Akkor legyél ápoló, ha ismered a türelmet, ha másoknál benned sokkal több a szeretet, jut belőle annak is, ki út közben elesett, s hogy felálljon ahhoz az kell, hogy Te felemeld, nyújtsd felé a kezedet...
Bátorítsd a szenvedőt, akarja a gyógyulást, lássa a hitedet, akkor is ha magadban már feladtad
az egészet, de a beteg ember reményét
Te magad el ne vedd, s mindezt minden nap, úgy kell megtenned... érezze benned az őszinteséget...
Hát ehhez kell az erő, s esküdet meg ne szegd, segítsd a szenvedőt, akkor is ha néha
Te vagy a betegebb, s ne lássa rajtad, ha elhagyott a kedvesed, vagy nincs holnapra kenyered...
Mert ember vagy Te is, elgyengül a két kezed, de tudnod kell mindig melyik az a pillanat amikor el kell engedned, úgy hogy ne érezze azt, hogy magára maradt..., s közben maradjon erőd, hogy másnap ezt újra kezd!
Ha ápolónak mentél legyen benned szeretet, mi legyőzi a félelmet, erőt ad a csüggedtnek, s ha már a medicina nem segít, a mosolyod, a szereteted hidakat építhet, s ha fogytán az erőd, s feladtad a küzdelmet, gondolj csak arra, ott fekszik a Szerelmed, vagy ép a Te Gyereked,
Apád vagy Anyád vagy bárki aki hozzád közel áll, tudni fogod rögtön, mit kell tenned!
Ne csak testét borogasd, mosolyoddal simogasd, s gyógyulása neked újra hitet ad, és minden nap érezd: ápolónak lenni egy nagyon szép feladat, de csak akkor vállald, ha másoknál benned sokkal több a szeretet ami a mosolyoddal együtt hidakat emelhet!
Offline
