|
2016-10-02 21:44:01, vasárnap
|
| |
| |
|
|
| |
1Sámuel 26. fejezete
1Idővel Zif emberei elmentek Saulhoz Gibeába, és így szóltak:,,Nemde Hakila dombján rejtőzködik Dávid, a Jesimonnal szemben?"2Saul erre fölkerekedett, és lement Zif pusztájába. Háromezren voltak vele, Izrael válogatott emberei, hogy felkutassák Dávidot Zif pusztájában.3Saul Hakila dombján, a Jesimonnal szemben ütött tábort az út mentén, Dávid pedig a pusztában tartózkodott, és észrevette, hogy Saul utánajött a pusztába.4Dávid ezért kémeket küldött ki, mert meg akarta tudni, hogy csakugyan odajött-e Saul.5Később Dávid fölkerekedett, és elment arra a helyre, ahol Saul letáborozott. Meglátta Dávid a helyet, ahol lefeküdt Saul, meg a hadvezére is, Ábner, Nér fia. Saul a táborgyűrűben feküdt, és a nép körülötte táborozott.6Dávid ekkor megszólalt, és ezt mondta a hettita Ahiméleknek meg Abisainak, Céruja fiának, Joáb testvérének:,,Ki jön le velem Saulhoz a táborba?"Abisai erre így szólt:,,Én lemegyek veled."7Dávid tehát odament éjjel a nép közé Abisaival, és íme, Saul ott aludt a táborgyűrűben. Lándzsája a földbe volt szúrva a fejénél, Ábner és a nép pedig ott feküdt körülötte.8Abisai ekkor így szólt Dávidhoz:,,Isten ma kezedbe adta ellenségedet. Most tehát hadd szegezzem őt a lándzsával a földhöz csak egyszer, és nem bántom kétszer."9Dávid azonban ezt mondta Abisainak:,,Ne pusztítsd el, mert kicsoda nyújtotta ki a kezét Jehova felkentje ellen úgy, hogy ártatlan maradt?"10Majd így folytatta Dávid:,,Él Jehova, hogy maga Jehova fog lesújtani rá;vagy eljön a napja, és meg kell halnia, vagy csatába vonul, és elsöprik.11Jehova szemszögéből nézve el se tudom képzelni, hogy kinyújtsam a kezem Jehova felkentje ellen! Vedd el, kérlek, a fejénél levő lándzsát, meg a vizeskorsót, és menjünk."12El is vette Dávid a lándzsát meg a vizeskorsót Saul feje mellől, aztán elmentek. Senki sem látta, senki sem vette észre, és senki sem ébredt föl. Mindnyájan aludtak, mert mély álmot bocsátott rájuk Jehova.13Akkor Dávid átment a túlsó oldalra, és megállt a hegy tetején, messzebb, úgyhogy igen nagy távolság volt közöttük.14És odakiáltott Dávid a népnek és Ábnernek, Nér fiának:,,Nem felelsz-e, Ábner?"Ábner pedig így felelt:,,Ki vagy te, aki a királynak kiáltasz?"15Dávid erre ezt mondta Ábnernek:,,Nem férfi vagy te?Ki fogható hozzád Izraelben?Miért nem vigyáztál hát uradra, a királyra?Hisz bement oda valaki a nép közül, hogy elpusztítsa uradat, a királyt.16Nem jó az, amit tettél. Él Jehova, hogy halált érdemeltek, mert nem vigyáztatok uratokra, Jehova felkentjére. Nézd csak meg, hol a király lándzsája és a vizeskorsó, amelyek a fejénél voltak!"17Saul ekkor megismerte Dávid hangját, és így szólt:,,A te hangod az, fiam, Dávid?" Dávid erre ezt mondta.,,Az én hangom, uram király!"18Hozzátette még:,,Miért kergeti uram a szolgáját?Mit tettem, és milyen gonoszság van kezemben?19Most pedig kérem, figyeljen uram, a király, a szolgája szavaira:Ha Jehova indított fel ellenem, illatozzon előtte gabonafelajánlás, de ha embernek fiai, akkor átkozottak ők Jehova előtt, mert elűztek ma engem, hogy ne érezzem magam Jehova örökségéhez tartozónak, és ezt mondják:Eredj, szolgálj más isteneket!20Ne hulljon hát most vérem Jehova színe előtt a földre;hiszen Izrael királya kivonult, hogy úgy kutasson egy árva bolha után, ahogy a fogolymadarat szokták hajszolni a hegyeken."21Saul erre ezt mondta: ,,Vétkeztem. Jöjj vissza fiam, Dávid! Nem ártok neked többet, hiszen drága volt ma a lelkem szemedben. Íme, ostobán cselekedtem, és igen nagyot tévedtem."22Dávid akkor így válaszolt:,,Itt van a király lándzsája. Jöjjön át az egyik legény, és vigye el.23Jehova fogja visszafizetni kinek-kinek az ő igazságosságát és hűségét, hiszen Jehova ma kezembe adott, de én nem akartam kinyújtani a kezem Jehova felkentje ellen.24Íme, ahogy nagy volt ma a lelked szememben, úgy legyen nagy az én lelkem is Jehova szemében, hogy megszabadítson engem minden nyomorúságból."25Saul erre így szólt Dávidhoz:,,Áldott légy fiam, Dávid! Nemcsak cselekedni fogsz, hanem diadalmaskodsz is."Dávid akkor elment a maga útján, Saul pedig visszatért a helyére.
27. fejezet
1Dávid azonban ezt mondta szívében:,,Egy nap mégiscsak elsöpör Saul keze. Nem tehetek jobbat, mint hogy elmenekülök a filiszteusok földjére. Saul majd lemond róla, hogy tovább keressen Izrael egész területén, és így megmenekülök a kezéből."2Dávid tehát fölkerekedett, és átment a vele levő hatszáz emberrel Ákishoz, Máok fiához, Gát királyához.3És Dávid Ákisnál maradt Gátban; ő meg az emberei, ki-ki a háznépével, Dávid és két felesége, a jezréeli Ahinoám és a kármeli Abigail, Nábál felesége.4Idővel hírül vitték Saulnak, hogy Dávid Gátba menekült, így aztán nem kereste többé.5Dávid akkor így szólt Ákishoz:,,Ha ugyan kegyet találtam szemedben, adjanak helyet nekem valamelyik vidéki városban, hadd lakjam ott. Miért lakjon a te szolgád veled együtt a királyi városban?"6Ákis tehát neki adta azon a napon Ciklágot. Ezért tartozik Ciklág Júda királyaihoz mind a mai napig.7Azok a napok pedig, amelyeken Dávid a filiszteusok vidékén lakott, egy évet és négy hónapot tettek ki.8Dávid akkoriban fölment az embereivel, hogy rajtaüssenek a gesúriakon, a girzitákon és az amálekitákon;mert ezek laktak azon a földön, amely Telámtól egészen Súrig, és lefelé Egyiptom földjéig terjedt.9Dávid megverte azt a földet, és nem hagyott életben sem férfit, sem nőt;elvitt nyájakat, csordákat, szamarakat, tevéket és ruhákat, aztán visszatért, és elment Ákishoz.10Ákis akkor így szólt:,,Merre portyáztatok ma?"Dávid erre ezt mondta:,,Júda déli vidékén, a jerahméeliták déli vidékén és a keniták déli vidékén."11Sem férfit, sem nőt nem hagyott életben Dávid, hogy Gátba vitte volna őket, mert ezt mondta:,,Nehogy megjelentsék rólunk:Így cselekedett Dávid."(És így járt el mindazokon a napokon, amelyeken a filiszteusok vidékén tartózkodott.)12Hitt is Ákis Dávidnak, és ezt mondta magában:,,Bizony bűzössé lett ő a népe, Izrael körében. Az én szolgám lesz időtlen időkig."
28. fejezet
1Történt pedig azokban a napokban, hogy a filiszteusok hadrendbe gyűjtötték táboraikat, hogy hadakozzanak Izrael ellen. Ákis ezért ezt mondta Dávidnak:,,Biztosan tudod, hogy velem kell kivonulnod a táborba - neked meg az embereidnek."2Dávid erre így szólt Ákishoz:,,Akkor te már azt is tudod, mit kell tennie a szolgádnak."Ákis feleletül ezt mondta Dávidnak:,,Éppen ezért fejem őrzőjének nevezlek ki mindenkorra."3Közben Sámuel meghalt, és egész Izrael megsiratta őt. A városában, Rámában temették el. Saul pedig eltávolította a szellemidézőket és a jövendőmondókat az országból.4A filiszteusok ezután összegyűltek, eljöttek és letáboroztak Sunemben. Saul ezért egybegyűjtötte egész Izraelt, és tábort ütöttek a Gilboán.5Amikor Saul meglátta a filiszteusok táborát, megijedt, és nagy remegés fogta el a szívét.6Kérdezte ugyan Saul Jehovát, de Jehova soha nem válaszolt neki, sem álmokkal, sem az urimmal, sem a próféták által.7Végül Saul így szólt a szolgáihoz:,,Keressetek nekem egy asszonyt, aki ért a szellemidézéshez, és elmegyek hozzá, kikérem a tanácsát."A szolgái akkor ezt mondták neki:,,Íme, van egy asszony Én-Dórban, aki ért a szellemidézéshez."8Saul tehát elváltoztatta külsejét, más ruhába bújt, és elment két emberrel. El is jutottak az asszonyhoz éjjel. Akkor így szólt Saul:,,Kérlek, jósolj nekem szellemidézéssel, és idézd meg nekem azt, akit mondok neked."9Az asszony azonban ezt mondta neki:,,Íme, magad is jól tudod, mit tett Saul, hogyan irtotta ki az országból a szellemidézőket és a jövendőmondókat. Akkor miért vetsz tőrt a lelkemnek, hogy halálra adj?"10De Saul azonnal megesküdött neki Jehovára, ezt mondva:,,Él Jehova, hogy nem vonsz magadra vétket ebben a dologban!"11Az asszony akkor így szólt:,,Kit idézzek meg neked?!Ő erre ezt mondta:,,Idézd meg nekem Sámuelt."12Amikor az asszony meglátta,,Sámuelt",teli torokból felkiáltott;aztán ezt mondta az asszony Saulnak:,,Miért csaptál be?Hiszen te vagy Saul!"13A király azonban így szólt hozzá:,,Ne félj!Ugyan mit láttál?"Az asszony erre elmondta Saulnak:,,Valami istent láttam feljönni a földből."14Saul rögtön megkérdezte tőle:,,Milyen az alakja?",mire ő ezt válaszolta:,,Idős ember jön fel, és palástba van burkolózva."Saul akkor felismerte, hogy,,Sámuel"az, majd mélyen meghajolt, arccal a földig, és leborult.15,,Sámuel"ezután így szólt Saulhoz:,,Miért háborgattál azzal, hogy megidéztettél?"Saul erre ezt mondta:,,Nagyon szorult helyzetben vagyok, mert a filiszteusok harcolnak ellenem, Isten pedig eltávozott tőlem, és nem válaszol már nekem sem a próféták által, sem álmokkal. Ezért téged hívlak, hogy tudasd velem, mit tegyek."16,,Sámuel"így folytatta:,,Miért kérdezel engem, ha egyszer Jehova eltávozott tőled és ellenséged lett?17Jehova a maga részéről pontosan úgy fog cselekedni, ahogy megmondta általam. Elszakasztja Jehova kezedből a királyságot, és felebarátodnak, Dávidnak adja.18Mivel nem hallgattál Jehova szavára, és nem töltötted ki lángoló haragját Amáleken, azért teszi ezt veled Jehova a mai napon.19Jehova veled együtt Izraelt is a filiszteusok kezébe adja, te pedig holnap a fiaiddal együtt velem leszel. Még Izrael táborát is a filiszteusok kezébe adja Jehova."20Saul akkor hirtelen teljes hosszában a földre esett, és nagyon félni kezdett,,Sámuel"szavai miatt. Erő sem volt benne, hisz nem evett semmit egész nap és egész éjjel.21Az asszony pedig odament Saulhoz, és látta, hogy nagyon megrettent. Ezt mondta hát neki:,,Íme, szolgálóleányod hallgatott szavadra. Tenyeremre tettem a lelkemet, és hallgattam szavaidra, amelyeket mondtál nekem.22Most azért, kérlek, te is hallgass szolgálóleányod szavára. Hadd tegyek eléd egy darab kenyeret, és egyél, hogy erőre kapj, mert elmész utadra."23Ő azonban vonakodott, és így szólt:,,Nem eszem."De a szolgái és az asszony is tovább unszolták. Végül hallgatott a szavukra, felkelt a földről és leült az ágyra.24Az asszonynak pedig volt egy hizlalt borjúja a háznál. Gyorsan feláldozta, lisztet vett elő, tésztát gyúrt, és kovásztalan kenyeret sütött belőle.25Aztán felszolgálta azt Saulnak és a szolgáinak, ők pedig ettek. Utána fölkeltek, és még az éjjel elmentek.
29. fejezet
1És a filiszteusok egybegyűjtötték valamennyi táborukat Aféknál, az izraeliták pedig a jezréeli forrásnál táboroztak.2A filiszteusok szövetséges fejedelmei felvonultak százasával és ezresével, és Dávid meg az emberei utánuk vonultak Ákissal.3Akkor azt mondták a filiszteusok fejedelmei:,,Mit jelentsenek ezek a héberek?"Ákis erre így szólt a filiszteusok fejedelmeihez:,,Hát nem Dávid ez, Izrael királyának, Saulnak a szolgája, aki már egy vagy két éve itt van nálam?Nem találtam benne semmit attól a naptól fogva, hogy átpártolt hozzám, mind a mai napig."4Erre megharagudtak rá a filiszteusok fejedelmei. Ezt mondták neki a filiszteusok fejedelmei:,,Küldd vissza ezt az embert! Menjen vissza a helyére, ahova rendelted. Ne vonuljon le velünk a csatába, nehogy ellenünk forduljon a csatában. Hisz mivel is tehetné ez kedvessé magát uránál, ha nem a mi embereink fejeivel?5Nemde Dávid ez, akinek táncolva felelgettek, és ezt mondták:Megverte Saul az ezreit, és Dávid is a tízezreit."6Ákis tehát hívatta Dávidot, és így szólt hozzá:,,Él Jehova, hogy becsületes vagy, és az én szememben jó volt, hogy ki- és bevonultál velem a táborban. Semmi rosszat nem találtam benned attól a naptól fogva, hogy hozzám jöttél, mind a mai napig. A szövetséges fejedelmek szemében azonban nem vagy kedves.7Térj hát vissza, és menj békével, hogy semmi olyat ne tégy, ami rossz a filiszteusok szövetséges fejedelmeinek szemében."8Dávid azonban így szólt Ákishoz:,,Miért, mit tettem, és mit találtál szolgádban attól a naptól fogva, hogy színed elé jutottam, mind a mai napig, hogy nem mehetek és nem is harcolhatok uram királyom ellenségei ellen?"9Ákis erre ezt válaszolta Dávidnak:,,Tudom, hogy te kedves vagy szememben, mint Isten angyala. Csakhogy a filiszteusok fejedelmei azt mondták:Ne jöjjön fel velünk a csatába.10Most azért kelj föl korán reggel urad szolgáival együtt, akik veled jöttek. Keljetek föl korán reggel, amikor reátok virrad, és menjetek."11Dávid tehát korán fölkelt az embereivel, hogy még reggel elmenjen, és visszatérjen a filiszteusok földjére. A filiszteusok pedig felvonultak Jezréelbe.
30. fejezet
1Történt pedig, hogy harmadnap, amíg Dávid és az emberei Ciklág felé tartottak, az amálekiták betörtek a déli vidékre és Ciklágba. Megverték és lángba borították Ciklágot,2fogságba vitték az asszonyokat, és mindent, ami ott volt, a legkisebbtől a legnagyobbig. Senkit sem öltek meg, de elhajtották őket, és útjukra mentek.3Amikor Dávid és az emberei odaértek a városhoz, íme, fel volt égetve. Feleségeik, fiaik és leányaik fogságba kerültek.4Dávid és a vele levő nép felemelték hangjukat, és addig sírtak, hogy már erejük sem volt a síráshoz.5Fogságba került Dávid két felesége is:a jezréeli Ahinoám és Abigail, a kármeli Nábál felesége.6Dávid nagyon szorult helyzetbe jutott, mert a nép azt mondta, hogy megkövezi őt. Bizony az egész nép lelke megkeseredett - ki-ki a fiai és leányai miatt. De Dávid megerősítette magát Istene, Jehova által.7Ezért így szólt Dávid Abjátár paphoz, Ahimélek fiához:,,Kérlek, hozd ide hozzám az efódot."Abjátár ment, és odavitte Dávidhoz az efódot.8Dávid akkor megkérdezte Jehovát:,,Üldözőbe vegyem-e ezt a rablócsapatot?Utolérem-e?"Ő erre ezt mondta neki:,,Vedd üldözőbe, mert bizonyosan utoléred, és bizonyosan szabadítást szerzel."9Dávid rögtön útnak indult azzal a hatszáz emberrel, aki vele volt, és elmentek egészen a Bésor völgyéig. Akiket aztán ott kellett hagyni, azok megálltak.10Dávid folytatta az üldözést négyszáz emberrel, de kétszáz férfi, aki túl fáradt volt ahhoz, hogy átkeljen a Bésor völgyén, megállt.11És találtak egy egyiptomi embert a mezőn. El is vitték Dávidhoz, és adtak neki kenyeret, hogy egyen, és vizet, hogy igyon.12Aztán adtak neki egy szelet aszaltfüge-lepényt meg két mazsolalepényt. Evett, és visszatért belé szelleme, ugyanis nem evett kenyeret, és vizet sem ivott három nap, három éjjel.13Dávid akkor így szólt hozzá:,,Kié vagy, és honnan jöttél?",mire ő ezt mondta:,,Egyiptomi szolga vagyok, egy amálekita férfi rabszolgája, de elhagyott a gazdám, mert megbetegedtem három nappal ezelőtt.14Mi törtünk be a kereteusok déli vidékére, a Júdához tartozó területre és Káleb déli vidékére; Ciklágot pedig felgyújtottuk."15Dávid erre így szólt hozzá:,,Elvezetsz-e engem ahhoz a rablócsapathoz?"Erre ő ezt mondta:,,Esküdj meg nekem Istenre, hogy nem ölsz meg, és nem adsz a gazdám kezébe!Akkor elvezetlek ahhoz a rablócsapathoz."16El is vezette őt, és íme, azok már az egész vidék színén szanaszét széledtek. Így ettek, ittak és ünnepeltek mindama nagy zsákmány felett, amelyet a filiszteusok földjéről és Júda földjéről szereztek.17Dávid aztán virradattól estig vágta őket, hogy pusztulásra adja őket. Egyetlen ember sem menekült meg, kivéve négyszáz legényt. Ezek tevére ülve elmenekültek.18Dávid mindent megmentett, amit az amálekiták elvittek. A két feleségét is megmentette Dávid.19Semmijük sem hiányzott a legkisebbtől a legnagyobbig, sem fiak, sem leányok, és a zsákmányból sem; semmi sem mindabból, amit elvittek magukkal. Mindent visszaszerzett Dávid.20Akkor elvitte Dávid mind a nyájakat meg a csordákat. Ezeket a többi jószág előtt hajtották. Ezt mondták:,,Ez Dávid zsákmánya."21Végül aztán Dávid eljutott ahhoz a kétszáz emberhez, akik túl fáradtak voltak ahhoz, hogy Dáviddal tartsanak, és akiket otthagytak a Bésor völgyénél. Ezek most kijöttek Dávid elé, és a vele levő nép elé. Amikor Dávid odaért hozzájuk, megkérdezte tőlük, hogy vannak.22De a Dáviddal tartók közül a rossz és semmirekellő emberek megszólaltak, és ezt mondogatták:,,Mivel nem jöttek velünk, semmit sem adunk nekik a zsákmányból, amit megmentettünk;csak a feleségét és a fiait kapja meg mindenki. Vigyék őket, aztán menjenek."23Dávid azonban ezt mondta:,,Testvéreim, nem szabad így tennetek azzal, amit Jehova adott nekünk, hiszen megoltalmazott bennünket, és kezünkbe adta a rablócsapatot, amely ránk támadott.24Ugyan ki fog rátok hallgatni ebben?Mert ugyanakkora rész jár annak, aki kivonult a csatába, mint annak, aki a málhánál maradt. Mindenki ugyanúgy megkapja a részét."25És attól a naptól rendelkezéssé és bírói döntéssé tette ezt Izrael számára mind a mai napig.26Amikor aztán Dávid eljutott Ciklágba, a zsákmány egy részét elküldte Júda véneinek, a barátainak, ezzel az üzenettel:,,Íme, áldásként adott ajándék ez nektek a Jehova ellenségeitől szerzett zsákmányból."27Azoknak, akik Bételben voltak, a délvidéki rámótiaknak, a jattiriaknak,28az Aróerben levőknek, a szifmótiaknak, az Estemoában levőknek,29a rákáliaknak, a jerahméeliták városaiban levőknek, a keniták városaiban levőknek,30a hormaiaknak, a Bór-Asánban levőknek, az atákiaknak,31a hebroniaknak, és mindazon helyek lakóinak, ahol Dávid megfordult az embereivel.
31. fejezet
1A filiszteusok pedig harcoltak Izrael ellen, és Izrael férfiai megfutamodtak a filiszteusok elől, és levágva hullottak el a Gilboa-hegyen.2A filiszteusok ott voltak Saulnak és fiainak a sarkában. Végül aztán megölték a filiszteusok Jonatánt, Abinádábot és Málki-Suát, Saul fiait.3Hevessé vált a harc Saul ellen, míg végül az íjjal lövők, az íjászok, rátaláltak. Súlyos sebet ejtettek rajta az íjászok.4Saul akkor így szólt a fegyverhordozójához:,,Vond ki a kardodat, és szúrj át vele, nehogy idejöjjenek ezek a körülmetéletlenek, átszúrjanak, és kegyetlenkedjenek velem."De a fegyverhordozója nem akarta ezt, mert nagyon félt. Saul ekkor fogta a kardját, és beledőlt.5Amikor a fegyverhordozója látta, hogy Saul meghalt, akkor maga is kardjába dőlt, és meghalt vele együtt.6Így halt meg Saul és három fia, meg a fegyverhordozója, igen, valamennyi embere azon a napon együtt.7Amikor a völgy területén és a Jordán vidékén levő izraeliták látták, hogy Izrael férfiai megfutamodtak, és hogy Saul meg a fiai meghaltak, akkor elhagyták a városokat, és elmenekültek. A filiszteusok azután odamentek, és letelepedtek azokban.8Másnap aztán, amikor a filiszteusok elmentek kifosztani a megölteket, megtalálták Sault és három fiát elterülve a Gilboa-hegyen.9Akkor levágták a fejét, leszedték fegyvereit, és üzenetet küldtek a filiszteusok földjére, körös-körül mindenfelé, hogy hírt vigyenek bálványaik házaihoz és a népnek.10Végül a fegyverzetét elhelyezték Astóret képmásainak házában, és a holttestét odaerősítették Bét-Sán falára.11Jábes-Gileád lakói pedig meghallották, hogy mit műveltek Saullal a filiszteusok.12Tüstént fölkerekedtek mind a vitéz emberek, és egész éjszaka meneteltek. Levették Saul holttestét és fiainak a holttestét Bét-Sán faláról, aztán Jábesbe tértek, és ott elégették őket.13Akkor fogták a csontjaikat, és eltemették azokat a jábesi tamariszkuszfa alá, és böjtöltek hét napig.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: 1 Sámuel /Ósz. |
|
|
|
Címkék: fegyverhordozója, gabonafelajánlás, szellemidézéssel, szellemidézéshez, jövendőmondókat, szolgálóleányod, egybegyűjtötték, szellemidézőket, egybegyűjtötte, diadalmaskodsz, rablócsapathoz, megoltalmazott, odaerősítették, mazsolalepényt, felebarátodnak, megszabadítson, visszaszerzett, igazságosságát, tamariszkuszfa, megfutamodtak, megidéztettél, fölkerekedett, nyomorúságból, fölkerekedtek, jerahméeliták, megkeseredett, fejedelmeinek, felgyújtottuk, elváltoztatta, rablócsapatot, táborgyűrűben, fejedelmeihez, ellenségeitől, megmentettünk, visszafizetni, eltávolította, pusztában tartózkodott, táborgyűrűben feküdt, hettita Ahiméleknek, földbe volt, földhöz csak, kezét Jehova, kezem Jehova, fejénél levő, vizeskorsót Saul, túlsó oldalra, hegy tetején, királynak kiáltasz, király lándzsája, fejénél voltak, szolgája szavaira, árva bolha, Saulhoz Gibeába, Nemde Hakila, Dávidot Zif, Meglátta Dávid, Dávid Ákisnál, Dávid Gátba, Ciklág Júda, Ákis Dávidnak, Saul Jehovát, Elszakasztja Jehova, Megverte Saul, Dávid Abjátár, Amikor Dávid, Levették Saul,
|
|
Offline
