Belépés
sayuri.blog.xfree.hu
Önmagában a szeretet nem elég.Féltő gonddal kell őrködnünk az emberek felett,akiket szeretünk,sosem elég azt mondani ,szeretlek,hanem minden áldott nap ki is ke... cseresznyák brigitta
1972.01.23
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 5 
szeretettel
  2013-12-31 11:05:00, kedd
 
 


Link
Számomra ismeretlen szerző
Az élet értelme

Egyik pillanatról a másikra a fekete semmiből lassan kezdett előbújni az értelem egy kérdés formájában.
- Mi van?
Kis ideig ezt ismételte magában, érezte, hogy lassan észre tér, de semmi más nem jutott az eszébe.
- Mi van? Mi történt?
Erőlködött, hogy teljesen visszatérjen az öntudata, borzasztó rossz érzés volt tudni magáról, de csak azt, hogy van, és mást, semmit. Egy vibráló hangot hallott, mintha egy lemezrúgót pendítettek volna meg, és mintha az öntudatra ébredés előtt is zengett volna, lassan halkult. Automatikusan kinyitotta a szemét, és az jutott eszébe, hogy ha ezt ilyen természetesen meg tudta tenni, akkor a teljes észre térés sem reménytelen.
Fekete, homályos volt a világ, hiába erőltette a szemét csak foltokat látott. Észlelte közben, hogy fekszik, egy ágyon fekszik betakarva, érezte magán a takarót és azután a fájdalmat is. Görcsösen, lüktetve fájt a feje, felnyögött a kíntól, meg akarta tapintani a fejét de a keze nem mozdult. A másik kezén is csak az ujjait volt képes megmozdítani, a lábai szintén nem engedelmeskedtek.
- Mi történt? Miért fekszik itt?
Egyre inkább érezte a külvilágot, a látása is kezdett visszatérni. Egyedül feküdt egy kis fehér szobában, kezéből csövek lógtak ki, és ahogy lassan elfordította a fejét, műszereket látott az ágy melletti asztalon. Most már a keze is nagyon fájt és a vibráló hang újra felerősödött, kis időre újra kihunyt a gondolkodása. De csak pár pillanat volt, és magához térve folytatta a rejtvény megoldását.
- Ki vagyok én? Miért vagyok itt?
Ahogy erőltette az agyát egyre több adatot, képet volt képes felidézni. Már tudta, hogy kórházban van és azt is, hogy itt töltötte élete nagy részét. Igen, a pszichiátriai osztály, ahol évekig élt, a kezelések, pánik rohamok, amikor üvöltve menekült az őt üldöző sötét hatalmak elől. Újabb kezelések, hetekig tartó elborulások.
Micsoda egy értelmetlen, ócska élet, leszámítva talán a gyerekkorát. Iskolába sem járt, csak nézte a családja, ahogy egyre jobban lemarad a korosztályától, otthon lézengett sokáig. 30 éves korában meghalt az édesanyja, attól kezdve rohamosan romlott az állapota, és amikor már kóros lett, bekerült a ,,gyogyóra".
Talán Kriszta volt az egyetlen, amire érdemes emlékezni. Ő is ápolt volt itt, leginkább talán a dac hozta össze őket, hogy nekik is lehessen valakijük.
Valaki, akire várhatnak, akit szerethetnek. A személyzet nem akadályozta őket semmiben, hiszen amíg egymáshoz tartoztak mindkettőjüknek javult az állapota.
Kriszta nemrég egy roham közben agyvérzést kapott, csak pár nappal élte túl. Az eset után aztán nála is súlyosbodott a betegség, még arra emlékszik, ahogy üvöltve menekül láthatatlan kezek elől. Akkor történhetett valami, ami miatt most itt fekszik.
Igen az üldözők, akik sugarazták, belepiszkáltak az agyába, sosem volt nyugta tőlük. De most sehol sem érezte őket - csend volt. Azon gondolkodott, hogy milyen nyugodt, összeszedett most, talán elmúlt a betegsége.
- De hát miért volt ilyen az élete? Miért?
Hirtelen úgy érezte, hogy nincs egyedül. Nagyon rég nem tapasztalt biztonságot, szeretetet érzett, mint gyerekkorában.
- Mama, te vagy?
Ahogy kimondta, már látta is. Olyan volt, ahogy mindig is emlékezett rá, a kék nyári ruhában, mosolygósan.
- Igen én vagyok, azért jöttem, hogy segítsek.
- Miben Mama?
- Nincs sok időd hátra.
- Azt hiszem meggyógyultam Mama, csak nem most kell meghalni?
- A halál bármikor bekövetkezhet, készülnöd kell rá.
- De Mama miért van így? Miért így kellett élnem? Mi értelme volt az egésznek?
- Tudom, nagyon nehéz volt neked, rengeteget vállaltál ezzel az életeddel, de látod nekem így lehetett egy kisfiam, az életem értelme.
- Neked Mama? De énnekem? Nekem mi volt az értelme? Én mit kaptam az élettől? Én mit mondhatok el? Miért? Miért volt így?
- Mindennek van értelme, megérted hamarosan.
- De miért? Miért így történt?
Nem jött válasz, minden eltűnt, újabb ájulás, közben két embert látott, akik hívogatóan integettek. Krisztát azonnal megismerte, nyoma sem látszott rajta betegségnek, mosolygott, nagyon szép volt.
Idősebb férfi állt mellette, lassan ráeszmélt: a nagyapja. Még gyermekkorában meghalt, nagyon szerette őt. Feléjük intett és közben hirtelen megnyílt egy alagút mellette, sötéten örvénylett, nagyon-nagyon távoli végén kicsi fény látszott.
Belépett az alagútba és elindult a fény felé.
 
 
0 komment , kategória:   Ismeretlen szerzőtől  
szeretettel
  2013-12-30 14:08:54, hétfő
 
 


Link
számomra ismeretlen szerző
Zsuzsi dala

Hideg tél volt. Az erdőben elbújtak az állatok, meleget kerestek, csak néha jöttek elő vackukból, hogy a nagy hótakaró alól, valami eleség után kutassanak. Legtöbbször üres hassal tértek vissza a helyükre, és nagyon várták a tavaszt. A fák is reszkettek. Féltek, mert hol itt, hol ott tűnt fel az ember, és fejszéjével addig csapkodta testüket, amíg összeroppantak a fájdalom súlya alatt. A fa még érezte nedveivel, hogy darabokra vágják, aztán minden elnémult körülötte, nem érzett, és már nem is észlelt semmit. Még arra sem volt ereje, hogy búcsút intsen társainak, vagy hogy megnézze, mi történt az odvaiban fészkelő állatokkal. Elveszítette barátait, és még könnyet sem ejthetett. Tudta, hogy valamikor, egyszer bekövetkezik, amit végnek neveznek, de ilyen hamar még nem akart elmenni. Körülötte volt egy, sok száz évet megélt fa is. Sokat mesélt neki, főleg akkor, amikor még csemete volt, és panaszkodott, hogy túl nehéz a madárfészek, és hogy a fiókák zajosak, követelőzők. Aztán a csemete nőtt, erősebb lett, és akkor volt boldog, ha sok madár fészkelt az ágai között. Az öreg fa bölcsen nézte örömét, mosolygott ezen. Ő soha sem panaszkodott, pedig nehéz volt már neki. Sok viharral megküzdött életében. Most már egy közepes erősségű széltől is csak úgy recsegett-ropogott szegény törzse. De élnie kell. Elmenne ő már szívesen, de a fejszések mindig kikerülik. Sokáig nem értette miért, és nem értették a társai sem. Nem volt olyan szép, és egyenes, mint a többi fa, mégis ő maradt lábon. Aztán egyszer, egyik lehajló ága meghallotta, amint arról beszélnek az emberek, hogy ő addig fog élni, ameddig egy villám belé nem csap, vagy betegség támadja meg. Híres ember ültette őt valamikor.
A többi fa nem értette, hogy miért különböztetik meg, egy darabig susogtak, de aztán megbarátkoztak a gondolattal. - Éljen - mondták, és nem irigyelték, mert elégni, vagy elsatnyulni egy kórtól, mégiscsak fájdalmasabb, mintha kivágnák. Ma már fejlett a világ. A fejsze helyét átvette a motorfűrész, és egy-kettőre földre döntik őket:
- Ha menni kell, megyünk - sóhajtoztak a fák, de mégis reszkettek, amikor látták, hogy közeledik a vég. És boldogan sóhajtottak fel, ha megmenekültek.
A mi fánk nem volt ilyen szerencsés. Darabokban hevert, ágaitól megfosztva. Pedig milyen büszke volt világéletében, egyenes törzsére és gyönyörű koronájára. Most meg feldobálják egy autóra, aztán még a helyéről is elviszik, ahol született. - Őt nem híres ember ültette. Valamikor egy kismadár ejtette ki csőréből a magot. A szél röpítette egy kivágott fa tövébe. Jó puha volt a talaj, és a nap addig cirógatta, amíg úgy érezte, hogy már nincs maradása, mennie kell a fény után. - Most egy ház előtt álltak meg, és őt darabokban, lerakták egy udvarba. Szépen sorba helyezték el tagjait, és ott maradt egy egész nyáron át. Közben aszott, egyre szárazabb lett. Kérge meghasadozott, és már nem volt délceg, úgy érezte, hogy már semmit sem ér. Ott feküdt egész nyáron át. A nap sugarai kiszárították, vége van, nincs benne élet, nincs benne jövő.
Egy nap, nagy pelyhekben hullani kezdett a hó. Aztán hideg lett, egyre hidegebb. A halomba rakott fa különös mozgolódást vett észre maga körül. Ölbe vették, és valami ,,Zsuzsi" mellé helyezték. Cserép kandalló volt, az így nevezett valami. Szépen egyenletesen a hasába tették, és egy pillanatra megijedt. Fényt látott felcsillanni. Tudta mi ez. A vég. Az erdőben is ettől féltek legjobban a fák, ismerte a lángot, tudta mi következik.
Kedves pár helyezkedett el a Zsuzsinak nevezett kandalló elé. Átölelték egymást és a felvillanó lángba néztek, majd egymásra. Arcuk piros volt, és szemükben visszatükröződött a láng, a fény. Ó, mennyire szerették egymást. Ez minden este megismétlődött. Néha verseket olvastak egymásnak. Máskor halk zene szólt. Aztán észrevette, hogy akkor ragyog a legszebben a szemük, amikor szikrákat szór kiszáradt törzse, vagy ha hangosan dorombol, amint ég. Ekkor értette meg, hogy mégiscsak tud, az elmúlásában is adni. Ettől a pillanattól olyan hangosan dorombolt, és olyan fenséges szikrákat szórt, hogy az ember és az asszony elfelejtett olvasni, és zenét hallgatni. Csak egymást ölelték, őt figyelték, a lángot, a délceg fa utolsó üzenetét. Elvarázsolta őket, estéről-estére. Olyan boldog volt, mint még soha. Úgy ment el, hogy meleggel cirógatta az emberpárt, elkápáztatta őket, és szerelmet dalolt nekik.
Aztán kitavaszodott. Egy ölre való maradt még belőle. Már azt gondolta, hogy nem fogja többé érezni a meghitt esték szépségét. De egy áprilisi napon, még visszaköszönt a bolondos tél, még egy napra, egy estére. Ekkor a maradék fa, ismét bekerült Zsuzsi hasába. Az utolsó este, az utolsó szép pillanat. A pár elbűvölten nézte, az eddigieknél is szebb szikrákat, a játszadozó lángokat. Nem tudták, csak érezték, hogy így búcsúzik tőlük, meleg, doromboló hangon, és ez a dal, a szerelem dala.
Bevégeztetett. Az idő véglegesen felmelegedett, az összegyűlt hamut kiszedték a vas ládából, ahová egész télen át gyűjtötték. Elszórták a kertbe. A szél belekapott, egy darabon magával vitte, de minden kis porszem, ami belőle maradt, visszakerült a földbe, ahonnan vétetett - Valamikor, valahol, amikor egy kismadár kiejtette a csőréből...
 
 
0 komment , kategória:   Ismeretlen szerzőtől  
szeretettel
  2013-12-30 14:06:00, hétfő
 
 


Link
Számomra ismeretlen szerző:

Van az úgy, hogy a búcsú
közelsége közelebb hozza
az embereket egymáshoz.
Végigmérik egymást
még egyszer,
talán utoljára.
Ekkor látják meg
a másik lényegét,
a zokogó lelkét,
a vergődő szívét.
Most látszik igazán,
-mikor minden
mindegy,
mikor bármit mondhatunk,
alakoskodás és
következmények nélkül,-
valós képünk
a másikról.
Most tartjuk elé a tükröt
a mi tükrünket.
Ez azaz állapot mikor
nem gondoljuk meg
igazunk kimondását,
mikor bátran minősítünk.
Fejéhez verjük addig
rejtegetett véleményünket
kendőzetlenül.
Ekkor hangzanak el a vádak,
kerülnek lajstromba a hibák,
a jellemgyengeségek.
Felhánytorgatjuk valós és
vélt sérelmeinket.
Ki kit csalt meg, mikor és
hányszor. A koronásfőn
mekkora agancs nőt.
Léha lotyóvá vedlik a Nő,
kit szerelmeként emlegetett
a közelmúltban a férfi.
Leolvadnak a leplek,
fröcsög a sértettség,
előbújik minden tüske
a búcsú közeledtével.

Fény derül arra is, ki játszotta
s ki az, aki életeként élte
meg a szerelmet.
Ki szerette a másikat jobban,
talán az életénél is jobban.
Kinek volt a szava igaz,
kié hamis, hazug.
Mikor azt látod, a párod
kész meghalni érted
utána veted-e magad?
Kiderül mennyire fontos
Ő neked.
Ekkor ébredsz rá, az életet
ugyan nem te adtad neki,
de te élteted Őt!
Tőled szép, illatos, kedves,
mosolygós, kacagós virágszál.
Te teszed vágykeltően széppé.
Ugyanakkor, miattad
karikás a szeme,
sóskönnyes a pillája,
zokogó a szava, lehulló
a karja, fakó a tekintete.

Attitűdjeid rád rakódnak
mint madarak nyughelyéül
szolgáló hatalmas
lombkoronájú fáról a guanó
a fatövében meghúzódó
opálkőre.
Nincs már a tisztatekintetedből
semmi, mindent belepett a szenny.
Ebben a homályos ködképben
rémlik fel a világ amiben élsz.
Hisz látod, a kovács a péknével,
a pék a szabónéval, a kovácsné
a lócsiszárral szűri össze a levet.
Mindenki lop-csal, hazudik
álarcot visel, rejtőzködik.
Az előtted pergő, életnek nevezett
sorozatfilm is erről győzköd.

Hogyan is hihetnéd, hogy téged
oly valaki szeret, ki életét adná
ezért, a Ti szerelmetekért,
ki nem csal meg, bár milliónyi
alkalma adódna,
kinek igaz a szava.
Legyintesz, s annyit mondasz:
mese, és te már nem vagy gyerek.

Csak mikor elindul utolsó
útjára, meghalni a szerelmed,
-mert nem érzi viszonzásod
nem érzi hited önmagában-
oda ahol ezerszer vallottatok
egymásnak szerelmet, ahol
elhangzott az örökkön-örökké,
ahol a gyönyört éltétek meg
számtalanszor,
akkor döbbensz rá, létezik
igaz szerelem, az életnél
is fontosabb szerelem,
és ezzel Téged ajándékozott
meg az Isten!
A Te dolgod, hogy nőj fel
e magasztos érzéshez,
s gondolkodj és gondoskodj
felelősséggel róla,
tanulj meg hinni az igazszónak!
 
 
0 komment , kategória:   Ismeretlen szerzőtől  
szeretettel
  2013-12-30 12:40:44, hétfő
 
 


Link
Számomra ismeretlen szerző
Jelentés

A Magyar Házasságkutató Központ /továbbiakban: MARHÁK/
a Tudományos Akadémia felkérésére felmérést, kutatást végzett a házasság intézményének a 21. századhoz történő célszerű hozzáigazításához illetve alternatív házassági formák kikísérletezése végett. Mindenek előtt leszögeznénk, hogy a több évezredes hagyományokban gyökerező klasszikus házassági intézményt nem tartanánk célszerűnek negligálni, illetve alapjaiban átalakítani, még ma is nagyon sokan ezt tartják követendőnek, mint a társadalom alapegységét. Azonban be kell látni azt is, hogy sok tekintetben túlhaladta az idő, ezért a MARHÁK rohanó korunkhoz illeszkedően alternatív formákat dolgozott ki megfontolás végett.
Célszerűnek tartanánk közvélemény kutatás keretében a lakosság elé tárni, illetve a döntést népszavazás keretében meghozni.

1. Házasságok időegységre

- Előre meghatározott időegységre történő házasságkötés, az időegység lejártával automatikus megszűnéssel, illetve egybehangzó kívánság esetén hosszabbítással.

Javasolt időegységek: 2, 5, 10 év.

- Gyermeknemzésre és felnevelésre szóló frigy.

A gyermekek 18 éves korával évülne el.

- Előre meghatározott óraegység letöltésére kötött házasság blokkolóóra felszerelésével.

Javasolt időegység: 200, 2000, 20.000 óra.

- Évszaki házasság.

Meghatározott évszakra szólna, pl. tavaszi, nyári házasság, esetleg szimultán másik friggyel a szabad évszakokra.

- Előre meghatározott szexuális együttlétig történő házasság számláló berendezéssel:

Javasolt kategóriák.

a. csupán szexuális együttlét
b. egy fél kielégülésével
c. mindkét fél kielégülésével

- Házasság jó magaviselet esetén kedvezménnyel.

Mint a neve is mutatja az időkedvezmény a magaviselet függvénye lenne.

Javasolt kedvezmények: ötödölés, harmadolás, felezés

- Házasság szabadnapokkal.

Előre meghatározott időszakokban pihenés, regenerálódás képen szabadság, szabadnap iktatódna be.

Javasolt ideiglenes házasságszünetek:

a. hétvégi szabadnapok
b. egy évre vetített meghatározott számú szabadság /pl. 30 nap/év/
c. páros vagy páratlan napokra szóló házasság

2. Alternatív házasságok

- Tányéros házasság

Mint ismeretes a házasságokban bekövetkezett veszekedések legjobb fokmérője a tányértörés.

Ez esetben meghatározott, hivatalos pecséttel, regisztrációval ellátott tányér mennyiség kerülne kiutalásra, elfogyás esetén a házasság automatikusan megszűnne, illetve bónuszként újabb tányérok kerülhetnének használatba.

Javasolt mennyiség: 10, 100, 200 db.

- Szimultán házasság.

Kooperációs megegyezés szerint több pár között működne, meghatározott váltással.

- Lízingelt házasság.

Lízingelő központokból történő házasság nehézségek esetére, meghatározott időre vagy feladatra, költségviseléssel.

- Házasság második, harmadik stb. vérig.

Azon alapulna, hogy verekedés esetén hány vérzéses sérülésig tartson a házasság.

Javasolt mennyiség: első, második, századik.

- Fegyházasság.

Mint tudjuk, vannak mindkét nemben nagyon nehéz természetű emberek. Ezek lajtromozása és összeférhetetlenségi fokuk megállapítása után kompjúteres egymáshoz rendelés jelentené a házasságot javító-nevelő célzattal.

Javasolt nehézségi fokok:

a. kissé hülye
b. tipikus férfi illetve nő
c. teljesen közveszélyes
 
 
0 komment , kategória:   Ismeretlen szerzőtől  
szeretettel
  2013-12-29 14:10:44, vasárnap
 
 


Link
Számomra ismeretlen szerzőtől



Rongyos öltönyben, ősz-cifra ruhában ágáló falevelek között, egy hideg, deres hajnalon, fejét két válla közé húzva, öregifjú reszketve még az éjszaka durva fekhelyétől, nekiindult átvészelni az éppen ráköszönő napot.
A pára szemüvegén, s arcán a ráncai között még pihent egy keveset, majd lecsordult, lemosva az éjszaka álmos piszkát, amit a szabad ég hullajtott rá nem éppen kényelmes fekhelyén.
Nem emlékezik mikor, csak arra, hogy hol hajtotta álomra fejét. Későn lehetett, rémlik, hogy Gizi, mint mindig ott volt vele a padon, de reggel már nem találta maga mellett. Arra ébredt fel, hogy fázott. Máskor legalább érzett egy kis meleget, de most hűlt helye volt a kellemes érzésnek. Tapogatózott. Semmit fogott matató ujja, csak a kemény és nedves padot.
Zizegve hullnak alá a megfázott, avarnak készülő, nyári melegről regélő üzenetek.
Megkeresi Gizit. Hol lehet?
Feláll. Kinyújtja gémberedett izmait. Hallja térde ropogását amint elindul, de lép, megy, benéz minden bokorba.
Hol lehet az-az átkozott fehérnép?
Azt beszélték meg mára, hogy bemennek a kórházba, mert az a szerencsétlen pára, már köhögni sem tud. A tüdeje. Biztos az, mert a cigaretta sem ízlik már neki. Fulladozik. Pedig milyen szép, nagy csikkeket találtak tegnap délelőtt! Beviszi, ott biztonságba lesz, s ő maga is bemegy a szállóra.
A levelek lábai alatt szaporodnak.
Gizi... A nap is kelőben van már. A dér még mindig szitál, s a köd fátyolként öleli át a bokrokat.
Gizi...
Milyen csinos lány volt! Valamikor primadonnaként ünnepelte ország-világ. Milyen kecsesen fogta kezében a cigarettát, s mély hangján úgy énekelt, mint a csalogány! A férfiak mind odavoltak érte. Jól emlékszik rá, akkor még csak közelébe se mehetett.
Hogy megváltozott a világ! Dehogy változott, a feje tetejére állt! Gizi, Gizi! A teátrumban senki sem mondott verset úgy, ahogy ő élte a szavakat. S aztán belehalt minden darabba, vagy szeretett, vagy őrjöngött, vagy lejtette a táncot.
Az este lábait simogatta...
Még alig néhány pad és bokor van a parkban!
Hol a csudába lehet?
Az a bokor amott, mintha angolkertből hozták volna ide, ebbe a városszéli zöldövezetbe. Talán egy jó időket megélt kertész alakította olyanná, hogy Gizi beleszeretett, amint meglátta. Valamikor, amikor összetalálkoztak, Gizi alatta tanyázott. Azt mondta, hogy ő Pillangókisasszony. Ő Cso-cso-szán, csak még megvárja Pinkertonját, aztán elbúcsúzik a világtól, ahogy hozzá illő a vég.
Ott álmodozott a szerelemről és arra várt, hogy megtörténik vele az a csoda, amelyben annyiszor volt része a pódiumon, de az életben megcsúfolta a történelem.
Most is ott lehet, mert imádja azt a helyet. Azt mondja olyan, mint egy hercegi vár. Itt biztonságban érzi magát, s ha lefekszik, mintha egy vártoronyban lenne lakosztálya, kinéz az éjcsodába a rácsos ablakon és bámulja a csillagokat.
A vén bolond, szusszanni alig tud, de csillagokról álmodozik.
Pinkerton? Volt neki. Volt és el is ment, úgy ahogy jött, a tengeren túlra. Igaz előtte túlélte a lágerben a poklot, meggyötörten hazatért, s a csontvázember esdekelt Gizi lába előtt, hogy kövesse. Maradt. Csillogni akart, mint egykoron, s nem hitte, nem akarata elhinni, hogy az a szörnyűség megtörtént.
Ott kell lennie. Ott kell lennie, csak még egy pár lépés és megtalálja a szerencsétlent. De mi köze van neki hozzá?
Az-az átkozott némber! Hát nem belé szeretett. Megállt, s hűlni kezdett ereiben a vér a felismeréstől. A vén hülye, aki én vagyok. Szerelmes lettem egy nyomorgó álmodozóba? Elment az eszem? Nem, ez nem lehet igaz. Még akkor sem, ha francia sanzonokat dúdolok a fülébe. Olyan nagy ügy! Megvénültem, kék ég alatt van az otthonom, de még nem felejtettem el Párizst. Ott éltem igazából. Ott lehettem volna sikeres és boldog, ha nem hív haza apám. Kötelesség, szónokolta mindig. S mire mentem vele? A fene nagy tudással és kötelességgel! Mire volt jó? Kinek hiányzok én már, hisz meg sem ismernek, még azok sem, akiknek véletlenül kabátja zsebébe dugtam egy pár forintot, ha már láttam, hogy haldoklik az éhségtől. Kilehelni a lelked a padsorok között az egyetemen? S aztán utcát seperni?
Gizinek sanzon kellett... S én bolond nem álltam odébb, pedig lett volna jó helyem. A haverok befogadtak maguk közé, s mert le tudtam írni a nevem, s néhány rímbe hajló sort, amit aztán újságba tettek, s eladták a kocsik között kellemes benzinpárát szippantva, hogy még kábítószerre se kelljen költeni. Nem, nekem kellett követnem ezt az álmodozó vénasszonyt! Hogy mennyire gyűlölöm!
Csak még most az egyszer megkeresem. Meg kell találnom.
Már kisütött a nap is, és én csak téblábolok, nem haladok egy arasznyit sem. Olyan kicsi ez a park!
Ott van! Ott a kabátja csücske! Megismerem az összes ócska kabát közül. Csak az övé lehet. Mindig tiszta. A csücsök is, amit látok. Hajjaj, Gizi, nem jársz túl az eszemen.
A Nyugatiba jár fürdeni. Hogy miért? Úgyis tiszta kosz estére. De Gizi, ő megy a Nyugatiba! Kis szappanokat lop össze, hogy tartalékba is legyen, még neki is hoz. Illatos... Hát hogyne lenne illatos!
Gizi! Gizi! Miért hagytál egyedül az éjszaka? Fáztam te vén csoroszlya!
A fák levelei a nap sugaraitól felmelegedve búcsúznak ágaiktól, túl hideg volt az éjszaka és most esőként hullnak alá. Fenséges! Gizi! Gizikém, láss csodát és halld Adyt! ,,Párisba tegnap beszökött az Ősz"
,,Elért az Ősz és súgott valamit,
Szent Mihály útja beleremegett,
Züm, züm: röpködtek végig az uton
Tréfás falevelek."

Gizi nem mozdul. Fekszik a bokor tövében, s már majdnem egészen belepte őt a nyár búcsúzó csókja.
- Istenem! Gizi! Gizikém! Mi van veled? Mozdulj már, ha nem kell Ady, énekelem a sanzont neked minden este, s ígérem, megkeressük azt az eldugott kannás bort, s úgy teszünk, mintha pezsgő volna. A cipellőidből iszom meg Gizi! S azt is elárulom, hogy ma reggel korán, abban a cukrászdában ihatod meg a kávédat, amelyikben akarod. Hallod? Még tejszint is kérhetsz rá, meg süteményt! Összeszedtem rá a pénzt, hogy a mai napod szép legyen. Képzeld csak el, átvonulsz a fene elegáns cukrászdán a toilettre, mintha te lennél Pest és Buda leggazdagabb asszonya. Ma nem kell kínoznod magad, hogy összecsörögjön egy kávéra való, hogy nyugodtan elvégezhesd nagydolgod, mert úgy-e ez volt számodra a legszörnyűbb. Valamiről nem tudtál lemondani. Az angol WC használata még tartotta benned méltóságodat. Fontos volt neked. Azért, ha kellett koldultál, hát ma nem kell. Itt csörög a pénz a zsebeimben. Dehogy csörög lelkem, beváltottam, papíros pénzzel fizethetsz.
Simogatta arcát, hogy felmelegítse, de az már merev volt. Ráfagyott a mosoly a hideg éjszakában, ráfagytak az álmok, a vágyak...
Mindent megértett. Gizi örökre elment.
Itt áll előtte a kivénhedt kebelben felgyúlt szerelem, s ő mégis elsuhant halk lombok alatt.
Gizi örökre elment.
Ma már nem mennek a fehérágyas szobába, itt maradnak mindketten enyészetté válni a városi parkban.
A dér cseppé változott s összefolyt könnyével az arcán. A vén, csontos kézfej letörölt belőle egy keveset, vagy inkább csak maszatolt, csak úgy begyakorolt mozdulattal, mint aki sokat hullatta szemeinek nedvét. Elmaszatolt életének barázdái olyanok, mint a feje felett kúszó kivénhedt indák, amelyek között Gizi a csillagokat bámulta.
- Nem vittél magaddal te önző asszony.
Leült az avarágyba, elővette kabátja ezer bélésének ráncai közül szájmuzsikáját s belefújt, hogy ne kelljen nyelnie, beszélnie, gondolkodnia, csak ülni, amíg valaki észreveszi, a két művészt.
Az élőt és holtat.
S a halált, akivel eddig csak játszottak, de most kettőjük közé telepedett, legyőzve az életet, amely már nem kecsegtet csillogással, sikerrel. Bevégeztetett...
A harmat felszállt, fel a csillagokig.
Mégiscsak jó itt. Gizi itt szeretett lenni.
 
 
0 komment , kategória:   Ismeretlen szerzőtől  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 5 
2018.10 2018. November 2018.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 47938 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2305
  • e Hét: 7597
  • e Hónap: 87155
  • e Év: 2028435
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.