Belépés
sayuri.blog.xfree.hu
Önmagában a szeretet nem elég.Féltő gonddal kell őrködnünk az emberek felett,akiket szeretünk,sosem elég azt mondani ,szeretlek,hanem minden áldott nap ki is ke... cseresznyák brigitta
1972.01.23
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/6 oldal   Bejegyzések száma: 53 
szeretettel
  2013-10-12 10:28:00, szombat
 
  HOGYAN GÚNYOLTA KI A NYÚL A RÓKÁT,
MIKOR ÉPPEN MEGTÉPÁZVA LÓGOTT A FÁN?

Könnyű szellő támadt, és himbálni kezdte a rókát, amint ott függött a fán. Akkor arra jött a nyúl, és észrevette.

"Ohó! - gondolta. - Ettől most már nyugton lehetek, nemsokára kiadja a lelkét!" És gonosz kárörömet érzett.

Odament a fa alá, és megszólította:

- Ejnye, kedves róka, mit csinálsz te itt?

- Repülni tanulok.

- De miért olyan vörös a bőröd, kedves róka?

- Mert vöröskáposztát ettem.

- De hát mi után töröd magadat ennyire, kedves róka?

- A földi dolgok után.

- És mit kívánnál most leginkább, kedves róka?

- Ej, hát azt, hogy bár te lógnál itt helyettem!

A nyúl jót nevetett magában, és mivel nem volt több kérdeznivalója, hiszen a nyúl elég ostoba állat, hazament és örvendezett, hogy íme, halálos ellensége az utolsókat rúgja. Nemsokára azonban keserűen kellett tapasztalnia, hogy öröme korai és hiábavaló volt.



HOGYAN SZABADÍTOTTA MEG
A SZÉLVIHAR A RÓKÁT A FÁRÓL?

A rókának nem volt nyugta fönn a fán.

- Hogyan is lehet eltűrni ezt az igazságtalanul ért szégyent? - mondta magában. - Még jönnek majd mások is és kérdezősködnek! Csak ki tudnék szabadulni a kötelekből, akkor eliszkolhatnék!

Ismert ugyanis a környéken egy forrást, és tudta, hogy aki abban megfürdik, visszanyeri elveszített tagjait. Hiába törte azonban a fejét, minden kísérlete sikertelen maradt, nem tudott elszabadulni a fáról.

De lám, egyszerre csak viharos szél kezdett fújni. Letörte a faágat, a kötél pedig kioldódott. Több sem kellett a rókának, elszaladt a forráshoz, és kis idő múlva már új bunda ragyogott rajta, csakhogy valamivel vékonyabb volt az eddiginél, és a vörös szín még erősen áttetszett a szőre közt.

Így futkos mai napig is a világban és jaj szegény nyúlnak, hogyha egyszer elkapja!

Jegyzetek

1. Karácsonykor van vége ti. a szerződéses munkaévnek.

2. Heu: a szászrégeni tájszólásban szénát jelent.
 
 
0 komment , kategória:  A CSODÁLATOS FA ERDÉLYI SZÁSZ  
szeretettel
  2013-10-12 10:27:07, szombat
 
  A RÓKA MEG A SÜNDISZNÓ

Ez alkalommal a nyúl is kicsúszott a róka karmai közül, s ravaszdi koma nemsokára csillapíthatatlan éhséget érzett. Csapzott bundával kergén szaladgált ide-oda egy frissen szántott földön, és mérgében egerek után szimatolt. Közben egy sündisznóra bukkant. A sün nyugodtan ült egy egérlyuk előtt, és éppen akkor kezdett hozzá a falatozáshoz.

- Te rabló! - kiáltott rá a róka. - Csak nem hiszed talán, hogy ezt a pecsenyét egy ilyen földimalac számára találták ki?! - Azzal elkapta előle, és lenyelte az egereket.

- Eh, bár megfulladnál tőlük, te rögtipró, te! - dühöngött a sündisznó.

A róka azonban csak nevetett a tüskésdisznó eszméletlen dühén. Bár az eledel meglehetősen kevés volt, azért így mégiscsak harapott valamit. Így azután még kedélyeskedni is próbált utána: - De mondd csak - szólította meg a sündisznót -, mire való ez a sok tüske a bundádon?

- Ez az én egyetlen fegyverzetem a kutyákkal és más ellenségekkel szemben - felelte a sün -, te is kipróbálhatod, ha akarod!

- Szegény állat - mondta a róka gúnyos hahotázás közepette -, veled aztán igazán mostohán bánt a természet! S úgy látom, ráadásul még megvert ostobasággal is. Nekem, hála istennek, nincs is szükségem tulajdonképpen semmiféle fegyverre, mert a ravaszságom mindig mindenen átsegít.

Míg a róka így beszélt, egyszerre csak erőteljes csaholás ütötte meg a fülét, s nem messzire két kopó tűnt fel. A sündisznó gyorsan összegömbölyödött, a róka pedig futásnak eredt.

A kutyák egy kis ideig szaglászták a sündisznót, de mivel véresre döfködte az orrukat, végül is otthagyták, és a róka után eredtek. A róka minden ravaszságát összeszedve cikcakkban ide-oda futkosott a szénakazlak között, és próbált megugrani, mindez nem segített rajta mégsem.

A kutyák végül mégiscsak utolérték, kétfelől fülöncsípték, és így hurcolták a gazdájuk, a vadász elébe.



A RÓKA ELVESZÍTI A BUNDÁJÁT,
ÉS KÖZBEN MEGBÁNJA VÉTKEIT

Hej, megörült a vadász, mikor látta, hogy jönnek a kopók a rókával.

- Ó, te gonosz pára! Hát te vagy az, aki az én nyulaimat fölfalja? Ide a kabátodat zálogba!

Azzal így szólt a magával hozott szűcshöz:

- Intézd el a rókát, ahogy megérdemli! - és tovább vadászott a kutyáival.

A szűcs pedig nyomban felakasztotta a rókát a fára, és nekikészült, hogy leveti róla a bundát. Mivel azonban jókedvű fickó volt, mint a legtöbb szűcs, megkérdezte a rókát:

- Nos, kedves ravaszdi uram! Hát hogy ízlik a halál?

- Hát ez bizony keserű falat! - sóhajtotta a róka, és ide-oda ficánkolt abban a reményben, hogy így talán sikerül elszabadulnia.

- Gyorsan bánd meg a bűneidet, ha a mennyországba akarsz jutni! - szólalt meg újra a szűcs.

- Én bizony sokat vétkeztem életemben - kezdte el a gyónást a róka -, de szánom-bánom minden bűnömet! Egyet kérek csak tőled, te kegyetlen ember: ha elveszed is a kabátomat meg a sapkámat, ne fossz meg legalább a kesztyűimtől, mert nem tudok anélkül járni!

- Legyen! - mondta kegyesen a szűcsmester, és gyors mozdulatokkal fente a kését, ami nagyon nyugtalanította a rókát.

- Mire gondolsz most, kedves róka koma? - kérdezte aztán.

- Ejnye, hát arra, hogy mennyivel szívesebben lennék most szűcs, mint róka!

A szűcs nevetve néhány gyors vágást csinált, ahogy az már mesterségéhez tartozik, aztán megfogta a róka farkát, és lehúzta a bundáját. Mikor éppen a fülén húzta keresztül a prémet, újra megkérdezte:

- Hogy érzed magadat, róka koma? És mire gondolsz most?

- Arra, hogy mindenhol van átmenet! - felelte halálra szántan a róka.

A szűcs ezekkel a szavakkal kötötte fel az útilaput, mikor elvégezte a dolgát:

- Namármost vigasztaljon az isten az utolsó harcban, kedves róka, amikor a lelked elválik a testedtől!

Azzal elsietett ura, a vadász után.

 
 
0 komment , kategória:  A CSODÁLATOS FA ERDÉLYI SZÁSZ  
szeretettel
  2013-10-12 10:26:17, szombat
 
  HOGYAN SZEDTÉK RÁ A LIBÁK A RÓKÁT?



Mikor a róka már valamennyi tyúkot megette, kis időre rá újra megéhezett. Hosszas keresés után aztán egy rétre akadt, ahol száz liba legelt.

- Ezt a lakomát nekem tálalták ide - mondta magában, s még mielőtt a libák menekülésre gondolhattak volna, máris ott termett előttük.

- Ahá! Most megvagytok! Miért pusztítjátok az apám birtokát? Valamennyiőtöket halálra ítélem!

A libák elkezdtek reszketni, és nagy jajveszékelésben törtek ki, amiért el kell veszteniük fiatal életüket, mert ennek a fenyegetésnek bizony a fele sem volt tréfa!

Végül egyikük összeszedte a bátorságát, és megszólalt:

- Kedves róka uram, az életünkért nem könyörgünk, csak azt az egyetlen kis kegyet kérnénk - de esküdj meg, hogy valóban megadod nekünk -, hogy még egyszer, utoljára sorban imádkozhassunk, és ha aztán befejeztük az imádságot, akkor azt tehetsz velünk, amit akarsz.

A róka azt gondolta, hogy ez igazán csekély kérés:

- Megígérem, és esküszöm, hogy meg is tartom az ígéretemet.

Erre az első liba rákezdte:

- Gigágágágágágágá, gigágágágágágágá!

A második liba nem győzte kivárni a végét, s szintén elkezdett gágogni. De még kilencvennyolc volt hátra, és a rókának máris fogytán volt a türelme.

- Mire ezek mind végére érnek az imádságuknak, addigra én százszor éhen halok! - kiáltotta dühösen.

De mivel ünnepélyes esküt tett rá, hogy nem bántja őket addig, amíg az imádság tart, nem tehetett semmit. Átkozódva, szitkozódva elszaladt.



HOGYAN LETT A NYÚL A RÓKA JOBBÁGYA?

A róka éppen nagyon rosszkedvű volt, amikor összetalálkozott a nyúllal. A nyúl meg éppen az előbb lakott jól, és olyan vidáman ugrándozott, akár egy bakkecske.

- Megállj! - ripakodott rá a róka. - Mégis csak tűrhetetlen, hogy egy ilyen fickó mindig jókedvű legyen, és úgy viselkedjen, mint a magamfajta. Most nyomban meg kell küzdened velem, és látni akarom, hogy becsülettel élhetsz-e tovább a világon. Ha legyőzlek, akkor szőröstül-bőröstül az én tulajdonommá válsz!

Mivel a nyúlnak különben is vérében van a félelem, a róka könnyen győzedelmeskedett fölötte.

- A történtek után semmiféle kitüntetéshez nincs jogod, - mondta a róka, s azzal leharapva a nyúl farkát, a sajátja végéhez toldotta. Ezért van a nyúlnak olyan csonka farkincája, a rókának a hosszú bozontos farka végén pedig mai napig is ott fehérlik a nyuszi odaragasztott farka.

A nyuszi sietve elinalt.

- Hiába futsz, azért mégis csak az én jobbágyom vagy! - kiabálta utána a róka. - Mert akié a farok, azé a rajta lévő is!

Ez az oka, hogy a róka mind a mai napig teljesen a saját jobbágyának tekinti a nyulat, és ott végez vele, ahol éppen éri.
 
 
0 komment , kategória:  A CSODÁLATOS FA ERDÉLYI SZÁSZ  
szeretettel
  2013-10-12 10:24:19, szombat
 
  A RÓKA MEG A CSIGA

A cigánynak féktelen jókedve kerekedik, ha tele a bendője, így van ez a rókánál is. Mikor mind a hét hollófiókát bekebelezte, jókedvűen futkározott körbe a réten, és vidáman ugrált. Egyszerre csak észrevette, hogy egy csiga mászik a fűben, és ezt látva, elkezdett hangos nevetéssel gúnyolódni:

- Na, te kis vacak! Sosem gondoltam volna, hogy így tudsz futni! Nincs kedved velem versenyezni?

A csigabiga kinyújtotta négy szarvacskáját, körülnézett, és mind a négy szemével végigmérte a rókát:

- Miért is ne? - felelte azután. - Veled aztán igazán bármikor megmérkőzhetem!

A folyó néhány száz lépésnyi távolságban húzódó partját tűzték ki célul.

- Szívesen adok neked akár egy testhossznyi előnyt is! - ajánlotta fel a csiga. - Hiszen végül úgyis lehagylak!

A róka úgy gondolta, hogy ez a lehetetlenség egyértelmű lenne a csodával, de azért elfogadta a felajánlott előnyt.

A csiga ekkor észrevétlen ráakaszkodott a róka farkának a legvégére, és elkiáltotta magát:

- Én készen állok a startra. Iramodj neki, mert elkezdem a számolást!

A róka startállásba helyezkedett, és alig számolt a csiga egy-kettő-háromig, szélsebes vágtába fogott, úgyhogy egykettőre a célnál volt. Itt gyorsan hátrafordult, hogy lássa, hogy hol is lehet a csiga, vagy hogy egyáltalában jön-e utána. A hirtelen fordulat közben azonban farkáról a túlsó partra röpítette át a csigát.

- Jössz-e már végre, te lassúsági bajnok? - kiáltotta a róka.

Mire a csiga a túlsó partról így felelt:

- Én már egy negyedórával előbb megérkeztem, és annyira unatkoztam, hogy unalmamban még a folyón is átjöttem.

A róka szégyenkezve húzta be a farkát mondván:

- Hogy csapna bele a mennykő! Ez a kis vacak többre képes, mint én!

Azzal hátat fordított a csigának a túlsó parton, és elszelelt.



HOGYAN CSAPTA BE A RÓKA A KAKAST?

Nem sokkal a csigával folytatott versenyfutás után elfogta a rókát az éhség. Tudott a faluban egy udvart, ahol egy olyan kakas vigyázott tizenkét tyúkra, amelyik a jobb szemére vak volt.

Látta a róka, hogy éppen egy héja köröz az udvar felett.

"Még képes elhalászni az orrom elől a pecsenyét ez a madár, ha meg nem előzöm" - gondolta a róka, és gyorsan odafutott.

A kakas meghallotta a lépteit, és látta azt is, hogy közelít, odakiáltott hát a tyúkoknak, hogy vigyázzanak.

- Kedves időjelző, semmi okod, hogy óva intsd tőlem a tyúkjaidat, hiszen azért jövök, hogy megmentselek benneteket. Nézz csak föl a bal szemeddel, akkor mindjárt meglátod a héját, aki minden erejével arra igyekszik, hogy megehessen benneteket.

A kakas erre felnézett, és annyira megrémült, mikor feje felett meglátta a héját, hogy alig volt képes jelt adni a tyúkoknak a menekülésre.

- Most már láthatod, milyen jóakarótok vagyok! De még további tanújelét is adhatom a barátságomnak. Két szemmel biztosabban látnál mint fél szemmel, így hát, ha akarod, szívesen meggyógyítom a hályogot a jobb szemeden. Akkor aztán, bármikor jöjjön is a héja, észreveszed, és meg tudod védeni tőle a tyúkjaidat. Csak annyi az egész, hogy meg kell csókolnom a szemedet, és akkor nyomban meggyógyul, mivel én isten küldötte vagyok.

A kakas tudta, hogy ebben a sövénykerülőben nem lehet igazán megbízni, de annyira elbódította az a reménység, hogy a szeme rendbejöhet, hogy odatipegett a rókához, és csókra nyújtotta neki a szemét.

A róka azonban elkapta a nyakát, és megfojtotta a kakast. És mivel ilyenformán a tyúkok védelem nélkül maradtak, szépen elhordta őket egymás után.

 
 
0 komment , kategória:  A CSODÁLATOS FA ERDÉLYI SZÁSZ  
szeretettel
  2013-10-12 10:23:34, szombat
 
  HOGYAN GYÓGYÍTOTTA MEG A RÓKA
A HOLLÓ RÜHES FIÓKÁIT?



- Na, azt hiszem, farkas komát örök időkre leráztam a nyakamról - mondta magában elégedetten a róka bajuszát simogatva. - Biztosan nem felejti el egyhamar a tőlem kapott utolsó leckét! De hát kibírhatatlan volt már vele a helyzet. Állandóan az udvari bolondot akarta játszatni velem, és hogy egyik terülj-asztalkámtól a másikhoz kísérgessem. Majd bolond lettem volna ingyen ebédhez juttatni! Mindig drágán fizetett meg nekem a lakomáért. De most végre a magam ura lehetek. Hátralevő napjaimat végre vidámságban akarom leélni és minden percét élvezni.

Egy ideig valóban nagyon jól ment a róka sora, kevés fáradsággal és veszély nélkül jutott mindig jobbnál-jobb falatokhoz. Egyszer azonban beköszöntöttek az ínséges napok. Ettől kezdve szinte sohasem lakott jól, sokszor napokon és éjszakákon át kínozta az éhség.

Egyszer éppen megint nagyon éhes volt, mert hosszú időn át hiába szimatolt, semmit sem talált. Végül már úgy nyargalászott föl-alá az erdőben, mint a tébolyodott, és mindenfelé nézelődött, vajon nem fedez-e fel mégis valamiféle zsákmányt.

Hát egyszer csak jött egy hollómama, aki már régóta orvos után kutatott, mert a fiókáit csúf kiütés kínozta. Megörült hát, mikor meglátta a rókát, mert azt gondolta: "Ez a sárga kabátos úr bizonyosan doktor!" Odarepült hozzá, és elpanaszolva gondját-baját, kérte, hogy segítsen a fiókáin.

A róka elgondolkozva csóválta meg a fejét, mondván:

- Ez bizony nagyon veszélyes kór! De azért vezess oda hozzájuk, látnom kell a betegeket.

A holló készségesen eleget tett a róka felszólításának, ravaszdi koma pedig boldogan nevetett magában, mikor meglátta a teli hollófészket s benne a hét jól fejlett madárfiókát.

Mindannyiuknak megnézte a pulzusát. Aztán a kis hollók kitátották a csőrüket, és sírva rikoltoztak félelmükben.

- Ó, milyen csúnyán köhögnek szegénykék! Ez bizony szamárköhögés. Nincsen jobb orvossága, mint egy jó meleg fekvőhely. De hamarosan meg fognak gyógyulni, mert én meleg ágyba fektetem őket!

Azzal gyors egymásutánban nyelte el a fiókákat, és hollómama örülhetett, hogy legalább ő maga ép bőrrel menekült meg az "orvos" karmai közül.

 
 
0 komment , kategória:  A CSODÁLATOS FA ERDÉLYI SZÁSZ  
szeretettel
  2013-10-12 10:22:57, szombat
 
  A FARKAS HAZAMEGY ERDEI OTTHONÁBA,
ÉS BŰNBÁNATOT TART



A farkas leverten, rosszkedvűen baktatott az erdő felé. Átkozta a sorsát, hogy az mindig csak szerencsétlenséget juttat neki osztályrészül:

Mindennapi eledelem
Az ínség és a küzdelem!

- sóhajtotta. "Örökös éhség gyötör, soha nem lakhatom jól, s nem jut nekem sem megbecsülés, sem öröm! Mennyivel jobb dolga volt őseimnek, nekik mindig a legzsírosabb falatok jutottak! Bezzeg manapság már nem igen akad bőséges lakoma!"

Szóval hosszan lázadozott a sorsa ellen. Végtére azonban őszinte bűnbánat támadt fel benne:

- Ha jól meggondolom - dünnyögött magában -, tulajdonképpen csakis én magam vagyok oka a szerencsétlenségemnek: színészkedni akartam, és utánoztam a rókát, aztán mezőőr akartam lenni, később meg igazságot osztó iskolamester, pap meg kántor, pedig sem az apám, sem a nagyapám, sem az őseim nem értettek egyik mesterséghez sem. Gőgös együgyűségemben okosabb akartam lenni az őseimnél, s azt képzeltem, hogy értek az alakoskodáshoz, olvasáshoz, birtokelosztáshoz, kereszteléshez és az énekléshez. Igazán méltó vagyok arra, hogy az Úristen tüzes villáma sújtson le rám!

Mialatt így elmélkedett magában, beért az erdőbe, és meglátva őt egy cigány, gyorsan fölmenekült előle a fára. A farkas éppen ez alatt a fa alatt futott el, amikor az Úristen tüzes nyilait idézte saját fejére. A cigány ebben a pillanatban elejtette ijedtében a fejszéjét, és az kupán találta a farkast.

- Ó, istenem - sóhajtotta a farkas. - Túlságosan gyorsan meghallgattad a kérésemet. Azért én nem egészen így képzeltem a dolgot!

De annyira megtört, hogy elhatározta: gyökeresen változtat eddigi életmódján. Mindennek tetejében elfogta a honvágy is, így hát elhatározta, hogy hazatér otthonába annak ellenére, hogy a farka még mindig nem nőtt ki. Az volt a szándéka, hogy otthon majd hűséges szeretettel veszi körül a feleségét, becsülettel nevelni fogja a gyerekeit, és saját maga lesz előttük az intő példakép. Elhatározta, hogy lemond ezentúl minden húsételről, csak ártalmatlan erdei bogyókkal és makkokkal fogja tengetni életét - csak gyökereket nem volt hajlandó enni ezután sem. Ezenkívül naponta háromszor ostorral akart végigverni saját hátán, szóval mindenképpen jámbor életet szándékozott ezután élni, hogy így levezekelje vétkeit, és majd boldogan halhasson meg.

Többet aztán nem is tudunk a farkasról, legföljebb annyit, hogy a farka újra kinőtt. A farkával együtt azonban valószínűleg visszatérhetett régi gőgös farkastermészete is, gyermekei nevelése ugyanis mindenképpen félresikerült, hiszen nemzetségének valamennyi sarja mind a mai napig tolvaj, gyilkos és erdei rabló.

 
 
0 komment , kategória:  A CSODÁLATOS FA ERDÉLYI SZÁSZ  
szeretettel
  2013-10-12 10:22:18, szombat
 
  A FARKAS, A KECSKE MEG A TÍZ KISGIDA



A farkas gyomrát nemsokára megint kínozni kezdte az éhség. A gyökereket elátkozta, mert azok minden jó íz és aroma emlékét tönkretették benne, és megesküdött, hogy hátralévő életében soha egyetlen gyökérhez sem nyúl többé, fenyegesse bár az éhhalál. A kocával való kalandja még élénken élt emlékezetében, és ha rágondolt, majd megpukkadt mérgében.

"Micsoda pompás kismalacok voltak! És milyen galádul becsapott az anyjuk! Lassan minden hitemet elveszítem abban, hogy becsület is akad még a világon!"

Ilyen gondolatok közepette igyekezett a farkas megint a falu felé. Az utcák legnagyobb ámulatára teljesen kihaltnak látszottak. Barátunk kezdett megbékélni a gondviseléssel:

- Ha a látszat nem csal, ez egyszer talán kegyes lesz hozzám a sors - mondta magában.

A falusiak ugyanis éppen törvénynapot tartottak, a házaknál táncoltak a fiatalok, és mindenki jókedvű volt, ahogy már ilyen alkalmakkor lenni szokott estefelé - a kutyák meg folyton a konyha körül ólálkodtak.

A farkas egyszerre csak észrevette a falu végén az öreg kecskét tíz kis gidájával. A gidácskák szokásuk szerint most is vidáman és gondtalanul ugrándoztak a sütőkemence körül.

"Ez aztán a biztos zsákmány!" - gondolta magában a farkas, és pillanatok alatt ott termett.

- Ejnye! - kiáltott rájuk. - Most végre megfogtalak benneteket: ti rágtátok le a kertemben a fákról a virágokat és a lombot! Gyertek csak velem most, azonnal, a foglyaim vagytok!

- De kedves farkas, hogy illethetsz bennünket ilyen súlyos váddal, hiszen el sem mozdultunk innen?! - szólt könyörögve a kecskemama.

- Már pedig hiába igyekszel, be nem bizonyítod nekem az ellenkezőjét. Kár a sok beszédért!

Mikor a kecskemama látta, hogy hiába próbál tiltakozni az igazságtalan vád ellen, azt mondta:

- Kedves farkas, tudom, hogy nagyon szépen tudsz énekelni, hiszen te vagy a legjobb kántor az egész környéken. Kérlek, énekelj hát nekünk valamit! Lásd, mi annyira szeretünk énekelni. Ha aztán egyet énekeltünk együtt, oda vihetsz bennünket, ahova kedved tartja.

A farkas keble dagadt a büszkeségtől, hogy őt ilyen jó énekesnek tartják, így nem utasította vissza a kérést.

- Legyen hát - felelte.

Erre a kecskemama a tíz kisgidát beküldte a kemencébe, ő maga pedig felugrott a kemence tetejére. Aztán megkérte a farkast, hágjon föl a sütődeszkára, mert az a karvezető díszhelye.

Mikor valamennyien sorba álltak, a farkas verni kezdte az ütemet, és belekezdett abba a nótába, amelyet a lakodalomban dalolt: "Ullulluh! Jujujuh!" A kecskemama és a kisgidák vele mekegtek.

Mikor a falusiaknak a füléig elért a vad "énekszó", kinéztek az ablakon, s meglátva a farkast, valamennyien kiszaladtak a házakból. Asszony-ember mind furkósbotot, vasvillát, söprűt ragadott - ami éppen a kezük ügyébe akadt -, és nekirontottak a farkasnak. A kutyák is pillanatok alatt előkerültek a konyhákból.

Mikor a farkas látta, hogy arrafelé tartanak, gyorsan leugrott a kántorszékből. Ez volt aztán a hajtóvadászat! Egész a szabad mezőig üldözték. Onnan az emberek visszafordultak, a kutyák azonban még jó ideig ugattak utána, de aztán mégis inkább visszasiettek a vidám ünnepségre.

A kecskemamának és kisgidáinak azonban még mindig remegett a szakálla a kiállott rémülettől. Így hát néhány Hoffmann-cseppet adtak nekik, attól hamarosan visszatért a jókedvük, és megint olyan vidáman ugrabugráltak, mintha sohasem látták volna közelről a farkast.

 
 
0 komment , kategória:  A CSODÁLATOS FA ERDÉLYI SZÁSZ  
szeretettel
  2013-10-12 10:21:34, szombat
 
  A FARKAS MEG A KOCA TIZENKÉT MALACÁVAL



Alig tért magához a farkas a kecskekaland után, már megint gyötörni kezdte a szörnyű éhség.

- Rossz csillagzat alatt születtem, hiába, nincsen szerencsém! - kesergett. - Bármihez kezdjek is, az mindig balul üt ki, s a végén kizárólag ütlegeket kapok. De hát mégis csak csillapítanom kell valahogyan ezt a rettentő éhséget, amely egyre fokozódik bennem, a végtelenségig!

Közel s távolban semmi zsákmány nem mutatkozott. Akkor eszébe jutott, hogy hiszen ősei régen, ínséges időkben állítólag gyökereken éltek. Ő is ehhez a táplálékhoz folyamodott tehát, de néhány nap alatt egy életre elege volt belőle, és átkozódva kiáltotta:

- Az ördög eszik ezentúl gyökereket! Kölyökkorom óta jobb falatokhoz szoktam. Ez igazán nem étel egy becsületes farkas számára. Végre akárhonnan is, de húshoz kell jutnom!

De hát mitévő legyen? Erdőn-mezőn semmi sem akadt, így azután el kellett szánnia magát rá, hogy veszedelmes vállalkozásra induljon a faluba. Egyszer-egyszer sikerült szerencsésen megközelítenie a kertek alját, de a kutyák nyomban megszimatolták, üldözőbe vették, és visszakergették a nyílt mezőre.

Egyszer aztán a molnár a városba ment a vásárra, és a kutyáit is magával vitte. A farkas észrevétlenül odalopózott, és látta, hogy a molnár kocája tizenkét kismalacával gondtalanul turkált a malom fölött az árokban.

- Hej! - lelkendezett a farkas - tizenkét malac már nem is olyan sovány koszt. Ezzel kárpótolhatom magamat az eddigi ínséges napokért!

Nekirontott hát a kocának nagy kiabálással:

- Ahá! Végre megvagytok! Te meg a pereputtyod túrtátok fel az én krumpliföldemet! Most hát ide a malacaiddal, elviszem őket túszokul.

A koca meghökkent. Először arra gondolt, hogy nekitámad a farkasnak, mikor azonban meglátta az ordas éles fogait, megijedt, hogy ha harcra kerül a sor, valamelyik malackája veszélybe kerülhetne, így hát azt felelte:

- Úgy? Én nem emlékszem rá, hogy valaha is megfordultam volna csemetéimmel a krumpliföldeden. De ha mindenképpen az a meggyőződésed, hogy mi vagyunk a bűnösök, hát vidd el őket. Egyet kérek csak tőled: szegény kicsikéim még pogányok, mert mostanáig nem találtam papot, aki megkeresztelje őket. Látom azonban a kabátodról, hogy te "tisztelendő úr" lehetsz, s így biztosan tudsz keresztelni, kereszteld hát meg őket!

A farkas erre nem akarta azt válaszolni, hogy ehhez ő bizony mit sem ért, mert igen hízelgett a becsvágyának, hogy papnak nézték.

- Rendben van - mondta. - Mindjárt megkeresztelem őket!

Azzal odament a malomcsorgóhoz, lehajolt, belemártotta a jobb első lábát a vízbe, és sorra megkeresztelte a malackákat. Mikor az utolsó kismalachoz ért, és megint a víz fölé hajolt, a koca hatalmasat lökött rajta az orrával. A farkas beleesett a vízbe, és nyelte-nyelte, addig nyelte, míg a malomkerék alá került, s az jól megdögönyözte és összevissza zúzta. Átcsapódott a kerék túlsó oldalára, még egyszer megmerült a hideg vízben, és csuromvizesen, halálfáradtan került ki végre a szárazra.

Dühösen gondolt a kocára, és azon nyomban rá akart támadni, az azonban eközben már bemenekült malackáival a malomba, és jól elrejtőzött.

Nemsokára a molnár is hazaért a kutyáival. Most aztán újra kezdődött a hajsza a farkas ellen, és örülhetett, hogy szerencséje volt, és ép bőrrel eliszkolhatott.
 
 
0 komment , kategória:  A CSODÁLATOS FA ERDÉLYI SZÁSZ  
szeretettel
  2013-10-12 10:20:53, szombat
 
  A FARKAS ÉS A KÉT BAKKECSKE



A farkas sokáig kábultan feküdt a földön, eközben azonban korántsem földöntúli, hanem zavaros álomképek gyötörték. Végül azonban magához tért, s ezzel hatalmas étvágya is felébredt. Ahogy ide-oda jártatta a tekintetét, észrevette, hogy alatta a völgyben két bakkecske éppen akkor rontott neki egymásnak.

- Hohó! - kiáltott fel örömében. - Itt mindjárt dupla zsákmányt sodort elém a sors! Ezeket most elvakítja a düh, így aztán könnyű prédát jelentenek számomra. - Ezzel szélsebesen száguldani kezdett abba az irányba.

A bakkecskék azonban előbb meglátták a farkast, semmint odaért volna hozzájuk.

- Hagyjuk most a civakodást - mondták egymásnak -, és lássuk, hogyan védhetjük meg magunkat a farkas ellenében, mert az biztos, hogy az ordas valami gonoszat forral ellenünk!

- Hej! - kiáltott rájuk a farkas azon nyomban, ahogy odaért. - Hát szabad a község legelőjét így összetaposni?!

- De kedves farkas - felelte a két bak -, hogyan mondhatsz ilyet? Nézz csak körül jobban! Ez bizony sohasem volt a község legelője, hanem a mi atyai örökségünk, éppen ezt akartuk felosztani egymás között, amikor te ideértél. És mivel te olyannak látszol, mint aki nagyon bölcs az elosztás kérdésében, valószínűleg jobban értesz hozzá, mint mi. Kérünk hát inkább, hogy segítsd eldönteni a vitánkat!

Mivel ennyire megtisztelték, a farkas nem akarta bevallani, hogy dehogy is ért ő a földosztáshoz, hanem így szólt:

- Nos, felőlem rendben van a dolog. Hát akkor folytassátok tovább a küzdelmet, s majd én leszek a döntőbíró!

- Kedves farkas - mondták a bakkecskék -, légy szíves, akkor állj a telek közepére, mi pedig elmegyünk a két szélére. Onnan indulunk egyszerre, futva, és amelyikünk elsőnek ér tehozzád, az legyen a jövőben a jogos tulajdonos!

- Helyes! - felelte a farkas.

Erre aztán a két bak egyenlő sebességgel rontott a telek két széléről villámsebességgel előre, és olyan mélyen átszúrták a farkas beleit a hegyes szarvukkal, hogy a holdfény belevilágított az ordas üres gyomrába. A farkas eszméletlenül összerogyott, a két bak pedig gyorsan hazaszaladt, mert eszük ágában sem volt megvárni, amíg a farkas magához tér.

 
 
0 komment , kategória:  A CSODÁLATOS FA ERDÉLYI SZÁSZ  
szeretettel
  2013-10-12 10:20:08, szombat
 
  A FARKAS ÉS A KANCA



A seb, amelyet a farkas kapott, nem volt különösebben veszélyes. Belefúrta fejét egy homokkupacba, ezzel megállította a vérzést, és nemsokára már nagyobb éhséget érzett a gyomrában, mint amekkora a fájdalom volt a fejében.

Akkor észrevette, hogy az egyik hegyoldalban magányosan legelészik a kanca a csikajával. Egyenesen odafutott, és még mielőtt a kanca észrevehette volna, hogy közeledik, már ott is termett.

- No, most elcsíptelek, hogy a tilosban legelészel! Én vagyok a mezőőr. Ezért elviszem magammal a csikódat zálogba!

Hiába könyörgött neki a kanca, a rimánkodás mit sem használt.

- Ó - sóhajtotta akkor a kanca -, az én szegény, gyámoltalan kicsikém belehalna a fogságban az utánam való sóvárgásba!

- Hát mennyi idős a csikód? - kérdezte dacosan a farkas.

- Hát biz azt én nem tudom neked ilyen pontosan megmondani - felelte a kanca. - De a születése napját a nevével együtt ráírták a keresztelésekor a lábamra. Te biztosan el tudod olvasni? Hát persze, hogyan is kérdezhetek ilyen ostobaságot, hiszen te mezőőr vagy, és mint hivatalbéli embernek, feltétlenül tudnod kell írni és olvasni!

A farkas persze nem akarta erre azt válaszolni, hogy: "Dehogy tudok!" Ezt a becsvágya sem engedte volna.

- Mutasd csak a lábadat! - kiáltott rá nyersen a kancára.

Erre az felemelte a jobb lábát, és akkorát rúgott a farkas koponyájába, hogy egyszeriben se nem látott, se nem hallott, hanem teljes hosszában elnyúlt a földön.

Míg a farkas ott hevert élettelenül, a kancának elég ideje volt, hogy elmeneküljön a kiscsikóval.

 
 
0 komment , kategória:  A CSODÁLATOS FA ERDÉLYI SZÁSZ  
     1/6 oldal   Bejegyzések száma: 53 
2018.10 2018. November 2018.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 47938 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 723
  • e Hét: 25384
  • e Hónap: 70456
  • e Év: 2011736
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.