Belépés
sayuri.blog.xfree.hu
Önmagában a szeretet nem elég.Féltő gonddal kell őrködnünk az emberek felett,akiket szeretünk,sosem elég azt mondani ,szeretlek,hanem minden áldott nap ki is ke... cseresznyák brigitta
1972.01.23
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
szeretettel
  2014-01-03 13:57:49, péntek
 
 


Best English Baroque Music(1/40)
Link



Maysee
Tündérmese

"Megjöttek a fehér éjszakák" - gondolta Sibie, és ámuló tündérszemét körbevezette a kis erdei tisztás lombkorona szegélyén, a fölötte felsejlő fényt csodálva.
Évről-évre megérkeztek ezek a fehér-homály est-éjjelek, és évről-évre rabul ejtette a kis erdei tündért ez a csoda. Ilyenkor a tisztást választotta lakhelyéül. Kimerészkedett az erdőből, hisz tudta az erdő apraja-nagyja, a fehér éjszakák a békesség ünnepei is egyben.
Sibie kiválasztott a tisztás közepén egy puha füves helyet. Apró szárnyacskáit óvatosan összezárta, és - a tündérektől szokatlan módon - törökülésben telepedett le. Rákönyökölt térdére, és megtámasztotta fejét pindur tenyereivel. Így ücsörgött, és leste az ég világos foszlányait.
- Óh! - sóhajtott fel néha, mikor fa vagy virágformájúra fehéredett a hatalmas boltív fölötte. Ücsörgött, és ámult, sóhajtozott.
- Juj de szép! - szólt egy hang mellette kis idő múltán.
Sibie felkapta fejét, nézett körbe, de senkit nem látott.
- Ki az? - kérdezte.
- Én! - kiáltott újból a vékony kis hang.
- Ki az, az én? És hol vagy? - kerekedett szeme a tündérnek.
- Hát én! Itt!
- Ne viccelődj velem! - szomorodott el Sibie - Nem látlak sehol.
- Itt vagyok! Itt vagyok, itt vagyok! - kiabálta a hangocska ismét.
És Sibie ekkor észrevette, hogy egy fűszálon ücsörgő csúnya kis kukac van előtte.
- Te vagy az? Te szóltál?
- Igen, én! - válaszolta amaz. - Látod milyen szép?
- Az ég? - kérdezte a tündér tőle.
- Igen, az ég!
- Előbb szebb volt... Most olyan, kicsit nem is tudom milyen... Egy nagy paca! De persze ez is szép. - válaszolta Sibie.
- Nem nem! Ez a legszebb! Nézd csak! Olyan mint egy hatalmas alma!
Sibie előbb lenézett a kis kukacra, majd fel az égre ismét.
- Tényleg... - mondta halkan. - egy almára hasonlít... De nekem a virágok jobban tetszenek!
- Pedig ez szebb! Nézd milyen zamatos nagy alma!
- Szép ez is... - hagyta rá a dolgot Sibie.
Közben újra és újra változott az égbolt. Egyszer csak egy hatalmas boszorkafejre emlékeztetett.
- Juj de csúnya! - kiáltott fel Sibie - s bólogatott a kis kukac is mellette:
- Ezt ne is nézzük!
Sibie elkapta fejét az égboltról, s most közelebb hajolt a kukac apró arcához.
- Mit nézel? - kérdezte a parány.
- Még nem láttalak közelről. - mondta Sibie - Baj ha nézlek?
- Hát nem. - hullámzott egyet a pici kukac, mint ki vállat von - nézz csak, ha jólesik!
- Milyen érdekes az arcod... - merengett félhalkan a tündér.
- Neked is! - válaszolta kisvártatva a kis kukac.
- Nekem miért? Tündéri arcom van! - viccelődött Sibie, de a kis kukac nem igazán értette a mókát, hát csak ennyit mondott lebiggyesztett ajkakkal:
- Nekem meg kukacarcom...
Sibie kicsit elszégyelte magát, nem akarta megsérteni a picike élőlényt, csak viccelni szeretett volna. Még soha nem látott igazi kis kukacot, csak hallotta, hogy a gyümölcsökbe bújva rontják azokat, hát nem is volt neki szimpatikus így hallomásra e dolog. Egyszer, valamelyik főtündér mintha azt mondta volna, hogy a kukacok csak ideig-óráig vannak a gyümölcsökben, aztán történik velük valami, de nem értette igazán hogy mi, meg nem is érdekelte őt akkor. Felnézett újra az égre, s most egy terebélyes fát látott odafenn.
- Óh! - sóhajtott ismét - Olyan mint az erdő közepén az a nagy tölgy! És milyen fényes ez!
- Nekem akkor is jobban tetszett az a fehér alma! - dünnyögött a kukac mellette, de fél szemével mégis felfele pislogott, és ámult azért ő is.
Így teltek az órák a tisztás közepén. Hajnal felé a kicsi kukac elbúcsúzott a tündértől, és kicsit ügyetlenkedve elhullámzott Sibie mellől. Már lehetett egy csiganyomnyira is, mikor Sibie utána kiáltott:
- Eljössz ma este is?
A kicsi kukac visszahajolt, majd így szólt:
- Ma este nem tudok. De holnap igen. Remélem.
- Miért nem tudsz? - kiabált a tündér a kukac felé.
- Még azt sem tudom miért, csak érzem, nem tudok. - mondta a kis kukac.
- Akkor várlak holnap! Szia! - kiáltott Sibie, majd visszakucorodva helyére, arra gondolt, milyen kis pimasz ez a kukac. Nem is baj, ha nem jön ma... - "Bár mégis jó volna, mert egyedül vagyok..." - fejezte be ezzel a gondolatát.
Aznap este szintén csodás képeket festett az éjszakai fény az égboltra. Sibie mégis kicsit szomorú volt - most hogy tudta, milyen együtt csodálkozni mással. Lassan a sóhajai is elmaradtak, még a virágok képére kelő öröme is halkabb maradt. Egyre a kicsi kukac járt az eszében. Azon tanakodott, talán becsapta őt a kukac, lehet el se jön másnap? Vagy megbántotta volna? Végül is jó volt mellette, még ha nem is az volt, ki neki a legkedvesebbnek tűnt. Sóhajtott most, de nem a fényjáték miatt.
Halk dalt dúdolt magában, s egyre szomorúbban feledte szemét a fenti formákon... Még az sem az igazi így már.
Eltelt ez az éjszaka is, és elérkezett a következő. Sibie kint ücsörgött, és fejecskéjét támasztva lesett fel - de gyakran oldalra is, erre-arra kémlelve. Egyszer csak az eddigi éjszakák legszebb virága nyílott meg az égen. Hatalmas sziromkoszorú övezte margaréta bújt össze a forgolódó fényfoltokból.
- Áhhh! - tátotta el száját Sibie.
- Juj de szép! - szólt egy hang is mellette.
Olyan gyönyörű volt a virág odafenn, hogy Sibie meg sem hallotta először az idegen hangot - nem tudta szemét vonni róla.
- Pont ilyet láttam délután, csak nem ekkorát! - suttogta az idegen hang mellette. Erre a kis tündér már oldalra fordult, és tátva maradt a szája. Egy hatalmas, gyönyörű pillangó legyezgette lassú izgatottsággal szárnyait, amint csodálta az égi tüneményt.
- Tessék? - rebegte Sibie. - Ki vagy Te? Pillangó vagy? - Sibie még soha nem látott ilyen közelről pillangót, csak csodálta őket messziről, bájos bukdácsolásukat, hatalmas, színpompás szárnyaikat.
"Ha egyszer nekem ilyenem lehetne" - gondolta olyankor.
- Mi az? Nem ismersz meg? - kérdezte a pillangó tőle. - Tudod, a kis kukac voltam, mondtam hogy eljövök újra!
Sibie meglepetésében először szóhoz sem jutott. Majd elkezdett habogni aranyos hangján:
- De.... nem válaszoltál...... rendesen nekem akkor... Azt hittem,... megsértődtél.
- Mert akkor még nem tudtam én sem. - mondta a pillangó. - Csak éreztem.
A volt kis kukac most vette csak észre, hogy a tündér reszket.
- Félsz tőlem hogy így remegnek szárnyacskáid?
Sibie nem tudott szólni. Nem félt, örült, nagyon örült. Zavartságát leplezve fejét fordította újra az ég felé, de a szemét csak lassan tudta afelé vonni. Valahogy most épp vörös szín is vegyült az ég fehérfényébe, és még bámulatosabb virággá - talán egy rózsává nyílt meg.
Ott ült a tisztáson a kis tündér, és ott ült a pillangó is. Bámulták az eget. Együtt sóhajtoztak, együtt ijedtek meg, ha mégis valami csúfra emlékeztető került eléjük. És szaladtak a pillanatok velük.
Azóta minden évben közösen csodálkoznak rá a fehér éjszakákra, s annak múltával közösen keresik fel az égen látottakat - hogy tapinthassanak, nektárba bújhassanak, és hogy szürcsölhessék a csodát...
 
 
0 komment , kategória:  Maysee Tündérmese   
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2018.10 2018. November 2018.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 47938 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 125
  • e Hét: 18748
  • e Hónap: 63820
  • e Év: 2005100
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.