Belépés
charlotteani.blog.xfree.hu
"Az orczának szomorúsága által jobbá lesz a szív" (Prédikátor 7:3) Nálam helye van az érzelmeknek, az állatok szeretetének, a Bibliának, az élet dol... Molnár Anikó
1976.03.18
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
Galaxis - Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
  2016-06-16 15:28:08, csütörtök
 
   
  Galaxis
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az NGC 253 küllős spirálgalaxis képe, a Sculptor (szobrász) csillagképben. Korongjára ferdén látunk rá


Link
A Messier 104, a Sombrero-galaxis. A spirálgalaxisra az éléről látunk rá. A kép közepén végigfutó fekete sáv a galaxis korongjának síkjában összpontosuló csillagközi por, mely a látható fényt elnyeli. Nagyon jól látható, halvány derengésként a korong alatt és felett, a galaxis gömb alakú halója


Link
Ütköző spirálgalaxisok: NGC 2207 és IC 2163

Link

A Messier 101 lapjáról látszó spirálgalaxis

Link
A galaxisok égitestek: csillagok, csillagközi gázok, por és a láthatatlan sötét anyag nagy kiterjedésű, gravitációsan kötött rendszerei.[1][2] Egy tipikus galaxisban tízmillió és ezermilliárd (107 - 1012) közötti számú csillag található[3][4], és mind azonos középpont körül kering. A magányos csillagokon kívül egy galaxisban rengeteg több csillagot tartalmazó rendszer, nyílthalmaz, gömbhalmaz és köd található. A legtöbb galaxis átmérője több ezertől több százezer fényévig terjed és a galaxisok között több millió fényév távolság a jellemző. A közöttük lévő űr nagyon jó vákuumnak tekinthető kevesebb mint köbméterenkénti egy atommal. Feltehetően több mint százmilliárd (1011) galaxis van a Világegyetem belátható részében.[5]

A galaxis szó a Tejútrendszer görög nevéből (Γαλαξίας ) származik (a görög γάλα, gala szó jelentése tej), a monda szerint ugyanis a Tejút a Herkulest szoptató Héra istennő szétfröccsent teje. Az extragalaxis az összes, a Tejútrendszerünkön kívüli galaxis általános neve.

Az elméletek szerint a galaxisok tömegének 90%-át sötét anyag teszi ki, azonban ennek a tömegkomponensnek a természetét még nem ismerjük. A megfigyelési adatokból arra következtetnek, hogy számos galaxis középpontjában szupermasszív fekete lyuk található, bár ez nem igaz minden esetben, mert ha a galaxis középpontjában két fekete lyuk összeolvad (például egy másik galaxissal való ütközés következtében), akkor a keletkező új fekete lyuk gravitációs hullámok kibocsátása után kirepülhet a galaxisból, örökre elhagyva azt.[6][7]

A mi galaxisunk, a Tejútrendszer (sokszor csak Galaktika) küllős spirálgalaxis, a Lokális Galaxiscsoport egyik nagy galaxisa (a másik az Androméda-galaxis, mellyel néhány milliárd év múlva összeütközik), amelynek az átmérője 30 kiloparszek (100 000 fényév) és körülbelül 300 milliárd csillagot tartalmaz, a tömege egytrilliószor annyi, mint a Nap tömege.

Tartalomjegyzék
1A galaxisok kutatásának története
2A galaxisok osztályozása
2.1A galaxisok Hubble-féle osztályozása
2.1.1Spirálgalaxisok (S)
2.1.2Elliptikus galaxisok (E)
2.1.3Lentikuláris galaxisok (S0)
2.1.4Törpegalaxisok (DE)
2.1.5Szabálytalan (irreguláris) galaxisok (IR)
2.2A galaxisok egyéb osztályozási rendszerei
2.2.1de Vaucouleurs-féle kétdimenziós osztályozás (1959)
2.2.2Van der Bergh-féle osztályozási rendszer (1960-1966)
2.2.3Yerkes-Morgan-féle osztályozás (1957)
3Különleges galaxisok
3.1Aktív galaxisok
3.1.1Blazárok
3.1.2Kvazárok
3.1.3Seyfert-galaxisok
3.1.4Rádiógalaxisok
3.2Gyűrűs galaxisok
3.3Egyéb különleges galaxisok
4A galaxisok tulajdonságai
4.1A galaxisok keletkezése és fejlődése
4.2A galaxisok színképe
4.3A galaxisok forgása
5Különleges tulajdonságok és jelenségek
5.1Csillagontó-galaxisok
5.2Ütköző és kölcsönható galaxisok
5.2.1Ismertebb kölcsönható galaxiscsoportok
6A galaxisok térbeli eloszlása
7A legismertebb galaxisok
8Jegyzetek
9További információk
9.1Galaxiskatalógusok
10Kapcsolódó szócikkek
A galaxisok kutatásának története[szerkesztés]

Lord Rosse angol csillagász vázlata az Örvény-ködről (1845)https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/6/6a/M51Sketch.jpg

Link

William Herschel galaxismodellje

Link
1610-ben Galileo Galilei távcsővel tanulmányozta azt a fényes csíkot az égen, amit Tejútként ismertek és felfedezte, hogy rengeteg halvány csillagból áll. 1755-ben egy tanulmányában Immanuel Kant helyesen feltételezte, hogy a galaxis egy forgó test lehet, amelyet rengeteg csillag alkot, és ezeket a csillagokat valamiféle vonzóerő tartja össze (a Naprendszerben tapasztalthoz hasonló, csak ennél sokkal erősebb). Az ezáltal létrejött csillagokból álló lemez egy csíkként látszik, ha mi is benne vagyunk.

A 18. század végén Charles Messier kiadott egy katalógust a 109 legfényesebb ködről és csillaghalmazról, amelyet később követett egy 5000 objektumból álló katalógus (William Herschel összeállításában). 1845-ben William Parsons egy olyan távcsövet épített, amely különbséget tudott tenni az elliptikus és spirális ködök között. Egy jó ideig a ködöket nem ismerték el galaxisként, amíg Edwin Hubble az 1920-as évek elején be nem bizonyította, hogy az egyik legközelebbi galaxis, az Androméda-köd csillagokból áll, sőt, a benne lévő cefeida változócsillagok segítségével sikerült meghatároznia távolságát is. 1936-ban egy olyan osztályozási rendszert állított fel a galaxisokra, amelyet ma is használnak.

Az első próbálkozás, amely arra irányult, hogy leírja a Tejút formáját és a Nap helyzetét a galaxisunkban, William Herschel által történt. 1785-ben figyelmesen megszámolta a csillagokat az égbolt különböző részein. Jacobus Kapteyn finomított módszert használva 1920-ban egy elliptikus galaxis képét rajzolta meg, amelynek az átmérője körülbelül 15 kiloparszek volt. Csak 1930-ban sikerült Robert Julius Trumplernek megrajzolnia azt a képet róla, amit ma is ismerünk.

1944-ben Hendrik van de Hulst előrejelezte azt a 21 cm hullámhosszú mikrohullámú sugárzást, amely a csillagközi hidrogén sugárzásából származik; 1951-ben lehetett először észlelni. Ez a sugárzás elősegítette galaxisunk részletesebb tanulmányozását.

Az 1990-es évek elején a Hubble-űrtávcső még jobb megfigyeléseket tett lehetővé. Többek között az is bebizonyosodott, hogy a hiányzó sötét anyag a galaxisunkban nem állhat csak halvány és apró csillagokból. Az is tudott már, hogy a látható világegyetemben több százmilliárd galaxis van.

A galaxisok osztályozása
A galaxisok Hubble-féle osztályozása

Link
A galaxisok Hubble-féle osztályozása. Jobbra fent a közönséges spirálisok, lent a küllős spirálisok, balra az elliptikusok láthatók
Edwin Hubble ismerte fel azt a tényt, hogy az Univerzumunk nem csak a Tejútból áll, léteznek sokkal távolabb lévő égitestek, extragalaxisok is. 1926-ban vezette be a róla elnevezett osztályozási rendszert, ami alapján a galaxisokat 2 fő osztályba soroljuk: a szabályos galaxisokba, amelyek forgásszimmetrikusak, és sűrű középponti részük van, valamint a szabálytalan galaxisokba.

Spirálgalaxisok (S)
Bővebben: Spirálgalaxis

Az NGC 1300 küllős spirálgalaxis

Link
A leggyakoribb galaxistípus.[8] Ahogy azt nevük is mutatja, spirális szerkezetűek. A központi, megközelítőleg gömb alakú mag II. populációs csillagokból áll, melynek középpontjában, a galaxisok nagy részében, több millió naptömegű fekete lyuk van.

A galaxismagot lapos korong veszi körül, amelyben - hasonlóan a Tejútrendszerhez - spirálkarok helyezkednek el, ezek I. populációs csillagokból állnak, és sok csillagközi anyagot tartalmaznak, bennük jelenleg is zajlik csillagkeletkezés. A csillagközi anyag az össztömegnek csupán néhány százalékát teszi ki, és a galaxis fősíkja mentén erősen koncentrált. A csillagokhoz hasonlóan a spirálkarok is keringenek a központ körül, de nem állandó szögsebességgel.

A galaxis legkülső vidéke a gömb alakú halo, ennek sugara megközelítőleg a spirálkarokéval egyezik meg, és öreg, II. populációs csillagokból, valamint gömbhalmazokból áll. A magtól a periféria felé folyamatosan ritkul.

A spirálgalaxisok egyharmad része közönséges spirálgalaxis, kétharmaduk pedig úgynevezett küllős spirálgalaxis (jelölésük: SB). Mindkét típus esetében három alosztályt (a, b, c) különböztetnek meg, a galaxismag viszonylagos fejlettsége alapján (a: fejlett mag, c: viszonylag halvány mag). A küllős spirálgalaxisok három alosztályát (SBa, SBb, SBc) G. Vaucouleurs csillagász javasolta, ennek ellenére a Hubble féle osztályozásban a ,,d" altípust is alkalmazzák. Ez a rendszerezés azonban nem utal feltétlenül a galaxisok fejlődési stádiumára, amire nagy hatással vannak a galaxisütközések. Spirális galaxis a Vadászebek csillagképben található Messier 51 és a Nagy Medve csillagképben található Messier 101 jelű Messier-objektumok. Mindkét objektum esetében merőlegesen látunk rá a galaxis korongjára.


A Messier 110 elliptikus galaxis, az Androméda-köd egyik kísérője

Link
Elliptikus galaxisok (E)
Bővebben: Elliptikus galaxis
Kozmikus környezetünkben ezek a leggyakoribbak. Átlagosan 4-3500 milliárd naptömegnyi anyagot tartalmaznak. Csillagközi anyag nagyon kevés van bennük, ezért csillagkeletkezés sem zajlik bennük, következésképpen a nyílthalmazok is hiányoznak ezekből a galaxisokból. Csillagaik öregek, a II. populációba tartoznak. Ezen tulajdonságaik miatt hasonlítanak a gömbhalmazokra, csak sokkal nagyobbak, bár valószínűleg átmenet van a két égitesttípus között.

Az elliptikus galaxisokat lapultság szerint csoportosítjuk az E0-E7 osztályokba. A lapultságot úgy számítjuk ki, hogy k=10(a-b)/a (egész számra kerekítve), ahol a illetve a b az ellipszoid nagy- illetve kistengelye. Az elliptikus galaxisok előtt jelölt még egy átmeneti típus is, amely csak magból és spirális szerkezet nélküli korongból áll, ezek a lentikuláris galaxisok.

Lentikuláris galaxisok
Bővebben: Lentikuláris galaxis
Szerkezetüket tekintve átmenetet képeznek a spirálgalaxisok és az elliptikus galaxisok között. Korongjukban nincsenek spirálkarok, magjuk szokatlanul nagy méretű. Általában kevesebb csillagközi anyagot tartalmaznak, mint a spirálgalaxisok, csillagtartalmuk az elliptikus galaxisokhoz áll közelebb, napjainkban már nem zajlik bennük csillagkeletkezés.

Törpegalaxisok (DE) Bővebben: Törpegalaxis
Többnyire elliptikusak, tömegük épphogy eléri az egymillió naptömeget.

Szabálytalan (irreguláris) galaxisok (IR)
Bővebben: Szabálytalan galaxis

A Messier 82 szabálytalan galaxis[9]

Link
Olyan galaxisok, amelyeknél központi mag és szimmetriatengely sem figyelhető meg. Semmilyen lényeges jellegzetességet nem mutatnak, és a legkülönfélébb alakúak lehetnek. Tömegük 0,7-100 milliárd naptömeg közötti, előfordulásuk ritka (3%). Az ilyen galaxisokat alkotó csillagok általában I. populációsak, vagyis sok csillagközi (intersztelláris) anyagot tartalmaznak. Jellegzetes képviselőik a szabad szemmel is látható, de hazánkból nem megfigyelhető Magellán-felhők. A szabálytalan extragalaxisokban igen nagy mennyiségű intersztelláris anyag található; a Nagy Magellán-felhő tömegének például több mint felét gáz- és porfelhők teszik ki. Az Univerzum korábbi korszakában a szabálytalan galaxisok aránya lényegesen nagyobb volt, egy, 6 a milliárd fényévre lévő galaxisokról készült felmérésben számarányuk 52% volt (ellentétben a közeli galaxisok közötti, a vizsgálat szerint 10%-os arányukkal). Ezen galaxisok később ütközések során, melyek 4 milliárd évvel ezelőtt befejeződtek, más, szabályos galaxisok keletkeztek.[10]Link

A galaxisok egyéb osztályozási rendszerei
de Vaucouleurs-féle kétdimenziós osztályozás (1959)
Lényegében a Hubble-féle osztályozási rendszer továbbfejlesztése. Allan Sandage és de Vaucouleurs felosztották az S0-típusú galaxisokat: S0-, S0° és S0+ alosztályokat vezettek be az intersztelláris por és gáz mennyisége alapján. Az osztályozásban itt a normál spirálgalaxisok SA jelölést kaptak, illetve definiáltak SAB osztályokat is.

Van der Bergh-féle osztályozási rendszer (1960-1966)
A fájlhoz képjegyzet tartozik
A Messier 51 spirálgalaxis

Link (az Örvény-köd) a Vadászebek csillagképben. Lapjáról látunk rá, az egyik spirálkar végén látható legnagyobb kísérőgalaxisa az NGC 5195 törpegalaxis

Az Abell S0740 galaxishalmaz központi vidéke

Link , az ESO 325-G004 óriás elliptikus cD galaxissal
Lényegében a luminozitási osztályokkal bővített Hubble-séma. Ez a séma tartalmazza az elliptikus galaxisok alosztályait is: (zárójelben a szokásos angol elnevezés)

dE galaxis: (dwarf compact galaxy): Tömege 107 - 109 naptömeg közötti, átmérője tipikusan 10 ezer fényév.
dSph galaxis: (dwarf spheroidal galaxy): Törpe szferoidális galaxis, extrém alacsony luminozitású és fényességű elliptikus törpegalaxis. Átmérője tipikusan 1000 fényév körüli.
ge galaxis: (giant elliptical galaxy - óriás elliptikus galaxis)
ce galaxis: (compact elliptical galaxy - kompakt elliptikus galaxis)
D galaxis: többségük elliptikus rádiógalaxis
cD galaxis: nagy felszíni fényességű elliptikus galaxisok, általában a galaxishalmazok központi objektumai. Középpontjuk csillaghalmazokban gazdag, legtöbbször rádióforrás. Tömegük 1013 - 1014 naptömeg közötti, átmérőjük 1-3 millió fényév. Klasszikus példájuk az NGC 6616.
Yerkes-Morgan-féle osztályozás (1957)
Morgan olyan osztályozást javasolt, amely a morfológiai tulajdonságok mellett a galaxisok színképét is figyelembe veszi. Ennek megfelelően a Hubble-féle rendszerben használatos jelöléseket kiegészítette; a galaxisok fő szimmetriasíkjának a látóvonallal bezárt szögét 1-7-ig terjedő számokkal jelzi, ahol 1 a látóvonalra merőleges szimmetriasíkot jelent.

a vagy af: főként elsőpopulációjú csillagokból álló galaxis
D: spirális vagy elliptikus, szerkezet nélküli forgásszimmetrikus galaxis
Ep: elliptikus galaxis abszorpciós foltokkal
gk vagy g: a II. populációs csillagok fordulnak elő gyakrabban a galaxisban
L: feltűnően kis fényességű galaxis
N: kicsi, de igen fényes maggal rendelkező galaxis
Különleges galaxisok[szerkesztés]
A galaxisoknak vannak bizonyos jellegzetességei, amelyeket nem tartalmaznak a klasszikus osztályozási rendszerek.

Aktív galaxisok
Bővebben: Aktív galaxismag
A szokatlanul erős elektromágneses sugárzással rendelkező galaxisokat nevezzük aktív galaxisoknak, magjukat aktív galaxismagnak (AGN, Active Galactic Nucleus). Középpontjuk sugárzása változó; elsősorban nem csillagoktól ered. A középponti korongjukra való rálátás alapján rendszerezzük őket.[11]

Blazárok
Bővebben: Blazár
A blazárok nevüket az elsőként felfedezett ilyen objektumról (BL Lacertae, más néven Lacertid) kapták. Két fő típusuk a BL Lac objektumok és a heves optikai változásokat mutató kvazárok. Színképükben - ellentétben a kvazárokéval - nem figyelhetők meg emissziós vonalak, és a kvazárokkal szemben százszor halványabbak a Seyfert-galaxisoknál.

Kvazárok
Bővebben: Kvazár
Rendkívül kis méretű, optikailag is nagy luminozitású, erős rádióforrások. A kvazárokat 1963-ban fedezte fel Allan Sandage. Nevük a ,,csillagszerű rádióforrás" angol rövidítéséből (,,quasi stellar") ered. Ennek ellenére csak kevés kvazár bocsát ki rádiósugárzást, ugyanakkor viszont erős röntgen- és infravörös-források. Az optikai tartományban általában csillagszerű pontként figyelhetők meg (innen ered az elnevezés).

Seyfert-galaxisok
Bővebben: Seyfert-galaxis

A Circinus-galaxis, Seyfert-galaxis

Link
Az első ilyen objektumokat Carl Keenan Seyfert fedezte fel 1943-ban a Mount Wilson Obszervatóriumban. Legfőbb jellemzőjük, hogy egészen kis méretű, de rendkívül fényes maggal rendelkeznek. Energiatermelésük 1044 - 1046 erg/s közötti. Míg a normális csillagrendszerek színképében legfeljebb néhány emissziós vonal található, és azok is aránylag keskenyek, addig a Seyfert-galaxisok színképe rendkívül sok emissziós vonalat tartalmaz, amiről kimutatható, hogy igen magas hőmérsékleten és erősen turbulens közegben jöttek létre. Szokatlan színképükön kívül még egész sor különös jellemzőjük van. Egyes Seyfert-galaxisok fényessége néhány hónap alatt jelentősen változik, ami arra utal, hogy sugárzásuk néhány fényhónap átmérőjű részükből ered. A kisugárzott energia főként az infravörös tartományba esik. Sok ilyen objektum százszor erősebben sugároz a színkép vörösön túli részében, mint a látható tartományban. A Seyfert-galaxisok valójában átmenetet képeznek a normál galaxisok és a kvazárok között. A Seyfert-galaxisok magját spirálkarok veszik körül, ezért szerkezetük a normál galaxisokéhoz hasonló. Színképük és sugárzásuk miatt viszont a kvazárokhoz hasonlítanak. A megfigyelhető világegyetem galaxisainak 1%-a ebbe a típusba tartozik.

Rádiógalaxisok
Bővebben: Rádiógalaxis

A Messier 87 elliptikus rádiógalaxis és a magjából kiinduló relativisztikus jet

Link
Olyan galaxisok, amelyek rádiófluxusa nagyságrendekkel erősebb annál, mint ami az optikai fényességük alapján várható, figyelembe véve az úgynevezett rádióindexet, azaz az elektromágneses hullámok formájában leadott energiájának nagy részét a rádióhullámok tartományában sugározza ki. A rádiógalaxisok döntő része fényes elliptikus galaxis, &#8722;12m < Mpg < &#8722;20m közé eső abszolút magnitúdóval.

A rádiógalaxisokból gyakran olyan gáznyúlványok (relativisztikus jetek) indulnak ki két, egymással ellentétes irányba, amelyek különálló csomókra bonthatók fel. A jetekben gyors változások is vannak, egészen a rádióobjektum mélyéig benyúlva. Egyes feltételezések szerint az Univerzum történetének egy korai korszakában, a kvazár-korszakban a rádiógalaxisokból kinyúló jetek alapvető szerepet játszottak a galaxisok közötti gáz összecsomósításában, így a kisebb galaxisok létrejöttét katalizálták.[12]

Az aktív galaxismagok létezésére utaló tény, hogy ezekben a szupermasszív fekete lyuk folyamatosan további anyagot nyel el. Ha megszűnik ez az ,,utánpótlás", akkor a továbbiakban már csak a fekete lyuk van jelen, ezért a galaxis megszűnik aktív lenni.

A csillagászok feltételezik, hogy az aktív galaxisok különböző osztályai csak látszólagosak, elsősorban az aktív magjukra való rálátás szerint csoportosíthatóak az egyik vagy másik osztályba. Ha a látóirányunk merőleges az akkréciós korong síkjára, vagyis egybeesik az anyagkilövellések irányával, akkor blazárt figyelünk meg. Ha viszont éppen a perem felől látunk rá a galaxisra, akkor rádiógalaxisnak nevezzük.

Gyűrűs galaxisok
Bővebben: Gyűrűs galaxis

Hoag galaxisa, gyűrűs galaxis

Link
Fő ismertetőjelük a korong kerületén lévő, fényes, gyűrűs szerkezet, melynek közepén van a galaxis magja. Az ilyen objektumok a valószínűleg a galaxisok közötti kölcsönhatások során, az árapály-erők hatására jönnek létre. Amikor egy kisebb galaxis nagy sebességgel átzuhan egy spirálgalaxison a korong síkjára merőlegesen, a gravitációs kölcsönhatás csillagkeletkezési hullámot indít el a korongban, hasonlóan egy pocsolya felszínén terjedő hullámokhoz, amikor kavicsot dobunk bele. Az Androméda-galaxis infravörös képén is látszanak gyűrűs szerkezetek, így elképzelhető, hogy részt vett hasonló kölcsönhatásban.

Egyéb különleges galaxisok
Kék kompakt törpegalaxisok (BCD-galaxisok)
Óriás diffúz galaxisok (cD galaxisok)
dE galaxisok: törpe elliptikusok vagy törpe szferoidikus galaxisok
LSB galaxisok: kis felületi fényességű galaxisok: általában törpegalaxisok, tömegük nagy része (95%-a) sötét anyag.
Sötét galaxisok: Csak sötét anyagot tartalmazó galaxisok.
Polárgyűrű-galaxisok
Csillagontó-galaxisok
TDG-galaxisok (tidal dwarf galaxies)
A galaxisok tulajdonságai
A galaxisok keletkezése és fejlődése

A Hubble űrtávcső hosszú expozíciós idővel készült képe igen távoli galaxisokról

Link (Hubble Ultra Deep Field, azaz Hubble nagyon mély látómező)

Spirális- és elliptikus galaxisok az univerzum fejlődésének különböző időszakaiban

Link
Az univerzum első galaxisai sötét anyagból, valamint abból az ősi, főleg hidrogénből és héliumból álló gázból keletkeztek, ami az ősrobbanás után betöltötte az univerzumot. Azokon a helyeken, ahol a sötét anyag sűrűsége nagy volt, a gáz és a sötét anyag saját gravitációjának engedelmeskedve húzódott össze. A galaxisok összehúzódásának sebessége a sötét anyag létezésének egyik bizonyítéka: nélküle a sokkal kisebb tömegű gázból sokkal lassabban, akár 100 milliárd évet is elérő idő alatt keletkeztek volna az első galaxisok, így viszont körülbelül egymilliárd év is elég volt meglepően nagy, a Tejútrendszerünkével összevethető tömegű galaxisok kialakulására.[13] A galaxisok összeállására két, egymásnak ellentmondó elmélet létezik:

A ,,felülről lefelé" elmélet szerint a csillagközi, főleg hidrogénből és héliumból álló gáz először igen nagy, a mai galaxisokéval összemérhető tömegű felhőkké állt össze saját gravitációjának köszönhetően, majd ezekben a felhőkben keletkeztek az első (III. populációs) csillagok, melyek megjelenése után már igazi galaxisról beszélhetünk. Az elmélet mellett szóló kísérleti bizonyítékok közül a legfontosabbak a fiatal Univerzumban talált nagyméretű galaxisok, melyeknek egyszerűen nem volt idejük ,,végigmenni" a hierarchikus skálán (azaz nem volt idő a törpegalaxisokból kicsi, majd közepes galaxisok összeállására pár száz millió év alatt). 2009-ben a japán Subaru távcsővel fedeztek fel egy igen nagy méretű (mintegy 55 ezer fényév átmérőjű, ez Tejútrendszerünk átmérőjének a fele) gázfelhőt, mely az ősrobbanás után 800 millió évvel létezett, és hasonlít a feltételezett ősi gázfelhőkhöz.[14]

A másik, ,,alulról felfelé" elmélet szerint az ősi gáz először törpegalaxis méretű felhőkké állt össze, amelyekben kigyúltak az első csillagok, majd ezek a törpegalaxisok egymással folyamatosan ütközve álltak össze egyre nagyobb galaxisokká. A legelső galaxisokat napjaink legnagyobb távcsöveivel sem tudjuk megfigyelni, de a Hubble űrtávcső által készített képek szerint a fiatal Univerzumban nagyon sok apró, de az ütközésektől és a kölcsönhatástól eltorzult formájú galaxist látni, amely az utóbbi elméletet látszik alátámasztani.[15]

Az első galaxisok létrehozatalában nagyon fontos szerepet játszottak a fiatal világegyetemben (az ősrobbanás utáni 1 milliárd éven belül) már létező szupermasszív fekete lyukak, melyek, maguk köré anyagot gyűjtve létrehozták az első galaxisok kezdeményeit. Napjainkban ezen központi fekete lyukak tömege arányos a galaxisok központi dudorának tömegével, a korai univerzumban viszont a fekete lyukak a galaxismagok tömegének lényegesen nagyobb részét tették ki, azaz nem a galaxisok központi régiói hizlalták a fekete lyukakat a mai méretükre, hanem ellenkezőleg, a fekete lukak gyűjtötték maguk köré a ezeket.[16][17]

Az ősi anyagból eredetileg sok csillagközi gázt és port tartalmazó szabálytalan és spirálgalaxisok keletkeznek, melyekben a csillagközi anyag csillagokká alakul. Az intenzív csillagkeletkezést mutató galaxisokban sok a fiatal, kék csillag, így színük is kékesebb. Bár a folyamatok részleteit ma még nem ismerjük, de az utóbbi időben felfedeztek vörös spirálgalaxisokat, melyekben a csillagkeletkezés már jórészt leállt. A csillagkeletkezés üteme függ a galaxisok környezetétől, a galaxishalmazok központi vidékein ezek a folyamatok már jórészt lezajlottak, a magányos csillagvárosokban még napjainkban is tarthatnak.[18]

A galaxisok fejlődésében az ütközések ezen túl is alapvető fontosságúak, ugyanis a bennük lévő gázanyag összenyomásával felgyorsítják a csillagkeletkezést. Az ütközés végeztével, mely néhány milliárd évig is eltarthat, általában elliptikus galaxis keletkezik, melyben a látható anyag nagy része csillagok formájában van jelen, a gáz és por mennyisége elhanyagolható.

A galaxisok színképe
Bővebben: csillagászati színképelemzés
A galaxisok spektruma az őket alkotó fényesebb csillagok színképének a keveréke. A kontinuumon egyaránt megfigyelhetőek abszorpciós és emissziós vonalak. A spirálgalaxisokban a H II régiók és ionizált hidrogénfelhők vonalai mutatkoznak. Magjukban igen széles emissziós vonalak találhatóak, ami a csillagközi gáz nagy sebességére (~1000 km/s) utal. A spirálkarokban az I. populáció fiatal, forró, kék csillagai figyelhetők meg. A fénylő csillagközi gázfelhőkkel együtt ezek teszik megfigyelhetővé a spirális szerkezetet. A színkép összességében az A - F-ig terjedő színképosztályoknak felel meg. Az elliptikus galaxisok és a spirális galaxisok magja II. populációba tartozó csillagokból áll. Főként fényes vörös óriások figyelhetők meg, amelyek együttesen a K, L, M színképosztályt képviselik. A csillagösszetételnek megfelelően az elliptikus galaxisok inkább vörösek, a spirálisok pedig kékesek. A spirális rendszerekben a csillagközi gáz és por néhány száz parszek vastagságú korong formájában a fősíkba tömörül.

A világegyetem tágulása a galaxisok egymástól való távolodásában mutatkozik meg, a galaxisok színképvonalai vöröseltolódást mutatnak. Az eltolódás mértéke annál nagyobb, minél kisebb a galaxisok látszólagos átmérője, illetve a látszólagos fényessége, vagyis minél nagyobb a távolságuk. Ezt az összefüggést írja le a Hubble-törvény.


Tipikus galaxis forgási görbéje: az A görbe jelöli az előrejelzett sebességet, eszerint a galaxisok külső csillagai nagyon lassan keringenek a középpont körül. A B görbe jelöli a megfigyelt értéket.

A galaxisok forgása

Link


A Tejútrendszerhez hasonlóan más galaxisok is forognak, amit a Doppler-effektus segítségével vizsgálhatunk. Ha egy galaxist éléről látunk, akkor az egyik fele viszonylagosan felénk mozog, a másik fele pedig távolodik tőlünk. Ebben az esetben a forgási sebességek közvetlenül, sőt a centrumtól mért távolság függvényében mérhetők. Az esetek döntő részében azonban nem pontosan oldalról látjuk a galaxisokat. Ilyenkor - hasonlóan a kettőscsillagok egymás körüli keringéséhez - látszólag kisebb sebességeket mérhetünk. Megfigyeléseinknél komoly előny, hogy a galaxisok esetében a rálátás szöge megbecsülhető, és ebből a tényleges sebességek meghatározhatóak. Mindezek ellenére a rotációs sebességek kimérése egyelőre csak néhány, hozzánk közeli galaxis esetén sikerült. A galaxisok csillagainak keringési sebessége, illetve ennek eloszlása jelentősen eltér a tömeg-eloszlásuk alapján előrejelzett értéktől, ez a sötét anyag megléte melletti egyik fő érv. Az eltérést néhány csillagász azonban nem a sötét anyag hatásával, hanem a vitatott MOND (Modified Newtonian Dynamics, módosított newtoni dinamika) elmélettel magyarázzák, mely eredményei nagyon jól közelítik a mért forgási sebességeket.[19]

A galaxis magjához közeli anyag keringési sebessége viszont lehetőséget nyújt a mag tömegének megbecslésére, ez volt az egyik első bizonyíték arra, hogy egyes galaxisok magjában szupermasszív fekete lyuk van.

Különleges tulajdonságok és jelenségek
Csillagontó-galaxisok
Bővebben: Csillagontó-galaxis


Link
A Csáp-galaxisok (NGC 4038-NGC 4039), két ütköző csillagontó-galaxis. A galaxisok középpontjában viharos csillagkeletkezés zajlik. A Hubble űrtávcső felvétele, a látható fény tartományában
Olyan galaxisok, melyekben az átlagosnál nagyságrendekkel több csillag keletkezik. Tejútrendszerünkben átlagosan évente három naptömegnyi csillag keletkezik, a csillagontó-galaxisokban ez az érték akár tízszer ekkora is lehet. A robbanásszerű csillagkeletkezést általában a gázban gazdag galaxisok (elsősorban szabálytalan és spirálgalaxisok) gázanyagának összenyomódása váltja ki, ennek leggyakoribb oka két galaxis ütközése. Az intenzív csillagkeletkezés általában nem terjed ki a galaxis egészére, leggyakrabban a galaxismag környékén, vagy ütköző galaxisoknál a két galaxis találkozásánál zajlik.

A keletkező csillagok egy részének élettartama a nagy tömeg miatt meglehetősen rövid, mindössze néhány millió év, az ilyen csillagok szupernóvaként megsemmisülve tovább fűtik a csillagközi gázt, és újabb lökéshullámokat indítanak el. A folyamat végén a gázanyag teljes egészében vagy csillagokká alakul, vagy a szupernóvák lökéshullámai (vagy a galaxis közepében lévő szupermasszív fekete lyuk által kifújt gázsugár) kilökik a galaxisból. A folyamat végeredménye egy csillagközi gázban szegény elliptikus galaxis lesz.

Ütköző és kölcsönható galaxisok


Link
Az NGC 4676, az Egér-galaxisok a Coma Berenices-ben: két ütköző spirálgalaxis, melyeket eltorzított az árapály-hatás. Az egér ,,farka" az egyik galaxis nagyon megnyúlt spirálkarja, árapály-csóva

Az Arp 148 kölcsönható galaxispár

Link (Mayall objektuma)
A galaxishalmazokon belül a galaxisok viszonylag közel vannak egymáshoz, és eltérő sebességük és mozgásirányuk miatt összeütközhetnek egymással. Egy-egy ilyen ütközés több százmillió évig is eltarthat, a végén a galaxisok általában egyesülnek (,,összekeverednek egymással"), új, nagyobb galaxist létrehozva. Természetesen az ütközések lefolyásában döntő szerepet játszik a galaxisok egymáshoz viszonyított tömege, a nagyobb galaxisok a törpegalaxisokat lényegében elnyelik. Az ütközés közben a galaxisok egymás gravitációs hatása miatt megváltoztatják alakjukat: a másikhoz legközelebb eső csillagokra mindkét galaxisban sokkal korábban elkezd hatni az árapályerő, emiatt sokkal hamarabb megkezdik zuhanásukat a másik galaxis felé, mint a túloldalon lévő csillagok. Emiatt az ütközés irányában mindkét galaxis megnyúlik, ez különösen a spirálgalaxisok spirálkarjainál feltűnő, ez az árapálycsóva.

A galaxisokban lévő csillagközi gáz másképpen reagál a kölcsönhatásra: a gravitáció, de leginkább a másik galaxis gázanyagával történő kölcsönhatás miatt a gázban lökéshullámok keletkeznek, ami, az ideiglenesen megnövekvő sűrűség miatt, gyors csillagkeletkezést eredményez. Az ilyen területeken nagyon sok fiatal, általában nagyon fényes és nagy tömegű csillag keletkezik, amelyek általában igen rövid idő, gyakran csak néhány millió év után, szupernóvaként fejezik be pályafutásukat, ezért kölcsönható galaxisokban a szupernóvák is meglehetősen gyakoriak.

A galaxisok középpontjában lévő szupermasszív fekete lyukak a galaxisok ütközése után az új galaxis középpontjában egymás körül keringenek, eközben részben gravitációs hullámok kibocsátásával, egyre közelebb kerülnek egymáshoz, majd egyesülnek. Az egyesülés előtt nagyon sok csillagot és gázanyagot nyelnek el, az elnyelődés alatt álló anyag akkréciós korongba rendeződve igen magas hőmérsékletre hevül, és erős elektromágneses sugárzást bocsát ki, valamint középpontjából relativisztikus jet indul ki. Az ilyen maggal rendelkező galaxisok a különféle aktív galaxisok, kvazárok és blazárok.

Ha nagyobb galaxis útjába törpegalaxisok kerülnek (a törpegalaxisok nagy száma miatt ez meglehetősen gyakori, a Tejútrendszer körül is több törpegalaxis kering), akkor a nagyobb galaxis árapály-hatása (gravitációja) a törpéket az árapályhatás miatt egyre jobban megnyújtja, és csillagaik a nagyobb galaxis tömegközéppontja körül kezdenek el keringeni, megközelítőleg azonos pályán, de egymás mögött. A csillagoknak eme halmaza egyre jobban elnyúlik, majd elkeveredik a nagyobb galaxis többi csillaga között. Tejútrendszerünk csillagainak egyre nagyobb hányadának ismerjük mozgási paramétereit, és ezen adatok alapján több olyan csillagáramlatot sikerült kimutatni, amely bizonyíthatóan régebben elnyelt törpegalaxisok csillagait tartalmazza.[20]

Mivel a csillagok mindegyike megőrzi annak a csillagközi gázfelhőnek az anyagösszetételét, amelyben kialakult (a magfúzióban részt vevő izotópok, elsősorban a hidrogén és a hélium kivételével), ezért a csillagok légkörében lévő nehezebb kémiai elemek izotópjainak egymáshoz viszonyított arányai árulkodnak születési körülményeikről. Tejútrendszerünk sok csillagának izotópösszetétele jelentősen eltér a többség hasonló paramétereitől, ez alapján bizonyítható, hogy egyes csillagok más galaxisokban alakultak ki. Az egyik legismertebb ilyen csillag az Arcturus, az Ökörhajcsár csillagkép legfényesebb csillaga, mely az NGC 5466 gömbhalmazból kiinduló csillagáramlat tagja.[21][22]

Ismertebb kölcsönható galaxiscsoportok
Stephan kvintettje: a tagok radiális diszperziója 5600-6700 km/s körüli. A rendszer átmérője 80 kpc, távolsága tőlünk 60 Mpc.
Seyfert szextettje (NGC 6027): kölcsönható galaxisok csoportja a Serpens (Kígyó) csillagképben. A csoportot alkotó hat galaxis közül 3 spirális, 3 pedig elliptikus típusú.
Maffei-galaxisok
Wilson kettősrendszer a Pisces (Halak) csillagképben. A galaxisok egy-egy jól fejlett spirálkarja ellentétes irányba mutat. Radiális sebességük 7020 km/s ill. 6780 km/s. A rendszer teljes hossza 500 ezer fényév (!), távolsága 70 Mpc.
IC 3481, (Anonymus), IC 3483 kölcsönható hármas rendszer. Rejtélyes módon az IC 3483 radiális sebessége csak 108 km/s, míg a másik két galaxisé 7300 km/s.
A galaxisok térbeli eloszlása[szerkesztés]
Csak nagyon kevés galaxis létezik külön-külön, egymagában. A közöttük levő űr nagyjából "üres", kivéve a csillagközi porból alkotott felhőket. A körülbelül 50 galaxisból álló struktúrát galaxiscsoportnak; a nagyobb, több ezer galaxist (több megaparszek távolságban szétszórva) tartalmazó struktúrát galaxishalmaznak hívjuk. A szuperhalmazok több tízezer galaxist tartalmaznak.

Tejútrendszerünk is egy ilyen csoportosulás, a Lokális Galaxiscsoport tagja, amelyhez két nagy spirálgalaxis: a Tejútrendszer és az Androméda-köd, valamint még legalább 20 kisebb törpegalaxis tartozik. Ennek a csoportosulásnak az átmérője mintegy 10 millió fényév körüli. A kisebb galaxisok közé tartoznak a Magellán-felhők is, amelyek a szabálytalan típusba sorolhatóak. A Lokális Galaxiscsoportnak nem minden tagját látjuk. Vannak olyan galaxisok, amelyeket a Tejútrendszer gáz- és porfelhői eltakarnak előlünk. Az 1970-es évek elején Maffei olasz csillagász az infravörös és rádiósugárzásuk alapján több ilyen galaxist is kimutatott, ezeket ma Maffei-galaxisoknak nevezzük.

A legismertebb galaxisok


Link
A Messier 64, a Feketeszem-galaxis. A galaxis felénk eső oldalán a spirálkarokban lévő sötét csillagközi por eltakarja magukat a spirálkarokat és a galaxismag egy részét
Androméda-galaxis (Messier 31, NGC 224)
Csáp-galaxisok: az NGC 4038 és az NGC 4039 kölcsönható galaxisok. Szoros kettős rendszer, egy-egy, ellentétes irányba mutató spirálkarral. Színképében erős emissziós (kibocsátási) vonalak találhatók. Távolsága 45 Mpc.
Barnard-galaxis (NGC 6822)
Cartwheel-galaxis (A0035 jelölésű) pekuliáris galaxis
Feketeszem-galaxis (Messier 64, NGC 4826) a Coma Berenices (Bereniké haja) csillagképben
Gyűrű-galaxis
Seashell-galaxis: kisméretű galaxis, gravitációs kölcsönhatásban az NGC 5292 nagy tömegű galaxissal
Sombrero-galaxis ( Messier 104; NGC 4594 ) spirálgalaxis a Virgo (Szűz) csillagképben
Sunflower-galaxis (Messier 63; NGC 5055 ) spirálgalaxis a Canes Venatici (Vadászebek) csillagképben

Link
 
 
0 komment , kategória:  Galaxisok - csillagok  
Címkék: meghatározhatóak, következésképpen, csillagtartalmuk, jellegzetességei, összeütközhetnek, nagyságrendekkel, galaxiscsoportok, változócsillagok, törpegalaxisokat, csoportosulásnak, tejútrendszerünk, tejútrendszerhez, összehúzódásának, jellegzetességet, tömegközéppontja, galaxisütközések, létrehozatalában, csillagáramlatot, galaxishalmaznak, csillaghalmazról, összeállításában, galaxishalmazok, intersztelláris, tanulmányozását, világegyetemben, megváltoztatják, bebizonyosodott, spirálkarjainál, spirálgalaxisok, köbméterenkénti, elektromágneses, megfigyeléseket, relativisztikus, kettőscsillagok, gravitációjának, engedelmeskedve, szabad enciklopédiából, éléről látunk, galaxis korongjának, látható fényt, korong alatt, galaxis gömb, galaxisok égitestek, láthatatlan sötét, tipikus galaxisban, magányos csillagokon, galaxisban rengeteg, legtöbb galaxis, galaxisok között, közöttük lévő, görög γ, monda szerint, Lokális Galaxiscsoport, Lord Rosse, William Herschel, Galileo Galilei, Immanuel Kant, Charles Messier, William Parsons, Edwin Hubble, Jacobus Kapteyn, Robert Julius Trumplernek, Nagy Medve, Nagy Magellán-felhő, Allan Sandage, Abell S0740, Active Galactic Nucleus, Carl Keenan Seyfert, Mount Wilson Obszervatóriumban, Egyes Seyfert-galaxisok, Hubble Ultra Deep Field, Modified Newtonian Dynamics, Coma Berenices-ben, Lokális Galaxiscsoportnak, Coma Berenices, Canes Venatici,
Új komment
Kérjük adja meg a TVN.HU rendszeréhez tartozó felhasználónevét és jelszavát.
Csak regisztrált felhasználók írhatnak kommentet,
amennyiben még nem rendelkezik TVN.HU hozzáféréssel: Klikk ide!
Felhasználónév:
Jelszó:
Kérem írja be a baloldalon látható számot!
Szöveg:  
 
Betűk: Félkövér Dőlt Kiemelés   Kép: Képbeszúrás   Link: Beszúrás

Mérges Király Szomorú Kiabál Mosoly Kacsintás haha hihi bibibi angyalka ohh... ... buli van... na ki a király? puszika draga baratom... hát ezt nem hiszem el haha-hehe-hihi i love you lol.. nagyon morcika... maga a devil pc-man vagyok peace satanka tuzeske lassan alvas kaos :) bloaoa merges miki idiota .... sir puszika
 
 
Félkövér: [b] Félkövér szöveg [/b]
Dőlt: [i] Dőlt szöveg [/i]
Kiemelés: [c] Kiemelt szöveg [/c]
Képbeszúrás: [kep] http://...../kep.gif [/kep]
Linkbeszúrás: [link] http://tvn.hu [/link]
ReceptBázis
Bulgur gombával és csikemellel...
Epres túrótorta
Mákos-almás süti
Lazac édesköményes-citromos rizottóval
Részeges nyúl
Sült hekk
Zöldséges, tepsis krumpli
Cukkinis, padlizsános egytálétel
Pirított gomba sárgarépával
Sajttal töltött gomba
még több recept
Véleményezd!
01.26. 13:20 A ródium ára 65 százalékkal nőtt az év eleje óta
01.26. 13:20 Asztalitenisz olimpiai selejtező - Vereség a csehektől, búcsúzott a magyar ...
01.26. 13:18 Ganz és Netanjahu Washingtonba tart az amerikai béketárgyalásokra
01.26. 13:01 Főpolgármesteri Hivatal: marad a szmogriadó tájékoztatási fokozata
01.26. 13:01 Brexit - Brexit-ügyi miniszter: lehet egyszerre tárgyalni Amerikával és az ...
01.26. 12:51 Gyöngyöspatai iskolaügy - Rétvári Bence: közvetlen konzultáció kezdődik az ...
01.26. 12:41 Férfi kézilabda Eb - Bánhidi Bence lett a torna legjobb beállója
01.26. 12:31 Vasárnap is folytatódott a török földrengés túlélői utáni kutatás és a kárf...
01.26. 12:11 Bankszövetség: március 2-án indul az azonnali pénzátutalás rendszere
01.26. 12:11 Australian Open - Fajta két győzelme, Tóth kiesett
Tudjátok ?
Mi a teendő a novemberi Rododendron bimbóval?
Az álmoknak valóban van jelentése?
Hogyan lehet megszabadulni a kuponoldalak és a maikupon hírlevéltől ?
Kívánhatok, Boldog Új Évet, minden megmaradt Csatilakónak?
Káros az alkohol ? Ha igen akkor mennyire ?
még több kérdés
Blog Címkék
Facebookon kaptam  Szent Pál apostol megtérése -...  Nemrég még zajos világban élte...  Hideg van...  Facebookon kaptam  Világító toronyok  Facebookon kaptam Mírjam bará...  Téli ház  Lépj ki a komfortzónádból! De ...  Posertube  Liliomok  Istennek van rendelt ideje és ...  Naplemente  Png óra  Ezeket ne együk elalvás előtt  Porvers  Jó reggelt kedves látogatóimna...  Rózsás - ágas torta  Csaba testvér elmélkedése a sz...  Meghallgatni a másikat nem csu...  Sámson ereje  Oláh Gábor versei  Karácsonyi Szilas beat mise - ...  Facebookon kaptam  Koszorús lányok  Méltóság  Facebookon kaptam  Harmonia kártya után......  Virágok dobozban  Kutya virággal  Kolozsvár, szentmise a ference...  Levendula  Farsang  Szomorúság  Facebookon kaptam  Saját virágjaim Január  Posertube  75 év  Téli kép  Műkorcsolya Európa-bajnokság ...  Magyar kultúra napja......  Szèp napot és hétvégét kí...  Betty Boop  Téli képek  Egyikünk útja sem könnyebb,  Facebookon kaptam  ... - mert a jó cipők...  Koszorús lányok  Szent Pál apostol megtérése -...  Istennek van rendelt ideje és ...  Boldog szülinapot a ma ünneplő...  Nefelejcs  Facebookon kaptam  Kellemes délutánt kívánok!  Facebookon kaptam  Színes rózsák  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Png virág  Facebookon kaptam  Széchenyi lánchíd - Budapest  Posertube  Kánkán  Az emberben ébred fel  Téli kép  Hideg van...  Velence - Olaszországban  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Rostdús ételek  Hideg van...  Nők téli öltözékben  Png nő  Üdvözöllek az oldalamon.  Gyümölcsök  Png parfüm  Vízcseppes virágok  Remény  A múlt angyala Magyarul beszél...  Facebookon kaptam Krisztina...  Megszentségtelenítettek egy in...  A múlt angyala Magyarul beszél...  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Az emberi test jelzései ha vit...  Egy fiatal férfi találkozik eg...  Vízcseppes rózsa  Remény  Liliomok  Facebookon kaptam  Virágok dobozban  Hóember  Facebookon kaptam  Svedagon pagoda Mianmarban  A remény, nem törött szárnyú m...  Pergament  Png nő  Retro női képek  Műkorcsolya E.B. Jégtánc szaba...  Harmonia kártya után...... 
Bejegyzés Címkék
szabad enciklopédiából, éléről látunk, galaxis korongjának, látható fényt, korong alatt, galaxis gömb, galaxisok égitestek, láthatatlan sötét, tipikus galaxisban, magányos csillagokon, galaxisban rengeteg, legtöbb galaxis, galaxisok között, közöttük lévő, görög &#947, monda szerint, elméletek szerint, galaxisok tömegének, megfigyelési adatokból, galaxis középpontjában, másik galaxissal, tömege egytrilliószor, galaxisok kutatásának, fényes csíkot, tanulmányában Immanuel, forgó test, csillagokat valamiféle, ezáltal létrejött, csíkként látszik, 5000 objektumból, olyan távcsövet, 1920-as évek, egyik legközelebbi, benne lévő, olyan osztályozási, első próbálkozás, égbolt különböző, elliptikus galaxis, átmérője körülbelül, képet róla, csillagközi hidrogén, sugárzás elősegítette, 1990-es évek, hiányzó sötét, látható világegyetemben, galaxisok osztályozása, galaxisok Hubble-féle, közönséges spirálisok, küllős spirálisok, elliptikusok láthatók, róla elnevezett, szabályos galaxisokba, szabálytalan galaxisokba, leggyakoribb galaxistípus, galaxisok nagy, galaxismagot lapos, csillagközi anyag, össztömegnek csupán, galaxis fősíkja, csillagokhoz hasonlóan, központ körül, galaxis legkülső, gömb alakú, spirálkarokéval egyezik, periféria felé, spirálgalaxisok egyharmad, galaxismag viszonylagos, küllős spirálgalaxisok, rendszerezés azonban, galaxisok fejlődési, galaxis korongjára, elliptikus galaxisokat, ellipszoid nagy-, elliptikus galaxisok, átmeneti típus, lentikuláris galaxisok, elliptikus galaxisokhoz, egymillió naptömeget, legkülönfélébb alakúak, ilyen galaxisokat, szabad szemmel, szabálytalan extragalaxisokban, szabálytalan galaxisok, milliárd fényévre, közeli galaxisok, vizsgálat szerint, galaxisok egyéb, normál spirálgalaxisok, fájlhoz képjegyzet, egyik spirálkar, luminozitási osztályokkal, séma tartalmazza, szokásos angol, galaxishalmazok központi, morfológiai tulajdonságok, galaxisok színképét, látóvonallal bezárt, látóvonalra merőleges, galaxisoknak vannak, klasszikus osztályozási, szokatlanul erős, , ,
2019.12 2020. Január 2020.02
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 7492 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 360
  • e Hét: 360
  • e Hónap: 19846
  • e Év: 19846
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2020 TVN.HU Kft.