Regisztráció  Belépés
eladasos.blog.xfree.hu
"Joyeux Noël et bonne année" Sovány Vígasz
2000.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
A zsidócsahos (1921)
  2010-08-31 16:10:20, kedd
 
   
  "Nem kell valakinek hiteles hettita orrot viselnie, hogy zsidó legyen. E szó mindenekfölött az érzés és gondolkodás mikéntjét jelenti. Az ember nagyon gyorsan lehet zsidó anélkül, hogy izraelita lenne. Néhány embernek csak sokat kell zsidókkal érintkeznie, zsidó újságot olvasnia, zsidó életfelfogást, irodalmat és művészetet magáévá tennie, hogy azzá váljon. Pál apostollal be kell látnunk: nem az a zsidó, aki kívülről az, hanem aki belülről az."
(Houston Stewart Chambarlain: Grundlagen des Neunzehnten Jahrhunderts, 1899)

Ha a zsidó parazitizmus elleni szellemi önvédelem legkiválóbb harcosait nálunk, mondjuk, Istóczy-díjjal honorálnánk, akkor az alábbi kis remekmű szerzője mindenképpen kiérdemelné ezt, sőt még a kategória - pillanatnyilag, sajnos, szintén nem létező - nemzetközi díjára (a Drumont- vagy Dühring-díjra) is esélyes lenne. Mert bizonyára világszerte is kevesen foglalták még össze ilyen lehengerlő logikával, briliáns okfejtéssel és utánozhatatlan stílusban a "zsidókórság" elhatalmasodását lehetővé tévő - páratlan nyelvi és szemantikai bravúrral általa "zsidócsahosnak" nevezett - sábeszgoj lényegét, mint Kiss Sándor. Ő egyébként a tekintetben is messze megelőzte a korát, hogy egyáltalán nem táplált illúziókat a keresztény egyházak szerepével kapcsolatban. Nagyon is tisztában volt azzal, hogy - mint azt máshol írta - "a faji önvédelem faji harc, amelynek csak természet adta törvényei vannak, s ezek felette állnak minden vallási korlátozásnak". A Horthy-féle ún. keresztény kurzus azután alaposan rá is szolgált arra a bizalmatlanságra, amelyet iránta érzett. Miután ugyanis "A Cél" című folyóiratban publikált egyik tanulmányában kipellengérezte a rendszer oszlopainak tekintett mágnások, nagybirtokosok és az egész főnemesség elvtelen zsidóbarátságát, "osztályellenes izgatás" címén pert akasztottak a nyakába, és 1926-ben egyhavi fogházra, majd "kegyelemből" másfél millió koronás pénzbüntetésre ítélték. Ettől kezdve Kiss Sándor egyszer s mindenkorra felhagyott a gojok hiábavaló felvilágosításának szentelt publicisztikai tevékenységével, és a szarvasi tanítóképző igazgatójaként hátat fordított a közéletnek. Gondolatainak igazát a saját sorsával is visszaigazolta. Kell-e ennél meggyőzőbb bizonyíték?





(Külön köszönet illeti a Szittyakürtöt, amiért ezt az egészen rendkívüli és a megírása óta eltelt évtizedek ellenére változatlanul aktuális, sőt egyre aktuálisabb írást a feledés homályából előbányászta és ismét közkinccsé tette.)

A zsidókórság terápiájában rámutattam, hogy a zsidó élősdiség azzal biztosítja magát a fertőzött társadalom bosszúja ellen, hogy a támadásba és védekezésbe belevonja a kiszipolyozott társadalom egyes szerveit is. A zsidó élősdiség rombolásának és védekezésének leghathatósabb tényezője a zsidócsahos. A zsidó élősdiségnek ez a hivatásos harcosa sohasem zsidó, hanem a fertőzött társadalomnak fajtagadó fia. Ha a zsidókóros társadalomnak kiszipolyozott népét csürhenépnek nevezzük, akkor a zsidócsahos hivatását úgy határozhatjuk meg, hogy az befolyásolja a csürhenépet önmegadásra, türelemre és tiszteletre a zsidóság iránt; a zsidócsahos kötelessége tagadni a zsidóság bűneit, magasztalni az erényeit, hogy ne kelljen mindezt maguknak a zsidóknak tenniük, mert az szemet szúrna a népnek.

A zsidócsahosok fedezik a zsidóság romboló munkáját, általuk valósítja meg a zsidóság mindazokat a társadalmi és gazdasági intézményeket, amelyekre szüksége van az élősködő faji uralom biztosítása végett. A zsidócsahosok küzdenek azon társadalmi és politikai pártok élén, amelyeket a zsidók mesterségesen szétválasztanak és egymás ellen uszítanak, hogy állandó zenebonájukkal eltereljék a társadalom figyelmét a zsidó élősdiség jelenségeitől. Hivatásuk természete kizárja, hogy a zsidócsahosok valamennyien egy párthoz tartozzanak. Ellenkezőleg, a legellentétesebb irányú pártok élén kell harcolniuk, hogy minden pártban védelmezzék a zsidó élősdiség érdekét és egymás ellen acsarkodva sohase engedjék elcsitulni a tülekedést, nehogy a kiuzsorázott csürhenépnek ideje legyen ráeszmélni a zsidóság bűneire. Két dologban megegyezik minden politikai zsidócsahos: valamennyi meggyőződéses híve annak a harcos csoportnak, amelynek az élén viaskodik [pl. a munkáspártnak vagy a polgári pártnak; a legitimista pártnak vagy a nemzeti királyság pártjának]; továbbá valamennyi fanatikus híve a zsidóparazitizmusnak. Dulakodásaik közben teljes jóhiszeműséggel rombolják a saját fajtájuk érdekeit és meggyőződésből védelmezik a zsidóságot. A zsidócsahos és a zsidóság kapcsolata hasonlít a pulikutya és a juhász viszonyához. A zsidó uszít, a csahos pedig lót-fut, acsarkodik, marakodik, csahol, mint az ebek a csürhe körül. A csürhe arra való, hogy a zsidóság nyírja, megfejje, kihasználja, levágja szükségleteihez képest. Az egész csürhenép fölött a zsidóság akarata uralkodik, de a csahosok űzik, hajtják, terelik a zsidók érdekei szerint. Mint az ebek, a csahosok is mindenben gazdájuk akaratát lesik, félve-tisztelve szegődnek ahhoz az irányhoz, amit a gazdájuk elébük szab. Ütést ők is kapnak, ha félreértik vagy rosszul teljesítik gazdájuk akaratát, mégis aránylag több kedvezményt élveznek, mint a csürhe.
A zsidócsahostól meg kell különböztetni az uszítót.

A zsidócsahos mindig keresztény, az uszító mindig zsidó. Az uszító szellemi tekintetben fölötte áll a csahosnak, mert a legtöbb kezdemény, indítás és uszító eszme tőle származik, a zsidócsahos csak végrehajtja, amit az uszító sugalmaz. Az uszító mindig különb a zsidócsahosnál faji erkölcs tekintetében, mert az uszító saját fajtája érdekében fárad, míg a zsidócsahos elárulja a saját fajtáját és az ellenséges faj szolgálatába szegődik. Nem árt kiemelni, hogy a közélet az uszítóról, minden kiválósága ellenére, aránylag kevesebbet lármázik, mint a zsidócsahosról. Ugyanis a zsidó élősdiség érdeke azt kívánja, hogy inkább a zsidócsahosok szerepeljenek cselekvők gyanánt, míg az uszítónak jobb csak háttérben maradnia. Álljon itt egynéhány név az utolsó évtizedek nevesebb uszítói közül, találomra összeszedve a legkülönfélébb hivatáskörből: Molnár Ferenc, Bródy Sándor, Kunfi Zsigmond, Jászi Oszkár, Kun Béla, Szende Pál, Vázsonyi Vilmos, Vadász Lipót, Miklós Andor stb. Ugyancsak néhány jól ismert zsidócsahos, a legkülönfélébb rendeltetésűek: Eörvös Károly, Lengyel Zoltán, Fényes László, Krúdy Gyula, Károlyi Mihály gróf, Hock János, Balthazár Dezső stb.
A zsidócsahosokat a zsidó sajtó tenyészti ki tervszerű előrelátással és módszeres elvek szerint a kiszipolyozott társadalom fajvérei közül. Kétféle eljárás divatos: kész embereket befogni zsidócsahosnak, vagy ismeretlen senkiket ifjú koruktól fogva idomítani és emelni, míg tekintélyt szereznek és használhatnak a zsidóságnak. Lássuk a két módszert külön-külön.

Az éber zsidószellem mindig résen van és eleven vigyázattal kíséri a közélet minden mozzanatát. Nyomban észreveszi, amint egy értékes új ember megjelent a nyilvánosság előtt. Tisztviselő, politikus, író, művész vagy tudós, amint valami jelentős sikerhez jutott, tüstént magára vonja a zsidóság figyelmét s mielőtt körülnézne, már szorgos vizsgálatnak van alávetve. Ezt a gyors és mégis mélyreható vizsgálatot teljes joggal nevezhetjük csahossági próbának. A szimatzsidók egész raja sereglik az új ember köré, lázasan fürkészik, honnan származott, milyen a múltja, kik a barátai, milyenek az elvei, szóval minden apróságot, amiből ki lehet ismerni, milyen az értéke az illetőnek a zsidóság szempontjából. Állandóan rajzik körülötte egy nyaláb zsidó, egyik-másik barátnak mutatja magát. Ha létrejön a barátság, két-három nap múlva a pesti zsidóság jobban ismeri az illetőt, mint a saját édesanyja. Amikor nehezebbé válik a hozzáférkőzés, kierőszakolnak nála egy interjút: nyilatkozzon valami közéleti kérdésről, mindig olyanról, amiből kiderül az illető álláspontja a zsidó élősdiséggel szemben. Ha a most jött ember a zsidóság híve és egyéb ként is vannak tehetségei, azonnal megkezdődik a szemérmetlen sajtókoncert, az összes vagy az illetékes zsidó lapok versenyezve magasztalják az illetőt, míg általánosan elismert közéleti nagyságot nem csinálnak belőle. Sohasem akadály, ha az új ember múltjában valami sötét folt van: annál szolgálatkészebb eszköze lesz a zsidóságnak, mert tudni fogja, hogy csak addig kap kegyelmet, amíg jól viselkedik.
Ha esetleg az új ember megbízhatatlan a zsidóság számára, akkor ennek futótűzként terjed el a híre. Minden zsidó azután szimatol, vannak-e gyarlóságai, piszkos dolgai és csakhamar az egész társadalom igről-igre tájékoztatva van, milyen hitvány, semmirekellő ember az illető. Ha a veszedelmes ember véletlenül szeplőtlen életű, ami egyre ritkább jelenség a rothadó magyar társadalomban, akkor rágalmakat csiholnak rá, terjesztik szóval, írásban, félszavakkal vagy nyílt vádaskodással, amíg csak a veszélyes embert félre nem löki a megundorodott társadalom.
A csahossági próbát az olyan emberen alkalmazzák, aki váratlanul jelent meg a közélet színterén és már adva van, amikor a zsidóság észreveszi, csak igazolásra vár. A legtöbb zsidócsahost azonban ők maguk emelik ki az ismeretlenség homályából. Ifjúkorától fogva nevelik, tolják mindig magasabbra, amíg hasznát nem vehetik. A zsidócsahosnak való tehetséget már pályája kezdetén fölismeri a zsidóság; azontúl soha meg nem szűnő éberséggel segíti lépésről lépésre; dicsőíti, magasztalja, csinál belőle országos, európai vagy világtörténeti nagyságot. A gyermekkorától fogva nevelt zsidócsahosnak mintapéldája Ady Endre. Fölismerték már diákkorában, körülvették zsidó barátokkal, s úgy elnyomorították lelkét, hogy ellensége lett a saját fajának. Amikor meghalt, az Egyenlőség dicsekedve írta le idomításának történetét. Egyébként az utolsó harminc esztendőnek minden közéleti szerepvivője kivétel nélkül zsidócsahos volt, mégpedig közülük is a legátkosabb emlékűek az országos és európai hírű politikai pártvezérek. Azt, hogy mit pusztítottak ezek a mesterségesen fölmagasztalt, önhitt történeti nagyságok fajtájuk jövőjén, kifejezni nem elég erőteljes a mi nyelvünk. Az elmúlt évtizedek politikusai közül egy sem jutott volna ahhoz a jelentőséghez, amit elért, ha nem a zsidóság nevelte volna. A saját fajtájukat érintő kérdésekben százféleképpen gondolkodtak ezek a fajtagadók, sőt országpusztító dulakodást folytattak szüntelenül, de a zsidóságot illetőleg sohasem volt közöttük nézeteltérés, annak a javára mindig egyetértően cselekedtek. Hírnevük és tekintélyük semmi arányban sincs egyéni tehetségükkel, sem azokkal a szolgálatokkal, amiket saját magyar fajtájuk érdekében tehettek volna, nagyságuk híre viszont egyenes arányban van azzal, hogy mennyit használtak a zsidó élősdiségnek.
A zsidócsahosokat állandóan ellenőrzi a zsidóság. Egyikben sem bízik olyan vakon, hogy egészen a maga fejére hagyná. A legcsekélyebb kezdemény láttára, ami ártani látszik a zsidó élősdiségnek, íziben rátámadnak a zsidócsahosra és nyilatkozatra bírják parlamentben vagy sajtóban. Ha sejtésüket igazolja a zsidócsahos magaviselete, akkor a társadalmi, parlamenti és a sajtótámadásnak olyan orkánját zúdítják rá, hogy az iszonyodva siet visszacsinálni mindent, amit bűnéül róttak és rimánkodó nyilatkozatban igyekszik eloszlatni a félreértést. Ha nem teszi, vagy már nem teheti, irgalmatlanul félrelökik. Így buktatták meg annak idején a Wekerle-kormányt (1909-ben) a jövedelemarányosan emelkedő adókulcsokra vonatkozó törvények miatt, így riasztották meg a forradalom kitörésekor Balthazár Dezsőt királypárti nyilatkozata miatt stb. A zsidócsahos rendszerint idejében észre szokott térni, mihelyt megjelenik nála a félelmetes szimatzsidó, a fúrószemű sajtóterrorista, hogy magyarázatot kérjen ballépése miatt. Nagyon érdekes volt a zsidóság magatartása, amikor a zsidóbolsevizmus bukása után a liberális korszak zsidócsahosai kezdtek visszaszállingózni a közéleti szerepléshez. Különleges helyzet volt ez, amiben még nem volt része a zsidóságnak. A magyar levegő még fülledt volt a zsidó rémuralom vérszagától, az egész ország tele volt a keresztény és nemzeti megújhodás lármájával. A zsidóságnak sohasem volt inkább szüksége megbízható zsidócsahosokra, mint a kommunizmusra következő korszak várható válságai közepette. Legelőször persze az évtizedes múltú, sokszorosan kipróbált zsidócsahosokra kellett gondolniuk.

De minden okuk megvolt, hogy ezekben se bízzanak föltétlenül: elvégre kinek nem nyitották föl a szemét a lefolyt események iszonyú tanulságai, ha csak egy parányi nyitottsága, rugalmassága is van az emberi agyvelőnek? Hiszen a zsidó rémuralom idejében még a kivégzésnek is keresztényhalál volt az azonos értelmű kifejezése, (1) annyira a gójok bőrére ment az egész dáridó. Bizony nem lett volna okos dolog az adott helyzetben próba nélkül megbízni, még a legmegátalkodottabb zsidócsahosban sem. Nem is tették, minthogy a zsidók semmit sem tesznek vaktában. Mielőtt akárkit pártfogásukba vettek volna a régi zsidócsahosok közül, mielőtt elkezdték volna érdekükben a szokásos sajtókoncertet, amivel az illetőt ismét tekintélyhez segítik, újra alávetették mindegyiket a csahossági próbának, mintha csupa új emberek lettek volna. Egyik-másikat még az ország határán kívül, Ausztriában, Svájcban megnyilatkoztatták: mi a véleménye a zsidóságról? Nagyatádi Szabó Istvántól föl a nagy grófokig, Andrássy Gyuláig, Apponyi Albertig minden számba vehető közéleti férfiúnak nyilatkoznia kellett. És íme! A liberális zsidócsahosok egytől-egyig a régi nótát fújták még most is! Majd a csuda ette meg az embereket bámulatukban, jórészt még magukat a zsidókat is, hogyan lehetséges ez, hát ezek még most se tanultak volna? A zsidócsahosok lélektanának egy nagyon érdekes fejezetéhez jutottunk itten, amire részletesebben kell kitérnünk.

Az idézett közéleti példák, de meg kinek-kinek a saját személyes tapasztalatai is, azt igazolják, hogy a zsidócsahosság olyan feloldozhatatlan lelki kapcsolat a zsidó élősdiség és a zsidócsahosok között, amire nem ismer példát a történelem. Ha puszta barátság, szövetség vagy érdektársulás volna, érthető lenne, de nem az, s így teljesen érthetetlen az a párját ritkító szívósság, megátalkodottság és odaadás, amellyel a régi kipróbált zsidócsahosok kitartanak a zsidó élősdiség mellett, felülkerekedve a józan belátás tanácsán, az egyéni és faji fönnmaradás életösztönén.
A zsidócsahosság és zsidó élősdiség viszonya nem is barátság, szövetség, pártállás vagy puszta érdektársulás, hanem a folytonos megigézettség állapota, megerősítve a félelem és az anyagi függés eszközei által. Az egyenrangú tényezők kapcsolata, amely pusztán meggyőződésen, érzelmi közösségen, szabad elhatározáson alapszik, többnyire annál lazább, annál inkább bíráló és annál bomlékonyabb, minél régibb. A zsidócsahos ellenben annál szolgálatkészebb, minél régebb idő óta van befogva, mert hosszabb gyakorlat után inkább érezteti hatását a fegyelmező lelki kényszerítés, mint rövidebb idő után. Ez minden ismétlődő lelki folyamatnál így van. A zsidócsahosság az egyik oldalon öntudatlan függés, a másikon tudatos irányítás. Éppen azért olyan állhatatos, mivel az egyik részen öntudatlan, a másikon tudatos. Olyanforma ez a viszony, mint a médium és a hipnotizőr között, amelyet a pszichológiában rapportnak neveznek; csakhogy nem olyan merev, mint a hipnózisban. Egyébként a különbség nem minőségi, csak fokozati. Nem merném állítani, hogy a zsidócsahos állandóan sugalmazott magatartását az egyszerű szóbeli ráhatással maradék nélkül meg lehetne magyarázni. Más, ún. okkult lelki hatások is működnek itt, amelyek ellenállhatatlan erővel sugároznak ki az óriási akaraterejű zsidó agyból és megragadják, lenyűgözik, átformálják a tehetetlen goj egész lelki világát, különösen személyes érintkezés útján. Bármiként legyen a dolog, annyi kétségtelen, hogy a zsidócsahos nem pártember, hanem médium, álláspontja nem meggyőződésen, hanem lelki beállítódáson alapszik. Végül elveszti minden józan eszét és önálló akaratát, és valósággal lesi, kitalálja parancsolója gondolatát. S miközben az egyik médium kineveti a másikat, hogy mennyire szolgaian teljesíti a hipnotizőr utasításait, arról sejtelme sincs, hogy ő éppen olyan rapportban van. Egyforma lekicsinyléssel fitymálják egymást az ellentétes pártok élén föllovalt zsidócsahosok. Az idősebb zsidócsahosok rapportja már nem is normális fizikai tünemény többé, hanem elmekórtani jelenség. A felsőséges zsidó sugalmazás igézetének többé-kevésbé ki van téve minden normális ember, de ezek a szánalmasan megfegyelmezett, járomba tört öreg alakok már olyanok, mint a járókelő beszélőgépek. Ezeknél már hiábavaló minden szép szó, meggyőzés vagy tanulság. Révült ábrázattal, agyvelőtlenül járnak. Fél szemük állandóan parancsolójuk ábrázatára szegeződik, és beszélnek, cselekednek, marakodnak a kapott irányítás szerint. A megrögzött zsidócsahosok örökre elvesztek a fertőzött társadalom számára: valljanak bár akármilyen tetszetős elveket, beszéljenek bárminő csodás zenével, akaratuk nem szegődhet a zsidó élősdiség ellen soha.

A zsidócsahosok kitenyésztésében a zsidósugalmazásnak mindig elsőrendű szerepe van. Vannak emberek, akik már születésüknél fogva alkalmasak arra, hogy zsidócsahosok legyenek egész életükben. Olyan már a lelkiségük, idegalkatuk, hogy képtelenek ellenállni a zsidó befolyásoló erőnek. Ezek aztán tehetetlenül sodródnak bele a zsidó sugalmazás hálójába, ha a zsidó élősdiség hasznavehetőnek találja őket valamilyen feladatra. Magától vetődik fel itt a hátborzongató kérdés: ha már a zsidó csahosságra veleszületett alkalmassága van a léleknek, lehetséges-e egyáltalán, hogy a zsidócsahosok sokasága megkevesbedik valaha? Valóban úgy tetszik, hogy maga a természet rendelte a zsidóságot a társadalompusztításra, midőn a zsidó fajnak sátáni igéző erőt, a gojoknak viszont nagyobb fokú megigézhetőséget fejlesztett ki fajiságukban. (2) A helyzet bizony eléggé kilátástalan a gojokra, annál inkább, minél erőteljesebben hajlamosak veleszületetten, fajilag a zsidókórságra (ilyenek pl. a turáni fajok); viszont a zsidóságnak annál biztatóbb a helyzete, mert boszorkányos tehetsége a világ minden fajtájával szemben elvitathatatlan valóság. És mégis van némelykor egy résút. Mindenféle hipnózisnál nagy akadály az az ellenszenv, amely valami úton fölgerjed a hipnotizőr és médiuma között. A legügyesebb hipnotizőr is nagyon nehezen, vagy egyáltalában nem ejtheti meg az olyan egyént, aki gyűlölettel van iránta eltelve. A zsidó igézet is egy neme a hipnózisnak és ennek is csak egyetlen hathatós akadálya lehet: a zsidógyűlölet. Ebben van a zsidóellenes agitáció lélektani és szociológiai tudományos alátámasztása. Azon kormányok, amelyek különböző liberális ürügyekkel a zsidóellenes propagandát korlátozzák, tulajdonképpen azt az egyeden hathatós védelmet semmisítik meg, ami a zsidócsahosságra hajlamos egyéneket megmentheti a zsidó befolyásolás hatalmától: a zsidógyűlöletet.

Kiábrándításul hozzá kell tennem, hogy a társadalmi befolyásolás ellen a gyűlöletnek korántsincs minden esetben az a vértező ereje, mint a közvetlen egyéni ráhatás esetében: hiszen tudjuk már, hogy a zsidó élősdiség ritkán lép közvetlenül, személyesen a tömeg elé uszítani, hanem uszító eszméivel, sajtójával, zsidócsahosai által, szóval személytelenül jelentkezik. Azért történik meg számtalanszor a zsidókóros társadalomban, hogy még a lelkük mélyéig antiszemiták is a zsidó uszító eszmék szolgálatába szegődnek. Ugyanis nem tudják, hogy akit támogatnak, azt a zsidóság küldte közébük, vagy amikor marakodnak, a szóban forgó eszmét a zsidóság koholta nekik. Hiába a magyarországi keresztény pártok minden zsidóellenessége, amikor a zsidók érdekeit szolgáló törvényeket megszavazzák, mert - Hegedűs Lóránt terjeszti eléjük. Hiába a keresztény pártok minden egységi fogadalma, amikor az emberfeletti zsidó elme kieszeli és kieszközli számukra - a királylátogatás botrányos eseményét. Ilyen esetekben tökéletesen hatástalan minden antiszemitizmus. A zsidó nem uszíthatja őket közvetlenül és személyesen, mint a liberális korszakban gyakorta tette, de kifőz és színrehoz olyan eseteket vagy eszméket, amelyek kapcsán a legkeresztényibb pártoknak is össze kell veszniük, mert össze nem veszni lehetetlenség. Aztán hetekig marakodnak a kitervelt esemény körül, mint Peleus lakodalmas népe az Eris almáján, miközben a zsidó élősdiség vigyorog a háttérben. Ilyenkor azután hetekig nincs más kérdés, csak a királylátogatás. A lapok, mind a keresztények, mind a zsidók egyébről sem írnak, mint hogy megbukik-e a kormány az adott botrány folytán, vagy sem. Minden tökfilkó politikus nyilatkozik a kérdésről.

Vádolják és ösztönzik egymást; lendületes szónoklatokat tartanak mindkét oldalon. Az újságok gyönyörű vezércikkeket hoznak a kérdés alkotmányjogi és külpolitikai vonatkozásairól, holott öt perccel a király távozása után lényegében újra a zsidókórság lett Magyarország legfontosabb gondja, nem pedig a királylátogatás. Erről azonban épp azért feledkeznek meg, mert mindenki ám avval törődik! Hol van még példa a felsőséges emberi elme hasonló méreteire, amely olyan ellenállhatatlan kényszerrel tudná saját akaratának alávetni milliók akaratát, mint a zsidók teszik a gojokkal?

A zsidócsahosok nevelésének és fegyelmezésének eszközei között az igézettel rokon és jelentőségében vele egyenértékű a félelem. A zsidócsahosok részben azért szegődnek a zsidó élősködéshez, azért állnak szolgálatába, mert félnek tőle. A tiszteletteljes ragaszkodásnak, a meggyőződéses hódolatnak többnyire félelem az alapja más vonatkozásban is. Az ebről is azt állítják, hogy szereti a gazdáját, ragaszkodik hozzá. Nem kétséges, hogy fél is tőle. De az emberekben is mindig tiszteletet és ragaszkodást gerjeszt az olyan hatalom, amely félelmetes, kemény és könyörtelen. Velünk születik az a természetes ösztön, hogy sietünk úgy föllépni a veszéllyel szemben, hogy a legtöbb oltalmat nála találjuk. Hódolattal, rajongással, sőt szeretettel szoktunk közeledni az olyan hatalomhoz, amelyről tudjuk, hogy támadójával szemben rettenetes, de hódolójával szemben könyörületes. Ezért szereti a gyermek a szigorú, de igazságos szülőt, ezért rajonganak az alattvalók az erőskezű császárok iránt, ez az alapja az Isten iránt való szeretetnek is. Ragaszkodunk ahhoz, megalázkodunk az előtt józan életösztönből, akivel nem tanácsos szembeszállni. Ragaszkodásért oltalmat nyerni okosabb, mint szembeszállva eltiportatni. Ezt érzi még a legbutább ember is, sőt az leginkább, mert annak nincs is másra ösztöne, mint a puszta egyéni létét fönntartani. Nos, a zsidó élősdiséget mindenki olyan kérlelhetetlen, bosszúálló hatalomnak ismeri, amely jutalmazni is tud, ha úgy hozza a sors. Lépten-nyomon látjuk, miként csap le vaspöröllyel mindenhová, ahol támadást szimatol. Nem tétováz, nem alkuszik, hanem támad és megtorol könyörtelenül előbb vagy utóbb. Büntetése mindig súlyosabb, mint a fenyegetése. Sohasem kiabál önmagáról, mint hatalomról, mindig személytelenül lép föl. A büntetése azonban nem marad el, ha késik is. Ez a rejtőzködő természete fokozza félelmetességét. Föllépésének ilyen a jellege, akár egyeseket büntet, akár egész népet. (Vörös uralom, Magyarország bojkottja.) Az ilyen hatalom az erőseket megsemmisíti, a gyávákat elbűvöli, magához kapcsolja. A zsidócsahosokat is ez a félelem ragadja meg és ez erősíti a zsidó igéző erő hatását. Az elfojtott örökös rettegés a lélekben rajongássá változik az egészséges idegrendszer célszerű működése folytán.

Persze, egészen más viselkedést vált ki az olyan hatalom, amely tétovázik és következetlen, amely hol megtorol, hol alkudozik, általában nagyon fenyeget, de kicsit üt. A tétovázó hatalom azt a vélelmet kelti magáról, hogy egészében véve csak üres pöffeszkedés, amelynek csak annyi az ereje, amennyit egyezkedéssel kialkuszik. Különben nem alkudozna, amikor sújtani kell. Megvetést ébreszt maga iránt, mint az az ellenség, aki éktelenül fenyegetőzik, de amikor tettre kerül a sor, szépen meglapul vagy egyezkedik. Emlékezzünk az 1920. évi törvényre árdrágítás és uzsora ellen: huszonöt bot, börtön, ötszázezer koronáig emelhető pénzbüntetés. A jelek szerint azóta nem volt komoly árdrágítás és uzsoravétség Magyarországon. Legalább is ezt lehet gyanítani a 200-500 koronás büntetésekből. Meg lehet érteni, miért mosolyognak a zsidók a magyarok hetvenkedésein. A nyugati kultúrnépek nem csapnak olyan lármát a megtorlás előtt, de jókat húznak a zsidópolipra. Még jobban alászállítja a magyar államhatalom tekintélyét a zsidók szemében, amikor azt látják, hogy ugyanez a hatalom milyen iszonyú erős tud lenni, amikor saját fajtestvéreit kell sújtani. Az agyonsanyargatott magyar nép védekező kitörései, amellyel rácsap hébe-korba a vérén élősködő piócákra, nem maradnak rettentő megtorlás nélkül. Itt aztán kijár a börtön, a fegyház, sőt a kötél is. A magyar társadalom úgy viselkedik, mint a gyerek, amikor földhöz veri magát, mert nem meri, ill. nem tudja visszaadni a felnőtt ütlegeit. A magyar társadalom is így cselekszik: ha a zsidó élősdiség elkeseríti, agyonüti saját fajtáját. A zsidó nem csinál ilyen megalázó képtelenséget. Nem ismer más igazságot csak a magáét. Mindent eltipor, ami ellenszegül neki. Saját fajvérei ellen nem lép fel büntetőleg más fajok érdekében, mert faji önérzettel visszautasít minden panaszt, amit zsidó bűnösök ellen tesznek. Igen fontos kötelék a zsidó élősdiség és a zsidócsahos között az anyagi érdek. Az átlagember nagyon hajlandó jónak, helyesnek tartani az olyan állapotot, amiből hasznot húz. A zsidócsahosok hasznot látnak a zsidók élősködéséből, tehát az a természetes "meggyőződésük", hogy ez az állapot így jó és helyes, és ellene küzdeni bűn és ostobaság.

Mindazok szívesen küzdenek a zsidó élősködésért, akik személyes hasznát érzik annak. Jó példa a mágnások viselkedése. Valamikor lehetetlen jogfosztásnak ítélték a nemesi kiváltságok eltörlését, mert az hasznos volt nekik. Ugyanígy vannak most a zsidó élősdiséggel. A mágnások kivétel nélkül részvényesei, felügyelői és igazgatói a zsidó nagyipari, kereskedelmi és hitelvállalatoknak. Munka nélkül (mint a régi feudális korszakban), pusztán a nevükért dús jövedelmet húznak osztalékok, jutalékok címén. Világos, hogy nekik ez az állapot kedves, jó és igazságos. Tehát túlnyomó részük zsidócsahos is. Ugyanilyen indítékok miatt zsidócsahos a vállalati igazgatóságba beválasztott miniszteri tanácsos, a miniszterségig fölmagasztalt többszörös bankigazgató. Ki kívánhatja azt, hogy egy bankigazgató-pénzügyminiszter a zsidó élősdiség átkos voltát hirdesse, amikor ő maga annak csak áldásait élvezi?

A tisztviselők óriási hányada szintén zsidócsahos. A tisztviselő, akit bőrig nyúzott a zsidó élősdiség, most sokkal jobban ragaszkodik a zsidósághoz, mint 50 évvel ezelőtt, amikor még valóban "tekintetes úr" volt. A lerongyolt, kiéhezett tisztviselő helyzetéhez illő rabszolga lélekkel hálálkodik minden morzsáért, amit nagy leereszkedéssel nyújt neki az ő romlásán meggazdagodott zsidó. A kormányférf1ak mindig hangoztatják, hogy lehetetlenség annyira fokozni az ország közjövedelmeit, hogy emberi megélhetést lehessen biztosítani a tisztviselőknek. Pedig annak a jövedelemrésznek, ami a tisztviselők életszínvonalánál hiányzik, meg kell lennie valahol a nemzeti jövedelem részei között. Az a gazdasági érték, ami a társadalmi termelésben a tisztviselők munkateljesítményére jut, nem vész el a semmiségben. A tisztviselő munkája is értékké válik a társadalmi termelés összesített hozadékában és ha a tisztviselő azt nem kapja vissza a nemzeti jövedelemből, akkor másutt kell annak fölgyülemlenie. Márpedig, oda, ahová ez az érték fölhalmozódik, mindenesetre igazságtalanul kerül. Az államra hárul a kötelesség, hogy közadók alakjában elvegye és visszajuttassa annak, akitől származik. A tisztviselők munkájának a terméke is a zsidóság jövedelmébe folyik bele, csakúgy, mint a munkásoké. Csakhogy a tisztviselők nem vehetik vissza folytonos béremeléssel, mint a munkások (azok is csak nagyon csekély hányadát). Az állam kötelessége tehát, hogy a zsidó élősdiségtől elvegye adók alakjában azt a zsákmányjövedelmet, amit a jogos életszínvonalhoz képest túlon túl élveznek, mert azt a zsidóság úgyis másoktól vonja el. Mindaddig lehet emelni az ország közjövedelmeit, amíg akadnak dúsjövedelmű zsidók és nem zsidók, akik élvezetekben dőzsölnek, miközben mások nyomorognak. Az eldőzsölt zsákmány úgy sem értékesül termelő vállalatok alapításában, hanem csak arravaló, hogy hirdesse a társadalom igazságtalanságát. A tisztviselő annak van elkötelezve, akinek létfönntartását köszöni. Az államnak nincs, mert az maga hirdeti, hogy képtelen emberi megélhetéséről gondoskodni. Ellenben annál többen kötelezik el magukat a zsidóságnak, mert az segíti, sápolja, vesztegeti azokat, akikre szüksége van. Az ilyenek aztán fanatikus csahosaivá lesznek a zsidó élősdiségnek. A társadalmi zsidókórságnak ez a beteges folyamata így jellemezhető röviden: a zsidó élősdiség kifosztja a dolgozó társadalmat; így tesz szert zsákmányjövedelemre, ebből a zsákmányból megvásárolja az állam legfontosabb közhivatali szerveit, amelyekre szüksége van. Az államhatalom elnézi ezt a fosztogatást, mintha csak ezt mondaná: én nem bántom a te zsákmányjövedelmedet, mert a nagyarányú adóztatás bolsevizmus. Tartsd meg a zsákmányodat, inkább nem fizetem a tisztviselőimet. A zsidóság viszont így gondolkozik: ha nem fizeted a tisztviselőidet, az csak neked baj, annál jobb forradalmár és hívebb zsidócsahos válik belőlük. A zsákmányjövedelemből majd fizetem én a te tisztviselőidet a nékem teljesített szolgálatok mértéke szerint. A zsidó élősdiség kifosztja a milliókat, de a zsákmányból zsoldjába fogadja a zsidócsahosok seregét, hogy fölhasználja azt a kifosztott milliók ellen.
Megvizsgáltuk milyen eszközökkel tenyészti a zsidóság a zsidócsahosokat, lássuk, miként bánik velük. Már említettem, hogy a zsidóság több-kevesebb kedvezményben részesíti a zsidócsahosokat, akiket felhasznál a csürhenép elbolondításában, kifosztásában és leigázásában. Az anyagi jutalmazáson kívül esetenként országos, európai vagy világhíres nagyságokat csinál belőlük, mert jól tudja, hogy a csürhenép szívesen követi a híres embereket. Azonban árnyoldalai is vannak ennek a viszonylag kedvező helyzetnek. Mindenféle árulásnak megvan az az erkölcsi kockázata, hogy az áruló nem számíthat az elárult felek jóakaratára, tehát egészen ki lesz szolgáltatva azon hatalom kényének, amelynek javára árulóvá lett. Viszont az árulót az sem szokta túlságosan sokra becsülni, aki felhasználja. Fokozott ez az erkölcsi kockázat a zsidócsahosoknál, mert a zsidó a legönzőbb, leghazugabb, leghűtlenebb faj a világon. Amikor a zsidó kifosztja, uszítja, leigázza a társadalmat, akkor ebben a romboló munkában a zsidócsahosok járnak legelöl. A zsidóság őket tünteti fól cselekvők gyanánt, hogy ne legyen annyira feltűnő a saját bűnössége. Amikor aztán a törvény, a jogrend, a közvélemény, a népharag megtorlást követel, a zsidó élősdiség mindig a zsidócsahost veti oda áldozat gyanánt. Feleljen az, aki elkövette a bűnöket, ordítja ilyenkor. Lássunk egy-néhány példát. A háború folyamán elkövetett hadi csalásokat szinte kivétel nélkül zsidók csinálták, ők agyalták ki a maguk javára. De talán egy sem volt olyan, amibe gojokat is bele ne kevertek volna, mint részeseket. Ezek voltak a gaztettekben a zsidócsahosok. Amikor aztán törvényes számonkérésre került a sor, a zsidó gazember sátáni ravaszsággal kievickélt a veszedelemből, de annál mélyebben taszította bele a zsidócsahost, aki a bűntettnek végrehajtója gyanánt szerepelt. Innen van az, hogy a háborús bűntettekért elítélt bűnösök között a gojok számaránya eléri a 27%-ot. Akkor látnánk ennek a számnak iszonyú aránytalanságát, ha ki tudnánk mutatni, hogy a bűnös úton szerzett haszonnak hány százaléka jutott a zsidónak. Ezt azonban éppen a zsidócsahosok szerepe miatt nem lehet kimutatni. Más példa. A háború alatt űzött fosztogatásokat a zsidó élősdiség nagyon sok helyen a kibérelt hatósági szervek fedezete és támogatása mellett űzhette olyan biztos sikerrel. Amikor aztán ugyanez a fosztogató zsidóság megcsinálta a forradalmat, a népharag kitörésének áldozatul dobta azokat a zsidócsahos tisztviselőket, akiket felhasznált azelőtt a saját céljaira s akiket éppen ezért meggyűlölt a nép. A nép haragja kitombolta magát a jegyzőkön, szolgabírákon és rendőrtisztviselőkön, a bűnösök mellett persze ártatlanokon is: az élősködő zsidó pedig majdnem sértetlenül úszta meg a veszélyt. Más példa. Az Est, a Pesti Napló, a Világ, a Népszava, a Magyarország és a többi zsidó lap zsidóuszítói megcsinálták, a pesti zsidó tőkések finanszírozták a forradalmat, amelybe belevadítottak néhány keresztény zsidócsahost is. Amikor felelni kell a bűntettekért, egymás után kerülnek börtönbe, fegyházba azok a zsidócsahosok, többnyire munkások, rongyos tisztviselők, akiket magával ragadott az ellenállhatatlan zsidóuszítás, mert a tömeg előtt elszónokolták vagy végrehajtották a zsidó lapok boszorkányosan befolyásoló erejű vezércikkeit. De az összes gazság kigondolói és uszítói még ma is kedélyesen rothasztják tovább a magyar társadalmat ugyanazokban az újságokban. Más példa. A kommunista zsidó rémuralom mészárlásait nagy részben degenerált, kétségbeesett, tudatlan keresztény terrorfiúk hajtották végre, akiket a szó szoros értelmében az őrületbe kergetett a zsidóuszítás, akiknek lelkiereje, önállósága, öntudatlansága úgy viszonylik a zsidóuszítók céltudatos értelmi tehetségéhez, mint egy a millióhoz. Ezek a gyámoltalan embergépek egymás után kötélre kerülnek, mint javíthatatlan közveszélyes fenevadak, teljes joggal: de varázslóik, a zsidó sajtóboszorkányok és szakszervezeti ördögök ma is élvezik a "keresztény kurzus" összes áldását. Ne feledjük el, hogy ezek az ún. terrorfiúk ugyanúgy válhattak volna keresztes vitézekké is, ha történetesen arra uszította volna őket az ellenállhatatlan varázsló, a zsidószellem. Ha száz kivégzés után újra születnének, mindannyiszor újra belesodródnának a sátáni zsidóakarat bűvkörébe, mert erre készteti őket lelkiségük, határtalan alsóbb szintű értelmük a zsidóéhoz viszonyítva. És még további ilyen tízezrek élnek a magyar földön, bármely pillanatban kész eszközei a felsőséges zsidóakaratnak, amely úgy használhatja őket tetszése szerint, mint élettelen szerszámokat.

Az elmondottak után vizsgáljuk meg Tisza István sorsát.

Amikor közelgett az idő, hogy a zsidóságnak számolnia kell a rémítő háborús bűnökért, a könyörtelen népnyúzásért, szóval félni kellett egy zsidóellenes lázadás kitörésétől, megcsinálták a forradalmat és a kirobbanó népharagnak zsák

Amikor közelgett az idő, hogy a zsidóságnak számolnia kell a rémítő háborús bűnökért, a könyörtelen népnyúzásért, szóval félni kellett egy zsidóellenes lázadás kitörésétől, megcsinálták a forradalmat és a kirobbanó népharagnak zsákmányul lökték oda a hadiközpontok megteremtőjét, a háborús kormányzat fejét, Tisza István grófot. Nagy áldozatba került, de nem kicsi volt a nyereség sem: a zsidó élősdiség Tisza gróf vérével váltotta meg magát háborús bűnei büntetésétől. A legfelségesebb tragikum, amelyet termelt a tragédiákban bővelkedő magyar történelem.
Bonyodalmában Károlyi Mihály tragédiája is hasonlít ehhez, csak a végkifejlésből hiányzik a felséges vonás, minthogy Károlyi alávaló jellemével az nem is férne össze. Károlyi egyike volt az obstrukciós korszak leghasznavehetőbb zsidócsahosainak. Az októberi forradalmat is az ő cégére alatt csinálta a zsidóság. Mindazt a világtörténeti gazságot, amit elkövetett nálunk a zsidó élősdiség a forradalommal és bolsevizmussal, Károlyi fedezete alatt csinálta. Amikor ennek a farsangnak is elkövetkezett a böjtje és a fellángoló népszenvedély megint bosszúért kiáltott, odaállította neki a zsidóság az egész rendszer főcsahosát, Károlyi Mihályt. Ö csinált mindent, felelős mindenért. Károlyi Mihály jellemtelen ember volt, bűnhődése nem lehetett más, mint erkölcsi bukás. Amint egész életének, erkölcsi halálának is csak a zsidó élősdiség látta hasznát; a zsidó parazitizmus Károlyi gyalázata árán menekült meg forradalmi bűneinek megtorlása elől.

]ó példa Friedrich István esete is. Kétségtelenül részese, sőt egyik csahosa volt az októberi forradalomnak. Tiszát a zsidók gyilkoltatták meg és amikor felelni kellett Tisza meggyilkolásáért, fő bűnösnek Friedrich Istvánt kiáltották ki, a forradalmi kormány egyik zsidócsahosát, annyival is inkább, mert időközben hűtlen lett a zsidó élősdiséghez.

Az említett példák alapján a zsidó élősködés egyik biológiai törvénye gyanánt megállapíthatjuk, hogy azokat a keresztényeket, akikre támaszkodva a zsidó élősdiség a társadalmat pusztítja, leszámolás esetén ez az élősködés áldozatul szokta odavetni a számon kérő felsőbb hatalomnak és az ő bukásuk árán szokott a büntetés elől maga megmenekülni.

l) A gajdesz szót az orosz zsidó terroristák hozták Magyarországba. Oroszországba viszont a kommunizmus alatt Amerikából visszavándorolt cionista zsidók vitték. A szó félig héber, félig angol: goj-death = keresztényhalál.

2) Mózes V. 7. 16. És megemészted mind a népeket, amelyeket néked ád az Úr, a te Istened; ne kedvezzen a te szemed nekik. Ésaiás 60. 10. Az idegenek megépítik kőfalaidat és királyaik szolgálnak neked. 12. Mert a nép és ország, amely néked nem szolgáland, elvész és a népek mindenestül elpusztulnak. 16. És szopod a népek tejét és a királyok emlőjét szopod. Ésaiás. 49. 23. És királyok lesznek dajkálóid, fejedelmi asszonyaik dajkáid, arccal a földre borulnak előtted és lábaid porát nyalják.

(Forrás: A Cél, 1921.)


AD-megjegyzés:
A "gajdesz" szó Kiss Sándor által feltárt eredete alapján megalkottuk annak rokon, csak éppen ellentétes értelmű változatát a "zsidóhalál" (holokauszt, soá) megjelölésére. Ebben a tárgykörben a jövőben javasoljuk a (magyaros írásmóddal) "jiddesz" használatát, az angol "yid" (kb. zsidaj) és "death" (halál) szó összetételéből. Ez ellen az érintetteknek nem lehet semmi kifogásuk, elvégre mi csak le-, vagy ha úgy tetszik, visszafordítottunk egy általuk kitalált fogalmat, mégpedig a kölcsönösség, az egyenjogúság és persze a (gojoktól mindig megkövetelt) felabaráti szeretet jegyében.

 
 
0 komment , kategória:  Könyvek  
Címkék: bizalmatlanságra, kitenyésztésében, legellentétesebb, ellenállhatatlan, jövedelemrésznek, zsidóbolsevizmus, elbolondításában, megállapíthatjuk, zsidócsahosoknál, legkeresztényibb, meggyilkolásáért, zsidóellenessége, megigézhetőséget, szolgálatkészebb, pénzügyminiszter, zsidócsahosságra, feloldozhatatlan, életszínvonalhoz, megátalkodottság, zsidócsahosainak, elhatalmasodását, lekicsinyléssel, tisztviselőidet, zsidócsahosokat, keresztényhalál, tevékenységével, félelmetességét, királylátogatás, visszavándorolt, hasznavehetőnek, zsidócsahosokra, tisztviselőknek, fegyelmezésének, létfönntartását, sajtóterrorista, elnyomorították, ember nagyon, zsidó parazitizmus, keresztény egyházak, faji önvédelem, rendszer oszlopainak, egész főnemesség, gojok hiábavaló, szarvasi tanítóképző, saját sorsával, egészen rendkívüli, feledés homályából, zsidókórság terápiájában, zsidó élősdiség, fertőzött társadalom, kiszipolyozott társadalom, zsidó élősdiségnek, Houston Stewart Chambarlain, Neunzehnten Jahrhunderts, Kiss Sándor, Molnár Ferenc, Bródy Sándor, Kunfi Zsigmond, Jászi Oszkár, Szende Pál, Vázsonyi Vilmos, Vadász Lipót, Miklós Andor, Eörvös Károly, Lengyel Zoltán, Fényes László, Krúdy Gyula, Károlyi Mihály, Hock János, Balthazár Dezső, Balthazár Dezsőt, Nagyatádi Szabó Istvántól, Andrássy Gyuláig, Apponyi Albertig, Hegedűs Lóránt, Pesti Napló, Tisza István, Bonyodalmában Károlyi Mihály, Károlyi Mihályt, Friedrich István, Friedrich Istvánt, Mózes,
Új komment
Kérjük adja meg a TVN.HU rendszeréhez tartozó felhasználónevét és jelszavát.
Csak regisztrált felhasználók írhatnak kommentet,
amennyiben még nem rendelkezik TVN.HU hozzáféréssel: Klikk ide!
Felhasználónév:
Jelszó:
Kérem írja be a baloldalon látható számot!
Szöveg:  
 
Betűk: Félkövér Dőlt Kiemelés   Kép: Képbeszúrás   Link: Beszúrás

Mérges Király Szomorú Kiabál Mosoly Kacsintás haha hihi bibibi angyalka ohh... ... buli van... na ki a király? puszika draga baratom... hát ezt nem hiszem el haha-hehe-hihi i love you lol.. nagyon morcika... maga a devil pc-man vagyok peace satanka tuzeske lassan alvas kaos :) bloaoa merges miki idiota .... sir puszika
 
 
Félkövér: [b] Félkövér szöveg [/b]
Dőlt: [i] Dőlt szöveg [/i]
Kiemelés: [c] Kiemelt szöveg [/c]
Képbeszúrás: [kep] http://...../kep.gif [/kep]
Linkbeszúrás: [link] http://tvn.hu [/link]
ReceptBázis
Hússal töltött tészta
SAJTSZÓSZOS TÉSZTA
GOFRI
Isteni Csörögefánk
Céklafőzelék almával-burgonyával
Kinder Tejszelet
Hideg őszibarack krémleves
Húsgombóc Leves
Wokban pirított zöldségek spagettivel
Paradicsomsaláta
még több recept
Véleményezd!
05.27. 19:28 Férfi röplabda vb-selejtező - Kikaptak a magyarok az észtektől
05.27. 19:28 Az ötös lottó nyerőszámai
05.27. 19:28 Közgazdász: a klímaváltozás befolyással lehet az Európát érintő migrációra ...
05.27. 19:08 Fazekas Sándor: A lovas hagyományőrző programok nélkülözhetetlen elemei a m...
05.27. 18:38 Illegális bevándolrás - Migráció melletti és elleni tüntetést is tartottak ...
05.27. 18:38 Vonat és személyautó ütközött Mendénél, ketten meghaltak
05.27. 18:38 Férfi vízilabda Final Six - A címvédő Jug legyőzésével a Szolnoké a trófea
05.27. 18:17 Minden szombati járatát törölte a British Airways
05.27. 18:08 MSZP-kongresszus - Botka: az elégedettek és az elégedetlenek között dől el ...
05.27. 17:47 Családok világtalálkozója - Zárónyilatkozattal ért véget a Családok XI. vil...
Tudjátok ?
Mi lesz veled magyar obi?
Van még valaki, aki - ezek után - képes azt állítani, hogy nincs lélek...?
A déli határszakaszon ENNYIRE ROSSZ a közlekedés-biztonság a kerítés miatt...?
Szerintetek a trollkodás az magánügy vagy politikai kérdés?
Akkor most ki is a hazug?
még több kérdés
Blog Címkék
Hétvégére visszatér a napsütés  Szép gondolatok...  Schrenk Éva: Élni jó...  Két idézet - egy kép...  Egyedül voltam és árván  Egyedül voltam és árván  Schrenk Éva: Élni jó...  Lélekmentő kenyér  Láthatatlan csillag  Mai harmónia kártyám  Szép gondolatok...  Ludi Delfino  Pazzi Szent Mária Magdolna szű...  A legnagyobb motiváció: a szer...  Ludi Delfino  Nagyon szomorú  "Ámulni még, ameddig lehet...  Hiszek a Szentlélekben  Almás-céklakrémleves  Ludi Delfino  Kránicz Szilvia: Kóbor...  Ludi Delfino  Cseh Boldizsár: Magad vagy (Ró...  A gyemekkor  Kóródi László /POET/: Hol vann...  "Ámulni még, ameddig lehet...  "Szeretni nem annyit jelent...  Történetek A Sötét Oldalról - ...  Valósággal szabadok!  Könyörgés Szentlélekhez  Két idézet - egy kép...  Tavasz  Imádság  Tallóztam...Idézet  Kollekció  A Lélek belső tüze  Bizodalmam az Úr  Valósággal szabadok!  Lóherès keret  Horváth Imre – Igazság  Horváth Imre – Vérrel és...  A természet ajándéka  Farkas Éva: CSAK NÉHÁNY ÓRA K...  kocsmában1881  Élő kövek között...  Bizodalmam az Úr  Szép gondolatok...  Keresd a hibát aztán nevess  A legnagyobb motiváció: a szer...  Ludi Delfino  Jó reggelt kedves látogatóim!  Fogyás 23. nap  Ludi Delfino  Csak egy kérés  Png virág  Png nő  Donnáról kaptam  Most gyűlölöm  Más Utakon Járók  Balla D. Károly: A legsúlyosab...  Tiszteletreméltó Szent Béda ál...  Szöllősi Bernadett: Ha menni k...  Szép estét  Ludi Delfino  piros pünkösd.jpg  Kovács Mária: Apám cigánylelke...  Marcsitól ...  Pénzár Miklós Csaba:  Cseh Boldizsár: Magad vagy (Ró...  Ludi Delfino  Uram, Imádkozom...  Png virág  Jó reggelt kedves látogatóim!  Mai üzenet...  Imádság  Hol van az a nyár?  Keresd a hibát aztán nevess  Ludi Delfino  Marcsitól ...  Krisztus személye  Mai üzenet...  Miben segítenek az F1-F12 gomb...  ...gondolat..  kocsmában1881  Tallóztam  ...gondolat..  pünkösdi rózsa  Tűzvörös fényben ébred a regge...  csaladi nap  Csak egy kérés  kocsmában1881  Ahol jársz  Nem lehet, hogy mindig csodák ...  Két idézet - egy kép...  Ne kérd...  Szeretet és jóság.png  Mai harmónia kártyám  A barátod az...  Jó éjszakát!  Nem lehet, hogy mindig csodák ... 
Bejegyzés Címkék
ember nagyon, zsidó parazitizmus, keresztény egyházak, faji önvédelem, rendszer oszlopainak, egész főnemesség, gojok hiábavaló, szarvasi tanítóképző, saját sorsával, egészen rendkívüli, feledés homályából, zsidókórság terápiájában, zsidó élősdiség, fertőzött társadalom, kiszipolyozott társadalom, zsidó élősdiségnek, hivatásos harcosa, fertőzött társadalomnak, zsidókóros társadalomnak, zsidócsahos hivatását, csürhenépet önmegadásra, zsidóság iránt, zsidócsahos kötelessége, zsidóság bűneit, zsidóknak tenniük, szemet szúrna, zsidócsahosok fedezik, zsidóság romboló, zsidóság mindazokat, élősködő faji, zsidócsahosok küzdenek, zsidók mesterségesen, társadalom figyelmét, zsidócsahosok valamennyien, párthoz tartozzanak, legellentétesebb irányú, kiuzsorázott csürhenépnek, zsidóság bűneire, harcos csoportnak, élén viaskodik, munkáspártnak vagy, polgári pártnak, legitimista pártnak, nemzeti királyság, saját fajtájuk, zsidóság kapcsolata, juhász viszonyához, zsidó uszít, csahos pedig, csürhe körül, csürhe arra, zsidóság nyírja, egész csürhenép, zsidóság akarata, csahosok űzik, zsidók érdekei, gazdájuk elébük, zsidócsahos mindig, uszító mindig, uszító szellemi, legtöbb kezdemény, zsidócsahos csak, uszító sugalmaz, zsidócsahosnál faji, uszító saját, zsidócsahos elárulja, saját fajtáját, zsidócsahosok szerepeljenek, uszítónak jobb, utolsó évtizedek, legkülönfélébb hivatáskörből, legkülönfélébb rendeltetésűek, zsidó sajtó, éber zsidószellem, közélet minden, nyilvánosság előtt, zsidóság figyelmét, szimatzsidók egész, zsidóság szempontjából, nyaláb zsidó, pesti zsidóság, saját édesanyja, illető álláspontja, zsidó élősdiséggel, most jött, zsidóság híve, szemérmetlen sajtókoncert, összes vagy, illetékes zsidó, zsidóság számára, egész társadalom, veszedelmes ember, rothadó magyar, veszélyes embert, megundorodott társadalom, csahossági próbát, olyan emberen, közélet színterén, zsidóság észreveszi, legtöbb zsidócsahost, ismeretlenség homályából, , ,
2017.04 2017. Május 2017.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 9030 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2993
  • e Hét: 25124
  • e Hónap: 75703
  • e Év: 398622
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.