstartóé.
- És az a kettő, akik most nincsenek itt?
- Azok csak vendégek. Az egyiket csak tegnap
hozta egy vénasszony, de a néger még nem hált vele.
- Ő az, akiről én beszéltem - szólt oda Omar.
- Hát a másik? - kérdezte a szultán.
- Az az asztalosok elöljárójának a felesége.
- És a lányok? - kérdezte a szultán.
- Az egyik a kincstár írnokának a lánya, a
másik a piaci felügyelőé, a harmadik az ajtónállóé,
a negyedik az első müezziné, az ötödik a zászlótartóé.
És így mondta el egytől egyig, hogy ki kinek a lánya.
- Mi az ok, mely ennyi nőt összehozott itt?
- Ó urunk - válaszolt Badr al-Budúr -, ez a
néger nem ismer más élvezetet, mint a közösülést
és az ivást. Éjjel-nappal szeretkezik, szerszáma nem
ismer nyugvást, csak ha maga is alszik.
- Mivel táplálkozik? - kérdezte a szultán.
- Vajban sült tojássárgáját eszik, mézzel leöntve
és fehér kenyeret hozzá. Nem iszik mást, csak
jó öreg muskotályost.
- Ki hozta ide ezeket a nőket, akik mind állami
hivatalnokok hozzátartozói?
- Ó urunk, van a néger szolgálatában egy vénasszony,
aki sorra járja a város házait. Ő választja
ki és hozza el neki a legszebb nőket. De nem
dolgozik, csak jó pénzért, ezüstért, értékes ruhákért,
drágakövekért, rubintokért és más drága dolgokért.
- És honnan van neki mindez? - kérdezte a szultán,
de mivel a lány hallgatott, tovább kérdezősködött:
- Kérlek, áruld el a titkát!
A szeme pillantásával jelezte, hogy mindez a
nagyvezír feleségétől származik. A szultán megértette
és így szólt:
- Ó Badr al-Budúr, én hiszek neked és megbízom
szavaid igazságában. A te tanúságod számomra felér
két hiteles tanúéval. De beszélj most őszintén
magadról!
- Engem nem érintett meg - felelte. - Bármilyen
hosszú is lett volna ez az éjszaka, a néger sohasem
töltötte volna velem a vágyát.
- Igazat szólsz? - kérdezte a szultán.
- Ez a való - felelte Badr al-Budúr, s megértette
a szultán szavait, ahogyan a szultán is felfogta
az ő szavainak jelentését.
- Mondd csak, tiszteletben tartotta-e a jogaimat? -
kérdezte a szultán, s ő így felelt:
- Becsületedbe nem gázolt, ami feleségeidet illeti.
Oly messze nem ment bűnös tetteivel, de ha Allah
megnyújtja napjait, nem biztos, hogy nem mocskolja
be, mit tisztelnie kellene.
Mikor a szultán a többi rabszolga felől kérdezte,
így felelt:
- Ők a társai. Miután ő már megcsömörlött a
nőktől, idehozatta ezeket, s nekik adta át őket,
ahogy magad is láthattad. Ha nem egy asszony
védelme alatt állt volna, hol lenne már!
- Ó Badr al-Budúr! - szólt a szultán -, miért
nem kért férjed segítséget tőlem a bűnös ellen?
Miért nem tettél panaszt?
- Ó idők királya, szeretett szultán! Ó, hadak
ura és seregek vezére! Ami a férjemet illeti, őt nem
tudtam ezidáig értesíteni sorsom felől. Én pedig
nem mondhatok mást, mint amit a versekben is
hallottál.
- Ó Badr al-Budúr, megkedveltelek, s Allah
nevében és Prófétájára - Allah áldja és üdvözítse
őt - kérlek, mondj el mindent. Nem kell félned
semmitől, megbocsátok néked. Élvezte-e kegyeidet
a néger? Gyanítom, hogy senki közületek nem térhetett
ki közeledése elől, s nem védhette meg tisztességét.
- Ó idők királya! Hatalmadra s rangodra kérlek,
figyelj rám! Ha őt, akiről kérdezel, nem fogadnám
el törvényes uramnak, hogyan ajándékozhatnám meg
a tiltott szerelem gyümölcsével?
- Úgy tűnik, igazat beszélsz, de a versek, amiket
szavaltál, kétséget támasztottak bennem.
- Három okból tettem - felelte. - Először,
mert akkor olyan voltam, mint egy tüzes kanca;
másodszor, mert az ördög belém bújt; harmadszor
pedig, hogy megnyugtassam a négert és lecsendesítsem,
s haladékot kapjak, amíg Allah megszabadít tőle.
- Igazat szóltál? - kérdezte a szultán, de ő csak
hallgatott.
A szultán ekkor így szólt:
- Ó Badr al-Budúr, csak neked kegyelmezek meg!
Badr al-Budúr megértette, hogy senki sem menekül
a halálbüntetés elől, csak ő. Majd a szultán
figyelmeztette, hogy tartsa titokban a történteket,
és menni készült.
Akkor az összes asszony és hajadon könyörögni
kezdett Badr al-Budúrhoz:
- Járj közben értünk, hisz neked hatalmad van
a szultán fölött!
Zokogtak és a földre vetették magukat
kétségbeesésükben.
Badr al-Budúr ezekkel a szavakkal állította
meg a távozófélben lévő szultánt:
- Ó urunk, még nem gyakoroltál kegyet irányomban!
- Hogyhogy? - kérdezte a szultán. - Hát nem
elküldtem egy öszvérért, hogy azon gyere velünk?
Ami a többieket illeti, valamennyien halál fiai.
- Ó urunk, jegyajándékként lenne egy kérésem!
- Bármit kérhetsz, teljesül - tett ígéretet a szultán.
- Legyen jegyajándékom a bocsánat ezeknek a
lányoknak és asszonyoknak. Haláluk nagy felháborodást
váltana ki az egész városban.
- Nincs erő és hatalom, csak Allahnál, a
Magasságosnál, a Mindenhatónál - mondta a szultán,
majd parancsot adott a feketék lefejezésére, Dirgám
kivételével, akinek hatalmas termete és széles
nyaka volt, akár egy bikának. Neki levágták az
orrát, a fülét, az ajkait és hímtagját, ez utóbbit a
szájába tették, majd őt magát bitóra húzták. A
szultán bezáratta a háznak mind a hét ajtaját és
visszatért palotájába.
Napkeltével öszvért küldetett Badr al-Budúrért,
hogy hozzák őt színe elé. Magához vette, mert a
szebbek között is a legszebbnek találta. Omarnak
visszaadta a feleségét, és megtette őt belső
titkárának, a vezírnek pedig megparancsolta,
hogy taszítsa el a feleségét. Nem feledkezett meg
a testőrparancsnokról és a hóhérról sem, akiket
ígéretéhez híven gazdagon megajándékozott a néger
által összeharácsolt kincsekből. Apja vezírének
a fiát tömlöcbe vettette. A vén kerítőnőt maga elé
hozatta és megkérdezte:
- Mesélj el mindent részletesen, amiket a néger
művelt, s döntsd el magad, hogy helyes volt-e ily
módon keríteni nőket férfiaknak.
- Majdnem minden vénasszony ezzel foglalkozik -
felelte. Sorsát mégsem kerülhette el, a szultán
kivégeztette, s vele együtt mindenkit, aki effajta
mesterséget űzött. Ezzel gyökereiben irtotta ki
államában a kerítés bűneit.
A lányokat és asszonyokat visszaküldte családjaikhoz
és megkegyelmezett nekik Allah nevében.
Ez a történet csak egy igen kis részét mutatta be
azoknak a ravaszságoknak és fortélyoknak, amelyekre
a nők képesek férjeik ellen. A tanulság pedig az,
hogy ha egy férfi beleszeret egy nőbe, veszélynek
és mindenféle bonyodalmaknak teszi ki magát.

* * *

Harmadik fejezet

A megvetendő férfiakról

Tudd meg, ó vezír - Allah fogadjon kegyelmébe -,
hogy az a férfi, aki formátlan alkatú és csúf
kinézésű, akinek hímtagja kicsiny és petyhüdt,
a nők szemében semmit sem ér.
Az ilyen férfi nem képes férfias teendőit
ellátni úgy, hogy a nőnek örömet okozzon.
Minden játszadozás, csók, ölelés, simogatás
nélkül ráveti magát, s fáradságos munkával,
nehézkesen begyömöszöli erőtlen hímtagját,
mielőtt még a nő vágyat érezhetne. Egy-két
mozdulattal bevégzi dolgát és kimerülten hanyatlik
a nő mellére. Magját elfolyatva sietve
visszavonul, s távozásával nagyobb örömet
okoz a nőnek, mint tevékenységével.
Az ilyen férfi - ahogy egy író mondja -
gyorsan veti magját, de lassan kap új erőre,
melle nehéz, de fara könnyű. Az efféle tulajdonság
nem jó ajánlólevél a nőkhöz.
Alávaló az olyan férfi is, akinek beszéde
hamis, aki nem teljesíti ígéretét, aki minden
szavával hazudik, s felesége elől mindent eltitkol,
kivéve házasságtörő cselekedeteit.
A nők az ilyen férfiakat nem tisztelhetik,
mivel semmiféle örömet nem okoznak nekik.

Mesélik, hogy egy bizonyos Ibász, akinek nagyon
kicsi és vékony hímtagja, ám annál testesebb
felesége volt, sehogysem tudta kielégíteni asszonyát,
s felesége ezt el is panaszolta társnőinek.
Az asszony gazdag volt, a férfi szegény, s bármit
is kért feleségétől, csak elutasításra talált.
Egyszer meglátogatott egy bölcset s elpanaszolta
neki balsorsát.
A bölcs e szavakat mondta:
- Ha a hímtagod nagy lenne, te lennél az úr a
házban. Hát nem tudod, hogy a nők hite a vulvájukban
rejtezik? De majd én felírok neked egy gyógyszert,
amely megoldja minden problémádat.
Ibász nem vesztegette az időt, nyomban elkészíttette
a gyógyszert, melytől hímtagja hatalmasra és
vastagra nőtt. Mikor felesége meglátta, ugyancsak
elcsodálkozott, s valósággal repdesett örömében,
amidőn férje olyan gyönyörökhöz juttatta,
amilyenekhez addig még soha. Ibász olyan jó munkát
végzett szerszámjával, hogy a felesége remegett,
sóhajtozott, zokogott és sírt az egyesülés során.
Az asszony pedig - amint ilyen kiváló tulajdonságokat
fedezett fel férjében - mindenét rendelkezésére
bocsátotta.

* * *

Negyedik fejezet

A megvetendő nőkről

Tudd meg, ó vezír - Allah fogadjon kegyelmébe -,
hogy a nők igen különböző adottságúak. Vannak,
akik méltók minden dicséretre, míg mások csak
megvetést érdemelnek.
Aki kiérdemli a férfiak megvetését, az csúf
és bőbeszédű, haja gyapjas, homloka kiugró,
szemei keskenyek és vizenyősek, orra hatalmas,
ajkai ólomszürkék, szája tepsi, fogai lukaktól
feketéllenek, arca vörhenyes, álla sörtés. Feje
sovány és eres nyakon ül. Vállai és mellkasa
keskenyek. Melle lelógó tarisznya, hasa
üres erszény, köldöke, mint a korsó szája.
Bordái kilógnak, csigolyái megszámlálhatók.
Farán nincs hús, vulvája széles és hideg,
lábai, kezei nagyok, de a lábszára sovány.
Az ilyen tulajdonságokkal bíró nő nem tud
örömet nyújtani a férfiaknak, s különösen
nem a férjének vagy annak, aki kegyeit élvezi.
Ha egy férfi merev hímtaggal közeledik az
ilyen nőhöz, az hamarosan elernyed, mintha
csak egy igavonó állathoz közeledett volna -
Allah mentsen meg minket az ilyen nőktől!
Megvetendő az a nő is, aki állandóan kacarászik,
ahogy egy író mondja: "Ha egy olyan nőt látsz,
aki folyton nevetgél, kedveli a mókázást és
a gúnyolódást, mindig a szomszédokat járja,
mások ügyeibe üti az orrát, férjét állandó
panaszkodással gyötri, s ellene szövetkezik
barátnőivel, folyton nagyzol és mindenkitől
elfogad ajándékokat, az ilyen asszony
szégyenletes szajha."
Az a nő is megvetendő, aki mogorva, mindenben
hibát talál és szószátyár, aki könnyűvérű,
perlekedő, szereti a locsogást és képtelen
megtartani férje titkait, vagy éppenséggel
rosszindulatú vele szemben. A fondorlatos nő
csak azért beszél, hogy hazudhasson; ha ígér,
csak azért teszi, hogy megszeghesse, s ha valaki
megbízik benne, biztosan becsapja. Csalárd,
enyveskezű, zsémbes, durva és goromba.
Jótanácsot nem tud adni, mégis mindig a
mások dolgával foglalkozik, s ezzel sok bajt
okoz. Érdekli minden léhaság: jobban szeret
henyélni, mint dolgozni. Illetlen szavakat
használ, ha megszólít egy muzulmánt, de
még a férjével szemben is. Szitkozódni sosem
rest. Kellemetlen szagokat áraszt, és akkor is
akaszkodik rád, ha már elhagytad.
Nem kevésbé megvetendő, aki ok nélkül
fecseg, álszent, jót sosem cselekszik. Aki, ha
férje felszólítja, hogy teljesítse házastársi
kötelességét, rá sem hederít. Aki nem segíti
férjét ügyes-bajos dolgaiban, sőt, szüntelen
sirámaival és panaszkodásaival folyton kínozza.
Az ilyen asszony, ha férjét sérelem vagy
bánat érte, nem osztozik bajában, hanem nevet
rajta. Inkább tréfát űz belőle ahelyett,
hogy megpróbálná rosszkedvét gyengédséggel
enyhíteni. Idegen férfiakhoz kedvesebb,
mint a saját férjéhez. Ha szépnek akar látszani,
azt nem férje miatt teszi, nem az ő kedvéért
ékesíti fel magát, nem néki akar tetszeni.
Ellenkezőleg, ha vele van, gondozatlan, és
nem bánja, ha olyan szokásait és dolgait is
látja, melyek férje számára visszataszítóak
lehetnek. Végül: sohasem használ szemfestéket
és szivákot.
Senki férfi ne reméljen boldogságot ilyen
asszonytól. Allah óvjon meg tőlük!

* * *

Ötödik fejezet

Az egyesülésről általában

Tudd meg, ó vezír - Allah védelmezzen -,
hogy csak akkor lesz jóleső és egészséges az
egyesülés, ha nem terheled meg a gyomrodat
nehéz ételekkel és italokkal, mielőtt egy nőhöz
közeledsz. A teli gyomor csak bajt okoz
mindkettőtöknek: a köszvény és a gutaütés
ijesztő tüneteit fogod tapasztalni magadon,
de a legkevesebb, hogy vizelési problémáid
lesznek, s látásod gyengül.
Tartózkodj hát a nehéz ételektől és italoktól,
és akkor nem kell félned ezektől a betegségektől!
Mielőtt a munka dandárjához fognál, játszadozz
el asszonyoddal, hogy az egyesülés mindkettőtöknek
kielégülést nyújtson.
Jól teszed, ha játékba kezdesz, mielőtt bevezetnéd
szerszámodat. Izgasd fel csókjaiddal, ajkai
beszívásával és mellei harapdálásával. Áraszd el
csókokkal köldökét, combjait, és szentelj időt
az alsóbb részeknek is. Simogasd meg a karját,
s ne hagyd ki egyetlen porcikáját sem. Vond
magadhoz tomporát és mutass szerelmes alázatot.
Kulcsold át lábaiddal lábait és szorítsd
karjaidba, mert ahogy a költő mondja:
"Jobb karom párnaként nyaka alá teszem,
Bal karom puha ágy, mivel átölelem."
Ha azt tapasztalod, hogy a nő szeme elhomályosul,
nagyokat sóhajt, s erősen vágyakozik a
közösülésre, hagyd, hogy vágyaitok
beteljesüljenek. Hagyd saját vágyaidat is a
magasba csapni, mert ez lesz a legalkalmasabb
pillanat a szerelmi játékra. A gyönyör,
amit a nő fog érezni, rendkívüli lesz; te pedig
tovább dédelgeted, és ő is kedvedben jár,
mert már mások is megmondták:
Ha a nő nagyokat sóhajt, ajkai kipirulnak,
szemei sóvárak, szája félig nyitva, mozdulatai
tétovák, s úgy látszik, az ágyba vágyik, léptei
bizonytalanok és ásítás kerülgeti, tudd meg,
hogy elérkezett a legalkalmasabb pillanat a
közösülésre. Ha ekkor teljesíted férfiúi
kötelességedet, biztosan élvezetben lesz része.
Érezni fogod, amint méhének szájával hímtagodra
tapad, s ez kétségtelenül a legnagyobb gyönyört
okozza mindkettőtöknek, mert ez hozza létre
mindenekelőtt a szerelmet és a ragaszkodást.
Jól ismertek a következő tanácsok, amelyek
egy - a szerelemben igen jártas - műértőtől
származnak:
A nő olyan, mint a gyümölcs, melynek
nem tudod élvezni zamatát mindaddig, míg
kezeiddel meg nem dörzsölöd. Nézd csak
meg a bazsalikomot; csak akkor ontja illatát,
ha ujjaid dörzsölésétől felhevül. Hát nem tudod,
hogy a borostyán mindaddig pórusaiba rejtve
őrzi illatát, amíg kezedbe nem veszed és fel
nem melegíted? A nő ugyanígy viselkedik. Ha
nem kelted életre játszadozásaiddal, csókokkal,
harapdálásokkal és simogatásoddal, nem fogod
megkapni, mit tőle vársz.
Nem fogod örömöd lelni, ha ágyába bújsz,
s nem fogsz hajlandóságot, vágyat és szerelmet
ébreszteni benne magad iránt. Minden jó
tulajdonsága rejtve marad előtted.

Mesélik, hogy egy férfi, aki megkérdezett
egy nőt, hogy milyen eszközökkel lehet vágyat
kelteni az asszonyi szívben, a következő
választ kapta:
Ó te tudatlan! Az előtte történő játszadozás
és simogatás, valamint a magömlés pillanatában
szorosra fonódó ölelés azok, amelyek fokozzák
az egyesülés utáni vágyakozást.
Hidd el, hogy a csókok, a harapdálások, az
ajkak beszívása, a szoros ölelés, a száj
látogatása a kebleken, valamint a finom nyál
szürcsölése teszik tartóssá a ragaszkodást.
Ekképp cselekedve egyszerre juttok el a kéjérzet
tetőfokára, s egyazon pillanatban élvezheti
gyönyörét a férfi és a nő. Akkor a férfi érzi,
amint a méh megragadja hímtagját, s ez
mindkettőjüknek tökéletes élvezetet nyújt.
Ez szüli a szerelmet, és ha a dolgok nem így
alakulnak, a nő nem tudja teljes egészében
kivenni részét az élvezetekből, és a méh
örömeiben hiányt szenved. Tudd meg, hogy a
nő nem érzi vágyát teljesülni és nem szereti
"lovasát", ha az nem képes elérni méhének
száját. De ha az is munkába van fogva, akkor
a nő a leghevesebb szerelemmel viseltetik
lovagja iránt, legyen az akármilyen csúf külsejű.
Ezért tégy meg mindent, hogy elősegítsd
a kétféle mag egyidejű ömlését - ebben
rejlik a szerelem titka.
[Ez a jótanács azon a téves elképzelésen alapul,
hogy orgazmuskor a nőknek is van magömlésük.]
A tárggyal foglalkozó bölcsek egyikétől
származnak a következő bizalmas közlések:
Ó te férfi, aki egy asszony vonzalmára
vágysz, szerelméért esedezel, és azt szeretnéd,
hogy ez az érzés örökké tartson szívében,
játszadozz el vele az egyesülés megkezdése
előtt. Készítsd fel őt az élvezetekre, és semmit
se mulassz el ennek érdekében. Nagy szorgalommal
tárd fel titkait, és ha már teljesen
belefeledkeztél, ne hagyd, hogy valami más
foglalja el gondolataidat. Ne szalaszd el a
kedvező pillanatot, amikor nedvesen csillogó
szemeit félig lehunyja. Kezdj akkor munkához,
de ne felejtsd el: csak akkor, amikor már
csókjaid elérték a kellő hatást.
Miután az izgalom így a tetőpontra hágott,
vezesd be szerszámodat, és ha megfelelő
mozdulatokat végzel, akkor a nőnek olyan
gyönyörben lesz része, mely kielégíti minden
vágyát.
Feküdj a mellére, áraszd el csókokkal az
arcát, és ne hagyja el szerszámod a rést.
Törekedj méhének szája felé, ez fogja
megkoronázni munkádat.
Ha Allah kegyelméből elérted ezt az örömöt is,
vigyázz, nehogy kihúzd vessződet, hanem hagyd
még benn, és élvezd a határtalan gyönyört!
Hallgasd a nő ziháló lélegzését és sóhajait -
ezek tanúsítják a boldogság hőfokát, mit néki
adtál. Ha vége az élvezetnek, s a szerelmi
ütközet lezajlott, légy óvatos, nehogy rögtön
felkelj, hanem szép lassan vonulj vissza.
Maradj még a közelében, feküdj a jobb oldalára
az ágynak, mely tanúja volt az örömöknek.
Kellemesen fogod érezni magad, nem úgy,
mint az olyan fickó, aki öszvér módjára hágja
meg asszonyát, minden finomság nélkül, és aki
a magja elveszejtése után siet kihúzni
szerszámját és otthagyni asszonyát. Kerüld az
efféle viselkedést, mert ez megfosztja a nőt
minden élvezettől.
Röviden: az egyesülés igazi bajnoka ne
tévessze szem elől, amiket tanácsoltam, s ha
megfogadja azokat, mindig örömet fog
okozni asszonyának.
Allah mindent a legjobban rendezett el!

* * *

Hatodik fejezet

Az egyesülés módjairól

Tudd meg, ó vezír - Allah áldjon -, hogy
ha olyan kellemes egyesülésre vágysz, mely
egyformán boldogságot és egyszersmind
kielégülést nyújt mindkettőtöknek, akkor
mindenekelőtt játszadozz el asszonyoddal. Ébreszd
fel vágyát csókokkal, harapdálásokkal,
ajkai beszívásával, arca és nyaka simogatásával.
Hol hátára fordítsd, hol meg a hasára,
amíg nem látod szemein, hogy közeleg a
gyönyörök ideje, ahogy már említettem az
előző fejezetben, ahol nem bántam fukarul a
szavakkal e témában.
Amikor látod, hogy a nő kipirult ajkai
megremegnek, szemei elhomályosulnak és
kapkodva veszi a levegőt, bizonyosra veheted,
hogy már szenvedélyesen kívánja az egyesülést.
Ekkor helyezkedj el combjai között, hogy
szerszámod be tudjon hatolni. Ha tanácsaimat
követed, örömteli ölelésben lesz részed,
mely jóleső megelégedéssel tölt majd
el, és kellemes emlékeket hagy benned.

A bölcsek azt mondják: ha egyesülni
akarsz, fektesd a földre a nőt. Hajolj fölé,
hogy ajkaitok találkozzanak. Vond őt magadhoz,
tapadj a szájára és fald fel ajkaiddal.
Csókold mellét, hasát és csípejét, szorítsd
karjaidba, hogy elöntse őt a mámor. Mikor látod,
hogy eljutott idáig, igazítsd helyére
szerszámodat.
Ha úgy cselekszel, ahogy mondtam, a
gyönyör egyszerre lep meg mindkettőtöket.
Ez az, ami a nő élvezetét megédesíti. De ha
elveted tanácsaimat, a nő nem jut el a
kielégülésig, és te sosem fogsz örömöt szerezni
neki. Az egyesülés befejeztével ne kelj fel
rögtön, hanem lassan ereszkedj a jobb oldalára,
és így, ha megfogant, fiúgyermekkel lesz
viselős, ha a magasságos Allah is úgy akarja.
[A "jobb oldal", mint pozitív tartalmú előjel más
népeknél is ismeretes. A születendő gyermek
nemének meghatározásáról bővebben a XX.
fejezetben olvashatunk.]

A bölcsek és a tudósok - Allah bocsássa
meg bűneiket - azt mondják: ha valaki egy
viselős asszony szemérmére helyezi a kezét és
elmondja a következő szavakat: "Allah nevében!
Áldja és üdvözítse az ő Prófétáját! Ó,
Uram! Könyörgök Hozzád a Próféta nevében,
add, hogy fiú szülessék ebből a fogamzásból!" -,
akkor Allah akaratából, tekintettel a mi
Prófétánkra - Allah áldja és üdvözítse őt - az
asszony fiúgyermeket hoz majd a világra.
[Ez a "bölcs" megállapítás is a szexuális babonák
körébe tartozik.]

Ne igyál vizet közvetlenül az egyesülés
után, mert a víz gyengíti a veséket.

Ha meg akarod ismételni az egyesülést,
kend meg magad illatos parfümökkel, s csak
azután közeledj a nőhöz, s meglátod, csodás
eredményre jutsz.

Ne hagyd, hogy a nő kerüljön fölibéd az
egyesülés során, mert félő, hogy magjából
néhány csepp húgycsövedbe kerül, és
gyulladást okoz.
[Valószínűleg az uretritiszre történik itt utalás.
Az arab szövegek "sérvet" és "köveket" említenek.
A nő felső helyzetének természetesen semmi köze
az említett betegségekhez.]

Közvetlenül az egyesülés után ne végezz
nehéz munkát, mert ez károsan befolyásolhatja
egészségi állapotodat. Inkább pihenj egy keveset.

Ne mosd meg vessződet közvetlenül a
szétválás után egészen addig, amíg az inger
alább nem hagyott. Csak azután tisztálkodj
meg alaposan, különös tekintettel a nyílásra.
Egyébként se túl gyakran mosd meg szerszámodat.

Ne hagyd el a vulvát rögtön magod vesztése
után, mivel ez sankert okozhat. [A nemi szervek
fekélyes megbetegedése, a szifilisz első tünete.
Az arab szöveg orbáncot említ. Az itt megjelölt
kiváltó ok egyik betegséget sem eredményezheti.]

Az egyesülés különböző módjai

Számos változata és sokféle módja van a
nőkhöz való közeledésnek. Itt az ideje, hogy
tudassam azokat a különféle módozatokat,
amelyek szokásban vannak. Allah, a Magasságos,
azt mondta:
"Asszonyaitok a ti termőföldetek.
Menjetek földeitekre kedvetek szerint."
[Korán II. 223.]
Ízlésetek szerint választhatjátok meg a
legalkalmasabb helyzetet, de az egyesülésnek az
arra rendelt helyen, a vulvában kell történnie.

Első mód
Fektesd asszonyodat a hátára. Helyezkedj
el félig felhúzott combjai között és vezesd be
szerszámodat. Lábujjaiddal a földnek feszülve
így ütemes mozgásba kezdhetsz. Ez azoknak
ajánlatos, akiknek a vesszeje fejlett.
[Ezt a módot szokták úgy is emlegetni, hogy a
"kígyó módjára" (hanasi).]

Második mód
Akinek a szerszáma rövidebb, hagyja asszonyát
a hátára feküdni. Emelje fel a nő lábait
a levegőbe, jobb lábát a jobb füléhez, bal
lábát a bal füléhez. Ebben a helyzetben a
feneke felemelkedik és a vulvája
kidomborodik, ami megkönnyíti a hímtag
bevezetését.

Harmadik mód
Asszonyod feküdjön a hátára. Helyezkedj
el combjai közt úgy, hogy egyik lába a
válladon, a másik a hónod alatt legyen.
Aztán kerülj beljebb.

Negyedik mód
Fektesd a nőt a hátára és lábait vedd a
válladra. Ebben a helyzetben vulvája
megemelkedik és szembe találja magát a
hímtagoddal, melyet így könnyen bevezethetsz.

Ötödik mód
Fektesd asszonyodat az oldalára, s feküdj te
is mellé. Helyezkedj el combjai között és
hatolj be. Az ilyen egyesülés derékfájást
okozhat.

Hatodik mód
Hagyd, hogy asszonyod térdeire és könyökeire
ereszkedjen, mint imához szokott. Ebben
a helyzetben vulvája hátul kidomborodik,
így könnyebben megközelítheted.
[A vulgáris arabban erre van egy másik elnevezés
is: "tehén módjára" (bakari).]

Hetedik mód
Asszonyodat fektesd az oldalára és guggolj
a combjai közé úgy, hogy egyik lába a válladon
legyen, a másik pedig a te combjaid között,
s ő továbbra is az oldalán feküdjön.
Akkor behatolsz és magadhoz húzod ölelő
karjaiddal.

Nyolcadik mód
Hagyd, hogy a nő a hátára feküdjön úgy,
hogy maga alá hajlított lábai combjai alatt
nyugodjanak. Térdelj le hozzá és illeszd
hímtagodat a vulvájába.

Kilencedik mód
Feküdjön a nő hátával egy alacsonyabb
kerevetre, ahonnan lábai kényelmesen leérnek
a földre. [Az arab ágy többnyire földre helyezett
derékaljakból és takarókból áll.]
Feneke annak szélére essen, hogy be tudj
hatolni vulvájába.

Tizedik mód
A nő kapaszkodjon meg egy alacsony kerevet
szélében, míg te felemeled a lábait, melyeket
ő a derekad köré fon. Ültesd el vessződet
az ágy végébe kapaszkodva. Az egyesülés
során mozdulataiddal igazodnod kell a nő
mozgásához.

Tizenegyedik mód
A nő feküdjön a hátára és feneke alatt
legyen egy párna. Helyezkedj el combjai között
úgy, hogy talpai a hátad mögött találkozzanak.
Így egyesüljetek.

A fentieken kívül más módozatok is használatosak
India népei között. Jó, ha tudod, hogy az
ottani lakók megsokszorozták a nő élvezetének
módjait, és előbbre jutottak az egyesülés
megfigyelésében és tudományában.
Ezen módozatok közül valók a következők:
1. al-aszmad - a dugaszoló
2. al-mudifda - béka módra
3. al-mukfi - a harapófogó
4. al-mukarmat - lábak a levegőben
5. asz-szitúri - bakkecske módra
6. al-laulabi - a szivattyú
7. az-zadzsádzsa - dárdaszegezés
8. al-hadúli - lelógatva
9. al-kulúszi - meghajlítva
10. hasva an-nakánik - strucc módra
11. labasz al-dzsaurab - zoknihúzás
12. kasaf al-asztain - fenekek látása
13. naza al-kaúsz - az íj felajzása
14. naszadzs al-hazz - a vetélő
15. dakk al-ard - az őrletés
16. ník al-káhil - hátulról
17. al-kirsi - hasak találkozása
18. al-kabsi - kos módra
19. al-kúri - a tevenyereg
20. dakk al-vatad - a cövekelés
21. szabk al-hubb - az összeolvadás
22. al-murtaszib - az erőszakos
23. tard as-sát - birka módra
24. kálib al-misja - a szerepcsere
25. rakd al-ír - a meglovagolt hímtag
26. al-mudahhali - összeillesztve
27. al-haváriki - a ragaszkodó
28. ník al-haddádi - kovács módra
29. al-muhádi - a csábító

1. A dugaszoló
Fektesd a nőt a hátára úgy, hogy feneke
alatt legyen egy párna. Helyezkedj el a lábai
között, lábujjaiddal a földben kapaszkodva.
Hajlítsd combjait hátra a testéhez amennyire
csak bírod és öleld át karjait vagy vállát.
Vezesd be hímtagodat, és a magömlés
pillanatában vond őt magadhoz. Ez a
testhelyzet fájdalmas a nőnek, mert combjait
hátrahajlítva és fenekét felemelve vulvája
összeszűkül és méhe előrenyomul, kevés helyet
hagyva a mozgáshoz. Alig van így hely a
betolakodónak, következésképpen az csak
nehézségek árán hatolhat be, és megsérti a méhet.
Ezért ez a helyzet nem ajánlatos, kivéve ha a
férfi szerszámja rövid vagy puha.

2. Béka módra
Fektesd a nőt a hátára. Húzza fel combjához
sarkait, melyek így a feneke közelébe kerülnek.
Guggolj le szemben a vulvájával, melybe
így bevezetheted hímtagodat. [A guggoló
testhelyzetben (mukarfisz) a talpak a földön
vannak, a fenék a sarkakon nyugszik, a karokat
pedig általában összefonják a lábak előtt.]
A tetőpontra érve térdeit hónod alá helyezve,
felső karjait megragadva vond őt magadhoz.

3. A harapófogó
Fektesd hátára a nőt és guggolj a combjai
közé, lábujjaiddal a földnek feszülve. Emeld
térdeit oldalad magasságába, hogy lábait össze
tudja kulcsolni hátadon, kezeivel pedig
fogja át nyakad.

4. Lábak a levegőben
A nő a hátán fekszik. Zárd össze combjait
és emeld fel a lábait addig, hogy talpai a
mennyezet felé nézzenek. Combjaid közé véve
testét, vezesd be hímtagodat, miközben lábait
kezeddel tartod.

5. Bakkecske módra
A nő oldalára fekve nyújtsa ki alul lévő
lábát. Guggolj a combjai közé, lábaidat magad
alá hajlítva. Emeld másik lábát a válladra
és vezesd be hímtagodat. Az aktus alatt ragadd
meg karját vagy vállait.

6. A szivattyú
[Az arab szó jelentése: archimedesi csavar, amely
egyben a tekerésre is utal. A tekerést a magyar
is használja szexuális értelemben.]
A férfi a hátán fekszik. A nő vele szemben
elhelyezkedve ráül a hímtagjára. Kezeivel az
ágyra támaszkodva tartja távol hasát a
férfiétől, miközben le s föl mozog. Ha a férfi
hajlékony, alulról segédkezhet. Ebben a
helyzetben, ha a nő meg akarja csókolni a
férfit, csak be kell hajlítania karjait.

7. Dárdaszegezés
Függeszd fel a nőt a kezeire és lábaira kötött
kötelek segítségével a mennyezetre úgy,
hogy egy ötödik kötél a derekát tartsa,
nehogy a háta megsérüljön. Olyan magasan
lógjon, hogy ha elé állsz, vulvája pont szembe
találja magát hímtagoddal, amit így
bevezethetsz. Aztán hozd mozgásba előbb kissé
ellökve, majd ismét magadhoz húzva, s így
fegyvered hol a tokjában lesz, hol pedig
szabadon. Mikor a nő közeledik hozzád, ügyelj,
hogy eltaláld a bejáratot. Addig folytasd ezt,
míg a magömlés elérkezik.

8. Lelógatva
A férfi közelítse a nő kezeit és lábait a nő
nyakához úgy, hogy vulvája kupolaként
domborodjon elő. Aztán egy mennyezetre
erősített csiga segítségével lógassa fel a nőt.
Feküdjön le alá a kötél másik végét kezében
tartva, melynek segítségével leengedheti a
nőt olyan magasságig, hogy bevezethesse
szerszámját. Ekképp húzogathatja fel s le a
nőt, amíg a magömlés bekövetkezik.

9. Meghajlítva
A nő viseljen nadrágocskát, melyet engedjen
le a bokájáig. Hajoljon mélyen előre úgy,
hogy feje a lábai között legyen, nyakát pedig
a nadrágocska tartsa. Ekkor a férfi fektesse őt
a hátára, mintegy átbucskáztatva, majd lábait
maga alá hajlítva közelítse hímtagját a
vulvához és illessze a helyére. Azt állítják,
hogy vannak nők, akik képesek hátukon fekve
lábaikat a fejük alá helyezni a nadrágocska
vagy kezeik segítsége nélkül is.

10. Strucc módra
A nő a hátán fekszik. A férfi eléje térdel és
a nő lábait a magasba emeli, hogy csak feje
és vállai érintsék az ágyat. Hímtagját
bevezetve megragadja és mozgásba hozza a nő
farát, aki lábait eközben a férfi nyaka köré
fonja.
[A férfi nyaka köré fonódó lábak emlékeztetnek a
strucc farkára.]

11. Zoknihúzás
[A szerző a hímvesszőt a lábhoz hasonlítja,
amelyre zoknit, papucsot, cipőt - kvázi vulvát -
húznak.]
A nő a hátán fekszik. Ülj a lábai közé és
helyezd hímtagodat hüvelyk- és mutatóujjad
segítségével szeméremajkai közé. Azután
végezz dörzsölő mozgást, amit addig folytass,
amíg a vulva át nem nedvesedik a vessződből
eredő nedvektől. Amikor így kellőképpen
felkészült az élvezetekre, kardodnak hüvelyében
való megjáratása által, teljes hosszában
tedd fegyvered a helyére.

12. Fenekek látása
A férfi a hátán fekszik, míg a nő háttal neki
a vesszejére ül. A férfi combjait a nő
oldalához szorítja, aki kezeivel az ágyra
támaszkodik mozgását segítendő, és fejét
lehajtva szemeit a férfi feneke felé fordítja.

13. Az íj felajzása
A nő az oldalán fekszik, a férfi szintúgy,
arccal a nő háta felé. A lábai közé furakodik
és bevezeti hímtagját, miközben kezeit a nő
hátának felső részén nyugtatja. Ekkor a nő
megragadja a férfi lábait és maga felé húzza
amennyire csak lehet. Így a férfi teste egy íjat
alkot, melyet a nő teste ajz fel.

14. A vetélő
[Az arab elnevezés a szövőszékben használatos
vetélőjátékra utal.]
A férfi ülő helyzetben combjait leengedi,
talpait egymáshoz illeszti és lábait hímtagja
közelébe húzza. A nő ráül a férfi lábaira,
melyeket az szorosan összezárva tart. Így a nő
a combjait a férfi oldalához szorítja, kezét
pedig nyaka köré fonja. A férfi a nő bokáit
megfogva, saját lábait közelebb húzza, s így
a rajta ülő nőt is hímtagja felé közelíti, melyet
így bevezethet a vulvába. Lábának előre-hátra
történő mozgatásával távolítja és közelíti
a nőt anélkül, hogy szerszámját teljes
egészében kihúzná. A nő segédkezzen a
mozgásban, amennyire csak telik tőle, mivel
az ő közreműködése nélkülözhetetlen. Ha a férfi
attól tart, hogy szerszámja kicsúszik a
helyéről, fogja meg a nő derekát. Ez esetben
a nő csak a férfi lábainak lökemében részesül,
amelyeken ül.

Tizenkettedik fejezet

Hasznos és megszívlelendő tanácsok férfiaknak és
nőknek

Tudd meg, ó vezír - Allah áldása rád -,
hogy ez a fejezet olyan hasznos tudnivalókat
tartalmaz, amiket csak ebben a könyvben
találhat meg az olvasó. Jobb a dolgokat tudni,
mint tudatlanságban lenni felőlük. A tudás
lehet ártalmas, de a tudatlanság sokkal
rosszabb.
Ezek a tudnivalók a nők ezidáig eléd nem
tárt dolgairól szólnak.

Volt egyszer egy nő, akit Muarbidának hívtak,
s akit kora legokosabb és legbölcsebb emberének
tartottak. Igazi filozófus alkat volt. Egyszer
különféle kérdéseket tettek fel neki, köztük a
következőket is.
- Hol lakozik a nők elméje?
- A combjaik között.
- Hát az örömök honnan törnek fel belőle?
- Ugyanonnan.
- És testük melyik részével szeretik vagy
gyűlölik a férfiakat?
- Ugyanavval - felelte, majd hozzátette: - Akit
szeretünk, annak odaadjuk a vulvánkat, de akit
gyűlölünk, attól megtagadjuk. Akit szeretünk,
avval megosztjuk, amink van, s beérjük tőle a
kevéssel is. Ha vagyontalan is, elfogadjuk őt.
De akit gyűlölünk, azt távol tartjuk magunktól,
hiába adná nekünk mindenét, s tenne gazdaggá
minket.
- És hol lakozik a nőben az észlelés, a
szenvedély és az ízlelés?
- A szemében, a szívében és a vulvájában -
felelte, majd amikor kérték, hogy magyarázza
meg, így folytatta:
- Az észlelés a szemben lakozik, mert a nő a
szemével veszi észre azt, aki kedves számára, s ha
megtetszett neki szép formája és erős termete,
szerelem támad a szívében. Innen ered a
szenvedély, mely a szívben ver tanyát és rabul
ejti azt. A szerelmes nő üldözi kedvesét, csapdát
állít neki, s ha fogságba ejtette, létrejön a
találkozás. Ekkor a vulva megízleli a hímtagot,
hogy megtudja, édes-e vagy keserű. Mert a vulva
képes rá, hogy megkülönböztesse a szépet a
csúftól, a jót a rossztól.
- Mely hímtagokat kedvelik leginkább a nők?
Milyen nők vágyódnak az egyesülésre, és kik
azok, akik megvetik? Mely férfiakat szeretik
leginkább a nők, és kiktől undorodnak?
- Nem minden nőnek van egyforma vulvája,
s eltérőek a nők az egyesülés, a szerelem és a
gyűlölet tekintetében is. Ugyanúgy különbségek
mutatkoznak a férfiak között szerszámaikat és
ízlésüket illetően. A testes nő, akinek magasan
fekszik a méhe, az olyan vaskos és rövid hímtagot
szereti, amely betölti vulváját anélkül, hogy az
aljáig érne. A vaskos és hosszú hímtag nem felel
meg neki. Az a nő viszont, akinek a méhe távol
esik, mert vulvája mély, csak a hosszú, vaskos,
jól fejlett hímtagra vágyik, mely teljes egészében
kitölti vulváját. A rövid és vékony szerszám
nem kedvére való, s nem is képes kielégíteni.
Természetük szerint a nők lehetnek ingerlékenyek,
búskomorak, vérmesek, közönyösek vagy éppenséggel
keveredhet bennük a négyfajta vérmérséklet. Akik
ingerlékeny vagy búskomor természetűek, azok nem
nagyon rajonganak az egyesülésért, s csak az
olyan férfiakat szeretik, akik maguk is hasonló
természetűek. A vérmes vagy közönyös nők szeretik
túlzásba vinni a közösülést, s ha egy hímtagra
akadnak, legszívesebben soha többé nem engednék
el, ha tehetnék. Csak a hozzájuk hasonló
vérmérsékletű férfiakat kedvelik, s ha az ilyen
nők ingerlékeny vagy búskomor férfival kelnek
egybe, mindkettőjük élete egyformán szomorú
lesz. Ami a kevert vérmérsékletű nőket illeti,
sem előszeretettel, sem gyűlölettel nem
viseltetnek az egyesülés iránt.
Megfigyelték, hogy a kis termetű nők sokkal
jobban vágynak az egyesülésre és erősebb vonzalmat
mutatnak a megtermett hímtag iránt, mint a
nagy termetűek. Csak a hosszú és vaskos hímtag
felel meg igényeiknek, az teszi örömtelivé életüket
és élvezetessé fekhelyüket.
Vannak olyan nők is, akik csak vulvájuk kapujában
szeretnek egyesülni. Ha egy férfi föléjük
hajolva hímtagját be akarja vezetni vulvájukba,
kiveszik onnan, és fejét a vulva ajkai közé
helyezik. Úgy gondolom, ez csak a fiatal lányoknál
fordul elő, és azoknál a nőknél, akik nem szoktak
a férfiakhoz. Allahhoz fohászkodom, hogy mentsen
meg minket az ilyen vulvától és azoktól a
nőktől, akik képtelenek odaadni magukat a
férfiaknak.
Vannak olyan nők is, akik csak akkor teljesítik
férjeik parancsát, s csak akkor elégítik ki őket,
megadva nékik az egyesülés okozta örömök kéjes
mámorát, ha ütlegekkel és durva bánásmóddal
kényszerítik rá őket. Az efféle viselkedést
néhányan az egyesüléssel vagy a férjjel szemben
érzett gyűlöletnek tulajdonítják, de ez nem így
van. Mindez csupán jellem és vérmérséklet kérdése.
Vannak olyan nők is, akik nem sokat törődnek
az egyesüléssel, mert minden gondolatukat
nagyszabású tervek, becsvágyó remények és üzleti
ügyek kötik le. Másoknál féltékenységből,
tisztaszívűségből, egy más világ iránt érzett
erős vágyódásból vagy a múlt fájóan szomorú
emlékeiből fakad ez a közöny. Ezeknél a nőknél az
egyesülés közben átélt gyönyörök nemcsak a hímtag
méreteitől függnek, hanem saját nemzőszervük
egyéni felépítésétől is. Ezek közül említést
érdemelnek a formájuk miatt szögletesnek
(al-murtabia) és domborúnak (al-murtafia)
nevezettek. Az utóbbinak az a sajátsága, hogy
kigömbölyödik, ha a nő álló helyzetben összezárja
combjait. Hevesen vágyik az egyesülésre, rése
szűk és úgy hívják: az összeszorított. A nő,
akinek ilyen vulvája van, csak a hatalmas hímtagot
szereti, s nem kell sokáig várnia, amíg eljut
a tetőpontra. Persze ez általában jellemző a
nőkre.
Ami a férfiak vágyait illeti, azt mondhatom,
hogy szenvedélyeik mértéke, akárcsak a nőknél,
megfelel vérmérsékletüknek, s csak abban
különböznek, hogy a nők sóvárgása a hímtag után
erősebb, mint a férfiaké a vulva után.
- Mondd el nekünk, milyen hibái lehetnek egy
nőnek! - kérlelték Muarbidát, s ő így felelt:
- A legrosszabb az a nő, aki rögtön felemeli a
hangját, ha férje szükségében az ő vagyonához
nyúlna vagy aki kifürkészi és kifecsegi férje titkait.
- Vannak még más hibák is? - kérdezték, s ő
így folytatta:
- Ide tartozik még a féltékenykedő és lármás
nő, aki letorkolja a férjét, aki pletykás és
rosszindulatú. Aki mindig szépnek akar látszani a
férfiak szemében, s nem tud megmaradni a házban.
Ha olyan nőt látsz, aki folyton nevetgél és a
kapuban álldogál, tudhatod, hogy tisztességtelen
szajhával van dolgod.
Rossz az olyan nő is, aki mások ügyeivel
foglalkozik, aki folyton-folyvást panaszkodik, s
aki férje pénzét meglopja. Továbbá, akinek a
természete zsarnoki és zsémbes, aki a kedvességet
nem viszonozza, aki menekül a hitvesi ágyból,
vagy kellemetlen fecsegéssel háborgatja benne
urát, s hajlamos a kétszínűségre, a csalásra, a
hazudozásra, a szószegésre és a ravaszságra.
Vannak még olyan nők is, akik mindig vádaskodnak
és mindent rosszallnak; akik férjeiket csak akkor
hívják magukhoz, hogy teljesítse házastársi
kötelességét, ha nekik jól esik; akik nagy zajjal
vannak az ágyban. Végül vannak szégyentelenek,
buták, fecsegők és kíváncsiskodók. Ezek a nők
legrosszabb tulajdonságai.

* * *

Tizenharmadik fejezet

Az érzéki vágy forrásairól és serkentőiről

Tudd meg, ó vezír - Allah legyen kegyes
hozzád -, hogy hatféle forrás táplálja a
közösülés utáni vágyat: a heves szerelem tüze, a
magnedv bősége, a szeretett személy közelsége,
az arc szépsége, a közismerten izgató ételek
és az érintkezés.

Tudd meg azt is, hogy sokféle dolog okozhat
örömet egyesülés közben, de ezek között
is az elsők és a legfontosabbak: a vulva
melegsége, keskenysége, szárazsága és kellemes
illata. Ha ezek közül bármelyik hiányzik, akkor
valami hibádzik a kéjes élvezetekhez. Ha
valamennyi jó tulajdonságot egyesíti magában
a vulva, tökéletes lesz a gyönyör. A vizenyős
vulva lazává teszi az idegeket, a hideg
megfosztja a hímtagot minden erejétől, a kiáradó
kellemetlen szagok pedig nagymértékben
csökkentik az élvezetet, akárcsak a tág vulva.
A gyönyörök tetőpontja - a magnedv bőséges
és heves kilövellése - egy feltételtől függ,
ez pedig az, hogy a vulva mélyében rejtőző
szivattyú, a méhszáj rátapadjon a hímtagra
és ellenállhatatlan erővel szívja ki belőle
nedvét. Ha már egyszer a méhszáj megragadta
a hímtagot, gazdája képtelen megőrizni
magnedvét, mert a méhszáj nem engedi el, míg
utolsó cseppjét is ki nem sajtolta belőle.
Ha a tetőpont a hímtag végének megragadása
előtt bekövetkezne, akkor a magnedv
elhullatásából fakadó élvezet nem lesz
tökéletes.

Tudd meg, hogy nyolc dolog segíti elő és
erősíti a magömlést. Ezek: az egészséges test,
a gondtalan szív, a tiszta lélek, a természetes
vidámság, a jó ételek, a gazdagság, valamint
a női arc sokfélesége és sokszínűsége.

Ha valaki erőt akar nyerni az egyesüléshez,
az vegye a masztixfa gyümölcsét [a mediterráneumban
elterjedt növény (Pistacia lentiscus) apró piros,
majd éretten fekete bogyóterméssel], zúzza össze,
keverje el olajjal és mézzel, szedje le a habját
és igya meg reggel éhgyomorra.
Aki így cselekszik, erőtől duzzadóvá válik és
bőven ontja majd magját.
Hasonló eredményt lehet elérni, ha a hímtagot
és a vulvát a sakál epéjével kenjük be, mert ez
is serkenti és növeli e testrészek életerejét.
Dzsalínúsz [Galénosz (élt kb. 130-200) görög
származású római orvos. Könyveit arabra is
lefordították, és évszázadokon keresztül
kézikönyvként használták.], a bölcs azt mondta:
"Aki gyengének érzi magát az egyesülésben, az
igyon meg lefekvés előtt egy pohár sűrű mézet,
és egyen meg húsz szem mandulát és száz
fenyőmagot.
Három napig csinálja ezt folyamatosan. Vagy
vegye a hagyma magját, rostálja meg, keverje
össze mézzel jó alaposan és egyébként böjtöt
tartva, csak ezt fogyassza."
Hasonló hatású, ha a teve púpjából kiolvasztott
zsírral kenjük be a hímtagot közvetlenül
az egyesülés előtt. Így az csodákra lesz
képes, és a nő áldani fog érte.

Ha kéjesebbé akarod tenni az élvezeteket,
vegyél kubebborsot [Piper cubeba] és
kardamommagvakat [Elettaria cardamomum], törd
jól össze és kend be vele a hímtagod fejét.
Azután lássál munkához, s páratlan örömök
származnak majd belőle neked is és a nőnek is.
A Judea [Anthemis pyrcthrum] vagy Mekka
balzsammal hasonló hatást érhetsz el.

Ha erőt akarsz gyűjteni az egyesüléshez,
zúzz össze kerti székfűt és gyömbért, majd
keverd el orgonavirágból készült balzsammal.
[Az egyik arab szöveg liliomot (zanbak) említ.]
Kend be vele ágyékodat, tojásaidat és vessződet,
s hamarosan heves vágyat fogsz érezni az
egyesülésre.

Ha azt akarod, hogy magod sokasodjon,
erőd gyarapodjon és gerjedelmed növekedjen,
egyél meg egy mustármag [a mustármag is
serkentőszer] nagyságú darabot a chrysocollából
[valószínűleg a bóraxról van szó].
E csodaszer hatására hímtagod mereven ágaskodni
kezd, és egyéb képességeid is fokozódnak.

Ha azt szeretnéd, hogy a nő kedvét lelje
benned és az egyesülésben, vegyél egy kevés
kubebborsot, kerti székfűt, gyömbért és fahéjat.
Az érintkezés előtt vágd jól össze őket s
kend be velük hímtagodat, s csak azután láss
munkához. A nő ezek után úgy fog szeretni,
hogy egy percre sem enged el maga mellől.

A szamártejjel megkent hímtag hatalmas
és erős lesz.

Aki a hommoszt [csicseriborsó, népszerű arab étel]
hagymával megfőzi, megszórja őrölt fahéjjal,
gyömbérrel és kardamommal, majd megeszi, annak
szerelmi vágya felfokozódik. Ő maga erőre kap és
csodákra lesz képes a szerelemben.

* * *

Tizennegyedik fejezet

A meddő nő méhének leírása és a meddőség
gyógyszerei

Tudd meg, ó vezír - Allah legyen kegyes
hozzád -, hogy számos bölcs orvos foglalkozott
már e tengernyi gondot okozó problémával,
eredményt azonban vajmi keveset értek el.
Mindegyikük a saját szemszögéből vizsgálta
a dolgot, de végül a kérdés homályban maradt.
A nők meddőségét előidéző okok között
említhetjük a méh vérröggel történő elzáródását,
a folyást okozó gyulladást, a férfi magnedvhiányát
vagy fogyatékosságát, a méh belső szervi
elváltozását, a pangó havivérzést és folyást,
valamint a méh szárazságát, gyengeségét és
kellemetlen szagát. Vannak olyan bölcsek, akik
bűbájos rontásoknak vagy a dzsinnek és démonok
gonoszságainak tulajdonítják a nők meddőségét.
A túlságosan is jó húsban levő nők gyakran
meddők, mert méhükre nagy nyomás nehezedik,
s így képtelenek a férfi magját befogadni
és megfoganni. Különösképpen áll ez azokra,
akiknek a férje kicsiny hímtaggal és jókora
tojásokkal rendelkezik, mert ez esetben az
egyesülés nem éri el célját.

A meddőség ellen használt gyógyszerek
közül egyik legismertebb a teve púpjának
veleje, amit a nő tegyen egy rongydarabra és
kenje be vele a vulváját, miután elvégezte a
havivérzést követő tisztálkodást. Azután,
hogy teljes legyen a kúra, vegye az ebszőlő
gyümölcsét [Vitis labrusca], sajtolja ki,
szűrje le egy üvegbe és adjon hozzá egy kevés
ecetet.
Hét napig igya ezt az orvosságot éhgyomorra,
miközben férjének legyen gondja az egyesülésre.

Egy másik gyógyital is készíthető egy csipetnyi
porrá zúzott szezámmagból, ha belőle
balzsamot csinálnak, majd azt elkeverik egy
bab súlynyi őrölt szandarakkal [Callitris
articulata].
Igya ezt a keveréket a nő megtisztulása után
három napig, s közben fogadja férje ölelését.
Előbb az első itallal kell próbálkozni, s csak
utána a másodikkal. Ha Allah is úgy akarja,
a gyógyító hatás jelentkezik, és a nő megfogan.

Van még egy másik gyógyszer is. Ez a
kristályszódának, a birka vagy a tehén epéjének,
valamint a "miszk" növénynek és
magjának keveréke. [A tubarózsa (miszk ar-rumi)
vagy a libatop egyik fajtája (miszk al-dzsinn;
Chenopodium Botrys).]
Egy gyapjúcsomót megmártva benne, kenje be
vele vulváját a nő a havivérzést követő
tisztulás után, majd fogadja férjét, s ha Allah
is úgy akarja, viselős lesz.

* * *

Tizenötödik fejezet

A férfi terméketlenségének okairól

Tudd meg, ó vezír - Allah áldása reád -,
hogy vannak olyan férfiak, akiknek a magja
a születésüktől fogva romlott és hideg; vagy
azért terméketlenek, mert vizelési problémák,
gennyes folyások és gyulladások gyötrik őket.
Vannak olyan férfiak is, akiknek a húgycsöve
lefelé hajlik és a hímtag tövénél nyílik.
Ennek következtében magnedvük nem a
megfelelő úton, egyenesen előre távozik, hanem
csak egyszerűen aláhull [Hypospadiasis].
Egyes férfiaknak túl rövid és kicsi a hímtagjuk,
s nem éri el a méhszájat. Másokat gennyes
húgyhólyag vagy egyéb rendellenesség akadályoz
az egyesülésben.
Némely férfiak a nőt megelőzve jutnak el
a tetőpontra, s így a két magömlés nem egyszerre
következik be. Ez kizárja a megfoganás
lehetőségét. [Természetesen sem ez, sem a rövid
hímvessző nem jelent akadályt a fogamzás
szempontjából.]
A fenti körülmények mind erősen csökkentik a nő
esélyeit a fogamzásra, de valamennyi közül a
hímtag rövidsége a legkárosabb.
Terméketlenséget okozhat még a herék
hirtelen lehűlése vagy felmelegedése és sok
más hasonló dolog.

Akiknek terméketlenségét veleszületett hidegség,
vizelési problémák, gennyes folyások, gyulladások
vagy más hasonló betegségek okozzák, továbbá
azok, akik korai magömlésben szenvednek,
kigyógyíthatók betegségükből. Olyan serkentő
ételeket kell enniük, amelyek mézet, gyömbért,
kerti székfűt, ecetet, hunyort, fokhagymát,
fahéjat, szerecsendiót, kardamomot, fecskefüvet
[Stanella panerina; liszán al-uszfur. Az autográf
kiadás szerint ez nem más, mint a kőrisfa magja.], kínai fahéjat,
borsot és más hasonló fűszereket tartalmaznak.
Aki ilyeneket eszik, Allah hatalmából és
erejével meggyógyul.

Ami a többi említett okot illeti (a húgycső
elhajlása, a hímtag kis mérete, a gennyes
húgyhólyag és más rendellenességek, amelyek
megnehezítik az egyesülést), ezeket csak
Allah gyógyíthatja meg.

* * *

Tizenhatodik fejezet

Azokról a szerekről, amelyek kihajtják a méhből
a magot

Tudd meg, ó vezír - Allah áldása reád -,
hogy sok olyan szer létezik, amely kihajtja a
nő hasából a magot és a magzatot. Megemlítek
itt néhányat azok közül, amelyek közismerten
a legjobb megelőzői a bajnak és az egészségre
sem ártalmasak, hogy megismertessem az
emberekkel előnyeiket és hátrányaikat.

Közülük való az erős gyökér [a nem azonosítható
arab megfelelő valószínűleg a mulúhíja (Corchorus
olitorius) gyökerének egy népies elnevezése],
amit a nő a vulvájába tesz akár nedves, akár
száraz állapotában - bár nedvesen jobban használ
-, és az megsemmisíti a férfi magjait, illetve
elpusztítja és elhajtja a magzatot.

Hasonlóképpen elhajtja a magzatot a káposzta
megpörkölt magjának füstje egy nádszálon
keresztül a vulvába vezetve.

A timsót vagy a vulvába kell tenni az
egyesülés előtt, vagy a hímtagot kell bekenni
vele mielőtt behatolna, s ha Allah is úgy
akarja, a nő nem lesz viselős. Ezt azonban
nem szabad túl gyakran és folyamatosan
használni, mert meddővé válhat a nő, és soha
többé nem lesz képes megfoganni.

Ugyanígy alkalmazható a kátrány, amit a
hímtagra kell kenni, hogy elpusztítsa a magot
az egyesülés pillanatában vagy a terhesség
legelején. Ez a leghatásosabb szer valamennyi
közül, de túl gyakori használata meddővé
teheti a nőt, s a magzat elpusztul és élettelenül
hagyja el méhét.

Az a nő, aki rebarbarából [Rheum undulatum] és
borsból készült folyadékot iszik, annak méhe
megszabadul nem kívánatos terhétől, és ha már
viselős volt, elvetéli magzatát.
Ha a nő gyermekágyas volt, eltávozik tőle a
méhlepény és megtisztul méhe a felesleges
tehertől.

Ha a nő kínai fahéjból és vörös mirhából
készült folyadékot iszik vagy egy gyapjúcsomót
átitat vele és feldugja vulvájába, akkor
a magzat elpusztul és kilökődik méhéből, ha
Allah is úgy akarja.

A fentiek hitelességéhez nem fér kétség,
mert a gyakorlat bebizonyította őket.

* * *

Tizenhetedik fejezet

A tehetetlenség átkának feloldásáról

Tudd meg, ó vezír - Allah legyen kegyes
hozzád -, hogy a férfiak átmeneti egyesülési
képtelenségének háromféle oka lehet:
tehetetlenség, gyengeség vagy korai magömlés.

Akit a tehetetlenség átka sújt, az vegyen
galangát [indiai gyökérféleség], mekkai fahéjat,
szegfűszeget, indiai kesudiót, szerecsendiót,
indiai kubebet, fecskefüvet, kínai fahéjat,
perzsa borsot, indiai bogáncsot, kardamomot,
kerti székfűt, babérmagot és gránátszegfűt,
ezeket zúzza jól össze és fogyassza reggel és
este galamb vagy más szárnyas húsából készült
levesbe keverve.
Előtte és utána igyon vizet. A készítmény
mézzel is bevehető, így a legjobb és
legeredményesebb.

Akinek a korai magömlés okoz gondot, az
szerecsendiót és tömjént keverjen össze mézzel,
és azt egye.

Ha a gyengeség vett rajtad erőt, végy kerti
székfűt, csalánmagot [a húgycső gyulladásos
megbetegedéseit gyógyító szernek tartják], egy
keveset a kutyatejből [Euphorbia], továbbá
gyömbért, mekkai fahéjat és kardamomot.
Keverd el mézben és edd meg, meglátod megszűnik
tőle a gyengeséged, ha Allah, a Magasságos is
úgy akarja.

E készítmények hatásosságát igazolhatom,
mert hatóerejüket a gyakorlat tette próbára.
Más okai is lehetnek annak, hogy a férfi
képtelen az egyesülésre, mert hímtagját elkerüli
a merevedés. Előfordulhat például az is,
hogy a férfi felgerjedt hímtaggal közeledik,
de amint a nő combjai közé helyezné, hirtelen
kókadtnak találja. Azt gondolhatná, hogy
mindez tehetetlensége miatt van, holott lehet,
hogy egyszerűen a nő iránt érzett túlzott
tisztelet vagy nem éppen helyénvaló
szégyenlősség okozza az egészet. Az is lehet,
hogy valamiféle néki nem tetsző dolgot vett
észre, vagy esetleg kellemetlen szagok ütötték
meg orrát. Végül a féltékenység is oka lehet
a férfi tehetetlenségének, amit az a felfedezés
táplálhat, hogy a nő nem érintetlen, vagyis
más férfiak kedvét is töltötte már.

* * *

Tizennyolcadik fejezet

A hímtagot megnövesztő és felnagyító szerekről

Tudd meg, ó vezír - Allah legyen kegyes
hozzád -, hogy ez a fejezet, amely a hímtag
megnöveléséről szól, elsőrangú fontossággal
bír, mind a férfiak, mind a nők számára.
Fontos a férfiaknak, mert az ő megtermett és
életerős hímtagjuk lobbantja szerelemre a nőket;
és fontos a nőknek, mert az ilyen hímtagok
csillapítják le érzéki vágyaikat, s egyszersmind
a legnagyobb élvezetet is jelentik számukra.
Ez abból a tényből is nyilvánvalóan látszik,
hogy sok férfi - kizárólag jelentéktelen
szerszámja miatt - a nők megvetésének tárgyává
lesz. De hasonló érzéseket táplálnak a nők
azokkal szemben is, akiknek a hímtagja puha,
gyenge és lankadt. Minden örömüket a hatalmas
és erős hímtagokban lelik.

Akinek tehát kicsi a hímtagja, és szeretné
nagyobbá tenni és megerősíteni, az langyos
vízzel dörzsölje az egyesülés előtt addig, amíg
a beléje áramló vértől ki nem pirul, meg nem
nő és fel nem melegszik. Aztán kenje be jó
alaposan mézből és gyömbérből készült
keverékkel. Ha ezután kezd hozzá a férfi a
közösüléshez, a nőnek olyan fenséges örömökben
lesz része, hogy tiltakozni fog az ellen,
hogy valaha is elhagyja őt.

Egy másik orvossághoz végy egy kevés
borsot, levendulát, galangát és mósuszt, törd
össze, rostáld meg, keverd össze mézzel és
eltett gyömbérrel. Aztán - előbb langyos
vízzel megdagasztva - kend be ezzel a péppel
a hímtagodat, amely így hatalmassá és erőssé
növekedik, és a nő kéjes gyönyörökben részesül
általa.

Egy harmadik féle módszer: végy langyos
vizet és gyúrd vele hímtagodat, amíg ki nem
pirul és fel nem egyenesedik. Aztán keríts egy
puha bőrdarabkát, kenjél rá forró szurkot
és bugyoláld be vele a hímtagodat, amely
hamarosan felemeli fejét és szenvedélyesen
lüktetni kezd. [Ez a módszer sokkal inkább
veszélyes, mint hasznos!]
Addig hagyd rajta ezt a pakolást, amíg ki nem
hűl a szurok és hímtagod ismét nyugovóra
nem tér. Ezt a műveletet többször megismételve
hímtagod megnő és megvastagodik.

Egy negyedik gyógymódhoz végy megfelelő
mennyiségű, vízben élő piócát. Gyömöszölj
belőlük egy üvegbe, amennyit csak tudsz,
öntsél rájuk olajat és tedd az üveget a
napra. Az így nyert kencével kenegesd a
hímtagodat több napon keresztül, s az hatalmas
méretűvé növekedik, ha Allah, a Magasságos
is úgy akarja.

Egy következő módszerhez egy szamárnak
a hímtagja szükséges. Ha beszerezted, főzd
össze jó sok gabonával és ezzel tápláld azokat
a szárnyasokat, amelyeket végül magad fogsz
elfogyasztani. Lehet a szamár szerszámját
olajban is érlelni. Az így nyert folyadék
kenhető a hímtagra, de meg is iható.

Megint egy másik mód, hogy a piócákat
olajban péppé kevered, és ezzel kened be a
hímtagodat. Ha jobban tetszik, teheted egy
edénybe is, amit aztán ássál be meleg
trágyadombba. Várd meg, amíg szétfoszlanak és
kenőcshöz hasonló sűrű péppé állnak össze.
Kend be vele többször hímtagodat, s az nagy
hasznot lát majd ebből.

Ugyancsak megnagyobbodnak a hímtag
méretei, ha gyantából, viaszból, póréhagymából,
sárga nárciszból [Asphodelus] és a foltozó vargák
által használt ragasztóból [a szarvasmarha vagy
a juh lépét (tihán) használják erre a célra]
készült keverékkel dörzsölik be.

E szerek hatékonysága közismert, magam
is kipróbáltam őket.

* * *

Tizenkilencedik fejezet

A hajlatokat és a réseket szagtalanító és
szűkítő szerekről

Tudd meg, ó vezír - Allah legyen kegyes
hozzád -, hogy a hónaljból és a vulvából
áradó kellemetlen illatok, valamint a túl széles
vulva a legnagyobb csapások.

Ha egy nő azt akarja, hogy megszűnjenek ezek
a fáradt szagok, őröljön meg vörös mirhát,
szitálja meg és keverje péppé mirtuszvízzel
[Myrtus communis].
Kenekedjék be vele, ettől megszűnik a hónalj
és a vulva áporodott szaga.

Egy másik módszer: levendulát porrá törni,
megszitálni és illatos rózsavízzel összekeverni,
majd a belemártott gyapjúdarabbal bedörzsölni
a vulvát, amíg fel nem melegszik.
Ettől megszűnik kellemetlen kipárolgása.

Ha egy nő szűkíteni akarja a vulváját, oldjon
fel timsót vízben és mossa meg magát ezzel az
oldattal. Még hatásosabb, ha diófakérget
ad hozzá, mert ennek még jobb az összehúzó
hatása. A túlságosan megnövekedett méh
visszafejlesztésére a leghatásosabb módszer
kimagozott szentjánoskenyeret [Ceratonia siliqua]
és a gránátalmafa kérgét megfőzni vízben, aztán
beleülni az így elkészített főzetbe, amely olyan
forró legyen, amilyet csak elbír a nő.
Ha kihűlt a fürdő, újra fel kell melegíteni,
s legjobb többször is megismételni ezt az
ülőfürdőt. Hasonló eredményű a vulva
tehéntrágyával való megfüstölése, amitől a
méh visszahúzódik, ha Allah is úgy akarja.

A hónalj orrfacsaró bűzét megszüntetendő
végy antimont és masztixot. Törd porrá
mindkettőt és keverd őket össze vízzel egy
cserépedényben. Addig dörzsöld ezt a pépet
az edény falához, amíg pirossá nem válik, s
akkor kend be vele a hónod alját. Ezt többször
meg kell ismételni ahhoz, hogy a rossz szagok
távozzanak és a kezelés gyökeres változásokat
eredményezzen.
Ugyanilyen hatás érhető el, ha antimont és
masztixot vízzel összekeverve a nyert folyadékot
lassú tűzön melegíted, amíg olyan sűrű lesz,
mint a kenyértészta. Akkor a pép tetején
keletkezett hártyát dörzsöld szét egy
kődarabbal, s ezzel az anyaggal kend be a hónod
alját. Biztos lehetsz benne, hogy a rossz szagok
hamarosan megszűnnek.

* * *

Huszadik fejezet

A terhesség jeleiről és a születendő gyermek
neméről

Tudd meg, ó vezír - Allah legyen kegyes
hozzád -, hogy a terhesség biztos és közismert
jelei a következők:
- az egyesülést követően a vulva kiszárad;
- a nő sokat nyújtózkodik, bágyadtság
vesz rajta erőt és jó mélyeket alszik;
- vulvája úgy összehúzódik, hogy még
egy "mirvad" [szemfestésre használatos pálcika]
sem lenne képes beléhatolni;
- a mellbimbó udvara sötétebb színre vált;
- és végül a legbiztosabb valamennyi jel
közül, hogy szünetel a havivérzés.

Ha a nő mindvégig jó egészségnek örvend
a terhesség ideje alatt, arca nem nagyon foltos,
sőt megőrzi régi szépségét és fényes ragyogását,
akkor a jelek szerint fia fog születni.
Az erősen duzzadó keblek, valamint a mellbimbók
piros színe szintén arra utal, hogy fiú lesz
a gyermek. Ugyancsak fiút jelez, ha a nő a jobb
oldalát érzi nehezebbnek, és a vér is a jobb
orrlukából folyik [Korán LVI. 26.].

A gyakori rosszullét, a sápadt, foltos arc,
a méhben érzett fájdalmak és a méh sötét
színe, az ismétlődő rémképek, a feketén feszülő
mellbimbó és annak fekete udvara, a nehéznek
érzett bal oldal és bal oldali orrvérzés
mind azt jelzik, hogy az asszony leánygyermekkel
viselős.

Ha kétségek merülnének fel a terhességet
illetően, igyon a nő lefekvés előtt mézes vizet,
és ha nehéznek érzi a hasát, akkor biztos lehet
benne, hogy viselős. Ha a jobb oldalát érzi
nehezebbnek, akkor fiú lesz a gyermek.
A tejtől duzzadó keblek szintén annak a
jelei, hogy a nő fiúgyermeket fog szülni.
Ezeket a kipróbált és tényeken alapuló
ismereteket bölcsek tanításaiból vettem.

* * *

Huszonegyedik fejezet

Végezetül a tojás hasznáról és az egyesülésre
serkentő italokról

Tudd meg, ó vezír - Allah legyen kegyes
hozzád -, hogy ez a fejezet sok olyan hasznos
tanácsot tartalmaz, amelyek segítségével az
egyesüléshez erőt nyerhetsz, ezért egyformán
tanulságos olvasmány öregeknek és fiataloknak.
Így szólt a bölcs és tudós sejk, korának
legokosabb embere, aki jó tanácsokkal látta el
Allah teremtményeit - hallgasd hát szavát:

Aki mindennap éhgyomorra tojássárgáját
eszik - fehérje nélkül -, az fokozott vágyat
fog érezni a közösülésre. Ha három napig
ugyanezt eszi őrölt hagymával elkeverve, akkor
hasonlóképpen heves vágyai fognak támadni.

Aki megfőzi a spárgát, azután vajban megsüti,
majd ráüti a tojássárgáját és meghinti illatozó
őrölt fűszerekkel, s ezt az ételt rendszeresen
fogyasztja, annak felpezsdül a vére, fokozódik
férfiereje és heves vágy ébred benne.

Aki az apróra vágott hagymát serpenyőbe
teszi, majd illatos fűszerekkel ízesíti, s végül
a tojássárgájával olajban megsüti, az szavakkal
le nem írható férfierőre kap, ha több napon
át eszik ebből az ételből.

Aki a teve tejét mézzel elkeverve rendszeresen
fogyasztja, annak csudamód megnő férfiúi
ereje, és hímtagja éjjel-nappal készenlétben áll.

Aki néhány napig tojáson, mirhán, kínai
fahéjon és borson él, annak megsokszorozódik
nemző ereje, gerjedelme felfokozódik és úgy
érzi, hogy soha többé nem is tér nyugovóra.

Aki egész éjjel szeretkezni szeretne, de a
vágy hirtelen tört rá, s már nincs ideje, hogy
az imént említettek szerint kúrálja magát, az
a következőképpen járjon el: Vegyen annyi
tojást, amennyit csak meg tud enni, süsse meg
friss vajon serpenyőben, majd adjon hozzá jó
sok mézet és keverje össze. Egyen belőle egy
kevés kenyérrel annyit, amennyi csak beléje
fér, és hímtagja azon az éjjelen nem ismer
majd nyugodalmat. Erről írta valaki a következő
verset:
Abul-Hailúdzs tagja állva meredezett
Harminc kerek napig, mert sok hagymát evett.
Abul-Haidzsá pedig egyetlen éjszaka
Nyolcvan szűz leánynak lett a hites ura.
Tehette ezt azért, mert csak hommoszt evett,
S nem ivott rá mást, csak mézzel kevert tejet.
S ne feledd Maimúnt, aki bírta maggal,
Ötven éjjel s nappal köpült szorgalommal.
Nem volt megállása, folyvást nyomakodott,
S nem hogy belefáradt, de rátett tíz napot.
Maímúm, a rabszolga, mást sohasem evett,
Mint tojássárgáját és puha kenyeret.
Az említett Abul-Haílúdzs, Abul-Haidzsá
és Maimún tettei híresek, történetük közismert.
Elmondom hát én is, hogy ezzel, ha Allah
is úgy akarja, teljessé tegyem ezt a könyvet,
mely az emberek hasznát szolgálni született.

Zuhra története

A tudós sejk, a hit védelmezője - Allah, a
Magasságos legyen könyörületes hozzá - így
mesélte:
Élt egyszer a távoli múltban egy fényes király,
aki népes seregek ura és gazdag kincsek birtokosa
volt.
Hét lánya volt a királynak, akik kitűntek
szépségükkel és tökéletességükkel. Egymás után
születtek szép sorban, de fiú egy se akadt köztük.
Királyok kérték őket feleségül, de ők nem akartak
férjhez menni. Férfiruhákban jártak, pompásan
felszerszámozott paripákon vágtattak, tudták,
hogyan kell kardot forgatni és lándzsát hajítani, s
párbajban legyőzték még a férfiakat is.
Mindegyiknek volt egy gyönyörű kastélya, sok-sok
rabszolgával és cseléddel, akik lesték parancsaikat
és kiszolgálták őket étellel, itallal s minden
egyébbel, amire szükségük volt.
Mikor kérő jött értük, apjuk sosem mulasztotta
el megkérdezni őket, de ők mindig azt felelték:
"Sosem megyünk férjhez."
Amikor a nép fülébe jutott a dolog, egyesek
helyeslően bólogattak, de sokan rosszallóan
csóválták a fejüket.
Így ment ez hosszú ideig, nem sokat lehetett
hallani felőlük, míg végül meghalt az apjuk.
A legidősebbet kérték meg, hogy lépjen apja
örökébe, s az alattvalók mind letették neki
hűségesküjüket. Trónralépésének nagy visszhangja
volt országszerte. Ezt a legidősebbet Fauz
al-Dzsamálnak (győzedelmes szépség) hívták, a
másodikat Szultána al-Akmárnak (holdkirálynő), a
harmadikat Badia al-Dzsamálnak (csodaszép), a
negyediket Vardának (rózsa), az ötödiket
Mahmúdának (dicséretreméltó), a hatodikat
Kámilának (tökéletes), a hetediket pedig
Zuhrának (tündöklő szépség) nevezték.
Zuhra, a legfiatalabb volt közöttük a legokosabb
és a legértelmesebb, s szenvedélyesen szeretett
vadászni.
Mikor egyszer éppen vadakat üldözött a nyílt
mezőn húsz szolgája kíséretében, útjába akadt egy
lovas, aki kellő tisztelettel üdvözölte. Zuhra is
köszöntötte, s mikor hangját a lovas meghallotta,
s látta lefátyolozott arcát, azt gondolta: "Jó lenne
tudni, hogy férfivel, vagy nővel állok-e szemben."
Odament a szolgáihoz, hogy megtudakolja az
igazságot, s a szolgák eloszlatták kételyeit.
A lovas csatlakozott Zuhrához és nyájas
beszélgetésbe elegyedtek, amíg el nem jött a
falatozás ideje. Akkor a lovas Zuhra mellett
foglalt helyet, hogy megpillanthassa arcát evés
közben, de Zuhra - reményeit szertefoszlatva -
nem fedte fel arcát, s nem evett egy falatot sem,
mondván, hogy éppen böjtöl. A lovas nem tudta
levenni szemét Zuhra kezeiről és szemeiről.
Szívében fellobbant a szerelem a szép szemek és a
kecses formák láttán.
Így szólt hozzá:
- Van-e már barátod, aki téged szeret?
- A férfiak barátságából a nőknek nem sok
hasznuk származik, mert ha egyszer egymásra
találtak, őrjöngő szerelem keríti hatalmába
szívüket, közéjük áll majd a sátán, s az emberek
a szájukra veszik őket.
- De az igaz barátság hűséges és bűntelen!
- Annak a nőnek, aki férfival barátkozik, sok
szó éri a háza elejét, durván bánnak vele az
emberek, s az egészből csak baja és bánata
származik.
- De a mi kapcsolatunk titokban marad, s ha
itt, e félreeső helyen találkoznánk, nem tudná meg
senki.
- Szó sem lehet róla, nem is menne könnyen.
Ha pedig mégis megtörténne, hamar kiderülne, s
az emberek összekacsintanának a hátunk mögött.
- Dehát a szerelem újraegyesülés, boldogság és
öröm, csókos, szép ölelés, feláldozhatod benne
önmagadat, s meg is növelheted vagyonodat.
- Szerelmes, szép szavak, szemed szinte ragyog,
de jobb, ha magadat megtartóztatod.
- Szavaiddal kitérsz előlem, amit mondasz,
komoly, de a szívemben gyökeret vert a szerelem,
és ha elhagysz engem, meghalok.
- Eredj most utadra, térj vissza hazádba, én is
elvonulok az én palotámba. Ha Allah is úgy
akarja, még találkozunk.
Azután elváltak, búcsút intettek egymásnak, s
mindkettő ment a maga útján.
A lovas neve Abul-Haidzsá volt, apját pedig,
aki tehetős kereskedő és megszámlálhatatlan
kincsek gazdája volt, Hairúnnak hívták. Házuk
magányosan állt egy olyan vidéken, amelyet egynapi
járóföld választott el a hercegnő kastélyától.
Abul-Haidzsá tehát visszatért otthonába, de
nem tudott nyugodni. Mikor leszállt az éjszaka,
útiruhát öltött, fejére fekete turbánt, oldalára
kardot kötött, lóra ült, és az éj leple alatt
kedves rabszolgája, Maimún társaságában útnak
indult.
Egész éjjel lovagoltak, s mikor megpillantották
Zuhra kastélyát, épp rájuk köszöntött a hajnal.
A hegyek között egy barlangban ütöttek tanyát.
Abul-Haidzsá a szolgájára bízta a lovát és
elindult, hogy szemügyre vegye a kastélyt.
Tündöklően szépnek találta, de magas falak vették
körül.
Mivel bejutni nem tudott, kissé visszahúzódott és
várta, hogy valaki kijöjjön, de egész nap nem
látott egy teremtett lelket sem.
Alkonyat után visszatért a barlangba, leült a
bejáratához és éjfélig virrasztott. Akkor elnyomta
az álom és fejét Maimún térdére hajtva elaludt.
Arra ébredt, hogy szolgája a vállát rázza:
- Mi az, mi történt? - riadt fel.
- Ó, uram - felelte Maimún -, hangokat hallottam
a barlang belsejéből, és mintha fényt láttam
volna pislákolni.
Rögtön felugrott és maga is látta a fényt, amely
egy másik barlangba vezetett. Megparancsolta
szolgájának, hogy maradjon ott és várja meg,
amíg ő körülnéz odabent. Fogta a kardját és
behatolt a barlang mélyébe, ahol egy folyosóra
bukkant. Nehezen jutott előre az útjába kerülő
kövek miatt, de végül is elérte azt a nyílást,
ahonnan a fény kiszűrődött. Belesett és
megpillantotta Zuhrát száz fiatal szűz társaságában
egy ragyogó palotában, amit a hegy belsejébe
vágtak. Tarka szőnyegek borítottak mindent, s
aranytól csillogott az egész terem. A lányok
ettek, ittak, mulatoztak és dőzsöltek.
- Miért is nincs velem egy jóbarát, aki
segítségemre lehetne ebben a helyzetben! -
gondolta magában Abul-Haidzsá, majd visszatért
szolgájához és így szólt hozzá:
- Eredj el Abul-Hailúdzsért, Allahban kedves
testvéremért, s mondd meg neki, hogy jöjjön ide,
amilyen gyorsan csak tud.
Maimún azonnal felpattant lovára, s egész éjjel
vágtatott.
Abul-Haidzsá valamennyi barátja közül
Abul-Hailúdzs, a vezír fia állt hozzá legközelebb,
őt kedvelte leginkább. Ők hárman Maimúnnal koruk
legerősebb és legbátrabb embereinek hírében
állottak, harcban senki sem tudott fölébük
kerekedni.
Abul-Hailúdzshoz érvén Maimún elmesélte neki
a történteket, ő pedig ezt válaszolta:
- Allahtól származunk, s hozzá térünk vissza!
Aztán fogta a szablyáját, lóra ült, magához
szólította legkedvesebb rabszolgáját és elindultak
Maimúnnal a barlang felé.
Mikor megérkeztek, köszöntötték egymást, s
Abul-Haidzsá elmesélte neki, hogyan lett
szerelmes Zuhrába, hogyan került ebbe a
barlangba és miket látott a barlang belsejében.
Abul-Hailúdzs csodálkozva hallgatta történetét.
Barátja tudatta vele azt az elhatározását, hogy
be akar törni a kastélyba, s bevezette őt is a
barlangba.
Az éjszaka beálltával ismét ricsajozás, hangos
nevetés, énekszó és vidám beszélgetés zaja
hallatszott ki a barlangból.
- Menj csak be és nézd meg magad is, hogy
azután felmentsd testvéredet a szívében támadt
szerelem bűne alól.
Abul-Hailúdzs leereszkedett a barlang mélyébe,
benézett és bámulatba esett a szüzek szépsége
és gyönyörűsége láttán.
- Testvérem - kérdezte -, melyik közülük Zuhra?
Abul-Haidzsá így válaszolt:
- Az, akinek fenséges a termete, ellenállhatatlan
a mosolya, orcája rózsás és homloka ragyogó
fehér. Az, aki gyöngykoronát és arannyal díszített
ruhát visel. Ezüst szögekkel kivert és ritka
kövekkel ékes trónuson ül, s kezével támasztja
fejét.
- Láttam, csillagként tűnt ki a többiek közül -
felelte Abul-Hailúdzs. - De, ó testvérem, hadd
hívjam fel valamire a figyelmedet, amire talán
nem is gondolsz.
- Mi lenne az? - kérdezte Abul-Haidzsá, és a
barátja így folytatta:
- Nem kétséges, ó testvérem, hogy ez a kastély
a féktelen kicsapongások tanyája. Magad is
láthatod, hogy éjjelenként járnak ide, hogy a
világtól elvonulva egyenek, igyanak, mulassanak
és bujálkodjanak. Ha nem a legbelsőbb érzéseid
vezéreltek volna ide, és más úton próbáltál volna
eljutni hozzá, akkor sohasem érted volna el
célodat, még akkor sem, ha mások jártak volna
közben érdekedben.
- Miért? - kérdezte Abul-Haidzsá.
- Azért, mert úgy látom, hogy Zuhrát inkább
a fiatal lányok érdeklik, s ez azt jelenti, hogy
elfordulna tőled és elutasítaná közeledésedet.
- Ó, Abul-Hailúdzs, ismerem bölcsességedet -
mondta Abul-Haidzsá -, ezért is küldettem el
érted, hiszen kíváncsi voltam véleményedre, s
szükségem volt tanácsaidra.
- Ó, testvérem - felelte a vezír fia -, ha Allah
nem vezérelt volna erre a helyre, soha nem
találkoztál volna vele. De innen, ha Allah is
úgy akarja, bejuthatunk hozzá.
Másnap reggel megparancsolták szolgáiknak,
hogy törjenek akkora rést, amekkorán át be
tudnak jutni a terembe, és takarítsanak el
mindent az útból, ami akadályozhatná a bejárást.
Azután bekötötték lovaikat egy másik barlangba,
elrejtve őket a tolvajok és a vadállatok elől,
majd mind a négyen - két úr és szolgáik -
kardokkal és pajzsokkal felfegyverkezve behatoltak
a föld alatti palotába. Visszafalazták maguk
mögött a bejáratul szolgáló rést, mintha mi sem
történt volna, s mivel sötétségben találták
magukat, Abul-Hailúdzs tüzet csiholt és
meggyújtott vele egyet az ott lévő gyertyák
közül. Alaposan körülnéztek a teremben és
csodásabbnál csodásabb dolgokat láttak. Pompásan
volt berendezve mindenféle díszes pamlagokkal
és kerevetekkel, csillogó gyertyatartókkal,
pazar kárpitokkal, valamint ételektől, italoktól
és gyümölcsöktől roskadozó asztalokkal.
Miután megcsodálták ezeket a kincseket,
felkutatták és megszámlálták a szobákat. Sokat
találtak belőlük, és a legutolsóban rábukkantak
egy kis rejtekajtóra, amely kulcsra volt zárva.
- Azt hiszem, ezen az ajtón járnak le ide -
mondta Abul-Hailúdzs. - Gyere testvérem,
rejtőzködjünk el az egyik szobában, s várjuk
meg, mi történik.
Azután elhelyezkedtek az egyik nehezen
megközelíthető emeleti szobácskában, ahonnan ők
mindent láthattak, de őket nem látta senki.
Ott várakoztak, amíg leszállt az éj. Akkor
hirtelen kinyílt a rejtekajtó és megjelent egy
rabnő, kezében gyertyával. Sorban meggyújtotta
az összes gyertyát, elrendezte a pamlagokat,
megterítette az asztalokat, odakészítette az
ételeket, a serlegeket és a palackokat, s végül
illatfelhővel árasztotta el az egész termet.
Alig telt el egy kis idő, megjelentek a szüzek is,
méltóságteljes léptekkel. Elhelyezkedtek a
kereveteken, a rabnő pedig ételekkel és italokkal
kínálta őket. Ettek, ittak és édes dalokat
énekeltek.
Mikor a négy férfi látta, hogy a bor már jócskán
a fejükbe szállt, eltakarták arcukat és kivont
kardokkal előrontottak rejtekhelyükről.
- Kik vagytok, akik éjnek idején így ránk
törtök? - kiáltott fel Zuhra. - A földről
jöttetek avagy az égből szálltatok alá? S mit
kerestek itt?
- Közösülést! - felelték.
- Kivel? - kérdezett vissza Zuhra.
- Veled, ó szememnek fénye - felelte Abul-Haidzsá.
- Ki vagy te? - kérdezte Zuhra.
- Abul-Haidzsá vagyok - felelte.
- És honnan ismersz engem? - tudakozódott
tovább Zuhra.
- Velem találkoztál a vadászaton - felelte
Abul-Haidzsá.
- De hogy kerültél be ide? - kérdezte Zuhra.
- Allah kegyelméből - felelte Abul-Haidzsá.
Zuhra ekkor elhallgatott és azon törte a fejét,
hogyan szabadulhatna meg a betolakodóktól. Volt
a hajadonok között néhány, akiket senki emberfia
nem volt még képes megfosztani szüzességüktől,
mert olyan volt a vulvájuk, mintha vaslemez zárta
volna el. Velük volt egy asszony is, akit Munának
hívtak, s aki arról volt híres, hogy telhetetlen volt
a közösülést illetően. Zuhra azt gondolta magában:
"Csak ravaszsággal tudok megszabadulni tőlük,
s ebben segítségemre lehetnek ezek a szüzek.
Olyan feltételekhez fogom kötni a beleegyezésemet,
amiket nem tudnak majd teljesíteni." Aztán
Abul-Haidzsához fordult és így szólt:
- Csak akkor kapsz meg engem, ha előbb
teljesítitek kívánságomat.
Mind a négyen rögtön beleegyeztek anélkül,
hogy tudták volna, mik lesznek azok.
- De ha nem teljesítitek, akkor a foglyaim
lesztek, és én ítélkezem felettetek - folytatta
Zuhra.
- Rendben van - válaszolták a férfiak.
Azután egyezséget kötöttek, Zuhra megeskette
őket, majd kezét Abul-Haidzsá kezére téve így
szólt:
- A te feladatod az, hogy ezen az éjszakán
nyolcvan lánynak vedd el a szüzességét anélkül,
hogy akárcsak egy csepp magodat is elhullatnád.
- Elfogadom a feltételt - válaszolta Abul-Haidzsá.
Bevezették egy szobába, és Zuhra beküldte
hozzá a hajadonokat, mind a nyolcvanat szép
sorjában. Abul-Haidzsá pedig valamennyiüknek
elvette a lányságát egyetlen éjszaka leforgása
alatt anélkül, hogy egy csepp magját is elhullatta
volna.
Rendkívüli férfiereje csodálattal töltötte el Zuhrát
és a többi jelenlévőt.
A hercegnő most Maimún felé fordulva azt
kérdezte:
- Hát őt hogy hívják?
- Maimún - felelték egyszerre.
- A te dolgod az lesz - mondta Zuhra, és
közben Munára mutatott -, hogy ezzel a nővel
ötven napon keresztül szakadatlanul egyesülj.
Magodat nem kell hullatnod, ha nem akarod, de ha
erőt venne rajtad a fáradtság és megpihennél,
akkor nem teljesítetted kötelességedet.
Mindannyian megdöbbentek a nehéz feladat
hallatán, de Maimún csak ennyit mondott:
- Elfogadom a feltételeket.
Maimún étvágya ugyanis kielégíthetetlen volt
az egyesülést illetően. Zuhra beküldte őt egy
szobába Munával, akinek meghagyta, hogy azonnal
értesítse, ha a szolga a legcsekélyebb jelét is
mutatná a fáradtságnak.
- Hát te, téged hogy hívnak? - fordult Zuhra
most Abul-Haidzsá barátjához.
- Abul-Hailúdzs - felelte.
- Nos, Abul-Hailúdzs, tőled azt várom el,
hogy harminc egymást követő napon át töltsd az
ittlévő nők kedvét úgy, hogy hímtagod éjjel-nappal
készenlétben álljon. Aztán a negyedikhez
fordult:
- Hát téged hogy hívnak?
- Faláh - felelte amaz.
- Jól van-, mondta Zuhra. - Te csak maradj itt,
hogy kéznél légy, ha szükségem lenne valamire.
Meg kell hagyni, hogy ők is szabtak feltételeket.
Abul-Haidzsának - vízen kívül - mézes tevetejet
kértek inni; enni pedig hagymával főtt húsos
hommoszt rendeltek. Ezeknek az ételeknek és
italoknak a segítségével, valamint Allah
segedelmével sikerült véghezvinnie emlékezetes
hőstettét.
Abul-Hailúdzs egy nagy darab hagymát kért hússal
elkészítve, itala pedig a hagyma kifacsart leve
volt, mézzel elkeverve.
- És te, Maimún, mit ennél? - kérdezte Zuhra
a szolgától.
- Az én ételem tojássárgája és kenyér - felelte
Maimún. Zuhra pedig teljesítette minden
kívánságukat.
Abul-Haidzsá ekkor így szólt:
- Én már teljesítettem a feladatot, ó Zuhra,
most rajtad a sor, hogy egyesülj velem.
- Nem úgy van az! - felelte Zuhra. - A te
feladatod nem választható el a társaidra
kiszabottaktól. Ha ők is véghezvitték, akkor
teljesüljenek óhajaitok, de csak ha egy is
közületek kudarcot vallana, akkor nem álltátok
szavatokat, s Allah hatalmából a foglyaim lesztek.
Abul-Haidzsá leült a nők közé, evett, ivott és
várta, hogy társai megfeleljenek a
követelményeknek. Eleinte Zuhra is csupa mosoly
volt, kedvesen és barátságosan viselkedett, mert
biztosra vette, hogy a hatalmába keríti őket. A
huszadik nap elteltével azonban kezdett
megváltozni, az aggodalom jelei mutatkoztak rajta,
s mikor a harmincadik nap is eltelt, nem tudta
tovább tartóztatni könnyeit. Ezen a napon
ugyanis Abul-Hailúdzs is becsülettel teljesítette
feladatát, és helyet foglalt barátja mellett,
akivel együtt folytatták az evés-ivást.
Ettől kezdve a hercegnő már csak abban bízhatott,
hogy a rabszolga Maimún elfárad és kimerül
a közösüléstől, mielőtt befejezhetné munkáját.
Naponta elküldetett Munához, hogy tudakozódjék
Maimún felől, de ő azt üzente vissza, hogy a
rabszolga ereje nap mint nap egyre csak nő. Zuhra
kezdett kétségbeesni, látva, hogy Abul-Haidzsá és
Abul-Hailúdzs is győztesen kerültek ki a
vállalkozásból. Egyik nap azután így szólt
hozzájuk:
- Érdeklődtem a rabszolgád felől, és Muna azt
mondta, hogy már kezd erőt venni rajta a
fáradtság.
Abul-Haidzsá felkiáltott:
- Allahra, ha nem teljesíti a kötelességét, és
nem toldja meg még tíz nappal, halálnak halálával
lakol.
Maimún pedig kitartóan végezte a dolgát, míg
le nem telt az ötven nap. Muna már örült, hogy
vége a megpróbáltatásoknak, mert teljesen
tönkrement a közösüléstől. De hiába telt el az
ötvenedik nap is, Maimún nem tágított mellőle.
Ekkor Muna a következőket üzente Zuhrának: "Úrnőm,
letelt az idő, s ő nem akar távozni. Allahra kérlek,
szabadíts meg szomorú helyzetemből, mert különben
combjaim kifordulnak a helyükből és soha
többé nem leszek képes még leülni sem." Maimún
azonban megesküdött, hogy még tíz napig megállja
a helyét, ahogyan ura parancsolta, és meg is
tartotta a szavát.
Mindannyian csodálták Maimún tettét, majd
felosztottak maguk között mindent, amit a
palotában találtak. Egyformán jutott mindenkinek
a kincsekből, a lányokból, és a szolgákból.
Abul-Haidzsá végre kedvét tölthette Zuhrával, és
úgy érezte, hogy Zuhra mindenkit fölülmúlt.
Maimún, a rabszolga feleségül vette Munát,
Abul-Hailúdzs pedig kiválasztotta magának a szüzek
közül azt, akit a legszebbnek talált.
Valamennyien a palotában maradtak, s az örömöknek
és az élvezeteknek szentelték életüket,
míg a halál véget nem vetett a boldog
együttlétnek. Allah legyen irgalmas hozzájuk,
akárcsak a többi hithű muzulmánhoz. Ámen!

Ez az a történet, amelyre az előbbi vers
sorai utalnak. Azért mondtam el, mert igazolja
azoknak az ételeknek és gyógyszereknek a
hatásosságát, amelyeknek a használatát
javasoltam, mivel erőt adnak az egyesüléshez.
E szerek üdvös hatásait minden tanult ember
elismeri.

Végezetül egy igen kiváló hatású ital:
végy egy részt az apróra vágott hagyma kipréselt
levéből és keverd össze két rész pergetett
mézzel. Forrald az egészet lassú tűzön,
míg a hagymalé elillan, s megmarad a folyékony
méz. Vedd le a tűzről, hűtsd le egy üvegben
és tedd el, hogy kéznél legyen, ha szükséged
lenne rá. Akkor végy ebből egy "vukíja" súlynyit
és keverd el három "vukíja" olyan vízzel,
amelyben egy nap, egy éjjel hommoszt áztattál.
Ebből az italból télen kell inni lefekvés
előtt egy keveset, s aki ivott belőle, annak
nem lesz nyugodalma azon az éjszakán. Aki
rendszeresen fogyasztja, annak a hímtagja
nem nyugszik soha, hanem folyvást szilárdan
és éberen meredezik. A heves vérmérsékletűek
ne igyanak belőle, mert belázasodhatnak tőle!
Három napig folyamatosan csak a koros emberek
vagy a hideg vérmérsékletűek használják. Nyáron
nem tanácsos alkalmazni.

Hogy e könyvet írtam, csak gyűltek hibáim,
De bocsáss meg nékem, s fogadd el imáim.
Óh allah, s ne büntess érte az utolsó napon,
S ki olvasod ezt, kérlek, légy te is azon,
hogy úgy legyen!

* * *

VÉGE
 
 
0 komment , kategória:  Muhammad an-Nefzawi AZ ILLATOS  
Muhammad an-Nefzawi AZ ILLATOS KERT
  2013-02-08 10:35:50, péntek
 
  Muhammad an-Nefzawi
AZ ILLATOS KERT
A mű eredeti címe:
Sejk Umar ibn Muhammad an-Nefzawi:
Ar-raud al-átir fi nuzhat al-hátir



Fordította: KISS IMRE
Lektorok: DR. FODOR SÁNDOR, DR. KÁROLYI ISTVÁN

A fordítás egy hiányos és töredékes marokkói arab kiadás
(hely és dátum megjelölése nélkül), valamint a párizsi
Bibliotheque Nationale 3669:7 számú, 1770-ből származó
kézirata alapján készült, a Neville Spearman Ltd Kiadónál
1973-ban megjelent, Sir Richard Burton által készített
angol nyelvű fordítás (The Perfumed Garden)
felhasználásával. A lábjegyzeteket az említett angol mű
Alan Hull Walton által írt szövegének felhasználásával a
fordító készítette.


Ismertető a borítóról:
Muhammad an-Nefzawi
AZ ILLATOS KERT
A 15. század utolsó harmadában keletkezett mű az arab
világ szerelmi kultúrájába enged bepillantani, abba a
világba, amely két egymáshoz tartozó ember meghitt
kapcsolatában a szerelmet a legszentebb földi jónak, az
élet legnemesebb örömének tartja. Természetesen az iszlám
világában a nő és férfi kapcsolata korántsem olyan
idillikus, mint e könyv sugallja, hiszen évszázados
szigorú hagyományok rendelik alá a nőt ura és parancsolója
minden akaratának. Mégis az egész könyv a tartalmas
kapcsolat igényét, egymás megbecsülésének fontosságát, a
kölcsönös odaadás és a házasság nagyszerűségét hirdeti.
Hol bölcs, hol megmosolyognivalóan együgyű tanácsok,
korabeli pajzán szerelmi históriák, utolérhetetlen női
fortélyok és egyéb "csodaszerek" kavalkádjában tárul elénk
a kor pezsgő, vérbő, prűdnek alig nevezhető arab világa.


TARTALOMJEGYZÉK

Előszó
Általános észrevételek az egyesülésről
Bevezetés
A könyv eredetéről
Első fejezet: A dicséretreméltó férfiakról
Második fejezet: A dicséretreméltó nőkről
Harmadik fejezet: A megvetendő férfiakról
Negyedik fejezet: A megvetendő nőkről
Ötödik fejezet: Az egyesülésről általában
Hatodik fejezet: Az egyesülés módjairól
Hetedik fejezet: Az egyesülés ártalmairól
Nyolcadik fejezet: A férfi hímtagjának ritka neveiről
Kilencedik fejezet: A nő szemérmének ritka neveiről
Tizedik fejezet: Az állatok szerszámairól
Tizenegyedik fejezet: A nők csalárdságairól
Tizenkettedik fejezet: Hasznos és megszívlelendő
tanácsok férfiaknak és nőknek
Tizenharmadik fejezet: Az érzéki vágy forrásairól
és serkentőiről
Tizennegyedik fejezet: A meddő nő méhének leírása
és a meddőség gyógyszerei
Tizenötödik fejezet: A férfi terméketlenségének
okairól
Tizenhatodik fejezet: Azokról a szerekről, amelyek
kihajtják a méhből a magot
Tizenhetedik fejezet: A tehetetlenség átkának
feloldásáról
Tizennyolcadik fejezet: A hímtagot megnövesztő és
felnagyító szerekről
Tizenkilencedik fejezet: A hajlatokat és a réseket
szagtalanító és szűkítő
szerekről
Huszadik fejezet: A terhesség jeleiről és a
születendő gyermek neméről
Huszonegyedik fejezet: Végezetül a tojás hasznáról
és az egyesülésre serkentő
italokról

* * *

Előszó

Az Illatos kert a Káma-Szútra és a kevésbé
ismert Anangaranga szellemében született
mű, a középkori arab szexuális ismereteket
tükröző, tudományos igénnyel készült kompiláció.
Szerzőjéről keveset, jóformán semmit sem
tudunk; egyetlen fennmaradt könyvének keletkezési
ideje is bizonytalan: a XV. vagy a XVI. század.
A tuniszi tudós sejk alkotása azonban korántsem
egyedülálló az arab irodalomban.
Számos szexuálhigiéniai értekezés előzte meg
az iszlám korábbi évszázadaiban, amelyek a
nőgyógyászattal foglalkozó művekkel együtt
az arab orvostudomány egy speciális területéről
adnak felvilágosítást. A nemi érintkezésről
szóló tudományos irodalom a görög-római
orvosi kézikönyvek idevágó fejezeteinek
lefordításával vette kezdetét, hogy a későbbiekben
olyan jeles tudósok, mint al-Kindi, ar-Rázi,
Ibn Szína és Ibn Maimún szóljanak a
témáról. A szexualitás kérdéseit tárgyaló
könyvek szinte külön műfajt (kutub al-báh)
teremtettek, amely a tudományos és a szépirodalom
határán húzódott meg. Az efféle
könyvek első méltatása al-Dzsáhiztól származik,
aki e műveket tankönyveknek tartotta,
ahogyan ezt szerinte az indiaiak is tették.
A nemiség iránti élénk érdeklődés a szorosabb
értelemben vett arab szépirodalomnak
is egyik jellegzetes vonása. A költészet terén
jól példázza ezt a qaszída elején álló naszíb,
amely gazdag szókinccsel, naturalista képekkel
és markáns erotikával mutatja be a pogánykori
arabság szerelmi életét. Hasonlóképpen
nélkülözhetetlen forrás - e téren is -
az érdekes anekdotákkal és történeti adatokkal
tarkított Énekek könyve, az arab irodalom
kimeríthetetlen kincsestára; akárcsak az
omajjád és abbászida kori szerelmi líra (ghazal)
egyes gyöngyszemei, amelyek szókimondó
stílusukkal durván sérthetik az eufémizmushoz
szokott füleket. A próza területéről
elég a már említett al-Dzsáhizra utalni, de
említhetnénk történeti és földrajzi írókat is,
akik egy etnográfus érdeklődésével rögzítették
a különböző korok és területek különös
szexuális szokásait.
Az iszlamizált arabság nemi életére vonatkozó
elsődleges kútfőnk természetesen a Korán.
Ezt szervesen egészíti ki a hadísz irodalom,
amely a prófétának tulajdonított mondások
segítségével teremtett lehetőséget a
változó társadalmi gyakorlat és a szent könyv
örök érvényű normarendszerének összeegyeztetésére.
E forráscsoporthoz tartoznak még a
különböző iszlámjogi iskolák tanításai is.
A házasságnak, a két nem együttélésének
igen változatos formái voltak ismeretesek az
iszlám előtti arabság köreiben. A szerződés,
a rablás, az öröklés és a csere útján létesített
unió mellett szokásban volt a meghatározott
időre szóló, élvezeti házasság (nikáh al-muta),
amelyet esetleg - amint ezt már Ammianus
Marcellinus is megjegyzi (XIV. 4.) - meg is
lehetett hosszabbítani. Ezt a kvázi próbaházasságot
alig egy lépés választja el a prostitúciótól
(bigá), a zászlókkal megjelölt házakban
élő szajhák, ha nem is áldott, de társadalmilag
elfogadott tevékenységétől. Adatok szólnak
továbbá a korlátlan poligámiáról, a konkubinátusról
és a szexuális vendégbarátság intézményéről;
sőt a poliandria későbbi határozott
tiltása annak meglétére is következtetni enged.
A mohamedi revelációból sarjadó szigorú
és következetes monoteizmus új erkölcsi értékrendszer
kialakítására törekedett. Az alapvetően
patriarchális társadalomban a filiáció
tisztaságának érdekében szabályozni kellett az
együttélés feltételeit és körülményeit. A nemek
találkozásának egyedüli elfogadott és
üdvözítő módja a házasság útján létrejött
egyesülés (nikáh) volt, amely egyszersmind
vallási kötelességnek számított és a kölcsönös
kielégülés törvényes kereteit teremtette meg.
A "szaporodjatok és sokasodjatok" (Mózes
I. 1. 28.) parancsa tovább élt az iszlámban is.
A Korán és a hadísz szavai lépten-nyomon a
házasságban átélhető szerelmi gyönyörökre
buzdítanak, s elvetik a cölibátust, a nemiségnek
a földi életből való száműzését, az önmegtartóztatás
és a szüzesség végleges megnyilvánulását. A
hit és a nemiség összefonódását, a szexualitás
transzcendens megítélését legjobban a
próféta következő szavai érzékeltetik:
"Mikor egy férfi hitvesére néz, s az visszanéz
reá, Allah kegyelemmel tekint le
rájuk. Mikor megfogják egymás kezét,
bűneik ujjaik között távoznak. mikor
együtt hálnak, angyalok állják körül
őket a földtől a mennyboltig. A kéj és
a vágy olyan szépek, mint a hegyek. Ha
a feleség viselős lesz, jutalma annyi, mint
a böjté, az imáé és a szent háborúé
(együtt)."
(Léderer György fordítása)
A testi vágyak kielégítése, az ölelés önfeledt
öröme tehát nem tekintendő bűnnek, sőt
a legális körülmények között lezajlott egyesülés
Allah szemében szent násznak, kegyes
áldozatnak számít. A túlvilági, paradicsomi
boldogságban is jelentős szerepet játszik a
szépkeblű és örökifjú szüzek végnélküli ölelése.
A húrik - az ideális nők - buja szépségének
leírását olvasva mintha az Énekek éneke
himnikus sorai csengenének vissza fülünkben.
A nők helyzete mindezek ellenére nem
éppen irigylésre méltó, az iszlám erősen
hagyományorientált férfiuralmú társadalmában. A
nemi erkölcs kettősségét jellemzi,
hogy tovább él a többnejűség, és az ágyasság
korlátozott, de egyszersmind szentesített szokása
(Korán IV. 3.). Igaz ugyan, hogy minden
asszonynak megvan a maga éjszakája, de
nem is tagadhatja meg magát urától, történjen
a dolog - a hadísz szavai szerint - akár egy
teve púpján.
A házasságon kívüli nemi kapcsolat, a paráznaság
(ziná) a legsúlyosabb bűnök közé
tartozott (Korán XXIV. 3.), és az érte kijáró
száz korbács (Korán XXIV. 2.) felért a bibliai
megkövezéssel. A házasságtörésről szóló
anekdotáknak se szeri, se száma az arab irodalomban
- gondoljunk csak az Ezeregyéjszaka
pajzán és sikamlós történeteire -, de szinte
valamennyi az eredendő bűnben leledző női
nem csapodárságára hívja fel az olvasó figyelmét.
Az erotika nemes és felszabadult örömét
beárnyékolta a férfiak beteges bizalmatlansága
és féktelen féltékenysége, amely a nők
lefátyolozásával és bezárásával a háremek
kialakulásához vezetett. A nemek társadalmi
érintkezésének korlátozása melegágyul szolgált
az önkielégítés (isztimná), az egynemű kapcsolatok
(livát-pederasztia, szihák-tribádia) és a
bestialitás (vahsijja) gyakorlatának elterjedéséhez.
A tehetősebbek az ókori hetérákéhoz hasonló
szerepet játszó énekesnők (kiján) és csupaszképű
legények (gilmán) társaságában hódoltak élvhajhász
szenvedélyeiknek, de sokaknak még az egyetlen
feleség megszerzéséhez szükséges menyasszonypénz
(mahr) összegyűjtése is komoly nehézségeket
okozott. A koráni tiltás ellenére
ugyan tovább él a prostitúció, sőt Andalúziában
adófizetők (harádzsijját) űzik ezt az ősi
mesterséget, de a szent könyv (XXIV. 33.)
önmegtartóztatást ír elő a házasság megkötéséig.
Valamivel kedvezőbb a helyzet vidéken
és a beduinok köreiben, ahol a nők a szegénység
miatt kénytelenek a háztartáson kívüli
munkákba is besegíteni, s így lehetőség nyílik
az ellentétes neműek találkozására. Itt viszont
éppen a szűkös anyagiak miatt gyakoribb az
egyébként is jellemző endogám, unokatestvér-házasság.
Az iszlám elvi állásfoglalása és a megvalósuló
szexuális gyakorlat között tehát nagy
eltérések figyelhetők meg. Ezek áthidalására
törekedtek az iszlám II-III. évszázadaiban kialakuló
vallásjogi iskolák, amelyek a nemiség
kényes kérdéseiben köntörfalazás nélkül, a
dolgokat nevükön nevezve ítélkeztek több-kevesebb
toleranciával. Elnézőbben vélekedtek
például az önkielégítésről, mint a szodomiáról
és a bestialitásról; a coitus interruptust
(azt) pedig a feleség hozzájárulásával elfogadhatónak
tartották.
Ugyanez a nyitottság és természetesség jellemzi
az erotológiai kézikönyvek sorába tartozó
Illatos kertet is. Mindenfajta álszemérem
nélkül, frivol, de ugyanakkor áhítatos hangon
ír a profán szerelem legemelkedettebb
pillanatairól. Az orgazmust jelölő szó szinte
mindig az arab nyelvben használatos duális-ban
szerepel, ami azt jelenti, hogy mindkét
fél közel egyidőben jutott el a szexuális kielégülés
tetőpontjára. Ennek hangsúlyozását
nem lehet elég pozitívan értékelni; s valószínűleg
nemcsak egy ideális és elérendő állapot
leírását olvashatjuk ki belőle, hanem a késleltetett
magömlés (imszák) segítségével megvalósítható
realitást is. A termékenyítő erőt
jelképező erigált hímvessző méreteinek tulajdonított
túlzott jelentőség talán a phallosz
kultusz egy atavisztikus vonása, de szemléletesen
fejezi ki az utódlás szempontjából igen
lényeges termékenység megkülönböztetett
fontosságát. Külön fejezetek foglalkoznak az
impotencia és a meddőség okozta zavarok
leküzdésével, amelyek komoly válóoknak
számítottak adott esetben. Az izgató, serkentő
és szépítő szereket leíró receptek is a nemi
vágy és a szexuális aktivitás fokozására szolgálnak,
de nem öncélúan. A házasság alapjának
tartott egyesülés közös örömök forrása,
s mint ilyen, összetartó erőként funkcionál.
E fontos ténynek a felismerése a könyv egyik
alapgondolata. A mindkét fél számára élvezetet
jelentő szexuális együttlét érdekében részletezi
az egyesülés szempontjából hasznosnak
vagy ártalmasnak ítélt körülményeket. Állításait
és tanácsait versekkel, mesékkel, tréfás
példákkal és sikamlós anekdotákkal támasztja
alá és fűszerezi. Egy egész fejezetet szentel a
nők ármányos csalárdságainak, s noha az erkölcsi
elmarasztalás a szebbik nemet illeti, a
fejezet egésze fügét mutat a férfiaknak is.
A mediterrán emberre jellemző szellemes
túlzásokkal tarkított, didaktikusan szerkesztett
tankönyv bevezet a szerelem elsajátítható
tudományába, útmutatást nyújt a szexuális
élet szinte valamennyi területére. Egy zárt
világ tárul fel előttünk; betekinthetünk az
arabok gondolatainak azon szféráiba, amelyekről
eddig csak az Ezeregyéjszaka meséi
lebbentették fel a fátylat.
A fordító

Irodalom

Bouhdiba, A.: Islam et sexualite (1973).
Bousquet, G. H.: La morale de l'islam et son ethiquc
sexuelle (1953).
Léderer Gy.: A tuniszi nő (szakdolgozat, 1981).
Levy, R.: The Social Structure of Islam (1957).
Patai, R.: Sex and Family in the Bible and the
Middle East (1959).
Smith, W. R.: Kinship and Marriage in Early
Arabia (1885).


Általános észrevételek az egyesülésről

Az Illatos kert a Káma-Szútra és a kevésbé
ismert Anangaranga szellemében született
mű, a középkori arab szexuális ismereteket
tükröző, tudományos igénnyel készült kompiláció.
Szerzőjéről keveset, jóformán semmit sem
tudunk; egyetlen fennmaradt könyvének keletkezési
ideje is bizonytalan: a XV. vagy a XVI. század.
A tuniszi tudós sejk alkotása azonban korántsem
egyedülálló az arab irodalomban.
Számos szexuálhigiéniai értekezés előzte meg
az iszlám korábbi évszázadaiban, amelyek a
nőgyógyászattal foglalkozó művekkel együtt
az arab orvostudomány egy speciális területéről
adnak felvilágosítást, a nemi érintkezésről.

Bevezetés

Hála légyen Allahnak, aki a férfiúi örömök
forrását a nő hasadékába helyezte és úgy rendelte,
hogy a férfi dárdája nyújtsa a legnagyobb
gyönyört a nőnek. Nem adatik meg
a nőnek az öröm és a kielégülés, ameddig a
férfi szerszáma belé nem hatol; és hasonlóképpen
a hímtag sem ismer pihenést vagy
nyugalmat, amíg be nem nyomul a rések
résén át.
Innen származik a kölcsönös cselekvés.
Kezdetét veszi a küzdelem a két szereplő
között, ölre mennek, üzekednek, kemény
harcot vívnak, mígnem az ágyékok
találkozásánál fogva hamarosan megjön
az élvezet.
A férfi, mint mozsárban a törő, míg a nő
buján segédkezik; és végül megjön a várva
várt magömlés.
A csók a szájon, az orcákon és a nyakon,
az ölelkezés, valamint az üde ajkak beszívása
mind Allah ajándéka, hogy gerjedelmet
okozzon a kellő pillanatban. Allah
bölcsességében emlőkkel díszítette a női
mellet; húsos nyakkal, csábító és vágyakozó
orcával ajándékozta meg a nőt. És szemekkel,
melyek szerelmet gyújtanak, és szempillákkal,
melyek élesek, mint a fényes pengék. Ő
formálta gömbölyű hasát, szép köldökét és
fenséges farát, és mind e csodákat a combok
hordozzák.
Közéjük helyezte Allah a csata színterét,
mely - ha jó húsban van - az oroszlán pofájára
emlékeztet. A neve vulva. Oh, mily sok férfi
lelte halálát miatta! S köztük hány hős!
Szája van, nyelve és ajkai. Olyan, mint a
gazella patájának nyoma a sivatag homokjában.
Mindezt két bámulatos oszlop támasztja,
hirdetve Allah hatalmát és bölcsességét. Nem
túl hosszúak, de nem is túl rövidek, s térdek,
lábikrák, sarkok és bokák díszítik drága ékszerekkel.
És akkor megmártóztatta a Mindenható a
nőt a ragyogás, érzékiség és gyönyörűség
tengerében, ruhákba öltöztette, fénylő övvel
övezte és kacér mosollyal ékítette.
Dicsérjük hát az Urat, magasztaljuk Őt,
aki megteremtette a nőt, széppé tette, kívánatossá,
gyönyörű alakban formázta, duzzadó
keblekkel, dús hajjal, szerelmes pillantásokkal,
melyek felébresztik a vágyat!
A Világ Ura megadta nekik a csábítás hatalmát:
minden férfi - legyen erős vagy
gyenge - alárendeltetett a nők iránti szerelemnek.
Általuk találunk társat vagy magányra
kárhozunk, miattuk kelünk útra vagy maradunk.
Az az állapot, melyben a szerelmes szívek
vergődnek, ha távol vannak szerelmüktől,
még csak jobban szítja a szerelem lángját; a
rabság, a szerencsétlenség és boldogtalanság
érzetét kelti; szenvednek a bizonytalanságtól,
és mindez az érintkezés utáni lángoló vágy
következménye.
Én, Allah szolgája, hálás vagyok, hogy
senki sem menekülhet a szép asszonyok szerelmétől,
a vágytól, hogy birtokolja őket,
sem átváltozással, sem megfutamodással, sem
elkülönüléssel.
Vallom, hogy egy az isten: Allah, és nincs
hozzá fogható. Kitartok ezen állításom mellett
az utolsó ítélet napjáig. Hasonlóképpen
vallom urunknak és tanítónknak Mohamedet,
Allah szolgáját és követét, a próféták
legnagyobbikát - Allah áldja és üdvözítse
őt, családját és követőit az idők végezetéig.
[A Korán XXXIII. szúrájának 56. verse felszólítja
a hívőket, hogy imádkozzanak Mohamedért és kérjék
Allah áldását reá. Ezért soha nem ejtik ki a
Próféta nevét anélkül, hogy ne tennék hozzá a
dicsérő formulát: "Allah áldja és üdvözítse őt!"]
Imádkozom és áldását kérem a büntetés napjára,
e rettenetes találkozásra.

A könyv eredetéről

Ezt a nagyjelentőségű könyvet egy kisebb
könyv után írtam, melynek címe "Az egyesülés
módjai és a nemzés titkai" volt. Ez utóbbi
tudomására jutott urunknak, a tuniszi uralkodó,
Abdal-Azíz vezírének, aki udvari költője,
bizalmasa, barátja és titkára volt egyszemélyben:
bölcs a tanácsban, igazságos és éles
eszű, korának legműveltebb emberei közül
való, aki mindenben járatos volt. Muhammad
ibn Avána az-Zavávi-nak nevezték, és
származását a Zaváva törzsre [Kabil törzs]
vezette vissza.
Algírban nevelkedett és urunk, Abdal-Azíz
al-Hafszi által lett ismertté, aki Algír elfoglalása
után magával hozta Tuniszba [Az említett történelmi
esemény és uralkodó nem hozhatók szinkronba. Az
előbbi valószínűleg Algír 1515-ben (921) történt
török megszállására utal, míg a nevezett uralkodót
Abu-Omar Abdal-Azíz-zal lehet azonosítani, aki
1488-ban (893) meghalt.] - mely országot Allah
tartsa meg kegyelmében a feltámadás napjáig -, és
kinevezte őt nagyvezírjének.
Amikor kezébe jutott az előbb említett
könyv, értem küldetett és magához hívatott.
Én sietve mentem, és ő a legnagyobb tisztelettel
fogadott. Három nap múltán előhozatta
a könyvet és így szólt:
- Ez a te munkád? - majd így folytatta:
- Nem kell szégyenkezned! Minden, amit
írtál benne, igaz valóság, senkinek sem kell
megbotránkoznia rajta. Nem te vagy az első,
aki effélékről írsz, s Allahra mondom, nagy
szükség van az ilyen tudásra is. Csak a tudományok
ellensége és az esztelen bolond nem
olvassa, vagy űz belőle tréfát. De tudod-e,
hogy némely helyen hiányos még?
Megkérdeztem, mikre gondol, mire így válaszolt:
- Meg kellene toldanod egy gyógyszerekről
szóló résszel, mivel azokról igen keveset
írtál, és ki kéne egészítened történetekkel.
Olyan szerekről írjál, amelyek véget vetnek
a tehetetlenségnek, melyek megnövelik a férfi
vesszejét, ha kicsinek bizonyulna. Írjál továbbá
arról, hogyan szüntethető meg a hajlatok,
s rések kellemetlen illata, s mi módon
szűkíthetők. Ne feledkezz meg a terhességről
sem, hogy könyved teljes legyen, s ne szenvedjen
semmiben sem hiányt. Ha mindezt
megírtad, eléred vele célodat!
- Mindezt megírni nem lesz nehéz, ha Allah
is úgy akarja [Az arabok körében általánosan
elterjedt formula. A Korán XVIII. szúrájának 23.
és 24. versei kimondják: "Ne mondd semmire sem,
hogy holnap ezt teszem, anélkül (hogy hozzátennéd):
ha Allah is úgy akarja..."] - válaszoltam.
Haladéktalanul munkához láttam Allah segítségéért
esedezve, és kérve őt, hogy áldja meg az ő
prófétáját, Mohamedet, és üdvözítse őt. Ennek a
könyvnek "Az illatos kert a lélek felüdülésére"
címet adtam.
Könyörgök Allahhoz, aki mindent jóra
fordít - nincs más isten, csak Ő, minden jó
Tőle származik -, hogy segítsen és vezessen
minket az egy igaz úton, mert nincs hatalom
és erő, csak nála, a Magasságosnál, a Hatalmasnál.
Ezt a könyvet huszonegy fejezetre osztottam,
hogy megkönnyítsem a tanulni vágyó
olvasó dolgát, ha meg akar keresni valamit.
Mindegyik fejezetet kiegészítettem hasznos
tanácsokkal és gyógyszerekkel, valamint történetekkel
a nők csalárdságáról. A fejezetek
pedig a következők:
Első fejezet - A dicséretreméltó férfiakról
Második fejezet - A dicséretreméltó nőkről
Harmadik fejezet - A megvetendő férfiakról
Negyedik fejezet - A megvetendő nőkről
Ötödik fejezet - Az egyesülésről általában
Hatodik fejezet - Az egyesülés módjairól
Hetedik fejezet - Az egyesülés ártalmairól
Nyolcadik fejezet - A férfi hímtagjának ritka neveiről
Kilencedik fejezet - A nő szemérmének ritka neveiről
Tizedik fejezet - Az állatok szerszámairól
Tizenegyedik fejezet - A nők csalárdságairól
Tizenkettedik fejezet - Hasznos és megszívlelendő
tanácsok férfiaknak és nőknek
Tizenharmadik fejezet - Az érzéki vágy forrásairól
és serkentőiről
Tizennegyedik fejezet - A meddő nő méhének leírása
és a meddőség gyógyszerei
Tizenötödik fejezet - A férfi terméketlenségének okairól
Tizenhatodik fejezet - Azokról a szerekről, amelyek
kihajtják a méhből a magot
Tizenhetedik fejezet - A tehetetlenség átkának
feloldásáról
Tizennyolcadik fejezet - A hímtagot megnövesztő
és felnagyító szerekről
Tizenkilencedik fejezet - A hajlatokat és réseket
szagtalanító és szűkítő szerekről
Huszadik fejezet - A terhesség jeleiről és a születendő
gyermek neméről
Huszonegyedik fejezet - Végezetül a tojás hasznáról és
az egyesülésre serkentő italokról

* * *
 
 
0 komment , kategória:  Muhammad an-Nefzawi AZ ILLATOS  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 2 
2018.10 2018. November 2018.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 47938 db bejegyzés
Kategóriák