|
2018-01-03 22:27:45, szerda
|
| |
| |
|
|
| |
Millei Lajos
Lélekfohász
Fájón kevés a szó, ha már a tettek hazudnak,
s míg égszín mosolyt festenek féltő holnapoknak,
bizakodáslepellel be is takarják őket.
Ó, Uram, mentsd meg a vétkezőket.
Fáradt, szomorú a szív, ha már hit nélkül dobog,
de hiába adnak friss vért az életangyalok,
ha halotti tort kell ülni, és nem menyegzőket.
Ó, Uram, mentsd meg a vétkezőket.
Kapaszkodik az elme, hisz még a változásban,
télölelő hidegben a sokszor ígért nyárban,
de nem látni virágot, csak hófödte mezőket.
Ó, Uram, mentsd meg a vétkezőket.
Mutass egy életösvényt, amit nem nőtt még be gaz,
ahol fáj, hogyha sírunk, és a mosolyunk igaz,
hol szeretetgézbe pólyálják a szenvedőket.
Ó, Uram, mentsd meg a vétkezőket.
Jaj, hányszor sírdogál gond ott belül a kebelben,
hányszor elfogy az erő a vasvértű kezekben.
Ha nincs már ki felemelje a földön fekvőket,
Uram, Te mentsd meg a vétkezőket.
Link
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Poet.huról gyöngyszemek....2* |
|
|
|
Címkék: szeretetgézbe, életangyalok, életösvényt, változásban, kapaszkodik, menyegzőket, holnapoknak, szenvedőket, lélekfohász, vétkezőket, pólyálják, mosolyunk, felemelje, télölelő, hányszor, festenek, fekvőket, hidegben, vasvértű, kebelben, hazudnak, kezekben, sírdogál, takarják, nyárban, virágot, mezőket, halotti, mosolyt, szomorú, hófödte, sokszor, tettek, elfogy, mentsd, millei, tettek hazudnak, sokszor ígért, mosolyunk igaz, vasvértű kezekben, földön fekvőket, Millei Lajos,
|
|
xMagazin
Offline
