Belépés
sayuri.blog.xfree.hu
Önmagában a szeretet nem elég.Féltő gonddal kell őrködnünk az emberek felett,akiket szeretünk,sosem elég azt mondani ,szeretlek,hanem minden áldott nap ki is ke... cseresznyák brigitta
1972.01.23
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
szeretettel
  2013-06-14 12:47:12, péntek
 
  Anthony de Mello S. J.Abszurd egypercesek




Kiadja a KORDA Kiadó
A kiadó megjegyzése
Tony de Mello utolsó poszthumusz könyvét, az Abszurd egyperceseket adjuk most közre.De Mello ezt a könyvet valójában a One Minute Wisdom
1
után és a The Prayer of the Frog
2
előtt írta. A kéziratot azzal az utasítással küldte a kiadónak, hogy nyomtassák ki hamar. Abban a formájában jelenik meg most, ahogy akkor volt: a történeteknek nincs címük, és nincs tartalomjegyzék sem. A szöveg gépelt volt, az első történethez írt rövid kis megjegyzés kivételével,amely de Mello kézírásával készült. Éppen hozzáfogtunk a nyomdai munkálatok előkészítéséhez,amikor 1986 végén ismét levelet kaptunk de Mellótól: "Egy másik könyvön dolgozom, amelynek Prayer of the Frog lesz a címe, és az Abszurd egypercesek előtt kell megjelennie. Kérem ezért, hogya kéziratot küldjék vissza."1987 elején Tony keményen dolgozott a
Prayer of the Frogon
. Szerette volna még New Yorkbaindulása előtt, május végén átadni a kéziratot. Május 30-án, Bombayben találkoztam vele, ahol többórán keresztül a könyv formájáról beszélgettünk. Miután ezt befejeztük, az
Abszurd egypercesek
kézirata iránt érdeklődtem. Azt mondta: kész van vele, és ha visszatér Amerikából, azonnal el küldi majd. Azután pedig a
Meditations
előkészítésén akart dolgozni.Aznap este, úgy hat óra tájban búcsút vettem Tonytól, és siettem, hogy elégjen a Guyaratbainduló vonatomat. Tony két órával később indult a repülőtérre. New York-i tartózkodásának elsőéjjelén, 1987. június 1-én meghalt.Sohasem gondolt arra, hogy olyan hamar visszatérne. Teste június 13-án reggel érkezett meg, és még aznap este eltemettük a bandrai Szent Péter-templomban, ahol egykor megkeresztelték.Papírjai között három kéziratot találtunk:1.
Abszurd egypercesek
: "nyomtatásra kész" - mondta ő, de a történeteknek nem volt címe, és a tartalomjegyzék is hiányzott. Hogy szándékában volt-e a kiegészítés, sosem fogjuk megtudni. De valószínűleg nem, hisz azt mondta nekem, hogy "nyomdakész".2. A lelkigyakorlatos előadásainak kézirata, teljesen kész volt a kiadásra, de ő maga sem nekem,sem másoknak nem említette ezt a könyvet.
Contact with Cod: Retreat Conferences
címmel jelentettük meg.3. A meditációkat tartalmazó könyvének befejezetlen kézirata, amelyet Amerikából valóvisszatérte után akart elkészíteni, és amit mi
Call to Love
címmel adtunk ki úgy, ahogy megtaláltuk.Most tehát Tony utolsó könyvét, az
Abszurd egyperceseket
adjuk közre, amelyet ő a
Prayer of the Frog
után szeretett volna kiadatni. Úgy jelentetjük meg, ahogy ránk hagyta, címek és tartalomjegyzék nélkül, csak a történeteket, egyiket a másik után, abban a sorrendben, ahogyan ő hagyta őket.





- Ez az ember képtelenségeket mond - mondta egy látogató a Mester egyik beszéde után.Az egyik tanítvány erre így válaszolt:- Te is képtelenségeket mondanál, ha a Kifejezhetetlenről próbálnál beszélni.Amikor a látogató magának a Mesternek is megmondta a véleményét, ezt a feleletet kapta tőle:- Senki sem mentes attól, hogy butaságokat mondjon. Ám nagy baj, ha mindezt ünnepélyesen tesszük.[Ez a bekezdés Tony dc Mello kézírásával szerepel a könyvben.



A Mester még arról az űrhajósról is beszélt, aki miután ötszázszor megkerülte a Földet, vissza tért az űrből. Amikor megkérdezték tőle, hogy érzi magát, ezt válaszolta:- Nagyon fáradt vagyok. Képzelhetitek, hányszor kellett elmondanom a reggeli, déli és esti imákat, amelyeket vallásom előír!
A Mester számára minden szabály, bármennyire szent legyen is, csak funkcionális értékkel bírt,és elsőbbséget kellett, adnia a Legfőbb Törvénynek, a Valóságnak.Amikor tizenéves lánya, a divatot követve olyan ruhát szeretett volna viselni, amelynek nem voltvállpántja, anyja azt mondta, hogy még nem elég idős az ilyen ruhák viseléséhez. Heves vita támadt mely napokig tartott.Végül a Mesterhez fordultak döntésért, aki azt mondta:- Hadd próbálja fel! Ha megáll rajta a ruha, akkor már elég idős a viselésére.

A férfi, aki a Mesterhez fordult egy kis bölcsességért, vallásos író volt. A Mester ezt mondta neki:- Néhány ember azért ír, hogy pénzt keressen, mások azért, hogy megosszák meglátásaikat, vagy hogy olyan kérdéseket tegyenek fel, amelyek sokáig nem hagyják az olvasókat nyugodni, megint mások pedig azért, hogy megértsék saját lelküket. De ezeknek a művei közül egyik sem lesz tartós.Ez csak azoknak az írásaira jellemző, akik ha nem írnának, szétfeszülnének.Kis idő múlva még hozzá tette:- Ezek az írók az istenit fejezik ki, függetlenül attól, hogy miről írnak.

Amikor azt kérdezték, hogy milyen érzés a megvilágosodás, a Mester így válaszolt:- Olyan, mintha a vadonba mennél, s hirtelen az lenne az érzésed, hogy figyelnek téged.- Kik?- A sziklák, fák és a hegyek.- Ez hátborzongató.- Ellenkezőleg, nagyon is kellemes. Csakhogy szokatlan, ezért az ember arra érez késztetést,hogy visszaszaladjon megszokott, hétköznapi világába - a zajba, szavakba és nevetésbe - amelyek leválasztanak bennünket a Természetről és a Valóságról.

Amikor azt kérdezték, hogy kétségbeesett-e valaha is attól, hogy erőfeszítéseivel látszólag milyen kevés eredményt ért el, a Mester elmesélte a csiga történetét, amely egy hideg, szeles, későtavaszi napon elkezdett felmászni a cseresznyefára.A szomszédos fán ülő verebek jót nevettek rajta. Az egyik aztán odarepült hozzá, és megkérdezte:- Te, fafej, hát nem tudod, hogy ezen a fán nincs cseresznye'?A kis csiga meg sem állt, de azért válaszolt: - Nem baj, mire odaérek, már lesz.A tanítvány hajlamos volt hosszú időre depresszióba esni.- Az orvosom nagy hangsúlyt fektet arra, hogy orvossággal kordában tartsuk a depressziómat.- Akkor miért nem szeded?- Mert esetleg megkárosítja a májamat, és akkor rövidebb ideig élnék.Mire a Mester azt kérdezte:
- Többre értékeled az egészséges májadat, mint a jó kedvedet? Az élet egy éve többet ér, mint a hibernáció húsz éve.Később még azt is mondta tanítványainak:- Úgy van az élettel is, mint a mesével. Nem a hosszúsága számít, hanem az, hogy mennyire jó.

Egyszer azt mondta a Mester:- A nem szándékolt, "tudatalattiból" végzett jó cselekedetek többet érnek, mint azok, amelyeket akarunk.Ez aztán a kérdések özönét indította el, amelyeket a Mester gyorsan lesöpört, mint mindig, ha úgy ítélte, hogy a válaszra még nem érkezett el az idő.Egy alkalommal mindannyian elmentek a világhírű zongoraművésznő koncertjére. Előadásközben a Mester odasúgta szomszédjának:- A nő ujjainak mozgását a billentyűk felett nem az akaratával irányítja. Az ilyen csodálatos
munkát a tudatalattira kell bízni.

- Éreztél-e valaha is örömet amiatt, hogy erőfeszítéseidet siker koronázza?- Avagy mennyi örömet érez a szerszám a kéz munkája láttán?

A kolostor látogatóját különösen elbűvölte a Mester kisugárzása. Egyszer, amikor a Mester régi barátjával találkozott, megkérdezte tőle, hogy van-e erre valamilyen magyarázat.Az ember így válaszolt:- Megpróbálom megmagyarázni. Az élet Misztérium. A halál a titok kulcsa. Abban a pillanatban,amikor elfordítod a kulcsot, örökre eltűnsz ebben a Misztériumban.- A halálunkig kell-e várni, hogy elfordíthassuk azt a kulcsot`?- Dehogy Már most is elfordíthatod a csend által, és feloldódsz abban Misztériumban. S te is ugyanolyan sugárzó leszel, mint a Mester.

Valaki megkérdezte a Mestert, hogy mi a következő mondás értelme? "A megvilágosult személymozgás nélkül utazik".A Mester azt válaszolta:- Ülj oda minden nap az ablakodhoz, és figyeld az állandóan változó tájat az udvarodban,miközben a Föld magával visz Nap körüli éves útjára.

A szanszkrit nyelvek tudósa, miközben elbűvölten hallgatta a Mestert, aki dallamos hangon egy szanszkrit verset szavalt, így szólt:- Mindig is tudtam, hogy nincs a világon más nyelv csak a szanszkrit, amellyel az istenit kilehetne fejezni.- Ne légy szamár! - feddte meg a Mester. - Az isteni nyelve nem a szanszkrit, hanem a Csend.

A Mester mindig elcsodálkozott azon a hamis önbecsmérlésen, amellyel az emberek az alázatot összetévesztik. Erre a következő példabeszédet mondta tanítványainak.Két ember egy pap és egy sírásó imádkozni ment a templomba. A pap verni kezdte a mellét, és elragadtatva felkiáltott:- Uram, én vagyok a legalávalóbb ember, méltatlan a kegyelmedre. Semmi sem vagyok, csak egy nagy üresség, könyörülj rajtam! Nem messze a paptól állt a sírásó, aki érzelmeinek kitörésében szintén verni kezdte a mellét, és felkiáltott:- Könyörülj rajtam, Uram! Bűnös és semmi vagyok! Mire a pap gőgösen megfordult:- Na, nézd már: Ki az, aki itt semminek képzeli magát!

- Csak egyetlen gyakorlatias, két lábbal a földön álló hatását nevezd meg a lelkiségnek! - kérte a szkeptikus vitára készen a Mestert.- Például az - válaszolta a Mester -, hogy amikor valaki megbánt téged, a lelkületed oly magasságokba emelheted, ahová a bántás és sértés nem tudnak felhatolni.

- Miért... miért... miért? - akarta tudni a tanítvány, amikor megdöbbenésére a Mester szilárdan kitartott a-béli elhatározásában, hogy alig huszonnégy órával a befogadása után most azonnal el kell hagynia a kolostort.- Azért, mert nincs szükséged mesterre. Én ugyan megmutathatom neked az utat, de csak te tudod azt végigjárni. Megmutathatom neked a vizet, de csak te tudsz belőle inni. Miért vesztegetnéd itt az idődet azzal, hogy tágra nyílt szemekkel bámulj engem? Tudod az utat. Menj! A víz itt van előtted. Igyál!

Zarándokok egy csoportja elhatározta, hogy útjuk során meglátogatják a Mestert is. Amikor már ott voltak, arra kérték, hogy mondjon nekik is néhány bölcs, vallásos szót.A Mester, aki különleges tehetséggel mindig ráérzett arra, ha olyanok vannak körülötte, akiknek érdeke fűződik a vallásossághoz, ezt mondta:- Értsétek meg, hogy semmiféle lelkiség sincs bennetek. Mivel hiúságukat ugyancsak sértette ez a megjegyzés, magyarázatot követeltek. Erre a Mester elmondott egy történetet:A nyúl és az oroszlán bement egyszer az étterembe. Bent minden tekintet rájuk szegeződött, a vendégek nem akartak hinni a szemüknek. A nyúl rendelt:- Káposztát kérek, salátaöntet nélkül.- És a barátja? - kérdezte a pincér. - Mit hozhatok neki? - Semmit.- Úgy gondolja, hogy az oroszlán nem éhes?A nyúl a pincér szemébe nézett, és azt kérdezte:- Gondolja, hogy ha valóban oroszlán lenne, itt ülne velem szemben? Ez csak egy szélhámos.

Egy kíváncsi tanítvány azt kérte:- Adj nekünk valami kapaszkodót arra, hogy hogyan ismerhetjük fel a megvilágosult embert!A Mester ezt válaszolta:- Tessék, íme egy: Ha azt kérded magadtól, hogy te őrültél-e meg, vagy mindenki más?

 
 
0 komment , kategória:  Anthony de Mello S. J.Abszurd   
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2018.10 2018. November 2018.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 47938 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 674
  • e Hét: 19297
  • e Hónap: 64369
  • e Év: 2005649
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.