Belépés
sayuri.blog.xfree.hu
Önmagában a szeretet nem elég.Féltő gonddal kell őrködnünk az emberek felett,akiket szeretünk,sosem elég azt mondani ,szeretlek,hanem minden áldott nap ki is ke... cseresznyák brigitta
1972.01.23
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
szeretettel
  2014-01-07 10:39:43, kedd
 
  Wass Albert, Sziv Palota titka.
Link



Hangyamese



A kis Hangya hazafelé tartott a munkából, jókora kenyérmorzsát görgetve maga előtt.

Hó-rukk, hó-rukk - ismételgette.

Minden hónál nekirugaszkodott a morzsának és minden rukknál nagyot lökött rajta. Így mászott végig minden áldott nap ugyanazon az úton. Ismerte rajta az összes gödröcskét és minden apró kavicsot. Nem is nézett se jobbra, se balra, csak szaporán szedte lábait, hogy minél előbb visszaérjen a hangyabolyba.

Szia! Hogy vagy? - üdvözölte egy barátja, amikor megérkezett a bolyba.

Éppen kezdte volna mondani, ám barátja nem várt feleletet. Szaladt tovább elfoglaltsága után. Majd másik barátja rohant arra.

Szia! Hogy vagy? - kérdezte udvariasan a kis Hangya, de érezte, a másik nem igazán kíváncsi a válaszra
Jól - felelte barátja, és tovább száguldott, odavetve: - És te?

Hősünk egyedül maradt. Amennyire hangyaboly esetén ez lehetséges. Milliónyi hangyácska vette körül. Fürgén igyekeztek erre-arra és látszólag pontosan tudták, merre. Ő is észbe kapott folytatta útját. Ja, a morzsám! Szinte az éhségről is elfelejtkeztem. Tovább görgette az apró kenyérkét, a kettétört cseresznyemagig, amiben lakott. Otthon megvacsorázott, megnézte a hangyatévében a hangyahíreket, ugyanarról tudósítottak, hány hangyát tapostak össze aznap az emberek, azután lefeküdt aludni. Fel se tűnt neki, odakinn a cseresznyemagja mögött apró, zöld növényke bújt ki a földből. Következő nap arra ébredt, szemébe süt a nap. Jaj, már aludni se lehet? Miért van máris ilyen világos? - mérgelődött és rosszkedvűen előmászott a házából.

Jó reggelt! Hogy vagy? - kérdezte az első barátja, aki szembejött vele.

Lemondóan megrezgette a csápjait, jelezvén, nem szeretne elmélyedni a témában. Aztán csak kellemetlenkedett egész reggel és egész nap. Mi baja volt tulajdonképpen, maga sem lett volna képes megfejteni. Annyi bizonyos, mire eljött az este, rendkívül dühös volt, legszívesebben megpüfölt volna egy embert! Ám ahhoz nem nőtt elég nagyra. Helyette ellátogatott a hangyaedzőterembe és alaposan megrugdosta a homokzsákot. Eközben cseresznyemagja mögött megbújva nődögélt az apró, zöld növényke. Első levelét is kibontotta. Másnap a kis Hangya szabadnapos volt. Reggel örömmel kikecmergett ágyából, a jó szórakozás reményében. Feladata nincs, tehát semmit sem fog tenni. Csak ül egész nap a hangyaszámítógépe előtt, játszadozik rajta, és közben kárörvendően gondol a többiekre, akik fáradoznak. Ahogy ezt megfontolta, meglehetősen jó kedve kerekedett. Talpra szökkent, megreggelizett, és elhelyezkedett hangyaszámítógép előtt. Bekapcsolta. Várt. Ám a gépnek nem akaródzott magához térni.
Ó, hogy az a ...! - átkozódott és kezdte elveszíteni türelmét, ami nem sok volt neki. Mivel fogom tölteni az időt a nap folyamán, ha ez a vacak sem működik? Kétségbeesett. Végül, mivel mást nem tehetett, kelletlenül odavánszorgott hangyatévéjéhez. Egész nap nézte a műsorokat egymás után és észre sem vette, közben ráesteledett. Amikor tapasztalta a kinti sötétséget, még az életkedve is elhagyta.- Jaj, ne! Elmúlt a szabadnapom! Holnap megint gürcölhetek, és azt utálom! Legjobb lenne, ha beteget jelentenék. Így is tett.
Felvette a hangyatelefont és főnöke hangyatelefonján üzenetet hagyott: - Jó reggelt, főnök úr! Sajnos nem tudok ma bemenni dolgozni, mert bedagadt a térdem. Az orvos azt tanácsolta, pihenjek. Komoly betegségem van, minek még neve is kiejthetetlen szinte. Igyekszem meggyógyulni, és minél hamarabb munkába állni. Viszontlátásra!
Következő nap ismét nem dolgozott. Az élelemkészlete viszont a végét járta. Kénytelen volt elmászni a hangyaboltba, bevásárolni. Útközben találkozott barátaival.

Hogy vagy? Hogy vagy? Hogy vagy? - kérdezték tőle mindannyian.

A kis Hangya pedig nem győzte fájdalmasan vonszolni a lábát és panaszkodni, kínlódik, sajog a térde. Közben az járt a fejében: - Még jó, hogy ennyi barátom van, és mind sajnálnak! Legalább biztos eljut szenvedéseim híre a főnökömhöz. Tovább sántikált és jajgatott, végül valóban elhitte, fáj a térde. Sőt, estére alaposan meg is fájdult az állandó vonszolástól. Kisebb gondja is nagyobb volt annál, mintsem megnézni, mi növekszik cseresznyemagja mögött. Pedig az apró, zöld növényke lassan már nem is volt olyan apró. Sőt, látszani kezdett rajta, ha megnő, mezei Virágszállá fejlődik. Hangyánk elegendő élelmet vásárolt öt teljes napra. Miután szerzeményeit fáradtságosan becipelte a cseresznyemagba, bezárta az ajtót és elhatározta, a következőkben a csápja hegyét sem fogja kidugni otthonából. Napkeltétől napnyugtáig mást se tett, mint a számítógépén kártyázott és a hangyatévét bámulta. Eközben a hangyavilágban nem állt meg az élet. Esős és verőfényes napok váltakoztak, szép tavaszi díszbe borult a rét. Április vége volt. Amikor a hatodik nap reggelén ismét munkahelyére indult, alig ismert rá háza tájára. Zsenge fű bújt ki a sáros földből, cseresznyemagja mellett egy rózsaszín szirmú mezei Virág szökött a magasba. Körülnézett, belehunyorgott a napsütésbe, összes erejét összeszedte, próbált jókedvű lenni.

Csak az a kár, hogy rózsaszín az a Virág - fanyalgott. - Nem szeretem a rózsaszínt.

Szorgalmasan dolgozott napestig, munka után ismét jókora kenyérmorzsával igyekezett hazafelé. Amikor visszaért a bolyba, barátai a szokásos hogy vagy-gyal üdvözölték, amire nem vártak választ. Ő ugyanazzal a semleges hogy vagy-gyal felelt.

Éppen bemászott volna cseresznyemagjába, amikor valaki megint ráköszönt.- Szia! Hogy vagy?

Mind a hat lábával megtorpant és hátrapillantott. Nem észlelt senkit. Bárki is szólt hozzá, gyorsan tovább szaladhatott. Ám amint belépett volna ajtaján, ismét hallotta a hangot:

Hogy vagy, kis Hangya?

Nem tudta mire vélni a dolgot.
- Ki szólt? - kérdezte kissé ingerülten.
- Csak én - susogta a rózsaszín szirmú Virág, ami a cseresznyemag mögött nőtt.
-
- Felnézett, érzékelte, onnan jön a hang.
-
- Látsz már? - kérdezte a Virág és barátságosan integetett leveleivel. Szomszédok leszünk az idén.
- Aha - világosította fel a kis Hangya és távozott a cseresznyemagba. De hamar ki is mászott.
- Na, és te hogy vagy? - érdeklődött.
- Nagyon jól, köszönöm - viszonozta a Virág. - Neked milyen napod volt?
- Unalmas - bökte ki kurtán a Hangya.
- De a Virág tovább faggatózott. Mivel foglalkoztál egész estig?
- Dolgoztam - nyögte ki ásítva, kezdte megunni a beszélgetést.
- Ne haragudj, de már elég éhes vagyok. Megyek vacsorázni. Majd máskor társalgunk.
- Jól van - mosolygott a Virág. - Jó étvágyat.
-
- Behúzódott a cseresznyemagjába, étkezett, és megtekintette a hangyatévében a hangyahíreket. Mielőtt ágyba került, eszébe jutott a Virág. Kimászott az ajtón.
-
Jó éjszakát kívánt neki.
Jó éjszakát - felelte a Virág.

A reggeli kapkodásban megfelejtkezett új szomszédjáról. Véletlenül nem állította be hangya-ébresztőóráját és túl későn kelt. Még enni sem volt ideje, csak kiviharzott cseresznyemagjából és gyorsan loholt munkahelye felé.

Szia, kis Hangya! Mikor jössz haza? - kiabált utána a Virág, de ő már nem hallotta.

Csak órákkal később, amikor már régen a hangyairodában robotolt jutott eszébe, hogy otthon várja valaki. Várja? A kis Hangya elmerengett. Ugyan miért várná őt az a Virág? Hiszen nem barátok. Nem is ismerik egymást. Á, dehogy és éppen ő! Ott van a sok barátja, ők igazán várják. Minden este megkérdezik tőle, hogy van? Igaz, a válaszra nem kíváncsiak. Dehát meg lehet érteni. A hangyabolyban sok a feladat és senki sem ér rá leállni csevegni. "Nem erről szól a barátság" - sejtette. Miről szól, azt nem tudta megfogalmazni. A nap további részében megpróbálta elhessegetni a Virág képét. Ám este, amikor a cseresznyemagja felé közeledett, mégis azon elmélkedett, mit mondjon neki. Szóljon-e hozzá egyáltalán?

Szia, Virág - köszönt végül és már indult is befelé az ajtón.
Szia, kis Hangya! Milyen napod volt?
Jó - jött a röpke válasz.
Akkor jó - mondta a Virág. Egyébként lefogadom, elbírlak a hátamon. Ha akarsz, felmászhatsz körülnézni innen.
Elcsodálkozott az ötleten. Jólesett neki.- Mindjárt - kiáltotta oda végül. - Csak előbb leteszem a házban a cuccaim, jó? Térült-fordult és már kinn is volt a cseresznyemagból megint.
Gyere, mássz csak fel! - biztatta a Virág. - Meglátod, innen egész más a világ!

Megkerülte a cseresznyemagot és elkezdett felkapaszkodni a Virág szárán. Ahogy egyre feljebb ért, tapasztalta, a Virágnak igaza volt. Soha nem látott még el olyan messzire, mint akkor! A teljes boly a lába alatt nyüzsgött. Átlátott a cseresznyemagok, szilvamagok és barackmagok fölött, amikben odalenn a sok-sok hangyácska éppen akkor költötte el a vacsoráját, vagy a hangyatévéjét nézte. Ellátott egészen a hangyairodáig, ahol napközben tevékenykedni szokott. Azon túl pedig még azt a hatalmas víztócsát is észrevette, amelyiken még egyetlen barátja sem kelt át.

Nahát! - lelkesedett őszinte ámulattal.
Örülök, hogy tetszik - mondta a Virág.
Ő pedig elhelyezkedett egy levélszár hajlatában és tovább gyönyörködött a kilátásban.
Tényleg kellemes itt - állapította meg kicsit később.

Meleg tavaszi szellő ringatta lágyan a Virágot, alattuk hullámzott a zöldellő rét, az égen kigyúltak az első csillagok. Elképzelte, be jó lenne ott megbújni egész éjjel. De nem akart a terhére lenni.

Na jó, most már megyek aludni. Jó éjszakát.
Ha akarsz, alhatsz itt is - ajánlotta fel a Virág.

A kis Hangya mérlegelte a lehetőséget, aztán mégis lemászott a szárán. Vajon miért olyan kedves hozzá? Akárhogy is örült neki, de nem értette, márpedig ő szeretett a dolgok mögé látni. Mielőtt bement volna a cseresznyemagba, visszafordult.

Virág! Holnap hétvége, itthon maradok. Ha akarod, eltölthetjük az időt együtt.
Nagyon jó ötlet! - tapsikolt a Virág. - Újra felmászol ide és beszélgetünk.

Befordult az ajtón és lefeküdt aludni. Eszébe se jutott enni, vagy hangyatévét nézni. Azok nélkül is jól érezte magát. Reggel, amikor felébredt, kiszaladt a cseresznyemagból és jó reggelt kívánt a Virágnak.

Jó reggelt, kis Hangya! - üdvözölte a Virág jókedvűen. - Hogy aludtál?
Tűrhetően - felelte a kis Hangya, mert nem akart túlzásokba esni. Gyere, reggelizz velem, hogy ne legyek egyedül.
Rendben - egyezett bele a Virág, de én nem tudok bemenni a házadba. Miért nem jössz inkább te ide ki?

A kis Hangya így is tett. Míg eszegetett, a Virág arról beszélt, milyen szép volt hajnalban a napfelkelte. Aztán megint felkapaszkodott a szárán. Jaj, hihihihihi!! - nevetgélt a Virág, csak úgy rázkódtak a levelei.

Mi van? - kérdezte a kis Hangya.
Csiklandozol. Hihihihihi!! A kis Hangya is hahotázni kezdett és fel-alá szaladgált a Virág szárán, hadd kacagjon ő is.
Jaj, hagyd abba! Hihihihihi!! Hagyd abba!- Jó, abbahagytam - derült a kis Hangya és leült az egyik levél tövébe, de tudod, nevetni egészséges.
Tudom, nem is bánom, ha csiklandozol.
Tényleg? - kérdezte a kis Hangya és újra futkározni kezdett.
Jaj, ne! Hihihihihihi!! Már nem is emlékezett rá, mikor nevetett utoljára annyit, mint akkor. Amikor megállt a Virág kifújta magát. Rossz vagy, kis Hangya! - intette meg a Virág, de a kis Hangya tudta, nem kell komolyan venni.

Aznap se a hangyaszámítógépet, se a hangyatévéjét nem kapcsolta be. Estig beszélgetett a Virággal. Sokáig csak hallgatta és csodálkozott, hogy annyi mindent tud a világról. Azt sem értette, miért érdekli annyira a Virágot, amit ő akart mondani. Miért éppen velem beszélget? Millió másik hangyácska szaladgál a réten, és egyiküknek sincs kevésbé érdekes élete, mint nekem. Érezte, megszerette a Virágot. De szótlan maradt, nem volt szokása beszélni az érzéseiről. Csak tovább morfondírozott magában: "Miért éppen én? Nem vagyok én különleges!" Akkor figyelt fel rá, miről mesél neki éppen a Virág, mert a különleges barátok tesznek minket különlegessé, semmi más. A kis Hangya utoljára megértette, mi jókedvének a kiváltója. Mozdulatlanul figyelt. Boldogan, mert érezte, a Virág a barátja. A Virág is elhallgatott egy darabig, azután megkérdezte:

Akarod, hogy mondjak neked egy történetet?
Persze.

A Virág elkezdte mondókáját egy kis Hangyáról, aki éppen hazafelé tartott a munkából és jókora kenyérmorzsát görgetett maga előtt. Hó-rukk, hó-rukk, ezt ismételgette közben. Minden hónál nekirugaszkodott a morzsának, aztán minden rukknál nagyot lökött rajta. Így mászott végig minden áldott nap ugyanazon az úton...

Várj egy kicsit! - szakította félbe. - Hiszen ez a mese rólam szól!
Rólad bizony. Érdekel, hogy mi lesz a vége?
Igen - felelte.

Így hát befejezte a mesét. Ja, téged is érdekel, hogyan végződött?
A kis Hangya elaludt a Virág szárán. A Virág lehajolt, jóéjtpuszit nyomott a feje búbjára, és elégedetten gyönyörködött a Göncölszekérben.

/Számomra ismeretlen szerző/
 
 
0 komment , kategória:  Hangyamese  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2018.10 2018. November 2018.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 47938 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1272
  • e Hét: 1272
  • e Hónap: 80830
  • e Év: 2022110
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.