|
2016-10-02 20:56:19, vasárnap
|
| |
| |
|
|
| |
2Sámuel 21. fejezete
1És éhínség volt Dávid napjaiban három éven át, év év után. Dávid keresni kezdte Jehova arcát, és Jehova akkor így szólt:,,Vérbűn terheli Sault és házát, mert megölte a gibeoniakat."2A király erre hívatta a gibeoniakat, és beszélt velük.(A gibeoniak egyébként nem Izrael fiai közül valók voltak, hanem az amoriták maradékából. Izrael fiai megesküdtek nekik, de Saul le akart sújtani rájuk az Izrael és Júda fiai iránt érzett féltékenységében.)3Dávid akkor ezt mondta a gibeoniaknak:,,Mit tegyek veletek, és mivel szerezzek engesztelést, hogy áldjátok Jehova örökségét?"4A gibeoniak így feleltek neki:,,Nekünk ez nem ezüst vagy arany kérdése Saullal és a háznépével kapcsolatban. Halálra sem adhatunk senkit Izraelben."Erre ő ezt mondta:,,Bármit mondtok, megteszem értetek."5Akkor így szóltak a királyhoz:,,Annak az embernek, aki kiirtott minket, és kitervelte a megsemmisítésünket, hogy ne maradjunk meg sehol Izrael területén,6annak a fiai közül adassék nekünk hét férfi, mi pedig Saulnak, Jehova választottjának Gibeájában közszemlére tesszük őket Jehova előtt."Erre így szólt a király:,,Én odaadom őket."7A király mindamellett könyörületet érzett Mefibóset iránt, Saul fiának, Jonatánnak a fia iránt, Jehova esküje miatt, amely közöttük, Dávid és Saul fia, Jonatán között volt.8A király tehát fogta Ricpának, Aja leányának két fiát, akiket Saulnak szült, Armónit és Mefibósetet, továbbá Saul leányának, Mikálnak öt fiát, akiket a meholai Barzillai fiának, Adrielnek szült.9Azután odaadta őket a gibeoniak kezébe, és azok közszemlére tették őket a hegyen Jehova előtt, úgyhogy együtt hullott el mind a hét. Az aratás első napjaiban, az árpaaratás kezdetén ölték meg őket.10Aja leánya, Ricpa azonban fogott egy zsákruhát, kiterítette magának a sziklán, és ott volt az aratás kezdetétől mindaddig, amíg víz nem ömlött rájuk az egekből;és nem engedte rájuk telepedni az ég madarait nappal, sem a mező vadjait éjjel.11Végül aztán jelentették Dávidnak, hogy mit tett Ricpa, Aja leánya, Saul ágyasa.12Dávid akkor elment, és elvitte Saul csontjait, és fiának, Jonatánnak a csontjait Jábes-Gileád földtulajdonosaitól, akik annak idején ellopták őket Bét-Sán közteréről, ahol a filiszteusok felakasztották őket azon a napon, amelyen lesújtottak a filiszteusok Saulra a Gilboán.13Fölvitte hát onnan Saul csontjait, és fiának, Jonatánnak a csontjait. A közszemlére tett emberek csontjait is összeszedték.14Akkor eltemették Saul csontjait, és fiának, Jonatánnak a csontjait Benjámin földjén, Celában, apjának, Kísnek a sírhelyén, hogy mindent megtegyenek, amit a király parancsolt. Ezután Isten meghallgatta az országért való könyörgéseket.15És a filiszteusok ismét harcba szálltak Izraellel. Le is ment Dávid a vele levő szolgákkal, és harcoltak a filiszteusokkal. És Dávid elfáradt.16Jisbi-Benób pedig, aki a refaiták szülöttei közé tartozott, akinek a lándzsája háromszáz sekel súlyú rézből volt, és aki új kardot övezett magára, úgy gondolta, lesújt Dávidra.17De Abisai, Céruja fia nyomban a segítségére sietett, lesújtott a filiszteusra, és megölte. Dávidnak akkor megesküdtek az emberei:,,Nem fogsz többet kivonulni velünk a csatába, hogy ki ne oltsd Izrael lámpását!"18Történt ezután, hogy megint háború tört ki a filiszteusok ellen, Góbban. A husatita Szibbekai ekkor terítette le Sáfot, aki a refaiták szülöttei közé tartozott.19És ismét háború tört ki a filiszteusok ellen Góbban, és Elhanán, a betlehemi Jaáré-Oregim fia leterítette a gáti Góliátot, akinek a lándzsanyele olyan volt, mint a takácsok zubolyfája.20És újra háború tört ki Gátban. Volt ott akkor egy rendkívül termetes ember is. Ennek kezén és lábán hat-hat ujja volt, szám szerint huszonnégy. Ő is a refaiták szülötte volt.21Állandóan gúnyolta Izraelt. Végül aztán Dávid testvérének, Simeinek a fia, Jonatán leterítette.22Ők négyen születtek a refaitáktól Gátban;és elestek Dávid keze által és a szolgái keze által.
22. fejezet
1Dávid pedig a következő ének szavait mondta el Jehovának azon a napon, amikor Jehova megszabadította őt minden ellensége kezéből és Saul kezéből;2ezt mondta:,,Jehova az én kőszirtem és erődöm, ő segít megmenekülnöm.3Istenem az én kősziklám. Nála keresek menedéket, Pajzsom és megmentő szarvam, fellegváram ő, Menedékhelyem és Megmentőm; megmentesz az erőszaktól.4A Dicsérendőt, Jehovát szólítom én, És megmenekülök ellenségeimtől.5Mert halálos hullámverés vett körül;A semmirekellők hirtelen áradata tartott rettegésben.6A seol kötelei tekeredtek rám;A halál csapdáival találtam magam szemben.7Nyomorúságomban Jehovát hívtam, Istenemhez kiáltottam szüntelen. Akkor meghallotta hangomat templomából, Eljutott fülébe segélykiáltásom.8Erősen rengett és rázkódott a föld, Az egek alapjai megrendültek, Erősen rázkódtak, mert haragra gyúlt.9Füst szállt fel orrába, és emésztő tűz jött szájából;A szén is felizzott őtőle.10Aztán lehajtotta az egeket, és alászállt;Sűrű homály volt lába alatt.11Kerubon ülve jött, szállva érkezett;Látni lehetett egy szellem szárnyain.12Akkor sötétséget vont maga köré sátor gyanánt, Sötét vizeket, sűrű fellegeket.13Az előtte levő fényességből tűzparazsak gerjedtek.14Az égből dörgött Jehova, És hallatta hangját a Legfelségesebb.15Nyilakat küldött ki, hogy szétszórja őket, Villámlást, hogy zavart keltsen közöttük.16Láthatóvá váltak a tenger folyamágyai, Feltárultak a termékeny föld alapjai Jehova dorgálásától, orra leheletének fúvásától.17Lenyúlt a magasságból, megfogott, Kihúzott a nagy vizekből.18Megszabadított erős ellenségemtől, Gyűlölőimtől, mert erősebbek voltak nálam.19Rám törtek szerencsétlenségem napján, De Jehova támogatott.20Tágas helyre vitt ki engem;Megszabadított, mert gyönyörködött bennem.21Jehova igazságosságom szerint jutalmaz engem, Kezem tisztasága szerint fizet meg nekem.22Mert megtartottam Jehova útjait, És nem távoztam el gonoszul Istenemtől.23Mert előttem van minden bírói döntése, És rendeleteitől nem fordulok el.24Feddhetetlen leszek előtte, És őrizkedni fogok a vétektől.25Fizessen meg nekem Jehova igazságosságom szerint, Szeme előtt való tisztaságom szerint.26A lojálishoz lojális vagy, A feddhetetlen, erős emberrel feddhetetlenül bánsz;27Aki tiszta marad, ahhoz tiszta vagy, Az álnokkal kiszámíthatatlanul bánsz.28Az alázatos népet megmented, De szemed a gőgösek ellen van, hogy megalázd őket.29Bizony te vagy az én lámpásom, ó, Jehova, És Jehova teszi világossá sötétségemet.30Mert veled a rablók csapatának is nekironthatok, Istenemmel a falat is megmászhatom.31Az igaz Isten útja tökéletes, Jehova beszéde színtiszta. Pajzs ő mindazoknak, akik nála keresnek menedéket.32Mert kicsoda Isten Jehován kívül? Kicsoda kőszikla Istenünkön kívül?33Az igaz Isten az én szilárd erődöm, Ő tökéletessé teszi utamat,34Olyanná teszi lábamat, mint a szarvasünőké;Segít, hogy magas helyeken álljak.35Kezemet harcra tanítja; Rézíjat hajlítanak karjaim.36Megmentő pajzsodat adod nekem, És alázatosságod tesz naggyá engem.37Tágas tért adsz lépteimnek alattam, Nem inognak meg bokáim.38Üldözni fogom ellenségeimet, hogy kiirtsam őket, Nem térek vissza addig, míg meg nem semmisülnek.39Kiirtom, darabokra zúzom őket, hogy ne kelhessenek fel; Lábam alatt esnek el.40Életerővel övezel fel a csatára, Elbuktatod alattam a rám támadókat.41Ellenségeim nyakszirtjét adod nekem, Ádáz gyűlölőimet is elhallgattatom.42Segítségért kiáltanak, de nincs megmentő, Jehovához, de ő nem felel nekik.43Porrá töröm őket, mint amilyen a föld pora;Összetiprom őket, mint az utcák sarát;Szétlapítom őket.44Segítesz megmenekülnöm népem gáncsoskodásától. Megőrzöl, hogy a nemzetek fejévé legyek;Olyan nép szolgál nekem, amelyet nem ismertem.45Idegen ország fiai jönnek hozzám hajlongva, Engedelmesen hallgatnak engem a fülek.46Ellankadnak az idegenből valók, Reszketve jönnek elő bástyáikból.47Jehova él! Áldott legyen Kősziklám! Magasztaltassék megmentésem kősziklájának Istene!48Az igaz Isten bosszút áll értem, Ő veti alá nekem a népeket,49Ő hoz ki ellenségeim közül. Fölébe emelsz azoknak, akik ellenem támadnak, Megszabadítasz az erőszak emberétől.50Ezért adok hálát neked, ó, Jehova, a nemzetek között, És nevednek zengek éneket:51Annak, aki hatalmas megmentő tetteket visz véghez királyáért, És szerető-kedvességet cselekszik felkentjével, Dáviddal és magvával időtlen időkig!"
23. fejezet
1Ezek Dávid utolsó szavai:,,Így szól Dávid, Isai fia, Így szól az az életerős férfi, aki magasra emeltetett, Jákob Istenének felkentje, Izrael énekeinek kedveltje.2Jehova szelleme beszélt általam, Az ő szava volt nyelvemen.3Izrael Istene szólt, Izrael Kősziklája beszélt hozzám:Amikor igazságos, aki az emberek fölött uralkodik, És istenfélelemmel uralkodik,4Olyan az, mint a reggeli fény, midőn felragyog a nap, Mint egy felhőtlen reggel. A ragyogás és az eső füvet sarjaszt a földből.5Hát nem ilyen az én háznépem Isten előtt?Hiszen időtlen időkig tartó szövetséget rendelt nekem, Melyet mindenestül szépen elrendezett és biztossá tett. Mivel ebben van minden megmentésem és minden gyönyörűségem, Nemde ezért fogja kisarjasztani?6De a semmirekellők elűzetnek, mint a tövisbokrok, mind egy szálig, Mert nem kézzel kell megfogni őket.7Ha hozzájuk nyúl az ember, Talpig föl kell fegyverkeznie vassal és lándzsanyéllel, És teljesen fölégetik őket tűzzel."8Ezek Dávid vitézei név szerint: a tahkemonita Joséb-Bassebet;ő volt a feje a háromnak. Nyolcszáz ember fölött suhogtatta lándzsáját, akik egyszerre ölettek meg.9Utána következett Eleázár, Ahóhi fiának, Dodónak a fia. Ez egyike volt annak a három vitéznek, akik Dáviddal voltak, amikor gúnyt űztek a filiszteusokból. Azok odagyűltek a csatára, és Izrael emberei meghátráltak.10Ő volt az, aki felkelt, és vágta a filiszteusokat, míg a keze el nem fáradt, és hozzá nem ragadt a kardhoz;Jehova így nagy megmentést szerzett azon a napon. A nép pedig visszatért mögéje, de csupán azért, hogy kifossza a leölteket.11Utána következett a harári Agé fia:Sammah. A filiszteusok egybegyűltek Lehinél, ahol volt akkor egy földdarab tele lencsével;a nép pedig megfutamodott a filiszteusok elől.12Ő azonban odaállt a földdarab közepére, megmentette azt, és vágta a filiszteusokat, úgyhogy Jehova nagy megmentést szerzett.13És lementek egyszer hárman a harminc főember közül, és meg is érkeztek az aratáskor Dávidhoz, Adullám barlangjába; a filiszteusok sátorfaluja pedig Refaim völgyében táborozott.14Dávid ekkor a nehezen megközelíthető helyen tartózkodott, a filiszteusok egyik előőrse pedig Betlehemben volt.15Egy idő után Dávid ezt mondta sóvárogva:,,Ó, bárcsak ihatnék a betlehemi víztároló vizéből, amely a kapunál van!"16Erre a három vitéz utat tört a filiszteusok táborába, és vizet húzott a betlehemi víztárolóból, amely a kapunál van. Már hozták is, és odavitték Dávidnak; de ő nem akart inni belőle, hanem kiöntötte Jehova elé,17aztán így szólt:,,Távol legyen tőlem, ó, Jehova, hogy megtegyem ezt! Azoknak a férfiaknak a vérét igyam, akik lelkük kockáztatásával mentek el?"És nem akart inni belőle. Ezeket tette a három vitéz.18Abisai, Céruja fiának, Joábnak a testvére pedig feje volt a harmincnak, és háromszáz megölt felett suhogtatta lándzsáját. Hírneve volt, akárcsak a háromnak.19Noha őt még nagyobb tisztelet övezte, mint másokat a harminc közül, és a vezetőjük lett, azért az első hárommal nem ért fel.20Ami Benáját, egy vitéz embernek, Jójadának a fiát illeti, aki sok tettet vitt véghez Kabcéelben, ő terítette le a moábi Áriel két fiát. Ő volt az, aki lement, és leterítette az oroszlánt a vizesveremben egy napon, amikor havazott.21Ő terítette le a rendkívül termetes egyiptomi férfit is. Az egyiptomi kezében lándzsa volt ugyan, de ő lement hozzá egy bottal, kiragadta a lándzsát az egyiptomi kezéből, és tulajdon lándzsájával ölte meg.22Ezeket tette Benája, Jójada fia. Hírneves volt, akárcsak a három vitéz.23Noha őt még nagyobb tisztelet övezte, mint a harmincat, azért a hárommal nem ért fel;Dávid pedig kinevezte őt a testőrségéhez.24sáhel, Joáb testvére a harminc közé tartozott;Elhanán, a betlehemi Dodó fia,25a haródi Sammah, a haródi Elika,26a peleti Hélec, Ira, a tékoai Ikkés fia,27az anatóti Abiézer, a husatita Mebunnai,28az ahóhita Calmón, a netófai Maharai,29Héleb, a netófai Baánah fia, Ittai, a Benjámin fiainak Gibeájából való Ribai fia,30a piratoni Benája, a Gaás völgyeiből való Hiddai,31az arbáti Abi-Álbon, a barhumi Azmávet,32a saálbóni Eljahba, Jásen fiai, Jonatán,33a harári Sammah, Ahiám, a harári Sarár fia,34Elifélet, a maákáti fiának, Ahásbainak a fia, Eliám, a gilói Ahitófel fia,35a kármeli Hecró, az Arabból való Paárai,36Igál, a cóbai Nátán fia, a gádita Báni,37az ammonita Célek, a beéróti Naharai, Céruja fiának, Joábnak a fegyverhordozói,38a jitrita Ira, a jitrita Gáreb,39a hettita Uriás - összesen harmincheten.
24. fejezet
1És Jehova haragja ismét fellángolt Izrael ellen, amikor valaki felindította ellenük Dávidot, ezt mondva:,,Menj, és vedd számba Izraelt és Júdát."2A király erre így szólt Joábhoz, a seregek vezéréhez, aki nála volt:,,Kérlek, járd be Izrael minden törzsét Dántól Beér-Sebáig, és írjátok össze a népet. Akkor tudni fogom a nép létszámát."3Joáb azonban ezt mondta a királynak:,,Tegyen hozzá Jehova Istened a néphez százannyit, mint amekkora most, és közben saját szemével lássa ezt uram, a király!De miért leli kedvét ebben uram királyom?"4A király szava végül is erősebb volt, mint Joáb és a seregek vezérei, így hát Joáb és a seregek vezérei kimentek a király színe elől, hogy összeírják Izrael népét.5Ezután átkeltek a Jordánon, és tábort ütöttek Aróernél, a völgy közepén fekvő várostól jobbra, és elmentek a gáditák felé és Jázerbe.6Aztán eljutottak Gileádba és a Tahtim-Hodsi földjére, majd folytatták útjukat Dán-Jaánba, és elkanyarodtak Szidón felé.7Utána eljutottak Tírusz erődjéhez és a hivviták meg a kánaániták minden városába, és elérkeztek a végcélhoz, a júdabeli Negebbe, Beér-Sebába.8Így bejárták az egész országot, és kilenc hónap és húsz nap elteltével megérkeztek Jeruzsálembe.9Akkor Joáb átadta a királynak a nép összeírásának számadatait;Izraelben nyolcszázezer kardforgató vitéz volt, Júdában pedig ötszázezer férfi volt.10Dávidot azonban elítélte a szíve, miután így számba vette a népet. Ezért ezt mondta Dávid Jehovának:,,Igen nagy bűnt követtem el azzal, amit tettem. Most azért kérlek, Jehova, engedd el a te szolgád vétkét; mert nagyon ostobán cselekedtem."11Amikor Dávid reggel fölkelt, Jehova szava így szólt Gád prófétához, Dávid látnokához:12,,Menj, és mondd meg Dávidnak:Ezt mondja Jehova:Három dolgot vetek reád. Válaszd ki magadnak az egyiket, hogy azt tegyem veled."13Gád tehát bement Dávidhoz, és megmondta neki, így szólva hozzá:,,Mi jöjjön reád?Hét éven át éhínség legyen országodban, három hónapig menekülnöd kelljen ellenségeid elől, mert üldöznek, vagy három napig járvány legyen országodban?Most hát gondold át, és lásd meg, hogy mit feleljek annak, aki elküldött engem."14Dávid erre így szólt Gádhoz:,,Nagyon gyötrődöm emiatt. Hadd essünk inkább Jehova kezébe, mert nagy az ő irgalmassága, de ember kezébe ne essem."15Jehova akkor járványt küldött Izraelre reggeltől fogva a meghatározott időig, úgyhogy meghalt a népből hetvenezer ember Dántól Beér-Sebáig.16És az angyal kinyújtva tartotta kezét Jeruzsálem felé, hogy pusztulást hozzon rá;Jehova pedig kezdett sajnálatot érezni a csapás miatt, ezért így szólt az angyalhoz, aki pusztított a nép között:,,Elég!Engedd le a kezed!"Jehova angyala ekkor a jebuszita Arauna szérűjének közelében volt.17És Dávid így szólt Jehovához, amikor látta az angyalt, aki irtotta a népet, igen, így szólt:,,Íme, én vétkeztem, és én tettem rosszat, de ezek a juhok - ezek mit tettek?Rám sújtson le a kezed, kérlek, és apám házára."18Azon a napon később Gád bement Dávidhoz, és ezt mondta neki:,,Menj fel, állíts oltárt Jehovának a jebuszita Arauna szérűjén."19Dávid tehát felment Gád beszéde szerint, ahogy Jehova megparancsolta.20Amikor Arauna letekintett, és látta, hogy a király és szolgái jönnek feléje, rögtön kiment Arauna, és arccal a földig meghajolt a király előtt.21Majd így szólt Arauna:,,Miért jött uram király a szolgájához?"Dávid erre ezt mondta: ,,Hogy megvegyem tőled a szérűt, és oltárt építsek Jehovának, hogy megszűnjön a népet sújtó csapás."22Arauna azonban így szólt Dávidhoz:,,Vegye csak el uram, a király, és ajánlja csak fel, ami jó a szemében. Íme a marhák az égő felajánláshoz, és a cséplőszán meg a marhák szerszámai tűzifának.23Mindent odaad a királynak Arauna, ó, király!"Ezután így szólt Arauna a királyhoz:,,Gyönyörködjön benned Jehova, a te Istened!"24A király azonban ezt mondta Araunának:,,Nem, hanem áron veszem meg tőled, és nem mutatok be Jehova Istenemnek ingyen kapott égő áldozatokat."Dávid tehát megvette a szérűt és a marhákat ötven ezüstsekelért.25És oltárt épített ott Dávid Jehovának, majd égő áldozatokat és közösségi áldozatokat ajánlott fel. Jehova ezek után meghallgatta az országért való könyörgéseket, úgyhogy megszűnt az Izraelt sújtó csapás.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: 2 Sámuel/Ósz. |
|
|
|
Címkék: gáncsoskodásától, féltékenységében, megszabadította, filiszteusokkal, filiszteusokból, segélykiáltásom, istenfélelemmel, nyomorúságomban, fegyverhordozói, kockáztatásával, választottjának, magasztaltassék, filiszteusokat, ellenségeimtől, megparancsolta, megszabadítasz, igazságosságom, elhallgattatom, feddhetetlenül, megszabadított, legfelségesebb, lándzsanyéllel, megközelíthető, felakasztották, testőrségéhez, kősziklájának, gyönyörködött, könyörgéseket, megmenekülnöm, gyönyörűségem, vizesveremben, gyönyörködjön, rendeleteitől, összeírásának, nyolcszázezer, nekironthatok, gibeoniak egyébként, amoriták maradékából, háznépével kapcsolatban, fiai közül, meholai Barzillai, gibeoniak kezébe, hegyen Jehova, aratás első, árpaaratás kezdetén, aratás kezdetétől, mező vadjait, csontjait Jábes-Gileád, filiszteusok felakasztották, filiszteusok Saulra, közszemlére tett, csontjait Benjámin, Ezután Isten, Isten Jehován, Jákob Istenének, Izrael Kősziklája, Dántól Beér-Sebáig, Jehova Istened, Dávid Jehovának, Jehova Istenemnek,
|
|
Offline
