|
2016-09-17 15:19:06, szombat
|
| |
| |
|
|
| |
Lukács 11. fejezete
1Történt pedig, hogy amikor egy bizonyos helyen imádkozott, amint befejezte, az egyik tanítványa ezt mondta neki:,,Uram, taníts meg minket imádkozni, mint ahogy János is megtanította a tanítványait."2Erre így szólt hozzájuk:,,Amikor imádkoztok, ezt mondjátok:Atyánk, szenteltessék meg a neved. Jöjjön el a királyságod.3Add meg nekünk a mai napra való kenyerünket a napi szükséglet szerint.4És bocsásd meg nekünk bűneinket, mert mi is megbocsátunk mindenkinek, aki ellenünk vétkezik;és ne vigyél minket kísértésbe."5Továbbá ezt mondta nekik:,,Ki az közületek, akinek van egy barátja, és elmegy ahhoz éjfélkor, és ezt mondja neki:Barátom, adj nekem kölcsön három kenyeret,6mert éppen most jött hozzám egy úton levő barátom, és nincs mit eléje tennem.7Az pedig belülről így felel:Ne háborgass tovább. Az ajtó már be van zárva, kisgyermekeim pedig velem együtt ágyban vannak;nem tudok felkelni, és adni neked bármit is.8Mondom nektek, ha azért nem kel is fel, és nem ad is neki semmit, mert a barátja, elszánt rendületlensége miatt bizonyosan felkel, és megadja neki, amire szüksége van.9Így tehát azt mondom nektek, hogy állandóan kérjetek, és adnak nektek;állandóan keressetek, és találtok;állandóan zörgessetek, és megnyittatik nektek.10Mert mindenki, aki kér, kap, és mindenki, aki keres, talál, és mindenkinek, aki zörget, megnyittatik.11Ugyan melyik apa az közöttetek, aki, ha a fia halat kér, netán kígyót ad neki hal helyett?12Vagy ugyanígy, ha tojást kér, skorpiót ad neki?13Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok jó ajándékokat adni a gyermekeiteknek, akkor az égi Atya mennyivel inkább ad szent szellemet azoknak, akik kérik őt!"14Később egy néma démont űzött ki. Miután kiment a démon, beszélt a néma. A sokaság pedig elálmélkodott.15De némelyek közülük ezt mondták:,,Belzebub által, a démonok uralkodója által űzi ki a démonokat."16Mások azonban, hogy megkísértsék őt, égből való jelt kezdtek követelni tőle.17Ismerve elképzeléseiket, ezt mondta nekik:,,Minden királyság, amely meghasonlott önmagával, pusztává lesz, és az önmagával meghasonlott ház összeomlik.18Ha tehát Sátán is meghasonlott önmagával, hogyan áll meg a királysága?Mert azt mondjátok, hogy Belzebub által űzöm ki a démonokat.19Ha én Belzebub által űzöm ki a démonokat, a ti fiaitok ki által űzik ki azokat?Emiatt ők lesznek a bíráitok.20Ha viszont Isten ujja által űzöm ki a démonokat, akkor valóban elért benneteket az Isten királysága.21Amikor egy erős, jól felfegyverzett ember őrzi a palotáját, akkor békében vannak a javai.22De mikor egy nála erősebb jön ellene, és legyőzi őt, elveszi teljes fegyverkészletét, amelyben bízott, és szétosztja a tőle zsákmányolt dolgokat.23Aki nincs az én oldalamon, ellenem van, és aki nem gyűjt velem, szétszór.24Amikor egy tisztátalan szellem kimegy az emberből, kiszáradt helyeket jár be nyugvóhely után kutatva, és miután nem talál, ezt mondja:Visszatérek a házamba, ahonnan elköltöztem.25És megérkezve, tisztára söpörve és felékesítve találja azt.26Akkor elmegy, maga mellé vesz hét másik szellemet, magánál gonoszabbakat, és bemenve, ott laknak;és annak az embernek az utolsó állapota rosszabbá lesz az elsőnél.27Mikor pedig ezeket mondta, egy asszony a sokaságból felemelte hangját, és így szólt hozzá:,,Boldog az a méh, amely hordozott téged, és azok az emlők, amelyeket szoptál!"28Ő azonban ezt mondta:,,Nem, hanem inkább azok boldogok, akik hallják az Isten szavát, és megtartják!"29Miközben a sokaság egybesereglett, ő ezt mondta:,,Ez a nemzedék gonosz nemzedék;jelt keres. De nem adatik annak más jel, csak Jónás jele.30Mert ahogy Jónás jel lett a niniveieknek, ugyanúgy lesz az Emberfia is ennek a nemzedéknek.31Dél királynője feltámad az ítéletkor e nemzedék férfiaival, és elítéli őket;mert ő eljött a föld végső határairól, hogy hallja Salamon bölcsességét, de íme, nagyobb van itt Salamonnál.32A ninivei férfiak feltámadnak az ítéletkor ezzel a nemzedékkel, és elítélik;mert ők megbánást tanúsítottak arra, amit Jónás prédikált, de íme, nagyobb van itt Jónásnál.33Az ember, ha lámpát gyújt, nem a pincébe vagy a véka alá teszi, hanem a lámpatartóra, hogy akik belépnek, lássák a világosságot.34A test lámpása a szemed. Ha a szemed egyszerű, az egész tested is világos, de ha gonosz, a tested is sötét.35Jól vigyázz tehát. A benned levő világosság talán sötétség.36Ha tehát az egész tested világos, és egyáltalán nincs benne sötét rész, olyan világos lesz az egész, mint amikor egy lámpa világosságot ad neked fénysugaraival."37Amikor ezt elmondta, egy farizeus megkérte, hogy étkezzen nála. Bement hát, és asztalhoz telepedett.38A farizeus azonban meglepődve látta, hogy nem mosakodik az ebéd előtt.39Az Úr azonban ezt mondta neki:,,Nos, ti farizeusok, megtisztítjátok a pohár és a tál külsejét, de a belsőtök tele van rablott holmival és gonoszsággal.40Esztelenek!Aki megalkotta a külsőt, nem az alkotta meg a belsőt is?41Inkább amik belül vannak, azokat adjátok oda mint irgalmas adományokat, és íme, minden más tiszta lesz titeket illetően.42De jaj nektek, farizeusok, mert megadjátok a tizedet a mentából, a rutából és minden más zöldségféléből, ám mellőzitek az igazságosságot és az Isten szeretetét! Ezeket kötelességetek lett volna cselekedni, és azokat az egyéb dolgokat sem elhagyni.43Jaj nektek, farizeusok, mert szeretitek az elöl levő ülőhelyeket a zsinagógákban és az üdvözléseket a piactereken.44Jaj nektek, mert olyanok vagytok, mint azok az emléksírok, amelyeket nem lehet felismerni, úgyhogy az emberek rajtuk járnak, és nem is tudják!"45Az egyik törvénytudó ezt válaszolta neki:,,Tanító, amikor ezeket mondod, minket is bántasz."46Erre ő így szólt:,,Jaj nektek is, akik törvénytudók vagytok, mert nehezen elhordozható terhekkel terhelitek meg az embereket, de ti magatok egyetlen ujjatokkal sem érintitek a terheket!47Jaj nektek, mert építitek a próféták emléksírjait, ősatyáitok pedig megölték őket.48Bizonyosan tanúi vagytok ősatyáitok tetteinek, s mégis jóváhagyjátok azokat, mert ők megölték a prófétákat, ti pedig építitek azok sírhelyeit.49Emiatt is mondta az Isten bölcsessége:Küldeni fogok hozzájuk prófétákat és apostolokat, és ezek közül némelyeket megölnek és üldöznek,50hogy számon kéressék ettől a nemzedéktől minden prófétának a vére, melyet a világ megalapítása óta kiontottak,51Ábel vérétől egészen Zakariás véréig, akit az oltár és a ház között öltek meg.Igen - mondom nektek -,számon kéretik majd ettől a nemzedéktől.52Jaj nektek, akik törvénytudók vagytok, mert elvettétek az ismeret kulcsát;ti magatok nem mentetek be, a bemenőket pedig akadályoztátok."53Mikor aztán kiment onnan, az írástudók és a farizeusok hevesen rátámadtak, és kérdésekkel kezdték ostromolni további dolgok felől,54és közben leselkedtek utána, hogy beszédében valamin rajtakaphassák.
12. fejezet
1Amikor időközben sokezres sokaság gyűlt már egybe, akkora, hogy egymást taposták, azzal kezdte, hogy először a tanítványaihoz szólt:,,Óvakodjatok a farizeusok kovászától, amely képmutatás.2De nincs olyan, gondosan leplezett dolog, amely ki ne nyilatkozna, és olyan titok, amely ki ne tudódna.3Ennélfogva amit a sötétben mondtok, a világosságban fogják hallani, és amit a saját szobátokban suttogtok, a háztetőkről prédikálják majd.4Mi több - mondom nektek -, barátaim:ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, és azután semmi többet nem képesek tenni.5Hanem rámutatok nektek, kit kell félnetek: azt féljétek, akinek, miután megölt valakit, van hatalma a gyehennába dobni. Igen - mondom nektek -,Őt féljétek.6Nemde öt verebet adnak két csekély értékű pénzérméért?Mégsem felejtetik el egy sem közülük az Isten előtt.7Nektek pedig még fejetek hajszálai is mind meg vannak számlálva. Ne féljetek; ti sok verébnél többet értek.8Mondom tehát nektek:aki csak megvallja az emberek előtt, hogy egységben van velem, arról az Emberfia is megvallja az Isten angyalai előtt, hogy egységben van vele.9De aki megtagad engem az emberek előtt, azt meg fogják tagadni az Isten angyalai előtt.10És mindannak, aki az Emberfia ellen szól egy szót is, megbocsáttatik, de aki a szent szellem ellen szól káromlást, annak nem bocsáttatik meg.11Mikor pedig nyilvános gyűlések, kormánytisztviselők és hatalmak elé visznek titeket, ne kezdjetek aggódni amiatt, hogy miként vagy mit fogtok beszélni védekezésül, vagy mit mondtok;12mert a szent szellem még abban az órában megtanít benneteket arra, amit mondanotok kell."13Akkor valaki így szólt hozzá a sokaságból:,,Tanító, mondd meg a testvéremnek, hogy ossza meg velem az örökséget."14Ő ezt mondta neki:,,Ember, ki nevezett ki engem fölétek bírónak vagy osztónak?"15Azután így szólt hozzájuk:,,Tartsátok nyitva a szemeteket, és őrizkedjetek mindenfajta mohóságtól, mert még ha bőségnek örvend is valaki, az élete nem azokból a dolgokból származik, amelyek vannak neki." 16 Azzal elmondott nekik egy szemléltetést, így szólva:,,Egy gazdag embernek jól termett a földje.17Ezért okoskodni kezdett magában, ezt mondva:Mit tegyek most, hogy nincs hová begyűjtenem a termésemet?18Így szólt tehát:Ezt teszem:lebontom a tárházaimat, nagyobbakat építek, és oda gyűjtöm be minden gabonámat és minden vagyonomat,19és azt mondom majd lelkemnek:Lelkem, nagy vagyonod van sok évre félretéve;pihenjél, egyél, igyál, vigadozzál!20Az Isten azonban ezt mondta neki:Esztelen, még az éjjel elkérik tőled a lelkedet. Kié lesz akkor mindaz, amit felhalmoztál?21Így jár az, aki önmagának kincset gyűjt, de Isten szemében nem gazdag."22Ezután így szólt a tanítványaihoz:,,Ezért azt mondom nektek, hogy ne aggódjatok tovább a lelketek miatt, hogy mit fogtok enni, vagy a testetek miatt, hogy mit fogtok viselni.23Mert a lélek többet ér, mint az eledel, és a test, mint az öltözék.24Figyeljétek meg jól, hogy a hollók se nem vetnek, se nem aratnak, és nincsen se pajtájuk, se tárházuk, de azért az Isten táplálja őket. Mennyivel többet értek ti a madaraknál!25Ki az közületek, aki aggódásával hozzá tud tenni egy könyöknyit az élettartamához?26Ha tehát a legkisebbet sem tudjátok megtenni, miért aggódnátok a többi dolog miatt?27Figyeljétek meg jól, hogyan növekednek a liliomok:nem is fáradnak, nem is fonnak, de mondom nektek, hogy még Salamon sem öltözködött dicsősége teljében úgy, mint ezek közül egy.28Ha pedig a mezőn a növényzetet, amely ma van, és holnap a sütőkemencébe vetik, így öltözteti az Isten, mennyivel inkább titeket, ti kicsinyhitűek!29Ne keressétek hát tovább azt, hogy mit egyetek és mit igyatok, és ne legyetek tovább feszültek az aggodalomtól,30mert mindezekért a világ nemzetei törik magukat; a ti Atyátok viszont tudja, hogy szükségetek van ezekre.31De keressétek folyton az ő királyságát, és ezek a dolgok megadatnak nektek ráadásként.32Ne félj, kicsiny nyáj, mert a ti Atyátok helyesnek látta, hogy nektek adja a királyságot.33Adjátok el javaitokat, és adjatok irgalmas adományokat. Készítsetek magatoknak elnyűhetetlen erszényeket, elfogyhatatlan kincset az egekben, ahová tolvaj nem jut, és moly sem emészt.34Mert ahol a kincsetek van, ott lesz a szívetek is.35Legyen felövezve derekatok, és égjen a lámpátok,36ti magatok pedig legyetek hasonlók az olyan emberekhez, akik várják urukat, amikor az visszatér a menyegzőről, hogy amikor megérkezik és zörget, rögtön ajtót nyithassanak neki.37Boldogok azok a rabszolgák, akiket az úr, amikor megérkezik, virrasztva talál!Bizony mondom nektek, felövezi magát, asztalhoz ülteti őket, odamegy, és szolgál nekik.38És ha a második őrszolgálatkor érkezik, vagy akár a harmadik őrszolgálatkor, és így találja őket, boldogok!39Azt pedig tudjátok meg, hogy ha a házigazda tudta volna, melyik órában jön a tolvaj, kitartóan virrasztott volna, és nem hagyta volna, hogy betörjenek a házába.40Ti is álljatok készen, mert olyan órában jön az Emberfia, amelyben nem gondoljátok valószínűnek."41Ekkor Péter így szólt:,,Uram, nekünk mondod ezt a szemléltetést, vagy mindenki másnak is?"42Az Úr pedig ezt mondta:,,Ki valójában a hű sáfár, az értelmes, akit az ura kinevez majd a szolgaszemélyzete fölé, hogy mindig megadja nekik részüket az eledelből a kellő időben, 43Boldog az a rabszolga, ha az ura, amikor megérkezik, ilyen munkában találja őt!44Igazán mondom nektek, hogy mindene fölé kinevezi.45De ha az a rabszolga azt mondaná valamikor is a szívében:Késik az én uram a jövetellel, és verni kezdené a szolgákat meg a szolgálólányokat, és elkezdene enni, inni és lerészegedni,46akkor olyan napon jön meg annak a rabszolgának az ura, amelyen nem várja őt, és olyan órában, amelyet nem tud, és megbünteti őt a legnagyobb szigorral, és a hűtlenek közé jelöl ki neki részt.47Akkor arra a rabszolgára, amelyik értette ura akaratát, de nem készült fel, vagy nem cselekedett összhangban annak akaratával, sok ütést mérnek.48Amelyik pedig nem értette, és úgy tett ütéseket érdemlő dolgokat, arra keveset mérnek. Bizony, mindenkitől, akinek sokat adtak, sokat fognak követelni;és akire sokat bíztak, attól a szokottnál többet fognak követelni.49Azért jöttem, hogy tüzet támasszak a földön, és mi mást is kívánhatnék, ha már lángra lobbant?50Igen, van egy keresztség, amellyel meg kell keresztelkednem; mennyire gyötrődöm, míg be nem végződik!51Azt hiszitek, azért jöttem, hogy békét hozzak a földre?Semmiképpen - mondom nektek -, hanem inkább meghasonlást.52Mert mostantól fogva egy házban öten lesznek, akik meghasonlottak, három kettővel, és kettő hárommal.53Meghasonlanak:az apa a fiúval és a fiú az apával, az anya a leánnyal és a leány az anyjával, az anyós a menyével és a meny az anyósával."54Azután folytatásképpen így szólt a sokasághoz is:,,Amikor látjátok, hogy felhő támad a nyugati vidékeken, rögtön ezt mondjátok:Vihar jön, és úgy is lesz.55És amikor azt látjátok, hogy déli szél fúj, ezt mondjátok:Hőhullám jön, és bekövetkezik.56Képmutatók, a föld és az ég külsejét meg tudjátok vizsgálni:hogy lehet az, hogy ezt a sajátos időt nem tudjátok megvizsgálni?57Miért nem ítélitek meg magatok is, mi az igazságos?58Amikor például peres ellenfeleddel az elöljáróhoz tartasz, láss dologhoz, míg úton vagy, hogy megszabadulj a vele folytatott vitától, nehogy valamikor is a bíró elé hurcoljon, a bíró meg átadjon a törvényszéki tisztviselőnek, a törvényszéki tisztviselő pedig börtönbe vessen.59Mondom neked, bizonyos, hogy nem kerülsz ki onnan, míg meg nem fizeted az utolsó, igen csekély értékű kis pénzérmét is."
13. fejezet
1Ugyanebben az időszakban jelen voltak némelyek, akik beszámoltak neki azokról a galileaiakról, akiknek vérét Pilátus az ő áldozataikkal elegyítette.2Ezt felelte nekik:,,Azt hiszitek, hogy ezek a galileaiak bűnösebbnek bizonyultak minden más galileainál, mert ezeket elszenvedték?3Semmiképpen - mondom nektek -, de ha nem tanúsítotok megbánást, mindannyian hasonlóképpen elpusztultok.4Vagy az a tizennyolc, akire rádőlt a torony Siloámban, és megölte őket, azt hiszitek, hogy nagyobb adósnak bizonyult minden más embernél, aki Jeruzsálemben lakik?5Semmiképpen - mondom nektek -, de ha nem tanúsítotok megbánást, mindannyian ugyanúgy elpusztultok."6Aztán még elmondta ezt a szemléltetést:,,Egy embernek volt egy fügefája a szőlőjébe ültetve, és elment, gyümölcsöt keresett rajta, de nem talált.7Akkor ezt mondta a vincellérnek:Három éve immár, hogy idejárok, és gyümölcsöt keresek ezen a fügefán, de nem találok. Vágd ki! Miért is foglalja a földet hasztalan?8Az ezt felelte neki:Uram, hagyd még ebben az évben, míg körülásom és megtrágyázom,9és ha aztán terem gyümölcsöt a jövőben, akkor jó, ha meg nem, akkor majd kivágod."10Történt pedig, hogy tanított az egyik zsinagógában sabbaton.11És íme, volt ott egy asszony, akiben tizennyolc éve gyengeségnek szelleme lakott, és össze volt görnyedve, és egyáltalán nem bírt fölegyenesedni.12Jézus, amikor látta őt, megszólította, és ezt mondta neki:,,Asszony, megszabadultál gyengeségedtől."13És rátette a kezét, az pedig nyomban fölegyenesedett, és dicsőíteni kezdte az Istent.14Erre a zsinagógai elöljáró, aki fel volt háborodva amiatt, hogy Jézus sabbaton gyógyított, ezt mondta a sokaságnak:,,Hat nap van, amelyen munkát kell végezni;azokon gyertek hát, és azokon gyógyíttassátok magatokat, ne pedig sabbatnapon."15Az Úr azonban válaszolt neki, és ezt mondta:,,Képmutatók, hát nem oldja el sabbaton mindegyikőtök a bikáját vagy a szamarát az istállóállástól, és nem vezeti el, hogy megitassa?16Hát akkor nem volt helyénvaló, hogy ez az asszony, aki Ábrahám leánya, és akit Sátán, íme, tizennyolc éve megkötözve tartott, feloldoztasson ebből a bilincsből sabbatnapon?"17Mikor pedig ezeket mondta, mindenki, aki ellenszegült neki, elszégyellte magát; de az egész sokaság örvendezni kezdett mindazon dicsőséges dolgok miatt, amelyeket tett.18Ezért ezt mondta még:,,Mihez hasonló az Isten királysága, és mihez hasonlítsam?19Hasonló a mustármaghoz, melyet fogott egy ember, és a kertjében elvetett, az pedig nőtt, és fa lett belőle, és az ég madarai letelepedtek az ágain."20És ismét szólt:,,Mihez hasonlítsam az Isten királyságát?21Hasonló a kovászhoz, amelyet fogott egy asszony, és elrejtett három mérce lisztbe, mígnem az egész tészta megkelt."22Városról városra és faluról falura járt, és tanított, és folytatta útját Jeruzsálembe.23Valaki pedig így szólt hozzá:,,Uram, kevesen vannak-e, akik megmentésben részesülnek?"Ő ezt mondta nekik:24,,Megfeszített erővel küzdjetek, hogy bejussatok a szűk ajtón, mert - mondom nektek - sokan igyekeznek majd bejutni, de nem tudnak,25ha egyszer a házigazda már felkelt, és bezárta az ajtót, ti pedig kívül megálltok, és zörgetni kezdtek az ajtón, ezt mondva:Uram, nyisd ki nekünk!De ő ezt válaszolja majd nektek:Nem tudom, honnan valók vagytok.26Akkor elkezditek mondani:Előtted ettünk és ittunk, és a mi széles útjainkon tanítottál.27Ő azonban szólni fog, és ezt mondja nektek:Nem tudom, honnan valók vagytok. Távozzatok tőlem mind, akik igazságtalanságot műveltek!28Ott lesz nektek sírás és fogcsikorgatás, amikor látjátok Ábrahámot, Izsákot, Jákobot és az összes prófétát az Isten királyságában, magatokat pedig kívülre dobva.29Azonkívül eljönnek majd keleti vidékekről, és nyugatiakról, északról és délről, és asztalhoz telepednek majd az Isten királyságában.30És íme, vannak utolsók, akik elsők lesznek, és vannak elsők, akik utolsók lesznek."31Ugyanabban az órában odajöttek bizonyos farizeusok, és ezt mondták neki:,,Menj ki, távozz innen, mert Heródes meg akar ölni."32Ő pedig így szólt hozzájuk:,,Menjetek, és mondjátok meg annak a rókának:Íme!Démonokat űzök ki, és gyógyítok ma és holnap, a harmadik napon pedig készen leszek.33Viszont ma és holnap, majd az azt követő napon folytatnom kell utamat, mert nem engedhető meg, hogy egy próféta Jeruzsálemen kívül pusztuljon el.34Jeruzsálem, Jeruzsálem, a próféták megölője és a hozzá küldöttek megkövezője - mily gyakran akartam egybegyűjteni gyermekeidet, mint ahogy a tyúk a szárnya alá gyűjti fészekalját, a csibéit, de ti nem akartátok!35Íme!Elhagyatottá lesz nektek a házatok. Mondom nektek, hogy semmiképpen nem fogtok látni engem, míg azt nem mondjátok:Áldott, aki Jehova nevében jön!"
14. fejezet
1Amikor egyszer sabbaton bement a farizeusok egyik elöljárójának a házába étkezni, feszülten figyelték őt.2És íme, egy vízkóros ember volt előtte.3Erre Jézus a törvénytudókhoz és a farizeusokhoz szólva megkérdezte:,,Szabad-e sabbaton gyógyítani, vagy nem?"4De azok csak hallgattak. Akkor megfogta az embert, meggyógyította és elküldte.5És ezt mondta nekik:,,Ki az közületek, aki, ha a fia vagy a bikája kútba esik, nem húzza ki azonnal sabbatnapon?"6És nem tudtak ezekre mit felelni.7Folytatásképpen aztán elmondott a meghívottaknak egy szemléltetést, mivel megfigyelte, hogyan válogatják ki maguknak a főhelyeket, és így szólt hozzájuk:8,,Ha valaki meghív egy menyegzőre, ne heveredj le a főhelyre. Lehet, hogy ugyanakkor meghívott valakit, aki nagyobb tiszteletben áll, mint te,9és odajön az, aki téged is meghívott, meg őt is, és ezt mondja neked:Engedd át neki a helyet.És akkor szégyenkezve elindulsz, hogy a legutolsó helyet foglald el.10Hanem ha meghívnak, menj, és telepedj le a legutolsó helyre, hogy amikor odajön az, aki meghívott téged, ezt mondja neked:Barátom, menj följebb.Akkor tisztelni fog a többi vendég.11Mert mindenki, aki felmagasztalja magát, megaláztatik, és aki megalázza magát, felmagasztaltatik."12A továbbiakban aztán ahhoz is szólt, aki meghívta őt:,,Amikor ebédet vagy vacsorát adsz, ne a barátaidat vagy testvéreidet vagy rokonaidat vagy gazdag szomszédaidat hívd meg. Valamikor még ők is meghívhatnak téged viszonzásul, és ez visszafizetésnek bizonyulna számodra.13Hanem amikor vendégséget rendezel, szegényeket, nyomorékokat, sántákat, vakokat hívjál meg,14és boldog leszel, mivelhogy nincs miből visszafizetniük neked. Mert az igazságosak feltámadásakor lesz ez visszafizetve neked."15Ezek hallatán az egyik vendégtárs így szólt hozzá:,,Boldog, aki az Isten királyságában eszik kenyeret."16Jézus ezt mondta neki:,,Egy bizonyos ember nagy vacsorát adott, és sokakat meghívott.17És a vacsora órájában elküldte rabszolgáját, hogy mondja a meghívottaknak:Gyertek, mert minden készen van már.18De azok mind egyaránt elkezdtek mentegetőzni. Az első ezt mondta neki:Szántóföldet vettem, és ki kell mennem megnézni. Kérlek, ments ki engem.19Egy másik pedig ezt mondta:Öt pár igavonó marhát vettem, megyek, kipróbálom őket. Kérlek, ments ki engem.20Megint egy másik így szólt:Éppen most vettem feleségül egy nőt, és emiatt nem tudok elmenni.21Visszatért hát a rabszolga, és beszámolt ezekről urának. Akkor a házigazda megharagudott, és ezt mondta rabszolgájának:Menj ki gyorsan a város széles útjaira és szűk utcáira, és hozd be ide a szegényeket, a nyomorékokat, a vakokat és a sántákat.22Idővel a rabszolga ezt mondta:Uram, megtörtént, amit parancsoltál, és még van hely.23Az úr pedig így szólt a rabszolgához:Menj ki az utakra és az elkerített helyekre, és kényszerítsd őket bejönni, hogy megteljen a házam.24Mert mondom nektek, hogy a meghívott férfiak közül senki meg nem ízleli a vacsorámat."25Nagy sokaság ment vele együtt, és ő megfordult, és így szólt hozzájuk:26,,Ha valaki hozzám jön, és nem gyűlöli apját, anyját, feleségét, gyermekeit, fivéreit és nővéreit, igen, még a saját lelkét is, nem lehet a tanítványom.27Aki nem hordozza kínoszlopát, és nem jön utánam, nem lehet a tanítványom.28Például ki az közületek, aki, ha tornyot akar építeni, nem ül le előbb, és nem számítja ki a költségeket, hogy lássa, telik-e neki arra, hogy elkészüljön vele?29Különben lehet, hogy megveti az alapját, de nem képes befejezni, és a szemlélők esetleg mind gúnyolódni kezdenek rajta,30ezt mondva:Ez az ember elkezdett építkezni, de nem volt képes befejezni.31Vagy melyik király az, amelyik hadba vonul, hogy megütközzön egy másik királlyal, de nem ül le előbb, és nem tart tanácsot, hogy vajon tízezer fős katonasággal szembe tud-e szállni azzal, aki húszezerrel jön ellene?32Ha ugyanis nem tudja megtenni, akkor amíg az még távol van, követséget küld ki, és békét kér.33Így biztosak lehettek abban, hogy senki sem lehet a tanítványom közületek, aki búcsút nem mond mindennek, amije van.34A só, persze, jó. De ha még a só is elveszíti az erejét, mivel ízesítik meg?35Sem a földre, sem a trágyára nem alkalmas. Kidobják. Akinek van füle a hallásra, hallja!"
15. fejezet
1Az adószedők és a bűnösök pedig mind igyekeztek a közelébe kerülni, hogy hallják őt.2Ennélfogva a farizeusok is, és az írástudók is állandóan morogtak, ezt mondva:,,Ez az ember szívesen fogadja a bűnösöket, és együtt eszik velük."3Erre a következő szemléltetést mondta el nekik:4,,Melyik ember az köztetek, aki, ha száz juha van, és elveszít közülük egyet, nem hagyja hátra a kilencvenkilencet a pusztában, és nem megy az elveszett után, míg meg nem találja?5És amikor megtalálja, vállára veszi, és örvendezik.6Mikor pedig hazaér, összehívja barátait és szomszédait, és így szól hozzájuk:Örvendezzetek velem, mert megtaláltam az én elveszett juhomat.7Mondom nektek, hogy ilyenformán nagyobb öröm lesz az égben egyetlen bűnös miatt, aki megbánást tanúsít, mint kilencvenkilenc igazságos miatt, akinek nincs szüksége megbánásra.8Vagy melyik asszony az, akinek ha van tíz drachmája, és egy drachmát elveszít, nem gyújt lámpát, nem söpri ki a házát, és nem keresi gondosan, míg meg nem találja?9És amikor megtalálja, összehívja barátnőit és szomszédasszonyait, és így szól:Örvendezzetek velem, mert megtaláltam a drachmát, amelyet elveszítettem.10Ilyenformán - mondom nektek - öröm támad az Isten angyalai között egyetlen bűnös miatt, aki megbánást tanúsít."11Azután ezt mondta:,,Egy embernek volt két fia.12És a fiatalabbik így szólt az apjához:Apám, add ki nekem a vagyon rám eső részét.Erre az megosztotta köztük megélhetésre szánt javait.13Később, néhány nap múlva, a fiatalabb fiú mindent összeszedett, elutazott egy távoli vidékre, és ott kicsapongó életet élve eltékozolta vagyonát.14Amikor már mindent elköltött, súlyos éhínség támadt szerte azon a vidéken, és kezdett szükséget látni.15Sőt elment, elszegődött a vidék egyik polgárához, és az elküldte őt a mezőire disznókat őrizni.16Ő pedig szeretett volna jóllakni a hüvelytermésekkel, amelyeket a disznók ettek, de senki nem adott neki semmit.17Amikor észhez tért, így szólt:Apámnak hány bérese bővelkedik kenyérben, én meg itt éhen veszek!18Fölkelek, elmegyek apámhoz, és azt mondom neki:Apám, vétkeztem az ég ellen és teellened.19Nem vagyok már méltó arra, hogy fiadnak hívjanak. Tégy engem olyanná, mint béreseid közül egy.20Fölkelt tehát, és elment az apjához. Még mikor távol volt, az apja meglátta őt, és szánalomra indult. Odafutott, a nyakába borult, és gyengéden megcsókolta.21Akkor a fiú ezt mondta neki:Apám, vétkeztem az ég ellen és teellened. Nem vagyok már méltó arra, hogy fiadnak hívjanak. Tégy engem olyanná, mint béreseid közül egy.22Az apa azonban így szólt rabszolgáihoz:Gyorsan!Hozzatok ki egy köntöst, a legjobbat, és adjátok rá, húzzatok gyűrűt a kezére, és sarut a lábára.23Hozzátok a hizlalt, fiatal bikát, vágjátok le, és együnk és vigadozzunk,24mert ez az én fiam halott volt, és ismét életre kelt, elveszett, és megtaláltatott.És vigadozni kezdtek.25Az idősebbik fia pedig a szántóföldön volt;és ahogy jött és közeledett a házhoz, zeneszót hallott, és táncot.26Magához hívta tehát az egyik szolgát, és tudakozódott, hogy mit jelentenek ezek.27Az ezt mondta neki:A testvéred jött meg, és apád levágta a hizlalt, fiatal bikát, mivel jó egészségben visszakapta őt.28De ő megharagudott, és nem akart bemenni. Erre kijött az apja, és kérlelni kezdte őt.29Ő így felelt az apjának:Íme, én milyen sok éve szolgálok neked, mint egy rabszolga, és egyetlenegyszer sem szegtem meg parancsolatodat, és nekem mégsem adtál egyetlenegyszer sem egy kecskegidát, hogy vigadozzak barátaimmal.30De amint ez a te fiad, aki szajhákkal élte fel megélhetésre szánt javaidat, megérkezett, levágtad neki a hizlalt, fiatal bikát.31Akkor az így szólt hozzá:Gyermekem, te mindig velem vagy, és mindenem a tiéd;32de hiszen vigadoznunk és örvendeznünk kellett, mert ez a te testvéred halott volt, és életre kelt, elveszett, és megtaláltatott."
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Lukács /Új szövetség |
|
|
|
Címkék: szolgálólányokat, visszafizetésnek, fegyverkészletét, gyógyíttassátok, folytatásképpen, istállóállástól, rendületlensége, fölegyenesedett, törvénytudókhoz, elképzeléseiket, keresztelkednem, egyetlenegyszer, megtisztítjátok, parancsolatodat, kilencvenkilenc, visszafizetniük, gyermekeiteknek, felmagasztalja, gyengeségedtől, megszabadultál, elfogyhatatlan, tanítványaihoz, megbocsáttatik, egybesereglett, akadályoztátok, rajtakaphassák, felfegyverzett, őrszolgálatkor, meghívottaknak, rabszolgájának, meggyógyította, tisztviselőnek, megtaláltatott, meghasonlottak, fölegyenesedni, fogcsikorgatás, bizonyos helyen, egyik tanítványa, napi szükséglet, úton levő, néma démont, sokaság pedig, démonok uralkodója, önmagával meghasonlott, nála erősebb, tőle zsákmányolt, tisztátalan szellem, utolsó állapota, sokaságból felemelte, sokaság egybesereglett, nemzedék gonosz, föld végső,
|
|
Offline
