Nem hiszek a megbánásban, mert minden, amit tettem vagy nem tettem, még ha nem is úgy alakult, ahogyan terveztem, visszavonhatatlan része lett az életemnek.
Hanna felébredt, az utcáról egy motor túráztatása hallatszott fel. Kiugrott az ágyból és a kisszobába rohant.
- Vlack, ébredj! Treff hazaért!
- Majd egy hónap múlva, kiscsillag! Hűtsd le magad! - morgott a tűzbenhalt, a lány örvendezésére.
- Ez biztos, hogy ő! Tudom és kész! - már rohant is ki a szobából, magára kapta a rövid farmernadrágot, a haját már a lépcsőn lefelé rohanva fogta össze. Ismerte a félszellemet, hogy nem vár liftre, biztos, hogy a lépcsőn jön. Rohant elé.
Treff leállította a motort. Ismerte már a lidérclányt, ennyiből is felfogta már az üzenetet. Lassan lépkedett felfele a lépcsőkön, hagyta, hogy Hanna elé siessen. Tudta, milyen kiváltságos a helyzete, hogy a lidérc kimutatja szeretetét, az eléje rohanással. Komótosan kettesével szedte a lépcsőfokokat felfelé. Valahol a harmadik emelet fordulójában egy mezítlábas szélvész vetődött a nyakába.
- Tudtam, hogy te jössz. Tudtam. - tíz ujj kapaszkodott a bőrkabát vállába.
- Pedig, még maradhattam volna egy hónapot, a terv szerint. - a félszellem a vállához húzta a lány fejét - Hogy hiányoztál, te dilis liba!
- Tessék?
- Mondom, hiányoztál.
- A másik részre gondoltam! - nevetett fel, és megütötte a férfi mellkasát. - Most büntetésből felcipelsz a tizedikre! - a félszellem mögé került és a hátára ugrott. - Jupííííííííííííí!
- Te, nem változol. - rázta meg a fejét a lovacska. - Halljam, mi volt, amíg nem voltam! Srácok?
- Akadtak. Semmi kapcsolat, csak olyan ...
- Olyan, mi? Pillangócska lettél? - döbbent meg Treff
- Nem. Átmeneti állapotok. Ismersz. Komoly, senki. Jó, hogy megjöttél. Ugye többet nem mész el ilyen sok időre? Ugye többé, nem? - teljesen belefúrta fejét a férfi nyakához.
- Na nézd, valaki nagyon kedves is tud lenni! Hopp! - billentette meg a nőt, mintha le akarná dobni.
- Add ide azt a Top Gun napszemüveget! Borzasztóan áll neked! - gúnyolódott Hanna. És a saját arcára tette fel a füstüvegest. - Figyelj te Jax Theller, letehetsz ám, csak vicceltem, hogy fel kell vinned a lakásig.
- Elbírlak. - makacskodott a motoros.
Cipelte a lidércet, egy szó nélkül. Csak hagyta, hogy a lovas csacsogjon, meséljen mindenről, az elmúlt hónapokról. Hiányzott neki ez a jelenet. Ha őszinte volt magával, már két hete csak ez járt a fejében, hogyan fogja meglepni. Minden évben a megérkezésekor, meg akarta lepni Hannát. Tavaly nem tehette meg. Hanna valaki mással élt, és neki akkor nem volt keresnivalója, pedig a reptérről egyből meglátogathatta volna. Tudta a nő akkori társa nem nézte volna jó szemmel betoppanását. Csak egy üzenetre futotta az éjszaka közepén. ,,Megjöttem. T." Elutazása előtt két héttel láthatta csak véletlenül, öt percre. Nem köszönhetett el tőle rendesen, mint mindig minden évben. És mikor megérkezett nem beszélhetett vele. Goromba volt a megérkezésekor, mindenkivel, és itthon is csak a munkának élt. A nyár akkor könnyen elment. Bár beszélni nem tudtak, sehogy sem. Kéthetente három sort kapott csak helyzetjelentésként. Hanna nem volt net közelben. Idén más volt. Minden megszokottként működött. Megszokott ... korábban indult útnak a szokásosnál, és a lidérclány rémes állapotban volt. Mostanra a kórháznak már jele sem volt rajta. Treff letette a lányt az ajtóban. Hanna pedig kinyitotta az ajtót.
- Vlack! Megjöttünk!
Offline
