Belépés
sayuri.blog.xfree.hu
Önmagában a szeretet nem elég.Féltő gonddal kell őrködnünk az emberek felett,akiket szeretünk,sosem elég azt mondani ,szeretlek,hanem minden áldott nap ki is ke... cseresznyák brigitta
1972.01.23
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 2 
szeretettel
  2014-01-03 13:00:42, péntek
 
 


LAMBADA
Link
Baka Péter
Az erdő

Csodaszép volt mindig és az is marad, amíg létezik az emberekben egy kis szeretet és megértés olyan lelkek iránt, amik nem olyanok, mint ők.
Ő ilyen ember volt. Megértette a fák hangját, szerette a fű langyos simogatását a talpa alatt, és akár naphosszat elhallgatta az állatok dalát, ami mint egy véget nem érő örök szimfónia zajlott az élet eme fellegvárában. Boldog volt. De élete nem volt teljes, valami hiányzott belőle még akkor is ha látszatra idilli világban élt. Mert az emberi vére hajtotta, hajtotta és űzte az ismeretlen felé. Túl az erdőn, túl a fákon, túl az utolsó dombon valahová a messzeségbe...
De mégis mindig ellenállt. Addig a bizonyos tavaszi napig. Az élet már kezdett újjászületni. Megjelentek az első virágok és végre eltűnt a hó. Sétái alatt ekkor merészkedett a legtovább mindeddig. Elérte az utolsó sor fát, ami után csak egy dombot látott, és a távolban egy folyót mely kacskaringósan szelte a maga vájta útját. Emberi vére ekkor újra felpezsdült, látván most új vidékeket láthat. Ha elég bátor...
Határozott. És ekkor vált igazán emberré. Utoljára hátranézett, szeretett erdeje felé, és már tudta hogy soha nem fog visszatérni a hatalmas fák, vidám állatok és a zöld fű hazájába. De mégsem lesz boldogtalan. Léteznie kell még olyan helyeknek ezen a világon, amelyek vannak olyan szépek, mint az erdő. ,,Ott van például a folyó. Ki tudja hová visz? Talán hegyek felé, vagy talán a tengerhez... Látnom kell, látni akarom!"
Lehunyta szemét, és futni kezdett teljes erejéből lefelé a dombon, néha elbotlott de aztán felkelt és tovább futott. Végül elérte a folyót. Kinyitotta a szemét.
Látta a halakat amint vidáman úsznak valamerre és követni akarta őket. Érezte a szelet az arcán. És utoljára visszatekintett az erdőre. Tekintete felszárnyalt a dombon, átjutott az ösvényeken, a forrásokon és a rengetegen, utoljára szárnyalt a fák között. Aztán elfordult felkapott egy ágat és elindult a Nap irányába...
 
 
0 komment , kategória:  Baka Péter A suhanás  
szeretettel
  2014-01-03 12:56:21, péntek
 
 


Hair magyarul - Jöjj el napfény!
Link
Baka Péter
A suhanás

-Meghalt. -szólt a fehér köpenyes férfi a testet nézve. Letakarta a halottat egy köpennyel majd cigarettát húzott elő a zsebéből és rágyújtott. Mélyen beszívta a füstöt majd az ég felé engedte...
Mindenre emlékezett! Az összes megélt pillanatra minden megválaszolatlan kérdésre, az univerzum összes talányára. Hihetetlen volt átlátni mindazt, amit soha nem értett. Soha nem tapasztalt és ember korában talán fel sem foghatott volna soha.
Ekkor látta először azt a teste amely mindezidáig börtönként zárta magába, de most már csak mosolygott, ez a boldog felszabadultság őszinte mosolya volt. Most már szabad volt. Elérte a tökéletes tiszta szabadságot. És ekkor értette meg, miért vágyakoznak örökké az emberek az ég felé. Mert minden lélek át akarja élni a hallhatatlan örök szabadság élményét, amiről itt a Földön csak álmodozhatunk mi mind de soha nem érhetjük el ebbe a fizikai koporsóba zárva. A szabadság fia lett ő is. Eggyé vált az éggel, a tiszta felhőkkel. Egy utolsó pillantást vetett még a földi börtönére majd érezte mennie kell.
Csak lassan kezdett suhanni. Még látta a mentőt amint testét belehelyezik, aztán a távolodó házakat majd a felhőket, majd meglátta a valaha átélt leggyönyörűbbet, látta a Földet az űrből. Meglátta a csodát. Ezután suhanni kezdett a felfoghatatlan univerzum örök világa felé hihetetlen sebességgel. Világok mellett haladt el, ki tudja milyen lények birodalmain keresztül.
Úgy érezte a bolygóján eközben évezredek, telhetnek el, de az is lehet hogy csak pár pillanat. Aztán megpillantotta a helyet.
Egy helyet kitudja hol, valahol az univerzum egy távoli csücskében. Itt éltek az örökkévalóságban az elpusztíthatatlan békés lelkek. Csodaszép daluk visszhangzott a végtelen térben. Körülnézett és remélte örökké ebben a nyugodt boldogságban maradhat, ahol megélheti azt amit a Földön soha nem ért el. A tökéletes boldogságot és teljességet. Itt minden olyan csodaszép volt. Itt minden annyira jó volt. Maradnia kell örökön örökké. Talán nem is létezik itt ez a szó.
De újra elragadta a már ismert erő. Lelke sírt és próbált visszakapaszkodni a többiek közé akik csak egy pillanatra szomorúbb hangot vittek a dalba társuk elvesztése miatt. Újra a jólismert sklás a végtelenségben majd ébredés. Visszatért a Földre. Felsírt ahogy minden csecsemő felsír részben azért mert elveszítette a boldogságát és elveszítette a szabadságát, részben pedig újra fizikai porhüvelybe lesz zárva. De nemsokára elfelejt mindent. A szabadság érzését, a tudást, a lelkek dalát. És újra vágyni fog az ég felé...
 
 
0 komment , kategória:  Baka Péter A suhanás  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 2 
2018.10 2018. November 2018.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 47938 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1272
  • e Hét: 1272
  • e Hónap: 80830
  • e Év: 2022110
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.