Belépés
sayuri.blog.xfree.hu
Önmagában a szeretet nem elég.Féltő gonddal kell őrködnünk az emberek felett,akiket szeretünk,sosem elég azt mondani ,szeretlek,hanem minden áldott nap ki is ke... cseresznyák brigitta
1972.01.23
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
szeretettel
  2013-08-03 12:41:50, szombat
 
  Miss Art'húr
A néni



A néni tett-vett a szobában. Az ablakhoz állt, ráncos bőrén érezte a bágyadt nap sugarait. Megint eltelt egy év. Egyre ritkábban gondolt rá. Tudta, ha hagyja, hogy megrohanják az emlékek ,csak rosszabb lenne. Inkább átadta magát a napsugaraknak. Lassan félrefordította a fejét, meleg simogatás. Legalább ennyi megmaradt. Az ablakpárkányra tette a kezét, ki akarta nyitni az ablakot, de meglátta, hogy a két üvegtábla közé egy pók épített házat magának, így aztán úgy döntött, hagyja az egészet. Csípőre tette kezét, előre félve a fájdalomtól, amit a fordulás fog okozni aztán csoszogva megfordult. Érezte, még egy-két lépés és ismét zihálva le kell ülnie. Megint eltelt egy év. Ne gondolj rá! Inkább a fájdalom. Vagy mégsem. Túl erős már a fájdalom. Nem kell rá gondolnia. Elég, ha a tükörbe néz. Mint hollót látja magát a kegyetlen fényben. A fájdalom. Elmúlt már. Csoszog tovább a tágas szobában - Túl nagy ez már nekem! A koszlott szőnyeg rojtjain elmélázva megáll, belekapaszkodik az asztal szélébe. Remegő kezével szorítja a hûvös fát. - Ezt hatvankettőben vettük. Ne gondolj rá! Kiszabadul egy tincs ősz kontyából. Bosszankodik. Újabb húsz percbe kerül majd, míg kibotorkál a fürdőszobába, fájós kezeit áterőlteti feje mögé és a fakó hajszálakat visszatûzi helyükre. Mit számít? Állhatna akár egész nap a tükör előtt. Örökké csak a haját fésülve. Kit érdekelne az is!? Vagy borotvát venne kezébe (az ő borotváját! - fájt szíve kidobni. Ne gondolj rá!), és kopaszra nyírná a fejét. A seszínû, porszagú tincsek dermedten hullanának a mosdóba, hullanának egyre, jutna belőlük a földre is (gyönyörû a hajam, még ma is!). A szorítástól elfehéredett az ujja vége. Elengedte az asztalt, félve lépett, szinte csalódottan észlelte a fájdalom elmaradását. Na látod, én vagyok az erősebb! - gondolta. Persze tudta, ez nem igaz. Hová is indult? Ja, igen, a fürdőszobába. Mindegy. Hagyjuk. Nehézkesen hátrasimította kicsúszott tincset, megteszi ez is. Több mozdulattal jár, de legalább nem kell a fürdőszobáig elmennie. Újra megfogta az asztal szélét, elindult a túlsó oldalára, leül a székre, kicsit megpihenni. Nehezen mozdul, csak néhány lépés az egész, még egy, újra megmarkolni az asztal szélét. Ez még fából van. Hatvankettő, milyen szép év volt, nyáron együtt a Balatonnál, a fekete, csillagos ég, ahogy megfogta a vállam, vigasztalt, akkor már késő volt. Az asztalba kapaszkodva kiráncigálta a széket, fejét óvatosan félrebillentette, hogy megnézze, nem gyûrte-e meg a szőnyeg rojtjait. Minden rendben. Újabb mozdulatok végtelenül bonyolult láncolata. Mindkét kézzel erősen markolni az asztal szélét, hátát kiegyenesíteni, súlypont áthelyezése a bal lábra, jobbat enyhén térdben behajlítva az asztal alá helyezni, leülni, zihálni, bal lábat hozzázárni a jobbhoz. Ülni. Ülni. Kár, hogy széke az ablaknak háttal van, így nem süt arcára a napfény. De kárpótolja a libegő porszemek csillogása, a tompa, meleg sárga szemerkélő ragyogás. Ez a tompa ragyogás. Mindig csak ez van. Mintha legalább belőle áradna. Tán elhiszem magamnak egyszer. Hátát simogatja a meleg. Forróság. Hajdanvolt szeretkezések. Egy öregasszony emlékei? Még mindig érzi a forróságot. Átadja magán a fénynek. Jaj! Az asztal másik felén meggyûrődött a terítő. Abban a pillanatban érzi, hogy mindennél fontosabb, hogy azt a gyûrődést kisimítsa. Mindennél fontosabb. Ki kell simítania, ezen múlik minden. Igen. Mindig ilyeneken múlik minden. Csak ennyin múlott az abortusza is annak idején. Akkor titkolnia kellett. Majdnem belehalt. Mint annyian mások is. Mint mindenki. Bele is halt. Felmentő körülmények. Mindenki. Lássuk csak azt a terítőt. Fel kell állnom. Nincs választás. Ezen múlik minden. A néni feláll. Mozgása nehézkes. Látszik, túl van már mindenen. Mintha bárki is túl lehetni mindenen. Hát persze. A néni feláll. Gyûlölöm ezt az asztalt, mindig csak kapaszkodni. Mindig csak kapaszkodni! A meggyûrődött terítő. Terítő. Mit terít ő? Haha. Állj csak fel- Pattanj! Vénség. Ó, hogy dögölnék már meg. Milyen finom ez a napsugár. Simogasd csak a hátam! Még, még! A terítő! Úristen, a terítő! Hiába, fel kell állnia. A néni feláll. Mozgása nehézkes. Milyen nehéz fél kézzel kapaszkodva hátrahúzni a széket. Milyen nehéz felegyenesedni. Milyen nehéz. Milyen. A néni feláll. Mozgása nehézkes. És most már valóban, jobb és bal kezével felváltva kapaszkodva, araszolva megkerüli az asztalt, megkapaszkodik, nagy levegőt vesz, és kisimítja a gyûrődést. Elégedetten felsóhajt. Újra szemben áll a nappal. Még! Kérlek simogass még. Olyan rég cirógattad már az arcomat. Ugye már nem is szeretsz? Azóta. Nem tudsz már megbocsátani. Igazad van. Gyûlölj! Csak simogasd az arcomat. Csak simogasd az arcomat. Behunyom a szemem, mint régen. Jó veled lenni. Mint régen. A néni áll. A néni áll a napfényben. Arcán egy könnycsepp szalad végig. Észre sem veszi. Elfáradtam. Le kell ülnöm. Újra végig kell kapaszkodnia az asztal szélében a székig. Jobb kéz, jobb láb, bal kéz, bal láb. Nem is lehet így menni. Õrület. Ezt kellett neki megérni, neki, aki mindig..., de mindegy már. Még néhány lépes, fogás, minden rendben. Mindkét kézzel erősen markolni az asztal szélét, hátát kiegyenesíteni, súlypont áthelyezése a bal lábra, jobbat enyhén térdben behajlítva az asztal alá helyezni, leülni, zihálni, bal lábat hozzázárni a jobbhoz. Ülni. Ülni. Hirtelen kitágult az idő. Kitágult. Ült. Az asztal megnyúlt, kicsit furcsán érezte magát, de ez már egyáltalán nem meglepő, amik mostanában történnek vele, ez egyáltalán nem meglepő, amik mostanában történnek vele, ez egyáltalán nem meglepő. Meglepő. Engem már senki nem lep meg. Csak ülök ebben a rohadt szobában. Csak ülök ebben a rohadt szobában. Szeretem ezt a szobát. Szeretem ezt a szobát, mint annyi mást. Szerettem a férjem. Szeretem a férjem. Szerettem a férjem. Szeretem, mint annyi mást. Ezen az őszi napon szeretem a napfényt, ahogy simogatja a hátam, emlékeimet, szeretem. Szeretem. Eszembe juthatna, mi mindent kellene csinálnom. Eszembe juthatna. Felállnék, ha nem lenne annyira nehézkes az egész. Ha nem lenne annyira nehézkes az egész. Felállnék. Megkapaszkodom az asztal szélében, Istenem gyönyörû az egész. Gyönyörû a mai nap. Megkapaszkodom az asztal szélébe, fél kézzel kihúzom magam alól a széket, kihúzom magam alól a széket. Félbemarad a mozdulat. Gyönyörû a mai nap. Kihúzom magam alól a széket, felegyenesedek. Elborít a fájdalom. A fájdalom. A sárga háttér előtt táncoló vörös karikák. A vörös karikák. A fájdalom. A vörös karikák. A néni feláll, mozgása nehézkes. A konyhába kell mennem. A konyhába kell mennem. Ma még nem ettem semmit. Ma még nem ettem semmit. Hisz már dél van, és ma még nem ettem semmit. Ma még nem ettem semmit. Reggel van. Épp itt az ideje, hogy egyek valamit. Ma még nem ettem semmit. Semmit. Kérsz egy kávét? Kedvesem, ma még nem ettél semmit. Csinálok neked egy kávét, meglátod, rögtön jobban fogod érezni magad. Mindig csináltam neked reggelit. Ezért nem hibáztathatsz. Mindig csináltam neked reggelit. Mért kellett? Miért? Mindig csináltam neked reggelit. Kérsz egy kávét? Minden lépés fájdalom. Minden fájdalom egy lépés. Ki a konyhába. A néni kimegy a konyhába. Ki bírja ezt a mozdulatlanságot? Csak állni folyton az ablakban, néha becsukni a szemet, csak állni folyton az ablakban. Folyton. Valószerûtlen az egész. Valószínûtlen. Folyton. Mindig állni az ablakban, várni, mikor megy már le nap. Gyönyörû a mai nap. Gyönyörû őszi nap. Várni, mikor megy már le a nap. A rohadt nap. Várni a rohadt szürkületet. Érszûkület. Ezt mondák mindig az orvosok. Varázsszó. Érszûkület. Megpattanhat bármikor egy ér, és akkor vége. Akkor vége. Megpattanhat. Várni. A szürkület. Szürkület. Nem is szürkület. Vörösség. Mindig izzó vörösség. Sosem szürkület. Bár az lenne. De mindig vörösség. Izzó. Fájdalmas. Mint mikor ömlött belőlem a vér. Bár ömlött volna belőlem a vér. Belőlem. Kérsz egy kávét? Felteszek egy kávét. Elmegyek ettől a rohadt ablaktól. Felteszek egy kávét. A néni végigcsoszog a szobán. Végigcsoszog a szobán. Felteszek egy kávét. Fáj a szívem. Szorító fájdalom. Fájdalom. Azért felteszek egy kávét. Meglátod, jót fog tenni. Ha valami bajom van, mindig felteszek egy kávét. Az segít. Mindig segít. A néni tett vett a konyhában. Szétcsavarta a kávéfőzőt, a hegyes kiskéssel kikaparta belőle a zaccot, elöblítette, megtöltötte kávéval, összecsavarta a kávéfőzőt, meggyújtott egy gyufát, kinyitotta a gázcsapot, kinyitotta a gázcsapot, meggyújtotta a lángot, rátette a platnira a kávéfőzőt. Várt. A néni várt. Mindjárt kész a kávé. Ha valami bajom van, mindig felteszek egy kávét. Az segít. Mindig segít. Most nincs semmi bajom, mégis kávét főzök. Megszokás. Felteszek egy kávét. Mindig kávét főzők. Ezért nem hibáztathatsz. Mindig csináltam neked kávét. Mindig csináltam neked kávét. A néni felrakott egy kávét. A néni várt. A Kávé. Kávé. A néni várt. Mindig itt állok. Mindig csak itt állok a konyhában. Mindig itt állok. A néni felrakott egy kávét. Meggyújtotta a gázt és várt. Állt és várt. Kávéillat a szürkületben. Kedvesem, kész a kávé! Kitöltötte magának a kávét. Kitöltötte magának a kávét, és elindult az ablakhoz. A néni szerette nézni a szürkületet, és közben szürcsölni (szürkülni) a kávét. A néni átbotorkált a szobában, kezében a kávéscsészével, ez különösen nehéz mûvelet, kezében a kávéscsészével, átbotorkált a szobán, az ablaknál megállt. A néni kávéscsészével kezében az ablakhoz állt. Főztem kávét. Tölts magadnak. Meglátod, jót fog tenni. Tölts magadnak. Főztem kávét. Neked főztem. Az ablakban állok. Folyton az ablakban állok. A kávéscsésze szélén megcsillan az aranyló szürkület. A vöröslő szürkület. A vöröslő éj. Vége a napnak. Hát ennek a napnak is vége. Megint eltelt egy év. Megint.

Novák Károly
 
 
0 komment , kategória:  Miss Art'húr A néni  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2018.10 2018. November 2018.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 47938 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 3791
  • e Hét: 33358
  • e Hónap: 78430
  • e Év: 2019710
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.