Belépés
sayuri.blog.xfree.hu
Önmagában a szeretet nem elég.Féltő gonddal kell őrködnünk az emberek felett,akiket szeretünk,sosem elég azt mondani ,szeretlek,hanem minden áldott nap ki is ke... cseresznyák brigitta
1972.01.23
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
szeretettel
  2014-01-03 13:22:39, péntek
 
 


Little Princess
Link



Berta Gyula
Szárnysuhogás

Ma ismét ő volt az utolsó nyugovóra térő a családból. Testén megannyi horzsolás.
- Nem jössz még aludni? Holnap korán itt lesz a favágó csapat, azt ígérték.
- Tudom, már megyek, csak bekenem a sebeimet - nyugtatta meg a feleségét.
Fürdés után még be kellett zárni a főbejárati ajtót. Sötét volt a lakás többi része, családja már nyugovóra tért.
Odakint a hideg, télbehajló este hangjai a kutyák ugatásával együtt, lassan, álmosan elhalkultak.
Kellemes volt átfázott testét végre a paplan melege alatt tudni. Gyermekkorában sokszor átélte, megtapasztalta már ahogy a paplan melege biztonságérzettel töltötte fel. A másik ágyon ilyenkor rendszerint a szülei aludtak, vagy ha éppen a nagyszüleinél nyaralt - még iskolásként - akkor a nagymama és a nagypapa álmát jelző szuszogás volt a záloga annak, hogy nincs egyedül. Később, ahogy testvérei születtek és már nem volt elég valamennyiüknek a szoba, szülei építkezésbe kezdtek.
Az új lakhelyen külön szoba állt rendelkezésére, amit az öccsével ketten használtak. Ekkor már - csaknem felnőttként - nem volt annyira fontos, hogy a hálószobában a pihenést valakivel közösen kövesse el. A paplan nyújtotta biztonság azonban továbbra is egyike volt az élet örömeinek.
Úgy tűnt túl sokáig tartott a tisztálkodása, felesége már elszenderedett.
Nem is emlékezett, mikor volt utoljára ennyire fáradt. Csodálkozott ezen, mert nem ő végezte a munka nehezét, csupán kiszolgálta a fenyő kivágását végző alpinista csapatot. Az egyenként ledobált ágakat, melyek hol közelebb, hol távolabb értek földet, össze kellett gyűjteni a fa tövében. Így lehetett biztosítani a törzs darabjainak biztonságos lejuttatását. Az összehordott leveles gallyak szerepe: felfogni a nem kis súlyú darabok ütését, mikor azok földet érnek.
Nagyon szerette ezt a fát, mely sok élőlénynek adott otthont nyaranta, most mégis a fa elpusztításán fáradozott, melynek kivágását gyermekei is ellenezték.
Nem volt azonban más megoldás. A fa tűlevelei minden évben megtöltötték a szomszédos ház csatornáját, elzárva a tetőről összegyűlő esővíz lefolyásának útját.
Hatalmas hófelhők látszottak érkezni és a nemrég feltámadt szél veszélyes erősségűvé fokozódott. Időközben szépen, csendesen beesteledett. A munka befejezését más alkalomra kellett halasztani.
Hevederek, kötelek hevertek a fa körül, de nem sokáig. A favágók pillanatok alatt összeszedték az eszközeiket és elbúcsúztak.
Már senki sem volt a megkopasztott fa mellett. Szomorúan nézte a megtépett fenyő maradványát, a szikáran égbemeredő törzset.
Ahogy bebújt a jóleső meleg helyre, gondolatai visszakanyarodtak a nap történéseihez: a fa, mely sok élőlénynek otthona volt, többé már nem tud lakhelyet biztosítani..."
- Így kellene hagyni a törzset - gondolta - tavasszal talán újabb hajtásokat hoz, ismét ágakat növeszthet. Hallott már efféle csodákról, miért ne történne meg ővele is...akkor aztán semmit sem szólhatna a szomszéd, hiszen elkezdte a fa kivágatását, nem tehetne semmiről, hiszen tartotta az ígéretét... Persze nem valószínű, miért pont ővele, az ő fájával fordulna elő ilyen dolog...
Vagy nem is ezt kellene várnia, hiszen nem növeszthet egy öreg fa új ágakat a levágottak helyett Ilyen módon már ő maga is pótolt ágakat a Karácsonyra feldíszített fenyőn - megfúrva a középső ágat, a furatokban új ágakat elhelyezve. Igen! Ez a megoldás, csak most valami erősebb anyagból kell majd megoldani, például vascsővel, zöldre festett vascsővel, melyhez kisebb ágakat lehetne illeszteni. A madaraknak nem jelentene ez semmi eltérést, ugyanúgy a fenyőn élhetnének, ugyanolyan fészkekben, mint azelőtt és nem is hullanának a tűlevelek.
Igen ám - villant be az álmos gondolat - de akkor a visszahelyezett élő ágak egy idő után megszáradva elhullatnák a leveleiket, mégis...
Félálmából felriadva értelmetlennek találta az iménti képzelgéseit. Nem oldható meg a fa helyreállítása, mégsem. Ahogy újból éber állapotba került, már tudta, nagy hibát vétett a természet ellen, nem kellett volna a fenyőt kivágnia
Az utca éjszakai csendjét most váratlanul madárszárnyak suhogása, egyre erősödő hangú suhogás törte meg.
Képzelgés csupán, gondolta és átfordult a másik oldalára. Magára húzta a takarót és érezte, amint az ágy melege átjárja testét.
Távolról, mintha nemrég felzavart kutyák kezdődő ugatása hallatszana... és ismét a suhogás. Szárnyak suhogása. Most már biztosan és jól hallhatóan: madárszárnyak suhogása, szárnyak, amelyek mielőtt elérné a madár az ágat, felgyorsulva tartják gazdájukat az ág felett, míg csak a lábak meg nem kapaszkodnak. Majd örömteli csipogások.
Visszajöttek a madarak! Már biztos, a füle csalhatatlan, számtalanszor hallgatta a hazatérők szárnyainak hangját. Nem adják egykönnyen az otthonukat. Ennek most igen megörült, tehát mégis vissza kell építenie az ágak helyére valami lombozatot, még ha nem is eredeti lombozatot, de valamit, ami helyettesíti!
Halkulni, majd erősödni hallotta a madarak csivitelését. Kíváncsiságát nem tudta legyőzni, örömtől repeső lélekkel az ablakhoz ment, hogy meggyőződhessen az eseményekről. Elhúzva a függönyt, először az utcai lámpa fénycsóváját pillanthatta meg és a fa törzsének árnyékát.
A fatörzset és így a fatörzsön levő madarakat is a sötétség takarta. Izgatottan próbálta felfedezni kedvenceit, azonban a sötétben ez reménytelennek tűnt.
Támadt egy ötlete: felkapcsolja az udvari lámpát, az bevilágítja az egész udvart, a fát is. Az ötletet tett követte. Felkapcsolva a lámpát azonban megdöbbenéssel vette tudomásul, hogy a kopasz törzsön nincsenek madarak.
Csalódottan kapcsolta le a lámpát. Visszafeküdt a helyére, egy ideig csak nézte a szoba sötétjét. Szeme hamarosan alkalmazkodott a fényviszonyokhoz és már meg tudta különböztetni a szobában levő tárgyakat, amikor váratlanul ismét szárnysuhogás és csivitelés halk hangjaira lett figyelmes. Hát persze, már érti, ez történhetett: a madarak ott voltak, majd felreppentek valami miatt és most újból visszatértek.
Már egészen közelről hallatszottak ezek a fülének oly kedves hangok, igen ez nem álom, de mégis furcsa: mintha közvetlenül mellőle, mintha a párnából jönnének a hangok. Izgatottan kapcsolta fel az éjjeli szekrényen levő lámpáját, hogy kiderítse, hol csivitelnek a madarak.
A lámpa gyéren bevilágította a szobát, de elég fényt adott az ágyra. A párnán, közvetlenül az ő párnája mellett felesége az igazak álmát aludta, lassan, mélyen vette a levegőt. Kilélegzése mutatta csupán, hogy a nemrég télire fordult idő miatt enyhe megfázásról lehet szó. A levegő kifújásának madárcsicsergéshez hasonlatos hangját főhősünk már alig hallotta, lassan beborította szemeit az álom.
 
 
0 komment , kategória:  Berta Gyula Szárnysuhogás  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2018.10 2018. November 2018.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 47938 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1814
  • e Hét: 10603
  • e Hónap: 90161
  • e Év: 2031441
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.