Belépés
sayuri.blog.xfree.hu
Önmagában a szeretet nem elég.Féltő gonddal kell őrködnünk az emberek felett,akiket szeretünk,sosem elég azt mondani ,szeretlek,hanem minden áldott nap ki is ke... cseresznyák brigitta
1972.01.23
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
szeretettel
  2014-01-07 12:14:47, kedd
 
  SÁRKÁNY SÁNDOR - RÓZSASZIROM
Link



Alexa



Vannak napok, mikor az ember nem találja a helyét. Napok, mikor legszívesebben behúzódna egy csendes sarokba, fejére borítaná a takarót, és eltűnne egy időre a világból.
Én is így voltam aznap. Előző este esküvőn voltunk, amit persze valakinek megint sikerült kicsit elrontania, de aztán a végén mégiscsak jó lett a hangulat. Leszámítva az éjszakai rosszullétet a hazaúton.
Reggel alig bírtam kibányászni magam az ágyból, s összeszedni az energiám, hogy legalább valami rend-félét varázsoljak a lakásban. Az egész nap azzal telt, hogy rámoltam kicsit, néztem egy kis animét, majd bealudtam.
Estefelé csúnya fejfájás kezdett gyötörni, közel nullára redukálva még a maradék élni akarásom is. Az ablakon kitekintve a kéklő júniusi ég helyett sötétszürke, barátságtalan felhőréteg köszönt vissza, hangtalan esőfüggönnyel vonva be az utcákat.
Megittam egy kávét. Aztán bevettem egy fejfájás csillapítót. Majd csináltam egy lábosnyi teát, s visszabújtam a takaró alá. Már épp elszundítottam volna, mikor hangfoszlányokat hallottam a konyha felől. Meglepődve ültem fel. Hiszen egyedül vagyok!
Óvatosan a hang irányába indultam. Még a szám is tátva maradt attól, amit láttam. Egy dundi kis alak próbált kimászni az asztalon álló vázából. Rózsaszín ruhácskája csurom víz volt, haja a fejére tapadt, csillámporos szárnyacskái nedvesen csüggtek alá. Bőszen szitkozódott.
Mikor észrevett, meglepetten elhallgatott egy pillanatra, majd megszólalt:
- Nem segítenél inkább, ahelyett, hogy csak állsz ott és bámulsz?
Döbbenetemben csak bólintottam majd kihalásztam az apró alakot a virágszárak közül, s letettem őt egy konyharuhára.
- Köszönöm, igazán kedves tőled, hogy segítettél! - mondta, s kivillantotta hófehér fogacskáit.
- Sz...szívesen... - motyogtam, s csak bámultam tovább.
- No, mi van? Nem láttál még virágtündért? - nézett rám, miközben a haját törölgette.
- Hogy őszinte legyek, még soha. - ereszkedtem le a hokedlire, hogy jobban szemügyre vegyem őtündérségét. Az apró alak megrázta csillámporos szárnyait, majd kinyújtotta kis kezét:
- Engedd meg, hogy bemutatkozzam! Rózsatündér vagyok!
- Én meg Alexa, örülök, hogy megismertelek! - nyújtottam neki a mutatóujjam. - Elárulnád, hogy' kerültél a konyhámba?
- Nem egyértelmű? - húzta fel aranyszín szemöldökét a tündér. - A rózsákkal együtt hoztál haza az éjjel. Mondhatom, jobban is vigyázhattál volna ránk! Majdnem kipottyantam út közben, amikor fejjel lefelé lógattál!
- Bocsáss meg! Nem volt szándékos! - mentegetőztem.
- No, jó! Most az egyszer! - bólintott a kis alak. - De csak azért, mert nem volt szíved otthagyni a rózsákat az asztalon.... - mosolyodott el, majd összehúzta szemöldökét. - Valami baj van?
- Nem... Én csak... Azon gondolkodtam, milyen fura, hogy amikor az embernek ilyen cefetül rossz kedve van, mint most nekem, akkor történik valami, valami apró csoda, amitől hirtelen egész megváltozik minden. - mondtam.
A rózsatündér félrebillent fejjel nézett rám, elgondolkodva. Majd hirtelen felpattant, megrezgette szárnyacskáit, s mosolyogva ennyit mondott:
- Akkor most mutatok valami szépet!
Azzal zsupsz! Máris az asztalon találtam magam, fejem felett az egyik rózsaszín rózsával, s a kicsi tündér most akkora volt, mint én. Nem törődve döbbenettől kigúvadt szememmel és tátva maradt számmal, nevetve megfogta a kezem, s fejest ugrottunk a rózsa szirmai közé.
A következő pillanatban pedig már egy kertben találtam magam, körülöttem hétágra sütött a nap, s álomszép rózsák nyíltak mindenfelé.
- Isten hozott nálam! - kacsintott rám a rózsatündér. - Gyere, körbevezetlek!
Felejthetetlen pár óra volt. Megcsodáltam a rózsákat, gyűjtöttem mézet a méhekkel, üldöztem rózsabogarat, közelről megnézhettem a lepkék színpompás szárnyait, s meséltem az összesereglett virágtündéreknek, lepkéknek, hernyóknak, katicáknak, s minden rendű és rangú apróságnak, akik tátott szájjal hallgatták, milyen is a mi világunk. Végül az egyik rózsa tövében engem is elnyomott az álom...
Álmomban szárnyaim voltak, s most én okoztam meglepetést egy-egy embernek, mikor kibújva a rózsából megszólítottam őket...
Mikor felébredtem, az ágyamban találtam magam. Későre járt, az ég sötét volt, de néhol látszottak a csillagok. Hajamból tündérpor pergett, ahogyan felültem, s a konyhába siettem.
A vázában ott tündököltek az esküvőről hazahozott rózsák, s ahogy közelebb hajoltam, hallottam a kis tündér kacagását, s a szívemet boldogság töltötte el.

Ha virágot látsz, ne habozz gyengéden megérinteni, beszívni édes illatát, s ha egy borongós, kedvetlen napon kacajt hallanál egy rózsa felől, készülj fel egy Nagy Utazásra. Mert a rózsatündér egy nap Hozzád is eljön, hogy felvidítson. Tudom, mert meséltem neki Rólad...
 
 
0 komment , kategória:   AlexaVannak napok  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2018.10 2018. November 2018.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 47938 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1558
  • e Hét: 26219
  • e Hónap: 71291
  • e Év: 2012571
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.