Belépés
agica2004.blog.xfree.hu
Belőlem csak egy van, másokból is:) Módosítva, mert nagyképűnek tűntem, nem vagyok az. - Fehér lovag-king-kong :)))))))))) ,,Nem azok a nagy emberek, akik n... kovács ágica
2004.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
A rendíthetetlen ólomkatona......
  2018-03-16 12:17:57, péntek
 
   
 



C. Andersen:
A Rendíthetetlen ólomkatona

Volt egyszer huszonöt ólomkatona, egytestvér valamennyi, mert ugyanabból az ócska ólomkanálból öntötték mindegyiket. Puskájuk a kézben, szemük egyenesen előretekint, piros-kék egyenruhájuk pompázó szép. Amikor kinyitották a dobozt, amelyben feküdtek, meghallották az első szót ebből a világból: "Ólomkatonák!" Ezt egy kisfiú kiáltotta, és boldogan tapsolt. Születésnapjára kapta az ólomkatonákat. Sorba állította őket az asztalon. Egyik katona szakasztott mása volt a társának, csak a huszonötödik különbözött valamennyire a többitől: fél lába volt, mert őt öntötték utolsónak, s két lábra már nem futotta az ólomból. De fél lábán is éppen olyan szilárdan állott, mint társai a két lábukon. Mégis éppen ez az egy volt az, akinek a sorsa különösre fordult.

Az asztalon, ahol az ólomkatonákat fölállították, sok más játék is volt, de valamennyi közt a legszembetűnőbb egy takaros kis papírmasé kastély. Apró ablakain egyenest a termeibe lehetett látni. Előtte parányi fák szegélyeztek egy tükördarabkát, amely tavat akart ábrázolni. Viaszhattyúk úsztak a tavon, és visszatükröződtek benne. Minden takaros és csinos volt a kastélyban, de a legtakarosabb mégis a tárt kastélykapuban álló kis teremtés volt. Õt is csak papírból ragasztották, de szoknyáját a legfinomabb gyolcsból varrták, vállát keskeny kék pántlika födte - ez volt a ruhadereka -, a mellén pedig egy nagy aranycsillám rózsa tündökölt, akkora, mint a kis hölgy arca. A papírhölgyecske táncosnő volt; két karját kitárta, egyik lábát pedig olyan magasra nyújtotta, hogy az ólomkatona nem is látta, és azt gondolta, hogy féllábú, mint ő maga.

"Ez volna még csak nekem való feleség - gondolta -, bár túlságosan előkelő, lám, kastélyban lakik! Nekem csak egy skatulya a házam, abban is huszonötödmagammal szorongok, oda nem vihetem. Hanem azért mégiscsak meg kell ismerkednem vele!" Azzal lefeküdt, egész hosszában, egy tubákosszelence mögé, innen jól szemügyre vehette a finom hölgyecskét, aki fél lábon álldogálva sem veszítette el egyensúlyát.

Este lett, a többi ólomkatona bevonult skatulya házába, nyugovóra tért a háznép is. Most a játékok keltek életre, s végre maguk is játszhattak: hol az ollót meg rabló-pandúrt játszottak, bált rendeztek. Az ólomkatonák izgatottan dörömböltek skatulya házuk falán: ők is szerettek volna játszani, de nem tudták fölemelni a skatulya födelét. A diótörő bukfenceket hányt, a palavessző csikorogva szaladgált a táblán: olyan lárma kerekedett, hogy a kanári fölébredt a kalitkájában, és énekbe kezdett, méghozzá versben. Ketten voltak csak, akik nem mozdultak a helyükről: az ólomkatona meg a kis táncosnő, aki fél lába hegyén egyenesen állott, s két karját a magasba tárta éppúgy, mint addig; a katona is éppolyan rendíthetetlenül állt a fél lábán, s nem vette le a szemét a táncosnőről.

De tizenkettőt vert az óra, és hopp! - fölpattant a tubákosszelence födele, de nem tubák volt benne, nem bizony, hanem egy fekete ördögfiók, mert amit tubákosszelencének gondoltunk, az bűvös doboz volt.

- Hallod-e, te ólomkatona! - szólította meg az ördögfiók. - Minek mereszted a szemed olyanra, aki ügyet se vet rád?

Az ólomkatona úgy tett, mintha nem hallotta volna.

- No, várjuk meg a holnapot! - mondta az ördögfiók.

Reggel, amikor a gyerekek fölkeltek, az ólomkatonát az ablakpárkányra állították. Az ördögfiók műve volt-e, vagy a szélé: egyszer csak kivágódott az ablaktábla, s az ólomkatona hanyatt-homlok zuhant lefelé a harmadik emeletről. Rettenetes utazás volt. Fejjel zuhant az utcakőre, csákója meg a szuronya hegye két macskakő közé szorult, fél lába az égnek meredt.

A kisfiú rögtön leszaladt a szolgálóval, hogy megkeresse. Ott topogtak a közelében, mégse vették észre. Ha az ólomkatona elkiáltja magát: "itt vagyok!" - biztosan meghallották volna, de a katona nem tartotta illendőnek a kiabálást, mert egyenruhában volt.

Megeredt az eső, egyre sűrűbben kopogott, valóságos felhőszakadás támadt; amikor kisütött a nap, két utcagyerek futott el arra.

- Oda nézz! - kiáltotta az egyik. - Egy ólomkatona! Fölveszem, megcsónakáztatjuk.

Újságpapirosból csónakot hajtogattak, beleültették a közepébe az ólomkatonát, s az már röpült is lefelé az utcacsatornán; a két gyerek tapsolva futott mellette. Irgalmas isten! mekkora hullámok csapkodtak a csatornában, s micsoda erős sodra volt a víznek! Persze mert nagy eső esett. Táncolt, himbálózott a papírcsónak, forgott is olyan sebesen, hogy az ólomkatona beleremegett, de azért csak állt rendületlenül, arcizma se rándult, szemét előreszögezte, és keményen markolta a puskáját.

Aztán egyszer csak egy hosszú csatornahíd alá ért vele a papírcsónak. Olyan sötét volt körülötte, mint nemrég a skatulyában.

"Ugyan hová érek? - töprengett magában. - Ez biztosan az ördögfiók műve. Legalább a hölgyecske itt ülhetne mellettem, akkor nem bánnám, ha még egyszer ilyen sötét volna!"



Egy hatalmas vízipatkány bukott föl mellette; itt lakott a híd alatt a csatornában.

- Van útleveled? - kérdezte a katonától. - Ide az útlevéllel!

Az ólomkatona hallgatott, csak a puskáját markolta még keményebben.

Továbbröpült a csónak, és a vízipatkány utána iramodott. Huh! - hogyan vicsorgatta a fogait! Előrekiáltotta a forgácsnak meg a szalmaszálnak:

- Tartóztassátok föl! Tartóztassátok föl! Nem fizetett vámot! Nem mutatta meg az útlevelét!

De a víz sodra egyre erősebb lett; az ólomkatona már-már kiért a híd alól, oda, ahol az isten napját megpillanthatta volna, de ott szörnyű zúgást-morgást hallott, olyat, ami a legbátrabb embert is halálra rémítette volna. Mert képzeljétek csak: a híd túlsó oldalán a csatorna vize a nagy gyűjtőcsatornába zuhogott bele; egy ólomkatonának ez éppen olyan kockázatos utazás, mint nekünk egy roppant vízesésen lehajózni.

A csónak már olyan közel volt a vízeséshez, hogy az ólomkatona nem tarthatta vissza. Már sodorta is lefelé a víz; a szegény ólomkatona erősen megvetette a lábát, ahogy csak bírta, nem vethetné senki a szemére, ha az arcizma is rándult volna. A csónak hármat-négyet fordult maga körül; színültig megtelt vízzel, és süllyedni kezdett. Az ólomkatona már nyakig állt a vízben, egyre jobban süllyedt a csónak, már a papírja is szétázott, már átcsapott a víz az ólomkatona fején. A szegény katona akkor a szép kis táncosnőre gondolt, akit soha többé nem láthat, s egy régi dal csendült a fülébe

Isten áldjon, jó vitéz,
halálba mégy, halálba!

Kettészakadt a papír, a katona kibukott a csónakból, s a következő pillanatban elnyelte egy nagy hal.

Ó, milyen sötétség volt a hal gyomrában! S még félelmetesebb, mint a csatornahíd alatt. A hely is szűk volt, mozdulni is alig tudott a katona. De azért fektében is rendíthetetlenül markolta a puskáját.

A nagy hal ide-oda úszkált; rettenetes volt, ahogy cikázott a vízben. Egyszer csak elcsöndesedett; az ólomkatona szeme előtt mintha villámfény lobbant volna: ragyogott körülötte a nap, s valaki hangosan kiáltotta:

- Az ólomkatona!

A nagy halat kifogták, piacra vitték, s ott eladták - így került a konyhára, ahol a szakácsnő a nagykéssel fölhasította. Két ujja közé csippentette a katonát, s bevitte a szobába. Mindenki látni akarta a világjárót, aki még hal gyomrában is utazgatott. De az ólomkatonának nem szállt a fejébe a dicsőség. Az asztalra állították, hát - furcsa dolgok esnek meg a világban! Ugyanabban a szobában lelte magát, ahol valamikor meglátta a napvilágot; ugyanazokat a gyerekeket, ugyanazokat a játékokat látta maga körül. Ott volt a kis papírkastély is, kapujában most is ott állt fél lábon a takaros kis táncosnő, másik lába a magasban - ő is rendíthetetlen maradt. Ez úgy meghatotta az ólomkatonát, hogy hajszál választotta el a sírástól, már-már kicsordultak szeméből az ólomkönnyek. De a sírás mégsem illett volna hozzá. Csak nézte a táncosnőt, a táncosnő meg őt, de szót nem váltottak.

Az egyik kisfiú most, se szó, se beszéd, fölkapta az ólomkatonát, és behajította a kályhába. Senki sem tudta, hogy mért tette. Biztosan a tubákosszelencében lakó ördögfiók műve volt ez is.

Az ólomkatona ott állt a tűz vörös fényében, és kibírhatatlan forróságot érzett, de nem tudta, a kályha tüze hevíti-e vagy a szerelemé. A piros-kék festék is lepattogzott róla; a viszontagságos utazástól-e vagy az emésztő szomorúságtól, azt sem tudta. A táncosnőt nézte, a táncosnő meg őt. A katona egyszer csak érezte, hogy olvad, de csak állt rendíthetetlenül, s keményen markolta a puskáját. Akkor kicsapódott egy ajtó, a léghuzat fölkapta a kis táncosnőt, s az, mint egy lenge tündér, beröppent a kályha nyitott ajtaján a katona mellé, lobbant egyet, s vége volt.

A katona akkor zsugorodni kezdett, kicsi ólomgomolyaggá olvadt, s másnap, amikor a szolgáló kiszedte a kályhából a hamut, egy kis ólomszívet talált benne - ennyi maradt a katonából. A táncosnőből nem maradt más, mint az aranycsillám rózsa, az is szénfeketére perzselődött.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Címkék: gyűjtőcsatornába, rendíthetetlenül, születésnapjára, legszembetűnőbb, újságpapirosból, tubákosszelence, papírhölgyecske, megpillanthatta, tartóztassátok, elcsöndesedett, rendíthetetlen, előrekiáltotta, ablakpárkányra, viszontagságos, kastélykapuban, ólomgomolyaggá, kibírhatatlan, szalmaszálnak, rendületlenül, félelmetesebb, tükördarabkát, felhőszakadás, ólomkatonákat, utcacsatornán, legtakarosabb, ólomkatonának, előreszögezte, szomorúságtól, fölállították, beleültették, ragasztották, valamennyire, huszonötödik, papírkastély, kicsordultak, továbbröpült, ócska ólomkanálból, első szót, kisfiú kiáltotta, huszonötödik különbözött, sorsa különösre, ólomkatonákat fölállították, termeibe lehetett, legtakarosabb mégis, tárt kastélykapuban, legfinomabb gyolcsból, mellén pedig, nagy aranycsillám, papírhölgyecske táncosnő, tubákosszelence mögé, finom hölgyecskét, többi ólomkatona,
Új komment
Név:
E-mail cím: ( csak a blog tulajdonosa látja )
Kérem írja be a baloldalon látható számot!
Szöveg:  
 
Betűk: Félkövér Dőlt Kiemelés   Kép: Képbeszúrás   Link: Beszúrás

Mérges Király Szomorú Kiabál Mosoly Kacsintás haha hihi bibibi angyalka ohh... ... buli van... na ki a király? puszika draga baratom... hát ezt nem hiszem el haha-hehe-hihi i love you lol.. nagyon morcika... maga a devil pc-man vagyok peace satanka tuzeske lassan alvas kaos :) bloaoa merges miki idiota .... sir puszika
 
 
Félkövér: [b] Félkövér szöveg [/b]
Dőlt: [i] Dőlt szöveg [/i]
Kiemelés: [c] Kiemelt szöveg [/c]
Képbeszúrás: [kep] http://...../kep.gif [/kep]
Linkbeszúrás: [link] http://tvn.hu [/link]
ReceptBázis
Bulgur gombával és csikemellel...
Epres túrótorta
Mákos-almás süti
Lazac édesköményes-citromos rizottóval
Részeges nyúl
Sült hekk
Zöldséges, tepsis krumpli
Cukkinis, padlizsános egytálétel
Pirított gomba sárgarépával
Sajttal töltött gomba
még több recept
Tudjátok ?
Tényleg hasznos gyógynövény a csalán?
Mi a teendő a novemberi Rododendron bimbóval?
Az álmoknak valóban van jelentése?
Hogyan lehet megszabadulni a kuponoldalak és a maikupon hírlevéltől ?
Kívánhatok, Boldog Új Évet, minden megmaradt Csatilakónak?
még több kérdés
Blog Címkék
A paradicsom gyógyhatásai  Tiszadada  Facebookon kaptam  A szeretet....  Mi megküzdöttünk a szabadságun...  Facebookon kaptam Krisztinától  Katica  Aranyosi Ervin: Október 23.  1956 november  Emlékezzünk együtt a forradalo...  Pio atya védőangyala  Szilágyi Domokos: Ősz  Kellemes hosszú hétvégét  Október 23.: idén más lesz a m...  Png nő  Liba és a kutyabari  64. Évforduló  Márai Sándor: Mennyből az angy...  29. évközi hét csütörtök 10.22  1956 nemzeti ünnepünkre emléke...  Útravaló – 2020. október...  Png virágok vödörben  Png kutya  Júdás és a Világ  Png nő  Senkivel se találkozz hiába  Facebookon kaptam Annuska bará...  Senkivel se találkozz hiába  A Te angyalod ....  Én veletek vagyok...  Kutya rózsákkal  Minden nap mikor felébredsz ka...  Én veletek vagyok...  Szép estét, jó éjt!  Szép estét, jó éjt!  A paradicsom gyógyhatásai  Mai harmónia kártyám  Faludy György - Nem értjük őke...  Karol Wojtyła művészi világa (...  Én veletek vagyok...  A banán 10 gyógyhatása  Szép estét kedves látogatóimna...  Danboo az esőben  Kovács Sándor - Szabadság Nemz...  A paradicsom gyógyhatásai  Francesco Petrarca munkássága  Mindenkinek szeretettel  A mókus napernyője  Egészségtelen táplálékok és ha...  Kun Magdolna: El ne feledd soh...  Png virág  Hazájukért estek áldozatul  Png nő  Kun Magdolna: El ne feledd soh...  Gyász  Október 23.-a  Heltai Jenő: Öregúr  Zsiráf és a struccbari  Szép estét kedves látogatóimna...  Kun Magdolna: Ha fáj a lelked  Emlékezzünk együtt a forradalo...  1956. forradalom és szabadságh...  Png nő  Faludy György - Nem értjük őke...  Esti szentmise Csaba testvérre...  Van egy ösvény, a neve szűk út  A fáradtság leküzdésére - term...  Útravaló – 2020. október...  Bagoly és a kutyabari  Mai harmónia kártyám  Brocken-hegyi kísértet (ködkís...  Meghitt,békés ünnepet, megemlé...  Felső vezeték  Rába György : A tenyészet alko...  Szép őszi napot!  A fáradtság leküzdésére - term...  A szeretet....  Facebookon kaptam  Png nő  A paradicsom gyógyhatásai  Madárkák ringó ágakon  Az Úr angyala...  A fáradtság leküzdésére - term...  Facebookon kaptam  A szeretet....  Békés, szép ünnepet!  Ősz Hollókőn  Hálás vagyok mindenért, köszön...  Szív levél  Jó reggelt! Gondmentes napot!  Koncz Zsuzsa: Zeng az Ének  Egy nő, aki nem fél önmaga len...  Sodor a sorsunk . . .  Ernesto Pinto: Dal azokról, ak...  Francesco Petrarca munkássága  Felső vezeték  Koncz Zsuzsa: Zeng az Ének  Szép estét kívánok !  Szép estét kedves látogatóimna...  64. Évforduló 
Bejegyzés Címkék
ócska ólomkanálból, első szót, kisfiú kiáltotta, huszonötödik különbözött, sorsa különösre, ólomkatonákat fölállították, termeibe lehetett, legtakarosabb mégis, tárt kastélykapuban, legfinomabb gyolcsból, mellén pedig, nagy aranycsillám, papírhölgyecske táncosnő, tubákosszelence mögé, finom hölgyecskét, többi ólomkatona, játékok keltek, ólomkatonák izgatottan, skatulya födelét, diótörő bukfenceket, palavessző csikorogva, kanári fölébredt, magasba tárta, tubákosszelence födele, fekete ördögfiók, bűvös doboz, szemed olyanra, gyerekek fölkeltek, ablakpárkányra állították, ördögfiók műve, ólomkatona hanyatt-homlok, harmadik emeletről, szuronya hegye, égnek meredt, kisfiú rögtön, ólomkatona elkiáltja, ólomkatona beleremegett, hosszú csatornahíd, hatalmas vízipatkány, ólomkatona hallgatott, puskáját markolta, vízipatkány utána, ólomkatona már-már, isten napját, legbátrabb embert, csatorna vize, nagy gyűjtőcsatornába, roppant vízesésen, szegény ólomkatona, csónak hármat-négyet, ólomkatona fején, szegény katona, katona kibukott, következő pillanatban, csatornahíd alatt, ólomkatona szeme, nagy halat, nagykéssel fölhasította, asztalra állították, szobában lelte, játékokat látta, sírás mégsem, egyik kisfiú, kályha tüze, piros-kék festék, viszontagságos utazástól-e, emésztő szomorúságtól, táncosnőt nézte, katona egyszer, léghuzat fölkapta, lenge tündér, kályha nyitott, katona mellé, katona akkor, szolgáló kiszedte, aranycsillám rózsa, gyűjtőcsatornába, rendíthetetlenül, születésnapjára, legszembetűnőbb, újságpapirosból, tubákosszelence, papírhölgyecske, megpillanthatta, tartóztassátok, elcsöndesedett, rendíthetetlen, előrekiáltotta, ablakpárkányra, viszontagságos, kastélykapuban, ólomgomolyaggá, kibírhatatlan, szalmaszálnak, rendületlenül, félelmetesebb, , ,
2020.09 2020. Október 2020.11
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 18 db bejegyzés
e hónap: 102 db bejegyzés
e év: 1521 db bejegyzés
Összes: 20492 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1252
  • e Hét: 9141
  • e Hónap: 31463
  • e Év: 280560
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2020 TVN.HU Kft.