|
2018-04-06 22:27:52, péntek
|
| |
| |
|
|
| |
Valahol sír....
Valahol sír egy régi tangó,
A virágzó akácfák alatt,
A lángoló csókok emlékéből,
Már csak e régi dal maradt.
Egy lehulló csillag simogatja
Ölelés hervadó nyomát,
Valahol siratja a tangó,
A pohár bort s egy kicsiny szobát...
Valaha nyári éjszakákon,
Holdfényben bolyongtunk te meg én,
S a szendergő Duna partját járva,
Hullámzott bennünk a remény.
És lám, álmunk mégis semmivé lett,
Mást vittél az oltár elé,
S amíg szép menyasszonyod nézed,
Indulok én is hazafelé...
Valahol sír egy régi tangó,
A virágzó akácfák alatt,
A szememben égő csillagfényből
Bizony már semmi sem maradt,
Bár itt él még ez a régi emlék
Bennem, egy lakatlan szigeten,
Szürke hajamon, mint a fákon,
Zúzmara terül el szívemen...
Gligorics Teréz
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek II. |
|
|
|
Címkék: csillagfényből, menyasszonyod, holdfényben, bolyongtunk, hullámzott, éjszakákon, szememben, simogatja, emlékéből, szendergő, gligorics, hazafelé, szívemen, lakatlan, szigeten, valahol, kicsiny, indulok, akácfák, siratja, virágzó, partját, semmivé, bennünk, csillag, hajamon, lángoló, zúzmara, lehulló, hervadó, álmunk, maradt, vittél, csókok, szürke, bizony, régi tangó, virágzó akácfák, lángoló csókok, lehulló csillag, pohár bort, kicsiny szobát, szendergő Duna, régi emlék, lakatlan szigeten, Gligorics Teréz,
|
|
xMagazin
Offline
